INTÉZMÉNYI EGYSÉG ÉS SZEKTOR AZ ENSZ NEMZETGAZDASÁGI SZÁMLARENDSZEREBEN
! DR. DRECHSLER LÁSZLÓ !
Az intézményi egység (institutional unit) és intézményi szektor (institutional sector) az ENSZ nemzetgazdasági számlarendszerének (az SNA—nak) olyan alapfogalmai, amelyeket a magyar statisztika alíg használt eddig. Ennek tulajdonítható, hogy ezekkel a fogalmakkal a hazai szakirodalom sem foglalkozott részletesebben. Átalakuló, kibővülő nemzetgazdasági statisztikánkban minden bizonnyal mind az intézményi egység, mind az intézményi szektor jelentős szerephez jut. Ennek kibontakozását kívánja a jelen tanulmány elősegíteni, felhasz-
nálva ehhez az SNA folyamatban levő felülvizsgálata során szerzett ismereteket.
Az olvasóban jogosan vetődhet fel — tudva, hogy immár több mint két évtizede számi- tunk és publikálunk SNA—rendszerű adatokat —, miként lehetséges az, hogy az ENSZ nemzet- gazdasági számlarendszerének két, ilyen központi szerepet játszó fogalmára csak most figyelünk fel. Talán jobb, ha most nem elégszünk meg egy önként kínálkozó tömör válasszal (ti. azzal, hogy e két évtized alatt csak részlegesen használtuk az SNA—t, statisztikánk ,,fél- lábbal" a KGST népgazdasági mérlegrendszere, az MPS alapján állt), s egy kicsit mélyebben próbáljuk az okokat elemezni.
A probléma gyökerét abban kell keresnünk, hogy egy központi tervgazdálkodást foly- tató országnak sokkal kevésbé van szüksége olyan statisztikákra, amelyeknél az intézményi egységek vagy intézményi szektorok játsszák a főszerepet. Igaz, 1968 után nálunk már nem tradicionális központi tervgazdálkodás folyt, a korábbi korszak számos vonása azonban tovább élt, és rányomta a bélyegét a statisztikával szembeni igényekre. Egy olyan országban, ahol a gazdaság túlnyomó többsége közösségi tulajdonban van, ahol az állam közigazgatási és közvetlen gazdasági funkciója közötti határ sokszor elmosódik, s ahol nincs vagy gyenge a nyereségérdekeltség, ott háttérbe szorul az a kérdés, kinek mennyi a jövedelme, mennyivel növekszik vagy csökken a vagyona. Ilyen körülmények között annak a kérdésnek sincs igazán nagy jelentősége, hogy kinek (kiknek, milyen intézményi egységeknek) a jövedelmét vizsgáljuk. Az SNA és az MPS közötti legjellegzetesebb különbség éppen az, hogy míg az előbbi a gazdaságnak mind anyagi-tárgyi, mind pénzügyi aspektusaira nagy súlyt helyez, az utóbbiban szinte kizárólag csak az anyagi—tárgyi aspektusok dominálnak. Míg az SNA termelési, fogyasztási, felhalmozási statisztikájának megvan a maga megfelelője az MPS—ben (igaz, számos különbséggel), az SNA pénzügyi (jövedelmi, finanszírozási, vagyoni) statiszti- kájának hiába is keresnénk a párját a KGST-országok mérlegrendszerében, szinte teljesen hiányzik.
Természetesen a magyar statisztikában (és az MPS-ben) is vannak valamiféle statisztikai egységek és szektorok, ezek azonban jelentősen különböznek az SNA fogalmaitól. A fő különbséget — némileg leegyszerűsítve — abban lehetne megfogalmazni, hogy az MPS szer- zői — mivel a pénzügyi statisztika követelményeivel nem nagyon kellett törődniök — meg—
6
DR. DRECHSLER LÁSZLÓ oldhatónak látták, hogy az egész rendszerben csak egyfajta statisztikai egységet alkalmazza—
nak. Ezzel szemben az SNA a kezdet kezdetétől fogva kétféle statisztikai egységre építette fel rendszerét: egy homogén (establishment jellegű) egységre a termelési statisztikában és egy pénzügyileg autonóm (intézményi) jellegű egységre a jövedelem-, a finanszírozási és a va—
gyonstatisztikában.
Első rátekintésre lehet, hogy az MPS-megoldás tűnik vonzóbbnak, hiszen ha ugyanaz az egység az egész rendszeren belül, jobban lehet ,,közlekedni" a rendszer különböző részei között.
Az SNA felülvizsgálatának vitái során is felmerültek olyan javaslatok, amelyek a statisztikai egység kettősségének problémáját valahogyan fel szerették volna oldani. Ezek a javaslatok azonban sorra elhaltak, mihelyt az egyfajta egység esetleges alkalmazásának
következményeit sikerült áttekinteni. A közös statisztikai egység vagy a termelési statisztikát
szegényítené el (azzal, hogy túlságosan heterogénné tenné az egyes ágazatok tartalmát), vagy a pénzügyi statisztikát nyomoritaná meg (azzal, hogy nem autonóm egységeknek tulajdoní- tana bizonyos pénzügyi folyamatokat), vagy megosztaná valahogy ezt a terhet a kétféle statisztika között; ez a kompromisszum sem csökkentené azonban a hátrányokat. Az új SNA ezért fenn fogja tartani a statisztikai egységek dualitását, a termelési statisztika és a pénzügyi statisztika közötti közeledésen pedig azzal igyekszik javitani, hogy a termelési statisztikában is összeállít intézményi egységekre alapozott táblákat.
