A bűntettesek nyilvántartásának statisztikai hasznosítása

(1)

A BÚNTETTESEK NYILVÁNTARTÁSÁNAK STATISZTIKAI HASZNOSITÁSN

KOVACSICSNÉ NAGY KATALIN

Ma Magyarországon az igazságszolgáltatással összefüggő információk gyűj—

tése a bűnüldöző szervek operatív munkájához kapcsolódik, éppen ezért az egyes

szervek egymástól függetlenül végzik — a sokszor párhuzamos —— Információk gyüj-

tését, tárolását és feldolgozását. Ez alól csak a 24 éve működő egységes rendőr-

ségi—ügyészségi bűnügyi statisztikai adatgyűjtés kivétel.

A Belügyminisztériumban készülő ,.Bűntettesek nyilvántartása". a Legfőbb Ugyészség által készített ,,Az ügyészi részvétel a büntetőperben". a bírósági sta- tisztikának a jogerős elítéltekre vonatkozó adatgyűjtése és a büntetésvégrehajtás- nak a fogva tartottakról szóló nyilvántartása egymástól és az előbbi egységes rend- szertől függetlenül működik. Közülük a bírósági statisztika és a fogva tartottak nyil—

vántartása ma még kézi úton készül. (Az utóbbi rendszer gépesítése folyamatban van.)

A felsorolt adatgyűjtések csoportosíthatók azon cél szerint, amiért létrehozták őket. Az egységes rendőrségi—ügyészségi bűnügyi adatgyűjtés, az ügyésznek a bün- tetőperben kifejtett tevékenységét számba vevő, valamint a jogerős elítéltekre vo—

natkozó adatgyűjtések célja statisztikai feldolgozás, ezen adatgyűjtések informá- cióit nyilvántartási célokra nem hasznosítják. Ezzel szemben a bűntettesek nyilván—

tartása kizárólag nyilvántartási céllal, a priorálás elvégzésére jött létre, és csak a közelmúltban történt kísérlet ennek az adatbázisnak statisztikai hasznosítására.

A ,.Fogva tartottak nyilvántartása" -— amint neve is mutatja — elsősorban nyilván—

tartási célt szolgál, de ezen adatbázisból készülnek operatív statisztikák is.

Nem kívánok itt azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy a felsorolt adatgyűjtések hogyan lennének összekapcsolhaták, és hogyan lehetne a párhuzamos adatgyüj- téseket koordinálni, mert ez elsősorban az érdekelt szervek feladata. Azt viszont szeretném hangsúlyozni, hogy egy adatbázis létrehozása és karbantartása akkor gazdaságos — nem pénzügyi. hanem eszmei értelemben -—, ha egyidejűleg nyilván- tartási és statisztikai célokat is szolgál. A statisztikai célú információ-rendszerek egy gépi program segítségével adatbankfunkciót tölthetnek be. és ezzel lehetővé

válhatna, hogy a büntetőeljárás különböző fázisaiban információk álljanak ren-

delkezésre azokról a személyekről, akik ellen büntetőeljárás folyik. Másrészről a nyilvántartások (belügyi és büntetés—végrehajtási) statisztikai feldolgozása olyan lehetőségeket nyújt a bűnözés megismerésére. amelyekre az éves adatokra épülő operatív statisztikák nem adnak módot. éspedig a bűnöző-életpályák vizsgálatára.

' Az MKT Statisztikai Szakosztálya Informatikai Szekciójának Kecskeméten, 1986. április 29—30-án tar- tott konferenciáján elhangzott előadás kissé módosított változata.

(2)

KOVACSlCSNÉ NAGY: A BÚNTETTESEK NYILVÁNTARTÁSA 797

A következőkben részletesen kívánok szólni arról a statisztikai feldolgozásról, amelyet a bűntettesek nyilvántartása alapján a Belügyminisztérium Gépi Adatfel—

dolgozási osztályának számítógépes közreműködésével készítettem. A statisztikai

feldolgozást nehezítette, hogy az adatbázis nyilvántartási céllal készült. és az in—

formációk jelentős részét szövegesen és nem kódolva tartalmazza. Ezért a statisztikai feldolgozáshoz ki kellett dolgozni azokat az algoritmusokat. amelyek e szö- veges információk statisztikai kezelését lehetővé teszik.

A BÚNTETTESEK NYILVÁNTARTÁSÁNAK STATISZTIKAI FELDOLGOZÁSA

A jelzett kutatás 1981 őszén indult azzal a céllal, hogy a bűntettesek nyilván- tartása alapján prognózist készítsünk a bűnözésre, ezen belül különös tekintettel

a visszaeső bűnözésre.

Minthogy a bűntettesek nyilvántartásában tárolt adatok összetételéről sem—

miféle információval nem rendelkeztünk, a kutatás első fázisában olyan statisztikai feldolgozásokat kellett elvégezni, amelyek az adatbázis összetételét feltárják.

