Vita - egy huszadik századi városállam

Vita - egy huszadik századi városállam

Ezerkilencszázkilencvenhárom nyarán másfél vagon gyerekkel érkeztünk egy nógrádi falucskába. A falvi polgármester asszonya és Nóvák Károly tanító látták vendégül itt azt az akkor már kilenc éve fennálló „ város "-t

amely évről évre lehetőséget ad az ország legkevesebb eséllyel rendelkező

gyermekeinek a demokratikus állam és a szabad polgári élet

„megkóstolására" az egymással élés gyakorlására.

Bevezetés

E város polgársága - természetesen - nem csak gyerekekből áll: felnőttekre is szükség van ahhoz, hogy a szervezés, az anyagi hát­

tér kialakulása, az eszközök beszerzése gör­

dülékeny legyen. A felnőttek - akik között gimnazisták, főiskolások, pedagógusok, szo­

ciológusok, művészek, vagy akár autószere­

lők is vannak - a város életében mint a Vé­

nek Tanácsa (!) a tábort működtető szerve­

zetben mint a Vita Egylet tagjai járulnak hozzá mindezek megvalósításához.

A z egylet e z e r k i l e n c s z á z n y o l c v a n k i ­ lencben alakult m e g - ekkorra a város öt­

éves múltjára, a gyerekközösség pedig há­

r o m - n é g y s z e r e s g y a r a p o d á s á r a lehetett büszke - azért, hogy társadalmi szervezet­

ként pályázhasson bármilyen támogatásért, amely Vita alapjait segíthet megszilárdíta­

ni. A z egylet munkája folytonos, a tagok havonta egyszer összegyűlnek, hogy mun­

kájukat közösen megtervezzék és értékel­

jék. E tevékenységükért semmiféle anyagi ellenszolgáltatásban nem részesülnek, s a tábor idején általában saját szabadságukat

„áldozzák" arra, hogy második családjuk­

kal (2) lehessenek. A tagok száma az el­

múlt tizenkét év folyamán (a város először ezerkilencszáznyolcvannégyben épült fel Zebegényben) megsokszorozódott. A z ala­

pítók mellett n e m kevés olyan embert is ta­

lálhatunk, akik Vita városában „nőttek fel".

A Városi élet eredményeképp sok olyan (rendkívül r o s s z szociális vagy anyagi helyzetű - esetleg csonka - családból jött) gyerek nyert tapasztalatot, betekintést az állampolgári létbe, aki kevés, az ideális családok tagjaihoz képest jelentéktelen le­

hetőséggel rendelkezett ahhoz, hogy érdek­

lődési körének, tehetségének megfelelő hi­

vatást válasszon. Ebben a folyamatban el­

sődleges fontosságú a kéthetes tábor c s o ­ portformációja, hiszen itt - a megszokottól eltérően - nem rajok, őrsök, csapatok, h a ­ nem családok élik „mindennapi" életüket.

A város alkotmánya által szabályozott demokratikus államformával, törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalommal, pénzrend­

szerrel, árutermeléssel és gazdálkodással, közigazgatással bír. A gyerekek (3) teljes jogú polgárok lévén indulhatnak, indulnak és természetesen szavaznak az évente kiírt polgármesteri, szenátusi választásokon; cé­

geket alapítanak, adóznak, munkájukért ka­

pott jövedelmükkel hozzájárulnak család­

j u k fenntartásához, s ezekben a folyamatok­

ban olyan - otthoni életükben nehezen elsa­

játítható - tapasztalatokhoz juthatnak, a m e ­ lyek segítséget nyújtanak abban, hogy fel­

készüljenek a felnőtt életben állampolgári jogaik gyakorlására, saját családi példáik­

ban recesszív állapotban nyugvó lehetősé­

gek kiaknázására. Számos példa bizonyítja ezt a város tizenkét éves történetében; né­

hány évig vitázó polgáraink közül j ó néhá­

nyan járnak felsőoktatási intézménybe, ma­

gasan kvalifikált szakemberek lettek, felvi­

lágosult családot alapítottak. Nem egy is­

mert színész Vitában lépett először színpad­

ra, egy j ó kézügyességü polgárunk első önálló iparművészeti kiállítása nemrég nyílt meg, és több pedagógiai pályát választó egykori gyerek ebben az évben diplomázik.

A gyerekeket eleinte a gyermek- és ifjú­

s á g v é d e l m i i n t é z m é n y h á l ó z a t j a v a s l a t a alapján toboroztuk, majd a SZETA (Szegé­

nyeket T á m o g a t ó Alap) irányította őket

hozzánk, de - legfőképpen pedagógusaink r é v é n - a környezetünkben élő vagy felku­

t a t h a t ó (a kezdetekben „fokozottan hátrá­

n y o s helyzetűnek" nevezett) nehéz sorsú gyerekeket magunk is hívtuk.

E szervezet meglehetősen jól példázza a rejtett tanterv megújulását, sikeres gyakor­

latát és fontosságát a pedagógiai intézmé­

n y e k e n kívüli, nem napközis vagy üdülő j e l l e g ű táborokban. A következőkben rész­

letesen szólunk a tábor koncepciójáról, az egylet szervezetéről, a város szervezésről, s a tematikáról, amely

e g y független, d e ­ mokratikus közösség által tanítja az egyént a társadalomban való é r t e l m e s j e l e n l é t r e .

K i , kinek és miért épít várost?

Inspirációs tényezők

N é h á n y m e g s z á l ­ lott táboroztató (egy­

k é t tanító, szocioló­

g u s , művész és né­

hány ifi-múlttal ren­

d e l k e z ő k ö z é p i s k o ­ lás), beleunva az út­

t ö r ő t á b o r o k k i s s é e g y h a n g ú , e l l e n b e n túlszabályozott rend­

szerébe, úgy gondol­

ta, hogy a gyerekek­

n e k nem feltétlenül teljesíti be az életét a m i n d e n n a p i z á s z l ó ­

felvonás, a kötelező vetélkedő és az „akkor- k e l s z - a m i k o r - é n - m o n d o m " gondolkodás, főleg nem nyáron, amikor röpke két hónap­

ra kiszakadhatnának a magatartásjegyek következményei és az iskolából való elké- sés kimerítő stresszhelyzeteiből. A z ilyen táborok egyébként is általában jutalomüdü­

léseket takartak: ennek megfelelően azokat a gyerekeket preferálták, akik legalább átla­

gos, de inkább átlagon felüli teljesítmény¬

nyel és nem utolsósorban ideális háttérrel bírtak. A nehezen kezelhetőségük, más ér-

A Városi élet eredményeképp sok olyan (rendkívül rossz szociális vagy anyagi helyzetű

- esetleg csonka - családból jött) gyerek nyert tapasztalatot, betekintést az állampolgári létbe, aki kevés, az ideális családok tagjaihoz képest jelentéktelen

lehetőséggel rendelkezett ahhoz, hogy érdeklődési

körének, tehetségének megfelelő hivatást válasszon.

