A Wiener-féle interferenciatérbe helyezett elnyelőréteg hatása az egyik kilépő fénynyaláb intenzitáseloszlására

A WIENER-FÉLE INTERFERENCIATÉRBE HELYEZETT ELNYELŐRÉTEG HATÁSA AZ EGYIK KILÉPŐ FÉNYNYALÁB

INTENZITÁSELOSZLÁSÁRA

Dr. MÁTRAI TIBOR—M. KOCZKÁS EDIT

Egri Tanárképző Főiskola Fizikai Tanszéke — Budapesti Műszaki Egyetem Atomfizikai Tanszéke

Ebben a dolgozatban részletesen i s me rt e t j ük azokat az álló fé ny h ullá m ok teré- ben végzett fényabszorpciós vizsgálatainkat, amelyekről egy előzetes közlemény- ben [10] röviden hírt a d t u nk . Kísérleteinknél álló f é n yhu l lá m ok t er é be egyenlete - sen véko ny fémréte get helyeztünk. A térből kilépő fé nyny a l á b ban két fé n y su g a rat vizsgáltunk, amelyek közül a z egyik a vékony fé mré tegen a minimá lis abszorpció- na k megfelelő helyen (vagyis csomósík metszésvonalán) megy át, a m á sik pedig a m a x i m á l is abszorpciónak megfelelő helyen (vagyis dagadó sík metszésvonalán).

Megvizsgáltuk, idéz-e elő a z e mlített különböző mértékű abszorpció a két su gár között intenzitáskülönbséget. Elemi (energetikai) megfontolások a l a pj án e kérd ésre pozitív választ v árn án k.

Kísérleteinkben dombo rú lencsefelületre X/100 vastagságú félig fényáteresztő a l u m í n i u m t ü k röt v i t t ü nk fe l és a r r a homogén immerzió közvetítésével f é m es sík- tükröt fek te t tü n k. E t ü k ör p á rt fényoszt ó pr iz m án át monochromatikus, p á r h uz a m os fé n y ny al á b b al merőlegesen megvilágítottuk. A síktükör előtt álló fé nyhu l lá mok a l a k u l n a k ki. A sík-, illetve gömbtükrön visszavert két s u g ár az ú t j á ba állított fotolemezen a Newton-féle inte rfe re nci a- gyűrűkhöz hasonló i nte rfe ren c ia ké pet hozott létre. Kiszámítottuk, milyen kontrasztossági anomália léphet fel a z i n t e r - ferenciag yű rű kön a zo kn ak a f én ys u g a r a k nak különböző m é r t é k ű intenzitáscsök- kenése következtében, amelye k a gömbi elnyelőfelületen a szomszédos csomó- ós dagadó síkok metszés v o nalainál h al a dna k át.

Kísérleteink p ar a d o x n a k látszó módon azt mutatták, hogy a kiszámított kont- rasztossági an o máliák n e m jelentkeznek, vagyis a kilépő fé n y n y a lá b b an a z egyen- letes vastagságú fémréte gben szakaszosan bekövetkező fényabszorpció-váltakozás n e m v á lt o zt a tja me g az eredeti egyenletes fényeloszlást, pedig a v á rt változás 1/30 részét is ki tu d t u k volna mut a tni .

1. §. A kutatási feladat körülhatárolása

Vizsgálataink abból a törekvésből indultak ki, hogy az álló f é n y- hullámok abszorpcióját, vagyis a szembehaladó fé nys uga r ak i n t e r - ferenciaképességét új elv alapján mutas s u k ki. Az eddigi eljárásoknál (összefoglalást 1. [l]-ben) — mint ismeretes — egy alkalmasan meg- választott elnyelőréteg a fénysugárzás energiáját mindig helyben, magában az interferenoiatérben alakítja át a fénynek egyszer kémiai, másszor fotoiumineszcens, fényszórási vagy fényelektromos hatása

alapján lényegileg más, jól kimut atható (detektálható) energianemmé. Elképzelhető azonban olyan új eljárás is, amelynél az álló h ullámté r- ből szükségképpen kilépő egyik f é nynya láb ban az intenzitáseloszlásnak az abszorpció következtében való megváltozása vinne h í rt az inter - ferenciatérben bekövetkező fényelnyelésről. Közelebbről a következő rajzon (lásd 1. ábrát!) vázolt kísérlet elvégzését ter v ezt ük:

A Pr fényoszt ó prizma a balról 'beeső egyenletes erősségű, mono- chromatikus, parallel f én y ny a l áb egy részét a T síktükörre vetíti és így a T, előtt álló-fé nyhullá mtér alakul ki. Ha ebbe a térbe a X^hoz képest igen vé k ony A elnyelőréteget helyezünk kissé ferdén, úgy Wiener kísérleteinek érte lméb en ez a réteg a r a j t a kétszer áthaladó (1) fénysugárból azon a helyén, aihol az állóhullámtérnek éppen dagadó helyei vannak, t ö bb energiát ny el el, mi nt a rétegen éppen egy csomó- sík metszésvonalánál áthaladó (2) fénysugárból. Éppen ezért a szem- ben elhelyezett fotoréteg Pi pontjá n, ahová az energiában szegényebbé vált (1) sugár verődik, kisebb megvilágítás várható, m i n t a P> pont- jában, ahol az energiát n e m vesztett (2) sugár éri éppen a fotóréteget.

Ezt a tényt pedig az előhívott fotoréteggel bizonyítani lehet.

A megfontolás b ur ko l t an a szuperpozíció törvé nyének elnyelő közegekben való é rvényét v o n j a kétségbe. Ha ugyanis az egyenletes elnyelő rét egnek az in te rf e ren ci at é rbe helyezése a Pi és P-2 ponton megváltoztatn á a megvilágítás viszonyát, ú gy ez a r r a vaUana, hogy egy abszorbensben egy fé ny s ugá rral egyidejűen szembehaladó f é n y- sugár módosítani volna k é p es »az eredeti fény eloszlást, ellentétben a szuperpozíció törvényével. Minthogy azonban a törvény érvénye legalábbis inkohe ren s fé ny esetén kísérletileg elnyelő közegekben is igazolt [2], ezért a kísérlet er edményét eleve negatívnak vehetjük.*

Mégis érdékes e kísérlet elvégzése egyrészt éppen a szuperpozíció törvényének koheren s f é nn yel való igazolása szempontjából, másrészt azért is, me r t a f é m ek optikai sajátságai a Wiener-féle interferencia - térben, amelybe n — mi n t ismeretes [3] — az E (elektromos) vektor maximumai n e m esnek egybe a H (mágneses) vektoréival, még nin- csenek egészen felderítve.

