Egyensúlyhiányok a lakossági fogyasztásban (I.)

(1)

STATISZTIKAI ELEMZÉSEK

EGYENSÚLYHIÁNYOK

A LAKOSSÁGI FOGYASZTÁSBAN (I.)

H ULYÁK KATALIN

Az utóbbi években az érdeklődés középpontjába kerültek a gazdasági egyen—

súly helyreállításával kapcsolatos kérdések. A legkülönbözőbb fórumokon elhangzik.

hogy gazdaságunk ,,egyensúlyhiányos gazdaság". Miközben az egyensúlyhiányok megszüntetése vagy mérséklése központi kérdéssé vált. az alkalmazott matematikai—

közgazdosági módszerek (többnyire implicit módon) feltételezik a gazdasági egyen-

súlyt. A hazai alkalmazott matematikai—közgazdasági vizsgálatokban nem vagy csak elvétve fordul elő nem egyensúlyi helyzetek vizsgálata. Jelen tanulmányban olyan vizsgálat eredményeiről számolunk be, amelynek során ökonometriai módszerekkel elemeztük a fogyasztási cikkek piacán jelentkező kiemelkedő egyensúlyhiányokat, az elmúlt tizenöt év statisztikai adatainak alapján.

Ez a munka szerves folytatása korábbi fogyasztáselemzési munkáinknak ((17), (18), (25), (32)), amelyekben a keresleti oldal elsődlegességét feltételezve elemez- tük a lakosság fogyasztását. Klasszikus keresleti modelleket számszerűsítettünk az 1960—1977. évi adatok felhasználásával. előbb statikus (17), majd dinamikus (18) szemléletben. részletes és összevont fogyasztási kategóriákra. Eredményeink egy—

értelműen igazolták, hogy a fogyasztás volumenét és struktúráját a vizsgált időszak- ban a lakosság jövedelme és a fogyasztói szokások lényegében meghatározták.

A fogyasztói árak szerepe a jövedelem hatásához képest lényegesen kisebb volt. bár a vizsgált időszak második felében, amelyet gyakoribb és nagyobb mérté- kű árváltozások jellemeztek, az árak befolyásoló szerepe is nőtt. A keresleti ténye- zők .,normális" viselkedése a fogyasztás túlnyomó részére és a fogyasztási cikkcsoportok többségére jellemző. Nyilvánvaló. hogy egyes cikkek, illetve cikkcsoportok eladásait a múltban is és jelenleg is a kínálat döntötte el. Közismert tény, hogy például a személygépkocsi-eladásokat mind ez ideig a túlkereslet jellemzi, de hi—

ány jelentkezett más területeken is, időlegesen vagy akár folyamatosan. A lakás- hiány, amely állandó problémája gazdaságunknak, a kereslettel szemben szintén a kínálat domináló hatását. szűkösségét mutatja. Ezek a jelenségek nem függetlenek egymástól sem, s befolyásolják a fogyasztási struktúra többi részét (sőt hatásuk érinti a gazdaság más szféráit is, e hatások vizsgálata azonban túllépi e tanulmány

kereteit).

A lakossági fogyasztás elemzése semmiképpen sem nélkülözheti a keresleti és

a kínálati oldal szimultán vizsgálatát. Ez a célkitűzés viszont annak az elemzését

igényli. hogy valamely időszakban, valamely cikk, illetve cikkcsoport piacán vagy akár a teljes fogyasztás területén egyensúlyban volt—e a kereslet és a kínálat, avagy túlkereslet (vagy túlkínálat) következtében kibillent az egyensúly.

(2)

230 HULYAK KATALIN

Az elvégzett számítások fő célja tehát az volt. hogy teljesebbé téve eddigi fo- gyasztáselemzési munkánkat, a kínálati tényezőket is vizsgáljuk. és kisérletet te- gyünk az egyensúlyhiányok mérésére. Továbbá arra törekedtünk, hogy szakítva a matematikai—közgazdasági—statisztikai elemzések eddigi gyakorlatával. egyensúly- hiányos helyzetek ökonometriai vizsgálatát is megkíséreljük. Ez utóbbi szempont mi—

ott vizsgálatunk egyéb jellemző vonásokkal is rendelkezik. Csak olyan mértékben

foglalkoztunk elméleti kérdésekkel, amennyire az alkalmazás szükségessé tette. in-

kább az elmúlt időszak adatain alapuló leíró elemzésre törekedtünk. Úgyszintén a vizsgálat jellege és adatigényei miatt egyelőre csak makroszintű számításokra szo—

rítkoztunk.

A tanulmányban néhány rövid, ismertető jellegű leirás előzi meg az eredmé—

nyeken alapuló konkrét elemző részt. Ezek a téma elméleti hátterével s az egyen—

súlyhiányos (diseauilibrium) helyzetek speciális ökonometriai módszertanával fog- lalkoznak. sajnos egyik témával sem kimerítő mértékben. hanem csak érintőlege- sen. Ennyi mindenesetre szükségesnek látszott a tanulmány lényegi részének. a be—

csült modelleknek a bevezetéséhez. E modellek tették lehetővé a választott terüle—

tek: a személygépkocsi-vésőrlásoknak, a tartós fogyasztási cikkek piacának, a lakás—

beruházási kiadásoknak és a lakosság összes fogyasztásának elemzését, egyszerre

keresleti és kínálati oldalról és az egyensúly szempontjából.

ELÖZMÉNYEK ÉS ELMÉLETI HÁTTÉR

Bár az egyensúlyhiány számszerűsítését saját fogyasztáselemze'si munkánk tette szükségessé, meg kell emlékeznünk két olyan elméleti irányzatról, amelyek a szoci—

alista gazdaság körülményei között s így a hazai gazdasági viszonyok között is su—

gallják a túlkereslet, pontosabban az egyensúlyhiányok vizsgálatát. Tesszük ezt azért is, mert e két irányzat gondolat- és eszköztárára nagymértékben támaszodtunk ku—

tatásunkban.

Az egyik irányzat a nyugati közgazdászok által diseauilibrium elméletnek ne- vezett rendkívül szerteágazó témakör egy speciális irányzata: a visszafogott infláció esetében jelentkező túlkereslet vagy másképpen a Barro—Grossman-féle elmélet.

R. W. Clower (10) és A. Leijonhufwud (23) a hatvanas években újraértékelték az egyensúlyi gazdaságelméletet, és ezzel megnyitották az egyensúlyban nem le—

vő piacok elméleti vizsgálatára vonatkozó munkák sorát. (Lásd például: (3), (5), (6).) Az elméleti fellendülést követően az ökonometria művelői is megkezdték az egyensúlyhiányos helyzetek elemzésére is alkalmas módszerek kidolgozását és az alkalmazott elemzéseket.

