ni azoknak a folyamatoknak, amelyeknek nyomon kísérése éppen hiány- (vagy leg—
alábbis hiányokkal küzdő) gazdaságban kü- lönösen fontos.
Ezek a konfliktusok általában feloldhatók, de csak bizonyos erőfeszítések és bizonyos kompromisszumok árán. Általános volt az a vélemény. hogy ezeket az erőfeszítéseket a konfliktusok nagyságrendjének megfelelő pri—
oritás szerint kell megtenni.
A prioritásnaklolyan dimenziói is helyet kaptak a vitában. amelyeket illetően az el—
térő nézetek nem jutottak a fentiekkel ha- sonló egyetértésre: volt olyan vélemény. hogy a felvételek módszertanának fejlesztését előny- ben kell részesíteni az elemzések módszerta- nával szemben (vagy legalábbis a jelenlegi arányokon kellene változtatni a felvételek módszertanának javára), más vélemény sze—
rint viszont az elemzések módszerét nem szo- bad háttérbe szorítani még a felvételek mi- nőségével szemben sem, mert csak így lehet lépést tartani a statisztika módszertanának világszerte rohamos fejlődésével. A vitának ez a vonulata egy pontban mégis hozott egyet- értést: a reprezentatív módszerek szélesebb körű alkalmazásának szükségességében.
Részben a prioritás kérdéséhez tartozik, részben azonban jóval általánosabb a vitá- nak az a része, amely az információs igé- nyek egyfajta rangsorát érintette. Kifejezésre jutott az a vélemény, hogy a Központi Sta- tisztikai Hivatalnak a legkülönfélébb — hiva- talos és nem hivatalos információs — igénye- ket egyaránt ki kellene elégítenie, a valóban gazdag publikációkon túlmenően is. Ezzel szemben — a statisztika ,,fogyasztóinak" jo- gait nem vitatva -—— megfogalmazódott a fel—
ső szintű állami és gazdasági vezetés infor- málásának elsődlegessége, amely éppen a
gazdaságirányítási módszerek továbbfejleszté- sének fázisában kap erőteljes hangsúlyt.
Egyetértés volt abban. hogy a vállalatokon belüli információ-rendszer az illető vállalatok kompetenciájába tartozik. és ebbe felső szin—
tű beavatkozás nem kívánatos. Bizonyos kül- ső segítség azonban e téren is szükséges. Pél- da erre az árinformáció: a jelenlegi ún. .,kö- vető" ármechanizmusban a vállalatoknak szükségük van olyan (export. nyersanyagim- port. világpiaci stb.) árinformációkra. ame- lyekhez saját áraikat hozzá tudják rendelni.
Ez a kérdés szorosan összefügg a folyamat- ban levő árstatisztikai integrációs program—
mal, amely egységes rendszerbe szándékozik foglalni az árinformációknak a termeléstől a fogyasztásig vezető láncolatát.
A vitában a statisztikai oktatás integrációs porblémái is megfogalmazódtak. Ez egyfelől a különböző statisztikai diszciplinák -— általá- nos statisztika, gazdaságstatisztika. társada- lomstatisztika — összehangolt kidolgozását és oktatását jelenti, amelynek irányában éppen a közelmúltban történtek és a jelenben tör—
ténnek számottevő lépések (új általános sta—
tisztikai tankönyv. egységes gazdaságstatisz—
tikai tananyag). Másfelől szükség van arra, hogy a statisztikai tanszékek legyenek a sta- tisztikai oktatás integrációs centrumai még akkor is, ha egy-egy statisztikai szaktárgy ok- tatása más tudományágak (például a szocio- lógia) módszertani megalapozását szolgálja.
Elengedhetetlen továbbá. hogy a közgazdá- szok minden szakon megfelelő statisztikai képzésben részesüljenek.
A hozzászólásokban kedvező fogadtatásra talált a két akadémiai bizottság közös ak- ciója. és kifejezésre jutott az ehhez hasonló együttes vitaülések rendszeressé. illetve gya-
koribbá tételének igénye.
MAGYAR SZAKIRODALOM
KORNAI JÁNOS:
A HIÁNY
Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1980.
658 old.
Kornai János e könyvét —— véleményem sze—
rint — minden közgazdásznak el kell olvasnia.
Pontosabban el kellene olvasnia, mert meg—
jelenése után napok alatt hiánycikké váltan- nak ellenére, hogy a közgazdasági szakköny- vek sorában viszonylag magas (3100) pél- dányszámban adták ki. Részben ez is a ma- gyarázata annak. hogy részletesebb ismerte—
tést adunk a könyvről, de az is, hogy a szerző több helyen felhívja a statisztikusok, gazda- ságkutatók figyelmét megállapitásaínak, hi- potéziseinek tesztelésére, statisztikai bizonyí- tására. Teszi ezt azért. mert mint mondja:
.,... a könyv legtöbb állítását nem tudom
egyértelműen igazolni" (24. old.) és ezért ,,Meg kellett elégednem azzal, hogy tapasz—
talati úton igazolt elmélet helyett többnyire csak tapasztalati úton tesztelhető hipotézise- ket fogalmazzak meg." (250. old.)