2. §. Előzetes számítások a kísérlet gyakorlati megtervezéséhez, ill. kiértékeléséhez

a) Becslés véges vastagságú réteg fényelnyelésére álló hullámok csomó-, illetve dagadó síkjain.

Az álló hullámokat n törés mutatój ú közegben egy T síktükörre merőlegesen beeső 1« erősségű monochromatikus (síkban poláros), elektromágneses síkhullám létesítse. A sugárzás vakuumhullámhos szát X jelölje. Legyen a T te lj es síktükör normálisa az y-tengely, amelyre merőlegesen legyen egy d ( < X) vastagságú elnyelő réteg elhelyezve.

* Erre a tényre már a folyamatban levő kísérleteink előtt Károlyházi Frigyes volt szíves felhívni figyelmünk:et. Észrevételéért háMnkat nyilvánítjuk.

2. ábra 1. ábra

A stacionárius esetben kialakuló álló hullámokat a 2. ábra szemlélteti.

Jelölje a T tükör reflexióképességét Ri, az elnyelő réteg reflexió- képességét R\, áteresztő (transzmisszió) képességét Ti, elnyelőképes- ségét pedig Ay = 1—R\—T[. A tükör és a réteg között kialakuló álló hullámok amplitúdója mindenesetr e legalább akkora, mint az el- nyelő rétegén egyszer áthaladó és a T síktükrön egyszer vissza- verődő haladó hullámok amplitúdójának kétszerese.* Jelölje ez utóbbi hullámok intenzitását h , ekkor

I₂ = Ti R₂ IO . (2,1)

Az álló hullámok amplitúdója e nn ek megfelelően 2 f h . Minthogy a T tükrön Wiener kísérletei értelmében az E térerősségvektornak ok- vetlenül csomósíkja van, ezért az y-mentí álló hullámok egyenlete :

E = 2

}ÍT

Az említett kísérletek alapján t udj uk, hogy a stacionárius álló hullámokból az energiát a réteg az y-mentén ne m egyenletesen nyeli el. Többet nye l el a réteg, ha éppen dagadó h e l yr e esik, mint ha csomósíkra. Egy kicsiny dy (<€ /.) vastagságú réteg által idő-

egység alatt elnyelt energia mindenesetre arányos dy-nal és E--tel (vagyis a Joule-féle hővel), t ehát

d A = x E ' áy ,

* A rétegen való (itt tekintetbe nem vett) reflexió az amplitúdót csak növelheti.

ahol x egy a réteg minőségétől függő fa kt or . A véges d vastagságú réteg által el nyel t fén yt el j es í tmé nyt ezért (2,1) és (2,2) al apján

y+d

sin²1 — y dy

kifejezés a dj a meg. Kiszámítva a jobb oldali integr ált: X

kifejezést k a p j u k , ahol

„ [4nn \ _ finn

B = 1 — cos — d , C = sin — d . (2,4) Az ismeretlen x együtthatót A kifejezéséből azon kézenfekvő feltevés al apján ha tá roz tuk meg, amely szerint az állóhullámtérben egy X/2ri

vastagságú réteg éppen a n n y i energiát nyel el, mint ame nnyi t a réteg! a két (határfelülete f e lé ugyanekkora, vagyis 2 ]//2 ampli- t ú d ó j ú haladó hul lá mból elnyelne. Tehát egy d0 = X/2n vastagságú és A felületi elnyelőképességű r éteg a két hatá rf elüle ten másodpercen- ké nt éppen 2 • 4 • A • í2 energiát nyelne el, minthogy ilyen haladó hullám erőssége 4 h volna. A (2,l)-t is t e ki nt e tb e véve ezért

A - 8 A Ti R2 ^ÍO . (2,5) Minthogy (2,3)^ban d = X/2n esetén B = C = 0, ezért (2,3)-ból. ill.

(2,5)-ből:

X = 4 A/d . (2,6)

Számítsuk ki A/I0-t a kísérleteinkben használt Ti = 0,48 á t- eresztőképességű, n = 1,52 tö r és muta tój ú közegbe ágyazott elnyelő- rétegre vonatkozóan X = 5461 A fé nyben y = 0-nál illetve y = Ven- nél, vagyis csomó-, ill. dagadó helyen. H. Mayer [4] adatai alapján

o

ily réteg vastagsága d = 50 A, reflexióképessége Ri = 0,20, ezért Ai = 0,32. A d0 = X/2n = 1796 A vastagságú réteg felületi elnyelő- képessége A — 0,1. Ezekből az empirikus adatokból számítva:

4 A • Ti • R2/d = 3,46- 10~³.

Ezért: - sin y - 99,5 cos ^ y

Ha itt y = 0, úgy A/I0 = 1,8 • 10~³ (2%o), ha pedig y = X/4n, úgy A/h =

= 68,9- 10~³ (60%).

ib) A Wiener-térbeli abszorpció után kilépő sugár intenzitásának becslése.

E nu meri kus eredményeiket úgy tolmácsolhatjuk, hogy a beeső J'o erősségű sugár nak a rétegen áthatoló, ill. a T-n visszaverődő, ma jd a rétegen ismételten is áthaladó komponensének erőssége a réteg helyétől ás f üggni fog. A réteg elé kétszeri áthaladás ut án visszajutó sugár Ii erősségét legalábbis du rván a következő meg- fontolásokkal becsülhetjük meg: a ré t eg re eső lo sugárzásteljesít- ményből a levegő és a réteg határán (mellső felületén) JoRi vissza- verődik. A sugárzásteljesítmény egy másik része a Ti áteresztő- képességű rétegen áthaladva az A-i elnyelőképességű síktükrön nyelő- dik el, te hát az így bekövetkező teljesítményveszteség Io' Ti • Ai.

A síktükrön visszavert sugár a vele szembehaladóval állóhullámteret létesít, amelyből a réteg fenti számítások szerint viszont A sugárzás- teljesítményt nyel el. (A réteg hátsó felületén a síktükör felé reflek- tált sugár teljesítményét azért ne m kell tekintetbe vennünk, me r t ezt a tükör elég jó hatásfokkal visszatáplálja a Wiener-féle inter- ferencia-térbe). A visszahaladó sugárösszetevő 12 teljesítménye tehát Io • 0,06 és I 0,75 értékek közé fog esni.* L\ átlaga azonban haladó hullámokkal számolva Io (1 — A₂) * Tj² = Io ' 0,21 lesz.

c) Az 1. §-ban felvetett probléma kísérleti megoldásának tervezete.

