ÉS POLGÁRMESTEREK
VAJDA ÁGNES
A magyarországi ,,rendszerváltás" 1990-ben két politikai eseményhez köthető: a tavaszi parlamenti és az őszi önkormányzati választásokhoz. A két választás során új országos és részben új helyi politikai vezetőréteg lépett szinre. A tanulmány ennek a politikai vezetőré- tegnek társadalmi összetételét, korábbi politikai pályafutását mutatja be. A parlamenti kép- viselőjelöltek összetételéről viszonylag röviden szól az elemzés, ugyanis e tárgykörben már részletes tanulmány látott napvilágot.1
PARLAMENTIKÉPVISELÖ-JELÖLTEK
Az 1990. évi tavaszi parlamenti választásokon 28 párt színeiben összesen 3507 jelölt indult egyéni, területi, országos, illetve egyszerre több listán is a parlamenti mandátumokat;
(A képviselőjelöltekről szóló teljes körű adatok forrása a Belügyminisztérium Választási Iro- dájától kapott adatállomány másodlagos feldolgozása.) A 3507 jelölt közül 2723-nak volt a választási törvény értelmében matematikai esélye arra, hogy be is kerülhessen a parlament—
be. A csak területi listán szereplő képviselőjelöltek nagy hányada a politikai pártok öndeli- niciójához, a választópolgárok előtti bemutatkozásához tartozott, azaz kampánycélokat (is) szolgált.
!. tábla
A képviselőjelöltek száma aszerint, hogy milyen listán indultak
Az összes Az esélyes
Lista ————————————————— Mig'ivliasűgon
jelöltek száma
Csak egyéni ... 517 517 58 Csak területi ... 1362 598 30 Csak országos ... 193 173 26 Egyéni és területi ... 622 622 97 Egyéni és országos .... . . .. 73 73 17 Területi és országos ... 331 331 51 Egyéni, területi, országos ... 409 409 107
Összesen 3507 2723 386
1 Lásd: Farkas E. János-Vajda Ágnes: Az 1990-m magyar parlamenti választások képviselöjelöltjeinek társadalmi jellemzői. Megjelent: Magyarország politikai évkönyve. Szerk.: Kund" Sándor, Sándor Péter, Vass László. Ökonómia Ala—
pitvány—Economix Rt. Budapest. 1991. 87—99. old.
A 3507 jelölt közül 1899-et (54,l%) azok a pártok indítottak el a politikai pályán, ame—
lyek a választások után a parlamentbe is bejutottak. A jelöltek további több mint egyharma- da (37%) olyan pártok színeiben indult, amelyek a parlementbe ugyan nem kerültek be a vá- lasztók bizalmából, ahhoz azonban elég erősek voltak, hogy országos listát is tudjanak állí—
tani. Mindössze a jelöltek 9 százaléka volt ennél gyengébb szervezet tagja vagy független jelölt.
Egy-egy képviselőjelölt nevével különböző vagy többféle listán is találkozhattunk.
A legtöbb jelöltet a választások győzteseként kikerülő Magyar Demokrata Fórum (MDF) állitotta: 425 személyt. A jelöltállításban a Magyar Szocialista Párt (MSZP) is meg—
haladta az összes parlamenti mandátum számát, 404 jelöltet inditott. A jelöltek számát ille- tően a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) a harmadik volt a sorrendben.
A képviselőjelöltek több mint kilenctizede volt férfi. 316 nő került fel a Választási listára.
Az ,,esélyes" jelöltek körében még a 9 százalékot sem érte el a nők aránya, a parlamentbe 28 nő jutott be (7,32%).
A jelöltek körét a középkorúak dominanciája jellemzi: az átlagéletkor 45,6 év (a meg- választott képviselőké 46,l év).
2. tábla
A képviselőjelöltek demográfai jellemzői
Az összes Az esélyes
A képviselők
Nem jelöltek
száma aránya száma aránya száma aránya
(fő) (százalék) (fő) (százalék) (fő) (százalék)
Férfi ... 3191 ! 91,0 2492 9l,5 358 ] 92,7
Nő ... 316 ; 9,o 231 8,5 28 7,3
Együtt 3507] 100,o 2723] 100,0 386! 100,0
Átlagéletkor (év)
Férü ... 45,9 46,3 46,5
N 6 ... 42,5 42,3 40,9
Együtt 45,6 46,0 46,1
A különböző pártokhoz tartozó jelöltek általában az érett középkorúak nemzedékéhez tartoznak (és egyben a szovjet típusú rendszer létrejöttekor születtek), lényegesen csak aFiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz) jelöltjei fiatalabbak (valamivel az SZDSZ jelöltjei), és ha nem is lényegesen, mégis szembeszökően idősebbek a Független Kisgazda-, Földmunkás—
és Polgári Párt (továbbiakban: FKgP vagy Kisgazdapárt), a Magyar Néppárt és a Keresz- ténydemokrata Néppárt jelöltjei. A nők aránya az átlagosnál magasabb a Fidesz (13%), az SZDSZ (12%), a Hazafias Választási Koalíció (15%) és a Magyar Szociáldemokrata Párt (MSZDP) (11%) jelöltjei sorában.
A parlament egyéves működése, a pártok magatartása arra utal, hogy a korkülönbséget jelentős generációs különbségnek kell tekintenünk. A politikusjelöltek három generációjáról beszélhetünk. A legidősebbek a kisgazdák és a kereszténydemokraták jelöltjei. Ök bizonyos értelemben egy több mint negyven évvel ezelőtti demokratikus rendszer reflexeit hordozzák, annak gondolatkörétől nehezen szabadulnak. Az MDF és az SZDSZ a középgeneráció, a két legerősebb parlamenti párt, a diktatúra ellenzékének két szárnya, az illegális politizálás ha- gyományain nőtt fel. A Fidesz jelöltjeinek többsége viszont már a ,,fellazult" diktatúrában szocializálódott, magatartásuk mentes a történelmi nosztalgiáktól, és ellenzékiségük köze—
lebb áll a polgári demokráciák ellenzéki pártjainak politikai stratégiájához, mint egy dikta- túra földalatti mozgalmaiéhoz.
A képviselőjelöltek társadalmi összetételének felmérésére a Központi Statisztikai Hiva- tal rövid kérdőívet küldött ki 1990 májusában azoknak a jelölteknek, akiknek a választási rendszer logikája alapján matematikai esélyük volt arra, hogy bekerüljenek a parlamentbe.
A 2723 ,,esélyes" jelöltnek postázott íveket 1240-en küldték vissza (45,5%). A továbbiakban e felvétel eredményeit értékeljük.
Közvetlenül a választások előtt a képviselőjelöltek 80 százaléka diplomás, vezetőként vagy beosztott értelmiségiként dolgozott és városi lakos. Munkások számottevőbb arányban csak a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) és az MSZDP jelöltjei között voltak.—
Önálló foglalkozásúakat leginkább a Kisgazdapárt és a Vállalkozók Pártja jelölt.
