FORGÁCS ANNA

(1)

Can the CAP fund distribution system be considered unfair to the new Member States?

A frequent criticism of the funds under the CAP is its unequal distribution system. The entitlements are based on the value of historical subsidy receipts, meaning that there are significant disparities between the old and new Member States. In our study an attempt has been made to investigate whether payments to farmers are unfairly shared, and for that reason the distribution system has been examined from two aspects. First, the relationship between a country’s CAP funds and their agricultural performance has been explored. Performance is considered here as the difference between the real agricultural output of a given country and the average difference from the potential output trends fitted through the historical output data of the countries. Secondly, the countries’ share to the total EU agricultural output was compared to assess whether they receive a fair share of the CAP budget. Our results indicate that the CAP payments seem not to support the relatively better performing Member States (a strong negative correlation was found for the old Member States, while no correlation was found for the new member states).

Furthermore, it has been found that the old member states receive a proportion of funds one third larger than their share of total EU agricultural output but the system cannot be regarded as unfair once income levels have been taken into consideration.

Összefoglaló

A 2007-2013-as pénzügyi periódus második felében a KAP pénzek elosztásáról folyó vita frontvonala a régi és az új tagállamok között húzódik. A 2004 után csatlakozott tagor - szágok a folyamatosan szûkülô támogatási keret elosztási elveinek mihamarabbi felü lvizsgálatát követelik, mivel a jelenlegi alapvetôen historikus hozamokon alapuló elosztási rendszer véleményük szerint hátrányos megkülönböztetésben részesíti ôket.

A mezôgazdaságra szánt közösségi pénzösszegek elosztását kutatásunkban két szempont mentén vizsgáltuk. Egyik oldalról, egy korábbi kutatásunkhoz kapcsolódva a mintát leszûkítettük 12 (6 régi és 6 új) tagországra. Országcsoportonként meghatározott poten - ciális pályához viszonyítottuk az egyes országok teljesítményét és amennyiben jelentôsebb mértékben elmaradt egy ország a potenciális pályától, úgy alulteljesítônek, ellenkezô esetben felülteljesítônek írtuk le. A most ismertetett elemzésünkben ugyanerre a 12 or - szágra néztük meg a kibocsátás és a támogatási összeg közötti kapcsolatot, majd ezt egybevetettük a fent ismertetett szempont szerinti eredményekkel. A nyugat európai országoknál erôs negatív korrelációt tapasztaltunk, míg a keleti blokknál gyakorlatilag semmilyen irányú összefüggés nem mutatható ki a kapott támogatás és a kibocsátás között.

LISÁNYI ENDRÉNÉ BEKE JUDIT

²

Hátrányos-e az új tagállamok számára a KAP támogatások

disztribúciója?

(2)

BUDAPESTI GAZDASÁGI FÔISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY ÜNNEPE, 2011

Másik oldalról azt vizsgáltuk, hogy a közösségi támogatásból való részesedés hogyan viszonyul az ország output részarányához. A régi tagállamok elônyére 130%-os rátát kaptunk, amit ugyan nevezhetünk igazságtalannak, de csakis abban az esetben, ha a mezôgazdasági inputokat figyelmen kívül hagyjuk. Ennek igazolására vizsgáltuk a termelési tényezôkre (munka, a tôke és a föld) vetített támogatások mértékét. Eredményeink szerint a támogatásokat csak abban az esetben tekinthetjük igazságtalannak, ha figyelmen kívül hagyjuk azt a tényt, hogy a régi tagállamok magasabb jövedelemszinttel rendelkeznek.

Végkövetkeztetésünk az, hogy a KAP egyik fô célkitûzése, a gazdák számára megfelelô jövedelemszint biztosítása, megvalósul.

