saságig. A következő fejezetben a társadalmi forradalom aktív résztvevőiként sze- replő művészek tevékenységét m u t a t j a be, m a j d az emigráció időszakát 1919-től 1926-ig, és végül a „magyar avantgarde zenitét és alkonyát", Kassák és más emig- ránsok itthoni próbálkozásait hazatértük után.
Magyar, szlovák és cseh irodalmárok számára egyaránt sok érdekes megállapí- tást tartalmaz Paáiaková m u n k á j a , a nemzeti irodalom fejlődéséről alkotott képhez ez esetben is tanulságos kiegészítéseket ad az összehasonlító szempont. Csak egy észrevételét idézzük illusztrációképpen: „ A m í g a nyugat-európai, főleg a r o m á n nyelvterület irányzatai (tehát közvetve n á l u n k a poetizmus is) az egyén pszichoanalí- zisével a tragikus abszurdhoz jutottak el, a magyar szürrealizmus (Kassák, Illyés, Déry, Füst és mások) hasonló pszichikai automatizmussal olyan víziókat alkotott, amelyek nemcsak a szubjektív belsőt tükrözték vissza, h a n e m az objektív társadalmi helyzetet is m i n d i g tükrözték." (127. lap.) További érdeklődésre tarthat számot a közép-európai avantgardista irodalmárok, például a szlovák DAV-mozgalom és a Kassák-csoport kapcsolatainak bemutatása.
Hasznos jegyzetanyag egészíti k i a kötetet, viszonylag nagy terjedelemben sze- repelnek közöttük eredeti d o k u m e n t u m o k , az avantgarde képviselőinek művészi manifesztumai. A n e m magyar érdeklődőnek n y ú j t a n a k segítséget a legfontosabb írók-költők rövid életrajzi vázlatai; azoknak, a k i k pedig szlovákul n e m olvasnak, orosz és német nyelvű tartalmi kivonat ad eligazítást.
K I S S G Y . C S A B A
LENGYELORSZÁG
Színházi élet
A lengyel színház azért jó, mert á l l a n d ó a n vitákat provokál. A z elmúlt évek- ben megismerhettük Grotowski avantgarde módszereit, h a l l h a t t u n k az amatőrök, a diákszínpadok á t ü t ő sikereiről, talán Szajna bizarr kísérleteinek híre is eljutott leg- alábbis a színházi szakma berkeibe, és az olyan nagy rendezők, m i n t például Ha- nuszkiewicz, a k i n e k m i n d e n rendezése esemény, időnként egy-egy ötlet, fogás ere- jéig a magyar rendezők tevékenységére is hatnak. A lengyel színháznak igen nagy a közönsége. K r a k k ó b a n és Varsóban az érdekesnek ígérkező előadásokra hetekkei előre szétkapkodják a jegyeket. Ez az érdeklődés egyáltalán n e m véletlen. Egyrészt a közönség nagy része fiatalokból áll, a k i k határozottan igénylik, hogy róluk, az ő p r o b l é m á i k r ó l beszéljenek a színházakban, és a színházak ezt meg is teszik, mert a közönség igényét mindenképpen k i kell elégíteniük. Másrészt a lengyel drámairo- d a l o m m á r a m ú l t század első h a r m a d a óta betölti a nemzet emlékezetének szerepét
— azt a szerepet, amely n á l u n k kizárólag a lírára jutott. A helyzet azóta sem sokat változott, Lengyelországban a nemzeti d r á m a a nagy romantikusok hagyományára épül, és nyilvánvaló, hogy a m a i d r á m a í r ó k — például Rózewicz, Mrozek, Bryll — magasabbról indulhatnak, a d r á m a i nyelvet Mickiewicz, Slowacki, Krasinski, Norwid és Wyspianski dolgozta k i számukra. De nemcsak a nyelvet, nemcsak egyes problé- m á k a t és azok megoldásait k í n á l j á k . A lengyel klasszikusok olyan d r á m a i mitológiát alkottak, amely csaknem példátlan a világirodalomban. M á r a klasszikusok is egy- m á s t é m á i t variálták, bizonyos alaphelyzetekhez m i n d e n ú j drámaíró-nemzedék visszatért a maga ú j szemléletével, interpretációjával.
Így aztán a lengyel színházi életben voltaképpen egyetlen nagy vita folyik.
