AR CHA EO LO GI A C U M A NI CA 5
R C H A E O L O G IA C U M A N IC A 5 „Élőknek öröksége...”
Tanulmányok
V. Székely György emlékére
A R C H A E O L O G I A C U M A N I C A 5
A kötet szerzői
Balogh Csilla PhD, régész - Istanbul Medeniyet University, Departmen of Art History – csillabal@gmail.com Benkő Elek MTA rendes tagja, régész, történész, - Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Régészeti Intézet, ELKH,
Budapest – benko.elek@abtk.hu
Bondár Mária DSc, régész - Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Régészeti Intézet, ELKH, Budapest – bondar.maria@abtk.hu
Buzás Gergely PhD, régész, művészettörténész - Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Király Múzeuma, Visegrád – buzasgergely@visegradmuzeum.hu
Csedreki László PhD, fizikus - Atommagkutató Intézet, Debrecen – csedreki@atomki.hu
Dani János PhD, régész - Déri Múzeum, Debrecen – dani.janos@derimuzeum.hu Demény Attila MTA rendes tagja, geokémikus, - Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont, Földtani és Geokémiai
Intézet, ELKH, Budapest – demeny.attila@csfk.org
Fazekas András Kristóf régész - Kecskeméti Katona József Múzeum – fazekas@kkjm.hu
Feld István CSc, régész, történész - ELTE BTK Magyar Középkori és Kora Újkori Régészeti Tanszék, Budapest – feld@t-online.hu
Gallina Zsolt régész - Ásatárs Kft. – gallinazsolt@gmail.com
Gere László PhD, régész, műemléki szakértő -Lechner Tudásközpont, Budapest – gere.laszlo57@gmail.com Gulyás Gyöngyi régész - Ásatárs Kft. – ggyongyi77@gmail.com
Ilon Gábor régész - 9662-Mesterháza Kossuth u. 2. – ilon.gabor56@gmail.com
Kálnoki-Gyöngyössy Márton DSc, régész, numizmatikus - ELTE BTK Történeti Intézet, Történelem Segédtudományai Tanszék, Budapest – kalnoki-gyongyossy.marton@btk.elte.hu
Kovács Enikő numizmatikus - Magyar Nemzeti Múzeum Éremtár, Budapest – kovacs.eniko@hnm.hu
Kovács László DSc, régész, numizmatikus - Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Régészeti Intézet, ELKH, Budapest – kovacs.laszlo@abtk.hu
Langó Péter PhD, régész - Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Régészeti Intézet, ELKH, Budapest – lango.peter@abtk.hu Lukács Nikoletta régész - Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézet – lukacs.nikoletta@hnm.hu
Mordovin Maxim PhD, régész, numizmatikus - ELTE BTK Régészettudományi Intézet, Budapest - mordovin.maxim@btk.elte.hu
Nagy Balázs régész, numizmatikus - Ferenczy Múzeumi Centrum, Szentendre – balazs.nagy@muzeumicentrum.hu
Náfrádi Katalin PhD, geológus - SZTE-TTIK Földtani és Őslénytani Tanszék, Szeged - nafradi@geo.u-szeged.hu Pálóczi Horváth András CSc, régész - Pázmány Péter Katolikus Egyetem – palocziha@yahoo.com
Pánya István földrajzkutató - Kecskeméti Katona József Múzeum – panyaistvan@gmail.com
Prohászka Péter PhD, régész, numizmatikus - Archeologický ústav SAV, Nitra – prohaszkapeter1975@gmail.com Rosta Szabolcs PhD, régész - Kecskeméti Katona József Múzeum – rosta@kkjm.hu
Szentpéteri József CSc, régész - Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Történettudományi Intézet, ELKH, Budapest – szentpeteri.jozsef@abtk.hu
Takács Miklós DSc, régész - Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Régészeti Intézet, ELKH; PPKE, Budapest – takacs.miklos@abtk.hu
Török Béla PhD, kohómérnök - Miskolci Egyetem, Műszaki Anyagtudományi Kar, Metallurgiai Intézet, Miskolc – bela.torok@uni-miskolc.hu
Ujszászi Róbert numizmatikus - Móra Ferenc Múzeum, Szeged – ujszaszi@gmail.com Varga Sándor régész - Móra Ferenc Múzeum, Szeged – varga.sandor.arch@gmail.com Vizi Márta PhD, régész - Wosinszky Mór Megyei Múzeum, Szekszárd – vizim@wmmm.hu Wicker Erika PhD, régész - Kecskeméti Katona József Múzeum – bacsmuz1@t-online.hu
A KÖTET SZERZŐI
V. Székely György emlékére – Rosta Szabolcs 7 V. Székely György – Dani János – Csedreki László
Aranyak a petrezselyemföldről 9
Bondár Mária Különleges rézkori sírok Nemesnádudvarról 27
Appendix
Attila Demény: The analyses of the beads at Nemesnádudvar 34 Ilon Gábor Kősúlyok Gyöngyösfalu (Vas megye) határából. Gondolatok a bronzkori értékmérésről 39 Prohászka Péter Régi-új I. Justinianus rézérmék a Kárpát-medencéből 51 Balogh Csilla Megjegyzések az avar kori csont botvégekhez 61 Gallina Zsolt – Gulyás Gyöngyi
Avar és Árpád-kori vasműves nyomok a Duna-Tisza közén 91 Varga Sándor – Lukács Nikoletta
10. századi temetkezések Kecskemét-Városföld, Farkas-tanya lelőhelyen 105 Takács Miklós Néhány gondolat a batajnicai 10-11. századi temetőről 123 Szentpéteri József – Török Béla
A solti Tételhegy szórvány leleteinek skandináv és balti kapcsolatai 139 Kovács László A pénzújítás tükröződése Salamon és I. László pénzverésében 175 Langó Péter A 10–11. századi Kárpát-medencében előkerült keresztény vonatkozású kistárgyak
kutatásának kezdetei a 19. században
191
Buzás Gergely – Pánya István
Nyárlőrinc középkori temploma 205
Pálóczi Horváth András
Egy elpusztult Árpád-kori falu templom körüli temetőjének leletmentő ásatása
Kisújszállás–Konta-dűlőben 225
Függelék
Náfrádi Katalin: Koporsó famaradványok és faszénmaradványok 241 Ujszászi Róbert Szempontok a CNH 278-as lemezpénz megítéléséhez és datálásához 265 Rosta Szabolcs – Pánya István
Gondolatok a síkvidéki középkori erődítésekről 275
Feld István Tipológia és tipokronológia az Árpád-kori várak kutatásában
337
Benkő Elek „Minden Egész eltörött ...” Vörösmárvány sírkő töredékek a pilisi ciszterci monostorból 349 Kovács Enikő A bécsi dénárok hatása a magyar pénzverésre a 13–14. században 359 Gyöngyössy Márton
A bátmonostori késő középkori éremlelet
381
Mordovin Maxim Középkori és újkori ólomplombák Bugacról 403
Vizi Márta – Gere László
Szerelem, szerelem… Jelképek egy ékszertípuson 417
Fazekas András Kristóf – Nagy Balázs
A lelőhely és lelőkörülmények
Nemesnádudvar Bajától É-ra, mintegy 20 km-re fekvő község, a Bácska északi részén, a Duna-völgy és a Du- na-Tisza-közi hátság találkozásánál, a Duna-völgyi főcsatorna mellett. Az M9 gyorsforgalmi út tervezett nyomvonalával érintett lelőhelyeken megelőző feltá- rást végeztek 2009–2010-ben a Kecskeméti Katona József Múzeum munkatársai. Nemesnádudvar hatá- rában a Karasica (Sárköz II.)-csatorna környékén több lelőhely is előkerült (M9–3, 5, 6. lh.)2 (1. kép).