Valamennyi feldolgozás két különböző, de egymással kapcsolatban álló soka—

ságra készült. éspedig a nyilvántartott személyekre és a nyilvántartott büntetőíté- leteikre. Az előbbi feldolgozásokban minden nyilvántartott személy egyszer szere- pelt, az utóbbiakban annyiszor. ahány büntetőítéletét a nyilvántartás tartalmazza.

Ez utóbbi nem egyezik meg a kiszabott összes büntetések számával, minthogy a nyilvántartás az összbüntetéseket tartalmazza. de az alapítéleteket nem.

Tartalmilag az elkészült feldolgozások három csoportba sorolhatók:

a) az első csoportba tartozó feldolgozások a nem, az életkor, a születési évjárat. a bűncselekmény, illetve a legutóbb elkövetett bűncselekmény éve és a visszaesési sorrend összefüggéseit tárják fel;

b) a második csoportba tartozó feldolgozások a bűnöző-életpályák során elkövetett bűn—

cselekményfajták alapján tipizáljók a nyilvántartott személyeket, mérve az elkövetett bűn—

cselekmény-sorozatok homogenitását;

c) a harmadik csoportba sorolt táblák a bűncselekményfajták és a bűncselekmény—sorozatok homogenitásónak a visszaesési sorrenddel való összefüggését vizsgálják.

A nyilvántartott személyek demográfiai adatai

A nyilvántartott személyek 83,8 százaléka férfi és 162 százaléka nő, vagyis ezer

nyilvántartott férfira 193 nő jut. A feldolgozás nemcsak a nyilvántartott személyekre

történt meg, hanem valamennyi büntetőítéletükre, így megállapítást nyert, hogy a nyilvántartott büntetőitéletek 85,6 százalékát férfiakra, 14.4 százalékát nőkre szab- ták ki. A nőknél valamivel alacsonyabb a büntetőítéletek megoszlása alapján szó- mított mutató. ami arra utal. hogy a nőknél a visszaesések száma kisebb, ez abból is látható, hogy egy elítélt férfira átlagosan 190, egy elítélt nőre átlagosan 1.66

büntetőítélet jut.

A nyilvántartottak kormegoszlását három keresztmetszetben vizsgáltam meg:

1. az egyes bűncselekmények elkövetésekor betöltött életkor szerint (a büntetőitéletek sorrendjében) :

2. az utoljára elkövetett bűncselekmény időpontjában;

3. egy rögzített (fix) időpontban, ami ..jelenleg" elnevezéssel szerepel az alábbiakban (ez a feldolgozás (: kriminológiai értelemben visszaesők kormegoszlását tartalmazza. tehát nem az összes nyilvántartott személyét.)

Az első keresztmetszetből az derül ki, hogy az első, második, harmadik bünte- tőítéletet a 18—24 éves korban elkövetett bűncselekményekért kapják legnagyobb

(3)

798 KOVACSICSNE NAGY KATALIN

gyakorisággal a vádlottak. A negyedik büntetőítélet a 25—29 éves. az ötödik. ha—

todik a 30—34 éves. a hetedik és nyolcadik a 35—39 éves, a kilencedik a 40—44 éves.

a tíz—tizenötödik a 45—49 éves és a tizenhatodik és további büntetőítélet az 50—59 éves korban fordul elő legnagyobb gyakorisággal. E maximális gyakoriságok után az életkor növekedésével az arányszámok csökkennek. Sajnálatos módon torzítja az arányszámokat a mentesítési és selejtezési eljárás. Azok az elítéltek ugyanis.

akiknél a mentesítés ma'r beállt, és a selejtezési idő is letelt, nem szerepelnek a nyilvántartásban.

A második keresztmetszet arra világít rá, hogy az utoljára elkövetett bűncse—

lekmény legnagyobb gyakorisággal a 18—24 éves korcsoportba esik. A megoszlási viszonyszámok legközelebb a második bűncselekmény elkövetésének viszonyszá—

maihoz állnak, ami nem is meglepő. ha meggondoljuk. hogy :: nyilvántartottak 63.0 százaléka csak egyszer volt büntetve. és 17,6 százaléka kétszer. és csupán 19.41 szá—

zaléka volt kettőnél többször büntetve. Egy elítélt személyre átlagosan 1.87 bünte-

tőítélet jut.

A harmadik keresztmetszetben egy rögzített időpontban vizsgáljuk az életkort.

függetlenül attól, hogy a megfigyeltek életük folyamán hányszor voltak elítélve, és mikor voltak utoljára elítélve: az előző évben vagy húsz évvel ezelőtt. Ez a megosz—

lás — a fiatal- és az időskorúaktól eltekintve - nagyfokú kiegyenlítődést mutat;

minden egyes ötéves korcsoport 11—13 százalékos arányt képvisel, ami arra enged

következtetni, hogy az egyes generációk nagyjából egyenletesen szerepelnek a

bűnözésben. '

