A termelő szféra és az infrastruktúra területi vizsgálata

(1)

ii

A TERMELÓ SZFÉRA ES AZ lNFRASTRUKTÚRA TERULETI VIZSGÁLATA

ABONYlNÉ DR. PALOTÁS JOLÁN

Napjaink struktúrapolitikájának egyik központi kérdése a területi szerkezet,

amelynek vizsgálata számos aspektusból megközelithető. A gazdaság területi szerke- zetének elemzése is azonban sokszor ágazati szemléletet tükröz. Ismeretes, hogy az ipar egészének, illetve egyes ágazatainak. valamint a mezőgazdaságnak a területi

elhelyezkedéséről. mozgástörvényeiről, múltban lejátszódó folyamatairól viszonylag

sok információval rendelkezünk. Lényegesen kevesebb kutatási eredmény halmozó—

dott fel — s jóval kisebb múlttal rendelkezünk — infrastruktúránk területi sajátossá-

gairól. Bár az utóbbi időben rohamosan bővül azoknak a vizsgálatoknak a köre.

amelyek az infrastruktúra egészének, illetve a termelői vagy a szociális infrastruk- túrának térbeliségét elemzi, még viszonylag mindig kevés az ismeretünk a termelő szféra és az infrastruktúra területi összefüggéseiről. Amint a területfejlesztés jelen—

tősége növekszik, úgy válik fontosabbá a területi egyensúly kérdéskomplexumának vizsgálata is.

Gazdaságunk fejlettségének magasabb szintjén növekszik az igény a differen- ciáltabb területi fejlesztési politika iránt. Az extenzív források kimerülésének foko—

zódásával egyre összetettebbé, bonyolultabbá válik a fejlesztési feladatok megha—

tározása. Ezért is indokolt a területi struktúrát különböző keresztmetszetekben vizs—

gálni.

Az infrastruktúra számos területe nem befolyásolja közvetlenül a gazdasági fej—

lődést, hanem a lakosságon keresztül áttételesen, sőt egyes ágai (illetve elemei) ki- zárólag a lakosság életkörülményeinek meghatározásában játszanak fontos szerepet. Ily módon érthető, hogy megkülönböztetett fontosságot tulajdonítunk politikai szempontból is a céltudatos területfejlesztésnek.

Vizsgálataink során azt tűztük ki célul, hogy a termelő szféra és az infrastruk—

túra kölcsönhatásának időbeli és területi alakulása során érvényesülő irányzatok néhány jellemző mozzanatát meghatározzuk. E változások jellegzetes vonásainak megrajzolásához az ipar _l- építőipar, valamint a mezőgazdaság és a tercier ágaza- tok összefüggéseit vizsgáltuk. Területi egységül a megyéket választottuk, mert rész-

ben a szükséges statisztikai adatok ezekre az egységekre voltak leginkább besze- rezhetők, részben pedig mert hazánkban napjainkban még a megyék képezik a

népgazdasági tervezés egyfajta (éspedig fontos) egységét. Ugyanakkor elismerjük,

hogy a megyék alapján történő elemzésnek számos korlátja is van.1

* Kétségtelen, hogy az optimális területegység e vizsgálat szempontjából is a társadalmi—gazdasági adottságok alapján kirajzolódó, objektive létező komplex gazdasági körzet lenne. a szükséges és elégséges

információk hlányában azonban ilyen vizsgálat nem végezhető.

(2)

ABONYlNE DR. PALOTÁS: AZ lNFRASTRUKTÚRA VIZSGÁLATA 471

Tekintettel arra. hogy a fenti népgazdasági ágak ,,fejlettségének" a legköny- nyebben számszerűsíthető mutatója a létszám. első megközelítésben az ezer aktív

keresőre jutó foglalkoztatottak számának megyénkénti alakulását vizsgáltuk meg

különböző időkeresztmetszetekben.2 Jóllehet népgazdaságunk fejlődésének jelenlegi szakaszában felgyorsult az intenzitást kifejező különböző mutatók szerepének nö—

vekedése a fejlettség megítélésében. mégis úgy véljük. hogy ezeket elsősorban nem a hagyományos volumenmutatók helyettesítésére, hanem azok kiegészítésére kell alkalmazni.

