Lützel, H. és munkatársai: A nemzetgazdasági elszámolások revíziója

544

tikában pedig részletezés nélkül szerepelte- tik ezek bevételeit. Végső soron emiatt in- iormációveszteség mutatkozik. A statisztikai megfigyelést - a szerző véleménye szerint -—

teljesebbé, megbizhatóbbá lehetne tenni, ha a termelési statisztika az előforduló ipari szolgáltatásokat is tételesen tartalmazná.

A kisszövetkezetek az egyszerűsített adat—

szolgáltatósok révén tehermentesithetők, de ez nyilvánvaló információveszteséggel is jár.

Reális képet ad a termelési statisztika az ipar egészéről. amíg a szervezeti változások nem jelentősek. Amikor azonban megszűnik a szervezeti stabilitás (például az ipari ro—

botok elterjedése folytán vagy a korábbi nagyvállalatokból kivált. önállósított kisszer- vezetek számának gyors növekedése miatt) és a strukturális mozgások felgyorsulnak. az iparstatisztikát is érintik a változások. A szer—

ző úgy véli, hogy a jelentéstételi kötelezett- ség alsó határa emiatt felülvizsgálatra szo-

rul.

(ism.: Nádudvari Zoltán)

LUTZEL. H. és munkatársai:

A NEMZETGAZDASÁGI ELSZÁMOLÁSOK REVlZlÓJA

(Revision der Volkswirtschaltlichen Gesamtrech- nungen 1960 bis 1984.) —— Wirtschaft und Statistik.

1985. 5. sz. 603—617. p.

A csupán ritkán sorra kerülő teljes körű számbavételekből származó kiinduló adatok figyelembevétele. a bázisárak átállítása és az esetleges módszertani módosítások vég- rehajtása érdekében a Német Szövetségi Statisztikai Hivatal többéves időközönként átdolgozza a nemzetgazdasági elszámolások eredményeit. A tanulmányban a legfonto- sabb módosításokról, valamint azok hatásai- ról szólnak a szerző és munkatársai és a re—

vízió eredményeként kapott értékeket táblá- zatos formában hasonlítják össze a koráb- ban nyilvánosságra hozott adatokkal.

A nemzetgazdasági elszámolások rendsze- res időközönkénti revíziója elkerülhetetlen: ez

ugyanis lehetővé teszi

— a teljes körű számbavételek többéves időközön- ként, viszonylag későn rendelkezésre álló eredmé—

nyeinek beépítését;

— az elméletek módszertani továbblejlesztését. ..) számítási módszerek finomítását az osztályozókhoz való jobb illeszkedést;

— az új bázisárra való áttérést.

Az 1985. évi revízió legfontosabb indoka az új, 1980. évi bázisórra való áttérés. A re—

vízió keretében folyó munkák során elsősor- ban az új statisztikai bázisanyagok beépíté- sére törekedtek, és figyelembe vették azokat

az ismereteket is, amelyeket az input-output

táblák felállítása összehangolási folyamatá—

nak során szereztek.

A gazdasági területek szerinti bemutatást 1970-től kezdődően újabb területekre is kiterjesztették. Szemben az 1977. és az 1982.

évi reviziókkal, ez alkalommal nem került sor a módszertani elméletek és definíciók módosítására. Ez a jelentős munkamegta- kerítés mellett azért is fontos. mert a közel—

múltban megjelent adatok összekapcsolása az 1950—től l9óO—ig terjedőkkel így minden nehézség nélkül lehetséges. A témával foglalkozó szakértői tanács véleménye sze- rint azért nem kerülhet sor módosításokra.

mert még számos alapvető probléma vár tisztázásra. és a szükséges számítások el—

végzésére nincs elegendő kapacitás. Külö- nösen a nettó jövedelmek bemutatása prob- lematikus. ugyanis a jelenlegi könyvelési gyakorlat a nemzetgazdasági elszámolások—

ban a nettó bérek és fizetések összegét túl alacsonynak, a vállalati és a vagyonból származó nettó jövedelmeket túl magasnak mutatja ki.

Prablematikus a lakások bérbeadásának kimutatása. A jelenlegi gyakorlat szerint a lakások bérbeadását — beleértve a saját használatú lakásokat —— a lakástulajdonos szektorális hovatartozásától függetlenül a vállalati szektor egy részeként mutatják ki.

Ez azonban bizonyos elemzési célokra alig alkalmas. A lakótér saját használata, de még a magánháztartások által való bérbe- adás is rendszerint nem tisztán vállalkozói szempontok alapján következik be. Ezért tervezik, hogy a lakások bérbeadását és az ehhez kapcsolódó tranzakciókat az eddigi?

vállalati szektorban történő kimutatás mel—

lett a tulajdonosi szektor szerinti tagozódás—

ban is kimutatják.

