A sarkalatos erények szerepéről a nevelésben

A sarkalatos er nyek s ere r l a nevel sben

Toronyai Gábor

Ha a nevelésben a a célunk, hogy a gyerekek és a atalok érett s emélyiség feln tt emberekké váljanak, akkor e t a t rekvés nket emellett érvelek ebben a rásban általánosságban véve a mértékletesség, a okosság, a bátorság és a iga ságosság a mi nyugati gondolkodást rténeti hagyományunk sarkalatos er nyei valamilyen elsaját tási folyamatának formájában bontako tathatjuk ki. Els lépésben arra t reks em, hogy megmutassam: amikor feln tt és érett s emélyiség emberr l bes él nk, akkor a erre vonatko intu ci ink tartal- mát három gyakorlati es mével feje hetj k ki határo ottabban. Arra s eretnék rávilág tani, hogy a feln tt és érett s emély kép etében s abads gra, s s er - ségre és moralit sra val t rekvés nk vágya és feladata rejlik. A gy s er ett belátásokra támas kodva térek ki a feln tt és érett s emélyiség kifejl désének két általános k ls illet leg bels jellembeli k vetelményére. A gondolat- menet második lépésében a sarkalatos erények sarkalatos jellegének r vid tis tá ása után sorra ves em a négy sarkalatos erényt. Mindegyik k esetében megmutatom, hogy elsaját tásuk miként seg ti el a s abadság, a és s er ség és a moralitás kibontako ását a élet nkben. A t a meggy dést s eretném er s teni a olvas ban, hogy e ek a es mék csak annyiban léte nek val ságo- san, amennyiben mértékletesek, okosak, bátrak, iga ságosak vagyunk és aka- runk lenni Még továbbmen en pedig ahho a belátásho s eretném megnyit- ni a utat, hogy csak a sarkalatos erények realitásának bá isán ép lhetnek fel megfelel en jellem nknek a ok a formái, amelyekben k vetlenebb l is teret nyerhet a mások s eretetére val képesség nk és t rekvés nk.

A feln tt s rett s em lyis g

s a ads a s s er s s a m ralit s es m i a feln tt s rett s em lyis r l alk t tt felf saink an¹

A feln tt ember a , aki náll életve etésre képes. A testi és lelki érettség, a jogi és társadalmi s empontb l vett nagykor ság, illetve bi onyos fok anya- gi f ggetlenség elérése kétségtelen l meghatáro feltételei és k ls k r lmé- nyei a náll életve etésnek. A onban, bármennyire fontosak is e ténye k, a feln ttség lényege mégis inkább a s emély lelki alkatának, jellemének feln tt mivoltában ragadhat meg D nt en magának a s emélyiségnek a náll sá- gában áll. A feln ttség nem egys er en ps ichés fejlettség, hanem s ellemi jel- leg : olyan lelki alkat, amelyben tudatos s ándékaink és elhatáro ásaink meg- határo m don befolyásolják akarati t rekvéseinket, s t neink és vágyaink érvényes lését cselekvéseinkben. E ért a feln tt ember náll ságának d nt ténye je a , hogy egy bi onyos vágyának a nirány tásra val t rekvésé- nek általában véve els bbséget ad más vágyaival s emben. Ennek s kség- képpen egy tt kell járnia a más vágyai illetve félelmei f l tti kontrollal, a a bi onyos fok nuralomra val képességgel. Feln tt, náll a a s emély, aki képes nmaga irány tására, aki tehát saját belátáson alapul d ntéséb l és elha- táro ásáb l fakad an tud cselekedni és gy tudja ve etni a életét.

A feln tt s emélyiség d nt vonásának megragadásáb l a minden cselekvé- si s ituáci ban álland an jelen lév és e ért kiker lhetetlen problémákkal a eddigi kifejtésre utalva: a belátás ve et s erepének és vele a nuralomnak a bi tos tásával val s embené és és a gondolkodásunkban, jellem nkben, cselekvéseinkben és egés életve etés nkben t rtén lehet legjobb gyakorlati megoldásuk feladata ad dik. A gy kiraj ol d t rekvéseinket s r thetj k a s abads g és a s s er ség egymást k lcs n sen feltétele es méibe.

1 A továbbiakban mindvégig s eretnék egy k l nbségtételt érvényes teni e en es - mék fogalmai illetve k l nb felfog sai k tt. Fogalmaikon a emberi életben kiker lhetetlen l jelentke problémákb l ad d k l nb feladatokat értem, avagy más s avakkal kifeje ve a élet nkben játs ott s erep ket, illetve bet lt tt funk- ci jukat t reks em megragadni. K l nb felfogásaikon e el s emben e feladatok, s erepek vagy funkci k tartalmilag eltér elkép eléseire kulturálisan, t rténelmileg, társadalmilag, de akár egyénileg is k l nb értelme éseire és konkrét cselekvési normákban val kifeje déseire utalok. A fogalmakra koncentrálva reményeim s erint elker lhetj k a pus tán a k l nb felfogásaikb l ered problémákat és egyet-nem-ér- téseket, mik ben egys er bben és k vetlenebb l vehetj k tekintetbe a életben bet l- t tt funkci juk lényegi vonásait. A felfogásbeli k l nbségekt l t rtén elvonatko tatás ára a onban s kségképpen a kifejtés bi onyos fok formális-általános jellege.

Szabadság

A s abads g formális általánosságban vett fogalmát has nálva egybe tudjuk kapcsolni a s abadsággal kapcsolatos kép eteinkben rejl negat v” és po-

it v” vonásokat.² Negat v” s abadságon általában véve valamilyen korláto- ást l val f ggetlenséget ért nk. A korláto ás eredhet a termés etb l vagy a társadalomb l is. Ha más emberek vagy társadalmi inté mények a korláto ás forrásai, akkor céls er en kénys err l” bes élhet nk. Po it v” s abadságot emlegetve t bbnyire a rendelke és nkre áll alternat vák mo gásterére gondo- lunk. Olyan lehet ségekre, amelyek vagy a ért nyitottak s ámunkra, mert ma- gunkb l fakad an képesek vagyunk arra, hogy élj nk vagy ne élj nk vel k, vagy a ért, mert a k ls termés eti és társadalmi k r lmények a világban gy ad dnak, hogy megtehetj k e eket a dolgokat, vagy pedig e ért, mert kifeje et- ten társadalmi, illetve jogi s abályok teremtenek lehet séget arra, hogy megte- gy nk vagy ne tegy nk meg valamit. Ha még a t a problémát is bevonjuk a képbe, hogy kinek a s abadságár l is van s , akkor teljessé válik a kép. Ha a s abadságr l val mindennapi, k életi és jogi bes éd ellentmondásos sokféle- ségére gondolunk, akkor e ut bbi kérdés soks or korántsem triviális.

Öss efoglal an: a s abadság általános és s abatos formális fogalmát a alábbi sémával feje hetj k ki: ___ s abadon ___ t l/t l s abad ___ t tenni”³, ahol is a els res helyen mindig tis tá ni kell, hogy kinek (kiknek) a s abad- ságár l van s , a másodiknál, hogy milyen korláto ást l val s abadságár l bes él nk, a harmadiknál pedig, hogy milyen alternat vák állnak nyitva el tte.

ltalános formulánk s kebb értelemben erk lcsi-társadalmi-politikai jelleg sémává válik, ha kiegés tj k egy negyedik res hellyel, amelyben a korláto-

ás eredetét tekintve (mik ben egés ében eltekint nk a termés etb l ered korláto ásokt l) megadjuk a t, hogy a s ban forg korláto ást társadalmi ér- telemben kik gyakorolják, a a mely emberekb l vagy inté ményekb l fakad a kérdéses kénys er.⁴

A kés bbiekben a s abadság fogalmának mindhárom (mind a négy) s em- pontját felhas nálom annak megvilág tására, hogy a sarkalatos erények elsajá- t tásáb l kibontako s emélyiségfejl dési folyamatban a jabb és jabb, a termés et nkben, illetve a más emberekhe , a társadalomho f d kapcsola- tainkban rejl korláto ásokt l val f ggetlenedés nk és a s ámunkra gy létre- j v jabb és jabb képességek és megny l mo gásterek révén nmagunkr l

2 Joel Feinberget k vetem ebben: Feinberg, 1999, 15 36.

3 Feinberg, 1999, 24.

4 Lásd uo.

is más-más értelemben bes élhet nk s abadságunk (valamint és s er ség nk és moralitásunk) tekintetében.

s s er s

A feln tt s emélyiség fogalmában rejl és s er ség es méjének formális fo- galmát abb l kiindulva k rvonala hatjuk, amit minden emberrel kapcsolatban joggal j llehet nyilvánval an igen k l nb mértékben és tis tá ottsággal meglév nek feltétele het nk. Mindenkir l feltehetj k ugyanis, hogy van vala- miféle elkép elése arr l, hogyan is akar boldogulni a életben. Tehát hogy van valamilyen életterve, a a egy elkép elése arr l, hogy miben is állna s ámára a boldog, j élet és hogy miként érheti e t el. Erre támas kodva a s s er ség egy gyenge”, de éppen e ért kell en általános és formális fogalmáho jut- hatunk. s s er ségen a t a feladatot illetve a e en alapul megfontolást, akarati elhatáro ást és életve etést⁵ értj k, hogy boldogságvágyunkat és s e- r vággyá alak tsuk. Arr l van s , hogy a mindenkori élethely et nket el - s r is a boldogulási elkép elés nkre, életterv nkre vonatko felfogásunkb l és a erre val t rekvés nkb l kiindulva érts k meg. Majd pedig olyan meg- fontoláson alapul akarati elhatáro ásb l fakad cselekvésre jussunk, amely

mo g s tva a rendelke és nkre áll er forrásainkat”, a a k l nféle testi, lelki, intellektuális adottságainkat és anyagi, társadalmi, s ellemi-kulturális lehet ségeinket itt-és-most” (illetve egy lépéssoro aton keres t l) legjobb meggy dés nk s erint ténylegesen a leghatékonyabban seg ti el életcélunk megval s tását. s s er vagy okos ember tehát a , aki tudja j l átlátja, meg- fontolja, mintegy kis ám tja” , hogy a mindenkori itt-és-most s ituáci ban mi válik a javára mégpedig a életterve, tehát a eg s élete s empontjáb l.

