OüU
nem több, mint az összes hitelezők követeléseinek fél százaléka és amely -akkor, ha I. osztályú hitelezők vannak, teljesen ezek- nek ugyancsak igen kis töredékben való kielégítésére fog fordít- tatni — gyakorlatilag pedig ingyen dolgoztatja a tömeggondno- kot a kincstár, .az OTI és a MABIi javára, mindezt ugyanakkor, amikor Rudolf -megállapítja, hogy „nemcsak jó, hanem rossz csőd-ügyek is vannak — sőt utóbbi időben ezek a gyakoribbak", Komin szerint is „a mai szegényes csődügyekben nem ritkán"
fordul elő, hogy .a csődbíróságnak a csődügyre ráfizető tömeg- gondonokot újabb kirendeléssel kell kárpótolni.
A csődtörvény reformjával 'jogi és gazdasági szakköreink évtizedek óta foglalkoznak. Minden bizonnyal visszás az a hely- zet, amidőn a csődnyitás az esetek túlnyomó részében azt je- lenti, hogy a hitelező követelésére nemcsak részteljesítést, hanem egyáltalában semmit sem kap. A segítségnek azonban nem kizá- rólag a csődtömeggondnok jogos követelései kontójára, hanem az egész intézmény alapvető reformja útján, az alapelvek -kellő megfontolása és beható megtárgyalása után kell megtörténnie.
Dr. Vági József.
JOGIRODALOM.
Magyar Devizajog.
Három pályanyertes mű.
A Magyar Jogászegylet Sichermann Bernát Alapja 1936- ban pályázatot írt ki „A devizakorlátozások magánjoga" címmel.
A pályadíjat megnyert szerzők müvei: dr. Weltner Andor azonos című munkája (L díj), dr. Keszthelyi Nándor és dr. Yági József:
Magyar Devizajog (II. díj) és dr. Goldberger József és dr. Szántó Imre: Devizajog. A pénztartozás magyar válságjoga (III. díj)
című munka a folyó évben láttak napvilágot.
Előre kell bocsátanunk, mint azt Szladits Károly profesz- szor a harmadik helyen említett mű Előszavában is kiemeli, hogy mindhárom munka önálló irodalmi és tudományos értékű mű, amelyek közül egyikről sem lehet mondani, hogy messze túlszár- nyalja a többit s bizonyára úgy történt, miként Szladits profesz- szor írja, hogy „rangsorba beosztásuk a biráló bizottságnak nem kis fejtörést okozott."
Mindhárom szerző, mikor munkájához hozzáfogott, alap- vető nehézséggel találta magát szemben. Előttük volt a jogsza- bályok nagy tömege, amelyeket pénz, hitel- és valutaválság terem- tett s amelyeket meghozatalukkor a törvényhozó kizárólag köz- gazdasági szempontok szem előtt tartásával átmenetinek tartott intézkedésekkel szabályozott. Ezek a szabályok csak annyiban kapcsolódtak a magyar jog fejlődésébe, amennyiben ennek fo-
337-
galmaival operáltak, — azonban a jogforrások tanától a semmis ügylet fogalmáig átalakították, vagy módosították a külföldi fizetési forgalom szabályait. Vagy talán helyesebb volna, ha azt mondanók, hogy megteremtették a külfölddel való fizetési for- galom új jogtanát, mert az az elméleti alap, amelyet a pénz érté- kében beálló változásokkal szemben Grosschmidnek a „Pénztar- tozásáról szóló fejtegetései nyújtottak, ezen a területen hiányóz- tak. (Bár Weltner Andor Báthor Viktornak a Glosszákban írt
„Pénztartozás" című művén keresztül, Goldberger—Szántó: a kül- földi pénznemtartozás és átszámítás címek alatt s mindhárom szerző az értékállandóság kérdésében a grosschmidi tanok nyo- mán halad.)
A jogtörténeti és jogdogmatikai alap hiánya okozza, hogy mindhárom szerző más-más uton járva, igyekszik a „Magyar Devizajog" rendszerét megépíteni. Weltner Andor legfőbb célja kötelmi jogunk rendszerébe beépíteni devizajogi szabályainkat.