Az M9–7. lelőhelyen (KÖH 43596) 11.847 m2-t, 543 objektumot tártak fel különböző korszakokból (késő rézkori badeni kultúra, késő vaskor, szarmata és Ár- pád-kor) V. Székely György vezetésével. A késő réz- kori településből a csatornával párhuzamosan húzódó földháton különböző méretű gödrök, cölöphelyek és árkok kerültek elő. Néhány objektumban különböző helyzetű egész szarvasmarha csontvázát bontották ki, egy gödörben kiskérődzők vázrészeit tárták fel. Több nagyméretű, szabálytalan alakú foltot (humuszlen- csét) is regisztráltak, bennük állatcsontokkal és ke- rámiatöredékekkel. Ezek bontása során több kisebb gödör és cölöphely különült el.
Az ásatási jelentés szerint a rézkori telepobjektumok között két zsugorított helyzetű csontvázat tartalma- zó késő rézkori sír is előkerült.3 E két sír közlési jogát 2013-ban kaptam meg V. Székely Györgytől. Kérdé- semre még annyi kiegészítést írt levélben, hogy mind- kettő melléklettel ellátott szabályos temetkezés volt (nem telepgödörbe ásott hantolás).
1 Jelen cikk az NKFI K-128413 számú, „A Kárpát-medence késő réz- kori temetkezéseinek komplex elemzése” című kutatási pályázat támo- gatásával készült.
2 Az M9-es autópálya 51-es és 54-es számú főutak közötti 12,3 ki- lométeres szakasza öt település közigazgatási területét érinti: Dusnok, Sükösd, Érsekhalma, Nemesnádudvar és Hajós. A megvalósítás – az elhúzódó közbeszerzési eljárás és a régészeti feltárások többletköltségei miatt – megállt, várhatóan a 2021–2024-es uniós forrásból folytatható lesz. https://hu.wikipedia.org/wiki/M9-es_aut%C3%B3%C3%BAt_
(Magyarorsz%C3%A1g) (elérve: 2020.márc.6)
3 V. SZÉKELY 2012, 304. (A leletek és emberi maradványok a Kecske- méti Katona József Múzeum gyűjteményében vannak.)
Bondár Mária
Különleges rézkori sírok Nemesnádudvarról
11. kép: Nemesnádudvar. Az M9-6. lelőhely műholdas és topográfiai térképe (készítette: Szinyei Viktor és Jakucs János [BTK Régészeti Intézet] és Archeodata 1998 Bt.)
28
A R C H A E O L O G I A C U M A N I C A 5
A sírok és mellékleteik
4 1. sír: (OBNR: 0134, SNR: 0141)A nyesési szinten előkerült emberi koponyacsont bontása során bal oldalán fekvő zsugorított helyzetű csontváz került elő. A sír- gödör nagyon nehezen volt megfigyelhető, valószínűleg ovális alakú, teknősen ívelt oldalú és aljú lehetett (2. kép 1).
Sírgödör méretei: h.: 128 cm, sz.: 96 cm, m.: –14 cm Tájolás: 125º (KDK–NyÉNy)
A csontváz tájolása: 145º (DK–ÉNy) Embercsont (SNR: 0355)5
Állapota: rossz megtartású Neme: gyerek
Kora: inf. II. – juv. (?)
Melléklet: a felsőtest csontjai közül 8 db mészkőgyöngy került elő. Hengeres, kisméretű mészkőgyöngyök, ép és töredékes álla- potban. átm.: 0,5 cm (ltsz.: 2011.5.4256.) (2. kép 2).
2. sír: (OBNR: 0173, SNR: 0187)
Lekerekített végű, kisméretű, téglalap alakú foltja nyesés után rajzolódott ki. Ívelt oldalú és aljú, viszonylag sekély sírgödör, 4 A nagyfelületű feltárásokon minden jelenség ún. stratigráfiai egység számot kap (SRNR jelölés a rajzokon és a dokumentációban), s később, amikor kiderül, hogy mi alkot egy egységet, akkor lesz objektumszáma (OBNR) a feltárt kontextusnak. Ezért van a sírleírásban több azonosító is.
5 Az 1. sír csontjait egyelőre, a kölcsönzés pillanatában nem találták meg a tavaly ősszel elköltöztetett raktárban. Az antropológiai meghatá- rozást V.Székely György ásatási naplójából vettük át.
benne bal oldalára fektetett, zsugorított helyzetben eltemetett halott csontvázával. A sír Ny-i sarkát (0173 OBNR) a 0080 OBNR (0187 SNR) gödör kiásásakor vágták el. (1. tábla 1-2, 2. tábla 1).
Sírgödör méretei: h.: 132 cm, sz.: 90 cm, m.:–15 cm Tájolás = 130º (DK–ÉNy)
Embercsont (SNR: 0230)6
Állapota: töredékes a koponya, az állkapocs és a vázcsontok is hiányosak.
Neme: férfi
Kora: az állkapocsszeglet csontágyi fogvesztés utáni felszívódá- sa (atrófia) alapján 50-x éves
A férfi karcsontján és combcsontján erőteljes fizikai igénybevé- telre utaló gyulladásos eredetű elváltozás (periostális felrakó- dás) figyelhető meg.