A hiányt — mint a szerző tartja — nem szükséges definiálni. A hiány .,mindenki által ismert jelenség", mindennapi életünknek olyan velejárója, mint mondjuk — kis túlzás- sal élve —- a levegő. A hiány egzakt megha- tározásának mellőzését a szerző azzal ma- gyarázza. hogy a könyv több mint 600 olda- lon erről szól, s véleménye szerint leírása, be—
mutatása. mérési módszerei jól helyettesítik, pótolják a fogalom meghatározását.
A könyv témája ..a hiány általános köz- gazdaságtana", s mint ilyen átfedi (: szoci- alizmus közgazdaságtanát. Kornai műve —
véleményem szerint — jelentős hozzájárulása szocializmus közgazdasági elméletének új- szerű megalapozásához. A szocialista gazda- ságban uralkodó folyamatokat a szerző úgy magyarázza. hogy a két társadalmi rendszer fő jellegzetességeit szembeállítja egymással.
A kapitalista gazdaság is ,,hiánygazdaság".
csak éppen a kereslet hiányának a gazda- sága; mig a szocializmusra a túlzott kereslet- tel szemben az erőforrások hiánya jellemző.
A kapitalizmusban krónikus a munkanélküli- ség — a szocializmusban krónikus a munka- erőhiány. A kapitalizmusban a beruházási te—
vékenységet a jövő értékesítési és profitszer- zési lehetőségeinek bizonytalansága korlátoz- za; a szocializmusra a beruházási éhség, a fejlesztési expanzió a jellemző. A kapitalista gazdaságok a vevők piaca; a szocialista gaz- daságban az eladó az úr. A kapitalista gaz—
daságban krónikus a kapacitáskihasználat—
lanság; a szocializmus nagy árat fizet a ka- pacitások túlzott kihasználásáért. A polgári közgazdászok egész serege — élükön Keynes- szel —- fő témájuknak :: munkanélküliséget, a teljes foglalkoztatottságot tekintették. Kornai szerint ,,a hiánynak hasonló központi szerepe van a szocialista gazdaság számos problémá- jának megértésében, mint a munkanélküliség vizsgálatának a kapitalizmus tanulmányozásá- ban" (20—21. old.) Kornai nem elégszik meg a hiány ,,mechanizmusának" leírásával, de azzal sem, hogy feltárja a hiány okait. Arra keresi a választ, hogy szocialista gazdaságunk az általános és krónikus hiány közepette ho-
gyan tud működni és növekedni.
A könyvet elolvasva valóban felmerülhet az a megállapítás, amit Kornai kollégáitól vél hallani: .,Ez nem új; ezt eddig is tudtuk".
Kornainak azonban bevallottan az az egyik célja: ... .. kimondani olyan gondolatokat, a—
melyek sokak fejében megfordultak már; a- melyek ,benne vannak a levegőben'. Mégpe- dig úgy . .. kimondani, hogy ezek a gondo—
latok logikailag összefüggő rendszerré állja- nak össze, szintézist alkossanak". (27. old.) Véleményem szerint ez sikerült is.
A könyv — eltekintve a fent méltatott be—
vezetőtől és a matematikai függeléktől, vala—
mint a rendkívül gazdag irodalomjegyzéktől
—— tulajdonképpen két nagy részre tagolódik.
A két rész vezérmotivuma, ami a címekben is megjelenik. az ,,alkalmazkodás" árak nél-
kül és árak jelenlétében.
A könyv témájának megfelelően talán úgy lehetne e címeket kibővíteni hogy: alkalmaz—
kodás az általános és krónikus hiánygazdál—
kodás körülményei között.
Arról van szó ugyanis, hogyan alkalmazko- dik a hiánygazdálkodás körülményeihez a ter—
melő, a vevő és az eladó, a beruházó és a munkaerő, (: vállalat és az intézmény árak nélkül, pusztán mennyiségi jelzések, informá—
ciók alapján, és hogyan viselkedik akkor, ha
a mennyiségi folyamatok mellett árak is van- nak? Ennek megfelelően a könyv elsősorban a termelés folyamatát elemzi abból a meg- győződésből kiindulva, hogy .,. .. itt — a ter- melés körében —- található a problémák gyö-
kere". (35. old.)
A könyv első része ,.Alkaimazkodás árak nélkül" címet kapta
A termelő alkalmazkodása a hiányhoz a 2.
