• Nem Talált Eredményt

Religio, 1917.

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "Religio, 1917."

Copied!
806
0
0

Teljes szövegt

(1)

50250

R E L I G I O

H I T T U D O M Á N Y ]

É S B Ö L C S E L E T ] FOLYÓIRAT

S Z E R K E S Z T I É S KIADJA

Dr. K I S S JÁNOS

E G Y E T E M I T A N Á R

H E T V E N H A T O D I K ÉVFOLYAM

B U D A P E S T

A S T E P H A N E U M R. T. N Y O M Á S A .

1 9 1 7 .

(2)
(3)

TARTALOMJEGYZÉK

a Religio 1917-iki évfolyamához.

I. Értekezések.

Oldal

Józsue sírja. Dr. Kováts Sándor. 1 Szentirati bevezető adatok aranyszájú szent Jánosról. Dr. Hadzsega Gyula 5

A «szent kapu» (Panaghia Capuli) Ephesos mellett. P. Schroity Pál . . . 9

A bölcselkedő Shakespere. Dr. Trikál József 10 Ősembertani túlzások a legújabb kutatások világításában. Hajós József... 41

Az isteni sugalmazás a modernisták szerint. Dr. Antóni Ferenc 81 Josefinismus. Dr. Melichár Kálmán 98, 193

A rajz és a szinhatás versenye, különösen a réz- és aranykarcokon.

Velics László S. J 116 Ismeretelméleti és gyakorlati idealizmus. Dr. Prohászka Ottokár ... 161

Józsue állítalógos sírja Tibneh-ben. Dr. Kmoskó Mihály ... 167 A tudatalatti lélektana és a valláslélektan. Dr. Hetényi Gyula 175

Ábrahám Egiptomban. Dr. Kováts Sándor 233 Krisztus csodáinak rationalista magyarázói. Dr. Czumbel Lajos 240

A végtelen a mennyiségtanban és a természettudományban. Dr. Mattya- sovszky Kasszián 268, 351

Eucken vallásbölcseletének alapvető elemei. Dr. Nyisztor Zoltán 284

Lélekhalhatatlanság és műveltség. Dr. Tóth József 329 Lotze bölcselete. Dr. Várkonyi Hildebrand 0. S. B 365 A nyelvek adománya a Szentírásban. Dr. Tóth Kálmán 393 Szabad-e a papoknak nyerészkedniük ? Dr. Scheffler János 409, 495, 581

A templomépítés mai feladatai. Fieber Henrik 426 A hitterjesztésről. Dr. Huszár Elemér 465 A földesúri jog és az ellenreformatio. Dr. Pompéry Aurél 479

A bibliai régi héber költészetről. Dr. Kováts Sándor 537 A legfőbb hadúr a háborúkban. Hajós József 549 Az ima teljesülése és a természeti törvények uralma. Dr. Kiss János . . . 573

Aranyszájú szent János és a deuterokanonikus könyvek. Dr. Hadzsega

Gyula 617 Szent Tamás negyedik útja Istenhez. Dr. Faragó János 622

Az orosz egyház és az unió. Dr. Hamvas Endre 629, 707 A főpapok rendjének ellenmondása 1608-ban. Dr. Pompéry Aurél ... 642

Miért szólott Jézus példabeszédekben ? Dr. Tóth Kálmán 681 Assziszii szent Ferenc szelleme és a világháború. Dr. Csáktornyai István 693

Ostwald Vilmos tana az állagról. Szarvas Miklós S. J 722

(4)

Oldal

II. I r o d a l m i értesítő.

Az Élet Könyvei. Németh Sándor 60 Dr. Franz Schubert : Grundzüge der Pastoraltheologie. I. Allgemeine und

spezielle Pastoral. Dr. Boroviczény Nándor 63 Dr. Johann Belser : Die Geschichte des Leidens und Sterbens, der Aufer-

stehung und Himmelfahrt des Herrn. Fiedler István 64 Dr. Nicolaus Gihr : Gedanken über katholisches Gebetsleben. Dr. Fekete

Géza József 65 Szitnyai Elek: Miért vagyunk jók vagy rosszak? Bihari Ferenc ... 66

Christian Pesch S. J. : Das Sühneleiden unseres göttlichen Erlösers.

Dr. Breznay Béla 124 Dr. Nagy János : Hivatalos ügykezelés az egri főegyházmegyei rendele-

tek alapján. Dr. Borviczény Nándor ' 126 Herodek Ferenc : Temetkezés, temetők és temetkezési jog. Dr. Boroviczény

Nándor 128 Magdics Gáspár : Tanulságosabb fejezetek a természettudományok köré-

ből. Dr. Mattyasovszky Kasszián 129 Egy kis fehér virág tavaszának története. Pakocs Károly 133

Dr. Prohászka Ottokár : A háború lelke. Dr. Tóth József 209 Túri Béla: A háború belülről nézve. Dr. Tóth József 210 Dr. Breznay Béla : A világháború sorsa a mindenható, igazságos Isten

keze alatt 212 Traum Péter : Lehetek-e én baptista ? Réty Imre 212

Kiss Menyhért: Talizmán. Dr. Sziklay János 213 Dr. G. M. Dursch : Paedagogik der Wissenschaft d. christlichen Erzie-

hung. Szarvas Miklós S. J 214 Pesch — Frick : Institutiones logicae et ontologicae. P. I. Introductio in

philos.—Logica. Editio 2. Bernhard Zsigmond S. J 217 Dr. Vass J. : Szent Ágoston vallomásai. Dr. Babura László 305 Dr. Martin Aurél : A római kormányzás Júdeában K. u. 6—66. Dr. Pataky

Arnold 307 Pehm József : Az édesanya a vallás, a társadalmi kérdés és költészet t ü k -

rében. Dr. Tóth József 311 Jászay-Horváth Elemér : Tábortüzek, szj 311

Dr. Knöpf 1er—Kováts—Ferch : A k a t h . egyháztörténet tankönyve. Németh

Sándor 313 Dr. Karácsonyi János : A magyar nemzet történeti joga hazánk területé-

hez a Kárpátoktól az Adriáig. Dr. Kiss János 379 Dr- Horváth Sándor : A szent Domonkos-rend múltjából és jelenéből.

Dr. Kiss János 382 Dr. Sipos István : A római kérdés. Komócsy István 384

Dr. Bossányi Árpád : Regesta Supplicationum. Dr. Sipos István 387 Juhász Kálmán : St. Coloman, der einstige Schutzpatron Niederöstrerreichs.

Dr Karácsonyi János 448 Dr. Töttössy Miklós : Katholikus h i t t a n . Dr. Fekete Géza József 449

Dr. Szabó Vendel : Az egyház tévedhetetlenségének tárgyköre. Dr. Gere

Gábor 450

(5)

Oldal

J. Reuter S. J. : Neoconfessarius, practice instructus. Németh Sándor... 452 Dr. Anselm Rohner 0 . P. : Das Schöptungsproblem bei Moses Maimoni-

des, Albertus Magnus und Thomas von Aquin. Faragó János ... 453 Bougaud : Szent Chantal élete és a Visitatio-rend eredete. Németh Sándor 513 Dr. Töttössy Miklós : Katholikus erkölcstan felsőkereskedelmi iskolák

középső osztályai számára. Dr. Fekete Géza József 514 Dr. Franz Schubert : Grundzüge der Pastoraltheologie II. Abt. Allgemeine

und spezielle Liturgik. Dr. Boroviczény Nándor 517 Michael d'Herbigny S. J . : Prudens sexdecim linguarum confessarius.

Dr. Mester János 519 Joseph Fröbes S. J . : Lehrbuch der experimentellen Psychologie. Szarvas

Miklós S. J 519 Dr. Zoltvány Irén : A pannonhalmi főapátsági főiskola évkönyve az 1916—

1917-ik tanévre. Dr. Kühár Flóris 596 Dr. Jehlicska F. Rezső : Erkölcsi és társadalmi jólét. Dr Boroviczény

Nándor 598 Tildy Zoltán : Jézus föltámadása. Dr. Fekete Géza József 600

Izsóf Alajos : Túl a nagy vizeken. Szúnyog Xav. Ferenc 0. S. B 604 Dr. Huszár Elemér : Áttérők katekizmusa. Németh Sándor 660 Damaschke Adolf : A földreform. Blaskovics Ferenc 661 Joh. Bapt. Müller S. J. : Zeremonienbüchlein für Priester. Dr. Mester

János 665 Számord Ignác : Emlékeztető- az esztergom-főegyházmegyei papság szá-

mára. Dr. Scheffler János 666 Nie. Hilling: Quellensammlung für das geltende Kirchenrecht. I —X.

füzet. Dr. Scheffler János 737 Dr. Bruno Albers O. S. B. : Der Oeist des hl. Benediktus. Szúnyog Xav.

Ferenc O. S B. .. 738 Pesch Chr. S. J. : Das Sühneleiden unseres göttlichen Erlösers. Dr. Fekete

Géza József ... _ . — 741 Moritz Meschler S. J.: Geistesleben Husve'th József 743

Dr Arnold Rademacher: Das Seelenleben der Heiligen. Dr. Spesz Sándor 747

Magyar kultura. Németh Sándor 748

.il. Vegyesek.

