S Z É C H É N Y I EMLÉKEZETE.
A SZEGEDI URI KASZINÓ 1Q27 MÁRCIUS 12. EMLÉK- LAKOMÁJÁN ELMONDTA
3r. S Z A L A Y J Ó Z S E F
R E N D Ö R K E R Ü L E T I FŐKAPITÁNY.
A S Z E G E D I URI K A S Z I N Ó K I A D Á S A .
| S Z É C H E N Y I EMLÉKEZETE.
A SZEGEDI URI KASZINÓ 192,7 MÁRCIUS 12. EMLÉK- LAKOMÁJÁN ELMONDTA
Dr. S Z A L A Y J Ó Z S E F
R E N D Ű R K E R U L E T I FŐKAPITÁNY.
A S Z E G E D I URI K A S Z I N Ó K I A D Á S A .
S2TE Egyetemi
Könyvtár
J000625545
62EGEDI TUDOMÁNYEGYETEM \ ( ifóuvar irol&'mtöftéastt i«":e : l Or'Sra I v-
SZEGED 1
* .
Szeged Városi Nyomda és Könyvkiadó r.-t. könyvnyomdája Szeged, 1027.
raim! Éppen száz éve alapította Széchenyi a Nemzeti Kaszinót. Az ő gondolata volt, hogy a tagok a kaszinó részére emlékjel hagyományozására kötelezzék magukat. Elsőül ő diszes müvü, pár száz arany értékű bilikomot hagyomá- nyozott azzal a végrendeletileg kifejezett óhajtással, hogy azt a hon legnemesebb borával töltve, évenként ürítsék emlékére.
Halála után először 1864. február 1-én tar- totta a kaszinó az emléklakomát. Azóta ugy ott, mint szerte az ország számos kaszinójában s egyesületében mutatja be a magyar társadalom hódolatos áldozatát Széchenyi emlékének. így a mi kaszinónk is, amelynek hálásan köszönöm, hogy az emlékbeszéd tartásának megtisztelő felada- tát ezúttal reám ruházta.
Uraim! A szent könyvek szerint az Ur agyagból embert formált és lelket lehelt bele.
A XVIII. század Magyarországa hasonlatos a holt tömeghez. A török dúlások vérét csapolták, vagyonát elherdálták, Bécs a Rákóczi-harcok sikolyát torkára forrasztotta,
ü 1 ^
Mária Terézia idején szelidre bűvölték, anya- nyelvét elsikkasztották s végül még a gon- dolatát is megvámolták! Voltak ugyan ekkor is egyes kiváló elmék, ezek azonban csak
mint az éj boritotta temető szétszórt gyer- tyái világoltak, mások később már hajnal- csillagként derítették a magyar eget, de még hiányzott a nap életrecsókoló fénye és életet fakasztó melege. A nap: gróf Széchenyi István! Ő, aki később a Kelet népében megvallotta, hogy tökéletesen holt- nak és semmi által többé föl nem ébreszt- hetőnek tartotta a nemzeti testet. És ez részé- ről nem költői túlzás, mert a nemzet arisz- tokráciája leginkább külföldön élve szivta az ország vérét, nemessége a vármegye bástyái közt torzsalkodott, vagy az elválhatatlan pipával here gyanánt henyélve hizott a Haza zsírján, mig a jobbágy inaszakadtáig húzta az évszázados igát. A hazai nyelvet nyomta a latin és német; az irodalom kevés kísér- lettől eltekintve a gyér számú irók leveleiben pihegett; a színművészet a „beduinkodó szintársaságok" kordéin nyekergett; a zene néhány főúr kedvtelése, a kúriáknak a cigány- bandák melletti sirvavigadás jut; emlékszob- rok helyett a városok végén akasztófák bor- zongatták a gyenge idegzetüeket. Egységes
társadalomnak nyoma se. A főváros még bölcsőben szunnyadóit. Nyáron por, ősszel sár, tavasszal határokat elnyelő áradás. Aki útra kelt, végrendeletet készített. A magán- gazdálkodás kezdetleges, ősi nyomokon
haladt s ha a közgazdaság szárnyra akart lendülni, irgalmatlanul lenyirbálta a magas helyről támogatott osztrák érdek.
