222
linzi esvséses szellem fog benne u ra lk o d js olyan lesz, mint egy család, mint £ v k S S á g ? melyben egyenlösé/Kstvériség és Ólta14t.os mmka- kötelezettség lebegnek a tagok szemeyclott, melyben mindenkinek >
eléa e r e je s alkalma a műveltség alap té te le in e k elsajátítására, szellemi tehetségeinek mljes X } . » közjó érdekében hassnosműn-
kát folytatni Az ilyen közös munka szüli az egyseges szelleme
Azon egyesület és testület/mely munkájában, ezé janak elérésebe ezen eszközök á ía l se g ítte tik X ly úgy fog buzgólkodm annak nem kell
„em a kivülröl jövő, sem a k/hlében támadható nyomás ellen küzdenie, az tudni fogja a módját egy sép tán törekedni s azt elérni a nélkül, hogy Schille/szerint -- működbe egyhangúvá lenne, annak nem kell stagna ma s mégis meglesz egyens/ya, tökéletes nyugalma s egyseges szelleme
gTnd»a mér m i t Z
» i m « V“ * * ,m„e* 1f s ^ t k o ü
minő eszközökkel é r * ö el, nézzük, mennyiben m o s d ^ “os és tanítók jav ét? / (Végt k6v.)
A néptanító mint népvizsgáló. .
- A »Népnév. Budapesti Egyesületéinek 1890. febr. 6-iki közgyűlésén tartott felolvasás. *) -
A modern paedagogia alapvető elvei, hogy : a nevelés legyen < g>< ni, alkalmazkodó éílegytfn nemzeti szellemű. Kivált a £ knlmnzkodnia a tanulókhoz, nemcsak egyenként a mi nagyon nép
11 íít-t on o hol az egyesekkel igen keveset lehet foglalkozni, úgyis a lehe- tétlenséggel hatátmsfhanem öz Maghoz is. ahhoz a közös typnshns a mely Lülönösen alun az egy iskolaheli gyermekeknek sokban hasonló eredet.
f e r S e ^ l megegyező házi neveléséből és a többségre nezve egyenlő külső határokból alakul. E typus teljes ismeréséhez szükséges a ható okok tüzetes ismerete. Csak ha jól ismert a tanító a nép lelket es eleiét csak akkor ismerheti kellően a nép gyermekeinek, mint a nép szellemt testi tulajdonságai örököseinek természetet, észjárását, erkölcsit B >
nvplvét kénzetkörét És ezek ismerésére szükségé van neki, .ia azt akarja, S v nevelLe ne iblonstterü. hanem egyéni legyen, s ha a tanítóéban ko- íetni akarja a módszer menetét és közel levőről, ismertről kiindulva, a la- vnlahbira és ismeretlenre akar haladni.
Már a falusi néptanító is nem csak emberekké, hanem bizonyos tár
sadalom számára neveli nagyrészt növendékeit. Hogy a tanító megadhassa npkdíaz eszközöket arra, hogy majdan az életben derekasan betöltsék he
lyüket szükséges, hogy a tanító maga behatóan ismerje annak a tarsa‘i a ‘ Imnak a melynek számára neveli - itt tehát a szűkebb értelemben vett népnek’— testi lelki szükségleteit és ezeknek forrását, a nép helyzetet es
lermt » e p n e k
a ^ " ¿ » e l é b e n szintúgy megvan a maga egvé-B S 3K ü a *-W .^
223
nisége, mint az egyes személynek, s megvan a népnek a maga individuális lelke. A régi psychologiai iskola tagadta a néplélektant, s csak személyes egyéni lelket ismert e l; a népéletnek, különösen a primitívebb tokon álló és eredeti népiségükből ki nem vetkőzött népek életének behatóbb tanulmá
nyozása azonban azon felfogás felé közeledik, hogy e fokon épen egyéni lélekröl lehet kevésbbé szó és hogy az egyénenkint módosuló, mintegy le
kötött népiélek az tulajdonképen, amely a nép egyedeiben él és hat. A ne
velésnek tehát nemcsak az ember-egyedre, de a nép egyéniségére is tekin
tettel kell lennie s a psychologia lévén a paedagogia alapja, a nevelőnek a nép-psychologia jelenségeit és törvényeit különös figyelembe kell vennie.
Hogy a nevelés nemzeti szellemű lehessen, a nevelőnek ismerni kell a nemzeti szellemet. Ez nyilatkozik a nemzet történelmében és intézmé
nyeiben, irodalmában és művészetében, de legközvetetlenebbül a nemzetté alakult népösszegek közös világnézetében, hagyományaiban, erkölcseiben, szokásaiban s a népvizsgálat egyéb tárgyaiban. Ezekbe mélyen bele kell pillantani a nevelőnek, ha a sokat hangoztatott, de kevéssé értett nem
zeti szellemnek illő helyet akar adni nevelési elvei közt.
A népismeret a néptanítónak nemcsak irányt adhat a nevelésben, hanem a tanításnál közvetetlenül felhasználható anyagot is. Még pedig két irányban. Először a gyermekek részéröl reprodukczióképen. A beszéd- gyakorlatokra és Írásbeli feladatokra, melyeket a gyermek életéből kell venni, legalkalmasabbak azok a képzetsorok, a melyek korán válnak a gyermeki szellem tulajdonaivá és azt élénken foglalkoztatják, pl. a népme
sék, a melyek immár el vannak ismerve a kisdedek nevelv-eoktatásának kiváló eszközéül. Ezeken kiviil elmondatni és leíratni lehet a gyermekek
kel a népéletnek egyéb figyelemre méltó és könnyen megfigyelhető nyilat
kozatait (dalok, szokások, eszközök és használatuk stb.) Kiválóan alkal
masak azon jelenségek, a melyekben a gyermek személyesen szerepel, mint a gyermekjátékokban, misteriumokban stb.
