STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 720
Mexikó, Észak-Dakota, Ohio, Oklahoma, Oregon, Texas, Utah, Nyugat-Virginia és Wisconsin) távo- labb kerültek az országos átlagtól, mint ahol 1979- ben voltak. Ugyancsak távolodtak az országos átlag- tól (de a másik irányba) a felfelé divergálók (Kali- fornia, Connecticut, Massachusetts, New Jersey, New York és Washington D.C.). Az eddig fel nem sorolt államokban a jövedelemnövekedés többé- kevésbé megegyezett az országos átlaggal, közöttük is leginkább Minnesotában, ahol mindössze 0,2 szá- zalékkal mértek 11 év alatt nagyobb jövedelemvál- tozást, mint országosan.
Az országos átlaggal majdnem azonos még Michigan és Pennsylvania háztartásainak jövede- lemnagysága. A leggazdagabb államokat a főváros- on kívül Alaszka, Hawai, New York, Connecticut és Massachusetts képviseli. A legszegényebb amerikai állam Mississippi, és nem sokkal jobb a helyzete Nyugat-Virginiának és Arkansasnak.
A tanulmány további részében a szerzők a ki- igazítás utáni állapotot, azaz a háztartási reáljövede- lem változásait vizsgálják. A korábbi lefelé konver- gálók csoportjába további két állam került: Kalifor- nia és Delaware. Érdekes megjegyezni, hogy jövede- lemváltozásai miatt Kalifornia a felfelé divergálóktól a lefelé konvergálókhoz csatlakozott. A felfelé kon- vergáló államok száma (3) a konvertálás után sem változott, ahol New Hampshire változatlansága mel- lett Georgia és Vermont lépett Maryland és Virginia helyére. A lefelé divergálók száma 23-ról 12-re esett vissza a térbeli és időbeli árkülönbségek kiigazítása után. Arizona, Idaho, Indiana, Új-Mexikó, Ohio, Oregon, Utah és Wisconsin a lefelé divergálók cso- portjából odakerült, ahol az eltelt idő alatt az orszá- goshoz viszonyítva nem volt lényeges jövedelemvál- tozás. Virginia esete szintén nem mindennapos, mi- vel a konvertálás után a felfelé konvergáló csoport helyett a lefelé divergáló csoportba tartozók számát gyarapítja.
A nominálisjövedelem-változásnál még a felfelé divergálók csoportjába tartozó, Connecticut, Massachusetts és New Jersey a konvertálás után át- került a szignifikáns változást nem mutatók csoport- jába, míg Kalifornia a korrekció után a lefelé kon- vergálókhoz tartozik. Az országoshoz viszonyítva jelentős jövedelemváltozást nem mutató államok száma 29, jóval több, mint ami a nominális jövedel- meknél kimutatható volt (20). Az eddigiekből is kö- vetkezik, hogy a háztartási jövedelmeknek a megél- hetési költségekkel és az inflációval való kiigazítása után az Egyesült Államok államai között mérhető jövedelemegyenlőtlenségek csökkennek. A reáljö- vedelem összetevőire számított relatív szórások is érdekes képet mutatnak a jövedelemegyenlőtlensé-
gek alakulásáról. A keresetek államok közötti relatív szórása 0,598, amelyhez ha hozzávesszük a más munkajövedelmeket, az érték 0,571-re csökken (4,5 százalékos csökkenés). A relatív szórás további 6 százalékkal esik (0,535-re), ha az osztalékkal, ka- mattal, bérleti díjjal bővítjük a jövedelem fogalmát.
A jövedelemegyenlőtlenségekre a legnagyobb csök- kenést a transzferek gyakorolják, amelyeknek jöve- delmekbe való bevonása után a relatív szórás továb- bi 19,9 százalékkal mérséklődik. (A csökkenés mér- téke így összesen 30,4 százalék.)
Manapság még hiányoznak a minden részletre kiterjedő árindexek, amelyeket a kutatók rendelke- zésére lehetne bocsátani. Az ilyen adatok publikálá- sa döntő mértékben járulhat hozzá az államok közöt- ti jövedelemeloszlások kutatásának folytatásához.
(Ism.: Hajnal Béla)
DJANKOV, S. – FREUND, C.:
A NEMZETKÖZI KERESKEDELEM ALAKULÁSA A SZOVJETUNIÓ UTÓDÁLLAMAIBAN (New borders: evidence from the former Soviet Union.) – Weltwirtschaftliches Archiv, 2002. 3. sz. 493–
507. p.