Az 1. ábrán vázolt kísérlet kivitelénél a Pr prizma, valamint az A abszorbens réteg felületeitől származó, zavaró reflexiók el- kerülése céljából az abszorbens réteg vivőfelületétől célszerű magá- nak a fényosztó prizmának fedő-

felületét kiképezni, éspedig úgy, hogy arra sík helyett egy konvex gömbfelület legyen csiszolva. Erre a gömbi elnyelő rétegre folyadék- immerzió közvetítésével teljes sík- tükör nehezedik. A folyadék törés- mutatója egyezzék a P, üvegpriz- máéval. A berendezést vázlatosan

a 3. ábra szemlélteti.

A Py prizmapárnak a T-tü kör- rel szemben fekvő alaplapja alatt fotoréteg helyezendő el Vizsgál- juk meg, milyen i n t e r f e re d akép megjelenése várhat ó a fotorétegen, ha a bejelölt nyíl irányában mono- chromatikus parallel fény világítja

* Ha a T| értékét nem tekinthetnénk a réteg helyzetétől függetlennek é s^:a fennmaradó haladó-hullámösszetevő abszorpcióját is figyelembe vennénk, az 1/ ingadozása becsléseink szerint akkor is legalább 50%-osra tehető.

3. ábra

meg a prizmát. Ek kor a fotoréteg bármely P po ntj ára legalább két koherens sugár esik. Az egyik (1) a T-felé merőlegesen haladó sugarak közül éppen az, amely gömbfelületre v it t f ényátereszt ő tükrön verődik vissza, a másik (2) pedig magán a T s íktü krön visszaverődő és a rétegen ismét áthaladó sugár. A hengerszini- metria miatt a Newton-féle gy űr űkh öz hasonló int erf er enc iagyű rűk megjelenése várható. E továbbiakban (1) + (2)-jelű interf erencia - gyű r űk intenzitásának monoton lef u tás át azonban megzavarj a az, hogy a (2) sugárral mindig egy harma dik sugár is találkozik, és- pedig egy ugyancsak a síktükrön visszavert oly (3) sugár, amely az elnyelő réteg konvex felületén reflektálódva a síktükr ön másodszor is, összesen tehát háromszor, visszaverődik. Az említett (2) és (3) sugár i nt e r fe re n ci á ja te hát egy másik (gyengébb) k o n - centrikus interferenciás gyűrűr endszert (2) + (3) is létesít, amelynek egyes g y ű rűi az első rendszer bizonyos gyűrűibe belemerülhetnek és ezzel a gyűrűk „kontrasztosságát" anomálisan megnövelhetik. Az egymásbamerülés h e l y én az (1) és (3) sugár inter f erenciájával n e m kell törődnünk, m e r t ha mind az (1) és (2), mind pedig a (2) és (3) sugár útkülönbsége egya ránt egész számú többszöröse X-nak, úgy az (1) és (3) sugár útkülönbsége is egész számú útkülönbsége X-nak.

Ezért az (1) + (2) és a (2) + (3) jelű gy űr űk egymásba-merülésének helyén az (1) + (3)-jelű gyűrűre ndsze rnek is szükségképpen g y ű r ű je van, amel y a g y ű r űt csak még jobban erősíti. Ugyancsak egyelőre nem számolunk a síkt ükrön zeg-zugosan többször mint kétszer r e f l e k- tálódó sugaraknak a többivel való interferenciájával az intenzitás gyors lecsökkenése mia tt . De ezenf elül az (1) + (2)-gyűrűrendszerben egy másik kontrasztossági anomália is származhatik az ábszorbensen keresztül haladó (2) s ugár nak különböző mérték ű abszorpciója miatti intenzitásváltakozásából is.

d) Az (1) + (2)-jelű interferenciás gyűrűk sugarának kiszámítása.

A számításoknál a Pr prizma átlós fényosztó felületének nincs szerepe, ezért anna k ábrázolását a, törőközegeket és a sugár menetet f el tün tet ő 4. á b r á n k on elhagytuk. Az ábra a plankonvex-lencsét alkotó Pr prizma metszetét m u t a t j a . Ennek gömbcsiszolata a T sík- t ük ör r el az O po nt ba n érintkezik. Az optikai tengely ezért az y ordinátatengellyel esik egybe, amelye n az F pont éppen a o sugarú gömbifelület g y ú j t ó p o n t j át jelenti: t ehát OF = o/2. (Jobb szemléltetés érdekében l emon dt un k arról, hogy ábr ánk mé r e t hű en adja vissza ezt az összefüggést. Az elnyelőréteggel bevont gömbfelület Pi po n t j án visszavert sugár a P.j-ponton keresztül azonban n e m verődik F-be, h a n e m az üvegből levegőre kilépve megtörik és az F' pontban metszi az y-tengelyt. E fókuszpontemelkedésnek elemekből ismert szabálya szerint : O'F = n • O'F', téhát O' F' = (g/2 — d)/n. Számítanunk kell

a fotoréteg (bm, y) koordinátá jú P pontjára érkező (1) és (2) f é n y- sugarak optikai útkülönbségét, A s-et. Ha a sugarak optikai ú t j át

5. ábra 4. ábra

a Pi gömbi ponton átmenő hullámsíktól számítjuk, úgy az ábra jelö- lései alapján világos, hogy y > d > 0 feltétel mellett:

As = nyv + nd + y — d — n _ ^ z A , (2,7) cos oc cos a'

A további számításokban az n, p, d és öm mennyiséget mérhetőknek, tehát adottaknak t ek int jü k. A (2,7) egyenletből az a, a' és //i válto- zókat eliminálhatj uk részben elemi trigonometriai összefüggések, rész- ben azon feltétel alapján, hogy a Pi-pont gömbfelületen van, amely- nek egyenlete:

í/i² — 2 e yx + bi² = 0. (2,8) A számításoknál fellépő V - -ős kifejezéseket jó közelítéssel a lineáris tagokig bezárólag s orbafejtj ük. Ekkor A .v-nek a következő közelítő kifejezéséhez jutunk el:

n b²m

A S~ " p — 2 d + 2 vid-y) ' ⁽²'⁹⁾ An na k feltétele, hogy a P-ponton interferenciás erősítés legyen, vagyis r a j t a ,,gyűrű" me nj en át: As = m - \, ahol m = 0, 1, 2, . . . . Tehát az m-ik interferenciás gyűrű fény kép b_m sugar a:

Látjuk, hogy (2,30) d — y =• 0 esetén pontosan a Newton-féle g y űr ű k re érvényes, ismert f o r mu l á ra egyszerűsödik, vagyis, ha sze- mü nk et vagy fotogra fiku s k a ma r án k at a 3. áíbrán látható berendezés síktükrére ada ptá lj uk, úgy a Newt on- g yűr ű ket észleljük.

e) A (2) 4- (3)-jelű interferenciás gyűrűk sugarának kiszámítása.

