Gubcsi Lajos
Elnémul a harang Nándorfehérváron - 1521
13 ördögi év, 8. kötet
(II. Lajos király)
Kiadja a G Marketing & Média Kft., Budapest, 2021
A 13 nem sok jót ígér. Most, utólag, ezen 2014 és 2026 között megjelenõ könyvsorozat egyes éveinél és a teljes 13 éves áttekintésnél, 1514 és 1526 korszakának 500 évvel késõbbi megírásánál önkényes e balszerencsés 13-as szám misztikuma alá helyezni az idõszak áttekintését: 1514 és 1526 között ebbõl semmi sem látszott, sikerrel és kudarccal követték az évek egymást Európa egyik legnagyobb országában, a Duna-medence több mint 600 éve meghatározó államában, a magyarok és a hozzájuk csatlakozott népek közös hazájában. Senki sem tudhatta akkor, hogy ez így már nem egy nagy ország fejlõdõ közösségi élete, hanem ördögi erejû sodródás a pokol, a pusztulás felé.
Még ma sem lehetünk képesek megállapítani, hogy törvényszerû volt-e az állam szétesése és a nemzet elgyengülése, mert hogy ezt világpolitikai külsõ té-nyezõk tették elkerülhetetlenné; avagy a magyar királyságot tartó fõ oszlopok – a király, a rendek, az egyház – maguk váltak alkalmatlanná a nagy és egységes Magyarország fenntartására. Belefulladtak 600 év dicsõségébe...
A korszakról írva külön is kiemelem a tragikus sorsú, idegen király, II. Lajos zavaros uralkodói adottságait - vele szemben állítva egy igaz magyart, az ugyancsak Mohácsnál értelmetlenül elesett Tomori Pált: “Hány fõvezérrõl tud a modern kor, aki kezében karddal esett el, mert nem ismert félelmet, ha elvrõl, hitrõl, becsületrõl, hazáról volt szó?” - idézem a 13 ördögi év címû összefog- laló könyvem sorait.
1521 - A tavasz azzal kezdõdik, hogy Werbõczy István, az új személynök támogatásért esedez a török ellen a német birodalmi gyûlésben Worms-ban (miközben próbál személyesen is részt venni a Luther-ellenes agitációban).
Ugyanezekben a napokban a szultán elindul elsõ nagy magyarellenes had- járatára, a sereget maga és nagyvezére, Piri Mehmed vezeti. Kétfelé válnak, elõször Szabács, majd Nándorfehérvár ellen, utóbbit július 3-án körbe is zár- ják, mindösszesen 700 védõ õrzi a parancsnokoló bánok távollétében.
Napok alatt elesnek a végvárvonal kulcsai, Zimony, Szabács, s a török had- sereg megkezdi (az áradás miatt egyelõre sikertelenül) az átkelést a Száván,
Nándorfehérvár falait pedig elkezdik lövetni. A Szerémség várai egymás után esnek el, köztük Szalánkemén erõssége is.
S mit tesz a király? 1456-ban Hunyadi ekkorra már összevonta majd felállí- totta seregeit Nándorfehérvár felszabadítására az ostrom alól. 65 évvel késõbb ekkor, és csak ekkor elindul a király a hadba – néhány száz katonájával, ennyi fölött rendelkezik. Látva gyengeségét, Buda határától csak vontatottan halad tovább.
Augusztus 1-jétõl a 170 000 fõt számláló török sereg fõerõi megkezdik Nándorfehérvár teljes ostromát. A vár nélkül nincs biztos védelme Magyar- országnak – ezt tudta Hunyadi, s ezt nem tudja Jagelló, aki csak e hírek hal- latán fogja fel, hogy ezer fõs sincs az a védõsereg, amely visszaszorult a fel- legvárba Nándorfehérváron: a biztos halálba. Augusztus végére 50 000 katoná- val – a király, Báthori és Szapolyai vezetésével – három egymástól távol esõ ponton gyülekezik a magyar had (Tolna, Pétervárad, Bács-Futak). Mire itt tar- tanak, már ledõltek Nándorfehérvár tornyai – s elesik a vár is (aug. 29-én, egy napon azzal, ahogyan a mohácsi csata is lezajlik öt évvel késõbb, ugyancsak aug. 29-én). A várat végül 70 katona védte – s a térségben, biztos távolságban céltalanul õgyelgett az ötvenezres had. Szulejmán magabiztosságára vall, hogy a vár elfoglalása után hazaindul Isztambulba.
Teheti. A királyi tanács szeptember vége felé úgy dönt, hogy mégis „vissza kellene foglalni” Nándorfehérvárt. De nem mozdul. S mint ahogyan a gyõztes Hunyadi táborában is kitört a véres háború velejárója, a pestis, itt is kitört a véres gyáva béke velejárója, a politikai pestis: a király feloszlatta a tábort:
„Majd jövõre” visszafoglaljuk Magyarország kulcsvárát.
Természetesen újabb országgyûlést hívnak egybe, mint mindig, amely
„fokozza az erõfeszítéseket” a védelemre, s Nándorfehérvár elveszítéséért a várat korábban – véletlenül, felelõtlenül vagy gyávaságból – elhagyó két bánra hárítják a felelõsséget. Ezzel meg is oldották.
1521 – jegyezzük meg. A Magyarországot megszerezni vágyó és tervezõ két
hatalom, az Oszmán- és a Habsburg-család elérte, amit akart, a többi részlet- kérdés:
-a szultáné a magyar védelem kulcsa
-ez év májusában Habsburg Ferdinánd és Jagelló Anna megköti a tényleges há- zasságot, s hogy ne maradjon le Buda se Bécstõl a sietségben, decemberben Habsburg Máriát is megkoronázzák Székesfehérváron. Felsejlik a magyar trón a mohó Habsburgok elõtt. E család összetartó ereje: mindent, bármi áron.
Mindenki beült a székébe, az uralkodók a trónjukba - s Magyarország lelke kiürült.
Bakócz-graduále és a Bakócz-Erdõdy címer
Koldus és királyfi
Utólag, 1521 elsõ, hideg heteiben Lajos, az ifjú király maga is érezte, hogy elhamarkodott, hirtelen döntést hozott Szulejmán szultán személyes követének tömlöcbe vetésével és kivégzésének meglebegtetésével, arra azonban képtelen volt, hogy visszalépjen döntésétõl. Tudta, zsigereiben is érezte, hogy ez döntõ év az életében, nem tûnhet gyengének. Szulejmán újabb küldöttségét azzal za- varta el, hogy szó sem lehet a követ szabadon engedésérõl, mert olyan ajánla- tot hozott a magyar királynak, amellyel szinte árulónak tekintette õt, felté- telezve, hogy szabad elvonulást engedne a töröknek az õ Habsburg rokonai, Bécs ellen - ráadásul adózó hódoltsággal.
-Felség, ez az év valóban sok mindent eldönt. Egész Európa érzi ezt - igazolta a király töprengését Hohenzollern György õrgróf, a magyar fõurak által csak
“Brandenburginak” titulált német nevelõ, a szász választófejedelem rokona, és Ulászló elsõ felesége révén áttételesen rokona magának Lajos királynak is. - Ön idén elnyeri nagykorúságát, a mi nevelõ szerepünk ezáltal megszûnik Bornemissza Jánossal és Bakócz Tamással. És elveszíti gyámi szerepét az ön nagybátyja, Zsigmond lengyel király is, persze, ebbõl semmit sem érzünk majd, mert eddig sem gyakorolta, leszámítva fölösleges korholásait. Ön szabad lesz a végsõ döntéseiben.
-És végre megjön hozzám a feleségem is, Habsburg Mária. Hiába az enyém 1515 óta, hiába hajtották végre az esküvõt a követeink tavaly, még sose volt az enyém. Látatlanban is szeretem õt, kívánom, kell nekem. - Lajos király kipi- rult. 15 éves, és már sok udvarhölgy segített neki abban, hogy élvezze a nõi testet - s mi tagadás, ebben nem volt hiány, sem a számban, sem a hõfokban - , de apja halála óta, immáron 5 éve mindig árvának érezte magát. S nem lehetett mellette szeretett nõvére sem, Anna, akit éppen Máriával neveltek azonos zárdában ugyanazon nevelõk német földön. Feleséget készítettek fel, Jagelló Annát Habsburg Ferdinándnak, utóbbi testvérét, Habsburg Máriát
pedig Jagelló Lajos cseh és magyar királynak. Lajos azonban leginkább saját maga szerette volna felkészíteni Máriát arra, mit kell tudni egy jó feleségnek annak rendje s módja szerint. Tudta, hogy e téren nyeregben érezheti magát, s amit adhat Máriának az elsõ éjszakán, azt nem adhatta neki még senki más.
-És Anna hercegnõ is férjhez megy, most már ténylegesen is, Ferdinándhoz.
Megbonthatatlanná válik a Habsburg-Jagelló szövetség. Ez pedig egyenlõ Kö- zép-Európával. De felség! Nem csupán nálunk történnek fontos események. V.
Károly immár két éve császár. A spanyol trónról átmenetileg át kell ülnie sze- mélyesen is a német-római császári trónra. Vagyis el kell mennie Worms-ba, a birodalmi gyûlésbe, és meg kell szerezni valamennyi választófejedelem, min- den hercegség és grófság támogatását.
-A francia király ellen, ugye?
