Gróf
Bethlen
K a t a 5néletirás
fmmsrnmmm:
N . M .
GRÓF BETHLENI
BETHLEN KATA
É L E T É N E K
MAGA ÁLTAL VALÓ LEÍRÁSA.
AZ E R E D E T I K IA D Á S UT Á N Ú J R A KIA D TA
K. PAPP MIKLÓS.
KOLOZSVÁRT
S T E I N T-A.3STOS.
1 8 8 1.
STEIN JÁNOS
ERDÉLYI MUZEUM-EGYLETI KÖNYVÁRUSNÁL KOLOZSVÁRT, S ÁLTALA MINDEN KÖNYVÁRUSNÁL KAPHATÓK.
Ada t o k, e r d é l y i tö r ténelm i. Szerkeszti és kiad
ja gróf Mikó Imre. 3 kötet. Egy-egy kötet 1 frt 60 kr.
--- IV. kötet. (Uj folyam I. kötet.) Kiadja az erdélyi muzeum-egyesület. Szerkeszti Szabó
Károly 2 frt.
Benkő Károly (kis-baczoni). C s i k , G y e r g y ó és K á s z o n leirások; két t. i. általános és részletes osztályokban. 3 térképpel és 1 má
solati táblával 1 frt.
--- M a r o s s z é k i s m e r t e t é s e . Szerző felké
rése folytán kiadták Nagykedei Fekete Sá
muel és Simon Elek 2 frt 50 kr.
Be th len Im r e, Id. gr. M á s o d i k B á k ó c z y
G y ö r g y i d e j e 1 frt.
Cs e r e y Dr u s i á n n a. V i s z l i a n g o k az é l e t b ő l . Kiadták ifj. Berzenezey Miklós és Lukácsi!
Aurél 1 frt.
Feszler Ignácz Au r é l. P a n n ó n i a , vagy Pan
nóniának Augusztus római császártól fogva, egész a Geyza magyar herczeg haláláig, azaz Krisztus urunk születése előtt a 35. évtől kezdve Krisztus urunk születése után a 997- ik évig előadott történetbeli viszonyai. Szaba
don magyarázta Zeykfalvi Zeyk Lajos 1 frt 40 kr.
Kőváry Lá szló. E r d é l y t ö r t é n e t e . 1848—
49-ben 2 frt.
BETHLEN KATA
ÉLETÉNEK
MAGA Á L T A L V A LÓ LEÍR Á SA .
GRÓF BETHLENI
AZ EREDETI KIADÁS UTÁN ÚJRA KIADTA
K. PAPP MIKLÓS.
K O L O Z S V Á R T STEIN JÁNOS.
1 8 8 1.
' 5 J M.N.MÚZÜ1“1! KÖNYVT^A Ü.Kv.'n! ' ’ : Jv.' ■* t )
W o J_
Nyom. Stein János m. kir. egyet, nyomdásznál Kolozsvárt
E l ő s z ó .
A z 1759-ben elhalt gróf Bethlen Kata, e mély vallásos kedélyű s hitfelekezete elveihez a rajongásig hű főrangú nő, önéletirata, mely midőn szerzője egész lélekvilágát s viszontagságos élete körülmé
nyeit föltárja, s egyszersmind világot vet a protes
táns vallásfelekezetekre hazánkban a XVIII. század
ban sulyosodott szomorú korszakra, egyike a még Erdélyben is ritkán kapható könyveknek. Példányai ritka voltát, valamint azt, hogy az eddig ismert pél
dányok mind bevégzetlenek s a 256. lappal szakad
nak meg, kétségtelenül a protestáns szellemet elfoj
tani törekvő kormányhatalom föllépésének tulajdo- nithatjuk, mely e könyv kinyomatásának bevégzését és kiadását betiltotta és megakadályozta.
Ezen munka érdekességét fölismerve K. Papp Miklós vállalkozott annak újabb kiadására, melyhez terjedelmes bevezetést szándékozott irni Bethlen Ka
ta életéről s kora viszonyairól. Az önéletirat hű utánnyomata az ő felügyelete alatt évekkel ezelőtt el is készült, de a tervezett bevezetés megírásában őt korán bekövetkezett halála megakadályozta.
— IV
A kész második kiadást tehát én, ki annak tulajdonjogát K. Papp Miklóstól megszereztem, ezen bevezetés nélkül vagyok kénytelen közzétenni, mely e kiadás értékét bizonyosan emelni fogta volna.
Meg vagyok azonban győződve, hogy e ritka könyv új kiadásával irodalmunknak igv is hasznos szolgá
latot tettem.
K o l o z s v á r t , 1881. febr. 25.
S T E I N JÁNOS,
/ K IA D Ó K Ö N Y V Á R U S .
G róf
BETHLENI
BETHLEN KATA
ÉLETÉNEK
M a g a ál t al v a l ó r ö v i d
LE-IRÁSA,
Fii* I. 20, SI.
Semmiben meg nem szégyenülök, hanem nagy bátorsággal, miképpen mindenkoron, most - is felmagasztaltatik a K r i s z t u s az É n T e s t e m b e n , akár É l e t e m - nek, akár H a l á l o m n a k általa. Mert É n n e k e m mind É l e t e m b e n , mind H a l á l o m b a n N y e r e s é g e m a K r i s z t u s .
Micsoda az Élet ? Enyésző Füst ’s Pára.
Meddig tart ? Hirtelenfekfoly Határára, Az Én Életem is Örök Nyugalmára
F o ly ; siet I s t e n t ő l rendelt végórára.
Folyon bár Életem utolsó Órámra
Tsak az I s t e n gondot tartson Koronámra, Adjon segedelmet; mig végzem Pályámra,
Hogy néki élhessek, s Haljak Áldására.
ELÖL JÁRÓ BESZÉD
A. K E R E S Z T Y É N I S T E N - F É L Ő
O L V A S Ó H O Z .
I.
Az I s t e n n e k B ö l c s e s s é g e méllységes, meg-lábbalhatatlan, Utai meg-túdhatatlanok; ítéletei végére mehetetlenek, az Emberi Elme azokat fel nem é ri; az I s t e n tselekedeteit tsak tsúdálja; de azt nem kérdheti; Miért tselekeszed ezt vagy amazt ? Mindazonáltal meg kell azt vallani nagy alázatos
sággal, hogy minden Tselekedetei szentek, igazak;
méltatlan senkit ítéletei nem találnak: sőt igaz ítéletének idején is Kegyelmességét abban mutatja meg, hogy az idő szerént való büntetésekkel, és ne
héz Keresztekkel bőltsen magához vezérli a tölle el
hajlott és útairól el-tévellyedett bűnös Embert.
Az I s t e n n e k Beszédében bővségesen találtat
nak erre világos Példák, hogy még a leg-kedvesebb és szerelmesebb Embereiben-is az I s t e n a Bűnt
1*
— 4 —
büutetetlen nem hagyta; sót gyakorta azokat szokta szorossabban meg-látogatni és ostorozni, a kik ő Felsé
géhez közelebb járúlnak, a mint ennek Példáját hagyá az Áron Famíliájában, 3. Mós. X. 3. az holott ez a m it s z o l l o t t az U r m o n d v á n : A k i k é n h o z z á m k ö z e l v á g y n a k , a z o k b a n s z e n t e l t e t e m me g , és m i n d a s o k a s á g e l ő t t me g - d i c s ö i t t e t e m. A Szent Pál pedig az I s t e n bölcs útait igy adja elő, Sid. XII. 6. A k i t s z e r e t az U r m e g d o r g á l j a , m e g - o s t o r o z p e d i g m i n d e n t v a l a k i t F i á v á f o g a d .
II.
Az I s t e n ostora, mellyel a maga Fiait Leá- nyit kezéhez tanítja, a Nyavalyák, és az Életbéli sok Keresztek: Mind az 6 s mind az új. Testámen- tomi írásokban sok Példájok vagyon erre a Kereszt
viseléseknek terhek alatt tsüggedező Lelkeknek, hogy az I s t e n n e k leg-kedvesebb Szentéi is ezen az úton mentenek által az I s t e n szent Színének látására, sőt ez az egy út a mellyen az Idvességre júthatunk:
a mint a Szent Pál élőnkbe adta, Tselek. XIY. 22.
ezt mondván: Hogy S o k H á b o r ú s á g o k á l t a l kel
l e ne n é k ü n k a z l s t e n n e k O r s z á g á b a me nn ü nk . A Nyavalyának pedig nagyságát, a Keresztnek súly
osságát maga a Kegyelmes és Szent U r I s t e n mérsékli, mind azt mennyi légyen, mind azt meddig tartson, hogy a nyomorűlt bűnös Embernek gyen
— ‘5 —
gélkedő Hite egészszen el ne fogyjon, s tellyességgel el ne veszszen.
III.