A magyar statisztika a statisztikai egység tekintetében valamiféle átmeneti helyet foglal el az MPS és az SNA között. Nálunk is van kétféle egységen alapuló megfigyelés, amit tevé—
kenységi elv szerinti és szervezeti elv szerinti statisztikának neveznek. E kétféle statisztika azonban nem olyan következetesen válik el egymástól, mint az SNA-nál, s ami ennél is fontosabb, mindkét fajta statisztikánk csupán hasonlit az SNA kétfajta egység alapján javasolt statisztikájához, de távolról sem esik vele egybe. Különösen jelentősek a magyar szervezeti elv szerinti statisztika és az SNA intézményi egységek szerinti statisztika közötti különbségek.
Az intézményi egység fogalma
Az új SNA definíciója szerint az intézményi egység olyan gazdasági egység, amely a maga nevében képes eszközök (aktívák) birtoklására, kötelezettségek (passzívák) vállalására, gazdasági tevékenységek végzésére, s más egységekkel való ügyleti kapcsolatok (tranzakciók) létesítésére. Mindebből az is következik, hogy az intézményi egységre — legalábbis elvileg ——
teljes körű könyvviteli elszámolásokat, beleértve a vagyonmérlegeket is, lehet vagy lehetne összeállítani.
A fenti definícióban a hangsúly a tulajdonosi mivolton és a szerződéskötési képességen van. Megfigyelhető, hogy a döntési autonómia nem szerepel az intézményi egységek meg—
határozásának kritériumai között; mint majd később látni fogjuk, lehetnek korlátozott döntési jogkörrel rendelkező intézményi egységek is. Érdekes a könyvelési elszámolások, vagyonmérlegek szerepe a definícióban: nem a tényleges meglét, hanem a meglét elvi lehe—
tősége szerepel a definíciót kísérő magyarázó megjegyzésekben, ugyanis az intézményi egy—
ségek egyik nagy csoportját alkotó háztartások általában nem készítenek könyvelési elszá—
molásokat.
Az intézményi egységek főbb csoportjai a következők:
Természetes személyek Háztartások Jogi személyek
Korporációk
Nem proüt intézmények Kormányzat.
A háztartások mint intézményi egységek
Mindenekelőtt az érdemel említést, hogy az SNA a háztartásokat s nem pedig a ház- tartások egyes tagjait, a személyeket tekinti intézményi egységeknek. Ennek az az oka, hogy gazdasági szempontból a háztartás aligha bontható részekre. Azt, hogy a háztartás egyes tagjai közül kinek mennyi a jövedelme, általában még meg lehetne mondani. A fogyasztást azonban már nehéz személyekre bontani, s még nehezebb volna a részekre bontás a háztartás vagyonának a tekintetében.
Az SNA által adott háztartás definíció meglehetősen rugalmas, elismerve ezáltal, hogy a statisztikának ezen a téren különböző nemzeti sajátosságokat is tekintetbe kell venni (kulturális, vallási, klimatikus stb. tényezőket). E meghatározás szerint a háztartás az együtt élő személyek kisebb csoportja, akik együttesen használják fel jövedelmüket vagy annak egy részét, együttesen birtokolják vagyonukat vagy annak egy részét, s fogyasztásuk egy része (főleg a lakás és az élelem) is közös.
E meghatározáshoz néhány kiegészítő megjegyzést kell tenni. A háztartási alkalmazot- tak, még ha munkaadójuk lakásában is élnek, nem tartoznak munkaadójuk háztartásához, hanem külön háztartást alkotnak. A tartósan intézményekben lakó személyek (például kolos- torokban lakó szerzetesek, hosszú időtartamot kórházban töltő betegek, hosszabb időtar- tamra elítélt rabok) úgynevezett intézményi háztartásokat alkotnak, például egy fogház huzamosabb időtartamra elitélt összes rabja egy intézményi háztartást alkot. Ebből az is következik, hogy az ideiglenesen intézményekben tartózkodó személyek (például rövid idő—
tartamra elítéltek) ahhoz a háztartáshoz tartoznak, amelyből az intézménybe kerültek.
A magyar statisztika továbbfejlesztése szempontjából külön említést érdemel, hogy a háztartásokban folyó termelőtevékenység is a háztartásnak mint intézményi egységnek a keretébe tartozik. Például egy önállóan gazdálkodó mezőgazdasági termelő vagy egy kis- kereskedő háztartásába nemcsak a fogyasztással kapcsolatos tranzakciók (például ruházati cikkek vásárlása), hanem a termeléssel kapcsolatos tranzakciók (például vetőmag vásárlása, alkalmazottak bérének kifizetése) is beletartoznak. A háztartások tehát nemcsak fogyasztási egységek az SNA-ban, hanem termelőegységek is, s olyan mutatószámok is vonatkoznak rájuk, mint termelőfelhasználás, értékesítés, készletváltozások. Mindezt azzal indokolja az SNA, hogy mind a jövedelem, mind a vagyon szempontjából a háztartások egységes egészet alkotnak, ahol nem választható külön a fogyasztóegység és a termelőegység megfelelő része.
Más szavakkal: a háztartás mint fogyasztóegység és a háztartás mint termelőegység nem rendelkeznek az intézményi egységek fentiekben vázolt kritériumaival.
Más kérdés az, hogy a termelési statisztikában, amely establishment típusú egységeket alkalmaz, ténylegesen szétválasztásra kerülnek a háztartások termelő és fogyasztó jellegű tevékenységei. Ez azonban csak a termeléssel összefüggő adatokra vonatkozik (értékesítés, termelő felhasználás stb.), a jövedelmekkel és vagyonnal kapcsolatos adatokra nem.