Mellékletek: A koponya és a sírgödör ÉK-i széle között, kissé oldalára dőlve találtak egy agyagedényt (0231 SNR). A jobb fel- karcsonttal párhuzamosan, kissé a csont alatt, hegyével a me- dence felé, lapján feküdt egy kőpenge (0232 SNR).
Pattintott kőpenge7
Anyaga: Világos/sötétszürke sávos volhyniai tűzkő. Szabályos penge. Szimmetrikus trapéz keresztmetszetű, talonja kortexes, előlapján két fő borda fut végig. Élein kopásnyomok nincsenek.
H.: 73 mm; Sz.: diszt.: 24 mm, mez.: 22 mm; V.: 7 mm Ltsz.: 2011.5.4261. (2. tábla 3, 3. tábla 2.)
Kétfülű edény
Világosbarna, hosszú, hengeres nyakú, erőteljesen nyomott gömbtestű kétfülű edény. Nyaka eredetileg fényezett volt, nyo- mokban ez még látható. Az edény két füle kissé a perem fölé magasodva indul és az edény aljánál csatlakozik vissza az edény testéhez. A fülek külső része egyenletesen, balról jobbra ferdén bemélyített árkolásokkal díszített. Az edény nyomott hasán ugyancsak balról jobbra tartó, ferdén bemélyített árkolások vannak fültől fülig. A füleken és az edényhason futó árkolások az edény alján harmonikusan összeérnek, az edény közepén alig észrevehető omphalos van (2. tábla 2, 3. tábla 1.).
Az edény pereme helyenként kopott, a fülekkel szemközti mind- két oldalon és az edény hasán is megfigyelhetők használati nyo- mok. Az edény fala helyenként repedezett, itt-ott törött, alja ki- sebb darabokból összeragasztva. Pereme a füleknél kiegészített, a fülek helyenként ugyancsak kiegészítettek. Az edény repede- 6 Az antropológiai meghatározást és adatokat Mende Balázsnak kö- szönöm (BTK Régészeti Intézet).
7 A penge szakszerű leírását, meghatározását és rajzát Marton Tibor- nak (BTK Régészeti Intézet) köszönöm.
2. kép: Nemesnádudvar M9-6. lelőhely. Az 1. sír és melléklete (rajz: Vida Ágnes, számítógépes grafika: Szinyei Viktor)
zett vagy hiányzó kis részeit is pótolta a restaurátor.
Szá.: 7,5, a fülek felé 9 cm. Az edény nyaka: 5 cm, testmagassága 9 cm. Fenékátmérő: a füleknél 9 cm, a fülekkel szemközti részen 8 cm. Ltsz.: 2011.5.1448.
A kétfülű edényen megfigyelhető kopásnyomok azt jelzik, hogy nem a temetéshez készült tárgyról van szó, hanem egy ideje már használt darabot választot- tak sírmellékletnek.
Az is nyilvánvaló, hogy az edény készítője nagy gya- korlattal rendelkező fazekas volt, aki biztos kézzel formálta meg a kétfülű korsót. Minden bizonnyal nem először készítette el ezt a formát, nem pillanat- nyi ötlet vezérelte a szinte művészi kerámia megalko- tásakor. Ennek ékes bizonyítéka az a hibátlan díszí- tés, amely az edény alján teljesen egybesimul, és egy alig látható omphalos-ban zárul. Az első ránézésre kannelúrának tűnő díszítés valójában bemélyített ár- kolás. A kannelúra metszete leggyakrabban félhenger, és egyik végén lekerekített végződésű. A szóban for- gó edényen azonban nem ezt látjuk. Inkább rövid, az edénytestből kiemelkedő bordáknak tűnnek az egyes szakaszok a vizes agyagba határozott kézzel behúzott vájatok következtében. A füleken és az edény hasán lévő árkolások jól megkomponált, átgondolt, szabá- lyos motívumok. A díszítéshez két különböző eszközt használt a fazekas. A füleknél az egyik oldalán ívelt, másik oldalán inkább egyenes metszetű eszközzel ala- kította ki az egymás után ferdén sorakozó árkolásokat.
Az edény testén egy, a füleknél használt eszköztől elté- rő, élesebb peremű és keskenyebb átmetszetű tárggyal hozta létre a párhuzamos bemélyítéseket. Az eszköz erős növényi szár vagy élesre alakított, fából(?), csont- ból(?) készített szerszám lehetett.
A nemesnádudvari kétfülű edény a klasszikus ko- rok depas amphikypellonjára emlékeztet, amely for- ma jellegzetessége a hosszú hengeres vagy fordított csonkakúp alakú felsőrész és az edény alsó harma- dából induló két szimmetrikusan elhelyezett fül. A rendkívül sok változatban létező, agyagból és fémből is készített ivóedényt trójai csészének is nevezik.
A bronzkor második felétől ismét gyakran előforduló, kétfülű edényeket kantharosznak nevezi a kutatás.
Az őskoros publikációk többsége – a klasszikus ter- minológiát nem alkalmazza – leggyakrabban kétfülű edény, vagy kétfülű csésze, tál, korsó szerepel a szűk- szavú leírásokban.
A leletek értékelése
Az 1. sírban talált gyöngyöket (3. tábla 3.) mészkő- gyöngyként írta le V. Székely György. Demény Attila (CSFK Földtani és Geokémiai Intézet) mikro-rönt- gendiffrakcióval vizsgálta meg az ásványtani összeté- telét, majd elektron mikroszondával nézett meg egy gyöngyszemet.8 Az eleve fél gyöngyöt műgyantába ágyazva félbevágta és felpolírozta.9 Az alábbiakat állapította meg: a gyöngy fő tömege kalcium-karbo- nát, külseje és belseje körül átalakulási zóna látható.
Ez az átalakulási zóna a gyöngyöt keresztben átszelő repedésben is folytatódik. Az átalakulási zóna belseje mangán-oxidból, vasoxidokból és foszfátból áll, erre rakódik rá a másodlagos karbonát. A foszfát valószí- nűleg a gyöngy mellett levő csontvázból származhat, a mangán és a vas a talajoldatokból. A felszínről ko- rábban lekapart kvarc és goethit a talajból rakódott a mintára. A szövet alapján mészkőgyöngy, ami a talaj- ban erős átalakulást szenvedett (3. tábla 4-5.).
