• Nem Talált Eredményt

Hazánk leírói 1886-ban

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "Hazánk leírói 1886-ban"

Copied!
34
0
0

Teljes szövegt

(1)

H A Z Á N K L E Í R Ó I I886-BAN.

1.

n f a 1 v y János művének, Magyarország leírásának, 111 eg- b s r a l í p jelenése teszi emlékezetessé ez évet földrajzirodalmunk

=•-\>-3r3r3r3/&3? cr1 E

történetében. Egyetemes földrajzának második nagy kö- tete. mely kizárólag hazánkkal foglalkozik, ennek első tudományos geographiája. Nem száraz vázlat az, hanem élő egész, mely az em- bert és természetet a maga egymásra való hatásában ismerteti meg.

A mester, ki a szigorúan tudományos műveknek egész sorozatát bocsátotta előre, ezen, a művelt közönség igényeihez alkalmazott munkájában a legszerencsésebben dolgozta föl azok eredményeit s adatokkal túl nem halmozott, élvezettel, tanulsággal olvasható s eszmék támasztására alkalmas, teljesen reális alapú, a mellett azonban szépen írt könyvet ajándékozott a magyar tudományos irodalomnak. 0 r t v a y Tivadar szintén elkészítette Magyarország- nak több kötetre terjedő általános és részletes geographiáját s december 30-áról felszólította mindazokat, kik oly idevágó adatok birtokában vannak, melyek tudomására nem juthattak, hogy azokat műve teljességének érdekében hozzá, Pozsonyba beküldeni szíves- kedjenek. Hasonló örvendetes tényt jelenthetünk kartographiánk terén is és igazolva találjuk azon reményt, melyet múlt szem- lénkben P o s n e r megyei kézi atlaszához fűztünk. E térképekből

— G ö n c z y Pál tervezetében és K o g u t o w i c z Manó rajzá- ban — idáig 21 lapot láttunk * s örömmel ismételhetjük Német-

* Pest-Pilis-Solt-Kiskúnvármegye. Torontál-, Vas-, Szilágy-, Sáros-, Báes-Bodrog-. Pozsony-, Baranya-, Zala-, Sopron-, Somogy-, Fejér-, Tolna-, Veszprém-, Kolozs-, Bihar-, Mosony-, Kis- és Nagy-Küküllö-. Jász-jNiagykún.- Szolnok- és Nógrád vármegye. Minden füzetben 5 lap van s egy füzet ára

1 írt 25 kr. Az előfizetők jutalmul Magyarország nagy fali térképét fogják megkapni.

(2)

Márki S á n d o r : 189,*

ország első földrajzi lapjának, Petermann közleményeinek dicsé- retét. hogy ezek kitűnően készített térképek, melyek jövál felül- múlják még Németország hasonló termékeit is. Ugyanezen intézet

falitérképeket-is ad ki ; ezekből idáig Pest-. Toroiitál-, Szilágy-, Sáros-, Sopron-, Vas-, Pozsony-, Kolozs- és Baranyamegye térképe jelent meg. . ' ' Rajtok kívül még több jeles vállalatról emlékezhetünk meg hazánk multévi egyetemes leírásának sorában. C h a v a n n e ter- mészettani térképeinek * újabb lapjai (Le Monniertől· s Lorénztöl),

— H á t s e k megyei térképeinek második kiadása, s á katonai földrajzi intézetnek újabb 18 részletes térképe** regi! tekintélyes ismert vállalatok. Tovább folyt a trónörökös ő fenségének nép- rajzi műve is, melynek ez évi füzetei azonban hazánkát csupán történelmi szempontból ismertették. A nagyérdekű tüzetekről.Közr leményeink mindannyiszor külön emlékeztek meg. · , " · "

Egyre érezhetőbb levén egy jó magyar Bádecker hiánya, Magyarországi útiképek czímmel B o r o s t y á é i Nándor és B a r - s e h al 1: Károly vállalkozott ily úti zsebkönyvnek magyar, német, franczia és angol nyelven való szèrkesztésére. A munka Tréfort miniszter és Berzeviczy államtitkár támogatásával· Schwimmér Pál vasúti hivatalnok kiadásában jelennék meg. Mennyire szük- ség van reá, mutatja »Le voyage de la délégation française en Hongrie« Mario P r o t h-tól, mely Csapó Zsigmond fordításában magyarúl is megjelent s melynek lelkesült hangja bizonyosan sen- kit sem kárpótol leírásainak felületes voltáért. Hasonló áll az 1885.

augusztus 7-ei 40 tagú franczia expedítió második tagjának M ö n- t e t Józsefnek könyvéről is. (De Paris aux Carpathes). Ô is futó- lag és csak a fényoldalakról ír ; pedig állapotaink elbírnának már egy kis kritikát is. Alaposabb náluk Dr. Ko h u t Adolf, ki

Stuttgartban »Aus dem Reiche der Karpathen« czímmel ad házai táj-, jellem-, irodalmi és művelődési képeket s ha Rózsa Sándort ö sem feledi is ki a földrajzi tudnivalókból, megfeledkezve.arról, hogy vannak nálunk Bagi Józsefek is, — egészben véve — mint különben is magyarországi ember —• alaposan tájékoztat köz- viszonyainkról a drezdai főrabbi. Ellenben Tissot iskolájába tarto- zik az angol T u c k e r János Vilmos (Lile and society in eástern Europe) — ki Londonban megjelent könyve 432 lapján bőven ismerteti ugyan hazánk erdélyi részét, egy bírálója szerint azonban

* (sniertelve Közleményeinkben, 1886.—398. 1.

** Felsorolva u.-o. "184. és 563. 1. .

(3)

olykép. hogy bámulni kell. oly kis országról mint lehet annyi badarságot írni. Pedig bejárta és tanulmányozta a vidéket, mely gyakran elragadta, s a hiba nem abban van, hogy nem szenved- heti á magyart, mert hiszen a rokonszenvet nem lehet erőltetni, hanem hogy sem érzéke, sem képessége nem volt a viszonyok megismerésére. Népszerűen, az ifjúság számára írta »Ungarische rHochlands-Bilder« czímű könyvét S c h w i c k e r J. Henrik, — a

Wiener Allgemeine Zeitung szerint az Alleghany- vagy Himalaya- hegységnél ismeretlenebb Magas-Kárpátok vidékéről'közölve népies vonásokat, vadászkalandokat, mondákat stb. E könyvhöz négy színezett kép járúl. Tankönyv, de itt is említést érdemel tí i n- d e l y , S c h i m m e r és S t e i n h a u s e r »Oestereichische Vater- landskunde »-ja, mely a gymn. 8. osztályok számára készült. Nem egyetlen hibája ugyan a czím, mindamellett sok elismeréssel mél- tathatta Közleményeinkben (396—8. 1.) Hanusz István. Kevésbbé tehette ezt U m l a u f t Frigyes Geographisches Namenbuchjával, melyben hazánknak is 4-89 helynevét, néhol elég nyakatekerten, akarja megmagyarázni. Még csak rosz néven sem vehetjük a kü- lönben jeles tudós botlásait, kivált ha Reső-Ensel Sándor korábbi kísérleteire gondolunk vissza; annyi bizonyos, hogy e téren is komolyan munkához kell látniok geographusainknak. Nem volt szerencsés gondolat B e n e d e k Lajostól, hogy a régi Erdélyt — ha a czímben megkülönböztetve is — hazánkból mintegy kiszakítva, önálló helységnévtárral látta el. Mert könyve különben jeles és teljesen használható ; az 557 Q myriameternyi térről s anriak 2.084.000 lakosáról megbízható adatokat közöl és közhivatalok:, magánosok egyaránt hasznát vehetik. A mily száraz, ép oly érde- mes vállalkozás a statiszkái hivataltól egész Magyarországra nézve összeállított tiszti czím-. és névtár is, mely 90 íven több mint 59,000 nevet tartalmaz. Ezentúl minden évben meg fog jelenni-s az 1887-re szóló második kötet 700 lapon már szintén közkézen

.forog. .... ' ' '.. ' :\ ' ' : :

. Az austriai és magyarországi képviselő-választókerületekről gróf K r e i t h Béla és F r e y t a g ' G u s z t á v tervezett egy áttekint- hető térképet. M i h á l o v i c s József, az államnyomda kartographja két lapon tüntette föl az-erdélyi ref. egyház kerület viszonyait 1) a többi felekezetekhez, 2) az idegen ajkú nemzetiségekhez Lépest.

A képviselőház január 14-ki ülésén H e r m á n Ottó oly dákóro<- mán iskolai térképet említett meg, melyen, hazánknak a .Tiszáig terjedő része is Romániához van csatolva; február 8,-án; B a b é s

(4)

Márki Sándor: 191,*

•Vincze erre azt jelentette ki. hogy ha van ily térkép, azt csak a románok ellen izgatni akaró magyarok készíthették. MindirikáKb tudományos alapra helyezkedő kartographiánkat azonban hasonló váddal komolyan senki sem illetheti. Tény ellenben, hogy a buka- resti Sócec et C'.omp. czég ezrével árultatjá az irkák hátlapjára rajzolt térképét, mely -Romania, én tierile invecissate, locuite de Románi* czímmel a Tiszáig csakugyan oláhnak tünteti föl hazánkát és pedig nemcsak a polititikai. hanem az ethnographiai igazság

-rövására is. · '

> » Mint ütikalaüzt, itt említem íol L e n d v a i Miklóstól a magyar orvosok és természetvizsgálók XXIII. vándorgyűlésének kirándu- lási helyeiről Temesvárott kiadott füzetét, T o n t s c h tói a Bras- sóból Petrozsényre és a hátszegi völgybe tett kirándulás leírását (az erdélyi Kárpátegyesület évkönyvében); T h e m á k t ó l a dél- magyarországi homoksivatagról a természetvizsgálók nagygyűlésén tartott értekezést, melyben e 70,000 holdnyi homoktenger viszonyáit jellemezte-s végre S i e g m e t h Károlytól a Kárpátegyesület év-

könyvében s külön is megjelent jeles czikkét. mely a Hegyaljáról

á Vihorlatliégységbe tett útját vázolja. '

•"·' • E t h n o g r a p h i a i térképiét adott ki R é t h e y Ferencz á magyar állambán 1880-ban eszközölt népszámlálás alapján. A - K o g u t o w i é z Manó által rajzolt s 90 cm. hosszú és 64 cm.

széles lápcit Tosiiér K. L. nyomatta ki. — Czoernig. Kiepert· és

•Ke'léti:kisérletei: óta az első mű, mely hazánk néprajzi viszonyait 'első pillanatra szemléltetni képes. A nemzetiségek eloszlását a városokban 5—40, nagy- és kisközségekben 15—20°/o-nyi^ szám- arányig mutatja ki. Mint tudományos munka s mint téchhikái

vállalat egyaránt Ügyeimet érdemel. ....·.•:.·

A magyarok eredetének és rokonságának kérdése most Is

"élénkén foglalkoztatta tudósainkat. Az egyik párt vezéré; társula- tunk érdemes alelnöke, V á m b é r y Ármin több kitűnő munkával igyekezett álláspontját s a helyzetet" mindjobban mégVilágitání.