-Ha csak errõl lenne szó, az is gigászi feladat lenne. De ki tudja, nincs-e I. Fe- rencnél is nagyobb ellensége Károly császárnak? Mert a francia csapatoktól jó szerencse esetén vissza lehet szerezni Lombardiát vagy Észak-Itália más része- it, megakadályozni Ferenc nápolyi hatalmát, visszaállítani a Habsburg terüle- tek összefüggõ - most a francia Lombardia által széttagolt - egységét Itáliá- ban, megszerezni a pápa támogatását. Ez csak katonai erõ kérdése. Erre futná a német birodalomnak. De a szellemet nehezebb legyõzni, mint a katonákat.
-?
-Mi itt Budán még nem érezzük... illetve én érzem, de mások nem... Luther Márton és az általa teremtendõ új vallás, talán majd új egyház legalább akko- ra ellenfele a német-római császárnak, magának a pápának külön is, mint a Valois-ház kilencedik királya, I. Ferenc. 1517-ben Luther kiszabadította a szellemet, a változás igénye felmérhetetlenné tette a reformáció hatását. Ká- roly császárnak Worms-ban nem csupán hadakat és aranyat kell kérnie birodal- mi társaitól. Hanem azt is, hogy ne csatlakozzanak Luther tanaihoz, ne enged- jék szétszakítani a római katolikus egyházat, az ezer éves birodalom alapját. És Károlynak azzal kell számolnia, hogy ha nagy nehézségek árán támogatja is
I. Ferenc francia király trónra lépésének évében
ebben minden választófejedelem, országaikban a nép másként kezd érezni, gondolkodni. Felség, a birodalmi egység fõ akadálya nem az Európában kiú- juló hatalmi harc, hanem a reformáció elképzelhetetlenül gyors terjedése. És bevallom, tanaival magam is szimpatizálok.
-De õrgróf úr!
-Nem álltam át, Róma hû fia vagyok. De nem tagadhatom, német földön - és én német vagyok - Luther új szellemvilága fényesen kezd ragyogni.
-Õrgróf úr, önnek bevallom: hiba volt börtönbe zárni a szultán követét. Ha mindent egybevetek, 1521 legfõbb veszélye ránk nézve nem Luther vagy Fe- renc, nem egy újabb székely lázadás vagy a tiltakozás a kényszerbõl tervezett új pénz alacsony fémtartalma miatt... hanem egy átfogó török támadás. Nem engedhettem a padisah követelésének, inkább meghalnék - de miközben vissza kellett utasítonom, megremegtem. Mi lesz, ha elindul ellenünk? Kéretem azon- nal Tomori Pált, hívják ide, akár a cellájából is.
-Felség, ezt nem tehetjük. De nem is kell. Meglátogattam múlt héten, éppen emiatt. Hosszasan beszélgettünk, hiszen neki - és Szapolyai Jánosnak - van a legtöbb ismerete a törökökrõl. Röviden összefoglalom, miként látja Tomori.
Tehát: váratlan volt Szelim szultán halála tavaly nyár végén. Azt azonban min- denki tudta, hogy készül valami jelentõs hadjáratra. Még halála elõtt kiadta az utasításokat egy igen jelentõs hadjárat elõkészítésére. Nem adta meg azonban a célt, csupán az 1521-re szóló általános mozgósítást, erõösszevonást. Fõleg az európai kontinensen tartózkodó, a török által megszállt területeken szervezett úgynevezett ruméliai hadsereg teljes hadrendbe állítását írta elõ, a Kis-Ázsia területén szervezett másik nagy hadsereg, az úgynevezett anatóliai hadsereg csak részben készül, részben tartalékra rendezkedik be Perzsiából bármikor érkezõ veszély elhárítására. Szelim fia, Szulejmán most váratlanul ezt az álla- potot örökölte. Vagyis a hadsereg már mozgásra készen áll, s ilyenkor mozgás- ba is kell hozni, ki kell elégíteni harci igényeit, rablási szándékait, ellátást kell szerezni számára, ki kell próbálni harckészültségét. De hogy mi lesz mozgásá-
nak iránya? Senki sem tudja, most, az év elején talán Szulejmán sem. Minden- esetre Tomori úgy gondolja, hogy újra mi leszünk a célpont. Az a kérdés, melyik irányból. 1440-ben már megpróbálták elfoglalni Nándorfehérvárt, 1456-ban Hunyadi János verte szét ott õket. Az biztos, hogy ha Európa ellen indulnak, akkor a Duna-Száva mentén haladhatnak a leggyorsabban a szív, Buda és Bécs felé. Tomori uram szerint azonban ez még nem eldöntött, mert a törökök nem tudják, mekkora erõket tud szerezni magának a magyar király saját országából és Európából. Annyi bizonyos, hogy az új szultán erõt akar mutatni, s iszonyatosan háborog Budára küldött követének elfogása miatt.
Mindazonáltal nem egy csaus miatt robbanna ki a hadjárat. A szultánnak gyõ- zelemre van szüksége, különben az elején megbukik. Tomori szerint a mi ke- zünkben van a sorsa: ha meg tudjuk védeni Nándorfehérvárt, a Szerémséget, akkor újabb évtizedekre visszavetjük õket Európa ellen szõtt terveikben. De Tomori Pál azt is hozzáfûzte: váraink védelme ma erre nem lenne képes. Ezért - bár õ nem kíván többé hadba menni - azt kéri felségedtõl, hogy azonnal kezd- je felállítani a lehetõ legerõsebb magyar és nemzetközi haderõt.
...
Lajos király az év elsõ hónapjait azzal töltötte, hogy sorra magához hívatta a fõurakat, fõpapokat. A királyi tanács tagjait. Sõt néha a köznemesség képvi- selõit is. Nyilvánvaló volt, hogy Magyarországot nem lehet irányítani az utób- biak nélkül, fõleg nem ellenük. Szószólóik, Werbõczy István, Ártándi Pál, aki a köznemesség választott képviselõje is az országtanácsban, s be nem vallanák soha, hogy valamennyien a háttérben hatalmi törekvéseket tápláló Szapolyai János hívei. Az erdélyi vajdával szemben kell megtalálni a fõurak szövetségét.
S magához édesgetni azokat a nagyra vágyókat, akik szeretnék sokra vinni.
Ezért is kérette magához Werbõczy István személynököt újabb megbízatással ellátandó.
-István úr. Szeretném megköszönni azt a nagyszerû vitairatot, amelyet nekem külön ajánlással küldött el március elején. Nagyra értékelem, hogy pénzét és
kapcsolatait nem kímélve kinyomatta Bécsben Ambrosius Catharinus olasz domonkos szerzetes összeállítását, melyet akár mi is magunkénak vallhatunk a Luther Márton tanai elleni harcban. Ragyogó érvelést adott ki István uram anyaszentegyházunk védelmében. Éppen ezért is gondoltam arra, hogy el- küldöm önt is Worms-ba, a birodalmi gyûlésbe, amelyet maga Károly császár vezet végig, és amelynek fontos napirendje lesz a reformáció elleni harc.
Együtt mennek Balbi Jeromos pozsonyi prépost úrral, mint a magyar király kö- vetei a birodalmi gyûlésen.
-Felség, hálásan köszönöm, hogy újra alkalmasnak talán országunk képvise- letére, ráadásul Európa eme legjelentõsebb fórumán.
-Nem egyszerûen szemlélõdniük kell, István úr. Teremtsenek az elsõ pillanat- tól kezdve minél szélesebb körû kapcsolatot a német fejedelmekkel, s a nevem- ben magával Károly császárral is. Nem is titkolom, s levélben is megírom:
félõ, hogy a török szultán hadjáratot indít déli határaink ellen. Mi magunk gyengék vagyunk feltartóztatni az Európa leigázására készülõ féktelen osz- mánokat. Ezért pénzügyi támogatást, 4000 lovast és 10-12.000 gyalogost kérünk a birodalomtól közös, szent ügyünk védelmére.
-Felség, ekkora erejû támogatással és a mi nemesi bandériumainkkal, felség magyar és cseh seregeivel, zsoldosaival képesek lennénk feltartóztatni bárkit a határainkon - lelkendezett Werbõczy. - Fõleg azt kellene elérnünk, hogy megadják a kiképzett, jól felfegyverzett, tûzharcra is kész gyalogságot. A ma- gyar királyság mindig is híres volt lovasságáról - de köztudomású, hogy soha nem volt képzett, begyakorolt, erõs gyalogságunk, márpedig a csatákat ma ve- lük és a tüzérséggel lehet véglegesen eldönteni. Az ellenséget megsemmisí- teni.
-Járjon sikerrel, István úr, s vigye, akár olvassa is fel a levelemet Worms-ban.
És még valamit. Mi, Mária országa, mindig Róma hûséges gyermekei leszünk.
De volna egy kérésem. Semmit sem tudunk Luther Mártonról és tanairól, csak mások elbeszélésébõl. Ezúttal természetesen nem az én nevemben, hanem
II. Lajos magyar király
kizárólag a saját kezdeményezésére kérem önt, hívja meg Luther Mártont egy ebédre Worms-ban - ott lesz õ is, meghívták nyílt vitára -, ismerje meg tanait tõle. Nem baj az, hogy tudjuk, ki és mi az ellenség. És azért figyelje majd Bölcs Frigyes szász uralkodó viselkedését is, sokat mondhat az is a jövõrõl. Õ állítólag védelmébe is veszi - ha és amikor tudja - Luthert. Nem egyszerû a helyzet. V. Károlyt most elsõsorban a spanyol királyi udvarból hozott tanács- adói és fõnemesei veszik körül. Márpedig õk a római katolikus hit legelszán- tabb védelmezõi, s azt kérik Károlytól és a birodalmi gyûléstõl, hogy átkozzák ki Luthert, õt és minden vallásújítót, birodalmi átokkal. Szakadás felé közeled- nénk? Ezért is kérem, legalább valamennyire legyünk tisztában Luther néze- teivel, hívja õt meg, ha teheti. Azt mondják, õ sem vonja kétségben az Írást, és vallja, hogy az értelemnek meg kell hajolnia az Írás szó szerinti szövege elõtt, mert nincs fontosabb, mint a mély és elmélyülõ hit, egész életünket a Gond- viselés hatja át. Próbálja megérteni István úr, hogy mi miatt nem érthetünk egyet vele. És értem én azt is, miért kezdik õt kedvelni a német urak, hiszen a fõurak szemében a hit elõtt áll a vagyon. Márpedig ha gyorsan elterjednek Luther tanai, akkor az egyház túlzó javaira szeretnék rátenni a kezüket a her- cegek, fejedelmek, uralkodók. Ezt akarja Luther? Kit képvisel egyáltalán?