Ezt a számítási feladatot visszavezetjük az (1) + (2)-jelű inte r- ferenciás g y ű rű k n él követett számításra. Az elnyelő réteg konvex felületén visszavert sugárnak a síktükrön való ismételt reflexiója ugyanis pontosan úgy fogható fel, mintha n e m is volna jelen a reális gömbtükör, h a n e m a T síktükör mögé a gömbtükör h e ly e t t ennek képe, vajgjyiis egy virtuális gömbtükör volna elhelyezve (lásd az 5.

ábrát). E virtuális gömbtükör sugara azonban -I- Q helyett —• Q, E virtuális t ü k ö r rel számolva ezenfelül az előbbi esetihez képest a Pi és P'2 pontok optikai szerepe is felcserélődik, t ehát most + A s helyett

— A s-sel kell számolnunk; ezért a (2,10) egyenletből a (2) + (3)-jelű g yű r űk cm sug arára a

f o r m ul át n y e r j ü k.

un.

f) A gömbfelületen az álló hullámok csomósíkjai által kimetszett zónakörök a_m sugarának kiszámítása.

Az m-ik csomósík y távolsága a síktükörtől, vagyis az erre f e k - tetet t a tengelytől (lásd a 6. ábrát)

Y = M A/2II (2,12) Az m-ik sík mindig egy am- sugarú kör mentén metszi az el- nyelő réteg gömbfelületét, amely viszont a bj = am átjelöléssel ki- elégíti a (2,8) egyenletet. Ezt meg- oldva a (2,12) feltétel mellett am- re:

m .X Q/n m = 1 , 2 , . . (2,13)

11. ábra

g) Valamely (2) + (3)-jelű gyűrűvel egybeeső (1) + (2)-jelű gyűrű sorszámának kiszámítása.

Ilyen g y űr ű n él a kontrasztosságnak m a x i mu ma várható. A szá- mít ásnál tek intet be kell v e n n ü n k, hogy (2,10—11) értelmében

Cm — bm,

t eh át az ra-ik (1) + (2)-jelű gy űrű mindig beiül esik .az m-i k (2) + (3)- jelűn. A g y ű r űk középpontjától számított k-adik egybeesésnél ezért a következő feltételnek kell teljesülnie:

C m ' - k Ä

bm\

Ebből a feltételből (2,10—11) alapján a keresett m' elemi úton kiszámítható:

m ' ^ - j — +\\k, k = 1 , 2 , . . . (2,14)

2\ny — d (n — 1) j

Figyelemre méltó, h og y a maximális kontrasztosságú g y ű r ű k i- számított m' sorszáma a hullámhossztól független. A (2,14) egyben magyarázatot ad, hogy a Newton -féle g y ű r űk észlelésénél (y = d = 0)

máért n em jelentkezik ez a természetű kontrasztosság! anomália.

h) A Wiener-térbeli abszorpciónak tulajdonítható kontrasztosság- maximumok helyének kiszámítása az (1) -f (2) gyűrűknél.

Ha a síktükrön visszavert és az elnyelő rétegen visszajutó (2) fény sug ár valóban legerősebb akkor, h a az elnyelés minimális, vagyis, ha az éppen az álló h u l l ám csomósík-zónaköre m en t én lép ki, akkor az (1) + (2)-jelű (erősebb) int erf ere nci agyűrű ket létrehozó ezen vál- takozó erősségű és az y-tengellyel párhuzamosan haladó sugárösszetevő a 2. § b. és (2,13) é rte lmé ben a fotorétegen a_m = _t m }. g/rt sugarú körök men t én mindig maximál is erősségű. Ennek az erősségma ximum-

nak meg kellene zavarnia az (1) + (2)-jelű (2,10) által adott sugarú g y ű r űk erősségének monoton lefut ását. Legerősebbeknek kell lenniök t eh át azoknak az (1) + (2)-jelű interferenciás gy űr ű kn ek, amelyekne k bm su gara éppen \'m X g/n . Minthogy (2,10) és (2,13) miatt am = bm

(> 0), ezért az Z-edik legerősebb g yű rű annál az m " sorszámnál várható, amelynél az

am " — 1 ~ bm"

feltétel teljesül. Ez pedig a (2,10) és (2,13) alapján a következő ra"

ertekhez vezet:

m" = — — ' l (1 = 1 , 2 , . . . ) (2,15) ny — d(n — 1)

Látjuk, hogy pl. 1 = 1 esetén m' közel kétszer akkora, mint a (2,16)- adta m" a k — 1 me llett . Newton-gyűr űknél ez az anomália sem jelentkezhetik.

i) Következtetések az (1) + (2)-jelű interferenciás gyűrű-rendszer várha<tó\ erősség-maximumaira vonatkozóan.

Az inter ferenciás g y ű r űk f síkján az egymásba-merülés (2,14)- adta helyén az I fényer ős ség a szuperpozíció törvénye miatt:

I = h + h + 2 /TTT, + I2' + 2 YhTh + 2 Vilii, (2,16) ahol h az (1)-, h' a (2)-, I3 pedig a (3)-sugár erőssége. Ez az I egy- ben ma xi mum, ugyani s egymás ba-nem- merülés helyein a 2. ]/.. ,-ös tagok együtthatója még egy megfelelő útkülönbségtől függő koszi- nuszos faktor, amely egynél nagyobb n e m lehet. Az összeg első két tagja változatlan értékű, a h armadi k taghoz szegődő koszinuszos faktor az in t e rf e re n c ia - g yű rűk közötti kioltási helyek megvilágítá- sában, vagyis az optikai háttérben mindenesetre egy szakaszosságot idéz elő. Az utolsó h á r om tag azonban í9'-től függ. Vizsgáljuk meg, mekkorra változást idéz elő az sugárnak a b)-ben említett erősség- váltakozása az egymás ut án következő egymásba-merülési, vagyis

a (2,16) m a x i mu m h e l y e k e n .