A fiatalkorúak viszonylag alacsony arányszáma azzal magyarázható, hogy még nem érték el ..bűnözőkarrierjük" csúcsát. az idős korosztályok arányszámát a ha- lálozás is csökkenti. Ezenkívül mind a fiatal, mind az idős korosztályok arányszá—

mának alakulásában a már említett selejtezés is jobban érezteti hatását, mint a többi korosztályban. A bűnözésnek ezt a sajátosságát pontosabban úgy vizsgál—

hatjuk, ha adatainkat születési évjáratok szerint csoportosítjuk. Az évjáratos bű—

hözés gyakoriságát az ugyanazon évjáratokban született össznépességhez viszo- nyítva mérhetjük. Az így végzett számítás tanúsága szerint az 1930 és 1959 közötti évjáratok generációs arányszámai nem túl nagy ingadozást mutatnak, a fiatalabb

és az idősebb korosztályok arányszámai a fentiekben kifejtett okok hatását tükrö-

zik.

Bűncselekménycsoportok és a homogenitás mérése

Az operatív statisztikáktól lényegesen eltérő csoportosítást kellett alkalmazni a bűncselekmények csoportosításánál, tekintettel arra. hogy a vizsgálati anyag nem egy naptári év bűnözését, hanem teljes bűnöző-életpályák alakulását tartalmazza.

Annak érdekében, hogy a vizsgált bűnözőket elkövetett bűncselekmény-soro- zatuk szerint tipizálni lehessen, el kellett készíteni egy bűncselekménycsoport-nó—

menklatúrát. tekintettel arra. hogy a Büntetőtörvénykönyv (Btk.) bűncselekmény—nó- menklatúrája túl részletes lett volna e vizsgálathoz, és indokolatlan lenne inho-

mogén bűnözőpályáról beszélni olyan esetben, amikor az elkövető egyszer csalást.

máskor sikkasztást követ el. _

A bűncselekménycsoportok kialakításánál figyelembe vettem a Btk. arra utaló meghatározásait, hogy a különös visszaesés megállapításánál melyek tekintendők

hasonló típusú bűncselekményeknek (Btk. 166. §. (5) bek. és Btk. 333. §. 4. pont).

Felhasználtam továbbá a Legfelsőbb Bíróság 14. számú irányelvét a bűnismétlés értékeléséről.

(4)

A BűNTETTESEK NYILVÁNTARTÁSA 799

E két jogforrás alapján nyolc olyan bűncselekménycsoportot sikerült kialakíta- ni, amelyek a leggyakrabban előforduló bűncselekmények jelentős részét tartal- mazzák. A nyolc csoportba be nem sorolt bűncselekmények közül kiválasztottam néhány viszonylag gyakran előforduló bűncselekményt: az ittas járművezetést, a tartás elmulasztását és a garázdaságot. tekintettel arra, hogy e bűncselekmények

elkövetői sok esetben nem követnek el másfajta bűncselekményt. Végül a többi

bűncselekményt a Btk. főcsoportjaí szerint csoportosítottam. az előbbiekkel együtt összesen 19 csoportot alakítva ki.

"Az életpálya homogenitásának vizsgálatához a bűnelkövetőket csoportosítot—

tam aszerint, hogy az általuk elkövetett bűncselekmények között az előbbi 19 cso—

portból egy, két vagy három bűncselekménycsoport dominál-e. Dominálónak tekin—

tettem egy bűncselekménycsoportot. ha kétszer vagy többször fordult elő az élet- pálya során. Ha többféle bűncselekménycsoport fordult elő. de egyik sem fordult elő kétszer vagy többször, akkor jellegtelennek tekintettem a sorozatot.

Azoknál a bűnelkövetőknél, akiknél egy bűncselekménycsoport dominált. a ho-

mogenitás mértékének e leggyakrabban előforduló bűncselekmény gyakoriságának

az összes bűncselekményhez viszonyított arányát tekintettem. Vagyis jelentse ai, ag.

. . ., 019 az egyes bűncselekménycsoportok előfordulási gyakoriságát, éspedig a gya—

koriság szerinti nagyságrendben, akkor a homogenitás foka:

01 1 : """—""

19 2 ai

;:1

Azoknál a bűnelkövetőknél, akiknél két bűncselekmény dominál. kissé bonyo-

lultabb a helyzet. Ugyanis, ha e két leggyakrabban előforduló bűncselekménycso- port előfordulási gyakoriságainak összegét viszonyítom az összes bűncselekmény- hez.

Ort—02

19

2 ai

::1

akkor ugyanakkora homogenitási fokot kapok. mint azoknál. akik ari—ag számú bűncselekményt egyetlen bűncselekménycsoportban követtek el, pedig a homoge- nitás nem akkora. (Például: az egyik bűnelkövető 5 alkalommal garázdasógot és 8 vagyon elleni. valamint 3 egyéb bűncselekményt követ el, azaz összesen 16 bűn—

cselekményt. a másik 13 vagyon elleni és 3 egyebet. összesen ugyancsak ió-ot. Ha

mindkét esetben 13/16 z 0.81—nak tekintjük a homogenitást. akkor nem jut kife—

jezésre, hogy az első bűnelkövető a 13 bűncselekményen belül kétfélét követett el 5:8 arányban.) Ezért a fenti hányadost egy további korrigáló tényezővel szorozzuk, mely tényező a két kiemelt közül gyakrabban előfordulónak a relatív gyakorisága.

s így a homogenitás foka:

h 01—l—02 01

2 "' 779 í9

2; a: 2 ai

(A fenti példában: (13/16)/(8/16) .: 0.41 .)

