V A L L Á S I , N E M Z E T I É S A L K O T M Á N Y O S K Ü Z D E L M E K .
1. A vallási mozgalmak és a török veszedelem befolyása a nemzeti szellem ébredésére.
Bod Péíer-nek H i s t ó r i a H u n g a r o r u m e c c l e s i a s t i c a , c z . m ü v é b ő l c s a k ú j a b b a n j e l e n t m e g a f o l y t a t á s . ( K i a d . Bauwenhojj' é s Szalay. I I — I I I . k ö t . ( 1 8 9 0 ) . A 1 4 9 . é s 1 5 0 . l a p o k o n e m i i t e t t m u n k á k a r e f o r m á c z i ó t ö r t é n e t é r ő l , a z i r o d a l o m t ö r t é n e t r ő l , a z i s k o l a ü g y é s n y o m d á s z a t r ó l l e g n a g y o b b r é s z b e n e f e j e z e t h e z i s s z ó l n a k , E r d ő s i J á n o s r ó l 1. Jancsii c z i k k e i t a F i g y e l ő b e n ( 1 8 7 9 ) . T i n ó d y é s I l o s v a y r ó l 1. Szilády R é g i m a g y . k ö l t . t á r á t ( I V . é s V . k ö t . ) . Bogisich, A r é g i m a g y a r z e n e ( A k a d . é r t e k . ) . Beöthy, A z I . m a - g y a r p o l i t i k a i s z í n m ű é s k o r a ( S z á z a d o k , 1 876 ) . Fraknói V., A h a z a i é s k ü l f ö l d i i s k o l á z á s a X V I . s z á z a d b a n ( A k a d . é r t e k . 1 8 7 3 ) . U . a z , R é v a i F e r e n c z , n á d o r i h e l y t a r t ó é s fiainak h a z a i é s k ü l f . i s k o l á z á s a ( A k a d . é r t . 1 S 7 3 ) . U . a z , A d a l é k o k a h a z a i i s k o l á z t a t á s h o z ( S z á z a d o k , 1 8 7 5 ) . U . a z , M a g y a r o r s z á g i t a n á r o k é s t a n u l ó k a b é c s i e g y e t e m e n ( A k a d . é r t . 1 8 7 4 ) .
Ábel ·/., Mokos Gy. é s Schrauf, M a g y . t a n u l ó k k ü l f ö l d ö n . I . k ö t . J e n a . I I . k ö t . B é c s . Hellebrant c z i k k e i a T ö r t . T á r b a n 1 8 8 6 — 8 8 é s a S z á z a d o k b a n .
Molnár Antal n a g y m ű v e : A m a g y a r k ö z o k t a t á s t ö r t é n e t e a X V I I I . s z á - z a d b a n . I . 1 8 8 1 . r é s z b e n i d e i s s z ó l . . S z i n t ú g y Kis Aron e m l . m ű v e . M o n o g r á f i á k e g y e s r é g i b b t a n i n t é z e t e k r ő l , í g y p l . Ipolyi Arnold, A n a g y - s z o m b a t i i s k o l á r ó l ( X a t - h , S z e m l e , 1 8 8 7 ) . Weiscr d o l g o z a t a a m . k a t b . t a n ü g y r ő l ( K a l o c s a , 1 8 8 5 ) . Hlatky J. é s Schröder, K ö r m ö c z b á n y a v á r o s p r o t g y m n a s . t ö r t é n e t é b ő l ( P r o g r . é r t e k . 1 8 9 4 ) . Palesò J., A k é s m á r k i e v . l y c e u m t ö r t . ( 1 8 9 3 ) . Koncz J., A m a r o s v á s á r h e l y i k o l l é g i u m t ö r t . 1 5 5 7 — 1 7 1 8 ( P r o g r . é r t e k . 1 8 8 4 ) . Kemény L., A r e f o r m á c z i ó K a s s á n ( 1 8 9 1 ) .
Farkas B., A k a s s a i g y m n . t . ( P r o g r . 1 8 9 4 / 5 ) ; Jurkovich E., A b e s z - t e r c z e b á n y a i g y m n . t . ( P r o g r . 1 8 9 4 / 5 ) ; Vlahovics E., A t r e n c s é n y i g y m n . t·. ( P r o g r . 1 8 9 4 / 5 ) ; Tóth / . . , A r o z s n y ó i g y m n . t , ( P r o g r . 1 8 9 4 / 5 ) ; Teutsch,,
D i e S i e b e n b ü r g i s c k - S á c h s i s c h e n S c h u l o r d n u n g e n l . k ö t . 1 5 4 3 — 1 7 7 8 ( M o n . G e r m . P e d a g o g i c a , . 1 8 8 8 ) . Bihari P., A l t a l á n o s é s h a z a i m ű v e l i s é g t ö r t é n e t . I I . 3 5 3 . Szabó K., R é g i M a g y . K ö n y v t á r I . é s I I . Szalay Ágoston, 4 0 0 m a g y a r l e v é l 1 5 0 4 — 1 5 6 0 ( 1 8 6 1 ) . Deák Farkas, M a g y a r h ö l g y e k l e v e l e i 1 5 1 5 — 1 7 1 9 ( 1 8 7 9 ) . Ipolyi Arnold, R i m a y J . á l l a m i i r a t a i é s l e v e l e z é s e 1 8 8 7 é s E g y m a g y . k o n v e r t i t a ( V ö r ö s m a r t y ) t ö r t é n e t e . 1 8 8 5 . fíiedl Fr.,
A m a g y . i r o d a l o m f ő b b i r á n y a i ( B u d a p e s t i S z e m l e , 1 8 9 3 , 2 0 4 . s z . ) . —
Kvacsala c z i k k e a S z á z a d o k b a n ( 1 8 9 2 . 7 0 9 . )
Hazánkban századokig a katholicismus volt a civilisatió;
nak dajkája, főemeltyűje nemzetünk fenmaradásának és hazánk
Trotesl. írók és
•érdemeik.
IKath. irók és érdemeik.
Tinódi.
Ilosvay.
Székely.
Heltai.
A társadalmi és mindennapias élet magyaroso- dása a városok-
ban.
Tanügv.
nagyságának. Katholikus papok voltak nemzetünk tanítói, tör- vénytudói és tudósai, latin nyelvük pedig az egyetlen kapocs a nemzet és az általános európai műveltség között. Már ezekből az okokból is hálával tartozunk a katholikus papságnak. De épen oly kegyelettel viseltetünk a protestan tismus és képviselői iránt, mert a protestantismus volt hazai műveltségünk újjá- születésének egyik előidézője és mert a protestáns papok és tanítók többet tettek nemzeti irodalmunkért, mint valamennyi nagy királyaink együttvéve. Ok emelték a latin helyébe a magyart iro- dalmi nyelvvé. Protestáns ember, Erdősi János, írta az első nyom- tatásban megjelent magyar nyelvtant. O az, ki már 300 évvel Kazinczy előtt alkalmatosnak találta a magyar nyel- vet hexameterekre. Kivüle Heltai Gáspár és Károli Gáspár fordították le a protestánsok számára a bibliát. Egyúttal meg- indult a vitairodalom is, melyben prot. részről főkép Melius Péter, Dávid Ferencz, és Bornemisza Péter tűntek ki. Finom- ságot ugyan nem találunk müveik hangjában, de akkori- ban világszerte kíméletlen pártszenvedély jellemzi a theologiai irodalmat.
A katholikus írók feleltek e támadásokra; versenyük fel- kelté a nyelvünkben szunnyadozó erőt és új szavakat kellett feltalálniok a theologia és a bölcsészet fogalmainak kifejezésére.
E téren Verancsics Antal, Liszthy János, Telegdi Miklós és Oláh Miklós katholikus főpapok jeleskedtek. Mindezeken túl- tett azonban Pázmány Péter, ki tőről metszett magyarságával a magyar prózát teremtette meg. O az első, ki magát a nép nyelvét egész eredeti frisseségében, tősgyökeres közmondásai- val vitte be az irodalomba, a mivel balhatatlanná tette nevét.
Legkitartóbb és legmunkásabb prot. ellenfele Alvinczi Péter, kassai pap volt.
E korban tűnt ki továbbá Tinódi Sebestyén, az utolsó «ig- ricz», költő és történész egy személyben; Ilosvay Péter, ki a Toldiról szóló mondákat versekbe foglalta; Székely István és Heltai Gáspár, kik az első magyar világkrónikát és hazai történetet írták meg. E korban indúlt lendületnek tan- költészetünk is, nemkülönben törvénytudományunk és lyrai költészetünk (b. Balassi Bálint, a magyar műdal teremtője).
Legrégibb színművünk is e korból való, nemkülönben néhány becses emlékirat és számos magyar levél.. A magyarosodás szelleme még a német czéhek körében is elterjedt, melyeknek magyar tagjai külön testületté kezdtek szövetkezni és magyar nyelven szerkesztették czéhszabályaikat. Még tősgyökeres német városokban is lassan-lassan magyarul kezdik a jegyzökönyveket szerkeszteni. E korból (1560-ból) való még a legrégibb reánk maradt magyar kártya is.
A reformáczió egyik legáldásosabb hatása a tanügy terén észlelhető. A protestáns térítő nyomában a tanító járt, kisére-
"tökben pedig a. biblia és a nyomda. A mi az iskolákat illeti,
"kétségkívül, hogy a tanszabadsággal járó szellemi élénkségnek [köszönhetjük azt a nagyszámú iskolát, mely nálunk a XVI.
