A. Ja. Bojarszkij és P. P. Suserin: Népességstatisztika

(1)

; IRODALOM

KÖNYVISMERTETÉS

A. ja. Bojarszkij és P. P. Suserin: Népességstatisztika

A Szovjetunió Felsőoktatásügyí Minisztériuma által a közgazdasági főiskolák részére tankönyvül ajánlva

(Goszszíatizdat, Moszkva. 1951) A szovjet társadalmi-gazdasági statisz-

tika általános rendszerében a demográfiai

"statisztika, vagy népességstatisztika szerfelett fontos helyet foglal el. A népes- .ségstatiszitika biztosítja a szocialista társa- dalom munkaerőiorr'ásainak tervezéséhez szükséges anyagot, s a szocialista'társa—

dalom legfontosabb termelőerejének —— az - embernek — sokoldalú jellemzését; adja.

A népességstatísztika mutatószámaíban a szocializmus törvényszerűségei közvetle—

nül és világosan visszatükröződnek. A szovjet népességstatisztika megállapította például, hogy a szovjet nép élettartamá—

nak emelkedése, a halandóság csökkenése, a születések arányszámának magas szín—

vonala mellett, vitathatatlan tény. A szü—

letettek számának az elhaltak számához valló aránya a Szovjetunióban 1938—ban 215,7%, Angliában 1210/0 (1936-ban) és az USA-ban 131% (1936-ban) volt. A hábo- rúutáni évek a szovjet, nép jólétének to- vábbi emelkedését, a születések arányszá- mának növekedését és a halandóság to- vábbi csökkenését mutatták a Szovjetunió—

ban. A halandóság a Szovjetunióban az 1940. évi arányszámhoz' viszonyitva felére, a csecsemőhalandóság pedig még jobban csökkent, A Szovjetunióban a népesség évi tiszta szaporulata már több év óta felül—

múlja az 1940. évi népességszaporulatot és több, mint 3 millió főtt tesz ki. ,,Míg a ka—

pitalizmus táborában az imperialista em—

berevők azzal vannak elfoglalva, hogy kii—

flönféle "tudományos" eszközöket talál- mak fel az emberiség szine—virágának ki-

irtására és a születések csökkentésére, ná- lunk —— mint Sztálin elvtárs mondotta ——

a legértékesebb tőke az ember, és az állam legfőbb gondja az emberek jóléte és bol—

dogsága".1

Igen nagy jelentősége van egy teljesér—

tékű marxista népességstatisztikai tan—

könyv kiadásának. 1938—ban megjelent A.

Bojarszkij ,,Népességstatisztika" c. könyve, melyet 1945-ben ,,A népességstatisztika tankönyve" követett ugyanettől a szerző—

től. ílymódon tehát a bírálat alá vett tan—

könyv, amelynek egyik szerzője Bojarszkij professzor, bizonyos kapcsolatban van a

két korábban kiadott tankönyvvel. Meg

kell jegyezni, hogy az újonnan kiadott né—

pességstatisztikai tankönyv jelentősen jobb mint a megelőzőck. Szerzők felülvizsgál—

ták kiindulási tételeiket, A szerzők tételei—

nek felülvizsgálatát, mint ahogy a szerzők is megemlítették az élőszóban, a tudomá—

nyos közvélemény oldaláról megnyilvánult kritika, nevezetesen a Szovjetunió Felső- oktatásügyi Minisztériuma által 1949 jú—

liusában a statisztika előadói részére tar—

tott értekezlet határozatai.

A. Ja. Bojarszkij és P. P. Suserin ko- rábbi munkáikban (különösen Bojarszkíj munkáiban) helytelenül tárgyalták a sta—

tisztika elméletének tárgyát, hibásan azt fejtegették, hogy a statisztika alapja a

1 L. P. Berija: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 34. évfordulója, Goszpoüitizdrat, 1951, 15. old., Oroszul, és 11. a., "Tartós Bé—

kéélrt, Népi Demokráolíáéntl", 1951. november 11-i sz., 2, old.