Ebben a folyamatban elsődleges fontosságú a kéthetes tábor csoport­

formációja, hiszen itt - a megszokottól eltérően - nem rajok, őrsök, csapatok,

hanem családok élik

„mindennapi" életüket.

deklődésük, gyenge eredményeik miatt hát­

rányban lévők pedig egyszerűen kiszorultak ezekből; s igen kévésüknek jutott ki egy- egy magánnyaralás, amit a szülő finanszí­

rozni vagy megszervezni nem könnyen tu­

dott. Ennek egyenes következményeképp pontosan e diszkriminált (vagy diszkrimi­

nálható) gyerekek keltették fel Vita alapító­

inak érdeklődését. Könnyen és gyorsan ki­

derült, hogy ezek a gyerekek vannak több­

ségben, s épp számukra nincs olyan hely és program, amely elősegíthetné alkalmazko-

dásuk, t e h e r b í r á s u k tudatos és értő növe­

lését, és n e m utolsó­

sorban a tanév folya­

mán velük foglalkozó n e v e l ő k m u n k á j á t , különös tekintettel ar­

ra, hogy serdülőkoruk küszöbén álló, az el­

k é p z e l h e t ő l e g n a ­ gyobb figyelmet és törődést igénylő út­

keresőkről van szó.

í g y t e h á t o l y a n programot kellett lét­

rehozni és működtet­

ni, amely az alább felsorolt négy cél el­

érésének lehetőségét e g y e s í t i m a g á b a n . Önálló életre

nevelés

A megcélzott gye­

rektársadalom tagjai¬

n a k családi háttere általában azt b i z o ­ nyította (és ez, sajnos, a mai napig sem változott), hogy a szülők társadalmi hely­

z e t ü k b e beletörődött, néha apatikus, a mindennapi megélhetésért folytatott kilá­

tástalan küzdelembe belefásult emberek.

E tónusok következményeképpen a gye­

reknevelés inkább terhet, mint szép és fe­

lelősségteljes feladatot jelent számukra.

Ezért gyermekeiknek sokszor igen hiányos fogalmaik vannak a családhoz kötődő kü­

lönböző társadalmi szerepek funkciójáról, alapvető emberi jogaikról, kötelességeik-

ről. Értékrendjük általában zavaros, letisz­

tulatlan, s szinte minden nem anyagi ter­

mészetű értéket mellőző mivolta közvetle­

nül vonja maga után erkölcsi szemléletük, viselkedésmódjuk, egymáshoz való viszo­

nyulásuk hiányosságait.

A városban a legalapvetőbb szerveződé­

si szint azért lett tehát a család, mert a hét­

köznapi élet modellezésével tudjuk ráve­

zetni a gyerekeket egyfajta pozitív életmód elsajátítására. Ebben a játékban ismerhetik fel - ösztönösen - az általuk eddig tapasz­

talt, megszokott és az ideális szint elérésé­

re törekvő család működése közötti kü­

lönbségeket. A felgyorsult életvitel, amely a kéthetes együttlét egyfelől sajnálatos, másfelől hatékony velejárója, olyan hely­

zeteket teremt, amelyekben dönteni kény­

szerülnek: úgy viselkedjenek-e, ahogy azt otthon elvárják tőlük, vagy gondolkodja­

nak-e el azon, hogy egy akár ismerős prob­

lémának több megoldása is lehet - válasz­

szák a számukra legelfogadhatóbbat. Ezál­

tal fejlődik értékítéletük saját személyiség­

jegyeik alapján, egyre több alternatívát is­

merhetnek meg, s főképpen: senki sem bí­

rálja felül, hogy mit találnak helyesnek és mit helytelennek.

A z általunk helyesnek és reális alapo­

kon nyugvónak ítélt modell elsősorban a figyelemfelkeltésen és a segítségnyújtáson alapul, s olyan eszközök kézbeadásán, amelyek e gyerekek számára homályosan vagy egyáltalán n e m láthatók. Ezek az esz­

közök - a j o g , a lehetőség vagy az elfoga­

dás fogalmai - mind-mind elősegíthetik a véleményalkotás és a véleménynyilvánítás alkalmazását a „valós világban". A segítsé­

get közvetlenül a vitai családtól, a szülők­

től, a nagynéniktől, a testvérektől kapják, de a város nem húz éles határokat a polgá­

rok egymáshoz fűződő jog-, illetve társas viszonyai között. Mivel teljes demokráciát stilizálunk, egyetlen gyerek sincs kitéve annak a fölöttébb kellemetlen szituáció­

nak, hogy egy felnőttől (4) csak a kötelező udvariassági formulák betartása mellet kérdezhessen. Városunk általános mentali­

tása azonban kiemeli az emberi méltóság és a személyiség tiszteletének fontosságát, így a talán túlságosan is szabadnak tűnő

gyerekek viselkedése (ugyan)olyan korlá­

tok közé szorul, mint a véneké: ezáltal p r ó ­ báljuk megvalósítani a személyi szabadság jogi fogalmát a gyakorlatban.

Az állampolgárrá válás segítése Vita - városállam. N e m véletlenül, hi­

szen célunk az, hogy bemutassuk és elő­

idézzük azokat a helyzeteket, amelyekkel felnőtt korában mindenki találkozik. R e ­ ményeink szerint polgáraink legtöbbje élni tud majd a városban szerzett tapasztala­

tokkal, s határozott demokratikus szemlé­

lettel éli majd független életét.

E helyzetek olyan problémákat tárnak fel, amelyek orvoslása sokszor alapvető jogi ismereteket feltételez: a választói j o g

gyakorlásától egészen a polgári perekig. A mai magyarországi tapasztalatok azt m u ­ tatják, hogy az átlagemberek legnagyobb része m é g saját alapvető állampolgári j o ­ gaival sincs tisztában, s ha mégis, aligha tudja, hogyan szerezhet ezeknek érvényt.

Szó sincs arról, hogy jogi előadásokat, szemináriumokat tartanánk: pusztán arra ösztönözzük a polgárokat, hogy ha p r o b l é ­ májuk van a szomszédjukkal, a város tisz­

taságával, választott képviselőjükkel, ak­

kor ne hallgassák el azokat, ne mindjárt a legfelsőbb szférához forduljanak, ne esse­

nek ki polgári szerepükből (és menjenek oda egy vénhez úgy, hogy „én vagyok a ti­

zenkét éves gyerek, itt most te tegyél igaz­

ságot"), hanem vegyék elő a rendelkezé­

sükre álló Alkotmányt, keressék fel a Sze­

nátus valamelyik tagját, fogadjanak ügy­

védet, így gyakorolva állampolgári és al­

kotmányos jogaikat.

Fontos megemlíteni azt, hogy m i n d e n első-vitás a tábor első estéjén ünnepélyes keretek között válik polgárrá, s automati­

kusan rendelkezésére áll a város Alkotmá­

nya, és Hatályos jogszabálygyűjteménye, a családfők feladatainak pedig egyik alapve­

tő részét képezi a j o g o k és kötelességek is­

mertetése, megértetése.

A másság és annak elfogadása — önismeret és társas kapcsolatok E z e r k i l e n c s z á z n y o l c v a n n é g y b e n az el­

sődleges cél a súlyos szociális

hátra-

nyokból a d ó d ó , zárt és a gyerekek j ö v ő ­ jét gyakorlatilag m e g h a t á r o z ó mikrokul- turális közegből való kitekintés lehetősé­

gének m e g t e r e m t é s e volt. Vita kitalálói ekkorra ugyan s z e m b e s ü l t e k a hátrányos helyzetű g y e r e k e k problémájával, azon­

ban a j e l e n s é g m é r e t e i és a h o z z á k a p c s o ­ lódó rengeteg p r o b l é m a n e m - vagy csak fokozatosan - vált világossá számukra.