/században alapíttatott. Ezeket elemi iskolákra, gymnasiumokra
•és főiskolákra oszthatjuk fel. _ A protestánsok tanügye eleintén túlszárnyalta a. ka- [a^aSyenS0k
tholikusokét. Az alkalmazott tanítók gyakran külföldi egyete- ° :meken járt egyének voltak és a protestáns gymnásiumokat is
külföldi mintákra rendezték b e ; a latin, görög és zsidó nyelven kívül legtöbb helyütt a dialektikát, rhetorikát, arithmetikát, physikát és ethikát is tanították. A tanítványok külön törvény alatt állottak. Szegényebb tanulók úgynevezett convictusokban ingyen élelmezésben részesültek. Mulatságokban sem volt hiány, a tanulók pl. vallási és történeti tárgyú színdarabokat adtak
•elö, Gál napján pedig kakasviadalt rendeztek.
Mihelyt a katholikusok észrevették, hogy a protestáns isko-
Iák az övéiket számban és eredményben túlszárnyalják, saját ' "
iskoláikra több gondot kezdtek fordítani. Az 1560. nagyszombati :zsinat meghagyta, hogy minden katholikus községnek legyen meg a maga elemi iskolája. A magasabb tanintézetekben azonban a tanárok nem valának ez idő szerint oly jelesek mint a protes-
táns intézetekben. — Katholikus főiskolák, melyekben a theolo- Főiskolák,
.giát és bölcsészetet is előadták, csak Nagyszombatban és Sellyén léteztek; protestáns főiskolák és kollégiumok pedig Debreczen-
ben, Sárosjiatakon, Pápán és Brassóban. A fősúlyt mindenütt " - a hittudományra, a görög, latin és zsidó nyelvre fektették, de
a szabad művészeteket is tanították. — Az unitáriusok főiskolája Kolozsvárott virágzott. .
A tannyelv akkoriban egész Európában még a latin volt. Tannyelv.
Folyékonyan latinul beszélni és helyesen írni, ezt tekintették
•első kelléknek úgy a tudományos, mint politikai pályán. A kez- dők nehézségein latin és magyar nyelven szerkesztett gyakorló-
könyvecskék és szótárak segítettek. Iskolakönyvekül többnyire iskoiakönyvek.
külföldieket használtak; később azonban magyarok is írtak tan- könyveket. Heltaitól megjelent pl. egy latin, Hontertől egy görög irálytan; magyar nyelvtanokat írtak Erdösi és Dévai Biró Mátyás, földiratot Honter. A hazai történetet azonban sehol sem tanították.
A tanítók anyagi ellátását az illető város vagy község, fő- ^,"ítok hely~ pap vagy főúr alapította meg, esetről esetre. Az ellátás rend- "
szerint évi fizetésből, a tanpénz és az egyházi szolgálatok után járó díjakból állott. A XYI. századból fenmaradt adatok szerint a nagyszebeni tanítók részesültek a legnagyobb fizetésben;
100 forint, 3 bordó bor és 25 köböl búza; a legkisebb fizetés 6 forintra rúgott.
Magasabb kiképeztetést óhajtó ifjaink, nevezetesen a gaz- Külföldi iskoiáz-
•dag főurí családok sarjai külföldi egyetemekre tódultak. Buzgó la,as'
kath. és prot. főpapok és főurak, nemkülönben egyes városok alapítványok útján gondoskodtak e külföldi iskoláztatás elő- mozdításáról. E tekintetben különösen a Révai, Tburzó és- ülésházy családot illeti meg az elismerés, a városok közül Bárt- fát, Lőcsét és Selmeczbányát. Kimutatták, hogy a XVI. század- ban legalább is 3000 magyar ifjú látogatott külföldön főiskolát.
Nyomdák. A protestantismus hatalmas szövetségest talált a nyomdá-
szatban. E század első felében 18 nyomda működött a protes- tánsok érdekében, a század végén 10. Katholikus részről a bu- dai nyomda megszűnése óta (1541.) egy ideig egy sem műkö- dött, míg a jezsuiták nem állítottak egyet Nagyszombatban·
A XVI. századbeli hazai nyomtatványok száma felülmúlja a.
800-at.
éb^déseszellem irodalom és nevelés terén megindult versenynek a haza-
rc fias szellem ébresztésére gyakorolt jó hatása már a mondottak- ból is kitetszik. Ez a verseny a nemzetet nyelvében és nemzeti- ségében egyaránt erősbíté; ez ébreszté a kóros álomban szendergő
Török háborúk közszellemet és érdeklődést, hevületet keltett. De a XVI. század
1 ' műveltsége és irodalma hazánkban nemcsak a reformáczió ha- tása alatt állott; befolyt arra még egy másik tényező is : a tőrök hódítás. Ez a tényező is lendítő hatással volt közszellemünkre.
Tinódi pl. csak egykori eseményeket írt le, mivel meg volt győződve, hogy ezek a magyar nemzetben a török ellen tanú- sított vitézséget és hazafiságot fokozni képesek. A törökök ellen táplált gyűlölettel karöltve növekedett a hazaszeretet is, mely báró Balassi Bálint tüzes dalaiban is kifejezést talált. A bibliai történetekkel kapcsolatban mindjobban előtérbe lép a hazai, állapotokra való vonatkoztatás. Szívhez szóló énekek feddik a.
nagyok bűneit, siratják a haza nyomorát. Erős fajszeretet te- remti meg a Corpus Juris első kiadását is. Egy Szondy, egy Zrínyi példája hogy ne emelte volna a magyarnak nemzeti, érzületét és önérzetét? Szokássá lett, hogy a végvárakban levő magyar vitézek pogány ellenfeleiket lovagias módon párbajra kihívják. Még a kétszeresen sújtott jobbágyok is őrizték keblük -
ben a hazaszeretet szikráját. ' íme, hová fejlődhetett volna hazánk műveltsége, az ország-
feldaraboltsága és a török hódítás daczára is, ha le nem hűti, meg nem akasztja azt a következő korszak alatt a türelmet- lenség által szított meghasonlás és gyűlölet.
2. Az ellenreformáczió. A jezsuiták. A magyar főpapság.
Pázmány Péter. Térítések.
Rudolf uralma (folytatólag). 1516—1608.
Szalay L., IV. 397. Horváth, IV. 363. V. 1. Kerékgyártó, I I I . 166.
Sayous, H . 75. Fessler, IV. 61. Szalay J., I I . 154. Krones, I I I . 288.,
2 9 7 . , 3 1 7 . Hubcr, I V . é s a k é s z ü l ő f é l b e n l e v ő V . k ö t . M a g y a r é s E r d é l y O r s z á g g y ű l . E m l é k e k . Pázmány P. ö s s z e s m ű v e i I . k ö t . 1 8 9 4 . K i a d t á k
Bapaics é s Kisfaludy. Franki V., P á z m á n y P é t e r é s k o r a . 3 k ö t e t .
Fraknói V. P á z m á n y P é t e r ( T ö r t é n e t i É l e t r a j z o k , 1 8 8 6 ) . Pulszky Ágost,
P á z m á n y P é t e r ( B u d a p e s t i S z e m l e , 1 8 8 6 ) . Szlávik, K é p e k P á z m á n y k o r á - b ó l ( P r o t . S z e m l e , 1 8 9 3 ) . Zsilinszky Mihály, A. m a g y . o r s z á g g y ű l é s e k v a l - l á s ü g y i t á r g y a l á s a i . ( I d e s z ó l a I I . k ö t . 1 6 0 8 — 1 6 4 7 ) . K o r r a j z : Ipolyi
Arnold, V ö r ö s m a r t y é l e t e é s m u n k á i . 1 8 7 5 . . é s R i m a y é l e t e é s l e v e l e - z é s e . Schuler-Libloy e m l . m ű v e . Károlyi Árpád, I l l é s h á z y b ű t l e n s é g i p e r e ( O k i r a t o k : - T ö r t é n e t i T á r 1 8 8 2 — 8 3 é s k ü l ö n ) . Kroncs, Der J e s u i - t e n o r d e n u . s e i n f e R o l j e i n d e r G e s e h . U n g a r n s ( Ö s t e r r . - U n g . R e v u e , 1 8 9 2 s k ö v . ) . Károlyi Árpád, A 2 2 . a r t i k u l u s ( B u d a p . S z e m l e , 1 8 8 9 ) .
IV. Pál és IV. Pius pápa korában fogott a mind tanaiban, Hienrefomácaó mind fegyelmében megszilárdult katholikus egyház a reformáczió °r urop an"
okozta veszteségek orvoslásához. Vezérei szigorú fegyelmet léte- sítettek a papság soraiban; megállapították végkép a tridenti zsinat dogmáit; ujjá szervezték az inquisitiót, mely czéljának elérésére a kínpadot is alkalmazta. Akkoriban kezdé meg a jezsuita rend bárom földrészben, hallatlan szerencsével, pályá- ját, hatalmába kerítvén az irodalmat, a gyóntatószéket és az iskolát. Létérti küzdelem vette tehát kezdetét, melynek véres folyamában a protestantism.iis Spanyolország- és Itáliából vég- kép kiveszett, Francziaországban pedig csak nyolcz vallásháború és a Bertalan-éj okozta veszteségek árán bírta magát fen- tartani. Németalföldön Alba tizedelte meg aprotestánsok szá- mát és a déli német államokban hasonlóan megingott az új bit alapja; az északi német államokban ellenben, valamint Nagy- britanniában, Dániában és a skandináv félszigeten a protes- táns vallás megállotta helyét. Miután a XVI. század második felében és a XVII. század elején a felekezeti türelmetlenség és gyűlölet egyre elkeseredetebbé lett és a vallási ellentét a Habsburgház ellen irányuló politikai ellentéttel szövetkezett:
1618. ez a gyújtó anyag Európa közepén, Németország földjén fel- robbant és a 30 éves háború pusztulásába rántotta fél Európát, a mely nemzetközi harczban hazánknak is jutott szerep.
