TÖRTÉNETI DOLGOZATOK
RÉGI KERESKEDÖKÖNYVEK EURÓPÁBAN ES MAGYARORSZAGON
DR. HORVÁTH RÓBERT
A századokon át uralkodó közhit szerint a magyar népesség etnikai jellegzetességei közül a kereskedelemre való hajlam feltűnő módon hiányzik. Történetiróink számtalan esetben utaltak erre a hiányosságra, akárcsak statisztikusaink, különösen a XVIII. és a XIX. század fordulóján, midőn a feudalizmus reformja és a korszerű kapitalista gazdál—
kodásra való áttérés szükségessége nagy erővel vetődött fel a hazai irodalomban. Elegen- dő talán a legjellegzetesebb megnyilvánulásokra, Vályi és Schwartner véleményeire utal—
ni. A nemesi kereskedőréteg — a ,,noblesse commercante" — ideológiáját ugyanezen időben a legmarkánsabban Berzeviczy képviselte.1
Kézenfekvő tehát, hogy hazánkban is kiterjedjen a kereskedelemre vonatkozó irodalom vizsgálatára a modern tudománytörténet érdeklődése, s hogy fény derüljön kapcsolataira a matematikai és statisztikai oktatással is, mint annak természetes és legközelebbi tudományos forrásával, különös tekintettel az e téren uralkodó elmaradt viszonyokra. Az indíttatást elsősorban a nyugati tudománytörténet és azon belül is főként a nemzetközi gazdaságtörténet adta.
A párizsi École des Hautes Études en Sciences Sociales német származású oktatója, Jochen Hoock hívta fel erre a problémára a figyelmet az 1980—as évek elején a rouen-i kereskedelemről szóló tanulmányával a kapitalista fejlődés 1650 és 1750 közötti százéves kulcsidőszakának vizsgálata alapján.2 E kérdés súlypontja csakhamar a források és a kereskedelmi szakkönyvek problematikája felé tolódott el, s a Nemzetközi Gazdaságtör- téneti Társaság (Association Internationale leistoire Economigue) főtitkára, Pierre Jeannin párizsi professzor a témát európai szélességben vetette fel a társaság 1986-es, berni világkongresszusára a Hoock által végzett európai áttekintést adó előadás alapján.3 Ennek az előadássorozatnak teljes anyagát mind ez ideig nem publikálták, ezért rövid írásbeli összefoglalását az alábbiakban kíséreljük meg.
A magyar fejlődés összefoglalásának tudománytörténeti szempontból az volt az újszerűsége, hogy a magyar kereskedelmi irodalom kezdeteit a hazai matematikai és statisztikai oktatás történetével szoros összefüggésben vetette fel, s ezzel tulajdonképpen a kérdés elmélyítéséhez is képes volt hozzájárulni a berni ülés főtitkári zárszava szerint.
1 Vályi K. András: Beszéd a nemzeti nevelésről, Pest. 1791 .; Schwurmer Márton : Statistik des Königreichs Ungern. Trattner.
Eesth. 1798. XVI, 606 old.; Berzeviczy Gergely: De commercio et industria Hungariae, Leutschoviae. l797.; Berzeviczy Gergely:
Uber die ungarisch—nordische Handlungsgesellschaft. Magazin für Geschichte. Statistik und Staatsrecht der österreichischen Monar' chie. Göttingen. l. köt, 1806. 50. és köv. old.
2 Hoock, J. : Structures de l'échange et mentalités marchandes — Les Marchands de Rouen, 1650-—l750. (Kézirat)
3 Hoock, J.: Handbücher Hir den Gebrauch des Kaufmanns, 1470—v1820. (Kézirat.);Hooek, J.: Pratigues marchandes et catégories de l'échange — A propos des formes de représentation de l'économie commerciale en France au XVIIe et XVIIIe siécles.
(Kézirat) Ez utóbbiból n elvi problémák folytán a magyar fejlődés hiányzott, s ugyanerre az alkalomra került kidolgozásra e hiány pótlására, a főtitkár felkérése alapján, egy ugyancsak szóbeli előadás a jelen sorok szerzője részéről.
DR. HORVÁTH: RÉGI KERESKEDÖKÖNYVEK 383
Az európai kereskedőirodalomról szóló Hoock-előadás, amely a világ legnagyobb könyvtáraira kiterjedő adatgyűjtésen és annak komputerizált feldolgozásán alapult, a késő középkortól, l470—től kezdve igyekezett felmérni az írott anyagot, közelebbről a kereskedők használatára írott műveket, elsősorban a könyveket.4 Hazai viszonylatban természetesen e téren is jelentkezik az ország három részre osztottságából adódó jelentős időbeli késedelem, amely majdnem egy századot tesz ki, ha a legismertebb, a Fra Luca Paccíoli által kidolgozott és egész Európában használt, 1494—ben megjelent standard munkát vesszük alapul.
A szerzetesek és a szerzetesrendek szerepére e téren a gazdaságtörténet—irás már rámutatott, ezért nem érdektelen egy magyar származású szerzetes idevágó korai mun- kásságára utalni, még akkor is, ha annak hatása a hazai fejlődésre nem mutatható ki, lévén a szerző a Németalföldön élt és működött Magister Georgius de Hungaria. ,,Arith—
metica"—ja ugyanis 1499-ben jelent meg, és még nem annyira a kereskedők használatára készült, inkább a kolostorok és a püspökségek gazdasági rendtartásának és főleg számvi- telének a rendszerezése volt a közelebbi célja a feltehetően dominikánus rendi szerzetes- nek, a magyarországi György mesternek, ahogy erre legújabb kutatója, a holland Smeur rámutatott.5 Működési helye minden valószínűség szerint a Den Hem-i Szent Mihály- kolostor volt a mai Schwanhoven közelében, s művét feltehetően ugyancsak Hollandiá- ban, Zwolleben vagy Deventerben nyomták ki. Ez utóbbi adat azért jelentős, mert a legkorábbi ilyen jellegű munkát német nyelvterületen 1475-ben Trientben nyom- ták, s a magyar szerző műve az első ismert hollandiai matematikai szakkönyv.