Az R. ]. Barro és H. !. Grossman (2) nevéhez fűződő elméletet, bár a szerzők nem a szocialista gazdaság körülményeire dolgozták ki. többen felhasználták a szo—

cialista országok piaci viszonyainak magyarázatára. Ezek között több kisérletet ta-

lálhatunk a magyarországi túlkereslet ökonometriai vizsgálatára is. (Lásd: (26).

(27), (28)-)

Barro és Grossman elmélete szerint visszafogott infláció esetében az árak és a bérek túl merevek ahhoz, hogy olyan mértékben igazodjanak a piaci viszonyok—

hoz. amennyire az egyensúly azt megkívánná. Ebben a helyzetben a fogyasztási cikkek kínálata nem éri el a keresletet. A túlkereslet (excess demand) egyrészt nö- veli a megtakarításokat (akár kényszermegtakarítások árán is). másrészt csökkenti a munkerő—kínálatot. Ez a termelőket (vállalatokat) is korlátozza a termelésben. és ezzel tovább csökkenti a megtermelt áruk kínálatát. Ez a hatás visszacsatolások út—

ján egy olyan kínálat-multiplikátor folyamatot eredményez, amelyben a kínálat rend-

(3)

EGYENSÚLYHIANYOK 231

re alatta marad a keresletnek mind a fogyasztási cikk-, mind a munkaerőpiacon.

Ezt a helyzetet általában az jellemzi, hogy az árszint és a nominál bérszint alatta marad annak az értéknek, amelyet egyensúlyi helyzetben felvennének. A relatív árak és bérek helyes arányokat is tükrözhetnek. Valamely időszakban vagy több idősza- kon át bármely gazdaság kerülhet olyan helyzetbe, amelyet a túlkereslet jellemez.

Mivel a szocialista gazdasági rendszerekben az árak teljesen vagy viszonylagosan merevek, ezért kapcsolták össze ezt az elméletet a szocialista gazdasági viszonyok—

kal.

Az árak és a bérek merevsége természetesen nem elégséges kiindulópont egy rendkívül összetett gazdasági mechanizmus működési sémájának még a vázolására sem. így az emlitett alkalmazási kísérletek sem igazolhatták Barro és Grossman el—

méletének alkalmazha'tóságát szocialista gazdaságokra. Ennek ellenére a számsze—

rűsített összefüggések feltétlenül figyelemre érdemesek számunkra, különösen R.

Portes és D. Winter három tanulmánya ((26), (27), (28)), amelyekben négy szoci—

alista ország, köztük Magyarország lakossági fogyasztását elemezték. Eredményeik közvetlenül is összevethetők saját eredményeinkkel.

A másik elméleti irányzat a hazai közgazdaságtan terméke, pontosabban Kor- nai .lános nevéhez fűződik. Kornai már mintegy évtizede foglalkozik az egyensúly és az egyensúlyhiány különböző elméleti kérdéseivel. különös tekintettel a szocialista.

ezen belül is a magyar gazdaság viszonyaira (19). 1980-ban jelent meg itthon Kor—

nainak ,,A hiány" (21) című átfogó, elméleti jellegű munkája, amely ... .. kísérlet arra, hogy összefoglalóan áttekintse a hiány közgazdasági problémáit" ((19) 18.

old.). ,,A hiány" Barro és Grossman elméletével vitatkozva, meglehetősen más szem- szögből tárgyalja a szocialista (elsősorban a magyar) gazdasági rendszerben jelent—

kező hiány problémáját. Eszerint a krónikus hiány az erőforrás—korlátos gazdaság normál állapota, sőt a normál működés egyik állandó tartozéka. Ezért Kornai nem tartja helyesnek a szocialista hiánygazdaság mechanizmusának a ,.walras—i egyen—

súly" megfordításával történő levezetését, ahogy azt Barro és Grossman tette.

Jelen, elsősorban gyakorlati célú kutatásunkban semmiképpen sem vállalkoz—

hatunk arra. hogy Kornai általános jellegű elméletét igazoljuk, vagy azzal—vitába szálljunk. Mivel vizsgálatunk tárgya, a fogyasztásban jelentkező egyensúlyhiány ré—

.,.r

ink alapján alátámaszthatunk, illetve megkérdőjelezhetünk néhány gondolatot.

Felvetődik az a kérdés. hogyan támaszkodhatunk egyszerre két. egymástól meg- lehetősen eltérő. sőt egymást vitató elméletre úgy. hogy ne kerüljünk ellentmondás—

ba önmagunkkal. Úgy érezzük, hogy vállalhatjuk ezt a kockázatot több okból is.

Figyelembe kell vennünk. hogy a vizsgált téma, a lakossági fogyasztás és a fogyasz- tásicikk—piac az a terület, amelynek viselkedésére nézve viszonylag a legkisebb az eltérés a két irányzat között. Egyik sem vitatja, hogy viszonylag (vagy teljesen) me—

rev árak mellett létrejöhet (vagy törvényszerűen létrejön) részleges vagy akár aggre—

gált túlkereslet (vagy hiány) a fogyasztási cikkek piacán. Kornai nem tesz egyenlő- ségjelet a túlkereslet és a hiány kategóriái közé. de a kiemelt különbségek ((22) 17.

old.) nem zárják ki annak lehetőségét, hogy alkalmazott ökonome—triai vizsgálatban egyikkel közelítsük a másikat (vagy fordítva). Még kisebb az ellentmondás akkor.

ha az aggregált teljes fogyasztás vizsgálatáról áttérünk kiemelt cikkek vagy cikk—

csoportok elemzésére. (Annak ugyanis nincs jelentősége. hogy például a személy- gépkocsi-kiutalásra várakozók számának idősorát a túlkeresletnek vagy a hiánynak (: közelítésére használjuk.)

(4)

232 HULYÁK KATALIN

A másik lényeges ellentmondás a kétféle irányzat között abban áll, hogy a pol- gári közgazdászok által kidolgozott diseguilibrium modellek feltételezik, hogy a meg- figyelési időszakban hol a túlkereslet, hol a túlkínálat volt a jellemző. A Kornai—féle

hiánygazdaságot a hiánynak egy állandó normál szintje (állandó túlkereslet) jellem-

zi. s csak e normál érték körüli ingadozás: a hiány intenzitása változik a megfigye- lési időszak folyamán. Ezt az ellentmondást sem érezzük leküzdhetetlennek, ugyan—

is a diseguilibrium modellek specifikációja lehetővé teszi mind az állandó egyen-

súly, mind az állandó túlkereslet vagy állandó túlkínálat speciális esetként történő

szómszerúsítését. Állandó túlkereslet esetén a kínálati függvény lesz a meghatáro—

zó, de modellünkből információt nyerhetünk a hiány intenzitásának változásáról.