A jelöltek nagy többsége olyan professzionális foglalkozást gyakorolt müszaki, jogi, orvosi, közgazdasági, különféle társadalomtudományi területeken, amely egy—egy szakterület átfogó ismeretét feltételezi.
3. tábla
A képviseMjelőltek és a képviselők megoszlása foglalkozásuk szerint
A jelöltek A képviselők
Foglalkozás ———-————————————
megoszlása (számlák)
Vállalati és tsz-vezető ... l3,5 4,1
Magánvállalkozás-vezető ... 1,6 1,8
Allamigazgatási vezető ... 7,8 3,1 Államigazgatási beosztott ... l,9 0,8
Pártvezető és -beosztott ... 2,4 2,1
Vállalati beosztott ... 9,l 7,3 Egyéb szellemi foglalkozású ... 4,2 1,8 Mérnök ... 1,2 6,2 Ugyvéd ... 2,5 6,2
Jogtanácsos ... 2,2 2,3 ()rvos ... 6,1 9,l Allatorvos ... l,9 2,8 Egyetemi oktató ... 3,4 7,3 Középiskolai tanár ... 7,8 7,8 Kutató ... 3,5 10,4 Közgazdász ... 3,7 6,7 Közművelődési foglalkozású ... 1,8 2,1 Újságíró ... l,5 4,4 Művész, sportoló ... 1,1 3,4 Pap ... 1,2 2,6 Katona ... 0,8 —
Fizikai foglalkozású . . 10,9 3,4
Egyetemi hallgató ... 1,3 l,8 Ismeretlen ... 8,6 2,6
Összesen ]00,0 100,0
N (fő) . . 1240 386
A jelöltek és képviselők foglalkozásának talán túlzottan is részletezőnek tűnő felsoro- lásával kívánjuk bemutatni az új politikai vezetés rekrutációs bázisát. A hosszú felsorolásban szokatlan a sok független értelmiségi szakember jelentkezése a politikai szinpadon. A parla- ment padsoraiban a jelöltekhez képest éppen ezek a független értelmiségiek vannak felül-
reprezentálva. (A parlamenti képviselők 71 százaléka ebből a körből került ki.) Politikai szakértelem és döntéshozói gyakorlat nélküli politikusokat jelöltek a választók, és rájuk sza- vaztak a választásokon. Azoknak a személyeknek a zöme, akik korábban helytálltak vala—
mely polgári pályán, valószínűleg mindig is politizáló alkat volt, szilárd politikai meggyőző- déssel és feltehetően ambíciókkal is. Ezek az ambíciók azonban egy ideológiai meggyőződé- sükkel ellentétes politikai rendszerben nem formálódhattak hivatássá. Sokuknak politikai—- gazdasági koncepciója is volt; ügyvédi, orvosi gyakorlatukban vagy kutatói elméleti mun- kásságukban nem nehéz ennek nyomára bukkanni. Politikai szerepet azonban nem vállaltak (hacsak nem az illegális ellenzékét), nem járhatták tehát végig a politikai ranglétrát. Avá—
lasztások óta eltelt időszak azt bizonyitja, hogy egyre karakteresebb politikusi profilok rajzo- lódnak ki, de a független értelmiségből politikussá válás folyamata számos ellentmondást is felszínre hoz. így csak a következő években fog eldőlni, hogy kiből lesz hivatásos politikus,
ki az, akit képességei, tudása és személyisége valóban feljogosítanak erre a pályára.2
A képviselőjelöltek válaszoltak arra a kérdésre is, melyek azok a legfontosabb tényezők, amelyek véleményük szerint szerepet játszottak abban, hogy jelölésükre sor került. A jelöltek két tényezőt emeltek ki nagyjából egyforma gyakorisággal: a lakóhelyükön, szűkebb kör- nyezetükben játszott szerepüket említették a legnagyobb arányban (54%), és csaknem ugyan- ilyen gyakorísággal hivatkoztak a munkakörükből adódó tájékozottságra, népszerűségre (51%). Ennél lényegesen kisebb mértékben, de még említésre méltó arányban utaltak ellen—
zéki múltjukra (20%). Viszonylag kevesen hivatkoztak országos közéleti tevékenységükből fakadó népszerüségükre, ismertségükre.
Az átlagnál magasabb gyakoriságban hivatkoztak lakóhelyükön, munkahelyükön, szű- kebb környezetükben kifejtett, korábbi tevékenységükre az MSZP jelöltjei és a keresztény—
demokrata jelöltek (63%, illetve 67%), ami arra utal, hogy a demokratikus választásokat megelőző rendszerben a volt állampárt tagjain kívül leginkább a vallási közösségek aktivistái vehettek részt a helyi közéletben, válhattak ily módon ismertté.
AZ ÖNKORMÁNYZATI KÉPVISELÖK
Míg az országgyűlési képviselőjelöltekről és a megválasztott képviselőkről szóló elem—
zésünk azt a kérdést kívánja magyarázni, hogy egy nem parlamenti váltógazdaságban mű- ködő társadalom kikből, hogyan tudott pártalapon kiválasztani egy ország törvényhozását és kormányzását vállaló politikai elitet, addig az önkormányzatok képviselő-testületének összetételét bemutató fejezet sokkal inkább egy nem pártalapú szerveződések mentén kiala—
kult helyi vezetőréteg Összetételét vizsgálja.
A helyhatósági választások lebonyolítására ősszel, már a szabadság mámorából való ocsúdás légkörében került sor. A közvélemény előtt széles körben ismertek ennek leglátvá- nyosabb jelei: a választásokon való relatíve alacsony részvételi arány és az úgynevezett füg- getlen jelöltek váratlan, meglepetésszerű sikere az országban (vidéken).
A pártok ténylegesen csak a nagyobb (tízezer lélekszám feletti) településeken tudtak ha- tékonyan megszerveződni és felkészülni a helyhatósági választásokra. A városokban a je—
löltek 77 százalékát indították pártok, a kistelepüléseken viszont csak 32 százalékát. A vá- lasztásokon több mint 1100 szervezet indított jelölteket.3 65 párt önállóan is harcba szállt a mandátumokért, és mintegy 430 esetben pártok és társadalmi szervezetek közös ajánlásával történt a jelölés. A legnagyobb számban — döntően a tízezer lélekszám alatti településeken— a társadalmi szervezetek voltak jelen. Több mint 600 kisebb-nagyobb egyesület, kör, kama- ra, szövetség, egylet jött létre túlnyomórészt a helyhatósági választások ösztönző hatására.
' Az elemzés közvetlenül a választások utáni parlament összetételét mutatja. Azóta,az elmúlt évben, viszonylag sok változás történt az országgyűlés személyi összetételében.
* Lásd: Tóth Zoltán: Önkormányzati választások, 1990. Megjelent: Magyarországpolitikai évkönyve, 1991. Szerk.:
Kurtán Sándor, Sándor Péter, Vass László. Ökonómia Alapitvány—Economix Rt. Budapest. 1991. 195—206. old.