Magyar területen az első matematikai szakoktatás nyomai — ahogy erre Hat- vani működésének egy legutóbbi értékelése kapcsán rámutattam6 — a Debreceni Kollégiumhoz fűződnek. Hatvani volt ugyanis az, aki midőn 1749-ben a kollégi- um frlozófiai és matematikai állandó professzori posztját — az ott rendszeresitett négy felsőoktatási állás közül — elfoglalta, megemlékezett székfoglaló előadásában elődeiről, ha nem is részletezte az általuk kifejtett munkásságot. E becses útmuta- tás nyomán maradt fenn az az adat, hogy az első, feltehetően állandó matemati—
kaoktató Ujjfalvi Sz. Imre, egyben kollégiumi prefektus volt, aki lS96—tól adott elő rendszeresen matematikát a felsőfokú szinten tanuló diákoknak. Ez az újítás az oktatásban összefüggésben lehetett a gyakorlatiasabb, azaz kereskedelmi célo- kat is szolgáló, bár egyszerűbb ,,aritmetikai", azaz számtani ismeretek oktatásá- val, amely — ugyancsak feltehetően — még nem a főiskolai tagozat szintjén, csak annak keretében folyt. Ennek a feltevésnek legékesebb bizonyítéka az ún. Debre- ceni Aritmetika című mű korai, 1577-es megjelenése, méghozzá — a gyakorlati cél- nak megfelelően — magyar nyelven.
E mű a szerző megnevezése nélkül jelent meg utalással arra, hogy a lőweni Reinerus Gemma Frísíus ,,Aritmetica" cimű munkájának fordítása. Az úttörő ma- gyar mű első kiadását csakhamar, 1582-ben egy második kiadás is követte, ami arra vall, hogy nagy szükségletet elégített ki kitűnő magyar nyelvezetével és a lőweni változathoz képest leegyszerűsített előadásmódjával. A második kiadás ugyan már bátrabban felvetette a törtekkel való számolást is, azaz az első átdol- gozás jellegű fordítást tovább alakította a növekvő igényekhez.7 A mű szerzősége
' Hoock, J.—Jeannín, P. : Un Enguéte en cours. La Bibliographie analytigue des manuels et traités á Fusage des marchands, l470—l820. Hísmire el Mesure. 1986. évi 1'2. sz. 85-97. old.
5 Smeur, A, J, E. M: Facsimile of the first arithmetic printed in the Netherlands . . .1965.
6 Lásd dr. Horváth Róbert; Hatvani István és a magyar statisztikai tudomány (Statisztikai Szemle, 1988. évi 3. sz., 295- 303. old.) a 300. oldalon hivatkozással S, Hatvani: Oratio inauguralis de Matheseos utilitate (Museum Helveticum. Particu- la XVII. l750. Turici. 531—556. old.) c. művére.
7 Aritmetica, azaz a számvetésnek tudománya, mely a tudós Gemma Frisíusnak számvetéséből magyar nyelvre fordíttatott, Debrecenben, 1577: Rodolphus Hofhalter nyomdász előszavaival, továbbá Aritmetica, azaz számvetésnek tudománya, mely fordítta—
tott Gemma Frisius aritmeticájából magyar nyelvre, a calculáris számvetésben is szép rövid értelemmel kiadatott. Rodolphus Hoffhalter. Debrecenben. l582,
384 DR. HORVÁTH RÓBERT
vitatott a hazai könyvészeti irodalomban. Jómagam a régi magyar könyvészet egyik szakemberével Szabó Károllyal értek egyet, aki azt egy kollégiumi oktatónak, Laskai Jánosnak tulajdonítja.8 Róla a nagy magyar könyvész, Szinnyei azt írja, hogy 1577-től lS96—ig volt professzor a Debreceni Kollégiumban, és egyévi oktatás után adta közre művét, melyet Hatvani nem sorolt a matematikai felsőoktatás kezdeteihez. A jelen tanulmány szerzőjének csak a második kiadást volt módjában eredetiben tanulmányozni hazánkban, s ennek előszava valószínűsíti Laskai szerzőségét és a nem felsőoktatásra szánt jelleget egyaránt. A zürichi származású debreceni nyomdász, Hoűhalter Rudolf ugyanis az ajánlásban azt hangsúlyozza, hogy nem ő a szerző, ,,valaki" hozta csak a kéziratot, de e ,,hasznos" művet nemcsak a neves váradi harmincad-felügyelő üainak, a Kalmár fiúknak, Mihálynak és Istvánnak ajánlja, hanem általában a debreceni tanulóif- júságnak, akik közé a váminspektor fiai is tartozhattak.
A debreceni mű hatására és továbbfejlesztéseként, a gazdaságilag egyre inkább' önállósuló Erdély kereskedelmi szükségleteinek a nyomására csakhamar (1591-ben) megjelent a már teljesen kereskedelmi szemléletet előtérbe helyező ,,Kolozsvári Aritmeti—
ka" is. A címlapon látható fameszet egyébként egy pénzváltót, vagyis egy pénzzel kereskedő személyt ábrázol; ami e korban — a még nem egységes, sőt egyre jobban széteső magyar pénzrendszerek és a hiányzó bankok korában — a fő kereskedelmi tevékenységek közé tartozott. Igy a polgári rétegből kinőtt kereskedők a híres helyi, előbb debreceni, majd kolozsvári vásárokra tekintettel szükségszerűen kénytelenek voltak pénzváltással is foglalkozni. Ez a mű is Gemma Frisiusra hivatkozik, és a négy számtani alapműveleten kívül nemcsak az arab, hanem a római számokkal, továbbá nemcsak az egész számokkal, hanem a törtekkel is foglalkozik, példáit pedig túlnyomóan a kereskedelmi életből meríti.
Anyaga is gazdagabb, beosztása is több tekintetben eltér a debreceni aritmetikáétól, noha tősgyökeres magyar nyelvezetében ahhoz igen hasonló. Itt tehát az eredeti németal—
földi mű még jelentősebb átdolgozásáról van szó, mint a debreceni előd esetében, de hangsúlyozottan ez utóbbit is alapul véve.
Az átdolgozó kilétére az előszót helyettesítő ,,utószó" alapján lehet következtetni, melyet a ,,typographus", azaz a nyomdász jegyzett fel arra való hivatkozással, hogy ő maga nem magyar, nem kereskedő, csak könyvekből tanulta e tudományt, és a debreceni anyagot is —— mint említettük — figyelembe vette. A már hivatkozott Szabó ezt úgy értelmezi, hogy az átdolgozó Heltai Gáspárral azonosítható, aki ez időben Kolozsvárott apja nyomdáját bírta, s nem magyarnak, hanem erdélyi szásznak tekintette magát.
