A műszaki statisztika helyzete az építőiparban

(1)

LÁZI GYÖRGY:

A MÚSZAKI STATISZTIKA HELYZETE AZ ÉPíTÖIPARBAN

Gerő elvtárs az MDP Il. Kongresszusán népgazdasági tervünk célkitű—

zéseinek megvalósításával kapcsolatban mondotta, hogy: ,,különös gondot kell fordítani egész termelő gépezetünk műszaki fejlesztésére. Különös gond- dal kell ügyelnünk arra, hogy termelésünkben a legkorszerűbb eljárásokat gépeket, felszereléseket alkalmazzuk."

Népgazdasági terveink a termelés különféle ágaira előírják a műszaki fejlesztés főbb irányelveit A Szovjetunió példája nyomán rátértünk arra hogy a műszaki fejlesztés kérdéseinek megoldását szervesen beépítsük már a tervező munkába is. A műszaki fejlesztési terv feladata, hogy biztosítsa az építőipar műszaki szinxonalának állandó emelését amely elengedhetet lenül szükséges a termelés fejlesztéséhez, a termelékenység fokozásához.

Az építőiparban a műszaki fejlesztésnek igen fontos területei vannak így: a nehéz fizikai munkák gépesítése, a korszerű és nagyteljesítményíí gépek alkalmazása, az építkezések szovjet példára történő gépesítése, továbbá a korszerű munkafolyamatok és új eljárások alkalmazásának biztosítása. Az építőiparban először 1951- ben dolgoztak ki műszaki fejlesztési tervet, mely a termelési tervvel összhangban meghatározta az építőipar technikai fejleszté- sének főbb irányvonalait. Ezzel egyidejűleg szervezte meg a Központi Sta- tisztikai Hivatal a műszaki statisztikát, melynek feladata, hogy ellenőrizze a műszaki fejlesztési terv végrehajtását, a műszaki fejlesztés érdekében kiadott intézkedések hatását, rámutasson a gépesítés állapotára és fejlődé—

sére, továbbá megállapítsa az új technikai eljárások elterjedésének mértékét.

Vizsgáljuk meg, hogy a Központi Statisztikai Hivatal által ezelőtt rend—

szeresített műszaki statisztika hogyan felelt meg ezeknek a célkitűzéseknek.

I.

Az 1951.éviműszakiadatszolgáltatás még igen sok kezdeti hiányossággal küzdött Azáltal, hogy csakamííszaki— gazdasági mutatószámokra. de ezek—

nek viszont igen széles körére terjedt ki, elvonta a figyelmet) a műszaki sta—

tisztika többi, hasonlóan fontos területéről. Külső okokis gátolták még ebben az időben a műszaki statisztika fejlődését. 1951. év folyamán az építőiparban még a szervezeti problémák állottak előtérben, melyek a trösztösítés végre haj tásával az adatszolgáltatás és általában a számvitel minőségi fejleszté- sétől elvonták a figyelmet. A hangsúly, a termelési terv értéki teljesítésén volt, ennek következtében a gazdaságosság kérdése háttérbe szorult.

1952- ben a műszaki—gazdasági mutatószámok megfigyelésével foglal- kozó statisztikai adatszolgáltatásunk már kevesebb mutatószámra szorít

(2)

LÁZI: MUSZAKI STATISZTIKA AZ ÉPITÖIPARBAN — * 743

kozott, ennek következtében némi javulás állott be a jelentések hitelességé-

ben és megbízhatóságában. Néhány alapvető kérdés tisztázatlansága azon-

ban továbbra is befolyásolta az adatok minőségét. %

Mint ismeretes. a szocialista statisztikának egyik főfeladata, hogy a ter- * veket mérje, ellenőrizze. Ebből következik, hogy a tervnek és statisztikának azonos felépítésűnek kell lenni. Ennek az elvnek természetesen a műszaki- gazdasági mutatószámok alakulásának mérésénél is érvényesülnie kell.

Mégis, 1952-ben a tervezett és a Központi Statisztikai Hivatal utasítása alapján megfigyelt mutatószámok alaptényezőinek meghatározásában elté- rések mutatkoztak. így többek között az Épitésügyi Minisztérium erre vonat- kozó miniszteri utasítása a 'sztahanov falazás fogalmát a következőkben állapította meg:

,,A munkát brigádban a selejtrendeletben előírt minőségben és a norma legalább 100%-os teljesítésével kell végezni. A falazás munkamegosztás- sal készül, a kőműves csak szakmunkát végez, a segédmunkás habarcsot terít és téglát adogat."