A 2. § a) végén az alumíniumr étegünkre közölt adatokból h - 0,2 lo; h - 0,48² • 0,20 • h , az h az h ' pedig b) alapján 0,06 Io és

0,75 Jo közé esik. Ha tehát a keresett effektus egyáltalán jelentkezik, úgy a (2,14) alapján számított gyűr ű (2,16)-adta maximális erősségéül az Inuix — 2,27 • Io adódik. A h) értelmében azonban ma xi mum csakis a (2,15)-adta gyűrűnél, vagyis esetünkben ott keresendő, ahol egy- szersmind m' = m". Ezt az egyenletet kis ?c-ra szorítkozva jó köze- lítéssel kielégíti a 2 k — l feltétel. Ennek fizikai jelentése pedig az, hogy a g) vagyis kétsze res reflexió miatti minden második g y ű r ű- erő sség-maxim.um.nak a h) (abszorpció) miatti első m a x i m u m közelébe kell esnie és ezt erősítenie. Tehát a gyűrűk intenzitásán észlelt minden második (vagyis páros) maximumnak viszonylag nagyobbnak 'kell lennie, mint a közbeesőknek (vagyis páratlanoknak). Ezek kör nye- zetében viszont a g y ű r űk I erőssége (háttér) az /2-nek fe nteml ített 0,07 • Io mini mumá ból számítandók: ímm = 0,79 * To- Az ingadozás (jel- háttér viszonya) t e h át kb, 148%-ra becsülhető, a mel yet éppen ezért fotografikus fotometriai (denzitometriai) úton feltétlenül ki mut at ha - t un k még akk or is, h a n e m egészen pontszerű fé n yfo rr ás ne m lineá- risan poláros fényév el végzendő kísérletünknél a fényosztónk felülete a hatást 1/30-ára csökkentené is le.

3. §. A kísérleti berendezés leírása

Minthogy a 2. § c)-ben leírt különleges fényosztó prizmát töké- letes kivitelben elkészíttetnünk nem sikerült (ugyanis a félprizmák legkörültekintőbb összeragasztása után is zavaróan jelentkeztek az állandó vastagság görbéi), ezért ragasztásmentes f é ny osztóprizmával kellett beérnün k. Nevezetesen oly prizma elkészítésére kellett vál- lalkoznunk, amel ynek metszete legalábbis optikai fu nkció szempont- jából egyenlő szárú háromszögnek tekinthető (lásd a 7. ábrát). Ennek a prizmának törőszögét úgy választottuk meg, hogy az egyik befogó- lapon merőlegesen belépő sugár a fényosztó-felületnek szánt átfogó- lapon éppen 71 4 szögben l épjen ki. Ez egyben azt is jelenti, hogy az átfogólapon részben visszaverődő és a másik befogólapon merő- legesen ismét reflektálódó fénysugár is ti/4 szögben távolodik a n o r- málistól, amint azt az á b ra is szemlélteti. Ennek felt ét ele a törési törvény alap j án pedig nyilvánvalóan az, hogy sin ß l/(n J/2) legyen, ahol n a prizma üveganya gá nak t örésmut at ója (esetünkben n — 1,52).

Ezt a prizmát a felesleges (a rajzon be ne m árnyékolt) alkatrészeitől megfosztva készíttettük el B. K. 7-es jelzésű jénai korona-üvegből, így egy a rajzo n beárnyékolt metszetű 29 m m magasságú ötszögű prizmához jutot t un k, amelyne k egyik befogó (tető-) l a p j á ra egy cca.

1 m-n yi görbületi sugarú konv ex gömbfelületet csiszoltattunk, A sík- csiszolatok jóságát (a T sí k t ü k r ü nk esetén is) ún. prőbaüveggel ellen- őriztük.

A gömbcsiszolat o görbületi sugarát kétféle úton is (Newton- féle i n ter fer enci a- gy ű rű k nek Na-fényben való komparálásával, továbbá a konvex t ük rök nél szokásos sugároptikai módon [5] meghat ároztuk és megegyező er e d m é n yre j u t ot t u n k : {? = 1 2 9 cm ± 2 cm.

Ezután rekti fikált orto-xylol és monochlor-benzol óvatos elegyí-

8. ábra

lésével az üveggel pontosan egyező törésmutatój ú immerziós folya- dékot készítettünk, úgy, hogy a be léje meríte tt ötszögű prizmánk a Hg-ív zöld színképvonalának f ényével átvilágítva szemünkkel már nem volt észrevehető. Az immerziós folyadékunk tör és mutatóját Zeiss- féle me rül ő -r ef ra k to mé te r rel 20 C°-on zöld f é n y b en me gmé r tük és azt n = 1,52 ± 0,02-nek találtuk. Maj d prizmánk fényosztónak szánt alap-lapját, valamin t gömbcsiszolatos felületét nagy va kuu mban alumíniumréteggel párologtattuk be. Ez utóbbin a réteg áteresztő- képessége zöld f é n y b en szelénfényelemes fotométerrel mé r ve 48%- osnak és legalább 1 %- n yi r a egyenletesnek adódott, a fényosztón az áteresztőképesség e n n él valamivel kisebb, de itt is egyenletes volt.

Prizmánkat állíthat ó kalodába foglalva illesztettük be a 8. ábrán (nem egészen mé re t h ű e n) szemléltetett készülék-összeállításba. Itt a s ugár menet azért v o l t ferde, hogy a prizma gömbfelületére csep- pe nt et t és egy telj es alumínium-tükörrel letakart immerziós-folyadék le n e csorduljon a vízszintesre állított gömbfelületről.

A rajzon a Hg-jel egy Os ram- gyár tmány ú higanyív spektrál- lámpát ábrázol. Ezt előírásszerűen tápláltuk. Kibocsátott fé ny én ek ú t j á ba egy Raman-felvételekre szánt S spektrál-szűrőt [6] állítottunk, amely által á te nge dett Hg-ívfényt egy cca. 2 • 10⁵ felbontóképességű rácsspektrográf segítségével ugyanazon a fotoemulzión vizsgáltuk meg, m in t amilyenre gy űr ű-i n te r f er og r a mmja i nk at is felvettük. Azt

o O

találtuk, hogy a zöld (X = 5461 A) vonal félérték-szélessége a 0,3 A-t sem t e t t e ki, az S mögött 1%-náI nagyobb viszonylagos erősségben

o o

sem a rövidebb <4358, 4916 A), sem a hosszabb (5770, 5791 A) h u ll á m- hosszúságú vonalak n e m jelentkeztek. A szemmel azonban jól látható vörös vonalra (6234 A) viszont a fotoemulziónk bizonyult teljesen érzéketlennek.

A megszűrt f é n yt a K plankonvex-lencsepárból készült kondenzor ( j — 60 mm, 0 = 60 mm ) vetí tette egy kör diaf ragmára (D) előállítva ennek síkján a f é n y f o r r ás képét. A diafragma vékony alumínium- fólián óvatosan e j t e t t tűszúrással készült, ennek átmérőjét Zeiss- kompar atorra l m é r t ük meg és azt 80 + 3 p.-nak találtuk. A D lyuk- diaf r agmán átfűződő homocentrikus sugárnyalábot egy Voigtländer—

Skopar-anasztigmáttal (O) (f = 10,5 cm) kollimáltuk. A kollimációt távcső segítségével ellenőriztük. A párhuzamos sugár nyaláb merőlege- sen ha tol t be az ötszögű prizmánk síkcsiszolatú tető-lapjára. A merő- legességét az autokollimáci ó elve alapján a D l yukdia fr a gma O felőli s ík ján ellenőriztük azáltal, hogy a síkra a D nyílás köré koncentriku- san ernyő gyaná nt egy fe hér kör gyűr űt ragasztottunk. A prizmát úgy állítottuk be, ho gy a l yukdia fragma visszavert éles k é pe ne a körgyűrűre, h a n e m éppen a n n a k középpontjába, vagyis önmagába vetítőd jék.