A vita lényegére pontosan rávilágít az idei évad legnagyobb vihart kavaró szen- zációja, az Andrzej W a j d a rendezte Novemberi éj (Noc listopadowa) krakkói be- m u t a t ó j a . A v i l á g h í r ű filmrendezőnek m á r volt két nagy sikerű színpadi rendezése,
91
a Dosztojevszkij-regényből készült Ördögök, valamint Mickiewicz alkotása, az Ősök, szintén a k r a k k ó i Stari Teatrban. A most rendezett d r á m á t W y s p i a n s k i írta a század elején az 1830-as novemberi varsói felkelésről — arról az éjszakáról, amely egyéb- ként az első nagy lengyel d r á m á k a t , Mickiewicz Ösökjét, Slowacki K o r d i a n j á t és Krasinski Istentelen K o m é d i á j á t is ihlette. Azon a novemberi éjjelen 161 varsói hadapród és Wysocki nevű fiatal tiszt vezetésével fellázadt a nagyherceg, az orosz cár bátyja, Lengyelország t e l j h a t a l m ú k o r m á n y z ó j a ellen. A nagyherceg n e m fojtotta vérbe a lázadást, amely egész Lengyelországra átterjedt, és a belső megosztottság, a koncepciótlan vezetés, a megoldatlan osztályellentétek m i a t t végül is teljes vere- séggel végződött. A d r á m a a d ö n t ő éjszaka története, a cselekmény Varsóban ját- szódik, és nemcsak a történelmi alakok vesznek részt benne, h a n e m a k i r á l y i palota p a r k j á n a k görög szobrai, a görög mitológia megelevenedő istenei, félistenei is. A tör- ténelmi alakok a nagyhercegtől kezdve a legutolsó besúgóig v a l a m e n n y i e n v a l ó b a n éltek és nagyjából valóban úgy tevékenykedtek, m i n t a d r á m á b a n . A görög mito- lógia bekapcsolása révén azonban igen különös, költői alkotás jött létre, a szecesszió lengyel változatának d r á m á j a a históriás, epikus szerkezetet általános emberi szem- pontokkal emeli sajátos szintre.
A d r á m a — és az előadás is — arról szól, hogy a felkelés eleve k u d a r c r a volt ítélve. Heroikus, de h i á b a v a l ó volt a küzdelem a f á t u m ellen, és ennek a küzdelem- nek igen tragikusak lettek a következményei. Az egyetlen ember, aki a r á n y l a g vilá- gosan lát az általános zűrzavarban, éppen a nagyherceg, aki h a l l a t l a n u l b o n y o l u l t egyéniség, voltaképpen szereti a lengyeleket — a felesége is lengyel, akit r a j o n g v a i m á d —, és csaknem azt k í v á n j a , hogy az ellene kitört felkelés sikerrel j á r j o n . Ugyanakkor az ö n k é n y ú r vadsága is megvan benne. A lengyelek határozatlanok.
Egymás ellen fordulnak, kicsinyes intrikákba vesznek, a nagy fellángolást n e m követik átgondolt tettek. Folyik a vér, a nagyherceg szomorúan és gúnyosan veszi tudomásul, hogy a felkelés elbukott.
W a j d a koncepciójában nagyon erős az önkritika, az önirónia, dezillúziós m ű v e t alkotott, érinthetetlen szentségek, meggyökeresedett nemzeti előítéletek ellen száll harcba. A Wyspianski által felvetett kérdéseket t o v á b b gondolva m é g azt is két- ségbe vonja, a m i az író számára is szentség volt. Wyspianski ugyanis halálosan komolyan vette a témát, versei l í r a i a k — gyakran ömlengőek —, az irónia n e m erős oldala. W a j d a mégsem Wyspianski-ellenes előadást rendezett. H ű t l e n ü l m a r a d t h ű az író szelleméhez. A görög szobrok Wyspianski verseit n e m szavalják, h a n e m ének- l i k — az előadás fele operának is beillik — , ez az éneklés azonban eléggé k ü l ö n ö s : a színpadon tátogó szereplők h a n g j a play-backben, erősítőkön keresztül j u t a néző- térre. Pokoli a l á r m a , a szövegből alig érteni v a l a m i t . (Egyébként a szöveget a kö- zönség úgy ismeri, m i n t n á l u n k a B á n k b á n szövegét.) A zeneszerző K o n i e c z n y a rendező első s z á m ú munkatársa, a zene modern, hatásos, kitűnő. A színen a leg- különbözőbb jelmezek p o m p á z n a k barokk gazdagságban. A z egyik szobor — P a l l a s A t h é n é — kétszeres embernagyságú, és a valós szereplők cseppet sem d ö b b e n n e k meg, h a társalgásba kell k e z d e n i ü k a megelevenedett szobrokkal. A színen h o l masí- roznak, hol családi d r á m á t játszanak, a szín fekete függönyökkel v a l ó m a n i p u l á l á s következtében gyorsan változtatható. W a j d a nem tagadta meg filmes m ú l t j á t , né- h á n y jelenete legjobb f i l m j e i n e k jeleneteire emlékeztet. I d ő n k é n t teljesen elszakad a szövegtől, kizárólag a zenére, a látványra, a mozgáskompozícióra épít. H e l y h i á n y - b a n csupán egyetlen emlékezetes jelenetet említek: a görög szobrok a h a r c b a n elesetteket siratják éppen, az elesett katonák felkelnek és a színpad m é l y é n evező K h á r o n felé i n d u l n a k (aki a mitológiából ismert ladikon az a l v i l á g b a viszi m a j d őket). K h á r o n W a j d a l á t o m á s á b a n n e m öregember, h a n e m fiatal, torzonborz ősember, aki n e m ladikon áll, n e m is a vízbe m á r t j a az evezőjét, h a n e m az a l v i l á g felé menetelő halott k a t o n á k tengerébe. M a g a alá l a p á t o l j a az ütemesen, sorokba ren- dezetten lépkedő hősi halottakat. Megrázó, gyönyörű jelenet.