Ezzel szemben a Központi Statisztikai Hivatal által ,,Építőipari kérdő—

ívek és utasítások 1952. II. felére" c. kiadványban ,,Az egyes munkafajták meghatározásai" e. részben a sztahanov módszerrel végzett falazást a követ- kezőkép határozta megy,,Az a kő, tégla- vagy egyéb anyagból készített fal- szerkezet mennyisége jelentendő itt, amelynek kivitelezése bármilyen sztaha—

nov falazású módszerrel történt." A tervezési utasítás csak a brigádban, munkamegosztással 1000/o—os teljesitményszázalékot elérő falazási munkát tekint sztahanov falazásnak, míg a statisztikai utasítás ,,bármilyen sztahanov falazási módszerrel történt" falazási munkát annak tekinti. A statisztikai utasítás szerint a ,,kalodás falazás mennyiségének természetszerűlega szta—

hanov módszerrel végzett falazás mennyiségében, valamint az összes fala- zás mennyiségében is szerepelni kell." Ez annál is indokoltabb, mert vízszin—

tes, vagy függőleges fa, vagy fémvezető segédszerkezetek közötti falazási munkát minden brigád—, vagy munkafolyamat megosztási rendszer nélkül egyénileg is lehet végezni. Ez a példa is arra mutat, hogy a két forrásból származó fogalmi meghatározások ellentmondóak.

Az alapvető fogalmi meghatározások közötti ellentmondások, illetőleg különbségek az 1952. évi műszaki statisztikában igen sok esetben idéztek elő zavarokat és azzal a következménnyel jártak, hogy azonos dolgokra vonatkozó beszámolójelentések különböző felépítésű, így össze nem hasonlit- ható adatokat tartalmaztak, ezért az egyes jelenségek változásainak meg—

bízható mérése lehetetlen volt. Hozzájárult még ehhez az a körülmény, hogy az egyes mutatószámok alapadatai a valóságnak nem feleltek meg ——- mivel az Építésügyi Minisztérium 1952. évi 41. sz. Miniszteri utasításban csak az első negyedév után rendelt el egységes bizonylati rendszert, melynek ellenőrzését viszont elmulasztotta. Az ellenőrzés hiánya és a bizonylatok vezetésével kapcsolatban kialakult egyéni elgondolások megakadályozták az adatok egységének és megbízhatóságának biztosítását.

E hiányosságok megszüntetése az 1953. évi terv és statisztikai utasítá—

sokban részben megtörtént. A Központi Statisztikai Hivatal az adatok hitelességének biztosítása érdekében elrendelte, hogy a műszaki-gazdasági mutatók tényezőinek megállapításánál — az eddig alkalmazott és bizonylati jelleggel nem rendelkező munkahelyi jelentések helyett —— a tételes felméré- sek alapján összeállított keresetek képezzék a jelentések alapjait.

(3)

74—4 V ' LAZI GYÖRGY

Ez az intézkedés azonban még mindig nem jelentette azt, hogy a mű-

szaki gazdasági mutatószámok már 1953. év első felében megfeleltek volna a velük szemben támasztott követelményeknek: Ennek oka a következő?

a) a gyakorlati munkában az építőipari szervezetek a Központi Sta—

tisztikai Hivatal utasításával szemben nem a keresetekből,hanem amunka—

helyi jelentésekből állapítják meg az egyes tényezők értékeit,

b) az is bebizonyosodott, hogy igen sok esetben a keresetek alapján az egyes tényezők megfelelő pontossággal nem állapíthatók meg,

6) egyes, a statisztika által megkívánt mutatószámok megállapításá- hoz elfogadható, hiteles mérésen alapuló alapbizonylat még nincs.

Az építőipari vállalatoknak — mint az elsőleges beszámolási szerveze—

teknek —— a Központi Statisztikai Hivatal utasítása értelmében általában többezer kereseti tételből kellene a tényezők értékét megállapítani. A munka megosztása érdekében a vállalatok ezt a munkát továbbra is az építésveze—

tökkel végeztették, akik a munkahelyi jelentések/rendszerének fenntartásá—

val közölték a kért adatokat a vállalatok statisztikusaival. Ezirányú munká- juk ellenőrzése, együntetűségének biztosítása azonban nem történt meg. Az így készülő—adatok megbízhatatlanságára —— sok más példa mellett —— jel- lemző a földmunkára és a beton rrf'ennyiségére vonatkozóan a keresetekből, ill. munkahelyi jelentésekből származó adatok összehasonlítása a 42/3. sz.

Építőipari Vállalatnál.