Ez csak r é s z b e n m a g y a r á z h a t ó a terüle­

ten való kezdeti tapasztalatlansággal. A z igazi ok t u l a j d o n k é p p e n a magyarországi politikai r e n d s z e r b e n k e r e s e n d ő , amely igyekezett a z ö s s z e s ilyen p r o b l é m á t leg­

alábbis k e z e l h e t ő szinten tartani, j ó né­

hány v o n a t k o z á s á r ó l pedig vagy egyálta­

lán nem vett t u d o m á s t , vagy n e m volt hajlandó beszélni róla.

A magyarországi rendszerváltás után kerültünk először k o m o l y kapcsolatba az egyik l e g m a r k á n s a b b , s országos szinten mind ez idáig m e g o l d a t l a n jelenséggel, a cigány kisebbség h a z a i helyzetével. E l ő ­ ször az ezerkilencszázkilencvenes évben kerültek k ö z é n k cigány gyerekek, s ez a város élete szempontjából meghatározó volt. Azóta a polgárok közel harmada k ö ­ zülük kerül ki; életmódjuk, kultúrájuk, ki­

sebbségi h e l y z e t ü k b ő l fakadó problémáik mára szerves részévé váltak a városnak.

Természetesen ezzel fennállt annak a ve­

szélye, h o g y á l l a n d ó f e s z ü l t s é g f o r r á s épüljön a r e n d s z e r b e , amennyiben nem tudunk úrrá lenni a t á r s a d a l o m b a n m e g l é ­ vő negatív b e i d e g z ő d é s e k e n , előítélete­

ken, amelyektől a h o z z á n k érkező gyere­

kek sem mentesek. Valószínűleg részletes pedagógiai-politológiai fejtegetést is le­

hetne írni e kérdés megoldásáról, azon­

ban van egy olyan egyszerű és alapvető dolog, amely v é l e m é n y ü n k szerint első­

sorban m e g h a t á r o z ó ez ügyben: ez pedig a vének pozitív attitűdje.

A z évről é v r e h o z z á n k érkező száz­

húsz gyerek a z e l s ő pillanattól kezdve olyan k ö z e g b e k e r ü l , a m e l y n e k légkör­

ében j e l e n van a m á s s á g elfogadása. Te­

hát m i n d a z az é l e t m ó d - , vérmérséklet-, kultúrabeli eltérés, a m e l y n e k elfogadása ugyan s z ü k s é g e s és k í v á n a t o s volna min­

den d e m o k r a t i k u s j o g á l l a m b a n , s a m e l y

sok esetben m é g s e m teljesül, itt a l a p k ő ­ ként épül be a város életébe. í g y a m á s ­ ság mint pejoratív fogalom é r t e l m e t l e n n é válik a vitai szótárban, hiszen a „külföl­

d i " (például a m a g y a r o r s z á g i ) s z e m p o n t ­ ok alapján eltérőnek nevezett c s o p o r t o k a v á r o s b a n t e r m é s z e t e s v i s e l k e d é s s e l vannak j e l e n . Vita t á r s a d a l m a n e m ismer és nem ismer el az „átlagtól eltérőt", mert az „ á t l a g " minden itt fellehető (5).

Polgáraink között a l e g k ü l ö n b ö z ő b b

„másságokkal" rendelkező személyekkel találkozunk. Beilleszkedtek hozzánk eny­

he mozgássérüléssel élő, értelmi fogyaté­

kos, bűnözésbe, illetve annak határára sodródott fiatalok, otthon családfenntartó­

ként élők, állami gondozottak, krízisott­

honban nevelkedők.

Lényeges, hogy Vita polgárai szándé­

kosan hívják m a g u k közé mindegyik fen­

tebb említett csoport tagjait. (6) A város­

ban ezen csoportok aránya - mintegy ter­

mészetes m ó d o n - nagyjából megfelel a veszélyeztetett gyerekek között meglévő arányoknak. A z így kialakult közösség j ó ­ val n e h e z e b b e n kezelhető, mintha vala­

milyen szelekcióval bármely említett cso­

portot m e g p r ó b á l n á n k kiszűrni, s így a vi­

tai társadalom rendkívül képlékeny, ru­

galmas egészet képez. A polgárok auto­

matikusan válnak egymás mércéivé, s íté­

lik m e g saját helyzetüket a többiekéhez képest.

Együttlétünk során az előítéletekből fa­

kadó konfliktusokat pszichodramatikus j á ­ tékokkal, feltáró beszélgetésekkel és oly­

kor mesterségesen előidézett helyzetekkel oldjuk fel, amelyekben a másságot elfo­

gadni nem tudó vagy a többségi pozíciójá­

val visszaélő gyerek maga válik az előíté­

let elszenvedőjévé vagy a kisebbségbe szorultság kiszolgáltatottjává.

Kultúraközvetítés

A t á b o r két h e t é b e n m i n d a n n y i a n nagy h a n g s ú l y t fektetünk arra, h o g y a m a nem túl d i v a t o s m ű v é s z e t i irányzatokkal és az alapvető kulturális ismeretekkel megis­

m e r t e s s ü k a polgárokat. A vitai rádió szignáljai, a k ü l ö n b ö z ő m ű s o r o k b a n hall­

h a t ó zenei betétek, a városi ünnepségeket

(érdemrendek átadása, a tisztségviselők k i n e v e z é s e s t b . ) a l á f e s t ő m o t í v u m o k majdnem m i n d e n esetben közismert, de a polgárok s z á m á r a - sajnos - gyakran új, klasszikus m ű v e k e t használnak fel. A vá­

ros hétvégi piacán olcsón, csilingért (7) lehet k a p n i Bach, Beethoven, Mozart és más s z e r z ő k a l k o t á s a i n a k f e l v é t e l e i t . K ö n y v t á r u n k e r e d m é n y e s e n ü z e m e l , s benne a legkisebbek és a k o m o l y a b b ér­

deklődésű k a m a s z o k s z á m á r a is kielégí­

tő, m a g a s szintű irodalom található. A l ­ kalmai t á n c h á z a i n k m o l d v a i , g y i m e s i táncoktól k e z d v e a polkán át egészen az ír n é p t á n c i g szinte m i n d e n n e l foglalkoz­

nak. A m é d i a p i a c j ó lehetőséget ad a k u l ­ turális v e r s e n g é s r e : újságjainkban, a m e ­ lyek k é s z í t é s é b e n a r á d i ó h o z h a s o n l ó a n a polgárok is aktívan részt vesznek, j e l e n ­ tős írók, költők, filozófusok m ű v e i k a p ­ nak helyet. M i n d e n évben m e g r e n d e z e t t B I T E K ( B i m b ó z ó Tehetségek Klubja) nevű e s t ü n k ö n m i n d e n k i saját p r o d u k c i ó ­ jával állhat elő, s gyakran hallhatóak az

ifjú polgárok m a g u k alkotta versei, j e l e ­ netei is, s z í n h á z a i n k pedig - Lázár Er­

vintől William Shakespeare-ig — s z í n v o ­ nalas d a r a b o k a t m u t a t n a k be.