A gondolatot továbbfejlesztve. azoknál (: bűnelkövetőknél. akiknél három bűn- cselekménycsoport dominál. azok gyakorisága al, az. és 03 felhasználásával. a ho-

(5)

800 KOVACSICSNÉ NAGY KATALIN

mogenitás foka:

h 01 4— 02 —l— 03 01 %" 02 01

3 "— 19 13 ' 1?

2 ai 2 ai '2 ai

;:1 íz1 531

A fenti módszer formálisan tovább folytatható lenne, és általánosságban de-

finiálható volna a homogenitási fok olyan esetre, amikor k (ahol k :1.2.. . .. 18)

bűncselekménycsoport dominál, de ennek gyakorlati jelentősége nincs.

A homogenitás vizsgálatánál a k : 6 értékig számitottam ki a homogenitás fokát. mindössze 24 bűnöző—életpályánál volt hatféle domináló bűncselekmény. kö- zülük 3-nál a homogenitási fok 10.0—199 százalék közé esett, 21-nél 10 százalék

alatti volt a homogenitás. Feltehető, hogy ahol hatnál is több a domináló bűn—

cselekmények száma, ott a homogenitás már mindig 10 százalék alatt van. Legna-

gyobb gyakorisággal a 100 százalékos homogenitású életpályák fordulnak elő, ezt

követik a 60—70 százalékosak. E két csoport alkotja a vizsgált életpályák több mint

55 százalékát. Az 50 százaléknál nagyobb homogenitású életpályáknál legnagyobb gyakorisággal az 1 bűncselekménycsoport dominál, a 20—50 százalék homogeni- tásnál 2 bűncselekménycsoport, 10—20 százaléknál 3, 10 százalék alatt legnagyobb gyakorisággal 4 bűncselekménycsoport dominál. Megjegyzem. hogy a domináló bűncselekménycsoportok száma és az átlagos homogenitási fok közötti összefüg- gést mérő korrelációs együttható értéke: r : 0.497. A nem túl szoros összefüggés nem meglepő. hiszen ahol 1 vagy 2 bűncselekménycsoport dominál. ott is előfordul- hat több olyan bűncselekmény. amelyek a domináló csoportokba nem sorolhatók.

ezzel szemben ahol sok a domináló csoport. lehet, hogy ezekbe be nem sorolható bűncselekmény nem fordul elő.

A nyilvántartott büntetőítéletek 65,3 százaléka 100 százalékos homogenitású

bűncselekményeket bírál el, nagy arányban fordul elő a 60.0—69,9 százalékos ka-

tegória. amelybe a 3 bűncselekményt, azon belül kétfélét 2:1 arányban elkövetők kerültek, ezek alkotják a bűntetőitéletek 182 százalékát. Az 50 százalékos homo- genitású ítéletek az összes büntető ítélet 5 százalékát, a 75 százalékos homoge- nitásúak az 5.5 százalékát alkotják. Az összes többi homogenitási fok töredék szá—

zalékban fordul elő, így például a 20 százalék alatti homogenitás mindössze 0.1

százalék.

Az utoljára elkövetett bűncselekmény időpontjában betöltött életkor és a homogenitás között szoros kapcsolat áll fenn. Legmagasabb a homogenitás a 14—

17 éveseknél, e korcsoportban 63.3 százalék a 100 százalékos homogenitásúak ará- nya, az életkorral csökken a kategória az 50 éves életkorig, majd újra növekedni

kezd. A 70.0—999 százalékos homogenitásúak aránya 25 éves korig növekszik. ezt

követően minden korcsoportban 17—18 százalék. A 40 százalék alatti homogeni- tásúak aránya 60 éves korig növekszik. s csak ezután kezd csökkenni.

A nők lényegesen homogénebb bűnöző életpályákat járnak be, mint a férfiak.

a nőknél a teljes életpálya átlagos homogenitása 805 százalék. míg a férfiaknál csak 72,5 százalék. Az egyes büntető ítéletekben még nagyobb mértékű a homo-

genitás. a nőknél 90.1 százalék az átlagos homogenitás, a férfiaknál 87.7 százalék.

tehát itt kisebb a két nem közötti eltérés. mint az egész életpálya folyamán.

Az eddigiekben a bűncselekményeknek csak a számszerűleg jellemezhető elő- fordulási gyakoriságáról esett szó, de nem vizsgáltuk azt, hogy a homogén bűnözők

milyen típusú bűncselekményeket követtek el, illetve a kevéssé homogén típusúak

milyen bűncselekményeket párositanak össze pályájuk során. A következőkben ezek-

re a kérdésekre szeretnék választ keresni a vizsgált sokaság adatai alapján.

