DÓZSA DÁNIEL. ZANDIRHÁM.

ZANDIRHÁM.

SZÉKELY HŐSKÖLTEMÉNY

A KILENCZEDIK SZÁZADBÓL.

DÓZSA DÁNIEL.

(Az iró tulajdona.)

K O L O Z S V Á R T T , S T E I N J Á N O S B I Z O M Á N Y A .

1858.

HIDVÉGI

GRÓF MIKÓ IMRE

URNAK,

cs. kir. valóságos belső titkos tanácsos, erdélyi nyugalmazott ki- rályi kincstárnok, az erdclyi ev. ref. egyházi főtanács, és a nngy- enyedi főtanNaoda főgcndnoka, a jég- s tüzkármentő egyesületek el- nöke, az ősépitészeti emlékek kinyomozására és fenntartására ala- kult cs. kir. bécsi központi bizottság, és az Albanyban székelő new- yorki gazdasági egylet levelezőtagja, a N.-Szebenben székelő erdé- lyi h önismereti egylet rendes- és az ugyan oda való természettu- dományi egyesület tiszteletbeli tagja,

Ő NAGYMÉLTÓSÁGÁNAX

alázatos tisztelettel, A szerző

Nagyméltóságú gróf ur!

Midőn Zandirhám czimü hös költeményemet nagy- méltóságod fényive alá helyezem, csak azon tisztelet- érzetnek s fajbüszkeségnek hódolok, melyben szivem

— nagyméltóságod pályája felett—nemzetemmel osz- tozik.

Midőn egy hös nemzet homályos múltjára óhaj- tók a költészet hangjain bármily halvány sugárt vet- ni, mivégett a Múzsák ésKlio sugalmait egyszerre kelle igénybe vennem: kinek ajánlhatnám inkább müvemet, mint a székel nemzet egy oly főnemesének, ki a Mú- zsáknak D e b r e c z e n i hősköltemény ével, s a törté- net istennőjének folyamban levő „Erdélyi t ö r t é n e l - mi adatok" czimü derék gyűjteményével kedveskedett?

és ki irodalmunk melletti hő buzgalmát a legfényesb áldozattal koszorúzta meg, oda szentelvén az ország Muzeumául fényes kéjpalotájáts parkját, élénken mond- va ki ez által, hogy az egyes kényelménél, s apró él- vezetinél szentebb a nemzet köz elöhaladásának érdeke.

Szivemből gyújtok tömjént a valódi honfi érdem- nek: a tudományok, a miveltség barátja felüláll a pártszenvedélyek hullámain, s nevének dicsőségét az egész nemzet örökli.

Öröklik utódaink fáradalmunk s szellemünk ered-

ményeit; mint mi örököltük a dicső eredményt a —

megtartott hazát elődeinktől.

TI

Csak egyet nem örökölhettünk: tiszta tudalmaí nemzetünk őskoráról.

Árpád bejövetelével világosabb korszaka kezdő- dik az Európába szakadt hunok történetének; de e nemzet egy ágának a „ s z é k e l n e k " legrégibb korá- ról még sok kitisztázatlan fogalom áll.

Hogy egy eposzt lehessen eléállitani, legelőbb is az ős nemzeti élet alapjával, annak összerkezetével kel- lett a lehetőleg tisztába jönnöm, s arról határozott fogalmakat állítanom fel, miután e részben a történé- szet, a romantika útját még ki nem egyengette, s az általam mulhatlanul igénybe veendő kérdésekre a szé- kel történettudományból a kielégítő feleletet még' ki kellett nyomozni.

Állíthatni, hogy mint minden ős népeknél, ugy elődeinknél is az alapszerkezet katonai volt papi befo- lyás alatt, s történészetünk bevallotta, a mi etyinologi- ailag is általam igazoltatik, hogy a rabonbán papi fejdelem volt; s miután kivált legújabb történetíróink között a derék Kovács I s t v á n és Szabó Ká- r o l y

) az ismeretes régi c s i k i krónika hite- lességét, bel- és külföldi írókat öszszehasonlitó kriti- kávaf kimutaták; nem lehet kétségünk, hogy a leg- régibb időkben, midőn még a székel törvényhatóságok, nem mint később, — századokra, vagy is hadnagysá- gok és bíróságokra voltak felosztva polgárilag és ka- tonailag, — és igy körülbelül a kereszténység elter- jedéseig: — az öszszes nemzet élén a fő r a b o n b á n , s az egyes t r i b u s o k é l é n a n a g y - vagy fögyu- l á k , a kis-vagy a l g y u l á k , h a r c z á s z o k . sat ál- lottak.

)

1) A nemzeti Társalkodóban. 2) Az u j M. Muzeumban.

3) A nemes székel nemzet Constitutioi 2S3-ik lapján a c s i k i k r ó n i k a igy ir e tárgyról „quilibet Horcaz habuit sub se Eabonbános minores quinque, quilibet rabonban minor, száza- dos duos. — Tres Horcáz suberant rabonbauo majori, et hi tre»

Gyulae minori, et.hi omnes sex t r i b u s Gyulae majoribus."

Megjegyzem, hogy ezen utóbbi tételben ezon szó . h i¹ (ezek) egy alább közlendő táblázat szerint kihagyatik,

YIÍ

A fennebbi történetírók által kiválólag Igazolt s alaposan hitelesített esi ki krónika s z e r i n t állott e g y t r i b u s élén egy egy n a g y g y u l a , egy k i s g y u l a , három n a g y r a b o n b á n , kilencz h a r c z á z , negyvenöt kisra bon b á n és kilenczven s zázad os.

És igy ha csak száz

is képezett egy századot, egy t r i b u s fegyveres népe 9,000 före számitható.

Én azonban néhai reform, püspök Borosnyai iro- mányai közöl „status personalisa egy régi székel tri- busnak" czim alatt egy régi táblázatot birok, mely ezen tisztségeket valamivel kevesebb számban s elfo- gadhatóbb alakban mutatja fel, s mit alább köztök is.

Ezen táblázat, a fennebbi számítással, egy tribusban 6,000 fegyverest mulat.

A dolog lényegére azonban ez mindegy: mind- kettő azon tényt igazolja, hogy a székelek t r i b u s ok- ra voltak osztva , s m i n d e n i l y tribus n é p e s t i s z t i k a r t és f e g y v e r e s e r ő t t a r t a l m a z o t t .

Ezen észrevétel nagy figyelmet igényel a t r i - bus szó ertelmének észlelésében, mely ezen értekező levelem sarkpontját képezi.

Nézeteim érthetővé tétele végett nagy feneket kell kerekítenem ezen kérdésnek.

Valami régi székel nemzetségekről egy táblázat jött le, melyet legelőbb Kovachich közölt, s melyről

') Kovacliicli seriptor rer: liung. minores czimü iratában igy i i j i le ezen hat nemet s annak ágait.

Vaczman.

L Adorján nembea

XI. Medgyes nemben

III. Jenyev nemben

( C

( ( ( (

Thelegd.

Waya.

Poson — iga.

Megyes.

Kyrth.

Dudar.

Syarys — ága.

Balasy.

Wy.

Zom-vr.

Bonoztó — ága.

ynr

később E n g e l , utána Kállai s legutoljára a nagy- méltóságod által szerkesztett T ö r t é n e l m i adatok I-ő kötetében Kovács István is bemutatják, hogy azon táblázat a m a r o s s z é k i h a d n a g y s á g o k és b í r ó s á g o k családi sorrendjének táblázása 1548-ról.

Azonban éppen ne higyjiik, hogy 1548-ban ezen hivatalokat az ezen táblázati neven viselték volna.

Azon ős családok ily neven akkor már nem léteztek az é l e t b e n ; legfeljebb csak is a már egészen más nevű családok j o g a i b a n. Én a marosszéki levéltár- ban felfedeztem 1691-ki táblázatát a marosszéki had- nagyságoknak, *) hol szó sincs azon ős pogány nevek-

IV. Halom nemben

V. Zabrán nemben

VI. Ewrlewcz nemben.

Halomd.

Naznan.

Pether.

Gyewrgh — Aga.

Gyevre.

Wy — ága.

— — ( Karácson.

— — ( Göcs.

Eczken.

Seprewd Zovath —

^ Zo ága.