A prizmába hatoló párhuzamos f é ny ny a láb a fényosztó felületén részben visszaverődik és a homogén immerzión keresztül eléri a s ík- tükr öt, ahonnan pedig merőlegesen reflektálódva a szembehaladó

sugarakka l Wiener-féle interferencia-teret hoz létre. Ez az álló- fé ny hu ll ám tér a gömbfelületre csapott alumínium-elnyelőréteget a 2. ábrához hasonlóan á t j á r j a. így véger edményben megvalósulnak a 3. ábrán vázolt kísérleti tervünk optikai feltételei, hiszen az elnyelő gömbfelületen visszaverődő homocentrikus sugarak a síktükrön vissza- veitekke l találkozva interf er encia-gyűrűket hoznak létre. Csakhogy itt a fényosztó felületre nem merőlegesen, h an e m Tc/4-nyi szögiben lépnek ki az egymással interferáló sugarak, éppen ezért a homo- centrikusan beeső nyalábot ez a f e r d e törőfelület kilépés u t án asztig- miássá változtatja: más pontban egyesíti tehát a beesési síkban, vagyis az ún. mer idiá nban haladó konvergen s sugarakat és más pont- ban az erre merőleges (haránt) síkban, vagyis az ún. szagittálas-sífeban haladókat, amelyek az ún. meridionális gyúj tópon tban találkoznak. Ennek folytán az f fotorétegen interferenciás k ör gyű rűk helyett ellipszisek megjelenése várható. Kö n n y ű belátni, hogy h a csupán szagittális síkban haladó sugarak vizsgálatára szorítkozunk, akkor az interferencia-ellipszisekne k csakis a törőéllel párhuzamos f él- tengelyeit kell gy űr űs u gar akn ak tekinteni és úgy számolhatunk, mint- ha az üvegben haladó sugarak szagittális síkjára a levegőiben haladók síkját ráfordítanánk, vagyis a 4. ábrán vázolt sík-sugármeneteket valósítanánk meg.

A prizma fényiosztó felülete alatt az f f otoréteget úgy állítottuk be, hogy arra a f é ny s u ga rak merőlegesen essenek. Fotorétegül Agfa- gyártmányú spektral-gelb e xt ra ha r t- je lű emulziót (használtunk, amely- nek y-értékét Agfa (l) -jelű [7] előhívót használva kísérletileg megha tá- roztuk és azt 2,6-nak találtuk. A használt emulzión mindig az S = 0,3 és 1,3 feketedési értékek között dolgoztunk. A feketedési görbének ezen feketedési ha t ár ok között feltétlenül a lineáris szakasza húzódik.

Az expozíciók idejét 15 perc és 60 perc között változtattuk. Eközben az immerziós fol yadék unk nem párolgott el annyira, hogy ezzel a gyűrűképződést megzavarta volna.

A fotoréteg távolságát (vagyis a 4. ábra jelöléseivel az (y — d)-t) a fényosztó felület középpontjától tolómércével mm-pontossággal hatá- roztuk meg. A síktükörnek a fényosztófelület középpontjától való távolságát ugyanígy d = 2 5 + 1 m m - n e k mért ük.

A 9. ábra egy a leírt berendezésünkkel felvet t in ra m mot mu t a t be. Ezen szabad szemmel természetesen n em vehetők észre eltérések a g y ű r űk kontrasztosságának monoton lefutás ában. A f ény- osztó prizma tÖrőélével párhuzamos (szagittális) metszetne k az ellip- szisek nagytengelye felel meg. A g y ű r ű s t r u k t ú r át kb. m = 50 sor- számig jól lehet követni. Annak igazolására, hogy a fényképezett ellipszisek valóban (1) + (2)-jelű interferencia-ellipsziséknek minősí- tendők, végeztünk kísérleteket úgy is, hogy a T síktükröt a gömb- tükörről leemeltük. Ekkor nem k a p t u nk interferencia-ellipsziseket, hanem csak meglehetősen egyenletes feketedésű ovális mezőnyt, amelyen azonban semminemű szakaszosság n e m volt észlelhető. Ha tehát a g y ű r űk erősségének (kontrasztosságának) monoton lef utásában szakaszosan anomáliák jelentkeznek, ezt se mmiese tre sem az elnyelő-

réteg áteresztőképes ségének valamiféle ismeretlen szakaszossága okoz- hatja. Hogypedig ezt a síktükör sem idézheti elő, azt az is bizonyítja, hogy az elnyelőréteg eltávolítása után, de visszahelyezett T síktükör- rel készített felvételünk is egyenletes feketedést mutatot t minden szakaszoisságtól mentes en . Ugyancsak nem okozhatj a az említett ano- máliát a higanyív használt zöldvonalának f ino ms t r ukt ur á ja, vagy a szűrőnkön esetleg mégis át j ut ó más hullámhosszúságú vonal sem.

A f in oms t ru kt úra felhasadása legfeljeb b csak a 10⁴-ik gy ű r űk t á j é k án okozhatna a kontrasztosságban anomáliát. Ezenfelül fényszűrő nélkül is készítettünk interferogrammOkat. Ezeken a különböző /.-hoz t a r - tozó gy ű rűk az osztóprizmánk szögdiszperziója miat t meridionálisan eltolódva, tehát excentrikusa n jelentkeztek. Szűrővel készült f elvéte- leink azonban -ilyen eltolódásnak a nyomát sem mut att ák.

4. §. Kísérleti eredmények és azok kiértékelése

Kísérleti berendezésünkkel száznál több próbafelvételt készítet- tünk, míg sikerült n é h á ny olyan interferogr ammho z (102., 104. sorsz.) jutnunk, amely alkalmasnak bizonyult az 1. §-ban leírt probléma egyértelmű eldöntésére. Az előbbiek szerint interfer ogrammjainko n azt kellet t vizsgálnunk, jelentkezik-e egyáltalában a g y ű r űk kontrasz - tosságában szakaszosság, és ha jelentkezik, va jon a második kontrasz- tossági ma xi mum szignifikáns mért ékben valóban nagyobb-e, mi n t

az első és a harmadi k m a x i m u m középértéke.