Bevezetés

A Közös Agrárpolitika (KAP) az Európai Unió (EU) egyik legfontosabb közös politikája, a mezôgazdasági támogatási rendszer az európai integráció egyik legbonyolultabb rendszere. A rendszer kiépítésénél a közösséget alapító országok a mezôgazdaságot is belefoglalták a közös piac rendszerébe, és a korábbi hagyományosan intervencionalista nemzeti agrárpolitikák helyett közös agrárpolitikát alakítottak ki, amelynek alapvetô célja a piacok stabilizálása, az élelmiszerellátás biztonságának garantálása, méltányos árak biztosítása, a társadalom számára elfogadható jövedelem és életszínvonal megteremtése, valamint a termelékenység emelése a mûszaki fejlesztés növelésével. A mezôgazdaság Európában különösen nagy jelentôséggel bír, hiszen élelmiszereket és alapanyagokat biztosít, miközben szerepe van a foglalkoztatásban, gondozza a földfelszínt, valamint a termék-elôállításon túlmenôen pótlólagos szolgáltatásokat nyújt a társadalom számára. Az 1950-es években, a KAP kialakításakor a mezôgazdaság nemzetgazdaságon belüli szerepe és politikai súlya a jelenleginél jóval nagyobb volt, ez a szerep azonban az elmúlt évtizedekben nagymértékben megváltozott. Az utolsó 15 évben a mezôgazdaság rész - aránya a GDP-ben 3%-ról 2%-ra csökkent, ugyanakkor a foglalkoztatásban részaránya 2,5-szer nagyobb (5,5%). Az ágazatban 2010-ben 5 millió fôvel kevesebben dolgoztak, mint 1995-ben. Ennél nagyobb számban csak az ipar veszített munkavállalóiból, az Európai Tanács adatai szerint a foglalkoztatottak száma ebben az idôszakban a gazdaság egészét tekintve több mint 22 millióval nôtt (European Commission, 2011). Amint az 1. ábrán látható, ez az átlagos 5,5%-os érték az országok közötti jelentôs szórással teljesül. Míg pl.

az Egyesült Királyságban, Belgiumban 1,5%, Németországban 2%, Lengyelországban meghaladja a 15%-ot, Romániában pedig közel 30%.

(3)

1. ábra: A mezôgazdaságban foglalkoztatottak aránya (2008)

Forrás: Eurostat, (a) A mezôgazdasági kiadások az Unió költségvetésének még ma is tekintélyes hányadát képviselik. A hetvenes évekbeli 70% körüli részarány mára jelentôsen lecsökkent: az EU a 2007 és 2013 közötti idôszakban a KAP finanszírozására költségvetésének mindössze 43%-át fordítja. A csökkenés egyrészt annak tudható be, hogy idôközben megszaporodtak az EU egyéb jellegû feladatai, másrészt annak, hogy az agrárpolitika terén megvalósult reformok jelentôs megtakarítást eredményeztek, továbbá az EU nagyobb összegeket fordít vidékfejlesztésre; a 2007–2013-as idôszak során ez a terület a közös költségvetés 11%-át képviseli (Financial Framework 2007 – 2013).

(4)

1. táblázat: Az EU KAP-ra fordított kiadásai (1961-2009)

Forrás: EU Budget, 2008, 2009 és 2010 Amint az 1. táblázatból leolvasható, az EU teljes költségvetésébôl mezôgazdaságra (és késôbb vidékfejlesztésre is) fordított kiadások az elmúlt mintegy fél évszázadban jelentôsen megváltoztak, a kezdetben hat tagállamú Közösségben a kiadások alig 10%-ról közel 90%- ra nôttek, majd 1980-ra, a már kilenctagú EU-ban, 70% alá csökkentek. Ez a trend a továbbiakban is folytatódott, az EU-12-ben 1990-re 56%-ra, majd az ezredfordulón a már 15 tagú Unióban a szûkebb értelemben vett mezôgazdaságra szánt támogatások (vidék - fejlesztés nélkül) 50% alá csökkentek (EU Budget, 2008). A közösségi költségvetésben még ma is a KAP a legnagyobb tétel, amit a jövôben sem terveznek 40% alá szorítani, ez pénzben kifejezve évente mintegy 50 milliárd eurót jelent (ami hozzávetôlegesen fél éves magyar GDP-nek felel meg).