Első megközelítésben úgy döntöttünk, hogy saját korábbi tapasztalatainkra és

ismereteinkre támaszkodva keresleti és kínálati függvényeket specifikálunk és szám-

szerűsítünk, előbb az egyensúlyt, azután az egyensúly hiányát feltételezve. Egyen- súlytalanság feltételezésénél az ökonometriában kifejlesztett modellezési gyakorla—

tot alkalmazzuk. Eredményeinket azután összevetjük a fent említett irányzatok fel-

tételezéseiből eredő elvárásokkal.

AZ EGYENSÚLYHIÁNY FOGALMÁHOZ KAPCSOLÓDÓ NÉHÁNY ALAPFOGALOM Az egyensúlytalanság vizsgálatát mindig valamely ..piac" fogalmához kötjük,

ahol a kereslet és a kínálat találkozik egymással, és bizonyos volumenek, bizonyos áron gazdát cserélnek. A piacra a legjobb példa a fogyasztási cikkek piaca, de

szélesebb értelemben a piac fogalma értelmezhető a munkaerőpiacra. a pénzpiac- ra stb. is. Egyensúlyhiány esetén az ,.egyensúlyi" kereslet fogalmának helyére az

úgynevezett hatékony kereslet fogalma lép. amely módosított változata az előbbi-

nek. llyenkor ugyanis a piacon túlkereslet vagy túlkínálat keletkezik, azaz létrejön a piac rövid és hosszú oldala. Az eladások tényleges szintjét a piac rövid oldala ha- tározza meg, így túlkereslet esetében a piac az eladók piacává válik. Ezzel szemben az egyedeket (eladókat vagy vevőket) korlátozzák a piac hosszú oldalán. Ez a

korlátozás speciális kiutalásos rendszer (rationing) szerint történik, amelynek ered—

ményeképpen az egyensúlyi kereslet helyére a hatékony kereslet lép. (A kiutalásos rendszerre klasszikus példa a jegyrendszer bevezetése valamely szűkös kinálatú fo—

gyasztási cikkre.)

Az egész gazdasági rendszer szempontjából rendkívül érdekes a valamely pi—

acon jelentkező egyensúlyhiány továbbgyűrűzése a gazdaság más területeire. Fel—

tehető ugyanis, hogy ha a vásárló nem tudja kielégiteni keresletét valamely piacon,

akkor más piacokon mint eladó (vagy akár mint vevő) is másképpen fog viselked-

ni. A piacok ilyenfajta egymásra hatása (spillover effect) fontos jellemzője az egyen—

súlyhiányos helyzeteknek. A diseguilibrium oka, hogy a mennyiségek és az árak nem veszik fel egyensúlyi értéküket. Ez a gyakorlatban általában nem úgy jelentkezik. hogy egyáltalán nem is igazodnak az egyensúlyi értékekhez, hanem úgy. hogy az alkalmazkodás lassú és csak súrlódásokon keresztül érvényesülő folyamat. A volumen- és árigazodás sebessége jellemzi az egyensúlytalonság mértékét. Az

egyensúlyhiány az igazodás sebességétől függően rövid és hosszú lejáratú lehet.

Az eddig felsorolt kategóriák csak keretet biztosítanak az egyensúlyhiányos helyzetek elemzéséhez. függetlenül attól, hogy mi a véleményünk arról, hogy az egyensúly hiánya vagy a hiány kialakulása természetes velejárója—e a gazdasági fejlődésnek. avagy orvosolandó tünet.

Véleményünk szerint ezek a kategóriák felhasználhatók a szocialista gazdasági rendszerben kialakuló egyensúlyhiányok elemzésére. Azt viszont nem állíthatjuk, hogy

(5)

EGYENSÚLYHiANYOK 233

elégségesek is. Főként azért nem, mert az árak merevsége olyan mértékű, hogy egyáltalán nem vagy csak kis mértékben figyelhető meg az áralkalmazkodás. és következésképpen nem vagy csak ritkán használható fel a túlkereslet vagy a túl—

kínálat becslésére. (Lásd a következő fejezetben.)

Történtek már kísérletek arra, hogy az óralkalmazkodás fogalmának mintájára a tervalkalmazkodás fogalmát alkalmazzák a szocialista gazdaság diseauilibrium elemzésére ((7), (8)). Feltételezve, hogy a terv célja az egyensúly helyreállítása. a tervtől való eltérések jellemezhetik az egyensúlyi helyzettől való távolságot.

Ugyancsak elképzelhető, hogy bármely más direkt módon kvantifikálhafá hi- ányíndikátort felhasználhatunk a túlkereslet közelítésére.

AZ EGYENSÚLYHlÁNY ÖKONOMETRlAl MODELLEZÉSE

A modelleket megkülönböztethetjük aszerint. hogy egyetlen termék piacán je—

lentkező egyensúlyhiányos helyzetet vizsgálnak-e, avagy több, egymással kapcso- latban álló piac leírására törekednek. Az alkalmazott ökonometriai vizsgálatok a

legtöbbször egy, de legfeljebb két—három piacot vizsgálnak. Ugyanakkor megkezdő- dött a szimultán egyenletekből álló ökonometriai modellezés átértelmezése diseaui—

librium helyzetekre ((9). (14)). Jelen tanulmányban egyenként vizsgálunk külön- böző piacokat. így csak az egy termék piacának leírására szolgáló modellt ismer—

tetjük.

Legyen a modell a következő:

D, : XDPH'Um /1/

St : Xsríg'l'usr /2/

ahol :

D, -— a t időszakban keresett mennyiség. x S, — a t időszakban kínált mennyiség.

X,), —— a keresletre ható változók, XS, -——- a kínálatra ható változók, a és ő — paraméterek,

um és us, — az egyenletek reziduális véletlen változói.

Ha 0, -vel jelöljük a ténylegesen gazdát cserélő mennyiséget (a hatékony ke—

resletet). akkor:

Ot : min (Dlsl) /3/

azaz a hatékony keresletet a t időszakban a tényleges kereslet és kínálat közül a kisebbik (a rövid oldal) szabja meg. Ez nyilvánvaló. hiszen csak annyit lehet eladni.

amennyit megvesznek, de legfeljebb csak annyit vehetnek meg, amennyit eladásra kínálnak.

