Tóth László Májusfa

Tóth László

Májusfa

Verses játék egy felvonásban

Pallas 1922

E-könyvek igény szerint – Könyvek milliói elérhetők egy kattintásra

Milyen az EOD által készített e-könyv?

Az EOD szolgáltatás e-könyvei olyan digitalizált könyvek, amelyeket PDF formátumban kézbesítünk Önnek. A fájl tartalmazza a digitalizált eredeti könyv képét és az OCR-rel (optikai karakterfelismerővel) felismertetett* teljes szöveget. Az elektronikus szöveg előnye, hogy kereshető, másolható, más programokkal szerkeszthető, belőle nyomtathatók részletek, sőt akár az egész is. Természetesen minden az eredeti dokumentumon előforduló bejegyzés, jelölés vagy széljegyzet is látható lesz a digitalizált változaton.

* Nem minden e-könyvben alkalmazható.

Az európai könyvtárak rengeteg, a XV. és XX. száz- ad között kiadott könyvvel rendelkeznek. Az EOD szolgáltatással ezek a rejtett kincsek mindenki számára hozzáférhetővé válnak egyetlen kattintásra.

Az EOD hálózaton keresztül a könyvtárak katalógu- saiban keresheti és rendelheti meg a kívánt könyv e-másolatát a világ bármely részéről a hét bármely napján, a nap 24 órájában. A könyvet digitalizáljuk és az e-másolatot elérhetové tesszük Önnek. Fizessen online, bankkártyájával és állítsa össze a saját sze- mélyes digitális könyvtárát!

books2ebooks.eu Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára

A szolgáltatás feltételei

Az EOD szolgáltatásainak igénybevételével egyidejűleg elfogadja annak feltételeit is. A jelen do- kumentum bármely részéről készült minden egyes másolatnak is tartalmaznia kell ezeket a feltéte- leket. Az EOD szolgáltatás szigorúan személyes, nem kereskedelmi célokból biztosítja a digitalizált dokumentumokhoz való hozzáférést és nem engedélyezi az egyéb célokból való felhasználást.

A szolgáltatás feltételei: http://books2ebooks.eu/odm/html/mtak/hu/agb.html Terms and conditions in English: http://books2ebooks.eu/odm/html/mtak/en/agb.html

További e-könyvek

További e-könyvek elérhetők az alábbi oldalon: http://books2ebooks.eu

IPAILTLAJg)

%

* I r \y .o

'S i - i

•J t

T

< lJ

y K_{; . |}

//^•J

r . *

^ T ▼’l '

>7

* > « «

I f l i . VM^

f ^A

. N - ?

h'

v V í

? t;

% !W

4 * *

/ : i.."

í / ? . .•:f'

> • *W ' í

.o

' r .»

’ >)

> í > *^- _{‘' r A}

^ •

: /

O ”

v v .

y

v/íírr;

.7,

»*Vt

*ii.

I • •

y ^{iíí'.y :}

M

e ;

r . ' t^{J - . i}

f

- í >

, b ' c < :

CÍ-/‘

T \ > , »

m

k>s

,<o '* . * I^a(

V,

N .

. ' « r >

.C y

e t / ' ^{. ' í i}

r^ X N

c -

# {

Í H'í^p

v % , ^{í *}

z / ^IfVL

\

r'<i

kA*: 7. ^{k 1}

€

S .

i A'í^.*íihf_j ^{•_p^ ^}

A

M Á J U S F A

sm ator*ktadasa 500 szám o zo tt példányban a P a lla s irodalm i és nyom dai r.-t. nyom>

d ájáb an , a legfinom abb hollandi m e rített papiroson készült, — a Sorbonne^antiqua b etű fölhasználásával.

A cím lapot és a három szövegképet P r i h o d a I s t v á n rajzo lta. A rom ánc d al­

lam a S z a b a d o s B é l a eredeti k éz ira tán a k

m áso lata. '

E n n ek a k iad ásn ak m inden eladásra jo g o síto tt p éld án y át a szerző sa játk e zű alá­

írásával h ite le síte tte .

'>1 o . 2fyj2S'é

T Ó T H L Á S Z L Ó

M Á J U S F A

V

V E R S E S J Á T É K EGY FÖLVONÁSBAN

BUDAPEST

PALLAS IRODALMI ÉS NYOMDAI R.-T. KIADÁSA M C M X X II

240f)G2

• »• t r j

^ v e d e í v n a p ló

E lőadási, fordítási és m inden e^yéb jog fe n n tartv a .

Ajánlom ezt a könyvet

Nemzeti Színház művészeinek.

K opogtatok a színház ajtaján, Szabad talán ?

Szabad belépnem e szent küszöbön, Amely mögül szelíden rám köszön

Vagy hetven év e m l é k e . .. Nagy em lékek:

A nagyapám szemei, — mélyek, kékek.

Mint nyáron, délen, lenn — a messze t e n g e r . . . . . . R i c h á r d . . . H a r p a g o n . . . B i b e r a c h : az ember, Kit híven, tisztán, valón m utat itt meg

E rős nagy szívvel e nagy s z ín p a d o n ...

£ s elhervad, meghal, — mint kínpadon M egtörhetetlen vallója a h i t n e k . . .

A múltba nézek évek függönyén.

P erc nyílásán keresztül, ime, é n : Az unoka s a f i ú . . . A z apám

Negyvenegy éve, — itt küzkÖdte végig — Mint forró csillageső hull ma r á m . . .

S irigylem ot, a tisztát, jót, a régit

Ki harcolt, harcolt — nagy szíve merő seb —

£ s nálam mégis büszkébb és erősebb :

* 1 ^*

M ert mosolyog az élet alkonyába ! Míg én itt állok fájó, balga, kábá, K eserves gon djáb an az új időnek, Melynek felhői az egem re nőnek.

K o p o g tato k a színház ajtaján, S z a b ad ta lá n ?

K om édiám nak hőse : Pierrot, A költők ő s e . . . „Mire jó

A verses já té k “ ? . . . Jól tudom , ezt kérdi A földszinten szép hölgyétől a fé rfi. . .

Igaza v a n . . . Igaza van, uram ! D e látom , önnek lakktopánja van, M ért járjak én a p ró za papucsában.

Mikor a versben jól szökel a — lábam ? A férfi s asszony harca a darab,

Mely mindig régi s m indig új m arad E s m indig fáj és m indig é r d e k e l!

Ne bosszankodjatok e sok csudán S a h ih etetlen t is higyjétek el, —

M inden mi szép álom s játék csupán !

. . . S m inden játék b an vad egy bús, komoly, R em egő perc, hol m últunk árnya éled

*

8

A b án atb ó l egy p illa n a t; az E l e t . . .

S az álm okból, m íg száz kép összefoly, M arad eg y em lék, összedőlt világ

R om ján eg y hang, — mely fényről é n e k e l!

E já té k o t ne ítéljétek el,

S ne is k acag játo k ezért m a itt E gy árv a költő könnyes á l m a i t!

Ó , m e rt m íg írtam , volt, hogy önfeledten Egy szót, egy színt, egy rím et e lta lá lta m ; J ó P ie rro t v a k sá g á t m egnevettem

S m eg is sirattam b ú s sá p a d tra váltan.

A végén — tán , m ert gyenge — m egszerettem . E gy névnél n é h a — n éha csak — m eg álltam . . . Bús lesz d a r a b n a k ? M ég b ú sab b m esének!

H iába, jaj, szívemből jö tt az én ek !

H ö lg y e k ! U rak ! M élyen tisztelt k ö z ö n s é g ! Nem ütöm m eg a reklám büszke dobját, A z t sem bánom , h a versem s u tb a dobják, D e bennem csak a nagy h ite t köszöntsék 1 A nagy hitet, hogy rügy nyil m inden ágon S hogy a m ag asság — legszebb a világon !

A díszleten hátul lángol piros csík

* 9 *

S a felhők szélét szegi aranyszallag, A páholyokban nők ajka piroslik, —

. . . Szegény szívem föl a színpadra ballag . . . . . . A nézőtér s ö té tü l, . . egyre szürkébb,

w

En átlépek e vad, sötét borún

A r i v a l d á r a ... s zengő ezüstkürtjét A férfibúnak — fújom s z o m o r ú n ...

. . . C s ö n d . . . Nagy s ö t é t s é g . . . Ó, de száz világ ég- Szemükben, hölgyek ! . . .