Földmunka m'—ben Összes bedolgozoti

beton m'—ben

Munka— Munka-

helyi ! Kereset helyi

_ Kereset

Jelentés ; ) jelentés

2 515 l 1 198 ! 120 l 98

A 29/3. vállalatnál a két különböző forrásból (munkahelyi jelentésből és keresetből) származó adatok a következő képet adják:

Földmunka (m$)

Munka- Kereset Munka- hely szerint helyi "3an"

tés szerint

A ... 1 179 2 000

B ... 5 731 6 907

Az ,,A" munkahelyen az eltérés részben abból adódik, hogy a beszámo—

lási időszakban több földkitermeléssel járó aknát készítettek. A tételes kere- setben ezeket csak darabonként közölték, így az elvégzett földmunka meny;

nyise'ge nem volt a keresetből megállapítható. Ezért a jelentés elkészítésénél a—kereset szerinti mennyiséget a felmérési napló alapján kiegészítették.

Az eltérés másik oka, hogy a kereset 2765 fm. padkarendeze'st és 4000 m2 útszekrénykidolgozást tüntet fel, melyeket a ma-ben jelentendő földmunka mennyiségébe csak átszámítás útján lehet beállítani. Az átszámításhoz szük—

(4)

i.!

MUSZAKI. STATISZTIKA AZ EPl'TOIPARBAN 745

séges adatok azonban csak a munkahelyen, a felmérési naplóból állapítha-

tók meg.

' Hasonló a helyzet a ,,B" munkahelyen, ahol 4402 m2 kereset szerinti

tükörmélyítés m3—re átszámított mennyiségével magasabb a munkahelyi

jelentés adata. —

Az előbbi példákból kitűnik, hogy a keresetek nem minden esetben alkot- hatják közvetlenül az egyes munkáltatók természetes mértékegységben sze—

replő mennyiségei megállapításának alapját, mivel a jelentés pontos össze—

állításához szükséges egyes adatok csak a vállalatoktól távoleső, szétszórt

munkahelyekről szerezhetők be.

A műszaki-gazdasági mutatók tényszámainak megállapításánál nem minden esetben támaszkodhatunk komoly méréseken alapuló adatokra, így pl. a sztahanov falazás, kalodás falazás, vékony vakolás mennyiségét csak hozzávetőleges becslés útján állapítják meg, az összes kevert habarcs meny—

nyiségét pedig visszaszámítás útján —— a falazás és a vakolás mennyisége alapján —— számítják ki a vállalatok. Ezek az adatok nem megbízhatók.

A fentiekben elmondottak bizonyítják, hogy az 1953. év első félévének műszaki-gazdasági mutatószámai még mindig nem voltak alkalmasak komoly elemző munkára, mivel az egyes tényezőik nem voltak megbízhatóak.

II.

Az 1952. év végéig műszaki statisztikánk csak a műszaki-gazdasági mutatók megfigyelésére korlátozódott. Ezek a mutatók önmagukban csak az egyes munkálatok gépesítésében beállott változásokat jellemzik, a válto- zások okainak vizsgálatára nem alkalmasak. A gépesítés mértékében beálló változások —— a géppel való exllátottiságon túl —— a gépekkel való gazdálko—

dásnak, a gépek kihasználásának is függvényei. Ezért 1953. évben az építő—

ipari műszaki statisztikánkat kiegészítettük, a fontosabb építőipari gépek kihasználásával foglalkozó beszámolójelentéssel. Az első félév tapasztalatai szerint azonban megfigyelésünknek ezen az új területén is igen sok tennivaló van a mutatószámok pontosságának megjavításával kapcsolatban. Az adat- szolgáltatás alapvető hiányosságai a következők voltak:

1. Helytelenül állapították meg a gépek átlagos havi darabszámát.

Ennek következtében a. gépek elméleti üzemóráinak, állásidőinek és időki- használási mutatóinak adatai is hibásak voltak.

2. Feldolgozás, összesítés céljára alkalmatlan, nem egységes adatok szerepeltek a beszámolójelentés mennyiségi rovatában is, mivel pl.

a) egyes trösztök a munkálatok mennyiségi adatait bedolgozott, tömör állapotú, más trösztök pedig laza állapotú betonra adták meg.

b) A gépek normája laza állapotú betonra vonatkozik, így a bedolgozott betonhoz való viszonyítás irreális képet- nyújt. Ennek következtében a gépek , teljesítménykihasználási mutatói nem voltak használhatók.

Ezek a problémák természetesen nemcsak a betonmunkáknál, hanem a földmunkáknál és a habarcs mennyiségének mérésénél is jelentkeznek. (Laza állapotú föld —— tömörített föld, megkevert habarcs —— bedolgozott habarcs).

A fentieken kívül —— a beszámolójelentésen szereplő mennyiségi adatok elvi eltéréseitől függetlenül — ellenőrzésünk során találtunk olyan esetet is, melyek viszontaz adatközlés bizonylati alátámasztásának pontatlanságát mutatták.