Lényeges szempont, hogy az alkotás fo­

lyamata nagyban függ a „gyerekektől", s egy-egy színházi próbán, müsorvezetés közben folytonos kritikát kapnak hozzáér­

tőktől (hiszen a vének között n e m egy ri­

porter, újságíró, színész, operaénekes, ze­

netanár található). így a polgárok valóban megtanulhatják értőbb szemmel figyelni a kultúra értékeit, s esetlegesen rutint sze­

rezhetnek, amelynek felhasználásával is­

kolájukban iskolaújságot, -rádiót, színját­

szó kört létesíthetnek.

M i v e l a v á r o s életében az alkotás fo­

lyamata, a k é z ü g y e s s é g fejlesztése, egy­

fajta p o z i t í v é r t é k r e n d e l ő r e v e t í t é s e ,

„előjátszása" r e n d k í v ü l e l ő k e l ő helyet foglal el, a n é h á n y éve vitázó p o l g á r o k szívesen és természetesen v e z e t i k be az újakat a t á b o r i attrakciók, aktualitások értékelésébe, ezzel ö s z t ö n ö z v e e g y m á s t tudásuk átadására. A p o r o s z a l a p o k o n n y u g v ó o k t a t á s i r e n d s z e r b ő l h i á n y z ó m o z g á s - és v i s e l k e d é s k u l t ú r a , az a l a p v e ­

tő illemtan így szerves e g é s z k é n t é p ü l h e t be a p o l g á r o k életébe.

H á r o m éve m i n d e n t á b o r b a n egy teljes n a p o t v a l a m e l y külföldi k u l t ú r a n a p j á ­ nak s z e n t e l ü n k , vagy olyan n e m z e t k ö z i e s e m é n y t állítunk a k ö z é p p o n t b a , a m e l y az általános m ű v e l t s é g relatív fogalmát tágítja. E l s ő ilyen ü n n e p ü n k a nagy fran­

cia forradalom évfordulója volt, a m e l y ­ nek k e r e t é b e n m e g i s m e r t ü n k n é h á n y a t a francia k o n y h a specialitásaiból, francia népi j á t é k o k a t j á t s z o t t u n k , s az esti i r o ­ d a l m i k á v é h á z b a n a l e g n a g y o b b francia k ö l t ő k v e r s e i h a n g z o t t a k el; k ö z b e n Edith Piaf felvételei szóltak. A francia n a p legfőbb és l e g s ú l y o s a b b p i l l a n a t a a z o n b a n az volt, a m i k o r a c s a l á d o k által gyűlölt d o l g o k b ó l , a m e l y e k e t a p o l g á r o k üres p a p í r d o b o z o k r a írtak fel, felépítet­

tük a Bastille-t, h o g y aztán együttes e r ő ­ vel a földbe t i p o r h a s s u k azt. C s e h o r s z á g napját is m e g r e n d e z t ü k azóta, Svejkkel, s t e r m é s z e t e s e n a (jelképes) sörrel a k ö z é p p o n t b a n .

Fontos kimondani, hogy n e m felejtjük el a tényt: polgáraink a kilencvenes évek felnövekvő n e m z e d é k é n e k tagjai. Ezért természetesen bármikor lehetőség van a divatos, populáris igények kielégítésére, s a rádióban korántsem kizárólag komoly hangvételű adások készülnek. A popkultú­

ra egyébként rendkívül érdekes jelenség­

ként jelenik m e g a város életében, hiszen az általában elvártnál kiegyensúlyozottabb viszonyban áll a nehezebben emészthető műfajokkal. Ez például a városi mozi elő­

adásainak sikeréből látható jól, ahol mind a könnyű vígjátékok, m i n d a klasszikus fil­

mek, mind a művészfilmek telt házzal mentek.

M i n d e z e k e t a n y a g i l a g (s persze e r k ö l ­ csileg) a V á r o s i K u l t u r á l i s A l a p í t v á n y támogatja, amely e g y e l ő r e csupán a v á ­ ros h a t á r a i n belül m ű k ö d i k . A z alapít­

v á n y csiling a l a p ú t á m o g a t á s t képes ad­

ni a kiírt p á l y á z a t o k a t m e g n y e r ő k szá­

m á r a , de ha esély nyílik, t e r v e z z ü k egy h i v a t a l o s m a g y a r o r s z á g i alapítvány lét­

r e h o z á s á t is, a m e l y a vitai p o l g á r o k m i d e n n a p i életét, t a n u l m á n y a i t , t e h e t s é ­ gük k i a k n á z á s á t s z o l g á l h a t n á .

A v á r o s és a t á b o r m ű k ö d é s e Családok

Mint minden társadalomnak, Vitának is a család a legalapvetőbb szerveződési szintje. A családok eleinte két, szülői szere­

pű vénből és 5-15 gyerekből álltak, kiegé­

szülve néhány vén rokonnal (nagynéni, nagybácsi, nagyszülő stb.). (8) A z évről év­

re létrejövő új családok „kezdő" apái és anyái részéről felmerülő észrevételeknek és igényeknek megfele-

lően igyekeztünk m i ­ nél pontosabban kö­

rülírni és lefektetni azokat az elváráso­

kat, amelyek teljesí­

tése - az alapvető ér­

zelmi indíttatáson túl, illetve mellett - szük­

séges a h h o z , h o g y olyan családok jöjje­

nek létre, a m e l y e k v a l ó b a n m i n t a k é n t szolgálnak a polgá­

rok számára, akár ci­

vil életük során is.

A családfők fel­

adatai két, egymással szorosan összefüggő r é s z b ő l á l l n a k . A z egyik rész a család­

jukban élő gyerekek otthoni körülményei­

nek fokozatos és ap­

rólékos feltérképezé­

se, élethelyzetük vál­

tozásainak folyama- tos követése. Szük­

séges, hogy a szülői szerepet vállaló vének - lehetőségeik szerint - ismerjék család­

tagjaik szokásait, kedvteléseit, testi, lelki és jellembeli sajátosságait, iskolai vagy munkahelyi életét. Ennek érdekében a csa­

ládtagok egész évben kapcsolatot tartanak egymással (levelezéssel, családi találkozá­

sokkal), s ha kell, segítséget nyújtanak e g y m á s n a k az é l e t ü k során felmerülő problémáik megoldásában. A feladatok másik része abból áll, hogy a tábor két he­

te alatt a családfők saját gyerekeikként ke-

Három éve minden táborban egy teljes napot valamely külföldi kultúra

napjának szentelünk, vagy olyan nemzetközi

eseményt állítunk a középpontba, amely az általános műveltség relatív fogalmát tágítja.