Ezen Bölts, nagy Hatalmú, igen Szent és igaz íffietü I s t e n n e k tetszett az Én sok és ineg-szám- lálhatatlan nagy Bűneimért az Én Életemet-is egész Gyermekségemtől fogva, mind ez idejig, sok Nya
valyák és igen nehéz Keresztek alá rekeszteni, any- nyira, hogy el-folyt Életemben ritkán engedett tsak pihenést-is vennem : Sőt midőn egyik Keresztemet könnyebbitette is, és azt gondoltam, immár meg
szűnt, hogy Jtrőt végyek; akkor más és újjabb s terhesebb Keresztet botsátott* erőtelen Vállaimra. Jól vagyon Édes Atyám, Édes I s t e n e m , hogy enge- met ez Világgal el-ereszkednem nem engedtél; ez után-is légyen meg mint Mennyen, Földön, úgy szintén én környülöttem is Szent Akaratod. Vidd végben valamellyek Szent Felségednek tetszenek, tsak hogy drága Kegyelmedet én Tőlem el ne vé- gyed, hanem adj elégséges Erőt, had viselhessem szent akaratod szerént mindenekben magamat, és békességes tűréssel hordozhassam Keresztemnek súly- jos terhét.
, ^ . ív.
Kivántam ez Világi sok próbák és kisértetek között folyó É l e t e m e t igen rövideden és a meny
nyire lehetett, mindeneknek meg-sértések nélkül le-ir-
n i: mellyben a Sziveket és Veséket visgáló I s t e n tudja, hogy nem az az én feltett Tzélom és Szándékom hogy Hóltom után másokat kívánnék meg-motskolni; távúi vagyok az illven igyekezettől: hanem inkább ez az én feltett jó végem, hogy lássák-meg mások a Ke
gyelmes I s t e n n e k nagy Erejét, az Én igen nagy Erőtelenségemben. És ha kiknek az I s t e n nehéz Ke
reszteket ád, vegyék észre azt innen-is, hogy a jó I s t e n soha az Övéire ollyan Próbákat nem ereszt, a mellyeknek el-viselésekre elégedendő Kegyelmet-is ne adna. Mert Én mind T e s t e m n e k G y e n g e vóltára nézve, ezeket a szörnyű nehéz és szüntelen rajtam fekvő Nyavalyákat el nem viselhettem vólna:
mind pedig G y e n g e H i t e m n e k próbál tatását meg nem győztem vólna, hanem mindezeket az Én jó I s t e n e m n e k Kegyelme győzte-meg Én általam:
mellyekben hasonlatos vóltam a Móses Tsipke Bok
rához, a melly noha erős tűzben égett, de meg nem emésztetett.
V.
Hogy pedig Világi Életemnek le-irásában né- _ melly Személyjeket nevezet szerént ki-kellett írnom, magamon kívül, ezt a szükség igy kívánta, mert külömben magam állapotját - is világoson le-irnom nem lehetett volna, hanem-ha azokról-is emlékezném, a kik között vólt Életem. De ezt én úgy igyekeztem tselekedni, hogy semmiben Lelkem ísméretét meg ne sérteném, se azokat, még a kik vétettenek - is
7 —
sokképpen ellenem, valami indúlatból meg ne bánta
nám. Nem is irtam-fel az Én némelly Világon kapó Emberektől való meg-bántásomnak még tsak Dézmá- ját is, mert az igen sokra terjedett vólna. _Nehéz- ségből származott indulatom pedig (adok Hálát érette az Én I s t e n e m n e k ) bizony senki ellen nintsen;
mert azt az I s t e n Kegyelme által én már mind meg-győztem. Semmi meg-bántatásomat mind addig fel nem írtam, valamig az Én Édes Atyámnak Ke
gyelme által indulatimat^meg-tsendesitvén, békessé- gesen azt meg nem visgáltam, hogy jozonon tehet
nék arról Ítéletet. Te-is Én I s t e n e m , Én Szivem
nek Telyjessége, úgy igazgassad ez után-is indulati- mat, hogy a Te Ditsőségedet meg ne sértsem*
Felebarátomat ez írásommal meg ne bántsam, hanem a mint kívánom, a Te Ditsőséged ez által- is öreg- bűljön. Ame n .
Születettem ez nyomorúsággal telyjes Világra, az Én I s t e n e m n e k jó tetszéséből B o n y h á n , MDCC-dik Esztendőben, Szent-András Havának XXV- dik Napján: melly Kalendáriom szerént K a t a l i n emlékezetére rendeltetett. Tetszett azért Édes Szülé
imnek-is a Szent Keresztségnek Vize által való Meg- mosatatásomkor azt a Nevet nékem adni, hogy a
ÉLETEMNEK FOLYÁSA.
VI.
— 8 —
K r i s t u s vére által Bün-botsánatott váró Hivek közé számláltatván, .lenne a K r i s tu s Tagját illető Szent Életre való serkentetésemre. Hozott pedig a Felséges I s t e n e Világra Ép Tetemekkel, Kristu- son fundált igaz Hitben és Vallásban való s ez Ha
zában szép Rendben és Méltóságban hellyheztetett Szülék által. Mellyért * utólso pihenésemig ditsérlek tégedet Én I s t e n e m !
VII
Mert úgyan-is Világi s Testi Életem Eredetét.^
vettem Gr ó f B e t h l e n i Be t h l e n S á m u e l IJrtó l, Küküllö Vármegyének Fő I s pá nyj a és Maros-Széknek Fő Ka p i t á n y j á t ó l , ki B e t h l e n J á n o s n a k Erdélly Országa Fő Kantzelláriussának F i a és a Nevezetes B e t h l e n M i k l ó s n a k Testvér Ötse vólt. És N ag y / B o r b á r a A s z s z o n y tó i, a Borsai N a g y T a m á s nak Édes Leányjától: kinek a Fiú Ágon és egész azon Na g y F a m i l i á n a k magában vége is szakadott.
Mert nem hagyott maga után a Famíliát fen-tartó Fiú Magzatot; hanem három Leányokat; úgy m in t:
/ N a g y So f i át, ki Házassági Élet által köttetett vólt D á n i e l P é t e r Úrhoz, N a g y K l á r á t , ki
nek Férje vólt G r ó f B e t h l e n E l e k , és N a g y v B o r b á r át, ki a tisztességes Házassági életre ada
tott vólt G r ó f B e t h l e n S á m u e l Urnák Esztendőben, Kiknek XXIV. Esztendőkig együtt való kedves Házassági Életek által e Világra szülöttének B e t h l e n I s t v á n , ki meghólt 1686. Esztendőben.
9
K l á r a , ki ineghólt 1691-ben. G y ö r g y , ki maga meg-halván két Fiai maradtanak. Á d á m , S á m u e l , I m r e , Én K a t a és F a r k a s , kik Ötön még I s t e n Kegyelméből Életben vagyunk.
VIII.
Neveltettem azon Édes Atyai és Anyai kezek alatt, szintén MDCCVIII. Esztendei Böjt_elő Havá
nak hetedik Napjáig: Midőn I s t e n bölcs tetszésé
ből és senkitől nem függő szabad-akaratjából, Édes Atyánkat Gr ó f B e t h l e n S á m u e l t ki-szóllitotta ez árnyék Világból Szebenben, ki - i s temettetett-el
^Keresden. Eképen tetszett az U r I s t e n n e k még Kisden koromben a gyámoltalan Árvák Seregébe bé-irni, és egyszersmind mint-egy előre jelűi adni, * hogy Életemnek jobb részét Árvaságban kellene el
tol tenem.
/ IX.
Az akkor, már egy nehány Esztendőktől fogva K á k o t z i F e r e n t z t ő l indíttatott és fenn forgó há
borúság igen nehézzé tévén az Özvegyeknek és Ár
váknak sorsát, köttetett vala Édes Anyánk az má~ ) sodszori tisztességes Házassági kötél által, B á r ó H a 1- l e r I s t v á n Úrhoz, az Ország akkori P ae s í d e n sé- \ hez, ki-is lévén idegen Vallású, lehetett volna sok kesergettetósemre, sőt Gyermeki Időmhöz képest, Lelki nagy károm ra-is; de az örökké áldandó I s t e n azt az Jó Lelkű Urat úgy igazgatta, hogy nem
— 1 0
tsak nem eilenzette azt, hogy Vallásunkon való Ta- nitó légyen Házában mellettünk, hanem maga Gyer
mekeit is az által taníttatni kívánta. Szent kezeidet
• jbsókolom Édes Atyám, ebben a Te Irgalmasságodra emlékezvén, óh melly tsúdálatosok a Te tselekede- teid a tieid körül, az ő jovokra mindenekben fel-se- gélled az Idvességre.
X.
Annak utánna neveltettem az Édes Anyai gond
viselő kéz alatt, szintén az MDCCXVII. Esztendőnek Szent Mihály Haváig, azon Hónak tizen-egyedik Nap
ijá n , mind Magamnak s mind Testvér kedves Atyám
fiainak akaratjok ellen^ Idvezült Édes Anyámtól ada- tattam soha eléggé meg nem siratható keserves Há
zasságra, Vallásomon kívül valóhoz. Melly Házas
ságban, Férjem mind szép Ú r i Famíliájára nézve, mind pedig maga Személyjére nézve Jeliendő és elé
gedendő szerentse is lett vólna, ha velem azon egy Hitben és Vallásban való lett vólna. De másként lóvén a dolog, az által a Házasság által, mind ez mái na
pig való szörnyű nagy bánatra és kísérteire tétet- tem-ki: mivel-hogy ez felemás Házasságnak keserű Gyümölcsét szüntelen kóstoltatta I s t e n Én velem.