A 2. sírban talált volhyniai tűzkőből készült penge (3. tábla 2.) alapanyaga – vagy a tárgy maga – messzi- ről, talán a mai Ukrajna ÉK-i részéből kerülhetett ide.
A 2. sírban talált kétfülű edényt V. Székely György a
„kannelúrázás” alapján keltezhette a késő rézkori bade- ni kultúrába, amelyet az is erősített, hogy a területen a kultúra településének több objektumából is jellegzetes badeni edénytöredékek kerültek elő. A szóban forgó edény első ránézésre nagyon emlékeztet a hengeres nyakú, nyomott gömbtestű egyfülű bögrékre, korsók- ra, ám kétfülű változatban a késő rézkori kulturális komplexumban jelen ismereteink szerint nem létezett.
Korábbi évszázadokban azonban nagy területen, több kultúrában és több lelőhelyen is megtalálható a kétfülű forma különböző edénytípusoknál. Ismer- jük a bodrogkeresztúri, hunyadihalmi, ludanicei időszakból az ország keleti feléből és előfordul a Balaton-Lasinja kultúrában is. Nagyobb kitekintésben megtalálható a Kárpát-medencétől délre, korábbi kul- túrákban (Krivodol–Sălcuţa–Gumelniţa) és előfordul az ausztriai Bisamberg–Oberpullendorf csoportban is.
A magyarországi leletanyagban a bodrogkeresztúri kultúrában és annak kései időszakában, a hunyadi-
8 Ezúton is köszönöm Demény Attilának e különleges vizsgálatot, amelyet rézkori gyöngyökön még nem alkalmaztak. Az eredmények összegzését ld. az Appendixben Demény Attilától.
9 A minimális roncsolással járó vizsgálathoz Rosta Szabolcs igazgató úrnak köszönöm az engedélyét.
30
A R C H A E O L O G I A C U M A N I C A 5 halmi szakaszban is vannak kétfülű csészék vagy kor- sószerű edények, ha nem is nagy számban.
A 2003-ban Panyola-Vásármező-dombon, a 72. sírban feltárt kétfülű csésze10 párhuzamait Patay Róbert gyűj- tötte össze a szakirodalomból. A bodrogkeresztúri kultúra korai szakaszába keltezett Tiszakeszi–Fáykert, Magyarhomorog–Kónyadomb, Tiszavalk–Tetes, Kun- szentmárton–Pusztaistvánháza és Szentes–Kistőke lelőhelyekről említett hasonló edényeket.11
Bodrogkeresztúrról őriz a MNM kétfülű csészéket.12 Érd-Érdligetről közli egy bögre rajzát Patay Pál.13 Kis- körösről is szerepel egy díszítetlen edény rajza a kö- tetben.14 Fényeslitkéről is ismerünk ilyen edényt.15 Ti- szadob–Borziktanyáról szépen díszített kantharoszt közölt Patay Pál.16
Az említett kétfülűek azonban nem hosszú hengeres nyakkal készültek, hanem alacsony, széles szájú csé- szék vagy tálformák két, leggyakrabban az edény alsó harmadából vagy középső részéből indított és alig a perem fölé emelkedő füllel.
A bodrogkeresztúri kultúrával közel egyidős, jellem- zően a Dunántúl és az Alföld északi részén valamint Budapest környékén megtelepedett ludanicei népes- ség is ismerte ezt az edényformát. G. Csánk Vera egy budapesti leletmentésből (XVII. Csabai út 50) említ sírból előkerült depas amphikypellont. A díszített edényt M. Virág Zsuzsanna közölte.17 A Budapest környékének középső rézkorát elemző tanulmányban Nagykovácsi-Remetehegy-Alsóbarlangban rétegekből származó további nyolc, kétfűlű edényből származó töredéket publikált M. Virág Zsuzsanna,18 többek kö- zött ebben az edénytípusban látja a ludanicei csoport és a bodrogkeresztúri kultúra közötti kapcsolatot.19
10 PATAY 2006, XIII. t. 2.
11 PATAY 2006, 11. A felsorolt leletek szinte kivétel nélkül sírból szár- maznak.
12 PATAY 1961, VII. t. 3–4. A 3. sz. rajzon szereplő edény díszítése na- gyon hasonlít a panyolaira. Patay Róbert csak néhány analógiát sorolt fel a panyolai edényhez. Ezeknél fölöslegesnek tartom az eredeti publi- kációt is idézni. A nála nem szereplő edényeknél viszont az első közlésre hivatkozom a soron következő lábjegyzetekben.
13 PATAY 1961, XI. t. 11.
14 PATAY 1961, XVI. t. 6.
15 PATAY 1968, VI. t. 9.
16 PATAY 1974, Taf. 12. 2.
17 CSÁNK 1973, 257–258; M. VIRÁG 2002, 95–96, Fig. 11. 1.
18 M. VIRÁG 1997, 8. kép 1–8.
19 M. VIRÁG 1997, 12.
Ugyancsak ő a Ludanice-kultúrából további edényeket is közölt. Adonyból egy, talán sírból előkerült, díszí- tett példányt,20 Lábatlanról egy hosszú nyakú, széles szájú, hasán bütyökkel díszített edényt,21 és Nyerges- újfaluról egy rövid nyakú, díszítetlen csészét.22 Kétfülű bögre került elő Budapest–Aquincumban, a gázgyár melletti lakótelep építését megelőző feltárá- son a Ludanice-kultúrába tartozó sírból.23 Az elter- jedési területtől messze eső Mosonszentmiklós-Pál- major lelőhelyről is közölt M. Virág egy változatot a Ludanice-kultúra települési objektumából.24
M. Virág a Budapest, III. Nánási út 75–77. sz. terüle- ten feltárt település objektumaiban (25. és 103) kétfülű edények töredékét is megtalálta.25 Több olyan is volt (60. és 149. objektum), amelyeket a szerző kérdőjele- sen sorolt ehhez az edényformához.26 Az ismert és az újabban előkerült kétfülű edényeket viszont már több típusra tudta bontani, alacsonyabb, széles szájú kétfűlű edényeket és hosszúnyakú, alul súlypontozott magasabb változatot különített el.27 Az egyik töredék hasvonalán a fülekkel átellenes oldalon egy-egy lapos bütyök van.28 Ugyanilyet Lábatlanról közölt koráb- ban.29
Részletesen elemezte a díszítéseket is. A kétfülű edé- nyek többsége díszítetlen, a díszítetteknél a bekarcolt díszítés nagyon ritka, a Nánási úti lelőhelyen egyetlen töredéken fordul elő.30 A bekarcolt mintázat a Balaton–
Lasinja kultúrában és a bodrogkeresztúriban is előfor- dul. A bemélyített díszítés nem jellemző a Ludanice körre, ez a díszítési mód más elemekkel együtt később válik gyakorivá.31
A Ludanice kultúrával párhuzamos Retz–Gajary–
Furchenstich körben is találunk erőteljes árkolásokat, határozottan bekarcolt, szinte vésett mintákat, de a