(5)

746 - Lm GYÖRGY

így többek között a 21/2; Építőipari Vállalat egyik munkahelyén

a gépnapló szerint géppel kevert beton —— —— —— __ — — a— 750 m3 a munkahelyi jelentésben az összes beton —— —— -— —— —— —— 401 m3 a munkahelyi jelentés—ben a géppel kevert beton — — —— —- w 260 m3 keresetek alapján az összes beton ————————— 446 4m3

A fenti számadatokból kitűnik, hogy a gépnapló sok esetben megbízha—

tatlan adatokat tartalmaz. Nem valószínű ugyanis, hogy egy munkahelyen géppel megkeverjenek 750 m3 betont és az 401 m3-re vagy a kereset szerint 446 m3—re tömörüljön össze (ez kb. 68%—os tömörülési hányadnak felelne meg az átlagos 15—200/o-tól eltérően). Még feltűnőbb az eltérés; ha a vál—

lalat egészére vonatkozóan vizsgáljuk a fenti számok alakulását, mivel a, gépnaplók összesítése alapján 1679 m3 a laza állapotú géppel kevert beton mennyisége, ugyanakkor tömörített állapotban a fenti mennyiség felénél

kevesebbet m 822 mi-t jelentett. * _

Természetesen az ilyen pontatlan alapbizonylatok megbizhatatlanná teszik a gépesítésre vonatkozó mutatószámainkat. Ehhez hozzájárult az is, hogy az Építésügyi Minisztérium nem ellenőrizte rendszeresen a 4/1953. sz.

Magasépítőipari üzemszervezési Szabályzatban kiadott utasításainak telje- sítését. Igy fordulhat elő pl., hogy a 21/2. Építőipari Vállalat fent említett építkezésén a gépnaplókat az építésvezető nem is írja alá, a 24. sz. Építőipari Tröszt pedig az előírt gépnyilvántartást nem vezeti, minek következtében nem tudja megállapítani, hogy tulajdonképpen a hó folyamán hány géppel rendelkezik.

A fent elmondottakon kivül ellenőrzéseink alkalmával találtunk olyan trösztöket, illetve vállalatokat, melyek egyes félre nem érthető adatok kigyűj- tésénél nem kellő körültekintéssel jártak el. így pl. a 24. sz. Építőipari Tröszt március havi beszámolójelentésében a teljesített gépórák számaként 1780 óra szerepel. A gépnaplók alapján ellenőrzésük alkalmával viszont megálla- pítottuk, hogy a helyes adat 2298 óra.

, Tekintettel a fenti példákra megállapíthatjuk, hogy műszaki statisztikánk eddigi felépítése, rendszere, mind vállalati, mind népgazdasági szemponto—

kat figyelembe véve, feldolgozásra, illetve openatív intézkedések megtéte- lére nem volt alkalmas, mivel:

a) 1953-ig egyes esetekben a tervezés és a számbavétel nem azonos fogalmi meghatározásokon épült fel.

b) Az alapbízonylati rendszerben, a tételes felmérés nem minden eset-

ben használható közvetlen bizonylatként. Gyakran csak mellékszámítások figyelembevételével lehet a szükséges adatokat megállapítani.

a) A gépkihasználási mutatókra vonatkozó bizonylatokat pontatlanul vezették és a felügyeleti hatóság azok rendszeres ellenőrzését elmulasztotta.

d) Nem utolsó sorban egyes vállalatok a bizonylatok feldolgozásakor pontatlan, felületes munkát végeztek, minek következtében a jelentésekre

megbízhatatlan, pontatlan adatok kerültek.

III.

Mindezekből azt a' következtetést kell levonni, hogy az építőipar műszaki statisztikája nem tudott lépést tartani építőiparunk nagyarányú és gyors technikai fejlődésével. Ez is indokolttá tette, hogy a Központi Statisztikai Hivatal az építőiparban elért fejlődés színvonalának megfelelően l953. május hóval az egész építőipar területére új beszámolási rendszert vezessen be.

(6)

MUSZAKI STATISZTIKA AZ _EPITOIPARBAN 747

Az új beszámolási rendszer a Szovjetunió gazdag statisztikai tapaszta- lataira épült fel és lényeges változást jelent az eddigi gyakorlattal szemben.

Az építőipar műszaki statisztikája a fenti időtől kezdve új rendszerben, új formában vizsgálja eddig meg nem figyelt jelenségek alakulását is: így:

_ a) részletesebben figyeli a munkaigényes és nehéz fizikai munkát igénylő munkafolyamatok gépesítését,

b) a fontosabb építőipari gépek teljesítőképességének és időkíhasználá- sának alakulását,

c) a vállalatok leltárában szereplő fontosabb építőipari gépek számát, d) és új mutatószámokkal kibővítve az eddigihavi jelentésektől eltérően negyedéves vonatkozásban a müszaki—gazdasági mutatók alakulását.