Az /1/, /2/ és/3/ összefüggések olyan egyszerű diseauilibrium modellt irnak le, amelyben D, : St esetben teljes az egyensúly; D,)S, esetben túlkereslet (Dt —S,);

Dt45, esetben pedig túlkínálat (S,—D,) jellemzi a piacot.

Ebben az egyszerű modellben még csak volumenek szerepelnek, árak nem. Ha

bevezetjük az árakat. akkor az egytermékes piac úgynevezett PAMEO specifikáció-

jához1 (Partial Adjustment to a Moving Eauilibrium) érkezünk, amely egy mozgó

* A PAMEG elnevezés R. !. Bowdento'l származik. (Lásd (6)-ban.)

(6)

2 34 HULYAK KATALIN

egyensúlyhelyzethez való részleges áralkalmazkodás feltételezésén alapul. ilyenkor pótlólag az áralkalmazkodás2 függvénye kapcsolódik a modellhez:

AP: : y(Di—sl) /4/

Az /i/, /2/, /3/ és /4/ összefüggések együtt olyan diseauilibrium modellt jelölnek,

amelyben a kereslet és a kínálat nincs feltétlenül egyensúlyban, de míg a kereslet és a kínálat közül a kisebbik szabja meg a tényleges eladásokat, az árváltozások a túlkereslet (vagy túlkínálat) függvényében alakulnak a y igazodási paraméter által

megh'atározott mértékben.

A diseauilibrium modellek becslésének fő problémáját az okozza, hogy a kereslet és CI kínálat közvetlenül nem figyelhető meg, csak a tényleges eladásokrál rendelkezhetünk statisztikai adatokkal. A vázolt egyszerű modellben is csak 0, X,), és Xs, jelöl statisztikailag megfigyelhető változót, Sz—ről és Dt-ről közvetlenül nem tudunk semmit. G,, a ténylegesen gazdát cserélő mennyiség a /3/ összefüggés szerint vagy a kereslettel, vagy a kínálattal egyenlő.

A hetvenes évek elején megindult e modellek becslési módszereinek kidolgo- zása ((i), (12), (13)). A fő probléma megoldására, a megfigyelési időszak pontjai—

nak szétválasztására (annok eldöntésére, hogy a pontok a keresleti vagy a kínálati függvényen fekszenek) általában a maximális esélyesség elvén alapuló módsze—

reket ajánlják. A mintaidőszakot úgy választják ketté, hogy az egyes megfigyelt ér—

tékek a legnagyobb valószínűséggel essenek a keresleti, illetve a kínálati függvény tartományába. A becslési módszereket ismertető, igen gazdag irodalomból R. C.

Fair és D. M. Jaffe tanulmányára (12) támaszkodtunk elsősorban, amely négyféle becslési eljárást mutat be. Ezek a módszerek feltételezések, és számítási igényük szempontjából eléggé különbözők. Mi kisérleti számításainkban a legegyszerűbb és legkevésbé számításigényes, úgynevezett ,.kvantitatív módszert" alkalmaztuk.

A kvantitatív módszer alkalmazásának feltétele, hogy a keresleti és a kínálati

függvényhez csatoljunk valamilyen ,,áralkalmazkodási", azaz /4/ típusú függvényt is. Ennek nem kell ténylegesen az árakra vonatkoznia, vonatkozhat például a terv—

alkalmazkodásra vagy bármely direkt jellegű hiánymutatóra is. A lényeg csak az.

hogy legyen valamiféle olyan változónk, amelynek alakulása — feltételezésünk sze—

rint —— arányos a túlkereslettel (illetve túlkínálattal). Ezek után ennek az ,,alkalmaz- kodási" függvénynek az információját használjuk fel a tartományok szétválasztásá—

ra. (Amennyiben az egész időszakot túlkereslet —- hiány —— jellemzi, akkor'nem keresleti és kínálati. tartományra, hanem növekvő, illetve csökkenő intenzitású hiányra választjuk szét a megfigyelési időszakot.)

A kvantitatív módszer olyan becslési eljárás, amellyel egyszerre becsüljük a /4/

egyenlet ;) paraméterét az /1/ keresleti és a /2/ kínálati függvény paramétereivel.

Fejezzük ki először a /4/ függvényből a túlkereslet (D,—S,) értékét:

1

D,—s, : — AP, /5/

?

Tekintsük először azt az időszakot, amelyet emelkedő árak3 (növekvő hiánymu—

tatók stb.) jellemeznek. Az /5/ szerint ilyenkor túlkereslet van, azaz /3/ szerint a

megfigyelt Ot mennyiség a kínálattal, St—vel egyenlő:

a::Sz:XStiő_l'uSz APIZO /6/

3 itt értelemszerűen relativ árakról van szó.

3 A módszer bemutatósónól csak a klasszikus ,,áresetet" mutatjuk be, de a Pt változó helyére irható bármely más ,.hióny" mutató.

(7)

EGYENSÚLYHIANYOK 235

Ezért az /5/ egyenlet helyére írhatjuk:

1 1

O: : Dr_ 7; AP: : Xma'" ? APJ'i'UDi /7/

Ez azt jelenti. hogy a keresleti függvény paramétereit is becsülhetjük. ha az ár—

változás (hiányintenzitás-változás) mechanizmusát beépítjük a függvénybe.

Hasonlóképpen, csökkenő árak (csökkenő hiányintenzitás) mellett a következő összefüggéseket nyerjük:

1 1 !

Or:St—É)'lAPtl:stB—ílápti'i'um APtÉO /8/

0! : D: : XBM—kul), API § O /9/

A /ó/, /7/. /8/ és /9/ egyenletek egyetlen keresleti és egyetlen kínálati függvény—

nyé redukálhatók a következőképpen:

1

O! : DF— ";, GP: : XDIOC— T; GPFLUDt /10/

ahol:

GP _ %AP, ha AP, ; o

'— 0 minden más esetben

1 1

O! : S,—- 7)— HP, : Xslff— ku, HP, —l—ug, /11/

ahol:

HP : l—API ha AP, § 0

0 minden más esetben

Diseauilibrium modellünk becslése ebben az esetben a /10/ és /11/ egyenlet Óbecslé- sére redukálódik.