„Kezdődjék a j á t é k !“

♦

10

MÁ JU S FA

S Z E M É L Y E K

COLOMBINA AZ ANYJA PIERRETTE PIERROT

ARLECCHINO A SZERECSEN

T örténik

««

M Á J U S F A

e l s ő e l ő a d á s a a

N E M Z E T I s z í n h á z

színpadán

1923. évi március hó 9.-én este volt a k ö v e t k e z ő s z e r e p o s z t á s b a n : Colombina

Az anyja P ierrette . Pierrot

Arlecchíno Szerecsen

N . Tasnádg Ilona Kiss Irén

K örnyey Paula A b o n yi Géza Pethes Sándor Vándory

R en d ezte: H evesi Sándor igazgató.

A jelmezeket Kém éndy Jenő, a díszletet Oláh Gusztáv tervezte.

A könyv szövegében zárójelben [ ] levő részek, a színpadi előadásban elm aradnak.

«

PIERROT ROMÁNCA

Dallamát s z e n e tte : S Z A B A D O S B É L A

S C S I|

— ---^

1 .

W r ■■ ' - g ^ pq=T===t=l=^=^

ít4=4===±=M=4=^=t4=t=1 i - i ^{■ '}r - V — L i -

n

I \ '

i^ f . . " ^ r e ^

f

. o

• ^ ' ' >

2

A s z í n : C o l o m b i n a s z o b á j a . A f a l a k k é k e k .

H á t u l é s j o b b o l d a l t f e h é r a j t ó . A k ö ­ z é p e n g a z d a g o n t e r í t e t t f e h é r v a c s o r a - a s z t a l , k ö r ü l ö t t e f e h é r s z é k e k . A f a l o n r é g i ó r a é s f e h é r k e r e t e s k é p e k . B a l o l ­ d a l t n a g y a b l a k , n y i t v a . A z a b l a k e l ő t t

— k ü n n a z u t c á n — m á j u s f a á l l , a m e l y n e k v é g e é p a z a b l a k k ö z e p é i g é r f ö l .

A m e s s z e h á t t é r b e n n a g y m e z ő , a z ­ u t á n p a t a k , k e s k e n y m a g a s i v ű h í d d a l , u t á n a t a r k a r é t , f ö l ö t t e h i r t e l e n f ö l e m e l k e d ő f e h é r h a v a s .

A n a p l e m e n ő b e n . . .

CO LO M B IN A és PIER R ETTE a z a b l a k e l ő t t á l l n a k , CO LO M B IN A (a m á j u s f á r a m u t a t ) :

H ajnalban keltem — s itt állt az utón m ár ! P IE R R E T T E :

Ki a d t a ? C O L O M B IN A :

Nem tudom . . . P I E R R E T T E :

D e mégis . . . C O L O M B IN A ( h a l k a n ) :

Ne m tudom. K ár I Jó lenne megköszönni egy kedves, enyhe s z ó v a l. . .

2^*

P IE R R E T T E :

Kendő-volt rajt ?

COLOMBINA ( z a v a r t a n ) : K en d ő ?

( b i z o n y t a l a n u l )

Nem, n e m ... Hogy i s . . . d e . . . szóval Kendő, mondod ?

(A d e r e k á h o z k a p , a h o l a z ö v b e k é k s e l y e m k e n d ő v a n t ű z v e . C o l o m b í n a g y o r s a n b e g y ü r i a z ö v e a l á é s n e v e t . )

H a h a ! De m ért is lenne kendő ? P IE R R E T T E :

A legény kérő és a lány kelendő.

A keszkenő — májusfán — vallomás S ha m egtartod . . .

COLOM BINA :

Nos, a k k o r ! P IE R R E T T E :

A z se más I . . . Csak az anyádnak gondja . . . H é tre ? Jó ? (I n d u 1.) COLOM BINA :

Nem ! H atkor ! . . .

PIERRETTE ( a z a j t ó b ó l v i s s z a s z ó l ) :

Igaz, nem írt P ierro t ? COLOM BINA ( m e g r e z z e n ) :

P ierrot ? . . . Nem . . . Nem szabad írnia.

Anyám tiltja . . , P i e r r o t ! ( l e g y i n t ) Eh ! ( P i e r r e t t e e l t ű n i k . )

*

20

AZ A N Y A ( b e j ö n a s z o b á b a , k i p i r u l v a . a h o g y a k o n y h á b ó l s z o k o t t ) :

Ki a* ? . . . C O L O M B IN A :

Kis P ie rre tte . . . ( k i s z ó l ) H a tk o r I P á ! P I E R R E T T E :

P a szivem ! C O L O M B IN A :

O lyan kedves . , .

AZ A N Y A ( s z ó r a k o z o t t a n ) :

Igen . . . jó lány, i g e n . . . C O L O M B IN A :

Készen van, kérlek, az egész t e r í t é k ! A Z A N Y A :

Pfű, ez a konyha, kiver a v e r í t é k ! C O L O M B IN A :

A m íg az e m b e r m indent o d a rak H elyére . . . tányért, v il l á t . . .

AZ A N Y A ( a z a s z t a l r a n é z ) :

P o h a ra k ? C O L O M B IN A :

No, l e s s é k : elfeledtem ! . . .

A Z A N Y A ( a d o g a t j a a s z e k r é n y b ő l ) : Vizes és b o r o s . . . CO LO M B IN A (a v i l á g o s s á g f e l é t a r t j a ) :

Kristály . . . hogy fénylik . . . és milyen poros ! ( t ö r ö l g e t i ő k e t )

Kész van ez is 1 A Z A N Y A :

D e hol van a fejed ? Miért terítsz négyre három helyett ?

*

21

C O L O M B IN A :

Négyen leszünk , . . AZ A N Y A :

Csak Ariecchinót hívtam I C O L O M B IN A :

S én P i e r r e t t e t ! AZ A N Y A :

Mért ? . . . ( H a r a g g a l . )

Ez mindig így v a n ! Te mindig m ást csinálsz.

COLOMBINA ( c s ö n d e s e n , s z o m o r ú n ) : Én ? , . .

AZ A N Y A :

H át nem érted ? Ariecchino csak érted jÖn, — csak érted !

COLOMBINA ( m e g r e z z e n ) ; Értem ?

AZ A N Y A :

Fölösleges a harmadik ! COLOMBINA :

A ! ú g y . . . Anyuskám attól nyugodtan aludj,

E k ettő közt úgysem lehet regény, — Ariecchino nem kell kis P ie rr e tte n e k ! AZ A N Y A :

Savanyú szőlő . . . egy gazdag legény . . . C O L O M B IN A :

O ! Vannak, kik egészen m ást s z e r e tn e k ! AZ ANYA ( h a r a g g a l ) :

B olondok. . . h á t , . . nem tudják mi az é l e t . . .

*

22

Én m egpróbáltam . . . A p á d é r t. . . s mivé lett Az ifjúságom . . , szépségem ? . . . O d a . . .

H ajam m eg szü rk ü lt. . . H át, nem is c s o d a . . . Dolgozni itthon s egyre főzni csak,

Am íg a tűz sü t és a gőz kicsap,

H ogy végül férjünk — holmi széllel belelt Leszólja és . . . befalja mind az ételt.

Nem ez az é l e t . . . Colombin I . . . nem ez.

Mely földre nyom és gondokhoz szegez, — A z élet kastély, kocsi és r u h á k . . .

C O L O M B IN A :

Ó ! vannak m ég m ás százszor szebb csudák ! A Z AN Y A ( f á r a d t a n ) :

É l e t : a p o m p a . . . s nem a szürke holmi.

Nem mindig koldus sors után loholni,

Míg a tavasz elszáll. . . és jön a kÖszvény.

CO LO M BIN A ( i n k á b b m a g á n a k ) : Májusi réten kanyarog egy ösvény

Valaki jön majd . . . G yalog vagy határon, ~ A Z A N Y A ( g ú n y o s a n ) :

M it akarsz véle ? C O L O M B IN A :

Nem tudom . . . de v á ro m ! A Z AN Y A ( e r é l y e s e n ) !

V áid A rlecchinot s légy kedves vele!

A fejed csupa ábránddal tele,

P ed ig nem té r soha a kósza v is s z a ! C O L O M B IN A :

Ó l

♦

23

AZ A N Y A :

Most is valahol földig leissza

K o ld u s-m a g á t. . . Itt tö b b et m eg ne lássam . . . C O L O M B IN A :

Hogy nem jön vissza ? . . . AZ A N Y A :

Lám, milyen gálánsán J á r Arlecchino . . . milyen finomul.