A magyar statisztika annyiban járt az SNA—tól eltérő utakon, amennyiben a fogyasztó háztartás és a háztartási üzem szétválasztását nemcsak a termeléssel, hanem a jövedelmekkel kapcsolatos adatokra is megpróbálta érvényesiteni. E területen tehát az SNA átvétele nem nehezitést, hanem könnyítést jelentene a magyar statisztika számára, mivel egy amúgy is kétes értékű becsléstől szabadítaná meg.
A korporációk
Szabadjon egy terminológiai kitérővel kezdeni. Az SNA új változata az intézményi egységek egyik csoportjára a corporations kifejezést alkalmazza. Mi legyen ennek magyar megfelelője? A magyar statisztikai gyakorlatban pontosan ilyen fogalom eddig még nem szere- pelt, így a megfelelő kifejezés megválasztása nem egyszerű feladat.
8
DR. DRECHSLER LÁSZLÓ Az egyik kézenfekvőnek látszó lehetőség a vállalat kifejezés volna. A vállalat azonban nemcsak statisztikai, hanem közgazdasági és jogi fogalom is, például törvény is szabályozhat- hatja, mit kell a jogban vállalaton érteni. Egyelőre még nem látható világosan,hogy a magyar jogszabályozásban alkalmazandó vállalat fogalma mennyiben tér el az SNA ,,corporation"
fogalmától. A vállalat szónak egyébként van az angolban egy szó szerinti megfelelője is, az ,,enterprise", amit használ is az SNA, de eltérő értelemben a corporationtól. Ez is okozhat bizonyos zavarokat. A társaság kifejezés volna egy másik lehetséges megoldás : ittsem látható azonban egyelőre világosan, nem kerülne-e a számlarendszerben kívánatosnak tartott meg- határozás valamilyen konfliktusba a magyar jogi szabályozásban használt definícióval.
Emellett a társaság szó szerinti angolra fordítása (society) is zavarokat okozhat. Viszonylag legjobb megoldásként —- legalábbis egyelőre s e tanulmány céljait szolgálva — a korporáció kifejezést találom. Ez a kifejezés valószinűleg semmiféle konüiktusba sem kerül a jogi sza- bályozással, s angolra is egyértelműen fordítható. Igaz, nem megszokott, s nem is nagyon magyaros (de talán mégem magyartalanabb, mint a szoftver vagy a lízing, amelyek hazai terminológiánkban való meghonosodása ma már aligha kétséges).
Az SNA
tartalmaz egy tömör meghatározást, amely szerint a korporáció olyan jogi személy, amely termékek vagy szolgáltatások nyereséges termelésére létesült, s amelyet együttesen birtokolnak résztulajdonosai, akiknek joguk van a vállalkozás igazgatóit kine- vezni. A hangsúly azonban nem ezen a rövid meghatározáson van, már csak azért sem, mert a jogi szabályozások országonként eltérők; sokkal inkább a korporációk gazdasági ismérvein, amelyeket az SNA szövege elég részletesen taglal.
A korporációk törvényesen szabályozott keretek között létesülnek, s legfőbb jellemző- jük, hogy jogilag is, gazdaságilag is elkülönülnek tulajdonosaiktól. Míg egy nem korporáció—
nak minősülő kisiparosnál vagy kiskereskedőnél az üzem vagy üzlet nem különül el a ház- tartástól, s a tulajdonos magánvagyonával is felelős az üzem kötelezettségeíért (például csőd esetén a kisiparos, kiskereskedő magánvagyonát is elárverezhetik), addig egy korpo—
rációnak minősülő részvénytársaságnál a tulajdonosok csak bevitt részvénytőkéjük erejéig felelősek a vállalkozásért, s magánvagyonuk csőd esetén sincs veszélyeztetve.
Egy másik fontos jellemzője a korporációknak, hogy nyereségük eltulajdonítható más intézményi egységek által, például egy részvénytársaság nyeresége átáramolhat a tulajdonos háztartások vagyonába osztalék formájában. Ez különbözteti meg a korporációt anem profit intézményektől, amelyeknek esetleges nyeresége nem tulajdonítható el más intézményi egy- ségek által. Az SNA konvenciói szerint a korporációnak nincs végső fogyasztása, minden felhasználása a termékek és szolgáltatások termelése érdekében hozott ráfordításként számolandó el.
A statisztikának minden korporációt be kell sorolnia majd valamilyen intézményi szektorba és alszektorba (például a magán korporációk vagy az állami korporációk alszek- toraiba), s ehhez el kell dönteni a korporáció szektor, alszektor szerinti hovatartozását.
Első megközelítésként erre az SNA a tulajdont mint ismérvet javasolja alkalmazni. Egy olyan részvénytársaság például, amelynek részvényei többségét (több mint 50 százalékát) magán hazai intézményi egységek birtokolják, a magán korporációkalszektorába sorolandó.
Nem feltétlenül azért, mert az SNA a tulajdonosi hovatartozást tartaná legfontosabbnak, hanem elsősorban azért, mert általában a tulajdonviszonyok döntik el, kik vezetik az adott korporációt, kik határozzák meg üzleti politikáját.
Előfordulhat, hogy a tulajdon és a vezetés szektor szerinti hovatartozás szempontjából elválik egymástól. Például hiába birtokolják magánintézményi egységek a részvények több mint 50 százalékát, ezeknek a részvényeseknek egy része passzív, nem akar beleszólni a korporáció vezetésébe, a közgyűléseken nem vesz részt, s így a korporáció vezetése, például az igazgatók kinevezése egy tulajdonosi kisebbség kezében van, amely történetesen nem ehhez, hanem egy másik szektorhoz (állam vagy külföld) tartozik. Ilyen esetekre az SNA a
vezetés, irányítás dominanciáját fogadja el a tulajdonosi többség elvével szemben, s az adott példában az illető korporációt nem a magán hazai korporációk, hanem az állami korporációk vagy a külföldi korporációk alszektorába javasolja besorolni.