Hogy a (2,19) formul ánkat mennyiségileg igazoljuk, rendr e ki- komparáltuk az interferencia-ellipsziseink nagytengelyeit az említett két i nte r ferogra mmu nkon , amelyek különböző (y) fotoréteg-távolság- ban készültek. Az egyes gyűrűkön a feketedés maximumra való beállás szórása a 2. § c)-ben említett bm- sugár mérésében ± 0,03 mm-es középhibára vezetett. A mért, valamint a 3. §-ban adott pontossággal közölt (g, n, d) adatokból a (2,16) alapján számított bm félnagy- tengelyéket az 1. sz. táblázat hasonlítja össze azon az inter ferogr am- mon, amelynél y = 36 m m volt (102. sz.). Az egyezés a hibahatáron belül van. A többi (más y-hoz tartozó) interferogrammokon hasonló egyezést találtunk. A megengedhető szisztematikus eltérés formuláink közelítő jellegéből fakad.

A 10. ábrán közölt regisztrátum szintén a 102. sz. inte rf erogram - mu n k r ól készült. A zeg-zugos görbe minimumai az interf erogram- munk on a transzmisszióképesség minimumának, vagyis éppen egy- egy interferenciás g y ű r ű legvilágosabb (erősebb) helyének felelnek meg. Vizsgáljuk a g y ű r ű k et a gyűrűr ends zer jól látható szimmetria- középpontja körül jobb f elé haladva. Látjuk, hogy az 5-ik gyűrűtől kezdve a g y ű r űk erősségének természetes csökkenését erősödés v ál tja fel és kb. a 9-ik g yű rű nél az erősség maximális. Ez az első ma x i mu m feltétlenül a síktükrön való kétszeres reflexiónak, vagyis a (2) + (3)- gyűr űr endszer átfedő hatásának következménye, ugyanis a 102. sz.

interferogrammnál, ahol y — 36 mm, a (2,20) f or mula alapj án a k — 1 -

9. ábra

10. ábra

nek megfelelő első m a x i m u m valóban kb. a 9-ik g yűr űn él várható, míg a második a 18-iknál, amint az a regisztrátumon is észlelhető. Már a regisztrátumról is észrevehetjük, hogy kb. a 18-ik g yűr űn él mutatkozó második er ősség-maximum egyáltalán n e m erősebb az első- nél, tehát a 2. § i) alapján várható effektus egyáltalában nem jelent- kezik. A regisztrátumon különben jól észlelhető a 2. § i) első bekez- dése alapján várt optikai háttér-ingadozás is. Megjegyezzük, hogy f e l- v e t t ü nk olyan in t e rf e ro gr a mmo t is, amelynél az f fotoréteg elé foto- graf ikus objektívet állítottunk, úgy, hogy ez a fotorétegre a T sík- tükör nek éppen az éles képét vetítette. Ez a kísérlet voltaképpen az y = d = 0 esetet valósította meg, amelynél pedig a (2,16) értel- mében a reflexió okozta kontrasztossági anomáliának véges gyűrűs or- számnál n e m szabad jelentkeznie. Ily felvétel regisztrátumán a g y ű r űk kontrasztosságában szakaszosság valóban n e m észlelhető.

Még szabatosabban j u t u n k el a f e n t i (dőlt betűvel szedett) kísér- leti eredményre, ha inte rferogra mm-negat ívjainkon a nagytengelyek mentén feketedés mér ő mikrofotométerrel ki f ot omet rál juk a különböző m sorszámú interferencia-ellipszisek t_m minimális áteresztőképességű helyeit, leolvasva egybe n az m és az m + 1-ik g y ű r ű közötti Tm, n i+ i tr anszmisszió-maximumokat (optikai háttér) is (lásd a 2. táblázatot).

A leolvasott adat okból minden egyes m g y ű r ű re kiszámíthatjuk a kontrasztosságot m é r ő Vm mennyiséget, amelyet a

Vm — Tm tm

egyenlettel ér telmezhetünk, ahol Tm = ( Tm_ i , m + T.m,m + 1) / 2 , tehát annak az egymás u t án következő T - m a x i m u mn a k középértéke, amely a tm minimumo t veszi közre. Az így számított V.m m = 0, 1, 2, . . . gyűrű kontrasztosságot az m gyűrűs zám f üggvényében egy diagra- mon ábráz olhatjuk (lásd a 11. ábrát). Ezen még jobban látható, hogy kb. a 18-ik g y ű r ű n él észlelhető második kontrasztossági m a x i m u m (Vis = 27,0%) egyáltalában nem nagyobb, m i n t az első (Vg = 33,8%) és har madik (V26 = 24,5%) középértéke (29,2%), holott a 2. § i) alap- ján cca 14 8%- kai nagyobb értéket várnánk, vagyis 30-szor nagyob- bat, mint amekkor a hibát a mikro- fotométer segítségével kiértékelt fotoréteggel együttesen maximáli-

san elkövethetünk [8].

A többi (más y-hoz tartozó) i nt er f e r og r a mmun k is pontosan ezt az ere dmé nyt szolgáltatta, úgyszán- tén a 1 = 4358 A (kék) higany- vonal fényével készült felvételek is.

Összefoglalássul megállapíthat- juk tehát, hogy a Wiener-féle inter-

ferenciatér különböző helyein változó mértékű fényabszorpció a tér- ből kilépő fénynyaláb intenzitás-eloszlásában nem idéz elő változást, más szóval az erősítés h el yén bekövetkező abszorpció ne m képes

árnyékot vetni.

A paradoxia arra utal, hogy a jelenség értelmezésénél nem é r h et- j ük b e pusztán véges fénynyal ábok közti optikai út-különbségek tekintetbevételével; feloldásánál arra is tekintette l kell lennünk, hogy koherens fény su gar ak találkozásánál a fénye nergia n e m követi a geo- metriai optika által kijelölt egyenes szakaszokból álló utat [9J. Ezt a feladatot azonban n e m szántuk jelen kísérleti mu n k á nk tárgyául.