Az ellenreformáczió, mely minálunk is a jezsuita rend nevé- ^ hez fűződik, hazánkban Rudolf alatt öltött nagyobb arányokat, papságé Oláh Miklós primás ugyan még Miksa idejében, 1561-ben alapí-
tott Nagyszombatban kollégiumot a jezsuiták számára, a hol a rend azonnal iskolát nyitott, mely fényes külső eredményei révén nagy hírre kapott; de a kollégium és a· város 1567. elégett, és erre a jezsuiták 20 évig távol maradtak Magyarországtól.
Ezalatt Báthory István és Zsigmond Erdélyben adományoztak nekik több kollégiumot és Carigli Alfonz jezsuita mindenható tanácsosa lett Zsigmondnak, a ki őt akkor is magánál tartotta, mi- dőn az országgyűlés a rendet az országból száműzte. 1585. Vára- don rendeztek missiót, 1588. a túróczi gymnásiumhoz hívta őket Rudolf király és egy évvel később a túróczi apátságot adomá-
Mangold: A magyarok okny. tört. 1 2
nyozta nekik. Négy évvel később Felső Magyarországban már 8 kollégium volt a jezsuiták kezében, a kik Rudolf király meg For- gách Fereucz beszterczebányai püspök, (majd érsekprimás) ótalma alatt számos missiót rendeztek és iskolákat alapítottak, így Vágh-Sellyén is. 1606. a magyar rendek végzése értelmében el kellett ugyan hagyniok az országot, de még ugyanebben az évben telepedtek le Zágrábban, a honnan Forgách Ferencz prímás Magyarországba telepíté őket vissza. Az 1608. országgyűlésen
Pázmány Péter, pedig hatalmas szónok kelt az ő védelmükre: Pázmány Péter, a
rend dicsősége és legnagyobb tagja, prot. szülők gyermeke, ki rendkívüli tehetségeivel az érsek-primás méltóságig küzdötte fel magát. (1616). Mint érsek-primás szakadatlan buzgósággal fára- dozott a papság fegyelme, nevelése s a katb. iskolaügy emelése körül. Nagyszombatban elszegényedett nemes ifjak számára nevelőintézetet· alapított és az ottani főiskolát sajátköltségén egye- temmé növeszté, mely 1636. kezdé működését; Bécsben magyar papnöveldét állít (Pazmaneum), Rómában magyar kollégiumot alapít, Szatmáron és Pozsonyban pedig jezsuita kollégiumot.
Összesen 700,000 forintot adott iskolák és kolostorok számára (az alapítványokat nem számítva). Megtámadta egyúttal a prot.
írókat és a nagyszombati nyomda ezrivel szórta fulánkos polé- miáit a nép közé. Fontosabb, hogy Rudolf támogatása mellett vagy 30 főúri családot térített vissza a katbolikus egyház hitére, mely családok ezentúl az alkotmány és a vallásszabadság elvé- hez ragaszkodó, kálvinhitű köznemességgel szemben az udvar- nak vallási és politikai törekvéseit helyeslő, kormánypárti nemességét képviselték. Ezek az áttért főurak protestáns jobbá- gyaikat, noha a törvények akkor és később is azoknak lelki- ismereti szabadságát biztosították, tömegesen és erőszakkal térítették a katholikus vallásra. Mint az ellenreformácziónak lelkes előharezosa a prot. Magyarországot is ki akarta emelni sarkaiból és lángszónoklatával és pompás tollával a protestáns magyarság zömét, a tiszamellé ki köznemességet és nevezetesen Er- délyt is katholikussá akarta tenni. Ebben az elkeseredettküzdelem- ben, hevétől elragadtatva, olyan állításokra is ragadtatta magát, mint pl. hogy a protestánsok megtérítése fontosabb a törökök kiűzetésénél, (Ellenei ugyan még ennél is furcsább állítást adnak ajkára.) Higgadtabb órákban azonban, avagy ha az udvar részéről háladatlanságot vagy bizalmatlanságot tapasztalt, maga is másként gondolkodott Erdély jelene, jövője és nemzeti hiva- tása felől és nem átallotta kimondani, bogy Erdély fenmaradása itóllásszabadsá" a magyar nemzet fenmaradására szükséges. Mindenképen saj- karöitve jár. 3 nálandó tehát, hogy ez a nagy ember, a magyar kath. egyház
megmentője és a nemzeti irodalom büszkesége, térítői buzgó- ságában a kálvinista köznemesség és ezzel közvetve a magyar- ság erejét és befolyását megingatta. Már pedig az ellenrefor- máczió az alkotmányos életben és a politikai szabadságban is
-tett kárt, a mennyiben a vallásszabadság az alkotmánynak egyik a-észét képezte. A ki a vallásszabadságnak vesztére tört, az :akarva nem akarva az alkotmányt is megsértette. Szóval, Rudolf
•óta volt a vallásügynek politikai jelentősége is.
Erdélyben az ellenreformáczió jóval Pázmány fellépte előtt, ^e T Í T^ már Báthori Zsigmond alatt vette kezdetét, ki a rendek bele-.™0 r e j e"' egyezte nélkül fogadta be a jezsuitákat. Básta rémuralma ideién
pedig a kard élével folyt a térítés, mi a német uralmat nem igen tette népszerűbbé.
- Az alkotmányhoz és vallásszabadsághoz ragaszkodó protes- Növekvő eiien-
táns párt, a köznemesek, és a protestáns főnemesek nem marad- dak tétlenek, hanem párttá szervezkedve, az országgyűléseken fel- hozták sérelmeiket, kikeltek a jezsuiták ellen és keserű szemrehá- nyással illették katholikus ellenfeleiket. Sérelmeiket azonban a kormány nem orvosolta, sőt nemsokára még bűnösebb ösvényekre
-tért át. Kezdődik az erőszakos elnyomatás ésigazságtalan üldözés üldözések.
kora. Rudolf az ellenzék vezéreinek elfogatását kívánja; Illés- házy István ellen alaptalan vád fejében főbenjáró pert indítanak s jószágait lefoglalják; Belgiojoso kassai kapitány bezáratja a protestáns egyházat és kiűzi a lelkészeket a városhói, a mit még Básta sem tudott helyeselni, sat. — A nemzet már alig tűrte a kétszeres igát és a forrongás mind nagyobb fokra hágott.
A katholikus alattvaló még megélhetett valahogy, ha engedel- mes volt és t ű r t ; protestáns ember azonban semmiképen.
Ezt az 1604-iki országgyűlésen a «karok és rendek»is megértet- RU,|,|1.· »rszág- ték, kik az egymásba forrt alkotmány és vallásszabadság védel- S J u e s' mére új törvényt hoztak. Rudolf öcscse ós helyettese azonban,
Mátyás főherczeg, (Eorgách Ferencz prímás és kanczellár tudta nélkül) a törvényczikkeket még egygyel megtoldotta, a 22.
czikkelylyel, mely az egész törvényt kijátszotta, a mennyi- ben a vallásügyeknek az országgyűlésen való tárgyalását egy- szerűen eltiltotta és megparancsolta, hogy az ezen pont ellen vétkező rendbontókat fenyítés alá vonják.
Ennyi sérelmet és igazságtalanságot végre még is rnegso- kalt a nemzet. Erdély, mely mint alkotmányos, protestáns hatalom és mint testvérország Magyarország sorsa iránt érde- kelve volt, segélyére sietett annak. A felkelés élére Bocskay István állott.
3. A köznemesség és Erdély, mint az alkotmány és szabad val- lásgyakorlat eló'harczosa. Unió az osztrák tartományokkal.
Rudolf uralma (folytatólag). II. Mátyás.
Szalag, IY. 453. Horváth, IV. 5. Kerékgyártó, III. 171. Sayous, I I . 82. Krones, I I I . 353., 370. Huber, I V . Fessler, I V . 61. M a g y . Orsz.
E m i . I X . E r d é l y O r s z . E m i . V — V I I . k ö t . Szilágyi,.FtA. t ö r t é n . I I . 4 5 .
