bem tudom, kettőnk közül melyik az apa vagy az anya, de ezt ketten szültük. Ked- ves választ kaptam, és küldött egy gyönyörű lemezt. így kezdődött a múzsasorozat.
— Negyven év után mivel elégedett?
— A Tömörkény Gimnáziumban folytatott munkámmal elsősorban. Kiváló tehet- ségeket indítottam, hozzájárultam, amikor legérzékenyebb az emberi lélek, hogy be- fogadni és alkotni képes legyen.
— A pedagógus örök vigasztalása: tanítványainkban élünk tovább.
— A művészetben elégedettség? Akár a grafikát nézem, akár a festményeket, mindig látok olyat, amire mondhatom, ezt akartam elérni. Mindig vannak azonban közbeeső művek, félmegoldások. Nem titkolom el ezeket se, kiállítom. Eljutni a jó- hoz: küzdelem. Nem szégyenlem megmutatni vereségeimet se. Ez nem enerváltság, hanem küzdés. A grafikában a legegyenletesebb az út, a festményeimben mindig újra meg újra neki kell rugaszkodnom, hogy elérjek valamit. Érzem, nagy volt a szünet, amit a körülmények kényszerítettek rám. Engem tartottak főiskolás korom- ban a nem grafikus típusnak, mégis ott lett kijártabb az út. Nem tudok lemondani egyikről se, festek is, grafikázom is. Két hangszer. Mindkettőn zengést akarok elérni.
HORVÁTH DEZSŐ
S%UÍM'kfTT cuaéut
Móricz Zsigmond születésének 100.
évfordulójára a TIT szegedi székházá- ban rendezett ünnepi megemlékezést az írószövetség dél-magyarországi cso- portja és a Somogyi-könyvtár. Az író- ról Vörös László, lapunk főszerkesztője szólt, a Szegedi Nemzeti Színház mű- vészei (Kovács János érdemes művész, Gyürki István és Karádi Judit) rész- leteket olvastak föl Móricz-művekből és Móricz Zsigmondról szóló írásokból.
A Móra-évfordulón emlékülést tar- tott a Móra Emlékbizottság a szegedi városi tanács dísztermében. Papp Gyu- la tanácselnök köszöntője után Tolnai Gábor akadémikus mondott bevezetőt, majd Tóth Béla, Fazekas István, Föl- des Anna, Madácsy László, Nacsády József, Orosz László és Trogmayer Ottó előadása hangzott el a 100 éve született író sokoldalú munkásságáról.
Lapzárta után érkezett a megdöbbentő hír: Örkény István Kossuth-díjas író életének 64. évében elhunyt. Nagy kortársunktól következő számunkban bú- csúzunk.
96