A korporációk között is létesülhetnek különféle intézményi kapcsolatok, s ezekre az SNA külön ajánlásokat dolgozott ki.
Alárendelt korporácío' (subsidiary corporation) helyzetben van az a korporáció, amely- nek a vezetése vagy a részvények többségének birtoklása által, vagy valamilyen más módon egy másik korporáció ellenőrzése alá kerül. Az alárendelt korporáció szektorbeli hovatar—
tozását, a már ismertetett elveket alkalmazva, a fölérendelt korporáció szektorbeli hova- tartozása határozza meg. Az alárendeltség—fölérende]tség viszony hosszabb láncokat is alkothat, például B korporáció A korporációnak van alárendelve, C korporáció pedig B korporációnak. A kapcsolatok ilyen esetekben tranzitívak, tehát példánkban C korporáció szektorbeli hovatartozását is A korporáció szektorbeli hovatartozása határozza meg.
Társult korporácio' (associate corporation) esetében is hatást gyakorol az egyik korporá—
ció a másikra, ez a hatás azonban gyengébb, mint a fölérendeltség—alárendeltség esetében (például A korporáció csak 40 százalékát birtokolja B korporáeió részvényeinek, s más esz- köze nincs arra, hogy az effektív vezetést megszerezze). Társult korporációk esetén az egyik korporáció szektorbeli hovatartozása nem határozza meg a másik korporáció szektorbeli hovatartozását.
Holding korporácio' arra a speciális esetre vonatkozik, amikor egy korporáció tevékeny- sége csak abban merül ki, hogy más (alárendelt) korporációk tevékenységét ellenőrizze és irányítsa. A holding korporáció abba az intézményi szektorba sorolandó, amelyhez az általa ellenőrzött korporációk többsége tartozik.
Mindhárom korporációtípus önálló intézményi egységként kezelendő. Nem ez a helyzet azonban a kisegítő korpora'cíó (ancillary corporation) esetében. Kisegítő korporációnak tekintendő az az egyébként a korporációk minden jegyével rendelkező egység, amely teljes egészében alárendeltségi viszonyban van egy vagy több más korporációval szemben, s amely termékeit vagy szolgáltatásait teljes egészében csak a vele fölérendeltségi viszonyban levő korporációknak adja el. Például kisegítő korporáció egy olyan önálló vállalat formájában működő szállítórészleg, amely egy gépgyárral van teljes alárendeltségi viszonyban, s amely csak ennek a gépgyárnak a termékeit szállítja. A kisegítő korporációk sokszor mesterséges képződmények: például lehet, hogy a gépgyár szállító részlegét csak azért önállósították, mert ily módon csökkennek az adóterhek. Az SNA a kisegítő korporációkat nem tekinti külön intézményi egységeknek, hanem a kiszolgált korporáció részének. Ilyen esetekben ugyanis a kisegítő korporációk anyakorporációkkal szembeni tranzakciói üktív értékekkel jelenhetnek meg, hiszen akármekkora összeget is fizet az egyik korporáció a másiknak, mindez úgy is felfogható, hogy ugyanazon tulajdonos egyik zsebéből a másikba rakta át a pénzét.
A korporáció leggyakrabban előforduló példája az SNA szövegében a részvénytársaság.
Más társasági formák is alkothatnak azonban korporációt, például korlátolt felelősségű társaságok, szövetkezetek. Az sem feltétlenül szükséges, hogy a korporációnak több tulaj- donosa legyen, lehetnek egyetlen személy birtokában levő korporációk is. A lényeg az, hogy a korporáció mint üzem jogilag is, gazdaságilag is elkülönül jön a tulajdonosától mint olyan—
tól, 5 önálló szereplőként jelenhessen meg az üzleti életben.
Bár általánosságban igaz, hogy a korporációk nagyobb, a nem korporatív termelők pedig kisebb egységek, ez nem mindig van így. Lehetnek egészen apró korporációk is, s előfordulnak nem korporatív formában működő mamutegységek is. Ez utóbbira a Német Szövetségi Köztársaságban működő Krupp Művek a legplasztikusabb példa, amely egyike az ország legnagyobb vállalatainak, de nem korporatív formában működik, mert a háztartás (a Krupp család) vagyona és az üzemi vagyon nem különül el egymástól.
l 0 DR. DRECHSLER LÁSZLÓ Ha az SNA mereven ragaszkodna általános elveihez, akkor a Krupp Műveket a ház- tartások szektorához sorolná ugyanúgy, mint egy parasztgazdaságot. Éppen ezt elkerülendő, az SNA bevezette az úgynevezett kvázi korporácíák fogalmát is. Ebbe a kategóriába a követ- kező fajta egységek tartoznak:
— magántulajdonban levő nem korporatív formában működő egységek, amelyek méreteik, gazdasági magatartásuk tekintetében a korporációkra hasonlítanak;
—- az ország területén huzamosabb ideig működő külföldi intézményi egységek tulajdonába tartozó részlegek (üzemek, irodák stb.);
— a kormányzat nem korporatív formában működő árutermelő egységei (például lőszer- gyárak).
Az SNA azt javasolja, hogy amennyiben a kvázi korporációknak teljes könyvelési kimutatása van (beleértve a vagyonmérlegeket is), akkor ezeket külön intézményi egységek- ként célszerű kezelni. Ez az általános elvektől való praktikus eltérés egyrészt a számlarend- szer homogenitását növeli (lásd például a már említett Krupp Művek példáját), másrészt egyszerűbbé teszi a hazai gazdaságnak a külfölditől való elhatárolását.
