A POLlTlKAl—KAMERÁLIS TUDOMÁNYOK, A LElRÓ STATISZTIKA ÉS A JOGTUDOMÁNW
DR. HORVÁTH PÁL
A modern történetírási (historiográfiai) kutatómunka egyik nagy alakja. Carl L.
Becker közel fél évszázaddal ezelőtt jutott arra a megállapításra, hogy a tudomány—
történet — amelyben az egymást követő tudós nemzedékek világítják meg a múltat ——
, a történetírás legizgalmasabb ága. A találó megállapítás még abban az időben, ke- letkezett, amikor a tudománytörténet önállósága szenvedélyes viták tárgya volt.1 Tudva vagy tudat alatti tényezőként is hatott ez a felismerés a történetírás képvise—
lőire, és sok jeles gondolkodót lelkesített gyakran egy életen át. Joggal mondhatjuk
ma már. hogy az idevágó kutatási feladatok bármelyikének munkaigényessége a tu-
dományág képviselőinek nagyfokú odaadását igényelte, és ebben a meglepetés erejével ható felismerések ösztönző ereje is szakadatlanul érvényesült. _Alig, hogy saját lábára állt tehát a modern történetírás, eredményeibe és esz- köztárába eleve beszökött az ösztönösség. és a vizsgált jelenségek módfelett bonyo- lult volta gyakran az útvesztők felismerésének lehetőségeit is eltakarta. A hibák és tévedések kiküszöbölésének kézenfekvő követelményeként tűnt, hogy a tudományok elkülönülésének megfelelően tagozódjék a modern történetírás, és ágazatonként rakja le az alapját a majdan szintetizáló, egzakt tudományos eredménynek. Az ága- zati történetírás helyenként valóban gazdagnak ígérkező részeredményei sem igér- tek azonban gyors sikert, mivel a kutatók történetfilozófiai és módszertani alapállása
a szerteágazó következtetések újratermelésének melegágya lett.
Rövidesen nyilvánvalóvá lett, hagyma tudományos igazsághoz vezető út" min—
den esetben maga is a ,.történetiség" jegyeit hordozza magában, és ez a vizsgált jelenségek mibenlétének is sajátja. Ez az a történelmi jelentőségű marxista felisme- rés, amely korunkban termékennyé tette a modern történetírási kutatásokat. és elhá—
rította a korábban ösztönösen ható tényezőket, amelyek gyakran az ,.eltérő nézetek halmazává silányították" a tudománytörténet eredményeit.
E csupán vázlatosan jelzett felismerés jelentőségének tudatosodósát hazánk-
ban is a marxista történetszemlélet befogadásával kapcsoljuk össze. Kibontakozó
marxista jogtudományunk elvitathatatlan érdeme, hogy már az 1950-es évek folya- mán tudatosan élesztette és szervezte a tudománytörténeti vizsgálódást, amelynekelső eredményei szinte a felfedezés erejével hatottak közgondolkodásunkra. Innen
fakadt az a módszeres tudománytörténeti kutatás, amelynek egyik termékenyítő ele-' A Magyar Közgazdasági Társaság Statisztikai Szakosztálya Statisztikatörténeti Szakcsoportjának 1978.
május 31. és június 3. között Veszprémben tartott XVI. Vándorülésén megvitatott ..A politikai—kamerális tudo- mányok korszakának történeti statisztikai eredményei és a jogtudomány" :. előadás kibővített változata.
1Lásd: Lederer Emma: A magyar polgári történetírás rövid története. Kossuth Könyvkiadó. Budapest.
1969. 100. old.
DR. HORVÁTH: A POLITIKAI—KAMERALlS TUDOMÁNYOK 627
me —- a régi előítéletekkel való leszámolás szükségessége — állt a vizsgálódás hom- lokterében. A marxizmus klasszikusainak történelmi jelentőségű megállapításaiból2 fakadt jogosan az a felismerés, hogy súlyos örökség nehezedik ránk. amely a szel- lemi élet termékeként rendkívül bonyolult módon rakódott le közgondolkodásunk talaján, és amelytől világszemléletünk alapvető változását követően is csak nehezen
tudunk szabadulni.3
Napjainkig szakadatlanul hat ez a meggyőződés, miközben a konkrét kutatás szintjén újabb és újabb történetírási súlypontok -— a haladó hagyományok keresése.
a nemzeti ideológia gyökereinek feltárása, a polgári eszmeáramlatok leküzdését célzó törekvések stb. — bonyolultan összetett feladatok körvonalai bontakoztak ki.
lllő szerénységgel mondhatjuk, hogy a felgyorsult szellemi fejlődés ütemét a hazai jogtörténetírás e téren csak a lemaradásokkal küszködve tudta követni. Jogtörténé- szeink tudomány- és eszmetörténeti érdekeltsége azonban viszonylag rövid idő alatt számottevő eredményekhez vezetett. és ezek alapján összefüggő kép megrajzolására
is mód nyílt a hazai jogtörténetírás két évszázados fejlődésérőH ,
Már—már úgy tűnt, hogy a magyar jogtörténetírás az idő közben kiszélesedő nemzetközi együttműködés —- különösen a csehszlovák—magyar jogtörténeti tudomá—
nyos konferenciák — tapasztalataiból is merítve sikeresen hozta be lemaradásait.
Az 'l9óO-as évek folyamán azonban a magyar jogi kultúra nagyjelentőségű évfordu—
lóit érintő vizsgálódások az idevágó követelmények újrafogalmazását hozták. Jog- történeti gondolkodásunk sem állhatott meg többé a ,,letűnt nemzedékek hagyomá-
nyainak" kritikai vizsgálatánál.
A kutatások egzaktabbá tételét és előremutató aktivitását főként a módszertan előtérbe kerülése ösztönöztef) amely sajnálatos módon egy ideig — miként a köz—
gazdaságtudományban —— elsekélyesedett. A felélénkült módszertani vitairodalom a hazai szocialista jogi gondolkodást is mozgásba hozta. Az összetevők rendkívüli sze—
repére utalnak gyakran a tudományos irodalomban. midőn azt mondják. hogy ,,ko—
runk módszertani polémiájának gyökerei a tudományos—technikai forradalomból fakadnak".6 Arra a következtetésre juthatunk tehát, hogy tágabb értelemben a jog—
fejlődés vizsgálata módszertanának kell előtérbe kerülnie minden ilyen vizsgálódá- sunk során, amelynek azonban csak egyik összetevője rajzolódik ki a jogtörténet fejlődésének vizsgálatában. Erre utalnak azok a történelmileg kimutatható tudo- mánytörténeti kapcsolatok is, amelyek jogtörténetünk korai elemeit a politikai—ka—
merális tudományokhoz, illetve az ide szen/esen tapadó történeti statisztikai kutatá—
munka hazai eredőihez fűzik.
lgy vált vizsgálódásaink prológszerű témájává a magyar jogi gondolkodás tör- ténetének a politikai—kamerális tudományok korához tapadó felmérése. amely a hazai jogtörténetírás fejlődésében lezáratlanul hagyott — közel egy évszázados — vitaként maradt ránk. és legjobb gondolkodóink körében is gyakran merőben el—
lentétes állásfoglalások kialakításához vezetett. Azok a gondolkodók, akik nálunk a
2Lásd: Marx, K.: Louis Bonaparte brumaire tizennyolcadikája. Karl Marx és Friedrich Engels Művei. 8.
köt. Kossuth Könyvkiadó, Budapest. 1962. 115. old.