Hiába, lá ts z ik : ki a finom ú r !

Most ezt küldte . . . Még elfelejteném . . .

( f e l t ú r t k ö t é n y é b ő l b ő r t o k o t v e s z e l ő , k i n y i t j a . A b á r s o n y o n g y ö n g y s o r c s i l l o g . )

C O L O M B IN A : Gyöngy ! . . . AZ A N Y A :

A tiéd . . . Ez a legény ! . . . COLOMBINA ( b á m u l v a n é z i ) ;

Enyém í G y ö n g y so r! ( k e d v e t l e n ü l )

D e . , . tőle ? . . . ( k ö z e l h a j o l ) O 1 be szép . . . AZ A N Y A :

R e m e k ! Próbáld f ö l ! . . .

COLOM BINA ( i d e g e n k e d v e ) :

Ne m . . . ( k e z é b e v e s z i )

Csodás kis könnyszemek Bűvölve néztek s én nézlek bűvÖlten, —

( f ö l k a p c s o l j a s a t ü k ö r b e n é z )

♦

24

Ragyogtok r á m . . .

(1 e h a n g o l t a n)

. . . s én valamit megöltem.

Csillogtok rajtam drága . . . d ú s . , . bilincsek . . . A Z A N Y A :

Az arany kapun fogod a kilincset,

Vigyázz Colombin*, — az ilyen szerencse Csak egyszer i n t !

C O L O M B IN A :

E g y sz e r. . . AZ A N Y A :

Sietve mentse A lány m agának azt, amit i g é r !

Ez holmi májusfáknál tö b b et ér.

A m it valami ábrándos kamasz Á llít. . .

COLOM BIN A ( h a l k a n ) :

Vájjon ki volt ? AZ A N Y A :

Bárki, csak az

Lehet a válaszod rá, — ezzel megpirítod, — Hogy a kendőt az utcára hajítod 1

COLOM BINA (d e r e k á h o z k a p ) : A k e n d ő t ! . . . Mért ? AZ A N Y A :

H a most m egtartanád.

A z azt jelenti, hogy lehet reménye, ( s z i g o r ú n ) D e nem l e h e t . . . ha szereted anyád 1

COLOMBINA : Ki lehetett ?

*

25

A Z A N Y A :

C sak egy utca legénye.

H ol van a kendő ? C O LO M B IN A ( g y o r s a n ) :

H á t nem vitted el ? AZ A N Y A ( é l e s e n ) :

V agy gyöngy, vagy k e n d ő !

CO LO M BIN A ( l e t e s z i a g y ö n g y ö t ) :

H á t egyik se k e l l ! A Z AN Y A (h a r a g g a I ) :

Úgy is jó . . . A dd te vissza majd, ha jő.

P edig de kedves lenne ez a v ő ! . . . H iáb a m ár a lányok mind bolondok,

Majd m egtudod m ég egyszer, mik a g o n d o k , . . ( s z i g o r ú a n )

H a Arlecchino jő, kedves légy ám, aszondom . . . Ebéd után nézek ( k i m e g y ) .

C O LO M B IN A ( k i v e s z i a k e n d ő t a z ö v é b ő l )

Es gyűröm és kibontom . . . ( b e l e t e m e t i a z a r c á t )

O ! bús selyemnek átszőtt kék szövetje, Ism eretlennek nem ism ert követje,

íg é re te t hozol ezer csodától,

Az illatod visszhangja messze, távol,

Nagy, kék hegyeknek — O 1 h át mondd, mi van Távol szíveknek d o b o g á sib a n ?

Mi ver, mi fáj, mi sír az árva szívben.

Amely elém hajított messzi ívben ? Kinek kezéből hullottál felém

(a m á j u s f á n a k i n t v e )

♦

26

Levél e fáról, — Hogy fölveszlek é n ? És megsimítom arcom at veled

És a szívemre teszlek . . .

Elfeled

S o k at lelkünk . . . M ért nem felejti el Ep csak az egyet, m it feledni kell ? M ért sír ez vissza mindig . . . Mire jó A z emlék is, ha fáj ? ( s ó h a j t) F á j . . .

( s z ü n e t )

. . . Pierrot, Én bús kis költőm m ost m erre csatangolsz ?

Kinek énekelsz ? . . . Es kivel barangolsz A réteken s a csöndes, álmos erdőn ?

A z alkony száll és száll a vágy kesergőn . . . Tavaszi k ertek illata leng itt

S én m agam m ellett — nem érzek senkit, Állok, v á r o k , . . s a m egváltást esengem ! , . .

( A z a j t ó n k o p o g t a t n a k ) COLOM BINA ( f e l i j e d v e ) :

Ki a z ?

PIER R O T ( b e l é p , a n a g y f e k e t e k a l a p j a a k e z é b e n ) :

C sak én 1 C O LO M B IN A ( t i t k o l t ö r ö m m e l ) :

P i e r r o t ! P IE R R O T ( s z e l í d e n ) :

O ! nem engem V ártál ugy-e ?

COLOM BINA (e 1 f o g ó d V a) : ,

En • • •

♦ 27 ^*

P I E R R O T :

A zavarod e lá r u l...

(az a s z t a l r a m u t a t )

D e nem tudtam e pom pás vacsorám!.

Hol zengő vígság s ízes bo falat van,

O n n a n én mindig, mindig — elm aradtam, Elszédült fejjel bam bán és bután

F u to ttam álom hercegnok után ( k ö r ü l n é z ) . E z ü s t . . . kristály . . . virágos, g a z d a g a s z t a l . . . CO LO M BIN A ( z a v a r t a n ) :

E ste . . . P I E R R O T :

Nem hívtak ! (N e v e t)

Senki sem m a r a s z ta l. . . Már mindegy látod — én itt vagyok mégis Es m aradok ( l e t e s z i a k a l a p j á t )

Ma nevet m é g az é g is

C supa derű, m o s o ly . . . és mindez értem : H ogy nagy utam ból végre visszatértem.

Friss, zöld lombok legyeznek itt körül, Minden nekem bókol, nekem örül.

K acag a rét, virágos és vidám ( m e g ü t o d v e ) C sak te . . . te nem nevetsz, Colombinám I

Miért ? C O L O M B IN A :,

En ? Ugyan ! ( e r ő l t e t v e n e v e t ) H a h a !

P IE R R O T :

Furcsa, lám A nevetésed i s . . .

CO LO M BIN A ( n a g y z a v a r b a n ) : D e h o g y . . .

*

28

PIERRO T ( a g g ó d v a ) :

Talán

Valami b á n t ? . . . Valami fáj ? . . . No mondd

( m e g d ö b b e n v e n é z i a z e l s á p a d t l e á n y t ) Colombinám . . . Mi van veled ?

COLOM BIN A ( ö s s z e s z e d i m a g á t ) :

Bolond !

Nincs semmi baj ( n e v e t). Megleptél e n g e m e t:

Nem is álm o d ta m . . . P I E R R O T :

O ! Az rossz l e h e t ! C O L O M B IN A :

M i?

P I E R R O T :

Nem álmodni 1 . . . Nem volt s ne legyen Egy éjszakám, mely búsan úgy megyen

Mint vak a tark a színnel dús mezőn — Alom nélkül, sötétben elveszon . . .

C O L O M B IN A :

Alom ? ( l e g y i n t ) . . .

Eloszlik . . . Most hogy érkeztél meg ? P I E R R O T :

Csak úgy . . . Megjöttem . . . V ége lett a télnek, A hó olvadt, — a város szürke lett.

Füstfelho lengett a tetők felett A z utcán ázol, a szobába’ f ázol . . .

Itt künn a fákon m ár zÖldfényű fátyol

S édes fö ld sza g . . . A szívem b e le re s z k e t!

Falunk hívott s a város — eleresztett.

Most itt v ag y o k . . .

* 29 ^*

C O L O M B IN A :

Hol jártál mÍDdenütt ? P IE R R O T :

A sorsom hol szállt — hol meg- e lf e k ü d t:

Éltem csapszékben, m áskor palotákban, A nagyurakkal vígan paroláztam ,

G rófokkal ittam — tolvajokkal ettem . N éha m ulattam , sokszor verek edtem . . .

P én zt is szereztem . . . Ez tesz m a gavallért, No, nem sokat, — csak három régi tallért 1

( k i v e s z i a z s e b é b ő l , m u t a t j a ) A rany . . . az ám ( e g y e t a z a s z t a l r a d o b )

jól cseng . . . tisztán . . e nem H e n c e g je m o n d o m : ép így cseng n e v e m , . .