Egyházjogi szakszemle. Dr Sipos István 68, 455 Az Aquinói Szent-Tamás-Társaságból 72, 146, 227, 322, 389, 461, 664, 755 Ószövetségi biblikus szakszemle. Dr. Pataky Arnold 136, 525 Szabályrendelet külföldön szerzett hittudománydoktori oklevelek hono-

sítása tárgyában 156 Pályázati hirdetmény 158 Dr. Mihályfi Ákos : A papság feladatai a háború után 219

Újszövetségi biblikus szakszemle. Dr. Martin Aurél 314, 607

A lényeg és a létezés különbségéről. P. Bernhard Zsigmond 672 Mátyás király és a scholasztikus bölcselet. Heszek István 674

Irodalmi jelentés és pályázati hirdetés 677

(6)

O l d a l

Suarez Ferenc Emlékezete. Dr. Kiss János 750 A lényeg és a létezés különbségének kérdéséhez. Dr. Horváth Sándor O. P. 757

Tisztelt megrendelőimhez a folyóirat áráról 759 Fizetések nyugtázása a füzetek végén.

Hirdetési rovat a füzetek végén.

Szerkesztői és kiadói közlések a füzetek végén.

(7)

R E L I G I O

HITTUDOMÁNYI

É S BÖLCSELETI FOLYÓIRAT

9 S Z E R K E S Z T I fcS K I A D J A

Dr. R I S S J Á N O S

EGYETEMI TANÁR

Tartalom:

Értekezések i Józsue sírja.

Dr. Kováts Sándor. — Szent, irati bevezető adatok arany«

szájú sz. Jánosról. Dr. Had- isega Gyula. —A «Szent Карш Ephesos mellett. P. Schrotty

• Pál. — A bölcselkedő SHa-

° kespere. Dr. Xrikál József.—

• Ősembertan! túlzások a leg»

° újabb kutatások világítási- о ban. Hálós József.— Irodalmi

° értesítő. — Vegyesek.

BUDAPEST

A S T E P H A N E U M R. Ts N Y O M Á S A , 1917.

u

(8)

I. Értekezések.

Oldal

Józsue sírja. Dr. Kováts Sándor _ 1 Szentirati bevezető adatok aranyszájú szent Jánosról. Dr. Hadzsega Gyula 5 A «szent kapu» (Panaghia Capuli) Ephesos mellett. P. Schrotty Pál 9

A bölcselkedő Shakespere. Dr. Trikál József... ... 16 Ósembertani túlzások a legújabb kutatások világításában. Hajós József ... 41

II. Irodalmi értesítő.

Az Élet Könyvei. Németk Sándor „ . ... _. _ 60 Dr. Franz Schubert: Grundzüge der Pastoraltheologie. I. Allgemeine und

spezielle Pastoral. Dr. Boroviczény Nándor 63 Dr. Joh. Belser: Die Geschichte des Leidens und Sterbens, der Aufer-

stehung und Himmelfahrt des Herrn. Fiedler István _ _ ... ... 64 Dr. Nicolaus О ihr: Gedanken über katholisches Gebetsleben. Dr. Fekete

Oéza József _ ... ... . . . ... 65 Szitnyai Elek : Miért vagyunk jók vagy rosszak ? Bihari Ferenc ... 66

III. Vegyesek.

Egyházjogi szakszemle. Dr. Sipos István ... 68

Az Aquinói Szent-Tamás Társaságból ... 72

A Religio-t dr. Szaniszló Ferenc nagyváradi kanonok, később nagyváradi püspök 1841 elején alapította. Í914 elején egyesült vele a Hittudományi Folyóirat, melyet dr. Kiss János 1890 elején alapított. Ez egyesüléstől kezdve a Religio megjelenik július és augusztus kivételével minden hónap közepén 4—6 ives füzetek- ben. Ára egész évre 12 korona. Szerkeszti és kiadja dr. Kiss János egyetemi tanár, Budapest, IX., Mátyás-utca 18.

(9)

J

ózs. 24. 29. 30. így szól Józsue sírjáról : Aztán meghalt Józsue, Nun f i a . . . 110 éves korában és eltemették (saját) birtokának határszélén Timnát-Szerákhban, mely Efráim hegységében van, Qaász-hegynek északi oldalán.

Ezen rövid helyrajzi adatok alapján kutatta Vidor Guérin, francia tudós Józsue sirját és meg is találta 1863. aug. 31.

Hogyan, azt maga így beszéli el : Két és fél órai járásnyira Dsifnétől (a régi: Qofna) vannak Khirbet-Tibneh: Tibne romjai.

Ettől dél felé a hegyek végső sziklás részén több, a sziklába vájt sírhely látható. Nyolc üreg van ott, a nyolcadik a legfeltű- nőbb: egy sirbolt, előtte négyszögletes kis udvar, előtér, mely- nek előoldala négy pillérre támaszkodik, oszlopfejük nincs, hanem csak párkányzatszerű diszük felül. A sirbolt előszobája falaiban 288 kis fülke van bevájva, részint négy-, részint háromszögletes fülkék nyolc sorjában.

Innen egy szűk ajtó egy külön sirkamarába vezet, amely- ben 15 üreg látható, a kamara közepén négyszögletű mélyedés van. Guérin azt hitte, ez utóbbi volt a főszemély sirja. De néhány hónappal utána a hires de Saulcy tüzetesebben megvizsgálta e sírboltot s az egyik üregén át, mely szemben van az ajtóval, át- bujt s felfedezett még egy sirkamrát. Ez volt a főszemély sír- helye, de Saulcy szerint, az előtte álló sirkamara pedig a csa- ládja tagjaié.

Tekintve az egész beosztást, főkép az első kamarában azt a sok kis fülkét, amelyek csakis mécsesek, lámpák befogadására alkalmasak, melyeket az évforduló napján itt égettek; nyilván- való, hogy ez csakis valami kiváló jeles férfiú mauzóleuma lehet.

Ez tehát Józsue sírhelye. És világos, hogy ez a Gaász nevű hegy, melynek északi oldalán jelezi a biblia Józsue sírhelyét.

Szent Jeromos i írja, hogy Paula, a kiváló római matróna,

1 Epitaphium Paulae §. 13.

Religio, hittud. és bölcs, folyóirat. 1

(10)

elment Efraim hegységébe, hogy tiszteletét lerója Józsue és Eleázár sírjánál, melyek egymással szemben vannak. Eleázár sírja Oabaában van. Tényleg Qabaá, ma Dsibra nincs messze Khirbet Tibnehtől, egy hegyen, tényleg szemben ezzel a heggyel, mely- ben a fentjelzett sírboltot találták.

Azonfelül e sírbolt igen régi kor bélyegét viseli magán.

Olyan egyszerű és kezdetleges, hogy joggal gyanítja Ouérin, hogy ilyenek lehettek azok a sziklába vájt sírboltok, amelyeket a kánaániak még a zsidók bevándorlása előtt készítettek maguk- nak. Már említém, hogy az előcsarnok oszlopain semmi dísz, sem oszlopfő, csak kis párkánykeret. Előrészükön, mely a szabad levegőre néz (de nagyon meg van rongálva), lehet, hogy volt valami felírás vagy dombormű. A zsidó hagyomány szerint Józsue sirján a Nap képe volt kifaragva. Célzás a bethoroni csatával kapcsolatos csodára: Nap, állj meg... Józs. 10. 12.

Hogy valami kiváló jeles személy sirja, azt mutatja az a sok lámpafülke, ilyen kis város határában, mint Timnát-Szerákh, amelyek az egész bibliai történet folyamán nem volt soha más nagy embere, mint Józsue.

Quérin után pár hónappal megvizsgálta Józsue sírját a hires de Saulcy, 1866-ban pedig Aurés, egy tudós francia főmérnök, aki szintúgy, mint de Saulcy, pontosan fölmérte és lerajzolta e sír- boltot (alaprajz, falrajzot készített) és tanulmányozta behatóan a méreteit és azon meglepő eredményre jutott, hogy a sírkamra méreteiben, annak készítője, tervezője az egiptomi hosszmérték- rendszert használta, t. i. az egiptomi: királyi rőföt, mely hét araszra volt felosztva. Ámde tudvalevő dolog, hogy a zsidók, mikor Egiptomból Kánaánba vándoroltak, az egiptomi mérték- rendszert hozták magukkal, amelyet ott hosszú időn át meg- szoktak volt, tehát e sirbolt ez okból is azon korból való, mikor a zsidók Egiptomból ide jöttek. És pedig az első időből, mert később már má,s saját mérték-rendszert használtak.

* * *

1870-ben Quérin ezen felfedezése újabb megerősítést nyert, feltevése újabb bizonyítékkal erősbödött, egy újabb, igen érde- kes felfedezés révén.

T. i. abbé Richard Palesztinában utazgatott 1870. május—

júniusban Quérin megismerkedett vele Jeruzsálemben, a Casa- Novában. Szóba került Khirbet Tibneh és Józsue sirja is. Annyira érdekelte a dolog, hogy megígérte, hogy felkeresi.

(11)

Richard kutatását a hetvenesek görög fordításának két fel- tűnő helyére alapította. Ezek Józs. 21. 42. :...xaí eXaßev bjaouç xàç (xa^átpac;, xàç TOxpivaç sv à i ç itep[£X£|Jte xoùç û t o ù ç 'IoparjX xoùç yevo-

|xévooç èv xíj óSqj, ev xrj £prj|xt|), xaï eô-rjxev aùxàç èv Oajivaaayap.