3lde utal Pach Zsigmond Pál: Marxista történettudományunk fejlődésének problémái. Századok. 1964.
évi 5—6. sz 1012. old.: Az MTA Társadalmi—Történeti Tudományok Osztálya vezetőségének beszámolója kibő- vített osztályülésén. 'Az MTA Társadalmi—Történeti Tudományok Osztályának Közleményeí. XlV. köt. 4. sz.
293—314. old. (Puch Zsigmond Pál hozzászólása. 317. old.): Szabó Imre: ideológia és tudományos közfelfogás.
Magyar Tudomány. 1965. évi 11. sz. 693—703. old.
" Lásd: Csizmadia Andor — Kovács Kálmán -— Asztalos László: Magyar állam- és jogtörténet. Tankönyv—
kiadó. Budapest. 1972, 28—51. old.
5 Miként az elméleti és az ágazati jogtudományok területén is új követelményeket megfogalmazva hódított teret, Lásd: Halász József: A szocialista közigazgatás fejlődése és összehasonlító vizsgálatának metodológiai problémái. Állam- és logtudomány. 1974. évi 1, sz. 42. old. *
GLásd: Keldüs. M. U.:, Problemü metodologii i progreszsz nauki. Metodologicseszkie problemü nuuki.
Moszkva. 1964. 229. old. Vö.: Til/e, A. A. - Svekov, G. V.: Szravnitel'nüj metod v juridicseszkih diszciplinah.
Moszkva. 1973. 3—4. old.
5.
porosz—német talajon kifejlődő történeti jogi iskola tapasztalataira építve alapoz- tak, a jogtörténettudamányban általános nézetté merevítendő felfogást hirdettek, miszerint ,,Fríedrich Karl v. Savigny előtt nincs jogtörténet, s Európa—szerte nyomát keresni hasztalan".7 Hajnik lmre tekintélyére és a nagy pozitivista alkotó idevágó írásaira appellált ez a balítélet, amely maga is még az újjáéledő történeti jogi sZem—
lélet hatását viselte magán. Valójában Hajnik már e korai alkotásában is érzékel—
hetővé tette, hogy a módszeres jogtörténeti kutatómunka kezdetei valahol a XVIII.
század második felében. Kollár Adámnál és a két Kovachich forrásgyűjtő és —rencl—
szerező munkásságánál lelhetők fel. Főként ez utóbbi eredményekből Hajnik és sa- kan mások (lásd: Király János, Eckhart Ferenc) is bőségesen merítettek, de az eredet tudománytörténeti tisztázására nem került sor.
Jogi gondolkodásunk nem első esetben felbukkanó sajátossága az. hogy e fel-
fogás ellenzői a történeti jogi szemlélettel való szakítás nélkül állították fel a másik végletekben mozgó ellenvéleményt, miszerint hazai jogtörténetünk gyökerei minden európai nép jogtörténetét megelőzve, a XVI, századra nyúlnak vissza. Ma már tud- juk. hogy — miként a történettudományok kezdetei —- a jogtörténet-kutatás eredetei is a polgári átalakulás előtörténetével esnek egybe.8 Nálunk a megkésett polgári társadalom nacionalista eszmeáramlatainak bonyolult tükröződése. hogy az egy- mással szemben álló nézetek hordozói a nemzeti jog történeti feltárására szűkítették le a vitatott kérdést. Illés József közel három évtizeden keresztül uralkodó szemlélete9 és szinte változatlanul hagyott kézikönyvei dezorien'tálták tartósan közgondolkodá- sunkat e téren még a XX.század első felében is. A vázlatos történeti kitekintés alap- ján ezekből a művekből terjedt tovább az a felfogás, hogy a jogtörténet-tudomány a történeti jogi iskolának —- élén Savignyvel —- köszönhető, és a jogi gondolkodás szélesebb, netán összehasonlító jellegű történeti törekvéseinek eredetét is csak a Joseph Kohler által alapított Zeitschrift für Vergleichende Rechtswissenschaft meg—jelenésétől (1878) és a hamis útra tért ,,ethnológiai" összehasonlító eljárások al—
kalmazói'tól számíthatjuk.
A dolgok ilyen értelmű leegyszerűsítéséből kézenfekvőnek tűnt Illésnek az a kö- vetkeztetése, hogy a jogfejlődésnek a nemzeti kereteket meghaladó vizsgálatával foglalkozni meddő feladat (i. m. 16. old.). Eltűnt ezzel a magyar jogi gondolkodás világképéből a felvilágosodás talaján fogant komparatív jogtörténet, a liberalizmus haladást kereső történetisége. és végképp elesett a történeti jogi iskolai előképei- nek a XVIII. századi Angliában kitermelt — igaz nem egyértelműen nemzeti jellegű — jogtörténeti alapvetése is. Pedig ma már jól tudjuk, hogy a történeti jogon nevelke- dett angol jogi gondolkodás Savignyt jóval megelőzve termelte ki az előképeket. A Common Law történetisége talaján születő összehasonlító ihletésű jogtörténet, Ed- mund Burke, Lord Kaynes, John Millar és mások eredményei azonban érthetően nem gyakoroltak vonzást a különböző nacionalista áramlatok hatása alá került ha- zai jogtörténészeinkre. Mindez nyilvánvalóan indokolttá teszi, hogy a hazai jogi—
gondolkodás történetiségének vélt és valóságos előképeit —- szélesebb tudomány—
történeti kitekintés keretei között — közelebbi megvilágításba helyezzük.
Talán a legkorábbi időkbe visszavezethetőnek mondhatjuk a történeti magyar
jogra hivatkozó rendi—nemesi közgondolkodást, amely már a XVI. századtól kiter-
7Wenzel Gusztáv, Reiner János, Kérészy Zoltán, Herczegh Mihály és mások ezzel kapcsolatos felfogását lásd: Horváth Pál: Tudománytörténeti és módszertani kérdések a jogtörténet köréből. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1974. 13—15. old.
sTalálóan mondja Lederer Emma hogy: ,.A kapitalista fejlődésnek a reneszánszkori Olaszországban.
majd a felvilágosodás kori Franciországban jelentkező kezdeti formáival szinte egyidőben jeientkeznek a po!—
gári történet tudományosságának csírái . . ." (A magyar polgári történetírás rövid története. 6. old.)
9Lásd: Illés József: Bevezetés a magyar jog történetébe. Források története. 2. kiad. Grill. Budapest.
1930. 9—23. old.