Noha pedig Édes Szülő Anyámtól magamnak telyjes akaratom ellen adattattam ez szerencsétlen Házas
ságra ; Én mind az által ebben senkit nem okozok;
hanem meg-ismérem az I s t e n n e k igaz U tait: mert jól tudom Én azt, hogy kissebb dolog-is az I s t e n
11
bölcs végezése nélkül véghez nem mégyen. Ez vélt irántam-is az ö Felsége szent tetszése, hogy Én ez szörnyű kísértetekkel küszködjem. Légyen ez után is az ő szent akaratja szerént minden dolgom.
, 3
Ez En Lelkem keserűségét szerző H á z a s s á g o m pedig e szerént ment véghez: Az Ezerjhélszá,z_ tizen
hetedik Esztendőben lévén az Törökkel való Hada
kozás Nándor Fejér-Vár táján, ez Hazában igen nagy félelem vólt a Pogány ok be-ütésétől, a mint-hogy bé is ütöttenek Beszter Izénél a Tatárok és egy nehány Vármegyékben igen nagy rablást és sok károkat tet
tének. Minden Úri Rendek azért Városokba kőltözte- nek lakni, az bátorságosabban való meg-maradásért, a mellyet tselekedett Idvezült Édes Anyánk-is: ki Szebenben lakván velünk együtt ott G j ó f H a l l e r L á s z l ó kezdett Engemet magának kéretni az Há
zassági Életre Idvezült,Édes Anyámtól; kit-is Gyer
mekségétől fogva mivel-hogy mostoha Fia-is vólt igen szeretett.
XII.
Nem lévén Nékem semmi kedvem és hajlandó
ságom, ez idegen Vallásu Személyjel való Házassági Életre, ez jelen való Világ szerént jó szerencsémnek el-mellözését Idvezült Édes Anyám igen sajnállotta, mellyre nézve alattomban egyet értet B i r ó S á m u- elné D á n i e l K l á r a Asszonynyjal, a ki Atyafiú-is
— 12
vélt, hogy valami mesterséggel akaratomat hajtsa az jelen-való alkalmatosságnak kedvellésére; nem-is mulatott-el semmit egy egész Hónapnak el-telése alatt, a mivel meg nem próbált vólna, de Engemet arra nem vehetett. Végre .kedves Testvér Bátyáin B e t h l e n Á d á m Uram meg-tudván ezen kisérgetr- tetésemet, szemben-fogta és igen keményen meg-dor- gálta B i r ó S á m n e l n é Aszszonyomat, mondván:
Mitsoda Lelki ismerettel múnkálodja idegen Vallású Férjhez való menetelemet ? rendetlen dolog a meliyre akar venni. Vévén azért eszébe, hogy kedves Atyám
fiainak ezen egyenetlen Házasság nem tetszik, meg
szűnt a közben-járástól, és soha többé azt nem foly
tatta.
Az után G r ó f H a l l e r L á s z l ó vette-feí közben
járóul Köl es éri Sámuel t , akkori Feleségével B e t h l e n J u d i t h Aszszonyjal, a kit is mint-hogy igen okos egy nagy tanátsú Embernek tartottak abban az Időben, jovallását igen bé-szokták vólt venni és követni. Ennek tanátsa mellyet adott Édes Anyám
nak, rontott-meg Engemet-is; mert járván ezen do
logban minden haszon nélkül, egy Vasárnap Est ve a Jegy Gyűrűt el-hozta és Idvezült Édes Anyám ke
zénél hagyta, mellyben Én semmit nem tudtam: ki is egy ideig magánál tartván* végre illy kemény és Engemetmeg-rettentő szókkal Kezembe ád: H a Gy e r m e k e m n e k a k a r o d h o g y t a r t s a l a k , e z t a
— 13 —
G y ű r ű t vedd- e 1; h a p e d i g n e m, é n s o h a t é g e d e t G y e r m e k e m n e k n e m t a r t a l a k é s m i n d e n e m b ő l k i-is t a g a d l a k . Oh kemény szók, Világ jovaival élni akaró Ifjú Elméhez, Édes Anyjához mindenben Engedelmességet mutatni kivánó s e féle próbákhoz szokatlan Leányhoz! Mit tudtam azért tenni, még viszszá szóllani-is nem mérvén, a Gyűrűt el-vévém. Oh szerencsétlen óra! a melly má
soknak nagy őrömet szokott szerzeni, nékem szer
zett ki mondhatatlan keserűséget és szomorúságot;
mert el-szemlélvén a két-féle Vallásuak különöző I s t e n i tiszteleteket, könnyen fel-háborodó Életeket, és eféle Házasságnak egyébb mérges Gyümölcseit, olly nagy kisértetben és gyötrelemben vóltam azon az egész Éjtszakán, mellyet le-irnom nem lehet, ügy hogy azt látván Idvezült Édes Anyám-is, magát a keserves sírástól ezen dologért nem tartóztathatta.
Még-is mind azon által, hogy a Gyűrűt viszszá küldje, siralmas kérésemmel-is arra nem vehettem, sőt végre oly keményen m eg-feddett, hogy többé meg sem mértem említeni. Oh Én Ifjúságomnak I s t e n e ! a ki meg-engedted, hogy illy kísérteibe essem, de nem engedted, hogy abban el-veszszek, a Te Irgalmassá
godról emlékezem, légyen áldott a Te Szent Neved örökké.
v XIV.
Enynyire menvén a dolog, kedves Testvér Atyámfiáit kértem arra, hogy lennének múnkásokez
— 14 —
kelletlen szövetkezésnek fel-bontásában, hogy valami képen el tökéiletességre ne menyjen. El-is követett mindent kedves Testvér Atyámfia B e t h l e n Á d á m Uram mint nagyobb Atyafi, mind Idvezűlt Édes Anyánk előtt, mind másutt, de a mit a Bolts I s- t e n végezett azt a halandó Ember el nem bontja.
XV.
Egyet értett azért a G r ó f H a l l e r L á s z l ó Atyjafiaival, a kik hasonlóképen ellenzettek azt, hogy idegen Vallását ne vinne Familiájokba az Atyjokfia, s e szerént el ne venne. Véghez-is vitték azt egye
zett akarattal az akori Pápista Püspök előtt (ki-is vólt M á j t o n f i M á r t o n ) hogy minden Szerzetbéli Papoknak Parancsolatot adna-ki, hogy minket kü- lömben egybe ne eskessenek, hanem- ha Én Pápistává lészek, ez Parancsolat minden-felé ki-ment az Or
szágban.
XVI.
Azonban Szebenben hirtelen Pestis kezdetvén, onnan az Úri Kendek el-széledtenek. Idvezűlt. Édes A jyám -is velem együtt ki-ment JRétenbe; H a l l e r L á s z l ó pedig Fejér-egy-házára. Én-is vóltam immár nagy Szivbéli örömbon, hogy az I s t e n a Püspök Parantsolatja által ezen dolgot el-bontotta s éppen nem-is gondoltam, hogy ez már soha-is meg-lehes- sen. De szemléld-el, mint nem tehet az Ember sem
mit, melly kevés ideig tartott az én örömem s vége szakadt reménségemnek.
— 15 — XVII.
Egy Udvarhelyji túdatlaji JBarát szintén kól- dúlnikim ent vólt akkor, midőn a Püspök parantso- latja érkezett Udvarhelyre s ő abban semmit nem tudott. Ez egy Szombaton Estvére érkezett H a l l e r Lá s z l óhoz Fejér-egy-házára, ki-is valamint Én vár-^
tam a tőle való meg-válást, úgy kereste minden úton módon a velem való egyben-kelést, flgyelmezvén az alkalmatosságokra. Beszélget azért a Baráttal, és alattomban ki-tanulja, hogy a Barát semmit nem tud a Püspök Parantsolatjában. Meg-örvend azért, reménl- vén ez által szándékának végben vitelét. Mindjárt akkor Éjtszaka Rétenbe tudósítja titkon az Idv. Édes Anyámat, hogy immár P á t e r t kapott az Esketésre.
Idvezült Anyánk-is Keresdről mindjárt hivatta Test
vér Atyámfiáit, Móhából P e t k y N a g y S i g m o n - d o t , Vasárnap Estvére azért mind ezek jöttek Ré
tenbe, oda jött H a l l e r L á sz ló -is, de Én mint lé
gyen a dolog, akkor abban semmit nem tudtam.