2
Ebből az egyesületek száma meghaladta a 160-at, több mint 120 különféle iparos-, gazda-, honismereti, településvédő kör, egylet, testület jött létre, és a különféle szövetségek száma is jóval 50 felett volt.
Megjegyzendő, hogy az önkormányzati választásokon a pártok közül a legnagyobb erőt a parlamenti pártok mutatták fel mind a jelölést, mind a megszerzett mandátumokat ille—
tően, de hallatták hangjukat a parlamenten kívüli pártok is, ha nem is volt erős ez a hang.
A parlamenten kívüli pártok közül az Agrárszövetség (amely tulajdonképpen ugyancsak nem valódi párt, hanem érdekszövetség), az MSZMP, a Vállalkozók Pártja (ez utóbbi szintén in—
kább érdekszövetségnek tekinthető tömörülés), a Magyar Néppárt-Nemzeti Parasztpárt és az MSZDP nyert mandátumot.
A kistelepüléseken a pártok közül a legnagyobb,,szervezettséget" a kisgazdák tudták fel- mutatni, de még ez a paraszti bázisát oly gyakran hangoztató párt is csak 563 kistelepülésen tudott polgármesterjelöltet állítani, vagyis az összes mandátumnak mindössze l9,2 száza—
lékában.
A tízezer lélekszám alatti településeken a pártokénál sokkal erőteljesebb volt —— talán nem tévedünk, ha így nevezzük -— a civil szféra szerveződése. Az iparoskörök, gazdakörök, szakszervezetek, érdekképviseleti szervek, baráti körök, horgászegyesületek stb. indítottak, illetve támogattak jelölteket, akik közül sokan vagy a társadalmi szervezet képviseletében, vagy ,,függetlenként" meg is nyerték a választásokat. A függetlenek tehát nemcsak egyéni pályázók voltak, hanem valamilyen helyi alapon szerveződött társadalmi szervezet, érdek- csoport támogatottjai. Ezzel szemben a városokban — pontosabban a tízezer lélekszám feletti településeken — inkább a pártok küzdelméről és a választópolgárok pártpreferenciáiról lehet beszélni.
Ez a fejlemény többé-kevésbé várható volt azönkormányzati választási törvény hosszú parlamenti vitát követő elfogadása után. A választási törvény ugyanis a különböző nagyságú települések számára eltérő választási rendszereket határozott meg:!
A helyhatósági választások tanulságait több cikk elemezte, az Országos Választási Bi—
zottság nyilvánosságra hozott adataira épülő részletesebb elemzés tudomásunk szerint csak Kukorelli István tollából látott napvilágot.5 Kukorelli tanulmánya a civil társadalom üzene—
teit olvassa ki a választások eredményeiből, és a ,,pártosodás" fokozatairól szólva megálla- pítja, hogy ,,. . .bizonyítható az ország három részre hasadása: ]. tisztán pártalapú, szűrt önkormányzat a fővárosban; 2. nem szűrt, a civilszervezeteket és a kispártokat egy-egy man—
dátummal megjutalrnazó, a függetleneket is felvonultató, döntően a parlamenti pártokra épülő önkormányzat a városokban; 3. nem pártpolitikai független többségű önkormányzat a községekben." De éppen ő hívja fel a figyelmet arra, hogy a fokozatok eme felállását maga a választási rendszer is felkínálta azzal, hogy ,,. . .háromféle választókerületi rendszerre osz- totta a 3093 települést" (helyesebben önkormányzatot).
A képviselő-testületekbe a választások második fordulója után megválasztott 27 555 kép- viselő-testületi és polgármesteri helyre 83 599 jelölés történt. A jelölések száma a kistelepülé- seken 56 972, a tízezer lélekszám feletti településeken 26 627 volt. (A megválasztott képvi—
selő—testületi tagok és polgármesterek száma a kistelepüléseken 23 389 fő, a városokban és a fővárosban 4125 fő, tehát a kistelepüléseken a képviselők és a jelölések közötti l:2,44 arányt jócskán meghaladta a városokban kialakult 1:5,67 arány.)
Az önkormányzati választásokon az első fordulóban a választásra jogosult 7 868 282 választópolgárból 3 159 623 (40,l6%), a második fordulóban a választásra jogosult 4 932 583 választópolgárból 1 427 360 (28,94%) választópolgár szavazott.- Második választási fordulóra 310 településen került sor.6
' Lásd: Tóth Zoltán: i. m.
' Kukorelli István: Az önkormányzati választások jelzótüzei.Társadalmi Szemle. 1991. évi 1. sz. 3—10. old.
' Magyar Közlöny. 1990. évi 124. szám.
A választások első fordulóján a választópolgároknak átlagosan több mint 50 százaléka ment el szavazni a kistelepüléseken, a városokban és a fővárosban a részvételi arány mind- össze 30 százalék körüli volt.7
s
1990 októberében a Központi Statisztikai Hivatal Társadalomstatisztikai főosztálya rö—
vid kérdőívet állított össze a megválasztott önkormányzati képviselő-testületi tagok és pol- gármesterek társadalmi összetételének felmérésére. A több mint huszonhétezer kérdőívet Központi Statisztikai Hivatal megyei apparátusának segítségével postáztuk valamennyi helyi önkormányzat címére. Az önkormányzatok nagyfokú együttműködési készségének és a megyei igazgatóságok lelkiismeretes munkájának köszönhetően a kérdőívek visszaküldési aránya minden várakozást felülmúlóan magas volt : a helyi önkormányzat megválasztott kép- viselőinek több mint háromnegyedétől érkezett vissza a kitöltött kérdőív. (Igaz, folyamato—
san és fokozatosan, még 1991 márciusában is hozott a posta több száz nyomtatványt.) A visszaérkezett kérdőívek minden olyan ismérv szerint, amelyről teljes körű adatok állnak rendelkezésünkre, reprezentatívnak tekinthetők. 2930 településen tartottak kislistás választást, közülük 2436 önkormányzattól kaptunk vissza kérdőívet (83%), kétszavazatos választás volt 162 településen, közülük 142 helyhatóságtól érkeztek vissza kérdőívek (88%).
Az önálló listán megválasztott fővárosi képviselő—testületi tagok is töltöttek ki kérdőívet.
Az önkormányzati testületeknek csupán 17 százalékától nem érkezett vissza kérdőív.
A kislistás választási rendszerben megválasztott képviselők és polgármesterek 77 szá- zaléka (a polgármestereknek 80, a képviselő-testületi tagoknak 77 százaléka) küldött vissza kérdőívet. A tízezer lélekszám feletti településekről a tagok és polgármesterek 70 százaléká- tól, a polgármesterek 73 százalékától érkezett vissza kérdőív. A fővárosi közgyűlés 66 listán megválasztott tagjától 41 kérdőívet kaptunk vissza.
A különböző pártok, társadalmi szervezetek képviselői, illetve a független képviselők és polgármesterek hozzávetőleg azonos arányban küldtek vissza kérdőíveket, így adataink ebből a szempontból is reprezentatívnak mondhatók.