A továbbiakban megvizsgáltuk, hogy az iparosodottság mutatója (az ezer ak- tív keresőre jutó iparban —l— építőiparban foglalkoztatottak száma) milyen összefüg- gést mutat a tercier szektor hasonló mutatójával, majd pedig az ezer aktív keresőre jutó mezőgazdaságban és tercier ágazatokban foglalkoztatottak kapcsolatát. E szá- mításokat'szükségesnek tartottuk kiegészíteni az ipar és a mezőgazdaság mutatója közötti kapcsolat meghatározásával is.

1. tábla

A fő népgazdasági ágakban foglalkoztatottak ezer aktív keresőre íutó számának páros korrelációs együtthatói

(megyei egységekre számolva)

1949. l 1960. l! 1970. : 1976.

Népgazdasági ágak

évben

lpar —l— építőipar — mezőgazdaság —0.942 l -—O,971 -—-O.964 l -—0,945 lpar J;— építőipar — tercier ágazatok —l—0,690 ! —l—0,520 —O,260 ! —0,247

—l—0,003

Mezőgazdaság — tercier ágazatok . ! —0,830 —0.690 ! —l—0,130

Az 1. tábla adataiból leolvasható a kapcsolat irányának és szorosságának idő- beli változása. Az ipar —l— építőipar és a tercier ágazatok mutatója közötti korrelá- ciós kapcsolat 1949-ben és 1960-ban közepesen szoros és pozitív előjelű volt. de 1970-re igen lazává és negatív előjelűvé változott. Ez tehát azt mutatja, hogy 1949- ben az iparosodottabb megyékben általában a tercier ágazatok is nagyobb hánya—

dát kötötték le a foglalkoztatottaknak, mint a mezőgazdasági főprofilú területek esetében. Később azonban, amikor a párt- és kormányha'tározatok hatására elő- térbe került az egykor mezőgazdasági arculatú megyék ipari fejlesztése, olyan át—

alakulás következett be az ipari termelőerők megyénkénti elhelyezkedésében, hogy mintegy 10 év alatt a korrelálatlanságon keresztül igen laza negatív r érték alakult

ki. Ez pedig azért állt elő, mert az ágazati mobilitás oly módon zajlott le, hogy a mezőgazdaságból eláramló munkaerőt elsősorban az ipar kötötte le, és csak kis hányada került a szolgáltató ágazatokba. A fentieken túlmenően az is ,.belejátszó- dott" azonban a kapcsolat jellegének megváltozásába, hogy a korábban is ipa—

rosodott megyék ipari foglalkoztatottjainak a száma gyorsabban nőtt. mint a tercier

ágazatoké. Bár ennek az egy mutatónak az alakulása (elsősorban a korábban em-

lített extenzív jellegéből fakadó fogyatékossága miatt) nem elégséges annak bizo- nyítására, hogy hazánk ipari fejlettségéhez viszonyítva a tercier ágazatok egy része

—- elsősorban a termelést közvetlen befolyásoló műszaki (technikai) infrastruktúra

—— elmaradott. viszont kiegészítve egyéb információinkkal, alátámasztja azt.

Mivel az ezer aktív keresőre jutó iparban, illetve mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma között igen szoros negatív korrelációs kapcsolat áll fenn, érthető,

? Bár e megközelítés elfedl sok fontos tényező területi különbségeit (termelékenységkülönbség stb.) még- is egyfajta, hasznosítható információn! szolgál.

(3)

472 ABONYINÉ DR. PALorAs JOLÁN

hogy a mezőgazdaság és a tercieryszektor hasonló mutatója közötti összefüggés

az ipar és a tercier szektor közti r értékekkel váltakozó előjelet vesz fel.—A tendencia

a vizsgált időszakban a szoros negatívtól az igen laza pozitív érték felé halad. Tehát a mezőgazdaságból felszabaduló munkaerő részben a tercier szférában helyezke—

dett el. S jóllehet 1960 és 1970 között hazánkban élénk belső vándorlás kísérte a

foglalkozási átrétegződést, mégis a mezőgazdasági munkaerő jelentős hányada hely-

ben (megyén belül) változtatta meg tevékenységi körét.