A POLITIKAI—KAMERALIS TUDOMÁNYOK 629
melte, illetve szükségessé tette a magyar királyok törvényeinek gyűjtését. Az idevágó sokrétű, szétszórt állásfoglalást Iványi Béla 1926-ban megjelent ,,Mossóczy Zakariás és a magyar Corpus Juris keletkezése" cimű alkotása foglalta rendszerbe. E kutatá- sok tudományos értékeit nem elvetve. éppen a módszertani megközelítés segítsé—
gével érzékelhetjük a későbbi — a bécsi (1628). a pataki (1653), a pottendorfi (1668) és az 1696—es Szentiványi Márton—féle -- gyűjteményekre is kiterjesztve, hogy e munkálatokat a jogbizonytalanság és a nemesi—rendi kiváltságok megőrzését célzó törekvések hozták létre. Az ebből, vagyis a jogbizonytalanságból eredő tárgyi hiányok és torzítások kiküszöbölésére gondolkodóink csak jóval később tettek kisér—
letet. Ez a módszeres kutató—elemző munka a Habsburg-udvari érdekeket szolgáló történészekre (például Kollár Ádám), a magyar jakobinusok legjobbjaira (például Hajnóczy József) és a felvilágosodás eszméihez közel álló Kovachich Márton György- re várt. A jus patrium alapelemeit 1672-től rendszeresen előadó nagyszombati egye—
tem sem adott még jó ideig alapot a nemzeti jogtörténet eredeteinek felfedezésére.
Szentiványi Márton, Kitonich lános, Bencsik Mihály és mások is a hagyományos nemesi—rendi jog alapjait törekedtek bemutatni, illetve ennek az ágazatonként még nem is tagozódó, képlékeny anyagnak a gyakorlati felhasználását előmozdítani. A Huszty—féle ,,Jurisprudentia Practica" jogforrási összefoglalója (Proemium) módszer—
tani megközelítést jelez. amit az önállósuló hazai magán— és büntetőjog-tudomány kiválóságai (Kelemen Imre, Frank Ignác és mások) élesztettek majdan tudományos értékűvé. Nem érdektelen támpont azonban, hogy egyetemi szintre emelkedő jogi kultúránk alapozói eredetileg a jus patrium jövőjét biztositó összehasonlító munkát követeltek a tudomány képviselőitől.10 Elmaradott viszonyaink között azonban sem az alapítók józan törekvése, sem a hazai jog fejlődéstörténete még egy ideig nem bontakozhatott ki. Nem teremtettek ilyen értelemben megalapozó anyagot a kora- beli római jogi, illetve kánonjogi katedrák képviselői sem.
A módszeres kutató—elemző vizsgálódások kezdetei hazánkban jobb'ára éppen a XVIII. század második felében bontakoztak ki. E törekvések ösztönzői lettek a ter- mészetjogi érvekkel alapozó szerződéses közjogi tanítások és a rendi kiváltságok ellen fellépő udvari közjogtörténet első próbálkozásai. Főleg ez utóbbi nemesült a jakobinus eszmék hatása alatt. mivel a haladás ügyéhez is csak a régi magyar köz- jog nyelvén lehetett szólítani azt a tanult —— jobbára nemesi születésű -— réteget, amely a nemzeti felemelkedés útját kezdte keresni. Kollár Ádám, Kovachich Márton György és a jakobinus Hajnóczy József kezében érett tudományos eszközzé először ez az anyag, amit most már a módszeres jogtörténeti kutatómunka kezdeteinek is joggal tekinthetünk.
Az eszmetörténet rendkivüli összetettségének példájaként láthatjuk azonban, hogy ezek az összetevők távolról sem merítik ki a módszeres magyar jogtörténet kez—
deteinek kritériumát. Az udvari érdekeket szolgáló ,.politikai—kamerális tudományok"
körében születő történeti földrajz, az államstatisztika és az eredetileg praktikus cé- lokat szolgáló állomtudományok is alapozó munkát hagytak maguk után a XVIII.
század második felében. A Planum juridicae facultatis ..Historia status publici Euro—
pae"-jából ugyanis rövidesen a Joseph Sonnenlels bizalmát élvező Barits Adalbert kezében született meg az az összehasonlító államstatisztika. amely a felvilágosodás eszméin nevelkedett, szélesebb, európai jogtörténetet hirdetett. A magyar közigaz- gatástudomány 200 éves évfordulója (1977) alkalmával joggal méltatott Reviczky József eredményei, Bél Mátyás, Pray György, Katona István forráskutatása vagy a
kedvezőtlenné vált körülmények között is maradandót alkotó Schwartner Márton, il-
10 Lásd: Pauler Tivadar: A budapesti magyar kir. tudományegyetem története. I. köt. Budapest. 1880.
9. és 23. old.
letve az életművében csakjóval később kiteljesedő Fényes Elek munkái is közvetve alapozó összetevőkké lettek tehát a módszeres magyar jogtörténet kibontakozásá- ban. A középkori skolasztika exegetikus (szövegelemző) kutatási módszere ugyanis ebben a korban vesztette el uralkodó szerepét hazánkban. és helyét a kutató—elemző forráskutatás. a történeti államtanok. illetve a születő történeti segédtudományok ad- ta lehetőségek foglalták el. Mindez természetesen már a megkésett polgári átalaku—
lásunk előtörténetének — rendkivül bonyolultan tükröződő —— szellemi előképei köré- be sorolható folyamatot tár elénk. amely a nemzeti függetlenség ügyével is összefo—
nódott.
A hazai jogtörténetírás tudományos igényű előképeinek sűrűsödő erővonalai között a XVIII. század utolsó harmadában érthetően magukra vonják figyelmünket tehát azok a törekvések. amelyek közvetve vagy közvetlenül a felvilágosodás esz-me—
áramlatával, illetve a felvilágosodás jogtörténetének sajátos módszertani alapállá-
sával kerültek kapcsolatba. Ezek a törekvések sem hagytak maguk után még jogtör—téneti kézikönyveket. de a haladás gondolatának tudatosításával, a jogfejlődés tör—
vényszerűségeinek és a társadalmi haladás egyetemes összefüggéseinek keresése által a magyar jogi gondolkodás történetének kibontakozását számottevő módon
befolyásolták.
Az idevágó eszmetörténeti jelenségek módfelett bonyolult rétegződései alól azonban szembetűnően kiviláglik, hogy a magyar jogi gondolkodás újkorát a felvilá—
gosodás hatása nyitja meg.11 A jogi gondolkodás történetének tudományos alapok- ra helyezésére is ez a történelmi változás, illetve ennek elérhető közelségbe kerülé—
se késztette gondolkodóinkat. ldevágóan is joggal mondjuk tehát, hogy .,. . . a hala—
dás gondolatában egyesült a józan ész optimizmusa, belőle áradt a jövőbe vetett bizalom" (Eckhardt S. i. m. 203. old.). amelynek talaján állva merőben új utak és lehetőségek tárultak fel a korszerű jogtudományok alapjainak megteremtésében.