Az új beszámolási rendszert elemezve szembetűnik, hogy a kérdőívek

havi adatokat nem tartalmaznak. A munkaigényes munkafolyamatok gépesí—

tésére, a fontosabb építőipari gépek teljesítőképességére és az időialap kihasz- nálására vonatkozó adatiaink évkezdettől, ua műszaki-gazdasági mutatók alakulására vonatkozó adatok pedig mind évkezdettől, mind negyedévkezdet- től kerülnek feldolgozásra.

Több helyről felvetődött a kérdés, hogy az adatok ilyen nagy időközökre vonatkozó vizsgálatánál az év második részében egy hónap számainak ked—

vező, illetve kedvezőtlen hatása nem fog megfelelően szembetűnni az év—

kezdettől számított adatokban. Természetesen ez fennáll. Azonban figyelembe kell venni azt a körülményt, hogy a gépkihasználási és gépesítési mutató—

számaink vizsgálata havi vonatkozásban nem nyújt kellően áttekinthető

képet, tekintettel ia vállalat pillanatnyi gépesíthető munkiafajtával való el- látottságára és az építőipar még jelenleg is fennálló idényszerűségére.

Egy vállalatnak például az év folyamán nem mindig azonos elosztásban van föld—, beton— stb. munkája, hanem ez összefüggésben'vana vállalat mun- káinak a készültségi fokával. Általában egy befejezés előtt álló munkahelyen, ahol már csak belső, illetve elhelyező munkák folynak, a gépesítésnek és a gépkihasználásának sokkal kisebb lehetősége van, mint egy beinduló mun- kán, ahol a föld és alapbetonozási munkák csaknem teljes egészében gépe- síthetők, és ahol helyes müszaki szervezéssel, jó munkabeosztással a gépek maximális kihasználásának lehetőségei adottak.

_ Az építőipar idényjellegének megszüntetése egyenlőre teljesen nem valósítható meg, mivel az építőipar számára objektív nehézséget jelentenek a téli időjárási viszonyok, melyek gátolják az építkezések menetét és ezáltal megnehezítik mind a munkafolyamatok gépesítését, mind a gépek hasznos kihasználását. Természetesen a téli időre való jó műszaki felkészültséggel és a munkák tervezésének és szervezésének téli időszakhoz való alkalmazá- sával ez az objektiv akadály részben leküzdhető. A még fennálló idényszerű—

ség következtében természetesen irreális képet mutatnak a téli hónapok gép—

kihasználási, vagy gépesítési mutatószámai az év többi hónapjaihoz viszo- nyítva, ezért helyes volt a Szovjetunióban folytatott gyakorlatra rátérni és a gépekkel kapcsolatos jelentések adatait évkezdettől számbavenni. Felvető- dött még az a probléma is, hogy az egyes mutatók, mivel évkezdettől számít- ják azokat, kizárják azt a lehetőséget, hogy a vállalatok ezek alakulásából ki- indulva, figyelembevéve az elmúlt hónap a'dlatai alakulását, operatív be—

avatkozásra alkalmas intézkedéseket tegyenek. Ez a nehézség kiküszöböl—

hető, mivel két egymásután következő hónap évkezdettőli tényszámainak a különbsége azonos a beszámolási hónap adatával.

(7)

748 mm GYÖRGY

IV.

Az új műszaki adatszolgáltatási rendszer feladata, hogy a beszámoló- jelentések adatain keresztül a gépesítés állapotára és változására vonatkozó helyes adatokkal elősegítse gépgazdálkodásunk fejlődését. *'

Ahhoz viszont, hogy ennek a feladatnak új beszámolási rendszerünk megfeleljen, szükséges, hogy a jelentések egységes lalapbizonylati rendszeren épüljenek fel és a valóságnak megfelelő pontos, megbízható adatokat tartlal- mazzanak.

Ennek érdekében feltétlenül szükséges műszaki statisztikánk alapbizony-

latait rendezni. Ezeket a bizonylatokat négy főcsoportba sorolhatjuk, így:

1. a munkaigényes munkák gépesítésével foglalkozó, 2. a gépek teljesítőképességét és óraadatait tartalmazó, 3. a műszaki-gazdasági mutatószámok tényezőire vonatkozó

4. és a leltárban szereplő gépek számának nyilvántartásával foglalkozó alapbizonylatok.

i. Az érvényben lévő utasítások értelmében a munkálatok gépesítésére vonatkozó mutatók egyes természetes mértékegységben mért tényezőinek alapbizonylatait ott, ahol a fennálló rendelkezések értelmében az elvégzett munkálatokról havi átadási jegyzőkönyvet kell felvenni, a havi átadási jegy—

zőkönyvben mindkét fél által aláírt tételek alkotják, ahol átadási jegyzőkönyv felvétele nem kötelező, ott a teljesített építési munkákat az előírt módon elké-*

szített és a megrendelő által elfogadott havi számlák alapján kell kimutatni.