2. ábra: EMOGA (késôbb EMGA és EMVA) által finanszírozott támogatások (1965-2011)

Kategória\év 1965 1970 1980 1990 2000 2010

Teljes költségvetés %-ában 8,5 86,9 68,6 56,1 54,7* 46,3*

Millió euró 29 3.108 11.292 25.605 44.949* 56.647*

*Természeti erôforrások megôrzése és kezelése támogatási program

(5)

3. ábra: KAP támogatások az EU költségvetés százalékában (1965-2011)

Forrás: EU Budget Financial Report 2008, 2009, 2010, EU 2011 A költségvetési arány csökkenése nem jelenti egyben a pénzösszeg csökkenését is, a KAP keretében szétosztott támogatások összege 1980-ban 10 milliárd euró volt, míg 2010-re meg - közelítette a 60 milliárd eurót. A 2. ábra a nominális összeg folyamatos emelkedését mutatja.

Ebben a kutatásunkban a támogatás jogosságát két szempont mentén vizsgáltuk, egyik oldalról a teljesítmény viszonylatában, másik oldalról országcsoporthoz tartozás szerint.

1. Van-e kapcsolat a támogatás mértéke és a teljesítmény között?

Ebben a részben arra a kutatásunkra alapozva, amelyet 12 európai uniós tagország agrár - teljesítményérôl végeztünk, a szektorális kibocsátási érték és a kapott uniós támogatás közötti kapcsolat meglétét próbáltuk meg igazolni, avagy elvetni. Korábbi vizsgálatainkban, (kétvál - tozós lineáris regresszióval illesztett tényadatokkal) meghatároztuk a nyugati illetve a keleti országokra vonatkozó potenciális pályát és az attól való egyedi ország-eltérések alapján alakítottunk ki véleményt a 12 tagállam mezôgazdasági teljesítményére vonatko zóan.

Számításaink szerint potenciális kibocsátásuk közel kétszeresét (178%) nyújtották a hollandok, a németek is relatíve jól teljesítettek (111%) és még a franciák is potenciális pályájuk felett mozogtak (107%), míg az olaszok kibocsátása -e (74%), az osztrákoké 40%- a a potenciálisnak. A keleti országokat tekintve Szlovákia teljesített a legrosszabbul (86%), Csehország a legjobban (112%). A másik 4 vizsgált országnál nem szignifikáns az eltérés a potenciális pályától, a magyarok és a lengyelek valamelyest elmaradtak tôle, a szlovének 2%- kal, a románok 8%-kal haladták azt meg. Ennek bázisán, a támogatás és a kibocsátás közötti viszony szorosságát tekintettük át, arra a kérdésre kerestünk választ, vajon az uniós költségvetési pénzeket azok az országok kapják-e amelyek valóban „megérdemlik”. Arra a

(6)

következtetésre jutottunk, hogy szinte semmilyen kapcsolat nem mutatható ki a kettô között.

A támogatás és a kibocsátás kapcsolatát mutató korrelációs együtthatókat is számítottunk a 2005-2009 közötti idôszakra (2. táblázat).

2. táblázat: Korrelációs együttható: a támogatások és az ágazat kibocsátásának viszonya a 12 tagállamban (2005-2009)

Forrás: Eurostat és EU Budget 2009 Financial Report

2. Igazságos-e a támogatások elosztása a régi és az új tagállamok között?

A kutatás ezen szakaszában azt vizsgáltuk meg, hogy vajon az EU agrártámogatásai igazságtalanul elônyben részesítik-e a régi, fôként a nettó befizetô, erôs lobbi erôvel bíró tagországokat.

