A
AH HO OL L A AZ Z E EL LE EM ME EK K T TA AL LÁ ÁL LK KO OZ ZN NA AK K::
V
VÍÍZ Z,, F FÖ ÖL LD D É ÉS S T TŰ ŰZ Z H HA AT TÁ ÁR RÁ ÁN N
© Magyar Földtani és Geofizikai Intézet, 2017 Minden jog fenntartva!
A kötetben közölt cikkekért a szerzők vállalják a szakmai felelősséget.
M
Mű űs sz za ak kii s sz ze errk ke es sz zttő ő é és s D DT TP P Piros Olga
K
Kiia ad djja a a a M Ma ag gy ya arr F Fö ölld dtta an nii é és s G Ge eo offiiz ziik ka aii IIn ntté éz ze ett F
Fe elle ellő ős s k kiia ad dó ó Fancsik Tamás
igazgató
ISBN: 978-963-671-311-9
B
Bo orrííttó ótte errv v
Jacob Péter és Pál-Molnár Elemér
N Ny yo om md da a
Innovariant Nyomdaipari Kft., Szeged Felelős vezető Drágán György
6750 Algyő, Ipartelep 4.
C
Cíím mlla ap pk ké ép p
Szarvaskő látképe madártávlatból
(fotó: Kovács István János)
A
AH HO OL L A AZ Z E EL LE EM ME EK K T TA AL LÁ ÁL LK KO OZ ZN NA AK K:: V VÍÍZ Z,, FFÖ ÖL LD D É ÉS S T TŰ ŰZ Z H
HA AT TÁ ÁR RÁ ÁN N
8. Kőzettani és Geokémiai Vándorgyűlés
Szerkesztette
Dégi Júlia, Király Edit, Kónya Péter, Kovács István János,
Pál-Molnár Elemér, Thamóné Bozsó Edit, Török Kálmán, Udvardi Beatrix
Budapest, 2017
8. Kőzettani és Geokémiai Vándorgyűlés Szihalom, 2017. szeptember 7–9.
R
Reen nd deezzőőkk
Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat
SZTE Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszék „Vulcano” Kőzettani és Geokémiai Kutatócsoport Magyarhoni Földtani Társulat
S
Szzeerrvveezzőőb biizzoottttssáág g
Kovács István János (MFGI, a szervezőbizottság elnöke)
B. Kiss Gabriella (ELTE), Biró Tamás (ELTE), Czuppon György (MTA CSFKI FGI), Dégi Júlia (MFGI), Fancsik Tamás (MFGI), Falus György (MFGI),Haranginé Lukács Réka (ELTE), Harangi Szabolcs (ELTE), Joó Csaba (Tobán Hagyományőrző Népművészeti Egyesület), Kele Sándor (MTA CSFKI FGI), Király Edit
(MFGI), Kónya Péter (MFGI), Pál-Molnár Elemér (SZTE), Sziráki Mariann (MFGI), Thamóné Bozsó Edit (MFGI), Török Kálmán (MFGI), Udvardi Beatrix (MFGI), Varga Bálint (MFGI)
FFőősszzeerrvveezzőő a Magyar Földtani és Geofizikai Intézet
S
Szzeerrvveezzőőkk Magyarhoni Földtani Társulat Ásványtan–Geokémiai Szakosztály, Magyar Tudományos Akadémia Földtudományok Osztálya Geokémiai, Ásvány- és Kőzettani Tudományos Bizottság
„Tobán” Hagyományőrző Népművészeti Egyesület
T
Táám moog gaattóóiin nkk
Green Lab Kft., Bruker, Flextra-Lab Kft., Zeiss Hungária Kft.,
Laborexport Kft., Magyarhoni Földtani Társulat, Geolitera
5
TARTALOM
9 11 13 15
17 21 25
27
30
32
35 37 39
41 43 45 49
53 F
Faannccssiikk Tamás, KKoovvááccss István János: EEllőősszzóó ...
A
Abbsszzttrraakkttookk ...
A
Arraaddii László Előd, HHiiddaass Károly, BBeerrkkeessii Márta, KKoovvááccss István János, SSzzaabbóó Csaba
A köpenylitoszféra fejlődése a Stájer-medence alatt ...
A
Arraattóó Róbert, AAuuddééttaatt,, Andreas
A zsebmagmakamra: avagy a kísérleti geokémia szerepe a gránitok redox-állapotának megértésében...
B
B.. KKiissss Gabriella, KKaappuuii Zsuzsanna, SSkkooddaa Péter, LLoovváásszz Anikó, BBeennkkóó Zsolt, CCzzuuppppoonn György, GGaarruuttii,, Giorgio, ZZaaccccaarriinnii,, Federica
Vulkanogén masszív szulfid ércesedések eredetének nyomozása: esettanulmányok az Appenninekből és a Dinaridákból ...
B
Beennkkóó Zsolt, NNaaggyy Dávid, JJáággeerr Viktor, SSzzeeppeessii János, PPééccsskkaayy Zoltán, OOtttt,, Ulrich, KKooccssiissnnéé PPeettőő Mária A Cassignol-Gillot módszer bevezetése az MTA Atomki IKER Központjában ...
B
Beerreecczzkkii László, MMaarrkkooss Gábor, GGäärrttnneerr Dénes, FFrriieeddll Zoltán, MMuussiittzz Balázs, MMaarrooss Gyula
Szerkezeti modellezések a Pannon-medence szinrift részmedencéiben...
B
Beerrkkeessii Márta, PPiinnttéérr Zsanett, CCzzuuppppoonn György, KKoovvááccss István János, FFeerrrreerroo,, Silvio, BBooiirroonn,, Marie-Christine, S
Szzaabbóó Csaba
Asztenoszféra-eredetű fluidumok spinell lherzolitokban: esettanulmányok Északkelet-Ausztráliából és Kamerunból ...
B
Biirróó Tamás, KKoovvááccss István János, KKaarrááttssoonn Dávid, SSttaallddeerr,, Roland, KKiirráállyy Edit, FFaalluuss György, FFaannccssiikk Tamás, S
Sáánnddoorrnnéé KKoovvááccss.. Judit
„Száraz” kvarc feonokristályok ignimbritekben – a kitörési folyamatok, a nagy hőmérsékletű lerakódás és a kristályok jellemzőinek hatása a névlegesen vízmentes ásványok dehidratációjára ...