Az elmondottakat erősíti meg másik kimutatásunk is. amely az ezer lakosra jutó iparban —l— építőiparban. a mezőgazdaságban és a tercier ágazatokban fog—

lalkoztatottak száma megyénkénti szóródásának terjedelmét?" foglalja össze, külön—

böző időpontokban. '

2. tábla

Az ezer aktív keresőre iutá íoglalkoztatottak száma szóródásának terjedelme

(megyei adatok alapján)

ipar -l- Mező- Tercier

ÉV építőipar gazdaság ágazatok

1949 . . . . . . . . . . . 301 382 108

1960 . . . . . . . . . . . 269 438 84

1970 . . . . . . . . . . . 342 274 78

1975 . . . . . . . . . . . 265 i 260 83

Az adatok tükrözik a gazdaságpolitikánkban érvényesülő tendenciákat. A mu- tatók alakulásából leolvasható, hogy például a primer szektor megyei adatainak szélső értéke a szocialista iparosítás megindításának időszakában csökkent, később

— az extenzív források kimerüléséig — jelentős mértékben nőtt, majd pedig a vidék iparosításának előtérbe kerülésével s a kevésbé iparosodott területek munkaerő—

tartalékának az ipari termelésbe történő bevonásával a korábbi legalacsonyabb szint alá csökkent. Tehát a megyei mutatók trendje 1949—től 1976-ig a kiegyenli- tődés irányába haladt.

A mezőgazdaság mutatójának megyénkénti szóródása végső irányát tekintve szintén csökkenő. a csökkenés azonban csak az 1960—as években kezdődött. E fo—

lyamat két forrásból táplálkozott: az egyik forrás az. hogy a korábban elsősorban mezőgazdasági térségek iparosítása nagyobb lendületet vett (ekkor még lényegesen

nőtt a foglalkoztatottsági szint is). a másik pedig a mezőgazdasági foglal—koztatattak

számának további csökkenése.

A mutató természetéből adódik, hogy iegárnyaltabb változások a tercier ága- zatok terén következtek be. Meglepő, hogy — a különböző irányú változásokat ered-

ményező hatások jellegének, számának és intenzitásának eredményeként is -— 1960

és 1975 között lényegében nem változott a mutató értéke. Ha kiragadjuk viszont az említett 15 éves időszakból az utóbbi 5 évet, akkor az ezer aktív keresőre jutó foglalkoztatottak megyénkénti differenciáltságának növekedését kell megállapítanunk.

E növekedés azonban úgy állt elő. hogy a megyék rangsorában e mutató vonatko—

zásában kitűnő Baranya megye értéke nagymértékben nőtt. ugyanakkor a megyék sorrendjében utolsó helyen álló Zala megye értéke is 12 fővel magasabbá vált. mint

az 1970—es utolsó helyezetté.

3 Bár a szóródás terjedelmének alakulásában a szélsőséges értékek játszanak szerepet, s emiatt nem infor-mál a közbülső értékek mennyiségi alakulásáról, mégis szükségesnek véltük egyéb számítási eredmé—

nyeink kiegészítéséül. mondanivalónk alátámasztása érdekében ezt is közölni.

(4)

AZ INFRASTRUKTÚRA VIZSGÁLATA 473

Ismeretes, ha valamely népgazdasági ág fejlődésének relativ üteme felgyorsul, az legtöbbször a területi különbségek növekedését eredményezi. Nyilvánvaló. hogy ahol a szűk keresztmetszet érezhetőbb, elsősorban ott dinamikusabb a fejlődés. De

éppen a tercier ágazatok sajátosságából adódik, hogy a termelő szféra adott fej-

lettségi szintje megfelelő fejlettségű tercier ágazatokat követel, aminek megléte vi- szant kedvezően befolyásolja az ipar. illetve a mezőgazdaság fejlődését. A tercuer ágazatoknak ezen .,stimuláló" hatásából következik, hogy mind makroszinten, mind pedig területi vonatkozásban a szó szoros értelmében a tercier ágazatok és a ter—

melő szféra közötti kölcsönhatásról beszélhetünk.

A fentiek alátámasztására a 3. táblában összefoglaltuk, hogy 1949—től 1976—ig mi jellemezte országosan az aktív keresők népgazdasági ágankénti megoszlásának alakulását.

3. tábla Az aktív keresők népgazdasági ágankénti megoszlása

(százalék),

1949. § 1970. § 1976.