A nem profit intézmények
A nem profit intézmények (non-profit institutions), hasonlóan a korporációkhoz, szintén jogilag és gazdaságilag elkülönült egységek, amelyek termékek vagy szolgáltatások terme—
lésére létesültek. Eltérően azonban a korporációktól, tevékenységük fő célja nem profit—
szerzés, s ha történetesen keletkezik is protitjuk, ezeket más intézményi egységek (például a nem profit intézmények tulajdonosai) nem sajátítják ki.
Alegtöbb országban a nem profit intézmény nemcsak statisztikai, hanem jogi foga- lom is; ugyanis akármilyen tulajdonban vannak is ezek az intézmények, az állam köz- vetlenül vagy közvetve (például adómentességgel vagy adókedvezménnyel) támogatja eze- ket, s ahhoz, hogy meg lehessen határozni, kik részesülhetnek ebben a támogatásban, vala—
miféle jogi szabályozás kell.
Nem profit intézmények nagyon sokféle célra alakulhatnak. Például azért, hogy valami—
féle szolgáltatást nyújtsanak tagjaiknak (például egy sportklub, szakszervezet, egyház vagy vállalkozói szövetség), jótékonysági tevékenységet gyakoroljanak nem tagok részére (pél- dául egy kórház, menhely, vöröskereszt szervezet) stb. Nem az a nem profit intézmények legfontosabb jellemzője, hogy tevékenységük nyomán nem keletkezik valamilyen protit, hanem az, hogy ha van is ilyen profit, ezt ne lehessen felosztani tagjai, tulajdonosai között.
A nem profit intézménynek tehát nem lehetnek résztulajdonosai, legalábbis olyan értelemben, mint ahogyan azok a korporációk esetében léteznek. A nem profit intézmények általában jogilag is elkülönült önálló szervezetek könyvelési kimutatásokkal, vagyonmérlegekkel; itt is lehetnek azonban kivételek, például a fejlődő országokban elég gyakori faluközösségek, mint amilyen egy iskolai felépítésére létesült önkéntes brigád.
A nem profit intézmények lehetnek árutermelők vagy nem árutermelők, attól függően, hogy termékeiket, szolgáltatásaikat a piaci árhoz közelítő értéken vagy annál lényegesen olcsóbban, esetleg teljesen ingyen juttatják el felhasználóikhoz. Az árutermelő, nem áruter—
melő megkülönböztetésre azért van szükség, mert ez határozza meg, hogy a nem profit intézmények termelését árbevételük alapján vagy költségeik alapján határozzák meg. Egye—
lőre még nincs kidolgozva, milyen alapon lehet az árutermelő és nem árutermelő intézmé—
nyek közötti határvonalat meghúzni, legvalószínűbb, hogy a piaci ár 50 százaléka körül lesz a választóvonal. A vállalatokat szolgáló nem proüt intézmények (például szakmai kamarák) még abban az esetben is árutermelőknek minősülnek, ha látszólag ingyen nyújtják szolgál- tatásaikat; itt ugyanis a tagdíjakat is úgy kell kezelni, mintha azok a szolgáltatások nyúj—
tásáért fizetett díjak volnának.
Az intézményi szektorokba való besorolás szempontjából a nem profit intézmények három csoportját kell elkülöníteni egymástól:
— a háztartásokat szolgáló nem profit intézmények; ide tartoznak a különböző jóléti intézmé- nyek (nem profit alapon működő kórházak, iskolák, szociális otthonok stb.), pártok, szakszerve—
zetek, alapítványok, egyházak, sportegyesületek, jótékonysági szervezetek stb. (ezek a nem proüt intézmények a háztartásokkal vannak összevonva az intézményi szektorok szerinti csoportosítás első szintjén) ;
— a vállalatokat szolgáló nem profit intézmények; ide tartoznak a vállalkozói szakmai szö- vetségek, különböző kamarák és más hasonló szervezetek (ezek a nem profit intézmények a kor—
porációkkal kerülnek egy intézményi szektorba a csoportosítás első szintjén);
— a kormányzat által ellenőrzött és finanszírozott nem profit intézmények; ide tartoznak kü- lönböző nem profit alapon működő állami kutatóintézetek, környezetvédelmi szervezetek és más hasonló intézmények, amennyiben elkülönült jogi személyként működnek (ezek a nem proüt intézmények a kormányzattal kerülnek egy intézményi szektorba).
A kormányzat intézményi egységeí
Bár a kormányzati tevékenységek tartalma és formája tekintetében jelentős különbségek fordulnak elő az egyes országok között, az minden kormányzatnak közös vonása, hogy különleges törvényhozási, bíráskodási és végrehajtási hatalommal rendelkezik más intéz- ményi egységek fölött. Mindez indokolja, hogy a kormányzatot az SNA külön intézményi szektorként kezelje, és hogy a kormányzaton belül intézményi egységeket különböztessen meg.
A kormányzatnak különböző szervei müködnek: minisztériumok, főhatóságok stb.
Ezek a hivatalok rendelkeznek ugyan bizonyos autonómiával, ez azonban túlságosan korlá—
tozott ahhoz,hogy önálló intézményi egységekként lehetne kezelni őket. Egy minisztériumnak például lehet ugyan valamiféle önálló költséggazdálkodása, ez azonban mindenképpen alá- rendeltségi viszonyban van az állami költségvetéssel. Vagy más szavakkal: arról, hogy egy bizonyos időszakban mennyit költhet egy adott minisztérium, nem a miniszter, hanem a kormány dönt. Az SNA ezért nem tekinti a kormányzat egyes szerveit önálló intézményi egységeknek.