4. tábla
A képviseló'jeló'ltek és polgármesterek megoszlása pártállásuk szerint
A kislistás A kétszavazatos választáson megszerzett helyek megoszlása Párt, szervezet
(százalék)
KSH-adat ] teljes köt-' KSH—adat , teljes kör'
x!
Független ... 72,5 2,6 9,3 7,6 MDF ... 4,4 4,1 14,9 15,2
FKgP ... 6,4 5,9 7,6 6,7
KDNP ... 2,9 2,7 7,6 6,8
SZDSZ ... 4,1 3,5 23,4 19,1
MSZP ... 1,2 1,1 6,4 6,2
Fidesz ... 0,7 O,6 12,1 11,8 Egyéb párt, szervezet ... 5,0 5,3 5,5 S,3 Közös jelölt ... 2,7 4,1 13,2 21,2
' Az adatok forrása Tóth Zoltán i. m.
Lényegesebb eltérést csak a városokban találunk: a KSH-adatgyűjtésben magasabb az SZDSZ jelöltjeinek és alacsonyabb a közös jelölteknek az aránya, mint a teljes körben. En-
' Lásd: Tóth Zoltán: i. m.
nek feltehetően az az oka, hogy a képviselők nem minden esetben sorolták fel a kérdőíven az őket indító összes pártot. (A városokban a legtöbb közös jelöltet az SZDSZ a Fidesz—szel állította, az összes képviselő ll,0 százaléka került be így a helyhatóságokba.)8
A három részre szakadt ország víziója tehát részben a különböző választási feltételek következményeként merülhet fel. A megválasztott képviselőkre és polgármesterekre vonat- kozó adataink részben hasonló eredményekre engednek következtetni. A városok és a falvak polgárai különböző arculatú helyi közigazgatási testületeket választottak meg, és nem csak pártszerveződési szempontból. A helyi ,,politikai elit" a helyi lakosság összetételének képére formálódott. Elemzésünk alapkategóriáját ennek megfelelően határoztuk meg: adatainkat a tízezer lélekszám alatti és annál népesebb települések önkormányzataira vonatkozóan pár- huzamosan dolgoztuk fel.9
A 4. tábla megoszlásából is kitűnik az az eredmény, amelyre már a választásokat követő publicisztikai elemzések is utaltak. Nevezetesen, hogy az országos politikát formáló pártok csak a nagyobb településeken szerepeltek eredményesen, az önkormányzatok zömét kitevő falvak választópolgárai a függetlenként induló jelöltek mellett voksoltak. Nem a statisztika feladata a politikai tanulságok leszürése, ehelyett arra törekszünk, hogy a rendelkezésünkre álló információk további részletekkel bővítsék a közvélemény és a kutatók ismereteit a helyi igazgatásban részt vevő személyekről és ezáltal természetesen a választók értékpreferen—
ciáiról is.
A megválasztott képviselők nagy többsége férfi, bár úgy tűnik, a helyi politikában a nők inkább szóhoz jutottak, mint a ,,nagypolitikában", a parlamenti választásokon. Nehéz meg- itélni, hogy az 1985-ben megválasztott tanácstagok között a nők 27 százalékos aránya10 azért csökkent-e a mostani választásokon 16 százalék körülire, mert a korábbi politikai szisztéma ,,kvóta"-rendszere automatikusan biztosította a gyengébb nem magasabb bekerülési arányát, vagy azért-e, mert a pluralista demokratikus választások után a helyiigazgatás presztízsének emelkedése automatikusan a férfiak arányának növekedésével járt. A választópolgárok pre—
ferenciái viszont a parlamenti választásokkal ellentétben nem részesítették előnyben a férfia- kat, hiszen a megválasztott képviselők közötti 16 százalékos nőarány megfelel a jelöléseken belül a nők 16 százalékos arányának.11 Tény az is, hogy a hagyománynak fittyet hányva a ki- sebb településeken relative több nő került a helyi hatalomba, mint a városokban (16, illetve
13 százalék).
A falvakban a nemzetiségi szervezetek képviseletében és a függetlenek közül került a helyi vezetésbe relative a legtöbb nő, a városokban a Fidesz, az SZDSZ és a keresztény- demokraták színeiben. Megjegyezzük, hogy egy kivételével ezek a legmagasabb arányok sem érik el a 20 százalékot. A ,,legfértiasabb" a Kisgazdapárt 5-6 százalékos nőaránnyal.
A polgármesterek között a kistelepüléseken nagyjából minden tizedik, a városokban minden harmincadik nő. (Az 1985—ös tanácsválasztások után a függetlenített tanácselnökök között alig valamivel volt magasabb a nők aránya, a nagyközségi és községi — nagyjából ez a kategória feleltethető meg a tízezer alatti lélekszámú községeknek — tanácselnökök 15 szá- zaléka, a városok és városi jogú nagyközségek — ezek a településkategóriák pedig lényegében a tízezer feletti népességű településeknek felelnek meg — 8 százaléka volt nő.)
A városokban és a kisebb településeken egyaránt a fiatalabb középkorú nemzedék fog—
lalta el a helyi igazgatás posztjait, átlagéletkoruk 43 év. (A polgármesterek átlagosan egy év—
vel idősebbek.) A különböző szervezetek képviselői között csak a fiatal demokraták tűnnek ki fiatalságukkal (átlagkoruk a falvakban 33, a városokban 31 év). Atizezer lélekszám alatti
' így viszonylag sokan lehetnek, akik az Országos Választási Bizottság adataiban közös jelöltként, a KSH-adatfelvé- telben SZDSZ-jelöltként szerepelnek.
' A fővárosi közgyűlés tagjainak adatait többnyire együtt elemezzük a városokéival, csupán egy-egy ponton emeljük ki a rájuk jellemző speciális vonásokat.
" Lásd: Tanácstagok és tisztviselők adatai, 1985. Minisztertanács Tanácsi Hivatala. 1986. 139 old.
" Az Országos Választási Bizottság adatai.
településeken nem tapasztalható, a városokban viszont feltűnik, hogy a ,,tradicionális" pár- tok — kisgazdák, kereszténydemokraták —— helyi képviselői a már érettebb középkorúak nem- zedékéhez tartoznak. (Átlagéletkoruk 49, illetve 48 év.) Ha korcsoportos megoszlást vizsgá- lunk, a kis és nagyobb önkormányzatokban egyaránt fellelhető, hogy fiatal utánpótlást leg- kevésbé ez a két párt tudott felmutatni (az ebből a szempontból is sajátos helyzetben levő MSZP-n kívül).