Műalkotást l á t u n k tehát K r a k k ó b a n , amelynek a színvonala n e m egyenletes ugyan, de bővelkedik telitalálatokban. Ezt azért érdemes leszögezni, mert a lengyel sajtóban a februári b e m u t a t ó u t á n igen heves vita folyt erről az előadásról, és a 92
v i t a n e m annyira az előadás művészi értékeit, m i n t i n k á b b a felkelés történettudo- m á n y i értékelését érintette. A sort a Stari Teatr igazgatója, J a n P a w e l G a w l i k nyi- totta meg a Zycie Literackie hasábjain, ehhez többek között Z y g m u n t Gren és Tadeusz H o l u j szólt hozzá. A nézetek igen élesen elkülönültek. A z egyik értékelés szerint a felkelés indokolt volt, és csak szubjektív h i b á k következtében szenvedett vereséget. A másik vélemény szerint a vereség volt szükségszerű, és ezt az objektív társadalmi viszonyokból vezeti le. (Az előadás az utóbbi felfogást támogatja.) Hogy ez n e m akadémikus vita, azt G a w l i k világította meg, szerinte ugyanis az előadás n e m csak az 1830-as felkelésről szólt, az összes tragikusan végződött lengyel fel- kelésről akartak véleményt m o n d a n i , és ebbe a sorba az 1944-es varsói gettófelkelés is beletartozik. Ez pedig m á r nagyon f á j ó és nagyon vitatott pont a legújabbkori lengyel történelemben.
A m i d r á m a i r o d a l m u n k n e m produkált olyan művet, amely kétségbe v o n j a a m a g y a r szabadságharc létjogosultságát. A hasonlat persze sántít: a m i szabadság- h a r c u n k n a k nagyobb volt a bázisa, m i n t az 1830-as lengyel felkelésnek, esélyünk j ó v a l nagyobb volt a győzelemre. A lengyel felkelés a belső konfliktusok m i a t t esett szét, a m i n e k pontos tükre a romantikus lengyel d r á m a központi problematikája, a végső tett előtt megtorpanó romantikus hős skizofréniája, megőrülése. Mégis, nem- zeti hagyományokat iróniával kezelni, szentségeket lerombolni bátor tett — termé- szetesen akkor, ha megszenvedett világnézet, alkotó szándék van a mélyén. W a j d a ilyen szándékkal rendezte meg a Novemberi éjt.
A politikát és a történelmet n e m lehet elválasztani a lengyel d r á m a esztétikai kérdéseitől. Ezért kavar akkora h u l l á m o k a t egy-egy merész, ú j szemléletű színházi előadás. Ezért j ó a lengyel színház. A m ű b e művészeten k í v ü l i szempontok is be- kerülnek, és ez a jelek szerint a művészetnek csak hasznára válik.
S P I R Ö G Y Ö R G Y
ROMÁNIA
Magyar művek románul
„Kevesen fordítanak magyarból, nincs egy olyan munkacsoport, amelynek tag- jaihoz, m i n t professzionistákhoz lehetne f o r d u l n i " — panaszolja D a n Culcer, az Igaz Szó 1973. áprilisi s z á m á b a n a r o m á n i a i magyar irodalom r o m á n tolmácsolásának problémáiról beszélve. H a m i s tilalomfákat döntögető, rokonszenvesen indulatos cik- kének különös súlyt ad, hogy az utóbbi időben éppen a marosvásárhelyi Vatra c í m ű folyóirat k ö r ü l — melynek egyébként Culcer a főszerkesztő-helyettese — kezd ki- alakulni egy olyan fordítói gárda, amelynek tagjai ugyan n e m tekintik m a g u k a t
„professzionistáknak", tehát n e m kizárólagos munkaterületük a műfordítás, de a jelek szerint magától értetődő kötelességüknek tartják, hogy a r o m á n i a i magyar irodalom legjobb alkotásait megismertessék a r o m á n olvasókkal. R o m u l u s G u g á n a k , a folyóirat főszerkesztőjének fordításában jelent meg r o m á n u l Sütő A n d r á s remek- műve, az A n y á m k ö n n y ű á l m o t ígér; D a n Culcer nemrég adta át a kiadónak Mar- kovits Rodion világot bejárt riportregényének, a Szibériai garnizonnak első r o m á n fordítását; Tudor Balte? V á r i Attila, a fiatal marosvásárhelyi író sajátos ízű novel- l á i t p r ó b á l j a átültetni r o m á n r a . Különösen nagy kedvvel' dolgozik A n d r e i Fischof.
A z ő fordításában jelent meg 1973 végén Molter Károlynak, a r o m á n i a i magyar iro- d a l o m egyik nagy öregének első r o m á n nyelvű kötete, melyet a közönség érdeklő- déssel, a k r i t i k a elismeréssel fogadott. Ugyancsak ő szólaltatta meg r o m á n u l Székely János több kiadást is megért poémáját, a Dózsát, és nemrég fejezte be K i r á l y László nagy sikerű regényének, a K é k farkasoknak a fordítását.
93