A kormányzatnak azonban különböző szintjei is vannak, amelyek az autonómia sokkal nagyobb fokával rendelkeznek, s e tekintetben az SNA már célszerűnek tartja intézményi egységek megkülönböztetését.
Az SNA javasolja külön intézményi egységként kezelni
— a központi kormányzatot (central government),
— az állami kormányzatot (state government).
Javasolja továbbá az SNA a társadalombiztosítási alapok (social security funds) külön intézményi szektorként való kezelését is. Ezek az alapok számos országban eléggé elkülönül- nek a költségvetés egyéb részeitől, s önálló gazdálkodásuk (bevételeik, kiadásaik, vagyonuk) alakult ki. Elismeri azonban az SNA, hogy egyes országokban annyira összefonódhat a társadalombiztosítás az állami költségvetés egyéb részeivel, hogy kérdésessé válik, mennyire van igazi összefüggés a társadalombiztosítás bevételei és kiadásai között, s itt felmerülhet, van—e egyáltalán indokoltsága a társadalombiztosítási alapok külön intézményi egységként való kezelésének.
Az állami tulajdonban levő egységek árujellegű termelést is folytathatnak, s itt felmerül, hogyan vonjuk meg a határvonalat a kormányzat és a korporációk között. Ezzel kapcsolat- ban megkülönböztetendők egymástól:
_ — állami korporácíók, amelyek a korporációk minden tulajdonságával rendelkeznek (van tel- jes könyvvitelük, mérlegük), a magán korporációktól csak az különbözteti meg őket, hogy egé—
1 2 DR. DRECHSLER LÁSZLÓ
szében vagy túlnyomó részben állami tulajdonban vannak (az állami korporációkat a korporációk intézményi szektorába s nem a kormányzat szektorába kell sorolni);
— állami kvázi korpara'cz'ók, amelyek nem rendelkeznek ugyan a korporációk minden tulaj—
donságával, de rendelkeznek önálló könyveléssel és mérleggel, ami lehetővé teszi, hogy úgy kezel- jék őket, mintha korporációk volnának; egyes országokban például állami kvázi korporáció a posta (az állami kvázi korporációknak is a korporációk szektorában van a helye és nem a kor—
mányzat szektorában);
— állami nem korporatív árutermelő vállalatok, amely szervezeteket elsősorban az különböz- teti meg az állami kvázi korporációktól, hogy nincs teljes könyvelésük, mérlegük,"s így nem válik lehetővé, hogy kvázi korporációként kezeljék őket (ezek a szervezetek a kormányzat intéz-
ményi szektorában maradnak); *
—— kormányzati (nem árutermelő) egységek árutermelése: a Központi Statisztikai Hivatal például tipikus nem árutermelő kormányzati egység, de lehet bizonyos árutermelése, például kiad- ványainak egy részét pénzért árusítja (ezek az egységek — az SNA általános elveivel összhangban — teljes gazdálkodásukkal a kormányzat intézményi szektorában maradnak).
Az S NA intézményi szektoroí
Az intézményi szektorok az intézményi egységek aggregálása útján jönnek létre. Ez az aggregálás azonban csak részben követi az intézményi egységek (fentiekben bemutatott) megkülönböztetésének a logikáját, ugyanis az intézményi szektorok már elemei a statisztika késztermékeinek, s így ezeknek a statisztikai elemzés követelményeit is figyelembe kell venniök. Nem volna célszerű például az ország összes nem profit intézményét egyetlen intézményi szektorba tömöríteni, minthogy ezeknek a szervezeteknek a funkciói meglehe- tősen különbözők a gazdálkodás főbb céljai, mozzanatai szempontjából.
Legmagasabb szinten az SNA négy intézményi szektort különböztet meg. Ezek
— a nem pénzügyi korporációk,
—— a pénzügyi korporációk,
— a kormányzat,
— a háztartások
szektora.
Az intézményi egységek és az intézményi szektorok összefüggései
Intézményi szektorok
Intézményi egységek Nem pénzügyi [ Pénzügyi !
Kormányzat ] Háztartások
korporációk [ §
!
Korporációk és kvázi Nem pénzügyi ; Pénzügyi !
korporációk ... korporációk . korporációk
Nem profit intézmé- Nem pénzügyi Pénzügyi piaci Kormány által ; Háztartásokat nyek ... piaci NPI-k NPl-k ellenőrzött ' szolgáló
NPI-k NPI—k
Kormányzatiegységek . Kormányzati
[ egységek
Háztartások ... Háztartások
A nem pénzügyi és a pénzügyi korporációk külön szektorban való szerepeltetését rész—
ben az indokolja, hogy a korporációknak van az ország gazdasági fejlődése szempontjából elsődleges jelentősége, de különösen az, hogy a pénzügyi és a nem pénzügyi tevékenységeknek jelentősen eltérő szerepe van a gazdálkodásban, s ez már az elsődleges megkülönböztetés szintjén is külön kategóriába sorolást kiván. A pénzügyi szektorba a magyar szóhasználat szerinti bankok, biztosítóintézetek és nyugdíjalapok tartoznak. Már itt megjegyzendő azon-
ban, hogy az SNA kerüli a bankok kifejezést, mert ennek a szónak a különböző országok—
ban más-más értelmezése van, s mint majd látni fogjuk, más terminológiát alkalmazva hatá- rolja körül a pénzügyi korporációk szektorát. A nem pénzügyi korporációk szektora minden más tevékenységet folytató korporációt felölel.