A másik hely Józs. 24. 30. : . . . èxef s&rjxav f i s x ' áuxw ètç xb [j.vf;[ia èiç o eâ-a^av aùxèv èxef xàç (iaxaipaç, xaç TOxpivaç, cev àiç Tteptéxejie xoùç Otoùç 'IapaijÀ 'ev faXyàÀOLç... xaE èxet ètatv é'wç xfjç arjjiepov ^[ispaç.

Azaz 21. 40: és vette Józsue a kőkéseket, amelyekkel körül- metélte Izrael fiait, akik az úton születtek, a pusztában és eltette azokat Timnat-Szerákhban.

24. 30: oda helyezték el mellé a sirboltba, ahová őt temet- ték a kőkéseket is, amelyekkel körülmetélte Izrael fiait Gilgál- b a n . . . és ott vannak mind a mai napig.

Richard abbé tehát megvizsgálta először Oilgál környékét, a Jordán völgyében, ahol Józsue Isten parancsára körülmetélte Izraelnek a pusztában született fiait és oly sok század multán is elég sok (silex) kőkést talált környékén.

Azután elment Khirbet-Tibnehbe, hogy meggyőződjék róla, vájjon valóban ott is talál ezekből a kőkésekből legalább egy- nehányat azon sirboltban, amelyet Ouérin (a helyrajzi adatok alapján) Józsue sírjának minősített. Az eredményről levélben referált 1870. június 20.: Elmentem, úgy mond, egy pap és egy seik kíséretében és nagy számmal találtam (silex) kőkéseket a sirboltban és előtte is, melyek teljesen hasonlók azokhoz, amelye- ket Gilgál környékén találtam úgy, hogy meg vagyok győződve azonos eredetükről.

Richard abbé utóbb beszámolt e felfedezéséről Edinbourgh- ban 1871. auguszt. 5. utóbb pedig Párisban a tudományos Aka- démiában, valamint a másik akadémiában : Academie des Inscrip- tions et Belles Lettres.

Ezek után minden kétséget kizárólag megállapítható, hogy a nevezett, kősziklába vájt sirbolt tényleg Józsue sirja, mert e mellett szólnak nemcsak a biblia helyrajzi adatai, hanem a görög fordítás adataival oly meglepően egybevágó archaeologiai lelet is, melyet most írtam le Richard abbé nyomán.

Akadt palaeontologus (Lartet), aki a kőkéseket sokkal régeb- bieknek véli. Persze a palaeontologusok minden kőkést kőkor- szakbelinek vélnek. Ámde a biblia történeti könyveiből biztosan megállapítható, hogy a zsidók sokkal később is kőkést használ-

1*

(12)

tak a körülmetélésre, mint épen Józsue könyve is kifejezetten mondja, hogy kőkéseket használtak (xaxâtpaç îtet^ivaç, szintúgy Exodus 4. 25: akkor elővett Szefora egy éles követ (kőKést) és levágta fia előbőrét. Tehát bizonyos, hogy nem minden silex, nem minden kőkés kőkorszakbeli.

Különben visszatérvén tulajdonképeni tárgyunkra és rövi- den összefoglalva a fent részletezett helyrajzi és régészeti adato- kat, kimondhatjuk: nem fér kétség hozzá, hogy a Quérin által felfedezett sirbolt Józsue sirja.

Szeged.

Dr. Kováts Sándor.

(13)

SZENT JÁNOSNÁL.

A

z iNTRODUCTiONALis dolgok ismerete nagyban elősegíti a szent könyvek értelmének feltalálását. Természetes tehát, hogy — bár rendszeresen csak újabban tárgyalja az introductiót a biblikus tudomány — bevezető adatokat már az egyházatyák müveiben is találunk. E tekintetben Chrysostomust az elsők közé kell tennünk. Homiliáiban majd itt, majd ott kutatja a könyvek címét, célját, rendeltetését; az írás idejét stb. és egyes nehézségeket ezek alapján fejt meg. Ezen adatok nagy része az Újszövetségre vonatkozik: vannak azonban ószövetségi adatok is. A 44. zsoltár feliratait, melyről annyi vita van, így olvassa:

Pro victoria, pro floribus filiorum Core. Alius: Victoriae effec- tori propter lilia filiorum Core. Hebraeus: pro liliis stb. Jó lenne, ha itt volnának a zsidók és a pogányok, mert ők hozná- nak tanúbizonyságot. A könyvek ugyanis tőlök vannak. «Hic enim psalmus in Christum est inscriptus, ideo inscriptio, In dilectum... Is enim nunquam fecit mutationem.» i

A próféták nem mindig arról szólnak, kinek neve van a feliratban. így pl. Dávid a 71. zsoltár élére Salamon nevét írta.

Azonban olyanokat mond a zsoltárban, hogy azok emberi ter- mészetre nem vonatkozhatnak.

Több helyen foglalkozik az evangéliumoknak egymáshoz való viszonyával.

Legelőször azt kérdi, honnan van az, hogy bár annyi tanít- vány volt, csak két apostol és két apostoli követő (Márk és Lukács) írt?

Ez azért van, mert nem ambitióból írtak. Egy is leírhatta volna, mit négy beszél el. Azon körülmény azonban, hogy négy írt különböző időben, különböző helyen, nem összebeszélve, az igazság mellett nagy argumentum. Lukács az okot is megmondja,

1 44. zs.-hoz írt magyarázatban.

(14)

miért ír.1 Szent János nem jelöli ugyan meg az okot, de mi ezt tudjuk az ősöktől. Szóval minden evangélistának külön célja van. Ezért nem ugyanazon eseményeket beszélik el. «Distribuunt evangelistae tempóra, Matheus quidem, priusquam Joannes B.

caperetur, tempóra abbrevians, ad ea, quae secuta sunt properat, ev. Joannes autem hic maxime immoratur.» János a pusztába való menetelt elhallgatja, mert Máté már elbeszélte. «Post bap- tismum nihil ipsum dixisse, scribunt alii evangelistae. Verum omissas, quae interea facta sunt, post captum Ioannem, mira- cula Christi prosequuntur. Miracula autem alii alia omiserant, alia nemo meminit».2 Máté sem beszél el mindent, mert minden szándéka és törekvése az, hogy leírja Krisztus tanítását, csodáit és ezért semmit sem mond el, mi nem tartozik ide.3

A nyomorult Lázárról szóló példabeszéd csak Lukácsnál van meg. Miért mindez? Miért adnak elő egyes dolgokat mind, más dolgokat pedig csak egyik vagy másik? Azért — felel Ch.

— hogy mind olvassuk el és lássuk a megegyezést. Ha ugyanis mind ugyanazt beszélné el, akkor nem tanulmányoznák az evan- géliumokat, ha pedig egészen különbözőt adnának elő, akkor nem látszanék a concordia az evangéliumok között.

A synoptikusoknak a negyedik evangéliumhoz való viszo- nyát is megvilágítja. Amint a villámlás megelőzi a mennydör- gést — így szől — ügy előzi meg az első három evangélium a negyediket. Előbb az első három evangélium villámlik, azután szent János dörög. Míg a synoptikusok «circa carnem immorati essent... S. Joannes supra omne tempus et saeculum ascendit, auditorum animos ad id, quod in principio erat erigens...»4

Kiknek írtak az egyes evangélisták? Máté a hébereknek írt héberül, Márk az egyptomiaknak, Lukács mindenkinek. Ennek megfelelőleg Máté (1, 1.) Krisztust Dávid Fiának és nem Isten Fiának nevezi. Márk Istennek mondja, azonban «mutilavit sen- tentiam, ut praemolliret et demulceret auditorem».

Lukács közép helyet foglal el. Érinti ugyan az Istenről szóló tant, de nem magyarázza meg. Luk. 1, 1.: «Et sermonein quidem nominavit, sed quod Deus erat verbum, non dixit.

Omnes igitur ad oeconomiam in carne primo se contulerunt et sensim postea expositis miraculis, dignitatem naturae divinae declaraverunt».

1 L. 1, 3.

2 Horn. XVI. in c. I. J.

3 Horn. IV. in c. 13, Mt.

* Horn. III. in c. I. J.

(15)

A negyedik evangéliumban a szerző ama: «Virgo, alter de terra Angelus», ki Jézus kebelén nyugodott: ad theologiam esplicandam post très illos praecones excessit.1

Azon haeretikusok ellen írt, kik azt mondták Krisztusról, hogy volt idő, mikor ő nem volt.2

Az evangéliumok időrendjére vonatkozólag következőket találjuk Chrysostomusnál.

Abból a körülményből, hogy Márk többet elhagy, mit Máté elbeszél, azt következteti, hogy Máté elsőnek írt. «Quin etiam reliqua narrando (sc. Marcus), maximo perstrinxit cuncta compendio.» Tehát Márk nemcsak sokat elhagy, hanem amit el- beszél, azt is nagyon megrövidíti. Ezért Máté előbb írt. «Quippe, qui (sc. Marcus) Mathei scriptione praeventus, amplius aliquid docere non studeat.» Mindegyik t. i. a maga mesterét utánozta.