A sarkalatos erények elsaját tási folyamatát gy t reks em majd bemutatni, hogy ennek során láthat vá váljon, e a gyakorlati értelemben vett és s er - ség vagy okosság miként bontako ik ki egyre tágasabb dimen i kban, és tes i átláthat vá a mindenkori s ituáci nk ss ef ggését saját élet nk egés ével, s e en t lmen en annak a k sségnek, társadalomnak és kult rának a jellegé- vel, amelyben benne él nk és vég l pedig általában véve a emberi mo gástér- rel, amelyben minden embernek élnie lehet és kell.

5 Lásd ehhe Aris totelés okosság” (phron s is ), megfontolás” és akarati elhatáro- ás” fogalmait a Nikomakhos i etika c m m vének III. és VI. k nyvében (Aris tote- l s , 1987, 55 72, 157 177), továbbá a és s er ség problémájának felfogását egy mél- tányosan iga ságos társadalmi alaps erke et elgondolására vonatko an John Rawls Az iga s goss g elm lete c m kors akalkot munkájában (Rawls, 1997, 30 37, 179 188).

ralit s

A s emélyiség feln tt mivoltát a s abadság és a és s er ség es méivel fe- je t k ki a el ekben, most érettségét igyeks em a moralit s es méjével megvilág tani. A moralitás es méjében rejl és mindannyiunkat hatatlanul a legs emélyesebben is érint feladatot talán akkor tudjuk a legegys er bben megk el teni, ha általában véve a m sokho ⁶ val legjobb vis onyulásunk problémájaként fogjuk fel. Tehát akkor, ha feln tt emberként saját boldogság- vágyunkat nem pus tán és s er vággyá, hanem egyben iga s gos és a m sok szeretetére képes vággyá és akarattá is t reks nk nmagunkban tenni.

A iga ságosságban lényegét tekintve a emberi egyenl s g es méje rejlik.

Ugyanis akkor vis onyulunk iga ságosan másokho , ha már minden konkrét találko ást, ss emérést és tk ést megel en olyan beáll tottsággal k e- led nk másokho , hogy nem f lényre de nem is alávet désre , hanem vala- miként egy egyenl ség megval s tására t reks nk Tehát minden ténylegesen fennáll testi, lelki, s ellemi, anyagi, hatalmi stb. k l nbséget annak a alapve- t egyenl ségnek a elismerésével k el t nk meg, amelyben mindenki mást is feln tt de legalábbis feln ttségre képes s emélynek tekint nk. Tehát eleve gy fordulunk mások felé, hogy ket is mint magunkat s abad és a saját boldogulására és s er en t rekedni képes embernek ismerj k el. Mi t bb, egy-

ttal olyan embernek, aki mint éppen mi magunk is másokat is feln ttnek tud elismerni, a a moralitásra képes erk lcsi s emély.

Iga ságosságra t rekedn nk lehet k telesség nk, parancsolhat akaratunk- nak f ggetlen l s emélyes hajlamainkt l és aktuális ér éseinkt l: a iga sá- gosság s emélytelen t. S eretn nk másokat a onban egyáltalán nem tehet k - telességgé, ahogy semmilyen ér és sem parancsolhat . J llehet t rekedhet nk rá: akarhatunk s eretni másokat, de csak a már nmagunkban spontán jelen lév s eretettel val s emélyesen ér ett és akart a onosulásunkon keres t l, att l motiválva. A s eretet s emélyes. r éseinket és akaratunkat illet en is a . A moralitás es méjére tekintettel a s emélyiség érettségének magvát egy olyan akarati t rekvéssel val a onosulásban, olyan bels , s emélyes identitás létrej ttében ragadhatjuk meg, amelyben boldogságra val t rekvés nket nem csak és s er vággyá, hanem egy ttal iga s gos vággyá és m sok s eretetére val képességgé tudjuk sokrét en alak tani. A sarkalatos erények elsaját tási fo- lyamatát olyan kibontako ásként s eretném felmutatni, mint amely létreho a benn nk a moralitás a on s emélyes identitásbeli, habituális és életve etésbeli

6 Más emberekhe : a kol giai- koetikai- kopolitikai kiterjes tés egyébként lényeges problémájára nem térek ki.

alapjait, amelyekre ép tve k sérletet tehet nk arra, hogy amennyire rajtunk m lik s eretetvis onyokká⁷ alak tsuk másokho f d kapcsolatainkat.

feln tt s rett s em lyis kifejl d s nek k t ltal n s jellem eli k etel- ménye

A feln tt és érett s emélyiség fogalma sajátos gyakorlati és nem elméleti es me. Nem arra a feladatra vonatko ik, hogy h en ragadjuk meg, miként vannak a dolgok a világban beleértve ebbe még a ténylegesen lejáts d em- beri testi és lelki életfolyamatok és viselkedésm dok tapas talatának le rását és magyará atát is. Elméleti t rekvés nkben a val ság objekt v megragadására t reks nk: arra, hogy s ubjekt v felfogásunkt l és cselekvéseinkt l f ggetlen jellegében gondoljuk el a val ságot. Gyakorlati es méink e el s emben ép- penséggel a t l nk f gg en gy vagy gy alakul dolgokra vonatko nak. Gya- korlati tevékenységeink s ámára elméleti belátásaink s olgáltathatják a oknak a feltételeknek a r g tését, amelyek mintegy k r lhatárolják⁸ emberi mo gás- ter nket: lehet ségeinknek a t a k rét, amelyen bel l t l nk f gg en alakul- hatnak gy vagy gy a dolgok.

Gyakorlati tevékenységeinket is kettéválas thatjuk a onban as erint, hogy tevékenység nk els dlegesen valamilyen tárgyi eredmény létreho ására irá- nyul-e vagy hogy cselekvés nk célja éppenséggel a -e, hogy bi onyos m don cselekedj nk és élj nk⁹. E ut bbi esetben a célunk már nem is pus tán a élet, a élet fenntartása, hanem egy bi onyos tehát általunk is alak tott és a rendelke és nkre áll alternat váknál értékesebbnek, élni érdemesebbnek¹⁰

7 A s eretetr l val bonyolult tapas talatainkat a mi nyugati gondolkodást rténeti ha- gyományunk Er s (s erelem), Ph lia (barátság) és Agap (felebaráti vagy jobb kifeje- éssel: tis ta, n etlen, nfeláldo s eretet) fogalmaival igyeks ik megragadni. E fo- galmak tekintetében Plat n A lakoma (Plat n, 2005), Aris totelés Nikomakhos i etika VIII. és IX. k nyve (Aris totel s , 1987, 215 274) illetve a js vetség (például A evang lium J nos s erint (S ent J nos, 1987) és S ent Pál s eretethimnus a” (S ent Pál, 1987)) alkotják kult ránk megalapo s vegeit. jabb vi sgál dásként lásd And- ré Comte-Sponville k nyvét (Comte-Sponville, 1998, 265 347).

8 Ahho hasonl an, ahogy tudjuk, a élet csak bi onyos h mérsékleti tartományban ma- radhat fenn egyáltalán. E en bel l vis ont rendk v l válto atos formákban nyilvánulhat

9 Létreho ás” (poiein) és cselekvés” (prattein), illetve e el ss ef ggésben alko-meg.

t -el áll t technikai” tevékenység (techn ) és morális gyakorlat” (praxis ) megk - l nb tetését lásd: Aris totel s , 1987, 159, 161 163.

10 Lásd Plat n, 2005, 81. S ándékaim s erint rásom gondolataiban a emberi életnek, morális s emélyiségfejl désnek, nevelésnek és nnevelésnek a t a es ményét k ve-

tartott m don élt élet. Ha a feln tt és érett s emélyként élt életet tartjuk ilyen s ámunkra értékes életnek, akkor a s abadság, a és s er ség és a moralitás kibontako tatása egybefon dik a emberi mo gástér adta lehet ségeken bel li j vagy legjobb, esetleg: lehetséges legjobb m don élt élet problémájával és a erre val t rekvés feladatával.

Ebb l a gyakorlati és értékel s empontb l tehát a cselekedeteink általi alak that ság és a feln tt és érett s emélykénti életre val t rekvés nk morális ps ichos ociális fejl dési perspekt vájáb l temati álva emberi mo gáster n- ket, ennek két általános keretfeltételét vagy k vetelményét ragadhatjuk meg.