Ilyen siralmas körülmények között lépett föl gróf Széchenyi István. Elhatározása nem máról-holnapra fogant. Első sorban a nem- zeti muzeumot alapitó atyjának példája lel- kesítette. Ezenfelül katonai szolgálata miatt külföldön huzamosabban tartózkodva s a kezdetleges tanulás hiányait pótolandó, Keleten és Nyugaton utazgatva döbbent rá hazája elmaradottságára. Élete céljául tűzte ki tehát, hogy nemzetét a sülyedésből kiemeli, újjáteremti. Héroszi feladat! De Széchenyi hős volt. Erre első sorban költő- nek is felillő fantáziája s az a tehetsége képesítette, hogy az igazságokat, amelyeket egyenkint mások is láttak, egységes rend- szerbe foglalta. Élő és irott szóval s tettekkel fáradságot nem ismerően agitált, noha egész- sége soha sem volt tökéletes s lelke gyónó- székének, Naplóinak tanúságaként szüntele- nül az indulatok örvényein hánykolódott. De
Crescens iránti eszményi, majd családi bol- dogsággal beteljesülő szerelme legyőzetett vele minden akadályt. A hatalomtól kegyet nem hajhászott, a tömegtől népszerűséget nem kunyorált. Sem korán, sem későn nem jött, hanem éppen idejében. És mint leg- nagyobb ellenfele, Kossuth állapította meg róla: „Ujjait a kornak üterére tevé és meg- értette lüktetését!" Gazdasági kérdésekkel fordult először nemzetéhez. Hatása leírha- tatlan volt. Egyrészt a modottakért, másrészt az elmondás módjáért. Ha irt s különösen, ha polemizált, — már pedig négy évtizeden át mindig polemizált, — egyszerre félelmes gladiátor és sima szalon ember. Hangja, ha kell, dörög, mint a haragos ég s ha kell, suttog, mint a tavaszi fuvalom; elméje,
kardja szikrát hány; mosolya szarkasztikus, vagy szivével simogatja közönségét. Müvei- nek olvasása a stilus sajátságos magyar- talansága s gondolatainak csapongása miatt valóságos szellemi torna, de — belemerülve,
— alanyisága révén annyira megragadó, hogy senkit közömbösen nem hagy, sokat rajongásra tüzel s mindenkit gondolko- dásra késztet.
Nemzete hálás tanitványnak bizonyult.
A közgazdasági sikerek nyomán következtek
a társadalmi eredmények s politikai föllen- dülések s mindez alig másfél évtized alatt.
Széchenyi dicsősége zenitjén állt; a leg- nagyobb magyarrá magasztosult. Nagyságát még az ellene intézett támadások is csak növelték. De haj! jött az Élet, a dübörgő léptű, az egyéni érdemeket legázoló, a fejlődés kívánalmait vaskövetkezetességgel kikényszeritő Élet. A Széchenyi isteni lehe-
letétől föltámasztott tömeg talpra ugrik, ereiben vágyak tüze lobog, izmai magyar jövő építésére feszülnek, fülében a szabad- ság mámorositó dala cseng s dacos hom- lokkal szegzi magát az akadályoknak, még a Széchenyi elrettentő jövendölésének is s önfeledten dől az igéret földét hirdető uj apostol, Kossuth Lajos karjaiba. Innentől kezdve aztán villámló cikázásokkal pereg le a legmegdöbbentőbb magyar tragédia.
A békés reformok, a könny és vér nélküli forradalom hőse elbukik, a legeszményibb magyar lelket a téboly vampirjai szaggatják, a magyar égre sürü sötét felleg borul, a döblingi haldokló oroszlán a „Blick" rettentő karmaival szétmarcangolja a Bach-rendszert, de a Deák Ferenc-béke szivárványában földi szeme már nem gyönyörködhetett. Rajta is beteljesedett az ujitók, a forradalmárok
Sz mére belől
egy <
búvá kihal lenül amel lyet i keny<
de n nincs téved le éi tatlat hogy bírálj teren Sz való lott r szor ma 5 élet politi soha elilla dand sorsa: Pálmák vasárnapjával kezdődik s
„Feszítsd meg!"-gel végződik. Bár az Ilyen hősök iránti részvétünk könnytől harmatos, de zuhanásuk nem ok a kétségbeesésre.
Hiszen nélkülük soha sem lenne haladás.
Aki megnevetteti az emberiséget, az boldo- gítja; aki megríkatja, az okosabbá, jobbá teszi . . .
Sok dicső alakja van a magyar Üdvlel- dének, de az országalapitó szent István után nyomban Széchenyi István következik, mert ő meg a modern Magyarországot ala- pította. S ha a Szent Istváni bölcsesség tiz évszázadon át ma is világol, ugy a Széchenyié is sok századra érvényes, mert az a magyar nemzet-testnek szerves részévé hasonult. Széchenyi a legklasszikusabb magyar reformátor, aki, ha történetesen más nemzetbelinek születik, ott is hérosz volna.