István úr, azt hallom, hogy feleségem, a hamarosan, még idén Budára érkezõ Mária sem veti el Luther Márton nézeteit, érdeklõdéssel olvassa azokat, s mint- ha Brandenburgi György uram is... Ebédeljen Lutherrel, a nevemet azonban ki se ejtse.
-De ugye nem vár tõlem vele való egyetértést, felség! Ez ellen tiltakozik az én hitem és hûségem.
-Dehogy, személynök uram, dehogy. Bocsátkozzon vele bátor hitvitába leg- jobb tudása szerint. Bizonyára sokat segít ebben önnek az éppen most kiadott vitairata, az olasz domonkos szerzetes érvrendszere. Jó, hogy kiadatta. Látja, István úr. Nem mindenben értek egyet Bakócz érsek úrral. De abban igen, ahogyan nagy erõvel támogatja a szellem embereit, köztük a nagy európai
humanistákat. S úgy látom, hogy Szatmári György úr, a pécsi püspök is ezt teszi. Mi lenne, ha nem csupán az egyház fõi, hanem a nemesség is értené - ha már hatalmat is szeretne gyakorolni a király mellett -, merre tart a reneszánsz, az európai közgondolkodás. Mert nem fogjuk Luther leküzdeni, ha nem ismer- jük, merre fejlõdik a szellem világa... amely bizony mindig elõttünk jár.
-Azt hittem, ön szándékosan tartja távol és nem kedveli Bakócz Tamást, felség.
-Bakócz bíboros úr az én nevelõm volt. Õ állt az egész Magyarország szem- pontjából létfontosságú Habsburg-Jagelló házassági szerzõdések mögött, õ és a pécsi püspök, volt kancellárunk, Szatmári György. De most õszinte leszek, ha már német példát hoztunk... így van ez Magyarországon is. Mert bár tisz- telet mindkettõjüket, nem érthetek egyet azzal, ahogyan és amekkora vagyont felhalmoztak az évtizedek alatt, fõleg Bakócz Tamás. Gazdagabb a királynál, járja ez? Honnan ered ez a kapzsiság? S mi célt szolgál? Nincs igazuk a német uralkodóknak, ha - Lutherre hivatkozva - meg akarják szerezni a fõpapok mértéktelen vagyonát? Isten adta ezt nekik? S én, a király kilincselek valame- lyik Fugger-ügynöknél, ha fedeznem kell az udvartartás költségeit? Kivívni az ország utálatát, mert hamarosan a jelzettnél alacsonyabb értékû ezüstpénzt veretünk. A “nova moneta” lesz egyenlõ Lajossal? Hagyjuk, messzire men- tünk. Utazzon Worms-ba. Érjen haza május 20-ra, 26-án lesz Anna nõvérem és Habsburg Ferdinánd esküvõje, meghívom a nemesség képviseletében Bécsbe.
Remélem, lesz idõ, amikor számíthatok az ön és az ön által képviselt közneme- sek támogatására - rossz érzés a tiltakozásaikat hallgatni az országgyûléseken.
-Felség, nekem erre nincs semmi hatásom. De mindenki önt szolgálja.
-Jó lenne ezt tudatnia Szapolyai János erdélyi vajdánkkal is. Legkésõbb május 26-tól biztosan megbékélhet azzal az állapottal, hogy Jagelló Anna soha nem lehet az õ felesége.
Távozásakor nagyot nyelt Werbõczy István. Hízelgett a lelkének a helyzet, a királyi bizalom. S talán ki is járt ez neki, minden idõk legjelentõsebb magyar törvénykezése megalkotójának. De ismerte már az életet... s inkább annak hitt.
II. Lajos gyermekkori páncélja
Magyar a magyar ellen
Csak néhány napra tért vissza a királyi udvarba Lajos legodaadóbb, és a ki- rály által leginkább szeretett nevelõje, Bornemissza János. Örömmel hallotta, hogy Balbi Jeromos - Girolamo Balbi - is tagja lesz a birodalmi gyûlésre láto- gató magyar küldöttségnek. Útjukat mintha a sors kötné egybe. Ulászló ki- rály közvetlenül a halála elõtt, 1516-ban éppen Balbi helyére nevezte ki Bor- nemissza Jánost fia nevelõjévé, az utóbbi években pedig Pozsonyban együtt járják útjukat, Jeromos atya prépostként, a volt budai fõkapitány pedig po- zsonyi grófként. Azt azonban nem állhatta Bornemissza, hogy ifjú királya az egyik fõ ellenfelét, Werbõczy Istvánt küldi vele Worms-ba, e Magyarország számára létfontosságú gyûlésbe. Nem látja a király, kihez tartozik a személy- nök? Azt hiszi fiatal hevében, hogy valaha is hidat építhet õ maga és Szapolyai közé, illetve hogy királyként maga lehet a híd a fõpapi-fõúri rend és a nemes- ség között? Miért kell növelni az ellenfél erejét?
-Felség, egész Nyugat-Magyarország nagy szeretettel várja az ön családjának kettõs esküvõjét a Habsburg-házzal. De ne higgye, hogy ez Magyarország ál- ma. Csak úgy fogadtathatja el ezt a kettõs súlyú keresztet a nemességgel, ha...
...mit merészel, János úr?! - förmedt rá a király egykori “atyjára”. - Hiszen ön is ezen dolgozott egész életében!
-Felség, nem magamról beszélek. Ha ön azt hiszi, hogy a mostani csend egy- ben békét is jelent, téved, kérem, bocsássa ezt meg nekem. De nem ezért jöt- tem. Ma reggel hallottam itt az udvarban, hogy meghalt Bakócz Tamás, Isten nyugosztalja. Az, ahogyan õ élt és uralkodott saját egyházi ügyeiben, mindent elmond a mai közállapotokról. Majdnem magyar pápa lett, de magányban halt meg Esztergomban. Még életében és hivalkodásában megépíttette magának síremlékül a világ egyik legszebb kápolnáját - de nem csodálkoznék, ha egy- szer valaki lerombolná, annyi ellenséget is teremtett magának irdatlan vagyon- szerzésével. Szeretett tündökölni abban a pózban, hogy õ Mátyás király alatt
felnõtt igaz magyar, miközben az ön atyjának leghûbb támasza volt a Habsburg -Jagelló házassági szerzõdésben. Azt hitte, hogy a nemzet szellemi vezetõje, miközben most, a legutolsó országgyûlésén kikerülték a szemben jövõk, hogy ne kelljen vele beszélgetni. A bukott hõsök kora lett Magyarország? Ez a mi egységünk? Bukott Szapolyai és Bakócz, egyébként joggal mindkettõ - de õk a két legnagyobb hatalom! Hogyan lehetne õket mellénk állítani a fõ veszély ellen? - mert hiszen felség, ne legyen kétsége, jön a török! Május 18-án elin- dult a szultán Isztambulból a teljes ruméliai sereggel, s nem sokkal késõbb csatlakozott hozzá az anatóliai sereg jelentõs része is. Lehet kétség, mi lehet az irányuk, ha éppen ezekben a napokban már elérték Szófiát?
-János úr! Ne legyen igazságtalan. Bakócz Tamás tényleg hatalmas vagyont halmozott fel, de végrendeletében 40.000 aranyat hagyott a kincstárra az or- szág védelmének erõsítésére, a végvárak felfegyverzésére.
-Tudja felség, éppen ön tudhatja, hogy mindig elleneztem Bakócz Tamás, Szapolyai János, Perényi Imre túlzott hatalmát. Egyenként elviselhetetlen törekvéseik vannak, voltak. De a király dolga az, hogy az ellentétek feloldásá- val az élükre álljon, példát mutasson. Ide jövet azt hallottam, hogy ön nem egyszerûen örömmel fogadta a bíboros hagyatékát, de azonnal elrendelte azt is, hogy a kincstárnak még aznap szolgáltassák ki Bakócz egyéb kincseit, drá- gaságait, emléktárgyait. Nem fél attól felség, hogy ezzel haramiák kezébe adja ezt a felgyülemlett értéket? Mert hiszen nyilvánvaló, hogy hamis kezek azon- nal megpróbálják messze áron alul megszerezni az árveréseken. Ez a céljuk.
Miért nem voltunk kegyesebbek Bakócz bíboros úrral? - aki érseki rangja mel- lett viselte a konstantinápolyi pátriárka rangját, évtizeden át volt fõ- és titkos kancellár -, miért nem tudtuk õt megbecsülni beteges életének utolsó éveiben?