A egyik cselekedeteink k ls jellegére vonatko ik. A akart, megcél ott, em- berileg j életnek saját cselekvéseinkben, val ságos hatásunkban kifeje d nek és megtapas talhat nak kell lennie. Cselekvéseink pedig mindenkor társadal- milag és kulturálisan formáltak. K vetke ésképpen általános k vetelményként fogalma hatjuk meg, hogy a k ls dleges viselkedési mintáink tekintetében a s ámunkra a t rténelmi-társadalmi-kulturális folyamatb l r kl tten ad d le- het ségek k l a legjobb gyakorlatokat tegy k magunkévá. Hogy a legjobb s okásokat igyeke nk elsaját tani ahogy a s l k (és a tanárok, nevel k) is a általuk vélt legjobbra akarják megtan tani a gyerekeket.

A másik általános k vetelmény bels : s emélyes identitásunk morális jel- legére vonatko ik. Arr l van s , hogy a k ls dleges viselkedés nket irány t

de a j v re vonatko terveinket is elénk vet t , s t a m ltbeli tapas talatain- kat is magunkho kapcsol alapvet s ándékaink milyen jelleg ek. Identitá- sunkat sokféle akarati t rekvéssel val a onosulásban találhatjuk meg. Például élhetj k a élet nket els sorban a benn nket kellemesen érint dolgokra és élményekre t rekedve, s pers e ker lve a kellemetlent. De d nthet nk gy is, hogy élményeinket, cselekvési alternat váinkat és a j v t illet várako ásainkat alapvet en a s ámunkra has nos vagy has ontalan jelleg k s erint mérlegel- j k. Voltaképpen irányt a feln tt és érett emberként val életre a onban csak akkor ves nk, ha s emélyes identitásunkat els dlegesen a nmagunkban ér ett s eretetmot vumokkal val tudatos és akaratlagos a onosul sban t rek-

tem, amelyet a Plat n által k vet tett S kratés ke deménye ett. Lásd például Plat n A lakoma c m m vében Diot ma S kratés által k vet tett második javaslatát (Plat n, 2005, 79 82) vagy a llam egés gondolatmenetének morális cs cspontját (Plat n, 1984a, 638 648 (IX. k nyv XII XIII. feje et 588bb 592b), k l n sen: 644 648). A antik, s kratikus kép és- és neveléses mény átgondolásáho lásd még Pla- t n végs felfogását a T rv nyekben (k l n sen a Els és M sodik k nyvben: Plat n, 1984b, 435 532), illetve Aris totelés koncepci ját a Politika Nyolcadik k nyvében”

(Aris totel s , 1984, 313 327) és voltaképpen a Nikomakhos i etika egés ében (Aris to- tel s , 1987).

s nk megtalálni gy, hogy e a na onosság foko atosan a s abadságra, és s er ségre, iga ságosságra és mások s eretetére val akarati t rekvésként artikulál dik.

A m rt kletess g, a okoss g, a b tors g s a iga s goss g elsaj t t sa a s abads gnak, a s s er s gnek s a moralit snak a s em lyis gben t r- t n kibontako tat s ra ir nyul folyamatk nt

A s abadság, a és s er ség és a moralitás mint iga ságosság foko d térnye- rése jellem nkben és életve etés nkben általában véve felt tele annak, hogy moralitásunk mint mások s eretetére val t rekvés nk emberileg a leginkább érvényes lhessen. A sarkalatos erények el rehalad elsaját tása pedig éppen ennek a foko d térnyerésnek a val sága. A s abadság, a éss er ség és a mo- ralitás es méi annyiban léte nek, amennyiben mértékletesek, okosak, bátrak, iga ságosak vagyunk és akarunk lenni. S csak a sarkalatos erények realitásának bá isán ép lhetnek fel megfelel en jellem nknek a ok a formái erényei mint például a nagylelk ség, a hála, a rés vét, a s el dség vagy a tis taság , ame- lyekben k vetlenebb l is ki tud feje dni mások s eretetére val képesség nk és t rekvés nk.

sarkalat s er nyek sarkalat s jelle e

A sarkalatos erények sarkalatos jellegének k s von sait három ténye ben ragadhatjuk meg. El s r is abban, hogy kiker lhetetlenek a ok a probl m k (és gy a megoldásuk keresése s intén, ha legt bbs r nem is a j an belátás, hanem a problémák oko ta s envedésnyomás miatt), amelyekre a sarkalatos erények révén k sérelhet nk meg emberileg - a feln tt és érett s emélyiség s empontjáb l né ve a legjobban reagálni. Olyan problémákr l van tehát s , amelyek minden s ituáci ban jelentke nek. Tehát bárki, bármikor, bármit tes , valamilyen m don ke denie kell vel k valamit

A problémák és a válas kénys er kiker lhetetlensége miatt a sarkalatos erények másik k s vonását abban láthatjuk, hogy a elsaját tásukra val t - rekvést és gy bi onyos fok meglét ket mintegy term s etes a problémák s kségs er ad dásáb l fakad k telességnek tekinthetj k. Amikor e en erények bi onyos fok meglétére utalok, akkor a meglét”-en és nem ennek mértékén van a hangs ly. A d nt a megfelel beáll tottság kialak tása, és nem a , hogy másokho vis ony tva milyen mértékben mértékletes, okos, bátor vagy iga ságos valaki. Hasonl m don: a feln tt és érett s emély általános, a

mindennapokban vitt életének attit dbeli k vetelményei feje dnek ki a sarka- latos erényekben és nem a rendk v li vagy határhely etek k vetelte kivételes

s e ért a legt bbek által k nnyen gyelmen k v l hagyhat nak vélt emberi nagyság jellem i. ppen e ért mert a mindennapok kiker lhetetlen prob- lémáival kapcsolatosan kialak tott beáll tottságunk, lelki alkatunk a tét te- kinthetj k a sarkalatos erényeket a erk lcsi élet és a nevelés magvának is.

Nemcsak logikailag, hanem id belileg is. A testi-biol giai, ps icho-s ociális és intellektuális feln tté válás során, a náll ság mo gástereinek n vekedésével négy és hétéves kor k tt, a kamas korban és atal feln ttként a sarkalatos erények jra és jra továbbvitt elsaját tási folyamata teheti a feln tté válást a feln tt és érett s emélyiség kialakulásává.

Vég l pedig és talán a legfontosabbként a sarkalatos jelleg abban áll, hogy e ek a erények alak tják ki benn nk intellektuálisan és habituálisan is a emberi élet a n-mi-mindenki sémájával leegys er s tett hármas réteg-

ettségét. A itt és most mintegy állati-testi-kisgyermeki jelleg világának k vetlen kés tetéseib l kiindulva a mértékletesség, a okosság, a bátorság és a iga ságosság tes i lehet vé, hogy di erenciáltan és a legátfog bb értelem- ben vett emberi m don tudjunk cselekedni, hat er vé válni. A sarkalatos eré- nyek által kialak tott és hordo ott jellems erke etben válik lehetségessé, hogy

gy váljunk cselekedeteink s er jévé, hogy nmagunkat nemcsak a jelenben ér ett impul usaink énjeként, hanem a egés élet nkben val boldogulásunkra vonatko életterv nk és élett rténet nk hordo alanyaként is, továbbá a ve- l nk aktuálisan egy tt él emberek kisebb-nagyobb k sségeinek tagjaként és vég l pedig általában véve egy emberként a a a minden emberi élet s ámára adott mo gástér s empontjáb l tudjuk cselekvés nk kiindul pontjává tenni.

A sarkalatos er nyek elsaj t t sa mint a s abads g, a s s er s g s a moralit s kibontako sa a s em lyis gben

A mértékletesség, okosság, bátorság és iga ságosság kimer thetetlen témáját itt k vetke en csak arra a s empontra koncentrálva igyeks em exponálni, hogy miként járulnak ho á a feln tt és érett s emélyiség kialakulásáho . Els lépés- ben mindegyik k esetében r viden k rvonala om fogalmukat. Ehhe le rom egyrés t a sajátos tárgyukat jelent és mindannyiunk s ámára mindig, min- den cselekvés nknél akaratunkt l f ggetlen l ad d és e ért kiker lhetetlen

problémát, másrés t pedig a ehhe a tárgyho , problémáho val , emberileg legjobb vis onyulást: a t a akaratlagos ges tust, amelyben a adott erény mint lelki alkat lényege megragadhat . A fogalmi tis tá ásra támas kodva a után egy második lépésben igyeks em kifejteni a adott erény sarkalatos jellegét

a által, hogy sorra megvilág tom, miként járul ho á a s abadság, a és s e- r ség és a moralitás és egy ttal nmagunk mint emberek én-mi-mindenki”

értelmében vett hármas réteg ettségének kibontako ásáho .

M rt kletess g

Amikor a mértékletességgel ke dj k a feln tt és érett s emélyiség legfontosabb jellemvonásainak kibontako tatását, akkor a gy ny rér ésekhe val vis o- nyunkkal ke dj k. Egy ttal a al a problémával is, hogy miként tudunk nem- csak lehet ség s erint, hanem val ságosan is mi magunk a saját s emély nk- ben a állatokét l eltér , sajátosan emberi m don és már nem gyermekként, hanem feln ttként és s er belátásaink és elhatáro ásaink ve etésével csele- kedni és élni.¹¹ A értelmes, és s er életvitel lehet ségének problémáját emeli ki már a g r g felfogás is. A mértékletességr l alkotott g r g s s fros n jelentése: megmenti”¹² a okosságot, a tél képességet, a j an és t a által, hogy miként a akkori g r g k nyelvben is lapidárisan kifeje ték valaki

er t ves magán”¹³.