( Dud. — Némelyek még egy-egy ötödik ágatis csináltak u. m. a Vas- mi, Kurta, Nagy, Gabad, Göcs, s Zöld ágakat, mind marosszé- ki faluk vagy csalá<Jj|k nevei.

') Marosszék levéltárában, az 1691 évi jegyzőkönyvben ez olvasható; Cathalogus sive regestrum dominorum m a g n a - t u m , et nobilium p r i m i p i l o r u m , peditumq. univers. liberti- nor. siculor. in possessione Szentgericze, et collustratione dietae sedis anno 1691 die 6 mensis Julii. Praesent gnroso dno Joan- ne Keresztúri supremo eiusd sedis judice regio.

| Következik 14 helység név-

v. lófösé-

Föszáz.

Ductor Keresztúri János ur I.) Ozdi György ur száza

Főhadnagy Ozdi György ur II.), Bakó Tál ur száza

Föhadnagv Bakó Pál ur

( (

(

sora az ottani gek számával.

13 helység neve, a lófö- ségek számával.

19 helység gek.

neve lófosé-

rol; pedig 143 év alalt el nem enyészhettek volna azok; és ha a székel lustrákban s nemzetigyülésen eléíorduló nevekkel öszszehasonlitjuk, csak néhányu- kat s igen átalakulva lelhetjük fel azon ösneveknek, kik még az első megtelepüléskor képezhették Maros- szék és Csikszék ősi primipillalusait. Marosszék és Csikszék priinipilatusait mondom, mert méltán hozom azt kétség alá, hogy ezen hat nemzetség lett volna mintegy patriaichalis törzse az öszszes székelségnek, mely éppen nem patriarchalis rendszer alapján fejlett ki; de ide szakadott romja volt Atilla nagy birodalmá- nak. Láthatni hogy Cs'kban és Marosszéken ezen nemzetségek jogán ment a hivatalviselés; de más tör- vényhatóságban nincsenek ezen állítás igazolására szó- ló adatok.

Midőn még azt se bizonyíthatni, hogy ezen 6 nem s 24 ág a székelek átalános őseit képezte volna, annyival kevésbé felelhet meg azon egyes nemek fo- galma a Iribus magasabb fogalmának.

A tribus fogalminak ezen nemek fogalmávali azonosítása ha tanul elfogadtatnék,akkor sem a csíki k r ó n i k á n a k egyik leglényegesb pontja, melyet lennebb idéztem, sőt annak még több részletei is, ért- hetők nem lennének, se a történet azon leghitelesb állítása: mely a székeleket Atilla hunjaitól szármoz- tatja, annyira is comLinálható alapokon nem nyugon- nék, se a székel közjogi kérdések már tiszta adatok állal felvilágosított pontjai, ily értelmezése mellett a t ribusoknak, meg nem férhetnének.

III.) Gáspárfi Tamás ur száza Föh. G. T.

IV.) Dózsa András ur száza Föh. D. A.

V.) Dózsa Gergely ur száza Föh. D. G.

VI.) Szeredai Péter ur száza Föh. Sz. P.

^ 14 helyság s lófoségek.

^ 10 helység s lófdségei.

^ 14 helység s lóföségei.

18 helység s lóföségei vagy primipillatuaaí. —

(

hatjuk,

Ezen analóg táblázatból a fennebbit sokkftl inkább Mlit- , a marosszéki legrégibb hat század hasonló l u s t á j á n a k

Verbölczy kimondotta

) hogy a székelek „per tribus, et generationes atijue lineas generationum"

osztják a hivatalokat s örökségeket; s utóbbi idöbeu a tribus szó értelmét a nemzetségekével összekever- ve, miután azon törzsnemzetségek, nevei elenyésztek, ugy hitték hogy e törvény értelme is szorosabban oda van.

Verbölczy magyar fordítója (1779. évben) látva a generatio és tribus fogalmában a megállított azonosság miatti szófölösleget

) (a mi pedig Verbölczynél nem divatozott) egyszerűen megszökött a tribus értelmezé- se elöl, kihagyta azt.

Nézzük meg ezen kérdéses nemzetségekről a felszínre került fogalmakat.

És legelőbb a c s i k i krónikát.

Ez mindjárt a kezdetén azt mondja a székelek- röl: „per tribus, et generationes Halom, Eulie, Med- gyes sat. et lineas generationum officia inter se parli- untur.

)

Kérdés, hogy a tribus szó nem külön áll-eV s nemcsak a generationes szó vonatkozik a Halom, Ej- lie sat. nevekre ?

Én meggyőződtem magából a krónikából, hogy a tribus szó külön áll, és egy ö s z p o n t o s i t ó b b esz- mét fejez ki.

Erre, mielőtt tovább mennék, elég megemlíte- nem, hogy a krónika hátrább egy Zöld nevát ex ge- nere Abram (és nem tribu Ábrám) szármoztat, sőt egy ilyetén név mellé se használja a tribus szót; mig ellenkezőleg bőven emlegeti a Zárán tribusát,

)a Dara- bos tribusát, az Ara tríbusát'

) sat. Mármost minő el- lentmondás volna még az is, hogy egyik lapon hat tribust említsen, s a másik lapon már még hárommal megtoldja?!

») Decretum Tripartitum III r. 7. cz.

"-) Ha tribus, nemzetségnek fordittatik, akkor „generatio"

mit jelent?

3) Lisd a „Székel nemzet" constitutioit Székel Mihály tol.

') Zarándinegve. ) Meglehet Aradmegye.

Tekintsünk más adatni.

Kovachich emlitett táblázata is a Halom sat. ne- veket, mind n e m e k n e k nevezi, s szó sincs ott a tribusról, a praelendált nevek mellett.

Kállay a „székel nemzet eredetéről irott érteke- zésében" ') kezdi ugyan már ezen nemzetségeket most tribusoknak, majd törzseknek nevezni, de az eredeii adatok idézésében azok mindig genus , generatio, ge- nealógia szóval kapcsoltatnak össze, és e miatt Kallay- ban mutatkozik is a habozás, mert 87-dik lapján igy szól: ,,Siményfalvy hat ilyen törzsököt — nála nem — számlál elé."

Tehát Kállaynak is feltűnt, hogy azok mind csak n e m n e k , n e m z e t s é g n e k neveztetnek.

Engel szintén közli a hat neinzelségröli táb- lázatot, melyben azok csakugyan nemeknek nevez- tetnek.

Kállay históriája 88. és 89. lapján egy pár adat van a 16-dik századból, midőn egy L;zárt a csíkiak a Hálom sat. nemzetségbe besorolnak, ült is csak nem- zetség.

Ugyanezen mii 90-dik lapján Zsigmond király 1427-ki oklevelében Kézdi-Vásárhelyen „quinque ge- nealogias sive generationes" említtetik. Azaz: azt is öl nemzetség bírta, a Hálomok-e vagy mások, az nem tudatik.

K e n k ö n é l

) egypár primipilatus megvásárlá- sáról levén szó, ott szintén ex g e n e r e Halom, ex g e n e r e Medgj es látható.

') Históriai értekezés a nemes székel nemzet eredetéről, hadi és polgári intézeteiről, régi időben. Készítette Kállay Fe- renez, pc-nsionátus kapitány-auditor. Nagy-Enyeden 1829.

Bcnkö Sicc. Trans. I.. II. prologjában igy ir „Dum anno 1507 sub Uladislno rege Andreas Lázár de Gy.-Szárhegy, in Sede Maros possesrionem Kisfalud, et in ea tres haereditatcs

siculicales a Fr. Székel eniisset. mille florenis, emit cum illis si- mul t r e s e t i a m p r i m i p i l a t u s etquidcm primum in g e n e - r e M e d g y e s , ex liiea Dudor, secundnm modo simili in ge- n e r e Mrd gyes. ex linra Kyrtli, tertium denique in g e n e r e Ha- lom, ex linea Náznan sat.

xn

A s z é k e l e k conslitittiojában látható egy inak- falvi per 1571. évből,

) ebben is a kérdéses nevek, mint n e m z e t s é g e k említtetnek.

Akkár hányszor jön elé a Halom, Medgyes sat név régi íróinkban, mindig magyarul nemnek, n e m - z e t s é g n e k , latinul g e n u s n a k , g e n e r a t i o n a k em- líttetik.