és a 3 fejezet témája. A termelés növelése általában három korlátba ütközik: erőforrás—, keresleti és költségvetési korlátba. Arszoci- alista gazdaságban a termelés növelésének korlátja a rendelkezésre álló erőforrások (re- ál-ínputok) mennyisége. Ez ,.kemény. mint a kőszikla". A keresleti és a költségvetési kor- látok viszont magatartási szabáiyosságokat fejeznek ki. A szocialista gazdaságban (: vál- lalatok kereslete ,,csaknem kielégíthetetlen", mert keresletét nem korlátozza keményen fi—
zetőképessége. Kornai szerint a szocialista vállalatok ,,költségvetési korlát/'a puha". A vállalatok csaknem kielégíthetetlen kereslete és puha költségvetési korlátjuk eredménye az általános hiány. A kialakult krónikus és álta- lános hiány mellett szükségszerűen egyszerre
létezik ,.többlet" (slack) is.
A hiányhoz való mennyiségi alkalmazkodás első lehetséges és természetes formája a szerző szerint az lenne, ha a vállalat vala- milyen input hiánya miatt, az ilyen hiány ál—
tal meghatározott szűk keresztmetszetig visz—
szafogja termelését Ez történik a legritkább esetben. Ehelyett a termelés mennyiségi nö- velése érdekében bizonyos inputok hiányát más módszerekkel próbálják áthidalni. Éspe- dig: az output minőségének rontásával, kényszer- helyettesítéssel vagy például az out—
put összetételének kényszerű módosításával:
nem azt termelnek, amit kellene, hanem amit lehet. (54. old.)
Kornai több fejezeten keresztül ismerteti a hiányhoz való kényszeralkalmazkodás külön—
böző módozatait. ami állandó készenlétet. te- szült figyelmet igényel a termelés irányítóitól.
De nemcsak a műhelyekben vannak ..tűzoltó diszpécserek, . minden felelős poszton álló vezető legalább félkézzel diszpécseri munka- kört tölt be: telefonon és személyesen avat—
kozik be a termelés ügyeibe ...". (56. old.) Ugyanakkor a hiányhoz való kényszeralkal—
mazkodás idegeskedéssel, kapkodással, ve- szekedéssel, stresszel jár együtt. És minél na—
gyobb a hiány, ... .. annál erőteljesebbé vá—
lik ez a stressz, annál inkább elvonja az időt és a szellemi energiát a tulajdonképpen sok- kal lényegesebb feladatoktól: a technológia és a termékminőség tartós javításáról". (57.
old.)
Bizonyos mértékű ,.hiány" és ,,slack" min- den gazdasági rendszerben van. A hiány és a slack mutatói minden gazdasági rendszer—
ben valamilyen stabilitást, átlagot, ,,normál
állapotot" jeleznek. A kapitalizmusban a ,.normál hiány" minimális, a klasszikus szo- cialista gazdaságban a hiány intertelmporális átlaga igen magas. A reform utáni magyar gazdaságban a hiány kisebb, mint amennyi előtte volt. Csökkent ugyan a termelési terv feszitettsége, a mennyiségi növekedéssel
szembeni igény, de nem szűnt meg.
Példaszerűen a szerző szerint három olyan tényező van, amelyek a vállalatot arra kény- szerítik, hogy maximalizálja termelését: erre készteti maga a hiány; erre ösztönzik, ezt vár—
ják a felsőbb szervek; és végül maga a vál—
lalat is önszántából, saját akaratából, sa—
ját érdekeitől vezéreltetve hajszolja a meny- nyiségi növekedést. Ez utóbbit Kornai külön fejezetben is kifejti. Szerinte ugyanis a vál- lalatvezetés azonosul munkakörével, ami ,.. ..
egymagában is elégséges ahhoz, hogy létre- hozza az inputok iránti majdnem kielégíthe—
tetlen vállalati keresletet és a csillapitha—
tatlan expanziós törekvéseket". (79. old.) Eddig a termelő szempontjából vizsgálta a szerző a hiányt és a hiányhoz való alkalmaz—
kodást. A könyv következő két fejezete (4. és 5. fejezet) a vevő viselkedését, a vásárlás fo—
lyamatát írja le a hiánygazdálkodás körül- ményei között. Mit tesz a vevő akkor, ha ere—
deti vételi szándéka nem teljesül? Valamilyen más termékkel helyettesiti (kényszerhelyette- sítés), vagy keresi a megfelelő terméket. vagy várakozik, vagy sorban áll; és (vagy) erőfe—
szítéseket tesz az eladó megnyerésére. Hogy végül is a fentiek közül a vevő melyik,,meg—
oldást választja, az a vevő ,,attitüdjétől" is függ. Azért tettük hozzá, hogy ,,is", mert a termelési folyamat. függetlenül az attitüdjé- től. rá is kényszerítheti a vevőt például a kényszerhelyettesitésre. a sorban állásra stb.