Ahho , hogy tis tábban lássuk a problémát, határo ottabban és k vetle- nebb l kell k rvonala nunk a gy ny rt a mértékletesség tárgyaként. Nem a gy ny r nmagában véve a probléma. S t a gy ny r nmagában véve nem probléma Annyiban probléma csak, amennyiben elhomályos tja a j an tél - képességet. s nem is mindenféle r m és gy ny r, hanem csak a n. f testi élve etek. Pontosabban a termés etes és s kséglets er ¹⁴ vágyakban evés, ivás¹⁵, s ex átélhet gy ny rér ések. E ekben a vágyakban pus tán mint s kségletekben nem k l nb nk a állatokt l. A ho ájuk val vis onyulás- ban, kielég tés k emberi m djában k l nb het nk.

Val jában éppen e : a gy ny rér éseinkhe val vis onyul sunk lehet ségé- nek létrej tte a mélyebb probléma, és csak másodsorban ennek a vis onyulás- nak a j vagy ross kialak tása. Ugyanis magának a gy ny rnek a mibenléte¹⁶,

11 Ugyanebb l a s empontb l né ve a fájdalom és félelem ér éseivel majd a bátorságnál vet nk s ámot.

12 a mértékletességet (s fros n ) a ért neve k gy, mert megmenti” a okossá- got” (Aris totel s , 1987, 163).

13 Lásd: Plat n, 1984b, 257 (430e).

14 V . a gy ny r k problémájával Aris totelés nél a mértékletességgel ss ef ggésben (Aris totel s , 1987, 82 86).

15 A alkoholfogyas tás és minden egyéb élve eti s er és drog has nálatának s élesebb értelmében véve.

16 V . a gy ny r k problémájával Aris totelés nél a emberi életben val általános jelen-

a átélésének k vetlen élményében rejl s t n ésnek a jellege olyan, amely arra kés tet, hogy oldjuk fel én nket akaratunkat, tudatunkat, elk l n lt in- dividualitásunkat a jelen pillanat von ásában, a élve et a gy ny r, a má- mor sajátosan id n k v li”, ér éki bens ségességében. A mértéktelenség s okásosan jellem m djával¹⁷: a k l nféle f gg ségekkel evés avarokkal, alkohol-, drog- és s exf gg ségekkel egy tt jár nehé ségek, kudarcok és s envedések általános tapas talata világ t rá a ebben rejl problémára.

A f gg ember nem képes a j an, értelmes életve etésre: nem képes s á- molni tettei k vetke ményeivel, a j v vel. Neki mindig ennek a itt-és-most r vidre árt élve etnek a elérése a d nt ténye abban, hogy mit tegyen.

rtelmével is ennek rendel dik alá: minden pillanatban és minden hely etben a t keresi, hogyan enyh theti a k n hiányt, és miként juthat ho á a élve-

ethe . Kisark tva: nem les racionális élett rténete, hanem a élete s éthul- lik most-pillanatokra. Lehet, hogy valahol a tudata peremén ott vannak a ok a k vetke mények, amelyekkel mostani cselekedete jár a saját j v jére né ve, másokat érintve és nmaga testi-lelki-s ellemi integritására vonatko an. A éppen ér ett vágykés tetésben val felold dása miatt a onban e ek a belátások s kségképpen er tlenek maradnak, mivel nincsenek olyan hely etben, hogy a cselekvést tekintve befolyásolni tudnák a akaratát. Lehet, hogy valahol tudja:

ves élye teti j an boldogulási elkép elésének, élettervének megval s tását.

Felfoghatja valamiként, hogy kárt oko hat másoknak és árthat a másokkal val kapcsolatainak: családjának, barátainak, munkahelyének vagy akár a társada- lomnak. A t is megére heti, hogy roncsolja testi, lelki és s ellemi egés ségét.

Minde ek a onban t bbnyire nem sokat s ám tanak a s várgás erejével s em- ben. Vagy ha igen, akkor inkább csak a élve et megs er ésének tjában áll és elhár tand akadályokként. Beleértve ebbe egyáltalában problémákként val felfogásuk sokféle tudati és ps ichés elhár tását és tagadását is.

A probléma magva a r vidre árt felold dás a éppen ér ett ér éki vágy- kés tetésben, illetve akaratunk és belátásunk alárendelése ennek. A mértékle- tesség lényegét alkot ges tusnak tehát abban kell állnia, hogy s ak tunk e el a felold dással, elválunk a vágykés tetést l, bels távolságot teremt nk t le

t ségét tekintve a Nikomakhos i etika VII. és X. k nyvében (Aris totel s , 1987, 205 214, 275 290). A VII. k nyvben a gy ny r f vonását Aris totelés abban ragadja meg, hogy a a akadálytalan tevékenység k sér je (lásd 209. oldal), a X. k nyvben pedig a gy ny r lényegeként a t emeli ki, hogy formáját tekintve egés és teljes” (283. oldal) s mint ilyen sajátosan id n k v li jelleg (v . uo.).

17 A másik ritkább s éls ség: a ér éketlenség is hiba. His en ekkor sem mi magunk nem tudunk r lni a életnek mint életnek, sem pedig mások ilyen s kségleteit nem tudjuk átére ni és értékelni.

és megford tjuk a priorit sokat: nem a éppen ér ett s t nkés tetés diktál ne- k nk, hanem mi adunk teret vágyaink kielég tésének

A mértékletesség lényegét ad ges tus sajátos hely etet teremt. ppen mi magunk akadályo uk saját vágyunk k vetlen érvényes lését és e a vágy- frus tráci fájdalommal jár E a akart meghasonlás pedig s embehelye n- magunkkal. Egyik oldalon továbbra is ott marad a immár céljában gátolt, de továbbra is ér ett vágykés tetés. A másik oldalon vis ont tudatunk és akara- tunk s ámára egy meghatáro atlan tér” keletke ik, amelyet már nem deter- minál a vágy kielég tésének k vetlen, spontán hat , s t ns er mintá ata.

Minda onáltal a vágykés tetések nem s nnek meg a élets kségletek nem is s nhetnek meg csak a onnali kielég tés k lehet sége gátl dik. Erej k a onban megmarad: a hiányér etek a k l nféle éhségek” és a hiány eny- h tését gy ny rt gér tárgyak keltette von ások továbbra is a vágykés te- tések kielég tésére s t n nek. A vágykés tetés akaratlagos gátlása, háttérbe s or tása, elfojtása révén a tudatunk és akaratunk s ámára létrej v s abad, meghatáro atlan tér” továbbra is a vágyak által motivált marad. A aktuális gátlás nem s nteti meg a vágyat, csak kielég tésének lehet ségét halas tja el.

Ebb l a lelki s ituáci b l érthetj k meg, hogy a mértékletesség milyen érte- lemben teremt s abadságot, menti meg” a és s er séget és tes i lehet vé a moralitást.

A mértékletesség megs abad t a termés et nkben állati mivoltunkban rejl korlátainkt l annyiban, hogy f ggetlen t benn nket a vágykielég tés s t ns er m djának kénys erét l. gy a tán a élve ett r m is s abadabb, k nnyedebb lehet.¹⁸ S abadságot teremt abban a értelemben is, hogy képessé válunk felemelni a fej nket és kitekinteni a saját ér éki kés tetéseink jelenének burkáb l mostani cselekvés nk lehetséges k vetke ményeinek hori ontjaira:

saját j v nkre, másokra val hatására és nmagunk testi, lelki, s ellemi egés é- re is. Vég l a én nket illet hasadás, megkett dés s abadságot teremt gy, hogy egy j, másik ént ho létre: jellem nk, lelki alkatunk avagy s emélyisé- g nk énjét. Egy olyan ént tehát, amelyet bi onyos fokig mi magunk csináltunk magunkb l a s t ns er kés tetéseinkkel val akaratlagos s ak tás révén. E a én saját cselekvéseinek és élett rténetének alanyává válhat: a akarat ugyan- a on énjeként képes távolságot teremteni a mindenkori jelenét l, mik ben sa- ját m ltjává válva kapcsolatban marad vele és képes saját j v jére is tekinteni.

A mértékletesség, e világosan láthat lehet már, éppen e képesség révén a által, hogy tekintettel tudunk lenni a j v re vagy általában a k vetke -

18 Ha például gy s vunk el egy cigarettát, hogy nem mus áj, mert nem a nikotinéhség diktálja.

ményekre, és képesek vagyunk gyelembe venni e eket a jelenben a tetteink- nél menti meg a tél képességet, a okosságot, a és s er séget. Kiemelve tudatunkat, gyelm nket a ér éki kés tetést l val elbor tottság állapotáb l képessé válunk ett l f ggetlen l s em gyre venni tetteink lehetséges k vetke - ményeit. E egyben megnyitja annak esélyét is, hogy reálisabban lássuk e eket a k vetke ményeket: hogy t bbféle és távolabbi hori ontra is tekintve foghas- suk fel cselekedeteink hatásait, és ne csak a a onnali vágykielég tést el seg t vagy hátráltat ténye ket vegy k és re. Lehet vé válik, hogy a vágykés tetés gátlása által akaratunk s ámára keletke ett meghatáro atlan teret tudatosan a saját boldogulásunk tervéb l, a mások által k vetett vágykielég tési mintákb l potenciálisan a egés emberi kult ráb l , illetve saját magunk testi, lelki, s ellemi egés éb l kiindulva határo uk meg.