(2)

248 mamam" _

nagy számok törvénye. Az új tankönyvben ' a szerzők hangsúlyozzák, hogy a statisztika társadalomtudomány, amelynek alapja a társadalomról szóló marxista-leninista tanítás. A statisztika elméleti, alapja a dia- lektikus materializmus és a politikai gaz-

daságtan. _

A szerzőknek e tökéletesen helyes téte- lében azonban van egy bizonyos homá- lyosság-és határozatlanság. A szerzők he- lyesen mutatnak rá arra, hogy hibás a nagy számok törvényét a statisztika alap- jának tekinteni. Semmit sem mondanak azonban arról, hogy milyen szerepet tulaj—

donítanak a nagy számok törvényének a népességstartisztikában.

A politikai gazdaságtainnak a népesség- statisztika alapjaként való elismerése a legpozitívabb módon megmutatkozik a tan- könyv tartalmán. Az első fejezetben a né- pességstatisztika elméleti alapjait fejtege—

tik, A népességstatisztikát szerzők úgy ha—

tározzák meg, mint a társadalmi—gazdasági statisztikának azt az ágátamely a népes- séget és annak változásait a társadalmi fejlődés konkrét történelmi viszonyai köv-' zött vizsgálja. A szerzők rámutatnak arra, hogy a demográfiai folyamatokat a társa- dalmi rendszer határozza meg, s hogy ebben áll a marxista-leninista népesedés- elmélet alapja. ,,Ez az egyedül tudomá—

nyos módszertani elv ——- írják a szerzők ——

azt jelenti, hogy maga a népességstatisz- tika társadalmi—gazdasági tudomány és az emberek társadalmi—termelési viszonyainak elemzésében _a kérdések megoldását bizto—

sitó kulcs".2 Ezek a kétségtelenül helyes kiinduló tételek nem voltak meg a népes- ségstatisztikai tankönyv előző kiadásaiban.

,,A népességstatisztika —— hangsúlyoz—

zák a szerzők —— pártos tudomány. A Szovjetunióban a kommunizmus felépíté—

séért és az egész világon a.béke'e'rt har- coló szovjet nép érdekeit szolgálja, a dol- gozó emberek érdekeit szolgálja az egész világon". (7. old. oroszul.) A tankönyv szerzői arra törekszenek, hogy a polgári áltudomány ellen kérlelhetetlen harcot folytató pártosság nézőpontját a tankönyv

? A. Ja. Bojarszkij és P. P. Suserin: Né—

pességetatisuzwlea, Goszs'ztatilzdiait. Moszkva, 1951, 9. old., oroszul, —— A bírált köny to- váUbi oldalait a szövegben idézzük, (A szerző megjegyzése.)

'hanem feltárják a monopoltőke

egész tartalmán keresztül kifejezéSre jutv tassák. Szerzők nem csak egyszerűen meg:—_

állapítják a polgári statisztika hamisítás'aitz tudós la- kájai által alkalmazott meghamisító, tudo—

mányellenes módszerek lényegét. A tan—

könyv szemléltetően bemutatja, hogy a bi—

vatalos polgári halandósági statisztika át—

lagszámaival eltakarja a halandóság szín—

vonalában mutatkozó mélv' osztálykülönb— _ ; ségeket. A tőkés országokban a munkások halandósága sokkal magasabb. mint az uralkodó osztályok halandósága. Igy, pál——

d'ául, Detroit modern nyomortanyái'n a tű- dővész—halandóság lO,5-szer, a tüdőgyulla—

dás okozta halandóság háromszor magasabb, mint az országos (USA) átlag, a csecsemőhalandóság Detroit nyomorta- nyáin hatszor magasabb, mint az egész USA-ban átlagosan.

A demográfiai folyamatok vizsgálatának módszertani elveit megvilágítva a továb- biakban a szerzők áttérnek a népesedés törvényeinek ismertetésére a szocializmus—

ban és a kapitalizmusban.