12*
Salamon, T ö r ö k h ó d í t á s M a g y a r o r s z á g o n . 3 6 3 . , 3 7 2 . 1. Szalay J., B o c s k a y I s t v á n ( M a g y . H e l i k o n ) . Thallóczy, B o c s k a y k o r o n á j a ( A r c h á o l o g . E r L 1 8 8 4 ) . Zsilinszky M., A z 1 6 0 9 . é v i o r s z á g g y ű l é s ( A k a d . é r t e k . 1 8 8 2 ) é s : A i n a g y . o r s z á g g y ű l é s e k v a l l á s ü g y i t á r g y a l á s a i ( I I . k ö t . ) . Demkú K., A d a l é k a B o c s k a y J . - f é l e f e l k e l é s h e z . A g á l s z é c s i h a t á r o z a t ( T ö r t . T á r 1 8 8 8 ) . Bunyitai Vincze, M i e z b á n é s a B o c s k a y S ó o s c s a l á d o k ( T u r u l , 1 8 8 8 ) . Horváth Jenő, B o c s k a y h á b o r ú j a B u d o l f e l l e n ( H a d t . K ö z i . 1 S 9 3 ) . Jakab Elek, Ú j a d a l é k o k B o c s k a y é l e t é h e z ( S z á z a d o k , 1 8 9 4 . 771.). Károlyi Arpáíl, A v a l l á s s z a b a d s á g k é r d é s e a k o r p o n a i g y ű l é s e n ( B u d a p . S z e m l e , 1 8 9 4 . 2 1 4 . s z . ) é s : A 2 2 - i k a r t i k u l u s (1. a 1 7 7 . 1.). Stieve, W i t t e l s b a c h e r B r i e f e ( V I . s o r o z a t 1 5 9 0 — 1 6 1 0 . M ü n c h e n i a k a d . 1 8 9 3 ) . A b é c s i b é k é r ő s z ó l ó m ü v e k e t 1. f e n t , a 1 6 4 . l a p o n . A z o k l e v é l g y ű j t e m é n y e k e t 1. a s z á j k a s z v é g é n .
Bocskay Kismarjai Bocskay István történelmünk egyik legkiválóbb 1557—4606 ülükja. Mint jellem higgadt és mértékletes, mint hadvezér előre-
' látó, a cselekvésben gyors és merész, de sohasem vakmerő;
mint államférfiú magát a dicsőség mámora által el nem ragad- tató, csapások súlya alatt el nem csüggedő : szóval méltó a haza.
kegyeletes hálájára. — Nem szabad eltitkolnunk, hogy pályá- jának kezdetén, mint Báthory Zsigmond tanácsosa, része volt a főúri ellenzék kivégzésében, sőt az áldozatok birtokaiból ta- nácstársaival együtt ő is hasznot húzott. Ez az eljárás homályt borított nevére és senki sem hitte volna akkoriban, hogy ő benne támad majdan a magyar alkotmány megmentője. Miután Rudolf királyt is szolgálta egy ideig, elkedvtelenedett a politikai élet nyomorúsága iránt és nemsokára teljesen visszavonult a>
köztérről és biharmegyei jószágára költözött. Innen több előkelő állású hazafival levelezést folytatott, melyben a dúló vallási és politikai reakeziót kárhoztatta és azon tűnődött, vájjon hogy
RscSÍ6ö/Clke" Ehetne a bajokon segíteni. E levelezés Belgiojoso kezébe került.
H a Bocskay késik, el van veszve. Megelőzvén tehát ellenfelét, az alkotmány és vallásszabadság védelmére fegyverre hívja a nem- zetet. Felszóllítására a gazdátlan hajdúk kardot rántanak, táborába gyülekezik úgyszólván az összes nemzet, úgy hogy könnyű szerrel szalasztja meg Belgiojoso és Básta, hadait és hatalmába keríti az egész felvidéket, Kassától Pozsonyig, hol a Erdéivi és m a -s z e nt korona is kezébe kerül. A felszabadult Erdélynek hálás m^váiasztját!"1" rendjei fejedelemül választják Medgyesen (1605): példájokat
követik ugyanabban az évben a magyar rendek a Szerencsen tartott országgyűlésen, a mely egyúttal a szabad vallásgyakorlat elvét iktatja újra törvénybe. Budán veszi át Bocskay a szultán követének kezéből az athnamé-t, melyben a padisah őt feje- delmi méltóságában üdvözli és megerősíti, mi több, a királyi czímmel és a koronával is megkínálja. Ezeket azonban Bocskay visszautasítja, noha a magyar koronázott király alig bírt m á r valamit Magyarországból, és azt mondja, hogy ő a szabadságért,
nem a koronáért kelt harezra. . .
Feladata. íme, a nagy embert szerencséje el nem kábította. Nagyobb,
nemesebb czéljai voltak: ki akarta békíteni Magyarországot
királyával, de másrészt biztosítani akarta úgy a magyar alkot-
mányt, mint a vallásszabadságot. Végül pedig véget akart vetni · az 1593 óta czéltalanúl folyó török háborúnak és a német és
török között békét létesíteni.
E kettős, illetőleg hármas feladat egyformán súlyos vala. Megoldja azt
Semmi sem mutatja jobban Bocskay lángeszét, mint hogy ezt azszcrencsesen·
•ezer nehézségbe ütköző feladatot szerencsésen és egynehány hónap alatt megoldotta. A Rudolffal való kibékülést megnehe- zíté ezen fejedelem hozzáférhetetlensége és a magyar ügyek vezetésével megbízott Mátyás főherczegnek bizonytalan állása és kétszínű magatartása. Megnehezíté továbbá a bécsi tanácso- sok cselszövénye, kik a felkelők háta mögött próbáltak kibékülni
a törökkel, hogy szabad kezet nyerjenek Bocskay leveretésére. —
•Csak midőn a hajdúk már Bécs tőszomszédságában kalandoztak, kérte fel Mátyás főberczeg a száműzetésből visszahívott, népszerű
Illésházy Istvánt közbenjárónak. Egybegyűlt immár a korponai^mponai gyűlés.
gyűlés, a melyen a rendek és a felkelők radikális elemei, a hadi párt, a Habsburg-háztól végkép el akartak szakadni. Bocskay mér- sékletes és tapintatos keze azonban ezt az akadályt is legyőzte
és lehetségessé tette az 1606. bécsi béke megkötését. E szerint Bécsi békeieoc.
Rudolf király újból biztosítja a vallásszabadságot és a vallás
•szabad gyakorlatát; megígéri, hogy a jövő országgyűlésen ná- . dor fog választatni, és hogy ezentúl Mátyás főherczeg mint
"helytartója a magyar tanácscsal és a nádorral fog helyette kor- mányozni; a tisztségekre ezentúl csak magyarokat fog kine- vezni, a jezsuiták pedig száműzessenek. Bocskay Erdélyt, a részeket, ezenfelül Bereg, Ugocsa és Szathmár megyét kapja, valamint Tokaj várát, melyek, ha fiörökös nélkül találna meg- fialni, a magyar koronára szállnak vissza. — Pontos még a
bécsi béke azért is, mert azt a főbb osztrák tartományok rendei garantirozták. — Utólag a már megkötött béke még egyszer
nehézségekbe ütközött. Rudolf ugyanis a Mátyás és Bocskay Által kötött békét az önkényesen hozzácsatolt czikkben csak
annyiban ismerte el jogérvényesnek, amennyiben általa a kath.
vallás rövidséget nem szenved. Kicsiben mult, hogy e °miatt a kibékülés meg nem hiusult és a haragos karok és rendek csak akkor csillapodtak le, midőn Mátyás főherczeg külön
•oklevélben megnyugtató felvilágosítást és új biztosítékokat adott nekik. '
A bécsi békekötést követte a zsitvatoroki béke, melyet g-kaat,0g[jg hasonlóan Bocskay hathatós szava létesített a törökök és a ' ' magyar király között és Bocskay biztosai írták alá a magyar
király birtokára vonatkozó pontokat. A török azért hajlott
•erre a békére, mert arról értesült, hogy Bocskay ellenkező
•esetben Rudolffal szövetkezik és közös erővel támadja meg.
Bocskay kardja volt tehát a döntő súly a politikai mérlegben. _ Ily módon a látóhatár annyi vihar és dúló csata után végre ^¿ggk;jC('zalala
kel.
kiderült. De az, a kinek ezt a nemzet köszönhette, nem élvez- hette sokáig az általa létrehozott béke és szabadság gyümöl- csét.* 1G06 deczember havában Bocskay váratlanul elhalt, minek hírére Rudolf a bécsi békét újra vonakodott elismerni. Meg- foghatatlan makacssága és különcz magatartása azonban országszerte oly ingerültséget szült, hogy Mátyás főherczeg a.
Habsburg-dynastia érdekeinek megvédése végett, a családi' tanácscsal egyetértve, Rudolf letételét határozta el. Az uralkodó családra csakugyan életkérdés volt, hogy ettől a tunya ember- től megszabaduljon, «ki avval sem törődik, ha mindjárt az egész felfordul». De bogy Rudolfot letehesse, Mátyás a m a g y a r __ és osztrák rendeknek jóindulatára és segélyére volt utalva és e osztrlírendek2 körülményben rejlik engedékenységének kulcsa. A pozsonyi és•
linczi gyűlésen egyrészt a magyar, másrészt az alsó- és felső- ausztriai rendek frigyet kötöttek egymással, melynek értelmé- ben készeknek nyilatkoztak Mátyás föherczeget vállalatában pénzzel és haddal támogatni, de másrészt alkotmányuk és a vallásszabadság érdekében véd- és daczszövetséget kötöttek- egymással. Ezt a frigyet nevezetesen azért kötötték, hogy Rudolfot közös erővel a bécsi és zsitvatoroki béke elismerésére- kényszerítsék. Csak mintán Mátyás mindezeket jóváhagyta és·
a bécsi békét a maga részéről újra elismerte, indulhatott a rendektől kiállított csapatokkal Prágába, hol Rudolfot Magyar- országról és (Csehország kivételével) az osztrák tartományokról, lemondani kényszerítette.