Minda onáltal a vágykielég tés hori ontja marad továbbra is a el térben.

Vágyaink nem s nnek meg, csak kielég tés k halas t dik el. A aktuálisan gátolt, de célba érésében pus tán elhalas tott vágykés tetés a j v f rkés ésé- re motiválja gyelm nket, tudatunkat, akaratunkat. A cselekedeteink lehetsé- ges hatásainak hori ontjai saját j v nk, mások, nmagunk egés e k l a vágykés tetés továbbra is saját élets kségleteink kielég tését, boldogságunk”

elérését t nteti ki. Csak immár jelenbeli cselekedeteinket a j v beli vágykielé- g tés hori ontján fogja fel. gy teremti meg a mértékletesség a elemi okosság lehet ségét. A arra val képességet, hogy a cselekedeteink k vetke ményeivel val s ámolás révén át tudjuk látni, mi válik a javunkra a j v beli vágykielég - tés mint cél s empontjáb l. A j v vel val s ámolás gy megny l lehet ségét ép theti ki a tán a okoss g mint majd s les r la erényként olyan m don, hogy saját boldogságvágyunkat a realitás ténye it sokrét en és s élesebb hori ontokon mérlegelve és s er vággyá, racionális élettervvé alak tja.

Ami a moralitást illeti, abb l indulhatunk ki, hogy a mértéktelen, a f gg ember n és iga ságtalan is: képtelen másokra saját f ggésével s emben te- kintettel lenni. A mértékletesség a moralitás el feltétele, mert csak gy válunk képessé arra, hogy cselekedeteink másokra gyakorolt hatását egyáltalán gye- lembe tudjuk venni abban, amit tes nk. E en t lmen en pedig a mértékle- tesség a által, hogy nmagunkban egy j ént ho létre: kialak tja akarati és habituális lelki alkatunkat, s emélyiség nket a t is lehet vé tes i, hogy a másik embert is ilyen s emélynek ismerj k el, s ne csak saját s kségleteink tárgyának, illetve a s kségletei énjének tudjuk tekinteni. A másik ember emberi s emélyként val elismerése pedig a iga ságosság elemi ges tusa.

Kiegés tésképpen még egy megjegy ést s eretnék tenni kult ra s term - szet ellentmondásos, kett s vis onyár l a mértékletességnek a feln tt és érett s emélyiség kialak tásában játs ott s erepével kapcsolatban. A termés etes,

k vetlen és s t ns er vágykielég tés gátlása és nem termés etes, hanem kulturális, k vetett és tudatos a életterv nkb l, mások példájáb l, illetve nmagunk testi, lelki, s ellemi egés éb l vett mintákkal val helyettes tése termés et- és kult ra ellentmondásos vis onyát ho a létre.

K vetlen l tekintve a kult ra s emben áll a termés ettel. Elfojtja, gátol- ja, elhalas tja a k vetlen vágykielég tést. E fájdalommal, frus tráci val jár.

n nkben is megkett dve bels t rés keletke ik s t n s, spontán kés - tetéseink énje és tudatos, akaratunkkal ss efon d s emélyiség nk k tt.

Kult ra és termés et e s kségs er és megs ntethetetlen ellentéte a al a ves éllyel fenyeget, hogy a élet a vágytalan, frus trált, s rke k telességtel- jes tés hoss hétk napjainak” és a r vidre árt élve etek inten v pillana- tainak ellentétére esik s ét. Mintha társadalomban és kult rában ajl élet nk a id nk nagy rés ében és a tevékenységeink nagy ter letein termés etes vá- gyaink frus tráci jának értelmében vett boldogtalanságra¹⁹ télne benn nket.

Mik ben a másik oldalon termés etes vágyaink gátlástalan kielég tése pe- dig dehumani ál dással, a társadalomb l és a kult ráb l val kirekes t dés nk rémével fenyeget.

Meglehet e kult ra és termés et k tti t rés és ellentét sohasem haladhat meg teljesen, és mindig megmarad valamiként. A a lehet ség vis ont, hogy termés etes és s kséglets er vágyaink kielég lésének kulturális formákban adjunk teret, m dot ny jt a kett k tti t rés áthidalására. Ugyanis a kult ra révén a termés etes vágy olyan formákban érvényes lhet, ahogy pus tán ter- més etesen sohasem lenne lehetséges. gy a ér ékiség nkr l olyan min ség , válto atosság és inten itás tapas talatok, illetve olyan tudások válnak ho á- férhet vé, amelyek k l nben r kre rejtve maradnának. A másik oldalon pedig társadalmi-kulturális élet nk formáit mintegy felf thetj k” termés etes s t - neink energiájával.²⁰ Ha s emélyesen meg tudjuk élni, hogy s kségleteink és vágyaink kifeje dnek és teret kapnak a tanulásban, a munkánkban, a család- ban, a társadalmi érintke és és a inté mények k l nféle formáiban, továbbá élett rténet nk alakulásában, akkor átélhetj k, hogy a kult rában kifeje ésre tudjuk juttatni és meg tudjuk élni saját termés et nket

A kult ra kett ssége a nevelést és a oktatást is áthatja. A nevelés lehet pus - tán a mindenkori kis barbárok” k ls dleges viselkedésének fegyelme civi- li álása, a oktatás pedig csak ismeretátadás. De válhat a nevelés a gyerekek és

19 Lásd például Freud Ross k ér et a kult rában” c m ess éjét (k l n sen Freud, 1982, 393, 395)

20 A evés példája: a abál , aki a mennyiségre megy a nyenc, akinek a étel min sége a d nt és a b lcs”, aki r mének min ségét tartja s em el tt. Lásd Comte-Sponville, 1998, 55.

atalok vágyainak megragadása és kifeje ése által termés et k nom tásává, kulturálásává is, a oktatás pedig olyan tudás elsaját tásává, amely kifeje i és kibontja a emberi életben rejl lehet ségeket.

Okoss g

A mértékletesség lehet vé tes i, megmenti” a okosságot, a tél képességet.

Jellemvonásként el feltétele a értelmes életve etésnek. Lehetségessé válik ál- tala, hogy s emhatárunkat ne határolja be a jelen. Mértékletesség nk a onban sem a t nem mondja meg nek nk, hogy mit is vegy nk gyelembe, sem pedig a t és e a d nt , hogy mit is tegy nk hát Márpedig ha egys er meggátoltuk a t, ami egys er en csak mintegy magát l j nne, akkor minden cselekvésnél általános problémaként jelentke ik, hogy milyen célt és miként is k vess nk. A tehetetlenség és de orientál dás fenyeget ves élye mintegy érteleméhséget”

teremt. A k vetlen s kségletkielég tés céljának általános boldogságvággyá kell válnia, a s t n s minták k vetésének helyére pedig kulturális minták- nak, s gy a és nek, a okosságnak, a megfontolásnak kell lépnie A okosság abban a elemi értelemben válik a értelmes, emberi élet felt tel v , hogy a mindenkori cselekvés nk s ámára s olgáltatja ennek s kséges, aktuálisan jelen lév mo anataként és nem pus tán el feltételeként a cselekvési s a- bályt, a belátást, ami s erint éppen tenni kés l nk valamit.

A okosság tes i val sággá a mértékletesség által megnyitott lehet séget, hogy a jelen hori ontját meghalad hori ontokat vonjunk be a jelenbeli cselek- vés nk alak tásába. Milyen k vetke ményei les nek majd magamra né ve a j - v ben annak, amit most tes ek s amit majd saját m ltamként tartok s ámon?

Hogyan hat másokra, akiket érinthet? S ha a másokat legtágabban véve minden emberként, emberi termés etként, emberi mo gástérként értj k, akkor a mosta- ni cselekedetem miként is lenne láthat és alak that err l a hori ontr l? Saját j v m, mások érintettsége, a emberi mo gástér a jelen s empontjáb l a onban mind csak” projekci k, kivet lések, s imbolikus hori ontok: nem léte nek, csak tudatként vannak annyiban, amennyiben most tudatos tom ket, kiala- k tok valamilyen vis onyt ho ájuk, és hat ténye vé tes em ket a jelenbeli cselekedeteimben.

A okosság legtágasabb formájában éss er ségként és vég l is b lcses- ségként a emberi élet mindhárom dimen i jával²¹ ( én-mi-mindenki”) val ,

21 Aris totelés a okosságot phron s is a és beli erények k tt tárgyalva a Niko- makhos i etika VI. k nyvében mindhárom dimen i t s ám tásba ves i (Aris totel s , 1987, 157 177).

a jelenbeli cselekvés nk alak tásában hatékony s ámolás lehet sége. S okásos, s kebb értelmében véve a onban csak saját magunkra vonatko ik. Okos em- ber a , aki a egyes hely etekben tudja, hogy mi válik a javára. Pontosabban s lva: hogy mi válik a javára a egés élete vagy még pontosabban éle- t nk egés e s empontjáb l. A cselekvéseink k vetke ményeivel val s ámolás termés etes hori ontja a saját élet nk egés e. A élet nk egés e a onban nem val ság a jelenben, hanem csak tudats er en ad dik s ámunkra: elgondolás- ként, tervként, t rténetként. Olyan tervként a onban, amelynek célja van: bol- dogságvágyunk reali álása.