Elvileg ez helyes. Meg kell azonban állapítani, hogy a kivitelezők által kiállított számlák igen sok esetben, mint már említettük, nem felelnek meg erre a célra, mivel nem tartalmaznak minden adatot olyan felépítésben és mértékegységben, mint ahogy az a statisztikai számbavétel szempontjából szükséges volna. Ezáltal pontos adatokat megállapítani csak az eredeti költ—

ségvetés vagy a felmérési napló segítségével lehetséges. Tekintettel arra, hogy egy adatnak ilyen körülményes módon történő megállapítása gyakran magával vonja a pontatlan és téves adatközlést, feltétlen szükséges módot találni arra, hogy a számlákban egyes munkálatokat ne csak átfogó név alatt szerepeltessenek (pl. 520 db. fészek bebetonozása), hanem pontos megneve- zéssel és a méret feltüntetésével, így 520 db. 15 cm X 20 cm X 25 cm méretű fészek betonozása. Amennyiben egyes munkafajtákra vonatkozóan a szám- lákból már pontos és helyes adatokat tudunk megállapítani, úgy további problémát okoz az ebből géppel végzett mennyiség pontos megállapítása.

Az egyes géppel végzett munkák mennyiségi adatai ugyanis nem minden esetben gyűjthetők ki a munkaigényes munkafolyamatok gépesítésének meg- állapítására, a gépek tevékenységét rögzítő úgynevezett ,,gépnapló"-ból, mi—

vel pl. egy markoló, kanalaskotró bizonyos mennyiségű föld kitermelését és továbbszállítását két művelettel is végezheti. Ez esetben az elvégzett föld—

mennyiség kétszer fog jelentkezni, egyszer a kiemelés, egyszer pedig a föld- további szállítása, illetve elterítése esetén. Természetesen ugyanez a hely—

zet, ha ezt a munkafolyamatot két gép egyszerre végzi. Mindkét eset kizárja annak lehetőségét, hogy a gépnaplóban közölt adatokat e célra felhasznál—

juk. A földmunkához hasonlóan nem használhatók a betonkeverésre vonat—

kozó gépnaplóban közölt mennyiségi adatok sem, mivel a számlázás beton—

keverésre vonatkozóan mindig tömör, bedolgozott állapotú betonrakell,

hogy történjen; a gépnaplóba pedig a géppel előállított beton mennyiségi

(8)

MUSZAKI STATISZTIKA AZ ÉPITÖIPARBAN 749

, adata, a betonkeverő űrtartalma és a keverések számának szorzata alap- *

ján jelentkezik. Minthogy a két adat nem azonos halmazállapotú betonra vonatkozik, összehasonlításuk a gépesítés fokának megállapítása céljából nem megfelelő.

Az összes habarcskeverésre vonatkozó adatok számlákból neni állapít—

hatók meg csak anyagszükségleti normák alapján. Ez a megállapítási mód viszont meglehetősen bizonytalan" adatközlés alapja lesz, mivel a vakolásban a felhasznált habarcs mennyisége összefüggésben van aimunkafolyamat munkamódszerével (pl. vékonyvakolás), a falazás esetében pedig a fal vas- tagságával. Természetesen ez a körülmény még egy viszonylag pontos adat közlését is megnehezíti. Az anyagnormák alapján kiszámított habarcs—meny- nyiség viszont ismét a betonhoz hasonlóan tömör állapotra fog vonatkozni, ezáltal a gépnapló mennyiségi adatához való viszonyításra nem alkalmas.

, Hasonlóan nem áll rendelkezésre megfelelő bizonylat a munkaigényes munkafolyamatok gépesítése esetében még igen sok munkálatnál, így beton—

vashajlításnál, különböző anyagok ki- és berakásánál, falazóanyagok szállí- tásánál stb.

, Tekintettel a bizonylatok ilyen nagyarányú hiányosságára, feltétlenül szükséges volna, hogy az egyes minisztériumok műszaki statisztikánk e beszámolójelentésének alapbizonylatait rendeznék, mivel ellenkező esetben az egész adatszolgáltatás megbízhatatlanná válik.

2. Az építőipari gépek teljesítőképességét és óraadatait tartalmazó táb- lák rowatai a gépnaiplókból részben kitölthetők. Nehézsxéget itt a gépek által teljesítendő munklamennyiség megállapítása okoz, tekintettel arra, hogy országosan erre vonatkozó jóváhagyott normával nem rendelkezünk.