20 M. VIRÁG 1995, Abb. 9. 1.
21 M. VIRÁG 1995, Abb. 9. 2.
22 M. VIRÁG 1995, Abb. 9. 3.
23 HORVÁTH 2003, 2. ábra 4.
24 M. VIRÁG–FIGLER 2007, Fig. 8. 10.
25 M. VIRÁG 2013, 2, kép 5 = M. VIRÁG 2014, Fig. 3. 5; M. VIRÁG 2013, 2. kép 6 = M. VIRÁG 2014, Fig 3. 6; M. VIRÁG 2013, 9. kép 3= M. VIRÁG 2014, Fig. 8. 3.
26 M. VIRÁG 2013, 5. kép 1, 7. kép 1, 4, 6, 12. kép 4–7.
27 M. VIRÁG 2013, 75.
28 M. VIRÁG 2013, 6. kép 5 = M. VIRÁG 2014, Fig. 6. 3.
29 M. VIRÁG 1995, Abb. 9. 2.
30 M. VIRÁG 2013, 12. kép 4 = M. VIRÁG 2014, Fig. 11. 3.
31 M. VIRÁG 2013, 78.
nemesnádudvarihoz még formailag hasonló edényt sem találtam. Az erőteljes bemélyített, vésett díszítés a Coţofeni kultúrában is megtalálható, de kétfülű edény nincs.
A Dunántúlon a Balaton–Lasinja kultúrából Horváth L. András közölte Nagykapornakról egy kétfülű, dí- szítetlen csésze töredékét.32 Gellénházáról különböző objektumokból is ismert kétfülű edény.33
Az edénytípust elemezve megállapította, hogy a két- fülű csészéket a korábbi kutatás korszakjelzőnek tar- totta a Kárpát-medencében.34 Elisabeth Ruttkay a Ba- laton–Lasinja I horizont legfontosabb edénytípusának nevezte, de arra is rámutatott, hogy ez az edény a Kár- pát-medencétől délre, korábbi kultúrákban (Krivodol–
Sălcuţa–Gumelniţa) is megtalálható és előfordul az ausztriai Bisamberg–Oberpullendorf csoportban is.35 A Balkánon a Krivodol–Sălcuţa–Gumelniţa kultúrák-
ban találunk erőteljesen díszített edényeket. Sălcuţa lelőhelyről ismert egy rövid nyakú, kettős kónikus testű, hangsúlyos hasvonalú kétfülű edény, amelynek nyakán körbefutó párhuzamos vonalköteg van, hasán mezőkbe rendezve, ellentétes irányú, ferde bemélyíté- sek vannak.36 A különböző típusú kétfülű edényekből számos típust láthatunk a Krivodol–Sălcuţa komple- xum különböző időszakaiból az újabb publikációk- ban,37 de egyik sem rokona edényünknek.
A 2. sír keltezése
A badeni kultúrát megelőző évszázadok távolabbi régiókból és térségünkből felsorolt kétfülű edényei alapján megállapítható, hogy ezek között nem talál- tuk meg a nemesnádudvari edény analógiáját. A nagy területről ismert edények csak abban hasonlítanak a most közölt példányra, hogy kétfülűek és egyik-má- sikon még valamiféle díszítés is van, de egyiken sincs ilyen erőteljes árkolás az edények hasán, a füleken sem fordul elő ilyen hangsúlyos díszítés. Így tehát nem ju-
32 HORVÁTH 1991, 3. kép 5.
33 HORVÁTH–H.SIMON 2003, Abb. 23. 5, Abb. 6. 2.
34 Ennek alapja Trója radiokarbon korhatározás előtti keltezése volt.
H. Schliemann a trójai ásatásokon előkerült, ún. Priamosz kincsben megtalálta azt a kétfülű csészét, amellyel bizonyítva látta a Homérosz- eposzok világának valóságát. Ez a depas amphikypellon forma jelentette sokáig a kronológia szinkront nagy területek között.
35 HORVÁTH 1991, 120; RUTTKAY 1991, Abb. 2. 2–3; RUTTKAY 1995, 119, Abb. 4. 1, 12, 123, Abb. 6.4.
36 DUMITRESCU 1974, Fig. 89.
37 KRAUSS 2001, Abb. 23, 2–6; GEORGIEVA 2012, Fig. 3, 5, Table 10.
tottunk közelebb a korhatározáshoz.
Szerencsére lelőhelyünk bekerült abba a nemzetközi archaeogenetikai programba,38 amelynek keretében Magyarország területéről nagyszámú mintából ké- szült radiokarbon korhatározás (Nemesnádudvarról Poznanban) és aDNA elemzés a Régészeti Intézet archaeogenetikai laboratóriumában Szécsényi-Nagy Anna vezetésével. Az eredményeket 2017-ben közöl-
tük a Nature című folyóiratban.39
A 173. objektumban talált emberi maradvány kora:
4230-3965 calBC 2 szigma pontosággal közé tehető.40 A Balaton-Lasinja kultúra így kizárható,41 a sír későbbi.
A középső rézkor második feléből a Budapest-Nánási úti telep 60. objektumából42 szintén van keltezett ada- tunk. Az objektumban 60 cm mélyen talált állatcsont mérése szerint 4217–3969 calBC 1 szigma,43 amely intervallum csaknem azonos a nemesnádudvarival.
A budapesti lelőhely a Ludanice-kultúrához köthető, amely párhuzamos a Hunyadihalom-kultúrával a Du- na-Tisza-közén, így a Ludanice/Hunyadihalom idő- szakra keltezhetjük e különleges darabot.