Visszatérte után megnyitotta a pozsonyi gyűlést, melyen a rendek először is a bécsi békét iktatták a törvénykönyvbe·
1608. " és abban állapodtak meg, hogy a király ezentúl a nádorságra.
Kettős törvény- mindig két katb. és két prot. főurat köteles kijelölni, kik közül
könyv. majd a rendek választanak; abban is megállapodtak, Pázmány-
Péter védőbeszéde daczára, hogy a jezsuiták ne bírhassanak fekvő jószággal az országban. Mátyást pedig csak azután válasz- tották meg és koronázták meg törvényes királynak, miután e törvényekre, mint «koronázás előtti» törvényekre megeskü- dött." Nádorrá szavazattöbbséggel a protestáns Illésházy Istvánt tették, Istvánffy nádor-helyettes és katholikus történetíró elle- nében. '
A koronázás után szintén több törvényczikket alkottak,, melyek egyike a már ismeretes országrendeket alapítja meg.
Két évvel utóbb, 1610-ben, az elhalt Rlésházy helyébe a tekin- télyes, gazdag és hitbuzgó prot. Thurzó Györgyöt választották.
Rudolf letétele
1608.
II. Mátyás
1608—1619.
Pozsonyi gyűlés '
* B o c s k a y e g y i k további f ő é r d e m e , h o g y a t ö r ö k m e g f é s z k e l t e ó t a . k ó b o r l ó h a j d ú k a t , s z á m s z e r i n t 9 2 5 4 - e t , a r ó l u k e l n e v e z é t t 6 h a j d ú - v á r o s - b a n é s a z o k k ö r n y é k é n , n e m e s i k i v á l t s á g o k a d o m á n y o z á s a m e l l e t t , á l l a n - d ó a n l e t e l e p í t é . — Varga, H a j d u m e g y e l e í r á s a 1 8 8 2 . Lukács Ödön, N y í r - e g y h á z v á r o s t ö r t é n e t e . I . 1 8 8 6 . Dudás Gy., A s z a b a d h a j d ú k t ö r t é n e t e - a X V I . é s X V I I . s z á z a d b a n ( 1 8 8 7 ) . .
meg nádorrá, kinek neve a prot. egyház szervezéséhez fűződik.
A kath. rendek ez alkalommal is kisebbségben voltak.
A Habsburg-ház trónraemelésekor elmulasztották volt
eleink, egyrészt a királyi hatalom, másrészt az alkotmány jog- n_\ekjelentősége,
körét pontosan körülírni és a két hatalmi főtényezőnek egymás- hoz való viszonyát részletesen meghatározni. Egykori nemzeti királyainknak tág királyi hatalmával a Bécsből kormányzó, jóformán idegen Habsburg-királyok minduntalan visszaéltek;
másrészt a rendek sem tartották mindig tiszteletben a király felségjogait. A bécsi béke és a két 1608. pozsonyi törvénykönyv az alkotmányt és az idegen hatalomra támaszkodó királyságot egymással összhangzatba hozta és a megváltozott viszonyokhoz képest módosította.
Ezen békekötések és törvények megtartásának ki nem Erdély szerepe,
mondott, de tényleges ellenőrzője, a bécsi béke értelmében újra különváló és a zsitvatoroki békekötésnél független állam- ként szereplő Erdély. «Egy független Erdély egy magyar fejede- lemmel mindaddig szükséges, míg a magyar korona ott fenn, nálunk erősebb nemzetnél leszen, a németnél.» Ez Bocskaynak kifejtett elve, ezt hagyta vógrendeletileg utódaira és ezt a poli- tikát vallotta ezentúl Erdély- és Magyarország. Hogy azonban Erdély megőrizhesse függetlenségét, erre nézve szükséges volt, hogy a portával jó viszonyban maradjon, vagyis, hogy vissza- térjen a Báthori Zsigmond előtti állapotokra. Bocskay ezt is elérte; ezzel azonban a török párt önkénytelenül ismét elvált a német párttól, mintán egyesülésük felszabadulás helyett csak nyomort hozott volt a testvórhazára.
4. A török hódoltság és hazánkra való befolyása. A nemzetiség és vallás állapota.
a) A z i d e s z ó l ó o k i r a t t á r a k a t 1. a k ú t f ő k . k ö z ö t t . Salamon Ferencz, ' '
T ö r ö k h ó d í t á s M a g y a r o r s z á g o n ( 2 . k i a d . 1 8 8 6 ) . M a g y . é s E r d . O r s z á g -
g y ű l . E m l é k e k . Décsy Sámuel, O s m a n o g r a f i a . I I I . k ö t . 1 7 8 9 . ( N a g y r é s z - ' b e n Istvánffy n y o m á n ) . Balla Gergely, N a g y k ő r ö s i k r ó n i k a . K i a d t a
Szilágyi S. é s Szabó K. ( 1 8 5 6 ) . Hornyik, K e c s k e m é t t ö r t é n e t e . Szűcs,
D e b r e c z e n t ö r t é n e t e . Iványi, S z a b a d k a t ö r t é n e t e ( I . 1 8 8 0 ) . Varga, H a j d ú -
m e g y e l e í r á s a . 1 8 7 2 : A k é z i k ö n y v e k k ö z t c s a k Szalay József s z ó l b e h a - "
t ó b b a n e f e j e z e t h e z ( П . k ö t . 2 5 6 . ) .
b) Báth György, A G y ő r v á r m e g y e i h ó d o l t s á g r ó l ( T ö r t é n . T á r V I I . ) .
Szilágyi Sándor, A z e r d é l y i h ó d o l t s á g é s v é g v á r a i ( B u d a p . S z e m l e , 1 8 7 3 . I I . 3 0 6 . ) . U . a z , H ó d o l t s á g i á l l a p o t o k B é k é s m e g y é b e n ( B é k é s m e g y e i r é g é s z , e g y l e t é v k ö n y v e , 1 8 8 3 ) . Bálint Gábor, A m a g y a r o r s z á g i t ö r ö k
h ó d o l t s á g r ó l ( S z á z a d o k , 1 8 7 0 ) . Szederkényi, H e v e s m e g y e t ö r t é n . ( I I — I I I . . . . - k ö t . ) . Márki S., A r a d v á r m e g y e é s v á r o s t ö r t é n . I I . Szentkláray ./., K ö z -
á l l a p o t o k C s o n g r á d v á r m e g y é b e n ( S z á z a d o k , 1 8 9 2 ) . Okányi Pál, S o m o g y - m e g y e k ö z i g a z g a t á s a a t ö r ö k u r a l k o d á s a l a t t ( K a p o s v á r i g y m n . p r o g r . 1 8 9 2 ) . Gyulai В., A t ö r ö k h ó d í t á s K o m á r o m m e g y é b e n ( 1 8 9 4 ) . A t e r j e d ő p u s z t u l á s k é p e : Iiácz Károly; A z a r á n d i e g y h á z m e g y e t ö r t é n e t e . 1 8 8 0 .
Mikulik, M a g y a r k i s v á r o s i é l e t ( 1 8 8 4 ) . Gyárfás, A j á s z k ú n o k t ö r t é n e t e .
( I d e s z ó l a 4 . k ö t e t . 1 8 8 6 . ) E g y e b e k : Gévay, A b u d a i p a s á k . 1 S 4 1 . Pesly Frigyes, A t e m e s v á r i p a s á k ( T ö r t é n . T á r . X I I . ) K o l d u l ó r a b o k r ó l : Nyári Albert é s Pesty Frigyes, ( S z á z . 1 8 7 2 é s 1 8 7 5 ) . Kohn Sámuel, A b u d a i z s i d ó k a h ó d o l t s á g k o r á b a n ( A k a d . é r t e k . ) .
c) Had- és pénzügy : Salamon e m l . m ű v e . Thalláczy, A m a g y a r h a d i s z e r v e z e t á t a l a k u l á s á n a k t ö r t é n e t é h e z ( S z á z a d o k , 1 8 7 7 ) é s H a d i k ö l t - s é g e k , 1 5 4 9 ( u . o t t ) . Ipolyi, A m a g y a r h a d i t ö r t é n e t f e j l ő d é s é r ő l ( S z á z a - d o k , 1 8 7 9 ) . Mikulik, V é g v á r i é l e t ( 1 5 7 3 ) . ( T ö r t é n . T á r 1 8 8 4 ) . Melichár,
A m a g y . , h a d ü g y f e j l ő d é s é r ő l 1 5 2 6 — 1 7 1 1 ( L u d o v i c a A k a d . k ö z i . 1 8 8 4 ) .