A FOGYASZTÁS ELEMZÉSE

SZÁMSZERÚSlTETT MODELLEK SEGlTSÉGÉVEL

A lakossági fogyasztásban levő egyensúlyhiányok ökonometriai megközelítésé—

ben. különösen első kísérletként, nem törekedhettünk teljességre. A kiválasztásnál egyik szempontunk az volt. hogy kiemelt fogyasztási cikkre, fogyasztási cikkcsoport- belül választottunk erősen exponált túlkereslettel jellemezhető kategóriát (személy- gépkocsi) és olyan kategóriát is, amelyről csak feltételezhető a keresleti hatások mellett a kínálat döntő szerepe (tartós fogyasztási cikkek). A lakásberuházásra for- dított kiadások piacának diseauilibrium elemzésétől csak némi adalékot remélhet—

tünk a rendkívül összetett és sokoldalról közelíthető hazai lakáspiac vizsgálatához. A lakosság összfogyasztásának a megtakarítások alakulásával összekapcsolt diseauilib—

ríum elemzése az aggregált túlkereslet (vagy az aggregált makrohiány) mérését szol—

g.áija Reméitük, hogy ezen a ponton összehasonlítósokat is tehetünk egyrészt R.

Portes és D. Winter (26), (27). (28) eredményeivel, másrészt Kornai elméletével és első számszerű (csak illusztratív célzatú) eredményeivel (22)

(8)

236 HULYAK KATALIN

A modellek végleges formáját minden esetben alternatív specifikációk becslése

során alakítottuk ki. A keresleti függvényeknél egységesen a Houthakker—Taylor- féle dinamikus keresleti függvényt (18), illetve annak különböző változatait alkal—

maztuk. (Ez a fajta keresleti függvény és a mögötte húzódó elméleti feltevések elég általánosak ahhoz, hogy a fogyasztó magatartását jól meghatározzák.)

A kínálati függvények specifikációjánál területenként a szóba jöhető és sta—

tisztikailag megfigyelt magyarázó változók köréből választottuk ki a preferált válto—

zatot. Korlátozott érvényesülése ellenére nem mondtunk le az áralkalmazkodós kí— , sérleti számszerűsítéséről, mivel lényegi kérdésnek tartjuk annak a vizsgálatát, hogy fogyasztóiár-változásaink befolyásolják-e a piaci egyensúly alakulását és (ha igen)

hogyan. Ezt a számítást egyrészt az 1975 óta végbement nagyobb mértékű fogyasz-

tóiár-változások indokolják, másrészt korábbi eredményeink, amelyek szerint az ár-

változások egyre inkább kvantifikálható mértékben befolyásolják a lakosság keres-

letét.

Az áralkalmazkodás mellett vagy ahelyett két esetben más típusú, inkább ..hi—

ánymutató—alkalmazkodási" függvényt szerepeltettünk a modellben. (Lásd az 1. és 4. pontokban.)

A modelleket egységesen az 1965-től 1979—ig terjedő időszak éves megfigyelé—

sein becsültük, a lakosság összes fogyasztására vonatkozó, változatlan áras (árin—

dexszel deflált) idősorok alapján. A számításokat a TSP (Time Series Processor) prog- ramcsomag felhasználásával végeztük.4

Mind az egyensúly feltételezésén alapuló modellek, mind a díseauilibrium mo-

dellek becslésére vagy a legkisebb négyzetek egyszerű módszerét (OLS), vagy a

Cochran—Orcutt iterációs tethnikót5 (CORC) alkalmaztuk.

1. A személygépkocsi-eladások piaca

A személygépkocsi vásárlásának alakulását Magyarországon az elmúlt 20 év- ben a kínálat szabta meg. Ezt igazolja az autópiacon jelentkező tartós hiány vagy túlkereslet, amit például a gépkocsi-kiutalásra várakozók számának idősorával jel- lemezhetünk. Ez a hiány a gépkocsi hivatalos árán jelentkezett, ennél magasabb áron. a szabadpiaci áron és a szabadpiacon általában lehetett gépkocsit vásárol—

ni. Bár a szabadpiaci forgalom jellemzőit felhasználhatnánk a túlkereslet számsze- rűsitésére, megfelelő idősorok hiján el kellett ettől tekintenünk. lgy csak az állami autópiacot vizsgáltuk.

Felmerül a kérdés. hogy van—e értelme a személyautó—vásárlásra forditott kiadá- sok keresleti oldalról való vizsgálatának, ha egyszer tudjuk, hogy a kínálat a meg—

határozó. Elképzelhető, hogy a kínálat által meghatározott eladások számát (volu—

menét) megnövelnénk a sorbanállók számával (megfeleltetve valamilyen volumen—

nek) eljutnánk (: kereslet volumenéhez. Véleményünk szerint ennél az eljárásnál igényesebb eljárás a diseauilibrium elemzés, több okból is. Először is, a diseauilibri—

um modell specifikációja szerint az állandó túlkereslet is belefér a modell feltétel- rendszerébe. Másodszor, a keresleti függvény illesztése teszi lehetővé a jövedelem—

(és esetleg az ár-) hatások számszerűsítését. amelyek az autóvósárlások (és termé- szetesen a sorban állók számának) ingadozását befolyásolják. Harmadszor. az el- múlt évek során kialakult gyakorlat szerint a várakozók száma jóval nagyobb keres-

4 A számítások végzésében Zsellér Gyula és Riecke Werner voltak segítségemre, akiknek ezúttal is kö—

szönetet mondok.

5 A Cochran—Orcutt eljárás az GLS-módszert kombinálja a reziduumok elsőrendű automgresszív sémávul történő közelítésével. Ezért alkalmazása ott indokolt. ahol a rezlduumokban az autokorreláció nem elhanya-

golhotó. "

(9)

EGYENSÚLYHIÁNYOK 237

letről tanúskodik. mint a tényleges (fizetőképes) kereslet. így nem tekinthető köz- vetlenül túlkeresletnek; ezért helyesebbnek tartjuk csak közvetve felhasználni a túl- kereslet közelítésére. Végül. az volt a célunk. hogy a hiány ingadozását az ismer-

tetett modell segítségével mérjük.

a) A keresleti függvény egyensúlyt feltételezve (DA—__: OAt). A Houthckker—

Taylor—féle dinamikus keresleti függvényben6 az autóvósórlósok volumenét (GA)

az előző évi vósórlósok (OA,_1). (: reáljövedelem-változás (A OFJ és (: reáljövede—

lem előző évi értéke (GF _1) függvényében fejezzük ki:

DA: : OAI : ao'l'alOAt—rl'az AGF,-l—OK3OF,-1-l-u,

A csak jövedelemvóltozókct tartalmazó keresleti függvény lehetővé teszi a jö—

vedelemrugolmossógok rövid távú és hosszú távú értékeinek becslését.

Ho órvóltozó is szerepel a függvényben, akkor pótlólag (: relatív órvóltozóst (ARPAJ és az előző évi relatív órot (RPA,_1) is a magyarázó változók közé vesz-

szük, 014 és a:, paraméterekkel.