A két korporációs szektorhoz nemcsak a korporációk tartoznak, hanem a vállalatokat szolgáló nem profit intézmények (non-profit institution —- NPI) is. Hasonlóképpen a kormány- zat szektorához tartoznak a kormányzat által ellenőrzött és finanszírozott nem profit intéz—
mények, a háztartások szektorához sorolandók pedig a háztartásokat szolgáló nem profit intézmények. Az intézményi egységek és intézményi szektorok közötti összefüggéseket az előbbi tábla szemlélteti.
Az intézményi szektorok további bontása
Az SNA a bemutatott négy (fő) intézményi szektor mindegyikét alszektorokra bontja.
Ezt a további bontást azonban inkább illusztratívnak, mint kötelező ajánlásnak tartja, elismerve, hogy az egyes országok körülményei, elemzési szükségletei eltérő alszektorokra való bontást tesznek kívánatossá. A továbbiakban a javasolt alszektoroknak a tartalmát csak főbb vonásaiban mutatjuk be anélkül, hogy részletes magyarázatokba bocsátkoznánk.
A nem pénzügyi korparácio'k szektora az ajánlás szerint három alszektorra bontandó:
az állami, a magán és a külföldi ellenőrzésű, tulajdonú nem pénzügyi korporációkra. Ennek a bontásnak a fő kritériuma — mint már utaltunk rá korábban — nem feltétlenül a tulajdo- nosi többség, hanem a tényleges vezetés (például igazgatók kinevezésének) képessége.
A pénzügyi korporácío'k szektora alszektorokra való bontására az SNA kétféle javas- latot is bemutat. Az egyik ugyanolyan tulajdonviszonyok alapján való bontás, mint a nem pénzügyi korporációk esetében, a másik a pénzügyi korporációkat és ugyanebbe az intéz- ményi szektorba tartozó nem profit intézményeket funkcióik alapján különbözteti meg a következőképpen:
] . Központi bank (jegybank).
2. Egyéb betéti korporációk, ezen belül 2.1. Pénzbetéti korporációk.
2.2. Egyéb.
3. Egyéb pénzügyi közvetítők, kivéve a biztosító korporációkat és nyugdíjalapokat.
4. Kisegítő pénzügyi tevékenységeket végzők.
5. Biztosító korporációk és nyugdíjintézetek.
Megjegyzendő, hogy a pénzügyi korporációk szektora nem Öleli fel a gazdaságban le- zajló összes pénzügyi tevékenységet. Nem pénzügyi korporációk, például ipari vagy keres- kedelmi vállalatok is folytathatnak ugyanis jelentős hitelnyújtási, sőt hitelközvetítési tevé—
kenységet, például saját termékeik értékesítéséhez hitelt nyújtanak, ehhez más forrásokból hitelt vesznek igénybe. Ezek a tevékenységek azonban nem öltenek testet külön intézményi egységekben, s ezért a nem pénzügyi korporációk szektorában maradnak. Hasonlóképpen a lakosság által végzett pénzügyi tevékenységek (nem korporatív formát öltő pénzügyi kis- üzemek) ís kívül maradnak a pénzügyi korporációk szektorán, mivel ezek a háztartások intézményi szektorába tartoznak.
A kormányzat alszektorokra bontásáról már egy más vonatkozásban volt szó, amikor bemutattuk a központi, állami és helyi kormányzatok megkülönböztetését. A társadalom—
bíztosítási alapok kezelésére az SNA két változatot is bemutat: vagy a kormányzat negyedik alszektoraként, vagy az előző három alszektor egy további bontásaként (központi kormány—
zat társadalombiztosítási alapjai stb.) különítendő el.
A háztartások szektorában az egyik legfontosabb bontás a szűkebb értelemben vett háztartások és a háztartásokat szolgáló nem profit intézmények különválasztása. Az SNA
14 DR. Dnecnsuan LÁSZLÓ
által javasolt további bontások már csak a szűkebb értelemben vett háztartásokra vonat—
koznak. Ezek egy része a háztartásfő (aki a javaslat szerint a háztartás legnagyobb jövede- lemmel rendelkező tagja) hovatartozása alapján sorolja be a háztartásokat úgynevezett társadalmi-gazdasági csoportokba, például bérből és fizetésből élőket, foglalkoztatottak nélküli önállókat, nyugdíjasokat stb. különböztetve meg egymástól; más részük a háztar- tások lakhelyét (főváros, város, falu), a háztartások teljes jövedelmét vagy más hasonló ismérvet alkalmaz az alszektorokra való bontásra.
A külföld mínt intézményi szektor
Bár ezt nem mondtuk ki nyíltan, a leírtakból egyértelműen következik, hogy mindaz, amit az intézményi egységekről irtunk, egy-egy ország szempontjából a hazai (az SNA szóhasználata szerint a rezidens) intézményi egységekre vonatkozik. A rezidens intézményi egységeknek külföldi egységekkel is lehetnek tranzakciói, s minthogy az SNA számlarend- szerében minden tranzakciót mindkét oldalon elszámolnak, a külföld is úgy jelenik meg, mintha egy intézményi szektor volna. Például a jövedelem ,,számlák" sorában a nem pénzügyi korporációk, pénzügyi korporációk, kormányzat és háztartások számlái után ott találjuk a külföld jövedelemszámláját is.
Ha formailag intézményi szektornak is látszik a külföld (rest of the world), valójában csak egy kiegészítő szerepet játszó nagyon sajátos csoport. Magában foglal mindent, ami a rezidens intézményi egységeken kívül van, de csak abban a mértékben, amennyiben azok a rezidens gazdasági egységekkel kapcsolatban állnak. A szakirodalomban azonban elég gyakran szektornak nevezik a külföldet is.