Szent Márk ugyanis Pétert «verborum parcitate gaudentem, Lukács pedig Pált, a sokbeszédűt követte.3

Szent János az evangéliumot Ephesusban írta, miután vissza- tért száműzetéséből.

Az «Apostolok Cselekedetei»-vel több helyen foglalkozik.

A címre vonatkozólag ezt mondja: Mit akar ezen cím: «Acta Apostolorum». «Neque enim temere praetereundi sunt tituli, neque initium libri confestim attingendum sit, sed prius libri nomen videndum. Sicut ex capite reliquum corpus fit notius, sic a superiori parte impositus textui titulus in fronte, reliquam scripturam efficit notiorem.4 A cím világosabbá teszi tehát az egész könyv tartalmát és így nem fölösleges.

Más helyen azt kérdi, mit akar ezzel mondani: «Primum quidem sermonem...» Innen kellene kezdeni, de azt akarja látni, hogyan jött Damascusba (t. i. szent Pál). «Excaecatio haec fecit, ut totus orbis terrarum visum reciperet». Ezzel Chrysos- mus alighanem a könyv célját jelöli meg, azt t. i., hogy miként terjedt el az evangélium az egész földkerekségen. Azután ezeket kérdezi: Miért említi az első könyvet («Primum quidem sermo- nem), miért mondja sermonak és nem evangéliumnak, mikor Pál evangéliumnak nevezi? Azután miért, de omnibus, mikor szent János (21, 25.) szerényebben szól, azután optime Theophile:

«nomen cum laude positum est». Sajnos, hogy e kérdésekre

1 Sermo de sigillis librorum. 3 Hom. IV. in S. Mt.

2 Sermo de S. Joanne Apostolo. 4 Sermo 51. (Art. 17, 23.)

(16)

mindössze ennyit válaszol: nem oldom meg e kérdéseket: «Ut ipsi per vos sententias colligatis». A galambok is, míg fészekben a fiak, szájokból etetik azokat, azután pedig csak megmutatják nekik a magot.1

Az «Apóst. Csel.»-nek szerzőjét illetőleg sokan kételkedtek, sőt létezéséről sem tudtak. Épen azért szükségesnek tartja a könyv magyarázatát. «Complures sunt, quibus hic liber adeo ignotus est, ut non solum ambiguant de authore, a quo con- scriptus est, verum ne id quidem cognitum habeant, an omnino extat haec rerum ab Apostolis gestarum história.»2 Ránézve azonban nem kétséges a szerző. «Beatus Lucas librum compo- suit.»3 Ezt más helyen is kifejezi. Miért említi újból az evangé- liumot? — kérdi. «Ut suam declararet exactam diligentiam:

Nam in illius operis praefatione dicit: Visum est mihi ab initio.4

Ez ugyanis azt mutatja, hogy a III. evangéliumnak és Apóst.

Cselek.-nek a szerzője ugyanaz.

Végül megemlíti, hogy az Apóst. Cselek.-t pünkösdkor volt szokás olvasni. Miért? Azért, mert ezzel kezdődik.5

Megjegyzem, hogy a görög katholikusoknál ma is husvét- vasárnapjától kezdve pünkösdig olvassák az Apóst. Cselek.-t.

Ungvár.

Dr. Hadzsega Gyula.

1 Sermo 50. In princípium c. 9. Act.

2 Horn. I. in c. I. Act. Apóst.

3 Sermo XV.

4 Horn. I. in c. I. Act. Apóst.

5 Sermo 66. Miért olvastatik az Act. pünkösdkor ?

(17)

Panaghia Capuli.1

K

ISÁZSIA nyugati partvidékén, Szmirna városától délre, nem

messze a történelmi Ephesos nagyarányú romjaitól fekszik ez a sajátságos görög-török elnevezésű, csak néhány négyzetméter nagyságú kőhalmaz. Gondosan elrejtőzve a természet által képe- zett hegykoszorú kellő közepén, csak nagyritkán hallottunk róla említést tenni a századok forgalmas folyamatában.2 Az utolsó évtizedekben azonban gazdag irodalom keletkezett róla és élénk, gyakran, sajnos, visszataszítóan szenvedélyes harcot folytattak e hely tulajdonképeni történelmi jelentőségének meghatározása érdekében. Emmerich Katalin, a dülmeni apáca-látnok ugyanis, ellentétbe helyezkedve azon évszázadok jámbor hagyományai által megszentelt és történelmi érvekkel megerősített nézettel, mely szerint Sz. Mária Jeruzsálemben halt meg és Qethszemániban lett eltemetve, azt állítja, hogy ezen sok tekintetben igen érdekes helyen élte le utolsó éveit és itt helyezték nyugalomra szent testét. Az egyháztörténelem képviselői között akadtak mindig egyesek, kik a Gethszemáni kertjében levő Sz. Mária sirjának valódiságáról szóló hagyományt, több-kevesebb sikerrel kétségbe igyekeztek vonni; de a jámbor Emmerich azon határozott állítása, hogy a boldogságos Szűz Ephesos környékén, a mai Panaghia Capulin fejezte be életét, a környéknek a látomásaiban való körülményes leírása, a vélt lakóházáról nyújtott pontos adatok és végre élete estéjének, halálának és eltemettetésének kimerítő ismertetése, egészen új beállításban mutatta nekünk ezt a kérdést.

Egyházi körökben is általános föltűnést keltett e nézetével és annak idején sok ezer jámbor zarándok kereste fel szűz Mária

1 Panaghia (ejtsd : panajia) újgörög szó ; szűz Máriára alkalmazott, álló kifejezés. Legjobban talán ez a szó adja vissza értelmét : «tökéletes szent».

Capu, török szó = kapú, bejárat ; li — kicsinyítő képző.

2 E sorok Írójának alkalma volt az elmúlt nyár folyamán Kisázsiában történt utazása közben e helyen személyesen megfordulni.

(18)

vélt sírját. Timoni, szmirnai érsek, kinek egyházmegyéjéhez e hely tartozik, hivatalos bizottságot küldött ki helyszemlére. Ez a bizottság azt a föltűnő, önmagában véve azonban még semmit sem bizonyító tényt állapította meg, hogy az Emmerich Katalin nyújtotta leírása a környéknek, többé-kevésbbé fedezi a valóságot.

Ebből az alapból kiindulva, az egyik csoport védői Timoni érsek- kel az élén s inkább jámbor érzelmektől, mint történelmi tények- től vezettetve, kevés támadás alá vették az eddig csaknem általános elismerésnek örvendő nézetet és sok ügyességgel igyekeztek a Jeruzsálem ellen fölhozott régi érveket egyesíteni Emmerich új adataival.1 Míg a másik csoport e száraz, de igaz elvet hangoz- tatva, hogy egy történelmi tény megállapításánál vajmi keveset számít egy különben jámbor apáca látomása, az Ephesos, illető- leg Panaghia Capuli mellett bizonyító érveket igyekezett meg- cáfolni és a számtalan adattal megerősített jeruzsálemi hagyományt mondotta helyesnek.2

Az első nézet képviselői a következő érvekre támaszkodnak:

1. A Szentírásból tudjuk, hogy az Úr még a keresztfán ajánlotta szűz Anyját kedvelt tanítványának, Jánosnak, oltal- mába.3 Szent János magához vette az Istenanyját és ez kétség- kívül követte őt Ephesusba, mikor e város keresztényeinek élére került.

2. A 431-ben Ephesosban tartott 3. általános zsinaton össze- gyűlt egyházatyák levelet intéztek a konstantinápolyi papsághoz és néphez, amelyben azt mondják, hogy Nestoriust abban a városban kárhoztatták «...in qua theologus Joannes et deipara Virgo s. Maria.»4 Ebből következik, mondják, hogy szűz Mária sírja Ephesosban volt. Ezzel az érvvel összeesik a harmadik.

1 Főképviselői ennek az iránynak : P. Thomas Wegener Ord. s. Aug. :

«Wo ist das Grab der hl. Jungfrau ;» 1895. M. Gabrielovich (P. Jung szmirnai lazarista álneve:) Ephèse, ou Jerusalem? Paris, 1897. és u. a. Le tombeau de la Sainte Vierge à Ephèse, Paris, 1905. Timoni: Panaghia Capouli, Paris, 1896.

2 Dr. Nirschl: Das Grab der hl. Jungfrau, Mainz, 1896. P. Meister- mann: Le tombeau de las. Vierge à Jerusalem. Jerusalem, 1903. Felix Sartiaux : Villes mortes d'Asie Mineure, Paris, 1911.

3 Sz. János evang. 19, 27.

4 A teljes szöveg így hangzik: «Quare et Nestorius, impiae häreseos instaurator, cum in Ephesiorum civitatem pervenisset, in qua Joannes Theologus et Deipara Virgo s. Maria, a sanctorum Patrum et Episcoporum coetu ultro seipsum abalienans malaeque conscientiae reatu impeditus accedere non audens, post trinam citationem justa sanctae Trinitatis sententia divinoque patrum

(19)

3. A 3. általános zsinat idejében, 431-ben már szűz Máriá- nak szentelt templom volt Ephesosban. Ezt a templomot szűz Mária sírja fölé építették.