5. tábla
A 40 évesnél fiatalabb önkormányzati képviselők aránya
A tízezernél A tízezernél
kisebb nagyobb
Párt, szervezet
lélekszámú településeken (százalék)
Független ... 41,6 27,2 MDF ... 42,0 26,9 FKgP ... 34,9 23,5 KDNP ... 35,5 21,8 SZDSZ ... 52,1 42,1 Fidesz ... 78,8 81,9 MSZP ... 33,0 30,4 Egyéb párt ... 41,2 21,8 Egyesületek ... 43,4 34,4 Kisebbségi szervezetek ... 48,3 . . Közös jelölt ... 42,0 36,9
Összesen ... 41 ,6 38,I
A tábla a tradicionális pártok fiatal utánpótlásának kérdésénél talán sokkal nagyobb jelentőségű tényre is felhívja a figyelmet: a kis- és nagyobb települések eltérő korösszetételű vezetésére. (Az 1985-ben megválasztott tanácstagok és függetlenített tanácselnökök össze- hasonlitásakor hasonló különbség tapasztalható: a kistelepülések közigazgatási tisztségvi- sel őinek 49, a városok vezetőinek 41 százaléka volt 40 éven aluli.) Tehát már a rendszerváltás előtt is kimutatható volt ez a tendencia, noha azóta mintha csökkent volna a különbség, azért mindenképpen létezik.
Mielőtt ezt a három (vagyis inkább két) részre szakadt ország teóriájának újabb bizo- nyítékaként értelmeznénk, még számos adat kínálkozik bemutatásra.
Ugyanakkor Budapesten jelentős fiatalodás ment végbe: az 1985-ös tanácsi testületek—
ben csak 32 százalékos volt a 40 év alattiak részvétele, a mostani kerületi önkormányzatok—
ban és a fővárosi képviselő-testületben ez az arány 43 százalék fölé nőtt; ez leginkább a buda—
pesti kerületek és a fővárosi képviselő-testület tagjainak többségét kitevő SZDSZ- és Fidesz- képviselők fiatalságának köszönhető: az SZDSZ-képviselők 39, a Fidesz képviselők 84 szá- zaléka még nem töltötte be negyvenedik életévét.
Az önkormányzatok nem a diplomás elit gyülekezetei. Elsősorban nem a kistelepülé—
seken. Talán úgy fogalmazhatnánk, hogy pártpolitikai szempontoktól szinte függetlenül döntő többségben a településen született, a helyi közéletben eddig is formális vagyinformális irányító szerepet betöltő ,,tekintélyeket" választották meg a lakosok a helyi igazgatásba.
Mindezek alátámasztására csekély statisztikai adatbázis áll rendelkezésünkre, de az alábbi—
akban megpróbáljuk adatainkat úgy bemutatni, hogy az olvasó maga dönthesse el a megál- lapítás igazságtartalmát.
A kislistás választásokon megválasztott képviselő—testületi tagok és polgármesterek 58 százaléka több mint 30 éve lakik abban a községben, ahol helyi vezetőnek választották.
A településen 20 évnél rövidebb ideje mindössze egynegyedük él. Életkoruknak és a helyben—
lakás idejének összevetése alapján állíthatjuk, hogy mintegy kétharmad arányban a nem- csak több éve a településen lakó, hanem az ott is született, de nem idős polgárok élvezték a
választók bizalmát.
6. tábla
A településen 30 évnél hosszabb ideje élő önkormányzati képviselők aránya
A tízezernél A tízezernél
kisebb nagyobb
Párt, szervezet ———————-————————————
lélekszárnú településeken
(százalék) Független ... 58,9 45,3 MDF ... 54,0 38,4
FKgP 67,1 63,2
KDNP . . 67,1 39,7
SZDSZ ... 51,0 37,4
Fidesz 29,5 19,6
MSZP 47,9 46,5
Egyéb párt ... 64,7 53,3 Egyesületek ... 55,3 50,8 Kisebbségi szervezetek ... 68,3 40,0 Közös jelölt ... 54,5 39,3 Összesen ... 58,9 39,9
A nagyobb településeken is megfigyelhető, hogy a választások során a ,,törzslakók" nagy eséllyel kerültek a helyi igazgatási funkciókba. A megválasztott képviselő-testületi tagok és polgármesterek 40 százaléka lakik több mint harminc éve a jelenlegi lakóhelyén. Tekintettel arra, hogy a városok népessége folyamatosan töltődött fel az elmúlt évtizedek során a kisebb településekről beköltözőkkel, ez az arány igen magasnak mondható.
A polgármesterek között a települések ,,törzsökős" lakói, mind a kis-, mind a nagyobb településeken még a tagokénál is magasabb arányban jelennek meg.
A megválasztott képviselő-testületi tagok és polgármesterek nagy többsége házas (a kis- településeken 90 százalékuk, a városokban 84 százalékuk). A nőtlenek, hajadonok aránya a városokban magasabb (10%), a falvakban 7 százalék. Az elváltak aránya csak a városok- ban emlitésre méltó (5,5%). Az özvegyek aránya sem a falvakban, sem a városokban nem haladja meg az 1 százalékot. Az 1990-es népszámlálás adatai tájékoztatnak a felnőtt aktív korú népesség családi állapotáról, s ha az összevetés kor szerinti standardizálás nélkül csak hozzávetőleges lehet (a 20—64 éves népességnek és a férfi lakosságnak is csak 73 százaléka házas), azt biztosan állíthatjuk, hogy a magyarországi átlagnál kiegyensúlyozottabb, ,,sta- bil" családi háttérrel rendelkező, házas, kétgyerekes férfiak nyerték el leginkább a válasz- tók bizalmát. (A polgármestereknek városon is, falun is 91 százaléka házas.)
A képviselő-testület tagjai — a 7. tábla adatai ezt igazolják —— viszonylag magas iskolá- zottságúak, bár iskolázottsági szintjük alacsonyabb a parlamenti képviselőjelöltekénél, kü- lönösen a kistelepüléseken.
A falvakban a képviselő-testületi tagok alig egyharmada, a városokban több mint 70 szá- zaléka diplomás. A lakosság, pontosabban az aktív keresők átlagos iskolai végzettségi szint—
jét mind a kis—, mind a nagyobb településeken megválasztott képviselőtestületi tagok isko- lázottsága magasan meghaladja."
:" " Az 1990-es népszámlálás adatai szerint az aktív keresők 38,S százaléka maximum 8 osztályt végzett, _23,1 százaléká- nak van szakmunkás—végzettsége, 26,9 százaléka érettségizett és ll,6 százaléka diplomás. Lásd: 1990. éw népszámlálás.
Összefoglaló adatok a 2%-os képviseleti minta alapján. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1990. 86 old.