Első ilyen ünnepünk a nagy francia forradalom

évfordulója volt, amelynek keretében megismertünk néhányat

a francia konyha specialitásaiból, francia népi játékokat játszottunk, s az esti irodalmi kávéházban

a legnagyobb francia költők versei hangzottak el;

közben Edith Piaf felvételei szóltak.

pessége, valamint a t á b o r b a n s z ö v ő d ö t t vagy otthonról szár­

mazó baráti kapcso­

latok fontossága), de együtt étkeznek, saját p r o g r a m o k a t s z e r ­ v e z n e k , s e g y ü t t vesznek részt a na­

gyobb városi rendez­

vényeken. E z előse­

gíti azt is, hogy a csa­

ládok (döntéseikben, g a z d á l k o d á s u k b a n stb.) valóban demok­

r a t i k u s a n m ű k ö d j e ­ nek, hiszen alkalmat szolgáltat arra, hogy naponta legalább há­

rom (s nem néhány perces!) találkozással helyet adjon a b e ­ szélgetésre, a benső­

séges együttlétre. En- nélfogva a családfők á l t a l á b a n s z i g o r ú a n ügyelnek arra, hogy elég idő jusson a főét­

kezésekre, s a délutánonkénti sziesztára.

N e m e l v á r h a t ó , de r e n d k í v ü l s z é p és j ó l e s ő é l m é n y tapasztalni azt, hogy a tá­

b o r b a n eltöltött n é h á n y n a p alatt a g y e ­ r e k e k a n n y i r a beleélik m a g u k a t a „játék­

b a " , h o g y a n y á n a k , apának k e z d i k szólí­

tani vitai szüleiket. Tudattalanul is m e g ­ k ö n n y í t v e a v é n e k s z á m á r a azt, hogy m u n k á j u k a t f e l e l ő s s é g t e l j e s k ü l d e t é s ­ k é n t , fáradhatatlanul, s a l e g ő s z i n t é b b e n v é g e z z é k .

zelik a családjukba kerülő fiatalokat: gon­

doskodnak családtagjaik fizikai, biológiai, higiéniai ellátásról, megtanítják őket min­

dennapos otthoni tevékenységeik j o b b , ha­

tékonyabb ellátásra, ápolják a közösen ki­

alakított családi szokás- és hagyomány­

rendszert, valamint segítik és munkaválla­

lásra, valamint a városi közéletben való aktív részvételre ösztönzik „gyerekeiket".

A családok tagjai nem feltétlenül laknak együtt (ebben persze nagy szerepet játszik

háromszemélyes sát­

r a i n k b e f o g a d ó k é ­

Hatalmi szervezet - önigazgatás A város - m i n t az m á r e l ő b b kiderült - saját t ö r v é n y h o z ó és végrehajtó hata­

lommal rendelkezik. A M a g y a r K ö z t á r ­ sasággal ö s s z e h a s o n l í t h a t ó tisztségek a következők:

- a város pecsétőre (köztársasági elnök);

- p o l g á r m e s t e r e vagy polgármester-pár (miniszterelnök);

- Szenátus (parlament);

- Kormánytanács (miniszterek). (L. az 1. ábrái\)

A legfőbb t ö r v é n y h o z ó hatalom a Sze­

nátus, a m e l y n e k tagjait listás szavazással választják m e g a p e c s é t ő r által é v e n t e k i ­ írt v á l a s z t á s o k o n . N é h á n y éves tapaszta­

latunk azt mutatja, h o g y a polgárok fon­

tosnak tartják aktívan részt venni az ál­

lam politikai életében, így a tíztagú testü­

let h a t v a n - h e t v e n s z á z a l é k a á l t a l á b a n nem vénekből, h a n e m fiatal p o l g á r o k b ó l áll (s ez tükrözi elképzeléseinket arról, hogy a fiatalabbak v é l e m é n y e , döntései egyáltalán n e m e l h a n y a g o l h a t ó a k ) . A Szenátus napi ülései nyitottak, s g y a k r a n t e t e m e s n é z ő k ö z ö n s é g e t v o n z a n a k . A szenátorok a polgármester, a K o r m á n y t a ­ nács vagy az őket m e g v á l a s z t ó p o l g á r o k által a Szenátus elé terjesztett r e n d e l e ­ tekről, j a v a s l a t o k r ó l döntenek, a m e l y e k gyakran keltenek érdeklődést. A polgár­

mester-választásokon általában m i n d e n k i részt vesz, s a K o r m á n y t a n á c s tagjai közt a polgárok u g y a n ú g y ott vannak, m i n t a vének.

Ha valakinek panasza van, akkor jogait é r v é n y e s í t v e t ö r v é n y e s k e r e t e k k ö z t ad(hat) ennek hangot, hiszen a város saját büntetőrendszerrel is bír. Bíróságunk feje a mindenkori alkotmánybíró, akit a pecsét- őr nevez ki. A z Esküdtszéket sorsolással hívják össze, az Alkotmány szabályainak figyelembe vételével. A tárgyalás az an­

golszász bírósági ügyekhez hasonlóan zaj­

lik. A bűnösséget vagy ártatlanságot az Es­

küdtszék ítélete alapján az alkotmánybíró állapítja meg, a büntetést szintén ő szabja meg és hirdeti ki. A büntetés mértékének megítéléséhez azonban tudnunk kell, hogy mik azok a szabályok, amelyek a városban szentek és sérthetetlenek.

„ A m i r ő l nincs v i t a ! E szabályok megsértői kizárják magukat Vita városából

1. Senkinek nincs j o g a más tulajdonát elvenni vagy a tulajdonos tudta, engedélye nélkül használni.

2. Senkinek nincs j o g a vélt vagy valós igazát kiabálással, káromkodással, vereke­

déssel bizonyítani.

3. Senkinek nincs j o g a azt a helyet, ahol é l ü n k , s z e m e t e l é s s e l , r e n d e t l e n s é g g e l , mosdatlansággal, a természet károsításá­

val elcsúfítani.

4. Senkinek nincs j o g a saját maga és társa egészségét alkohol ivásával rongálni.

5. Senkinek nincs j o g a este tíz óra után és reggel hét óra előtt mások nyugalmát, pihenését zavarni."

A város hatalmi szervezetének és teljes működésének fejlődésében nyomon tudjuk követni a külvilág változásait. Ez a tény nem is szorul különösebb magyarázatra, hiszen ha figyelembe vesszük az elsődle­

gesen kitűzött célt: a gyerekek polgártuda­

tának felébresztését és fejlesztését, akkor világossá válik, hogy ez csak a valós kör­

nyezet lehető legpontosabb modellezésé­

vel tudjuk elérni. A város ennek következ­

tében sok tekintetben már meglehetősen messze került attól az utópisztikus első Vi­

tától, amely ezerkilencszáznyolcvannégy­

ben n e m c s a k a környezet adta lehetőségek lehető legteljesebb kihasználására próbálta tanítani polgárait, hanem szerkezetében j e ­ lentősen túlmutatott a fennálló rendszeren, jelezve ezzel létrehozóinak elkötelezettsé­

gét a polgári demokrácia iránt.

Pénzrendszer

Vita városában a családi gazdálkodás és a piacgazdálkodás mozgatója a város bel­

ső pénzrendszere. A város pénze a csiling (CIV). A családi önellátás keretében a csil­

ing konvertibilis az élelmiszerek és a tisztálkodószerek beszerezhetősége érde­

kében. Egy csiling jelenleg tíz forintot ér.

A csiling különböző címletein a városnak az elmúlt években otthont adó helyszínek egy-egy számunkra fontos részletének j e l ­ képes rajza látható.