(6)

A BÚNTETTESEK NYILVÁNTARTÁSA

801

A bűncselekménysorozatok csoportosítása

Ha a bűncselekmények tartalmi oldalát is vizsgálni akarjuk, akkor az előbbiek—

ben ismertetett 19 csoport is soknak bizonyul. Gondoljuk csak végig, hogy csak az

.,Egy bűncselekménycsoport dominál" kategóriája is 19-féle lehet attól függően.

hogy melyik az az egy bűncselekménycsoport. de a .,Két bűncselekménycsoport dominál" esetén már 171 különböző variáns képzelhető el. a három bűncselekmé- nyes csoportnál 969 variáns stb., összesen 524 288 variáns állítható elő. vagyis egy

ennyi sorú táblába kellene a bűnelkövetőket besorolni. lgy még a 19 kategóriát is

tovább kellett tömöríteni.

Az összevont csoportoknál kézenfekvőnek látszott egy vagyon elleni és egy erő—

szakos csoport kialakítása. részben azért. mert két nagy gyakorisággal előforduló tipust reprezentál e két csoport, másrészt a tipológia szakirodalmában hagyomá- nyai vannak e két típus vizsgálatának.

A következő csoport élősdi, felelőtlen életmód elnevezéssel tartalmazza a köz- lekedési bűnözést. az üzletszerű kéjelgést, a közveszélyes munkakerülést stb.. a tar-

tás elmulasztását, általában a család. a házasság, az ifjúság elleni bűncselek- ményeket. Végül a többi bűncselekményt a fennálló államigazgatási, társadalmi,

gazdasági rend elleni bűncselekmények néven foglaltam össze. E négy alapcso- portot véve figyelembe. a kettős és hármas csoportokkal együtt az összes lehetsé—

ges variánsok száma 15, ami már áttekinthető méretű táblát eredményez.

A bűncselekménycsoportok besorolását -— mint minden egyéb feldolgozást —

két különböző, de egymással összefüggő sokaságra végeztem el. éspedig a nyíl—

vántartott személyeket csoportosítottam a bűnöző-életpályájuk során elkövetett va—

lamennyi bűncselekményük alapján. másrészt a rájuk kiszabott büntetőite'leteket az azon büntetőítéletben elbírált bűncselekmények alapján. Az egyes büntetőíté-

letek csoportosításánál természetszerűleg nagyobb arányban fordulnak elő az egy

bűncselekménycsoportot elkövetők (együttes arányuk 869 százalék), mig teljes bűnöző-életpályák során már kisebb arányban fordulnak elő az egyféle bűncselek- ménycsoportot elkövetők (együttes arányuk 669 százalék).

A nyilvántartott személyeknek a vizsgálat időpontjáig befutott bűnözőkarrier- jéről az alábbiakat lehet megállapítani.

Az egyféle bűncselekménycsoportba sorolható bűnelkövetőknél az életkorral összefüggő szabályszerűségek olvashatók le: a csak vagyon elleni bűncselekmény- csoportba sorolható a 14—17 évesek 54,3 százaléka. A csak vagyon elleni bűncse- lekményt elkövetők aránya az életkorral szabályszerűen csökken. éspedig az 54,3 százalékról 10 százalék alá. csupán a 35—49 éves kor között észlelhető U.i—0.2 százalékos ingadozás.

Ezzel szemben a csak erőszakos bűncselekményeket elkövetők aránya a fiatal- korúaknál 182 százalék. a fiatal felnőtteknél hirtelen növekszik 22.7 százalékra, ezt követően a 25—49 éves korban néhány százalékot csökken. 50 év felett rohamosan növekszik az arányuk. újabb csekély arányú csökkenés csak a 70 éven felülieknél figyelhető meg, ahol már az erőszakos cselekményekhez szükséges testi erő is ke- vesebb.

Az élősdi, felelőtlen életmóddal összefüggő bűncselekmények a fiatalkorúak- nál még csekély arányban fordulnak elő, legnagyobb az arányuk a 25—44 éves kor-

csoportban. Ez az a korcsoport, amelyiknél gyakori a tartásdíj—kötelezettség, tehát

ennek elmulasztása is ebben a korcsoportban gyakori. Az ittas vezetés is ebben a korcsoportban fordul elő sűrűbben. 45 éves kor után már csökkenő tendenciát figyelhetünk meg.

6 Statisztikai Szemle

(7)

802 KOVACSICSNÉ NAGY KATALIN

A fennálló állami, társadalmi. gazdasági rend elleni bűncselekmények a fia- talkorúaknc'il mindössze 5.4 százalékban fordulnak elő. majd az életkorral szabó—

lyos növekedés figyelhető meg, 70 év fölött már 321 százalék az arányuk.