Idetartozik átörök fajról ethnólogiai és ethnographiai szempontból 768 lapom írt hagy müve, melyről már Közleményeink 75^-85.

lápjain-völt- emiékezét;; föl kellett' azonban ezt itt is elevenítnünk) mert Vámbéry kijelentette; 'hogy a török-tatár népéket s á mágya- Vokát összehasonlító' éthnographiában fogja tárgyalni.' Akádémiái

(5)

értekezései között kiváló fontosságú »A honfoglaló magyarok jel- lemzéséhez« s az »Őstörténet és nemzeti hiúság« ezímű, melyek közül az elsőt M n n f a l v y Pál a Budapesti-Szemlében birálta, a másodikat pedig épen e bírálatra mintegy feleletül írta Vámbérv.

Ugyancsak az akadémia értekezései közt találjuk B u d e n z vála- szát, melyet Vámbérynak adott a magyarok eredetéről folytatott vitában. Ez utóbbinak nézeteihez látszik csatlakozni N a g y Géza, ki Szepsi-Szent-Györgyben 203 lapon értekezett a székelyek ere- detéről és egykori lakhelyéről. A székelyeket a szabír-húnok és ugor-magyarok összevegvűléséből még az Oroszország délkeleti pusztaságain előállott magyar nép egyik ágának tartja s Hunortól vagy az annak megfelelő Csabától számaztatja. Ellenben inkáb a finn-ugor eredet hirdetőinek felfogását támogatja a most nagy ta- núlmányútra indult M u n k á c s i Bernát, ki a Nemzetben (77—78.

sz.) a földkisaszony nászáról közölt egy csinos mythologiai tanúl- mányt. Mit a magyar mythologia megállapítójától, a deczember 2-án elhúnyt I p o l y i Arnoldtól többé — fájdalom — nem várha- tunk, — vajha akadna tudós, ki a magyar mythologiát az újabb tu- dományos kutatások alapján írná meg s életét e nagyfontosságú tárgynak szentelné! De G e r a n d ó Attila a Drapeyronféle Revue de Géographieban s külön füzetben (Páris, 53 lap) Hunlálvy Bál ethnographiája nyomán ismertette Magyarország nemzetiségeinek megalakulását (Formation des nationalités de la Hongrie) s tiszta, világos és rövid előadásával, bár eredetit nem nyújthatott, a kül- földdel szemben kiváló szolgálatott tett ethnographiánk ügyének.

Dr. B o n c z Ödön az Archeológiai Értesítőben folytatta nagyérdekű közléseit a magyar viselet történetéből, utolsó czikkében a bon- foglaló magyarok fegyverzetével foglalkozván. S t e u e r János a Philologiai Közlönyben a magyar nyelvrokonság kérdésében tájé- koztatott a M. Nyelvőrben pedig néhány érdekes kifejezést magya- rázott. Purismusával a Nyelvőr mint mindig, most is jó szolgá- latot tett ethnographiánknak.

A r o m á n o k eredetének kérdését újabb munkában (Zur Rumänisch-Ungarischen Streitfrage) fejtegette Pic József László, ö tudvalevőleg azt bizonyítgatta korábbi műveiben, hogy Erdély és Románia oláh lakosai elrómaiasodott s folyton'mai lakóhelyükön lakó dákok ivadékai. Rösslerrel és Hunfalvyval szemben elfoglalt álláspontját most újabb adatokkal igyekezik védelmezni. H u n - f a l v v Pál maga ez évben is több értekezéssel vett részt a harcz- ban, melyben vezérszerepet játszik. Teschenben nagy kötetet

(6)

Márki Sándor: 1 9 3,*

adott ki németül, a román történelem újabb jelenségeit bírálva (Neuere Erscheinungen der Rumänischen Geschichtsschreibung).

Főleg Xenopolnak tavaly említett könyvét czáfolgatja. tömérdek történelmi, néprajzi és nyelvészeti adat alapján bizonyítgatva, hogy a románok keverékíajű bevándorlók, nem bírták Erdélyt a magyarok bejövetele előtt és históriai jogérvényök merő ámítás.

Ezen, az ő ismeretes álláspontját teljes szabatossággal körvonalző műve mellett említhető Krajovának eredete czímmel a Századok- ban megjelent tanulmánya, melynek eredménye, hogy Krajovát semmiesetre sem oláh ember alapította. Ugyanazon folyóiratban ismertette azon oláh kátét, melyet I. Rákóczi György erdélyi feje- delem 1642-ben adott ki; a Budapesti Szemlében pedig Densusianu

legújabb munkáinak valótlanságait tárta föl. A l e x i György a M.

Nyelvőrben igen érdekesen fejtegette a legrégibbnek tartott s 1494—1525. táján írt voroneczi rnmuny codexnek magyar ele- meit. annak alapján sorolván föl azon magyar szókat, mik a román nyelvbe átmentek. E codex íratásának helye — szerinte

— Erdély vagy Moldva. T é g l á s Gábor a Fővárosi Lapok 52.

számában a hunyadmegyei oláhok ruházatán feltűnő ősi nyomokat jelezte: M a i l a n d Oszkár a Pbilologiai Közlönyben az oláh nép költészetében a napra és holdra vonatkozó hitregéket, a hunyad- megyei történelmi társulatban pedig — a székely és szász nép nyelvéből vett párhuzamokkal — a románok közmondásainak ethikai és psychologiai jelentőségét tárgyalta. Donato S a n m i n i - a t e l l i a Romanische Revue-ben behatóan szól Ausztria-Magyar- ország románjairól.

A hazai s v á b telepekről az Echoban R e r g n e r Rudolf kö- zölt adatokat, melyekből kitűnik, hogy Délmagyarországban száz év alatt (1775—1.876) 40,000 ről 352,215 lélekre szaporodott a né- metség száma. Az erdélyi szászok nyelvében előforduló magyar szókat W l i s l o o k i Henrik a Philologiai Közlönyben elemezte.

A nyugatmagyarországi hienczekröl a müncheni Alig. Zeitungban .1 a u s z György röviden, de vonzóan értekezett.

A magyarországi s z e r b e k 1526—1711. évi szereplésének történetét D u d á s Gyula állította össze a temesvári Történelmi Értesítőben. A császári orosz földrajzi társaság ezüst éremmel tüntette ki De V o I I a n t,: ki magyar-orosz népdalokat gyűjtött.

C z i g á n v a i n k r ó 1 a Revue Iran^aise de PEtranger et des Colonies-hen Ol Ii v i e r Henrik közölt tanulmányt (Les Tziganes de Hongrie). W 1 i s 1 o c z k i Henrik ez évben is érdekes dolgokat

(7)

írt az erdélyi czigányokről: és pedig a Vasárnapi Újságban a sátoros czigányok keresztelési, lakadalmi és temetkezési szokásait ismertette, az Ungarische Revueben viszont meséikből mutatott

be négy darabot. '

• Az összes hazai babonákról S i r i s a k a Andor adott ki Pé- csett egy (97 lapnyi) rövid, de nagy tájékozottsággal írt füzetét,

melyből most már a harmadik kiadás is megjelent. '

; A k i h a l t n é p e k korának kutatói ezúttal is csak kevesen voltak; . Az orsz. embertani és régészeti társulat évkönyvében

R é t h y László Dácziának a r ó m a i s á g idején való nemzetiségi viszonyairól, T é g l á s Gábor a rómaiak erdélyi bányászatáról, F r ö h l i c h Róbert pedig a Philologiai Közlönyben a g é t á k r ó l .értekezett. H a m p e l József 127 táblán 1300 képpel nagybecsű atlaszt adott ki »A b r o n c z k o r emlékei Magyarországon« czim- mel. Az első 85 lapon a szerszámok, fegyverek és ékszerek jellemző sorozatai vannak összeállítva, a többi 42 táblán pedig húsz teljés leletet tüntet föl. A második rész a bronczkori leletek kimerítő statisztikája, a harmadik pedig az abból vonható tudományos következtetéseket fogja nyújtani. A hazai bronczkör emlékéinek ilyképen való összeállítását tudományos irodalmunk egyik nye- resége gyanánt üdvözölhetjük. . ·· •

' . . . . III. . . .. ..