Összegzés
A 2. sírban talált különleges díszítésű kétfülű edény jelenleg pontos analógia nélküli sírmelléklet. A bodrogkeresztúri kultúrán kívül a középső rézkori különböző régészeti komplexumokból – a nagy fe- lületű feltárások ellenére is – még kevés temetkezést ismerünk, ám ezekből került elő a kétfülű edények többsége. Hasonló a helyzet a későbbi korokban is.
A korai bronzkorban Anatóliában is a leggyakrab- ban temetkezésekből kerülnek elő különböző depas amphikypellon edények, ám ott sem kerül túl sok a sírokba.44 Mindebből arra következtetünk, hogy ez az edénytípus a hitvilághoz kapcsolódik és csak bizo-
38 Kulturális átalakulások a Kárpát-medence 4000 éves őstörténetéből c. projekt.
39 LIPSON et al. 2017, Extended Data Fig. 1.
40 Poz-83638. Supplementary information: Parallel ancient genomic transects reveal complex population history of early European farmers bioRxiv preprint first posted online Mar. 6, 2017;
doi: http://dx.doi.org/10.1101/114488. 1-34 41 ČATAJ 2014, Fig. 3.
42 M. VIRÁG 2014, Fig. 6. 3 (60. obj. 3. rétegből).
43 deb-17274: M. VIRÁG 2014, Fig. 16.
44 2019-ben publikálták a Kültepe közelében illegális ásatáson előkerült temető későbbi szakszerű feltárásának eredményeit: 67 kora bronzkori pythos temetkezés került elő, amelyek közül néhány sírban jellegzetes kétfülű edény volt (ÖZTÜRK–KULAKOĞLU 2019, Fig. 8, 13, 16).
32
A R C H A E O L O G I A C U M A N I C A 5 nyos személyek sírjába kerülhetett be, azaz státuszjel- ző lehetett.
A sír korát analógiás keltezéssel nem, csak radiokar- bon módszerrel lehetett meghatározni, 4230–3965 calBC között történt az eltemetés. A 260 éves interval- lumon belül a halál pontosabb időpontját nem tudjuk meghatározni.
A nemesnádudvari 2. sz. sír két melléklete – az egye- di edény és a volhyniai kovából készült penge – nem nyújt további támpontot a kulturális komplexum meghatározásához. A korhatározás alapján lehet a bodrogkeresztúri,45 Hunyadihalom- vagy a Ludanice kultúra emléke.
Távolabbi kitekintésben a lelőhelyünk nem sokkal ké- sőbbi, mint a Struma folyó völgyében fekvő Djakovon feltárt kis telep, amely a Krivodol–Salcuta–Bubanj Hum I. időszakra keltezhető. A telepről közölt radio- karbon dátum 4350–4220 és 4330–4220 calBC.46 E lelőhelyen, mint már említettük, kétfülű edények is előkerültek.
Nem zárhatjuk ki azt sem, hogy a Bug–Dnyeszter–
45 A nyomvonalon lévő M9-6. lelőhelyen a bodrogkesztúri kultúra te- metőjét tárta fel V. Székely György 2009–2010-ben (1. kép 2).
46 KRAUSS 2001, 166.
Odera–Duna által meghatározott ukrajnai vagy len- gyelországi, közép-európai területekről csak mos- tanában intenzívebben kutatott kultúrák egyikének relikviáit találták meg Nemesnádudvaron.47
Bács-Kiskun megye déli területének őskoráról ma még keveset tudunk. Az azonban bizonyos, hogy Nemes- nádudvaron különleges leletek kerültek elő a nagyfe- lületű feltárásokon. A most ismertetett kétfülű edé- nyen kívül az M9–3. lelőhelyen találta meg V. Székely György azt a bronzkori kocsimodellt is, amely ugyan- csak nehezen keltezhető, analógia nélküli tárgy.48
Köszönetnyilvánítás
Köszönettel tartozom †V. Székely Györgynek, hogy a sírok közlési jogát átadta. A sírleírásokat, rajzokat elküldte. Köszönöm Rosta Szabolcs igazgató úr tá- mogatását és engedélyét a leletek kölcsönzéséhez. Kö- szönöm továbbá Vida Ágnesnek a gyönyörű rajzokat, Kiss Bélának a fotókat, Bognár Margitnak a leletek előkeresését és rendelkezésemre bocsátását.
47 A távolság nem kizáró. A késő rézkorból csak egy példát kiragadva:
a Duna-könyökből ismerjük az ugyancsak távoli törzsterületű Coţofeni kultúra sírját Ipolydamásdról (KŐVÁRI 1994).
48 BONDÁR–V. SZÉKELY 2011.
Irodalom
BONDÁR – SZÉKELY 2011
Bondár, Mária – V. Székely, György: A new Early Bronze Age wagon model from the Carpathian Basin. World Archaeology 43:4, 538–553.
ČATAJ 2014 Čataj, Lea : Middle Eneolithic Lasinja and Retz-Gajary cultures in northern Croatia – development of chronology. In: The Neolithic and Eneolithic in Southeast Europe. New approaches to dating and cultural Dynamics in the 6th to 4th Millennium BC.
Hrsg.: Schier, W. – Draşovean, F. Rahden/Westf. Leidorf, 397–408. (Prähistorische Archäologie in Südosteuropa ; Bd. 28) CSÁNK 1973 G. Csánk Veronika: XVII. Csabai út 50. In: A Budapesti Történeti Múzeum leletmentései és ásatásai az 1966–1970. években.
BudRég 22, 257–258.
DUMITRESCU 1974 Dumitrescu, Vladimir: Arta prehistorică în România. Bucureşti.
GEORGIEVA 2012 Georgieva, Petya: Keramikata na kultura Krivodol-Sălkutsa – The pottery of the Krivodol-Sălcuța culture. Sofia.
HORVÁTH 1991 Horváth László András: Rézkori település Nagykapornakon. – Die kupferzeitliche Siedlung bei Nagykapornak. ZM 3, 113–135.
HORVÁTH 2003 Horváth László András: Rézkori temetkezés a Budapest-aquincumi gázgyár mellett – Copper Age burial near the Gasworks at Budapest, Aquincum. In: Vándorutak – Múzeumi örökség. Tanulmányok Bodó Sándor tiszteletére, 60. születésnapja
alkalmából. Eds:Viga Gy. et al. Budapest, 257–267.
HORVÁTH – H. SIMON 2003
Horváth, László András – H. Simon, Katalin: Das Neolithikum und die Kupferzeit in Südwesttransdanubien. Budapest, Inventaria Praehistorica Hungariae 8.