A két bűncselekménycsoportot elkövetőknél már az életkorral való összefüg-

gés nem mutat ilyen szigorú szabólyszerűségeket, mivel előfordulhat, hogy a két

különböző bűncselekménycsoport korstruktúrőja ellentétes tendenciójú. lgy például a vagyon elleni és az erőszakos bűncselekmények elkövetőinél a vagyon elleni bűn-

cselekmények életkorral csökkenő tendenciát mutatnak, míg az erőszakos bűncse—

lekmények életkorral növekvő tendenciát. (: kettő együttes előfordulása kiegyenli- tődést idéz elő, ami ugyan csökkenő korstruktúróhoz vezet -- mivel több vagyon

elleni bűncselekményt követnek el. mint erőszakos bűncselekményt — .de ez a csök—

kenés nem olyan mértékű, mint a tiszta vagyon ellenieknél.

100 százalékos homogenitás logikusan csak az egynemű bűncselekményfajtdk—

nál fordulhat elő: a csak vagyon elleniek alkotják a 100 százalékos homogenitósú- ak 63,9 Százalékőt. a többi 36.1 százalék a másik 3 bűncselekménycsoport között oszlik meg. legkisebb arányban a fennálló óllami, társadalmi, gazdasági rend el—

leni bűnözők szerepelnek.

A kétféle bűncselekménycsoportot elkövetőknél főleg a vagyon elleni és vala- milyen más bűncselekménycsoportot elkövetők arőnya emelkedik ki. a 90.0—999

Százalék homogenitósúaknak ezek alkotják a 96.6 százalékát. ez az arány a ho—

mogenitás csökkenésével fokozatosan csökken. de még az 50.0—599 százalékos ho-

mogenitósúaknak is a 35.5 százalékát alkotják.

A visszaesési sorrend vizsgálata

Amint a korábbiakban már több ízben jeleztem a Bűnügyi Nyilvántartóban tárolt információkat két alapsokasc'igra vonatkoztatva dolgoztam fel:

— a nyilvántartott személyekre.

-— ezek összes nyilvántartott büntetőitéleteire.

A visszaesési sorrend vizsgálata is mindkét sokaságra megtörtént, de termé—

szetszerűleg a két csoportosítás tartalmilag is, szómadataiban is eltér egymástól.

A nyilvántartott személyek visszaesési sorrend szerinti csoportosítósőban minden személy egyszer szerepel. éspedig abban a visszaesési sorrendben. amelybe (a vizs-

gálat időpontjáig) utolsó büntetőítélete alapján sorolható.

A büntetőítéletek visszaesési sorrend szerinti csoportositósóban minden bűn- tetőitélet szerepel. illetve minden nyilvántartott annyiszor szerepel, ahóny büntető—

ítélete volt. E csoportosítősnől tehát a büntetlen előéletűekre kiszabott büntető- itéletek száma megegyezik az előző csoportositősú tóbla összesen értékével, hiszen egyszer minden elkövető volt büntetlen előéletű. A korábban k alkalommal büntetettek sora nem egyezhet meg a két táblában, mert míg az a—tipusú azokat a személyeket tartalmazza, akik előzőleg pontosan k alkalommal voltak büntetve. és a további sorokban már nem szerepelnek, a [ff-tipusú tőbla ugyanezen sora fentie—

ken kivül azokat a személyeket is tartalmazza. akik még a további k—l—1-szer, k—kZ—

szer, . . ., k—l—n-szer büntetettek soróban is szerepelnek.

A büntetett előéletű nyilvántartott személyek és büntetőítéleteik megoszlásá—

ban egyetlen lényeges eltérés. hogy mig a kétszer büntetett személyek aránya több.

mint a másodszor büntetettek aránya. a visszaesési sorrend összes kategórióiban a büntetőítéletek aránya nagyobb, mint a személyek aránya, ami logikus következ—

ménye annak, hogy aki többször volt elítélve. az valamikor volt másodszor elítélve

(8)

A BÚNTETTESEK NYlLVÁNTARTÁSA 803

is; 'A visszaesési sorrend és az életkor összefüggéseit vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a büntetlen előéletűek aránya legmagasabb a 14—17 éves életkorban, ezt kö- vetően csökken. de csak a 40 éves életkorig. ettől kezdve újra fokozatosan és egyre

nagyobb mértékben emelkedik. Ez a logikailag nem várható emelkedés két okkal

magyarázható. Egyrészt a mentesítési eljárást meghatározott idő után követő se- lejtezés miatt korábban büntetett személyek újra bekerülhetnek a nyilvántartásba büntetlen előéletűként, másrészt az idősebb életkorűaknál az is növeli a büntetlen előéletűek arányát, hogy az 1945 előtti büntetéseiket nem vagy nagyon hiányosan tartalmazza a nyilvántartás.

A büntetett előéletűeknél a korábban egyszer büntetettek aránya a 18—24 éves korig növekszik. aztán csökken, a korábban kétszer büntetettek aránya a 25—29 éves korig növekszik, majd csökken, a tíznél többször büntetettek aránya a 60—64 éves korig növekszik és csak azután csökken.