• Magyarország k ö z g a z d a s á g i és művelődési állapotairól beható tanulmányt irt K e l e t i Károly, ki a mult évi kiállítás tanulságainak alapján szólt e nagyfontosságú kérdésről. E becses mű vezeti be az 1885. évi országos általános kiállításról négy kötetben kiadott hivatalos jelentést. Az első a kiállítás történetét és szervezetét; a második a mezőgazdaságot, állattenyésztést'és őstermelést; a harmadik' az ipar különböző ágait; végre a négye1

dik a műipart, művészetet, közoktatást, közlekedést és pőtkiállí- tást jeles szakemberek tollából ismerteti. A valóban tudományos becsesei bíró mű teljes mértékben megérdemli a közviszonyainkat figyelemmel kísérők ' érdeklődését. Genialis kutatások eredményé Magyarország statisztikájának másódik kötete is, melyből L á n g Laj os szerkesztő K e l e t i Károly és J e k e l f a l u s s y József közL

reműködésével a gazdasági statisztikát adta ki. A 680; lapra ter- jedő kötet ¿előszavát, bevezetését K e l e t i , · a mezőgazdaságról szóló első szakaszt — szintén az ő munkáinak alapján —: L'a'j Ö-fe

(8)

Márki Sándor: 195,*

Gyula, -a bányászatról és--kohászatról szóló-részt Va r g h a Gyula irta. az ipart és kereskedelmet dr. H e l t a i Ferencz, a közlekedést és '-forgalmat.'ismét V a r g h a Gyula, ismertette/ L á n g ezen sta- tisztikájának harmadik kötete a politikai és kulturális statisztikát lógja hozni s mint befejezett mű a legkitűnőbb lesz. mit statisz- tikai irodalmunk e téren idáig felmutatott. F ö 1 d e s Béla Nem- zetgazdasági és statisztikai évkönyvéből a III. évfolyamban találjuk Magyarország 1885. évi iparstatisztikáját, az 1886. évi aratás eredményének kimutatását, a belügyminiszter közegészségügyi jelentésének több részét s olvashatjuk a hazánk gazdasági történe- tét felvilágosító adatokat. Szóval, ez évkönyv méltán helyezhető

párhuzamba a külföld hasonló vállalataival.

T e l k e s Simon »Arüforgalmunk« czímmel nyolez fejezetben ismertette hazánk nemzetközi kereskedelmét és geographusokra nézve kiválóan érdekes lehet a nevezetesebb árúczikkek származási és rendeltetési helyeit felsoroló rész. Közleményeink 151—158.

lapjain behatóan méltatta L. Gy. C h a n t e l o u p vicomtenak Magyarországba tett mezőgazdasági kirándulását a Gazette dé Hongrie több száma írta le. Teljesen tudományos színvonalon álló műveket bocsátott közre B e d ő Albert. Az első »Az erdő- művelés jelentősége hazánkban«, melyet az akadémia díszűlésén május 9-én olvasott fel; a másik pedig a magyar állam erdősé- geinek gazdasági és keresk. leírása öt nagy kötetben.: Jakab Elek oly bőven ismertette Közleményeink 429—434. lapjain, hogy itt csak a mű nagy jelentőségének kiemelésére kell szorítkoznunk.

Adatait kétségkívül módosítani fogja az élet, alapvető nagy érdeme azonban mindenkorra megmarad. Ennek alapján ismertette D. S.

( D i e t z Sándor) a magyar állam erdőségeit a Természettudományi Közlönyben. Közgazdasági tekintetben is fontos előadást tartott l í u n f a l v y János a természetvizsgálók vándorgyűlésén, hoFáz erdöpusztításokről, és a folyószabályozásokról értekezve bírálta hazai- állapotainkat. — Az őstermelés egyéb ágait tekintve,;'á nálunk járt B r o u g h B. á Journal of-the Society of Arts februári füzetében vázolta Magyarország bányászatát. »A magyarok — úgy- mond — erélyes jellemökkel és buzgó hazafiságokkal már . is csodákat műveltek s bizonynyal nem fog elmaradni a magas míB veltségért való versenyben az az ország, mely pl. ásványok dolgá- ban is Európa1 egyik leggazdagabb országa. Mágyarország kőszénA termelése Nagy-Brittánia és Németország után következik;,némes érezek tekintetében pedig csak az egy Oroszország gazdagabb ¡nála«:.

(9)

Hazánk állategészségrendöri szervezetét, állattenyésztését és gazdasági szakoktatását 1.0 lapon 1 : 384,000 szerint ábrázolta H á t s e k Ignácz. Mindenütt külön jelzi a fő- és mellék marhahajtó- útakat, vasúti vagy gőzbaj ó-lerakó, etető és itató állomásokat, marhavásárokat, gazd. iskolákat, állami és magán-méntelepeket, tenvész-gnIákat stb. E nagy térképet a földmívelésügyi miniszté- rium adta ki. ·

V a s ú t i évkönyvének VI. kötetében 40. íven 25 vasúti társaságról emlékezett meg V ö r ö s László. B e e r József48 lapon állította egybe az osztrák-magyar birodalom vasúti térképén levő állomások jegyzékét. A közlekedésügyi minisztérium az állami és vasúti távírdák 1885. évi statisztikáját bocsátotta közre. S. S. főid- rajzi tekintetben is érdekes (27 lapnyi) röpiratban követelt » Vasútat és ipart a Székelyföldnek«, mivel a 114 • myriaméternyi Csik-, Udvarhely-és Háromszékmegyék 341,737 lakosa idáig teljesen nélkülözi a vasút előnyeit. »A póstaintézet Magyarországon« czim- mel négy füzetre tervezett vállalatot indított meg H ü b e r t h Károly. Onnállóan és sok kritikával írt alapvető múve igen fontos adalék művelődéstörténetünkhöz és a geographus is sok hasznát veheti.

Mindent összevéve, e fejezetben ezúttal több oly munkáról emlékezhettünk meg, melyek nemcsak egy évijelentés, hanem az egész irodalom- és tudománytörténet számára készültek.

IV.

K ö z o k t a t á s ü g y ü n k állapotáról XV. jelentését tette közzé a vallás- és közoktatásügyi minisztérium s kimutatja, hogy az ország 16305 népiskolájában 23457 tanító a tanköteles 2,292,052 gyermeknek 80-12«/o-é.t tényleg oktatta az 1884/5. iskolai évben. Az iskolák fenntartása évenkínt 13.419,968 Írtba kerül.

Volt 70 tanítóképző-intézet s 409 óvoda és gyermekkert; 125 városban 178 középiskola 41508 tanúlóval. A jelentés a felsőbb és szakiskolákra, emberbaráti és közművelődési intézetekre is kiterjeszkedik. — Igen tanulságos e jelentést összevetni L á n g Lajosnak az akadémiában »A népoktatás hazánkban 1868-1884- ben- czimú értekezésével, melyből kitűnik, hogy 1869-ben 11,300 község közül 1712-ben egyetlen iskola sem volt; hogy csak 1.100,000 gyermek járt iskolába s hogy a fenntartásra csak 1.300.000 frtot fordíthattak. A műveltség biztos és nem is épen lassú

(10)

Márki Sándor: 1 9 7,*

fejlődéséhez becses adalék a Magyarország köz-és magánkönyv- tárairól G y ö r g y Aladár által az orsz. statiszt. hivatal megbízásá- ból szerkesztett mű első kötete, mely 1382 könyvtár 2.449,055 kötetéről emlékezik meg. A második részben hazánk magánkönyv-

tárairól lesz szó.. ·

V.

Magyarország általános t e r m é s z e t i v i s z o n y a i t a kö- vetkező munkák tárgyalták:

1. H e g y r a j z i tekintetben érdekes dolgozatokat közölt a Kárpátegyesület XIII. évkönyve. Ilyen S i e g m e t h Károlytól a Hegyaljáról a Vihorláthegységbe tett útnak már említett leírása;

dr. T h i r r i n g Gusztávnak a Pojána-Ruszka-hegységböl tett váz- latai; melyek a vázlat szerény czíme alatt is kedves olvasmányt nyújtanak ; K o l b e n h e y e r Károly kritikai tanulmánya a Tátra- esíicsról és környékéről s végre dr. E m e r i c z y Gézának a bécsi osztrák tourista-klubban a Magas-Tátráról az ö szokott kedves modorában tartott felolvasása. Méltán sorakoznak ezekhez az er- délyi Kárpátegyesület V. évkönyvének dolgozatai közül R ö m e r Gyula czikke, melyben az Omun át Szinajára tett kirándulást ecseteli; B i e l z t ő l az Erdély barlangjainak ismeretéhez közlött adatok; T o n t s c h A. kirándulása Brassóból Petrozsénybe és a Hátszegi-völgybe; S i e g l e r t ő i a szász Hétbíró-hegységbe s a Lotru-folyó vidékére; A b r a h a m t ó l a Felső-Veneczie mellett levő Girbovára tett látogatás és L e h m a n Pál útiképei. A Pojána- Ruszkáról T h i r r i n g e n kívül L ó c z y Lajos is megemlékezett és pedig a természetvizsgálók nagygyűlésén, hol azoknak geologiai és egyéb természeti viszonyait fejtegette. — S i e g m e t h Károly újabb jeles könyvet nyomatott ki, mely igen hasznavehető kalauza lesz a magyar Keleti-Kárpátok közé kirándulóknak. (Kurzgefasster Führer für Kaschau, das Abauj-Torna-Gömörer Höhlengebiet und die Ungarischen Ost-Karpathen). 'Tizenhat csinos kép emeli a szerző személyes tapasztalatait elbeszélő kötet értékét. L e h m a n Pál viszont, kinek neve szintén gyakran fordult már meg évi szemléinkben, a Retyezát és Királykő közt levő Déli-Kárpátokról adott ki egy 64- lapnyi füzetet, mint a berlini »Zeitschrift der Gesellschaft für Erdkunde« különlenyomatát, melynek czélja, hogy a 240 km. hosszú hegységet a tudomány férfiai előtt feltárja.