Tribusnak soha se. De ha szintén valamely régi író által említtetnék is, az mit se érne, inig régi hi- vatalos és éppen a székel nemzet kormánya köréből kelt oklevél nem igazolná azt, hogy a fennebbi hat nemzetség neveztetik hat tribusnak. Ily oklevélt pedig soha se láttunk. Az erdélyi k. táblának, a gróf Mikes Zsuzsánna perébeni tárgyalását, mint ujabb kor (1831) productumát tekintélyül nem tarthatjuk.

Akár a csiki krónika hagyományait tekintsük egy tribus tisztikaráról, akár Verb. Trip. III. r. 4.

czimét fontoljuk meg; azt kell következtetnünk, hogy a t r i b u s értelme egy n a g y o b b , ö s z p o n t o s i t ó b b testületei fejez ki, mint a mennyit ezen nemzetségek külön-külön kiálthatnának , vagya mekkora jogélve- zetet ésj autonomiát, mondhatni, gyakorolni képesek lehettek volna.

Gondoljuk el csak a fenneinlitett inakfalvi perből, hogy ott egyetlen-egy föld felelt Abram, Ö r i e c z , J e n ő nemzetség, s annak S e p r ő d , Szomorú és Kürt ágai egy tömegben perelnek. Ugyan egy ily tri- bus, a milyen csak egy föld felett három osztozik, hogyan állit ki magából 6—9,000 fegyverest, vagy hogyan osztja fel a hivatalukat, midőn még egy darab földet se képes Bátliori Kristóf nélkül felosztani V

Mind a Benköböl, mind a székelek oonstilutio- jából idézett törvényes adatok mutatják azt, hogy u-

') A nemes székel- nemzet Constitutioi 275 lapján látha tó többek közt „ad facies dictae possessionÍ3 Makfalva accede- re, ibique nniversis testibus nobiiibns ignobilibusq. praeserip- tor g e n e r o r u m ac ramoruui Abram, Eorlecz. J e n ő , Seprőd, Szomorú, et Kürt eonvocari debent sat.

xirr

gyanazon helységben elegy-belegy laktak ezen ősnetn- zetségek, mint a hogy mostani családaink elegy lak- nak, éppen ezért, ha ők nemzetségekként bizonyos jogigénynyel birtak, kellett, hogy valamely testület- be öszpontosuljanak, hol ezen jogot közösen kiosszák;

ezen öszpontositó testületet fejezi ki a tribus értel- me, mely egy m e g y e h a t ó s á g g a l vagy a székelnél egy s z é k k e l , egy fogalmat kell hogy jelentsen.

Igenis a székelek a mint Verbölczy is mondja : székenként (per tribus), nemzetségenként (a primori et primi pilaris nemzetségek tekintetbe vételével) és nem- zetségi ágak szerint osztották fel a hivatalokat s örök- ségeket.

A Verbölczy állal szerkesztett Hármas törvény- könyv megerősíttetett 1514-ben. Ö positiv törvénye- ket nem teremtett, hanem összeírta; a székelekröl szólván , azoknak csak szokásos törvényeiről emléke- zik. Tekintsük meg: mi volt ezen szokásos törvény?

hogyan osztották a hivatalokat, s hogyan az öröksé- geket ?

Az 1457-ben M.-Vásárhelyt tartott székel nem- zeti gyűlésben hozott törvény egy tétele az ágak közti osztályról igy szól: „akármikor a régi időben elkiilö- nózött egy mástól két fiu, maradványaik is azon köl- csönösen egymásra szálló székel örökségeket ugy bír- ják és tartsák, hogy valamíg valamelyik rokonsági ág- ban fiu örökösök lesznek, addig a leány örökösök — azon örökségek birtokába nem bocsáttatnak; kihalván a fiu örökösök, de a leány örökösök életben levén, va- lamíg ezek éhu fognak, a rokonság más ágából lévő tiu örökösök a leány ófokösök részébe ne fogadtassanak s miután mind a két nemű örökösök kihaltak, cs.ik azután kell az elébb nevezett örökségeknek a rokonság másik ágára szállani. ') így osztották az örökségeket per generationcs et lineas.

') Lásd. A nemes székel nemzet jusait világosító né- w&y levelek, kiadta Sjjieleuborg László M.-Vásárhelyt

Hogy osztották a hivatalokat Verbölczy előtt ? er- ről is van adatunk: az 1505-i nemzetigyülés mely Ud- varhelyen tarlatott. *) A hozott törvény többek közt igy szól: rendeltük, hogy Udvarhely és Keresztúr szé- kin lakó székel atyafiaknak az elsők közül (primorok) négy embereket, és ugyan azon székben lakó lófejek közül tizenhármat, a mi székel országunknak régi be- vett authorilásábóí, bíráknak... rendeltük, a kik lesz- nek 17-en, a kik mindezen székeknek és országoknak, akármi renden levő székeleknek személyeket és képe- ket viseljék, mely bírák a v á l a s z t á s után,., hiteket doponálván" sat.—

Tovább igy szól ezen czikk. „A kapitányoknak

) és királybiráknak esztendőnként a kik egyik a másik he- lyébe következnek, a tisztviselők közül, ha valamelyik időközben meghalna, akkor inindjár hasonló rendek kö- zül a megholt helyében, kik ugyan azon megmondott székben laknak, az mi székel országúnk authorltásával és hatalmával mást v á l a s z s z a n a k , hogy.a 17 szám a mi országunkbeli bírák kozt meg ne fogyatkozzék."

Következik ezután a megválasztottak névsora, melyet csak végig tekintve, azonnal látszik hogy a szé- kelek közt v á l a s z t á s volt, és a választásban egyéb- re nem vala tekintet, minthogy a trium generum szé- kelek közöl melyik szék részére hányat válaszszanaka primori, és hányat a lófö nemzetségekből. Igy oszták székenkint s nemzetségenkint a hivatalokat Verbölczy törvénye előtt 57-és illetőleg kilencz évekkel.—

' Már ezekből is kitetszik, hogy a tribus nem egyéb mint a szék váriált és latán kifejezése, melynek vala- mely ős nemzetséghez csak aniryi viszonya lehetett mint p. o. S z a b o l c s - m e g y é n e k a S z a b o l c s név- hez; a mint ez utóbbi Timon additamentuinában vilá- gosan van magyarázva.

') Lásd ugyanott.

-) Kapitányok alatt itt nem a főkapitány, hanem a szá- zadok tulajdonosai, kik az általam felmutatott 1691 táblázatban, valamint a Kendi és Pobo alatt lööő-ki gyűlésben hozott tör- vényozikkekbtn hadnagyoknak neveztetnek.

') Timon additameutuin ad iinagines sat. 16 lapján ez ált

„videó acceptuin tibi főre si omuium comitatmmi appellationes ex nominibus p r i m o r u m d u e t o r u m ungaricorum T r i b u u m ducerentur." Ugyancsak Timon I. K. 7 1. „quod ungari in a d^- ventu suo fuerint in T r i b u s dispertiti integrum est, et ratio"

nabile quod ab itlis comitatus apellati fuerint.

') Timon Aditi 20 1. „Tu autem judicas Kezdieineiu

De hiszen ez a szó tribus, nyelvészetileg is egészen egyebet fejez ki, történelmi és jogilag conven- tionalis értelmében éppen mást.

Tribus lett a „tres" szótól, minthogy egykor a római birodalom három nemzetföl u. m. a l a t i n , s a b i n i és e t r u r i á k b ó l alakult; s a tribus szó leg- előbb ezt a három nemzetiséget jelentette.

Később Servius Tullius ezen nemzeti tribusokat eltörölte, és a birodalmat harmincz tribúsra—kerü- letre osztotta, melyből négy a fővárosra, 26 a vidékre esett, az előbbiek urbanae, az utóbbiak r u s t i c a e

tribusoknak neveztettek. Nevezték egyszersmind ezen tribusokat regioknak, tartományoknak, mint ahogy éppen a székeli is nevezi széket országnak is: Csikór- szág, Gyergyóország

Valamint tehát a romaiaknál a kik a tribus szó- nak teremtői, s kiknek intézvénye egyedül adhatja e szónak magyarázatát, a tribus szó soha sem jelen- tett nemzetséget, de jelentette előbb a birodalmat kép-

ző nemzetek háromságát, később pedig egy politikai terület összes népességét, egy régiót; ugy a székelek- nél is, a tribus értelme csak egy teriilelet egy régiót fejezhele ki, melyeta székel nemzeti nyelvén nevezett széknek s országnak is.