Hogy láthatta. érezhette volna, hogy minden értéke a hazáját fogja szolgálni, s aszerint rendelkezett volna mindenérõl. Mert hiszen zsoldra sincs pénz a vég- várakban, a bánok és vicebánok a saját pénzükbõl fizetik a tisztjeiket, katonái- kat, már ha tudják. Ha szegény és üres a kincstár, miért nem tettük gazdaggá
Bakócz vagyonából? Miért lesz az préda a szemünk láttára? Mit olvas ki ebbõl a következõ halott, aki tehetne országáért, mert vagyona megengedné?
-János uram, ön nagyon elszokott az udvarban kötelezõ méltóságtól. Ezt teszi a vidéki grófság? Mert igen, Bakócz 40.000 aranya a végvárakat fogja szolgál- ni! A többirõl miért nem rendelkezett így õ maga?
-Mire oda jut valami a pénzbõl, a fele hiányzik majd. Miért nincs õfelségének saját királyi zsoldos, állandó hadserege, amelyrõl saját maga gondoskodik? - A gróf már nem is türtõztette magát. Oly’ sokszor lovagolt a térdén a király her- ceg korában, oly gyakran vívott vele párbajt gyakorlásként, hogy elfelejtette a különbséget. - De nem ezért jöttem önhöz felség. Ezeket megbocsátom, ön az uralkodó, s a jog és a felelõsség az öné. DE mit keres Tomori Pál, Magyar- ország egyetlen harcedzett, bátor vezére a szerzetesek cellájában?!
-Az õ döntése volt, ki másíthatná meg? - Lajos türelmetlensége kiült az arcára, beült a hangjába.
-Az is az õ döntése volt, hogy nem lehetett perjel? Hogy visszaküldték Erdély- be a legtávolabbi végekre? Egyetlen ember van, aki ismeri a déli végvári rend- szerünket, az elsõ és a második várvonalat, azok összefüggéseit és hiányossá- gait, és most imádkozik egy zsámolyon éhesen? Õ az, aki fel tudja mérni, mit jelent a Duna déli védvonalán, hogy régóta török kézen van Szendrõ, és hogy a Duna-Száva vonal több száz kilométeres térségében - Szendrõ kiesésével - csupán Nándorfehérvár és Szabács jelent ellenállási lehetõséget. Ha ezeket elfoglalja a török, akkor a második, tõlük északra esõ védelmi vonal értékel- hetetlen gyenge várakból, castrumokból, castellumokból és védhetetlen városokból áll. Volt már felség Zimonyban, Nándorfehérvárral szemben, a Du- na túlsó, déli oldalán? Amire lassanként azt kell mondanunk, hogy a “török oldalán”, hiszen elõbb-utóbb a Szerémségben úgy jár-kel a török, mintha a szülõföldjén lenne. Ha Zimonyt elfoglalják, onnan belátnak Nándorfehérvár udvarára - vagyis Magyarország testébe. S onnan szét is lövik. Felség, nevezze ki fõparancsnoknak Tomori Pált.
-Tomori úr abba betegedett bele lelkileg, hogy egymás után kétszer is várat- lanul elhunyt a kiszemelt felesége.
-Ez ámítás, felség. Hadvezérek nem szoktak belerokkanni menyasszonyok halálába. A vezérek a csatatéren szoktak meghalni. De ha már így van, nincs akkora hatalma felségednek, hogy kiszemelt és hozzá adott volna valakit az ország legfõbb nemeseinek szép leányai közül? Jött-ment külföldi követek, tanácsadók azonnal találnak itt - kapnak közvetítve - gazdag báró-lányokat, csak a kardhoz nõtt Tomori Pálnak nem jut senki? Gondolt erre valaki?
-Elég legyen, János úr. Ön már elköszönt az udvartól. És hamarosan itt lesz Habsburg Mária és teljes kísérete, nem tûröm az ilyen idegen ellenes hangot.
Tomori úr a saját sorsa gondnoka. Szulejmán barbár hada pedig nélküle is találkozik a kardunkkal.
-Felség, igaza van. Jobb nekem Pozsony. De egyet ne felejtsen. Én leszek az utolsó, aki cserben hagyja, elárulja felségedet, vagy családját. Nem jó ez a nyûg, de cipelem, mert ilyen az életem. És Pozsony közel van Bécshez, ha ennek valaha is lenne jelentõsége - Bornemissza gondterhelten hátrált ki a trón- terembõl.
Az oszmán birodalom
Szulejmán
-Akinek nincs hazája, annak nincs ereje. Akinek nincs ereje, nem lesz hazája sohase. - Szulejmán megvetõ mozdulattal mutatott a térképre pasái, bégjei elõtt a Szófiában összehívott díván ülésén. A haditanács tagjai most elõször ültek össze azóta, hogy májusban elindultak az új hadjáratra, azt is csak ott tudták meg, hogy Magyarország ellen. S Magyarország Budát jelent. - Márpedig a magyaroknak idegen királyaik vannak, hazátlan házalókat választanak maguk- nak. Sorsuk megpecsételõdött, soha nem lesznek képesek áldozni közös hadi célért.
-Jahja-pasa-oglu Bali bég Boszniából pontosan nyomon követi a magyarok katonai erejét a végvárakban és a Dunától északra fekvõ területekrõl is infor- mációkat gyûjtött - teszi hozzá Piri Mehmed nagyvezír. - Méltóságos padisah, minden kockázat nélkül támadhatjuk meg egész déli védvonalukat, s Nándor- fehérvár eleste után egészen Eszékig nyílik meg az út a Duna nyugati partvi- dékén. Katonailag õrizhetetlen terület, mint kés a vajon megyünk majd át rajta.
Eszék után pedig ott a Dráva, s mire a magyarok felébrednek, átkelünk rajta, mi állíthat meg bennünket Budáig?
-Lassabban, pasák. Érjünk el elõször a Duna-Száva torkolatáig, a Szerémség térségéig, ahonnan közvetlen kapcsolatot tudunk építeni nyugat, Bosznia felé.
-Méltóságos padisah. Azt javaslom, hogy elõször a legerõsebb pontot, Nándor- fehérvárt foglaljuk el. Csapatainknak ez óriási erkölcsi elégtételt jelentene az 1456-os vereségért, másrészt onnan észak felé haladva védtelen Magyarország - fejtette ki a térkép elõtt Piri Mehmed nagyvezír.
-A magunk részérõl Szendrõrõl keleti irányból haladva a Duna mentén óriási nyomást tudunk gyakorolni Nándorfehérvárra. Most látszik csak annak a jelen- tõsége, hogy immáron fél évszázada minden helyzetben megvédtük, megtar- tottuk magunknak ezt a kiemelkedõen erõs várat - tette hozzá Hüszrev szendrõi bég. Tizenötezer, várharcokhoz szokott katonát tudunk összevonni Nándorfe-
hérvár keleti irányból történõ elszigetelésére, bekerítésére. Garantálom, hogy egyetlen komoly ellenséges erõvel sem kell megvívnunk. Évtizedek során megtisztítottuk az egész vidéket. Tomori Pál, néha Szapolyai János csapatai okoztak ugyan meglepetéseket, de ez mind elszigetelt akció volt részükrõl.
Mátyás király után a magyar uralkodó körök mintha lemondtak volna errõl a várról és környékérõl, mondván: úgyis a szerb királyoké volt valaha. Megfe- ledkeztek arról, hogy janicsárok lakják már Szendrõt, nem szerb martalócok.
-És mit mond a támadás lehetséges fõ irányáról a harmadvezér, a ruméliai csapatok közvetlen parancsnoka? - fordult Szulejmán Ahmed pasához. - Mit és miért azt?
-Egyszerû a válaszom: Szabács várának azonnali elfoglalása. Ahogyan Szend- rõ keletre, úgy fekszik Szabács nyugatra Nándorfehérvártól. Elismerem, hogy minden Magyarország elleni hadjáratunk kulcsa Nándorfehérvár, a Duna és a Száva találkozása, a budai királyság kulcserõdje. De éppen ezért javaslom Szabácsot. Szorítsuk harapófogóba Nándorfehérvár õrségét. Esélyük se legyen másra, mint a megadásra, a fejvesztett menekülésre. A vár ugyanis nagyon erõs, kellemetlen emlékeink vannak Hunyadi János óta. Nagy ellenállás esetén sok katonát veszítenénk mi is. Ezért tegyük kilátástalanná a sorsukat.
-Márpedig nem akarok túl nagy vérveszteséget katonáim között. Ez a leg- erõsebb hadseregünk, amit Európa ellen küldtünk 1456 óta. 60.000 szpáhi, ja- nicsár, a világ legerõsebb tüzérsége, s persze legalább ennyi kísérõ, segéderõ.
Kíméljük meg õket. Ezért én is Szabácsot javaslom. Van ennek kockázata, nagyvezírem, de enyém a felelõsség. A kockázat pedig az, hogy a magyarok a kitérõ szabácsi hadmûveletünk ideje alatt valahogyan komoly katonai támo- gatást szereznek a szövetségeseiktõl, Ferdinánd osztrák fõhercegtõl, Károly császártól, a cseh és morva királyságból, ahol szintén ez a tacskó Lajos hordja a koronát a fején - bár néha úgy tûnik, a hóna alatt hordozgatja.
-Mennyire valós a veszély, hogy a nyugati országok gyors támogatást nyúj- tanak? - kérdezte a másodvezér, Musztafa pasa. A szultán kiterítette Európa
Szabács vára
Szalánkemén vára
térképét, külön kiegészítve Észak-Ázsia és Észak-Afrika mappáival. Lassan magyarázta azt, amin uralkodása kezdete óta, csaknem egy éve minden ide- jében gondolkodott:
-Európa válságos helyzetben van, oly nagyon, mint még soha az elmúlt száza- dokban. Lehetne éppen legvirágzóbb állapotában is, hiszen ömlik hozzá a világ gazdagsága, de szerencsénkre a mohóság és saját állapotainak túléltsége szét- rázza minden erejét. Mindenki maga akar nyerni, mint az ostoba szerencse- játékosok. Magyarország csak egy kicsiny pont ebben a nagy játszmában, de éppen ezért itt kezdjük: beledöfjük a tõrünket Európa testébe.
A pasák feszült figyelemmel hallgatták az uralkodót. Akinek ugyan nem volt még katonai tapasztalata, de hatalma egyetlen és megkérdõjelezhetetlen acél- golyó, mint a Föld magmája.
-Ha a hit és a hatalom elválik, abból válság lesz. Különösen, ha a hit is kettévá- lik. Mi, Allah gyermekei megvalósítottuk a hit és az állam egységét. Európá- ban éppen az ellenkezõje játszódik szinte minden percben. Ki az uralkodó? A német-római császár? Vagy a spanyol király? És ha a kettõ ugyanaz? És ön- magával kerül ellentétbe, mert nem tudja ellátni egész Európa, sõt az Újvilág fölötti uralmának feladatait. Ki az uralkodó? Minden király ura, a pápa? Lehet- ne, ha Európát a hit vezényelné. De õket most a hit elhagyása, a humanisták és a reneszánsz vezényli, persze állandó ütközetben a hit házával, az egyházzal.
Egyesült erõvel gyengítik egymást. És ki még az úr? I. Ferenc francia király, aki soha nem fogja elismerni nagy riválisa, a császár és spanyol király fölényét, sem Lombardiában, Itália északi részén, sem délen, Nápolyban. Vagy talán az angol király, aki mindenkitõl eltérõ utat jár, szakított az egyházzal, s ide-oda lavírozik az ellenkezõ királyok között, mindenkibõl hasznot húzva? Van ura Európának? Nincs. Van hite Európának? Nos, ez sokáig összetartotta a pápa mindenki fölötti és mindenki között közvetítõ hatalmán keresztül. De tudjuk már, hogy ez sem igaz többé. A reneszánsz, az õ örök és hitetlen megújulási vágyuk megteremtette az ellenállást Rómával szemben - nem tudják még,
milyen pusztítást hoz soraikban az egyház bomlása, a máris terjedõ reformáció német, németalföldi, svájci földön. A királyok konkurenciáját még ki lehet egyensúlyozni valahogyan. De a hit, a szellem nem tûri a versenytársat, kizárólagosságra törekszik, s ennek a buzgalomnak az útját a máglyák szokták kivilágítani. Égesd magadat, Európa, szép a fényed!
A szultán az ujjával végigment a Duna vonalán, a Fekete-tengertõl egészen frank földig.
-Ez itt a mienk. És azért a mienk, mert kell nekünk. És azért kell nekünk, mert nekik nem kell. Az ököl harcol a görcsösen széttárt ujjakkal. Tehát Szabács!
Mert ezek soha nem fognak egyesülni. A francia király hamarabb köt velünk szövetséget, mint Károllyal. Velence elõbb fog velünk tárgyalni, mint a pápá- nak engedni. A német választófejedelmek hamarabb állnak át a reformáció oldalára, mint hogy elismernék Károly, a spanyol király császári minden- hatóságát. Õk alkuszok. Mi Allah fiai. Addig megyünk felfelé a Duna mentén, ameddig akarunk. Lajos azzal akart kicsúfolni, hogy elfogta a követünket.
Olyan ez, mint mikor a kis gyerek dühében bátran leköpi a Napot. A fejét majd részleteibe vágva elküldjük az európai koronás fõknek. És a parancsaim:
-Hüszrev pasa, tizenötezer katonával Szendrõrõl indulva azonnal körülzárja keletrõl Nándorfehérvárt. Értesültünk róla, hogy a két parancsnok, Hédervári Ferenc és Török Bálint bánok nincsenek a várban, felelõtlenül a helyetteseikre bízták az egyébként is csekély, hétszáz fõs õrséget, a vár védelmét. Mintha nekik és királyuknak fogalma se lenne arról, hogy százszor akkora erõvel tá- madunk.
-A ruméliai seregek vezetését átadom végrehajtásra Ahmed pasának. Azonnal támadja meg Szabácsot. Logodi Simon és Torma András vicebánok serege a mienkhez képest elenyészõ, az utolsó kõig romboljuk le a várat. Mire oda érkezem az irányításom alatt tartott csapatokkal, ne lássak egyetlen élõ magyar katonát sem. És azonnal kezdjék el a híd építését a Száván, hogy át tudjunk kelni és irányt vegyünk Magyarország fõ területei, elsõsorban a Drávát elérve
és az azon való átkelést kezdeményezve. Olyan hidat építsenek, amely kibírja az egész hadsereg átszállítását a Száván. Ezzel egyben nyugatról is átkaroljuk Nándorfehérvárt, ami nem sikerült dicsõ õseimnek 1456-ban.
-Ezzel párhuzamosan foglaljuk el és tisztítsuk meg az egész Szerémséget. Ve- gyük be a várakat, Baricsot, Kölpényt, Dobrinyivát, Cserögöt. A másodvezér, Musztafa pasa foglalja el Szalánkemént és környékét, Jahja-pasa-oglu Bali bég csapatai pedig száguldják végig az egész Szerémséget, ejtsenek foglyokat, pusztítsák el az erõdítményeket, hogy senki ne maradjon a hátunkban. Ha kell, Bali bég is csatlakozzon Musztafa pasához Szalánkemén elfoglalásában.
-Ha Hüszrev pasa befejezte Nándorfehérvár bekerítését keletrõl, azonnal lás- son hozzá a várral szemben álló Zimony városának elfoglalásához, a várost égessék porig, onnan is lõni fogjuk Nándorfehérvárt. És persze gyalogolják be- le a sárba a zimonyi várat is. Magyar védõk mellett szerb katonák, Nándor- fehérvárról kiszorult naszádos harcosok is védik a várat, s tudjuk, hogy a halál- ra is elszánt kapitányuk, Szkoblics Markó soha nem fogja megadni magát, mint ahogyan katonái sem. Áztassák bele a vérüket a földbe, a bátor kapitány feje pedig díszítse majd a sátramat.
-Ha Zimonyt bevettük, Piri Mehmed fõvezír csapatai teljesen kerítsék be Nán- dorfehérvárt, kezdjék meg a falak lövetését, rombolják le Zimonyból a külsõ bástyákat, védelmi vonalakat, szorítsák vissza a fellegvárba a védõket - ott égetjük el õket mind egy szálig. EL KELL foglalnunk Nándorfehérvárt!!!
A szultán ledobta a földre Magyarország térképét.
-Pasák. Most elkezdõdött június második fele. Itt ülünk Szófiában, indulásra készen. Mutassuk meg a gyauroknak, mire vagyunk képesek másfél hónap alatt, a nekünk kedvezõ forró nyárban. Augusztus elsején azt akarom látni, hogy hetvenezer bátor, képzett katonám és százezer tovább kísérõm felsorako- zott elõttem a részben szétlõtt Nándorfehérvár falai elõtt, és intésemre megkez- di a vár ostromát. Itt most nincs Hunyadi János. Itt most még egy gyerek ki- rály se lesz ott. Otthon téblábol majd valahol. Küldjünk neki hintalovat.
Szulejmán
Az elsõ Mohács - elhallgatnak a harangok Nándorfehérváron
-Felség, már most is késõ!
-Soha nem késõ, Werbõczy uram, soha. A német uralkodók velünk tartanak.
-Minden bizonnyal, felség, tartanak, tartanak. Bár nem állíthatom, hogy kato- nákat is küldenek. Nem én kellettem volna oda, a birodalmi gyûlésbe, kicsi az én súlyom V. Károly szemében. A német fejedelmek talán sértve is érezték ma- gukat. Mert hiába lett a császár titkára az erdélyi származású Maximilianus Transylvanus, aki láthatóan meg is próbált segíteni nekünk a birodalmi seregek megszavazásában, végsõsoron Maximilianus úr is német, s nem magyar.
-Mit küldenek, azt mondja meg, István úr? Mikor érkeznek a birodalmi seregek?
-Felség, az általunk kért csaknem 20.000 lovas és gyalogos zsoldos helyett mindössze 4.000 katonát szavaztak meg nagy nehezen. Számukra a mi déli határunk csak egy vonal Európában, alig jelentõs, Nándorfehérvár pedig egy pont, ami nehezen kivehetõ a térképen. Védjük meg, ha a mienk - ez volt a közhangulat. Felség, Európában leáldozott a keresztes hadjáratok szellemének, ez senkit sem érdekel. Károly még saját öccse, Ferdinánd katonai helyzetére sincs tekintettel, annyira leköti a figyelmét Ferenc király itáliai terjeszkedése.
Most, amikor a két Miksa-unokának, Károly királynak-császárnak és Ferdi- nánd fõhercegnek osztozniuk kellett az osztrák örökös tartományok kormány- zásában, Károly átadta ugyan öccsének az osztrák hercegségek javarészét, de úgy alakítva, hogy a török által veszélyeztetett déli, délkeleti területek kerültek Ferdinándhoz, míg Károlynál maradt több olyan fontos grófság, hercegség, tar- tomány, amely amúgy meg gazdagsága miatt szolgálhatná Ferdinánd katonai felkészülését. Tehát még ebben sem tudtak megegyezni, holott Károlyé már a fél világ. Nyilván újra kell majd tárgyalniuk ezt, s meg is teszik, ha érezhetõvé válik a török elõretörés. Most azonban senki nem foglalkozik ezzel.
-Mit kezdjünk négyezer katonával? - csattant föl a király hangja.
-Félek, hogy ez nem okoz most gondot. El se indulnak, ide se érkeznek, ne szá- mítson rájuk, felség.
A király a jelen levõ Drágffy Jánoshoz és a köznemeseket képviseli Ártándi Pálhoz fordult.
-Urak, hallották? Egyedül kellene kiállnunk a török támadás ellen?
-Felség, ezt eddig is tudhattuk - motyogta bátortalanul Drágffy.
-És most mi lesz? - Brandenburgi Györgyhöz fordult. - Nyár eleje van, a törö- kök erõltetett menetben vonulnak felénk a Balkánon. Azonnal hadsereget kell szerveznünk, azonnal!
-Mibõl, felség? Önnek nincs saját serege. Ha az országgyûlés megszavazná, akkor lehetne adókat emelni és elrendelni a bandériumok kiállítását és hadba vonulását. Ide hívhatna cseh zsoldosokat is. Tárgyalnia kellene Szapolyai Já- nossal, hogy csatlakoztassa önhöz a seregét, végre egyszer. De felség! Mind- erre most nincs idõnk!
-Azonnal hadba indulunk. Elrendelem, hogy három pontosan gyülekezzenek a nemesi hadak! Mi van Bakócz vagyonával? Elrendelem, hogy adják el az el- érhetõ legmagasabb áron szépmívû asztali készleteit, bútorait, ékszereit, szõ- nyegeket, a kelméket, lovait, hintóit, jószágait!
-Felség, azokat az udvar emberei már lefoglalták és azonnal el is árverezték, rögtön az érsek úr halála utáni napokban, a kalmárok mind elvitték egyetlen óra alatt. A pénzt a kincstár az udvar fenntartására fordította, hiteleket fizettünk vissza.
-Nem érdekel! Elrendelem! Ez az önök hazája, nem?! Elrendelem, hogy azon- nal lássanak hozzá az ezüsttartalmú dénárjaim kibocsátásához, és kötelezõ árfolyamot írok elõ e nova moneta csereértékéhez. A saját bandériumomat és a palota, valamint egyéb királyi várak zsoldosait, a testõrségemet kérem ide, Budára összevonni, innen indulunk Tolna, Mohács vagy Báta felé. Báthori Ist- ván nádor vezetése alatt gyülekezzenek azok a fõnemesi csapatok és harcra kö- teles köznemesek, akiket a Szerémség felé irányítunk majd - õk egyelõre a
Zimony vára
Zimony alaprajza
Duna partján, Péterváradnál gyülekezzenek. Üzenem Szapolyai János vajdá- nak, hogy Erdélybõl a Maros mentén, a Tiszán átkelve vonuljon a Duna-Tisza kö-zé és onnan dél felé. Üssön tábort Bács vára és Futak vára mellett.
-Felség, azt hiszem, ez nagy hiba! Össze kellene vonni a csapatainkat egyetlen fontos ponton. Július eleje van, mire mindenki megérkezik a tábora, augusztus vége lesz legjobb esetben is. Ha szétszórva gyülekezünk, mikorra tudunk egye- sülni.
-Elrendelem igenis a haditanácsnak a következõket: csapataink a három tábor- ban gyülekezzenek, s mire a törökök Nándorfehérvár alá érnek...
-...felség, már elkezdték körbevenni a várost Szendrõ és Szabács felõl!
-Mit mond?
-Hogy egyetlen választásunk van: valamennyi erõnkkel megindulunk egyene- sen Nándorfehérvár felmentésére. Ezer ember sincs ott, halált megvetõ bátor- sággal is csak napokig, hetekig tudják tartani a várost. Tény, hogy mire oda- érünk, a törökök megkezdik az ostromot. Csak azt tehetjük, amit Hunyadi és Kapisztrán is tett: kíméletlen harcban feltörjük a török ostromgyûrût.
-Mit mond?... - A király tehetetlenül hanyatlott vissza a trónjára. - Miért nem szóltak errõl korábban? - ordította magán kívül. - Hát engem senki sem tájé- koztat?
-És felség! Jelöljön ki mást Báthori István nádor helyett a péterváradi tábor ve- zetésére! - szólt csendesen Drágffy.
-Ehhez magának mi köze?
-Nekem semmi. De azt ne várja, felség, hogy egyesül egymással két olyan sereg, amelynek egy részrõl Szapolyai, más részrõl Báthori a vezére. Hama- rabb folyik a Duna vissza északra, mintsem hogy õk összefogjanak.
A király elõször felpattant dühében és az öklét magasba rántotta, majd erõt- lenül visszazuhant a székébe.
-Báthori helyett magát jelölöm, Drágffy gróf! Mi az, hogy gyûlölik egymást?
Ilyenkor? Mennyi idõbe kerül, míg a három tábor teljes létszámban összegyûl?
-Másfél hónap, augusztus vége, szeptember eleje. De akkor még külön le- szünk. Hogyan és hova tovább? - Brodarics István kancellár nyelve igen aka- dozott, hogy jön õ ahhoz, hogy beleszóljon a királyi tanács dolgába. - Mert tisztelt haditanács, azé az egész Duna-medence, akié Nándorfehérvár. Mi tud- juk, hogy soha el nem veszíthetjük. A szultán tudja, hogy elnyerése nélkül nem jöhet tovább észak felé, mert meztelen marad a háta...
A király tanácstalanul mászkált fel s alá. Eljött tehát az õ nagykorúsága.
Felnõtt király lett, ide várja feleségét, Európa legerõsebb családjának lányát, igazi koronás fõ egy nagy ország élén. De e percben nincs senki, aki utána in- dulna, hogy rohanjanak a török megállítására. Szegény király egy majd-or- szágban. Erre volt jó az a csaknem békés fél évszázad, amely alatt lényegében soha nem kellett hadba vonulni, harcba bocsátkozni a magyar királyi seregek- nek és fõuraik bandériumainak? Az egyetlen erény, ha szétkergethetik a szom- széd fõúr jobbágyait, karddal verve a hátukat? - vagy vérbe tiporva Dózsa keresztes háborúba hívott nincstelenjeit. Nincs most senki, se fõúr, se polgár, se paraszt, se öreg vitéz a volt fekete seregbõl, aki kardot rántana...
...Ha Isten akkora szemet adna neki, hogy átlásson egész országán, s tudja, mikor mi s hol történik... de ez a királyoknak se adatott meg. Mert mikor végül nagy nehezen útnak indult a király s néhány ezer katonája Budáról augusztus 8-án Nándorfehérvár felmentésére, az ország kapujának megvédésére, mit lá- tott volna ugyanezen a reggelen a végtelen távcsövön? Véres jeleneteket. A szultán csapatai ekkor már 8 napja folyamatosan támadják a várost, szétlõtték a vár külsõ falait, naponta indít rohamokat sok tízezer harcos. És e napon, augusztus 8-án, míg a király lassan poroszkál Tétény felé a nyári porban, a törökök mindhárom lehetséges irányból általános rohamot indítanak, el- foglalják az egész várost és a vízivárat, rabolnak, gyújtogatnak, zászlóikat lo- bogtatja a szél. S az immáron hetek óta folyó harc drámai fázisaként a meg- maradt néhány száz védõ - még mindig távolba szökött kapitányaiktól cserben hagyva, tétovázó vicebánok vezetésével - nem tehet mást, mint visszarohan a
fellegvárba és magára zárja azt - bezárja magát a pokolba. De kitart, mert hõs, és magyar, és fél, hogy ha megadja magát, úgyis felkoncolják. És fõleg mert minden órában abban bízik, hogy felmenti õket a király és Európa serege. Po- koli harc kezdõdik a belsõ vár megvédéséért. Szulejmán és tüzérsége döbben- ten nézi, hogy nem tudta kifüstölni õket az elmúlt hetekben. Meg vannak gyõ- zõdve arról, hogy nem voltak helyesek az információk: nem lehet igaz, hogy csupán néhány száz katona tartja fenn hetek óta a világ legnagyobb hadseregét.
Vajon tényleg megjön Lajos és európai zsoldos serege? És igaz lenne, hogy Szapolyai János hamarosan csatlakozik a király hadához és egyesülve megtá- madják õt itt a Duna-Száva torkolatban, mint Hunyadi? Szapolyai kivel van?
Poroszkál dél felé a király csapata, gyülekeznek a péterváradi táborban is, bár Szapolyai seregei igen kelletlenül haladnak Bács felé. De van remény. Megjött a hír, Isten ajándéka, nem kell többé attól félni, hogy Szulejmán Szabácsnál átkel a Száván és hátba támadja Nándorfehérvárt vagy a felmentésére igyekvõ királyi csapatokat. Nem kell félni, mert a szultán Szávára épített hídját várat- lanul elmosta az áradó folyó, lehetetlen átkelni Magyarország felé. Ha tehát Nándorfehérvárnál meg tudják állítani a szultánt, vissza is vethetik, mint egy- kor, 65 éve.
Csakhogy... hol vannak itt királyi csapatok. Ha mindenki elérné idõben a tábort, akár 40-50.000 katonát is összevonhatnának. De van, aki még el sem in- dult. A király kis serege önmagában alkalmatlan külön mûveletre. Vezérlõ tisztjeik nincsenek, hadat senki nem járt. Bornemissza Pozsonyban, Tomori szerzetesi cellában. A király csillogó vértben, amiben igen szép látvány a lova- gi tornákon, bajviadalokon, ügyesen kezeli a fegyvert, bátor legény a budai vár díszletei között. De ide hadvezér kellene, nem tornász. S valaki, akire hallgat- nak azok, akik egymásra sose.
A király nem kapta meg Isten világlátó távcsövét. Ha látna rajta, egy lépést sem tenne tovább. Augusztus 27. van, kelletlenül bandukolnak Mohács felé. A hírek szerint Szapolyai már tábort foglalt Futaknál, s Drágffy zászlaja alatt
közelednek a nádor csapatai Pétervárad felé. De mi haszna? E napon a szultán világosan látja, hogy a falak hamarosan ráomlanak a védõkre. Tüzérségi össz- tûz után az aknászok a falak alá rohannak, aláaknázzák azokat, s sikeresen fel- robbantják a fellegvár leginkább védhetõ pontját, a Kölest. Éktelen por, tûz.
Janicsárok rohama újra, és... a szultán nem hisz a szemének. A romok közül újabb lándzsák nyúlnak ki, kardok villannak, puskagolyók röppennek, a roha- mot visszaverik a láthatatlan harcosok. Másnap az egyik alparancsnok, Móré Mihály vicebán nem áltatja magát tovább: áruló lesz, kiszökik a törökökhöz, s tájékoztatja õket a védelem gyengeségérõl.
Parancsnok társa, Oláh Balázs sem folytathatja így a harcot, darabokra vágnák õket és a megmaradt lakosságot. Egy hónapja védik a várat, amelyet más talán az elsõ napon feladott volna. Egy hónapot adtak a magyar királyi seregeknek, hogy ide érjenek s felvegyék a harcot - s még hír sincs róluk. Elá- rulták a saját országukat, király, fõpapság, fõurak, nemesek: áruló az ország?!
Hisz’ mi lesz itt, ha Nándorfehérvár elesik? Szultánt választ magának Ma- gyarország? Európa jóváhagyásával?
Akkor legalább éljük túl! Mi, hetvenen! Amikor majd meglátja a hatalmas török sereg, hogy néhány tucat emberrel szemben harcolt, mire futja még ne- kik? Vége a nyárnak! Hova indulna tovább a szultán? Esetleg belefutna a rá váró magyar hadseregbe valahol Mohácsnál, vagy lentebb, Péterváradnál? Ez volna a rettenetes török had, amelyet néhány száz halálra elszánt katona meg- foszt a teljes gyõzelemtõl, Magyarország megszállásától? A török birodalom területe, lakóinak száma, mozgósítható erõforrása sokszorosa a magyarénak, s bár hada részben gyülevész tömeg, de kiképzett janicsárjai, szpáhijai, tüzér- sége egyetlen mozdulatra, a szultán egyetlen intésére olyan elsöprõ mozgásba lendül, amilyenrõl az európai királyok álmodni sem tudnak, hiszen erejük attól függ, milyen alkukat képesek kötni, mit tudnak kikönyörögni saját nemessé- güktõl. Lajos semmit. Kelletlen mutogatást egymásra. Közönyt. A békés kor- szak hozta tespedtséget, a szerzés vágyát. Gyalogsága, tüzérsége semmi!
Nándorfehérvár a török megszállás után
Isten távcsövén Lajos láthatta volna, hogy mikor õ reggelizik augusztus 29-én s udvarnokaival tervezget, aközben 70 rongyos katona megalázottan kivonul a várból, örül, ha nem tépik szét - a megmaradt lakosságot pedig rabszolgaként elindítják Isztambul irányába, örülhetnek, hogy halál helyett dolgozhatnak majd idegen uraknak. Bali bég, a boszniai vezér kezébe veheti Dél-Kelet-Euró- pa kulcsát. Mostantól õ mondja meg, meddig jöhet délre magyar a saját orszá- gában. S hogy mikor jön egy újabb tõrdöfés.
A szultán hadjárata - melynek célja sem volt világos három-négy hónapja - eddig tartott. Övé a Duna-medence bejárata, többé nem lehet feltartóztatni, ha északra indul, s fõleg nem lehet hátba támadni. A Száva hídjának elsöprésével csökkent a támadás éle, de talán nem is kellett ennél több. Anatóliai hadsere- gének jó részét otthon kellett tartania a perzsa veszély elhárítására, s ki tudja, mekkora magyar erõvel találta volna szemben magát.
Õ sem kapta meg Allah távcsövét. Ha látna rajta, nem Isztambulba indulna két hét elteltével, hanem azonnal a Dráva, Eszék felé, s onnan tovább, Báta, Mohács irányában, akár fel Budáig. Látná-hallaná, hogy Bátán a hetvenkedõ királyi haditanács milyen bátor döntést hoz: Igen, elõre! Vissza kell foglalni Nándorfehérvárt. Melyet megvédeni nem tudtak, de most visszavenni - mi az a magyarnak, ha hõs királya van! Gyerekjáték - gyerek királynak.
Isten - aki szereti és védi a hõsöket - utálja a gyávákat. A tétovázó, bátorta- lan magyar katonai táborban kitör a járvány. Hunyadit a gyõzelem után vitte el.
A gyávákat a gyõzelem helyett, a szégyen bélyegével küldi haza. Maga a ki- rály is elkapja, védjük életünket, usgyi a palotába? Tábort bontanak Mohács- nál, hisz’ jön az õsz, hideg is lesz, sok esõ, jobb Budán. Így indult haza 1521 õszének elején mindkét uralkodó: az egyik délre, a másik északra. Az egyik élõ, a másik halott - csak még nem mondták meg az orvosai.
Magyaros virtus, ó! Megmutatjuk még, gaz török, fejedet vesszük még, szul- tán! Majd jövõre! Egy év múlva visszajövünk. Mindenki hoz magával legalább még egy embert! Vagy kettõt! Jövõre, ugyanitt!
Ám nem itt kellene, nem Mohácsnál. Még csak nem is Péterváradon. Hanem lentebb, ott, ahol kellett volna: Nándorfehérvárnál. Amelyet elképesztõ erõvel és tempóban épít újjá Bali bég. Mellette, tõle nyugatra, Szabácsba pedig össze- hordják valamennyi elfoglalt szerémségi vár kövét, felépítik újra a fontos várat a Száván. Mert õk is úgy vannak vele: visszajövünk! Addig meg itt maradunk.
Van viszont a magyaroknak egy hatalmas elõnyük, ami nincs a törököknek.
Van nekünk országgyûlésünk, minden évben, ha kell, kettõ is. Hónapokig. Íme, most sem történt semmi nagy dolog velünk, jártuk a hadat, de nem ment...
október második felében összegyûlik az ország - nemességének - apraja-nagy- ja Budán. Hát persze, valahogy’ meg kellene védeni Nándorfehérvárt. Adót, adót, szavazzunk. S ismét megszavazzák. Szabácsot is vissza? Adót, adót arra is, ki szavaz? S a nemesek? Nos, adózzanak õk is, az egytelkes nemesek is, meg az adófizetésre, katonaállításra eddig nem kötelezett papi méltóságok is.
Ez kevés! Törvényt, törvényt! Arról, ami amúgy megvan néhány száz éve:
Hogy bizony bandériumokat kell felállítani, mert különben veszély akarna je- lentkezni a mi szent földünkön... - és király õfelsége, megmondjuk õszintén, egy igazi, amolyan fekete - vagy ha kell, bármilyen színû - zsoldos hadsereg nélkül talán nem sokra megyünk itten. Tetszik tudni, olyan, amelyik azonnal hadra fogható, persze, ha havonta megkapja a zsoldját. Különben elszökik s rabol. Kellene egy ilyen is. Adó, adó!
Az országgyûlés megtalálta a magyarázatot a nándorfehérvári tragédiára, addig kereste, míg felfedezte. Külön cikkelyben meg is fogalmazta, haragosan:
az ország legfontosabb várának elvesztéséért, a haza felkínálásáért pontosan megállapítható a két felelõs. Ez pedig nem más, mint a két kapitány, horvát bán, akiknek az lett volna a dolga, hogy ott legyenek, de akik nem volt idejük ott lenni. Török Bálint és Hédervári Ferenc - Pfuj! Kétszer is Pfuj, Pfuj! Többet ilyen elõ ne forduljon ám!
És mostantól ismét vidám, örömteli napok következtek. Hiába, fontos év ez az 1521. Már nyáron megjött Habsburg Mária, a már többször elvett feleség,
Lajos ezüst dínárja, a nova moneta
Habsburg Mária
hogy végre feleségül vegye maga a felnõtt Lajos király is. Milyen gyönyörû, gazdag és fényes volt a küldöttség, amelyet Szatmári György püspök úr ve- zetett, hogy haza,, most már Budára haza Máriát német földrõl?! A püspök úr egyébként gavallér. Ha már ott járt a németeknél, közölte velük, hogy hat- vanezer aranyért visszaváltja a nyugat-magyarországi városokat és várakat, amelyeket az akkori magyar uralkodó kínjában elzálogosított Frigyes császár- nak. S a püspök zokon sem vette, hogy az õ vagyonából dehogy vette vissza a kincstár a hõn áhított magyar terüleket. Besorolta a pénzt a hadikiadások közé.
Lajos imádta Máriát. Nem teljesen véletlen, hogy olyan lassan indult a sereg Budáról Tétény felé, majd Érdtõl délre teljesen lelassult. A király hitvesén akarta legeltetni a szemét, s minden erejével készülni a nagy eseményre.
