193
is a legnagyobb eréllyel meg kell sürgetni az igazságügyi kor- mánynál a nyugdíjintézet reformját, mert még egy ilyen évet a kamarák, — mert ugyanígy áll ez a vidéki kamarákra is — ki nem bírhatnak. Úgy a nyugdíjintézet, mint a kamarák is a ta- gok, tehát az összes érdekeltek egyforma érdeke, hogy a nyug- díjintézet és a tagok közvetlen viszonyba kerüljenek. Hogy pe- dig a kamara tagdíjkövetelései valóban behajthatók legyenek, szükséges, hogy a tagdí jkívetésnél eddig is érvényesülő progresz- szívitás fokozottabban érvényesíttessék. A tagdíj járulék mini- mumát le kell szállítani, a maximumot pedig fel kell emelni, hogy a mostani nehéz viszonyok között a kamara fenntartásának terhe tényleg arányosan oszoljon meg a tagok között.
Ha a bevételek biztosítása és a nyugdíjjárulékért való fele- lősség megszűnése az ismertetett módokon bekövetkezik, a ki- adások rovatainál pedig egy nem túlzott, de óvatos takarékos- ság érvényesül, akkor a terhek el viselhetők lesznek. A gépíró szolgálat szubvenciója az idén már csak 12.000 P. lesz (a jövő évtől kezdődően pedig előreláthatólag már törleszteni fogja a tartozását], az irodai és hasonló kiadási tételeknél 10—20%-os csökkentést kell előirányoznunk s akkor a kamara egész regieje 180.000 P. lesz egy évben, amiben már 40.000 P-vel a segélye- zések szerepelnek. Ez átlagosan 50—60 P. évi terhet jelent a ta- gokra, úgy, hogy a progresszivitás kellő alkalmazásával a tag- díj járulék minimumát 10—15 pengőre nyugodtan le lehet szál- lítani, ennek a megfizetését pedig a legszerényebben kereső ügy- védtől is meg lehet kívánni. Nem szabad azonban, hogy előfor- duljon, hogy az egyes tételeknél túllépések történjenek. Az 1932. évben pl. csak a segélyezés tételénél 20.000 pengővel lépte túl a kamara az előirányzatot, anélkül, hogy külön fedezetet biztosított volna e célra. Ha rendkívüli segélyezésekre szűkség van, történjék az külön akcióval, mint ahogyan a szükségadó kivetésével történt, de a költségvetés realitását ne borítsuk fel miatta. Az előirányzat legyen legalább az ügyvédi kamaránál tényleg kötelező erejű határozat s he csak azt a célt szolgálja, hogy félretegyék. Ezen az úton ne kövessük a nagyobb hatalmi tényezők közelmúltban mutatott példáit, mert akkor honnan me- ríthetünk jogot a kritikára.
Ü G Y V É D I SZEMLE.
— St. E. — Mint láthatjuk, a gyorsaság nem mindig boszor- kányság, mert a budapesti kamara választmánya is összehívható 24 órán belül, hogy a február elsején életbeléptetett óriási mérvű adóemelések ellen felemelje tiltakozó szavát! Ez azonban csak azért történhetett meg, mert az „Ügyvédek Reformszövetségé" - nek választmányi tagjai erre táviratilag kérték fel a kamara El-
4
"1 9 4
nőkét. Mégsem árt, — sőt erős mértékben a köz előnyére van,
— ha az ifjabb generáció a közügyek vezetésében is megkapja az őt jogosan megillető helyet . . .
Megtörténhetett, hogy az I.—III. ker. kir. járásbíróság vég- r e h a j t ó j a á l t a l 1929. évi május hó 24. napján megtartott árve- résen befolyt vételárat a bíróság 1932. évi december hó 29-én keit végzésében fogadta el bírói letétül és a n n a k felosztására 1933. február hó 7-ét tűzte ki határnapul. Kíváncsiak vagyunk, mikorra juthat ilyen „gyorsaság" mellett a vételár a szerencsés hitelezőhöz?! Az ügy száma Pk. I. 44.750/1929 . . .
Panaszfelvételi szolgálatot létesített az „Ügyvédek Reform- szövetsége", hogy a „tagjait ért sérelmeket magáévá téve, azok gyors és gyökeres orvoslásáról intézményszerüen gondoskodjék."
Már rövid néhány hét alatt sikerült — a szolgálatot ellátó és a szövetség kötelékébe tartozó választmányi tagoknak és jogi szaklapok szerkesztőinek — több az ügyvédi 'közélettel össze- függő, valamint a törvénykezési gyakorlatban tapasztalható visszásságból fakadó sérelmet, a panaszttevő megelégedésére is orvosolni. A legfontosabb pedig az, hogy az orvoslás, — a legtöbb esetben, — egy hét leforgása alatt történt . . .
Súlyos sérelme az ügyvédségnek, az az intézkedés, hogy in- gatlanra vezetett végrehajtás során zárgondnokul csak a telek- könyvi hatóságnál elfekvő szolgálati lajstromba felvett ügyvé- dek hozhatók javaslatba, A telekkönyvi hatóságok a lajstromba fel nem vett ügyvédet zárgondnokul ki nem rendelnek... el- lenben kirendelik a végrehajtó által javaslatba hozott személyt, ha az történetesen nem ügyvéd. Az ügyvédség mai helyzete in- dokolttá tenne egy olyan rendelkezést, mely szerint zárgond- nokul csak ügyvéd rendelhető ki, mert jelenleg, — épen a fenti okoknál fogva, — nagyon gyakran nem ügyvédnek jut a zár- gondnokságból eredő jövedelem . . .
A kísközgyülés.megvalósítása mellett szavazott a budapesti ügyvédség többsége. Érdekes, hogy a kis közgyűlés leghevesebb ellenzői a „pártnélküli" pártvezérek sorából kerültek ki. A lajstromos választásnál már a jelöléshez „tényleges" pártta- gokra — s elég nagy, azonban oly számban, hogy a kis pártok is indulhatnak — van szükség, hát még a választáshoz; — ez mindent megmagyaráz . . .
Szomorú valósággá lett, a Te. életbelépése óta, hogy 25 pen- gőt meg nem haladó követelést Budapesten és a nagyobb vi- déki városokban lakó adósoktól csak akkor lehet behajtani, ha az adós önként fizet. Perlés után ez ugyancsak ritka eset, mert az adósok már kitanulták, hogy ezeknek a kis követeléseknek meg nem fizetése hátránnyal nem jár, mert az adóhivatalok — talán más irányú elfoglaltságaik folytán — azokat be nem hajt- ják. Ezen anomáliák kiküszöbölésére életrevaló eszmét vetett fel