A fentiekkel magyarázza meg Kornai a hi- ánygazdaságnak azt a látszólagos paradox jelenségét. hogy: .,... sokmindenből hiány van — s a vevők mégis elköltik a termékek és szolgáltatások vásárlására szánt pénzt. A kényszerhelyettesités (és a többi rokon kény—
szeralkalmazkodási forma) a hiánygazdálko- dás megértésének egyik kulcsa". (109. old.) Ez a magyarázata ugyanis annak, hogy míg globálisan egyensúly van a kereslet és a kiná- lat között, addíg milliónyi termékből, erőfor- rásból slack (többlet) is van. Nyilvánvaló, hogy a hiány és a többlet globálisan nem egyen—
Iegezhető.
A hiánynak és a többletnek egyik jellem- zője a halmozási tendencia: ,,A mennyiségi hajsza, a halmozási tendencia és az anyag- hiány egymást felerősítő, öngerjesztő folya—
mattá kapcsolódnak össze". (117. old.) Ugyan- is a hiány (néha) vásárlási hisztériához ve- zet. Ilyenformán alakul ki az ,,eladók piaca"
(6. fejezet), mert növekvő hiány esetén nem a kínálat alkalmazkodik (: kereslethez, hanem fordítva: a kereslet igazodik a kinálathoz,
ami önmagában is gerjeszti a hiányt. Ez — a szerző szerint -— végső fokon a hiány talán legsúlyosabb következményéhez vezet: ,,Meg- szűnik az a belső hajtóerő. amely kikénysze- ritené a termelés állandó minőségi megúju—
lását". (139. old.)
Ezzel együtt Kornai a 7. fejezetben kifejti:
,,A hiány nem válságtünet. A krónikus hiány az erőforrás—korlátos gazdaság normál álla- pota; összefér normális működésével, növeke—
désével. Sőt, nem egyszerűen, ,összefér' azzal, hanem ez a normál működés egyik állandó tartozéka". (147. old.)
A következő, 8. fejezetben az alkalmazko-
dás gondjairól, nehézségeiről, súrlódásairól
ir a szerző. A mobilizálható készlet növekvő aránya csökkentheti a hiány intenzitását. Ez- zel szemben növelheti a hiányt, ha nagyobb a hiba a döntést hozó (eladó, megrendelő, vevő, beruházó stb.) előrelátásában. Befolyá- solja a hiányt a vevő keresletének ingatagsá- ga és tájékozatlansága; az eladó alkalmaz—
kodásának késlekedése és merevsége. Aszer- ző szerint e lehetséges súrlódások csökkentek a reform után. ami csökkentőleg hatott a hi—
ány intenzitására is.
A következő két fejezet (9. és 10.) a beru—
házó alkalmazkodását irja le, és kifejti.
hogy az expanzió belső kényszere hozza lét—
re, magyarázza a beruházási éhséget. Ilyen- formán a beruházási erőforrások iránti igény majdnem kielégíthetetlen. (208. old.) A beru- házási javak piacán mutatkozó állandó hi—
ányt még több más tényező is felerősíti, pél- dául a beruházási tervek rendszeres alábecs- lése, a mindig felmerülő terven kívüli akciók tömeges igénye. A beruházási erőforrások igénye hosszú hadjárat sok-sok csatával.
Ennek a ,,hadjáratnak" azonban csak egyet- len döntő csatája van, mindjárt a legelején:
.,meg kell szerezni az engedélyt a beruházás megkezdésére". (210. old.)
Külön elemzi a szerző a reform utáni beru- házási tevékenység jellemzőit. Megállapítja, hogy bizonyos javulás ellenére fennmaradt a beruházási feszültség, és ciklikus maradt a beruházási folyamat. Ennek oka: a beruházó- sok költségvetési korlátja továbbra is puha, puhább, mint a vállalati kiadások más cso—
partjainak költségvetési korlátja.
A könyv 11. fejezete a szocialista gazda—
ság egyik legáltalánosabb hiányjelenségét,a munkaerőhiányt elemzi. Történelmileg vi- szonylag rövid időn belül felszámolja a szo—
cialista gazdaság a munkanélküliséget, és garantálja a teljes foglalkoztatottságot.
A munkaerőhiány növekvő intenzitásának is megvannak a sajátos társadalmi veszteségei.
A hiány itt is ,,tartalékolásra" kényszerít. A
növekvő kapun belüli munkanélküliség .,...
lazít/'a a munkafegyelmet, rontja a munka minőségét, csökkenti a dolgozók szorgalmát".
(286. old.) Kornai végül is a foglalkoztatottsóg
elemzése alapján arra a következtetésre jut.
hogy a krónikus hiánygazdaság és ezzel együtt a garantált teljes foglalkoztatottság ,,garantálja" a fokozódó munkaerőhiányt is.
..Ezek . .. kapcsolt áruk. Úgy tűnik. hogy szük- ségképpen együtt jelennek meg." (279. old.) A könyv első részének utolsó (12.) fejezete azt elemzi, hogy a társadalmi kapacitás túl- zott kihasználása, amely a hiánygazdálkodás közvetlen előidézője, milyen haszonnal és költséggel (veszteséggel) jár együtt.