Nem új jogrendszert teremt, nem új szakjogot, hanem megkeresi a fogalmi összefüggést és beillesztést a kötelmi jog élőrendszere és e szükségszabályok között. S e részben legtanulságosabb és legmaradandóbb értékű- munkájának ötödik címe, amely a devi- zajogi korlátozások és tilalmak fogalmát, a kötelem tárgyára s tartalmára való hatást (kötelemszegés, adós-hitelező késedelem), a kötelem alanyaiban beálló változás jelenségeit és jelentőségét s az ilyen tiltó parancsba ütköző kötelem megszűnésének köl- csönösen a teljesítéssel, de a teljesítés pótlásaival való megszű- nésének módozatait — mindezt annak a szemszögéből, hogy a korlátozások és tilalmak a kötelem létét és megszűnését en- nek minden fázisán keresztül s a mindenkori korlátozó és tiltó szabályok alapján, hogy befolyásolják — tárgyalják. Abból fo- lyólag, hogy Weltner elsősorban a dogmatikai feldolgozásra fek- teti a súlyt, következik, hogy munkáját Általános- és Különös Részre osztja. Az elsőben a- devizajogi rendelkezések határát vizs- gálja az érintett jogalanyokra és jogtárgyakra, a Különös Rész- ben a helyesnek talált rendszerben áttekintést nyújt a törvényi és rendeleti s egyéb anyag (Nemzeti Bank körlevelei, hitelrög- zítő egyezmények stb.) felett.
Keszthelyi és Vági műve közelebb jut a gyakorlati élet, követelményéihez, mint Weltneré. Amivel egyáltalán nem azt ki- vánjuk mondani, hogy elméleti igények tekintetében koncessziót tesz. Ellenkezőleg! A szerzők munkája a legszerencsésebb össze- fogása a gyakorlat s az elmélet követelményeinek. Elméletileg talán a fökülönbség a két mű között, hogy Weltner a szisztémát keresi és adja, Keszthelyi—Vági munkája pedig a fogalmaknak a magánjogi rendszer szerinti meghatározását és beillesztését ott adja, ahol a feldolgozás általuk felállított sorrendjében a foga- lom, vagy szabály kibukkan.
Keszthelyi—Vági könyvében mindenekelőtt kiemelni kiván- juk a devizakorlátozások fejlődése című első fejezetet, amely kitűnő szempontok szerint megírt történelmi rész s noha csak a tegnap történetét írja, feledékeny korunkban sok igen értékes adatot s a megismerést elősegítő szempontot tartalmaz.
P o l g á r i Dog 1938 6. szám. t j
338-
Hasonlóképen kimerítően és nagy áttekinthetőséggel tár- gyalja ez a mü a devizajog jogforrástanát, kijelölve mindenik- nek helyét a kútfők tanában. Mindhárom mü egyaránt foglalko- zik a Magyar Nemzeti Bank körleveleinek jogforrástani jelen- tőségével. (Weltner: 15—16. old.; Keszthelyi—Vági: 34—37. old.;
Goldberger—Szántó: e. old.) Mindhárom munka egyaránt arra az álláspontra helyezkedik, hogy e körlevelek közjogunk alapján nem jogforrás. Weltner a pénzintézetekhez intézett részükben, ezeknek megbízotti minőségéből vezeti le kötelező erejüket, Vági—Keszthelyi via facti hajol meg a körlevelek kötelező ereje előtt, — számbavéve az összes lehetőségeket, — Goldber- ger—Szántó Nyulászi nyomán (P. J. 1934. évi 393. old.) — a praetori edictumhoz hasonlítja őket, amellyel megegyeznek annyiban, hogy praetor jus facere non potest, de eltérnek ott, ahol a körlevél jogszabályt statuál (pl. számos körlevél, amely különböző mentesítést ad általánosságban stb.).
Tovább menve Keszthelyi—Vági munkáján, ők nem viszik keresztül a korlátozások és tilalmak tekintetében azt a konzek- vens megkülönböztetést s nem teszik a rendszer alapjává az eb- ből folyó különbségeket, mint Weltner, ehelyetf lényegileg három nagy fejezetre osztják müvüket: a pénztartozások tartalma, a hi- tel s a pénztartozások teljesítése című fejezetek képezik a mü gerincét, utóbbi fejezetben tárgyazzák az árutartozások teljesíté- sének szerződési és szerződésen kivüli módjait.