Országok Kibocsátás (PPS) Kibocsátás Kibocsátás (PPS) Kibocsátás és támogatás és támogatás és támogatás a és támogatása

kibocsátás %-ában kibocsátás %-ában

DK 0,277 0,231 -0,611 -0,638

DE 0,554 0,471 -0,986 -0,990

FR 0,333 0,237 -0,878 -0,907

IT 0,400 0,179 -0,691 -0,829

NL -0,511 -0,657 -0,758 -0,861

AT -0,485 -0,450 -0,914 -0,892

Csoport átlaga 0,095 0,002 -0,806 -0,853

CZ 0,043 0,435 -0,317 0,129

HU -0,743 -0,514 -0,836 -0,620

PL 0,727 0,739 0,437 0,505

RO 0,392 0,594 0,249 0,464

SI -0,561 -0,315 -0,760 -0,529

SK 0,125 0,600 -0,045 0,460

Csoport átlaga -0,003 0,256 -0,212 0,068

(7)

3. táblázat: Támogatásintenzitás a két országcsoportban

Elsôként a támogatási részarány és a mezôgazdasági kibocsátási részarány viszonyát vizsgáltuk a 2005-2009 közötti idôszakra (3. táblázat „a” sor).

A régi tagállamoknak nyújtott támogatás részaránya egyötödével haladja meg ezen tagállamok kibocsátási részarányát, miközben 12 újonnan csatlakozó tagország esetén ez a mutató 100% alatt marad (92%). Amennyiben a két rátát egymásra vetítjük, akkor kapjuk a táblázat utolsó oszlopában szereplô értéket, amelyet úgy értelmezhetünk, hogy a régieknek nyújtott támogatás közel 30%-kal meghaladja az újakét.

Megvizsgáltuk a termelési tényezôk (föld, munkaerô, tôke) egységére vetített támogatások értékét is.

A megmûvelt földterület (UAA) és a támogatások viszonyánál a régi tagországok esetében közel kétszeres (1,8) értékeket találtunk (3. táblázat „b” sor). Az Éves Munkaerô Egységre (AWU) vetített támogatásokat figyelembe véve a régi (EU-15) tagországok esetében közel ötszörös (4,62) értéket figyelhetünk meg (3. táblázat „c” sor). A tôke tekintetében megállapításainknál némi óvatosságra van szükség, mert a vizsgálatainkhoz rendelkezésre álló utolsó éves (FAO) adatok 2002-re és 2003-ra vonatkoznak. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy a tôkeállomány rövid-, ill. középtávon jelentôsen nem változik, mivel a tôke- termelés hányados viszonylag állandó.

A két országcsoport összevetésekor nem találtunk különbséget a tôkére vetített támo - gatásokban (1,00). Ezt értelmezhetjük úgy, hogy a támogatások a tôkeállomány pótlásának azonos mértékét biztosíthatják (3. táblázat „d” sor).

Összefoglalóan, jelentôs mértékû egyenlôtlenségeket figyelhetünk meg a föld és a munkaerô tekintetében, az eltéréseket magyarázzák a tényezô termelékenységbeli

Tényezôk EU15 Újonnan csatlakozó (régi/új)

átlaga országok átlaga Ráta a) Támogatási részarány és

a mezôgazdasági kibocsátási

részarány viszonya 1,18 0,92 1,28

b) Területre jutó támogatás

(Euró/UAA) 411,26 228,23 1,80

c) Munkaerôre jutó támogatás

(1000 Euró/AWU) 10,04 2,17 4,62

d) Mezôgazdasági tôkére

jutó támogatás 0,10 0,10 1,00

e) Egy fôre jutó

támogatás (Euró) 146,68 67,23 2,18

f) Egy fôre jutó támogatás az egy fôre jutó GDP (PPP)

arányában (%) 5,11 4,31 1,18

(8)

mutatójának tekinthetô egy fôre jutó támogatások esetén 2,18 rátát kaptunk (3. táblázat

„e” sor). Ez az adat azonban torzíthat, mert nem veszi figyelembe a meglévô jöve - delemkülönbségeket. Annak érdekében, hogy a támogatások elosztási rendszerének igazságosságát értékelhessük, az egy fôre jutó támogatások nagyságát az egy fôre jutó GDP (PPS-ben mérve) adatokhoz mértük (3. táblázat „f” sor). A két országcsoport rátája 1,18, ami úgy értelmezhetô, hogy reálértéken az új tagországokhoz képest mindössze 20%-kal több támogatást kapnak a régi tagországok. Ez az olló akár már a közeljövôben is záródhat a KAP reformok és a várhatóan csökkenô költségvetés hatására.

Következtetések

Eredményeink szerint nem mutatható ki kapcsolat a KAP támogatások és a termelékenység között. Nem a jól teljesítô országok kapják a támogatást, másik oldalról nézve a támogatás nem eredményez magasabb ágazati kibocsátást. Az elosztási rendszer csak abban az esetben tekinthetô egyenlôtlennek (régi vs. újtagországok), ha figyelmen kívül hagyjuk, hogy a régi tagországok jövedelemszintje magasabb. Ha nem tekintünk el a jövedelem - különbségektôl, akkor a régi tagországoknak nyújtott nominálisan kétszeres értéket mutató támogatás nem tekinthetô egyértelmûen igazságtalannak. A tôkére jutó támogatás azonos a régi és új tagországokban, mindkét csoportnál ugyanolyan mértékben biztosítja a támogatás a tôkepótlást. Ez ugyan az arányokat tekintve igaz, de a valóságban úgy jelenik meg, hogy a régi tagállamokban a gazdálkodás jóval magasabb tôkeintenzitást mutat, miközben az újakban a hiányzó tôkét munkaerôvel helyettesítik. Ennek egyik eklatáns bizonyítéka az 1. ábra. Mindezek egy olyan új kutatás lehetôségét vetítik elôre, amelyben a tôkeellátottságot vizsgálnánk historikus megközelítésben.

(9)

IRODALOMJEGYZÉK

AGRICULTURE AND RURAL DEVELOPMENT. The 2010 Agricultural Year, http://ec.europa.eu/agriculture/agrista/2010/table_en/en351.htm EU BUDGET, FINANCIAL REPORT (2008):

http://ec.europa.eu/budget//library/biblio/publications/2009/fin_report/fin_report_09_en.pdf EU BUDGET, FINANCIAL REPORT (2009):

http://ec.europa.eu/budget//library/biblio/publications/2009/fin_report/fin_report_09_en.pdf EU BUDGET, FINANCIAL REPORT (2010):

http://ec.europa.eu/budget//library/biblio/publications/2009/fin_report/fin_report_09_en.pdf EUROSTAT, A: Output of the agricultural industry - basic and producer prices http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/table.do?tab=table&init=1&language=en&p code=tag00102&plugin=1

EUROSTAT, B: Employment and unemployment (Labour Force Survey)

http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/employment_unemployment_lfs/data/database FAO STATISTICAL YEARBOOK (2010):

http://www.fao.org/economic/ess/ess-publications/ess-yearbook/ess-yearbook2010/en EUROPEAN COMMISSION (2011): Background on sources of growth, Information

prepared for the European Council, 23 October).

http://ec.europa.eu/commission_2010-2014/president/pdf/background_sources_en.pdf FINANCIAL FRAMEWORK 2007 – 2013

http://ec.europa.eu/budget/figures/fin_fwk0713/fwk0713_en.cfm#cf07_13 EU (2011) Az Európai Unió Hivatalos Lapja magyar nyelvû kiadás, 54. évf. 1. kötet,

http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2011:068:FULL:HU:PDF

(10)