7. tábla
Az önkormányzati képviselők megoszlása iskolai végzettségük szerint
A tízezernél A tízezernél
kisebb nagyobb
Iskolai végzettség
lélekszámú településeken
(százalék) 8 általános vagy kevesebb ... 10,l l,4 Szakmunkásképző ... 22,0 4,3 Gimnázium ... 8,8 7,5 Szakközépiskola ... 25,6 14,5 Főiskola ... 19,6 21,2 Egyetem ... 13,8 50,9 Ismeretlen ... 0 1 O 2
A különböző pártok, szervezetek színeiben megválasztott képviselő-testületi tagok isko- lázottsági adataiból részben a pártok karakterére és a helyi politikai-igazgatási elit kiválasz- tódásának szempontjaira is következtethetünk. A kistelepüléseken elsöprő győzelmet aratott ,,függetlenek" a falvak nem annyira diplomás, mint inkább szakmai ismeretekkel, helyisme- rettel rendelkező tekintélyeiből választódtak ki. A kistelepüléseken viszont a legnagyobb országos pártok helyi képviselői a helyi értelmiségből verbuválódtak. A diplomások aránya szerint sorba rendezve a kistelepüléseken mandátumot szerzett képviselő-testületi tagokat, az alábbi pártsorrendet kapjuk:
] . Közös jelölt (54%), 6. Egyesületek (39%), 2. Fidesz (49%), 7. Független (33%),
3. MSZP (47%), 8. Kisebbségi szervezetek (27%),
4. SZDSZ (43%), 9. FKgP (22%),
5. MDF (43%), 10. KDNP (22%).
A városokban más a helyzet. A kisgazdákat kivéve minden szervezet mandátumot nyert képviselőinek több mint hatvan százaléka diplomás (beleértve a függetleneket is). A falvak—
ban tehát a civil társadalom képviselői, a helyi elit tagjai mintha más ismérvek szerint válasz- tódtak volna ki a helyi igazgatás posztjaira, mint a városokban, ahol még középfokú Vég- zettségűek sem igen juthattak a képviselő-testületekbe. A fővárosi közgyűlés tagjai szinte kizárólag (%%—ban) diplomások.
A szakképzettségek jellege meglehetősen változatos. A kistelepüléseken elsősorban mér- nöki-műszaki, mezőgazdasági és különféle fizikai szakképzettségek birtokában látnak neki a helyi igazgatás ügyeinek intézéséhez (közgazdasági és jogi képzettséggel együttvéve keve- sebb képviselő-testületi tag és polgármester rendelkezik, mint ahány helyhatóság van). A na- gyobb települések szakemberei között is a műszaki képzettségűek magas aránya a legfeltű- nőbb, de itt a pedagógiai, egészségügyi, jogi, közgazdasági képzettség gyakoribb megjelenése révén a képzettségek nagyobb Változatosságával találkozunk.
A képviselő-testületi tagok és polgármesterek 91, illetve 88 százaléka aktiv kereső (a ma- gasabb érték a kistelepülésekre vonatkozik), 7, illetve 8 százaléka nyugdíjas, 2, illetve 4 szá- zalékuk eltartott. Nyugdíjasokat legnagyobb arányban a kisgazdák és kereszténydemokraták között találtunk. A falvakban a kisgazda képviselő-testületi tagoknak 14 százaléka, a keresz- ténydemokratáknak 12 százaléka, a városokban a kisgazdapárti képviselőknek 24 száza- léka, a kereszténydemokrata képviselőknek 12 százaléka volt nyugdijas.
A képviselő-testületi tagok egynegyede (illetve egyharmada) megválasztásakor (a nyug- díjasok utolsó munkahelyükön) valamilyen vezető beosztást töltött be. (Az előző érték a kistelepülésekre, az utóbbi a városokra vonatkozik.) A falvakban egyötödük, a városok-
ban kétötödük beosztott diplomásként dolgozott. A falvakban a foglalkozások viszonylag gazdag változatosságával találkozunk. A vezető beosztásban dolgozók mellett ugyancsak magas arányban jelennek meg a szakképzett munkások és az önálló egzisztenciák, iparosok, kereskedők, gazdálkodók. A városokban a nem vezető beosztású értelmiségiek kerültek ezúttal közigazgatási funkcióba, főként az MDF, a KDNP, az SZDSZ és a Fidesz színei—
ben. A függetlenek és különösen az MSZP színeiben indult képviselő-testületi tagok dolgoz- tak nagyobb arányban korábban valamilyen vezető beosztásban.
8. tábla
Az önkormányzati képviselők megoszlása foglalkozás—beosztás szerint
A tízezernél A tízezernél
kisebb nagyobb
Foglalkozás-beosztás _m— ————————-—————
lélekszámú településeken (százalék)
Vezető ... 27,3 32,2 Beosztott diplomás ... 18,8 39,9 Irodai dolgozó ... 12,9 8,9 Szakképzett munkás ... 26,0 5,6 Szakképzetlen ... 0,9 5,4
Önálló iparos, kereskedő ... 6,3 6,1 Önálló gazda ... 2,5 1,5 Önálló szellemi ... O,4 3,3
Eltartott, ismeretlen ... O,4 1,5
A helyhatósági választásokon megválasztott képviselő-testületi tagok és polgármesterek összetételében kimutatható választópolgári értékeket a közvélemény-kutatási adatok nagy vonalakban már előre jelezték. Egy 1990. márciusban és szeptemberben lebonyolított köz- vélemény—kutatásban elég pontosan azok az értékek kaptak elsőbbséget, amelyek a megvá- lasztott képviselők társadalmi összetételében is tükröződnek. Arra a kérdésre, hogy ,,Me—
lyek azok a szempontok, amelyek az egyéni jelöltek választásakor az Ön döntésében a leg- fontosabb szerepet játsszam", a szükséges szaktudást, a helybeli születést és a lakóhelyi népszerűséget említették a megkérdezettek a legnagyobb gyakorisággal. A kérdésre adott válaszokat az említések gyakoriságának sorrendjében idézzük a szeptemberi közvélemény- kutatás eredményei alapján.18
Választási szempont Az említések százalékos
gyakorisága
A jelöltírendelkezik-e a szükséges szaktudással vagy sem ... 56
A jelölt helybéli születésű vagy sem ... 30
A jelölt mennyire népszerű a környéken ... 28
Ajelölt melyik párt színeiben indul ... 23
Mennyire tetszett a jelölt választási kampánya, bemutatkozása ... 15
A jelölt valamelyik párt jelöltje vagy független jelölt ... 14
Ajelölt tagja volt az MSZMP-nek vagy sem ... 7
A jelölt hívő ember-e vagy sem ... 5
Ajelölt országosan ismert vagy sem ... 4
A közvélemény-kutatásostzerint tehát a pártszempontokat megelőzi a ,,profizmus"
igénye és a helyismeret, a helyi népszerűség. 1990 szeptemberére már elenyészett az MSZMP—s
" Lásd: A politikai közvélemény 1990-ben. (Amagyar Közvélemény Kutató Intézet vizsgálatai.) Megjelent: Magyar—
ország politikai évkönyve, 1991. Szerk.: Kurtán Sándor, Sándor Péter, Vass László. Ökonómia Alapítvány—Economix Rt. Budapest. 1991. 561—606. old.
múlttal szembeni ellenérzés is. (Bár ez a szempont a márciusi közvélemény—kutatáskor sem tartozott a legerősebb tényezők közé, de emlitési aránya akkor még 17 százalékos volt.) Ugyanezen forrás szerint egy júniusi közvélemény-kutatás eredményei arra utaltak, hogy a községekben tulajdonképpen előnyre számíthatott a volt tanácstag vagy tanácselnök.