Népgazdasági ágak

évben

lpar—l—épitőipar . . . l 220 l 43.8 43.11

Mezőgazdaság . . . . 53,9 25.7 22.3

Tercier ágazatok l 24,1 30.5 34,3

Összesen

1oo,o § 1oo,o l 1oo,o

Ebből a táblából témánkra vonatkozólag nemcsak az olvasható le, hogy 1970 és 1976 között a tercier ágazatokban foglalkoztatottak hányada jelentős mértékben nőtt. hanem az is, hogy ebben az időszakban az adott bontásban ez az egyetlen ..népgazclasógi ág". amelyben viszonylagos növekedés állt elő. (Meg kell ugyanakkor jegyeznünk, hogy ha az építőipar adatait kiemeljük az előbbi egységből. akkor az iparban foglalkoztatottak hányada méginkább csökkent, s ugyanakkor az építő—

ipari létszám arányának némi emelkedését tapasztaljuk.)

4. tábla

A népgazdasági ágakban foglalkoztatottak ezer aktív keresőre jutó számának megyénkénti szóródás'a

Az ezer aktív keresőre jutó

iparban -l- melő" tercier

Év _ epito- gazdascg— szektorban

iparban ban

foglalkoztatottak 0 értéke

1949 . . . 72.1 94,8 32,4 1960 . . . 99.8 119.0 26.3 1970 . . . 82.4 76.5 22,1 1975 . . . 77,4 78.4 33.2

Az eddigi információk kiegészitése érdekében szükségesnek tartottuk a továb-

biakban megvizsgálni a termelő és a nem termelő szféra területi egyenlőtlenségé—

nek mértékét a relatív szórás meghatározásával is. Eredményünket a 4. táblában

foglaljuk össze.

(5)

474 ABONYlNÉ DR. PÁLOTAS JOLAN

Összehasonlítva ezeket az adatokat a szóródás terjedelmét feltüntető 2. tábla

adataival, megállapítható. hogy helyenként hasonló tendenciákat tükröz, mivel azon-

ban a a értékek kialakításában a szélsőséges megyei értékeken kívül a többi 17 me-

gye is belejátszik, lényegesen több információt testesít meg.

Mindenekelőtt megjegyezzük. hogy az ágazatok közül a mezőgazdaság (1960—

ban) tűnik ki legnagyobb szórásértékkel. Gazdaságunk szerkezetéből adódik viszont,

hogy a legkisebb a értékek a tercier ágazatokban alakulnak ki.

Lényeges eltérést tapasztalunk a különböző szektorok szórásértékeinek a vizs- gált időpontokban bekövetkezett ingadozása terén is. Míg az ipar —l— építőipar ese- tében a legkisebb és a legnagyobb szórásértékek közötti különbség 277. addig a mezőgazdaságnál 42,5. a tercier ágazatokban pedig 11,1. Lényegében ugyanezt tükrözik (valamivel ugyan árnyaltabban) a szórások indexeinek értékei is.

Míg a szórásértékek 1949-ben a mezőgazdaságban csaknem 32 százalékkal magasabbak voltak az iparénál. addig 1975—re 1 százalékosra csökkent ez az eltérés.

Tehát megyéink foglalkoztatottsági szerkezete az ipar és a mezőgazdaság vonat-

kozásában kiegyenlítettebbé vált.

Sem a jelen helyzet, sem pedig a múltban lejátszódó folyamatok megítélésében nem hagyhatjuk figyelmen kívül a termelő szféra és a tercier ágazatok fejlesztését célzó beruházási tevékenységet. (Lásd az 1. ábrát.)

1. ábra. A szocialista szektor beruházásai népgazdasági áganként, 1950—1976*

D

7000

90 80

70

60

50

40

30

20

10

0 § '0 D 'o % ha CD

§ § § § § § §

% , . %

/pan fpífó'xpap Mezőgazdaság Infrasfnukfár'a

' Folyó áras adatok alapján.

Általában elmondható, hogy a tercier ágazatok beruházásainak aránya az ősz—

szes beruházásból országonként igen eltérő, de egy adott országban is területenként és különböző időszakokban más és más arányokat tükröz. Nemzetközi vonatkozás- ban — a gazdaság fejlettségének fokától függően — túlnyomórészt 40—80 százalék között mozog ez az érték.

(6)

AZ INFRASTRUKTÚRA VIZSGÁLATA 475

Mivel hazánk a felszabaduláskor európai viszonylatban nagyon fejletlen infra—

struktúrát örökölt, s azóta is mintegy állandósult az alacsony beruházási hányad, könnyen belátható, hogy számottevő előrelépés nem történt a relatív fejlettségben.