A nemzetközi kereskedelem alakulását az or- szághatárok jelentősen befolyásolják, azonban ennek hatásmechanizmusa kevéssé ismert. Az egykori szovjet gazdaság belföldinek minősülő áruforgalmát az új független államok közötti külkereskedelem váltotta fel a kilencvenes évektől, és a tanulmány ennek az új kapcsolatrendszernek a mennyiségi és minőségi hatásait elemzi. Oroszország összesen ki- lenc régiójára, valamint a Szovjetunió tizennégy utódállamára vonatkoznak a kétoldalú áruforgalom vizsgálatai, egyrészt a Szovjetunió felbomlását meg- előző, másrészt az azt követő évek adatainak össze- vetésével.
A szerzők a piacgazdaság és a korábbi központi tervgazdaság eltérő külkereskedelmi hatásait is vizs- gálják. A széles körben alkalmazott gravitációs egyenletek alapján mutatják be a kereskedelemnek a jövedelmek és a földrajzi távolság szerinti rugalmas- ságát. Bár a nemzetközi kereskedelem korlátozásai befolyásolták a forgalom országok szerinti összeté- telét, a korábbi integrációs kapcsolatok átalakulása viszonylag lassú, ehhez képest gyengébb az igények, illetve a komparatív előnyök által kiváltott változta- tási készség.
A cikk összehasonlításként a kanadai tartomá- nyok egymás közötti, illetve az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelmének intenzitását vizsgálja.
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 721
Eszerint korábban Észak-Amerikában a belföldi ke- reskedelem mintegy hússzor akkora volt, mint az Egyesült Államok államai és Kanada közötti árufor- galom, és az 1996-tól érvényesülő kedvezmények ezt a különbséget tizenkétszeresre mérséklik. Kimu- tatták azt is, hogy Kanada egyes városainak árszintje között nagyobbak az eltérések, mint ami a határt át- lépő forgalom esetén érvényesül.
A szerzők összefoglalják az országhatárok ke- reskedelmi hatásairól szóló empirikus vizsgálatok fontosabb megállapításait. Az elsődleges hatások azok a korlátozások, amelyeket például vám, meny- nyiségi előírások (kvóták), és hasonlók formájában érvényesítenek a külföldi eredetű árukra. Rendsze- rint megnövekszik a behozatal árszintje, és ezzel a belföldön előállított termékek előnyösebb helyzetbe juthatnak, mint az import említett korlátozásai nél- kül. Az országhatáron belül könnyebben találhatók olyan szállítók és vevők, akik földrajzilag közelebb vannak egymáshoz, természetes kereskedelmi part- nerek az ízlésük és technológiáik folytán. Előfordul, hogy több régió szövetséget alkot, hogy a kívülről érkező árukból eredő kedvezőtlen hatások ellen együtt védekezzenek. Ezeket a szorosabb partneri viszonyokat a történelmi kapcsolatok is erősítik.
Az egykori tervgazdaságokat hosszú ideig az el- szigetelt fejlődés jellemezte, az infrastruktúra döntő része az országhatárokon belül alakult ki és bővült, például a közúti, vasúti hálózatok esetén. A termelé- sük nagyrészt elszakadt a nemzetközi piacoktól, sa- játosan épült fel a belföldi intézmény- és szabályo- zórendszer. Viszonylag fejletlenek az üzleti hálóza- tok és a távközlés rendszerei, és mivel ezek túlnyo- mó részét nem lehet közvetlenül a nemzetközi háló- zatokhoz kapcsolni, tekintélyes többletköltségekkel jár a nemzetközi áruforgalom, a belföldi kereskede- lemhez viszonyítva.
Az írás kifejti, hogy nagy ráfordítással jár az infrastruktúra hozzáigazítása az új követelmények- hez, ezért feltehető, hogy a történelmileg kialakult elszigeteltség visszafogja a nemzetközi kereskede- lem bővítését, továbbra is a korábbi partnerek ma- radnak meghatározók rövid távon. Amennyiben a gazdaság szerkezetének átalakítása jelentős beruhá- zásokkal jár, az alapvetően a belföldi piacokra ala- pozott ágazatok csak igen lassan alkalmazkodhatnak a nemzetközi piacokhoz.
A tanulmány a 1990 és 2000 közötti időszak ke- reskedelmi adataira alapozva vizsgálja a szovjet utódállamok reformot megelőző, illetve a reform utáni, országok közöttivé vált forgalmát. A gravitá- ciós egyenlettel végzett számítások a Világbank adatforrásaira alapozva, dollárra átszámított jöve- delmi, valamint vámadatokkal és az ország hivatalos
(1990-es) szállítási statisztikáiban szereplő távolsági adatokkal készültek. A szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy a tervgazdaságban az árak nem tükrözték a piaci értéket, és minden figyelembe vett tagköztár- saságban közel azonos mértékű volt ez a torzítás.