M ár ism erik és fölfigyelnek rája

H a h a lljá k . . . O , a h ím ek csacska szája Kiejti n éha . . .

CO LO M BIN A ( t r é f á s a n r á z z a a f e j é t ) :

Ó!

P IE R R O T ( s z e r é n y k e d v e ) :

No persze, — ritkán . . . Ma m ég a sorsom szűk, rideg kalitkám

Bezárva ta r t (h e v ü 1 ő n ) . . . K özelget m ár a nap.

H ogy m int sirály kibontom szárnyam at É s repülök . . .

CO LO M BIN A ( c s o d á l k o z v a ) :

Sirály ! . . . H ová, te d o re ? PIE R R O T ( n a g y h a t á r o z o t t s á g g a l ) :

A v ég telenb e! Föl a h egy tetőre ( k i m u t a t )

*

30

H ol a b u k o tt nap vére hull a hóra ( v á g y a k o z v a ) - F ö l . . . F ö l !

C O L O M B IN A (e 1 á m u 1V a ) :

O d a ? (1 e h a n g o l t a n ) M ár a lk o n y u l. . .

( A z ó r a l a s s ú , m é l y k o n g á s s a l h a t o t ü t . S z ü n e t . )

P IE R R O T :

H a t ó ra t A z ó ra búsan, álmodozva kong, —

O tt fenn m á r izzik az örök korong S vörösen áll aranyfelhok között, Mint révbe t é r t hajó, mely kikötött.

( K ü n n a t o r o n y b a n i s h a t o t v e r a z ó r a . H a r a n g o z n a k . )

A z ős to rony visszhangja : a h a r a n g . . . Hallod Colom bin’, hallod ? Ez a hang

Oly ism erős, m int egy bús, rég i dal É s éd es, m int hűs, b óditó i t a l . . .

Emlékszel m é g ?

C O LO M B IN A ( z a v a r t a n ) : Mire ? P IE R R O T :

Egy éve tán A rügy nem is b o m lo tt ki m ég e fan.

Benn a szobában sűrű, lom ha csend volt É s n é z te le k . . . K int tündökölt a m ennybolt É s jázmin nyílt a ta rlo tt fák a l a t t . . •

Els n é z te le k . . •

C O LO M B IN A ( n ö v e k v ő z a v a r r a l ) : Engem ?

♦

31

I

P I E R R O T :

. . . Éls lá tta la k . . . A z alkony ráhullt hajad aranyára

S m int felhők bokrából a hold sugára K itündökölt szíved piros ruhádból

F e h é r izzással s fénye m int a f á ty o l:

B efödte ra jta d m inden földiség-ed,

A g ő g ö t, pom pát, hivságot, a r a n g o t . . . A vén toronyban, hol a m écs kiégett, M egkondították fÖnn az esth aran go t.

K ezed feh ér virága csöndet intett, A sóhaj ráhullt m int hullám a g átra, Fölénk b o ru lt a hallgatások sá tra

S a csönd halvány szirmával telehíntett.

T u d tam a szíved m o st velem rem eg S ru h ád szegélyét sem érintve m eg É n a b ú s senki, rongy, csúfolt alak — C sak a lelkemmel — m e g c só k o lta la k ! C O L O M B IN A ( s z o m o r ú n ) :

R ég volt. C sa k e m lé k . . . Ó ! M iért idézed ? Múló v á g y !

P I E R R O T :

M ért ? . . . M ert vak, örök igézet K ö t e szent perchez lá th a ta tla n u l:

F ö n t egy mosoly — és egy könnycsepp a lu l. . . C sak emlék ? . . . C sak vágy ? . . .

M ondhatsz tö b b e t ennél ?

Em lék nélkül, vágy nélkül hova lennél ? P á r év a lét és millió a nem lét —

E g y perc a csók, — d e száz élet az e m lé k !

*

32

A szépség jön, m egérint s elsiet — A lig tied és m áris — nem t i e d ;

A fa rsan g h am ar ham vazóra válik,

O , d e a vágy — az egy m arad halálig ! Mosoly elillan, sírás elh Ö rö g :

D e az emlék . . . ó ! az emlék — örök ! . . . C O L O M B IN A :

E m l é k ! R ég volt I M ost új nap, új tavasz van, Életbe szöknek az alvó c s ir á k . . .

P I E R R O T :

S a lelkem, ez a vérpiros virág — Ellankad és elhervad e tavaszban . . . C O L O M B IN A :

H e r v a d ? M ié r t? E n érzem a tavaszt, Mely rügyet nyit és bim bókat fakaszt.

A Május itt v a n . . . Itt leng enyhe bája A kerteken ( k i m u t a t a m á j u s f á r a )

. . . és itt zöldéi a fája.

P IE R R O T ( e l f o g u l t a n ) : A m á ju s fa ! . . .

C O L O M B IN A :

Nézd mily friss, mily üde.

A titkos kéz, mely elhozá ide,

Nem tu d h atta, m it küldött benne nékem, P IE R R O T ( ö r ö m m e l ) :

A m á ju s f a ! C O L O M B IN A :

O , m intha messze, régen Elmúlt erdőkből jönne izenet,

* 33 ^* 3

Hogy őrizzem meg^ néki szivemet, — Ledőlt várak faláról — új Í g é r e t!

PIERROT ( e l r a g a d t a t v a ) : A májusfa 1

C O L O M B IN A :

A z ágán, nézd, eléred, Ezüst csengők.

( m e g r á z e g y e t )

Hallod ? s mily tarka«barkán Leng száz szalag rajt*. . . Rózsákkal t e l e . . . Mint mágus-pálma nőtt az utca sarkán,

Titkot susog ezüstös levele . . . PIERROT ( m o s o l y o g v a ) :

Ki hozta ?

COLOM BINA ( e g y r e h e v e s e b b e n ) :

Nem tudom , de mégis é rz e m : Valaki, aki távolból jön értem,

[Akit várok aléltan és szorongva, Mint Csipkerózsa az alvó toronyba.]

Valaki, aki más világban él,

Kitől félnem kell, ám kell benne hinnem, — Ki messziről száll mint esti szél

S ki messze, messze elvisz engem innen Az élet szárnyas, tüzes szekerén . . .

( s z i n t e k i á l t v a )

Ki hozta ? Ó ! . . . Ki ültette el ? PIER R O T (k ö z e 1 e b b 1 é p ) :

É n !

T e ?

*

34

P IE R R O T ( e r ő s e n a s z e m é b e n é z ) :

É n !

C O L O M B IN A ( e g y l é p é s t t e s z f e l é j e ) : Te a d ta d ? Ó ! . . .

P IE R R O T ( g y o r s a n , f o j t o t t h a n g o n ) ; Ma éjjel

Z so n g o tt az erdő mély, kom or zenével — O , szív legyen, hogy e zenét m eg értse ! — P árjához b u jt a rigó és a vércse,

C sak a bagoly őrizte éji várát,

F á ra d ta n léptem á t falunk h atárát.

A h ázak elm erültek sűrű ködbe

S lassú d eren g és szállt a hegy m egett, A szán tó k ólmos, kék felhőkbe födve M agukhoz ölelték a kék eget.

K ék volt a köd s a lom ha p ára — oly kék, M intha az úton ömlő tinta folynék. . .

E kék csoda varázs volt és igézet, — T án álm odtam c s a k : a szem edbe nézek ! C O L O M B IN A ( m i n t h a á l m o d n é k ) :

T e h o z ta d ? P I E R R O T :

K ék a hegy s fenn az orom

•

E s kék az illó fü st s hulló korom,

Mely a pék háza kém ényén tek erg ett, K ék fátyolokba öltöztek a kertek.

K ék páncélként csillogott a patak

É s m int kék öv — az ódon híd fölötte, K ék volt a sár, a tó csa és csatak

S kék a torony, mely fejét fölütÖtte,

♦ 35 ^* 3^*

A rét nagy kék térítőjét beszegte A csipke, mit fák kék áraya kötött

S kék volt a kendő — a szívem fölött.

COLOMBINA ( m e g h a t v a ) : Te adtad ? , . .

PIERROT :

A nyárfásban . . . COLOMBINA ( s z e l í d ö r ö m m e l ) :

. . . S most enyém \ P IE R R O T :

. . . Megakadt szemem egy kis jegenyén, Mely karcsún, frissen nyúlt az ég fele.

Kivágtam . . . Fölbokrétáztam s tele

Raktam csengővel. . . Ami tarka holmi Volt nálam, mind siettem r á . , .pakolni COLOMBINA ( s ó h a j t v a ) :

Te adtad ?

PIERROT ( n a g y o n m e l e g e n ) :

És a tetejébe tettem A kendőm . . . Vedd le !

COLOMBINA ( n e m m o z d u l ) . PIERROT ( s ü r g e t v e ) :

Vedd le ! COLOMBINA ( h a l k a n )

. . . Már levettem ! PIERROT ( z a v a r t a n ) :

Es . . . megtartod ?

COLOMBINA ( h a b o z v a ) :

Még nem . . . még . . . nem tudom !

♦

36

P IE R R O T ( l e h a n g o l t a n ) : N e m k e ll ?

C O L O M B I N A :

I t t á llo k fé lv e . . . fé l ú to n :

M e n n é k v e le d — szép lenne s z á lln i — f e l ! D e in d u ln i — nehéz ! . . , M é g v á rn i k e l l !

E n bennem is k é k k ö d van, szü rke é j . . . ( k é r v e ) V á r j m íg k i t is z t u l. . .

P IE R R O T ( s z o m o r ú a n ) : Ú j r a ! C O L O M B I N A ( m e l e g e n ) :

É s re m é lj ! Ú j fé n y , ú j illa t t ö lt i e l szobám at.

M o s t ú j re m é n y i n t ! P IE R R O T ( h a l k a n ) :

E s a ré g i b á n a t!

C O L O M B I N A :

M i ez a b á n a t?

P IE R R O T ( f á j d a l m a s a n ) ;

A z ö rö k m agány, A z eg ye d ülsé g , m e ly e t soha lá n y A t nem é r e z h e t. . . E z a f é r f i titk a . S ö té t te h e r, d e szent és tis z ta , r itk a

Á ld á s a s o rs tó l — nem ju t csak k e v é s n e k ! C O L O M B I N A :

M ié r t ? . . . P IE R R O T :

T ito k , a m it c s o n tu n k b a vésnek . . . E b á n a t fá j, m e rt gyászba, k ö n n y b e o m ló , — D e m in t fe h é r k e n y é rn e k íz t a k o m ló .

* 37 ^*

»

Ez adja illatát az életemnek.

Magamban állok, ám ezt nem vetem meg.

Fűnek a réten millió társa van,

A tisztáson a nagy tölgy — társtalan ! . . . De míg ez úton megyek egyedül

. . . És nem keresnek és seholse várnak, — Egy bús kis folt csak mind elém kerül,

Mint árnyéka egy elsikló madárnak, Egy pillanat csak, hogy utam ra hull S eltűnik újra láthatatlanul.

De bennem, ó ! — fÖljajdul valami, Aminek hangját nem jó hallani.

Mert torkom elszorul és többé nem nevet A szám, csak könnyen c so rd u l. . .

C O LO M B IN A :

S mi ez ? PIERROT ( k i t ö r v e ) :

A neved l

COLOMBINA ( i j e d t e n ) : Hallgass !

PIERROT ( s z e n v e d é l y e s e n ) : N e m !

COLOMBINA ( k é r v e ) :

Hallgass ! PIERROT ( s z i n t e l á n g o l v a ) :

Nem, nem, nem, tovább Már nem bírom a láng vad ostorát

Érzem : a vágy szent, drága perce itt volt, Mely egyszer jo csak, kinál és igér

S neved, a fájdalomba titkolt, Kibuggyan számon, mint a vér 1

*

38

C O L O M B IN A : H allgass !

P IE R R O T ( l á z a s a n ) :

S z e r e t l e k ! Jöjj 1 C O L O M B IN A :

H ová ? PIE R R O T (a h e g y t e t ő r e m u t a t ) :

O d a !

9

A c s ú c s r a ! A t ö rv é n y en . . . á t a h í d o n ! C O L O M B IN A :

Iste n k is é rté s !

P IE R R O T ( k e m é n y e n ) :

Sorsom at kihívom !

Nézz a szem em be! ( e l r a g a d t a t v a ) O ! a kék csoda . . . H ogy elmerülök e kékségbe, mint

A te n g er mélyén hogyha széttekint

A búvár s nem lát m ást csak szűzi kéket,

Nem látok m ást csak Téged, T ég ed . . . T ég ed !. . M ért nem felelsz ?

C O LO M B IN A ( m e g h a t v a ) :

Oly jó ezt h a lla n i!

P IE R R O T :

Most itt az ó r a : színt kell vallani,

Most jöjj velem s én szállók messze véled A m ag asság ba . . . A z lesz majd az élet

(a c s ú c s f e l é m u t a t )

S o tt fenn, ahol minden g ő g vára eldül S túl látunk mind a századik h atáro n :

Szomjas szám forró láza csókba enyhül — A z ajkadon, e hűs rubin p o h á r o n . . ,

*

39

»

C O L O M B IN A :

Beszélj, b e s z é l j. . .

P IE R R O T ( l o b o g ó s z e r e l e m m e l ) : Itt állok egyedül, Koldus zenész, — s a szívem hegedül.

O , h a l l o d - e ? . . . H allgasd c s a k : szent zene S mintha a ház is véle zengene,

Hallod ? Hallod ? . . . Egész zenekar zendül H alk szordinóval, — föl az esti csendbül.

Az ablakon d o b o k ro baja szól, Cintányér zörren az eresz alól,

A k ürtő mint kürt harsogása zúg,

A hársfa — o tt lenn — mint gordonka búg, A kéményen á t a szél fuvoláz . . .

O , hallod, hogy zeng, hogy zenél a ház ! ? A Május hív, a Május szólít minket

S kezébe kapja boldog szíveinket S táncol vele á t utcán, városon, Lányok, legények véle párosán . . .

Kapunk előtt szárnyas kocsija áll ma, Kapjunk föl rá, mielőtt tova szállna !

CO LO M BIN A ( k ü z d a f ö l i n d u l á s á v a l ) : Mi van velem ? A szívem ! . . .

P IE R R O T ( s z i n t e p a r a n c s o l v a ) :

Jöjj velem : Az élet vár künn és a szerelem.

Az okosságot d ob d csak el m a este, A büszkeség nehéz ru h áit vesd le

S a szűz vágy szent hitével, meztelen, Sarutlanul, vakon és esztelen

*

40

Rohanj velem k i ! . . . várnak a hegyek . . . Az e r d ő k . . . vár a csúcs ! H á t jössz ?

COLOMBINA ( e l r a g a d t a t v a ) :

M eg y ek ! PIERROT ( á t ö l e l i f e l k a r j á v a l é s s i e t v e i n ­

d u l n i a k a r v e l e ) :

Karunk ö l e l . . . lángol, csókol a szánk ! Már röpülünk . . . Halihó ! . . .

AZ ANYA (a k o n y h á b ó l j ö n , k e z é b e n t á n y é ­ r o k k a l , e l ő s z ö r n e m v e s z i é s z r e P i e r r o t - t ) ;

Kész a f á n k ! ( M o s t m e g l á t j a ő k e t )

Mi e z ?

( Az a n y a e l e j t i a t á n y é r o k a t , n a g y c s ö r ö m p ö l é s . C o l o m b i n a é s P i e r r o t e g y p i 11 a n a t i g i j e d t z a v a r r a l á l l n a k , a z u t á n a l á n y k i ^ b o n t a k o z i k é s e g y l é p é s t h á t r á l . ) PIERROT ( p a r a n c s o l ó n C o l o m b i n á h o z ) :

B eszélj!

COLOMBINA ( h a l l g a t v a á l l ) . AZ A N Y A ( b o s s z ú s a n ) :

Mind ö s s z e tö r i!

COLOMBINA ( c s i t t í t v a ) :

D e . . . mind nem ! AZ A N Y A ( d ü h ö s e n s z e d e g e t i ö s s z e a c s e ­

r e p e k e t ) :

De összetört, bizony mind . . . PIERROT ( n a g y o n s z o m o r ú n ) :

Össze — m in d e n !

* 41 ^*

AZ A N Y A ( g ú n y o s a n ) :

Minek köszönhetjük e nag^ szerencsét ? P IE R R O T ( k í n o s z a v a r b a n ) :

M egjöttem ! . . . és . . . AZ A N Y A :

H á t m eg jártad V elencét S az A lpokat ?