C
Czzuuppppoonn György, DDeemméénnyy Attila, LLeeééll--ŐŐssssyy Szabolcs, SSiikkllóóssyy Zoltán, KKee, Lin, OOrruucc, Baykara, CChhooaann--CChhoouu, Shen 8200-as esemény egy béke-barlangi cseppkő H-C-O stabilizotóp-összetétele alapján: következtetések a csapadék forrásrégiójában történt változásra...
C
Csseerreesszznnyyééss Dóra, KKiirráállyy Csilla, CCzzuuppppoonn György, SSzzaabbóó Zsuzsanna, SSzzaabbóó Csaba, FFaalluuss György
Különböző karbonát ásványok C, O és H stabil izotóp vizsgálata egy magyarországi természetes CO2elő- fordulás homokkő rezervoár kőzetében ...
F
Faalluuss György, SSzzaabbóó Zsuzsanna
Kőzet-víz kölcsönhatás – verifikálás, számszerűsítés és előrejelzés az üledékes medencétől az épített környezetig F
Feehhéérr Kristóf, JJóózzssaa Sándor, SSáággii Tamás
A Somlyó és Szamár-hegy alkáli magmás kőzeteinek petrográfiai és ásványkémiai vizsgálata...
F
Foorrrraayy Viktória, KKiirráállyy Csilla, KKáállddooss Réka, KKoovvááccss István János, FFaalluuss György, SSzzaabbóó Csaba
A Mihályi–Répcelak természetes CO2-felhalmozódás konglomerátum kifejlődésű tároló kőzetének petro- gráfiai vizsgálata ...
F
Füürrii Judit, TThhaammóónnéé BBoozzssóó Edit
Magyarországi kvarc minták termoanalitikai vizsgálata ...
G
Ghheerrddáánn Katalin, WWeeiisszzbbuurrgg Tamás, ZZaajjzzoonn Norbert, KKiiss Annamária
Korai üveggyártás Magyarországon: a pásztói üveghuta üvegtöredékeinek előzetes újravizsgálata...
H
Haajjnnaall Andor, CCssáámmeerr Árpád, KKoommppáárr László, PPaallccssuu László
A Paksi Atomerőmű környezetének sekély vízföldtani és izotóphidrológiai vizsgálata ...
H
Haarraannggii Szabolcs, KKiissss Balázs, MMoollnnáárr Kata, KKiiss Boglárka Mercédesz, LLuukkááccss Réka, SSeegghheeddii, Ioan, NNoovváákk Attila, DDuunnkkll István, SScchhmmiitttt, Axel, BBaacchhmmaannnn, Olivier, MMéésszzáárrooss Katalin, IIoonneessccuu,, Artur, VViinnkklleerr Anna Paula, J
Jaannkkoovviiccss MM.. Éva, SSzzeeppeessii János, SSooóóss Ildikó, GGuuiilllloonngg,, Marcel, LLaauummoonniieerr, Mickael, MMoollnnáárr Mihály, PPaallccssuu László, NNoovvootthhnnyy Ágnes, PPááll--MMoollnnáárr Elemér, SSzzaarrkkaa László
Egy hosszan szunnyadó dácit vulkán anatómiája: a Csomád kutatásának legújabb eredményei ...
H
Heeiinncczz Adrián, PPááll--MMoollnnáárr Elemér, KKiissss Balázs, BBaattkkii Anikó, AAllmmáássii Enikő Eszter
Magmakeveredés és elegyedés nyomai a Ditrói alkáli masszívumban...
H
Heeiinncczz Adrián, MMoollnnáárr Kata, SSzzeemmeerrééddii Máté
Az Etna működése 2017 áprilisában...
J
Jáággeerr Viktor, BBeennkkóó Zsolt
Meddig maradhat konszolidálatlan állapotban mélytengeri mésziszap? Peperitképződés a mecseki kora- krétában...
J
Jaannkkoovviiccss MM.. Éva, HHaarraannggii Szabolcs, KKiissss Balázs, NNéémmeetthh Károly, NNttaaffllooss,, Theodoros
Monogenetikus bazalt vulkánokat tápláló összetett magmás rendszerek: a Fekete-hegy vulkáni komplexum példája...
K
Kaappuuii Zsuzsanna, KKeerreesszzttuurrii Ákos, ÚÚjjvváárrii Gábor, SSzzaallaaii Zoltán
Folyó vagy szél? – Szállítási közeg meghatározása Földi analógiák vizsgálatával a Marson...
K
Kaarrááttssoonn Dávid, LLaahhiittttee, Pierre, DDiibbaaccttoo--KKaammwwaa, Stéphane, VVeerreess, Daniel, GGeerrttiisssseerr, Ralf
A Csomád vulkán fejlődéstörténete új, nagy pontosságú Cassignol-Gillot K-ar kormeghatározás alapján K
Keellee Sándor
Pleisztocén édesvízi mészkövek paleohőmérsékleti rekonstrukciója kapcsolt („clumped”) izotópok segít- ségével ...
K
Keerreesskkéénnyyii Erika, SSzzaakkmmáánnyy György, FFeehhéérr Béla, KKaasszzttoovvsszzkkyy Zsolt, KKrriissttáállyy Ferenc, RRóózzssaa Péter
A Herman Ottó Múzeum neolit metabázit nyersanyagú csiszolt kőeszközeinek előzetes archeometriai vizs- gálati eredményei...
K
Kiirráállyy Csilla, SSzzaammoossffaallvvii Ágnes, SSzzaabbóó Csaba, FFaalluuss György
A szén-dioxid hatása a Mihályi–Répcelak természetes CO2-előfordulás fedőkőzeteiben ...
K
Kiirráállyy Edit, KKoovvááccss István János, KKaarrááttssoonn Dávid, WWuullff,, Sabine
Nyomelemzések a csomádi tefrarétegek kőzetüvegszilánkjaiból lézerablációs ICP-MS-sel ...
K
Kiiss Annamária, WWeeiisszzbbuurrgg Tamás, DDuunnkkll István, KKoolllleerr, Friedrich, VVáácczzii Tamás, BBuuddaa György
A mórágyi granitoidok genetikája cirkonvizsgálatok tükrében ...
K
Kiissss Balázs, HHaarraannggii Szabolcs, NNttaaffllooss, Theodoros
„Dioriolit”: A Csomádi dácit petrogenezise...
K
Koovvááccss István János, KKiissss János, FFaalluuss György, HHiiddaass Károly, AArraaddii László, PPaattkkóó Levente, LLiippttaaii Nóra, TTöörröökk Kálmán, BBiirróó Tamás, KKaarrááttssoonn Dávid, PPáállooss Zsófia, KKiirráállyy Edit, FFaannccssiikk Tamás, SSáánnddoorrnnéé KKoovvááccss Judit, SSzzaabbóó Csaba
A Kárpát–Pannon régió „tercier” bazaltképződésének új geodinamikai modellje...