TOVÁBB! LEHETÖSÉGEK

A BUNTETTESEK NYILVÁNTARTASÁNAK STATISZTIKAI HASZNOSlTÁSÁHOZ

Végül vizsgáljuk meg. hogy milyen kiaknázatlan lehetőségek rejlenek még a bűntettesek nyilvántartásának statisztikai feldolgozásában.

1909—ben, amikor létrehozták a Bűnügyi Nyilvántartó Hivatalt, Bud János, a

korszak kiváló kriminálstatisztikusa szinte ujjongva írta. hogy ,,ettől az időponttól

kezdve a,bírósági statisztikai feldolgozás céljára készülő egyéni lapok a bűnügyi nyilvántartó hivatal részére kiállítandó egyéni lappal azonosak, ami erős biztosí-

téka'az' adatszolgáltatás helyességének és teljességéneki. vagyis a bűnügyi nyíl-

vántartás és a bírósági statisztika összekapcsolása már 1909-ben megvalósult. Mint- hogy a- bűntettesek nyilvántartásában az évi növekmény nem más, mint az adott év jogerős büntetőítéleteinek és az évi selejtezésnek a különbözete, a bűntettesek nyilvántartásának évente a január 1-jei állapotnak megfelelő feldolgozása gaz- dag információs anyagot nyújthatna az előző évben jogerősen elítéltekről.

'..Ál'feldolgozást két változatban kellene elkészíteni, éspedig az egyik változat-

ban minden elítélt személy annyiszor szerepelne. ahány jogerős büntetőítéletet az év folyamán kiszabtak rá. Ez a feldolgozás összhangban állna a mai bírósági sta—

tisztikával. azzal összekapcsolható lenne, és első lépést jelenthetne a; bírósági sta—

tisztika gépesítésében.

A második változatban az adott évben jogerősen elítélt valamennyi személy

psak egyszer szerepelne, függetlenül attól. hogy hány jogerős ítéletet szabtak ki rá az év folyamán. E feldolgozások választ adnának a kriminálstatisztika évtizedek óta megoldatlan kérdésére. arra. hogy mennyi az egy évben jogerősen elítélt külön-

böző személyek száma.

A bűntettesek nyilvántartása minden egyes büntetőítélettel kapcsolatosan tartalmazza a mentesítés beállásának időpontját. Jelenleg a mentesítési eljárásra vo- natkozóan csak a bírósági statisztika tartalmaz egyetlen adatot, hogy az év fo- lyamán, hány személynél következett be a mentesítés (amiből nem derül ki, hogy

hány különböző személynéll).

A mentesítési eljárás folyamatszerű tanulmányozása csakis a bűntettesek nyil- vántartása alapján oldható meg. ahol az adott személynél megállapítható. hogy

1 A Rendőri Lapok 1898. évi kötetének 109. oldalán Ráday Miklós ugyan beszámol egy 1885-ben meg- szervezett központi bűnügyi nyilvántartásról, de ennek tevékenységéről információim nincsenek. Viszont a XX..

század első éveiben — 1909 előtt — Bud János több írásában is kifejtette. hogy megbízható visszaesést statisztika nem készíthető, ... . . mert annak fő követelménye. a bűntettesek nyilvántartó !ajstroma (cahiers judi- cia'ires) hiányzott".

6.

(9)

804 KOVACSlCSNÉ NAGY KATALIN

hány különböző büntetőitélet alapján minősül büntetett előéletűnek. A mentesítési eljárás statisztikai mérése már csak azért is fontos lenne. hogy mérhető legyene jogintézmény hatékonysága.

A bűnügyi nyilvántartás tartalmazza az elzárással is büntethető szabálysérté—

si. illetve a vám— és devizaszaba'ly-sértést elkövető személyekre, illetve szabálysér—

téseikre vonatkozó adatokat is. Jelenleg a szabálysértési statisztika — amelynek szú-

mos módszertani gondjával itt nem kivánok foglalkozni — teljesen külön áll a bűn—

ügyi statisztikától, azzal semmiféle kapcsolata nincsen, de a különböző szabály- sértéseket elbíráló hatóságok statisztikái sem kapcsolódnak össze egymással. Ezzel szemben a bűnügyi nyilvántartás statisztikai feldolgozása feltárhatná, hogy a leg- súlyosabb szabálysértések elkövetői közül hányan vannak, akik bűncselekménye—

ket is követtek el, és hányan. akik csak szabálysértéseket. mely bűncselekmények elkövetéséhez kapcsolódnak szabálysértések is és milyen számban. _

Úgy vélem, hogy az elkészült statisztikai feldolgozások és a vázolt feldolgozási szempontok egyértelműen igazolják. hogy (: Bűntettesek Nyilvántartáso statisztikai

feldolgozásra nem csak hogy alkalmas, hanem számos olyan információt nyújthat.

olyan összefüggésekre világíthat rá, amelyek egyetlen más működő statisztikai adat- gyűjtésből sem nyerhetők.

lRODALOM

Bud lános: A bűnügyi statisztika reformja Révai és Salamon Könyvnyomdája. Budapest. 1909. 31 old.

7 Gödel-ágy József: A visszaeső bűnözés kriminológiai kérdéseiről. Jogtudományi Közlöny. 1980. évi 5. sz.

14 —l§4. o .

Göncz'gl Katalin: A visszaeső bűnelkövetők tipológiája. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest.

1980. 347 o ' . '

McGurk, B. I. — McEwan, A. W. - Graham, F.: Personality types and recídivism among young del- inauents. The British Journal of Criminology. 1981. évi 2. sz. 159—165. old.

Höring, H.: Rückfallsinterwall der getöhrlichen Gewohnheitsverbrecher. Taschenbuch für Kriminayiisten.

14. köt. Verlag Deutsche Polizei GmbH. Hamburg. 1964. 120—130. old.

Henderson, M.: An empirical classification of convicted violent offenders. The British Journal of Cri- mínology. 1982. évi 1. sz. 1—20. old.

Steierer, F.: Untersuchungen über die Nichtrückfölligkeit von Stratgefangenen. Monatsschrílt für Kri- minologie und Stralrechtsreform. 1968. évi 5. sz. 193—200. old.

Toshíakí Doi — lwao Sugimoto: Deux catégories des mineurs récidivistes: ,Ceux gui s'attagruent á la propriéte' et ceux aui se livrent ;: ia violence. Revue Internationale de Police Criminelle. 1967. évi 204. sz.

24—28. old.

Willmer, M. A. P.: Crime and information theory. University Press. Edinburgh. 1970. 124 old.

Wolfgang, M. E. — Figlio, R. M. — Sellin, Th.: Delinauency in a birth cohort. University of Chicago Press. Chicago. 1972. 327 old.

TÁRGYSZO : Bűnözés

PE3l-OME

Aarop nemoncrpupyer aosmomnocm crerucrnuecxoro ucnonssoeanun uacrw ABHHBIX, coöupeeMsix BeHl'epCKHM npaaocyAueM. l'lyreM noxaaa cőopa AaHHbiX o npecrynumtax astop nonpoőno usnarae'r, HTO cosnenue u conepmanue Salma namam nnnne'rcn acpcpex—

THBHblM —— He s cpunaucosoM, a e pauuouaneuom CMucne cnoea ——- a TOM cnyuee, ecnu on oguoapeMeHHo cnymm' Kex u.ennM perucrpauwu npecrynHuKoa, THK u crarucmuecxum Hym- naM. HumopMauuom—ible cucreMu co cremcmuecuoii HanpaaneHHocn-io c nowtowmo Ma- mut—mor? nporpaMMu mornu őhl Bunonunrb cpymmmo Banka AEHHHX, uto noaaonuno 65: e one pasnuuuux cranuü yronoeHoro npouecce amen, "Hmopmauuu o nuuax, nporua Ko—

ropbix senercs Taxov'i npouecc. C Apyroi—i CTOPOHBI, cramcmuecuaa oőpaőoma yuetos (senyumxcs OpI'BHaMH eHyrpeHHux .mert pl opraHaMu no npueegem—no npuroaoroa e .neü- creue) oöecneuuaaior tenue eoamoumocm Ana nccnenoeanuz npeCTynHOCTH, KOTOpbiX He npercraenner ocnoauaamuancn Ha ronosux AEHHMX onepa'menan crarncmna, a nmeuno nna usyuem—m muanem—ioü nym yronoeumcoe.

Asrop ocranaanuaaercn Ha cratucmuecxux paspaőomax, ebmonHeHHux elo c noMomsro 3BM Ha ocnoaauuu ynera mm., coaepumaumx YFOHOBHble npecrynneuus.

(10)

A BÚNTETTESEK NYILVÁNTARTÁSA

805

Cocrasneunbre cramcrnuecnne paapaőornn n uanomennbre s ouepne TOHKH sperma nomaepmnaior, ura yuer nnu, coaepmnaumx yranoenue npecrynneumi He TORbKO npn—

roneH AM cramcmuecnaü oőpaőorma, Ho momer npercrasm'b Mnomecrao raunx nmpop—

mauuü, nponwrb caer Ha raKue aaa—macsnak, Koropsre Hesoamomna nony-mrb HS .npyrnx cramcmuecxnx oőcnersam—iü.

SUMMARY

The study shows the possible application of a part of criminal statistics in Hungary.

By presentíng the details of criminal records. the authoress explains that establishing and updating data base can be considered as economical (not in financial but in ideal sense) if it can be used eaually for registration and statistical purposes. Information systems of statistical purposes may function, by means of computer programmes, as data banks and thus giving information, in the various phases of prosecution. on individuals pending criminal procedure. Statistical processing of registers (for policing and penal purposes).

on the other hand. would provide an opportunity for recognizing delinauency, namely for analysing careers of criminals which is impossible on annual data basis.

The study reports on statistical processing of criminal registers carried out by the

authoress on computers.

The statistical processing and the processing aspects dealt with in the study prove that criminal registers. beside being used for statistical processing, may provide further information, highlight interrelationships which cannot be obtained from other existing collections of statistics.