Már Hétfőn Reggel midőn mindnyájan fel-költünk vólna, a Püspök Parantsolatjával egy Hajdú el-érke- zett, mellyet a Barátnak irt vólt. Ezt senki más nem tudta, hanem Gr óf H a l l e r L á s z l ó és egy Sz a r k a S i g m o n d nevű I n s p e c t o r a ; ismét P e t k i N a g y Sigm ond, ki-is titkon Idvezült Édes Anyámnak meg
jelentette, hogy azért Bátyám Uramék ezen dolgot ki ne tudhatnák, és meg ne gátolhatnák, Engemet nagy hirtelenséggel elő állitának és megesküdfceté- nek, három vagy négy Szóból álló Esketéssel, mint
16
hogy a melly dolgok Vallásom ellen váltak, azokat Én el nem mondottam. Mind addig Én el nem tud
tam azt hitetni magammal, hogy az I s t e n ezen rendeletien Házasságot meg-engedje; mert Gyermek
ségemtől fogva irtóztam a JPápista Vallástól: de úgy tetszett I s t e n n e k , hogy az Én gyenge Hitemnek meg-próbáltatására meg-engedje ezt igv lenni.
XVIII.
Minekelőtte ez az Esketés lett vólna, még az előtt kedves Testvér Atyámfiái félvén attól, hogy semmiképpen ez egyben kelést el nem ronthatják»
vettenek vólt erős Co n t r a c t u s t Gróf H a l l e r L á s z l ó t ó l , mellyben erős Hittel lekötötte magát, hogy soha Vallásomban nem háborgat, és ha Gyermekeink lésznek, a Fiú Pápista, a Leány Reforraáta Vallás
ban neveltessék.
XIX.
Elvégezvén a Barát az Esketést, m egadták néki a Püspök Levelét, de már késő vólt Én ezen dolog- \ nak végben mehetését, Emberi mód szerént szólván, túlajdonitom N a g y S i g m o n dnak, mert ha kedves Bátyám Uraméktól el nem titkolta vólna a Püspök Parantsolatjának ott létét, az véghez nem mehetett
vólna. ^
XX.
Nagy szaporasággal azon Nap meg-lészen a La- kadalom-is, hogy inkább még változás a. dologban
17 —
ne lehessen. Ezek igy meglévén látván Idv. Édes Anyám, melly nagy Szomorúsággal és kedvetlenség
gel vagyok, maga Házától el nem eresztett egy egész Hónap alatt, az hólott könnyebben tőit ugyan ked
ves Atyámfiáival az Időj de azután Fejér-egy-házára mentünk, az hová is- elkisértek volt kedves Atyám- fiai, kik nem sokára el-hagytanak s Én maradtam tsak idegen Vallású Férjemmel. Felette keserves Napjaim vóltak azok, mellyekben az én I s t e n e m e t a mint kívántam vólna nem tisztelhettem: mivel az Udvarban I s t e n i Szolgálatot tétetni meg nem en
gedték: Templom űgyan vólt a Falúban, de mint
hogy ott négy pár Re f o r má t u s Embernél több nem vólt, a Pap-is csak épen az Eklésiához hasonló vólt, ugy-hogy Lelkem fájdalmával kellett a Templomba mennem; mind azáltal akármelly nagy kedvetlen- séggel-is de mindenkor tsak el-mentem hogy annál inkább reménséget az idegen Vallásúak irántam ne végyenek. Az Én Férjem pedig lévén az Édes Anyám- tól-is nagy függése Vallásom iránt nem szóllott, sőt Papjainak-is hogy ne szóljanak, meg-parantsolta.
XXI.
Kevés Idő múlva mentünk H é v i z r e, az hol töltöttük Karátsont - is, de Nékem ez is keserves Karátson vólt, mivelhogy az Isten félő jó Házasok szokások szerént együtt az I s t e n t nem tisztelhet
tük, mert az én Uram Fagarasba ment első Napján I s t e n i Tiszteletre. Ebbéli szomorúságomat látván
Bethlen K. önéletirata. 2
— 18
Idv. Édes Anyám, akkor kezdette jobban Eszébe venni, minérnü Kisértetbe ejtett Engemet; mellyért az után maga-is egész Világból való ki múlásáig fel
lette gyötrődött s siratott, de immár ezt m egfordí
tani nem lehetett.
XXII.
Mentünk Uj Esztendőre Kétenbe: onnan Idv.
Édes Anyánk Kolo’svárra vitte a Kollégyiomba, B e t h l e n F a r k a s Ötsém Uramat; mi pedig men
tünk Fejér-egy-házára. Hoztanak volt Martonfi Püs
pöktől az Én Férjemnek még Kétenbe létünkben, Levelet, mellyben a Püspök a maga akaratját, mit fogna el-követni, meg-irta volt; de ezt Kétenbe el-tit- kolta, mert jól tudta azt, hogy ha kimondaná, En
gemet az Én Idv. Édes Anyám véle el nem eresztene.
XIII.
Fejér-egy-házára érkezvén azért látom az Én Uramnak igen nagy kedvetlenségét, de miért légyen, az okát nem tudhattam, hanem egykor azt kezdi mondani: É n f é l e k a t t ó l , h o g y T é g e d e t v a l a m i Bú f og é r n i . Én ezt hallván mindjárt igy gondolkodtam, hogy talám az Idv. Édes Anyám Beteg
sége iránt hallott valamit, kinek-is immár Egéssége igen meg kezdett vólt gyengülni, mellyre nézve erőssen meg- szomorodom. De vévén észre, hogy min ijedtem meg, monda osztán: nem az a Bú ér, hanem az, hogy a Püspök küldi reád az Udvarhelyji G á r d j á n t nehéz
19 —
követséggel. Mellyre mondák: B i z o n y o 11 y k ö v e t s é g g e l k ü l d h e t i , h o g y v é s z e n V á l a s z t . Haza érkezésünk után négy vagy öt Nappal egy Estve el-érkezik a 6 á r dj á n a követséggel. Az Én Uram előre bé-jövén az Én Házamba, kért erős- sen, hogy érette ne feleljek keményen. F o g a d á m É n - i s , h o g y v a l a m i r e az I s t e n s e g é l t t i s z t a i n d u l a t b ó l v é g h e z v i s z e m .
XXIV.
A G á r d j á n bé-jövéff az Én Házamban el-kezdi hoszszas O r á t z i ó j át, mellyet előre el-készitett volt, hogy Engemet meg-kövessen, minthogy az Uj Esz
tendő kezdetében illyen kedvetlen hírrel kellett hoz
zám jőni. Én el-únván hoszszas kedvetlen maga men- tegetését, mondák néki: K e gy e l m e d i l l y l i o s z - s z a s o n E n g e m ne k ö v e s s e n , h a n e m m o n d j a el, a m i t k e g y e l m e d r e b í z o t t a k e g y e l m e d , E l ö l - j á r ó j a : m e r t É n ú g y g o n d o l o m, h o g y a m e l l y d o l o g r ó l k e g y e l m e d a z t g o n d o l j a , h o g y É n n é k e m s z o m o r ú k e d v e t l e n n e k f o g n a t e t s z e n i , az É n n é k e m i g e n k e d v e s és ö r v e n d e t e s f o g l e n n i . Mellyre monda, hogy az felette kedvetlen: mert Méltóságos Püspök Uram Nagyságtokat én általam tiltatja, hogy együtt ne lakjanak, mert nem igaz Házassági Életben vagy- - nak. Erre Én felelém: S z e r e t n é m t u d n i , m i o k o n n e m é l ü n k m i i g a z H á z a s s á g i É l e t e t . Mert úgy monda: Nem igazán tette le-Nagy-
2*
— 20 —
ságod a H itet? sok el-maradott benne, a mit el-kel-*
lett volna mondani. Felelém erre: H i s z e m a k e g y e l m e d k e z e a l a t t l é v ő B a r á t e s k e t e t t me g , m i é r t v é l t ő o l l y a n t ú d a t l a n S z a m á r h o g y m é g a z t s e m t ú d t a , h o g y k e l l e s k e t n i ? Erre osztán nagy szánakozással mondja:
Jól mondja Nagyságod, mert ő vétett benne, melly- nek el-is vette jútalm át; de úgyan tsak Nagyságod azzal meg nem menekszik, s hogy Engemet meg-i- jeszthetne, Krókodilusi szemekkel szánakodott raj
tam. Kérdi osztán, Mi választ adok hogy vigyen?