Szemle

S z e n á t u s

Polgár­

mester

Pecsétőr

Hivatal Kincstár

K o r m á n y - t a n á c s

Tulajdonosok szövetsége

Alpolgár­

m e s t e r

Tanács­

n o k o k

Helyettes pecsétőr

P S Z V T

Polgárőrség

Pecsétőri főbiztosok

Közellátási főfelügyelő

Városszépítési főfelügyelő

Alkotmány­

bíró Bíróság(ok)

K ö z s z o l g á l a t i intézmények, városi cégek Az Élet Rend Tanácsa

V é n e k

Tanácsa Zászlóanya

1. ábra

Vita város hatalmi szervezete

A városban a vállalkozás teljes szabad­

sága érvényesül. A polgárok alkalmazotta- ivá vagy tulajdonosaivá válhatnak a vének által alapított cégeknek, illetve maguk is vállalkozhatnak.

A város pénzrendszere az elmúlt évek­

ben jelentős változásokon esett át. Ezen változások legnagyobb része nem előre megtervezett folyamat volt, hanem a pénz szerepének egyre jelentősebbé válásával automatikusan generálódott. Mivel az ál­

lam bevételei nem fedezték a kiadásokat, ezerkilencszázkilencvennégyben kibocsá- tottuk az első kincstárjegyet, majd igen ko­

moly - a gyerekek számára is követhető - szakmai és politikai viták után megalkottuk a város adórendszerét. Ez természetesen

nemcsak a pénz visszaáramlásának problé­

máját oldotta meg, hanem a város létének céljával is egybevágott, hiszen testközelbe hozta az adózás fogalmát, folyamatát és célját, ami a civil életben sem elkerülhető az állampolgárok számára. A z évek során szükségessé vált a minimálbér megállapí­

tása, s e h h e z viszonyítva az állami tisztség­

viselők javadalmazásának meghatározása.

Mivel Vita városa alapvetően jóléti ál­

lamként kíván működni, a természetes m ó ­ don létrejövő monitoring rendszer jelzése­

ire reagálva bevezettünk bizonyos szociá­

lis juttatásokat, illetve szükség szerint bő­

vítettük ezek körét. Vitában állampolgári j o g o n kapott juttatás a munkát vállalni n e m tudó polgár (például az Oskolába járó

gyerek) után kapott családi pótlék, az ön­

hibájukon kívül munkanélkülivé váltak át­

meneti munkanélküli segélye, az egész­

ségügyi segély és a harminc év fölöttiek nyugdíja.

E folyamat részeként, kizárólag ezen szociális juttatások fedezésére kidolgozás­

ra és bevezetésre kerül a polgári járulék in­

tézménye is. A z adók, a polgári juttatások és járulékok egész rendszerét az Alkot­

mány részletesen leírja és szabályozza. A z állam bevételeit és kiadásait a Kincstár k e ­ zeli és a Pecsétőri Számvevői Testület el­

lenőrzi.

A cégek létrejöttéhez a város indulótő­

két biztosít, segítve ezzel az új vállalko­

zások születését, ösztönözve a polgárokat arra, hogy vállalkozási motivációiknak teret adva e területen is tapasztalatokra tegyenek szert.

A családok vagyoni helyzetét ezerki­

lencszázkilencvenhatig előre meghatároz­

tuk, s előbb öt-⁵ majd háromfokú skálába soroltuk. Életszínvonaluk további gazdál­

kodásuk hatékonyságának függvényében változhatott. Természetesen az állam min­

dig figyel arra, hogy helyzetük ne váljék lehetetlenné. Ezerkilencszázkilencvenhat­

tól az életszerűbb modell kedvéért a csalá­

dok vagyoni helyzete egyrészt az előző év­

ről megmaradt pénztől, másrészt a város különböző bankjaitól felvehető - eltérő ka­

matlábakkal rendelkező - családi hitelek­

től vált függővé. Ezáltal a családok gazdál­

kodása rugalmasabb keretek között történ­

het, ám ennek következményeképp m e g n ő az ezzel járó kockázat és felelősség is.

Vének Tanácsa

A Vének Tanácsa nem az államszerve­

zet része, hanem jórészt a Vita Egylet tag­

jaiból álló tábor szervezők csoportja. A V T évről évre bővül: egyrészt a vének ismeret­

ségi köréből bekerülő érdeklődőkkel, m á s ­ részt azon gyerekek körével, akik két-há­

rom éves ittlétük során elsajátították m ó d ­ szereink egy részét, s kedvet éreznek ah­

hoz, hogy a város felépítésében egyre na­

gyobb felelősséggel részt vállaljanak. Őket is bevonjuk a magunk számára szervezett folyamatos képzésbe, amelynek gerince az

érték- és esetelemzés, valamint a táborok­

ban (és általában a gyerekekkel való fog­

lalkozásban) alkalmazható kézműves eljá­

rások, játékok, dalok stb. megtanulása.

A V T összetétele kapcsán felmerül a V i ­ ta mint pedagógiai módszer hatékonyságá­

nak kérdése. Egyrészt tapasztalható, h o g y a program egésze és egyes részei milyen mértékben épülnek az újdonsült vének j e ­ lenlétére, megbízhatóságára, tehetségére, másrészt a gyakori találkozások következ­

tében sokkal szembetűnőbbek az életük­

ben zajló változások, amelyek egy része talán vitai polgárságuk során szerzett t a ­ pasztalataik következménye.

A V T összejövetelei a vitakészség, a ta­

pasztalatcsere és a felelős döntéshozatal helyes módjának elsajátítását is segítik. A vitatott kérdések minden esetben konszen­

zussal döntetnek el.

A V T évközi működésének lényege a tá­

bor előkészítése, megszervezése, az anya­

gi feltételek biztosítása: új gyerekek k e r e ­ s é s e , c s a t l a k o z t a t á s a a p r o g r a m h o z .

A város felépítését követően két héten át minden éjszaka megbeszéléseket tart, amelyek az elmúlt nap értékelésébői, a k ö ­ vetkező nap operatív feladatainak m e g b e ­ széléséből, s ezt követően elsődleges fel­

adatként pedagógiai, pszichológiai, szoci­

ológiai esetek feltárásából, elemzéséből és a problémák megoldási lehetőségeinek k e ­ reséséből állnak.

Vita v á r o s t ö r t é n e t e 1984, Zebegény

Első ízben - az Úttörőszövetség kísérle­

ti táboraként - ekkor és itt épült fel a vá­

ros. Ide ötven, családban élő, fokozottan hátrányos helyzetű gyereket hívtunk m e g azzal a kéréssel, hogy a táborba hozza m a ­ gával legjobb barátját. A gyerekek címét a megyei GYIVI-ktől kértük és kaptuk meg.

A várost létrehozó felnőttek ekkor egy j ó néhány éves közös táborozási tapaszta­

lattal rendelkező fiatal értelmiségiekből álló csoport tagjai voltak. Jellemző közös vonásuk volt az intellektuális misszióhoz való vonzódás és a liberális-demokratikus gondolkodásmód. Útkeresésük során ezer-

kilencszázhetvenkilencben közösen talál­

tak ki és valósítottak meg egy komplex tár­

sadalommodellező művelődési tábort - a Kazinczy-tábort.

Ezerkilencszáznyolcvanháromra olyan nehézségekkel találták szemben magukat, amelyek kiszorították őket még az amúgy liberálisnak tekinthető csillebérci tábor ke­

retei közül is. Válaszút elé kerültek: vagy ki-ki megy tovább a maga útján, hasznosít­

va a négy év alatt gyűjtött tapasztalatokat, vagy folytatják...