Ezek a lehetőségek azonban hazánk és a környező európai népek szellemi életében
csak töredékesen bontakozhattak ki, mivel a polgári átalakulás társadalmi feltéte-
lei még várattak magukra. A feudális jogrend érlelődő válsága alkalmas talajt te—remtett az új eszmék behatolására. de azok hatóerejét a konkrét társadalmi felté—
telek eleve korlátozták. Ezért a korabeli magyar jogi gondolkodásban jobbára csak a felvilágosodás módosult eszméinek hatásával találkozunk. _
lgy válhatott számottevő polgári elem hiányában a felvilágosodás talaján fo- gant haladáseszme hordozójává az anyagi helyzetében hanyatló középnemesség, és a ,,gyúlékony eszmékkel" még csak igen szűk keretek közt ismerkedő értelmiség.
Innen fakadt a történeti érvekkel alátámasztott szerződéses közjogi gondolat, amely a birtokos elem tudatában jobbára a nemzeti függetlenséget garantáló új szerződés kötésének szükségességére korlátozódott. Számottevőbb lehetőségek kibontakozá- sának vagyunk tanúi. midőn a Habsburg-abszolutizmus felvilágosult uralkodói ma- guk tesznek lépéseket a magyar jogi gondolkodás korszerűsítése érdekében.
A forradalmi tartalmától megfosztott német természetjog bevételével és a jog- tani'tás állami üggyé tételével például lehetőségek nyíltak az új eszmék behatolá- sára. így a felvilágosult abszolutizmus államelméleti tudományosságát reprezentáló ,,jus publicum universale" mellett rövidesen megjelentek a politikai—kamerális tu- dományok, a konkrét állami érdekekhez tapadó gyakorlati lépések pedig objektíve
" Erre már Eckhardt Sándor alapvető kutatásai is felhívták figyelmünket. (Lásd: A Lírancia forradalom eszméi Magyarországon, Ember és természet 7. Budapest. 0924.) 8. old.)
A POLITIKAI—KAMERÁLIS TUDOMÁNYOK
631
elősegítették jogi gondolkodásunk felszabadítását az egyház gyámkodása alól. Mind ez ideig a jezsuita szellemi irányítás alatt álló jogtudomány hazánkban is az . . egyház alázatos szolgája volt. melynek nem volt szabad a hit által megszabott
korlátokat átlépnie."12
A magyar rendi reakció, illetve az udvarnak a francia forradalom hatásától tör- tént megrettenése ugyan útját állta a kibontakozó tudományos előrehaladásnak.
jogi gondolkodásunk történetében mégis kitörölhetetlen nyomokat hagyott például az a leíró történeti statisztikai államtudomány, amelyet a korabeli politiális állam- ismeretek gyűjtőfogalmába szoktunk sorolni. Nemcsak az általunk joggal haladó hagyományként kezelt jakobinus örökségre, Hajnóczy József módszeres közjogtörté- neti eredményeire, avagy Baríts és a leíró történeti államstatisztika számos képvise- lőjének fellépésére hivatkozhatunk, hanem a születő új politikai—kamerális tudo—
mányosság egészének tudatformáló szerepére is gondolhatunk, amely szerepbői gyakran egyenesen fakadhatott az elmaradott és leigázott népek egész sorának ön—
tudatra ébredése.
A magyar jogi gondolkodás is egyszeriben felfedezni látszik a történelmet tu- dományos értelemben, és szinte a Voltaire által kimunkált történetfilozófiával veti magát rá azoknak a hasznos igazságoknak a keresésére, amelyek a történelemből nyilvánvalóan adódnak. A francia felvilágosodás nagy gondolkodói tették tudatossá, hogy ezek a történeti tapasztalatokon nyugvó igazságok a népek szokásainak és törvényeinek feltárásán keresztül érhetők el.
Az egzakt és módszeres történeti kutatás igénye már az itáliai felvilágosodás talaján születő jogfejlődés vizsgálatában benne rejlett.13 Nem állítható. hogy a ko- rabeli magyar jogi gondolkodás az itt csak jelezhető eszmei fegyvertár egészének birtokában lett volna, az mégis kitűnik, hogy a nemzet siralmas elmaradottságának.
az idegen elnyomás és az önkény elleni harc szükségességének tudata az új eszme- áramlattól ösztönzést kapott. Még a születő, felvilágosult állami neveléspolitika is ösztönösen tapadt a jogfejlődés tudományos alapjainak megteremtéséhez, midőn az Mária Terézia idején, az addig túlnyomóan rendi—nemesi érdekeket kifejező ius patrium —- segédtudományaként — Magyarország történeti statisztikai leírásának a tanítását kezdeményezte. Függetlenül azoktól az ismert körülményektől, amelyek hazánkban és az örökös tartományokban is még több mint egy évszázadra elodáz- ták a nemzeti jogtörténet önállóságának hivatalos elismerését, látni kell, hogy a fel—
világosodás eszmeáramlatával érintkező jogtörténet a szélesebb értelemben vett egyetemes jogfejlődés gondolatát és az ahhoz szorosan hozzátartozó összehason—
lító módszertani alapállást hozta be a jogtudományba. Vicot, Voltaire—t, Montes—
guieu—t csakúgy felsorakoztathatnánk a gondolat alátámasztására, mint a XVI". szá—
zadban kibontakozó angol jogtörténészeket.í'* ,
Még a jóval később kifejlődő német historismus szerepét túlhangsúlyozó Fried—
rich Meinecke is kénytelen azonban megállapítani. hogy ez az eszmeáramlat a, ,... . világtörténelem egészének fejlődésében kimutatható hasznos igazságokra appel—
lált."15 Joggal idézhetjük fel tehát az összehasonlító jogi gondolkodás nagy úttörő-
12 ., . . . szóval minden volt csak nem tudomány". Lásd: Engels, Fr.: Bevezetés az 1829-es angol kiadás—
hoz. (A szocializmus fejlődése az utópiától a tudományig.) Karl Marx és Friedrich Engels Művei 22. köt. Kos- suth Könyvkiadó. Budapest. 1970. 269—291. old.
13 Lásd: Vico, Giambattista (1668—1744). aki a Principi di una scienza d'intorno alla comune natura dele mazioni (Napoli. 3725.) c. művében :: jogfejlődés egyetemes történetének elemzésével vonta magára a figyelmet. (Magyarul: Vico, Giambattista: Az új tudomány. Ford.: Dienes Gedeon, Szemere Samu. Filozófiai
irók Tóra. Új Folyam 25.) Akadémiai Kiadó. Budapest. 1963. 715 old.
" Lásd: Kulcsár Kálmán: A szociológiai gondolkodás fejlődése. 2. kiad. Akadémiai Kiadó. Budapest.
1971. 40—41. old.; Lederer Emma !. m. 13. old.