További nehézséget okoztak a vizsgálatokban a barterkereskedelemben szállított áruk, mivel az át- vett adatokban ezek alulbecsült értékkel szerepelnek (ennek fő oka az adók és a vámok mérséklésében va- ló érdekeltség). Bár emiatt a forgalom abszolút ada- taiban bizonyos torzítás mutatkozik, az országhatár- ok korlátozó hatásainak vizsgálata ezekkel az ada- tokkal is elvégezhető.
Az 1990., az 1997. és a 2000. évi összes export- hoz viszonyítva a Független Államok Közössége (FÁK) országainak részesedése jelentősen csökkent a megfigyelt független államok kivitelében. A leg- nagyobb aránycsökkenés az orosz, az észt, a litván, az azerbajdzsán, a kazah, az örmény és az ukrán ki- vitelben mutatkozik. Az említett új államok 1990.
évi kereskedelmének legalább 85 százaléka a FÁK- országok elődjeivel valósult meg, a 2000. évi kivi- telben viszont ezek aránya legfeljebb 30 százalék (összehasonlításként: Fehér-Oroszország 2000. évi kivitelében közel 70 százalék maradt a többi FÁK- országok együttes részesedése).
Részletes vizsgálatokat végeztek a szerzők az Oroszországon belüli kilenc régió, valamint a ti- zennégy szovjet köztársaság és utódállamaik ke- reskedelmének alakulására vonatkozóan, a gravitá- ciós egyenlettel. A két partner jövedelmének szor- zatával arányos, a köztük levő távolsággal fordítva arányos a kereskedelmük nagysága, ezen túlmenő- en figyelembe vették a partnerek népességének nagyságát is. A szerzők utalnak a Heckscher–
Ohlin-modellre. Az összehasonlított adatok az 1987–1990, valamint az 1994–1996 közötti idő- szakokra vonatkoznak.
A modellszámítás táblázatosan összefoglalt eredményeit a cikk összeveti a hivatalos kereske- delmi adatokkal. A reformot megelőző időszakban erőteljes állami támogatást kapott a külkereskede- lem, a piaci feltételek között viszont jobban érvé- nyesül a távolságból eredő (a modell alapján szám- szerűsített) rugalmasság, és ez közelít a többi keres- kedelmi partnerre jellemző tendenciákhoz. Minél nagyobb a partnerországok egy főre jutó bruttó hazai terméke, annál intenzívebb közöttük a kétoldalú for- galom, feltéve, hogy a liberalizálás és a választék át- alakítása hozzájárul a gyorsabb növekedésükhöz. A központi tervgazdaság viszonyai között ennél lénye- gesebb hatású volt a Szovjetunió tagköztársaságai népességének nagysága, és ennek a szerepe kilenc- venes évek második felében is megmaradt.
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 722
A modell alapváltozata figyelembe veszi a part- nerek közötti távolságot, amely megszabja a szállítás költségeit. További paraméter az importáló orszá- gokban érvényesített vámteher, illetve kedvezmé- nyes elbírálás. Az orosz, kazah és fehér-orosz gazda- ság közötti, valamint a három balti állam közötti egyezmények nulla vámteherrel szerepelnek a vizs- gálatban. Ez a nulla tarifa érvényesül Oroszország kilenc régiója között is.
Az orosz régiók közötti kereskedelem esetén mások a nem kereskedelmi korlátok, mint a „kül- föld” esetében, ide értve az árakat, a bérszintet, a tényleges belföldi kedvezményeket. A modellszámí- tás igazolja, hogy erős korreláció van a nemzetközi kereskedelem alakulása és a vámterhek között. E té- nyezők közötti negatív rugalmasság 1996-ban az 1994. évinek 1,7-szererese volt. A változás közgaz- dasági tartalma az, hogy a termelés és az infrastruk- túra új feltételekhez való igazítása nagy költségekkel jár, és ennek fedezetéhez hozzájárul a bevezetett vámbevétel, ami mérsékli a külkereskedelem volu- menét.