K
Koovvááccss Zoltán, KKöövvéérr Szilvia, FFooddoorr László, SScchhuusstteerr,, Ralf
Új Sm-Nd koradat a Tóbérclápai-kőfejtő plagiogránit gránátjából...
K
Kőővváággóó Ákos, JJóózzssaa Sándor, KKiirráállyy Edit
A Kikeri-tavi pannon torlat és a benne lévő korund ásvány-kőzettani vizsgálati eredményei...
L
Laannggee Thomas Pieter, VVíígghh Csaba, KKőővváággóó Ákos, JJóózzssaa Sándor
A börzsönyi metamorf kéregzárványok petrográfiai és ásványkémiai vizsgálata...
L
Laannggee Thomas Pieter, SSáággii Tamás, JJóózzssaa Sándor
A bolgáromi bazanitbányából származó kvarcit kőzetzárványok és reakciószegélyük petrográfiai jellemzése L
Luukkááccss Réka, HHaarraannggii Szabolcs, CCzzuuppppoonn György, FFooddoorr László, PPeettrriikk Attila, DDuunnkkll István, BBaacchhmmaannnn,, Olivier, GGuuiilllloonngg,, Marcel, BBuurreett,, Yannick, SSlliiwwiinnsskkii,, Jacub, SSzzeeppeessii János, SSooóóss Ildikó
A Bükkalja vulkáni terület miocén szilíciumgazdag vulkanizmusa ...
M
Méésszzáárrooss Előd, RRaauuccssiikk Béla, VVaarrggaa Andrea, SScchhuubbeerrtt Félix, HHeeiinncczz Adrián
A Szalatnaki Agyagpala Formáció mikroszerkezeti és Raman spektroszkópiai vizsgálata a Szalatnaki- egységben ...
M
Miikkllóóss Dóra Georgina, JJóózzssaa Sándor
Törmelékes összletek komplex petrográfiai vizsgálata a Borjúsréti-völgy (Nyugat-Mecsek) miocén kavi- csos rétegsorának példáján...
M
Miikklloovviicczz Tamás, FFööllddeessssyy János, RRooyyeerr Jean-Jacques, HHaarrttaaii Éva, SSzzeebbéénnyyii Géza,
A recski intrúziók mélységi folytatásának 3D geomodelje...
N
Néémmeetthh Bianka, LLuukkááccss Réka, KKiissss Balázs, HHaarraannggii Szabolcs
Előzetes szilikátolvadék-zárvány vizsgálatok a Csomád vulkánról...
N
Néémmeetthh Norbert, KKrriissttáállyy Ferenc
Metaszomatikus folyamatok a Bükk triász korú vulkáni eredetű kőzeteiben...
6
59 64
66
69 70 72
75
76 80 82 87 92
93 97 99 100 103
105
108
113 115 118 120
O
Obbbbáággyy Gabriella, DDuunnkkll István, JJóózzssaa Sándor, SSiillyyee Lóránd, vvoonn EEyynnaatttteenn,, Hilmar
Az Erdélyi-medence paleogén fejlődése a nehézásványok tükrében...
P
Paapppp Nikoletta, VVaarrggaa Andrea, RRaauuccssiikk Béla, MMéésszzáárrooss Előd, CCzzuuppppoonn György
Márványok a Tiszai-főegységben: a dorozsmai és a baksai márvány összehasonlító vizsgálatának előze- tes eredményei...
P
Paattkkóó Levente, KKoovvááccss István János, LLiippttaaii Nóra, AArraaddii László, SSzzaabbóó Csaba
Extrém vízszegény felsőköpeny xenolitok a Nógrád–Gömör vulkáni területről...
P
Páállooss Zsófia, KKoovvááccss István János, KKaarrááttssoonn Dávid, BBiirróó Tamás, SSáánnddoorrnnéé KKoovvááccss Judit, BBeerrttaallaann Éva, BBeessnnyyii Anikó, FFaalluuss György, FFaannccssiikk Tamás
Mit mondhat a börzsöny magmáinak víztartalmáról a plagioklászok nyomnyi hidroxiltartalma?...
P
Peeccssmmáánnyy Péter
Szihalom és környékének fejlődéstörténeti és felszínalaktani sajátosságai...
P
Péétteerrddii Bálint, TT. BBiirróó Katalin, TTóótthh Zoltán, BBaajjkkaaii Rozália, TTóótthh Ivett, BBeennddőő Zsolt
Új eredmények a domoszlói andezit régészeti elterjedéséhez: avar malomkövek Hajdúnánásról...
P
Peettrriikk Attila, FFooddoorr László, BBeerreecczzkkii László, LLuukkááccss Réka, HHaarraannggii Szabolcs
Magmás és vulkáni testek azonosítása ÉK-Magyarországon: bizonyítékok szeizmikus szelvények és fúrási adatok alapján ...
P
Póóssffaaii Mihály, RRoossttáássii Ágnes, TTooppaa Boglárka, MMoollnnáárr Zsombor, NNyyiirrőő-Kósa Ilona, BBeerreecczzkk--TToommppaa Éva, FFooddoorr Melinda, CCoorraa Ildikó, KKoovvááccss András, VVáácczzii Tamás, WWeeiisszzbbuurrgg Tamás, HHaaaass János
Karbonátásványok kiválása a Balatonban ...
R
Raaddoovviiccss Balázs Géza, KKöörrmmööss Sándor, SScchhuubbeerrtt Félix
A magyar Paleogén-medence szénhidrogén rendszere és eocén tárolóinak kihívása – hatástanulmány . S
Sóókkii Erzsébet, GGyyiillaa Sándor, CCssiiggee István
Erdélyi mofetták radonkibocsátása...
S
Spprráánniittzz Tamás, JJóózzssaa Sándor, KKoovvááccss Zoltán, VVáácczzii Benjámin, TTöörröökk Kálmán
A Soproni-hegység turmalinban gazdag metamorf kőzeteinek petrográfiai elemzése és genetikai értelmezése...
S
Szzaabbóó Ábel, BBeerrkkeessii Márta, AArraaddii László, SSzzaabbóó Csaba
Fluidum és kőzet kölcsönhatásának nyomai a Kelet-Erdélyi-medencéből származó felső köpeny eredetű xenolitokban ...