15 Lásd: Meinecke, Friedrich: Die Ents'rehung des Historismus. Herausg. u. eingeleitet v. Carl Hinrichs.
Meinecke Werke. Band Ill. München. 1959. 82—84. old. ,
jének, Eduard Gansnak a tanításait, miszerint Montescjuieu-t nem elégítette ki a kicsinyes, egy népre és egy korra korlátozott történeti szemlélet.16
lme innen van tehát, hogy az ébredő jogtörténetirás nálunk is a leíró európai államrajz. az általános alkotmánytörténet, avagy éppen az angol—magyar jogfej- lődési analógiák tapasztalataira hivatkozva teszi érdekeltté a gondolkodókat a magyar valóság megfelelőbb és módszeres megközelítésében. A kifejlett polgári jel- legű jogtörténet—irodalmunk azt tanította, hogy ... . . jelenségek genetikus vizsgálata vezetett a történeti összefüggések ilyen mértékű kiterjesztésére",17 és az ellenforra—
dalmi kor hivatalos felfogásával azonosulva ezt a progressziv elemeket hordozó jog—
történetet mint talajtalant és a magyar jogi közgondolkodástól idegen szellemi áramlatot mutatta be.
Ma már világosan látjuk, hogy ez a törekvés nem véletlenül és távolról sem az érintett tudománytörténeti összetevők értékeinek leegyszerűsítéséből fakadt. Mód- szertani nézőpontból mégis szükségesnek látszik kiemelni azt a tényt. hogy a ma—
gyar jogtörténetnek a felvilágosodás megval—y módosult formáival kísért töredékes eredményei is alkalmasak voltak a társadalmi haladás, a fejlődési törvények, illetve a jogfejlődés egyetemes összefüggései iránti érzékenység ébresztésére. Ezért van az, hogy a klasszikus polgári forradalom eszmei reakciójaként jelentkező történeti jogi iskola és az annak nyomdokain haladó magyar polgári jogtörténetfrás is hosszú időre elfordult a jog egyetemes történetétől, és a nemzeti jogfejlődés egyedülálló voltának lejáratását látta a szélesebb európai rálátás alkalmazásának fokozódó
igényében.
Mindezek ellenére joggal mondhatjuk. hogy a felvilágosodás jogtörténete, il—
letve a politikai—kamerális tudományok kora —- a tragikus bukások ellenére is — hidat képezett a módszeres jogtörténeti kutatómunka kezdeti tényezői, illetve a re- formkori liberális jogi gondolkodás között, eleven példát szolgáltatva Engels ama történelmi megállapítása számára, hogy egyetlen tudományterület sem létezik. ahol .. a korábbiakban összegyűjtött ismeretanyag egyszerű tagadása lehetséges volna".18
*
A módszeres jogtörténeti kutatómunka kezdeteinek kibontakozását látva, igére- tes fejlődés kiteljesedésének várakozásával lépünk át a XIX. század első felébe. A kép azonban. amely a századfordulón és még inkább a második Ratio Educationist (1806) követően tárul elénk, a visszaesés jegyeit hordja magában. Az európai reak- ció súlypontja tartósan a közép— és kelet-európai térségre helyeződött át, és ennek természetes velejárójaként a Habsburg-abszolutizmus kultúrpolitikai törekvései is megmerevedtek. A jogtörténet haladó elemeinek elhalványodása mellett a hivata- los ,,katedrai jogtudomány" visszaesésének jelei is rövidesen felszínre kerültek. Az adott történelmi körülményeket elemezve egybehangzóan állapítottuk meg. hogy szinte minden lehetőség elapadni látszott a módszeres történeti—jogtörténeti kuta—
tómunka alapjainak továbbfejlesztése területén. A haladás útját kereső jogfejlődési vizsgálódásoknak, a felvilágosodás hatása alatt fogant összehasonlító szemléletnek,
de még a leíró államtani kutatásnak is háttérbe kellett szorulnia. Az udvar és a for—
radalomtól megrettent birtokos osztály kompromisszumának tükröződéseként a kon- zervatív nemesi nacionalizmus egy időre szinte kisajátítja magának a magyar jogi
"' Lásd: Gans, Eduard: Erbrecht in weltgeschichtlichen Entwicklung. 1. köt. Berlin. 1824. XVIII—XIX. old.
" Lásd: Kérészy Zoltán: A jogtörténetnek mint önálló tudománynak feladata és jelentősége. Rektori székfoglaló. Pozsony. 1917. 4—5, old.
13 Lásd: Engels, Fr.: Eugen Dühring úr tudomány-formán!masitása (Anti Dühring). Karl Marx és Fried- rich Engels Művei. 20. köt. Kossuth Könyvkiadó. Budapest. 1963. 137—138. old.
A POLITIKAI—KAMERALiS TUDOMÁNYOK 633
közgondolkodást. és az ebből fakadó szellemi tespedést a cenzúra hatalmában ver-
gődő jogtudomány sem tudta enyhíteni. 'A szellemi élet hanyatlásának elhatalmasodása talán éppen a romantikus (ne- mesi) nacionalizmus térhódításával nyomta rá a legmarkánsabb jegyeit a kor jogi gondolkodására. Ebben a környezetben azonban a jogi gondolkodás történetének a körülményekhez alkalmazkodó újabb tendenciái is talajra találhattak. Témánkra szűkítve e fejlődést. nyilván nem hagyható figyelmen kívül. hogy a század első har—
madában kifejlődő differenciálódás a jogtudományban mindeddig kellően nem mél-
tányolt lehetőségek hordozója lehetett.19 Az ágazati jogtudományok kiformálódását
szinte minden esetben a hazai jog adott területének történeti felmérése kíséri. E téren többnyire a romantikus nacionalizmus eszköztára bontakozik ki előttünk, és a kútfők felsorakoztatásában is jobbára a "történelmi jog" és a régi dicsőség kere—sése adja az indítást.
Mindez jellegzetesen a romantika hozzájárulása a nemzet mibenlétének meg—
ragadásóhoz.20 A kérdés fontosságát a marxista irodalom viszonylag korán felszínre
hozta? és annak útmutatásait követve ma már a nyilvánvalóan konzervatív (nemesi) romantikát kifejező Cziráky Antal, Bartal György, Czövek István és a még inkább ide sorolható Kövy Sándor, Markovics János, illetve Georch Illés alkotásait el tud- tuk határolni a történeti jogi iskola módszertani követelményeit kifejlesztő gondol- kodók — Kelemen Imre, Szlemenics Pál, Hajnik Imre, Frank Ignác — munkásságától, amelyből még az 1848—as forradalmak előtt a módszeres jogtörténeti kutatómunka egyik sajátos formája bontakozott ki. A vizsgált korban azonban a módszeres tör—ténetkritikai törekvések igen gyakran kívül rekedtek a hivatalos katedrai jogtudo—
mány bástyáin. Ezeknek maradandó és a történeti jogi irányt megelőzően kifejlett értékeire figyelmeztet bennünket a két Kovachich máig is alapozónak mondható állam— és jogtörténeti forráskutaitása. amely-még a szent szövetségi reakció évtize—
deit megelőzően született.