Ennek következtében a teljesítendő munkamennyiségre vonatkozó adatok nem egységesek, és ezért pillanatnyilag feldolgozó, elemző munkára nem alkalmasak. Feltétlenül szükséges volna tehát megállapítani a fontosabb építőipari gépek országos normáit. A meghatározott normák alapján vég- zendő munkamennyiség megállapításának viszont feltétlen összhangban kell lennie az időkihasználás megállapítási módjával. _

A jelen esetben tehát a beszámolójelentés rendszerének megfelelően egy gépre eső teljesítendő mennyiség,, megállapítása 8760 órára, vagyis egy év elméleti üzemóráira vonatkozóan kell, hogy megtörténjen. Ennek szükséges- sége az'zal indokolható, hogy az adatok elemzésénél mind az országosan, mind a trösztöknél vagy vállalatoknál előforduló hibák, hiányosságok köny- nyűszerrel megállapíthatók legyenek. így pl. ha egy betonkeverő 20%-os időkihasználás mellett csak l4%-os normateljesítést ér el, feltétlenül meg kell vizsgálni, hogy ez a lemaradás géptechnikai, kisebb teljesítőképesség rovására menő műszaki hibából, vagy helytelen, rossz munkamegszerve—

zésből adódik-e.

Természetesen az időkihasználás mutatóit külön is vizsgálni kell. Itt különös tekintettel kell lenni arra, hogy a való helyzetnek megfelelően alakult-e a Vizsgált időszakban a gépek időkihasználása, tehát a műszakok alatt

folyamatosan dolgoztak-e a gépek, műszakok idejével arányosan alakult-e

az időkihasználási mutató. Ha ezen az úton elemezzük a fenti példánkat, megállapíthatjuk, hogy a 20% -os időkihasználás igen kedvezőtlen. mivel a példában feltüntetett munkahelyen a vizsgált időszak alatt a műszakok idő- tartama nem 6, hanem 8 óra volt, ezért a műszakidő teljes felhasználása ese- tén kb. 290/0—03,időalap-kihasználást kellene elérni.

4 Statisztikai Szemle _ 3—7

(9)

750 LÁZI, erom?

8. Műszaki-gazdasági mutatószámaink bizonylataira általában ugyan- azok vonatkoznak, mint la munakigényes munkák gépesítésénél elmondottak.

Kiszámításukhoz a természetes mértékegységben mért munkálatok mennyi- ségi adatainak megbízható bizonylati rendszerét kell mindenekelőtt meg—

teremteni. Ez lehetséges olyan formában, hogy a költségvetések, illetve szám—

lák készítésénél már figyelembe kell venni az egyes munkálatok fogalmi meghatározásában rejlő követelményeket; vagy olyan formában, hogy a

műszaki mutatók képzéséhez szükséges adatok nyilvántartására a keresetek-

től független bizonylati rendsZert kell megszervezni. _

4. A leltárban szereplő gépek alapbizonylataként megfelel az Építés- ügyi Minisztérium által rendszeresített és elrendelt gépnyilvántartási lap, melyből könnyen megállapítható a saját gépek darabszáma a negyedév utolsó

munkanapjára vonatkozóan. **

Mind a munkaigényes munkálatokra, mind a műszaki-gazdasági muta- tók tényezőire vonatkozó bizonylati rendszer és az ezzel kapcsolatos egyes elvi kérdések legrövidebb időn belüli rendezése, továbbá a fontosabb gépek teljesítőképességére országos vonatkozásban megfelelő normák készítése a jelenlegi építőipari műszaki statisztikával kapcsolatban az illetékes minisz—

tériumoknak a legfontosabb feladata.

V.

e

A műszaki statisztikának jelentős szerepe van az önköltség alakulásának elemzésében is tekintettel arra, hogy a munkafolyamatok gépesítése mente—

síti a munkásokat a nehéz testi munka alól, biztosítja a munkaütem meg- gyorsítását, csökkenti a munkaerőszükségletet és ezáltal a munkák önkölt—

ségét és ugyanakkor emeli a munka minőségét is. Ezáltal a gépesítés foká- nak mutat-ószámát a munkatermelékenység és az önköltség alakulásának elemzésénél is felhasználhatjuk. így például ha egy vállalatnál valamely munkafolyamat gépesítése a tervezettnél magasabb, mértékű és ennek követ- keztében kisebb az előírt munkálatra eső munkabérráfordítás, ez önköltség csökkenést eredményez.