E relatív fejlettségen egyrészt infrastruktúránk szintjének az európai átlagszinthez való viszonyát, másrészt pedig a termelő szféra szakadatlan -— s viszonylag gyors ütemű -— növekedése révén előálló ipari és mezőgazdasági színvonallal való kap—

csolatát értjük. Mivel felszabadulásunk óta különösen az ipari fejlődés volt rend—

kívül dinamikus, és az infrastruktúra csak mérsékeltebb ütemben fejlődött (hazánk az infrastruktúra utólagos fejlődési típusába tartozik), nyilvánvaló, hogy egész infra—

struktúránk az ipari fejlettséghez viszonyítva relatíve továbbra is elmaradott. E mak—

roszinten érvényesülő .,feszültség" a fejlettségi szint függvényében természetesen nagy területi differenciáltságot mutat.

Az első hároméves népgazdasági tervben az infrastruktúra — ágazatonként ugyan változó mértékben —— jelentős szerepet kapott, amit a helyreállítás, illetve a szocialista iparosítás megalapozása indokolt.

Az első ötéves terv éveitől beruházási tevékenységünket az a törekvés jellemezte, hogy hazánk elmaradott agrár—ipari országból fejlett mezőgazdasággal rendel- kező ipari országgá fejlődjék. E célkitűzés rányomta a bélyeget az infrastruktúra fej—

lődésére is. mert az infrastruktúra anyag— és munkaigényes fejlesztését sok esetben alárendeltük a termelő ágazatok tőkeszükségletének.

Az 1. ábra mutatja, hogy a beruházás megoszlásának alakulásában a tercier szektor szerepe elsősorban a mezőgazdasági beruházások részesedésének rovásá—

ra nőtt és viszont. Ez különösen szembetűnő az 1950-es évek végétől, amikor a me- zőgazdaság szocialista átszervezésének befejezésével jelentősebbé vált a szocialista szektorban eszközölt beruházásokban a mezőgazdaság részesedése. 1965 tájékán ki—

éleződött a ,,beruházáséhség", ami a beruházások terén számos feszültség kelet—

kezéséhez vezetett. 1969—ig az iparban eszközölt beruházások aránya 40—46 száza—

lék között mozgott, 1969 után azonban 40 százalék alá esett, miközben az infra- struktúra ágazataiban eszközölt beruházások az átlagost meghaladó ütemben fej- lődtek. Ez azonban nem tudta ellensúlyozni a korábban elégtelen beruházásokat. és lényegesen nemmódosította az infrastruktúra általános fejletlenségét. Mivel az in- frastruktúrára vonatkozóan nőttek a társadalmi elvárások, a hiányosságok továbbra

is megmutatkoztak.

A szocialista szektor beruházásaiból az infrastruktúra aránya 1966 és 1970 kö—

zött 40 százalék. 1971 és 1975 között pedig 44 százalék volt. Ez az arány 1976—tól is- mét csökkent. Az 1971—1975 közötti aránynövekedést elsősorban a vizsgált időszak- ban kibontakozó dinamikus lakásépítés okozta.

Hazánk infrastrukturális ellátottsága az azonos és a közel azonos gazdasági fejlettségű országokétól elsősorban a termelő infrastruktúra terén mutat lemaradást (a szociális infrastruktúra elemei közül kedvezőtlen a lakásellátottságunk). Tekintet- tel az infrastrukturális beruházások tőkeigényességére, fejlesztésekor kompromisz- szumos megoldásként fontossági sorrendet állítunk fel, amelynek kialakításában

egyre nagyobb szerepet kell tulajdonítanunk a gazdaságosságnak. (Sajátos vonása

az infrastruktúra terén eszközölt beruházásoknak, hogy áttételesen és csak hosszú

távon fejtik ki jótékony hatásukat.)

Az infrastrukturális beruházásoknál a gazdaságosság figyelembevételével ki- alakított rangsort azonban szociálpolitikai meggondolások is módosítják. lgy pél-

dául az ötödik ötéves terv beruházásai körében kiemelt feladatként kezeljük a lakás-

építést, a gyermekintézmények, a szakmunkásképzés és a kórházak hálózatának fej-

lesztését.

(7)

475 ABONYINE DR. PALOTAS JOLÁN

A teljesített beruházások összetételét és területi megoszlását szemlélteti a 2.