Kovachich Márton György és fia, Kovachich József Miklos 1810 és 1815 között alkotott — méreteiben is hatalmas —— torrásgyűjtése a történeti jogi irányt jóval meg—
előzve rakta le az alapokat a modern jogtörténeti munka számára.22 A reakciós kul- túrpolitika konzerválódása sem tudta végérvényesen légüres térbe taszítani azt a korábbiakban már érintett leíró államtudományi elemzést sem, amely a haladás kö- vetelményeit és az összehasonlítás igényét tudatosította először a magyar jogtör—
ténet számára. Fényes Elek 1848 előtti munkássága például világosan mutatja, hogy a tudomány ezen a területen is — a nemzet anyagi és szellemi erőinek számbavé- telével — a történeti állapotok tarthatatlanságát hirdette, és a megmásíthatatlan tényeket módszeresen törekedett összevetni a polgárosult világ viszonyaival. Az sem véletlen tehát, hogy a liberális reformmozgalom két olyan jeles képviselője, mint Hor- váth Mihály és Szalay László fellépett annak a Kollár Ferencnek a védelmében, aki még a XVIII. század második felében megkísérelte — a módszeres jogtörténeti for—
ráskutatás talaján — a magyar nemesi kiváltságok jogszerűségének a tagadását.
19A hazai jog ágazatonkénti tagozódásáról. a közjog, a büntetőjog. az anyagi magánjog és a perjog elkülönüléséről van szó.
20Lásd e kérdés újabb kutatásainak eredményeiről: Szűcs Jenő: A nemzet historikuma és a történet- szemlélet nemzeti látószöge (Hozzászólás egy vitához). Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat
51. sz. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1970. 14—15. old.
1" Lásd főként a hazai burzsoá jogbölcselet fejlődésének szentelt kutatások vonatkozásában: Szabó Imre:
A burzsoá állam- és jogbölcselet Magyarországon. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1955. 155. old.
22A haladó eszméitől Ismert kutató 1810 és 1815 között fiával bejárta az ország fontosabb levéltárait, és módszeres forrásfeltárásával a jogtörténeti kútfők tudományos bázisait építette ki. Kéziratos anyagát az Or- szágos Széchényi Könyvtár Kézirattára őrzi. (V. ő.: V. Windísch Éva: Kovachich Márton György és a magyar- országi levéltári forrásanyag feltárása a XIX. század elején. Levéltári Közlemények. 1966. 1. sz. 63—112. old.;
V. Windisch Éva: Kovachich Márton György és a magyar tudományszervezés első kísérletei. Századok, 1968.
évi 1—2, sz. 90—144. old.
Horváth Mihály tette érthetővé, hogy a magyar jogtörténet egyik úttörőjének eredményei ellen miért jajdult fel annak idején ... az egész képviselő testület, pap és világi egyaránt". Szalay László pedig — mint ismeretes — 1839-ben Kollár Fe—
rencről tartotta meg nagy feltűnést keltő akadémiai székfoglalóját, amely a magyar jogtörténet haladó előtörténetének tudományos. értékeit ismét magasra emelte? Az
előrevetített gondolatok tehát azt mutatják, hogy a századforduló körül újjáéledő)
konzervatív romantika és a kifejlett történeti jogi irányzat megjelenése között. illetve—azokkal párhuzamosan -— bár a hivatalos jogtudomány bástyáin jórészt kívül re—
kedve — haladó jogtörténetünk útkeresésével is számolni lehet.
Közismert, hogy a liberalizmus mint a XIX. század első felének legerőteljesebb, szellemi áramlata nagy hatást gyakorolt a jogi gondolkodás fejlődésére is. Az angol és a francia liberálisok tanításai nyomán szerte Európában feltűntek a polgári jel—
legű állam- és jogrend rajongói. Ezek a gondolkodók a racionális elveken nyugvó
polgári államélet kifejlődésének elkerülhetetlen voltát hirdették. A liberálisok hatá—
sára terjedt széles körben az alkotmányosság, a népképviselet és a parlamentariz—
mus gondolata. Méltán sorolhatjuk ide a jogi kodifikáció harcosait is, akik nálunk . . elsők között foglaltak állást a nemzeti hiúságból eredő külön magyar út mítosza
ellen",2/' és a konzervatív romantika által kitermelt. tudománytalan jogtörténetet is megtagadták. Ott, ahol e haladó gondolatok érvényesülését az idegen elnyomás
gátolta, a liberalizmus a nemzeti függetlenség ügyével is összefonódott. Hazánkban a reformkor polgárosodást igénylő nemesi rétegei és az erősödő nemzeti értelmiségi ilyen értelemben kötődött a liberális eszmeáramlathoz. A távolról sem egységes tö- rekvéseket gyakran a reformkor nemzedékéhez, a centralistákhoz avagy a még álta—lánosabbnak mondható reformértelmiség fogalmához kapcsoljuk. A különböző ár—
nyalatok szerint Eötvös József, Szalay László, Pulszky Ferenc, Szemere Bertalan vagy éppen a reformjogalkotás közéleti személyiségei kerültek előtérbe az idevágó esz-
metörténeti vizsgálódások során.
Jogtörténetünk feltárását tekintve eddig ez a kép tehát a kor politikus jogú-—
szaira koncentrálódott. Mindmegannyiról joggal elmondhatnánk, hogy a kor hiva- talos jogtudományának bástyáján kívül álló gondolkodók, mégis az általuk megfo- galmazott tanításokban éledt valóban újjá haladó értelemben a függetlenségi küz- delmek értelme, az elavult intézmények tudományos értékelése, a nép szeretetének újra felfedezése és egyáltalán a megoldásra váró problémákba hatoló haladó tör—
ténetszemlélet.
Különös színfoltja azonban a tudománytörténetnek. hogy ez a politizáló jogász értelmiség eredetileg a politikai—kamerális tudományok képviselőitől. továbbá a ra—
mantikus történetírás nagy alakjától, Horvát Istvántól tanulta a magyar történelmet, de az általa kitermelt jogtörténet mivoltának és feladatainak kérdésében viszont tőle független, önálló véleményt alkotott. "Valamennyien _Honlát Istvántól tanultuk meg a hazát szeretni", írta méltán Eötvös József a Szalayról szóló emlékbeszédében.
mégis — állapította meg R. Várkonyi Ágnes (i. m. 48, és 184. old.) — ez a történet- tudományban új utakra törő csoport talán semmiben nem tagadta meg úgy mesterét, mint a korszerű nemzetről vallott felfogásában. idevágó vizsgálódásaink kiegészíté- seként természetesen utalhatunk arra is. hogy a magyar romantikus történetírás nagy alakjának hatását, illetve e hatás összetettségét is érdemes volna közelebbi megvilágításba helyezni. Erre utal az a tény, hogy Horvát lstván közkézen forgó mű—
veiben a romantikus nacionalizmus tanításai mellett megtalálta ez a nemzedék nem-
33 Lásd: R. Várkonyi Agnes: A pozitivista történetszemlélet a magyar történetírásban. ll. köt. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1973. 103.. illetve 189. old. *
14 Lásd: Nizsalovszky Endre: Szalay László kodifikációs külföldi kapcsolatai és a sioni epizód. Állam- és.
Jogtudomány. 1964. évi 2. sz. 175. old.