Mikulik, E l e t a v é g e k e n ( H a z á n k , I . 7 5 0 . ) . Komáromy A., A v é g v á r a k a f e l v i d é k e n 1 6 1 0 ( H a d t ö r t . K ö z i . 1 S 9 3 ) . Gömöry, T ö r ö k h a d i e r ő 1 5 9 0 - b e n ( u . o t t , 1 8 9 4 ) . Acsády. V é g v á r a i n k é s k ö l t s é g e i k a X V I . é s X V I I . s z á - z a d b a n ( u . o t t , 1 8 8 8 ) . Szendrei J., V é g v á r a i n k r e n d s z e r e é s f ö l s z e r e l é s e a X V I . é s X V I I . s z á z a d b a n ( u . o t t , 1 S 8 S ) . Thür y J., A r é g i m a g y a r é s t ö r ö k h a d v i s e l é s ( u . o t t , 1 8 8 8 ) . Illés y J., V é g v á r a k á l l a p o t a ( u . o t t , 1 8 9 4 ) . Merényi h a s o n l ó t a r t a l m ú c z i k k e . 1577 és 1612 ( u . o t t , 1 8 9 4 ) é s Meré- nyi e z i k k e a p á r b a j o k r ó l ( u . o t t , 1 8 9 4 . 2 9 0 . ) . Geöcze, A h a d i t a n á c s n a p l ó i 1 5 7 7 ( u . o t t , 1 8 9 4 ) . V é g v á r a k á l l a p o t a 1 5 8 4 ( u . o t t ) . V é g v á r a k k ö l t s é g e 1 6 0 1 — 3 7 ( T ö r t é n . T á r 1 S 9 4 . 5 6 4 . ) . A z o s z t r á k t a r t o m á n y o k s e g é d p é n z e ( H a d t ö r t . K ö z i . 1 8 9 4 ) . Gömöry e z i k k e a v á r a k r ó l 1 6 0 7 ( u . o t t ) . Huber
Alf., S t u d i e n ü b e r d i e i n n e r e n V e r h ä l t n i s s e Ö s t e r r e i c h s u n t e r F e r d i n a n d I . M i t t h g . d . I n s t i t u t s f ü r ö s t e r r . G e s c h . V . S u p p l e m t . B a n d 1 8 9 2 . Acsády
e m l . p é n z ü g y i d o l g o z a t a i ( 1 5 4 . 1.). Acsády, M a g y a r o r s z á g B u d a v á r v i s s z a - f o g l a l á s a k o r á b a n ( 1 8 8 6 ) . Gömöry, T ü r k e n n o t h u n d G r e n z w e s e n ( M i t - t h e i l u n g e n d e s k . k . K r i e g s a r c h i v s . 1 8 8 5 . 2., 3 . f ü z . ) . Komáromy, A s z a - b a d v i t é z e k k ó b o r l á s i t ö r t é n e t é h e z ( T ö r t é n . T á r 1 8 8 5 . 7 9 2 . ) . Dudás Gy., A s z a b a d h a j d ú k t ö r t . ( 1 8 8 7 ) . Meynert, D a s K r i e g s w e s e n d e r U n g a r n . 1 8 7 6 . Velics, A d e f t e r e k (2 k ö t . A k a d é m i a ) . Vámbéry c z i k k e i a d e f t e - r e k r ő l a S z á z a d o k b a n , 1 8 8 6 é s 8 7 - b e n . Szilády Áron, A d e f t e r e k r ő l ( A k a d .
é r t e k . 1 8 7 2 ) . _
d) Salamon, M a g y a r o r s z á g t é r k é p é r ő l a t ö r ö k ö k b e n l a k t a i d e j é n ( K i s . t . m . I . . 9 2 . ) Márki S., A m a g y a r m i n t á l l a m i n y e l v 1 6 0 4 — 1 7 1 1 ( A r a d i p r o g r . 1 8 7 8 ) . U . a z , M a g y a r o r s z á g 1 5 6 8 - b a n ( M a g y a r G s e a , 1 8 7 7 ) .
Horváth M., A p ó r o k s z a b a d k ö l t ö z k ö d . j o g t ö r t é n e t é r ő l ( K i s m . I . ) . Botka,
T a n u l m á n y o k a m a g y . v á r m e g y é k s z e r v e z e t é r ő l ( B u d a p . S z e m l e , 1 8 6 5 ) . A z e m i i t e t t k ö z j o g i m u n k á k ( 3 3 — 3 4 . 1.) Salamon, A m e g y é k k é r d é s é h e z ( K . t. m . I . ) . Kálmán Mór, A m a g y . j o b b á g y v i s z o n y a a f ö l d e s ú r h o z 1 5 1 4 — 1 6 6 0 ( 1 8 8 7 ) . Gyárfás J., A p a r a s z t v á r m e g y é k ( A k a d . é r t e k e z é s 1 8 8 1 ) .
A török hatalom gyors elterjedésének okai a következők valának : egyrészt az egy kézben központosított államhatalom korlátlansága ; a sajátságos bűbérrendszer, és ezzel kapcsolat- ban a meghódított földnek katonai alapon való szervezése : a törökök rendszeretete ; a katonaságnál is alkalmazott munka- felosztás elvének alkalmazása, az iszlámban gyökeredző hit a végzetben és a bitetlen népek megtérítésére vonatkozó parancs.
Másrészt az európai hatalmak versengése és egyenetlensége, azonfölül hazánk politikai és bonvédelmi intézményeinek bom- lása avagy teljes hiánya.
A törökök Magyarországot soha sem akarták katonai meg- szálláson kívül egyébre felhasználni, minthogy minél több adót nyerjenek az országból. Űj bonalkotással, új közigazgatás alakításával nem törődtek. Telepeik nem voltak egyebek kis táborhelyeknél; csak «táborban» voltak nálunk. H a a török
nek okai.
Török h fib ér- rendszer mint a hódoltság alapja.
valamély vidékre betette lábát, a hadjárat befejezése után a csapatok visszaindultak és csakis az új hűbéresurak maradtak vissza, kiknek számára katonai természetű felosztást eszközölt a kerületi bég. Bizonyos számú török vitéz ugyanis elidegenít- bétlen hűbérbirtokot nyert, mely birtokot kilidzs-nek ( = kard) hívták, magát a hűbérest pedig szipahi-, szpahi-nak nevezték.
A kerület parancsnokát szandsák-bégnek, a kerületet magát szandsák-nak (zászló) hívták. E szpahik birták tehát nálunk bübérben az alföldi hódoltság nagyobb részét, első sorban a falvakat; de maguk nem laktak a falvakban, hanem valamely közel fekvő várban vagy városban. Minden szpáhi 5000 oszpora { = 5000 dénár) jövedelem után egy lovas katonát tartozott állítani; a kinek nem volt annyi jövedelme, az maga tartozott kiállani a síkra. A birtokos elhalta után a jószágot más vitéz szpáhi kapta. E hűbéres rendszer, melytől csakis vitéz katona remélhetett jutalmat, kiváló mértékben tartotta ébren a harczvágyat. Másrészt újabb és újabb háborúk megindítását tette szükségessé, hogy a magukat kitüntető vitézek igényei kielégíttessenek. — Még megjegyzendő, hogy igazi, telivér török kevés volt hazánkban, a legtöbb szpáhi áttért délszláv, bos- nyák, bolgár származású volt,, de vitézség és fanatismusra nézve nem volt köztük különbség. — A hódoltsági területet a törökök előbb 25 szandsákságra osztották fel ugyanannyi bég vagy Feloszlás,
pasa alatt; utóbb (III. Murád idején) 4 ejalet-re. Buda, Temes- vár, Kanizsa s Eger valának az ejaletek főhelyei és egyúttal a helytartóknak (a beglerbégeknek) székhelyei.
A törököknek háromféle katonaságuk volt: 1. a janicsárok, Török sereg,
vagyis a gyaloghad zöme, kik százan-kétszázankint együtt tábo- roztak a várakban és a vár kulcsait is őrizték. Könnyű volt rájuk ismerni: hosszú bő öltönyt viseltek, csákójuk gombját
pedig egy tokba feltűzött fakanál képezte. Kettős zsoldot húz- tak és a zsákmányból is volt részük. Kiegészítő hadtestként rendes zsoldos lovasság és tüzérség járult hozzájuk. 2. A pa- lánkok őrsége. A palánkok a várakon kívül fekvő földárkok, avagy árkokkal és sánczokkal kerített helyek vagy falvakvoltak, melyeknek őrizetét a szultán fürge lovascsapatokra bízta, kik az előőrsi szolgálatot is végezték. 3. Kóborló lovasok, önkéntes csapatok, jobban mondva rablók, kik háború idején zsoldból, béke idején azonban prédából éltek. Ezek voltak az ínségnek és nyomornak főokozói.
A hódoltság alatt lakó magyar nép a súlyos török adórend- ddkades ad
szer alatt végtelenül szenvedett. Összesen 23-féle adót fizettek ren e s a i
a magyar jobbágyak a hódoltsági területen. Elsősorban haracs-ot . fizettek, fejadót, azonfelül az iszpendzét vagyis az ötödet, és a
kapu· vagy telekadót. A rendes adókhoz járult a rendkívüli 2. rendkívüli adók (ávarisz) hosszú sora, termesztményben, és ide számítható adok es robo
a .vármunka és a gazdaság körül. végzett robotmunka meg a
és a serail számára, minálunk nem szedték rendes adóként.) — Ez azonban még nem volt minden. A kormány után ki kellett még elégíteni kiilön-külön a pasát, a béget, a defterdárt (az adókönyv, telekkönyv vezetőjét), a kádit (bírót) stb. Szervezett rablás volt ez, ha még úgy tiltották is azt a török törvények :
3. ajándék-adó. a furfangos és pénzvágyó törökök az «ajándék»-adó behajtása
által mégis kijátszották a törvényeket. A széesényi csuklyás barátok például földbirtokuk után amúgy is fizettek adót; de a kapzsi pasa, hogy a barátokat — a törvény betűjének megsér- tése nélkül — még egyszer megsarczolhassa,önmagát nyilatkoz- tatta a kapuczinusok főnökének, és mint ilyen ürítette ki a kolos- tor pénztárát és pinczéjét. A kecskeméti és a körösi iparosoknak ágyúkat és fegyvereket, nemkülönben hidakat kellett ingyen készíteniök; a szappanosokra a bég szappan-adót rótt, másoktól kés, kocsi, kesztyű, vaj, méz, juh, széna, aszaltgyümölcs, sör, sajt avagy gabona alakjában szedték be az ajándék-adót. A mely községben rendzavargás vagy verekedés történt, avagy a szolga- nép feltámadt, azt a községet külön adóval sújtották. Legtöbbet szenvedett a paraszt nép, melylyel a török földesúr földjeit míveltette, úgy hogy az kifogyván az időből, a saját földjének mívelésére drága pénzen szolgát fogadni volt kénytelen, azon- felül pedig még a szolgák számára szolga-levelet is vásárolni, mivel különben rabnak vitték el, vagy pedig törökké tették.