Ide kívánkozik, az. amit a szerző a könyv beruházási (9.) fejezetében mond: .,Az ex- panzió belső kényszere. a csillapíthatatlan beruházási éhség az egyik fő magyarázata annak, hogy a szocialista gazdaság termelő- erői lassulva vagy gyorsulva, de szüntelenül nőnek A szocialista gazdaságban a növe—
kedés még olyankor is erőteljes, amikor a kapitalista gazdaság termelése a kereslet korlátaiba ütközve visszaesik." (215. old.) Az- ért tettük ide a fenti idézetet, mert Kornai -- megítélésem szerint — a növekvő kapacitá- sok és azok növekvő kihasználásából szár- mazó ,.társadalmi hasznot" meglehetősen summázva, ráadásul feltételes módban intézi el: .,Ha az anyagi javak nagyobb bőségét ,haszonnak' minősítettük, akkor — egyébként változatlan körülmények között — termelésük és fogyasztásuk gyorsabb növekedési ütemét is annak kell tekintenünk". (286. old.) Annál bővebben elemzi a szerző a kapacitások túl—
zott kihasználásával együtt járó költségeket, veszteségeket: a hajszolt tempót, az egészsé- gi károsodást, a környezetártalmat, az össze—
zsúfolódást, a stresszt, az ideges hangula- tot stb. Úgy gondolom azonban. hogy e költ—
ségek (ártalmak) jó része nem ,,rendszerspe' cilikus", hanem általában jellemzője az ipari fejlődésnek, a gazdasági növekedésnek. Any- nyi azonban bizonyos, hogy mindezeket a költségeket a kapacitások túlzott (feszített) kihasználása számottevően növeli. Nyilvánva—
lóan itt nem globálisnak minősülő kapacitás- kihasználásról van szó, hanem arról, hogy ..A fizikai erőforráskorlátokba való beleütközés . ezernyi szubmikroszintű szűk keresztmet- szet formájában jelentkezik". (304. old.)
Az ismertetett mű második része .,Alkalmaz—
kodás árak jelenlétében" címet viseli.
E rész első fejezete (13.) a vállalati költ—
ségvetési korlát fogalmát elemzi. Három ti- pusú — kemény, majdnem kemény és puha — költségvetési korlátot mutat be. A kemény költségvetési korlátot az exogén árak. a ke- mény adózási feltételek és a saját pénzfor- rások jellemzik. Ellentétben a puha költség- vetési korláttal. amelynek a jellemzői: a vál- lalat által meghatározott, belső ráfordításo—
kon alapuló árak, a puha adózási rendszer, az ingyenes állami juttatások és a puha hi- telrendszer. Kemény korlátok esetén külső árak mellett a vállalatnak saját pénzéből kell
megélnie: a bevétel és a kiadás egyenlege.
az eredmény (a nyereség vagy veszteség) .,e'Iet—halál kérdés a vállalat számára". (319.
old.) Puha költségvetési korlát esetében a vállalat magatartását a kérés. panaszkodás, alkudozás jellemzi, hogy manipulálja mind- azokat, akiktől az ár meghatározása. az adó elengedése. az állami dotáció. a puha hitel stb. függ. (325. old.) A hagyományos szo—
cialista gazdaságban a vállalat költségvetési korlátja puha, ezt a puha korlátot a reform csupán némileg keményítette meg. A szoci- alista gazdaságban .,Az állam univerzális biz—
tosító intézetként működik, amely — esetleg némi alkudozás után - majdnem teljes egé—
szében kompenzál minden veszteségért". (332.
old.) A szerző szerint a reform után a terv- alku helyébe az újraelosztási. (: szabályozási, az áralku lépett. ilyen körülmények között a vállalatok költségvetési korlátja alapjában vé- ve továbbra is puha maradt. és nem a nye- reségérdekeltség dönti el önmagában a vál- lalat viselkedését.
A következő (M.) fejezet bebizonyítja, hogy puha költségvetési korlát esetén. amihez még intenziv hiány és súrlódás is járul. a vállalat-_
tok kevéssé érzékenyek az árakra. Követke- zésképpen még akkor sem, ha az árak elmé- letileg megfelelnek valamennyi velük szem—
ben támasztott követelme'nynek. Ezért tartja egy kicsit illúziónak a szerző, hogy a jobb árak jelentősebben javíthatják a gazdálko—
dást: ,,Ha a könyvben leírt mindegyik körül—
mény -— valamennyi intézményi adottság, sza- bályozási mechanizmus, motivácíó, magatar- tási szabályosság — változatlan marad, akkor a relatív árrendszer semmiféle változtatása sem képes megszüntetni a vállalati szférában a hiány állandó úiratermelődését". (366. old.) A könyv 15. fejezete azt elemzi. hogy a vállalatoknak milyen hatásuk van a termelői árakra. Bebizonyitja, hogy a hiánygazdálko—
dásban elsősorban az eladó vállalat, de bi—
zonyos mértékig a vevő vállalat is érdekelt az árak emelésében. Minél erősebb a válla—
lat nyereségérdekeltsége minél puhább költ- ségvetési korlát mellett. és minél nagyobb a hiány intenzitása, annál nagyobb a vállala- tok árfelhajtási tendenciája. (Lásd az árfel- hajtási tendencia sémáját a 385. oldalon.) Az, hogy mindezek ellenére (legalábbis 1978- ig) az árak jelentősen nem emelkedtek, a szerző szerint nem a pénzügyi politika ,,érde- me", hanem az ár- és bérszabályozásé.