Az első fejezet tartalmával kapcsolatban felmerül egy lényeges módszertani kérdés, amely a bírálnt népességstatisztikai tankönyv több más fejezetével is összefüg—

gésben van. A történelmileg; változó társa- dalmi-gazdasági formák népesedési törvé—

nyének kérdése politikai gazdaságtani kér—

dés és azt a politikai gazdaságtan tan- könyvében kell megvilágítani. Meg kell-e ismételni vajjon a politikai gazdaságtan tankönyvét, és tárgyalni kell—e a népese- dési törvényeket a népességstatisztika tan- könyvében is? A népességstatisztika tan—

könyvének tartalmára vonatkozó kérdés nincs kellőképpen tisztázva a Felsőoktatás—

iigyi Minisztériumban sem. A Minisztérium nem a népességstatisztika programmját hagyta jóvá, hanem a demográfia pro—

grammját, miközben a ,,demográfia" io—

galom egyáltalán nem a népességstatisz—

tika (demográfiai statisztika) rövid meg- jelölésére szolgál, hanem annak a tudo—

mánynak a megjelölésére, amely a politi—

kai gazdaságtan és a népességstatisztika között elhelyezkedő kérdésekkel foglaillko-

zik. (

A bírált tankönyv második fejezete a ne'- pesség struktúrájának és elhelyezkedésé- nek jellemzését adja a kapitalizmusban, a—

(3)

ÉRCDALOM

harmadik fejezet a népesség struktúráját és elhelyezkedését jellemzi a szocializmus- ban. Elegendő csupán felsorolnt a máso- dik és harmadik fejezet egyes paragrafu- sait, hogy nyilvánvalóvá tegyük azt, hogy ezekben a [fejezetekben jelentős mértékben a politikai gazdaságtanból a népességsta- tisztikai tankönyv hasábjaira átvitt kérdé—

seket tárgyalnak. A második fejezetben a következő kérdéseket tárgyalják: a kapitalista társadalom osztályai; kereső és el—

tartott népesség; néhány adat a kapita—

lista országok népességének szociális ösz—

szetételéről; a gazdasági ágak szerinti összetétel és a népesség foglalkozása;

munkanélküliség; női munka; szellemi és

fizikai munka; a népesség elhelyezkedése a tőkés világ országaiban; városi és falusi lakosság; belső vándorlás: kivándorlás, stb. A harmadik fejezet tagolása: a Szov- jetunió és a népi demokráciák lakosságá- nak száma; a Szovjetunió népességének szociális összetétele; kereső és eltartott népesség; a népesség gazdasági, ágak szerinti összetétele és foglalkozása; a női munka a Szovjetunióban; a szovjet értelmi- ség; a szellemi és fizikai munka a Szovjet—

unióban; a városi és a falusi népesség; a népesség elhelyezkedése és vándorlása a Szovjetunióban.

A tankönyv szerzőinek az az igyekezete, hogy ezt a nagyszámú, szerfelett fontos politikai gazdaságtani kérdést kifejtsék, sajnos nem járt sikerrel. Vegyük például ,,A népesség elhelyezkedése a tőkés világ országaiban" cimű paragrafust. Ezt a nagy és fontos kérdést összesen egy oldalon tár—

gyalják. A szöyegben közölnek egy keve—

setmondó, leíró-statiSztikai táblázatot,

amelyből látható, hogy a kapitalista Euró—

pában 322 millió, Amerikában 321 millió ember él, stb. Maga a paragrafus cime is a formális demográfia szellemét tükrözi.

vissza, pedig igen szép példa! is van arra vonatkozóan, hogyan világítja, meg ezt a kérdést a marxista tudomány. Lenin ,,Az imperializmus, mint a kapitalizmus legfel—

sőbb foka" cimű klasszikus munkájában a világnak az imperialista hatalmak közötti területi felosztásáról szóló fejezetben táb—

iázatot közöl, amely szemléltetően ábrá- zolja a világ felosztását 1876-ban és 1914—

ben. A szerzőknek fel kellett volna hasz- nálniok ezt a táblát és ki kellett volna egé—

,bekövetkezett győzelme után és

'— 249

sziteniök a legújabb aidatokkal, amelyek

azt mutatják, hogy milyen világtörténelmi méretü gigantikus változások történtek az első világháború és a Nagy Októberi Szoj cialista Forradalomnak Oroszországban milyen változások történtek a második világhá—

ború eredményeképpen. Csak az ilyen tár- gyalási mód tudományos és a népesség- statisztika adatait így kell felhasználni a politikai-gazdaságtani elemzés céljaira. A kérdés ilyen részletes politikai—gazdaság—

tani megvilágítása azonban, természete—

sen, meghaladja a népességstatisztikai tankönyv kereteit.

Ugyanez vonatkozik a többi kérdés _— a munkanélküliség, a női munka, a szellemi és a fizikai/ munka, stb. —— tárgyalására is.