P IE R R O T ( h a l k a n ) :

Már m esszebb s m ag asab b an Voltam, de lám a föld csak visszahúzott,

Szálltam, m int sirály a tarajos habban, — S m ost állok mint ólmos esőbe* túzok.

Föl-fölröpít m é g a varázs, az ábránd, — D e a való jÖn, földre nyom s tovább ránt.

AZ A N Y A :

No s útjáról az úrfi mit is hoz ? Mi ? M adárlátta cipót ?

P I E R R O T :

O 1 el akartam hozni Minden szépet ( C o l o m b i n á h o z )

N e k e d . . . AZ A N Y A :

H á t szép a szándék.

D e m ár csak t ö b b e t ér az ily a j á n d é k ! ( f ö l e m e l i a g y ö n g y s o r t ) . PIER RO T ( f é l ő t i s z t e l e t t e l ) :

Gyöngy ? !

CO LO M BIN A ( h a t á r o z o t t a n ) :

Gyöngy! de én m á r m egm ondtam elégszer Nekem nem ez kell és nem ilyen ékszer,

Legyen fényes és könnyes, mint a gyöngy,

* 42 ^*

De élettel telt, mint a szent göröngy, Legyen tüzes és édes mint a bor,

Legyen puha és selymes mint bibor, Legyen illatnál könnyebb, illanóbb — S a vert aranynál tisztább, maradóbb.

Legyen sugárzó, makulátlan, ép.

Öröktől való — és örökre szép !

PIERROT ( a m íg h a l l g a t j a , k i g y ú l a t e k i n t e t e ) H a ez kell csak, — leszáll e szép, e jó rád.

Eléd hozom s a két karom kitárom,

Vedd át tőlük ! . . . H a vársz egy negyed ó r á t ....

CO LO M BIN A :

S mi kell hozzá ?

PIERROT ( m o s o l y o g v a ) :

Nem sok, — csak a gitárom ! ( V e s z i a k a l a p j á t é s k i s i e t.)

AZ A N Y A :

Bolond ma is, vagy inkább újra ré s z e g . . , A b o r . . . Eh, hova nézel?

COLOMBINA (e 1 r é V e d V e ) :

Hova nézek?

( m e g r á z z a a f e j é t . ) Örök források vizét issza ő ! AZ A N Y A :

No, csakhogy elment ( r a k o s g a t a z a s z t a l o n ) , COLOMBINA ( v i d á m a n ) :

El, — de . . . vissza jó' t

*

43

ff

A Z A N Y A ; K i ?

C O L O M B I N A :

P i e r r o t !

A Z A N Y A ( d ü h ö s e n ) :

Hallatlan, Pierrot is ? C O L O M B I N A ( h a t á r o z o t t a n ) :

A karom ! . . . ( D a c o s a n f ö l k a p j a a f e j é t . ) A Z A N Y A ( z s é m b e s e n d o h o g " ) :

Jóf h á t lakjék jól a kódis . . . C O L O M B I N A :

Ne bántsd ( k é r ő n )

Miért bántod ? A Z A N Y A ( l e g y i n t ) :

( K o p o g t a t n a k . )

Jó!

Szabad !

A S Z E R E C S E N ( d í s z e s a r a n y o s r u h á b a n b e ­ l é p . N a g y o t b ó k o l ) .

A Z A N Y A ( k i t ö r ő ö r ö m m e l ) :

Ni, l á m ! A s z e r e c s e n !

A S Z E R E C S E N (a k e z é b e n t a r t o t t n a g y o r ­ g o n a c s o k o r r a l b ó k o l v a m e g y C o l o m b i n a f e l é ) .

A Z A N Y A ( C o l o m b i n á h o z ) :

Ezt Arlecchino küldi ám ! C O L O M B IN A ( v á l l a t v o n v a ) :

Mi t bánom . . .

* 44 ^♦

AZ A N Y A :

E ! bolond vagy . . . (A s z e r e c s e n h e z )

. . . és az ú r ?■

A S Z E R E C S E N ( j e l e k k e l m u t a t j a , h o g y A r l e c c h i n o i s j ö n m á r ) .

AZ A N Y A :

Ö küldi ?

A S Z E R E C S E N ( b ó l i n t a f e j é v e l ) . AZ A N Y A ( á t v e s z i a v i r á g o t ) :

Jaj be szép !

( K ü n n m e s s z e h a l k g i t á r s z ó . ) A Z A N Y A ( C o l o m b i n á h o z ) :

Nézd m á r !

COLOM BINA ( n e m f i g y e l c s a k a g i t á r r a ^ h a l k a n , i n k á b b m a g á n a k ) :

M a z ú r!

PIERRETTE ( h a n g j a a z u t c á r ó l ) : H ah ó !

COLOM BINA 0 e k i á l t ) : S i e s s !

AZ A N Y A :

P ierrette ? C O L O M B IN A :

O ! A Z A N Y A ( b o s s z a n k o d v a ) :

No tessék, Ez m ár itt van, ő k é s i k . . , mily zavar

( a z ö k l é t r á z z a a z a b l a k f e l é ) ' S az lenn zenél és mindent fö lk a v a r !

*

45

P IE R R E T T E ( b e l é p ) :

A poDtos vendég jő, hogy ne keressék.

( A z a n y á h o z ) Arlecchíno is jÖn !

( L e n n k o c s i r o b o g á s , a g i t á r i s k ö z e l e b b r ő l h a l l s z i k . — C o l o m - b i n á h o z) :

Hallod, itt a hintója ? (N e v e t) Be furcsa e m b e r ! . . . H osszú m int a gólya

E s peckesen jár, mint egy trom bitás, Lova fehér, kantáros, bóbitás.

A rany rojtoktól szinte rogy a válla, Mint kecskének hegyes a rŐt szakálla, R uhája bársony, a rc a csupa rizspor

S a szeme, — mint egy tócsa ápriliskor, — Sárgászöld . . . Beh . . No furcsa kis legény . . . A Z A N Y A :

Mégis különb, m e rt úr, — m int a szegény G avallér . . . Ú r . . . E z t csak mindenki látja, G rófnők lovagja és b á ró k barátja.

A S Z E R E C S E N ( b u z g ó n b ó l o g a t a g a z d á j a d i c s é r e t é r e ) .

A Z A N Y A :

Nézd, itt a c s o k r a ! ( C o l o m b i n á r a m u t a t ) . D e ez addig áll.

Míg elszalasztja.

■COLOMBINA ( a z a b l a k n á l á l l é s f i g y e l a z e g y r e e r ő s ö d ő g i t á r - s z ó r a ) .

P IE R R E T T E ( s ú g v a C o l o m b i n á h o z ) : Hallod ?

*

46

C O L O M B IN A ( m e g h a t o t t a n ) :

M a d rig á l!

(A k o c s i m e g á l l a h á z e l ő t t . ) A Z A N Y A ( i z g a t o t t a n ) :

Fogadjuk A riecchinót illőn . . .

A SZ E R E C SE N (m e g y a z a j t ó t n y i t n i ) . A Z A N Y A :

L á n y o k !

( s i e t v e i g a z i t m é g v a l a m i t C o - l o m b i n a r u h á j á n )

í gy jó ! ( A g i t á r e r ő s e n s z ó l , d e m é g m i n d i g a z u t c á r ó l . )

PIERRETTE ( s u g v a C o l o m b i n á h o z ) : No ez má r itt van !

CO LO M B IN A ( m i n t h a á l o m b ó l é b r e d n e ) : I t t ? K i ?

A Z A N Y A ( e l r a g a d t a t v a ) :

Arlecchino !

A R L E C C H IN O ( b e l é p , o l y a n a h o g y P i e r r e t t e l e i r t a. E l l e n s z e n v e s , d e n e m k o ­ m i k u s , n e m i s c s ú n y a . E l e g á n s , k i m é r t é s ö n t e l t ) :

Szép jó e sté t szép d rá g a hölgyeim, H a végig járok tájunk völgyein

Ilyen két rózsát nem látok sehol m a ! ( a z a n y á h o z )

De ilyen kertésznőjük úgy se v o ln a . . . ( k ö r ü l n é z a s z o b á b a n )

♦ 47 ^♦

Ó , ez a kék s z i n ! ( B o t j á t , s ü v e g é t á t a d j a a s z e r e c s e n n e k , a k i f o n t o s k o d v a s ü r ö g f k ö r ü l ö t t e . C o l o m b i n á h o z )

C sak a szeme k ék eb b ! ( C o l o m b í n a r á n é z )

r _

Milyen hidege f é n y ! . . . Es én mégis égek.