S
Szzaabbóó Zsuzsanna, UUddvvaarrddii Beatrix, KKóónnyyaa Péter, GGááll Nóra, EEddiitt Király, TTöörröökk Patrik, SSzzaabbóó Csaba, FFaalluuss György
Geokémiai folyamatok a Bátaapáti Nemzeti Radioaktívhulladék-tároló gránit-beton határfelületén ...
S
Szzeeppeessii János, SSooóóss Ildikó, ÉÉssiikk Zsuzsanna, LLuukkááccss Réka, SSüüttőő László, NNoovváákk Tibor, BBaarráázz Csaba, HHaarraannggii Szabolcs
A Bükkalja geoturisztikai potenciálja...
T
Thhaammóónnéé BBoozzssóó Edit, Füri Judit, KKoovvááccss István János, KKiirráállyy Edit, NNaaggyy Attila, TTöörröökknnéé SSiinnkkaa Mariann, PPéétteerrddii Bálint
A kvarc optikai lumineszcens (OSL) tulajdonságai és az azt befolyásoló tényezők különböző hazai kőzetekben...
T
Toollmmááccss Daniella, FFüüggeeddii Ubul, GGyyuurriicczzaa György, MMüülllleerr Tamás, HHeerrmmaannnn Viktor
Adalékok hegyvidéki területek geokémiai térképezési módszertanához ...
T
Töörröökk Kálmán, KKiirráállyy Edit, DDééggii Júlia
A Soproni Gneisz csillámainak nyomelem-geokémiai változásai a magmás–metamorf fejlődéstörténet tükrében...
U
Uddvvaarrddii Beatrix, SSzzaabbóó Zsuzsanna, KKóónnyyaa Péter
Víz–kőzet kölcsönhatás a Duna menti felszínmozgásos területeken ...
V
Vaarrggaa Andrea, GGaarraagguullyy István, PPaapppp Nikoletta, RRaauuccssiikk Béla, MMéésszzáárrooss Előd
A Dél-Alföld aljzati képződményeinek fluidum-evolúciós kapcsolata és korrelációja: nyitott kérdések ...
V
Váácczzii Benjámin, SSzzaakkmmáánnyy György, KKaasszzttoovvsszzkkyy Zsolt, SSttaarrnniinnii,, Elisabetta
Új eredmények a nagynyomású metaofiolit anyagú kőeszközök forrásterületének azonosításához...
V
Veettőő István, RRoottáárr Szalkai Ágnes, SSaajjggóó Csanád, CCssiizzmmeegg János, KKiirráállyy Csilla, FFeekkeettee József
Köpenyi CO2és szerves fluidumok találkozása a Kisalföldön ...
V
Víígghh Csaba, KKiirráállyy Edit, TTöörröökk Kálmán, WWöörrnneerr, Gerhard, HHaarraannggii Szabolcs
A hazai miocén vulkáni kőzetek gránátjainak nyomelem vizsgálata...
7 123
125 128
130 134 138
139
143 147 150
152
155
156
158
160 163 166 170 172 173 177 178
W
Waalltteerr Heléna, FFiinnttoorr Krisztián, PPááll-MMoollnnáárr Elemér
A Ditrói alkáli masszívum telérkitöltő ásványfázisai ...
K
Kiirráánndduulláássvveezzeettőőkk...
Előszó...
K
Kaarrááttssoonn Dávid, BBiirróó Tamás, KKoovvááccss István János, HHeenncczz Mátyás, SSzzaallaaii Zoltán
Az egri „Tufakőbánya” és a bogácsi pincesor piroklasztit összlete ...
L
Luukkááccss Réka, HHaarraannggii Szabolcs, CCzzuuppppoonn György
Bogácsi-egység, Vén-hegy és Ábrahámka (Bogács)...
B
B.. KKiissss Gabriella, ZZaaggyyvvaa Tamás
Jura időszaki magmás kőzetek Szarvaskőn ...
T
Táámmooggaattóóiinnkk...
Tobán Hagyományőrző Népművészeti Egyesület ...
Green-Lab ...
Laborexport ...
N
Néévvmmuuttaattóó ...
8
183 185 187 188 191 194 197 199 201 202 203
108
1
1.. B Be ev ve ez ze etté és s
A Mecsek É-i előterében két kisfokú metamorf egység (Szalatnaki-egység és Horváthertelendi-egység) ismert, melyek ismereteink szerint a Tiszai-főegység prealpi aljzatát képezik (Szederkényi, 1997), és képződményeiket egységesen a Szalatnaki Agyagpala Formációba soroljuk. Ezeknek a földtani környezetüktől idegen metamorf blokkoknak a metamorf átalakulásáról, valamint rétegtani kapcsolatairól azonban nagyon hiányos ismerettel rendelkezünk.
A Szalatnaki Agyagpala Formáció metamorf fejlődéstörté- netét Árkai et al. (1995) vizsgálták, mely során a képződmény- ben metamorf biotitot azonosítottak, valamint XRD vizsgálatokra alapozva epizónás (~350 °C) átalakulást állapítottak meg. A kisfokú átalakulást szenvedett összletben a biotit jelenlétét a szelvény aljában feltárt magmás kőzettest kontakt hatásával magyarázták, azonban a biotitképző reakció, valamint a kontakt hatás jelenléte máig bizonytalan.
Munkánk célja a Szalatnaki Agyagpala Formáció metamorf fejlődéstörténetének pontosítása a Szalatnaki-egység területén XRD és Raman spektroszkópiai vizsgálatok alapján. A vizs- gálatok további célja a metamorf biotit genetikájának, valamint a feltételezett kontakt metamorfózishoz való kapcsolatának feltárása.
2
2.. F Fö ölld dtta an nii h há átttté érr
A Mecsek környezetében három, bizonyítottan epizónás metamorfózist szenvedett agyagpala összlet található, az egyik a Szalatnaki Agyagpala Formáció a Mecsek É-i előterében (Árkai, 1991; Árkai et al., 1995), a második képződményt egyet- len fúrásból, Barcs térségében ismerjük (Árkai, 1990; Balogh et al., 1990). A harmadik, agyagpala összletet is tartalmazó előfordulás a Horváthertelend–1 fúrás rétegsorában ismert (Szederkényi, 1997; Mészáros et al., 2016a, 2016b).