KRAUß 2001 Krauß, Raiko: Die prähistorische Siedlung beim Dorf Djakovo, Kr. Kjustendil (Bulgarien). Ein Beitrag zum Aneolithikum im Srtrumatal. Praehistorische Zeitschrift 76, 129–178.
KŐVÁRI 1994 Kővári Klára: Rézkori sírok Ipolydamásdon. Börzsönyvidék 2, 119–130.
LIPSON ET AL. 2017 Lipson, Mark – Szécsényi-Nagy, Anna – Mallick, Swapan – Pósa, Annamária – Stégmár, Balázs – Keerl, Victoria – Rohland, Nadin – Stewardson, Kristin – Ferry, Matthew – Michel, Megan – Oppenheimer, Jonas – Broomandkhoshbacht, Nasreen – Harney, Eadaoin – Nordenfelt, Susanne – Llamas, Bastien – Mende, Balázs Gusztáv – Köhler, Kitti – Oross, Krisztián – Bondár,
Mária – Marton, Tibor – Osztás, Anett – Jakucs, János – Paluch, Tibor – Horváth, Ferenc – Csengeri, Piroska – Koós, Judit – Sebők, Katalin – Anders, Alexandra – Raczky, Pál – Regenye, Judit – P. Barna, Judit – Fábián, Szilvia – Serlegi, Gábor – Toldi, Zoltán – Nagy, Emese Gyöngyvér – Dani, János – Molnár, Erika – Pálfi, György – Márk, László – Melegh, Béla – Bánfai, Zsolt – Domboróczki, László – Fernández-Eraso, Javier – Mujika-Alustiza, José Antonio – Fernández, Carmen Alonso –Echevarría, Javier Jiménez – Bollongino, Ruth – Orschiedt, Jörg – Schierhold, Kerstin –Meller, Harald – Cooper, Alan – Burger, Joachim – Bánffy, Eszter – Alt, Kurt W. – Lalueza-Fox, Carles – Haak, Wolfgang – Reich, David: Parallel palaeogenomic transects reveal complex genetic history of early European farmers. Nature 08. November 2017. 368–372.
ÖZTÜRK–KULAKOĞLU 2019
Öztürk, Güzel – Kulakoğlu, Fikri: Kizilirmak kavsinin güneyinde yeni bir ölü gömme Geleneği: Kültepe inler daği extramural mezarliği – A New burial custom in the area south of Kizimirmak curve: Kültepe inler daği extramural cemetery.
Ankara Üniversitesi Dil ve Tarih-Coğrafya Fakültesi Dergisi – DTCF Journal Dergisi 59:1, 693–716.
PATAY 1961 Patay Pál: A bodrogkeresztúri kultúra temetői – Die Gräberfelder der Bodrogkeresztúrer Kultur. RégFüz Ser. II. 10. Budapest.
PATAY 1968 Patay Pál: A fényeslitkei rézkori temető – Das kupferzeitliche Gräberfeld von Fényeslitke. JAMÉ 11 (1968) 15–58.
PATAY 1974 Patay, Pál: Die kupferzeitliche Bodrogkeresztúr-Kultur. BRGK 55 (1974) 1–73.
PATAY 2006 Patay Róbert: Kora- és középső rézkori sírok Panyolán – Früh- und mittelkupferzeitliche Gräber aus Panyola. JAMÉ 48, 61–88.
RUTTKAY 1991 Ruttkay, Elisabeth: Das Ende der Donauländischen Welt und Südosteuropa. Mitteilungen der Anthropologischen Gesellschaft in Wien (MAGW) 121, 159–181.
RUTTKAY 1995 Ruttkay, Elisabeth: Spätneolithikum. In: Lenneis, Eva – Neugebauer-Maresch, Christine – Ruttkay, Elisabeth: Jungsteinzeit im Osten Österreichs. St.Pölten–Wien, Wissenschaftliche Schriftenreihe Niederösterreich. Vol. 102–105.
V. SZÉKELY 2012 V. Székely György: Nemesnádudvar határa. In: RKM 2010. Szerk.: Kisfaludi Júlia, Budapest, 303–305.
M. VIRÁG 1995 M. Virág, Zsuzsanna: Die Hochkupferzeit in der Umgebung von Budapest und in NO–Transdanubien (Das Ludanice–Problem).
ActaArchHung 47, 61–94.
M.VIRÁG 1997 M. Virág Zsuzsanna: Adatok Budapest középső rézkorához. A Remete barlang középső rézkori leletegyüttese. – Angaben zur mittleren Kupferzeit von Budapest. Die mitteläneolithische Fundkomplex aus der Remete-Höhle. BudRég 31, 5–40.
M.VIRÁG 2002 M. Virág, Zsuzsanna: Data on the Middle Copper Age archaeological topography of Budapest Environs (sites of the Ludanice
Culture). BudRég 36, 93–113.
M. VIRÁG 2013 M. Virág Zsuzsanna: Középső rézkori település részlete Budapesten, a Nánási úton – Details of a Middle Copper Age Settlement at Nánási út, Budapest. BudRég 46, 67–115.
M. VIRÁG 2014 M. Virág, Zsuzsanna: Connections between the Balaton region and the environs of Budapest as reflected by the Middle Copper Age settlements. In: Mensch, Siedlung und Landschaft im Wechsel der Jahrtausende am Balaton – People, Settlement and
Landscape on Lake Balaton over the millennia. Hrsg.: Heinrich-Tamáska, O. – Straub, P. Budapest/Leipzig/Keszthely/Rahden Westf. 33–62. Castellum Pannonicum Pelsonense, Bd. 4.
M. VIRÁG – FIGLER 2007
M. Virág, Zsuzsanna – Figler, András: Data on the settlement history of the Late Lengyel period of Transdanubia on the basis of two sites from the Kisalföld (Small Hungarian Plain). A preliminary evaluation of the sites Győr-Szabadrétdomb and Mosonszentmiklós-Pálmajor. In: The Lengyel, Polgár and related cultures in the Middle/Late Neolithic in Central Europe. Eds:
Kozlowski, J. K. – Raczky, P. Kraków, 345–364.
34
A R C H A E O L O G I A C U M A N I C A 5
Appendix Attila Demény
The analyses of the beads at Nemesnádudvar
Samples and Analytical Methods
Carbonate powder was collected using a Dremmel hand-held drill and a 1 mm diameter drill bit. One of the beads was embedded in resin, then cut to reveal a cross section. The bead was sampled on the polished surface at three points. Other beads were sampled by scraping the inner surface, after removing secondary carbonate.