A bérekről szóló (ló.) fejezet szerint a fo- rint belső konvertibilitása sincs biztosítva, mert a vállalat valamennyi költségvetési kor- látja puha vagy majdnem puha (ár, hitel, adózás, dotáció). kivéve a bérköltséget, a- melynek költségvetési korlátja kemény. Ennek ellenére a szocialista gazdaságban rendkívül erős a bérfelhajtó erő, a béremelés iránti igény, csakúgy. mint például a beruházási
éhség. A ,.tiszta" klasszikus kapitalista gaz—
daságban ,,A termelés irányítói, a műhelyfő- nöktől az igazgatóig a tőkés tulajdonosi ér- dekekkel azonosul, és keményen ellenáll a béremelési törekvésekkel szemben". (418. old.)
A szocialista gazdaságban pedig minden egység a saját részlegének magasabb bért próbál ..kiharcolni" feletteseitől. A hivat- kozási alap itt is ugyanaz. mint a beru—
házási forrásokért folytatott csatában: a ter—
melés növelésével hiányt akarnak kiküszöböl- ni, ehhez viszont munkaerő szükséges, ami szintén ,,hiánycikk". Nincs azonban .,. . . olyan bérpolitika, amely képes lenne megszüntetni az általános krónikus munkaerőhiányt, ha egyszer létrejöttek azok a társadalmi feltéte- lek, amelyek ezt a hiányt folytonosan úira- termelik. (426. old.)
A könyv következő három (17., 18. és 19,) fejezete a háztartások magatartásával foglal- kozik a hiánygazdálkodás körülményei között.
Mint már jeleztük. a bér, a háztartások jö- vedelme kemény költségvetési korlát, ezért a szerző a fogyasztási cikkek hiányának magya—
rázatát a fogyasztói árak elemzésével kezdi.
Kornai három fő elosztási sémát ismertet:
az árverést (aukció), amikor a legtöbbet ígé- rő kapja meg az árut; a kiutalást, amikor a legkülönbözőbb ismérv szerint osztják el az árut (rászorultság, érdem, korrupció stb.): a sorban állást. Azt pedig, hogy a fenti sé- mák ténylegesen milyen arányban osztják el a fogyasztási cikkeket és termékeket a ház- tartások között, bizonyos életszínvonal—politi—
kai megfontolásokon túlmenően, több ténye- ző határozza meg. Az egyik tényező az ár.
Ha a fogyasztói ár nem effektív, hanem név- leges. akkor előtérbe kerül a kiutalás és a sorban állás. A másik, ezzel összefüggő té- nyező a hiány. ,,Minél nagyobb a hiány nor—
mál intenzitása, annál inkább szerephez jut az elosztásban az adminisztratív és a kibocsá—
tói kiutalás, valaminta vevő, illetve a felhasz- náló sorban állása". (452. old.) A fenti sémák tiszta formában nemigen érvényesülnek a va- lóságban. mert egymás mellett párhuzamosan léteznek. A párhuzamos elosztás azonban nyíl- vánvalóvá teszi az egyenlőtlenséget. Ha van pénzed, meg tudod venni piaci áron, ha van ,,társadalmi állásod" megkapod ,,kiutalva", jóval olcsóbban. ,,Aki éveken át vár admi- nisztratív kiutalásra, ingerülten gondol azokra akiknek telik a piaci beszerzésre". (463. old.) Az elosztást számottevően motiválja a to—
gyasztó viselkedése. Ennek elemzése érdeké—
ben Kornai bevezeti a fogyasztói kényszer- helyettesítés és kényszerelköltés megkülön—
böztetését. Három típusú kényszerelköltési motívumot ismertet: a fogyasztó türelmetlen- ségét, a fogyasztó manőverezése't és a fo- gyasztó inflációs anticipációját (amikoris a pénz romlásától való félelmében költi el a pénzét). A kényszerhelyettesités, a kényszer—
elköltés és a kényszermegtakarítás együttvé- ve eredményezi azt, hogy globálisan ugyan egyensúly van a fogyasztói piacon, de részle—
gesen jelentősek a hiányok. Ez összefér azzal a megállapítással, hogy a szocializmusban számottevően nőtt a reálfogyasztás. ,,A hiány nem az ország gazdasági elmaradottságának
következménye". (490. old.)