A budapestieknek egyötöde, a vidéki városiaknak mintegy egyharmada, a községi lako—
soknak közel fele válaszolt igennel arra a kérdésre, hogy ,,Újra megválasztaná-e a jelenlegi tanácstagot/tanácselnököt helyi képviselőjének/polgármesterének?"
A ,,nagy meglepetés", miszerint a falvakban a helyhatósági választásokon induló ta—
nácstagokat és tanácselnököket újraválasztották, adatainkban is tükröződik. A falvakban megválasztott képviselőtestületi tagoknak az egyharmada (32%) volt korábban tanácstag, a tízezernél népesebb településeken 12 százaléka. A volt tanácstagok aránya a függetlenként megválasztott képviselők között a legmagasabb, de más pártok és társadalmi szervezetek is indítottak tanácstagokat.
9. tábla
A volt tanácstagak aránya
a képviselő-testületi tagok és polgármesterek között
A tízezernél A tízezernél
kisebb nagyobb
Párt, szervezet —————————-————————-—-———
lélekszámú településeken (százalék)
Független ... 36,0 43,1 MDF ... 21,4 8,8 FKgP ... . ... 20,4 7,7 KDNP ... 19,4 1 l,0 SZDSZ . . . . ... 17,2 5,2 Fidesz ... 7,6 3,7 MSZP ... 42,9 27,6 Egyéb párt ... 32,5 27,6 Egyesületek ... 26,9 34,4 Kisebbségi szervezetek ... 16,7 20,0 Közös jelölt ... 21,5 10,2
A polgármesterek még a képviselő-testületi tagoknál is nagyobb gyakorisággal kerültek ki a volt tanácstagok közül: a kislistán név szerinti szavazással megválasztott polgármeste—
rek 55,2 százaléka volt korábban tanácstag; a városokban az egyéni jelöltek vagy a listán bekerültek közül választottak a testületek polgármestert, közülük 17,6 százalék volt koráb- ban tanácstag.
Nem kevés helyen újraválasztották a tanácselnököt is. A kistelepüléseken a képviselő- testületi tagok és polgármesterek 4,8 százaléka, városban 1,2 százaléka volt korábban ta—
nácselnök. A tízezer lélekszámnál kisebb településeken közvetlen listán megválasztott pol- gármesterek 30,7 százaléka volt korábban tanácselnök. A városokban ugyanakkor nem jel- lemző a tanácselnök polgármesterként való újraválasztása: itt a polgármestereknek csak 6.7 százaléka volt tanácselnök.
A kistelepüléseken polgármesternek megválasztott volt tanácselnökök 93 százalékát függetlenként választották újra. De indult polgármesteri posztért a volt tanácselnök más pártok (MDF, SZDSZ és főként MSZP) színeiben is.
A volt tanácselnökök újraválasztásának statisztikai elemzéséhez az előbb idézett, korábbi tanácsi tisztségviselők statisztikáját is felhasználhatjuk.14 Az 1985-ös tanácstagi
" Lásd a 10. lábjegyzetet.
Választások során összesen 1459 tanácselnököt választottak. (Ennyi volt az önálló vagy közös tanácsok száma együttesen.) 165 tanácselnököt a városok és a városi jogú nagyközsé- gek választottak, a többi községben 1294 tanácselnök megválasztására került sor. Ez a két adat nagyjából megfeleltethető a mai tízezer lélekszám feletti és alatti településkategóri- áknak.
Jelen felvételünk során a tízezer alatti lélekszámú településekről 721 olyan kérdőívet kaptunk vissza a polgármesterektől, amelyen a megkérdezettek jelezték, hogy korábban ta- nácselnökök voltak. (Ez a szám az összes 1985—ben választott tanácselnök 55,7 százalékát teszi ki.)
A kistelepüléseken megválasztott polgármesterek 80 százaléka küldte vissza a KSH- kérdőívet. Ha feltételezzük, hogy a jelenleg polgármesternek megválasztottak közül a volt tanácselnökök ugyanolyan arányban töltötték ki a kérdőíveket, mint azok, akik korábban nem voltak tanácselnökök, akkor további 179 volt tanácselnök-polgármesterrel számolha- tunk. Ennek alapján megkockáztatjuk azt a becslést, hogy a volt tanácselnököknek mintegy 70 százalékát polgármesterként választották újra a helyhatósági választásokon.
A megválasztott képviselő-testületi tagok és polgármesterek között több mint négyszá—
zan a tavaszi parlamenti választásokon is indultak. (Tekintve, hogy ez nem teljes körű adat, azt kell mondanunk, hogy a 3507 parlamentiképviselő—jelöltnek minimum 11 százaléka az országos politika színteréről áttért a helyi szintérre.) Elsősorban a városi képviselő-testületek—
be kerültek be azok, akikről feltételezhető, hogy a ,,politikacsinálást" hivatásukul válasz- tották, hiszen a parlamenti választási vereség után a helyi választáson léptek fel újra politi- kusként.
A tízezer lélekszámnál nagyobb települések képviselő—testületi tagjainak 8, a kistelepülé—
sek önkormányzati tagjainak 1 százaléka indult a parlamenti választásokon is. (A fővárosi kép—
viselő-testületekben tevékenykedőknek mintegy egynegyede indult a tavaszi parlamenti vá—
lasztásokon.) Tekintve azonban, hogy a parlamenti választásokon indult jelölteknek mind- össze 20 százaléka volt községi lakos, a kistelepülések önkormányzatainak volt parlamenti- képviselő-jelölt tagjairól is feltételezhető az a politikai pálya vállalási szándék, amit a na—
gyobb települések önkormányzataiban tevékenykedőkről megfogalmaztunk. A tízezer lélek—
szám alatti és feletti települések önkormányzataiban egyaránt elsősorban az MSZP, illetve a parlamenten kívüli pártok jelöltjei között vannak legnagyobb arányban olyanok, akik a parlamenti választásokon is indultak.
A helyhatósági választásokon az önkormányzati igazgatásba került képviselő-testületi tagok társadalmi összetételének bemutatása, úgy tűnik, megerősíti az elemzés elején idézett politológus szerző, Kukorelli István megállapításait. Legalábbis kétféle Magyarország kör- vonalazódik: a nagyobb települések egy pártalapon szerveződő és a diplomás elitre épülő, a kisebb települések pedig formálisan pártokhoz nem kötődő, a társadalom középrétegeiből rekrutálódott közigazgatást választottak maguknak.
*
Ismeretes, hogy a helyhatósági választásokon való részvétel alacsony arányát és a nem pártalapú szerveződések feltűnő sikerét a pártokban való csalódottság jeleként szokták érté- kelni. Anélkül, hogy vitatnánk ennek az értékelésnek az érvényességét, adataink alapján né- hány további következtetést célszerűnek látszik megfogalmazni a rendszerváltás természet- rajzáról.