A debreceni kisugárzás nem ért véget az első Laskaival, akiről csak annyit tud Szinnyei, hogy a Wittenbergi Egyetemen tanult, mielőtt kollégiumi oktató vagy profesz- szor lett Debrecenben, 1596 után pedig beregszőlősi, majd veresmarti lelkészből lett baranyai püspök.9 Ezt a sort egy másik Laskai, Laskai-Matkó János lelkész folytatta, aki 1629 és 1631 között a Leydeni Egyetemen tanult, és nemcsak ecsedi prédikátorként, de konstantinápolyi követként is szolgálta Bethlen Istvánt mint főrangú ifjak — felteher tően erdélyi magyar és székely ifjak — nevelője. E minőségében elkísérte őket több német egyetemre is.10 A nagy német földrajztudós, Lipsius országleíró művének általa kiadott fordítását a magyar leíró statisztika története eddig nem tartotta számon, de az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy az erdélyi tudományos irodalom tudománytörténeti feldolgozása általában várat még mindig magára. —
Jegyezzük azonban meg, hogy a magyar közgazdaság—tudomány első tantörténésze, Kautz Gyula, hivatkozott11 már Laskainak mint Bethlen udvari prédikátorának erre a
a Szabó Kám/y: Az 153l— l 711 között megjelent nyomtatványok kézikönyve. Régi Magyar Könyvtár. l—IV, Magyar Tudomá- nyos Akadémia. Budapest. 1879. 67. és köv. old.
9 Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. VII. köt. Budapest. l900, 796. old,
W Említésre méltó, hogy Laskai—Matká Justus Lipsius műveinek magyar fordítójaként ismert.
" Kaulz Gyula: A nemzetgazdasági eszmék fejlődési története és befolyása a közviszonyokra Magyarországon Pest, 1868. 64. old.
RÉGI KERESKEDÖKÖNYVEK
385
fordítására és annak hatkötetes, Bártfán kinyomtatott megjelenéséről is tudott. Ugyan- csak ő hivatkozott Apáczai Csere Utrechtben 1653 és 1655 között megjelent Magyar Enciklopédiájára is, mely az ország és város földrajzi leírása mellett a gazdasági élet főbb ágait, foglalkozásait és üzletnemeit is tárgyalta, és a különösen kereskedelmi szempont- ból fontos hazai adásvételi szabályokat és bérleti módozatokat ismertette, s ezzel mintegy a kereskedelmi számtanhoz adott alapokat.
Kautz még arra is hivatkozott, hogy ez utóbbit 1803—ban, Győrben ismét kiadták, azaz használták. Az, hogy a debreceni és a kolozsvári aritmetikák, avagy ,,a számvetés—
nek mesterségét" oktató könyvek kapósak lehettek mind a magyar diáktársadalomban, mind a kereskedői körökben, nemcsak a magyar nyelv elszigeteltségével, hanem csekély példányszámukkal és így nehéz hozzáférhetőségükkel is összefügghetett.
Érthető, hogy a XVII. század második felétől és a XVIII. század első évtizedeiben egy színvonalában kisebb jelentőségű mű, a gyöngyösi iskola rektora, Tolvaj (—Menyőí) Ferenc Aritmetikája -— illetve a ,,számolások öt species"-éről szóló munkája — szinte ,,bestsellerré" vált. Ez a kézikönyv 1674—es első debreceni megjelenése óta számtalan kiadásban látott napvilágot Felső-Magyarországon és Erdélyben, de állítólag egy alka- lommal a Dunántúlon, Pápán is.12
E viszonylag sekélyes és igen elemi szinten mozgó mű sikerét azonban nemcsak az olvasóval és a tanulóval szembeni alacsony követelmény magyarázza, hanem az is, hogy egy közvetlenül a századforduló előtt, 1693—ban Kassán megjelent, igényesebb számtan- könyv elijesztő latin címet választott. Ugyanakkor példáit sem a jól bevált kereskedelmi gyakorlatra, hanem a szentírásra alapozta. Ez a ,,Practici Algorithmi", avagy a ,,cselekvő számokii—kal foglalkozó Onadí János kassai református iskolamester tollából született mű, azáltal is elijesztette az olvasót, hogy a szabályokat nehezen érthető és megemészthe- tő versekben foglalta össze.13 Igy hiába hivatkozott a szerző arra, hogy műve sok más foglalkozás (asztrológus, geométer, historikus, teológus, tisztviselő, azaz adminisztrátor és katona) mellett a kereskedők számára is nélkülözhetetlen, s nélküle ,,.. . .az ember boldogtalan az adásban—vevésben ez csalárd világban", hiába kérte, hogy ,, . . . becsüld hát autorát. . .", nem aratott sikert, noha Tolvajnál szinvonalasabb anyagot adott.14
A gyakorlati igény a kereskedelmi számolás terén való eligazodásban végül is a XVIII. század 40-es éveiben, a Debreceni Kollégium egy kifejezetten a felső matematiká- ban is jártas professzorát újra a ,,számvetés"—hez szükséges korszerű kézikönyv kiadására késztette, A kiválóan képzett Maróthy György ugyanis már bázeli egyetemi tanulmányai alatt megismerkedett a felső matézissel és a Bernoulliak tanítása nyomán a valószínűség- számítással is. Annál nagyobb érdeme, hogy a hazai szükséglet nyomása alatt mégsem átallotta ,,Aritmetikáját" 1743-ban, Debrecenben közzétenni.15 Ez a kézikönyv teljes és színvonalas anyagot nyújt, és pedagógiailag is mestermű logikus, fokozatos felépítésével.
A könnyebbtől a nehezebb felé halad, a latin terminus technikusok helyett pedig, Kazinczyt megelőzve, kitűnő magyar szakszavakat is teremt.
Maróthy foglalkozott a közönséges törtekkel és hazánkban először a tizedes törtek- kel való számolással is, valamint külön ismertette a ,,paraszti fejszámolást" és a görög eredetű ,,abacus"-on alapuló táblázat felhasználását a kereskedők használatára. Szinte
" Tolvaj ( -Menyő[ í] ) Ferenc: Az arithmetikának, avagy Számlálásnak öt Speciesínek rövid Magyar Regulákban foglaltatott mestersége. Debrecenben nyomtattatott Karancsi György által. 1675. A jelen tanulmány szerzője az alábbi kiadások könyvészeti nyomait tudta összeállítani: Kolozsvár, 1694, 1698, 1703, Lőcse: 1701, 1706 (latinul), 1727, 1729, ugyanebből változatlan utánnyo- más Pozsony: 1727, Pannonhalma-Pápa: 1727, Brassó: 1735.
" Onadí János: Practici Algorithmi—Erotemata-Methodica, azaz oly cselekvő számok, melyek rövid utat mutatnak arra a tudományra, melyben ... (a) kereskedésben ...taníttatik a számlásnak hat.. . nemeíben . .. Szent—Irási s . .. Szent-íráson fundáltatott példákkal világositva. Kassán nyomtattatott Klein János által. 1693.