Csábítónak tűnik az a magyarázat, hogy azért van hiány, mert túl alacsony a hiányzó áru ára. Erre válaszol a szerző a 19. fejezet- ben. A hiány megszüntetéséhez növekvő .,slackre", többlettermelésre, mobilizálható készletre lenne szükség, amit nem tud előte- remteni egyszerűen a magasabb ár. Egyéb- ként is a növekvő készletekben a köztudat valamiféle pazarlást lát, és elítéli a jelentő—
sebb ármozgásokat is. Továbbá: az összes többi puha költségvetésű szektor elszívja a termékeket és a szolgáltatást a háztartá- soktól (vállalat. közület, beruházás, export).
Tehát: ,,A fogyasztói árszínvonal állandósá- ga, növekedése vagy emelkedése összefér a hiány normál intenzitásának tartós fennmara- dásával. A hiány normái nem örökérvényű- ek. Ahhoz azonban, hogy hosszú távon el- mozdul/anak, semmiféle árváltozás egymagá—
ban nem elég". (514. old.)
A 20. fejezet a pénz, a monetáris és a fis—
kális politika szerepét elemzi a hiánygazdál—
kodás kialakulásában és krónikussá válásá- ban. Kornai megítélése szerint szoros kapcso—
lat van a költségvetési korlát keménysége és
a pénz aktivitása között. Leegyszerűsítve: be—
szélhetünk puha pénzről (dotáció, hitel, be- ruházás) és kemény pénzről (bér, a háztartá- sok jövedelme). A szerző bebizonyítja, hogy a pénz puhasága automatikusan, a gazda- ságpolitika szándékai ellenére alakult ki.
A pénz a szocialista gazdálkodásban ,,fá- tyol": nem szabályozza a reálexpanzíót. ,,A reá/expanzió által teremtett, egyre bővülő pénzkeresletet ellenállás nélkül kielégíti a pénzkínálat növekedése". (539. old.)
A könyv befejező két fejezete (21. és 22.) a hiány makroösszefüggéseit és okainak tár—
sadalmi—intézményi viszonyait elemzi. A mak—
roösszefüggések jobb megértése érdekében Kornai bemutatja a hiánygazdálkodás ún.
szívásos modelljét, amelyben víztárolók, csa- pok, szivattyúk, lékek és tömítések, zsilipek és kamrák vannak. A szivattyúk: az export, a beruházás, az !. szektor majdnem kielégíthe- tetlen kereslete kiszívja a mobilizálható ,,slacket" a gazdaságból. A hiány szüli, ger—
jeszti a hiányt: az expanzió belső kényszere, a beruházási éhség, a mennyiségi hajsza, a halmozási tendencia, az erőltetett exportálás, a fogyasztási cikkek nominális árai stb.
Könyvének végén Kornai a krónikus hiány alapvető okát az adott intézményi viszonyok- ban, a túlzott központosításban, a pénzviszo—
nyak és az árak alárendelt szerepében látja.
Ennek bizonyítására bemutatja a vállalat helyzetét a szocializmusban. (576—578. old.) Eszerint a szocialista vállalat szülő—gyermek kapcsolatban van az állammal. A központi ve- zetés átvállalja a felelősséget a vállalat gaz- dasági helyzetéért. de ezért igényt tart arra, hogy valójában ő döntsön -— különböző szin—
teken, olykor egymásnak ellentmondóan — a vállalat helyett. Ezért a vállalatvezetők ezt a paternalizmust egyszerre igénylik és berzen-
kednek ellene. ' .
Az állam és a vállalatok viszonya a reform után jelentősen megváltozott. igaz azonban, hogy a .,rászoruló" vállalatok még most is je- lentős ,,apanázst" kapnak. Önállóságuk két- ség kivül jóval nagyobb, mint a reform előtt, de ha bajba jutnak, mindig számíthatnak a .,szülők" segítségére. Kornai többször és be—
fejezésül is hangsúlyozza. hogy a reform nyo- mán Magyarországon csökkent a hiány inten- zitása, és hasonló irányú tudatos cselekvések-
kel tovább lehet azt csökkenteni.
itt érkeztünk el a könyvvel kapcsolatos ,,hiányérzetünkhöz", nevezetesen ahhoz, hogy a kifejtettek alapján hogyan kell értékelnünk az 1978 utáni fejleményeket? Kornai köny- vét ugyanis 1978 végén adták nyomdába. Ak- kor és azt követően a magyar gazdaságpoli- tikában, a gazdaságirányítás mechanizmusá—
ban. az iparirányítás szervezetében olyan ' változások voltak. amelyeknek jelentősége
csaknem azonosítható a reforméval. Kornai könyvéről — többek között — 1981 márciusá—
ban a Magyar Közgazdasági Társaság ren—
dezett vitát. (ismertetését lásd a Figyelő 1981.