Én mondám nékie: Köszöntse kegyelmed Méltóságos Püspök Uramat Én szómmal, és mondja meg: Mi n t - h o g y m a g a m s z a b a d j ó a k a r a t o m b ó l b i z o n y s o h a I d e g e n V a l l á s á h o z n e m m e n t e m v ó l n a s i d e - i s jó Sz í v e l n e m j ö t t e m ; a z é r t / t i s z t a S z i v e m b ő l v a l ó ö r ö m m e l v i s s z á m é g y e k ; m e r t t u d o m a z t , h o g y az É n É d e s A n y á m E n g e m e t , a mi g I s t e n é l t e t i , jó S z í v e l l á t m a g a m e l l e t t , s h a az I s t e n k i - v é s z i - i s e V i l á g b ó l , k e v é s J ó s z á g o m
\ u g y a n t s a k l é s z e n , a b b ó l é l e k I s t e n n e k . Mikor látta vólna, hogy nem az ő gondolatja szerént vagyon az Én Elmém, és a mivel ijeszteni kivántak vólna, azt Én nagy örömemnek tartanám: kezdi mondani, hogy Példátlan dolog vólna az, és ő Enge
met igen szánna, mellyre nézve kíván Tanátsával i s éltetni, s a Püspök előtt is e dolgot tsendesiteni, tsak Én-is végyem-bé az ö jó Tanátsát, mert eddig
— 21 —
saj nállotta ki-mondani nékem, de még nagyobb dolog is vagyon: Mert az Én Uramnak Halál vagyon a Fején,, miért eskütt meg velem úgy, hogy én Pápista Hit szerént meg ne esküdném. Ezen boszszúsággal és har raggal el-telvén, mondák néki: T s ú d á l k o z o m k e g y e l m e d e n , h o g y i l l y e n h a s z o n t a l a n s á g - g a l a k a r e l - h i t e t n i E n g e me t , mi n t - h a É n az a f é l e b o l o n d s á g o t e l - h i n n é m , de h a s z i n t é n l e h e t n e - i s h o g y e g y m á s u t á n t i z e n - h é t s z e r e l - ü t n é k a F e j é t , L e l k e m e l v e s z t é s é v e l s o h a É l e t é t m e g n e m t a r t a n á m .
XXY.
Néki minden jovallása és szemtelenkedése azon vélt, hogy Én lennék Pápistává, mikor látná, hogy semmire nem mehet, azon kért, hogy avagy tsak ígérjem xeá magamat, hogy-ha a Pápista Vallást igazabbnak fogom ismérni, arra állok. Mellyre Én azt feleltem: h o g y Eb k ö t e l e z z e k e g y e l m e d n e k s e m m i r e - i s m a g á t ; m e r t h a É n i g a z a b b n a k i s m e r n é m a P á p i s t a V a l l á s t , ú g y n e m az Én F é r j e m é r t s e m n e m a k e g y e l m e d j o v a l l á s á é r t , h a n e m az I g a z s á g n a k i s m é r é t é é r t l e n n é k É n P á p i s t á v á , de a z t s e m k e g y e l m e d , s e m má s n e m é r i , h o g y É n V a l l á s o m a t e 1-h a g y j a m.
— 22 XXVL
Ugyan tsak ő mint szemtelen és arra régen el-készült Lélek, meg nem szégyelvén magát, mikor látta volna, hogy elő nem mehet szándékában, az I s- t e n Beszédéből, mint-hogy ahoz semmit sem-is tu dott, nem-is kivánt szóllani, maga azt mondotta;
Én Nagyságoddal a Szent írásból nem kivánok szól- lani, hanem tsak a külső dolgokból, noha ahoz - is tudnék, olly dolgokat kezdett beszélleni az Ember
nek maga meg-tartóztatásáról, Életének tiszta vagy tisztátalanságban való el-tölthetéséről, a mellyeket a Keresztyéni Szemérmetesség nem engedi, hogy le-irjak : vett is ő oly feleleteket szemtelenségéért, hogy az után meg-vallotta némely R e f o r m á t u s Emberek előtt, hogy készebb volna akármi nagy dolgot cse
lekedni, mint sem többször Ennékem valami követ
séget hozni. Utoljára ismét kérdi: Már mi választ vigyen a Püspöknek? E g y s z e r m e g - m o n d o t t a m (felelék reá) é r j e - b ó vél e, v e l e m k e g y e l m e d n e k m á r s e m m i b e s z é d e n i n t s e n , P ü s p ö k U r a m n a k - i s v e l e m n i n t s e n s e m m i d o l g a . Ezen vége szakadott velem való beszédének s szemtelenkedve el-ment előliem: többször ezt az utat nem -is próbálták.
XXVII.
Mig I s t e n éltette Édes Anyámat, addig töb
bire ott vólt lakásunk, s az próbálgatásra-is alkal-
— 23 —
matosság nem volt; de óh melly igen kevés ideig lön ez: mert MDCCXVIIL Esztendőben Pünkösd Havának tizenkettodik Napján, I s t e n ő Felsége H é
v i z é n ez árnyék Világból ki- szóllitá. Melly nékem épen Lelkemig bé-kató nagy keserűségemre lö n ; mi- vel-hogy addig vólt kire vetnem Szememet, ha talárn Férjem Vallásomért igyekezett vólna háborgatni.
Ezen való keserűségem és siralmas gyötrődésim, lévén egyszersmind Nehezes állapottal- is, annyira el-erötlenitett, hogy ugyan a Betegség által az Ágyba
szegezte tném.
XXVIII.
Azon Esztendőben Édes Anyánk Temetésére mentünk Keresdre; az holott a Temetés alkalmatos
ságával a Fájdalmak kötelei környül fogván, hosz- szas kinaim után, kettős Fiákkal meg-betegedtem:
Melly Betegségben, mind Testemnek gyenge volta miatt, mind az egyszersmind reám tódúlt Lelki és Testi Nyavalyák s keserűségek miatt, annyira el- erötlenedtem, hogy minden Emberi reménség kívül vólt Életem tétetve. Öregbítette Nyavalyámat az-is, midőn láttam hogy Gyermekimet idegen Vallásit Pap kereszteli meg. Kiket az Én Uram Rétenbe vitetvén keresztelték az első szülöttet S á mu e l n e k , P á l n a k a másikat.
XXIX.
Keresden feküdtem kedves Bátyám B e t h l e n Á d á m U r a m Házánál, ki-is kedves Ángyom Asz-
— 24 —
szonyjal és több Testvér Atyámfiáival, ollyan súlyos Nyavalyámban hozzám igen szorgalmatos gondviselés
sel láttatott. Melly gondviselésekért az U r n á k Ál- , dása légyen ő Kegyelmeken. Voltának itt mellettem igen jó Lelki Orvosok-is, kik a Temetésre oda gyűl- tenek volt; azok között volt Tiszteletes N á d u d v a r i P é t e r Uram-is, ez előtt Édes Szüléimnek Udvari Prédikátorok; a ki Éjjel és Nappal szorgalmatos vólt N körülöttem. Tetszett azért a mindeneken szabadoson űralkodó I s t e n n e k , minden Emberi erő és remén- ség felett, még az Én Életemet nyújtani, s ez súlyos Betegséget könnyebbíteni.
XXX.
Három hetek múlva azért Nyavalyáim kön
nyebbülvén, fekve el-vittek Fejér-egy-házára, az hová eljöttek kedves Atyámfiai-is; de itt Lelkemnek fe
lette való nagy Fájdalmával töltenek Napjaim, mi
vel-hogy hárony Hónapokig Ágyamból fel-kelnem nem lehetett és mikor leg-inkább arra szükségem vólt s kívántam, I s t e n i Tisztelet nélkül kellet lennem, mind addig mig I s t e n meg-gyógvitott, hogy a Tem
plomba járhatnék.
XXXI.
Ezen Betegségemben történik körülöttem illyen dolog. Maradott vólt még hátra az Én Uramnak G r ó f H a l l e r J á n o s Ur Testvér Bátyjával valami osztozása, meliynek el-igazitására hivattatott Dallatz-
— 25 —
ra, a mint-hogy el-is ment a Margit napi Medjesi Sokadalomra; Gyültenek volt akkor oda több Úri Atyafiak-is, a fenn maradt osztozásnak el-igazitására bé-mentenek Medjesre, az hol volt G u b e r n a t o r Ko r - n i s S i g m o n d U r , K o r n i s I s t v á n , H a l l e r G y ö r g y , P e t k i D á v i d Uramék; az Én Uram lévén igen vidám, rendes tréfájú, magát kedveltető Ember, minden Atyjafiai szerették: azért el-is vit- / ték magokkal együtt Balás-telkére, onnét Abas-falvára, kérdezték egyéb beszéd közben, ha lehet-é reménség hozzám, hogy Vallásomat el-hagyathassa velem? Azt felelte: Nem vette észre semmi hajlandóságomat. Itt ki egyre, ki másra tanította, hogy mit tselekedjék velem, hogy annál hamarább el-tántorithasson. Oh Én I s t e n e m , Te erősítettél meg Engemet mind ezek ellen ! K o r n i s I s t v á n n á , G y e r ő f i B o r b á r a, ki Atyámfia volt, az x4.tyafiság jússán adott az Én Kisértetésemre illyen Tanátsot: Édes Sogor Uram! Ötsém Aszszonyjal most Gyermek Ágyában bánnyék Kegyelmed igen keménnyen, mint-hogy már Édes Anyja-is meg-hólt, nints kihez folyamodjék, a Testvér Atyafiak-is távúi vágynak tő le ; ue kedvez
zen kegyelmed semmiben; mikor látja kegyelmed, hogy alúnni akar, akkor dörömbözzön jobban; ne kérdje ett-é, annál inkább az Asztalról ne gazdál
kodjék, maga néha menyjen-bé, de ne igen szóljon hozzá, mutassa kedvetlenségét, Reggel ne túdakozza vólt-é nyúgodalma ? s. a. t. Ha találja kérdeni:
Miért kedvetlenkedik kegyelmed ? Azt kell felelni,
— 26
elég van Nékem miért kedvetlenkedjem; soha addig jo kedvem sem lészen, a mig Vallásodat el - nem xhagyod. Ez a leg-jobb út az Ötsém Aszszony meg térítésére, Engemet is igy téritett volt meg a sze
gény Uram G y u l a f i L á s z l ó . Ezt a Tanátsot a több Atyafiak-is mind hellyben hagyták és jo vallották, hogy tsak tselekedje igen jó lészen.