A Jeruzsálem mellett állást foglaló csoport tudósai a követ- kezőképen felelnek ezekre az érvekre:

Ad 1. Az Úrnak utolsó akaratát végrehajtani kétségkívül szent dolognak tartotta a szeretet apostola. Szent János és a Szűz- anya az Úr halála után elválaszthatlanok voltak egymástól. Ezt nem tagadja senki sem. Nehézség akkor merül föl, mikor arra a kérdésre kívánunk feleletet: mikor ment szűz Mária Ephesosba?

Itt két véleményt kell megkülönböztetnünk.

a) Emmerich Katalini gondolkodásra indító pontossággal és föltűnő határozottsággal azt állítja, hogy az Istenanya az Úrnak mennybemenetele után még 3 évet élt Siónban, 3 évét Bethániá- ban és 9 évet Ephesosban, azaz az Ephesos mellett lévő Panaghia Capulin, ahová szent János apostol vitte volna. Eszerint tehát szűz Mária az Úrnak mennybemenetele után 6 évre, azaz Kr. u.

39-ik esztendőben került volna Ephesosba és itt 9 év múlva, azaz Kr. u. 48-ban halt volna meg. Szűz Máriának Ephesosba való költözése avégett történt, hogy a zsidók üldözése előtt biztonságban legyen. Nem tudjuk, honnan merítette Emmerich K.

ezeket az adatokat, de ez a föltevés ellentétben áll az első keresz- tény évtizedek történetével. Az apostolok csel.-ből2 u. i. világo- san kitűnik, hogy szent Pál megtérése után nemcsak szünetelt a keresztények üldöztetése, hanem zavartalan békének örvendett az egyház egészen 42-ig, mikor Heródes Jakabot lefejeztette és Pétert börtönbe vetette.

Nem valószínű ez a föltevés azért sem, mert szent János apostol működéséről ezidő alatt semmit sem tudunk. Lélektani szempontból lehetetlennek kell tartanunk, hogy János, a tüzes lelkű apostol és evangelista, 9 álló esztendeig beszüntette volna apostoli működését. Már pedig szent Pál, ki harmadik missiós útja (55—58.) után kezdi meg működését Ephesosban, meg- érkezésekor egyetlen keresztényt sem talált itt, hanem csak néhány (12) Jánostanítványt, kiket aztán Jézus nevére megkeresz-

judicio condemnatus, ab omni sacerdotali dignitate privatus est». Meistermann:

Les t o m b e a u . . . p. 100.

1 Leben der seligsten Jungfrau Maria, S. 420.

2 Apóst, cselekedete IX. fej. 27—32. v.

(20)

telt!1 Arra a kérdésre sincs feleletünk: miért kellett épen Ephesosba költöznie a Szűzanyának, hisz' Jeruzsálemben, a tanítványok és hivők körében sokkal jobban meg lett volna védve a zsidók esetleges támadásai ellen. De ha már el akart menni, miért nem költözött a közelebb fekvő és virágzó keresztény életnek örvendő Antiochiába, hol az apostolfejedelem már 37—38 körül püspöki székét emelte? Itt kétségkívül megfelelőbben lehetett volna keresztül vinni védelmét, mint a messze távolban levő Ephesos- ban, mely Dianának szentelt főtemploma miatt, messze földön, mint a pogányság központja volt ismeretes. Mily elhagyatottnak érezte volna magát itt, e vigasztalan hegyvidéken eltemetve, ellenséges környezetben, távol Siontól, mely után való égő vágya lelkét emésztette! Emmerich érezhette is ennek a lélektani érv- nek a súlyát, mert azt mondja, hogy az ellenállhatatlan vágynak engedve, a Szűzanya kétszer fölkereste Jeruzsálemet Ephesosban való tartózkodása alatt. Eszerint tehát háromszor megtette volna az utat Jeruzsálemből Ephesosba és kétszer Ephesosból Jeruzsá- lembe. Ezzel a gyakori utazással azonban az Ephesosba való át- költözés tulajdonképeni célja, a biztonságba való helyezés, tökéle- tesen meg lett volna hiúsítva, amihez még az útnak távolságát és nehézségét is kell vennünk. Aki valamikor bejárta Kisázsiát, eléggé tapasztalhatta, mily nagy nehézségekbe ütközik még ma is az utazás. Szűz Mária magas kora, végtelenül gyönge és gyengéd szervezete, átszellemült lénye, épen nem emelik annak a feltevésnek a valószínűségét, hogy az akkori lényegesen mos- tohább körülmények között, kényelmesebben lehetett volna utaznia.

b) Egy másik magyarázat azt tartja, hogy Sz. Mária akkor jött Ephesosba, mikor János apostol végleg elhagyta Palesztinát és a szent Pál által alapított keresztény község vezetésére a kis- ázsiai fővárosba ment.

E nézetnek elfogadása ellen azonban komoly történelmi nehézségek merülnek föl. Szent János u. i. általánosan elfogadott vélemény szerint csak szent Pál halála (67.) után jött Ephesosba.

A nemzetek apostola az első római fogságából való kiszabadulás után (63.) Krétába ment, hol keresztény községet alapított; onnan áthajózott Ephesosba, hol Timótot hagyta meg utódjának, (65.)2

1 Ap. csel. 19, 1—7.

2 Kirchl. Handlexikon, II. B. 2403. S. szerint. Egyes szerzők keveset eltérnek ettől a chronológiai rendtől.

(21)

amit biztosan nem tett volna, ha János már ott működik. Szent Pál soha nem is említi szent Jánost az efezusiakhoz és Kis- ázsiának egyéb keresztény községeihez irt leveleiben, amit épen szent Pál nem mulasztana el, ha Jánost Ephesosban tudja. Ha már most ezeket szem előtt tartva, Kr. u. 70-ben engedjük szent Jánost Ephesosba jönni, akkor szűz Mária, ha őt ebben az időben

ide követte, 85 esztendős volt. Mert általánosan elfogadott véle- mény szerint 14 esztendős volt, mikor az Ige testté lett. Vegyük még hozzá, hogy a Szűzanya Ephesosban még néhány évet élt, ami valószínű, akkor az Istenanya kb. 90 esztendős volt halála alkalmával. Ezt semmiféle adattal bizonyítani nem lehet.

Sőt e magas kor elfogadása ellen a hagyomány valamennyi forrása bizonyít. Eddig általánosan azt tartották, hogy az Úrnak mennybemenetele után még 12—15 évet töltött a földön, úgy hogy 60—63 éves lehetett halála alkalmával. Sőt Emmerich szerint is csak 64 esztendős lett.1 Nirschl tanárral mondhatjuk tehát, hogy ez a feltevés nem állhat meg a történelem-kritika előtt és ennek következtében állíthatjuk, hogy Sz. Mária Kr. u.

70-ben nem jöhetett Jánossal Ephesosba, tehát nem is halhatott meg itt.2 Ezen nem változtatnak a komolyan alig számításba vehető szenvedélyes kifakadások sem, melyekkel egyik-másik Ephesos előjogaiért harcoló tudós ezt a tételt megtámadja. 3

Ad 2. és 3. Nem valószinű, hogy a 3-ik általános zsinatra egybegyűlt egyházatyák azt a fönt idézett szót : ...in qua Deipara Virgo s. Maria... azért említik, mivel szűz Mária sírja Ephesos- ban volt, hanem inkább azért, mert az a templom, melyben a zsinatot megtartották, szűz Máriának volt szentelve. Ezen a sokkal természetesebb módon magyarázza ezen szavakat többek között Alexander Natalis is.4 A szűz Mária és szent János tiszteletére emelt templomokra gondolnak az atyák. Hogy egy szűz Máriának szentelt templom 431-ben már fönnállt, az világosan kitűnik Alex- andriai szent Cyrill, a zsinat elnökének ez alkalommal tartott homiliájából, mit a következő szavakkal kezdett: «Ad sanctorum coetum a sancta et deipara semperque Virgine Maria invitati, prompto animo hue confluxerunt... Salve itaque a nobis sancta

1 Leben Maria, 420. lap.

2 Nirschl: Das Grab der hl. Jungfrau. S. 16.

3 Gabrielovich: Le tombeaux de la sainte Vierge à Ephèse. Különösen 150. etc. 1.

4 Natalis Alexander: Hist. Eccl. torn. IV. pag. 32.

(22)

mystica trinitas, quae nos omnes in hanc Mariae Deiparae eccle- siam convocastiA Egy szent Jánosnak szentelt templom létezését már aquitániai Sylvia bizonyítja, ki 385—388. között történt szent- földi útja alkalmával «az Úr Jézus Krisztus nevében Ephesost is meglátta szent János apostol mártyriuma végett, hogy ott imád- kozzék».2 Sylvia útleírásában az olyan templomot, melyben a szentnek sírja volt, akinek tiszteletére emelték, «Martyrium» nevezi és pontosan megkülönbözteti más templomtól. Azonban épen ez a körülmény látszik amellett bizonyítani, hogy az Ephesosért küzdők 3. érve történelmi alappal bir. Mert, így következtetnek, miként szent János sírja fölött templomot emeltek, úgy bizonyára sokkal inkább tették ezt az Istenanya sírja fölött! — Bizonyos, hogy az első keresztény századokban az elhunytak pihenőhelyei fölé gyakran templomot vagy templomféle épületeket emeltek, melyeket Marty ria? vagy Dormitiő, vagy Memóriának* nevez- tek, aszerint, ahogy az alatta nyugvó hivő mártyr-halállal, vagy természetes módon mult ki e világból. Tény azonban az is, hogy ugyanakkor már sok helyütt templomot építettek kizárólag azért és oly helyeken, ahol a hivők igényei követelték, vagy mert más körülmények ezt szükségessé tették. Legjobban bizonyítja ezt Nagy Konstantinnak a milánói edictum (313.) kibocsájtása után való buzgó törekvése : mindenütt, hol keresztények voltak, templomot emelni. Különösen kiterjedt figyelme azon helyekre, melyek szent hitünk titkai által meg voltak szentelve, vagy egyáltalán vonat- kozásban álltak vele. Az egyháztörténelem atyja, Eusebius, «Kon- stantin élete»5 c. művében számtalan helyet sorol föl, melyek- nek fődiszét a Konstantin által emelt templomok képezik. Gyö- nyörű volt a Megváltó dicsőségét hirdető egyház Jeruzsálemben.6