" Lásd a 13. lábjegyzetet. Az Olvasóhoz, 8. és köv. old., továbbá Ligeti Rezső: Maróthy György 200 éves Aritmetikája.
Szeged. 1941, ahol Maróthy előzményeként tárgyalja Ónadi művét.
'5 Maróthy György: Arithmetica vagy Számvetésnek Mester-sége, melyet írt és közönséges Haszonra, főkép a Magyarországon előfordulható Dolgokra alkalmaztatni igyekezett. Debrecen. 1743.
7
386 ' DR. HORVÁTH RÓBERT
teljes katalógusát adta ugyanakkor a használatos súlyoknak és mértékeknek is, valamint pénznemeknek és azok átszámítási kulcsainak. Igy a magyar számtanoktatásban nem- csak a protestáns, de a katolikus iskolákra is jelentős hatást gyakorolt e művel.ló Közkedveltségét jól mutatja, hogy a korán elhunyt tudós debreceni kollégiumi profesz—
szortársa és özvegyének második férje, Varjas János 1763-ban egy 2. kiadást adott közre, sőt 1782-ben még egy 3. utánnyomásra is sor került (ugyancsak Debrecenben).
Maróthynak végeredményben nem a felső szintű matematikai oktatást, hanem a XVIII. század első felének magyarországi ,,cívis" kereskedőréteg szükségleteit kiszolgál- ni kívánó művének sikerét végül is két tényező döntötte el. Az egyik az volt, hogy Maróthy tisztán felismerte és előszavában hangot is adott annak, hogy a matematikai oktatást az alapokról kiindulva és fokozatosan lehet csak megfelelő szinvonalra emelni.
Talán ebben és nem csak korai halálában rejlik annak magyarázata, hogy a matematikai felsőoktatással és a valószínűség—számítás hazai bevezetésével feltehetőleg csupán előa- dásaiban, ám írásban nem foglalkozott. Ez a munka azonban már elegendőnek bizonyult utóda, Hatvani számára, hogy a felsőoktatási szintű matematikai oktatás bevezetésére kísérletet tehessen. A Maróthy-féle megalapozásról el kell azt is mondani, hogy az korszerű szinvonalon állott, és minden bizonnyal a kor egyik legkiválóbb műve, s'Gra- vesande 1736-ban megjelent összefoglaló aritmetikája volt rá a legnagyobb hatással,17 akárcsak Hatvanira is, aki Maróthy tanítványa volt és szellemi örököseként fejtette ki oktató és tudományos munkásságát.
A másik sikertényező a debreceni kereskedőosztály gyakorlatának ismerete volt, e gyakorlat szükségleteinek kitűnő felismerése, a külföldi tanulmányút tapasztalataival való gazdagítása és mintegy előremutató módon való kiszolgálása. Ezért tudott hatása
—— a hazai fejletlenebb kereskedelmi viszonyok között — továbbra is, egészen a XVIII. és XIX. század fordulójáig érvényesülni. Maróthyra tehát feltétlenül vonatkoztatható Schumpeternek az a megállapítása, hogy a merkantilista irodalmat a praktikus beállított- ság mellett főleg az jellemezte, hogy ,,ex ante", a fejlődést előre látva vetette papírra gondolatait, és a gazdasági fejlődést nem ,,ex post", a már lefolyt folyamatok alapján és utólag magyarázta. Mindezt népszerű módon és nem magas elméleti szinten, mint később a közgazdaságtan klasszikus és neoklasszikus iskolája ezt következetesen, deduk—
tive és absztrahálva tette.18
A XVIII. század második felében a magyar kereskedelmi irodalomban lényeges változás következett be, amennyiben egyrészt a matematikai alapanyag teljes és olyan korszerű feldolgozásának az igénye merült fel, amely a felsőoktatásban való alkalmazá- sára és főleg annak szakjellegű megalapozására is alkalmas. Másrészt egy olyan gyakor- lati—technikai segédeszközre is szükség volt, amely képes lehetett az európai szabadkeres—
kedelmi bekapcsolódáshoz is olyan nemzetközi ismereteket nyújtani, melyek a feudaliz—
mus nyűgében vergődő magyar kereskedőrétegnek addig nem állottak rendelkezésére.
Ezekre a feladatokra egy Hatvani—tanítvány, a magyar mezőgazdasági felsőoktatás egyik kitűnő képviselője Pethe Ferenc vállalkozott.
Ez utóbbi feladat megoldásánál a gyakorlati ismeretek legracionálisabb közlése érdekében a felvilágosodás által kimunkált enciklopedikus formának az előnyei nyilván- valóak voltak. E tekintetben Korabínszky János Mátyás német nyelvű Földrajzi-történeti és termelési lexikona, mely 1786-ban Pozsonyban látott napvilágot, részben e műfaj előfutárának tekinthető.19 Ez utóbbi, betűrendes helységnévtári adataival a hazai városi
" Fináczy Ernő : A magyarországi közoktatás története Mária Terézia korában. I—Il. Budapest. 1899—1902.
" s'Gravesande, V. J. : lntroductío ad Philosophiam, Metaphysieam et Logicam Continensi Leydae. l736.; s'Gravesande, V.
J. : Matheseos Universalis Elementa. Leydae. 1740.
"' Schumpeter, J. A . : History of Economic Analysis. Edited from Manuscript by Boody—Schumpeter. E. Third Printing, New York, 1959. 3474 és kövi oldi
" Korabinszky, J M . : Geographisch-Historisehes und Produkten-Lexikon von Ungarn, Pressburg. 1786. 858. old.
RÉGI KERESKEDÖKÖNYVEK 387
és főleg német nyelvű kereskedőréteg számára igyekezett már némi hasznos ismeretekkel szolgálni, ha mindjárt csak töredékesen is. A rendszerezés munkáját azonban kétségkívül Pethe végezte el, akinek kétkötetes ,,Mathesis" című munkája már a századforduló után, 1812-ben jelent meg Bécsben.20 Egy másik lexikális formájú kereskedelmi gyakorlati kézikönyve még később látott napvilágot Európai mértéktár címmel ugyanott, ugyan- akkor egy Kolozsvárott is, miután Erdélyt a török alóli felszabadulás óta még mindig külön kormányozta a Habsburg ,,Gubernium".