Ugyané szerzőnek a felsőmagyarországi hegyvidék czímű tanul- mányát, Hanusz István fordításában, egész terjedelmében közölte

(11)

a »Közoktatás« 1—4. száma. Kartographiai tekintetben nevezetes vállalat a bécsi katonai földrajzi intézet által megindított »Oro- hydrographisehes Tableau ans der Übersichts-Karte von Mittel- Europa«, mely 1:750.000 szerint készült s hazánknak hitelés adatokon alapuló első nagyobb mértékű hegy- és vízrajzi térképéi Közleményeink (az 529—532. lapon) már megemlékeztek róla. A Magas-Tátra néhány szép vidékét (Buszpark, háttérben a Magas- Tátrával. Alsó-Tátrafüred; a.Róza-menedékház;.a.Nagy- és.Felső- vízesés; a Nagy-, a Kistarpataki Óriás-zúhatag és. a Gsorbai tó) 42 cm. magas és 63 cm. széles képekben ábrázolta V a r r o n e . A Kellner és Mohrlüder által Budapesten kiadott földrajzi jellegi képek teljes mértékben megérdemelnék, hogy az iskolák sorra

megszerezzék. · · E helyütt említem meg a b a r l a n g o k ismertetéseit. Most

is sok buzgalommal működött e téren T é g l á s Gábor, ki Közle- ményeinkben a Közép-Marosvölgy barlangjait öt csoportra osztva ívta le (a 189—208. lapon) s megígérte, hogy a hegység további folytatásában kinyomozott barlangokat is tárgyalni fogja; a kolozs- vári orvos-természettudományi Értesítőben s különlenyomatban pedig ugyancsak a Marosvölgy östörténelmi nevezetességű barlang- jait mutatta be. Topographiailag megállapítva e telepeket, -bebizo- nyította, hogy azok a neolith korból származnak, de átterjedtek

a fémkorra és s hogy a kőkoron kezdve, állandóan népesítve voltak. — H a z a v Gyula" a Földtani-Társulatban a bélai csepkő- barlangot s a Biharban feltalált és Nagy Sándorról elnevezett új

barlangot írta le. :

2. V í z r a j z i tekintetben csak kisebb értekezéseket kaptunk.

Közleményeinkben (208—215. lap) S c li o 11 z Albert szólt az euró- pai nagy vízválasztó vonal magyarországi részéről, H a n u s z Ist- ván Alföldünk belvizeiről, dr. T h i r r i n g pedig a Fertőről és vidékéről. Azt hisszük, valamennyire kedvesen emlékezik vissza folyóiratunk közönsége. — A Fertőről J a u s z György is írt rövid tanulmányt a Zeitschrift für Schulgeographieban, — a tó madár- világát pedig az Oedenburger Zeitung hasábjain hosszabb czikkben

méltatta F o u r n e s Ármin. — H e r m á n Gusztáv cs. és kir. al- tábornagy német füzetkében foglalkozott a Duna és Morva találkozó pontjának sajátságos vízrajzi s geologiai viszonyaival, valamint a Duna hajózható voltára ezek által gyakorolt kedvezőtlen be- folyással. Szerinte a Morva hajdan a dévényi, vár és a dévényi várhegy közt egyenesen folyt délfelé úgy, hogy Dévény vára a

(12)

Márki Sándor: 199,*

Morva jobb partján állt. (Hasonló nevezetes mederváltozást kon- statált harmadéve L ó c z y is· a Maros paulis-világosi szakaszára nézve). G11 s z t a v i c z Broniszláv a Dunajecz forrásait a galicziai Tátra, Á b r a h á m Frigyes pedig a Podagru-tóhoz tett kirándulá- sát az erdélyi Kárpátegyesület évkönyvében írja le. Dr. C . h y z e r Kornél a természettud. társulat estélyen a magyar fürdőkről érte- kezett, mely 6 rajzzal s egy melléklettel mint a »Népszerű termé- szetűid. előadások gyűjteményének« 55. füzete jelent meg.

3. Ál 1 a t g e o g r a p h i á n k h oz, Teschlert kivéve, csak kisebb monographiákkal járultak az irők. T e s c h l e r György az akadémia által kiadott egy kötetben nagy tudományos készült- séggel írta le az Ablepharus Pannonicust, ezen, a század elején·

Kitaibel Pál által fölfedezett gyíkot és 1.1. táblán 81 rajzban is- mertette meg az állat szervezetének titkait. Dr. G r e i s i g e r Mihály, a Kárpátegyesület évkönyvében beszélt el egyet-mást a 'l atrában és környékén tartózkodó szarvasok történetéből. Az akadémiában H o r v á t h Géza a magyarországi psyllidákról, e nálunk 63 fajban ismeretes szivőkás és parányi rovarokról értekezett; K a r p e l l e s Lajos bécsi tanár pedig egy Kőbányán fölfedezett érdekes · új atkafajról. Dr. K u l i n Lajos a természetvizsgálók vándorgyűlésén a madarak költözéseiről Nagy-Szent-Miklós és Nagyfalu környé- kén 1.880-tól 1886-ig gyűjtött adatait mutatta be. Az észlelt 1.35 madárfajból 31 állandó és 104 vándorfaj. Dr. S z a l k a y Gyula ugyanott a kolumbácsi legyekre nézve tett kutatásaival számolt be. D a d a y Jenő az akadémiában Erdély denevér faunájá- nak 17 faját és 4 változatát ismertette. Űj fáj a homorod-almási barlangban felfedezett Vesperus siculus, melyet, B új faj varie- tással együtt pontosan írt le. H a l a v á t s Gyula a magyarországi valenciennesiákról szólt. Mind a V. Reussi Neum-hez tartozik s e faj — az eddigi adatok szerint — a pontusi rétegek felsőbb részeiben élt. A Földtani Társulat évkönyvében jelentek meg Dr. H e r b i c h Károly paleontologiai tanulmányai az erdélyi ércz- hegység mészkőszirtjeiről. A mellékelt 21 táblán ;Divald Károly, szép fénynyomatait találjuk. T é g l á s Gábor a Földtani Közlöny-, ben »Újabb adatok az erdélyi medencze ösemlöseihez« czímen a negyedkori emlősöknek 9 lelőhelyét, mutatta fel. A csontbarlangok közül ,új a bedellői s a harmadkori emlősök lelőhelyei közt Borbánd és Csáklya; · • . . : ·· · • i •

4. A n ö v é n y z e t kifejlődésének hazánk éjszaki felföldjén, észlelt időpontjairól a Kárpátegyesület évkönyvében folytatva írt

(13)

dl·. S t a u b Mór. ki a Földtani Társulatban viszont az eddig ismertetett hazai ásatag maradványok jegyzékét közölte. E szerint 41 ily faj van. melyek közül 13 a tűlevelű. 29 pedig a kétszikű Iák közé tartozik s ez utóbbiakból 25-öt még jelenleg is élő fák boncztani szerkezetével hasonlíthatni össze. l)r. S i m o n k a i Lajos a Természetrajzi Füzetekben Erdély flórájának 23 új faját sorolta fel; . l a n k a Viktor ugyanott »Egy regés vagy rejtelmes kárpáti növény« czím alatt a Mertensia villosuláről emlékezett meg. mely csakis az éjszaki Székelyföldtől a Pienninekig menő területen teremhet. A természetvizsgálok vándorgyűlésén H a- n u s z István a növényeknek a létért alföldünkön folytatott küz- delmeit vázolta és pedig az aszályos évek tapasztalataiból indulván ki. Viszont B o r b á s Vincze a temesi homokpuszták növényvilága alapján ismertette a földmívelési minisztérium megbízásából írt és 112 lapra terjedő füzetében a magyar homokpuszták növény- világát és a homokkötést. Ugyanő az akadémiában hazánk belföldi mediterrán tölgyeiről, a 'Természettudományi Közlönyben a Buda- pest határában is előforduló Typha minimát (apró gyékényt) s a magyarföldi kikiricset ismertette. Az akadémia értekezései közt most jelent meg az év egyik halottjának. H a z s l i n s z k y Frigyesnek tanulmánya Magyarhon és társországai discomycetjeiről.

A mi végre a hazai erdőségeket illeti, utalunk szemlénk III. feje- zetében B e d ő nagy, és D i e t z , valamint H u n f a l v y .János kisebb műveiről mondottakra; továbbá a megyék rovatában fel-

sorolt dolgozatokra.

5. Hazánk f ö l d t a n i felvétele tovább folyt s a földtani intézet képviselői ezúttal is elösmerésre méltón buzgólkodtak. A 208 lapra terjedő 1885. évi jelentésben H o f m a n a prelukai kristályos palaszigetet, K o c h a Kolozs- és Szolnok-Doboka- megye, L ő c z y a Marosvölgy és Temes éjszaki részén. P e t h ő a Hegyes-Drócsa és Pless-Kodru legnagyobb bevágódása, T. R o t h L.

a Torontál-;-Temes- és Krassó-Szőrény, S c b a f a r z i k a Sver- dinpatak és a Casapului-Frasen. G e s e 11 pedig a körmöezi érezbánváterület geologiai fölvételét közli, míg K a l e c s i n s z k y a földtani intézet chemiai laboratumának működéséről és S t a u b ugyanannak litopaleontologiai gyűjteményéről tájékoz- tat. A Földtani Társulat elhatározta, hogy mivel Európa geo- logiai térképének ama topogr. lapjait, melyekre Magyarország esik, a berlini térképigazgatóság nem szolgáltatja ki, a kiküldött magyar bizottság maga fog gondoskodni, hogy mindenekelőtt

(14)

Márki Sándor: 201,*

megfelelő mértékű topogr.alap készíttessék, lehetőleg a berlininek, alapjával megegyező vetítésben. Magyarország eme geol. térképének intéző igazgatója B ö c k h János, tagjai pedig dr. HoíTmann Károly,, Inkey Béla, Lóezy Lajos. Koch Antal és T. Róth Lajos. A társulat egyúttal megbízta P e t h ő Gyulát, foglalkoznék a magyar geol.

irodalom teljes repertóriumának részletes tervével. A Földtani intézet, megbízásából G e z e 11 Sándor és S c h a f a r z i k Ferencz.

(XX és 159 lapon) elkészítette a mű- és. építőipar tekintetében fontosabb magyarországi kőzetek jegyzékét, mely 15 kőzetfajt 420 darabon mutat be s ír le megyék és lajok szerint. M a t v a - s o v s z k y Jakab és, Peti* i k Lajos viszont az agyag-, üveg-, cement- és ásványfesték-iparnak szolgáló magyarországi nyers anyagok részletes katalógusát adta. 87 lapon s 14 csoportban.

2B2 anyagot sorolt fel. Erdély talajáról az erdélyi Kárpátegyesület V. évkönyvében B e r w e r t h Frigyes a rodnai havasok geologiai viszonyairól (különös tekintettel a kristályos palákra), az aka- démiában P r i m i c s György, a felsőbányái Simplesitről a Ter- mészetrajzi Füzetekben dr. K r e n n e r József Sándor értekezett.