Hasonlóképen építtetett templomot Nikomédiában, Antiochiában és Eusébius szerint, nagy birodalma majdnem minden tartomá- nyának fővárosaiban is. Ezek között volt kétségkívül Ephesos is,

1 Dr. Nirschl: i. műve 8. 1. és Felix Sartiaux: Villes mortes d'Asie mineure, pag. 102.

2 Peregrinatio Sylviae; cf. Meistermann : Le tombeau . . .

3 Dr. Kaufmann : Handbuch der christl. Archäologie. S. 128.

* M. Amellini: Oli antichi Cimiteri Cristiani, pag. 51. Roma, 1893.

5 Vita Constantini. III. c. 50—58.

6 A bordeauxi zarándok, ki 333-ban meglátogatta Jeruzsálemet, azt mondja róla: «Ibidem modo jussu Constantini imperatoris Basilica facta est, id est, Dominicum mirae pulchritudinis».

(23)

ha nincs is említve Özséb által, hisz a virágzó Jónia élénk életű központja volt ez a város és a nagy birodalomnak egyáltalán egyik legnagyobb és legfontosabb helye. Sokat fáradozott külö- nösen Konstantinápolyban, melyet 330-ban székhelyének is válasz- tót^ templomok építésével. Kiváló hírnévnek örvendett az apos- tolok temploma és a Michaelion.1 Hogy e számtalan templom között nem emeltetett volna egyiket-másikat szűz Mária tisztele- tére is, teljesen ki van zárva, ha Konstantin mély és nagy tisz- teletét, mellyel Özséb szerint az Istenanya iránt viseltetett, tekin- tetbe vesszük. Tényleg három konstantinápolyi Mária-templom- nak eredetét vezetik vissza a szakemberek Konstantinra.2

A mondottakból következik, hogy egy már 431-ben Ephesos- ban létező Mária-templom nem lehet bizonyítéka annak, hogy a szent Szüzet Ephesosban temették el. Mert már egy évszázaddal előbb, Konstantin idejében több templom volt Byzáncban és másutt, melyeket szűz Mária tiszteletére emeltek, jóllehet a sírja e templomok között egyikben sem volt.

Konstantinápoly.

P. Schrotty Pál.

1 Charles Diehl: Manuel d'art byzantin, pag. 123. Paris, 1910.

2 Kraus: Realencyclopädie der christlichen Altertümer, I. B. S. 111.

Cf. Nirschl, 13. 1.

(24)

i

A BÖLCSELKEDŐ SHAKESPERE.

A

LÉLEK a világ tükre. A természet és a szellem; a lét titkai

és a korszellem útjai a lélekben tükröződnek. Amilyen a lélek, olyan a tükrözése. A bölcselő fogalmakban, a festő és szoborművész színekben és vonalakban; a költő hangulatokban és szemléletekben ragyogtatja a világ arcát. Mert minden lét igévé akar lenni és minden létesülés a lélektől óhajt beszédet tanulni. Bölcselő, költő, művész az élet dalosai, tükörhordozói.

Mégis azt hiszem, hogy a lélek mélységének titkai és a szellemi élet szakadatlan hullámzásai húst és vért a szinművé- szetben öltenek, ott testesülnek meg. «A színjáték feladata — mondja Shakespere — most és eleitől fogva az volt és az marad, hogy mintegy tükröt tartson a természetnek ; hogy felmutassa az erénynek önábrázatát, a gúnynak önön-képét ; és maga az idő és a század testének tulajdon alakját és lenyomatát.» De ki képes a természet és az emberi titkok gyökeréig ásni? Ki tudja fel- hányni a jó és a rossz, az erény és a bűn, a sejtések és vágyak, a jelen és a jövő csiráit?

Vannak művészek, akik az élet divatos felszínét látják és tükrözik. Minden évszakban fel- és letűnnek.

Vannak művészek, kik egy-egy kornak zengő szekrényei;

ők a nagy nemzeti és a faji eszmék zászlóhordozói.

Vannak művészek, akik mintegy az emberi lét mélységei- ből törnek fel és a szellem legmagasabb szárnyalásait érik el.

Ók a lét titkainak megszólaltatói ; az örök emberi kifejezői.

Bennük tárul fel a mult ; ők a jelen értelmezői és a jövő ihletett látói. Ok valóságlátók. Amint Linkeus átlátott a Földön, úgy néznek ők át a lefátyolozott szellemi világon. Ok a mi megszó- laltatóink, a mi hitünk és reményünk nyelve; ők vágyainknak megvilágítói. Ok mindig időszerűek; mindig érdekesek, mindig kedvesek; mert művészetük létünk alapjain nyugszik és ön- magunkhoz legközelebb hoz.

(25)

Shakespere az embert, a szellem életét, a szenvedélyek természetrajzát, az erények szépségét és termékenységét, a gon- dolatok izzó harcait, a bölcseletek ágas-bogas kérdéseit látja,

nézi, sőt átéli. O nemcsak elvont fogalmakat, vagy neveket ismer;

ő benne a fogalmak, a nevek, az igazságok, a tévedések, az idők, a korok, az erények, a bűnök húsba öltöznek, lelket nyer-

nek, természetüknek megfelelőleg gondolkodnak, beszélnek; sze- retnek, gyűlölnek; éltetnek vagy gyilkolnak. Lelke eleven néző- tér, az élet színpadja, amelyen a szivéből nőtt alakok mozognak, él- nek, szóval és fegyverrel harcolnak, erényeikben ragyognak, bűneik- ben tobzódnak és visszatükrözik mindazt, ami kívül történik, a világban lezajlik, a bölcselő gondolataiban vívódik, a művész kezé- ben,ujjaiban bizsereg; vagy a politikus agyafúrt fejében táncol. Maga .mondja: tükröt tart a természet elé. Shakespere belülről lát

mindent. Belülről, vagyis saját lelkéből ; belülről, vagyis az élet díszletei, hazugságai, tettetései mögül. Ő valóban kozmometer! De nemcsak egy időnek a kozmometere,hanem minden időké; mert — mint mondom — a lélek és a lét alapjaiból, gyökereiből lát és nézi minden idők emberét, erkölcsét, szellemét és bölcselkedését.

Honnan nőtt ki; mily idők méhéből született; mily esz- mékből táplálkozott Shakespere? Ezekre a kérdésekre felelnünk kell, ha eszméit, gondolkodását, bölcseletét ismerni akarjuk.

«Amilyen az idő, olyan az ember.» Shakespere a renais- sance kor embere. ízig-vérig át van hatva a kor szellemétől és azért tudott igazi renaissance-drámákat írni. London is olyan volt akkor. Az új idők szelleme verődött rajta vissza. Erős, makacs, szellemes, — szereti a szépet. Mélyen, sőt izzón érzékies, izgé- kony és féktelen. Erejének öntudatában akarata nem ismer határt.

Az Én öntudatra ébredt ; de ez az Én szertelen, önmagának tör- vénye és törvényhozója. Az újjászületés emberei akaratemberek, szenvedélyekkel tútfűtött emberek. Zordak, kegyetlenek, irgal- matlanok, gyilkosok, ragadozók. Lelkiismeret őket nem mérsékli ; a természet szavát követik.

Természet, istenem vagy: hódolok Törvényednek...

mondja Edmund.

A gyilkos III. Richárdnak rémes látásai vannak és borzadva kérdi: Félek magamtól? Más itt senki sincs;

Richard szereti Richárdot; vagyis, Én, én vagyok.

Religio, hittud. é s bölcs, folyóirat. 2

(26)

Van gyilkos itt ? Nincsen. — Van : én vagyok.

Fuss hát. Hogyan, magamtól ? Nagy okért : mért ? Mert boszút állnék. Mit ! magam magamon.

Ah ! én szeretem magam. ?

De a jónak, az erénynek is vannak ragyogó lovagjai, hősei.

A tiszta szeretet is csodákat művel. A tudás, a művészet, a vallás is hatalmas őserővel lobban fel bennük.

Fényből és árnyból van az a kor összeszőve. Az ember- feletti emberek árnyékában ott tanyáz a jóizű kiélés, a falusias mulatozás is. Nagyra híznak a kalandorok, a varázslók ; utcán jár a mihaszna katona és a ledérség. A zene dallamaiba a verekedő előkelők jajveszéklése, a bosszúállók összeütközései vegyülnek.