A POLITIKAI—KAMERALIS TUDOMANVOK 635
csak a nemzeti függetlenség, hanem a két Kovachich által összeállított módszeres.
jogtörténeti alapozás kihasználásának szükségességét is.25
A politikus reformnemzedék publicisztikai és irodalmi alkotásait is át— meg át-
szövi ebben a korban a történelem. . . egész munkásságuk -- írja joggal idézett
művében R. Várkonyi Ágnes — komoly történettudományi diszciplínákra épült fel".A cenzúrával vívott kettős harcban kialakított fórumaikon -— többek között a libe- rális jogi gondolkodás olyan fontos publicisztikai fórumán, Amint a Pesti Hírlap, a Szalay által kezdeményezett Themis c. folyóirat, a Budapesti Szemle — azonban a reformjogalkotást szolgáló összehasonlító államtudományi gondolkodás került elő- térbe. Az összehasonlító jogtörténet nagy alakját. Lerminiert követi ebben a reform- nemzedék. Ezek azok a törekvések, . . ahol a jövő zenéjének partitúráját leginkább megtalálhatjuk — mondta találóan Nizsalovszky Endre —. és ahol a jogösszehason- lítás Montesauieu szellemében a legközvetlenebbül szolgálhatott a meglevő állami berendezkedés bírálatára". Szalay László, Eötvös József és mások idevágó tanítá—
saiban egybehangzóan kifejezésre jutott a szélesebb európai szemlélet szükséges- ségének gondolata. ,,Az összehasonlító jogtudománynak mindig barátja voltam", hangzik Szalay László és Kemény Zsigmond közel egybehangzó állásfoglalása. Eöt- vös József pedig még határozottabban fogalmaz. a feltétlenül haladónak mondható összehasonlító jogtörténet mellé állva: ,,Nem tartozom azok közé, kik büszke ön- teltségükben e hon határain túltekinteni nem akarnak. s a más nemzetek példájára
hivatkozást vizketegnek nevezik".26 Ellenkezőleg. a reformkori jogalkotási mozgalom
híveivé szegődő liberális gondolkodóink szerint .,. .. szükség egyszersmind teljes fi- gyelemmel tekinteni más népek állapotjára is". Ezek a gondolkodók és eszmetársaik az önkényuralom megszüntetésének bátor hirdetői voltak, tagadták a fennálló jog- rend létjogosultságát, és a fejlett Nyugat példájával igazolták az új rend létrehozá- sának szükségességét.27 Kezükben az ide vezető harc eszköze volt az angol-magyar analógia. amit egyébként mint haladó örökséget maguk is a felvilágosodás hala—dáseszméjét hirdető gondolkodóktól, a politikai—kamerális tudományok hazai út- törőitől vettek át. A reformkori környezetben ez a szemlélet és az angol—magyar történeti párhuzam gondolata a polgárosult Nyugat vívmányai iránti rajongást élesztette. Vállalják az utánzást is a haladás érdekében, amit a nemzeti kereteket meghaladó szélesebb (európai) történeti törvényszerűségként fogtak fel.
Mindezek ellenére a liberális reformértelmiség politizáló rétegei körében —- Hor- vát Mihály kivételével —- senkinek sem maradt ideje összefüggő történettudományi mű megalkotására. Pedig e szemléletmód kiteljesedése nyilván a magyar jogtörténet nagyfokú gazdagodását eredményezhette volna. E feltevésünk igazolására nyújt némi lehetőséget Szalay Lászlónak az emigrációban kifejtett legnagyobb volumenű történeti alkotása, amely ,,Magyarország története" címen28 jelent meg. A hat kötet—
ből álló hatalmas alkotás nem egy esetben magára vonta a tudománytörténettel foglalkozók figyelmét. A jogtörténet aspektusával tekintve mégis mind ez ideig mel- lőztük az említett mű tüzetesebb vizsgálatát. Szalay László harcos liberalizmusának hanyatló korszakában született ez az alkotás. és a nagy gondolkodót a magyar for-
5 Lásd: Horvát istván: Magyar ország gyökeres régi nemzetiségeirő! figyelem gerjesztésül. Trattner. J. T.
Pest. 1820. 15—16., 70. stb. old.
26 Lásd: Eötvös József: Összes munkái 11. köt. Révai Testvérek. Budapest. 1902—1903. 278, old. Eötvös idevágó eszméit lásd még a ,.Vélemény a fogházjavítás ügyében ns. Borsod vármegye ebbeli küldöttségéhez"
(Themis. ll. tüz. 1837.) c. és a .,Zsidók emancipátiója" (Budapesti Szemle. II. 1839.) c. írásaiban V. ő.:
Nizsalovszky Endre: Eöt "5 József és a ..jövő zenéje". Megjelent: Ábránd és valóság. Tanulmányok. Eötvös Józsefről. Szépirodalmi Könyvkiadó. Budapest. 1973 190—191. és 199—200. old. Szalay László és Kemény Zsig- mond tanításaira vonatkozóan lásd: Beksícs Gusztáv: A magyar doctrinoirek. Csengeri Adolf, b. Eötvös József,
b. Kemény Zsigmond. Szalay László, Trefort Ágoston. Aigner L. Budapest. 1882. 73. old.
37 Pulszky Ferenc: Életem és korom. !. Ráth M. Budapest. 1880. 84. old. ("Mindnyájan egyetértettünk abban. hogy a fennálló viszonyok nem tarthatnak soká, hogy az uralkodó rendszer meg fog bukni, hogy az egész ország átalakulása kikerülhetetlen.")
2BSzalay László: Magyarország története. l-IV. köt. Lipcse. 1852—1854. V—Vl. köt. Pest. 1857—1862.
radalom és a nemzeti függetlenség bukása is a történelem tanulmányozása felé for- dította. lnnen fakad az a körülmény, hogy az európai látókörrel alkotott mű már szó—
mos helyen a régi dicsőség iránti nosztalgiát, másutt kifejezetten a Horvát István eszméihez kapcsolódó romantikát is tartalmazza. A mű Lipcsében megjelent első három kötete azonban témánk szemszögéből messze háttérbe szorítja ezeket az esz- mei mgtorpanóst jelentő tényezőket. Szalay ebben a három kötetben a középkori magyar történelmet világosan kirajzoló jogtörténeti szemléletben építette fel.
Az államalapítás korától a rendi társadalom kiteljesedésének időszakáig szinte töretlenül halad az az eltökéltsége, hogy az adott korszak jogrendjét, jogszolgálta- tását, az ország belső életét —- valójában állami struktúráját, illetve annak belső vál- tozását —- is feltárja a szigorú történetkritikai (módszeres forráskutatói) eszközökkel.
Koronként a legfontosabb jogalkotási tényezők mellett helyet kapott Szalay művei- ben a fejlődő városi polgárság és jobbágyság törvénytelen sanyargatása is. A Dózsa-féle parasztháború elfogulatlan szemlélete vagy a huszita háborúk szerepé—
nek megrajzolása egyaránt magára vonja figyelmünket.