B i - i m i c s egyéb dolgozatai közöl említést érdemel a Láposhegység tíachytos kőzeteiről szóló a Földtani Közlönyben s a Csetrás- hegység területén tett geol. megfigyeléseiről a természettudományi társulatban tartott előadása. Amabban kimutaja, hogy a Lápos- hegység fötömege kárpáti homokkő, melyet eruptív kőzetek szaggatnak át két, úgymint a Gibles és N.-Hugyin s az oláh- láposbánya-kapniki csoportban, melyeknek kőzetei petrographiai .sajátságaikban is eltérnék egymástól. Emebben a Csetrás geol.

szerkezeteinek részeseiül említi a trachytos közeteket tufáikkal és brecciáikkal; a melaíiros kőzeteket, porfirokat, szirtes mész- köveket, a kárpáti homokkő csoportjába tartozó üledékek alsó-, középső- és felső tagjait s a mediterrán korból való üledékeket, l i ő c z y Lajos a természetvizsgálók vándorgyűlésén saját térképét magyarázva szólt a Pojána-Bviszka nyugati felének és környé- kének földtani viszonyairól. B u d a i József a Földtani Közlönyben a perzsányi hegység másodkori eruptív kőzeteiről értekezve ki- fejtette, hogy e kőzetek a 7fí Km. bosszú hegységben csekély elter.jedésüek. Hol a közetek régi vulkánokat előtüntető kúpokat alkotnak, pl. a rákosi erdőben, ott a kúpok éjszak-déli irányban sorakoznak egymásután. E terület vulkánai sorvulkánok lehettek s a közeteket képező láva éjszakdéli irányú repedéseken tolult felszínre. Dr. H e r b i c h Ferencz az erdélyi muzenmegyesület

(15)

természetind. szakosztályában az erdélyi Keleti-kárpátok (főleg Ürmös vidéke) képződményeiről, dr. K o c h Antal pedig »Ásvány- tani Közlemények« czímen több új erdélyrészi ásványról érteke- zett. S c h m i d t Sándor a Természetrajzi Füzetekben nyomatta le ásványtani közleményeit, melyek főkép Selmecz, Körmöczbánya és Szepesvármegve ásványaival foglalkozott. S z a d e c z k y Gyula az akadémiában a magyarországi obsidiánok geologiai és petro- graphiai ismertetését nyújtotta, különös tekintettel a riolitok keletkezésére. E riolitok (üveges traehytok), melyeknek egyik fajtája az obsidián is, egész Európában az eperjes-tokaji hegység déli részén képződtek legváltozatosabban s legnagyobb mennyi- ségben. E sorozatban utoljára említjük tel, bár nagy arányát tekintve, első helyet érdemelt volna, L á s z l ó Ede Dezső nagy művét, melyet a Természeti. Társulat megbízásából magyar és német nyelven bocsátott közre a magyarországi agyagoknak, ipari alkalmazhatóságukra való· tekintettel eszközölt, chemiai és mechanikai elemzéséről. Hazánkból évenkint 2 millió frt vándorol ki nyers agyagért, agyagárúért. L á s z l ó , hogy megtudja, fel- dolgozásra alkalmatlanok, vagy csak ismeretlenek-e hazai agyag- telepeink, 16 telep agyagát elemezte, s kimutatta, az iparban me,- lyiket mire lehet felhasználni; hogy pl. 10 tűzálló agyagunk is van, mi főkép a porczellángyártás jövőjére nézve fontos.

6. M e t e o r o l o g i a i és földmágnességi közléseit a magyar kir. központi intézet lapokban és folyóiratokban — pl. a Ter- mészettudományi Közlönyben — ezúttal is folytatta. G r u b e r Lajos az akadémiában az 1885. őszén a Budapesten uralkodó földnehézségi erőre vonatkozó megfigyeléseit részletezte. Nyolcz különböző nap eredményéül azt találta, hogy a másodperczinga hossza Budapesten 993-76 milliméter, mely érték az eddigi álta- lános nehézségi képlettel szemben Budapest nehézségi állandóját + 002 miliméterrel nagyobbnak mutatja. A Magyarországon foly- tatólag megejtendő nehézségmérésekre a Repsoldhamburgi czég, a közoktatásügyi minisztérium költségén, egy revisionális ingát készített·. K o n k o l y Miklós az akadémiában ez évben is megtette szokott jelentését az ö-gyallai csillagvizsgálón a lefolyt eszten- dőben végzett astro-physikai megfigyelésekről és vizsgálatokról.

Folytatták a déli égöv átkutatását 0 fokról 15-ig. A többi meg- figyelés eredményével K ö v e s l i g e t i observator számolt be.

(16)

/

Márki Sándor: 203,*

VI.

T ö r t é n e 1 m i f ö l d r a j z u n k , különösen a XVI. és XVII.

századbeli Magyarország térképének elkészítéséhez, nevezetes ada- lékot nyert a »MagyarŐrszági török kincstári defterek* czímű vállalat I. kötetében, melyet az akadémia adott ki. A kötet 240 defterét dr. V e l i t s Antal fordította. K a m m e r e r Ernő pedig tanul- ságos bevezetéssel látta el. Ha nem is teljesen, az eddigieknél sokkal teljesebben közli a jnagyarországi törökhódoltság geogra- phiájához és statisztikájához szükséges adatokat és pedig (LV és 467 lapon) az 1543—1635. évekről. — A Történelmi Tár folytatta néhai T o r m a Józsefnek a zónuki grófságról irt nagy tauúlmányát.

K a r á c s o n y i János pedig a temesvári Történelmi Értesítőben a Csanád nemzetség délmagyarországi birtokainak betűrendben való felsorolását. — S t e l t z e r Frigyes az »Újvidék« jól. 4-iki számában »Kulpin története« czímmel bebizonyította, hogy Kulpin- vára nem a Bácskában feküdt (mint Szabó Károly vélte Béla névtelen jegyzőjének fordításában), hanem a Száva balpartján a Szerémségben, még pedig Kölpén neven. — K a n d r a Kabos, a történelmi földrajz egyik legbuzgóbb munkása, az általa »Adatok az egri egyházmegye történetéhez« czímmel szerkesztett folyóiratban bevezetéssel adta ki azon egri főegyház »Szent János-könyvét.«

Egy régibi) példányról másolt 1643. évi kéziratot használt. Szent- János könyvének az egyházmegye védöszentjérői nevezik e telek- könyvfélét, mely Heves-. Borsod-, Abaúj-, Szabolcs-, Bereg-.

Zemplén-. Sáros- és Zarand-, részben még Nógrád-, Zsolt-, Csongrád-. Külső-Szolnok- és Aradmegyék régi topographiájához szinte megbecsülhetetlen adalékokat szolgáltat. Alább, a megyék betűrendes felsorolásakor még számos, e rovatba tartozó czikket lesz alkalmunk fölemlíteni.

VII.

A magyar f ö l d r a j z é s a f ö l d r a j z t a n í t á s t ö r t é - n e t é r ő l érdekes kis czikket közölt dr. K i s s Áron tollából a Néptanítók Lapja (78. sz). E vázlat csupán az 1700-tól a hires Kis Tükör megjelenéseig lefolyt időt öleli fel s jellemző mutatványo- kat hoz Magyarországnak S z.-N é m e t i P a p István által Nagy- Károlyban 1760-ban gyermekek számára versekben készített leírá- sából. — A lyoni Missions Catholique januári s a párizsi földrajzi társaság Compte Bendujének 5. száma F. R o m á n é t du C a i l -

(17)

l a u d Escandeli Mátéról, a khinai első keresztény vértanúról emlékezett meg. A mi idáig kétes volt. ő bátran kimondja., hogy Escandeli M., budai .polgár, a khinai Csang-Tong tartományban 1399 táján balt meg. Ősei a Provenceból, vagy Nápolyból ván- doroltak hazánkba s ő maga szinaihegyi remete volt. Egy más

ázsiai magyar utazónak. K a k a s Istvánnak, perzsiai utazását, &

Tectander könyve alapján, a Fővárosi Lapok 13. száma s a Budapesti Szemle XLV. kötete (133—140. lap) ismertette. — Minket is közelről érdekel, hogy a Neumann K. F. és Telfer-iele hiányos kiadás után most lehetőleg0 helyes szövegben adta ki di·. L a n g m a n t . e l Bálint S c h i l t b e r g e r XV. századbeli út- leírását. (Hans Schiltbergers Reisebuch). A nürnbergi kézirat álapján kinyomatott könyv Tübingában V és 200 lapon je-, lent meg, még az. 1885.. évben. — Dr. T ó t h Lörincz a földrajzi vonatkozásai miatt is figyelmet keltő Bocatius életéről és mű- ködéséről adott ki Kassán egy ismeretlen adatokban gazdag füze- tet. — Közleményeinkben (390. 1.) H a n u s z István »Egy öreg magyar utazó« felirattal H a l á s z Mihály életrajzát közölte. Ugyanott közölte szokott évi szemléjét hazánk múltévi leiróiról M á r k i Sándor ki az Aradi Közlöny 77. számában Aradvármegye három monographiájának (Bél M.; P. Nagy László és Fábián Gábor könyveinek) kéziratát is bemutatta. K a r a c s Teréz kedvesen beszélte el a Fővárosi Lapok 148. számában a régi utazás módját., vagyis Pestről Mező-Túrig tett útját. R o e s t a Jüdischer Letter- bode X. kötetében és H e r z o g Manó a M. Zsidószeirle 180—1.

lapján közölte Ábrahám Lévinek, egy 17 éves zsidófiúnak 1719-ben Magyarországban tett és zsidős németséggel, sok naivságga! ön- maga által leírt útját.

' VITT. '

A v á r m e g y é k és v á r o s o k monographiái közöl sok van már munkában s az idén is elhatározta néhány törvényhatóság, pl. Somogy- és Teraesvármegye, valamint Hódmezö-Vásárbely városa, hogy megíratják, Budapest és Kolozsvár városok pedig, hogy befejeztetik történetük könyvét. Szatmár- és Szepesmegyében szintén mozgalmat indítottak ez irányban; Zalavármegye, Sza- badka, Miskolcz és Versecz városok pedig már meg is kapták

— ez évben — az anyagi hozzájárulásuk mellett írt monographiák egy-egy részletét. A nem-hivatalos munkák közt is figyelmet ér- denfelnek Bihar- és Temesvármegyék, valamint Esztergom, Nyír- egyháza, Orosháza, Sarmizogethusa stb. leírásai. Egész könyvekben.