Az Árpád kijövetele koráróli irók is szintúgy ne-

vezik az egyes magyar kapitányságokat vezérök nevé-

röli U'ibusnak. A csíki krónika szintén ugy érti az Ár-

pád tribusa alatt, a kapitánysága alatti népet. Timim

szerint Apor Péter szintén ily tribusokról emlékezik a

magyar vármegyék alakultát adván elé,

) s még pedig

a mint Timon szövegéből látszik: a székel székek ala-

kulásának analógiájára.

)

És csak a székel földön nem volna e szabad a tribus szónak azt jelenteni a mit jelent? holott ezen ér- telmezés minden intézvényeinkre csak tisztább és ösz- hangzóbb világot vet?

Ugy látom azonban, hogy legavatottabb székely történészünk Benkö József is, már Erdély részletes le- írásában, a tribusokról ugy beszél, hogy állításai már az én felfogásom körébe esnek.

A székeleknél azonban a tribus, mint a magya- roknál is, egy katonai testületet tett, a mint ezt a csiki krónika is a tribus élén álló tisztségek leírásában ta- nítja, és ezen tribus élén állott a nagy-gyula; Illyen nagy-gyulája lehetett később Gászon és Györö—Kászon- szék, s Gyergyó széknek.

Legrégibb időben hat ily tribus vagy hat ős szék volt: a Sepsi, Kezdi, Orbai, Csík, Udvarhely, és Maros- szék. Később hét tribusrol lön emlékezet (alkalmasint mert megalakult Gázon tribusa Kászon szék) s legvé- gül mikor a fiuszékek, külön jurisdictiokká váltak, már 12 tribusról van emlékezet, mert akkor 12 szék lett

)

Sepsiensem Csikensem a viris nomina liabere; quare uusmodi díscretio Comitatibus accomodari non posset?

') Benkö Spec. Trans. II. K. Kézdíszék leirásn kezdetén igy ir „Ex noniine primoris alieuius ductorís siculicae Tribus appellationem lianc datam esse vero consentaneum jndicabunt qui geutis nostrae consvetudineni noverint.-¹ Csikszék leírásiban pedig igy ir „Uaro auteni Petrus Apor apud Timonem etc. ju- dicat a primőré aliquo duetore siculicae Tribus r e g i o n e m lianc nornen accepisse." Hol vannak a hat tribusnak állitott nemzetség nevei ezen szék maradványaiban? Im Benkö is elis- meri hogy valamely tribus vezéréről neveztettek ezen r e g i ok.

l í e g i o pedig a romai jog lexieonában a t r i b u s szóval egy értelmet fejez ki.

2) Benkö K, Csik, Gyergyó, Kászon leírásában a 70-ik lapon Lakatos István hagyományát közli a Cs. Kozmási kath.

ii.egye jegyzökönyvéből 1694-röl, melyben „funesta tragoedia"

czim alatt Csikszék legnagyobb részének a tatárok általi elpusz- títása van leírva. Az érdekes okirat igy végződik „sic u n a T r i b u s nationis siculicae, quae e x d u o d e c i m c o n s t a t computando, deleta est iusperate."

Ki tagadhatja, hogy itt a 12 tribus alatt a tizenkét szék értetik u. ni. Maros, Udvarhely,' Aranyos, Csik, Gyergyó, Iíá-

xv rí

Felfogásom szerint tehát höskölteményem korá- ban volt hat szék, mely széki nevét legelső megtelepí- tő vezéréről, részint pedig a Maros folyóról és a rabon- bani udvarról vette; melynek azonban vezéréről — nagy gyulájáról is neveztetett cserélve, fegyveres testülete, s maga az egész terület.

Minden ily szék vagy tribus élén állottak a gyu- lák, al-rabonbanok, harczászok, de véleményem szerint nem oly számmal a mint azt a csiki krónikából felmu- tattam; minta melynél ezen alább irt piisp. Borosnyai féle táblázatot a későbbi szervezéssel öszhangzóbbnak vélem.

Status personálisa egy régi székel tribusnak.

Horcáz. Ot Kisrabon- ban.

Tiz száza- dos.

a G

Horcáz. Öt Kisrabon- ban.

Tiz száza- dos.

a G

Horcáz. Öt Kisrabon- ban.

Tiz száza- dos.

cz Horcáz. Öt Kisrabon- ban.

Tiz száza- dos.

cz

— o eí M

Horcáz. Öt Kisrabon- ban.

Tiz száza- dos.

60 C3 ÍS

Horcáz. Ot Kisrabon- ban.

Tiz száza- dos.

A csiki krónika a Nagy-Gyula alatt a h'is-Gyulát, ez alatt három rabonbant állítván, még félannyival mu- tatja nagyobbnak egy tribus tiszti karát. I)e ezen fen- nebbi táblázat öszhangzóbb későbbi század-kerületi vagy is hadnagysági rendszerűnkkel; midőn valószí- nűleg a harczázsága későbbi hadnagysággal voltegyenlö.

Minden ily tribus vagy szék, külön saját kebelé- ben osztá ki a hivatalokat s osztá fel a földbirtokot a kebelbéli nemzetségek közt; melyek jogán szállott le az

minthogy a székel birtok nem volt elidege- níthető, sőt kihalás vagy notáztatás esetében is a bir-

szon, Scpsi, Kezdi, Orbai, Rardocz, Miklósvár, és Kercsztur-szé-

lok csak a szomszédra szállott; idegen a székel földön birtokot s jogot csak ugy nyert, ha valamelyik nemzet- ség sorába magát beírathatta, ha fiu leányra házaso- dott. Kik voltak ezen nemzetségek, azt csak a lustrák korán innen tudhatni; azon hat nemzetség létezése melyet Kovácsics táblázata hoz, hiteles adatokkal eddigi nyomozódásaim szerint csak Maros és Csikszékben igazolható; miből sejthetni, hogy e két szék közül va- lamelyikből lön a másik betelepítve. Ha valaki ezen nemzetségek nyomait oly tiszta adatokkal a többi szé- kekre is rábizonyítja, akkor elhiszem hogy csakugyan az egész székel föld hat oly csodálatos nemzetségből lett, mely a sangvinis propagatio páratlan tüneménye gyanánt mindenik éppen négy ágat hajtott, és sem töb- bet sem kevesebbet, s a tenyészet ezen proportióját vé- gig is megtartotta, nehogy az épp oly csodásjogélveze- tekben, egyik nemzetség a másiknak hátrányt okozzon.

Az ösviszonyok és szerkezet ezen fennebb tár- gyalt felfogása közt mozgatom eposzom cselekvényeit.

És most elhagyva Klio ködös templomát, sietek a költé- szet szelid istennői körébe.

Fogadja nagyméltóságod müajánlatomat azon tisztelet nyilvános kifejezéseül, melylyel én nagymgod személyében a valódi hazafi erények, s a tudomány, miveltség és humanitás valódi barátja és felkentje iránt viseltetem, a ki maradok örökre nagyméltóságodnak

hazafi szolgája

D ó z s a D á n i e l .

Makfalva, 1856 dec. 30-kán.

VERSEZETEK RENDSZERE.

A kővetkező eposz versalakja a régi latin és görög is- mert h xameterek, hatütényes verssorok egyes üt ínyei szerint van szerkesztve; azon különbséggel, hogy mig a régi költészet az ily egyes ütények első szotagául mindig hoszszu szótagot (—) tett; s csak az után cserélte az üteny második felében az;

egy hoszszut teszése szerint két röviddel ( w w ) ; addig a mi népköltészetünk tisztán zenei észlelés alapján egy hoszszu szó- tagot két anynyinak veve mint egy rövidet, s igy egy hexa- meteri ütényt például ⁴/eo s üténynek állitva m e g , feladatául csak azt tartotta, hogy az ütény ezen ⁴/« ^{r é}s z e megfelelő idejű ezótagokkal betöltve legyen, '/„ at képezvén egy rövid, s */«*' vagy '/„et egy hoszszu szótag. —

Ezen eszme Mtal metrikánk a zene regiójából egy szép és nagyra becsülendő tért foglalt el, mely a nemzet költészeté- ben sebesen fejlett, a nélkül, hogy a tudomány azt észrevette és rendszerezte volna.