Külön is vizsgálták a kereskedelmi partnerek közötti múltbeli – alapvetően az egykori központi tervgazdaságból eredő – kapcsolatok szerepét. Erő- sen integrált volt például a termelési, valamint fo- gyasztási láncolat, összekapcsoltan működött a ke- reskedelem infrastruktúrája, az üzlethálózat. Mind- ezek nagyon lassan változtathatók. A cikkben rész- letesen bemutatott feltételezésekkel állították össze a Dornbusch–Fischer–Samuelson-modell változóit.
A pozitív rugalmasság kimutatható az 1987. évi és az 1996. évi kereskedelem nagysága között (0,4 a rugalmassági együttható), vagyis a múltban a legin- tenzívebb kapcsolatban álló régiók és köztársaságok a kilencvenes években is ennek megfelelő rangsort tartják partnereiket illetően. Megváltozott a népesség szerepe a kereskedelemben, inkább a partnerek egy főre jutó GDP-je a meghatározó, a korábbi tervgaz- dasági logikától eltérően.
A cikk a független államok, illetve az orosz ré- giók között a jövőben várható kereskedelem változá- sait is vizsgálja. Feltűnő, hogy az 1999. évi személy- forgalom időigénye a korábbiaknál általában 5–10 százalékkal hosszabb (a kilencvenes években kelet- kezett államhatárokra és az útvonalak átalakítása miatt), ami egyben a FÁK kivitel arányát is csökken- ti.
Módosult a közlekedési szolgáltatások gyakori- sága is az új államok, illetve a kilenc orosz régió kö- zött. Az országhatárokat átlépő üzleti utak ennek megfelelően a korábbiaknál ritkábbak, és megdrágít- ják a külkereskedelmet, a belföldi forgalomhoz ké- pest. A lett és észt vasutak viszont összehangoltan
végzik fejlesztéseiket a kapcsolatok gyorsítása, a ke- reskedelmet támogató bővítés érdekében.
(Ism.: Nádudvari Zoltán)
OCHEL,W.:
SEGÉLY HELYETT MUNKA: LEHET-E PÉLDA AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK NÉMETORSZÁGNAK?
(Welfare to work in the US: a model for Germany?)–
Finanz Archiv, 2002/2003. 1. sz. 91–119. p.
A jóléti reform Németországban fontos politikai kérdés, melynek elemei közérdeklődésre tarthatnak számot. Ezt indokolja az is, hogy mind többen kap- nak különböző juttatásokat a rendszerből, illetve, hogy egyre növekvő összegeket költ ilyen célokra az állam. A jóléti kiadások megugrottak az újraegyesí- téssel, ráadásul úgy, hogy az alacsony jövedelmet terhelő munkáltatói járulék csökkentette a kvalifiká- latlan munkaerő iránti keresletet is. A szociális ellá- tórendszeren keresztül elérhető és a munkából szár- mazó jövedelem közötti relatíve szűk rés nem ösztö- nöz kellően a munkavállalásra. Ezek az anomáliák a reformelképzelések sokaságához vezettek, így töb- bek között, ide sorolható az Egyesült Államok jóléti modelljének adaptálhatósági vizsgálata is, mely a cikk központi témája.
A jelenlegi német rendszer szövetségi szociális törvénye mindenki számára biztosítja a társadalmi- lag elvárt minimális jövedelmet, meg kívánva ezzel óvni állampolgárait a krízishelyzet következményei- től, a kriminalizálódástól. A szociális rendszer azo- kat segíti, akik más forrásból nem jutnak támogatás- hoz. Elvileg a munkaerőpiacra jutást is elő kell segí- tenie a rendszernek, a gyakorlatban azonban a szoci- ális hivatalok ilyen szerepet nem töltenek be.
Ugyancsak ez a rendszer foglalkozik a valamilyen szempontból sajátos helyzetben levőkkel, például a krónikus betegséggel küzdőkkel, akik esetében ilyen munkaközvetítő funkció nem is értelmezhető. A szociális segély összegét úgy határozzák meg, hogy annak segítségével a háztartás jövedelme elérje az adott rétegre kiszámolt létminimumértéket. (2000- ben például egy két felnőttből és két gyermekből ál- ló háztartásnak 1479 euró minimális jövedelemmel kellett rendelkeznie.) 1998 végén 2,9 millió ember, a teljes népesség 3,5 százaléka részesült pénzügyi tá- mogatásban azért, hogy elérje a létminimumot. Eb- ből 1,77 millió fő 15–65 év közötti volt, akikből kö- rülbelül 1,1 millió potenciális munkaerő-tartaléknak tekinthető. A szociális támogatás 1998-ban már a GDP 1,2 százalékát tette ki, és a ráfordítás 1980 és