Széchenyi élete, működése örök tanulság a magyar nemzetnek. Egyénisége hason- latos a sziklán tornyosuló várkastélyhoz, melyben kincsekkel zsúfolt termek bus omladékokkal váltakoznak. Lángeszének gazdagsága van bennük fölhalmozva s ösz- szetört lelkét jelképezi a rom. Amazt oku- lásunkra hasznosíthatjuk, emezt az emlé- kezés örökzöldjével fonjuk körül.
Széchenyi eszméi nagyság és mélység méretében olyanok, mint az Óceán. Gyönyör belőle a gyöngyöket felszínre hozni. Mindre egy ember erőtlen. De hát van-e vakmerő búvár, ki a tenger valamennyi gyöngyének kihalászására merne vállalkozni?! Szünte- lenül kell vele foglalkoznunk. Ö a biblia, amelyre esküszünk, ő az evangélium, ame- lyet ünnepeinken olvasunk; ő a mindennapi kenyér, amely ideig-óráig pótolható ugyan, de nélküle sem az ételnek, sem az életnek nincs igazi ize. Széchenyinek is vannak tévedései, azonban ezek mit sem vonnak le értékéből, hiszen ezek nélkül kibírha- tatlanul emberfeletti lenne. Olyan nagy, hogy állja a kritikát s külünben is törpéket bírálgatni nem érdemes.
Széchenyi, mint ujitó és intézményeket teremtő páratlanul népszerű volt. Kossuthtal való összeütközése után azonban lehanyat- lott népszerűsége s bár még utóbb néhány- szor föl-fölvillant, de közkeletű értelemben ma sem támadott fel, mert az csak a köz- élet rivaldájának erős fényében szereplő politikusokat glóriázza. Széchenyi pedig soha sem volt pártpolitikus. A népszerűség elillanó dicsőségénél azonban sokkal mara- dandóbb érték jutott Széchenyi osztályré-
szeül:
ő a magyar nemzet tanítómestere.
puszt De hát hogyan is lenne népszerű a tanitó, valós különösen ha még korhol is?! Széchenyi Szécl ebben is mester, mert nem átallotta a sok- Ta szor oly keserű igazságokat nemzete szemére naklobbantani. Azonban ugy a kiművelt egyén, Nem mint a haladás útjára vezetett nemzet utóbb fajú, a leghálásabb érzésekkel gondol a mesterre, ezért akinek elsősorban köszönheti a múlttal magc szemben fejlődöttebb állapotát. A valóságon besz<
nyugvó ilyen hála csengőbb értékű s hosz- ami szabb életű a legragyogóbb népszerűségnél. talon
De Széchenyinek örökösen csak a nevét szom emlegetni nem többet érő, mint a budd- csillc hista lámák imádkozó gépének forgatása. azon Csak is tanításai követésével róhatja le a s ne
nemzet a neki tartozó hálát s akkor Vörös- len i
marty nyomán elmondhatja, hogy Széchenyi künk hü keble keservében nem hiába szakadt levet meg a honért. Tanításai ma is olyan érvé- lünk nyesek, mint amikor apostoli ajkáról elhang- oázií zottak s mi ma éppen ugy rájuk szorulunk, v * ideg<
mint rég elporladt elődeink. A világháború s sebb a forradalmak után megcsonkított országban H<
vagyonilag vérszegény, társadalmilag szét- '£|; való
szaggatott nemzetül tengődünk. Mint éjsza- kezű kába hasit a segélykiáltás: hol a Féifiu, elme aki kivezeti a népet az Ínséges, a tövises ha
11
pusztából!? Pedig az epedett vezér élő valóságban köztünk van: eszméi révén gróf Széchenyi István.
Tanítása alapja :
Magyarország lakásai- nak közös nemzeti öntudatra ébresztése.
Nem az a döntő, hogy a honpolgár milyen fajú, milyen nyelvű ; hanem az, hogy kész-e ezért a hazáért egy élet munkáját s ha kell, magát az életét, áldozni. A puszta magyarul beszélés még csak grammatikai jelenség, ami lehet tetszetős dolog, de érzésbeli tar- talom nélkül, — és erre a legutóbbi idők szomorú példái tanitanak, — olyan mint a csillogó s aztán elpattanó buborék. Az érzés azonossága révén ápolhatjuk, fejleszthetjük s nemesitetten forgalomba hozhatjuk egyet- len nemzetközileg is elismert erkölcsi érté- künket :
nemzeti sajátosságainkat.