A bruttó társadalmi termék esetében a revízió viszonylag csekély korrekciókat ered- ményezett. l9óO-tól 1974—ig a folyó áron számított bruttó társadalmi termék értéké- nek módositására nem volt szükség, az 1975——

től 198449 terjedő adatok kissé meghalad- ják a korábban nyilvánosságra hozott érté—

keket, csak 1980 és 1982 a kivétel, amikor negatív irányú eltérés volt. A revízió során a bruttó társadalmi termék értékének mó- dosulásában számos tényező játszott közre a társadalmi termék keletkezési. illetve fel- használási oldalán, ezek azonban többnyire—

kiegyenlítették egymást.

Azzal. hogy a revízió során 1980-as bá—

zisárakra álltak át, a nemzetgazdasági el—

számolások bázisa megegyezik a többi hi- vatalos ár- és volumenindexszel, és megfelel a nemzetközi ajánlásoknak is. A bruttó tár—

sadalmi termék ,.régi" indexsorától a reví—

zió során kiszámított ,.új" értékek alig tér- nek el. A revideált eredmények alapján a gazdasági növekedés mértéke 1984—ben 1960—hoz viszonyitva 110 százalékos a ko- rábbi 112 százalékkal szemben.

STATlSZTl KAl lRODALMl FIGYELÖ

A bruttó hazai termék esetében sem vol- tak jelentősek a revízió következtében adó- dó eltérések. A folyó áron számított bruttó hazai termék értéke 1975 és 1984 között csu—

pán 0.2 százalékkal tér el negatív, illetve pozitív irányban a korábbi számításoktól.

Meg kell azonban jegyezni, hogy egyes ösz- szevont gazdasági ágaknál voltak ennél je- lentősebb eltérések. Ezek közé tartozik a me- ző- és erdőgazdaság és a halászat, :: fel—

dolgozóipar, valamint a közlekedés és ke- reskedelem. A nem vállalkozói szférában azonban csupán jelentéktelen változtatások—

ra volt szükség a revízió következtében.

A termelékenység növekedése —— amelyeta változatlan áron számított bruttó hazai ter- mék egy keresőre jutó értékével mértek — ugyancsak csekélyebb mértékű volt. Hozzá kell azonban fűzni, hogy a keresők számát különböző hivatalos források és az Európai Gazdasági Bizottság mintavételes felvétele alapján felfelé helyesbítették.

A társadalmi termék felhasználási oldalán szereplő egyes aggregátumok revízió utáni

módosulásainak mértéke meglehetősen el—

térő. A legnagyob relatív és abszolút eltéré- sek a kivitel és a behozatal esetében adód—

tak. amelyek azonban kölcsönösen kiegyen—

lítették egymást. 1977-től kezdődően viszony- lag erősen emelkedett (: magánfogyasztás, amellyel szemben csökkentőleg hatottak a bruttó beruházások. A gép-, illetve az épü- letberuházások esetén a revízió utáni érté- kek negatív irányú eltérést mutatnak a régi eredményekhez viszonyítva. A készletváltozá- sok negatív korrekciója még jelentősebb volt.

Az állami fogyasztásnál a revízió következ- tében kimutatott eredmények az előbbieknél jóval csekélyebb mértékűek. Hosszú távon az emlitett módosítások a felhasználási oldal legtöbb aggregátumánál mind folyó, mind változatlan áron csupán gyenge hatást fej-

tenek ki.

A szerzők ezután részletesebben elemzika magánfogyasztás, a gép- és épületberuhó- zások. a készletek, valamint az áruk és szol—

gáltatások kivitele és behozatala régi és re- vízió utáni értékeinek különbözőségét meg- határozó tényezőket. Az utóbbinál különösen nehéz a külföldön végzett épitési tevékeny- ségek bemutatása többek között azért, mert egyes esetekben nehéz eldönteni, hogy a külföldi építkezések a nemzetgazdasági el—

számolások szellemében még belföldi vagy már külföldi gazdálkodó egységként sorolan- dók-e be.

A nemzeti jövedelem, amelyet a bruttó tár- sadalmi termékből kiindulva az amortizáció és a közvetett adók levonásával, illetve a szubvenciók hozzáadásával állapítanak meg, 1975 és 1979 között, valamint 1983-ban és 1984-ben pozitív, 1980 és 1982 között nega- tív irányú eltérést mutat a korábban számí-

545—

tott értékekhez viszonyítva. A szélső értékek mind pozitív, mind negatív irányban 0.3 szó-—

zalékot tettek ki. A nemzeti jövedelem kor- rekciójában a bruttó társadalmi termék újon- nan számított értéke volt a döntő. amely ar revízió alá vett időszak legtöbb évében meg- haladta a korábban nyilvánosságra hozott értékeket. Az amortizáció újraszámítása fo—

lyó (újrabeszerzési) áron magasabb értéket eredményezett. jóllehet a gép- és épületbe—

ruházások növekedését negatív irányban kel-r lett módosítani. A beruházásokra fordított ki—

sebb összegek csökkentő hatását (mennyisé- gi hatás), a valamivel nagyobb mértékben!

emelkedő gépberuházási árak a revízió sze- rint túlkompenzálták. Ez azzal magyarázha- tó, hogy míg az árváltozás azonnal lecsapó—

dik az újrabeszerzési árakon, addig a meny- nyiségi hatás csak megkésve érvényesül. A közvetett adók és szubvenciók esetében vég- rehajtott korrekciók 1976—tól kezdődően a visszatartott forgalmi adó újraszámításánr alapulnak, amely mindkettőre azonos mér—

tékben hát, így végül is nem befolyásolja a nemzeti jövedelmet. A nemzeti jövedelem összetevői közül a nem önálló tevékenység- ből származó bruttó jövedelmet eredeti mő—

don számítják. míg a vállalati tevékenység—

ből és a vagyonból származó bruttó jövedel- mek összege a nem önálló tevékenységből származó bruttó jövedelmeknek a nemzeti jö- vedelemből való levonása után mint mara- dék adódik.

A nem önálló tevékenységből származó jö- vedelmek újraszámítása során kapott ered- mények mindvégig magasabbak a korábbi—

aknál. A maradékként megállapított vállala- ti tevékenységből és vagyonból származó jö- vedelmek — a nemzeti jövedelem és a nem—

önálló tevékenységből származó jövedelmek változása következtében —- 1975 és 1978 kö- zött magasabb, egyébként alacsonyabb ér- tékeket mutatnak a revízió után. A szerzők utalnak arra, hogy a nettó jövedelmek brut—

tó jövedelmekből történő levezetése 0 jöve- delemadó-visszatérítések jövedelmi hovaso—

rolásának tisztázatlansága miatt átdolgozás- ra szorul.

Az állami bevételeknél az eddig nyilvános—

ságra hozott adatokat csak csekély mérték- ben kellett a revízió alapján helyesbíteni.A kiadásoknál szintén nem volt szükség jelen- tős módosításra. alapvető módszertani vál- toztatásokra nem került sor. A bevételeknél elsősorban a szociális hozzájárulások okoz- ták a magasabb értékeket, mig a kiadási ol- dalra az állam bruttó beruházásainak ala—

csonyabb tételei gyakoroltak hatást. A bevé—

telek és a kiadások módosított értékéből ki- számított deficit a vizsgált időszak alatt ala- csonyabb volt a korábban számítottnál.

A magánköltségvetési jövedelmek és azok felhasználása módosított értékeinek kialakí-

546 STATlSZTlKAl *lRODALMl FIGYELÖ

társábon ugyancsak tükröződtek a már em—

litett hatások.

A tanulmányban közölt adatok a nemzet- gazdasági elszámolások tételei—nek részlete—

sebb elemzésére is lehetőséget nyújtanak.

(ism.: Lutzer György)

MOLOMZSANC. D.:

A MONGOL GAZDASÁGIRÁNYITÁS PÉNZUGYI ÉS HlTELMECHANlZMUSA

(Szoversensztvovanie finanszovo—kreditnogo meha-

*nizma upravleníjo narodnüm hozjajsztvom v MNRA)

— Finanszü SZSZSZR. 1985. 10. sz. 9—12. 9.

A cikk rövid áttekintést ad a mongol nép- gazdaság fejlődéséről az 1960 és 1980 kö—

zötti években. A termelő állóalapok értéke 9.8-szeresére nőtt, gyors ütemben növekedett a megtermelt nemzeti jövedelem. Módosulta nemzeti jövedelem struktúrája is. Mig 1970- ben az ipar 22.6 százalékkal járult hozzá a nemzeti jövedelemhez, addig 1983—ban már 322 százalékos volt a részvételi aránya. A (hatodik ötéves tervidőszakban (1976—1980) a nemzetijövedelem-növekmény 68,7 százaléka származott termelékenység növekedésből, a mostani tervidőszakban már a növekmény 739 százalékát adja a termelékenység emel- kedése, ami csak kevéssel marad a Szovjet—

unióban és az európai szocialista országok—

ban elért színvonal alatt.