Az outóvósórlósok kétféle keresleti függvényének becsült jellemzőit az 1. tábla tartalmazza.

1. tábla Az autóvásárlások keresleti függvényei*

1. Csak jővedelemváltozókat tartalmazó függvény

Megnevezés % al a, , % l % 055

Regressziós együttható ... —4098,4 0.384 0,074 0.036 t_ arány ... (2,3) (1 ,3) (2,4) (2,2) R2 többszörös korrelációs

együttható négyzete** ... 09698 DW autokorrelációs együtt-

ható ... 1,66

2. Árvóltozókat is tartalmazó függvény

Megnevezés ao az1 az "a (14 as

Regressziós együttható ... —2457,7 0,375 0,075 0,034 —-19,695 —13,590 L arány ... (1 ,4) (1.1) (2,2) (1 ,8) (0,3) (0,3) R2 többszörös korrelációs

együttható négyzete ... 0,9626 DW autokorrelációs együtt—

ható ... 1,63 :, rövid távú iövedeiemrugal-

masság .- ... 2,60 e; hosszú távú iövedeiemrugal-

masság ... 1,88 e" rövid távú árrugalmasság ——0,40 ei, hosszú távú árrugalmasság —0.29

* Becslési módszer: Cochran—Orcutt eliárás.

" Az R! : táblában mindenhol : subadságfokok szerint korrigált többszörös korrelációs együttható négyzete.

" A függvény tulajdonságaira lásd (18).

(10)

238 HULYAK KATALIN

Keresleti függvényeink a DAI: GA, feltételezés mellett, az előző évi fogyasz—

tás és a jövedelem segítségével kielégítő mértékben (97 százalékban) megmagya-

rázták az autóvásárlások alakulását. Elvárásainknak megfelelően a személygépko—

csi tartós jellege kifejezésre jutott, azaz a rugalmasságok rövid távú értékei nagyob- * bak, mint a hosszú távú értékek. (Bővebben lásd OB).) Korábbi számításainkban az árparaméterekre rendre pozitív értékeket kaptunk, míg jelen esetben. bár igen kis—

mértékű és bizonytalan, de negatív árrugalmasságokat becsültünk. Megjegyezzük, hogy ez az eredmény valószínűleg már az 1979-es relatív árnövekedés eredménye.

Diseauilibrium számításra az 1. számú. csupán jövedelemváltozókat tartalmazó.

statisztikai jellemzői vonatkozásában jobb függvényt választottuk.

b) A kínálati függvény egyensúlyt feltételezve (SA :GAt). A személyautó-

eladások kínálati függvényének specifikócíója nem okoz különösebb problémát.

Nyilvánvaló, hogy az eladásokat kínálati oldalról közvetlenül az importált személy- gépkocsik száma (IA) határozza még. Feltételezzük. hogy az import volumene egy- részt belföldi termelési eredményeinktől. másrészt külkereskedelmi mérlegpoziciónk—

től függ. Az előzőt a hozzáadott érték (GDP!) idősorával, az utóbbit a külkereske—

delmi egyenleg (EGY ) idősorával fejeztük ki. Alternatív számításokat végeztünk a külkereskedelmi egyenleg különböző késleltetett értékeinek figyelembevételével. Vé——

gül a két évvel késleltetett behozatali (kiviteli) többlet hatása mutatkozott a legje-

lentősebbnek. így a következő három magyarázó változót tartalmazó függvényt vá- lasztottuk:

SA: : CA: : leo'l'őJAngzGDPH—lgsEGYi—z*l'Ui

A választott függvény becslési eredményeit a 2. tábla tartalmazza.

2. tábla

Az autóeladások kínálati függvénye*

! [

Megnevezés a ffi, 51 l [82 l 53

j 1 %

Regressziós együtthatók ... —2832,45 0,048 18,691 0,009

§ arány ... (49) (8,5) (4,4) (3,1)

R2 többszörös korrelációs együttható

négyzete ... 05961 DW autokorrelációs együttható ... 1,7765

* Becslési módszer; Cochran—Orcutt eljárás.

Kínálati függvényünk jól illeszkedik az adatokhoz. A magyarázó változók, köz-

vetlenül az autóbehozatal és közvetve a hazai termelés és a külkereskedelem mér- legpozíciója mintegy 100 százalékban (W: 0.9961) meghatározza az autókínálatot.

Ha a behozatal ezer darabbal nő, az mintegy 48 millió (változatlan áras) forinttal növeli az eladások volumenét. A hazai termelés 1 százalékos növekedése (Index:

1960. év :100) mintegy 19—20 millió forintos növekedést eredményez az eladások—

ban, külkereskedelmi egyenlegünk 1 milliárd forintnyi javulása a következő két év—

ben az autóeladásokat mintegy 10 millió forinttal növeli. A függvény statisztikai jel-

lemzői is jók, így felhasználható diseauilibrium számítására is, sőt már ebben (: stá-

diumban sejthető. hogy ott is meghatározó fontosságú lesz a kínálati oldal.

c) Diseguílibrium modell az autópiacra. Az autópiacra kétféle diseauilibrium modellel kísérleteztünk.

(11)

EGYENSÚLYHIANYOK 239

Először megvizsgáltuk az ,.áralkalmazkodás" felhasználását. A személyautók re- latív ára a megfigyelési időszak tizenöt évéből tizenegy évben csökkent, szemben

az állandó túlkereslettel. így nyilvánvaló, hogy áralkalmazkodásról nem beszélhe—

tünk. csupán azt a négy évet vizsgálhatjuk meg. amelyben relatív áremelkedés volt.

Ezek az évek: 1968., 1969., 1970. és 1979. Ha az autóra várakozók számának időso—

rában megnézzük ezeket az éveket, megállapíthatjuk, hogy csak az 1979-ben be—

következett árnövekedés csökkentette a túlkeresletet, az viszont lényeges mértékben (a várakozók száma 531 OOO-ről 324 OOO—re csökkent7). Az 1979-es év kiemelését azért tartjuk indokoltnak. mert ahogy a keresleti függvény is bizonyította (lásd az 1. táb- lát), az arra utal, hogy áremelkedéssel lehet befolyásolni a túlkeresletet az autó—

piacon is. ,

Másik diseauilibrium modellünkben az autókiutalásra várakozók számát hasz—

náltuk fel közvetlenül a túlkereslet (a hiány) közelítésére. Mivel a kiutalásokra vá- rakozás önmagában túlkeresletre utal, ebben az esetben a modell értelmezése mó—

dosul. Állandó túlkereslet mellett az ..alkalmazkodási" függvénnyel nem a keresleti és a kínálati tartományt választjuk ketté. hanem a növekvő és csökkenő intenzitású

hiány tartományait.