(18)

Márki Sándor: 205,*

• vagy kisebb értekezésekben a következő adatokat nyertük a vár-

r megyék és városok minden tekintetben való ismeretéhez :

A b a ú j-T o r n a m e g y e székvárosának, Kassának középkori erődítményeit M y s k o v s z k y Viktor a kassai főreáliskola érte- sítőjében méltatta. Kassa erődített hely volt e szerint már az utolsó Árpádok idején is; kőfallal és igazi erődítményekkel IV.

László és III. Endre látta el. H e n s z l m a n n Imre az Archaeol.

Értesítőben a kassai székesegyház kapuzatáról két domborművet irt le; dr. T ó t h Lőrincz a kassai gymn. értesítőben a kassai ipar- és kereskedelem történetéhez közölt adatokat; D e m k ó Kálmán

•a Történelmi Tárban nyomatta,ki Kassaváros 1404. évi szabály- zatát, dr. S t ö h r Antal pedig a felső-magyarországi múzeumegye- sület hetedik évkönyvét bocsátotta közre. Örömmel látjuk ebből, hogy e múzeumban immár 30,000 mindenféle tárgy van elhelyezve.

A l s ó - F e h é r m e g y é b e n szept. 22-én történelmi társulat alakalt; örülnénk, ha nemcsupán a történelmet és régészetet,

•hanem a földrajzot is kutatásainak körébe vonná. O r b á n Balázs a Századokban szép monographiát közölt Tövisről és vidékéről;

T é g l á s Gábor a Zalatna és Abrudbánya közt általa fölfedezett bányászsírokban .tett kutatásairól számolt be az orsz. embertani és régészeti társulat évkönyvében. A v é d Jákó külön füzetben tárgyalta Gyulafehérvár éghajlatának viszonyait és az 1875—1884.

évekről ezekre vonatkozó teljes megfigyelési anyagot. E szerint az évi középhőmérséklet 9*1° C, közép évi maximum 34*4, . minimum

— 19° C.; közép évi ingadozás 53 .4° G. Absolut maximum 38*8° C., abs. minimum — 24*5'° C.; legnagyobb ingadozás 63*3° G. A lég- nyomás közép évi értéke 739*7 mm.,' ingadozás 35*1 mm. Kár, hogy graphikai táblák nem járulhattak a meteorologiai elemek áttekintésének megkönnyítésére. . .

: A raid vidékére vonatkozó geol. észleléseit L ó c z y Lajos a földtani' társulatban, adta elő. Az arad vidéki régi korú hegységhez csupán á Maros balpartján támaszkodnak harmadkori halmok s egy negyedkori fennsík. A jobb parton, az aradi Hegyalján, mélyen

fekvő régi ártér (alluvinm) nyúlik végig á hegység lábánál. Ó-Arad táján azonban a temesi negyedkori (diluvialis) fensík Csicséi*. és 'O-Arad közt a jobbpartra ér át s a lőszféle talajról ismerhető

fel, melyben sok a lőszcsiga. A régi folyómedrek az ó alluviális térségen Arad- és Szent-Anna közt érdekes maradványai a Maros geol. történetének.' S z ő 11 ő s s y Károly több czikket írt Arad- megye múltjából s összeállította az aradi Alföld czímü lap első huszonötévi folyamában megjelent czikkek jegyzékét. Az aradi polg. iskola értesítője az új épület tervrajzát és látóképét hozta.

D e g r é Alajos a Fővárosi Lapok 91. számában vonzóan mondta el, hogyan vált magyarrá az aradi színház. M á r k i Sándor .az Aradi Közlöny 38. számában a F.-Gyarmaton és Vadászon levő

•régi freskókat, a 94. számban Perónak 1735-ben főleg itt dúlt zendülését, továbbá Grassalkovics áradi főispán beigtatását, a pankotai ásatásokat, Dugonics András aradmegyei útját'.- a ki-

(19)

lenczvenes évek kezdetét, a Hazánk több füzetében. »Adatok 1790-ből« czímmel a megye 1790. évi történetét, a Figyelőben a világosi pénzásókat, az Alföldben Aradnak a megyékről 1786-ban tett nyilatkozatát, az Arad és Vidékében az aradi czigányok tör- ténetét. három külön ezikkben mind a három aradi magyar lapban az 1136-ban tartott aradi gyűlést, a Vasárnapi Újságban pedig Radnát ismertette.

A r v a m e g y e régi emlékeit az orsz. régészeti és embertani társulat évkönyvében itj. K u b i u y i Miklós összegezte.

B a r s m e g y e , illetőleg Léva múltjához tett tört. jegyzeteit most fejezte be B a r k ó István a lévai gymnasium értesítőjében.

Mindössze 6—7 forrásból merített, s teljesen mellőzte az akadémia kiadványait. Élénkebb képet ad M á c s a i Lukács a lévai kaszinó fejlődéséről irt füzetében, mely »A felvidék társadalmi köréből«

czímmel jelent meg s mely főleg az utolsó 25 évvel foglalkozik.

K n a u z Nándor az Uj · Magyar Sionban Salamon Ferenczczel a garam-szentbenedeki apátság alapító okleveléről vitatkozott.

H l a t k y Józsei a körmöczbányai reáliskola értesítőjében »Czéh- testületek és iparosélet Körmöczbányán a XV—XVII. században«

czímű tanulmányt közölt, melyből kitűnik, bogv akkortájt nem volt iparág hazánkban, melyet Körmöczbányán nem műveltek volna. A vihnyei O-Antaltárna-bányatelep földtani viszonyait C s e h Lajos a Földtani Közlönyben fejtegette.

B á c s v á r m e g y e régészeti emlékeiről Zentán egész könyvet irt D u d á s Gyula, a megye múltjának lelkes kutatója. Felsorolta a megyének műtörténelmileg .jelentékeny épületeit, omladékait, halmait, a talált kő-, csont-, réz-, bronez- és vas-tárgyakat, melyeket barbár-, római- és középkorbeliekre osztott fel. Égyébb czikkei közöl fölemlítjük a Zentai Ellenőrben a zentavidéki leleteket, a zentai nemes családokat; a Zentai Hírlapban Adorján történetét; a Bács- kában a bácskai levéltárakról, a Zentán levő középkori romokról irt közleményeit; a Bácskai Ellenőrben Szabadka történetéhez közölt adatát; a Szabadkai Hirlapban a bácskai történetirodalomról s az Újvidékben a megyei történelmi társulatról értekezett; a Szabadká- ban Verusity történetéhez járult adatokkal. Zentán alkalmi füzetet adott ki a zentai ütközetről és Szegednek 1686-ban történt vissza- vételéről (8. r. 16 lapon). Becses adatok vannak a bácsbodrog- megyei történelmi társulat évkönyvében is ; dr. M a r g a 1 i t s Ede ebben Bácsmegyére vonatkozó okiratokat közöl, T h i m József Zombor-városnak 1849. febr. 11. történt elestét írja le, T o r m á s v Gábor a mohácsi vész után alapított Gákova történetét, I v á n y i István Szabadkaváros felszabadulását beszéli el stb. A megyei történetírásnak legkitűnőbb jelensége mindenesetre Szabadka vá- rosnak szintén I v á n y i által írt története, melyből az I. rész 551 lapon jelent meg »Az első kötetről — úgymond bírálója a Századokban — elmondhatjuk, hogy szépen és jól van megírva.

Az író eltalálja, hogy kell egy város történetét úgy megírni, hogy hű képét adja egyrészt saját különleges fejlődésének, de a mellett

(20)

Márki Sándor: 2 0 7,*

általánosítsa a másokkal közös vonásokat és ügyesen beleilleszsze a hazai történelembe. Ez biztosítja nemcsak helyi, de általános becsét és érdekességét.« A bácskai régiségeket a Bácska 8. és 9.

számában külön czikkben is ismertette I v á n y i . T h i m József ugyanott írt az eltűnt bácskai községekről, valamint a bácsmegyei levéltárakról s Bács-Bodrogmegye 1848/9. évi iratairól — P e s t y Frigyes az akadémiában azt bizonyítgatta, hogy Bácsmegyében volt egy Báncza nevű hely, melyről már 1387-ben emlékezik egy ok- levél; a Századokban I v á n y i szintén közöl adatokat e hely történetéhez. — J ó s z i t y Mladinnak Ó-Becse múltjáról eredetileg szerbűi irt czikkét a Zentai Ellenőrben Branovácsky Tódor for- dította le, mihez ugyanott (a 21. számban) S z ü l i k József tett pótlásokat és helyreigazításokat. Dr. F r ö 1 i c h Róbert az orsz.

régészeti és embertani társulatban az alsó-bácskai római sánczok- ről azt bizonyítgatja, hogy egyik sáncznál sincsenek meg a római határokat (limes) jellemző sajátságok; szerinte az újvidék-földvári sánczok a sarmatae linvigontes művei, a többit pedig a népván- dorlás idején letelepedett germánok építették. E r d ő s József levéltári adatok'nyomán egy 37 lapnyi füzetben vázolta az újsóvéi ev. ref. egyház múltját és jelenét. Alkalmi munka, a mennyiben az egyház 1886-ban ünnepelte fenállásának századik évfordulóját M a l e s e v i t s Miklós a zombori gymnasium értesítőjében a gym- nasium új épületének tervrajzát és látóképét közölte.

Be r e g m e g y e székvárosának, Munkácsnak államgymna- siuma ez évi értesítőjében a tanári könyvtár katalógusát nyo-.

matta ki.

B é k é s v á r m e g y e flórájáról 1881-ben írt könyvében Borbás Vincze egy adatot sem közölt Tót-Komlósról, noha e 8550 kat.

holdat mellőzve, nem lehet teljes képet adni arról. lfj. J a n k ó János most a Természetrajzi Füzetekben »Tót-Komlós flórája- czímen nem kevesebb, mint 350 fajt sorol fel. V e r e s József külön kötetben mondotta el Orosházának, ez igen vagyonos község- nek történetét s hely- és földrajzilag is sikerülten jellemezte azt és vidékét. Nem mestere a stílusnak, adatai azonban teljesen megbízhatók és tanulságosak, mert egy magyar község minden viszonyát megismertetik. Kár, hogy a mellékelt képek nagyon elmosódottak.

B i h a r v á r m e g y e földrajzát 229 lapra terjedő kötetben írta meg K. N a g y Sándor. E múvet á biharmegyei s nagyváradi tanszermúzeum adta ki s látta el a Kogutowicz-féle legújabb megyei térképpel. A földrajz tanításáról adott általános utasítások után három részre van osztva a könyv : az első a megye általános, a második annak részletes leírását, a. harmadik pedig hazánk rövid földrajzát tartalmazza. Igen nagy szorgalommal készült kqnyv, mely teljesen tájékoztat a vármegye állapotairól s egyes gyöngéi mellett is kitűnő szolgálatot tehet a honismertetés kö- rül. Alföldi F l a t t Károly Nagyváradon külön füzetben szólt a nagyváradi Püspökfürdő nevezetességeit tevő lotos-virágokról.

(21)

A nagyváradi főgymnasium értesítője a gymnasiumhoz kötött 8 alapítványról tájékoztatott. R ó m e r Flóris, a tárgyak rajzait is közölve, az Arch. Értesítőben a nagyváradi ezüstleletről, H e n s z í - ni a n n Imre pedig az Ungarische Revueben a nagyváradi régi székesegyházakról 1.0 kép kíséretében értekezett. Megkülönbözteti Szent-László eredeti építkezését, majd az 1342-ben s 1445-ben eszközölt renovatiót. B u n y i t a y Vince a váradi káptalan meg- bízásából (XXIV és 107 lapon) adta ki a váradi káptalan legrégibb statutumait. miket 1374-ben Imre váradi olvasó kanonok írt össze. — K u n László a Szabad Egyház 13. számában a monos- torpályi ev. egyházról közölt rövid ismertetést. A geszti kastély képét az Athenaenm nagy naptára közölte.

B o r s o d m e g y e székvárosának, Miskolcznak történetéből 435 lapon az 1. kötetet bocsátotta közre S z e n d r e i János.

Értékes tartalmú és szép külsejű monograpliia, mely a város löldirati fekvésének, légköri viszonyainak és helyiratának előre- bocsátása után történelmét a királyság korának megállapításáig mondja el s közben kiterjeszkedik a földtani viszonyokra, a Hóra és fauna feltüntetésére is. Hozzájárulnak Miskolcz bel- és kül- telkeinek s környékének térképei, valamint a történelmet illustrálö képek. Folytatását érdeklődéssel várhatják a történelem barátjai.

S z ű c s Sándor a Borsodmegyei Lapok 15—Ifi. számában a XVII.

századból való okiratokat közölt. H a m p el József az Archaeol.

Értesítőben sajóvidéki bronczleleteket mutatott be, K a n d r a lva- bos pedig a borsodi Örs nemzetségről s a kácsi apátságról érte- kezett az egri egyházmegye történetéhez szolgáló adatok tárában.

B r a s s ó városnak 1503—1526. évi számadásait hozza a

»Quellen zur Geschichte der Stadt Kronstadt* czímű (XI és 767 lapra terjedő) könyv első kötete, melyet 3 tábla facsimilével együtt Brassó város adott ki. — T e u t s c h Fiigyes a brassói könyvnyomtatőkról készített egy jegyzéket az erdélyi Korrespon- denzblattban; 1535-től 171 l-ig elég teljes, azontúl azonban hézagos.

B u d a p e s t történetének irodalmát nyolcz ívnyi füzetben állította össze M a j l á t h Béla. 1473-tól 1700-ig összesen 422 nyomtatványt sorolt fel. Mint bibliographiai munka elismerésre tarthat számot. S a l a m o n Fereneznek, ki 84 ívet irt már meg

Budapestnek 90 ívre tervezett történetéből, müve folytatására újabb 5000 frtot szavazott meg a város. Magát a művet úgy tervezetében, mint részleteiben élesen bírálta meg P a u l e r Gyula a Budapesti Szemlében. A főváros határozatát azonban örömmel lógja fogadni a történettudomány minden barátja. — Jeles mű vének alapján tárgyalta S c h w i c k e r 1. H. az Ungarische Revueban Budapest ó-kori történetét. A szeptember elsején és másodikán Budavár visszafoglalásának kétszázados évfordulója alkalmából a főváros és a történelmi társulat által rendezett ünnepélyeken személyeseu vett részt ö felsége .a király is. Az emlékünnep leg- maradandóbb emléke azon kitűnő monographia, melyet dr.

K á r o l y i Árpád eredeti kútfők alapján írt Buda és Pest vissza-

(22)

Márki Sándor: 209,*

vívásáról. A 435 nagynegyedrétü lapból álló kötethez négy tér- kép és. számos ábra járul. Nagy hatást keltett gr. S z é c h e n Antal tanulmánya, melyet az ünnepélyen tartott s melyet a napilapokon kívül a Századok is egész terjedelmében • közölt.

Kimondja benne, hogy »földrajzi tekintetek képezik minden sikeres politikai és hadi működésnek egyik leginkább számba veendő alapját és legfontosabb tényezőjét.« A Monumenta Vaticanában F r a k n ó i közzétette s »XI. Incze pápa és Magvarorsság felsza- badítása a török uralom alól« czímen egész (267 lapnyi) kötetté kiszélesedett bevezetéssel látta el B u o n v i s i bibornoknak és bécsi nuntiusnak Budavár visszavétele körülményeiről szóló jelentéseit (308 lapon.) A bécsi hadilevéltár szintén külön kötettel járult a nap emlékének megörökítéséhéz (Die Erobernng von Ofen) s e művet három térképpel tette világosabbá. A hadtani kérdé- seket sikeresen tisztázta. »Buda ostromához« czímmel K n a u z Nándor is állított össze egy kötetet, melyben, jobbadán feldolgo- zatlanul, az esztergomi főegyház levéltárából merített adatokat.

D e á k Farkas ez alkalomból egy angol szemtanúnak »An histo- rical description of the glorious conquest of the city of Buda«

czímű följegyzéseit s egy szász tiszt naplóját fordította le. M a d e r Béla, a Budapesti Hírlap 248. számában Rasid török írónak Budavár megvételéről való elbeszélését közölte. Hazai és külföldi lapok ezenkívül is igen sok adatot elevenítettek föl Budapest ezen korbeli történetéből. Az ünnepély alkalmából rendezett történelmi kiállításnak maradandó irodalmi emléke a M a j l á t h

Béla által igen pontosan szerkesztett s közel 900 lapra terjedő ka- talógus, melynek szakemberek mindenkor hasznát vehetik. A buda- pest-vízivárosi Erzsébet-apáczák megtelepedésének sokkal szűkebb körű százados évfordulóját N é m e t h y Lajos ünnepelte egy füzet kiadásával. E szerint a lefolyt évszázad alatt 128 apácza vallás- különbség nélkül 41,834 beteget ápolt, ingyen. Templomuk az ereklyék, szobrok és képek múzeumának mondható. Ugyanő vázolta a Religio 26. és köv. számaiban a budapesti belvárosi plébánia-templom történetét. Viszont az óbudai ev. ref. anya-

egyház száz éves történetét M é s z á r o s Sámuel állította össze egy 64 lapnyi füzetben. Dr. ( í ö ő z· József a II. ker. polg. iskola értesítőjében Budaváros XIII—XV. századbeli iparáról és keres- kedelméről, S e n n o v i t z Adolf a Corvina 13. számában Budapest első könyvtáráról, S z é l i Farkas a Pesti Naplóban s külön füzetben osztrák-katonatisztek tudósításai alapján Budavár 1849. évi védel- méről közölt adatokat. Budapest történetéből merített kisebb- nagyobb közlemények elszórva elég sűrűn jelentek meg a lapok hasábjain. — K ö r ö s i József statisztikai havi füzetei most is bónapról-hönapra ismertették a főváros állapotjait, melyeknek egy nevezetes tényezőjét, t. i. ivóvizét az akadémiában Bal l ó Mátyás, az ott használt tejet pedig a Természettudományi Köz- lönyben S z i l a si Jakab bírálta. Dr. Ö r l e y László a főváros és környékének alsóbbrangú (entomostraca) rákfájaiböl 42-tö.t

(23)

mutatott be a Természetrajzi Füzetekben, hol K a r d o s Árpád a zöldgyíkról és budapesti változatairól, dr. D a d a y .Jenő pedig a Budapest édesvízi faunájában észlelt állatfajokról értekezett. E szerint e faunára különösen jellemző faj a Brachionus budapes- tinensis. A szerző által most kiderített 18 új fajjal Budapest faunájából máig 125 Infusoria-, 57 Rotatoria-, 1.3 Copepoda-, és 27 Gladocera-faj ismeretes.

C s i k m e g y e földrajzát a földrajz elemeivel együtt az elemi iskolák III. osztálya számára Gyergyó-Ditrón második javított kiadásban adta ki J ó z s a Sándor. G l ó s z Miksa a csíksomlyói r. kath. fögymnasium értesítőjében a tanári könyvtár történetét vázolta.

C s o n g r á d m e g v e . illetőleg Szeged nyelvjárásáról N é - gy e s i László közölt czikket a M. Nyelvőrben. Hódmező-Vásár- hely város a maga monographiájának megírására S z é l i Farkast és S z e r e m l e y Samut szólította föl s így teljes bizalommal nézhetünk e rnú elé. Szeged monographusa, R e i z n e r János ezúttal is több jeles tanulmányt írt; így 148 lapnyi füzetben ér- tekezett a kegyúri jogról s a szegedi gyakorlatról, mely egyúttal felelet O l t v á n y i Pálnak »Szeged, a nagy katholikus városnak egyik nyilt sebe« czimú röpiratára. Reizner, vagy mint e füzeten nevezi magát, R u s z t i , a Szegedi Hiradó 70. s köv. számaiban írt Szeged visszavételéről 1686-ban, a törökök kiűzetése után (1686—1740.) á szegedi vezérparancsnökok,"a kir. kamarai praefec- tura s a csanádi püspökök ellen folytatott küzdelmekről s a M.