Ehhez a Vizsgálatunkhoz azonban nm elegendő a gépekkel megmun- kált termékek részarányának vizsgálata, hanem feltétlen szükséges azon a bizonyos munkafolyamaton kézzel és géppel dolgozó munkások létszám, vagy teljesített óráinak viszonyításából eredő gépesített munkaráfordítások rész—

arányát tiartalmazó mutatószámot is vizsgálni. A két mutatószám azonos csak az esetben lenne, ha az összes munkafolyamatok, tehát mind az alap- vető mind a kisegítő munkafolyamatok teljesen gépesítve lennének. Amikor azonban egy gépesítést nem valósítottak meg teljes egészében, a gépesített munkaráfordítások részaránya kisebb lesz, mint a gépekkel megmunkált termékek részaránya. A két mutatószám közötti eltérésnek azaz oka, hogy a termelés azonos terjedelme mellett a kézierővel végzett munkafolyamatok—

nál a munkaráfordítás minden esetben magasabb, mint a gépesített munka—

folyamoknál, —— vagyis a kézierővel végzett munkálatoknál a munka ter- melékenysége'minden esetben alacsonyabb mint a gépesített munkálatoknál.

Rizsov bebizonyítja, hogy a géppel megmunkált termékek részarányát vizsgáló mutatószám csak bizonyos mértékig jellemzi za gépesítés szín- vonalát és nem mutat rá teljes egészében a gépesítés állapotára és ezáltal az önköltség alakulásának elemzéséhez egymagában nem elegendő. Ezért tehát szükséges volna az új beszámolójeientést kibővíteni a gépesített munkarálor—

(10)

MUSZAKI STATISZTIKA AZ EPITOIPARBAN 751

dítások részarányának vizsgálatával foglalkozó mutatószámmal, mivel a fenti két mutatószám egymást kiegészíti és helytelen volna, ha egy terme- lési folyamat gépesítésének színvonalát csak az egyik mutatószám alapján határoznánk meg, mivel az a cél, hogy ne csak a legtöbb munkaerőfelhasz—

nálást és legnehezebb fizikai munkát igénylő munkák legyenek gépesitve, hanem az összes alapvető munkanemek és a velük kapcsolatos kisegítőmun- kák és folyamatok is.

A betonozási munkák esetében például az egész munkafolyamat az ada- lék anyagok előkészítésénél kezdődik, a betonkeverőhöz való szállitáson, a beton megkeverésén, a kész betonnak a betonozás helyére való szállításán át közvetlenül a beton bedolgozásáig tart.

Az esetben, ha ez az egész munkafolyamat gépesítve van, akkor komplex gépesítésről beszélünk.

_A komplex gépesítés a munkák gépesítésének leghatékonyabb módja, mit/el megszünteti azt a szakadást, amely az egyes termelési folyamatok és műveletek között a gépesítésünk foka atekintetében fennáll. Ezért mind az egyes építkezések szervezési és tervezési munkáiban, mind a statisztikai számbavételben erre nagy súlyt kell helyezni, mert 'csak komplex gépesítés mellett alakulhat ki az építőipar gépállományi kapacitásának legteljesebb kihasználása.

Tekintettel viszont arra, hogy pillanatnyilag építőiparunk nem rendelkezik megfelelő számú és rendeltetésű géppel ahhoz, hogy minden munkát az összes kisegítőmunkáival együtt gépesíteni tudjon, ezért eddig a komplex

gépesítés terén elért eredmények csak igen szűk körre korlátozódtak.

Amíg az összetett munkafolyamatok részleges gépesítése fennáll, rész- letesebb alapbizonylatokra van szükség, hogy a teljesített munkák terjedel- mére vonatkozó adatok, valamint az időben mért elvégzett munkamennyiség is mérhető legyen a munka elvégzésének módja (kézi, gépi) szerint. Ennek a feltételnek a munkautalványok felelnek meg, melyeken a munkák nem egy közös megnevezés alatt szerepelnek, hanem egyes munkaműveletek és folyamatok szerint és az egységes munkanormáknak megfelelően vannak kiállítva.

A komplex gépesítéssel foglalkozó statisztikai mutatószámok nagy fon- tosságúak az építőipar technikai színvonalának emelésénél, valamint azok- nak a kérdéseknek tanulmányozása szempontjából, melyek az építkezésnek építőipari gépekkel való ellátottságával, illetve a rendelkezésre álló géppark és az építőipar termelési szükségletei között fennálló aránnyal foglalkoznak.

*

Befejezésül összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy az építőipar müszaki statisztikája alapján még nem végezhetünk komoly, elemző munkát.

A fennálló hiányosságok megszüntetése érdekében feltétlenül szükséges, hogy az illetékes minisztériumok a munkaigényes munkálatokra és a mű—

szaki—gazdasági mutatók tényezőire vonatkozóan az egységes (bizonylati rendszert kialakítsák, továbbá az építőipari gépek teljesítőképességére orszá"

gos normákat dolgozzanak ki. * '

4*