A túlkereslet intenzitásának közelítésére a következő ,.alkalmazkadási" függ—

vényt használtuk:

ASOR, : mom—SA,)

ahol a várakozók számának (SOR) változása a tűlkereslet intenzitásának változására utal. Ha ezt az egyenletet behelyettesítjük a kínálati és a keresleti függvénybe, ak-

kor a /10/ és /ii/ egyenletnek megfelelően a következő két egyenletet kapjuk:

1

GA; : aO—i—MIOA,_I4—a2 AOFilasaFr—l— :, GSORz'l'ulx

/

1

GA; : Biri—51'Arl-ÚZGDPi-HgaEGYi—z— ? HSORf'l'uzl

A két egyenlet becslési eredményeit a 3. tábla tartalmazza.

Mind a kínálati, mind a keresleti függvényben a )! paraméterre pozitiv előjelű.

de meglepően nagyértékű paramétert becsültünk. Eszerint a várakozók sorának változása a várakozásnak megfelelő irányban. de igen kismértékben változtatja a tényleges eladásokat. A 7; paraméter 4 körül mozgó értéke arra utal. hogy a vára- kozók számának ezerrel való növekedése az autóeladások volumenét csak mintegy 250000 forinttal növeli (1/7! : 025). Ez a megdöbbentően kis szám nem olyan meg—

lepő, ha figyelembe vesszük. hogy például 1978-ban a sorban állók száma 177 000- rel nőtt, amivel szemben csak mintegy 10000-rel nőtt a gépkocsieladások száma.

Ugyanakkor a yparaméter becslésének szignifikanciája nem engedi meg. hogy se- gítségével messzemenő számszerű következtetéseket vonjunk le. Mindenesetre arra utal, hogy a sorban állók számának elég nagy mértékű ingadozása jelentkezik ugyan, de nagyon letompitva a tényleges eladásokban. Valószínűnek tartjuk, hogy a fizetőképes túlkereslet ingadozása valahol a kétféle ingadozás között helyezke- dik el. Arra viszont vállalkozhatunk. hogy megnézzük. a becsült (DA, ——SA,) túlke—

reslet intenzitása mely években nőtt. és melyekben csökkent. A Dt—St :

:1/7(ASORI) összefüggés alapján a hiány intenzitása az 1967—1971. és az 1975—

1978. években nőtt, 1965—1966—ban, 1972—1974-ben és 1979-ben pedig csökkent.

7 Ez a csökkenés nemcsak szigorúan az árnövekedés. hanem a vásárlási előleg növekedésének is az

eredménye. — - —

(12)

240 HULYÁK KATALlN

3. tábla

Az autópiac diseguilibrium becslése*

1. Keresletí függvény

l

Megnevezés azo mi az at8 ))

Regressziós együttható ... ——4242,16 0,367 0,076 0,037 3,727 t arány ... (1 ,8) (1 ,0) (2,1) (1 ,8) (0.5)

? többszörös korrelációs

együttható négyzete 03664

DW autokorreiációs együtt-

ható ... 1,69

2. Klnálatí függvény

NeEDEVEZés 50 51 132 [33 ?

Regressziós együttható ... —2910,84 0.048 19,059 0,009 4,347

g arány ... (4,5) (8,2) (4,2) (2,9) (0,3)

R2 többszörös korrelációs

együttható négyzete ... 0.9956 DW autokorrelációs együtt-

ható ... 1,70

* Becslési módszer: Cochran—Orcutt eliárás.

Összefoglalva az autópiacra illesztett modellek eredményeit, megállapíthatjuk.

hogy azt az állandó túlkereslet, illetve hiány jellemzi. Ezért a kínálati függvény ön- magában jól megmagyarázza az eladások alakulását. A kiutalásra várakozók szá- mának felhasználásával a diseauilibrium modell felhasználható a túlkereslet-inten—

zitás változásának vizsgálatára. Eszerint a hiány intenzitása az 1968—1970. években

és 1977—1978—ban volt a legerősebb; Nem tudtunk semmit megállapitani arról, hogy

az autópiacon levő állandóan változó hiány mögött létezik-e ,.normál" hiánys, és ha igen, az mekkora értékű, stagnáló-e. avagy növekvő értékű. Végül megállapítható, hogy a személygépkocsi árának 1979. évi változása lényegesen csökkentette a sor-

ban állók számát és igy feltehetően a túlkereslet intenzitását is.

2. A tartós fogyasztási cikkek piaca

A tartós fogyasztási cikkek (személygépkocsi—eladások nélküli) csoportjának vizsgálata előtt semmilyen feltevésünk sem volt arra nézve. hogy egyensúly vagy túlkereslet, illetve túlkínálat jellemzi-e a cikkcsoport piacát. Az viszont feltehető, hogy a tartós cikkek vásárlásai mutathatják leginkább az autó— és lakáspiac elég—

telensége miatt létrejövő kényszerhelyettesítések vagy kényszerköltések hatását. A cikkcsoporton belül egyes kiemelt cikkekre (például automata mosógép, szines tele- vízió stb.) bizonyos években időleges hiány volt jellemző. A tartós fogyasztási cik—

kek árrugalmasságainak mérését korábbi szómitásainkban erősen befolyásolta a személygépkocsi-vásárlások rugalmatlan volta, így várható volt. hogy jobban tudjuk

mérni a személygépkocsi-eladásokkal csökkentett tartós fogyasztási cikkek csoport-

8 Ezen a Kornai János (22) által definiált normál hiányt értjük. amit semmiképpen sem lehet pozitivan értékelni, legfeljebb azt mondani, hogy a hiány iiyon mértéke még elviselhető.

(13)

EGYENSÚLYHIANYOK 241

jának árhatásait. A tartós fogyasztási cikkeknél nem láttuk értelmetlennek az áral- kalmazkodás feltételezését sem.

a) A keresleti függvény egyensúlyt feltételezve (DTt : OTt). A tartós cikkek ke—

resletét úgyszintén a Houthakker—Taylor-féle függvényekkel közelítettük. A szoká- sos jövedelem- és árváltozók mellé bevettük az autóvásárlásra fordított kiadásokat

és a lakásberuházási kiadásokat is, mint a keresletet befolyásoló tényezőket. Ez

utóbbi tényezők hatását nem sikerült szignifikánsan kimutatnunk. így végül ugyan-

azt a két típusú függvényt alkalmaztuk. mint az autávásárlások esetében:

DT; : GT; : ao'l'OHOT -—1'l'a2 AaFt'l'aaoFl—l'l'ut

A függvény eredményeit a 4. tábla tartalmazza.