A munkanélküliség kérdéseit négy oldalon, a női munkának a kapitalizmusban való helyzetét másfél! oldalon, a szellemi és a fizikai munka közötti ellentét kérdéseit há—

rom és fél oldalon tárgyalja a tankönyv.

Ezeknek az igen fontos kérdéseknek meg—

világítása a bírált tankönyvben leíró—statisztikai jellegű.

Mindezeket a kérdéseket a politikai gaz—

daságtan speciális fejezetében részletesen tárgyalni kell. Ebben a fejezetben a népes—

ségstatisztikai adatokat fel kell használni az elméleti tételek szemléltetésére és mint tényleges alapot az általánosítások és kö—

vetkeztetések céljára. A népességstatisz- tika tankönyvében a marxista—leninista p0v litikai gazdaságtan módszertani alapján kell tárgyalni a népességstatisztika tár- gyának és módszerének, a demográfiai folyamatok megfigyelésének, a népességsta—

tisztikai anyag összesítésének, feldolgozá- sának, csoportositásának, az egyes demo—

gráfiai mutatószámok kiszámításának és azok rendszerének, stb. kérdéseit. Termé- szetesen, a népességstatisztika tankönyvé—

'ben a polgári népességstatisztikát minden

oldalra kiterjedő részletes bírálat alá kell

venni. Azoknak részére, akik a népesség—

— statisztika területére specializálják magu- kat, véleményünk szerint ki lehetne dol' gozni kiegészítésképpen a politikai gazda- ságtan általános tankönyvéhez kapcso- lódva még egy speciális politikai gazda- ságtani tankönyvet a népesedési törvények

kérdéseiről. '

(4)

250 — IRODA-wa!

,A negyedik fejezetközérthető éSrVVllfá' gos formában tárgyalja a népesség re- produkciójának kérdéseit. A kapitalista or- szágok népességstatisztikai anyagának vizsgálata alapján a tankönyv szerzői megállapítják, hogy ,,a születések csökke- nése, a halandóság növekedése a kapna—' lista viszonylagos túlnépesedés és elnyo-í morodás növekedésének következményei, amelyek a kapitalista világot a népesség reprodukciója terén katasztrófához, elnép- telenedéshez, azaz a népesség kihalásához vezeti/e". (144. _old. oroszul.) A Szovjet—

unióra vonatkozó megállapítás homlok—

egyenest ellenkező: ,,A magas születési arányszám a halandóság csökkenése mel—

lett határozza meg a Szovjetunióban a ne'- pesség reprodukció/"ának magas ütemét".

(157. old. oroszul.)

Az ötödik és a hatodik fejezet a nép- számlálással és a népesség folyamatos számbavételével foglalkozik. Szerzők szé—

les körben felhasználták az 1939. évi népszámlálás tapasztalatait. Amint isme- retes, ezt a népszámlálást. mint az egész népre kiterjedő intézkedést, magas politi—

kai és szervezési színvonalon bonyolítot- ták le. A kormány magasra értékelte a szovjet statisztikusok munkáját: a legki- válóbb statiszti—kusokat ai Szovjetunió érdem- rendjeivel és érdemérmeivel tüntette ki és a népszámlálás lebonyolításában résztvett összes dolgozóknak a kormány elismerését fejezte ki.

A népszámlálásra és a népesség folyamatos összeírására vonatkozó kérdések! ki—

fejtésében komoly hiányok vannak. Szer?

zők nem fordítottak kellő figyelmet a né- pességstatisztika egyik központi kérdé—

sére, az összeírási anyag feldolgozási ter- vezetére. A politikai gazdaságtannak, mint a statisztika elméleti alapjának visz- sza kell tükröződnie és konkréten kifeje- zésre kell jutnia mind a statisztikai adatok gyűjtésére vonatkozó

mind az összegyűjtött adatok feldolgo'zási

programmiaiban és természetesen az ősz- szes utasításokban, valamint a nyert és!

kellő módon feldolgozott statisztikai ada—

tok elemzésében is.

A népmozgalmi adatok évi feldolgozásá- nak szerfelett tartalmas programmja szin- tén nincs kellő módon ismertetve a tan- könyvben. A népességstatisztikai anyag programmokban, _

feldolgozási .programmjára vonatkozó kér-;

dések módszertani szempontból rendkívűt

érdekesek és gyakorlatilag rendkivül fonto-

saik, éppen ezért e kérdés gyenge megvilágí—

tása a tankönyv lényeges fogyatékossága.

A tudományos elmélet nem szorítkozha—

tik a kialakult gyakorlat leírására, hanem

mint szervező elvnek kötelessége, hogy fel!—

vesse a gyakorlatilag rendkívül fontos, de még meg nem oldott feladatokat is._ Eppen—ák ; , ezért a tankönyv fogyatékossága, hogy a

szerzők nem foglalkoznak a népessége—ta—

tisztika számos időszerű, de mégímeg nem

oldott fe'adatával, nevezetesen a városi la—

kosság két összeírás közötti nem— és kor- szerinti megoszlására vonatkozó statisz——

tika megszervezésének kérdésével (a fa—

lusi lakosságnál ezt a feladatot a falusi szovjetek évi beszámolójelente'sének meg;

szervezésével .oldották meg). Nincs meg—

oldva az új halandósági táblák kiszámítá—

sának feladata sem. A helyzet az, hogy az

Ál926—41927. évi halandósági táblák jelen"

' leg már erősen elavultak, minthogy a ha—

landóság színvonala a Szovjetunióban (elsősorban a csecsemőhalandóság szinvo—

nala) jelentékenyen csökkent. Ugyszintén nincs megoldva a népesség reprodukciójá—

nak kerületek szerinti részletezésben tör—

ténő vizsgálata sem. '

A hetedik és nyolcadik fejezet a népes——

ség reprodukciós rendjét jellemző összesítő mutatószámok kiszámításának kérdéseits valamint a népgazdasági tervezés szem——

pontjából szükséges demográfiai számítá- sokat ismerteti. A tárgyalás módja itt egy—

szerű, jól felépített és világos. Kétségtelen,, hogy a tankönyvnek ez a része lényeges segítséget nyújt mind a gyakorlati statisz—

tikusoknak, mind a tervezőknek, akiknek feladata a népesség létszámára vonatkozó—

perspektivikus számítások elvégzése.

A tankönyv utolsó fejezete a polgári re—

akciós népesedés-elméletek —— a malthusia—

nizrnus, az ,,organikus" elméletek, a popula—

cionizmus és a fajelmélet —— bírálatát adjam Ebben a fejezetben azonban sajnos, ta bio—

lógia tudományáról szerfelett pontatlan, sőt hibás megállapítások vannak.

Szerzők hangsúlyozzák: ,,A polgári née pesedés-tudomány módszertani hibája aba ban áll, hogy az összes demográfiai tölya- matokat a biológia törvényeiből kiindulva próbálja magyarázni". (310 old. oroszul.;

(5)

IRO DALOM

Kétségtelen; hogy a társadalmi folyamatok biológizálása a polgári áltudomány hibája.

Milyen biológiai törvénye/eről beszélhetünk a polgári áltudományt vizsgálva, amely napjainkban a végelgyengülés és rothadás végső határáig érkezett el? Vajjon vannak a biológiának olyan törvényei, amelyek alapot adnak a megkülönböztető fajelmélet számára? Milyen biológiai törvényekkel le—

het megerősíteni Malthus apologetikus agyrémeit, akiről a nagy orosz tudós és kritikus Cserniseszkij olyam kifejezően irta: ,,...Malthus——üres sarlatán, aki csak megvetést érdemel".

Egy másik helyen a szerzők azt írják:

,.Magára vonja a figyelmet az, hogy a biológia szemszögéből is (a kiemelés [. Pi—

szarev-től), amelyre a fajelmélet képviselői hivatkoznak, a faji sajátosságok Örökké- tartó megőrzéséről szóló tétel egyenes el—

lentmondásban van a darwinizmus alap-

;vető tételével és a biológia micsurini irá—

nyával. Ez azonban nem gálolja (kiemeles

Zöt oroszul.) Az ilyen megállapítások legalább—

is naivak, mert nem szabad azt gondolni, hogy a polgári reakciósokat bármiféle tu—

dományos meggondolás vezetné.