Pethe ugyanazokat a nyugat-európai iskolákat járta végig, mint amelyeket nagy elődei, elsősorban Maróthy és Hatvani, hiszen több mint nyolc évet töltött Hollandiá- ban, Utrechtben, sőt — mint erre már másutt utaltunk21 — több németországi és angliai utazást is tett. így első kézből tanulmányozhatta mind a matematikai, mind a mezőgaz—
dasági tudomány legújabb fejlődését. A Young és Thaer neve által fémjelzett mezőgazda- sági technikai forradalomnak — mely ekkor már Nyugat-Európában az ipari forradalom—
mal párhuzamosan zajlott — ezáltal lett egyik magyarországi úttörője a keszthelyi ,,Geor- gikon" mezőgazdasági akadémia tanáraként.
Tudományos beállítottságára elsősorban az volt a jellemző, hogy a magyar mező- gazdaság szolgálatában valamennyi olyan rokontudomány szintézisének megvalósításá- ra törekedett, mely a kapitalista jellegű átalakulást hazánkban a hiányzó ismeretek hozzáadásával teljessé és sikeressé tudta tenni. Kitűnik ez már első nagy termeléstechni- kai művéből, a ,,Vizsgálódó Magyar Gazda"—ból, melynek első kötete a keszthelyi működése megkezdésének évében, 1796—ban jelent meg. Pethe ennek bevezetőjében kifejti, hogy minden földművelő egyben a maga számvetője, földmérője és építésze is. Az lSOS-től kezdve több kötetben megjelentetett Pallérozott mezei gazdaság c. művében hozzáteszi, hogy ez a tudományos elvek szerint folyó, azaz pallérozott gazdálkodás azt is megköveteli, hogy a mezőgazda egyben kereskedő is legyen, a kettős könyvvitelhez s különféle jövedelmezőségi számításokhoz is értsen.22
Itt merül fel a korszerű matematikai ismeretek elsajátítása is, melyet Pethe nagy, mondhatni túlzott elméleti alapossággal foglalt össze, messze meghaladva az átlagos gazdától, de még az akadémiát végző tiszttartótól megkívánható matematikai felkészült- séget is. Ugyanakkor a megfelelő modern magyar matematikai szaknyelv hiánya Pethét számos — végül is nem meghonosodott — magyarításra is kényszerítette, sokkal nagyobb mértékben, mint Maróthyt. Ez a körülmény is igen nehézzé tette a mű eredeti célkitűzésé- nek a megvalósítását.23
Hiába vette át számos helyen e mű tudós szerzője Maróthy egyszerű és világos példáit, műve mégsem töltötte be ugyanazt a szerepet, mint előző századi nagy elődjének híres ,,Debreceni aritmetikája". Pedig függelékében a kamatoskamat—számításhoz szük- séges szeres-táblát is csatolta, hogy ,,. . .a 4., 5. és 6. századbéli tökepénz 1—50 esztendeig szóló interesse, illetve interessének interesse" ,,kéznél legyen". Tőkének egyébként Pethe csak a ,,kölcsönpénzt" tekinti, s időnként megjelölésére még a ,,capitalis" szót is használja.
Irodalmi működése során Pethe közelebb jutott Európai mértéktár című művével eredeti céljához, a sokoldalú és gyakorlati hasznosság megvalósításához nemcsak a mezőgazdaság, hanem a kereskedelem terén is. Hangsúlyozni kell azonban, hogy egy ilyen mű anyagának az összegyűjtését az akkori hazai viszonyok egy itt élő szerző
2" Pethe Ferentz: Mathesis. Béts. l812. I——II. köt.; Pethe Ferenc: Európai mértéktár, l—ll. köt. Bécs. 182930. és ugyanezen cimmel Kolozsvár. 1829 —30,
21 Lásd Horváth Róbert: Hatvani István professzor (1718—1786) és a magyar statisztikai tudomány kezdetei. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1963. 227, és köv. old.
" Pethe Ferenc: Vizsgálódó Magyar Gazda, (folyóirat) Bécs. 1797. és Pallérozott mezei gazdaság. Sopron. 1805. Iv—lV. köt.
XL. 776 old.
23 Példaként említhetjük, hogy az aritmetika ,,közönséges szer", az algebra ,,betűszámvetés" formában szerepel, ami még elfogadhatónak tűnik, de a theoria ,,látnivaló", az axioma ,,nyilvánvaló", a gyökvonás ,,gyökérkifejtés", a négyzetgyök ,,kockagyö- kér", az aeguatio vagy egyenlet pedig egyszerűen ,,egyformásitás" terminussal lett magyarítva,
7:—
388 DR. HORVÁTH RÓBERT
számára nem tették lehetővé. így Pethe e szükséglet kielégítését a bécsi Josef Jc'ickel munkájának német fordításával oldhatta csak meg. E mű alcíme egyben a tartalmat is megadja: az ,,Európában minden tartományban forgó és szokásba vett pénz, hosszúság-, teher-, üregmérték egybehasonlítása, mindenütt fejedelmi vagy országlószéki végzések által megállapítva, Jáckel József mérsékléseit követve."
Nagy újítása Pethének, hogy már csak tizedes törteket használ, és azokat erősen propagálja is. A fontosabb kereskedővárosokat egyébként a mű ábécérendben a házak és lakosok számával együtt adja meg, felsorolja a fontosabb termékeket, megadja a fő kereskedelmi ágazatokat, a ,,pénz-systema"—t, ez utóbbit kölni márkára is átszámítva, továbbá a fontosabb mértékeket, valamint a külképviseletek és konzulátusok székhelyét és a fontosabb vásárok helyét és időpontját.
Az e kiadvány végére tett ,,Jegyzés"-ben Pethe maga is hangot ad annak a félelmé—
nek, hogy a gazda, a mesterember vagy a kereskedő csak akkor tudja ezeket a praktikus ismereteket értelmesen felhasználni, ha a matézist már alaposan megtanulta. E megjegy- zéséből ítélve ez a lehetőség az általa adott összefoglalás túlzottan elméleti beállítottsága, erősen megemelt színvonala és nyelvújítási próbálkozásai folytán előtte is kétséges kimenetelűnek tűnt. Ez utóbbi kiadványa és ,,Mathesis"—e egyben annak a korszaknak a végét is jelzi, melyre az európai nemzetközi bibliográfiai és gazdaságtörténeti kutatás kiterjedt, és amelynek cezúráját nagyjából az 1820-as évekre tették a benne részt vevő kutatók.
A továbbiakban már csak az a feladat marad számunkra, hogy tudomány- és elmélettörténeti szempontokból is hasznosítani próbáljuk azokat a matematika, a statisztika, a gazdaságtörténet és a gazdaságelmélet területén szóba jöhető interdisz—
ciplináris jellegű összefüggéseket és kölcsönhatásokat, amelyeket a kutatás felszínre hozott.