4. tábla

A tartós cikkek keresleti függvényei*

1. Csak jövedelemváltozókat tartalmazó függvény

Megnevezés azo ozl az % az,; 055

Regressziós együttható ... -—-—821 ,14 0,436 0,057 0,045 _t arány ... (1 ,1) (1.2) (1 ,7) (1,6) R2 többszörös korrelációs

együttható négyzete ... 0,9794 DW autokorrelációs együtt-

ható ... 1,78

2. Árváltozókat is tartalmazó függvény

Megnevezés azo ocl az oc3 ! az4 a;

Regressziós együttható ... 33 669.6 (),-405 0.053 0025 —186,71 —336,95 t arány ... (1 ,9) (1 .3) (1 ,3) (1,1) (1,0) (2,0)

együttható négyzete ... 03886 DW autokorrelációs együtt-

ható ... 2,02 e( rövid távú ]övedelemrugal-

masság ... 0.81 e; hosszú távú ]övedelemrugal-

masság ... 058 e,, rövid távú árrugalmasság ——2,18 ef, hosszú távú árrugalmasság —1,57

"Becslési módszer: Cochran—Orcutt eljárás.

A keresleti függvények jól illeszkednek a tartós cikkek forgalmának adataihoz.

A jövedelem és az ár együtt 99 százalékban meghatározta a vásárlásokat. A tartós jellegnek megfelelően (az autóhoz hasonlóan) a rugalmasságok rövid távú értékei rendre nagyobbak, mint a hosszú távú értékek. Figyelemre méltó, hogy az árrugal-

masságok nagyobbak. mint—a jövedelemrugalmasságok. Annak ellenére.- hogy a 2.

függvény még jobb, mint az 1. függvény. diseauilibrium számításra az .1.' függvényt választottuk. mivel a 2.-ban a minta hosszához képest túl sok változó—4 szerepel.

2 Statisztikai Szemle

(14)

242 HULYAK KATALlN

b) A kínálati függvény egyensúlyt feltételezve (STt : OTt). A tartós cikkek kí—

nálatát —- a személyautóhoz hasonlóan - a belföldi termeléssel, a külkereskedelmi

mérlegpozícióval (késleltetett értékeivel) és a tartós cikkek behozatalának egy mu-

tatójával közelítettük. Szemben az autókínálattal a többi tartós cikknél a behozatal alakulása nem vált be magyarázó tényezőként. A tartós fogyasztási cikkek kínála—

tát a hozzáadott értékkel (GDP!) és a két évvel késleltetett behozatali többlettel

(EGYHZ) tudtuk a legjobban felirni: '

ST: : OT! : lgo'l'lglGDPrl'őzEGYz—z'l'ur

Az 5. tábla tartalmazza a becslési eredményeket.

5. tábla

A tartós cikkek kínálati függvénye*

Megnevezés ő,, ;31 1 132

! .

Regressziós együttható ... —1167,42 68,739 0,012 t arány ... (1,1 ) (13,1) (1 ,2) R2 többszörös korrelációs

együttható négyzete ... 09762 DW autokorrelációs együtt-

ható ... 2,18

*Becslési módszer: Cochran—Orcutt iterációs eljárás.

A kínálati függvény körülbelül ugyanolyan jól illeszkedik az adatokhoz, mint a keresleti függvény. A hazai termelés 1 százalékos növekedése (Index: 1960. év : 100) mintegy 70 millió forinttal (változatlan áron) növeli a tartós cikkek eladásait. A be—

hozatali többlet 1 milliárdos javulása a rákövetkező második évben 12 millió fo-

rintos növekedést jelent a kínálatban. Szembetűnő. hogy a tartós cikkek kínálati

függvénye mennyire hasonlít az autókínólat függvényéhez.

c) Diseauilibrium modell a tartós javak piacára. A tartós cikkek keresleti és ki- nálati függvénye nem utal arra. hogy e cikkek piacán felborult az egyensúly. Mégis kísérleteztünk diseauilibrium modellel ezen a területen is, az áralkalmazkoda'si egyenlet becslésével:

ARPT, : mm,—sm

amelyben feltételezzük. hogy a túlkereslet (ha létezik) arányos a tartós cikkek relativ árváltozásával (ARPT-vel).

lgy diseauilibrium modellként a következő két egyenletet írhatjuk fel:

1

OT, :: ao-i-ozloT,_1—l-oz, AOFrj—ocaoF _1— ? GRPT,-l-un

1

OT: : lgo'l'lsicbpi'l'lgzchi—z— ?; HRPTi'l'Uzi

A kétegyenletes modell eredményei a 6. táblában találhatók.

A tartós cikkek diseauilibrium modellje nem mutat lényeges egyensúlyhiányt ezen a területen.

(15)

EGYENSÚLYHIÁNYOK

243

6. tábla

A tartós cikkek diseguilibrium modellje*

1. Keresleti függvény

Megnevezés cxo cx1 az ota ;)

Regressziós együttható ... ——974,64 0,493 0,082 0,041 0,0012 t arány ... (1 ,2) (1 ,4) (2,3) (1 ,6) (1 ,4) Tiz többszörös korrelációs

együttható négyzete ... 03812 DW autokorrelációs együtt—

ható ... 1,68

2._Kínálati függvény

Megnevezés 50 61 132 ?)

Regressziós együttható ... ——1417,46 69,468 0,019 —0,004

t arány ... (1 ,1) (11,6) (1 ,6) (1 ,1)

együttható négyzete ... 09787 DW autokorrelácíós együttható 2,16

*Becslésí módszer: Cochran—Orcutc eljárás.

A y paraméter a tartós cikkeknél csak a keresleti függvényben pozitív előjelű, de igen kis értékű. Ez arra utal, hogy a relatív áremelkedések kapcsolatba hozhatók

némi túlkereslettel. de az úralkalmazkodós igen lassú. A relatív órcsökkenések nem

is hozhatók kapcsolatba túlkínálattal. Ezért összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a tartós javak piacán az elmúlt tizenöt év folyamán lényegében egyensúly volt. Szó- mítósaínk szerint csak három évben: 1969-ben, 1974-ben és 1975—ben jelentkezett

túlkereslet. E három évtől eltekintve a kereslet és a kínálat egyensúlyban volt. azaz

megfelelt a tényleges eladósoknak. '

(A tanulmány II., befejező részét a Statisztikai Szemle következő számában közöljük.)

2-