London akkor is kereskedő város volt. Olasz francia, német, spanyol, keleti és zsidó viselet és gondolkodás hemzseg az utcán ! A tarka sokadalomba vegyülnek a bélpoklosok, a kevésbbé veszélyes bolondok; szerencsétlenek, akiknek a nyelvét kirántot- ták; vagy szemeit kiszúrták. Nyomorultak, élőhalottak, akik mellett a túlbőség és a kiélés közönyösen halad el. Részvétnélküli emberek ; Nietzsche ideáljai.

Shakespere mindezt látja és ismeri. Éli a nagy kort, Erzsé- bet királyné korát. Minek ezt jellemezni? A nép boldog volt, mert a polgárháborúk viharai lezajlottak; a spanyol ármádia megsemmisült, mindenki üzletének és szenvedélyének élhetett.

Fény, pompa, a klasszikus műveltség szeretete; hiúság, tetszés- vágy, túlfinomult élvezetek utáni vágy a levegőben voltak. Min- denki a maga módja szerint élt, élvezett és szeretett. A puritá- nok erkölcsi komolysága, világgyülölete később szinte természetes visszahatás az élvezetvágyó korra.

Minden időnek meg van a maga bölcselkedése, szellemi légköre is. Milyen a renaissance bölcselete s gondolkodása!

Az újjászületés új szellemet teremtett. Az ember szabad, független és tanult akart lenni. Olyan, mint az ókor embere.

Szellemes, okos és amellett erős, szép és egészséges. Gyönyörrel olvasták a régi költőket és bölcselőket. Minden költőnek és minden bölcselőnek volt iskolája. Plato, Aristoteles, Pythagoras, Epicurus, Pyrrho, Seneca felélednek és új gondolatokat csíráz- nak ki. Shakespere is ismerte e bölcselőket. De ez csak a kezdet volt. Az új szellem embere valóban újat is akart minden téren.

A régi gondolatok arra sarkalták, hogy új életet, új szellemi erkölcsi, társadalmi és politikai berendezést teremtsenek. Az ember

(27)

kereste a maga új szellemi légkörét a természetben és a köz- életben. A nagy Faust-monolog, a tudni, alkotni, látni vágyó és boldogságra törekvő ember belső vívódása, csodálatosan ráillik az újjászületés emberére.

Az új ember nem volt megelégedve belső világával, lelké- nek legszentebb és legmélyebb érzéseivel, ösztönzésével és nagy vallásos ihletésekben, fellángolásokban tört ki. Savonarola, a reformatio, Sebastian Franck, Weigel Valentin, Boeme Jakab, Bodin az emberi szívnek, a léleknek belső vallásához szállnak alá.

Az új ember nem volt megelégedve saját fogalmával és értékével, nem volt megelégedve a társadalmi viszonyokkal sem és új jog- és állambölcseletet követelt. Az öntudatra ébredt én követelte ősi jogait. Egyén akart- lenni és mint egyén óhajtotta kifejteni egyéniségét, a benne szunnyadó erőket. Az antik nagyság látása elkábította és a hősök világának megvaló- sításáról ábrándozott. Morus Tamás Utópiában, Campanella a Civitas Solisban, Bacon a Nova Atlantisban rajzolják meg egy szebb, magasztosabb emberjövő körvonalait és feladatait. Ezek a bölcselők a sötét emberfelhőkből egy új társadalmat, új népet láttak kibontakozni, amelyet a szeretet, az egyenlőség, a művelt- ség és a művészetek aranyoznak be.

Machiavelli is ez után rajongott. Ő belőle is a jövendő nagyság és erő, lelkesedése szólal meg, de ő mindezt, ha kell^

erőszakkal, vérrel is megvalósítani igyekszik. «Ha az állam érdeke kívánja, a fejedelem tegye meg a rosszat, az igazságtalant, a borzasztót is. Vagy, ha nem meri, legyen magánember, de ne fejedelem». A politika nála cselszövés; küzdelem a hata- lomért. Nála a cél szentesíti az eszközöket.

Végül az új embert valami kimondhatatlan türelmetlenség fogta el a tudományokkal szemben is. Ő valóban új tudományt akart; a természetet mélyebben és tisztábban akarta ismerni.

Paracelsus csak egy bölcseletet ismert, a természet ismere- tét. Telesius nagyon hangsúlyozza a tapasztalatot, mint a meg- ismerés forrását; az érzést pedig, mint a megismerés kezdetét.

Vives a tapasztalati lélektan, Ramus a nagy emberek gondolat- műveleteinek tanulmányozásával új logika; Pomponazzi a füg- getlen erkölcstudomány, Machiavelli a tudományos politika és az összehasonlító ethika; Montaigne az új neveléstudomány meg- alapozója és hires mondásával, Que sais-je? az ismeretelméleti szkepticizmus megindítója.

2 *

(28)

Az ember belsőleg lassan valóban átalakult és helyzetét a természetben új szempontból szemlélte. A régi világfelfogás meg- dőlt. A föld többé nem a mindenség középpontja. A mindenség a végtelenség távlatában nyilt meg, amelynek egy kis mozgó-

pontja a mi Földünk is és rajta egy porszem az ember is. Ehhez a véges tényhez a docta ignorantia illik. Nicolaus Cusanus, Kep-

ler, majd Galilei az új világfelfogás hirdetője. Kepler Cusanust animus liber-nek; Galilei pedig ingegno libero-nak nevezi. Ez a felfogás új és termékeny gondolatoknak csiráit hordozta magába.

Elhalványult már régen a középkor nemes gondolata, a civitas Dei, amelyet itta földön az egyetemes keresztény államrendnek kellett volna követnie. Fr. Bacon, Shakespere kortársa, új jelszót adott ki a : regnum hominis jelszavát. A földet kell meghódítani; itt kell az embernek gyökeret vernie, ez Bacon bölcselete. Az emberi szellem erőit ki kell fejleszteni, hogy meghódítsa a föl-

det. Alkalmazkodni kell a természethez, hogy tudjon rajta ural- kodni. Természettudományt kell művelnie, hogy természetfölényes lehessen.

Íme ilyen az a szellemi légkör, amelyben Shakespere él.

Van-e ezen gondolatoknak rá hatása?

Voltak, akik Shakesperetől távoltartották a bölcselő birálatát, vagy elmélkedéseit.

Mi más nézeten vagyunk. Mi valljuk, hogy minden lélek- nek van eszmeköre, gondolatvilága, világszemlélete, amely minden érzését, vágyát, nézetét, Ítéletét, áthatja. Az ember csak úgy nem élhet szellem nélkül, amint a tüdő nem élhet levegő nélkül. És amilyen a bölcseleti nézővonalunk, olyan a kilátásunk is. Amilyenek alap- gondolataink, olyanok következtetéseink is, elméletben és gyakor- latban egyaránt. Az érzelem, a világnézet, a bölcselet minden ágában más eredményhez jut, mint a kételvű. Az egyelvűnek továbbá más a vallása, mások a dalai, mások a képei és mások a szobrai ; mint a kételvűnek. A determinista is máskép göngyö- líti le az életet és az akaratokat, mint az indeterminista. Milyen volt tehát Shakespere lelki világa? Milyen volt akkor, amidőn Pomponazzi azt tanította, hogy a lélek Aristoteles tanítása szerint nem halhatatlan, mert a görög bölcselő (dualizmusa) kételvű- sége nem nyilvánvaló. Bacon szerint pedig a lélek létét és a lélek halhatatlanságát tudományosan be nem bizonyíthatjuk. Montaigne, Sanchez kételkedése pedig oly komoly, hogy szerintük még a tárgyakat sem ismerjük meg, hanem csak érzéseink változásait,

(29)

vagy Sanchez szerint csak azt, vagy olyant, amit mi magunk, a mi szellemünk alkotott.

Ezek a gondolatok rendszereknek lehetnek csirái és első lépései. Hogyan gondolkozott tehát Shakespere? Miként nézte ő az ember és a világ lényegét, aki főleg Montaignet szerette?

Milyen volt lélektana?

Shakespere kételvű gondolkodásának minden ágában és izében. A test és a lélek; Isten és a világ; idő és örökkévaló- ság, mint két nagy valóság lebeg szeme előtt. Lelke keresztény, sőt katholikus. Nem változtat rajta sem Montaigne, sem Bacon, sem a Stoa, sem a renaissance. Ő, mondom, katholikus érzésű, bár Erzsébet királynő alatt él. Carlyle írja: hogy a dicsőséges Erzsébet-időszak a maga Shakesperejével az előző korszak ered- ményeként és virágaként a középkori katholiciszmusnak tulajdo- nítható. A keresztény hit, ami Dante költeményének tárgya, hozta létre azt a gyakorlati életet, amit Shakespere volt megéneke- lendő».1 Igaza van Carlylenak. Hiszen tudjuk, hogy Shakespere bár az újjászületés embere, mint ember, a szép ember, a nemes embernek volt tipusa.

Shakespere tehát csüng a lelken és Istenen. A lélek isteni eredetű. A lélek spirit, soul, ones immortal part, halhatatlan részünk ; a test földi részünk, halandó hajlékunk. (Ant. és Kleop.

V. 2.) Az öreg Hamlet lelke ghost; Macbethben és Jul. Cäsarban pedig genius. Brutus viszont Cäsar lelkét ill spiritnek; Hamlet apja lelkét szintén spiritnek nevezi. Shakespere az állatok lelkét sohasem hívja soul-nak. Az ő szóalkalmazása igen helyes és szigorú.