Ha ezeket levetkőzzük, a népek sivatagában elvegyü- lünk, mint fövényszem ; ha kifejlesztjük, oázis leszünk, a melyet megbecsülnek az idegenek is s melyre még az ég is szive- sebben hullatja harmatát.Hogy ezt nemzeti programmként meg- valósíthassuk, ehhez maga Széchenyi adja kezünkbe az eszközöket. Először is véssük elménkbe intelmét: „Nemzeti rothadás jele, ha egyik meg akasztja a másik munkál-
12
kodásit, ahelyett, hogy mindegyik maga körében egészségesen forogván, a másik működésit is lehetőleg elősegítené" Ha az ő idejében igaz volt, ugy most százszoro- san az, hogy a társadalmi szolidaritás hiá- nya teszi tönkre az országot, mert csak az egymás megbecsüléséből fakadó összemü- ködés nyújt reményt a jelen siralmas hely- zetből való kilábolásra. Másodszor necsak szavaljuk, hanem gyakoroljuk is igéit:
„Házsártos, egymást üldöző népből . . . egy és osztatlan nemzetté kell összeforrnunk, mert csak igy válhat erőnk eldöntő súllyá.
E nélkül pedig . . . soha sem fog vérünkre derülni mosolygó üdv."
Széchenyi továbbá sok kiművelt ember- főt akart, hogy nemzetét az elmaradottság- ból kiragadja. Ez a tétele mireánk is paran- csolóan érvényes. Reánk a világháború kifosztottjaira, kik csak az Írástudatlanokban vagyunk milliomosok. A világosság felül- ről jön. A felsőbb társadalmi osztályok kötelessége, hogy magukat kiművelve árasz- szák a fényt az alsóbb rétegekre, azt nem- csak jogokban, de szellemiekben is maguk- kal egyenlővé tegyék. Ha irodalmunk, tudo- mányunk bokrai kivirágoznak, nemcsak a honi de a külső országok méhei is csapa-
13
•tőstől rajzanak rajta.
Széchenyi szellemében valósuljon meg a cél: a müveit, a külföldi példákat észszerűen alkalmazó polgárság
által becsületesen vezetett, jómódú paraszt- ság s megelégedett munkásság nemzete.
*
Szegednek az isteni Gondviselés törté- nelmi szerepet szánt. Az Alföld alsó pere- mén, a nemzetiségektől tarkított dél-Magyar- ország szomszédságában emberemlékezet óta olvasztó tégelyként működik. 1879-ben a Tisza a nagy agrárvárost elnyelte, hogy helyén gazdaságilag pezsdülő, püspökséggel, egyetemmel koronázott modern város legyen.
Az 1919-es vérvörös tengerből s a meg- szállások mocsarából szigetként emelkedik ki, hogy büszkeségünk: a nemzeti hadsereg megalakulásával innen induljon ki a nem- zeti újjászületés. Egyenesen történelmi becsü- letbeli kötelesség lenne, ha Széchenyi szelle- mében ebből a színmagyar városból indulna ki a társadalmi újjászületés is. Az a társa- dalmi egységesités, amelynek kizárólagos célja: fajtánk nemesítése, felemelése s bol- dogítása, de nem ám ugy, hogy miatta jog- gal érhessen bennünket Széchenyi szemre-
hányása, hogy nálunk legtöbb dolog azért nem diszlik, „mert forró vérrel fontoltatik, szalmalángra lobban s csigavérrel hajtatik végre". Ezenfelül meg az a felfogás irá- nyítsa ennek a csupa polgár városnak a társadalmát, -hogy a nemzet templomán nincs kereszt, csillag vagy félhold, benne sem magyar, sem sváb, tót, vagy rác szen- tek, ott csak egyetlen oltár van: a haza- szeretettől felgyújtott sziveké. Ki az a vak- merő, aki ebből a templomból az ugyanugy érző másikat csak azért, mert ajka s vallása különböző, ki merné űzni!? Csak a nemzet- tagadás kufárait kell a szentelt csarnokból kikorbácsolni, de viszont a hazaszeretetből senki érvényesülési tőkét nem kovácsolhat.
Volt egy városunk — kincses; a második
— koronázó; a harmadik — Rákóczié; a negyedik — Szent Lászlóé; az ötödik — a vértanuké; a hatodik — . . . nos, legyen Szeged — a magyar Húsvété!
15 rég elűzte az árnyat. A szivünkben fészkelő gondolat, mint a hazára elképzelhető leg- jobb kívánság az egész magyar levegőt betöltő zúgással röppenhet tehát a magas- ságos régiók, a Széchenyi égi hona felé:
