SZEMLE 1 287
MAGYAR SZAKIRODALOM
VÁSÁRHELYI PÁL:
A NÉPGAZDASAGI TERVEZÉS INFORMÁCIÓS ALATÁMASZTÁSÁNAK TUKÉLETESlTESE
Közgazdasági értekezések 25. Akadémiai Budapest. 1977. 143 old.
Kiadó.
A népgazdasági tervezés fejlesztése, haté- konyabbá tétele az utóbbi évek feladatai. ál—
talában a tervgazdálkodás rendszerének köz—
ponti kérdései közé tartozik. A tervezés haté—
konyabbá tételének számos útja, sokféle megoldása lehetséges. Ilyen formán a kérdés vizsgálata is több oldalú lehet.
A sokféle megközelítés közül — és ez áll a gazdasági élet más, hasonlóképpen bonyo- lult területeire -— mindinkább előtérbe kerül- nek a különböző rendszerszemléletű megol—
dási lehetőségek. így válik fontossá a terve- zési folyamatok alrendszereinek olyan típusú kutatása, amely a tervezést mint információ- feldolgozási folyamatot szemléli, A tervezési folyamatok céljainak vizsgálata mellett egy- re nagyobb szükség van a tervezés ,,nyers- anyagának", az információnak tudományos igényű feltárására.
A szerző könyvében arra vállalkozott, hogy bemutassa a tervezési munka hatékonyságát csökkentő információs problémákat, és fel—
hívja a figyelmet azokra a lehetőségekre, amelyek a tervezés szinvonalát emelhetik.
A felhasznált alapvető fogalmak tisztázása . után a tervezési folyamatot olyan leegysze- rűsített modellben ábrázolja, amelyben be- menő informácíók alapján, meghatározott célokat figyelembe véve, információfeldolgozó eljárások alkalmazása útján születik a dön—
tés. Ez a kibernetikai szemléletmód teszi le- hetővé a népgazdasági tervezési információs
rendszer átfogó vizsgálatát.
A tervezési információs rendszer kölcsön- hatásban álló elemeinek taxonómiai modell—
iét vizsgálva a következő funkcionálisan el—
különülő alrendszereket különbözteti meg:
—tervkészíte'si alrendszer, amelynek,.nyersanyage"
(! népgazdaság jelenlegi képét tükröző információk összessége. eredménye pedig a népgazdasági terv;
— programkészítő alrendszer, amelynek terméke a tervkészitő alrendszert működtető információk ösz-
szessége:
— tervezési információellátő rendszer, amelynek fel- adata az alrendszerek egymás közötti és a környe- zettel való összeköttetésének biztosítása;
— tervezésirányítási alrendszer, mely a tervkészítő szervezet irányításával kapcsolatos.
A továbbiakban részletesen tárgyalja és szemlélteti az egyes alrendszerek feladatait, a feladatok megvalósítását biztositó informá-
ciós áramokat és ezek fajtáit.
A taxonómiai modellt tovább finomítva a legfontosabb alrendszer, a tervkészítési al—
rendszer összetevőit vizsgálja meg részlete—
sen, majd a rendszer elemei közötti kapcso-
latot, a rendszer szerkezeti model/jét mutatja be. Feltárja a kapcsolatok különböző formáit, ezek egész bonyolult rendszerét.
A következő fejezet a népgazdasági terve—
zés információs problémáinak fő tipusaival foglalkozik. Ezeken belül is főként azokkal, amelyek a tervezőmunka hatékonyságát ront- ják. Ezek három nagy csoportba sorolhatók:
— a tervkészítési feladatok bemenetére jutó köz- lések információtartolmának hasznositása kicsi;
— a tervkészítésí feladatok bemenetére jutó köz- lések információtartalma alacsony;
—— :! közlések áramlása nem kielégítő.
Ezek a csoportok olyan formákban jelen- hetnek meg, mint az információhiány, eltérés a rendelkezésre álló és a szükséges informá- ciók között, az eltérő nómenklatúrák problé- mája, az időbeli eltérések zavarai stb.
Hasonló nehézséget jelent a tényadatok bizonytalanságából származó probléma is (a reprezentatív felvételek, becsült adatok prob- lémái), és hasonlóan nagy feladat a környe- zeti és a tervezési rendszer kapcsolatának — a különböző típusú közlések miatti nehézsé—
gének — megoldása.
A népgazdasági tervezés információs alá- támasztása tökéletesítésének kérdését a szer- ző a következőképpen foglalja össze. Tisztáz—
ni kell, hogy milyen közlések szükségesek a tervezést végrehajtó apparátus számára, az irányítási szinvonal emelése érdekében: meg kell találni. hogy mely adatok írják le hűen a tervezési folyamatot, ennek szervezeti egy- ségeit, a részt vevő személyeket stb.; növelni kell az irányítási munka alapját képező köz-
lések pontosságát.
Foglalkozik a szerző a továbbiakban azzal, hogyan határozható meg a népgazdasági tervezés információigénye. Különbséget tesz egy adott feladat elméleti és reál informá- ciáigénye között; A feladat elméleti informá- ciáigényének, a feladat tárgyát képező jelen—
ség tényezőinek jelenlegi helyzetére és jö- vőbeli alakulására vonatkozó információk összességét nevezi, mig a második fogalom a reálisan figyelembe vehető információk csoportját jelöli, amely elvileg a következő—
képpen határozható meg: a befolyásoló té- nyezőket hatásuk erőssége szerint csoporto- sítva ki kell alakítani az adattípusok olyan fontossági sorrendjét, amely az adott feladat szempontjából megfelel. Csökkenő fontossági sorrendben haladva addig bővíthető az in- formációs bázis köre, amíg az újabb adat—
tipus bevonásával elérhető eredmény na- gyobb, mint az új adattípusra jutó költség- többlet. Gyakorlatilag hasonló az eljárás az egész ten/ezési folyamatot illetően. Ez a mód- szer lehetővé teszi a feladatok szempontjából
1 288 SZEMLE
kis fontosságú adattípusok túlzott mélységű gyűjtésének kiküszöbölését, ami jelentős költ- ségmegtakarítást eredményezhet.
A következő fejezetben a szerző az infor- mációellátó alrendszer továbbfejlesztése ol- daláról közelíti meg a tervezés hatékonysá- gának kérdését. A jelenlegi helyzet'benrna- gyon sok nehézséget okoz az a tény, hogy csak elvileg lehet elhatárolni az információ—
ellátási feladatokat a többi alrendszer fela—
dataitól.
A továbbfejlesztés célja tehát ebben az esetben egy olyan rendszer kialakítása, amely önállóan, integrált és automatizált rendszer—
ként, mennyiségileg és minőségileg egyaránt magasabb szinten képes kielégíteni a nép- gazdasági tervezés információigényét.
Az integráció szervezési elvként jelenik meg. és azt jelenti, hogy maximálni kell az adatok áramlásának folyamatosságát és a minimumra kell csökkenteni az emberi be- avatkozás szükségességét.
Egy ilyen rendszer korszerű számítástech- nikai apparátust tételez fel. Az integráció el—
vét kell érvényesíteni az adatgyűjtés, az adat- feldolgozás és az adatbázis megszervezése
során.,
Az integrált számítógépes rendszerrel szem- ben több alapvető követelményt kell támasz—
tani:
— az információellátás körével kapcsolatban a rendszernek segítséget kell nyújtania például a több mádszerű tervezéshez. a tervezőmunka folyamatának elemzéséhez, a nemzetközi kapcsolatok alakulásának figyelembevételéhez stb.; mindezekhez az információ- kat a kívánt aggregáltsági szinten kell szolgáltatnia:
—- csökkenteni kell a közölt adatok bizonytalansá- gát. ami az infarmácíóellótás minőségét jelentősen növelné; így például az output információk egyér- telmű azonosításával lehetne eredményt elérni.
A rendszerben az outputok kiváltása egyrészt az adott feladat során fellépő adat- igény hatására történne, másrészt a rend—
szer beépített automatizmusainak következ—
tében egy időpont vagy egy meghatározott esemény bekövetkezése esetében.
Az outputok formájára és hordozóira vo—
natkozóan megállapítja a szerző, hogy azok egyaránt megjelenhetnek a munkatársaknak szóló táblázatok, jegyzékek stb. formájában és megfelelő gépi adathordozákon is.
A rendszer bemenő vagy input adatai szár- mazhatnak külső adatforrásokból és magá- ból a tervezési rendszerből, annak környeze—
téből. Ezek lehetnek alapadatok, származta- tott adatok, különböző nem statisztikai doku- mentumok, szakirodalmi források stb.
A szerző a rendszer működésével kapcsola—
tos követelmények között említi a kétrendsze—
rű adatkezelés szükségességét. Ez azt jelenti.
hogy az adatok egy részét táblázatos formá-
ban. adatcsoportonként, másik részét egyedi
adatként kell kezelni. Az első esetben rövid
azonosítára van szükség, egy-egy tábla könnyen azonosítható, viszont kötött a cso- portosítás. Egyedi adat esetében hosszú az azonosító, de a csoportosítási lehetőség na—
gyobb. Az adatok többszintű kezelése szin- tén fontos követelmény.
E nagy vonalakban vázolt rendszer haté—
kony működésének fontos követelménye az, hogy a rendszert használók kívánságaikat mi- nél ,,hétköznapibb" formában, az adott tech- nikai apparátustól elvonatkoztatva fogalmaz- hassák meg. Ahhoz, hogy ez lehetséges le—
gyen. előre el kell készíteni a kívánt eljárá- sok gépi programjait, megfelelő általános megoldásokat kell adni. Ez egyben az idő- beni hatékonyság feltétele is.
A következő fejezetben a szerző a környe- zet részét képező adatforrások oldaláról vizsgálja a továbbfejlesztés lehetőségeit.
A különböző források ismerete, az. hogy az egyes adatok hol és milyen formában állnak rendelkezésre. alapvető követelmény. Nagyon gyakori, hogy a szükséges adatok nem jut—
hatnak el a tervezés információs folyamatá—
ba, mert a tervezőnek nincs tudomása ró- luk. A ,,lelőhely" ismerete mellett arra is szükség van, hogy megállapítható legyen. mi- lyen aggregáltságban, milyen nómenklatúra szerint állnak rendelkezésre az adatok.
A környezeti adatbázis szélesítésének cél- ja a szolgáltatott és a tervezéshez szükséges adatok közötti eltérések, valamint a becslé- sek szerepének csökkentése.
A környezeti adatforrások tökéletesítése abban realizálható, hogy a nem teljes körű felvételek esetében olyan matematikai, sta- tisztikai eszközöket kell használni, amelyek segítségével a hibákat és a megbízhatósági szintet egyértelműen meg lehet állapítani.
Befejezésül a környezet és a népgazdasági tervezési rendszer kapcsolatának javításával foglalkozik a szerző. A kapcsolat színvonalát meghatározó egyik tényező, hogy milyen ele- mekkel bír az a hálózat. amelyben az infor- mációk áramlanak. Nem kevésbé fontos az itt áramló közlések jellege, például vannak-e kényszerpályák vagy csupán, véletlenszerűek az információk technikai hordozói is. az. hogy kézi vagy gépi bizonylatokon továbbítják-e
az adatokat. —
Az információs hálózat hatékony működé- sét a gráfelmélet felhasználásával vizsgálja.
ahol a pontok információellát—ási feladatok- nak. az élek pedig az adatok kötelező áram' lásának felelnek meg. A módszer használata a hálózat sokoldalú elemzésére adott lehető- séget. és a kapcsolatok továbbfejlesztésének számos olyan pontját tárta fel, amely egy—
szerű elemző módszerekkel talán nem ilyen egyértelmű és világos.
Fonyódi Valéria