Ezen eszme sajátképp a régi dactylus és anapaesztu- sokban megvan, melyekben vagy ( — w w ) vagy ( w w—) hang- idő van egy ütényül elismerve; de a magyar halló érzék tovább elemezte ezt s miután egy hoszszu tag — ) hasonló ²/ehoz vagy is két rövidhez ( v _ < ) ; amazt ezzel mind a számtan, mind a hallóérzék zenei igényei szerint tetszéséhez képest helyettesít- heti a költő.

Ezen elv szerint a következő -/4 vagy yso s ütények egy mással egyenlők, s a gondolatot kifejező szavak zengése sze- rint egymással tetszés szerint cserélhetők u. m.

2

A

- V 8 | — V w 1 v ^ | V ^ — I v^ ^^ v^ I

Ezen öt iitény bármelyike egy időközt tölt be zeneileg, mint számtanilag s miután a metrum nem egyéb mint a szó zenei felmérése, mind a metrumban mind a zenében ezen üte- tek egymással cserélkezve tetszés szerint alkalmazhatók.

Hogy a magyar hallóérzék ezt felfogta és alkalmazta is, nemzeti zenénk szellemével öszhangzólag, annak igazolásául áll- janak ismertebb dalainkból a kővetkező példák:

1. példa arra hogy j j és wj egyenlők:

Mind ezen népdaloknak ha szövegével zenéjét összehason- lítjuk, minthogy a valódi mértéket inkább zenéjök magyarázza, tisztán át fogjuk látni: hogy azon iitények felmérése helyesen van általam kimutatva, s mint alapszabály áll, és megtartatik, azon kivétellel, hogy a hol az egész ütény rövid hangokkal van be- töltve, az ily ütényben egy két ütet kétes is (anceps) le- I ^ ^ het, a mint, az a 4-dik példa alatt ezen szóban látható | magyar

w U | | w vy |

ember | avagy ebben | há rom a táncz | , s e szerint az ily ütény éppen nem szabályszerű hanem kivételes , melyben a nyelvezet kitör a szabály korlátain, s mely ldvételességet, régibb és ujabb költészet, fok int a jámbusokban és trocliaeusok ban, jól ismer.

— Ezeknek kivételes voltát leginkább igazolná az, ha valaki egy ily versiitényt zenére a szerint tenne, a mint, s nem a szerint a minő szabály közt, — áll ott.

Megjegyzendő azonban, hogy ugyancsak nemzeti metri- kánk egy ily ütényt, minőt ezen a dactylus és anapaestust szerint cserélgető ütényekben mint kivételt mutat fel, egy más nemzeti mérték alakunkban, melyben dalaink leginkább szer- keszthetők, mint formát ismer el. —

Ennek felmutatása nem tartozik ugyan ezen eposz vers- alakjának igazolására; de abban a magyar metrika egy más for- máját nem lesz helyen kivüli felmutatnom, miután ez is az előb- bivel hasonló alapfelfogást mutat.

Ezen forma, a jambusoknak a trocheusokkali cserélke- zésével, a kettőből felállított egy magyar ütény, mely ha egész üténynek tekintetik, akkor azon eredményt adja, hogy egy ma- gyar egész ütény ⁶/6 vagy ³/J hangidöböl áll, mely felmérés ze- neileg szokatlan ugyan, de számtanilag igaz.

Ezen felfogás szerint a magyar népdalok egy nagy regi- ójában a kővetkező liangütények egyenlők: u. m.

Í T H

nek, melyet ha szemelőtt tartanak költőink, a legalkalmasb *zö- vegett írhatják az oly szép magyar zene alá figyelemmel arra, hogy a dal alá irt költeményben a mint az első versszakot ren- dezték, azt a lehetőleg mind végig oly renddel tartsák meg a*

ütények egyes üteteinek vagy is szótagainak, alkalmazásában, mert igy mind a zene mind a szavallat tisztábbá, bájosabbá válik.

Kérdésül lehetne tenni, hogy én a régi hexameterek ütá- nyeit alkalmazva, miért irtam négy és nem hat ütényes vers- sorokat?

Erre megjegyzem, hogy tapasztalatom szerint a magyar hallóérzék és gondolattömöttség leginkább a négy ütényes verssorokkal barátkozik . a fennebb idézett dalok erre elégbi- zonyságaim, s éppen azér.i a magyar hexameterek soha sem vol- tak kedvesek a magyar hallóérzék előtt; mert a mi szavaink sőt szótagarak rövidebbek mint a latin, vagy germán fajú nyel- veké , s igy gondolataink rythmusza is rövidebb.

Legjelesebb költőink , hexametereiben is láthatjuk, hogy nem tudták eszméik egységét egész ) ; ütényen keresztül ki- toldani, s gyakran a negyedik vagy >dik ütény végére pon- tot téve, igy a erssor közeit' 1 uj eszmét kezdettek el, s vit- ték át folytatólag a más verssor iitényeire, miáltal az olvasó figyelmi' üétzilá'ják.

Ell. nben az ált , használt H"gy 'ttényes versnemek-

>en minilig a norok »v Í u végződ'! a gondolat egy szaka, min- den eg vagy két sor y'géri; szünjegyet vagy pontot tehetni, » lia egy' ^ t ellenkező élda jön is elé hőskölteményemben, va-

ósággal. zen forma közt, hatalmamban állott volna azt is ki- terülni ; de én ott hagytam öszszehasonlitás végett.

Versezetem e szerint nem egyéb mint a latin vagy gö- rög hexameterek (hat ütényesek) szabályai szerint felállított tetrameter (négy ütényes), azon eszmék elfogadásával az egyes Itényekre nézve, melyeket a magyar költészetben kifejlődve ta- áltam.

T a r t a l o m

Lap.

A Rabonbánok tor-hona . ¹

Jolán: ^{2 7}

A Barnavitéz 61

Adorján álma , . . 81

A pályadal , . 101

Az örjöngö Zoa . . 117

A szép bissen nö , . . 153

A századik koponya , . . , . 195

Örlecz vára 215

Zabrán dala ^{2 6 1}

Zoa hire ^{2 6 9}

A Nemere szele 9

ELSŐ KÖLTEMÉNY.

A RABONBÁNOK TOR-HONA.

H A T ÉNEKBEN.

E L S Ő É N E K .

Reszket a fáknak lombja az ormon, S méla neszében, a liolil fényénél, Suhogó Arnyak rémzaja liallszik.

Eltűnt bősek viszszamerengő Fénye vagy-e te oli szent holdsugár, És te oli éjjeli szél, a k i k n y t a k Méla sóhajtásából lettél? —

Hányan éltek a hoszszu időben, Kikről mitsem sejt az utókor ? Nyugszanak ök eme forgó földben, Mely siitekezve a nap fényénél, Oldalait kényére pirítja.

Jól lakozott ezrek vérével, Gyomrában sírok, csatatérek Csontjai mélyen elfeketedve

Nyugszanak . . . . ah de virágos térén Bájoló arczok s rózsák nyílnak.

A szerelem, boldogság s bánat Járnak a felszínen kart öltve, Vígan érzi a lányka szerelmét, Vigan űzi az ifjú kalandját.

Ifjak! lányok! boldog időtök Napjaiból egy szempillantást Ad jatok át a mulandóságnak , ., Melyben jussanak ök eszetökbe,

Elfeledett de dicső ősinknek Arnyai, kik fölkelnek a dalban A te korodról, hős Z a n d i r h á m , Zengedez ajkaim egyszerű hangja.

Ugy is én itt csak a régi időkből Újra kikelt élet vagyok, álmom Viszszavarázsol hős körötökbe:

Látom az ormozatos bérczeknek Sűrű ködében a várak tornyát, Látom a pajzsos hőst az avar közt;

Lángszemii hölgyek tündér á^jya Röppen elém képzelmiin szárnyán, Olyan bájosak, ugy mosolyognak, S én emlékezem ez alakokra . . . .

Nem halljátok a tárogatóknak Riadó hangját? nem ama zengést, Melyet a szél év-ezredek óta Hordoz a légben hoszszan végig?

Egy év-ezred előtt ragadá fel IIős Z c l e m i r n e k hártájáról Ezt a keserves bús liangzengést. — A mennydörgés, a riadó dalt Fárduczos A r p á d és Z a 11 d i r h á m Ajkairól tanulá el hajdon.