( R á m u t a t a z o r g o n a c s o k o r r a ) Fogadja j ó l . . . én csak így orgonázom

A szépség tiszta tem plom ába*. . ,

(A g i t á r e r ő s e n , é r d e k l ő n j á t s z i k e g y r o m á n c o t . )

c o l o m b í n a ( m e g r á z z a m a g á t , ö s s z e b o r - z o n g é s h i r t e l e n b e t e s z i a z a b ­ l a k o t . ) :

Fázom ! ( E l f o r d u l . K í n o s c s ö n d . )

AZ A N Y A ( z a v a r t a n ) :

No de m ost m ár hagyjunk föl a beszéddel, Asztalhoz tessék . . . V ártu k az ebéddel.

PIERRETTE :

Nem v a c s o ra ?

A Z A N Y A ( r e n d r e u t a s í t ó n ) :

E b éd — ez így szokás ám Igaz uraknál, hol nem élnek k á s á n . . .

( n e v e t e r ő i t e t t e n . L e ü l n e k a z a s z t a U h o z . A z a n y a h e v e s e n k í n á l j a A r- 1 e c c h i n o t) :

H ideg hal — egy falatka libamáj.

Nagyon finom ! Igen ? . . . (a d n e k i ) .

*

48

A R L E C C H IN O ( C o l o m b i n á t n é z i ) :

O ! O ! m icsoda báj, Ahogfy keze fogja a karcsú villát,

M icsoda u j j a k ! ( A z a n y á h o z )

Köszönöm. (C o l o m b i n a h o z ) Ó ! Sybillát

K irkét és N ausikát úgy egyesíti lénye,

H ogy nincs O dysseus, k it ne vakítna fénye . . . Minap is fönn a b á lo n . . . az u d v a rn á l. . . igen, Megszólít egy ficsúr — m ert sok az irigyem, A m é rt velem a fenség oly k e g y e s . . .

C O L O M B IN A :

A fen ség ? . . .

A R L E C C H IN O ( e l ő k e l ő n ) :

A z . . . szóval megszólít egy hegyes.

Kis h e n c e g ő : „Nem táncol ? H ova réved ?

Nincs itt elég báj, s z é p s é g ? ” Én csak n e v e tte m : T éged Idéztelek m a g a m b a : hogy illenél oda —

( C o l o m b i n a f i g y e l n i k e z d ) . A fényes bálba, mely m int forgó, vad csoda K ering a nők kÖ rül. . . K it nézzünk ? T oinettet É s ra jta a bolondos, sallangos toilettet,

V agy Phillist és Cloét, kik büszkék m int a hattyúk, V agy a kövér M argot: hogy kering m int a vak t y ú k !...

T e kellenéi o t t ! C O L O M B IN A :

O ! hogy zeng az élet o tt k i n t ! A R L E C C H IN O :

Eh, séta, bál, színház, estély — ez mennyi gond m in d !

4

A n a ^ v ilá g i élet csak izgalom manapság, — A nőnek élte rabság . . .

COLOMBINA ( é l é n k e n ) :

w

O ! csodás e rabság ! ARLECCHINO :

0

Es a divat ? . . . Ez a sok tarka holmi, Reggeltől estig értük kell loholni.

Szegény asszonyka, hogy kell törnöd elméd.

Míg válogatod a csipkét, a kelmét.

COLOMBINA ( e l r a g a d t a t v a ) : C sip k é t!

ARLECCHINO ( h e n c e g v e ) :

Igen h á t : Brüsszelt és V e len c ét!

S őrizni titkod mint fényes szelencét, Hogy zöld díszedhez kék lesz az alap

^ apró vagy őrjás lesz a kalap ?

H a nem dughatod lakkos cipellőbe

Selyem harisnyad ! . », Terhes sors bizony . . . Es az uszály • • . a hosszú slepp , . , iszony ! . . . COLOMBINA ( á b r á n d o z v a ) :

U szály!

PIERRETTE ( e v é s k ö z b e n ) :

En abba mindig belebotlom ! . . . ARLECCHINO ( s z á n a k o z v a ) :

No p e rsz e . . . ( C o l o m b i n á h o z )

Ez a szép, a j ó : az enyhe otthon . . * Kedves együttlét... — bor... és finom, drága étkek...

A légben enyhe parföm . . . A zt mondom én tínéktek j®» csak így az élet, — a gondtól messze, távol

*

50

• 4

A kedvesünket itt forrón karunkba zárni, M egittasodni tő le és B ordeaux tűz-borától, V an szebb e n n é l: itt ülni ? . . .

P IE R R O T ( a z u t o l s ó s z a v a k a l a t t m á r b e l é ­ p e t t a s z o b á b a é s h á t u l é s z r e v é t ­ l e n ü l m e g á l l ó t t , m o s t k ö z b e v á g )

V an h á t : magasba* járni l A R L E C C H IN O ( f ö l v e t i a f e j é t ) :

Ki a z ? C O L O M B IN A :

P i e r r o t ! . . . A Z A N Y A :

P i e r r o t ! P IE R R E T T E :

P i e r r o t ! PIE R R O T ( h e v e s e n ) :

A z , . . fölküzdeni

M a g u n k a t. . . úgy . . . s nem vígan fürdeni A fényben . . . O , d e menni fagyba, sárba, É s verekedni — m ellünket kitárva . , .

Indulni, eltévedni és újra — menni csak.

Míg károg az irigység s a gúny vesszője csap . . . Menni és botlani, m íg roskadoz a váll, —

M ert az nem botlik csak, aki egy helyben á l l . . . A büszkéket lenézni és m egvetni a bért,

D e a m ag asb a érni s átvenni a teret.

Hol addig m ás előlünk tép d este a b a b é rt

S hová velünk jÖn az, velünk, — aki s z e r e t !

* 51 ^{* 4*}

A Z A N Y A ( l á t j a , h o g y C o l o m b i n a , m i l y e n r a g y o g f ó s z e m m e l f ig f y e li P i e r r o t - t ) i A m it m on d csu p a zöldség, am it tesz csupa v a d s á g ! A R L E C C H I N O :

Mi van o t t a m a g a sb a n ? G y é m á n t ? A ra n y ? P IE R R O T ( k i t ö r v e ) :

S z a b a d s á g ! É s messze, messze, messze, la th a ta r ! . . .

A R L E C C H IN O ( g ú n y o s a n ) :

Be, szép le h e t egy ifjú m á tk a p á r,

Ki nászútján föl nagy heg yedre mén, S füvet eszik k o p á r hegy tetején,

B arna, szúrós, zuzm ók b o g y ó já t falja, S kem ény kőszirt a hűvös derekalja.

N apot, fe lh ő t b ám ulnak — o t t m essze valahol.

Míg a gyom ruk k o ro g . . . P IE R R O T ( b ü s z k é n ) :

D e a szívük d a l o l ! A Z A N Y A :

Bolond m egy véled ! ( n e v e t ) P IE R R E T T E ( l e l k e s e d v e ) :

K it hivsz, m enjen e l ! P IE R R O T ( m e l e g e n C o l o m b i n a f e l é ) :

O hív az é n szívem 1 A R L E C C H IN O ( k ö t ő d v e ) :

S a m ásik szív felel ? P IE R R O T ( d a c o s a n ) :

Felel . . . felel 1 ( h a l k a n C o l o m b i n á h o z , s z i n t e a l á z a t o s a n )

V agy hallgat m int a nagy tó ?

♦ 52 ^*

C O L O M B IN A ( m a g á n a k ) :

A z élet palotáján melyik az igaz ajtó ? P IE R R E T T E :

E gy kis b o rt, P i e r r o t l F e h é r e t ? P I E R R O T : ( k ö z e l e b b l é p ) :

P i r o s a t ! ( P i e r e t t e t ö l t n e k i )

P IE R R O T ( a z a b l a k f e l é t a r t j a a p o h a r a t ) : A párom szem e é g ő b b . . . a szája pirosabb,

( A r l e c c h i n o f e l é h i r t e l e n e l h a ­ t á r o z á s s a l )

Köszöntlek pajtás, hallod, köszöntlek én, a k ó b o r K o l d u s . . . K occints velem, e rő s és tiszta ó-bor.

Mit kinál e p o h á r — egy csöppig gyorsan idd k i ! M e rt itt a p erc k o m ám s eldől a férfi itt k i . . .