A okosság tehát k elebbr l né ve a a képesség nk, hogy a mindenkori jelenbeli s ituáci nkat a boldogulási életterv nk hori ontján ismerj k fel, és ebb l kiindulva találjuk meg a t a cselekvési s abályt, amely alapján cseleked- ve tetteink k vetke ményei terv nk val ra válását ho ák magukkal. Tetteink val ságos k vetke ményeit kell tehát konfrontálnunk a vágyainkkal. Önisme- retre és a világ ismeretére van s kség. A egyes cselekvések és cselekvési utak el nyeinek és hátrányainak, nyereségeinek és kocká atainak a mérlege- lésére. A okosság maga e a fontolgatás, illetve ennek a fontolgatásnak a he- lyessége, kivál sága a val ságos k vetke ményekre tekintettel. A megfontolás kiindul pontja tehát a boldogságvágy valamilyen életterv formájában. Ebben a élettervben valamiként kifeje k és elrende k anyagi, testi, lelki, s el- lemi igényeinkkel kapcsolatos elkép eléseinket, élet nk k l nb ter leteit (család, munka, s abadid , magánélet, k élet stb.) illetve s akas ait (gyer- mek-, ifj -, k ép- és id skor). A megfontolás végpontja pedig a akarati elha- táro ás arra né ve, hogy a mindenkori itt és most s ituáci nkban mit is tegy nk célunk el mo d tására. A els lépésre, de vele ss ef ggésben a célunkho ve et egés lépéssoro atra határo uk el magunkat. Bi onyos fokig a felvá-

olt lépéssoro at, de akár a életterv is, tartalmilag jra és jra korrigálhat . Lehet jraorientál dni a életben. Kell is, his en a megval sulás sohasem esik egés en egybe a el etes vágyakkal, tervekkel. De csak ahho képest les más, amire vállalko tunk, amire képesnek és amire mélt nak tartottuk magun- kat Akárhogyan alakul is életterv nk sorsa, a megfontolás sémája ugyana marad. A okosság, a j megfontolás, a es k ket, a utat-m dot s olgáltatja céljaink eléréséhe . Boldogságvágyunk t i ki elénk a célt, de a okosságunk kormányo benn nket a elérése felé.

A okosság a éss er ség kibontako ása, amennyiben általa a cselekvése- inkre vonatko tudatos kalkuláci ink hat k re kiterjed a mindenkori jelen s i- tuáci nkat meghaladva élet nk egés ére. A cselekvéseink k vetke ményeivel val s ámolás hori ontjának e kiterjedése a onban a s abadságunk kibonta- ko ását is jelenti. F ggetlenedni tudunk bi onyos fokig a jelenbeli k vetlen

s kségletkielég tés kénys erét l és egy ttal lehet vé válik, hogy boldogság- vágyunk egés életterv nkh tehát valami s imbolikus és kulturális dimen- i ho k t dj n. A vágy t rekvésként álland sulhat, his en a cél mindig el t- t nk van, és kiterjedhet élet nk életterv nk minden ter letére és s akas ára.

A s abadság kibontako ásának egy másik vonása abban ragadhat meg, hogy életterv nk rendet teremt a élet nkben, és lehetségessé válik, hogy raci- onális élett rténet nk legyen. S emben a al, hogy s étessen a élet nk els i- getelt s ituáci k an miás káos ára. A rendkép és bi onyos nkorláto ással jár, tehát els megk el tésben s abadságunk korláto ását jelenti. Preferenciákat kell képe n nk k l nb vágyaink és vágyaink k l nb kielég tései k tt.

Nem lehet a onban mindig minden vágy kielég tésére t rekedni. letterv nk mint rendkép és a onban megteremti a lehet ségét annak, hogy bi onyos, el nyben rés es tett vágyaink nagyobb eséllyel érvényes lhessenek és válhas- sanak val ra. A éss er nkorláto ás paradox m don nagyobb s abadságot teremt: létreho a a nirány tás, a nkormány ás a auton mia habituális alapjait.

A okosság nmagában a saját boldogságunk elérésére val éss er t - rekvésként²² a másokat illet iga ságosság és s eretet, a a moralitás, nélk l s kségképpen n marad. s re kell venn nk a onban nem kisebb tve és kiker lve a n és problémáját²³ , hogy a racionális életve etés általában véve kedve bb a moralitás kibontako ása s empontjáb l, mint a irracionális élet.

Ha nmagunkat racionális s emélyként élj k meg, akkor e esélyt ad arra, hogy másokat is ilyennek tudjunk tekinteni. gy pedig kép eletben mások helyébe helye kedve mintegy s ámolni tudunk mások bels , s ubjekt v motiváci i- val (a magunk m dján át is élhetj k a okat), és értelme ni tudjuk a tapas talt viselkedés ket és cselekedeteiket. A racionalitás lehet séget teremt egyfajta k sség a racionális s emélyek k sségének felismerésére, elismerésére és akár a racionalitás és a racionalitás feltételeinek saját j l felfogott érde- k nkb l fakad védelme ésére is. A irracionalitás nem ad erre lehet séget.

A moralitás s empontjáb l kedve a a vonás is, hogy a éss er élet s k- ségképpen magában foglalja a tudatos nkorláto ásra val képességet. Innen pedig már csak egy j llehet igencsak lényeges lépés a , hogy e t a képessé- g nket másokra tekintettel, a érdek kben gyakoroljuk.

22 Kant nem is tekinti erénynek a okosságot, mivel t lságosan is nérdek nket s olgál - nak tartja.

23 A bátorság és a iga ságosság tárgyalásánál vet nk majd s ámot a n ésb l fakad problémákkal.

Vég l pedig a racionalitás lehet séget ny jt arra, hogy saját boldogulásunk- ra vonatko életterv nket ss evess k mások hasonl t rekvésével. Mikor kialak tjuk a s ámunkra val j életr l val elkép elés nket és jra mindig, mikor jraorientál dni pr bálunk , mérlegel nk olyan alternat vákat, ame- lyeket akár k vethetnénk is, de mégis másként d nt nk. Mások életét, mások életterveit is s emlélhetj k a al a érdekl déssel, hogy tanuljunk bel l k, és mérlegelhetj k ket saját élet nk alternat váiként. A j élet keres se²⁴ val já- ban mindig is bi onyos m don megel i a valamilyen életterv formájában val megtalálását. A okosan élt, és s er életnek lényeges rés e a arra val nyi- tottság, illetve a arra irányul kérde és és mérlegelés, hogy miben lehet más és t bb a j élet s ámomra annál, mint ahogy eddig felfogtam és éltem. A ke- resés els dlegességének felismerése minden találással s emben, és annak elfo- gadása, hogy e mindannyiunkra érvényes, mérsékelheti a találásb l” fakad elfogultságot, n ést és rivali álást. A keresés els dlegességének elismerésével jár nyitottság pedig kommunikat v vis ony lehet ségét nyitja meg másokkal:

a keresés k ssége k s kereséssé is átalakulhat. Ebben pedig megos tha- t kká válnak a s emélyek bels mot vumai is, és nagyobb esély ny lik egymás igényeinek elismerésére: a iga ságosságra és a s eretetre.

tors g

Ha van j l megfontolt, és s er életterv nk, és a t is tudjuk, hogy éppen mit kell tenn nk val ra váltása érdekében, továbbá el is határo tuk magunkat arra, hogy megtegy k e t a dolgot nos, minde , termés etesen, még nem jelenti a t, hogy meg is tett k volna már Semmilyen bármily okos megfontolás sem helyettes theti magát a cselekvést. A bátorság e en a ponton válik a feln tt és érett, s abad, és s er és morális, életve etésnek a okosság s olgáltatta cselekvési s abály melletti másik általános felt telévé. Minden cselekvés nk olyan ss etev jévé tehát, amelynek aktuálisan jelen kell lennie ahho , hogy belátásaink, megfontolásaink érvényes lhessenek cselekvéseinkben, hogy va- l ban a belátásunk ve etésével válhassunk emberi m don hat er vé.

A ke deni tudás és a tán a továbbiakban, a kih vások k epette mindig jrake deni, a a állhatatosan kitartani tudás képességére ugyanis mindig, minden cselekvésnél elker lhetetlen l s kség van. Mindig jelentke ik ugyan- is valamiként egy probléma, amellyel meg kell birk nunk. A f lelem, a stress , a s orongás, a fájdalom, a fáradtság, a lustaság, a menek lésvágy és hasonl

24 V . Alasdair MacIntyre A er ny nyom ban c m m vének XV. feje etével (k l n sen MacIntyre, 1999, 293 295).

ér ések valamiként mindig fellépnek, amikor tenni akarunk valamit Legy é- s k nélk l tehetetlenné válunk. Vagy s embes lve vel k, hirtelen j tletnek”

t nhet valami mást csinálni, mint amire el etes megfontolásaink alapján elha- táro tuk magunkat. El etes megfontolásainkban akár mérlegelhett k is a ránk vár kocká atokat, ves teségeket, ves élyeket. Mikor a onban cselekedni ke - denénk, a kocká atok aktuali ál dnak. s egés en más dolog s ámolni j v - beli ves élyekkel, mint megk deni a aktuálisan jelen lév , átélt félelemmel A félelem és fájdalom a legkevésbé racionali álhat ér éseink k é tarto nak.