Elöljáróban azonban meg kell említeni azt, hogy a már hivatkozott berni Világkong—
resszusi beszámoló, melyhez a magyar kiegészítés csatlakozott, bizonyos kulcsszavakban rögzítette azokat a célokat, melyekre a számítógépes feldolgozásban is koncentrált. Ezek az alábbiak voltak: a kereskedelmi számolás, vámok, kereskedelmi és váltójog, kereske- delmi enciklopédiák, valamint a kereskedelmi irodalmi művek — azok nyomdai központ- jai, a művek megírási nyelve és oldalterjedelme —— s végül egy periodizációs mikrostatiszti- ka, a művek megjelenési évszázada és azok mennyisége vagy — ha úgy tetszik — előfordu- lási gyakorisága szerint. E szempontok némelyikét eddigi elemzésünk már itt-ott érintet- te. Ahhoz azonban, hogy a még fel nem merült szempontokat is elhelyezhessük a magyar általános történeti, gazdaságtörténeti és nem utolsósorban tudománytörténeti keretek—
ben, szükséges utalni a hazai klasszikus szerzőkre.
A vizsgált korszak hazai általános és gazdaságtörténete első kitűnő tudománytörté—
neti szintézisét Horváth Mihály, a közgazdaságtani és részben statisztikai irodalom feldolgozását pedig Kautz Gyula végezte el monográfiájában."
Horváth Mihály mutatott rá arra, hogy a török és a felszabadító háborúk pusztítá- sai (beleértve az ún. felszabadító hadseregekét is), valamint a török uralom háborúktól független és állandó jellegű népességi és gazdasági pusztításai következtében lényegesen rosszabb kereskedelmi körülmények alakultak ki hazánkban, mint Nyugat-Európában.
Ezt tovább erősítette a közbiztonság megrendülése, valamint a martalócok és oligarchák pusztításai, majd a vallás— és a kuruc háborúk is, akárcsak az esetenkénti, főként regionális jellegű parasztlázadások.
Az ország megosztottsága, fejletlen szárazföldi és víziútrendszere, a pénzrendszer elmaradottsága és sokfélesége, valamint a használatos mértékrendszerek tarka keveredé—
% Horváth Mihály: Az ipar és kereskedés története Magyarországon az utolsó három század alatt. Buda. l840. 195. és köv.
old., továbbá Kautz ] l, jegyzetben i, m. Az újabb szempontokra a szerző munkáiban találhatók adalékok. (A szerk. megj.)
RÉGI KERESKEDÖKÖNYVEK 389
se mind a kereskedelem akadályai voltak. Probléma volt a kereskedelmi jogrendszer fejletlensége is, melyen csak a XVIII. század első felében próbáltak először oly módon segíteni, hogy a kereskedelmi könyvek kivonata alapján a követeléseket peresíteni lehe—
tett.25
A kereskedelem szabadsága mellett Berzeviczy Gergely 1797—ben megjelent, koráb—
ban idézett gazdaságpolitikai jellegű munkája, majd ezt követően Bredeczky Sámuelnek egy 1802—ben megjelent és kifejezetten a magyar kereskedelem kérdéseivel foglalkozó könyve törtek első ízben lándzsát? A Habsburg-uralkodók által bevezetett belső vám—
rendszer Magyarország és az örökös Habsburg-tartományok között az egyik legjelentő—
sebb akadályává vált a magyar kereskedelemnek, és ez az ún. harmincad (azaz 3,5 majd később 5 százalékos) vámrendszer hazánkat előbb félgyarmati, majd a II. József által 1784-ben bevezetett ún. ,,Separations—System" vagy ,,Isolierungs-System" segítségével teljesen gyarmati sorba süllyesztette, mind II. József, mind Berzeviczy megállapításai szerint.
Meg kell jegyezni ezzel kapcsolatban, hogy ez a jozefinista vámrendszer 1788—ban érte el a kiteljesedését, midőn elrendelte az összes magyar áru vámkülföldiként való kezelését. Magyarország kereskedelmi mérlege és ennek megfelelő fizetési mérlege jól tükrözte ezt a gyarmati jellegű kizsákmányolását az országnak, 5 nem egy korabeli szerző követelte annak felszámolását. A szabad királyi városok árumegállító joga — a német eredetű városi jogrendszerek, illetve jogkönyvek szerinti ún. ,,Stapelrecht" — az országon belül is jelentős akadálya volt a kereskedelmi forgalomnak. Eszerint a városon áthaladó, idegennek minősülő kereskedő meghatározott napokra kénytelen volt az árut kirakni s eladásra felkínálni, mielőtt folytathatta útját. Korlátozta továbbá a hazai kereskedelmet a felvilágosult abszolutizmus által monopóliummal felruházott kereskedelmi társaságok működése, illetve az állami egyedáruságok bevezetése bizonyos árucikkekre, elsősorban belkereskedelmi viszonylatban. Bécs városának egyedi jellegű árumegállítási joga egysze—
rűen a magyar áruk — elsősorban a magyar marhakereskedelem - megdézsmálása formá—
jában jelentkezett a korábbi feudális jellegű ún. ,,Landesgráüiche Allodialabgabe" analó- giájára, amelyet eredetileg a határszéli osztrák tartományok vezettek be, mint a határvo- nalat átlépő ún. ,,Linien-Abgabe"-t.
A magyar városi kereskedőosztály kialakulása és helyzetének fellendülése e nehéz körülmények között lassú és küzdelmes volt. A nyugat- és észak-magyarországi, vala- mint az egyes erdélyi városokban megtelepült német polgári réteg elsősorban iparral és ahhoz kapcsolódóan foglalkozott kereskedelemmel, s ugyanez állt legnagyobb múltú városaink ősi magyar városi rétegére is. Ehhez járult a török megszállás alatt felnövekvő magyar cívisréteg kialakulása, mely az elhagyott vagy gazdátlanná vált nemesi birtokok örököseként kollektíve falvakat is szerezhetett, városi tanácsát nemesíthette, hitel- és pénzgazdálkodással is egyre kiterjedtebb mértékben kezdett foglalkozni. Az egyes nemesi rétegekből kialakult kereskedőosztály, melynek képviselői, főleg a marha-, ló—, juh- és sertéskereskedelemmel, de gabonakereskedelemmel is foglalkoztak, jelentős vagyonra
tett szert.