1. táblázat

Gyűrű ^öm bmVm cm^be n Eltérés

sorszám

m cm

mért mért (2,16)-ból

számított cm^-ben %

5 0,144 4,15 10—3 4,37 • 10—3 — 0, 22 • 1 0 - 3 —5

10 0,207 4,28 1 0 - 3 4,37 • 1 0 - 3 —0 ,09 • 1 0 - 3 —2

15 0,256 4,38 1 0 - 3 4,37 • 1 0 - 3 + 0 , 0 1 • 1 0 - 3 + 0 , 2 20 0,296 4,39 1 0 - 3 4,37 • 10—3 + 0 , 0 2 • 1 0 - 3 + 0 , 4 25 0,332 4,38 1 0 - 3 4,37 • 1 0 - 3 + 0 , 0 1 • 1 0 - 3 + 0,2

K ö z é p h i ba ± 0 , 0 03 + 0,08 1 0 - 3 ± 1 ,5 •1 0 - 4 ± 2 ,3 •io-»

2, táblázat

(102. sz. i n t e r f e r o g r a m m )

Gyűrű

sorszám 'm, m + l >

Gyűrű

sorszám % m, m + i^%

15 7,5 36,5

16 8,5 32,5

17 7,5 39,0

18 6,5 28,0

19 5,5 34,5

20 7 30,0

21 7 24,5

22 7 23,0

23 8 25,0

24 8 29,5

25 6,7 31,0

26 6 30,0

27 8 28,0

28

0 27,5

1 7,5

2 7,5

3 6,5

4 7,5

5 7,5

6 6,5

7 7

8 6,7

9 7

10 7

11 5,5

12 6,5

13 6

14 7,5

50,0 56,0 51,5 47,5 46,5 42,0 39,5 37,5 39,0 42,5 38,5 37,5 34,5 29,0 30,0

EINFLUSS DER ABSORPTION A U F DIE INTENSITÄTSVERTEILUNG IN EINEM, A U S WIENERSCHEM INTERFERENZFELD

AUSTRETENDEN LICHTBÜNDEL T. M Á T R AI u n d M. E. K O C Z K ÁS

Z U S A M M E N F A S S U N G

I n dieser A r b e i t w u r d e a u s f ü h r l i ch ü b er u n s e r e optischen E x p e r i m e n t e berichtet , die w i r in einer v o r l ä u fi g en M i t t e i l u n g [10] ber eit s k u r z v e r k ü n d i g t e n. In da s F e l d von s t e h e n d e n L i c h t w e l l e n v o r e i n e m Spiegel w u r d e ei ne gleich - massig d ü n ne M e t a l l s c h i c h t geneig t a n g e b r a c h t . In d e m L i c h tb ü nd e l, d a s a u s d em F el d h e r a u s t r i t t , w u r d e n zwei L i c h t s t r a h l e n un t e r s u c h t . Von den zwei L i c h t - s t r a hl e n g e h t d e r e i ne d u r c h die u l t r a d ü n ne Me t al l s ch ic h t a n d e r Stelle d er m i n i - mal en Abs or pt i o n (d. h. bei d e r S c hnit tl ini e de r Knote nebene ), d e r a nd e r e dagege n an der St elle d er m a x i m a l e n Absor pt io n (d. h, bei der S c h ni t t l i n i e de r W e l l e n- bäucheebene). Ziel de r U n t e r s u c h u n g w a r festzus tellen , ob die v e r s c hi e d e ne n Abs or pti one n d e r beiden L i c h t s t r a h l e n einen I n t e n s i t ä t s un t e r s c h i ed h e r v o r r u f e n oder nic ht. Auf G r u n d e l e m e n t a r e r (energetischer) E r w ä g u n g en ist auf dies e F r a g e eine positiv e A n t w o r t zu e r w a r t e n .

Bei den Ve r s u c he n w u r d e auf e i n e k o n v e x e L i n s e n f l ä c he ein X/100 dic ker h a l bl i c h t du r c hl ä s s i ger A l u m i n i u m s p i e g e l a u f g e d a m p f t . Zw is c h en dies em u n d e ine m d a r a u f a u f l i e g e n d e n m e t a l l e n P l a ns p i e ge l b e f a n d sich eine h o m o g e n e I m me r s ion . Dieses S p i e g e l p a a r w u r d e d u r c h ein lic htte ile nde s P r i s m a m i t ei n e m par allelen m o n o c h r o m a t i s c h e n L i c h t bü n d el s e n k r e c h t belichtet. Die an d e m P l a n - bzw. s p h ä r i s c h en Spiegel r e f l e k t i e r t e n zwei L i c ht s t r a hl e n erz eug ten auf d e r in i h r e m W eg gestellten p h ot og r a p h i s c h e n P l a t t e I n t e r f e r e n z r i n g e , die den N e w t o n - schen R i n ge n ä hn l i ch sind. Es w u r d e e r r e c h n e t , w e l c h e K o n t r a s t a n o m a l i e bei den I n t e r f e r e n z r i n g e n i n f ol g e de s vor aus ges etzte n I nt e ns i t ä t s u n t e r s c h i e ds d er L i c h t - s t r a hl e n a u f t r e t e n k a n n , d i e du r ch die Me ta ll s chi c ht bei den S chni tt li nie n d e r b e n a c h b a r t e n K n o t e n e b e n e u n d W e l l e n b ä u c h e e b e ne der s t e h en d en L i c ht we l le n vo r d e m P l a n s p i e ge l d u r c h g e h e n .

Bei den V e r s u c h e n h a b e n sich die e r w a r t e t e n K o n t r a s t a n o m a l i e n nic h t gezeigt, d e m n a c h is t die u r s p r ü n g l i ch gleichmäs sige L i c h t v e r t e i l u n g in d e m a u s t r e t e n d e n L i c ht bü n d el d ur c h die i n de r gl eichmäs sig d ü n n en Schich t periodis ch a u f t r e t e n d e L ich ta bs or pt io n n i c h t g e ä n d e r t.

I R O D A L O M [1] H. Jäger: A n n . d. P h ys . 34 (1939) S. 280.

i[2] Sz. I. Vavilov: A f é ny m i k r O s t r u k t u r á j a. Bp. Aka d. Kiadó, (1955), Bp. 55. o.

[3] M. Born, E. Wolf: P r i n c i p l e s of Optics, P e r g a m o n , London , (1959). P. 278.

[4] H. Mayer: P h y s i k d ü n n er Schichten , 1950. S. 299. Tab. VII .

[5] Wiedemann—Eberts: P h y s i k . P r a k t . Vieweg , B ra u ns c h we i g , 1924., S. 218+292.

[6] E. v. Angerer—Ebert: T e c h n i s c h e K u n s t g r i f f e bei phys. Un te rs . Vieweg, B r a u n - schweig, 1952, S. 257.

[7] G. Kortüm: K o l o r i m e t r i e—P h o t o m e t r i e u. S pe k t ro m et r i e , Sp ringe r , 1955, S. 163.

[8] G. Kortüm: K o l o r i m e t r i e—P h o t o m e t r i e u. S p ek t rom e t ri e, S pringer , 1955, S. 384.

[9] Novobátzky K., M. Fiz. Foly. 1 (1953), 5.

110] Mátrai T.—M. Koczkás E.: Optik u n d S p e k t ro s ko p i e aller We lle nlä ngen, Be r l in , (1961).