március 18—i számának 3. oldalán.) A vitá- ban felmerült, hogy az 1978 utáni változások (például a hazai kereslet csökkenése. a ter—
melőiár-reform, a költségvetési korlát némi keményedése) nem eredményezik-e a hiány intenzitásának mérséklődését? Kornai szerint erre a kérdésre kellő tapasztalat hiányában nem adható még válasz. Annyi azonban bi- zonyos, hogy 1979-1980-ban -— és úgy tűnik, hogy 1981-ben is —— a hazai kereslet mérsék- lődése visszafogta a kínálatot, a termelést is a kívánatosnál nagyobb mértékben. Ráadá- sul az export az eddiginél is jobban ,,kiszi- vattyúzza" a termékeket, és ezért önmagában a belföldi kereslet korlátozása -— legalábbis ez idáig — nem mérsékelte jelentősebben a hiányt. Bár az is igaz, hogy az eddigi intéz- kedések elsősorban a külső egyensúly helyre- állítását célozták, amit két év alatt lényegé- ben sikerült is elérni. Ez jogosít arra. hogy a megindult folyamatoktól végül is a hiány
mérséklődését reméljük.
Annak mérését azonban, hogy a várt fo- lyamatok milyen arányban teljesülnek, Kornai jórészt a statisztikusokra bízza. Véleményem szerint a ,,hiány intertemporális átlagát".
,,normól állapotát", intenzitásának fokát sta- tisztikailag mérni nem lehet. Milliónyi jelzést,
információt. példát, tapasztalatot. panaszt, esettanulmányt. elemzést stb. lehet gyűjteni.
irni a hiányról, de úgy vélem, hogy a sta- tisztika többnyire nem vállalkozhat arra a fel- adatra, amelyet Kornai szeretne neki kiosz—
tani. Szerintem semmiféle statisztika nem ké—x pes bizonylatokkal dokumentálható módon mérni ,.. .. az akciót megelőző szándékot is"
(58. old.) vagy például ,.szubmikroszinten"
(mondjuk 3 millió termék szintjén) a terme—w lés növelésének .,effektív korlátait" (59. old.).
vagy a hiány okozta pillanatnyi alkalmazko—
dás mindhárom alapformáját (59. old.), vagy ,.. .. egymástól elhatárolva külön-külön , . . . mérni a hiányt és a slacket". (60. old.) Ami—
kor mindezeket leirom, még azt is vállalom.
hogy nem rendelkezem kellő találékonyság—
gal, mert Kornai szerint ,,Kellő találékonyság- gal nagyon sokféleképpen mérhetjük a hi—
ány intenzitását, a kényszerű pillanatnyi al- kalmazkodások elterjedtségét és a slack mé—
reteit". (ól. old.) Nehezen tudom például el—
képzelni a vevő ,.attitüdjének" statisztikai fel—
mérését (95. old.), vagy akár a milliónyi ter- mék iránti kereslet megfigyelését és mérését.
(109. old.) Kornai szerint például a beruhá- zási igény nagysága megfigyelhető és mér- hető. (208. old.) Véleményem szerint a be- ruházási igény felső határa a csillagos ég.
A 12.10. alfejezetben Kornai .,teljes mérték- ben megoldhatónak" látja a társadalmi ka—
pacitás kihasználásából származó hasznok és költségek mérését. (298. old.) Ugyanezt mond—
ja a költségvetési korlát keménységének megfigyelésével és mérésével kapcsolatban.
(326. old.) Különösen nagy feladatokkal biz- za meg a statisztikusokat Kornai az árakat illetően. Hipotéziseinek ..igazságtartalma"
sokoldalú tapasztalati ellenőrzésre szorul.
Például .,A relatív árváltozások és a tényleges vétel, illetve a tényleges input—kombináció közti összefüggések statisztikai vizsgálata idősoros és keresztmetszeti megfigyelések alapján". (353. old.) A szerző a fogyasztási szektor hiánymutatóit a statisztikai megfigye—
lés számára külön részletezi. (479—483. old.) A finanszírozási rendszer ,,puhasága", a pénz passzivitása is statisztikai igazolásra szorul.
(532. old.) És még lehetne sorolni.
A kihívás ,,kemény" visszautasítása ellené- re önkritikát is kell gyakorolnunk. A hiány- gazdálkodással mint olyannal valóban keve- set foglalkozott a gazdaságkutatás. Ha nem is használtuk Kornai terminológiáját.
más szavakkal, más kifejezésekkel, elemzése- ink tanulmányaink gyakran csaknem ugyan- olyan következtetésre jutottak. A kemény vá- lasz ellenére végül is azt kell mondanom:
Kornai könyvéből nagyon sokat tanulhatunk.
rengeteg ötletet kaptunk belőle az empirikus gazdaságkutatás továbbfejlesztéséhez.
Nyilas András