Az agy a lélek eszköze. A lélek a külvilággal az agy útján közlekedik. II. Richard pomfréti várbörtönében a világot saját börtönéhez akarja hasonlítani. De hogyan lehet ily hasonlóságot kisütni. ,

. . . Am majd csak kisütöm.

Agyam legyen lelkem nősténye ; lelkem Legyen a nemző : ketten így örök Termékeny eszmék seregeit fogantják Mik úgy benépesítik a kicsiny Világot itt búbajjal, mint a nagy Világot künn az emberek.

A test a lélek tükre. Gondolataink finom árnyalatai rárajzo- lódnak az izmokra és vonásokra. Cäsar nem szereti Cassiust.

1 Hősök 130. o.

(30)

A Cassius ott sovány, éhes szinü, Sokat tűnődik s ily ember veszélyes.

Mért nem kövérebb? Bár nem félem őt, Mégis, ha nevemhez férne félelem Nem ösmerek, kit inkább kellene Kerülnöm, mint e fonnyadt Cassiust.

Szünetlen olvas : nagy figyelmező ; Átlát az embereknek tettein.

Játéknak nem barátja, mint te vagy, Antonius ; nem hallgat muzsikát.

Ritkán mosolyog s mintegy magát csúfolva S eszét gyalázva akkor is, hogy azt Akármi tárgy mosolyra b í r h a t n á . . . (I. 1.)

A lélek ereje ad a testnek erőt, örömet és boldogságot.

S tréfái oly eszméket űznek el, Mik véremet sűrítenék. (Téli rege I. 2.)

Viszont a túlságos aggályoskodás, őrlődés árt a bátorság- nak, árt az akaratnak, sőt a testnek is.

. . . mert a becsvágy És hősiség nyúlszivűvé lesz így, Ha puffasztó eszéllyel tömjük el.

Bölcselkedés, ijedtség a kedélyt

Leverve, kóros sárgaságba ejt. (Troilus és Cressida II. 2.) Sőt a beteg lélek terhe alatt összeroskad a test, az agy is, és megbomlik annak szerkezete is. Mily páratlan e szempontból 2, szerencsétlen Ofélia sorsa; mily meglepő Lear őrültségének története; és mily való színekkel ábrázolja Shakespere Learben az őrültséget. Azt az őrültséget, amelynek képét az utcán

is látta. Azt a csodás őrültséget, mikor csak az értelemre borul rá mélységes éjszaka, de az érzékek, az érzelmek még egészségesek. Vagy azt a Hamlet-féle őrültséget, amelyben van logika és van rendszer. Shakesperetől sokat tanulhat a pszichi- átria. Ibsen, Dosztojewszky is az ő nyomain haladnak. A bölcse- let is Shakesperetől tanulja a bomlott lélek lélektanát. A költők mélyebb betekintést vetnek a szerencsétlen lélek mélyeibe, mint a tudósok.

A szomorodott, az őrültségig kétségbeesett lelkek gyógy- szere a zene.

. . . sok őrült józanult ki már Zenétől : engem józant megőrjít.

mondja a fogoly II. Richard. * * *

(31)

Aki a lélekről oly képet alkot, mint Shakespere, az nem lehet kételkedő. Egyébként az igazi lángész természeténél fogva telve van meggyőződéssel, bizodalommal, hogy amit lát, az valóság; amit megért, az bizonyosság. Sőt néha a látás tudás;

a tudás pedig látás. Csodálatos, hogy némelyek Shakespereben kételkedést fedeztek fel ! Csodálatos, hogy őt azért tartják kétel- kedőnek, mert az értelem határait, sőt a legélesebb szemű lélek korlátait is tisztán látja. Ez a lángész szerénysége és alázatossága a titkok előtt. Aki élesebben lát, a természetben is több isme- retlenre bukkan, mint a vak. Aki mélyen tekint a lét tengerébe, jobban felismeri annak feneketlenségét. De ez még nem kétel- kedés. Ez az ész birodalmának a hit birodalmától való el- határolása.

Egyébként Shakespere is tudja, hogy ismereteink forrásai az érzékek. Rajtuk épül fel tudásunk. Szegény vagy király egy- formán érzékelnek és gyönyörködnek a világban. «Bátor» nem ismeri a királyt, V. Henriket és nagy fogalma van róla. Henrik nem fedezi fel magát előtte, hanem mondja: A király is csak olyan ember, mint én magam; a viola neki is olyan illatos; az ég boltja neki is csak úgy mutatkozik; érzékei szintúgy emberi természetűek...

Az érzékek csalhatnak és azért Hamlet Horatióval együtt lesi, milyen benyomást fog tenni mostoha apjára, a gyilkos királyra, a ravaszul kieszelt színdarab. Arcáról akarja a bűnt le- olvasni.

Jól megfigyeld :

Mert én arcába kapcsolom szemem ; S majd összevessük a látszat felől Kettőnk illetét.

Nem bizik érzékszerveiben, mert az igazság vagy a tévedés nem az érzékekben, hanem az Ítéletben van. Nem bizik Shakes- pere az érzékszervekben máskor sem; a léleknek kell az érzé- sekből az igazságot kiolvasztania. De, hogy erre képes legyen, először figyelnie kell, mert figyelem nélkül nincs érzet, nincs képzet sem; annál kevésbbé van ítélet.

Portia. Pacsirta szépen zeng, a varjú is, Ha nem figyelsz egyikre sem :

Figyelem, összehasonlítás, megkülönböztetés szülik fogal- mainkat

Melyeknek nagyságát részjegyek teszik. (Troilus és Cresida I. 3.)

(32)

Az igazságot az ész látja. De mi az igazság? Az akarat- elvűek az akaratot teszik az igazság mértékéül. Stat pro ratione- voluntas. Ulysses kárhoztatja őket.

. . . szerintök ész a harcra nem kell : Lenézik a megfontolást s csupán

A kor vívmányait becsülik : így A csendes ész hatásait, mely kiméri Hány kar vívjon, ha int az alkalom, Ágyból, házból, térképről harcolásnak Mondják ezek; tehát a faltörő kos T ö b b lesz a kéznél, mely gépét csinálta, Vagy annál, aki finom szellemével Kellően intézi rombolásait.

Az igazság, Hamlet szerint, azt nézi, megegyezik-e a látszat vagy a dolog a valósággal s nem megegyezik-e vágyainkkaL

Vágyaink sokszor megejtik az észt és tévedésbe sodárják.

Vágyad volt a hivés szülője Henrik. (IV. Henrik IV.)

Annál kevésbbé lehet a siker az igazság szabálya, mint azt a pragmatisták tartják. Troilus figyelmezteti a pragmatista Hektort..

. . . Nem bátyja, mert Azt nem hihetjük el, hogy tetteink

Igazsága csak a sikerben áll. (Tr. és Cr. II. 2.)

De akármily mély értelemmel birjunk is, mindent meg nem érhetünk, mert

T ö b b dolgok vannak földön és égen, Horatio, mintsem bölcs elmétek Álmodni képes. (Hamlet. I.)

Nem is lehet ember célja csupán a tudás! Az embernek más igényei is vannak. Vannak a szívnek is törvényei — mondja Pascal, amelyeket az ész nem ismer. Goethe Faustja is szomo- rúan jön rá erre a valóságra. Shakespere felsült szerelmesei is tudományra adják fejüket, de a tudomány mégis szerelembe köt ki és a király udvaroncaival együtt esküszegésben marad. Az okos Biron ugyan mindjárt az elején kicsúfolja az egész fogad- kozást; és kicsúfolja a tudományt, de hát ha már kell, ő is csak megesküszik, abban a meggyőződésben, hogy esküszegők lesznek.

A drámaíró — mondják — determinista, bár alakjai mint öntudatos, akaratos és sorsdöntő erők lépnek is fel. A dráma

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

századi magyarországi származású apokaliptikus szerzı Georgius de Hungaria, „a szászsebesi névtelen” a domonkos rend tagjaként adja ki könyvét, mely legnagyobb

Első kísérletsorozatom célja volt kideríteni, hogy mennyiben térnek el a VGluT3-at expresszáló MR-sejteknek (méréseim során a célterületet kiterjesztettük a nucleus

Ezt jól mutatja az is, hogy az előkészítő munka során Keményfy felkereste a katolikus sajtó veteránját, a Religio korábbi szerkesztőjét, Palásthy Pál

A három intézkedés összesen 4,5 millió hektár földterületet érintett, ami 350 ezer, korábban birtokkal nem rendelkező vagy törpebirtokos parasztcsalád kezére juttatott 1,7

Az államszervezés következményei, az öröklött adottságok és a rendkívüli gazdasági nehézségek miatt az újon- nan létrejött kelet-közép-európai államok

november 25-én megtartott tartományi választásokon győztes jobbközép katalán nacionalista párt, a Convergència i Unió és annak vezetője, Artur Mas elkötelezett szándéka,

2 Az Európai Unió és az IMF közel 78 milliárd eurós mentôcsomagja fejében megkövetelt strukturális kiigazítási intézkedések, a hazai kereslet közel 5,7

3 Az Európai Unió és az IMF közel 78 milliárd eurós mentőcsomagja fejében megkövetelt strukturális kiigazítási intézkedések, a hazai kereslet közel 5,7