Különösen kiemelni kivánjuk Keszthelyi—Vági és Goldber- ger—Szántó könyveiből a külföldi pénznemre szóló tartozások- ról, illetve követelésekről szóló fejezeteket (Keszthelyi—Vági:
153—177. old.; Goldberger—Szántó: 11—34. old.) amely fejeze- tek az összes felmerülő kérdéseket kimerítő bírói gyakorlat kap- csán ismertetik. Mindkét szerző foglalkozik a Kt. 326. §. 2. bek.
és a Vt. 37. §-ának az e kérdéscsoportban felmerülő probléma,- jávai, — Goldberger—Szántó domborítván ki inkább a kérdés
•elvi oldalát is. (L. még alább.)
Goldberger—Szántó könyve alapvető elgondolás dolgában közelebb áll Vági—Keszthelyi munkájához, mint Weltneréhez.
Felosztási alapja a kérdésbe jöhető kötelmi jogi ügyletek tárgya.
(Külföldi pönznemtartozás, aranypénztartozás, pénzkülforgalom, .aranyforgalom, emissziós kölcsön, értékpapirforgalom-biztosítás).
Mindegyik fejezetetet önálló résznek fogják fel s ehhez képest mindegyiknek külön-külön adják a dogmatikáját. Az egészet a kötelmi jogi közösség és válságjogi alaptermészete foglalja egybe. Az egyes fejezeteken belül a fenti kérdések az elmélet és a gyakorlat szerencsés harmóniájában találnak feldolgozásra.
Minden számbajövő fontos kérdést sorra vesznek és a fennálló jog szemüvegén keresztül beillesztik a jogrendszerbe. Az állam- közi szerződések sem itt, sem Weltner könyvében nem része- sülnek oly ismertetésben és kimerítő tárgyalásban, mint Keszt- helyi—Vági munkájában.
Részletekbe menni, — annyit jelentene, mint e könyveket fejezetről-fejezetre ismertetni. Mert mindegyik fejezet tartalmaz ismertetésre és említésre méltót. Csak példaként emeljük ki áz
alábbi két kérdést. Mindenekelőtt a tilalmakba ütköző szolgál- tatások jogi sorsának kérdését. Weltner megkeresi azokat a sé- mákat, amelyek szerint a tiltó parancsba ütközés a szolgáltatás tekintetében elképzelhető. Az ily módon nyert képleteket azután a semmis ügylet magánjogi fogalmán s magánjogi következmé- nyeinek elemzésén keresztül vizsgálja. (149: s köv. oldal). — Keszthelyi—Vági nyilvánvalóan úgy érzik s osztjuk álláspont- jukat, hogy ezen jogparancsok és tilalmak következményeikben sem subsumálhatók az általános magánjogi kategóriák alá. Azt a rendszert követik, hogy a korlátozások s tilalmak fogalmi ösz- szefoglaló felsorolását adják s megkísérlik ezeknek az ált. magán- jogi fogalmakkal való összhangba hozatalát. (69—78.) Ugy az egyes tilalmak jogi jellege, mint joghatásaik megítélése tekinte- tében érezhetően tartózkodnak attól, hogy az általános magánjog fogalmainak applikálásával a rendszerezést befejezettnek tekint sék. Látszik ez különösen az eredeti állapot helyreállításának kö- telességére vonatkozólag mondottakban, ahol példák ismerteté7 sével juttatják kifejezésre, hogy egységes, gyakorlatot és elmé-' letet kielégítő álláspontra jutni egyenlőre nem lehet. Hasonló álláspontot követ Goldberger—Szántó könyve a 62—63. és 114.
oldalon, ő k is tartózkodnak az elvi álláspont elfogadásától; in- kább az egyes tilalmak és korlátozások ismertetése kapcsán állapítják meg a megszegés követelményeit.