A z egyiknek a lány, — a m asiknak fu tás ( é l e s e n , k e m é n y e n )

M ert egy c s á rd á b a n em fér, nem fér el k é t d u d ás I ( k i h í v ó n e l é j e á l l )

A R L E C C H IN O ( s z á r a z a n ) :

É n nem i s z o m ... D e m ond h o l vennék én d u d át, m i ? (k i c s i n y 1 ő n)

T e vagy a muzsikus, de, hogy kivánod, épen . . . M egtaníthatlak — k eztyűbe dudálni I

P IE R R O T ( f e l é j e m e g y ö k ö l b e s z o r í t o t t k é z z e l )

T e eng em ?

A Z A N Y A ( i d e g e s e n ) ;

Mit k ö t ő d t ö k . . . P ierro t, ülj le s z é p e n ..

*

53

COLOMBINA ( m e g s i m o g a t j a P i e r r o t k a r j á t , a k i e g é s z e n m e g s z e l í d ü l , a l a n y

m a g a m e l l é ü l t e t i ) H agyd el ( A r i e c c h i n o h o z )

C sak t r é f a ! T r é f á lt! ( P i e r r o t h o z ) Ugy-e ?

PIER R O T ( f o j t o t t h a r a g g a l ) COLOM BINA ( m o s o l y o g v a ) :

U gy -e?

PIERROT ( m e g a d j a m a g á t , l e ü l ) :

. . . Persze AZ A N Y A :

Az ifjúságnak néha, eszénél tö b b a mersze.

( k í n o s c s ö n d )

A városban mi ú j s á g ? ( e z t n a g y o n é l é n ­ k e n k é r d e z i A r l e c c h i n o t ó l )

A R LEC C H IN O :

Semmi, se m m i. . . A pallér, a bitang ma sem hagyott pihenni,

Alig fejezte be a márványpalotám —

Egy kertilakot k é s z ít. . . fal épül fal után ( n e v e t ) M ár annyi lesz a házam ( c s u f o n d á r o s a n

P i e r r o t h o z ) Kifullsz, míg végig futsz a Soron * mind az enyém . . .

PIERRO T ( v á l l a t v o n é s e l n é z a m e s s z e s é g b e ) : Mi az ? Enyém az u tca ! A RLEC C H IN O ( t o v á b b h e n c e g ) :

A tengerről ma ép kilenc nagy gálya té r meg, Harminc aranyrúd, nyolcvan ezüsthenger

A rakománya. Mind enyém . . .

♦ 54 ^*

P IE R R O T ( n e v e t ) : ,

S enyem a t e n g e r ! A R L E C C H IN O ( b o s s z a n k o d v a m é g n a g y o b ­

b a k a t m o n d ) :

P incém ben ezer hordó, — nem is tudom ,

hogy férnek E gym ás mellé. Szédül az em ber, hogyha s z á m o l:

Ennyi b o r — s m ind enyém.

P IE R R O T ( e l r a g a d t a t v a ) :

M égis: enyém a m ám o r!

( f ö l á l l )

A R L E C C H IN O ( e g y r e d ü h ö s e b b e n ) :

A m énesem ből is m o st hoztak új csikókat, A zöld hintóm elé befogjuk a fakókat,

A könnyű kocsiba m eg vasderest, hatot.

M együnk k o csizn i! ( C o l o m b i n á h o z ) : J ó ?

C O LO M B IN A ( ö r ö m m e l ) :

Jó!

P IE R R O T ( i d e g e s e n ) : „ j . i H agyd e d ú s v a k o t ! ( k e d v e s e n ) :

Mi k e tte n rózsám , k e t t e n : T e m eg én.

Ülünk a vágyak könnyű s z e k e ré n . . . C O LO M B IN A ( c s a l ó d o t t a n ) :

S zekéren ?

P IE R R O T ( s z e l í d e n ) :

' Ú gy, nem is üveghintóban, —

Eléje fogva egy kis ta rk a ló v a n . . . C O LO M B IN A ( c s o d á l k o z v a ) :

C sak egy ?

*

55

P IE R R O T ( b ó l i n t ) :

D e h a az estnek árnya jő.

G irh es g eb én k nek tálto s szárnya nő.

R ozzant szekérből lesz arany b a tá r S elénk kitárul az eg’ész h atár.

E s robogjunk és hajtunk, — csak előre, A t árkon, bokron, m essze, si1c m ezőre 1 Rajongó röptűnk m eg ugyan hol áll ? A sápadó hold is m inket csodál.

A R L E C C H IN O ( d ü h ö s e n ) : S z a v a k !

P I E R R O T ( m e g h a t o t t a n , d e e g y r e h e v e s e b b e n ) : Igen, m ásé a pom pa,

M ás dúskál fénybe, g ő g ö s hatalom ba.

Másé a ran g , a cim, m ásé a pálya, — Enyém az erd ő zöld homálya.

Másé a bányák csillogó ezüstje, — Enyém a ham vadó láng kósza füstje, Másé a kincsethordó büszke gálya, — Enyém a tűnő, múló vágy apálya.

M ásé a selymek, bíborok, a kelmék Enyém, mely fáj és sír — az emlék.

A rany, Öröm, hír — nem enyémek.

Sem a tüzek, sem a rem ények

O , d e enyém a szó . . . a szó ! . . . Enyém az ének ! C O LO M B IN A ( h a l k a n ) :

A s z ó !

PIERRETTE ( m e g h a t o t t a n ) : A z ének!

* 56 ^*

AZ A N Y A ( h a r a g o s a n ) :

E h ! Ü res b e s z é d !

Ezzel csavarnád el a nők eszét. ( C o l o m b i n á h o z ) Lányom száz szónak is e g y v ég e v a n :

( P i e r r o t r a m u t a t )

Ezé itt az üres szó ! ( A r l e c c h i n o r a m u t a t ) S ezé a dús a r a n y !

CO LO M B IN A ( l e h a j t o t t f e j j e l ) : A dús arany . . .

A R L E C C H IN O ( f e l á l l é s f ö l é n y e s e n s z ó l P i e r r o t h o z ) :

H ékás, bizony m a az nyer itt Kinek lova o tt lenn h am aráb b fö ln y e rít. . .

Hol van a szárnyas táltosod komám ? A z én hátaslovam lent táncol ám I CO LO M BIN A ( h i r t e l e n ö r ö m m e l ) :

H á ta s ló !

A SZ E R E C SE N ( s ű r ű n b ó l o g a t j a a z i g e n t é s a z a b l a k h o z v e z e t i C o l o m b i n á t . ) A R L E C C H IN O ( C o l o m b i n á h o z ) :

A z hát. ( P i e r r o t h o z ) Ilyen paripát Kigyelmed, úrfi m ég sosem pipá’t.

Születésnapra e z t ajánlom én . . .

A Z A N Y A ( C o l o m b i n á h o z , P i e r r o t r a m u t a t v a ) : No lássuk m ost a szóval m ire m é n !

CO LO M BIN A ( a z a b l a k n á l á l l , a m i t ú j r a k i n y i ­ t o t t , b o l d o g a n n é z ! e a z u d v a r r a ) :

• • • • r r t

Cjyonyoru!

PIE R R O T ( e g y k i c s i t l e h ű l v e ) : Egy hátas ló ? . . ,

*

57

A Z ANYA ( k i h í v ó n ) :

N o s ? CO LO M BIN A ( e l r a g a d t a t v a ) :

R e m e k ! PIE R R O T ( h a l k a n ) :

Egy paripa . . . C O L O M B IN A :

Be s z é p !

P IE R R O T ( d u z z o g v a n é z i C o l o m b i n á t ) : . . . és hogy rem eg.

A z izgalomtól mint hajnalba nyárfa ( r á z z a a f e j é t , P i e r r e t t e h e z )

A női szív be furcsa, furcsa h á r f a : Egy lópata oly dalt rú g ki belőle,

H ogy a lelkem majd k etté hasad tőle.

CO LO M BIN A (á m u 1 ^V a ) : Bársony n y e r e g !

A Z A N Y A :

Arannyal vert a k a n t á r ! A R L EC C H IN O ( C o l o m b i n á h o z ) :

Próbáld ki h á t ! C O L O M B IN A :

Hogyan ? A R L E C C H IN O :

A ló alant v á r : P attanj föl rá, futtasd körül a kertet.

COLOM BINA ( z a v a r t a n n é z i a c i p ő j é t ) : Nincs sarkantyúm 1

P IE R R O T :

O, m ár szivembe verted !

*

58