Árkai et al. (1995) a Szalatnaki Agyagpala képződmé- nyének kisnyomású (kontakt) epizónás metamorfózisát állapították meg, valamint bizonytalan K-Ar koradatok alapján a metamorfózis korát variszkuszinak feltételezték, amely kort egy későbbi termális hatás írhatott felül. A szelvényben igazolták a metamorf biotit általános elterjedését, amelyet szöveti helyzete alapján posztkinematikusként értelmeztek, továbbá kontakt metamorf genetikával társítottak. A Barcs közelében feltárt kisfokú összletről Árkai (1990) anchi-epizónának megfelelő
metamorfózist határozott meg, valamint a képződmény metamorfózisát Balogh et al. (1990) K-Ar adatok alapján alpinak ítélték. Utóbbi képződményt a szerzők a Medvednica-hegység területén ismert alpi metamorf korú metamorfitokkal (Judik et al., 2004; Judik et al. 2006; Judik et al., 2008) hozták kapcso- latba.
Szederkényi (1997) a Horváthertelend–1 fúrás 720–852 m mélységközében feltárt agyagpala és metakonglomerátum összletet Horváthertelendi-egység néven különítette el, mint környezetétől idegen takaróroncsot, továbbá a Szalatnaki Agyagpala Formációval fennálló rokonságot vélte felfedezni. A korreláció azonban csupán makroszkópos kőzettani bélyegek hasonlóságára épült, tényleges anyagvizsgálat nem támasz- totta alá. Mészáros et al. (2016a, 2016b) XRD és Raman spektroszkópos vizsgálatok alapján a Horváthertelend–1 fúrás agyagpala összletének maximális metamorfózisát ~350 °C hőmérsékletűnek becsülték, amelynek kora a K-fehércsillám K-Ar adtok alapján variszkuszi. A Szalatnaki Agyagpala meta- morfózisának pontos körülményei ma is kérdésesek, ennek okán a Horváthertelend–1 fúrásban feltárt összlettel való kapcsolata a mai napig nem tisztázott.
3
3.. A Allk ka allm ma az zo otttt m mó ód ds sz ze erre ek k 3
3..1 1.. R Ra am ma an n s sp pe ek kttrro os sz zk kó óp piia a
A szénült szerves anyag Raman spektroszkópos vizsgálatát szabvány vastagságú, fedetlen vékonycsiszolatokon, 608 egyedi szemcsén végeztük az SZTE Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszékén található THERMO Scientific DXR Raman- mikroszkóppal. A mérések során 532 nm-es (Nd-YAG) lézert alkalmaztunk, és a méréseket 1–3 mW lézerteljesítmény mellett 100× objektív és 50 µm pinhole használatával végeztük. Min- den mérés esetében a felvételezési idő 20x10 s volt. A spekt- rumok kiértékelését és a csúcsparaméterek meghatározását a PeakFit 4.12 program segítségével végeztük, a dekonvolúció során Voigt módszert alkalmaztunk.
3
3..2 2.. R Rö ön nttg ge en n--p po orrd diiffffrra ak ktto om me ettrriia a ((X XR RD D))
A filloszilikátok röntgen-pordiffrakciós vizsgálatát az agyagpala kőzettípusokból szeparált <2 µm szemcseméretű frakció pre- parátumain végeztük el. A fehércsillám és a klorit „kristályos- sági” indexeinek meghatározásához a <2 µm szemcsefrakció orientált preparátumait készítettük el. A mintaelőkészítés és
A SZALATNAKI AGYAGPALA FORMÁCIÓ MIKRO- SZERKEZETI ÉS RAMAN SPEKTROSZKÓPIAI VIZS- GÁLATA A SZALATNAKI-EGYSÉGBEN
Mészáros Előd1,Raucsik Béla1,Varga Andrea1, SchubertFélix2,Heincz Adrián1
1SZTE Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszék, „Vulcano” Kőzettani és Geokémiai Kutatócsoport
2SZTE Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszék e-mail: meszaros.elod@gmail.com
109 mérések során a Warr és Rice (1994) által közölt mérési para-
métereket alkalmaztuk. A félértékszélesség (FWHM) értékek kalibrációját Warr és Rice (1994) által bemutatott CIS sztenderd sorozattal végeztük a fehércsillám és klorit esetében. A CIS kalibrált fehércsillám FWHM értékeket Warr és Mählman (2015) alapján kalibráltuk a KIBasel skálához. Az átlagos krisztallit- méretet a Scherrer-egyenlet alkalmazásával becsültük, továbbá az instrumentális vonalszélesedést fehércsillám esetében muszkovit egykristályból készült sztenderd preparátum segít- ségével kalibráltuk.
A fehércsillám b0 rácsparaméterének meghatározására Padan et al. (1982) alapján orientálatlan <2 µm szemcseméretű frakciót használtunk. A mérések során Sassi és Scolari (1974) és Guidotti és Sassi (1986) által alkalmazott műszerbeál- lításokat használtuk. Mind a „kristályosság”, mind a b0értékek esetében minden mintán három párhuzamos mérést végez- tünk.
4
4.. E Erre ed dm mé én ny ye ek k 4
4..1 1.. Á Ás sv vá án ny yo os s ö ös ss sz ze etté étte ell é és s m miik krro os sz ze errk ke ez ze ette ek k
A munkánk során vizsgált agyagpala és metahomokkő minták ásványos összetétele és szöveti, mikroszerkezeti megjelenése a Szalatnak–3 és a Szalatnak–4 fúrásban nagy hasonlóságot mutat. A minták szöveti jellegzetességeit az 11.. áábbrraa mutatja be.
A vizsgált agyagpala–aleurolitpala mintákra K-fehércsillám+
klorit+kvarc+plagioklász±biotit± káliföldpát jellemző. A minták általános jellegzetessége a finomszemcsés, vörösbarna, erősen pleokroos biotit, mely jellemzően a foliációval párhuzamos orientációban jelenik meg. A Szalatnak–3 fúrásban 170,2 m, a Szalatnak–4 fúrásban pedig 355 m és 470,6 m mélységből származó mintákban a biotit mellett ovális alakú fehér-
csillám+klorit összetételű (cordierit utáni?) pszeudomorfózák láthatók. A pszeudomorfózák eredeti ásványa minden esetben poikiloblasztos szövetű volt, mely orientált kvarc+ muszkovit+
biotit+grafit zárványokat tartalmazott. A zárványok, valamint a pszeudomorfózák hossztengelyének orientációja minden esetben megegyezik a mátrixban jellemző foliációs iránnyal. A szelvény felső (~140–170 m) szakaszában található agyagpala minták némelyikében 50–70 µm hosszú, halványzöld–kékeszöld színű, sajátalakú turmalin tűk jelennek meg.