Köztetek élt egykor képzőiméin, Osi leventék, hős fejedelmek!

Anynyi dicsőt mond harcsaitokról, Rólatok és hős táboritokról, S én elfojtsam-e-azt a nagy érzést Mely nevetekre szivem gyúlasztja, És ne zenegjek a késő kornak Nem hallott dalokat hárfámon ?! —

Hol a nagy Küküllő ') szÖ£ vize habzik,

n

Szent berek állt ama t é r é i egykor, Melyre ma B o u d v á r - ) romja tekiut le.

') Foly im Udvarhely széken. Udvarhelytől 'II hegvláncz alján áll az ős várrom.

'tő r

*) A székelyek cziniere a magyar királyok korában med- ve-fő volt, a fejdclmek alatt valószínűleg újból vették fel az ős- to(k?t jelképző n a p o t s f e l h o l d a t , mely ma is nemzeti czi •

rünket képezi. ' • í

- - '

Most eke járja, a völgyet, az ös várt Bús feledés zöld hantja takarja.

Meszsze terült ki a szentelt erdő Illatozó hárs, tölgy, sima kőrizs S karcsú fenyők zöld lombú sorával.

Alabástrom-kő lóczák álltak A kavicsolt ösvény párkányán, Hol a kifáradt enyhre talála.

Benn kellős-közepén a bereknek Felleget érő épiilet álla

Vassal volt betetőzve sötéten Ámde felül ragyogó sugárú

N a p vala verve ki tiszta aranyból, S .fennebb félhold t i s z t a ezüstből Czimere népünknek, z á s z l ó n k n a k í . * ) Messze kitűnt a fenyők lombjából A r a b o n b á n o k tornya a nevével

E torony, ( t o r - h o n ) ez áldozat helye, Még hadas í r n á k által épült.

Alján álla H a d ú r oltára, Melyen a harczok előtt, s megtérve, Vagy a r a b o n b á n o k temetésén, Es a r a b o n b á n választáskor, Áldoztak, tárták meg a nagy t o r t . Számtalan apró hajlékocskák Álltak

a torhon karcsú ölében, Nyugoti oldalukon ugyan annyi Átfúrdalt alabástrom lappal.

E lapokon a r a b o n - b á n o k n a k (A nép főpapi fejedelmének)

Nevei voltak sorba kifúrva, A kik a sirnak ölébe pihentek, Mely a torony fenekét képelte.

Éjjel menve e hajlékokba, A midőn a hold fénye világolt

— Minthogy" nappal menni tilos volt — Látható löu hadas I m á k óta

Minden fejdelem ösneve sorban, A kifurott betűkön szétfénylö Holdnak ezüst színével festve.

Keleti oldala ama toronynak Napkeleten birt ily kőtáblát, Melyen .a-nap-sugár betűjével Mindig az élji népfőnöltnok Tiszteletes neve volt kijelölve.

Éji időn itt járni tilos volt. — Már tízszer süte föl a dicső n a p , Hogy sugára nem irt a toronyba^

B o u d h á m hajlékába a hold süt Tiz napok óta ezüst fényével. *)

A raboabáni torony környékét Tágas térség folyta körül be, Hol keleten a/, imádott napnak, És nyugotou a sugáros holduak Oszlopos ima-liajlélcai álltak.

A rabonbáni toronyt környezve Áll vala hat pompás kőoszlop, Melyre a hat törvény volt írva:

A s z é k e l h u n o k ős törvényi, S nevezők özeket: „Kő v é r féknek.

Körbe futott a berek ezeken túl, Át átmetszve köveit ösvénytől, Melyek kis imolákhoz nyúltak, llül a berek r a b b o n j a i laktak:

Os eleink buzgó papi rendje.

Készületek közt nyüzsgő a papság A rabonbáiii torony közelében, Egy tanunélküli éjféltájban.

Mái' tiz nap előtt l^unyt. cl Boudhám rabonbán

Négy r a b b o n közelit a toronyhoz, Vállán nagy kö-pajzsot emelve, Melybe kanóczok voltak szúrva Napfénytől gyújtó üvegekkel.

Több r a b b o n szét jára a körben, Kémektől megvédni a tájat.

Az izmos kőtábla vivőket Hoszszu szakállú M a g o r vezető el A rabonbáni torony nyitjához, Melyet föltárván, odalettek.

Senki se látta a kéterdöknek Népe közöl, a midőn ama kőpaizs Elhelyezve a r a b b o u o k által Négy-szög résben foglala helyet, Ott hol tegnap-elött B o u d h á m n a k

Kőpajzsát ragyogá be a napfény.

MÁSODIK ÉNEK.

M i vagy oh hölgy, uűböl allcóta téged A végzet keze annyi kecsekkel?

A liliomba s a rózsa virágba Eletet érzést önte a végzet, S szép kezed igy alakult egy habbá.

Holdfőny.t s napsúgárt elegyite, S átszővén ezzel a kis emlényt,' És a menyország egy sugarából Közibe oltva a szellem báját, >' Alkotá szép szemed égi világát.

Lángcsókot vegyitett a csigának Véribe, melylyel a bibort festik, S ajkodat ezzel megpirította;

Rejte szivedbe delejt, s rejtett a Férfi szivébe vasat, hogy utánad Vágyva törődjék, vágyva sovárgjon!

Sűrűn kezde a népség gyűlni A szent helyre a hold fényénél.

Távolról csapatok közeledtek.

A székel t r i b u s o k daliái Jöttek a távol vidékekről A rabonbán-jelölés napjára.

De a kik ottan minden tájról Gyülekezőnek, a harczi leventék, És kik azóta le mostanig éltek, Nem láttak soha oly deli hölgyet, Mint a minő most halk suhogással Megjelenők a torony környékén.

J o l á n n a k nevező el az elhunyt

íl

B o u d h á m a csoda kellemii lánykát, Igy nevező szív-jóságáról,

És ön gyermekekint nevelő fel.

Ám pedig ö nem volt a rabonbán Overmeke, s nem született e hazában, A b e s e n y ő k * ) ellen harczolva Fejdelmök feldúlt várából

Hozta magával B o u d h á m hajdon, Feltűnvén csoda nagy szépsége A kicsin elrémült gyermeknek.

Szép vala J o l á n , szép a minőt szem Ezered évben egyszer láthat.

Már is ezer sziv lángolt értté, Mert a ki látá, olvada báján.

Z a n d i r h á m is a lányt meglátta, IíCghösebbje a hét erdőknek, H a d a s í r n á k fö-iovéréböl

Nagy nevii magzata Z a n d o u r hősnek.

Bánatos arczal jött a leányka, Fátylán rezge a hold lágy fénye S viszragyogott köny-gyémántjában.

Éjfél után eljött a keserves Imádkozni az elhúnyt jókért A h o l d i s t e n e egyházába, Mely a berek, nyugotán tündöklők.

Eljőve J o l á n is mély gyászban Hogy B o u d h á m o t megsirassa, Második atyját, jóltővőjét, Ki a torony mélyében aludt már, S holdfény irta nevét köpajzsra.

Behatván a komor egyházba, Mely kékes rőt fényben úszott Az örökégő oltártüztől;

Földre borúit, s zokogó hangokkal Igy imádkozők angyali ajka :

Oh halovány hold szende világa!

*) Besenyők, Bisseni: régi nép az alduuai tartományokb.'m.

1 **

Melyen B o u d l i á m felszárnyalt már, Vidd a dicsühez, súgáriddal,

Áldozatát epedő kebelemnek.

Szépek légyenek álmai ott fenn, Mig majd újra felébred a napban S viszszarepiil súgárin e földre. — Oh halovány hold fénysúgára, Tárd ki előttem is égi világod S adj a halálban nyugtot a vérző Árvának, kinek elhala gyámja!

Igy zokogott bájhangja a lánynak, És közelítve a szent oltárhoz, Ilattyugalambot, szárnyaszegettet, Ilelyze az oltár hamvvedrébe.

Egy briliántos gyíirii világlott Szárnya alatt a szelidke galambnak, Végső kincse az angyali hölgynek;

Azt is az istenek oltárára Szenteli most szíves áldozatául.

Még egyszer leborult s B o n d h á m é r t Könyei ismét megeredének.