Rabiások. A végeken barangoló martalóczok ezenfelül is nyitottak
maguk számára jövedelmi forrást. Loptak vagy fenyegető levél
• útján pénzt erőszakoltak ki a községtől, avagy váltságdíjat csi- kartak ki az általak elrablott foglyokért az illető családtól, eset- leg a vármegyétől. Hogy több, ugyanazon vidékről való fogoly kiváltásáúl szabott összeget megkapják, rendesen valamely sze- gényebb rabot küldtek ama vidékre. Ezek az úgynevezett «kol- duló rabok». — H a pedig ilyen martalóczoktól megsarczolt község rendes adóját megfizetni vonakodott, avagy igazán nem volt képes azt megfizetni, a török annak lakóit távol, idegen
Az adóbehajtás földre ültette át. Az adóbehajtás módja még súlyosabbá tette
o i d a / a i " a nyomort. A földesiir, a bég, rendesen valamely közel várban
élt és a falu bírójától vette át az adót, melynek pontos beszol- gáltatásáért az egész község. felelős volt. Az egyszer minden- korra kivetett adót egyformán követelte, akár volt termés, akár nem, és akár kevesbedett a telkek száma, akár nem.
A magyar n e m - A török hódoltság a magyar nemzet. erősbödésére fölötte
Zetise<r d liszt u- - • o . o«/
lása. ° bénítóan hatott. Az Alföld, mely eleitől gyéren lakott föld volt, a hódoltság folytán még jobban elnéptelenedett. A végvidéke- ken folyó török dúlásoknak főczélja a zsákmány vala, a zsák- '. mány között pedig első sorban az élő ember. Kit tehát el nem·
vittek a martalóczok, azt a rémület űzte el. A menekülés egye- düli módja a falustól való megszökés vala. Pusztultak tehát az
Alföld nagy helységei.* Egyes vidékeken nybmról-nyómra ki . lehet mutatni a magyar falvak elszéledését. Még Győrmegyében
is, egyedül a 15 éves háború következtében, 150 telek közül 100 pusztult el.** '
Pusztult a helységek külcsínja is. A tunya, a sorsban meg- ™csin lianyat- bizó, különben meglehetősen szegény ozmánok mitsem törőd- ' tek a dülő épületek rondaságával. Minek is építették volna újból a házakat, melyekből minden pillanatban távozniok
kellett. Hitük is arra tanítá őket, hogy a fátum pusztulásra · szánta azokat. H a pedig keresztény ember akarta kijavítani
a házát avagy sövényét, akkor előbb Eonstantinápolyba kellett folyamodnia. Még a szemétárok tisztítását sem engedték meg szívesen.
Türelmes voltuk miatt sokan dicsérték a törököket. Tényleg VaIlksi VISZ0~ azonban a keresztény felekezeteknek nem volt a legjobb dol- ' guk : a törökök épen csak megtűrték azokat és nyíltan nem ül-
dözték. De a keresztény istentiszteletet csak bizonyos korlátok között tűrték meg; keresztet nem volt szabad az utczán vinni és harangszót nem lehetett hallani. — A katholikusokkal rosz- szabban bántak mint a protestánsokkal, a mennyiben amazok, mint a magyar király hívei, egyúttal politikai elleneik is voltak.
De azért a protestánsokat sem kényeztették el. Szerencsétlen csata után ném volt olyan pap, kinek talpára jó sort nem veret- tek volna. A papokat azzal is vádolták, hogy a magyarok miat- tuk nem akarnak törökök lenni. — Aránylag legjobb dolguk volt a zsidóknak; nevezetesen a budai hitközség akkora autonó- miával hírt, mint akkoriban sehol Európában.
A magyar és török lakók társadalmi tekintetben nem érint- ^t a d a l n" t!l"
keztek egymással, össze nem vegyültek. Gátolta ezt a hódító nép ' egész magatartása, hite,' szokása, világnézete. A török mitsem
engedett a törvényei által pontosan előírt szokásaiból. Társa- dalmi életet még maguk közt sem éltek, még kevésbbé keresz-
* K i v é t e l t k é p e z n e k a ( s z u l t á n k i n c s t á r á h o z t a r t o z ó ) v á r o s o k , m i n t K ő r ö s , K e c s k e m é t ; e z e k n o h a s z i n t é n fizették a z a d ó k a t m e g a z a j á n d é - k o k a t , m é g i s n a g y o b b o d t a k é s v a g y o n o s o d t a k a t ö r ö k u r a l o m a l a t t , a m e n n y i b e n n e m v a l á n a k e g y - e g y k a p z s i földesúr s z e m é l y e s j o b b á g y a i é s m e r t a z a d ó s z e d ő n e m v o l t f ö l d e s ú r ( m i n t a h ű b é r e s f a l u b a n ) , l i a n e m
h i v a t a l n o k , k i — ' k é n y t e l e n s é g b ő l — a f e n á l l ó t ö r v é n y e k e t j o b b a n m e g - • t a r t o t t a , m i n t a s z p á h i . A n e v e z e t t a l f ö l d i v á r ó s o k a h a t á r u k b a n f e k v ő ,
l a k a t l a n p u s z t á k a t c s e k é l y h a s z o n b é r m e l l e t t b é r b e v e t t é k a k i n c s t á r t ó l - é s e k k o r n y e r t e e l h a t á r u k a m a i n a p i g m e g ő r z ö t t , s z a b á l y t a l a n n a g y ·
a l a k o t . A t ö r ö k h i v a t a l n o k o k n e m b í r v á n t o v á b b á a s z e m é l y - é s v a g y o n - ' b i z t o n s á g fölött k e l l ő e n ő r k ö d n i , á v á r o s o k b a n s z á m o s e s e t b e n a h a t ó - ' s á g o t h a t a l m a z t á k f e l m e g f e l e l ő e l j á r á s r a . A v á r o s o k n a k m e g m a r a d t b e l s ő
ö n k o r m á n y z a t u k m e g s a j á t t ö r v é n y s z é k ü k i s .
- * * S z l a v o n o r s z á g b a n 2 é v a l a t t 3 5 , 0 0 0 e m b e r t v i t t e k e l a t ö r ö k ö k ( M a g y . O r s z á g g y ű l . E m l é k e k . V I I I . A z 1 5 9 3 . · g y ű l é s ) . A k a n i z s a i t ö r ö k
c s a k 1 6 2 7 - b e n 3 0 0 f a l u t h ó d í t o t t m e g é s 5 0 0 0 e m b e r t v i t t e l . (Komáromy •
András,- H á d t . K ö z l e m é n y e k b e n . 1 8 9 5 . ) L . a 1 6 7 . 1. a j e g y z e t e t .
tény alattvalóikkal, kik viszont zord, elzárkózó és pénzsovár uraikat megvetették. A törökök nem hoztak magukkal a ma- gyarnál fejlettebb kulturát, és így a magyarság nem is kölcsön- zött tőlük sok ú j fogalmat (pd. bagaria, bitangpénz, czipelés).
A törökök annyira elszigetelték magukat, hogy a magyarnak még tréfából sem volt szabad turbánt fejére tenni. H a lovas keresz- tény ember török tiszttel találkozott, rögtön le kellett szállnia lováról. Fegyvert pedig a keresztényeknek nem volt szabad viselniök. Ily viszonyok között csak igen csekély számú keresz- tény tért át önként török hitre, annak daczára, hogy az ilyen renegátnak nem kelletett többé annyi adót fizetnie és esetleg a büntetést is elengedték neki.* A magyar nők sem igen vágyódtak a hárem egyhangúsága után. Vegyes házasságok csak a leg- ritkább esetben fordúltak elő. (Pd. Kucsuk pasa esete. Mehemed Ali, az utolsó temesvári pasának is magyar neje volt.)
hc/°'ctá*"ySáS A hódoltság a magyar jobbágyság jogi állapotára is volt
e y i e t e . befolyással. A nemesi nemzet megbánván az 1514-ben tör-
vénybe iktatott szigort, az 1548. évi gyűlésen megbánó szavak- kal visszaadta a póroknak szabad költözködési jogát. Mivel azonban a jobbágyság a török becsapás vidékéről tömegesen kezde elköltözni, a meghökkent rendek, a teljes pusztúlást megelőzendők, már a következő időben a szabad költözködést újra felfüggesztették és csak 1556 után adták vissza a pórok- nak 1514 előtti állapotukat. Mennyit szenvedett ez az osztály az adó, az ingyen-munka s a robot súlya alatt, arról fentebb már megemlékeztünk. Feljegyzésre méltó, hogy a magyar nemes földesurak elismerésből számos jobbágyat azzal jutalmaztak meg, hogy szabaddá tették. Csakhogy a török ezt az adó- mentességet nem akarta elismerni.