Összességében azonban elmondható, hogy ez a magyar kereskedőréteg igen kis létszámú volt, és már a török hódoltság alatt is, de főleg azt követően jelentős számú örmény, görög, szerb, zsidó, sőt még török kereskedő is tevékenykedett hazánkban, majd egy részük véglegesen meg is telepedett. Ezek is nemcsak közvetlenül a kereskedelmi tevékenységgel, hanem hitel— és főleg váltóügyletekkel jelentős vagyonokhoz jutottak.
Ezt részben elősegítette a bankrendszer hiánya, valamint egy központi nemzeti bank
25 Ugyanezen időben az l723-as diéta egy másik törvényes szabályozásából ered az egységes pénzrendszer bevezetése is.
A váltójo bevezetésére csak abban a formában került sor, hogy az 1792—es diéta kimondta, hogy az osztrák váltótörvényt a magyar ügyletköto'k önkéntessége alapján alkalmazni és ezen az úton a követeléseket peresíteni is lehet.
" Bredeczky, S. : Neue Beitráge zur Topographie des Königreichs Ungarn. Wien, 1803 1807.
390 DR. HORVÁTH RÓBERT
létesítésének az egész tárgyalt időszakban való elmaradása, noha már ennek a XIX.
század elején (viszonylag későn) felvetődött a gondolata. Ismert, hogy az első takarék- pénztár, kereskedelmi bank és biztosítótársaság Magyarországon csak az 1840 és 1860 közötti évtizedekben alakult meg Fáy András úttörő munkássága hatására,27 bár e század elejétől kezdve egyes bécsi, majd trieszti hitelintézetek már megkísérelték a behatolást a magyar piacra.
Kereskedelmi oktatás és képzés azonban az egész tárgyalt időszakban nem folyt Magyarországon, és így az alsó és középső kereskedőrétegek, különösen a magyar cívis réteghez tartozó kereskedők a tanulmányunkban feldolgozott kisebb igényű ,,számvetés—
könyvek"-ből, valamint a szakma gyakorlása útján szerezték elemi szakmai ismereteiket.
Egyes gazdag polgárok vagy nemesi és főúri családok tagjai, akik eljutottak külföldi egyetemekre, ott valamivel igényesebb matematikai ismeretekre tehettek szert, a kamerá—
lis tudományok elterjedésével pedig némi közgazdasági és statisztikai megalapozást is kaphattak. Hazai viszonylatban erre az l780—as évektől a pesti egyetemen német mintára bevezetett oktatással került sor ,,de jure", a valóságban azonban, azaz ,,de facto" csak a XIX. század első évtizedeitől kezdve. Kétségtelen, hogy ez az oktatás csak döcögve és megkésve indult be, és színvonalában a XIX. század egész első felében messze elmaradt a nyugat-, de még a közép-európai fejlődés mögött is a hazánkat izoláló Szent Szövetség által kialakított kulturális viszonyok között. Igy statisztikai oktatási célra csak Ercsei 1815—ben megjelent magyar nyelvű statisztikája,28 közgazdaságtani célra pedig csak Berzeviczy latin, illetve magyarra fordított tanulmányai állottak rendelkezésre, de kor- szerű tankönyvek nem.
Végeredményben tehát leszögezhető, hogy a Hoock által összeállított európai keres—
kedőkönyv—irodalomhoz a XVI. századra nézve Magyarország 2 debreceni és l kolozsvá—
ri kiadású művel csatlakozik, ami az összes XVI. századbeli európai kiadású mű (73) számát 76—ra emeli. A leggyakoribb kiadási helyek mellett, mint például Velence (13 mű), Nürnberg (12), Augsburg (9), Frankfurt am Main (8), Párizs és Antwerpen, mely 4, illetve 3 művel szerepel, a magyar 3 kiadás nem is jelentéktelen, még ha a század utolsó évtizedeire esik is, és kifejezetten ,,népi" kereskedelmi jellegű.
A XVII. században növekszik a magyar kiadási tevékenység gyakorisága, hiszen összesen 10 ilyen mű lát napvilágot az európai 46 mellett. Európában Frankfurt am Mainban, Hamburgban, Amszterdamban és Lyonban jelenik meg a legtöbb hasonló kiadvány (4), amihez képest Lőcse 5 kiadványa több mint meglepő, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy e században még ] kassai és 1 pozsonyi kiadás is képviseli az ún. királyi Magyarországot, illetve a szorosabban vett Felső—Magyarországot a Partium- mal együtt. Ha ehhez még Apáczai Csere Utrechtben megjelent Enciklopédiáját is tekintetbe vesszük, úgy a magyar kiadványok száma ll-re nő, azaz az összes európainak közel egyötödére. Jellemzőnek kell azt is tartani, hogy míg a XVI. században Debrecen- ben volt a kiadás középpontja, s onnan sugárzott Kolozsvár felé, a XVII. században Debrecen nyomdai jelentösége Kolozsvárra] szemben is csökken, nem is beszélve Felső—
Magyarország túlnyomó jelentőségéről.
A kiadványok száma hazánkban a XVII. században jelentősen megnőtt ugyan, de ugyanezt nem lehet elmondani a színvonalról, ha ez utóbbit némileg magyarázza is a harmincéves háború.
A XVIII. század kereskedőszakkönyv-kiadási tevékenysége Európában ismét fellen- dülést mutat: ez időszak folyamán 67 mű került kiadásra, legtöbb Lipcsében (15), Hamburgban (14) és Amszterdamban (l l). Ezekhez képest a magyarországi kereskedel-
" Horváth Róbert: Fáy András népességtudományi és népességstatisztikai munkássága. KSH Népességtudományi Kutató Intézet, Történeti Demográfiai Füzetek. 5 sz. 1989. 101 old.
"* Ercsei Dániel: Statistica. Debrecen. 18l4. 192 old. (Csak az első része jelent meg: Magyarország statisztikája.)
RÉGI KERESKEDÖKÖNYVEK 391
mi kiadási tevékenység még mindig jelentős a maga 8 művével, mert Lőcsén még mindig 4, Debrecenben újra 3, Kolozsváron pedig 1 mű jelent meg.
A három század Hoock—féle statisztikája tehát összesen 186 európai művet mutat fel, míg saját kutatásunk Magyarországra nézve 22-t, ami mintegy 10 százalékos részese- dési aránynak felel meg az általunk összesített európai kiadói tevékenységből. Míg azonban az európai kiadási tevékenység éppen a harmincéves háború hatására a XVII. században mélypontra jutott, az előző és az azt követő században viszont nagyjá—
ból azonos mennyiségű kereskedőkönyvet produkált, addig hazánkban ez a tevékenység a XVI. században alacsony szintről indul, és a századnak csak az utolsó évtizedeiben jelentkezik. A XVII. században éri el a hazai kereskedőkönyvek kiadása a mennyiségi fejlődés tetőpontját, mégpedig zömmel a század második felében és főként a felső- magyarországi nyomdák zavartalan működésének köszönhetően.