Semmilyen megfontolás nmagában véve nem veheti el a erej ket. Belátá- saink ugyan adhatnak nekik illetve elvehetnek t l k tárgyakat és okokat, de nem s ntethetik meg sem a félelmet, sem a fájdalmat. A gy ny r mellett a fájdalom és a félelem a , ami leginkább képes elhomályos tani a tél képes- ség nket.²⁵ S minthogy minden cselekvésnél jelentke ik valamiként, mindig s kség van arra, hogy uralni tudjuk e t a els , mintegy állati kés tetést, fél lény”²⁶ mivoltunkat annak érdekében, hogy mégiscsak a t tegy k, amire belátásunk alapján elhatáro tuk magunkat.

A bátorság nem abban áll tehát, hogy nem fél nk, hanem abban, hogy le tudjuk gy ni a félelmet. A félelem és fájdalom ér ései a én nkre, akaratunkra gyakorolt k vetlen kés tetéseiket tekintve éppen ellenke leg hatnak, mint a gy ny rér ések. A gy ny rben felold dnánk. A félelem, a fájdalom a onban has t és mi magunk is s t n sen eltávolodnánk att l, amit l fél nk, ami fáj.

Csakhogy a félelem, a fájdalom benn nk van Önmagunkt l kellene valami- ként eltávolodnunk vagy nmagunkat kellene eltávol tanunk.

Mivel a félelemnél, fájdalomnál a k vetlen kés tetés éppen ellentéte annak, mint ami a gy ny rnél fellép, e ért a feladatunk is ellentétes jelleg : nem a ér ésben ad d én nkkel val a onosulásunkat kell gátolni his en e spon- tán is megt rténik , hanem a integritásunkat kell meg ri n nk. A a feladat, hogy tartsuk egyben magunkat és hogy meg tudjuk ri ni a belátásunk ve et s erepét: tehát, hogy mégiscsak megtegy k és a t tegy k meg , amit elter- ve t nk

Amikor akarattal egyben tartjuk magunkat, csak háttérbe s orul, de nem t - nik el a fájdalom és a félelem. E által a onban a fájdalmat és a félelmet is tu- lajdonképpen mi magunk tartjuk fenn és kapcsoljuk magunkho : mintegy a o- nosulunk” vel k, és akarjuk” ket A has t , fájdalmas, nmagunkt l spontán elidegen t ér ésekkel, a s envedéssel t rtén akaratlagos” a onosulás sajátos

25 Lásd Aris totel s , 1987, 163.

26 A kifeje ést Békés Pál A F l l ny c m remek mesek nyvének c méb l k lcs n tem.

(Békés Pál (1991): A F l l ny. M ra Ferenc K nyvkiad , Budapest.)

bels meghasonlottságot ho létre: a saját akaratunkkal val a onosulásunk is problematikussá válik Ebb l a lelki s ituáci b l kiindulva k el thetj k meg k ponti kérdés nket, hogy a bátorság miként járul ho á a s abadság, a és - s er ség és a moralitás kibontako tatásáho s emélyiség nkben.

A félelmeink és fájdalmaink uralására val képességként értett bátorság a eddigiekb l is kivehet en lényeges s erepet játs ik s abadságunk és és s er életve etés nk kibontako tatásában. Hasonl an minda onáltal a okosságho , nmagában a másokho val vis onyt l elvonatko tatva még nem morális jelleg . ppen a másokho val vis onyulásunkban a onban a bátorság olyan lehet séget nyit meg, amely s abadságunkat és éss er ség nket is j, tágasabb dimen i ba emelheti.

A bátorság, mint a mértékletesség is, megs abad t termés eti korlátainkt l annyiban, hogy lehet vé tes i s ámunkra, ne pus tán a éppen átélt féle- lem vagy fájdalom diktálja nek nk, mit tegy nk. Pers e ér ékenység nk, a ér éseink átélésére val képesség nk egyénenként nagyon k l nb , és lehet- nek olyan fájdalmaink és félelmeink, amik meghaladják a er nket, megt rik akaratunkat és s ét ilálják értelm nket. Ha meg tudjuk a onban ri ni j an tél képesség nket, akkor a bátorság révén képessé válunk arra, hogy aktuális cselekedeteinkben tudatosan a jelen hori ontját meghalad s empontokat érvé- nyes ts nk. Beleértve e ekbe saját boldogulásunkra vonatko életterv nket, cselekedeteink másokra né ve ad d k vetke ményeit és nmagunk testi, lel- ki, s ellemi egés ét is.

Amikor a onban életterv nkre, illetve másokra tekintettel vagy saját s emé- ly nk egés ének a érdekében akarattal elviselj k a s envedést, a fáradtságot stb., akkor bels t rés, távolság keletke ik a saját boldogságra t rekv aka- ratunkkal val a onosulásunkban is. Megteremt dik s emélyiség nk további di erenciál dásának a lehet sége. Nemcsak spontán, termés etes ér éseink én- p lusaként léte het nk, nemcsak boldogságvágyunk tervét megval s tani t - rekv akaratként és a ennek érdekében kialak tott jellemvonásaink, s emé- lyiség nk hordo jaként élhet nk. Megny lik annak a lehet sége is, hogy a saját boldogulásunk, saját életterv nk egés én, s e el saját élet nk és nfenn- tartásunk hori ontján t li²⁷ ténye kkel a onosulva alak tsuk ki identitásunkat, és ilyen t rekvéseket is gyelembe vegy nk cselekedeteink megfontolásánál.

Ha akarati t rekvés nkkel képesek vagyunk bi onyos fokig elválni saját boldo-

27 A s envedéssel s embeni bátorságb l fakad nmeghaladás lehet sége meghatáro s erepet játs ik Niet sche t bb kulcsfontosság fogalmában is. gy a distancia páto- s a”, a distancia foko ásának pátos a”, a hatalom akarása”, illetve a embert fel l- m l ember” ( Übermensch”) koncepci jában is.

gulásunk és nfenntartásunk hori ontját l a a képesek vagyunk kocká tatni érdekeinket, magunkat, vég l akár a élet nket is , akkor lehetségessé válik, hogy identitásunkat másokkal, kisebb-nagyobb k sségeinkkel vagy akár k - l nb gyekkel, es mékkel val a onosulásban találjuk meg. S abadságunk megn , his en képessé válunk egyfel l távolságot tartani saját boldogulási és nfenntartási t rekvés nkt l, és másfel l pedig arra, hogy a dolgokat és mások t rekvéseit tis tán” a a nem pus tán a saját boldogulási t rekvés nk tor t s em vegén keres t l lássuk.

A és s er séget a saját életterv nk hatékony megval s tására val t rek- vésként értve nyilvánval , hogy ha elegend bátorság h ján sem beleke de- ni nem tudunk terveink megval s tásába, sem kitartani benn k, akkor élet nk irracionális káos ba és tehetetlenségbe fullad bármilyen kivál nak és okos- nak t nt is elgondolásunk eredetileg. A bátorság a onban a saját boldogulá- sunkkal val s ámolás k rén t l megnyithat és s er ség nk s ámára egy j, hatalmas ter letet is: képessé tehet benn nket arra, hogy saját t rekvéseinkt l elvonatko tatva s ámoljunk mások t rekvéseivel. Lehet vé válik s ámunkra, hogy családtagjaink, barátaink, ismer seink, munkatársaink életével, cseleke- deteivel és elkép eléseivel, tis tán rájuk tekintettel a , benn nk, magunk- ban, a sajátunkét l elk l n tett né pontjaikb l vess nk s ámot. Meglehet, hogy mások t rekvéseinek tárgyilagos felfogása a sajátunkat is éss er bbé te- s i.

Önmagában a nuralomra val képesség nk mik ben n veli s abadsá- gunkat és el seg ti éss er bb élet nket nem morális jelleg . Nagymértékben f gg a félelmek és fájdalmak elviselésére vonatko termés et adta ér ékeny- ség nkt l is. Morális s empontb l né ve tehát a másokho val vis onyunkat tekintve a pus ta bátorság akár a legross abb és a leggonos abb célokra is has nálhat . Mégis a t mondhatjuk, hogy erk lcsileg sohasem k mb s, mi- vel t l a on, hogy a termés eti f ggés nkkel s emben emberi s abadságunkat és éss er ség nket feje i ki benne rejlik nmagunk olyan tudatos kocká tatá- sának, s t akár a tudatos nfeláldo ásnak is, a a lehet sége, amelyben háttérbe tudjuk s or tani élet nk fenntartásának k vetlen érdekeit és ugyanakkor el- s bbséget tudunk adni att l f ggetlen tett, a on t li ténye knek. A másokho val morális iga ságos és s eretetet kifeje vis onyunknak pedig éppen ilyen kett s ges tus a lényege: háttérbe s or tjuk nmagunkat, n és nket, mi- k ben másokat, k s anyagi, testi, lelki, s ellemi érdekeinket vagy tis tán mások érdekeit, helye k el térbe

A gyáva ember, s kségképpen n , és gy iga ságtalan is. Nem képes megadni mindenkinek a t, ami jár, mivel t lságosan félti magát. Nem lehet rá s ám tani hogy s ban és tettben kiáll mellett nk sem a barátságban,

sem bármilyen k sségben a k s célokért vagy érdekekért val k delem- ben. A bátor embernél vis ont megny lik a iga ságosság lehet sége. Morálissá (és erénnyé) csak akkor válik a bátorság, amikor legalább rés ben másokért konkrét s emélyekért vagy valamilyen nemes gyért²⁸ vállaljuk fel a kocká-

atokat, és gy k le a félelmet, a fáradtságot, a fájdalmat.