A ,,Népességstaiisztíka" új tankönyvé—

nek általános értékelésénél hangsúlyozni kell, hogy a politikai gazdaságtannak a népességstaiisztika alapjául való elisme- rése lehetővé tette, hogyiszerzök a tan—

könyvet az előző kiadásokhoz viszonyítva jelentősen megjavitsák. A tankönyvben azonban még mindig—vannak hiányosságok.

Lényeges hiányosság, többek között, hogy nincs meg a pontos elhatárolás a politikai gazdaságtan és a népességstaiisztika kö—

zött. A tankönyvben nem jut kellöképpen kifejezésre a statisztika elméletének szer—

vező szerepe a gyakorlat tekintetében.

Feltétlenül ajánlani kell a szerzőknek, hogy folytassák tovább munkájukat egy tel—

jesérte'kűi népességstatisztikai tankönyv megírásáe'rt, figyelembe véve 211 jelen tan—

l. Piszarevtöl) az állatias ideológiát könyv bírálatát.

hirdető polgári ,,reakciósokai" (334, old. [. Jui Piszarev

KÖNYVSZEMLE*

POLITIKAI IRODALGM STATISZTIKA

Csigaríov, I. Sz.: A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának XIV. kongresszusa. (Csetir- nadcatij szjezd VKP(b). Fordította: Tábor B. ——

Mándy S. 123 old. Szikra. Budapest. 1952.

POLITIKAI GAZDASÁGTAN

A termelés állóeszközeínek kihasználása a szo—

cializmusban. Cikkgyüjtemény. (Szocialísztyicsesz koje iszpolzovarmiie osznovnih szredsztv proiz- mdsztva.) 82 old. Népszava. Budapest. 1952.

TERVGAZDASÁG

Jugyin, J. M. — Kaplon, V. M. : Azf pari berni házasok kérdései; (Organyizaciia kapilaljnovosziroi- lgeljszlva na masinoszlroilyeljnih zavodah.) Fordi—

totta: Ambrus R. 206 old. TervgazdaságiKönyv- kiadó. Budapest. 1952.

Rjabinykíj, B.Ja.: A kohóüzemi termelés ler- vezése. ( Planyirovanyije proízvodsztva na melallurgi—

cseszkom zavode.) Fordította: Volossynovich D.

565 old. Nehézipari Könyv— és Folyóiratkiadó.

Budapest. 1952.

Vállalati szervezés és tervezés. 153 old. Tervgaz- dasági Könyvkiadó. Budapest, 1952. (Bér és Norma kiskönyvtára. 3.)

'Ebhen a rovatban a Központi Statisztikai Hivatal könyvtárába érkezett fontosabb munkák címeit közöljük szakszerinti csoportosításban.

Az egészségügyi statisztika alapjai. Összeállította:

Somogyi Gy, dr. 112 old. Statisztikai Kiadóválla—

lat. Budapest, 1952.

* Rjauzov, N.——Titelbaum N. : A kereskedelmi statisztika tankönyve. (Kursz'torgovoj sztatyisztyikí.——

Szbornyik zadacs po kurszu sztatyisztyiki szovjetszkof torgovlí.) Fordította : A Központi Statisztikai Hivatal Fordítói Munkaközössége. 328 old. Sta- tisztikai Kiadóvállalat. Budapest. 1952.

' SZÁMVITEL

A kötelező általános építőipari számlakeret. 1952.

126 old. Pénzügyminisztériumi Könyv- és Lap- A kiadó. Budapest. 1932.

Gabányi B,———Sós N. : Az állami vállalatok 1951.

évi évzáró számadásairól. 80 old. Pénzügyi Kiadó.

Budapest. 1952.

Kötelező földművesszövelkezeti számlakeret. 1952.

74 old. Uttörő ny. Budapest. 1952.

EGYÉB

Berezanszkaja: Számtani gyakorlatok és feladatok gyűjteménye. (Szbomyik zatlacs i upmzsenyij o ari/melyike.) 320 old. Közoktatásügyi Kia () Budapest. 1952. (Szocialista nevelés könyvtára, 43.)

Bjezikovícs, Ja. Sz. : Közelítő számítások. (Pribli- zsenniie vicsiszlenyija.) Fordította: Rényi A.

331 old. Tankönyvkiadó. Budapest. 1952.

Incze M. : Válság és nyomor a Horthy—rendszerben.

1929—1933. 74 old. Művelt Nép. Budapest. 1952.