A Bocsor istván haladó jogtörténetéhezzg igen közel álló mű három utolsó kö—
tete azonban némi visszaesést jelent már Szalaynál. Főként a már Pesten megjelent
5. és 6. kötet anyagában csupán a rendi országgyűlések. illetve koronként az ország
politikai életének ábrázolása nyújt némi támpontot a jogfejlődés módszeres vizsgá—latára. Vizsgálódásai egyébként is lezárultak a XVI". század első évtizedeivel, így a korához közelebb álló idők jogtörténeti elemzéséhez Szalay már nem jutott el. A stílusában is lenyűgöző alkotás azonban így is értékes bizonyságát szolgáltatta an- nak, hogy a magyar reformkorszak európai kitekintéssel felvértezett gondolkodói a magyar jogtörténet haladó hagyományait kézzel foghatóan gyarapították.
A Szalay és eszmetársai által kimunkált tudományos értékeket az elméleti és a történeti tudományok is joggal magukénak tekintik. Nem véletlen ma már. hogy ezek az értékek igen szoros szálakkal kapcsolódnak a magyar jogtörténet fejlődéséhez is. Van azonban e kornak még egy erőteljes tudománytörténeti összetevője, amely a liberalizmus. illetve a leíró államtudományok talaján fogant magyar jogtörténet életképességét és maradandó értékeit is örökül hagyta ránk. A reformkor haladó értelmiségének jobb sorsra érdemes rétege ez, amelynek tagjai a különböző hitfe- lekezetek által fenntartott közép— és főtanodák falai közé szorultak vissza. és még itt is — a mindenható cenzúra, illetve a klérus túlhatalmával dacolva — maradandó értékeket alkottak. Vandrák András az eperjesi evangélikus tanodában, Bocsor Ist-
ván Pápán, Csengery József Sárospatakon, Vajda Péter Szarvason. Széplaki Pál
Debrecenben. Karvasy Ágost Győrben fejtett ki olyan tudományos értékeken nyugvó nevelő tevékenységet, amelynek egyes elemeit joggal sorolhatjuk a magyar jogtör- ténetirás leghaladóbb tanitásaihoz. Talán az sem véletlen. hogy szinte egyedül a pozitivista Hajnik,,,lmze jelezte egyik idevágó írásában ezeket az értékeket jogtörté- neti irodalmunkban, pedig az említettek (és számos más haladó gondolkodónk) köz- gondolkodást formáló szerepe talán minden eddiginél szélesebb dimenziókbanhatott.
A magyar jog, a politikai tudományok. az európai államok statisztikája és álta- lában a történetkritikai talajon álló államtudományok keretei között tört utat ez a
réteg azoknak a nemzedékeknek a tudatóhoz, amelyeknek majdan -— a polgári ót-
alakulás küszöbéhez érve -— a konkrét társadalmi küzdelmeketukellett- megvivniuk.Ez az összefüggés magyarázza. hogy az európai óllamtudományokat művelők (Deb- recenben Dobrossy János, Szűcs István. Kassai Sámuel vagy Sárospatakon Csengery
TJ Bocsor István: Magyarország történelme különös tekintettel a jogfejlődésre. l—IV. Pápa. 1861—1869. Xll.
1812 old.
A POLITIKAI—KAMERÁUS TUDOMÁNYOK 637
József) ,.egyetemes történettudománya" a cenzúrázott katedrai jogtudomány hatását sokszorosan felülmúló szerepet játszott a reformkori közgondolkodás fejlődésében.
Ezek a gondolkodók -— a szegényes tanodai viszonyok között — többnyire kézira- taik kiadására sem gondolhattak. Az élőszóban előadott gondolataikat tartalmazó elrongyolódott kézirat lapjainak csak töredéke az. amit az Országos Széchényi Könyvtár kézirattára őrzött meg számunkra. A Hegel eszméin nevelkedő Bocsor lst- ván talán nem is egyedül juthatott el közülük a ,,szükséges zendülés? gondolatáig, de az eddig feltárt adatokból is világos előttünk, hogy a ,.historiai állapotok ledön- tésének" szükségességét szinte mindegyik említett gondolkodó nemzedékeknek adta át. Egyesek pedig minden előzmény nélküli magyar jogtörténeti szintézist is alkottak, hidat képezve a módszeres jogtörténeti kutatómunka kezdetei (a felvilágo—
sodás és a születő forráskritika), illetve a század második felében kialakuló jogtör- ténettudomány között. Meggyőződésünk, hogy ezeknek az értékeknek a feltárása területén csupán a kezdethez érkeztünk el. Ezért érezzük fontosnak, hogy ezekre az
értékekre mindinkább ráirányítsuk a figyelmet.
FE3l—OME
Hoaeümne peaynbrarbi coapemeHHux MccneraaHmi no ucvopuu ucropuorpacpuu pacxpsmu TOT (pax-r, Li'ro s craHoaneHuu ocuoa BeHrepCKoű npasoaoű Hayxn 3Hauurenbnaa pons npuHeAnemana 'raK Haabiaaemoü nonwmuecxoü KaMepanncmxe. B nocneAHeü Tpem XYLLl Beka cpu—1051 uz oőnaCTeű nonumuecxoü Kamepanncmnu nansnou cramcmuecxoe onucarme rocynapcma (rocynapCTBeHHan era-mama), Kotopoe I'J'IBBHHM oőpaaoM nap, 303—
AeücrsueM nepnoAa npoceemenmi npeapamnocse ucroui—mx ucropnuecxoű KoHuenui—m BeH—
repcxoro npasa. Hcropnuecnoe CTGTHCTHHECKOE onucaHue cyuecraywmero rocynapcmeHHoro crpon caMo no ce6e lnana cmMyn K npevoneHmo orcranocrw. Hpeacrasnrenn aeHrepcxoü uc- Topw-ieCKoü cra'rucruxn (Bena Bapuu, MapTOH LLlBap'rHep, 3neK meHeLu " Ap.) TBKHM 06- pasoM nrpanu nporpeccuahyio pam: a cosganm ocnoa cospeMeHHoü npaaoaoü HayKu.
OHH paapaőoranu u.eHHbie cpanrmecme HCCHSAOBGHHH Ann ocnoaononomr—mxoa METOAH—
uecxoű ncmpm npaaa, Ha KOTOpbie Bnocnencrauu Marne onuparbcs Taroke nporpeccna- Han nuőepanbnan n, coo'rse'rcrseHHo, nosnrnaucrcxan ncropuorpactmn npeaa.
SUMMARY
The new results of recent research work performed in the field of the historiography re- vealed the fact that political and fiscal knowledge took considerable part in Iaying foundation of the Hungarian jurísprudence. In the last third of the 18th century the statistical description of the state (state statistics) was a branch of political and fiscal learning which became the source of the juristic approach of history in Hungary mostly under the inspiration of enlight- enment, since the historical and statistical description of the existing system of government gave automatically impulse to overcome backwardness. The founders of historical statistics in Hungary (Béla Barits, Márton Schwartner. Elek Fényes etc.) conseauently played progressive role in forming the basis of modern jurisprudence. Later on. their case studies created a solid basis of the methodological research work done in the field of the history of law. on the results of which later the progressive liberal and positivist school could also rely.