átalakulása8"1 Nagy nemzeti katasztrófák mindenkor- a honvédelmi elsatnyulásnak a következményei. Ilyen volt Mohács is. A ban- deriális rendszer 1526 után egyre gyöngült és 1541 után jófor- mán teljesen megszűnt; sem főurak, sem főpapok nem vezet- tek többé bandériumokat. Közreműködött ebben az ellen- királyok alatti zavar és a törökök előnyomulása is, szintúgy a re- formáczió terjedése. Az 1521 : XXXIV. t.-cz. értelmében az ürese- désben lévő főpapi javakat érdemes világiakra ruházták át, hogy a . birtok bandériumától el ne essenek. Ezen honvédelmi intézke-
dés következtében sok papi birtok világi kézre került és fel- daraboltatott, de bandériumot az új birtokosok többé nem
- * M é g r a b s á g b a e s e t t é s á t t é r é s r e k é n y s z e r í t e t t m a g y a r o k i s h ű k m a r a d t a k k e r e s z t é n y h i t ü k h e z . L . e r r e s z é p p é l d á t a . T ö r t é n e t i T á r b a n ( 1 8 9 4 . 1 9 0 1.). — V i s z o n t a f o g o l y , t ö r ö k ö k k ö z ü l i s c s a k k e v e s e n t é r t e k á t k e r e s z t é n y b i t r e , d e e g y n é h á n y m é g i s . I l y e n a k é t t ö r ö k r a b , a k i t a z u d v a r i k a m r a 1 5 9 6 - b a n 1 f o r i n t t a l s e g é l y e z e t t ( H a d t ö r t é n . K ö z l e m . 1 8 9 5 . 1 3 9 1 . ) é s a Z ó l y o m m e g y é b e n , O c s o v á n e l t e m e t e t t M e h e m e d , k i n e k é r d e k e s
• s í r j á t é s f e l i r a t á t a r c k á o l o g u s a i n k m i n d e d d i g figyelemre n e m m é l t a t t á k .
állítottak. Elvégre csak néhány főnemes állított ki még ban- dériumot.
Eddigelé, ha a bandériumok nem voltak elégségesek, táborba szállt egyrészt a nemesi felkelés (insurrectio) a király vezérlete alatt, másrészt pedig a telekkatonaság a megye zászlaja alatt.
Mivel azonban a királyok 1526. óta jóformán soha sem vezet- tek hadat, az általános felkelés is elmaradt, és az insurrectio csak itt-ott, mint helyi jellegű védelmi intézmény jött számba.
Más szóval: az általános fölkelést a helyi védelem váltja fel, a
megtámadott vidék részleges felkelése, az ország védelmi ereje · helyhez kötötté lesz. Egy-egy veszélyben forgó vár felmentésére
csak a szomszédos megyék nemessége és a megyei telekkatona- ság gyűlt táborba.
Megszűnvén a banderiális rendszer, melyet a helyi insur- ¿aza{jaj rectió és a telekkatonaság nem tudott pótolni: új honvédelmi té- nyezők léptek előtérbe, és pedig a várak és a zsoldoshad.
Össszesen 114 nagyobb várunk volt, s ezek között 88 a vég- vidéken. (Kisebb végház több volt.) A fővárak közül nevezendő:
Szigetvár, Győr, Eger és Gyula, ezek mindegyike 6—7 megyét védett. Legtöbb költséget okozott Győr és Komárom. A várak fentartása és az őrség fizetése azonban oly roppant összegbe kerültek, hogy a főnemesség nem győzvén többé ezt a tehert, várait egymásután a kormánynak adta át. Az országossá lett várak őrizetére a királyok most már pénzt követeltek a rendek- től, kik a nemesi insurrectio alól megváltván magukat, meg is szavazták az egyre nagyobbodó adókat. (1577. pl. 1.026,084 forin- tot, később többet.) A pénzen a kormány zsoldosokat szedett, minél olcsóbbakat, első sorban külföldön, noha a velenczei követ szerint a magyar zsoldos a legolcsóbb és a török ellen legjobban használható is és a törvény is azt követelte, hogy a várőrségnek legalább harmada magyar legyen.* Ez idegen (spa- nyol, olasz és német) zsoldos had, 20,000—25.000 ember, mely idegen vezérek alatt a 88 végvárat őrizte, kellő fizetés híjával, országos csapásává lett ugyan mimagunknak, de nem a török-
nek. Számtalanszor szegték meg ezek a zsoldosok esküjöket, sok . várat gyáván az ellenség kezébe szolgáltattak és rablásaikkal
kétségbeesésbe vitték a védtelen népet. — Es épen így volt az ide- gen hadvezérekkel. A gyanakvó kormány magyarok helyett olasz, spanyol és német vezéreket állított a zsoldosok élére, a kik na- gyobbrészt tehetetlenek voltak, valamennyi pedig (egy-kettő kivételével) ügyetlennekbizonyult. Nem ismervén sem az országot, sem-nyelvét, még kevésbbé a töröknek hadakozási m ó d j á t : nem birtak feladatuknak megfelelni, a mint féktelen zsoldosaikat sem tudták megzabolázni. Maga Ferdinánd király mondotta,hogy
* E z t m é g a z e l l e n s é g e s i n d u l a t u b i r o d a l m i f ő f i l l é r m e s t e r , a b é c s i G e i z k o f l e r i s e l i s m e r t e . ( M a g y . O r s z . E m i . I X . 1 0 . 1.)
«a német vezéreknek nincsen jó agyvelejük, nem lehet velük a törököt verni». Esztergom vívásáról(1595)pedig császári titkárok és kir. hadi biztosok ezt írják: «Ha a vitéz magyar hajdúk nem lettek volna, úgy tetemes veszteséget szenvedtünk volna. A mi németjeink nem sokat értenek, restek és tapasztalatlanok, de meg tudatlanok is. A magyarok sokkal.jobban és rendesebben építenek sánczokat, mint a többiek és mérnökök nélkül végez- nek mindent.» Es íme, bizalmatlanságból mégis idegen vezé- rekre és idegen zsoldosokra bizták az országot.
M a p a r á l l a n d ó 1593. a rendek új intézményt próbáltak létesíteni: egy
a seres terve. magyar nemzeti állandó hadsereg eszméjét pendítétték meg
(6000 lovas és 3000 gyalogos); a kamrák és az ndvari tanács azonban részben bizalmatlanságból, részben, mert az évi költ- séget (480,000 forintot) sokalták, a tervet elejtették.*
Hogy az idegen hadvezérek és zsoldosok oly kevéssé boldogultak a törökkel, annak oka a kor hadászatában is rejlett. A XVII. században olasz és spanyol mintára, nálunk is divatossá kezd válni a nyilt ütközeteket és döntő csatá- kat kerülni. A vezérek örökös huza-vonából álló taktikát folytattak, ügyes fordulatok és kanyarulatokból állt az egész;
a sánczok mögé rejtkőző ellenfelek egymást kifárasztani és embereiket kímélni törekedtek, de világért sem koczkáztattak merész támadást. Szóval támadó harczoliba nem ereszkedtek;
védelmi harczokkal pedig nem lehetett az országot felszabadí- tani és visszafoglalni. Tehát a rendszerben magában is volt hiba.
A külföldi zsoldos sereg különben sem fért a török csapatokhoz, melyek fürge lovaikon ki-kijártak a biztos vár menedékhelyéből a szomszéd falvakra, és ha ellenséges csapat közeledett, gyorsan visszavonultak a várba, melyet ostromolni a békekötések értel- mében nem volt szabad. Es még diadal esetén is a kir. zsoldo- sok legfölebb a hódoltsági, tehát tulajdonképen a magyar falvakon torolhatták meg a szenvedteket.
had^Haúúk °S A külföldi zsoldos hadat nem tekintve, a megyék is toborzot-
a ' aj 11 ' tak zsoldos hadat, de nemzetit. Ezen, jóformán kóborló hadnak
magvát az úgyn. hajdúgyalogság képezte. E szabad legények néha havi zsoldot, rendesebben azonban csak prédát kö- töttek ki maguknak és csak bizonyos kikötött czélra s rövidebb ideig állottak főurak, nemesek, kir. kapitányok avagy megyék . zsoldjába és mihelyt megunták a szokatlan fegyelmet, megszök-
tek és a hódolt helyekre mentek «törököt fogni», hol azután rabló kalandozás lett a kenyérkeresetük. Számuk a megszökött jobbágyok és a török által az ősi kúriákból kiforgatott közneme- sek soraiból napról napra szaporodott. Vitézségük híre b.
Balassi Bálint dalaiban maradt fenn; segélyükkel foglalta
* Bors János, A z á l l a n d ó h a d s e r e g k é r d é s e M a g y a r o r s z á g o n 1 5 2 6 — 1 7 1 5 - i g . ( H a d t ö r t é n . K ö z i e m . 1 8 9 5 . )
Uj hadászati taktika.
Honvédelem hiányai.