A legfontosabb metodikai kérdés itt a rezidens gazdasági egységek és a külföld egy- mástól való elhatárolása. Az SNA ennek az elhatárolásnak a középpontjába a gazdasági érdek centrumának (centre of economic interest) elvét állitja.
Első lépésként rezidens egységeknek számítanak az ország területén belül működő egységek. Az ország területe itt nem földrajzi, hanem diplomáciai értelemben veendő, pél- dául a Budapesten működő francia nagykövetség francia rezidens gazdasági egység, a Párizs- ban működő magyar nagykövetség magyar rezidens gazdasági egység. Az ország földrajzi területén működő nemzetközi szervezetek sem tartoznak az adott ország rezidens egy- ségei közé.
A hazai gazdasági egységek ideiglenesen külföldön működő részlegei annak függvényé- ben számítanak rezidensnek, hogy hol van gazdasági érdekük centruma. Ha a külföldi tar- tózkodás rövid lejáratú (vagy legalábbis rövid lejáratúnak igérkezik), ezt az SNA úgy értel—
mezi, hogy gazdasági érdekük centruma az ,,anyaországban" maradt, s ezért azon ország rezidensének számítanak, ahonnan jöttek, s nem pedig ahol tartózkodnak. Hosszabb lejáratú külföldi tartózkodás esetén azonban a gazdasági érdek centruma is átkerül a tartózkodási hely szerinti országba.
A rövid lejáratú és a hosszú lejáratú külföldi tartózkodás közötti határvonal általában az egy év, de ezt az SNA nem alkalmazza mereven, például a külföldön többéves tanul- mányokat folytató diákokat annak az országnak a rezidensének tekinti, ahonnan jöttek, mivel úgy értelmezi, hogy a többéves külföldi tartózkodás ellenére is az ,,anyaországban"
maradt a gazdasági érdek centruma.
Ha egy hazai vállalat egy külföldi részleget hoz létre, amely előreláthatóan egy évnél hosszabb ideig fog működni, ezt az SNA azon ország rezidensének (kvázi korporációjának) tekinti, amelynek területén a működés várható. Az ilyen esetekre az SNA is (az IMF Balance of Payments Manual szerinti terminológiát átvéve) a közvetlen külföldi beruházás (direct foreign investment) kifejezést alkalmazza.
Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a nem profit intézmény éppúgy sajátos egysége az SNA—nak, mint a háztartás, a korporációk stb. Mindezek együttesen ún. intézményi egy- ségek, és az SNA tipikus alapfogalmát képezik, láthatóan több tekintetben különbözve az eddig használt statisztikai egységektől. A cikkben ezen intézmények rendszerét és jelleg- zetességeiket kívántam megvilágítani.
TÁRGYSZÓ: Népgazdasági mérleg. Nemzetközi szervezet.
PESIOME
I/Incrnrynnonanbnaa enmmna maaa-cx mama ocaonamvr norm—mem Cucremr Harmo- nanmmx c'reron, icoropasr B nane ornomermit ormuae'rcsr or c'ra'mcm'lecrcux eMIHPlII, npnmenma- nmxcsr no cnx nop a Hamett nparcrmce.
Homanmee xoaaücrno B Kaaecrae nncrurynnonanbnoü Omnia! o-er'raercx or npmwemren- meroca rrpemre nonama nomamnero xosxitcrna B rom, nro ono oxaarbmae-r rame n xoaaücrnen- nyro [leXTeJIBHOCTb nomamnrrx xoaaücrn, ro ecrb n Haxozmmueca a ax coőc-raennocm ne Kopnopa- 1113an6 rrpczmpnarmr. Xora npmenenne IIOHHTKH mMarnnero xoasritcraa KaK mero no-rpeőnrenb- cxoü emmmrbr BO morax acnercrax Kame'rcx őonee none3nsnvr, no Mepe pocra aanpocoa B (banan- coaoü cramcrmce, ero n n Benrepcrcoü npaxrmce ne mexer- ősmt perneno. nem a rom, lnro B cny'rae pana Tpancarcmm (rHaBHbIM oőpa30M rex, rcoropme omocarcx :( mynrecray n noxonaM) Her nymoü ocnoam mm paarpanuuennx norpeőnrenacxoü ein—mmm n xoaaücraa.
He paöorarorrme Ha npnősrm, aaaenemm mace marorcn cneumbummn enmrmraMH Cuc—re—
MH nauuonanbrmx caeroe. Tarcne aaaezrenna nonemo cymecrnoaamr a B nameü rrpenmecrnyromeü nparc-rmce, rro MbI ne C'tpeMlIJIHCL ;: nx oőocoönenmo n ocoőoü rpaxromce. Kopnopamm Kar KHCTH—
rytmonansnbre emnnbr őmrarm :( npexcnemy uormrmo npemrpmrna, HO ne normocrmo connanaror c anM. Focynapcrnennax amancrpatma xarc nncrnrynnorranbnan emmuna Tome ormaaercx or npmwensranmcxx pannme ananormnmx era—mlm.
SUMMARY
The institutional unit is one of the basic elements of the SNA. According to the concept of it there are deünite differences between the SN A and the MPS. Four basic categories of the institutional units have to be distinguished.
Households as a unit has been used also in the MPS, but the problem with households as they have been used here was the unrealistic split between the household as a producing unit and as a consumption unit. In the SNA every household is treated as one institutional unit covering all transactions whether connected with production or not.
The non profit institutions is the other special type of units in the SNA. These institutions ,,existed" earlier, as well, but there was no need in the MPS to treat them separately, in a spe- cial way. Corporations as institutional units are similar to the concept of enterprises, although they are not entirely egnal with each other. Government as institutional unit differs, as well, from the similar type units applied in the MPS.