ábra. Ez a kartodiagram jól mutatja. hogy melyek azok a megyék, amelyek a berm

házás volumenével kitűnnek. (Ezek —— Szabolcs—Szatmár és Győr-Sopron megye kivé-

telével — a délnyugat—északkelet irányban húzódó ,.energiatengely" mentén he-

lyezkednek el.) A kördiagramak a beruházások összetételének különbségeit is jól

kifejezik.

2. ábra. A szocialista szektor teljesített beruházásainak volumene és összetétele, 1976

%

Budapesf

4 7, 2

rni/há d fan/hl

e

Én

%;

Milliárd forint %

15 10

(62 v

A tercier ágazatok beruházási hányadát illetően messze kiemelkedik a fővá—

ros, a megyék közül pedig Vas megye és Somogy megye. Legalacsonyabb része- sedéssel Komárom megye. Borsod—Abaúj—Zemplén megye. Tolna megye és Békés megye tűnik ki. Itt kell megjegyeznünk, hogy a beruházási hányad és az infrastruk- túra megyei fejlettségi szintje között'laza összefüggés mutatkozik. Például Komá- rom megye és Békés megye, a két szélsőséges infrastrukturális ellátottságú megye az utóbbi kategóriában van. Ugyanakkor például Budapest és Szabolcs-Szatmár

megye egyaránt magas hányadú tercier beruházást realizáló terület.

Az infrastruktúra fejlesztésére irányuló beruházási tevékenységet az eredmény oldaláról a továbbiakban állóeszköz-állományunk szerkezetének időbeli alakulásán—

keresztül tekintjük át. Állóeszköz—állományunk összetételének múltban lejátszódott, változása információul szolgál eddigi fejlesztési politikánkról és beruházásainkrál., Ezért mind a múlt gazdasági folyamatainak megítélésekor. mind pedig a jövő fej- lesztési koncepcióinak kialakításakor figyelembe kell vennünk. Hazánk állóeszköz—r állományának szerkezeti változását az 5. táblában rögzítjük.

Az adatokból kitűnik az ipar 'l- építőipar dinamikus fejlődése, a mezőgazdasági állóeszköz—állomány hányadának némi csökkenése. A tercier szektor állóeszköz-ól-

lományának aránya mind az anyagi, mind az összes állóeszköz—állományból jelentős mértékben csökkent. E jelentős csökkenés más tekintetben alátámasztja azt a ko—

rábbi megállapításunkat, amely szerint az ipar megelőzte infrastruktúránk fejlődé—

sét, és hogy a termelő ágak. valamint a tercier szféra közötti feszültség az elmúlt

években nőtt.

llHllllll

fpáF/EP/I/ű'l/pűp Mezőgazdaság lép:/en ágaza/ak

(8)

AZ lNFRASTRUKTÚRA VIZSGÁLATA 477

5. tábla

Állóeszköz-állományunk szerkezeti változása. 1950—1970

(százalék)

1950. ; 1960. ) 1970.

Népgazdasági ág

évben

! , l l

Osszes álloeszköz

ipar —l— épitőipar . . . 12.13 ' 21.0 27,2

Mezőgazdaság . , . . . . 15,4 l 14,6 15,0

Tercier szektor . . . 72,3 ! 64.4 57,8

Osszesen 100,0 1 100,0 1oo,o

Anyagi állóeszközök l

lpar —l— építőipar , . . . . 23,4 ( 36,3 43,5

Mezőgazdaság . . . 25,6 25,2 24,0

Tercíer szektor . . . . . . 51,0 38,5 32,5

Összesen 100,0 l 100,0 100,0

l

Forrás: Statisztikai évkönyv, 1975. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1976. 494 old.; Népgazdasági mérlegek. 1960—1970. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1971. 203 old.

Tekintettel az infrastruktúra fentebb hangsúlyozott ismérveire, népgazdaságunk más ágazatainak fejlődésére gyakorolt sajátosan bonyolult és összetett hatására különösen indokolt a körültekintés az infrastruktúra terén eszközölt beruházás struk- túrájának és volumenének tervezésekor. Egyben az is elmondható róla. hogy talán még a termelő szféra ágazatainál is fontosabb a kettős (ágazati és területi) meg-

közelítés.