XXXII.
A Gubernátor kVt uis S i g m o n d Ur Papja, kit hívtak L é t a i nak, ez külömböző Tanáts adásokat sokáig el-hallgatván, végre e képpen szóllott: Én a Nagyságtok Tanáts adását mind végig el-hallgatám : de ezeket Lelkem szerént nem jovallom, hogy az Ur meg-probálja, sőt azt tanátslom, hogy mindenben/
kedvezéssel és utánna járással légyen az Ur, ha va
lamire akar menni: mert ha a szerént tselekeszik, a mint Nagyságtok tanátsolá, úgy el-fog az Aszszony, idegenülni, hogy nem hogy Lelki egyes ség lenne, de a Testi egyesség sem lészen-meg. Mert nagy Fami- lája, Jószága-is vagyon, oda hagyja az Urat, még véle sem fog lakni: meg - válik osztán mit tsinál az Ur.
XXXIII.
Az Én Uram Medjesről Haza jővén, minden- denben az Atyjafiai Tanáts adások szerént kezdi ma
gát viselni. Bé-jött néha a Házba a mellyben fe
küdtem, de szüntelen való nagy kedvetlenséggel,
— 27 —
inelly tartott egy nehány Napokig. Én-is nem so
kat szállottam hozzá, hasonlóképen alkalmaztatván magamat, látván hogy nem sokat hajtok a kedvet
lenségére, önként maga ki-beszélli kedvetlenségének okát, a szerént a mint feljebb (§. XXXI. XXXII) le vagyon irva. Mellyjet Én hallván, mondám: Ez első dolog úgyan, hogy kegyelmed az Atyjafiai roszsz Tanátsokra ezeket tselekedje; de úgy gondolom hogy ha Én ezt igy elszenvedem, többszőr is meglészen, sőt nagyobb mértékben el fogja kegyelmed követni azt, kegyelmed azt maga-is tudja, hogy Énnékem erős C o n t r a c t u s om vagyon kegyelmedtől, hogy ha Vallásomban háborgat, el hagyhassam. (§. XVIII) Azért tudtára légyen kegyelmednek, hogy mihelyt az I s t e n annyiia való Erőt ád hogy Ágyamból fel
kelhessek, kegyelmeddel bizony nem lakom. A Gyermekeket, mint-hogy Fiák és a C o n t r a c t u s sze- rént-is kegyelmedet illeti itt hagyom, lássa kegyel
med mit tsinál vélek. Erre azt mondá; Ugy-is mit nyersz véle, mert az Én Vallásom szerént el nem választanak tőlem. Én arra nagy keserves Szivei azt felelém: E z a z l g a z I s t e n , a k i t é n G y e r - m e k s é g e m t ő l f o g v a t i s z t e l t e m , és m o s t a n i s t i s z t e l e k , t s e l e k e d j e a z t a n a g y I r g a l m a s s á g á t Én v e l e m, h o g y E s z t e n d ő i l l y e n - k o r l é g y ü n k e l - v á l v a e g y m á s t ó l , v é g y e n - e l az I s t e n v a g y E n g e m e t v a g y K e g y e l m e det. Mellyet a nagy Irgalmasságú I s t e n meg is tselekedett.
— 30 —
jól ittak, annyira, hogy mikor Én a Templomból haza mentem, a sok szent Eledelekből úgy laktak vólt, hogy a szent Kalátsal már egymást hajigálták.
A szegény Barátot majd meg-ütötte a Gútta bújá
ban hogy a szent dolgokkal ennyire viszszá élnek:
szedte minden felől a B ty á to tt a szent Morsaléko- kat, hogy a tűzbe vethesse: eleget p r o t e s t á l t , hogy kárhozatos vétek azt el-húllatni; de mint-hogy már jól laktak vólt, arra semmit sem hajtottak. Én-is meg-hagyom egy Legénynek, hogy a Bárány szent Tsontjából vagy két darabot szerezzen, mint-hogy a külső Tselédeink egyen kívül, mind Ré f o r má t us o k váltanak; a szegény Barát sem vigyázhatott minden
felé, két jó vastag Tsontot az Inas eldúgván, bého- zott hozzám; m^Uyekek a —Fejéregyházi Kerítésből két felé bévetettem a Tóba, hogy a Békák megné- múljanak. Mikor Estve Vatsoránál ülnénk, és a Bé
kák Is nagy rekegéssel szóllanának, kezdém a Ba
ráttól újjabban kérdezni, a szentelt Tsontok hasz
nait, mellyből az Én Uram gyanítván a dolgot kezde túdakozni, talám megpróbáltam: mellyre mondám, hogy meg mindéi* bizonyjal. Ezt hallván a szegény Barát, igen megháborodik és azon kezdi erőssen az Én Uramat kérni, hogy ezt a tsúfságot el ne szen
vedje. De monda néki: akkor is megmondottam volt kegyelmednek, hogy ne beszéljen ollyan héjjába va
lót, mert én igaz Pápista Ember vagyok, de még sem hiszem el az ilyen bolondságot, hát a Felesé
gem hogy hinné.
31 — XXXVIII.
Nem sokára az után Szebenbe mentünk, a Sze- beni J é s u i t ák S u p e ri o rjok akarván élni az alkalma
tossággal, és megvisgálni, ha vagyon-é valami haj
landóságom Vallásokhoz, küldött hozzám Uramnak othon nem létében egy tanult J é s u i t á tói, egy kis Sponyol Réz Keresztetekét, mellyet a Pápa hétszer szentelt volt meg, mellyet igen hoszszas ahoz alkal
maztatott Or át zi óval hasznait elő-számlálván, nékem ajánlott. Látván Én, hogy nints miért kapjak rajta, mondék néki: Köszönöm a S u p é r io r P á t er jóakarat
ját, ha valami szép drága köves Keresztet küldött volna ő kegyelme, jó szivei el-venném, de ennek a kis Réznek nem láthatom által mi hasznát vehet- ném, azért el sem vészem. A J é s u i t a kezdi ismét hasznait számlálni, melly a többek között ez igen nagy, hogy mikor Égi Háború vagyon, Jég-esső jő, ha eleibe ki-tészik, el kell fordulni a Jég-essőnek más felé kár, nélkül. Erre felelék, hogy ha illven nagy haszna vagyon, igen - is elvészem s köszönöm az ő kegyelme jó akaratját. Mikor szintén el-venném, az Én Uram épen akkor lépék - bé az Ajtón, s kérdi mire való az a Kereszt ? Én meg mondám mind a hasznát, mind pedig ki küldötte; ki-is for- dűlván a J é s u i t á h o z, igy szollá néki: Az I s t en é rt Atyám Uram, miért adta kezében, mert ezzel Ő tsúfságot fog űzni. Mondék arra, hogy tsúfságot nem űzök; de ha a szükség kívánja, meg-próbálom mi- tsoda hasznai légyenek.
— 28 — XXXIV.
Látván hogy Én mitsoda eltökél-lett szándék
kal vagyok, szép szóra kezdi venni a dolgot és mon
dani, hogy bánnya a K o r n i s I s t v á n n á Aszszo- nyom roszsz Tanátsán való el-indúlását. Akkor mondá ki osztán, hogy P á t e r L é t a i mitsoda (§. XXXII) Tanátsot adott volt s igen bánnya, hogy azt meg nem fogadta, s e képen tsendesité-le Elmémet. Az után Engemet soha nem háborgatott, sőt elő sem hozta Vallásomat egyszernél többszőr, hanem egy Betegségében, de akkor- is mindjárt meg-bánván, meg-követett rólla.
XXXV.
Minthogy abban az Időben a Pápisták magok Házoknál Udvari Papot nem szoktak volt tartani, úgy az Én Uram sem tartott sőt mikor Papjai jöt- tek-is, erőssen oltalmazta, hogy valamit ellenem ne szóljanak. Mint-hogy pedig az Ember vélek a Szent írásból nem beszélhetett, mert azt ők kerülték, azért Én- is azt a módot vettem vólt fel, hogy ha ellenem szóllottak, mentői keménnyebben és vastagabban kivántam nekik meg-felelni; mellyre nézve ők-is nem mértek igen nagyjára beszédbe elegyedni velem, a kik pedig még nem ismertek, az Én Uram minden
kor meg-mondotta, hogy az I s t e n é r t ne szóljanak ellenem, mert igen meg szoktam felelni A Tsúda té- teleket-is meg-mondotta, hogy ne beszéljék előttem, mert Én nem hiszem, osztán s tsak tsúfolódom véle.
- 29 — XXXVI.