Az agyagpala–aleurolitpala mintákban változó fejlettségű és intenzitású másodlagos folytonos foliáció (S1) jellemző, mely nyomási oldódásos varratokkal társul.
A másodlagos foliáció rétegzéshez (S0) viszonyított iránya, illetve fejlettsége a szelvény mentén markánsan változik. Bizonyos minták esetében a rétegzéssel közel párhuzamos orientációval rendelkezik, ekkor gyengén fejlett, míg egyes mintákban a réteg- zéssel közel merőleges lefutású, erősen fejlett foliáció azonosít- ható. A folytonos foliáció irányát a fehércsillám+klorit+biotit kötegek, valamint a lapult kvarszemcsék jelölik ki.
A vizsgált metahomokkő mintákat finom-, középszemcsés káliföldpát- és kvarcgazdag metagrauwacke, illetve néhány esetben káliföldpát-gazdag metaarkóza alkotja. A vizsgált mintákban a káliföldpát törmelék dominanciája jellemző a pla- gioklásszal szemben. A metahomokkő minták döntő több- ségében finomszemcsés klorit és fehércsillám mellett biotit jelenik meg a mátrixban, mely gyakran jól fejlett (~20–70 µm) kristályokat, kristályhalmazokat alkot. Orientációja az S1 folytonos foliáció irányával párhuzamos, melyet az irányított filloszilikát kötegek mellett a törmelékes szemcsék erős alaki orientációja, valamint a nyomásárnyékukban megjelenő biotit hozzánövekedések jelölnek ki. A metahomokkő mintákban található káliföldpát szemcséket sok esetben finomszemcsés
1
1.. áábbrraa – a) Törmelékes káliföldpát szemcsék metahomokkőben, Sz–3 170,1 m. b) Biotitos metahomokkő általános szöveti képe, Sz–3 170,2 m. c) Szinkinematikus biotit nyomásárnyék szerkezetek aleurolitpalában, Sz–4 355 m. d) Törmelékes káliföldpát szemcse epigén biotit szegéllyel, Sz–3 158 m. e) Káliföldpát utáni biotit pszeudomorfóza apró földpát reliktumszemcsékkel, Sz–3 172,7 m. f) Ellipszis alakú fehércsillám + klorit pszeudomorfóza poikiloblasztos cordierit után
110
biotit szegély veszi körül, amelyen belül a földpát erősen be- öblösödő szemcsehatárral rendelkezik. Némely esetben a biotit szemcsehalmaz belsejében csupán apró káliföldpát-reliktumok azonosíthatók.
A képződményben nagyon gyakoriak a mikrovetők, melyek a laminációt minden esetben elmetszik, azonban sok esetben a foliáció felülírja őket. Gyakoriak továbbá változó vastagságú kvarc+klorit, illetve kvarc+albit+biotit, továbbá a kvarc+kalcit erek a mintákban. A rétegsor alsó szakaszában a magmás kontakt közelében káliföldpát (adulár) erek megjelenése gyakori.
4
4..2 2.. G Ge eo otte errm mo om me ettrriia a
4.2.1. Szénült szerves anyag Raman spekt- roszkópiai vizsgálata
A szénült szerves anyag (szenes anyag) Raman spektroszkópiai alapú termometriai vizsgálatára az agyagpala és meta- grauwacke mintákban, diszperz formában, valamint a nyomási oldódásos felületek mentén dúsult autochton szemcséket használtuk fel. A mintákat lehetőség szerint a teljes szelvény mentén gyűjtöttük, hogy a feltételezett kontakt metamorf hatás vizsgálható legyen. A szenes anyag autochton és allochton populációja egyértelműen elkülöníthető volt a Raman spekt- rumok (extrém és kiugró értékek) és a szemcsék morfológiai megjelenése alapján. Mind a Szalatnak–3, mind pedig a Szalatnak–4 fúrásból származó mintákban található autochton szenes anyag Raman spektrumának jellemző tulajdonsága, hogy a D1 csúcs kisebb intenzitással jelentkezik, mint a G csúcs, az R1 arány (D1intensity/Gintensity, Beyssac et al., 2002) középértéke 0,96. A D2 csúcs minden esetben egy kis vállként jelentkezik a G csúcs nagyobb hullámszámok irányában található oldalán. A másodrendű régióban az S1 csúcs az S2 csúcsnál számottevően nagyobb intenzitással jelentkezik, azonban a csúcs alakja szimmetrikus. Ez alól csupán egyetlen minta kivétel, mely a Szalatnak–3 fúrásban 510 m mélységben a Szalatnaki Agyagpala és a szienitoid magmás test közvetlen kontaktusáról származik. Ebben a mintában a G csúcs nagyon határozott, intenzív csúcs, míg a D1 csúcs nagyon kis intenzitással jelenik meg, az R1 arány értéke 0,17. A D2 csúcs kicsiny, azonban megfigyelhető vállként jelentkezik, továbbá a másodrendű régióban az S2 csúcs teljes hiánya és az S1 csúcs aszimmetriája figyelhető meg.
Munkánk során Beyssac et al. (2002), valamint Aoya et al.
(2010) kis nyomású, kontakt környezetre kalibrált termométerét használtuk fel, mivel a szövetileg sugallt metamorf tartomány- ban ezek adhatnak megbízható becslést a metamorfózis maxi- mális hőmérsékletéről (Tmax). A kontakt metamorf körülmé- nyekre kidolgozott kalibráció alkalmazására az előzetesen feltételezett kontakt hatás pontosabb megértése érdekében volt szükség. Az egyes mintavételi mélységekben a Beyssac et al.
(2002) kalibrációjával a Szalatnak–3 fúrásban megjelenő mag- más kontaktuson becsült metamorf hőmérséklet erős ferdesé- get mutat a kisebb hőmérsékletek felé, számtani középértéke 552 ± 48 °C, módusza 573 °C. Ehhez hasonlóan Aoya et al.
(2010) termométerével becsült hőmérsékletek eloszlása szintén hasonló ferde eloszlást mutat, azonban két módusza jelent- kezik. A hőmérséklet középértéke 556 ± 58 °C, melynek első módusza 520 °C, míg a második 640 °C-nál jelenik meg. A
szelvényből származó további mintákban a maximális metamorf hőmérséklet-eloszlások kis eltéréseket mutatnak, a kontak- tushoz közeledve csupán 448 m-től tapasztalható nem túl jelentős emelkedés. Az egyes minták hőmérséklet-eloszlását a szelvény mentén a 22.. áábbrraa mutatja be. A vizsgált mintákban a becsült maximális metamorf hőmérséklet-eloszlások a mintákból adódó heterogenitás és az esetleges kontakt hatás következtében csupán külön kezelhetők. Éppen ezért diszkrét hőmérsékleti becslés nem társítható a szelvény egészéhez. Az egyedi mintákra jellemző eloszlások alapján a képződmény maximális metamorfózisa megközelítőleg ~400–430 °C közé tehető. Az egyedi minták átlagos szórása ~20 °C.