IRODALOM

Abonyiné Palotás Jolán: A gazdasági egyensúly és a területi struktúra összefüggése. Statisztikai Szemle.

1978. évi 12. sz. 1220—1226. old.

Fodor László: A termelőerők területi koncentrációja, agglomerációk. Budapest. Akadémiai Kiadó. Budo- pest. 1976. 179 old.

Hegedűs Miklós: A népgazdaság termelési szerkezetének fejlesztése. Kossuth Könyvkiadó. Budapest.

1978. 154 old.

Neményi István: A magyar beruházási politika 30 éve. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest.

1975. 297 old.

Nyitrai Ferencné: iparunk helye a vilagban. Kossuth Könyvkiadó. Budapest. 1974. 258 old.

Nyitrai Ferencné: ipari struktúrónk: változások, hatékonyság. Kossuth Könyvkiadó. Budapest. 1977.

325 old.

Timár Mátyás: Gazdasógpolitika Magyarországon. 1967—1973. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Buda- pest. 1973. 358 old.

PEBI'OME

Aarop nonaausaer HeKOTOpre XöpaKTeprle uepm Tenneuuuü, aoaanammux Bo epeMeHHoü H Teppmopwanbnoü APíHaMMKe Baal—macesz" MemAy nponseoACTBeHi-ioü ccbepoű uuHmpaCprkrypoü.Bkauecme TeppHTOpHaanbIX enm—nm őepy'rcn KDMHTaTbl. ABTOp HC- cnenyei' CBHSb Memgy anonnutHMcz Ha 1000 lisi—eocén aKTHBHbIX camonemenbuux : npomumnennocm, CeanKOM xoanücme u a cmepe oőcnymuaanun uncnorA aaum'bix : 1949, 1960, 1970 14 1976. ronax. YCTaHaBnuaaeT, lna aenuum—ta Koppensuuom—ioro Koecpcpu—

L'MeHTa memny ccpepoi npÓH3BOACTBa u OTpaCJ'iSIMH oőcnymuBaHun nponannef TeHAeH-

LLHIO K nOHHMeHHH, B TO BpeMH KaK memAy npOMblLLU'iGHHOCTblO M CeanKHM XO3$IECTBOM

cymecrsyer recuasi omuuarenbuan B3aMMOCBSab.

B gaaneümeM aerop nonpoőHo paCCManwsae'r paccenHMe no KOMHTaTaM uucna samwmx a Tpex cenmpax s pacue-re Ha 1000 uenosex axmsnux caMernrenbl-lbix. B npo- szmnennecm c 1949 rona őbma xapakrepna renneuuun x pocry, a c 1960 rona K no—

HMmei—lmo. Hauőonbwwm őbmo conpamenue paccezm—m no KOMHTaTaM y cenbcxoxoanücr-

(9)

478 ABONYINÉ DR. PALOTAS: AZ INFRASTRUKTÚRA VIZSGÁLATA

ne!-mux paőomuxoa. B cnyuae rpetbmmoro cenropa cnauana "meno macro coxpameuue, a : nepwoA c 1970 no 1975 ma aozpaCTaHne.

B aaxmoum'enwoiá uacm ceoeü CTaTbM aarop ananuaupyer maecrnunonnyio noma—

rmcy nocne ocaoőoxneuua cvpanu c Toü Ta'-um sperma, Kan one cnymnna uennM upo—

nopuuonanbuocru Ha maupo yposHe " a reppuropuansuom paapese.

SUMMARY

The study investigates the tendencies manifesting themselves in the spatial and temporal changes of the relationships between the productive sphere and infrastructure. The regional units are the counties. Connectians between the number of employees in industry. agriculture—

and in the tertiary sector per 1.000 active earners for the years 1949. 1960, 1970. and 1976 are surveyed. It is painted out that the correlation coefficient for the productive sphere and the tertiary sector shows a downward tendency, while a close negative correlatian exists between

industry and agriculture.

The study investigates in detail the dispersion of the number of employees in the three sectors per 1,000 active earners by counties in the periods mentioned above. ln industry upwa'rd or downward tendencies can be painted out since 1949 and 1960. respectively. The decrease was greatest in the dispersion of the agricultural employment by counties. The dispersion in the tertiary sector at first decreased, then increased from 1970 to 1975.

ln the concluding part of the study the author analyses investment policy after World War ll in the respect how this has served proportionality at macro level and by regions.