Ekkor az oltár zárt kebeléből Tüzkoszoruk szines karikái Törtek elé s a komor egyháznak Boltozatán végig szikráztak.

Jel vala ez, a szolid hölgy hátrált S a tubusnál foglala helyet Meghallgatni az égi igéket. —

Bájos sípok lágy szava zendült, Olyan igéző , oly kábító,

És egy rezegő titkos, hang szólt:

Könyeid árjai szűnjenek oh hölgy, És ne esengj, ne esongj a halálért.- Még az örömnek rózsacsoportja Most nyílik szived ösvényében,

Élni születtél s erkölcsöddel Bélda adóként járni a nők közt.

Menj haza árvák atyja az isten,

Vessd le a gyászt és nemzeti díszben Várjad a támadó nap súgárát.

Elbájoltan az égi igétől, Melynek bárha nem érté ezélját, Benne az ég kegyeit gyanította:

Tért a kecses hölgy B o u d v á r á b a , B o u d h á m gyászoló nője lakába.

Csakhamar im megnyílik az oltár, Az ősz furtii M a g o r halk csönddel Közeledik zsámolya elébe,

S szóla megállva az oszlopok alján:

Már tizenöt szép éve repült cl Jóslataimnak e szent egyházban S még soha oly bájjal tele hölgyet Nem láthattam e bérezi hazában!

Szende imáján lelke virágzik, Bájoló hangján hárfák dalja.

Nem vala szebb, nőm sem, a hitetlen, O a kiért A t h é n t oda hagytam;

O z i r r a l kapván szerelemben, P e r s i a ragyogó istenjével, Kit titkon házamba fogadtam, Megvetvén a keresztény törvényt Ah mint fája a feldúlt érzés, Uldözc az, s itt lön menedékem, Hol a n a p o t s h o l d a t tisztelvén O z i r i s és I z i s neve nélkül, S fényökben a teremtöt áldva, Dult szivem enyhet nyert a hit által.

De e leányról, ö jut eszembe Nőm a csalárd Z e n o b i a , s ilykor Felzúdulnak régi keservim.

Anynyi hasonlat közte s a nö közt, Anynyi varázs báj mind két arezon. — Halj meg oh lány, mint szived ohajtá, Hogyha talán e mosolygó kellem Valakinek majd anynyi keservet, Anynyi aehéz kint hozna szivére,

Menynyit lelkem türe e nőért. — Szóla M a g o r , mialatt a mederben Röpkedezö kis szende galambot Megragadá és megvizsgálta.

Megpillantva a fénylő ékszert, Láng futa végig hervadt arezán S fél ájultan hulla a földre.

h a r m a d i k é n e k .

A közelitő hajnal fénye

Nem piritá még a hegyek ormát, S a szentelt berek árnyai közt már Hemzsege nagy sokaságban a népség.

Öszszejövének a héterdöknek Bajnoki, fényes harczi ruhákban.

A l r a b o n f c á n o k , fő- s a l g y u l á k S h a r c z á s z o k vezetése alatt szép Kenddel foglala helyet a tábor A rabonbáni torony körtérén.

Gyülekezének a héterdöknek Kecstele hölgyei diszpompával, Kellemeik, ragyogó szépségök A daliák sziveit gyúlasztván , Mig ingerlő mozdulatokkal Karzataikban elhelyezkedtek.

Itt vala már is a székel földnek Minden kékszeme, ragyogó arcza;

Csak J o l á n nem volt a csoport közt.

Megjött Z a n d i r h á m is aranyos I'ánczélban, de mogorva kedélylyel;

Nem derűiének az ifjú vonási, Bár sok hölgy szeme lobbana rája:

Mert ha a karzat rózsaedény volt, Ámde a legszebb rózsa hiányzott.

A rabonbáni torony közelébeu Alla tizenkét máglya körösded, Nagy részét külkörbe szorító Az inneprc tolult népségnek.

Minden máglya körül két r a b b o n

(Igy nevezek a papot) állott őrt.

Vállát kék bársonyból ezüstös Csillaggal himzett ruha födte, Sürü redőkben földre lefolyva.

Egy csapat ifiu hös, liárfákkal Foglala a torony erkélyén helyt, IIös Zelemirre az ihlett ajkú S lágy liárfáju dalárra figyelve.

Begyülvén az egész szép nemzet Meggyújtattak a máglya csoportok, Megzendültek a nyájas hárfák, Imát kezde a dalnokok ajka, Melyet utánok zenge a népség.

Igy zengett pedig a riadó.dal: * ,Gyászba borult sziwel B o u d h á m o t Siratjuk napok óta nagy ég,

Ez a búsongó nemzeti bánat Áldozatunk hös tetteiért.

Elragadád öt, kit a csatákban Anynyi vihar köztt véde kezed;

De a letűnt fény újra kitámad A komor éjnek álma felett. — Oh mutasd ki a népnek egén is Kiben a honnak hajnala kél.

írd fel a napnak szent sugarával:

Ki a rabonbán, ki a vezér ?' Igy zengett el a dalnak imája;

Mély csendesség lepte a tájat , S inie M a g o r igy kezde beszélni:

Földre boruljon minden lélek, Várva az isteni szent szózatra. — Büszke szerencse leszen ma a hölgygyei, Kit az egek szava arra jelöl k i , Ilogy a toronyból a napsugárnak Igéit lekiáltsa a néphez. — Istoneink a szerencsés hölgyet Adjátok hírünkké nevével!

Földre borult az egész nagy népség

Várra az isteni szent igére. — Zengeni kezde a dalnokuk ajka.

Fölkerekedtek a máglyák égö . Lángjai tüzszikrákat szórva, 3 tíízfénynyel beragyogva a földet, Melytől a holdfény elhalványult . .

A barom-áldozatok nagy füstjo Összeölelkezvén a gomolygó Felhőkkel befedezte egész tért.

És im a füst-felleg közepéből Tfízkarikák szikráztak, a szirton Tánezoló zergefiak módjára, Jobbra és balra szökellve sebessen, Szerte szaguldván körkarikáliban S szórva a nép arczára varázsfényt, Mig a magasból egy érczes hang IIárom»zor harsogta ki J o l á n t . A leborult nép felkele ekkor, Oszlani kezde a fűst is a nyári Felhökkint melyet szelek űznek, S ősz Magor érez szava hallszék ismét

Imák népe! a mennyrázó ur Ugy akará hogy J o l á n légyen Szent akaratjának tolmácsa:

Jolán, kit maga B o u d h á m s nője Lányukként nevelének erényben.

Őseiről a leánynak nem zeng Dalnokaink dics-adó hárfája;

Gazdagságáról se beszélnek Pásztoraink tündéri regéket.

Szende virágként fejledezének Szellemi lelki tökélyei titkon . . . Ám kinek élt: isten szereté öt S megkoszorúzta kegyével a szendét.

B o u d h á m nője siratva halottját, Nem vezeté J o l á n t le körünkbe, És tehát illendőnek látom Hogy nőink diszes_] seregéből

Egy küldöttség menjen utána S hívja körünkbe az égi kegyenezet.

ígyen szóla M a g o r az öreg pap, S rögtön a nük közül egy küldöttség Z a n d o u r nője alatt alakulván, A résen álló daliáknak

Ilarezszekerén eltűnt a berekből.

NEGYEDIK ÉNEK.

Busan ül vala J o l á n , özvegy B o u d li á ni n ó kórágya körében, Vigasztalva a búslakodó nöt.

Ilallgata közben a távoli zajra : A hárfákra s a szent énekre, Mely mint távoli szellözengés Hallatszék a berekből a várba.

Szép vala J o l á n , szép a minőt egy Század szül a művész ecsetének, Fájdalom és bús részvét úszott Tiszta szemének kékségében;

Öszliangzatlan méla keservét Bájjal emelte a fénylő öltöny, Melyet a vallás, melyet a jóslat Égi parancsa ruházott rája Ellentétül szivgyászával.

Igy várt, maga se sejté mit várt ? A midőn harcz-szekerek zörejében, Mely Boudvárlioz mind közelite, Végre a nök küldöttjei jöttek. —

Kellemes hölgyek tündér fénynyol Elöntött disz-öltözetekben.

Gyémánttal ragyogó pártákkal Aranynyal áthimzett fátylokkal Jelenének meg fénypompában.