A Mongol Népi Munkáspárt által kijelölt gazdaság- és társadalompolitika legfőbb irá- nyát a társadalmi termelés hatékonyságának növelésében foglalja össze, a munkatermelé—

kenység szakadatlan fokozása. illetve az anyagi. pénzügyi és munkaerőforrások éssze—

rű hasznosítása útján. A párt XVlll. kong- resszusának határozata értelmében nagy erő- vel folyik a gazdaságirányitási rendszer kor—

szerűsítése. amelynek célja a társadalmi ter—

melés hatékonyságának fokozása, a munka minőségének javítása és a lehető legjobb termelési eredmények elérése.

1981-ben néhány ipari. építőipari és köz—

lekedési vállalatnál gazdasági kísérletet ve- zettek be, majd 1985. január 1—től a kisér—

letbe bevonták az egész könnyűipart. az élel- miszeripart és a hírközlést. A kisérlet célja a központi tervezés szerepének fokozása a népgazdaság előtt álló feladatok megoldá—

sában.

A gazdaságirányitás tökéletesítésére hozott intézkedések között fontos helyet foglal el a pénzügyi és hitelmechanizmus korszerűsí—

tése. Ennek kapcsán megnő a nyereségei- osztás jelentősége. 1975 és 1985 között az anyagi ágazatokban foglalkoztatottak bére 1.7—szeresen nött, mig a vállalati nyereség 2,7-szeresére emelkedett. Ugyanakkor mér- sékelt ütemben emelkedett a forgalmi adó.

de még mindig fontos szerepet játszik mint az állami költségvetés stabil bevételi tortá—

sa (a teljes bevétel 495 százaléka). Forgal- miadó-kivetés elsősorban a külkereskedelmi.

belkereskedelmi és anyagi—műszaki ellátó vállalatokra történik-

A vállalati nyereség több mint 60 száza- lékát elvonják az állami költségvetésbe, a visszamaradó résszel a gazdálkodó szervek rendelkeznek. felhasználhatják anyagi ösz- tönzési alapok képzésére vagy más tervezett

intézkedések finanszírozására.

A nyereségfelosztás—ra normatív módszert vezetnek be, ezen belül befizetési cikkekre határozzák meg az elvonási normatívákat és a vállalatnál maradó nyereségrészt. A nor- matívákat az ötéves tervfeladatokbál kiindul- va állapitják meg éves ütemezésben. figye—

lembe véve a termelés finanszirozási forrá- sait, növekedését és felhasználásait. A visz—

szam—aradó nyereség mértéke a vállalati gaz—

dálkodás végső eredményeitől függ. A nye- reségterv 3 százalékos túlteljesítése esetén a terven felüli nyereség 50 százaléka marad a vállalatnál, ha viszont a túlteljesítés megha—

ladja a 3 százalékot. akkor csak a 25 száza- léka. A nyereségtervet nem teljesítő vállala—

tok kötelesek a normatíva szerinti összeget befizetni az állami költségvetésbe és az el nem ért nyereség mértékében csökkenteni az anyagi ösztönzési alapokra történő elszámo—

lást.

Jelentős szerephez jut az eszközlekötési já- rulék mint az állami költségvetés egyik fon—

tos bevételi tényezője és a termelő kapaci- tások teljes kihasználásának ösztönzője. Mér—

tékét a beruházáshatékonysági tényező szint—

jén állapítják meg (a forgóeszközök és a munkabérek tekintetében is) figyelembe véve a rövid lejáratú bankhitelek kamatlábait.

Magasabb járulékot kell fizetni a használa- ton kivüli gépeke'rt, berendezésekért, és a normatíván felüli áru- és anyagkészleteke'rt, akkor is, ha nincs rajtuk bankihitel. Ezt a vól- lalatnál maradó nyereségrészből kell befizet—

m.

A kutatási és fejlesztési munka stiwona—

lának emelése. a tudományos és műszaki eredmények tökéletesebb hasznositása érde—

kében 1985—től egységes tudományos és tech- nikai feljesztési alapot kell képezni a nye- reség terhére. Ennek felhasználását az Or- _szágos Műszaki Fejlesztési Bizottság ellenőr-

11.

A pénzügyminisztérium ötéves pénzügyi tervet készít, amely tükrözi az ország összes pénzügyi erőforrását. A terv alapját az öt- éves és éves tervek. az ágazati bevételi és kiadási mérlegek, a bank készpénz- és hi—

teltervei. a lakossági bevételek és kiadások mérlege, a globális költségvetés, a külföldi országokkal kötött kereskedelmi—gazdasági.

kutatási és fejlesztési szerződések és megál-