A Szalatnak–4 fúrásból származó mintákban becsült maximális
metamorf hőmérséklet a két termométer alkalmazásával
~410–420 °C-ra becsülhető, a szórások átlaga ~19 °C.
4.2.2. Filloszilikát „kristályosság”
Az etilén-glikolos kezelést követően a preparátumok duzzadó fázis jelenlétét nem mutatták, így csupán a légszáraz diffrakto- gramok eredményét mutatjuk be. A vizsgált minták agyag- frakciójának ásványos összetételére a muszkovit+klorit+
kvarc±biotit jelenléte jellemző. Az egyes ásványfázisok aránya mintánként nagy eltéréseket mutat. Mivel Árkai et al. (1995) 2
2.. áábbrraa – Jellegzetes szenes anyag termometriai hőmérséklet-eloszlások a Szalatnak–3 és a Szalatnak–4 fúrásban a mintamélység feltün- tetésével
111 korábbi vizsgálatai, valamint az általunk vizsgált minták
I(5Å)/I(10Å) arányai biotit jelenlétét mutatták a minták döntő többségében, így a K-fehércsillám kristályossági értékeken alapuló metamorf fok becslésére kizárólag a I(5Å)/I(10Å) > 0,25 aránnyal rendelkező, biotitmentes szeparátumokat használtuk fel.
A vizsgált szeparátumok jellemző K-fehércsillám d=10 Å- höz tartozó bázisreflexiójának kalibrált félértékszélességei (KIBasel) átlagosan 0,25 – 0,67 ∆°2θközött erősen szórnak. A minták I(5Å)/I(10Å) indexe alapján 33 mérésből csupán 4 mérés bizonyult megfelelőnek a KI legjobb becslésére, amelynek értéke 0.22 ± 0.005 ∆°2θ(n=4). A I(5Å)/I(10Å) arány csökkenésével párhuzamosan a KI értékek erős növekedése figyelhető meg, mely a biotit jelenlétével magyarázható. A klorit d=7 Å-höz tartozó reflexiójának kalibrált félértékszélessége (ChCCIS7Å) 0,308 ± 0,025 ∆°2θ, n=33.
Az instrumentális vonalszélesedés korrekcióját követően, a Scherrer-egyenlet (Klug, Alexander, 1974) alkalmazásával számolt átlagos krisztallit méretek a K-fehércsillám esetében a félértékeknek megfelelően alakulnak, a biotitmentes mintákban 723 ± 43 Åátlagos doménméretek jellemzőek. A klorit 002 ref- lexiójából számolt érték 578 ± 144 Å.
Sassi (1972) és Sassi és Scolari (1974) munkája alapján a K-fehércsillám b0=6d(060,331) paramétere szoros kapcsolatot mutat a K-fehércsillámban található szeladonit komponens mennyiségével, amelynek értéke erősen nyomásfüggő. Mivel a szeladonit helyettesítés a nyomás mellett erősen függ a hőmérséklettől és a kémiai rendszer összetételétől, így csupán bizonyos megszorítások (Guidotti, Sassi, 1986) alkalmazásával nyílik lehetőség a csillám képződésekor fennálló nyomás- viszonyok becslésére. Mivel azonban a biotit a vizsgált reflexiók szélesedéséhez vezet, így a b0 értékét jelentősen torzítja.
Emellett metapelitek esetében az első biotitképző reakció a fengit+klorit → biotit+muszkovit+kvarc+H2O, amely a K-fehér- csillám szeladonit komponensének mennyiségét csökkenti (Miyashiro, 1994), így biotit jelenlétében a b0 paraméter félrevezető eredményt mutat. Éppen ezért a vizsgálat során csupán azokat a mintákat használtuk fel a b0 paraméter meghatározására, melye I(5Å)/I(10Å) értéke 0,25 alatti, azonban ezen értékek is csupán tájékoztató jelleggel vehetők figyelembe. A vizsgált szeparátumok b0értéke 9,011 és 9,029 Å között változik.
4
4.. M Me etta am mo orrffó óz ziis s é és s k ké ép pllé ék ke en ny y d de effo orr-- m
má ác ciió ó
Az I(5Å)/I(10Å) intenzitás arány alapján az agyagfrakció orientált mintáinak többségében Árkai et al. (1995) megfigye- léséhez hasonlóan a K-fehércsillám mellett trioktaéderes csillám jelenléte igazolható, melynek jelenléte a kalibrált KIBasel erős szórását és abnormálisan magas értékeit eredményezi.
Éppen ezért azon mintáknál ahol kimutatható a trioktaéderes csillám jelenléte a KI érték a metamorf fok becslésére nem alkalmas. Az I(5Å)/I(10Å) > 0,25 értékkel rendelkező mintáknál azonban a KIBaselátlagos 0,22 értéke epizónás metamorfózist mutat, noha ezzel ellentétben a ChCCIS adatok alacsonyabb, anchizónás átalakulást sugallnak. Fontos azonban meg- jegyezni, hogy a fengit+klorit → muszkovit+biotit+kvarc+H2O reakció a metapelit minták esetében a ChCCIS értékek
változását, az adott metamorf fokra jellemző értékektől való eltérését eredményezheti. Hasonló jelenség játszódhat le a geotermikus gradiens becslésére használt b0értéknél, melynél a biotitképző reakciók következtében erős szórással rendelkező és félrevezető eredményt kaphatunk (Miyashiro, 1994).
A szénült szerves anyag Raman spektroszkópiai vizs- gálatának eredménye alapján a Szalatnak–3 és a Szalatnak–4 fúrásban a vizsgált képződmény hasonló maximális metamorf átalakulása valószínűsíthető, mely hőmérséklete megköze- lítőleg 400–430 °C. Ettől csupán a Szalatnak–3 fúrásban, 510 m mélységben tapasztalható eltérés, a szienitoid magmás testtel való kontaktuson, ahol 640–520 °C-os intervallum jelölhető ki, feltehetően a kontaktuson bekövetkezett gyors termális relaxáció következtében. Árkai et al. (1995) munká- jukban a KI és a ChC érétkek csökkenésének hiányát emelik ki a magmás kontaktushoz közeledve, melyet az eredeti kontaktus tektonikus áthelyeződésével értelmeztek. A Raman adatok alapján ehhez hasonlóan csupán a kontaktus <30 m-es zónájában tapasztalható számottevő hőmérséklet-emelkedés, amely feltehetően nem tektonikus áthelyeződéssel, hanem a magmás test kis vastagságával magyarázható. Erre utal a közvetlen átsült zóna hőmérsékleti értékeinek erős szórása, ami feltehetően a gyors termális relaxációra vezethető vissza.