Könyvszemlében a szegedi Somogyi-könyvtárról. Egész kis iro- dalom keletkezett a szegedi kőbárányról, melyről a Szegedi Hír- adóban (38—39. sz.) G z i m e r Károly s a 78. számban D u d á s Gyula szóltak legérdekesebben. Ez utóbbi a 93. számban szintén megemlékezett Szegednek 1686-ban történt visszafoglalásáról. K o- v á c s J. Kálmán az Összetartás 1. s köv. számaiban a szegedi ferenczrendieknek a török időkben való viszonyairól. R á c z Károly pedig a Szabad Egyházban (7. és 8. sz.) Szeged reformatiójáról közölt adatokat. M a g y a r Gábor a szegedi gymnasium értesí- tőjében az intézet történetét 38 lapon mondta el s mellékelte az új épület látóképét.

E s z t e r g o m városát, a Simor János bibornokérsek áldozó- papságának ötvenedik évfordulóján rendezett kegyeletes ünne- pélyek alkalmából, nemcsak a folyóiratok és képes lapok ismer- tették, hanem dr. K ő r ö s y László 450 lapra terjedő és számos képpel valamint egy. tervrajzzal gazdagított, derék monographiát is írt róla. Érdekesen rajzolta a prímások ősi székhelyének múltját és jelenét, népéletét s bemutatta közintézeteit, nevezetességeit és egyesületeit. G y ő r ff y Lajos szintén hasznos kis útikalauzt adott az esztergomi bazilika történetét és leírását tartalmazó fü- zetében, melyhez több csinos kép járul. Az esztergomi kálváriáról viszont P u 1 s z k y Ferencz közölt két képet az Archaeologiai Értesítőben.

(24)

Márki Sándor: 211,*

F e h é r v á r m e g y e csurgói ev. ref. egyházának rövid tör- ténetét 51 lapra menő füzetben beszélte el T h ú r v Etele. Okle- velek alapján készült kis munka, mely a XVII. század második felétől összefüggően tárgyalja az egyház-község viszontagságait, pl. hogy 1748-ban. a kőtemplom elvétele után mint szorultak a hívek egy kis sövénytemplomba, míg végre 1789-ben ujabb kő- egyházat építhettek maguknak. Szól az iskoláról, egyházi vagyonról szent edényekről, a lelkészekről stb. is.

F i u m e története (Storia di Fiume) czímen nagyobb arányú vállalatot indított meg T o m i s i c h V. s e műből, melyet azon- ban — sajnálatunkra — még nem láthattunk, már is több füzet jelent meg. Nov. 25-én dr. E r ő d i Béla társulatunkban Modrus-

Fiumemegyéről tartott egy jeles értekezést, mely remélhetőleg Közleményeinkben fog· megjelenni. A megye és város története körül sok érdemmel biró Fiume czímű lapban »Diogenes« Fiume város levéltárából, M ó c s Zsigmond pedig Buccari múltjából közölt adatokat.

F o g a r a s hegységében, melynek keletről nyugatra húzódó fötömege kristályos palákból, éjszakkelet felé menő nyúlványa pedig csillámpalából, gnájszból s amfibolpaláböl áll, J ü n g l i n g K. két telérhasadékban képlékeny, ólomtartalmú anyagot talált, a hasadékok határán levő agyagban pedig czinket, arzént, kevés ónt, chrómot és kobaltot. Az eső néhol galenit-darabokat is mos ki, melyek 1.%, sőt 1 '///„ ezüstöt is tartalmaznak. Czikkét (Ueber Erzvorkommen im Fogarascher Gebirge in Siebenbürgen) az Oesterr.

Zeitschrift für Berg- und Hüttenwesen 34. kötete közölte.

G ö m ö r ágostai ev. esperességének levéltári adatok alapján összeállított történetét kéziratban hagyta hátra a január 14-én elhunyt Mi k u l i k József, kinek fennmaradt irataiból Rozsnyó- város 1703. évi számadásait a Történelmi Tár hozta. Amannak kiadásával a gömöri esperesség cselekednék hasznos és kegye- letes dolgot. A rozsnyói ev. egyház jubilaeuma alkalmából a Rozsnyói Híradó 17—19. száma közölt visszaemlékezéseket. A tiszolczi m. kir. kincstári bányákat M a d e r s p a eh Livius ismer- tette a Bányászati és Kohászati Lapokban.

G y ö r v á r o s monographiájának kérdését szellőztette K a r - v a s s y Kálmán, majd dr. B a l i t s Lajos a Győri Közlönyben.

E dolog talán nem oly égető, mint másutt, mert Fehér Ipolynak 12 év előtt kiadott nagy monographiáját elavult és elhibázott műnek alig lehet mondani. Annyi azonban tény, hogy — mint Villányi közlései is mutatták — sok pótolni való van rajta.

H a j d ú m e g y e székvárosának. Debreczennek másfélíves le- írását a trónörökös ethnograpbiai könyve J ó k a i Mór tollából fogja közölni. A többi városok leírásával megbízottaknak is ez van kijelölve mintaképen. V á r a d i Antal a Természettud. Köz- lönyben a Kaba-város határában 1885-ben észlelt 31 égiháborús jelenségről közölt kimutatást és tanulmányt.

H e v e s m e g y e és vidéke történetéhez sok érdekes adattal

(25)

járul a K a n d r a Kabos szerkesztésében »Az egri egyházmegye történetéhez szolgáló adatok tára« czímmel megindult folyóirat;

pl. az Eger vidékének történetírás előtti emlékeitől szóló czikk, az Eger vidékét illető oklevelek stb. által. A m b r u s László az egri Szemle 6. és 7. számában az egri növendékpapság magyar egyházirodalmi társulatának 59 éves múltjára pillantott vissza.

— J o l i n K, a cs. és kii·, földtani intézet Közleményeiben a szarvaskői olivingabbröt mutatta be (Olivingabbro von Szarvaskő) s megállapította, hogy e sajátságos fekete, nehéz vasérczre em- lékeztető kőzet olivin, diallagit, amfiböl és a magnetit szemcsés elegye. • H o n t m e g y e kaszinójának ötvenéves történetét 50 lapnyi füzetkeben tárgyalta P o n g r á c z Lajos s a társadalmi viszonyokat és a közszellem fejlődését, is sokban megvilágosító adatokat közölt ezen, már 1.334-ben alakúit társulat múltjából. Ugyanő második kiadásban bocsátotta közre a múlt évi szemlénkben (69. lap) említett Drégeli Emléklapot, illetőleg a Szondi-albumot, mely néhány új czikket is hoz; pl. H o r v á t h Jenőtől Drégelvár ostromának katonai szempontból való leírását. Újabb kiadást ért ,a Selmeczi Kalauz is, melyről ugyanott emlékeztünk meg. F r a n -

z e n a n Ágost a Természetrajzi Füzetekben Letkés felső-medi- terrán faunájával foglalkozott. 83 fajt sorolt föl, melyet a Földtani

Közlöny tOö-ra egészített ki.

H u n y a d v á r m e g y e történelmi nevezetességének Sarmi- segethusa Mithraeumának nagybecsű monographiáját írta meg

K i r á l y (König) Pál. Művét 129 lapon 23 táblával az akadémia archaeologiai bizottsága adta ki., Király teljesen feldolgozta a várhelyi ásatások eredményét s hangyaszorgalommal gyűjtötte össze a kultusra magára vonatkozó adatokat; bátran elmond- hatni, hogy kiérdemelte az egész tudósvilág köszönetét. Beveze- téssel gr. Kuűn Géza látta el. Ugyancsak Király az orsz. régészeti és embertani társulat év könyvében is értekezett a sarmizegethusai Mithraeumról,— a hunyadmegyei történelmi társulat június 15-ei közgyűlésén pedig a társulat költségen Sarmizegethusában kiásott Malagbel-templom alaptervéről, beosztásáról és felirat-készletéről.

Tanítványait viszont a dévai reáliskola értesítőjében tájékoztatta Sarmizegetbusa múltjáról, melynek földerítésében senkinek sincs oly érdeme, mint neki. A megyei régészeti és történelmi társu- latnak K ú n Róbert által szerkesztett III. évkönyvében T é g l á s Gábor a BolRhegyről mint őskori erősségről értekezik. Ez a Jósika által is leírt Gsetátye Bob, melyet Jókai is szerepeltét a Fatia Negrában. Ugyancsak Téglás (ott, az Archaeol. Közlemé- nyekben s külön füzetben) leírja a rómaiak bukovai márvány- bányájához tett kirándulását, adatokat közöl Déva őstörténetéhez, s az egész Hunyadmegye praehistoricus térképéhez. T é g l á s ugyané társulatban ismertette Inkeynek Nagy-Ágról írt művét s Nagy-Ág bányászatának történetét; s a lapokban elszórva most is számos czikkben hítta föl a llgvelmet e szép vármegye természeti és

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Ha megvetés, úgy háborog, Mint tenger szörnyü habja!.

A vita valóságos volt, hiszen a magyar liberálisok úgy gondolták, hogy a liberaliz- mus útján létre lehet hozni, magyar vezetés alatt, egy soknemzetiségű államot. október

Ez arra utal – amennyiben a válaszok őszinték –, hogy Romániában 1997- ben mind a magyarok, mind a románok között széles körű a felismerés, miszerint a másik

A jelen adatok szerint a hívő emberek Magyarországon csupán fele olyan gyakran (16%) mondják, mint az erdélyi magyarok (33%) és negyed annyian, mint a románok

www.mapire.eu; Esztergom Királyi Kataszteri térkép, 1886, 1901.. Esztergom rendezett tanácsú város kataszteri térképe, 1902. Komárom-Esztergom Megye Statisztikai Évkönyve

¥ Gondoljuk meg a következőt: ha egy függvény egyetlen pont kivételével min- denütt értelmezett, és „közel” kerülünk ehhez az említett ponthoz, akkor tudunk-e, és ha

Még többet mon- dok: minthogy a magyarok és szászok mindnyájan tudtak románul, a románok ellenben ma- gyarul vagy éppen nem, vagy csak fogyatékosan beszéltek, a viszonyok

A hortobágyi témától elszakadva a következő lépésben azt kell felidéznem, hogy a katalóguskötet szerint Kosztka miként emléke- zett meg az 1879-es szegedi árvíz