Egy Barát épen nagy Böjtben lévén ott be
széd Asztalnál, az Húsvétra meg-szenteltetett Bá
ránynak és egyéb szentelt eledeleknek erejékről, a többi között azt a tsúdálatos hasznát is mondá, hogy egyszer a meg-szenteltetett Báránynak Tsontjából egy Tóba esett vólt valami részetske, s mindjárt a Tó
ban lévő Békák mind elnémultak, úgy-hogy mindez mái Napig- is azon Tóban egy Béka sem rekeg.
Mellyre Én-is nevetvén mondám: bizony igen aka
rom, hogy kegyelmed illyen jó Orvosságra tanított, mert Én-is el-űntam itt a Békák énekléseket hall
gatni. Akkor-is az Én Uram mindjárt mondá: Az I s t e n é r t Atyám Uram, miárt beszéli Kegyelmed a Feleségem előtt illyeneket; mert ha tsak szert tehet reája, bizony megpróbálja.
XXXVII.
El-telvén a Bojt, Húsvétra egy Magyar Országi Atyjafia az Én Uramnak, H a l l e r I m r e , ki-is igen nyughatatlan vásott Természetű Ifjú vólt, oda jött. vóltak más Pápista Emberek is, első Napján az Innepnek Én a Templomba m entem : elmentek ők is a magok Templomjokba, az holott hamar által esvén a Misén, a Templomból visszá-mentenek. Hosz- szas Böjtjök után alig várták, hogy Húst ehessenek, késő vólt az Ebéd készülését várni, hanem a szén-"
telt Ételekhez tsak sietve le-ültek, a szent Borból
— 32 — XXXIX.
Fejér-egy-házára ki-menyén, tsak hamar a hét
szer szentelt Kereszt hasznára igen reá szorúlánk, mert igen nagy Égi Háború támadván, nagy zúgás
sal való Jég-esső jött. Én-is ki tévém a hétszer szentelt Keresztet, épen szembe az Essővel a mint j ö t ; nagy Jég-esső lön, melly az egész Határt el
verte, a Majorságot - is, valamellyet kün kapott mind meg-őlte; mikor az Esső és Zápor le-tsendesedett volna, minthogy azt-is mondotta vala a J é s u i t a, hogy ollyankor egyben horgad s az után újjabban úgy egyenesedik - fel, mondám az Én Uramnak, a hétszer szenteltetett Keresztet Én ki-tettem, mihellyt a zúgását hallottam a Jég-essőnek, látom sokat hasz
nált, már meg-nézem, ha öszve horgadott-é a Szent
ség miatt, de szintén ollyan egyenesen és lapossan találám az Ablakon, mint az előtt vólt. Az Én Uram oda fordúlván, tőlem el kapta, de Én sem bántam, mert immár minden hasznait kitanultam volt. így jártak azért mind a szentelt Báránytsontal, mind a Pápától hétszer megszenteltetett Sponyol Keresztel.
Valamint az Igazságot sokáig eltakarni nem lehet, úgy a Hazúgságot sem.
XL.
Mint-hogy akkor más forma Idő vólt, az Én Uram - is nem vólt akármit vaktába hivő Pápista, valamikor odahaza vólt, mindennap egy V á r a d i B i b -
— 33. —
1 i á j a lévén, azt olvasta szorgalmatosán ; ugyan az-is vélt az oka, hogy akármi beteg Barát álmodta Tsú- dának nem hitt. Énnekem-is tőle több Vallásomban való meg háboritásom nem vólt, mellyért I s t e n nyugossa-meg őtet. De Én-is azért áldom mig élek az Én I s t e n e m e t , ki nem engedte, hogy az Én Gyenge Hitem nagyobb próbákra menyjen, tudván az Én Gyengeségemet; sőt előre olly Kegyelmes gon
dot viselt, hogy hoszszas együtt való lakást nem en
gedett. Mert ha élt vólna. a mint változott attól fogva e nyomorúlt Hazában az állapot, a minémü gyülőlségessekké lettenek a Pápisták előtt a R e f o r m á t u s o k, lehetetlen hogy felette való Kisértetre ne
jútottam vólna, igaz Apostoli Katholika Vallásom mellett: mivel-hogy néki-is a mostani Világhoz kel
let vólna magát szabni, s még akaratja ellen - is meg-hábóritani. De az I s t e n könyörült Én rajtam tsúdálatos Bölcsessége és Kegyelmessége szerént.
XLI.
Ez Hazában MDCCXIX. Esztendőben a Pestis nagy mértékben úralkodván, mindenfelé el-kezdődött, a mi Jószáginkban - is, mind Rétenben mind Hévi
zén s minket szorított Fejér-egy-házára, az hol még nem volt. Ott lévén mi, az Én Uramat Pünkösd előtt egy Héttel Estve a Hideg erőssen ki-leli, s Naponként roszszabbúl-is kezd lenni, úgy-hogy Eszén kivül-is sokat beszéllene. De én aféle dolgokhoz akor nem tudván, meg-sem gondoltam hogy Pestis
Bethlen K. önéletirata. 2
— 34 —
légyen. Vélt Medjesen egy hires Borbély, a ki belső Cur á va l is szokott volt orvosolni. Én ezt el-hozattam, ki-is Pestisnek lenni mindjárt meg-ismerte; de sen
kinek akkor semmit nem szólván felőlié, nagy sza
porán elébb állott onnét.
XLIL
Nehezedvén naponként, kívánta látni G r ó f H a l l e r J á n o s U r a t Testvér Bátyját; de az Ur nem igen kívánta az Ötsét meg-látogatni, félvén at
tól ha Pestis talál lenni. Pünkösd másod napján B e t h l e n I m r e Bátyám Uramat kezdé emlegetni az Én Uram, olly formán hogy imádkoztattná; de
Bátyám Uram ott nem vólt. Vetődött vólt oda egy Barát, de midőn látná hogy halálozó félben vagyon, meg-ijedett tőlle és azt mondotta: ő bizony ott nem lészen; mert ő még soha Halálos Beteg mellett nem vólt. s h a mindeneket rendesen véghez nem viszen, néki sok Penitentia tartása lészen érette: Én-is jó Szivei dolgára botsáttám, ne hogy Bűnbe essék nya
valyás a Tudatlanság miatt Másokat a Házból ki- rekesztvén marada velem tsak egy Nemes Aszszony és az Öreg Aszszony, magam kezdém imádkoztatni.
Kedden Ebéd után Szeredán virradtig semmit nem alűtt, hanem űtánnam szüntelen imádkozott: szépen vallást tétettem véle, hogy tsak egyedül a J é s u s K r i s t u s n a k tökélletes Elég-tétele és Közben-já- rása által kíván idvezülni, minden maga Érdeméhez és Szentek Esedezéséhez való ragaszkodást el-tagadván.
35 —
Ez igy tártott virradtig. Virradt után kezdett lenni olly nagyJTántásiája, hogy senkit meg nem ismért.
Szeredán Estve oda érkezett H a l l e r J á n o s Uram;
de már akor senkire nem ügyelt, a Szivét a Nya
valya törés erőssen háborgatván.
XLIIL
Tsütörtökön Heggel mikor éppen a Nap fel
jött, meg szólalt nagy Ének szóval és el-mondottaazt:
H i s z e k e g y I s t e n b e n , m i n d e n h a t ó A t y á ban, M e n n y n e k é s F ö l d n e k T e r e m t ő j é b e n . Ezen a Szón mindjárt meg-hólt, minden Pápista Tzéré- mónia nélkül. És igy a könyörülő 1st e n az Én Szivem
nek méllységes keserűségéből lett kívánságomat (XXXI II) meg-tellyesitetle, tőle Világi Életemet el-választotta.
El-hitetem magammal, hogy őtet-is az I s t e n a maga Szent Színének látásával meg-örvendeztette.
Hólt-meg Életének XXII-ik Esztendejében. Én pe
dig maradtam Özvegységre két egyszersmind szüle
tett Fiaimmal s újjabban Nehezes állapottal.
XLIV.
Testvér Atyámfiái mindjárt hozzám el-jövén Szombaton Koporsóban tették, minden irtózás nél
kül bántanak véle, senkinek Eszében nem jutott, ~ hogy a Pestistől irtóztanak vólna, az után el-mente-
nek mindnyájon Keresőre, Én Fejér-egy-házán ma
radtam.
3*
— 36 — XLV.
Mindjárt a közelebb következendő Szeredán a P á l nevű Fiam Dajkája meg-betegszik Pestisbe; de ő azt titkolta és lévén Ágyékában nagy tsomója, mon
dotta Sérvésnek lenni, s el-is hitette, azonban Tsü- törtökön a Falúban hat Háznál a Pestis el-kezdődött;
Minémü állapotban légyek kedves Atyámfiainak ér
tésekre adom, egyszersmind azt-is mitsoda szándék
kal vagyok, hogy tsak a Mezőre vagy a Kertbe, hol régen Barátok Klastromok vólt, költözzem lakni;
mint-hogy Joszágimban mindenütt Pestis vólna. Vé- vén észre állapotomat és szándékomat kedves Édes Atyámfiái, egyenlő akaratból hozzám küldik B e t h l e n S á m u e l Bátyám Uramat illy véggel, hogy ott való meg-maradásomat meg ne engedje, hanem magával ha szép szerént nem akarnék erővel-is vi- gyen-el, hogy légyünk együtt mig I s t e n éltet;
ha pedig I s t e n ítéletit bocsátja reánk, akkor - is mútassuk-meg egymáshoz igaz Atyafiságunkat, egy máshoz látván s egyik a másikra gondot viselvén.
XL VI.
A Dajkát Bátyám Uram előtt-is Lelkére kén- szeritettem, hogy vallja - meg ha Mirigye vagyon ; mert úgy Bátyám Uramékhoz nem mégyek; de ő meg nem vallotta hanem tagadta. Azon Pénteken, egy Leány a Házamban meg-betegszik, kinek, Szom
baton meg-indulván Bonyha felé a beteg Dajkával
37 —
magam Fejét megtapogatom, ha forró-é, akkor Est
iére meg-hal Pestisben, de mint-hogy Reggel el-indúl- tam vélt, Én abban semmit nem tudtam.
XLVII.
Mikor Bonyhához közelítenénk, az hová-is im
már egybe gyültenek vélt az Atyafiak, a Dajka a Hintóbán el-ájúl, a kit S p i r i t u sokkal értetvén Eszére hoztam, s a Lelkére ismét kénszeritettem, vallja meg ha vagyon-é Pestisse, hogy térjek-meg ne vigyem az Atyámfiái közé a Veszedelmet. De ő akor-is ta
gadta. tsak a Nap sütötte-meg Fejét s azért ájult-el.
Bonyhára bé-érkezvén a Dajkát két-felől fogva vit
ték a Szállásomra s mindjárt le-fekütt, annyira el
érte a Nyavalya . Éjtszaka a Gyermek sokat sírván a Dajka fel nem kelhetett, hanem magam melléje fektettem s viradtig ott vólt. Reggelre kelvén azon kezdett könyőrgeni, küldjem Haza Harang-lábra, a mint-hogy Haza-is küldöttem akkor Vasárnap, néki lévén hat Gyermekei mind a hat harmadnap alatt meg-mirigyesedik, de mi abban semmit nem tudtunk:
mert Bonyhán - is Pestis kezdetvén, Kedden onnan I s t e n vezérlése által mentünk Árok^allyára. Az Én Gyermekemnek semmi gondja nem lett a Pestises Tejtől, a Pestises Dajka melegében való fekvéstől;
az új Dajka -is mindjárt az el-ment mirigyes Dajká
nak háló egyetmásában hált, annak sem vólt semmi betegsége. Nékem- is a Pestises Tejet kezembe fejte, mikor magát mentegetné hogy a Teje igen meleg,
— 38 —
oda fejettem noha ő azt semmiképpen nem akarta- Ezeket illy hoszszason azért írtam meg, hogy innen is láttassák meg az I s t e n n e k tsiulálatos Gondvi
selése az Ember körül. T s a k Te t a r t o t t á l - m e g En g e me t - i s Én I s t e n e m a Dé l - s z i n b e n p u s z t í t ó D ö g n e k e r e j e e l l e n .
XL YIII.
Akor Bonyháról, minek-előtte Árok-allyára men
tünk volna, indúlt-el B e t h l e n I m r e kedves Bá
tyám Uram idegen Országokra, nevezetesen pedig igyekezvén Anglia Országba.
XLIX.
A Pestis meg-szünése után el-jött hozzám a meg- pestisesedett Dajka, a ki annyira titkolta tőlem a maga állapotját. Kérdeztem mi okon kellett néki tő
lem annyira azt a veszedelmes dolgot el-titkolni?
Azért tselekedte azt felelte, Mert Én előtte azt mon
dottam volt, hogy ha neki Pestisse vagyon Én az Atyámfiái közé nem mégyek, hanem Fejér-egy «házán maradok. Már pedig néki Elméjén mind a forgott, hogy ha Én Fejér-egy-házáról a Pestisetek közül ki- mégyek, Életben maradok; de ha ott leszek, minden bizonnyal meg-halok, és így ö lészen az Én Halá
lomnak oka, ha ki-mondaná a maga Állapotját Gyil
kosomnak tartaná magát. Azt - is mondotta, hogy egy néhányszor hozzá készült hogy ki-mondja már»
Száját-is fel-tátotta, de Lelke ismérete semmiképpen meg nem engedte hogy szóljon.
L.
Volt ez az Aszszony-Ember szelíd, jámbor, jó erköltsü, Isten-félő s ez után-is a míg élt nagy hű
séggel vélt Én hozzám mindenkor. Ezt-is azért ta r
tom az Én I s t e n e m nagy Irgalmasságának, hogy ö a maga Nyavalyáját igy el-titkolta; mert ha szintén az ő vélekedése szerént meg nem holtam volna-is de az Halálhoz hasonló félelmes Életem lett volna a Mezőn egyedül minden Atyjámfiaitól és Jó-akaróimtól el-rekesztetve oly hoszszas ideig. Mert szinte Eszten
deig volt az a hely a Pestis miatt bé-tiltva, a melly Idő alatt az Én meg-hólt Férjem Teste-is a Föld
színén volt, el-temetni nem lehetett.
L I .
Azon Esztendőben terhes állapotokon kellett által mennem; midőn mindenemtől el-rekedvén feles Tseléddel kellett lennem, két szoptatós Dajkát tar
tottam : Ennek-felette Viselősön maradván - el Fér
jemtől, ugyan ott Árok-allyán meg-is betegedtem Szent Mihály Havának tizenegyedik Napján H a l ^ e r ß o r - b á r a Leányommal, a kinek sok bajaim között is igen örültem, minthogy meg-hólt Férjemtől vélt erős C o n t r a e t u s o m (§.XVIII.) hogy a Leányom R e f o r - m á t a légyen. Ohtsalárd Öröm haszontalan Reméhség.
LII.
Háládatossággal emlékezem itt kedves Bátyám B e t h l e n Á d á m Uram és- kedves Ángyom Asz-
— 40 —
szony hozzám múlatott Atyafiságokról, a kik a ne
héz Időben magok Házoknál szükséges jókkal bőven tápláltak, s magamra gyámoltalan Ifjúi, de nehéz és terhes állapotomban nem hagytak: mellyért I s- t e n mind a két Életre tartozó Jovaival ő Kegyel
meket áldja-meg.
L ili.
Fel-szabadúlván a Helységek az I s t e n kemény ítélete alól a Pestis meg-szünése által, Én is MDCCXX.
Esztend. Pünkösd Havában Fejér-egy-házára mentem, hogy meg-hólt Férjemet el-temettessem, a mint-hogy el-is temetettem Szent Iván Havában.
LIY.
Mikor már a Temetésre készülnék, az első szülött Fiam S á m a e l Betegségbe esék. Szerettem ezt a Gyermeket felette nagy indúlattal, úgy-hogy Anyának Gyermekéhez való nagyobb Szeretetét ki
gondolni nem lehet; de Szeretetem mindenkor I s t e n h e z való fel-fohászkodással vólt, hogy az Én I s t e n e m végye-el Én előlem, minek előtte a jó és gonosz között változást tudna tenni s ne engedje hogy e Világgal meg-motskolja Lelkét.
LV.
Volt ez a Gyermek ábrázatjában igen szép, kellemetes, vidám tekéntetü, mindenek előtt a kik látták kedves, ideje felett való szelíd engedelmes,
— 41 —
noha még két Esztendős nem volt, mikor az I s t e n magáhozvette; de sok olly jelek vóltak benne, a mel- lyek által Eeménséget vettem, hogy ő irán ta az I s t e n Engemet meg-hallgatott. A Pápista Papokat el nem szenvedhette hanem erőssen félt és irtózott tő
lök. Meg-próbálták az Atyjafiai, Képet Olvasót adtak kezében, azt mindjárt ha tűz vólt a Házban oda igyekezte vetni, ha pedig tűz nem vólt a szék alá hányta.
LVI.
Egy versenBesztertzénlévén, H a l l e r G y ö r g y Uram kívánta látni a Gyermekeket, kiket oda-is küldöttem, adtak akor - is hasonlóképen Képeket és Olvasót a Gyermekeknek: S á m u e l aképen tse- lekedett az úttal-is; mellyet látván H a l l e r G y ö r g y Uram, igy szólott sokaknak hallásokra: Vigyázza
nak reá, az a Gyermek vagy meg-hal kitsiny korá
ban, vagy ha él soha igaz Pápista nem lészen, mert ebben egészszen az Anyja Vére vagyon. P á l ollyan kitsiny korában is mindenben ellenkező - képen vi
selte magát, a Képeket minden mondás nélkül meg- tsókolta, szerette, kiről-is azt mondották, hogy min
denben Édes Atyja Fia.
LVII.
Megbetegülvén ezen kis S á m u e l Fiam egy Vasárnap, más-fél Hétre az Én jó I s t e n e m iránta való keserves Anyai Szívből származott kivánságo-