Eddigi munkájuk során mind többször vetődött fel a halmozottan hátrányos hely­

zetű, veszélyeztetett gyerekek képe, akik sokszoros anyagi és szociokulturális hátrá­

nyaiktól sújtva az esély töredékével sem rendelkeznek ahhoz, hogy adott családi környezetüktől eltérő mentális, kulturális és mikrotársadalmi közegbe kerüljenek.

Mintegy harmincan úgy döntöttek: lehető­

ségeik szerint megpróbálják néhány gye­

reknek ezt a z esélyt felkínálni. Ezzel meg­

kezdődött Vita városának immár tizenkét éves története.

1985, Budapest-Békásmegyer Működni kezd a hatalmi szervezet, a vá­

lasztási rendszer. Esküvők, első bírósági eljárás és ítélet...

1986, Parádsasvár

A z utolsó ős-Vita. A tábor ekkor tíz h e ­ lyett tizennégy n a p o n át működik, mégpe­

dig a polgárok kezdeményezésére. A z im­

már harmadik éve együtt táborozó fiatalok fejenként ötszáz forintot ajánlottak fel, hogy négy nappal többet tölthessenek Vi­

tában. A tábor közepe táján egy szalmonel- lafertőzés után szinte csodával határos módon nem került sor a hatóság általi b e ­ záratásra. A tábor utolsó éjszakáján az első várostitkár lemondott, átadva helyét h e ­ lyettesének, s rábízta Vita további sorsát.

1987-88

Az új várostitkár n e m volt képes meg­

birkózni a rábízott feladattal, s néhány si­

kertelen kísérlet után megszakadt a k a p ­ csolat a vének között. A tábor szervezésé­

nek összefogását senki s e m vállalta. A vé- j

nek részéről általánosnak m o n d h a t ó pasz- szivitás és megcsömörlöttség volt tapasz­

talható. Ennek valószínűleg elsősorban ha­

sonló életkoruk és élethelyzetük volt az oka. 2 5 - 3 0 évesek lévén, egyre inkább sa­

j á t családjuk és egzisztenciájuk került elő­

térbe, s ez annyi energiát vett igénybe, amely n e m tette lehetővé a teljes értékű munkát a továbbiakban.

1989, Budapest

Megalakul a Vita Egylet. Célja és fel­

adata, hogy újra elkezdje a Vita-táborok szervezését. Aktív tagjai elsősorban olyan fiatalok ( 1 7 - 2 2 éves középiskolások, főis­

kolások, egyetemisták) voltak, akik na­

gyon pozitív, ámde meglehetősen szubjek­

tív élményekkel, viszonylag felületes is­

meretekkel rendelkeztek a tábor valós cél­

járól, működéséről, működtetéséről, elvi alapjairól. A z egyletnek tagjai lettek a Vi­

tát kitaláló vének is, azonban - néhány ki­

vételtől eltekintve - a tábor szervezésében érdemi feladatot n e m vállaltak.

1990-91, Mátranovák

A z egylet aktív tagjai és barátaik újra felépítik a várost. A táborszervezők között az első évben gyakorlatilag nincs olyan, aki érdemben részt vett volna Vita létreho­

zásában vagy működtetésében. Néhányan még gyerekként-fiatalként vettek részt Vi­

tában, s így j ó néhány alapvető folyamatot és szempontot n e m ismertek - nem ismer­

h e t e k . L e l k e s e d é s ü k k e l és t e n n i a k a r á - sukkal mindenképpen múlhatatlan érde­

meket szereztek, azonban éppen a fent em­

lített ismeretek hiányának következtében az általuk vezetett két tábor, néhány for­

maságtól eltekintve, n e m illeszkedett az ezerkilencszáznyolcvannégyben megkez­

dett folyamatba.

E két év jelentősége elsősorban a követ­

kezőkben határozható m e g :

- m e g a l a p o z t a a vitás polgárok új nem­

zedékének kialakulását (az akkori gyere­

kek közül mára n e m egy a vének sorába lé­

pett);

- l é t r e j ö t t egy g o n d o l k o d ó , a terület iránt fogékony, sokoldalú fiatal közösség, amely m á i g meghatározó Vita életében;

- o l y a n feszültségeket generált, ame­

lyek kirobbanása után a régi szellemiség­

hez v a l ó visszatérés sokkal markánsabban és átgondoltabban - tehát megalapozottan történhetett.

A két mátranováki tábor azért nem áll­

hatott helyt mint a Vita-táborok folytatása, mert az a társadalommodell, amelyet a tá­

bor vezetői „spontán informális" társada­

lomként aposztrofáltak, n e m szolgálhatott mintaként a polgárok számára. Hiába ju­

tottak a fiatalok számos meghatározó él­

ményhez ez alatt a két év alatt, ha a városi modell és a valóság közötti kapocs hiánya miatt tábori tapasztalataikat n e m ültethet­

ték át „civil" életükbe.

1992, Pilisszántó

A z előkészítés során visszatért néhány

„régi" vén, s tapasztalva a hiányosságokat, javasolták, hogy nyúljunk vissza néhány jól bevált demokratikus intézményhez,

köztük elsősorban a város alkotmányához, ezt a szervezők többsége - noha számukra újdonság volt - lelkesen fogadta, a döntést meghozták, s megkezdték az ezzel kapcso­

latos feladatok előkészítését és végrehajtá­

sát. A táborban azonban a „spontán infor­

mális társadalom" néhány híve megszerez­

te a polgármesteri pozíciót, s helyzetükkel visszaélve megpróbálták a már elfogadott döntést semmissé tenni.

A n t i d e m o k r a t i k u s és t i s z t e s s é g t e l e n módszereikre reagálva komoly politikai harc és sajtóháború vette kezdetét köztük és a Vita eredeti szellemiségének hívei között, amelybe akarva-akaratlanul a polgárok kö­

zül is bekapcsolódtak azok, akik értették a nézeteltérés lényegét. A z ő véleményük és határozott szerepvállalásuk nagyban hozzá­

járult ahhoz, hogy az ős-Vita hívei megerő­

sítést kaptak. A tábor befejeztével az egylet­

ből kiváltak a Vita többség szerinti lényegé­

vel azonosulni nem tudók. Eközben - és részben ennek h a t á s á r a - j ó néhány régi vén visszatért. Ezzel megteremtődött annak a lehetősége, hogy Vita alapvető célját, a pol­

gártudat kialakítását és a pozitív életmód­

minta átadását a magyarországi rendszer­

váltás után, a kialakuló polgári demokrácia szabályaihoz igazítva tovább folytassuk.

1993, Berkenye

A z ismét a régi szellemben működő v á ­ ros b e b i z o n y í t o t t a létjogosultságát. A z egyletet elhagyók - annak ellenére, hogy

„vagyonunkat" megosztottuk, s elképzelé­

seiket ők egy másik táborban kívánták megvalósítani - nem voltak képesek ö n ­ magukat megszervezni, s az általuk j ó n a k tartott rendszerben folytatni munkájukat.