Ez utóbbiak még a XVIII. század elején is vezető szerepet játszottak, hogy azután a debreceni, újra elötérbe kerülő civis kereskedelem szükségletei miatt ismét a Nagy Magyar Alföld felé tolódjon el a súlypont.
Eredeti kereskedőkönyvek kiadása Európa főbb államaiban
.. , . A Magyarországon megjelent
.. A fobb europai -- -
ldoszak államokban megjelent Osszesen. megjelent
(evszazad) eredeti művek d t' ,, k utánnyomásokkal eredeti muvek
, ere e ! muve együtt
XVI. ... 73 1 3 74
XVII. ... 46 2 11 48
XVIII ... 67 l 8 68
Összesen 186 4 22 190
Nem szerepel a táblabeli statisztikai összehasonlításunkban Georgius de Hungaria XV. század végi műve, mely külföldi megjelenésű, nem is a hazai szükségletek kielégítésé- re íródott. Kihagytuk a két XIX. század eleji Pethe-féle művet is, mivel ehhez már nem álltak rendelkezésre az európai összehasonlítási adatok.
Hoock érdeklődése arra is kiterjedt, hogy e kereskedelmi célokra szolgáló irodalom országok szerinti megoszlása miként alakult. Kimutatásában csupán a Debreceni Arit- metika első kiadása szerepel, azaz összesen egy magyar nyomtatvány, ami jól mutatja, hogy érdemes volt a magyar történeti fejlődést külön is felkutatni.
Az összes kereskedőkönyvek kiadása a X VI—X VIII.
században egyes országokban*
Ország Miivek
szama
Németország ... 345
Németalföld ... 131
Franciaország ... 90
Anglia ... 80
Spanyolország ... 89
Olaszország ... 219
Egyéb" ... 42
Összesen ... 996
Magyarország*** ... 21 Mindösszesen ... 101 7
* Eredeti és átdolgozott vagy utánnyomott művek együtt.
" Dánia, Svájc, Lengyelország és Csehország, valamint az első Debreceni Aritmetika adatai alapján.
"* Magyarország az első Debreceni Aritmetika adatai nélkül.
392 DR. HORVÁTH: RÉGI KERESKEDÖKÖNYVEK
A városok közül egy művel szerepel Genf és Freiburg, Basel azonban már kettővel, Zürich hárommal, Krakkó öttel, Prága nyolc művel, akárcsak Danzig. Feltűnő módon, azonban a legtöbbel (tizenhárommal) Koppenhága került az élre, ami mutatja a tengeri kereskedelem erejét. Ebben a statisztikában természetesen az újranyomások is benne foglaltatnak, s a hiányos, összesen egy magyar művet tartalmazó teljes feldolgozott anyag közel ezer (996) művet tartalmaz az utánnyomásokkal. Ezek gyakorisági sorrendje az összes kiadások száma alapján: Németország 345, Olaszország 219, Németalföld 131, Franciaország 90, Spanyolország 89, Anglia 80, az egyéb — melyben azonban csak Dánia, Svájc, Lengyelország és Csehország, valamint az említett egyetlen magyar mű szerepel
— 42 kiadást foglal magában. Ez az új szempont jelentősen módosítja tehát hazánknak a kereskedőkönyvek kiadásával kapcsolatos helyét a fő kereskedő nemzetek Európájá—
ban, a valóságnak megfelelőnél jóval szerényebbnek tüntetve fel azt.
Mindebből arra a következtetésre lehet jutni, hogy Magyarország e viharos száza—
dok ellenére derekasan igyekezett felzárkózni az európai fejlődéshez, ha színvonalában el is maradt a mögött. E fejlődésben a gyakorlati matematikai oktatáshoz legközelebb álló leíró jellegű statisztika, s közvetve bár, de az igényes debreceni valószínűség-számítá- si oktatás megjelenése is erős hatást tudott gyakorolni, Az adatok azt mutatják, hogy az összes kereskedőkönyv-kiadásból Magyarország a XVI. és XVIII. század között körülbelül 2 százalékkal, azaz 21 művel részesedik, ami azonban a kisebb országokra jutó egyéb kategória 42 művének mintegy felét teszi. Ha az eredeti műveket vesszük alapul, ez talán csak 4 művet ad összesen, ami ismét csak a 2 százalék körül mozog, vagyis e mikrostatisztika ugyanazt a képet mutatja akármelyik kiadási kritériumot vesszük alapul a nagy vagy a kis számok törvénye alapján.
TÁRGYSZÓ: Statisztika története. Kereskedelem.
PE3IOME
I/chounoü To'ncoü orieplca anropa nnnaerca onyönnxosannaz őonee necnrn ner romy Hasan paőora I/onena Xoxa o Topronne a Pyane B XVII—XVIII Bena n, nanee npencrannenuui'r Ha cocronnmeMcri B Bepne B 1984 rony norman )K. )Kanuna. Oőa anropa ocranannnaaiorcn na ponn n uacrore pacnpocrpaner—rnsr Kynetiecxnx Kurir B Kaaecrne noxasarem yponnn pasnnrnx roproann.
ABTOp B cnoux nccnenoaanmrx, ocnonbmaromnxcn Ha Kacaromnxcn Benrpnn sapyőexcnbix nan- nux n ananorn'inmx oreuecrnennsrx peaynbrarax, norcasmnaer, liro noannenne n pacnpocrpane—
BMC KyIIE'ieCKMX Knnr B namei:; crpane B nemanoü Mepe cnocoőcrnonann enponeücxorvry Haytrnomy nporpeccy (B nepnyio o'iepenb B oőnacm MaTeMarnKn n cramcrnxn).
SUMMARY
The starting point of the author's study is a publication on economic history that appeared more than ten years ago, i.e. Joachen Hoock 's study on trade pursued in Rouen the l7th and 18th centuries as well as J. Jeannin's lecture given at the World Congress of the International Society on Economic History held in Bern in 1984. Both authors discuss the role and circulation of the account books of the epoch, considered as an indicator of the development of trade.
Relying on researches carried out in Western Europe referring to Hungary, and also on similar Hungarian results the author points out that the appearance and circulation of trade accounts compiled in our country contributed to significant extent to the European scientific development (primarily in the field of mathematics and statistics).