A tanító maga is a tanításban közvetetlenül igen sikeresen alkal
mazhatja azt, a mit tanítványaitól s általában a néptől veit. A n é p n y e l
ve, az élő tájszólás, a melyet kivált a kiindulásnál az oktatás kezdetén nagyon is figyelembe kell vennie a tanítónak, különösen a tanulókra nézve idegen nyelven beszél a könyv-nyelvvel szemben, a melyre a ta
nulót vezetni kell, már a legalsó fokon is igen alkalmas anyagot szol
gáltat a tanulságos összehasonlításra, a mi az öntudatos nyelvtanulás egyik lényeges eszköze. A n é p d a l természetes anyagot nyújt az ének
tanításnak, a melynek végre valahára teljesen meg kell tisztulnia az idegen izü és izetlen, csinált, abszurd szövegektől és a képtelen, lehetetlen dalla
moktól A n é p m e s e, a melyben a nép ethikája nyilatkozik, okvetetlen- kedö moralizálás nélkül is értékes eszköze lehet az erkölcsi nevelésnek. A n é p é l e t t á r g y a i h o z (házi eszközök) és f o g l a l k o z á s a i h o z fű
ződik a beszéd-értelemgyakorlás és általában a szemléltető oktatás. A b a b o n á k n a k , általán káros és alaptalan voltát mutassa ki a tanító, de ne irtson fanatismussal minden ártatlan hagyományos szokást. A j á t é k - fa a n is vezetője lehet a tanító a tanulónak s óvja őket abban és attól, a mi káros, idegen, Ízléstelen. A tanító általában nemcsak az ismeretek és erkölcsök, a gazdaság és közélet terén hathat a népre, hanem a nép kép
zeletének alkotásaiban i s : ehhez azonban nagy hivatottság és tapintat kí
vántatik, a néplélekkel való bizonyos congenialitás.
224
Ez a két főirány, a melyben a néptanító közvetetlenül a tanulókkal szemben hasznát veheti a népvizsgálatnak. A néplélekkel való szeretet
teljes foglalkozás ezenkivül megszerezheti számára a nép becsülését, bizal
mát és szeretetét, a melylyel ez szívesen megajándékozza azt a müveit embert, a ki megbecsüli az ö kedves hagyományait és megérti kissé zár
kózott természetét. A nép bizalma pedig nagyon becses a tanítónak úgy iskolai, mint iskolán kívüli működésében.
A néptanító, a népnevelő nemcsak a nép kisdedeinek, hanem felnőtt
jeinek is oktatója, nevelője. Főleg az ö feladata, hogy a népet fejleszsze, a tökéletesedés felé vezesse. A nép szellemi, erkölcsi és anyagi tehetségeit azonban csak önmagokból lehet szervesen és biztosan fejleszteni, s e fo
lyamat elérhető czélja megvan határozva a népiség ösmagvában, mint a növény faji és egyedi alakja a csirában. A népet csak úgy lehet javítani és nemesbíteni, ha saját mintegy megdicsöült képmását tartjuk elébe, mint oly eszményt, a melyre törekednie kell, és lehet is, s a melyre aztán szí
vesen törekszik. Ezt a képmást pedig a népiség ős vonásaiból kell össze
állítani, a melyek mint tehetékek élnek a nép lelkében, és ösztönszerüen, öntudatlanul vagy sejtelmesen nyilatkoznak egész életében, kivált ünne
pélyesebb momentumaiban. A ki előtt a nép gondolkozásának, érzésének és életének módja olyan, mint egy tiszta átlátszó üveglap, az aztán a néplélek eszményi jelenségeiből: költészetéből, művészetéből, az erkölcsi világ
rendről való felfogásából, lelkesedésének motívumaiból nyerheti azt a ne
mes fémet, azt az amalgámmá szilárdult hig ezüstöt, a melylyel bevonva amaz üveglap tükörré válik, a melyet a nép elé tarthatunk, hogy ismerje meg önmagát, az esetlegességek fogyatkozásaitól ment igazi lényegét, jobb énjét abból a czélból, hogy ehhez minél hasonlóbbá váljék köznapi éle
tében is.
A néptanító hivatása, hogy ily tükröt tartson a nép elé Hogy ezt te
hesse, népvizsgálónak kell lennie, ismernie kell a nép igazi mivoltát, ter
mészetét, lelkületét, hogy megtalálja benne azokat az erőket, a melyeket erényekké lehet fejleszteni, s azokat a gyöngéket, a melyek végzetes hi
bákká fajulhatnak. (Vége köv.) Dr. Her r m a n n An t a l.
—
Gyermekvédelem.
A kisdedóvás kérdése nVnirendre került. Hazánk indolensebb váro
sait és községeit is remélhetifog nemsokára országos törvény fogja kény
szeríteni kisdedóvó-intézetek\felállítására. És tagadhatatlanul roppant nagy lesz a haszon, a mely egyVcét évtized múlva az uj intézményből ki fog fejlődni, nemcsak a nép fiz\ai, értelmi és erkölcsi életviszonyaira vonatkozólag, hanem a m agyaro^dás tekintetéből is. Meg vagyunk győ
ződve. hogy intéző köreink a kisdqdóvást a magyar faj természete és igé
nyei szerint fogják rendezni s keresztülvinni és kerülni fogják a német pedánskodó rendszer utánzását. \
De én most nem a kisdedóvásró\ hanem a tágasabb értelemben vett gyermekvédelemről szándékozom véleményemet elmondani. A kisded
óvás csak egy része a védelemnek, a melyben gyermekeinket részesítenünk kell, és bármily nagyszámúnk s bármily tokéletesen berendezettek legye-