A bátorság lényegénél fogva s embes t benn nket a iga ságosság problé- májával. A bátorság révén képessé válunk nmagunkt l távolságot teremteni, és másokat tis tán másoknak tekinteni. gy pedig k vetlen l s embes l nk a másokt l val k l nbségeinkkel és a másokkal val hasonl ságainkkal. El tér- be ker l a másokkal val ss emér dés nk potenciálisan mindenre hatalmi, anyagi, testi, lelki, s ellemi adottságainkra és lehet ségeinkre kiterjed és álland an ajl pres t sharca.

Iga s goss g

Másokkal egy tt kell éln nk, e nem válas tás kérdése. Meg sem foganhat- tunk volna. js l ttként pedig meg sem maradhattunk volna. Feln ttként is legfeljebb kép eletben pr bálhatunk másokt l abs ol t m don elvonatko - tatni. Ténylegesen mindig is mások hori ontján él nk, még ha t rténetesen mondjuk remeteként vagy Robin onként aktuálisan nem is érintke nk más emberekkel. Tudatunkat és akaratunkat megel en ss ef nek benn nket másokkal a s ociális s t neink, a korai kisgyermekkorban a anyával és a k eli s emélyekkel val egy ttléteinkben kialakult és tudattalanul benn nk él k t dési és kapcsolati mintá ataink, a kés bbiekben elsaját tott s okásaink és ismereteink, s emélyes, családi, k sségi t rténet nk, hagyományaink és inté ményeink, a nyelv, a gondolkodás és a kulturálisan átalak tott termés e- ti k rnye et, a s ámunkra otthonos táj. De nyilvánval , hogy legt bbs r a legfontosabbnak ér ett jelenbeli s kségleteink és vágyaink, illetve a j v re irányul várako ásaink is másokho f dnek. A is kétségtelennek láts ik, hogy j l berende ett de talán egyáltalában véve: rende ett társadalomban élve mindannyiunknak jobb kilátásai ny lnak a boldogulásra, mint valamiféle termés eti állapot anarchiájában.²⁹

28 V . Comte-Sponville, 1998, 61.

29 A termés eti állapot t rhetetlenségére vonatko belátás Hobbest l ke d d en máig a társadalmi s er déselméletek alapgondolata.

Másokkal egy tt kell éln nk, mik ben antis ociális s t neink, fájdalmas kapcsolati mintá ataink, ross s okásaink, keserves tapas talataink, s emélyes, családi, k sségi t rténet nk fáj emlékei, korláto , elnyom , elidegen t hagyományaink és inté ményeink, de még a eltér bes éd és gondolkodás- m d, s t a idegennek ér ett kult ra által formált termés eti k rnye ettel val s embes lés is elválas tanak és s embeford tanak benn nket egymással. Ak- tuálisan ér ett félelmeink, fájdalmaink, nehe teléseink, haragjaink és gy l le- teink, a t rsadalmi ss e tk sek kik s b lhetetlens g nek tapas talata, de a j v t illet s orongásaink és aggodalmaink is igen nagy rés ben másokkal kapcsolatosak.

A feln tt és érett s emély s empontjáb l gy a problémát egyrés t abban ragadhatjuk meg, hogy a másokkal val kapcsolataink léte általában véve nem a válas tásunkon m lik, másrés t pedig abban, hogy társadalmiságunk kik - s b lhetetlen l tartalma a a kénys er vonásait. A feladatot pedig amellyel a iga ságosság révén k sérelhet nk meg s embené ni , általánosságban véve abban láthatjuk, hogy a másokho val s emélyes vis onyulásunkat illetve a társadalmi berende kedést miként tudnánk gy formálni, hogy a s abadságun- kat n velje, és a lehet legkevesebb kénys ert tartalma a, hogy a lehet leg- k elebb ker lj n ahho , mintha éss er en válas tottuk és alak tottuk volna ki, illetve a antis ociális vonások, a n és és a agress i háttérbe s or tásával teremtsen kedve bb k r lményeket ahho , hogy el térbe ker lhessen a mo- ralitás mint a mások s eretetére val t rekvés nk. A iga ságosság s erepe a , hogy e célok érdekében egyens lyt teremtsen a pres t sharcban a verseng igények k tt méltányosan elos tva a társadalmi egy ttélésb l fakad el ny - ket és terheket.

E feladat a legnagyobb terhet r ja a egyénre és a társadalmi berende kedést tekintve nem is oldhat meg egyénileg. E k s cselekvést, politikai ke de- ménye ést igényel: sokak ss efogását és j inté mények³⁰ generáci k k - rem k dése során val kibontako tatását. Ennek ellenére a onban a magunk r s r l³¹ mindig is kedve tlen társadalmi k r lmények k tt is t re- kedhet nk arra, hogy amennyire rajtunk m lik legyenek iga ságosak mind

30 Rawls a iga ságosság mint f erény mellett a inté mények, illetve a társadalmi be- rende kedés alaps erke etének további fontosabb erényeiként a élettervek j koordi- náci ját, a hatékonyságot és a stabilitást emeli ki (Rawls, 1997, 24).

31 Plat n nagy m vének d nt belátásaként hangs lyo a e t A llam IX. k nyvének vé- gén (Plat n, 1984a, 644 648, (590d 592b), k l n sen 648 (592b)).

a s emélyes kapcsolataink, mind pedig a társadalmi berende kedés³², amiben él nk.

A iga ságosság s emélyes ges tusa megfelelni akarván a fenti feladatban rejl kih vásnak a egyenl s gre val t rekvés. Arr l van s , hogy a ma- gunk rés ér l eleve gy forduljunk mások felé, hogy sem f lényre nem t rek- s nk vel k s emben, sem pedig alávet dni nem akarunk, hanem valamikép- pen egyenl ség megval sulását igyeks nk elérni. A feln tt és érett s emélyek egyenl ségét a egymással val érintke ésben A gyerekek, a fogyatékkal él k, a r ltek, a nem bes ám that állapotban lév k, a végletesen kis olgáltatot- tak esetei a onban lényeges egyenl tlenséget jelentenek.³³ A ilyen és hasonl hely etekben a egyenl tlenség lényeges legalábbis bi onyos vonatko ások- ban a . Ekkor a iga ságosság s vét” kifeje egyenl ségre t rekvés nem jelenthet minden tekintetben egyforma bánásm dot A lényeges s empontb l val egyenl vonatko ásokban a onban igen A egyenl emberi mélt ság s empontjáb l pedig mindig A lényeges tehát nem nkényes k l nbségek- nél vis ont nem várhatjuk el iga ságosan ugyana t, hanem másnak kell lennie a lényeges s empontb l k l nb gyakran: f lényben illetve a gyengébb hely etben lév s erepének és felel sségének. A al a méltányosságra és a másik ember s eretetére inkább barátságra, mint ellenségességre val t - rekvésb l fakad alapvet megk téssel a onban, hogy ahol csak lehetséges, a egyenl ségre kell t rekedni és a egyenl ségre irányul tendencia érvényes - tése révén a jobb hely etben lév h k el teni a életvis onyokat.³⁴ Ahogyan

32 Rawls alapgondolatának r vid kifejtését a társadalom alaps erke etének iga ságossá- gára vonatko an lásd: Rawls, 1997, 30 37. Rawls amellett érvel, hogy társadalmi be- rende kedés nk méltányosan iga ságos kialak tásában nem a has nosság elvét, hanem a k vetke két elvet éss er válas tanunk: a els a t k veteli, hogy a alapvet jo- gokkal és k telességekkel mindenki egyenl en legyen felruhá va a második pedig a t mondja ki, hogy a társadalmi és ga dasági egyenl tlenség, például a vagyon és a hata- lom egyenl tlen megos lása csak akkor iga ságos, ha e kárp tlásul el ny ket teremt mindenkinek, kiváltképp pedig a társadalom legkevésbé kedve hely et tagjainak”

(Rawls, 1997, 34). A két elv s abatosabb és egyre jobban kibontott meghatáro ásait lásd: Uo, 87, 112, 361 363.

33 E sorba illes thet amennyiben hatalmunk van f l tt k a állatokho , illetve a egés bios féráho val vis onyunk problémája is. A koetikai probléma exponálásá- ho lásd például Hans Jonas rását (Jonas, 2005).

34 A egyenl tlenségek problémáját Aris totelés a barátsággal ss ef ggésben tárgyalja a Nikomakhos i etika VIII. k nyvében (Aris totel s , 1987, 227 232.), Rawls pedig a méltányosan iga ságos társadalmi alaps erke etr l alkotott elméletének alapgondola- taként fogalma a meg (lásd a 32. lábjegy etet), hogy a alapvet s abadságjogok egyenl ségének els dlegességén t lmen en a iga ságosság s empontjáb l elfogad- hat társadalmi-ga dasági egyenl tlenségeket d nt en abb l a s empontb l kell meg-