A z újra visszatérő „régiek" és az új t á v ­ latokat meglátó „újak" ismét átélték a k e z ­ detekben tapasztalt eufóriát, amelyben két héten át nemcsak a város működését t u d ­ ták fáradhatatlanul biztosítani, hanem sze­

mélyes kapcsolataik is elmélyülhettek. E k ­ kor éreztük szükségét először annak, hogy a kiemelkedő egyéni teljesítményeket v e ­ gyük észre és ismerjük el.

1994, Borsodnádasd

A z eufóriából kijózanodva, s az ebből adódó lelki tartalékokra épülve, nyugodt és összefogott tábort sikerült megvalósítani.

A z előkészítés és a megvalósítás hozott azonban néhány olyan tanulságot, amelyek a j ö v ő gyakorlatára is kihatással voltak. E l ­ sősorban megkezdődött a táborszervezés feladatainak részletes leírása, csoportokra és személyekre való pontos lebontása. E n ­ nek eredményeképpen követhetővé vált a feladatok elvégzése, tisztán látható lett a felelősség, és létrejött egy olyan rendszer, amelyben a segítségkérés is egyszerűbbé, természetesebbé válhatott. A munkacso­

portok működése lehetővé tette, hogy a V é n e k Tanácsának megbeszélései elsősor­

ban a pedagógiai és elvi problémákról szóljanak, hiszen a technikai és szervezési feladatokat a főként ezzel foglalkozó m u n ­ kacsoportok rutinosan elvégezték.

A z ezerkilencszázkilencvennégyes tá­

borban sikerült megadnunk a város tizedik évének kijáró méltóságot, s úgy vághat­

tunk a következő tíz évbe, hogy érezzük:

k é p e s e k vagyunk elődeink szellemében folytatni az általuk megkezdet munkát, tel­

j e s í t e n i t u d j u k m e g á l m o d o t t céljukat.

1995, Somogyzsitfa-Szőcsénypuszta A z egyre átgondoltabban és ezzel pár­

h u z a m o s a n egyre önkritikusabban dolgozó

vének képessé váltak arra, hogy alapvető változásokhoz szükséges lépéseket tegye­

nek meg.

A létszámukban évről évre bővülő szer­

vezők között automatikusan elkezdtek ki­

alakulni olyan csoportok, melyek egymás­

sal elsősorban munkakapcsolatban van­

nak, s a baráti szálak csak a csoportokon belül igazán erősek. E z a felismerés meg­

lehetősen furcsán hatott, hisz kezdetben és a második nekirugaszkodásnál is kis lét­

számú, szoros barátságban lévő társaságok működtették Vita városát. Miután azonban a nagyobb létszámú csoportban, a termé­

szetes folyamatok hatására kialakult hely­

zet világossá vált, feloldhatóak lettek az ebből fakadó feszültségek is. így a város továbbra is e r e d m é n y e s e n létezhetett.

A város szerkezete s z e m p o n t j á b ó l is k e z d e m é n y e z t ü n k n é h á n y a l a p v e t ő v á l ­ toztatást, p é l d á u l a c s a l á d m o d e l l és a p é n z r e n d s z e r v a l ó s á g h ű b b k i a l a k í t á s a érdekében.

Ahogy ezerkilencszázkilencvenhárom­

ban a kiemelkedő teljesítmények elismeré­

sét mertük vállalni, úgy ez évben s z e m b e ­ sültünk ennek ellenkezőjével. Egy bará­

tunknak a város szelleméhez méltatlan vi­

selkedése kapcsán úgy éreztük, tudnunk kell jelezni azt is, h a valaki olyan mérték­

ben sérti közösen megfogalmazott értéke­

inket, amit a közösség n e m képes tovább tolerálni.

Zárszó

E tanulmány szándéka bemutatni Vita városának alapvető céljait, módszereit, szerkezetét és koncepcióját, azonban a ve­

le j á r ó érzések, sikerélmények, m e g p r ó ­ báltatások átadhatatlanok ilyen terjede­

lemben és formában.

A Vitát létrehozó és tizenhárom éve m ű ­ ködtető több tucat ember együttes m u n k á ­ j á n a k és tapasztalatának eredményeképpen

létrejött és f o l y a m a t o s a n fejlődik e g y olyan pedagógiai módszer, amely m é r h e ­ tően eredményes azon fiatalok körében, akiket a fennálló oktatási-nevelési intéz­

ményhálózat nemhogy fejleszteni n e m tud, de sokszor még az intézményben s e m k é ­

pes bent tartani. Sajnos, meglehetősen szűkös anyagi feltételeink mind e z idáig nem tették lehetővé, hogy a p r o g r a m mögé olyan szervezeti formákat sorakoztathas­

sunk fel, amelyek a növekvő igények és az új elképzelések teljesebb kiszolgálását megalapozhatnák. Mint m á r említettük, fontos volna egy alapítvány létrehozása, amely ténylegesen m ű k ö d ő ösztöndíjak segítségével a Vita-beli tehetségkutatást és -gondozást hatékonyabban tudná segíteni.

Hosszú távú terveink között már a kezde­

tek óta szerepel egy olyan - egész évben m ű k ö d ő - alternatív iskola megteremtése, amely adaptálva Vita módszerét - lénye­

gesen intenzívebben - tudná kezelni azo­

kat a problémákat, amelyeket m i két hét alatt kísérlünk meg orvosolni.

A Vita-módszer igazi erőpróbája egy ilyen kísérlet lenne. Ennek érdekében (is) dolgozunk tizenhárom éve. Hisszük, hogy a nem is oly távoli j ö v ő b e n m ó d u n k nyílik arra, hogy önmagunk és a társadalom szá­

mára bebizonyítsuk tevékenységünk szak­

mai megalapozottságát és életképességét.

Ékes Beatrix - Pálfai Márton - - Zsolnai Ferenc

J e g y z e t

(1) L á s d a 3 . részben!

(2) A v á r o s családjairól a 3. részben lesz b ő v e b b e n szó.

(3) A továbbiakban: polgárok.

(4) A továbbiakban: vén.

(5) Tehát: egyéni és/vagy csoportos eltérésekből, a m e l y e k n e m viszonyíthatóak egyetlen nagyobb hal­

m a z h o z s e m .

(6) P o n t o s a b b a n : n e m az állam v a g y a t á r s a d a l o m m o ­ dellezés szempontjából s z á n d é k o s a n , h a n e m a tábor- csinálók s z e m é l y e s élethelyzete és kapcsolatai révén.

(7) R é s z l e t e s e n lásd a 3 . fejezet Pénzrendszerről s z ó ­ ló r é s z é b e n !

(8) A tapasztalatok alapján a családszerkezetet a k ö ­ v e t k e z ő k é p p e n változtatjuk meg: A z eddig családfő­

ként s z e r e p l ő vének nemzetségfőkké lesznek, s befo­

g a d n a k k i s e b b , 2 - 4 gyerekes családokat. A n e m z e t ­ ségfők s z e r e p e tehát nem a gyereknevelés, h a n e m a n e m z e t s é g h e z tartozó családok, valamint az ún. kis családfők segítése lesz. A z i d ő k ö z b e n felnőtt, vagy é p p felnőtté váló gyerekek vállalhatják a kis család­

fők s z e r e p é t , s az eddig nagynéniként, nagybácsiként c s a l á d o k h o z tartozók is fontosabb, felelősségtelje­

s e b b s z e r e p h e z juthatnak.