A hatodik nap H. É.-nak

Arti- kulálja ezt az Artisjus Irodalmi Díj laudációjában Báthori Csaba, amikor arról beszél, a kötet „megengedi, hogy kijelen- téseit régi verstudásunk felől

mely részleteit is többször átföstöttem, mígnem a hatodik nap reggelén úgy azt nem éreztem, hogy nem tudok már hozzá tenni, vagy javítani rajta. Kimostam hát az

Mégis: emlékszel Simon, aki már nem vagy, de tárgyaiddal és elhangzott szavaiddal itt vagy körülöttem és itt vagy velem, bennem és általad, mint a dörögve néma, zord

Ha eltekintünk is az objektív körülményektől, melyek eleddig meggátoltak benne, magát a lényeget tekintve: azon- nal jeleztem volt, hogy kedvet, hajlandóságot is érzek

– Nincs az – mondom megint egy másik nap –, hogy valami nagy nap lett * volna az a nap – mondom –, mindegy, hogy most akkor a táskámban ott volt, hogy „Friss

Most, hogy így fejjel lefelé lógok, s nincs bőröm, amin keresztül az érzé- keim hassanak rám, most már csak fejem van, amivel ítéletet tudok a dolgok fölött mondani,

1914-től pedig Boncza Bertához fűződő szerelme, majd házassága új, nyugalmasabb, meghittebb, a háború iszonyatával szemben is mene- déket jelentő szerelmi lírát motivál,

Mint toronyfelhő ahogy rázuhan a földre A könny szökőár dühödten menekült volna De visszaterelték pásztor a nyájat künn a mezőn Emlékszel mennyből az angyal hirdetvén