A képződményben általánosan megjelenő biotit foliációhoz viszonyított szinkinematikus helyzete annak regionális metamorf képződését sugallja a korábban feltételezett kontakt metamorf eredettel szemben. Képződéséért a metapelit mintákban feltehetőleg a fengit+klorit →muszkovit+biotit+kvarc+H2O reak- ció felelős, melynek legalsó hőmérsékleti határa összetételtől függően ~420–450 °C. Ezzel szemben a káliföldpát-tartalmú metahomokkő mintákban a káliföldpát körül gyakori biotit reakciószegély alapján a káliföldpát+klorit → biotit+
muszkovit+kvarc+H2O reakcióval magyarázható a biotit megje- lenése, mely reakció kezdete a pelites mintáknál alacsonyabb,
~380–400 °C (Miyashiro, 1994). A fehércsillám+klorit pszeu- domorfózák megjelenésük alapján valószínűleg cordierit utáni pinit pszeudomorfózák (Jamieson et al., 2012), melyek kis nyo- mású metamorf átalakulásra utalnak (Spear, 1993; Miyashiro, 1994). A pszeudomorfózák szöveti helyzete szinkinematikus képződésre utal, ami a zárványként megjelenő biotitszemcsék alapján feltehetőleg a biotitképződés késői fázisára tehető.
A foliáció intenzitásának és orientációjának nagy hetero- genitása a képződmény redőződésére utal (Passchier, Trouw, 2005) a képlékeny deformáció során, mely a szinkinematikus biotit és cordierit jelenléte alapján a metamorfózis csúcsa körül zajlott. A Raman spektroszkópiai eredmények alapján becsült metamorf hőmérséklet zonációjának hiánya a szelvény mentén, valamint a biotit és a cordierit szinkinematikus képződése a kontakt metamorfózissal szemben az átalakulásának, nagy geo- termikus gradiensű környezetben végbemenő, azonban regionális jellegére utal.
Az eredmények alapján a Szalatnaki-egységben feltárt szilur kisfokú metamorf összlet maximális metamorf hőmérséklete a Horváthertelendi-egységben becsült ~350 °C-nál (Mészáros et al., 2016a, 2016b) számottevően magasabb, a Raman spektroszkópos termometria, valamint a biotit és cordierit megjelenése alapján ~400–430 °C-os átalakulásra utal.
További markáns különbség a két egység között, hogy míg a
112
Horváthertelendi-egységben semmilyen indexásvány nem jelenik meg, addig a Szalatnaki-egységben általános a biotit jelenléte. Emellett néhány mintában feltételezhetően cordierit utáni pszeudomorfózák azonosíthatók, amelyek a metamorfózis kisnyomású karakterét sugallják a Horváthertelendi-egységben tapasztalt közepes nyomású átalakulással szemben.
IIrro od da allo om mjje eg gy yz zé ék k
Aoya, M., Kouketsu, Y., Endo, S., Shimizu, H., Mizukami, T., Nakamura, D., Wallais, S. (2010): Journal of Metamorphic Geology, 28/9, 895–914.
Árkai, P. (1990): Acta Geologica Hungarica, 33/1–4., 43?67.
Árkai, P. (1991): Doktori értekezés, Budapest, 190 p.
Árkai, P., Lantai, Cs., Lelkes-Felvári, Gy., Nagy, G. (1995): Acta Geologica Hungarica, 38/4, 293–319.
Balogh, K., Kovách, Á, Pécskay, Z., Svingor, É., Árkai, P. (1990): Acta Geologica Hungarica, 33/1?4., 69–78.
Beyssac, O., Goffé, B., Chopin, C., Rouzaud, N. (2002): Journal of Metamorphic Geology, 20, 859–871.
Guidotti, C., V,. Sassi, F., P. (1986): Neues Jahrbuch für Mineralogie Abhandlungen, 153, 363–380.
Jamieson, R., A., Hart, G., G., Chapman, G., G., Tobey, N., W. (2012):
Canadian Journal of Earth Sciences, 49, 1280–1296.
Judik, K., Árkai, P., Horváth, P., Dobosi, G., Tibljaš, D., Balen, D.,
Tomljenović, B., Pamić, J. (2004): Acta Geologica Hungarica, 47, 151–176.
Judik, K., Balogh, K., Tibljaš, D. & Árkai, P. 2006: Acta Geologica Hungarica, 49, 207–221.
Judik, K., Rantitsch, G., Rainer, T., M., Árkai, P., Tomljenović, B. (2008):
Swiss Journal of Geosciences, DOI 10.1007/s00015-008-1303-z Klug, H., E., Alexander, L., E. (1974): Wiley-Interscience, New York 996 p.
Mészáros, E., Raucsik, B., Benkó, Zs., Varga, A., Schubert, F. (2016a):
Itt az idő! Kőzettani-geokémiai folyamatok és azok geokronológiai vonatkozásai, 7. Kőzettani és Geokémiai vándorgyűlés 61–64.
Mészáros, E., Raucsik, B., Varga, A.., Schubert F. (2016b): Földtani Közlöny, 146, 207–222.
Myashiro, A., (1994): University College London Press, 404 p.
Padan, A., Kisch, H., J., Shagam, R. (1982): Contributions to Mineralogy and Petrology, 79, 85–95.
Passchier, C., W., Trouw, R., A. (2005): Spinger-Verlag, 364 p.
Sassi, F., P. (1974): Tschermaks mineralogische und petrographische Mitteilungen, 18/2, 105–113.
Sassi, F., P., Scolari, A. (1974): Contributions to Mineralogy and Petrology, 45, 143–152.
Spear, F., S. (1993) Mineralogical Society of America, 799 p.
Szederkényi, T. (1997): in Haas, J. (1997) Akadémiai Kiadó, Budapest 298 p.
Warr, L., N,. Rice, A., H., N. (1994): Journal of Metamorphic Geology, 12, 141–152.
Warr, L., N., Mählmann, R., F. (2015): Clay Minerals, 50, 282–285.