Mert bizony neki, a királynak is le kellett végre tenni a koronázási esküt. Le is tette már, meg nem is. Mert mikor õ két éves volt, s apja, Ulászló fontosnak tartotta, hogy máris királlyá koronázzák õt ezek a renitens magyarok, s akkor természetesen nem a kicsi gügyögte el a királyi esküt, hanem apja mondta fel helyette csillogó szemekkel, ráadásul mind a fõpapok, mind a fõurak jelen- létében, jelezve, hogy a két éves királyt magáénak vallja a magyar állam és annak egyháza is. Még a koronát is a fejére tették, Bakócz Tamás büszkén jeleskedett a Szent Istvánt idézõ szertartásban.
És most meg kellett szokni a Máriával érkezõ sok tucat udvarhölgy csi- vitelését és a vele érkezett fiatal urak idegen nyelvû handabandázását is. Rá kellett ébredni itt Budán - igaz, kissé fanyar volt az új íz -, hogy ugyancsak Szent Istvánt idézve ezt itt Mária országa - most éppen majd Habsburg Máriáé, s ez nagyon is valószínû, mert igen határozott, cselekvõkész asszonyka az osztrák Miksa-unoka. Neki is megágyazott a nagyapja, évtizeddel ezelõtt.
Nem sokkal az októberi visszavonulás és országgyûlés után tehát ismét nagy események vártak nagy magyarokra: Székesfehérváron lám megkoronázhatták Habsburg Máriát, Jagelló Lajos immár tényleges feleségét. Jövõre majd Nán- dorfehérvárt visszafoglaljuk : ez az ország kapuja, ne járjon be rajta akárki.
KÖNYYVEIM CÍMJEGYZÉKE
Gubcsi Lajos Országos Széchényi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtárában megjelent albumai, könyvei
Gubcsi Lajos: Elnémul a harang Nándorfehérváron, 1521 – 13 ördögi év, 8. kötet http://mek.oszk.hu/16400/16478
Gubcsi Lajos: Szulejmán álma, 1520 – 13 ördögi év, 7. kötet http://mek.oszk.hu/16400/16403
Gubcsi Lajos: A Habsburg-sas karmai, 1518 – 13 ördögi év, 6. kötet http://mek.oszk.hu/16400/16402
Gubcsi Lajos: Kié az ország?, 1518 – 13 ördögi év, 5. kötet http://mek.oszk.hu/16300/16336/
Gubcsi Lajos: Werbõczy vastörvényén nincs pecsét, 1517 – 13 ördögi év, 4. kötet http://mek.oszk.hu/16300/16302/
Gubcsi Lajos: Járdaszegély, árva szegény http://mek.oszk.hu/16400/16416
Gubcsi Lajos: 10 éves király trónol, 1516 - 13 ördögi év, 3. kötet http://mek.oszk.hu/15000/15089
Gubcsi Lajos: Koronánk a nászajándék, 1515 – 13 ördögi év, 2. kötet http://mek.oszk.hu/15000/15079
Gubcsi Lajos: Magyar pokol, 1514 – 13 ördögi év, 1. kötet http://mek.oszk.hu/12200/12297
Gubcsi Lajos: Február – havi ciklus http://mek.oszk.hu/15000/15005
Gubcsi Lajos: Jut eszembe… ami kimaradt http://mek.oszk.hu/12500/12529
Gubcsi Lajos: Hazudj, s a bíró is megsegít – Jus gladii Egy karaktergyilkosság története
http://mek.oszk.hu/10400/10408/
Gubcsi Lajos: Félvörös Félhérosz http://mek.oszk.hu/13600/13662 Gubcsi Lajos: Mr. 52 fok http://mek.oszk.hu/13700/13727 Gubcsi Lajos: Bezár
http://mek.oszk.hu/13900/13930/
Gubcsi Lajos: JANUÁR – havi ciklus http://mek.oszk.hu/13600/13661
Gubcsi Lajos: Kórpótlási jogüzérek - Szociokrimi http://mek.oszk.hu/12200/12291/
Gubcsi Lajos: Leányálom http://mek.oszk.hu/12500/12519
Gubcsi Lajos: 13 ördögi év – A máglyától Mohácsig http://mek.oszk.hu/12500/12518
Gubcsi Lajos: 1514 – Magyar pokol (opera és rockdráma librettója) http://mek.oszk.hu/12300/12381/
Gubcsi Lajos: A Magyar Mûvészetért – 25 éves gyermekem http://mek.oszk.hu/11200/11262/
Gubcsi Lajos: Nyitott boríték http://mek.oszk.hu/10900/10946/
Gubcsi Lajos: Õseink, gyermekeink http://mek.oszk.hu/10400/10409/
Gubcsi Lajos: Felnõtt állatmesék http://mek.oszk.hu/10400/10407/
Gubcsi Lajos: Hû szó, háborgó http://mek.oszk.hu/10400/10410/
Gubcsi Lajos: Legényregény http://mek.oszk.hu/08600/08677
Gubcsi Lajos: Korom Magyarország fölött - 2004-2010 http://mek.oszk.hu/08400/08497/
Gubcsi Lajos: Elég lett, ELÉGETT http://mek.oszk.hu/07700/07792/
Gubcsi Lajos: Egy kun Budán és Pesten http://mek.oszk.hu/07700/07793/
Gubcsi Lajos: Elég, ami ELÉG http://mek.oszk.hu/06600/06608/
Gubcsi Lajos: IV. Üzenet Erdélybõl http://mek.oszk.hu/03400/03498
Gubcsi Lajos: Dallam az éjben http://mek.oszk.hu/05700/05773/
Gubcsi Lajos: Ajánlott – Levelek Orbán Viktornak (részletek)
http://mek.oszk.hu/05800/05833/
Gubcsi Lajos: III. Üzenet a végekrõl – Délvidék
http://mek.oszk.hu/03400/03497 Gubcsi Lajos: A szabadság népe
http://mek.oszk.hu/03400/03496 Gubcsi Lajos: Az ég felé...
http://mek.oszk.hu/03400/03499 Gubcsi Lajos: Summa - 55 évem ha ha 110 lesz - Lírai regény
http://www.mek.oszk.hu/02400/02426/
Gubcsi Lajos - Gubcsi Anikó: A csillagokban Bubik István.
http://www.mek.oszk.hu/02300/02355 Gubcsi Lajos: I. Üzenet a végekrõl – Felvidék
http://www.mek.oszk.hu/01900/01950 Gubcsi Lajos: II. Üzenet a végekrõl – Kárpátalja
http://www.mek.oszk.hu/02300/02324 Gubcsi Lajos: Üzenet Erdélybõl
http://www.mek.oszk.hu/01600/01651 Gubcsi Lajos: Az élet túlsó oldala
http://www.mek.oszk.hu/01900/01947/
Gubcsi Lajos: Jó kedvedben teremtettél...
http://mek.oszk.hu/02500/02576 Gubcsi Lajos: Istentelenül
http://mek.oszk.hu/02500/02575 Gubcsi Lajos: Haza szerelem
http://mek.oszk.hu/02500/02574 Gubcsi Anikó-Gubcsi Lajos: Aranykönyv - A Magyar Mûvészetért http://www.mek.oszk.hu/01700/01741 Gubcsi Lajos: Posztumusz
http://mek.oszk.hu/02700/02785 Gubcsi Lajos: Magyar parasztság a Kárpát-medencében
http://mek.oszk.hu/02500/02577 Gubcsi Lajos: Valaki dobog a szívemen
http://mek.oszk.hu/02500/02573 Gubcsi Lajos: Szem, fényvesztés
http://mek.oszk.hu/02500/02578 Gubcsi Lajos: A kommunikáció napja
http://www.mek.oszk.hu/00100/00141 Gubcsi Lajos: 4 nap, amely megrengette az országot 1989
http://www.mek.oszk.hu/01500/01508
Gubcsi Lajos: Four days that shook Hungary 1989 http://mek.oszk.hu/14600/14621/
Gubcsi Lajos: After the Bargain 1988 http://mek.oszk.hu/15000/15006
Gubcsi Lajos: Rés a Nagyfalon – Kína 1987 http://mek.oszk.hu/14600/14607/
Gubcsi Lajos-Tarafás Imre: Das unsichtbare Geld http://mek.oszk.hu/14600/14618/
Gubcsi Lajos-Tarafás Imre: A láthatatlan pénz
http://www.mek.oszk.hu/02400/02442/
Gubcsi Lajos szerkesztésében megjelent könyvek:
1000-1100 years ago – Hungary in the Carpathian Basin http://mek.oszk.hu/09100/09132
1000-1100 évvel ezelõtt – Magyarország a Kárpát-medencében http://mek.oszk.hu/09100/09186
From the Noon Bell to the Lads of Pest http://mek.oszk.hu/09400/09426
A déli harangszótól a pesti srácokig
Gubcsi Lajos: For the Homeland onto Death Gubcsi Lajos: A hazáért mindhalálig
Zenés mûvek:
Gubcsi Lajos – Benkõ László: Ismét Vereckénél – Rákóczi ballada -DVD: http://video.amm-gubcsi.hu/Ismet_Vereckenel.mpg
-CD: http://www.amm-gubcsi.hu/cikk/1180/benko--gubcsi---ismet-vereckenel Ökrös Csaba – Gubcsi Lajos: 1514 – Magyar pokol (opera librettó szövege) http://mek.oszk.hu/12300/12381/
Gubcsi Lajos-Nagy Tivadar-Role együttes: Dózsa – 1514, rockdráma