Stable carbon and oxygen isotope ratios were measured by reacting carbonate powder samples (150–200 μg) with orthophosphoric acid reaction at 72 °C (Spötl and Vennemann, 2003) and analyzing the evolved CO2 by an automated GASBENCH II sample preparation attached to a Thermo Finnigan Delta Plus XP isotope ratio mass spectrometer (IRMS) at the Institute for Geological and Geochemical Research (IGGR, Budapest, Hungary). Three laboratory standards calibrated through the NBS-18, NBS-19 and LSVEC standards (provided by the International Atomic Energy Agency) were used for inter- and cross-laboratory standardization. The accuracies of δ13C and δ18O values are estimated as better than ±0.1‰.
Results and Discussion
The stable carbon and oxygen isotope compositions (Table 1) were plotted in Fig. 1 along with the compositional field of the Dachstein limestone of the Transdanubian region (Haas et al., 2015). The bead compositions fit the diagenetic trend of Haas et al. (2017). Diagenesis is a rock alteration process that produces secondary carbonate veins in the limestone matrix due to solution migration at elevated temperatures. This is in accordance with the observation that the beads contain calcite veinlets, especially in the embedded bead.
One bead sample yielded lower carbon isotope composition than the other ones. Its isotopic values fit the trend of mixing limestone material and soil carbonate (see Koeniger et al., 2014 for soil carbonate compositions). Most probably the inner surface of the bead contained a thicker cover of soil-related carbonate that was not removed in the cleaning process.
In conclusion the beads were produced from marine limestone material that had experienced extensive diagenetic alteration. Equivalent limestones are ubiquitous in the Transdanubian Range. Secondary carbonate formation took place in the soil after the bodies’ burials, and covered the bead surfaces, or infiltrated the beads along fractures.
Fig. 1. Stable carbon and oxygen isotope compositions of limestone beads. See text for details
δ13C δ18O
Embedded bead, polished surface
1/1 2.00 -6.99
1/2 1.46 -6.90
1/3 1.26 -7.51
Individual beads, inner surfaces
2 1.46 -3.27
3 1.86 -1.52
4 1.32 -2.69
5 -0.07 -3.84
6 2.83 -1.25
7 2.05 -3.59
8 0.94 -8.63
Table 1. Stable carbon and oxygen isotope compositions (in ‰ relative to V-PDB) of limestone beads
Mária Bondár
Unusual Copper Age burials from Nemesnádudvar
1A total of 543 archaeological features dating from various periods were excavated under the direction of György V. Székely on Site M9–7 along the planned track of the M9 Motorway (Fig. 1). According to the field report, the Copper Age features included two Late Copper Age burials.
Grave 1 contained a poorly preserved skeleton with eight limestone beads by the neck (Fig. 2, Fig. 5. 3–5). The beads were submitted to micro-X-ray diffraction and electron microscopy analyses, both undertaken by Attila Demény.
Grave 2 contained the internment of a roughly 50-year-old male, buried with a blade made of Volhynian flint and a finely made, profusely decorated two-handled jug (Fig. 3–4, Fig. 5. 1–2), described as a Baden vessel by the excavator.
However, similar vessels are not known from the Baden culture, and therefore I searched the material record for possible parallels (notes 10–37). However, I did not find any analogies among the few Middle Copper Age two-handled vessels distributed over a large territory.
Thus, the date of the burial could only be determined by means of radiocarbon measurements, which were performed as part of an earlier archaeogenetic research project (notes 38–39). The measurements indicated that the man had been interred between 4230–3965 calBC. However, it is impossible to assign a more precise date within this 260-year-long time interval (notes 40–42).
The dates would allow attribution to the Bodrogkeresztúr, Hunyadihalom, or Ludanice culture. The burial is not much later than the small settlement at Djakovo in the Struma valley, which was dated to the Krivodol-Salcuta-Bubanj Hum I period (4350–4220 and 4330–4220 calBC). However, neither can we reject the possibility that the Nemesnádudvar burials can be assigned to one of the cultures distributed in the region bounded by the Bug, the Dniester, the Odera, and the Danube, whose intense and focused research in the Ukraine and Poland has only begun more recently.
The two grave goods from Grave 2, namely the unique vessel and the blade of Volhynian flint, do not offer any additional clues for the burial’s cultural attribution.
Translated by Magdaléna Seleanu
References
HAAS, J., Lukoczki, G., Budai, T., Demény, A., 2015. Genesis of Upper Triassic peritidal dolomites in the Transdanubian Range, Hungary. Facies, 61, 8.
HAAS, J., Hips, K., Budai, T., Győri, O., Lukoczki, G., Kele, S., Demény, A., Poros, Zs., 2017. Processes and controlling factors of polygenetic dolomite formation in the Transdanubian Range, Hungary: a synopsis. Int J Earth Sci (Geol Rundsch) 106, 991–1021.
KOENIGER, P., Barta, G., Thiel, C., Bajnóczi, B., Novothny, Á., Horváth, E., Techmer, A., Frechen, M., 2014. Stable isotope composition of bulk and secondary carbonatesfrom the Quaternary loess-paleosol sequence in Süttő, Hungary. Quaternary International
319, 38-49.
SPÖTL, C., Vennemann, T. W., 2003. Continuous−flow isotope ratio mass spectrometric analysis of carbonate minerals. Rapid Commun. Mass Spectrom. 17, 1004–1006.
1. This article was written within the framework of the research project
“Complex analysis of the Late Copper Age burials of the Carpathian Basin” (Grant NKFI K-128413).
36
A R C H A E O L O G I A C U M A N I C A 5
1. tábla: Nemesnádudvar M9-6. lelőhely, 1–2. A 2. sír feltárás közben (fotó: V. Székely György)
2. tábla: Nemesnádudvar M9-6. lelőhely, a 2. sír és mellékletei (rajz Vida Ágnes, számítógépes grafika: Szinyei Viktor)
38
A R C H A E O L O G I A C U M A N I C A 5
3. tábla: Nemesnádudvar M9-6. lelőhely. A 1–2. A 2. sír mellékletei; 3. Az 1. sír gyöngyei; 4–5. A jelzett gyöngy elektron mikroszondás fotói (fotók: Kiss Béla, Demény Attila, számítógépes grafika: Szinyei Viktor)