Ám J o l á n k a az egyszerű gyermek Még is legszebb volt a csoportban.

Kipiruló arczczal hallgatta Z a n d o u r n é szavait a szolid hölgy, S tartalmát felfogva szivével Házi oltára előtt leborult és

Halk imát rebegett szelid a j k a : Oh mivel érdemlém e kegyelmet Hold és nap kegyes istene tőled?

Hogy nevemet halmozva kegyeddel Megörökitsed a lágy liárfákon, Vár-hölgyelc s pásztorfiak ajkán;

Oh mivel érdemlém e kegyelmet Hold.és nap kegyes istene tőled?!

Igy szólott reszketve örömtől S még ujabb kéj vára szivére, A midőn a hölgyek seregéveí Végig lengve a vár lépcsőkön Z a 11 d i r li á m o t látta utána Várni ezüstös harczszekerével.

A deli hös szép arcza kigyúladt Megpillantva a bájtele hölgyet S felsegité öt karezszekerére, Csata-látott vas karja remegvén.

Felsegité Z a n d o u r n é t utána S megcsapkodván harezparipáit, Lefutó csillagkint robogott el.

Ot követé sok liires bajnok

M i k o v , A d o r j á n , Z a b r a n , U s p ó l a Kiki saját szekerének kedves

Terhével tova tűnve sebessen.

Igy haladának a térnek tartva, Hol a csoport nép várakozással Függesztő szemeit B o u d v á r r a , Mig Z e l e m i r száz liangzatu húrjait Hangolgatta a lágy hárfának, J o l á n t dallal elfogadandó.

Látható is lön már a közelgő Z a n d i r h á m ragyogó szekerében, ' S pár perez sem tüut el a homokból S J o l á n a nőknek környezetében Elfoglalta kitűzött helyét.

Hös Z e l e m i r fogadá cl a lánykát A nép óljene közt lágy dallal.

Idvezlégy szelid arezok lánya!

Választottja uagy isteneinknek, Egi virágszál fűidre leszállva, Disze hazánknak, álma szivünknek!

Boldog azon bölcsőnek fája, Melyben anyád keze riugata téged;

Boldog e század azon órája Mely lehozá ragyogó szépséged.

Áldás és üdv jár az erénynyel, Boldogság és csönd a kebelben;

Enyuyi varázszsal, szellemi fénynyel Méltó lévé? hogy az ég kiemeljen!

Igy zengett Z e l e i n i r szelid ajka, Kisérvén a leánykák égő

Szemsúgárral a szép kezű lantost, Mig mindenki a dalt betanulta — S elterjedt az az erdők löldjén.

/

ÖTÖDIK ÉNEK.

ÍJ j máglyákat raktak e közben, S hattyú fehér harczméneket hoztak Áldozatul a közelgö torra,

A felszentelés nagy torjára.

Zamatos borral telt tömlőket Vittek Hadúr oltára elébe S megtölték a fehér kü-medrot, Egy mély és nagy terjü medenczét, Mely Hadúr temploma közepén állott.

Künn ez alatt nagy nemzeti ének Zaja között zengettek a hárfák , Az uj máglyák lángba borultak S a rabbonoknak sorge M a g o r r a l , J o l á n h o z közelite dalolva.

Inte M a g o r Z a n d o u r nőjének, A ki J o l á n t karján levezette.

Igy haladának az ősi toronyhoz.

Még nyugoton hold fénye világolt, De keleten a pirosló hajnal

Már hirdette a nap közeledtét;

A rabbonok a toronyajtótól Viszszasiettek a máglyák mellé, S imákat rebegének az éghez, Melyeket olykor dal váltott fel, Mennyrázó dal egész nép ajkán.

J o l á n , M a g o r s Z a n d u r n é körében, Síri sötét kis lakba jutott már,

A torony tömkcleges keblében. — lius holdfény ragyogott be e lakba Egy likacsos kötáblán által, Mely nyugoton állt álfúrdalva

Scytha betűknek formájúra, S a repedésem átfe'nylö hold Fénybetüjében ez igék égtek:

H ö s h a d a s I m á k s í r e m l é k e . — í r n á k volt a legelső rabonbán, Ősi királyunk A t i l l a utódja.

Innen más kis lakba nyitának, Ennek sem vala ablaka, fénye, Csak repedései, melyek a holdfény Sugarával B o u d a N a b o u f i á n a k Emlékét ö r ^ nagy időkig.

O vala í r n á k székörökösse, O alapitá Boudvárt hajdon, Melynek romja nevét ma is őrzi.

Igy haladának a sűrű lakokban, Olvasván a rabonbánoknak Holdsugár n evőket korrendben, Mig elvégre B o u d h á m neve tűnt fel, Itt J o l á n szive eltelt búval,

S szép szeme könyei felfakadának, Földre borult s zokogott búshangon.

Lányka ne sirj, szólt az ősz rabbon, Közsorsunk a halál e világon.

Minden mint a köd ugy oda lészeu.

Népeket elnyel a föld tág gyomra.

Arezod bája is elvirul egykor, Melyen könyeid harmata leng most, Termeted ifjú kelleme bája

Elted napjaival elenyészik . . . . Hisz ez a föld is az égbe mosolygó Csillagok ezrével od;i lesz majd!! — fíyermekem ! lásd e kihunyt öseknek Egykor e sirtorony ősi falára

Keleten volt felirva nevök s most? — Most kőpajzsukon holdfény reszket. — — Mint eme faltól a másikig, olyan Szűk ez az élet a bölcső s sir közt.

Es csak is ilyen zárt lak egész fold Ahoz az égi hazához mérve,

Hol n dicsőbb léteit folytatjuk.

Szent atya! ah, szólott a leányka, Lángoló arczczal, tünde szemekkel — Mit mondái a dicső életről ?

Nem alszunk e nagy álmot a holdban Más eszmék ezek mint miket itten Ajkotok hirdet az oltároknál Kis korom álmai jutnak eszembe, Egy ragyogó íényoltárt látok, Melyen millió fáklyák é g n c L S szellemek élnek a föld é ^ e g közt Köz vetítőül, nem a nap és hold. . Látom anyámnak halvány arczát, Melylyel atyám vesztét siratta, Térdre borulva egy isteni képnél, Melyet ö Messiásnak nevezett . .

Iligyjed oh fényes lelkii leányka Azt mit a természetből érzesz:

Istenhez vezet minden a mit látsz . .. Ámde a napnak fénye közéig már, Nagy kötelesség vár mostan rád, Lépj be a lépcsőkön a terembe, Síri sötétet lelsz, de ne rettegj — Tüzkarikák és nagy robogás közt Átfog törni a nap a köpajzson, Es a midőn a betűknek igéit Látod a fényragyogó sugárban , Zárd föl a nyugoton álló ajtót, Es a mit olvastál a sugárból, Élénk hangon mondd ki a népnek, Nékünk nem szabad együtt meitniink Most ez órában az é l e t t e r m o Csak is előled nincs elzárva.

HATODIK É N E K

Belépett Jolán, mialatt künn A máglyák tüze felharapózott, És ezer ajk^ft-czhangja zcnegte:

Küldj oh Hadnrl bátor fejedelmet, A ki orozlány a csatatéren, Szende galambfi az áldozatoknál, És a tanácsban férfin légyen.

Kútfeje éltünknek , ragyogó nap, Süss le az áldozat ős tornyára S lángbetüiddel az ég tetszését Hü népednek oh add tudtára.

Igy zengettek a dalra a hárfák S éle egész nép várakozásban, Mig keleten a nap égető fénye Felragyogott tiizpompájában.

Sugdos a szomszéd szomszédjához, Kiki előre az ég akaratját Sejteni s megjósolni óhajtván.

Ö r l e c z e t awagy O p o r t vélé ez , Mig ama Z a n d o u r t s deli T i b o r c.z ot.

Ámde a többség Z a n d i r h á m o t Esdekelé le az égi kegyektől;

O és Z a n d o u r, a hös deli atyja, I m á k legegyenesb maradéki, A hatalomra föjoggal birtak, Az első k ö y é r t r e felirott *) Ostörvény erejénél fogva. — Az ösz Z a n d o u r nagy nevű bajnok,

*) A székelyek íístörvényei kövértre valának kimetszve, pontjai egyeznek a magyarok alaptörvényeível.