Mindjárt az első kérdés úgy hangzik, hogy vajon kik éltek és kik nem éltek választójo- gukkal az önkormányzati választások során? Erről sajnos nem állnak rendelkezésre statisz—
tikai adatok, a közvélemény-kutatások pedig —— mivel igen kis mintával dolgoznak —- olyan részletezettségben nem tudnak választ adni a kérdésre, mely már a statisztika számára is ér- tékelhető eredményeket nyújtana. Közvélemény—kutatási adatokat elemzett Simon János,
KÉPVISELÖK És POLGÁRMESTEREK 7 8 7
Bruszt László és tőlük eltérő megközelítésben Angelusz Róbert, Tardos Rábert.15 Simon János A ,,nem-szavazók" választása c. elemzésében ezt a tábort hét csoportra osztja, megközelíté- sünk szempontjából az utolsó kettőt tartjuk a legfontosabbnak. így ír róluk: a választásnak nem ,,látják értelmét, mert úgy érzik, hogy semmi sem változott, ezért nem mennek az urna közelébe. ők is csalódott emberek, de nem estek apátiába, figyelik a politikai eseményeket, sőt, néha egészen harcosan fejtik ki a véleményüket. (Erre volt élő példa a taxis-blokád, mely országos szinten gyorsan tudott mozgósítani nagy tömegeket egyik vagy másik oldalon.) ők azok, akik ma sokkal távolabb érzik magukat a politika intézményeitől, mint a tavaszi or—
szággyűlési választások idején. Bár a pártokkal szembeni bizalomvesztésük nem egyenlő mértékű: a leglátványosabb a kormányzati felelősséget leginkább vállaló MDF és FKgP népszerűségvesztése. Arra a kérdésre, hogy ,Az elmúlt év során melyik pártban csalódott leginkább' a megkérdezettek 30 százaléka nem tudott válaszolni, viszont 45 százalékuk az MDF—et, 14 százalékuk pedig a Kisgazdapártot nevezte meg, az SZDSZ-t csak 6, a Fidesz—t pedig 4 százalékban említették. A nem-szavazók legszámosabb csoportját az új demokráciá—
val szembeni elvárásaikban csalódott emberek alkotják." Végül a nem-választók utolsó cso- portját Simon János úgy jellemezte, hogy ,,Érdekeiket nem képviselte egyik párt sem . . . , így nem tudtak azonosulni egyetlen pártjellegű politikai erővel sem. Nem találtak maguknak pártot, ezért nem mentek el szavazni". (I. m. 126. old.)
És itt következik a másik kérdés. Valóban nem mentek el szavazni ez utóbbi csoport tagjai? A városokban bizonyára nem, de a falvakban? Ott nem pártokra szavaztak. Valami—
lyen helyi érdeket jól-rosszul megfogalmazó szervezetre, valószínűleg leginkább olyan sze- mélyekre szavaztak, akiket többé-kevésbé ismertek.
Felmerül a harmadik kérdés. A rendszerváltás végigvitelére szavaztak? A tanácselnökök és a tanácstagok tömeges újraválasztása nem ad e kérdésre sem pozitív, sem negatív egyértel- mű választ.
A falvakban a választópolgárok fele élt szavazati jogával. Részletes adatok hiján csupán spekulációkba bocsátkozhatunk arról, hogy amint a rendszerváltás nem járt együtt forradalmi megrázkódtatásokkal, úgy nem is egyetlen (illetve két) választás nyomán zajlott le, hanem már évekkel korábban elindult ez a folyamat. A középszintű igazgatási apparátus nagy része már jóideje pragmatikusan gondolkodott; párttagságát, kapcsolatait igyekezett a helyi társadalom hasznára is kamatoztatni oly módon, hogy ez összeegyeztethető legyen a társadalomirányítás központi alapelveivel.
Ezért látszik érvényesnek az a feltételezés, miszerint a városokra nézve igaznak látszik, hogy ott többnyire az ellenzéki pártok szavazói adták le voksukat pártjuk jelöltjére, a falvak—
ban azonban inkább a helyi középréteg (a kisszámú értelmiség és a szakképzett munkások), a véleményformálók éltek szavazati jogukkal, és a községi ügyekben járatos, a helyi viszonyo- kat jól ismerő, pragmatikus értékrendszerű jelölteket választották meg. E magatartást épp- úgy motiválhatta az igény egy szakemberek vezette helyi hatalmi struktúra kialakítására, mint a hosszú múltra visszatekintő, hagyományos értékrend továbbélése. (Az sem zárható ki, hogy egyes helyeken a régi vezetés szilárd ,,hűbéri rendszere" tart kordában egy—egy kis kö—
zösséget.)
Az e feltételezéseket követő kérdések azonban már végképp nem válaszolhatók meg a rendelkezésre álló statisztikai adatbázis segítségével. Ehhez részben további adatgyűjtések—
re, részben alapos szociológiai feltáró munkára van szükség.
TÁRGYSZÓ: Politikaszociológia.
" Lásd: Bruszt LászIó—Simon János: A ,,választások éve" a közvélemény-kutatások tükrében; Angelusz Róbert-Tar- dos Róbert: Pártpolitikai mélytétegek (a parlamenti pártok szavazótáborának profiljához); Simon János: A ,,nem-szavazók"
választása. (Megjelentek: Magyarország politikai évkönyve, 1991. Szerk.: Kurtán Sándor, Sándor Péter, Vass László.
Ökonómia Alapitvány—Economix Rt. 199]. 607—646., 647—656., illetve 120—127. old.)
PEBIOME
B peaynm'a're coc-ronnnmxca B 1990 rony amöopon B napnameur n mecmme opranm Ennem Boauuxna nonax (cTapo-nosan ?) nomaecran Bepxyimca. Hapnamemcrue BLIÖODBI nyamm x eme- ne menet/i yaacmmtoa B uenrpaubnoü saxonona'renmoi—i nnac'rn, a BLIÖODBI B opranbt Nemere camoynpaimermn B cenax npmaenn B nonoönmomeü anem x nepenmöopaM npemmx npezt'craan'tcneü
mecmoü maaa.
ABTOpLI B paMRax anamaa nemorpatbmecmx noxaaareneü, nommocm amit 11 nemm- uectcoit Kapbepm uapnamenrcmx nema-ron ;: metron opraaoa mecmoro camoynpamexma apan- crannmor yuacmmcoa Hoaoü uempanmoü !! mecmoü hanem a nocpencrnoM mrc mom onpenenennyro Kapmay rame n o npnpone nemoxpamecxoü attam.
SUMMARY
As a result of the parliamentary and munícipal elections which took place in 1990 an old- new political élite was born. The parliamentary elections resulted in the replacement of former;
participants in the central legislative power while the munícipal ones resulted mostly in the re—
election of former representatives of the local power in the villages.
In analysing the demographic characteristics, occupational mobility and political career of the candidates of Parliament as well as the members of munícipal bodies of representatives, the study gives a picture on the persons participating in the new central and local political power.
Herewith the nature of the democratic power is also outlined.