Hasonlóképen rendkívül érdekes és tanulságos az az ál- láspont, amelyet szerzőink a külföldi pénznemre szóló követelé- sek kérdésében elfoglalnak. Kivül esik feladatukon, hogy pénz- jogi .elméleti álláspontot foglaljanak el s igy láthatóan mindhá- rom munka Grosschmid—Bátor—Szladits tanításain indul a kér- désben. Weltner a teljesítés fejezete keretében a bírói gyakorlat s a rendeletek kapcsán, a kettő összefüggését vizsgálva, keresi az új elveit az átértékeléssel foglalkozó ítéleteknek. Megállapítja, hogy a rendeletek és a dollár és fontítéletek között semmiféle logikai, rendszerbeli, vagy kauzális összefüggés nincsen, de a bírói ítéletek azonos elvi alapokon való csoportosításával az elvi állásfoglalást elősegíti. Keszthelyi—Vági a külföldi pénznemre szóló követelések c) alfejezetben foglalkozik kérdésünkkel. For- rásuk a bírói gyakorlat, tárgyuk az egyes ítéletek s. konzekven- ciájuk: bírói gyakorlatból adódó eredmény Grosschmid—Bátor tanain lemérve. Módszerük itt is világos, áttekinthető: a kérdések abszolút világos feltevése és bevilágító megoldása. Goldberger—
Szántó: „Külföldi pénznemek értékének változása, különös te- kintettel a font és dollárértékcsökkenésére" és „Az effektivitás kikötése" című fejezetekben foglalkoznak e kérdésekkel. Igen világosan és szellemesen vezetik le, bár más alapokon, azt a té- telt, amelyet a kir. Kúria gyakorlata úgy fejezett ki, hogy „nem a K. T. egész más jogi tényállást szem előtt tartó 326. §-ának alkalmazásáról van szó". Az effektivitásról szóló fejezetben há- rom oldalon igen tömören és áttekinthetően ismertetik a fennálló álláspontot.
A bírálóbizottság, ha fejtörés árán is, de köteles volt a há- rom mű között fokozatokat felállítani s azokat rangsorban beál- lítani. Mi úgy érezzük, hogy ez nem feladatunk. Mindhárom munka igen kiváló mű; önálló szempontok szerint, igen magas irodalmi és jogi követelményeket felállítva oldja meg feladatát.
A devizajog fejlődése és feldolgozása e három művel nincs befe- jezve. A szerzők munkája nem mondja ki az utolsó, szót a devi- zajognak a magánjogi rendszerbe való beépítése kérdésében, de mindenesetre határkövet jelent a fejlődésben. H. L.
Az ügyvédi munkadíj az új ügyvédi rendtartásban. (1937;
IV). írták: Dr. Bernhard Miksa a bíró és ügyvédvizsgáló bizott- ság tagja és Dr. Bernhard László. A z új ügyvédi rendtartásnak az ügyvédi m u n k a d í j ! szabályozó, valamint az ügyvédi munkadíj érvényesítését biztosító rendelkezései igen szövevényes magán- jogi kérdéseket vetnek fel. Szerzők rendszeresen tárgyalják az ügyvédi munkadíj megállapításának, biztosításának és érvénye- sítésének egész anyagát, mindig tekintetbe véve az ügyvédi rend- tartás azon rendelkezéseit is, -melyek a törvényben más helyen vannak szétszórva, de a z ügyvédi munkadíjra vonatkozó rész egyes .intézkedéseivel szerves kapcsolatban vannak. így az ügy- védi díjfizetési kötelezettség vizsgálatánál tekintettel kell lenni az ügyvédi megbízási szerződés ¡egész természetére, mert hiszen az ügyvédi díjmegállapodás, díjfizetési kötelezettség csak e szerződésnek egyik része, egyik szolgáltatási kötelezettséget megállapító rendelkezése. A tényvázlat felvételének kötelezett- sége igen szoros kapcsolatban van az ügyvédi munkadíj kérdésé- vel, mert e tényvázlattal igazolhatja a z ügyvéd, hogy nem nyil- ván alaptalan pert vállalt az eléje terjesztett -tényállás figye- lembevételével, A nyilván alaptalan per vállalása tilos -lévén, ez befolyással v-an az ügyfél díjfizetési kötelezettségére is.
A könyv részletesen tárgyalja a z ügyvédi munkadíj esedé- kességének, valamint az ügyvédi beszámítás, törvényes zálogjog és megtartási jog nehéz kérdéseit. Igen érdekes okfejtéssel bizo- nyítja, hogy az ügyvéd beszámítási és törvényes zálogjoga fennáll az esetben is, ha a z ügyfél a törvény szerint követelhető előleg- adást elmulasztja. Ezen értelmezés nélkül az ügyvédi beszámí- tási és törvényes zálogjog rendszerint csak eső után köpenyeg lenne, mert nem valószínű, ¡hogy az ügyek befejezése és a költ- ség jegyzék elküldése utáni esedékességkor nagyobb összegek folynának be az ügyvédihez a fizetni nem akaró ügyfél részére, aki akkor a beszámítás és törvényes zálogjog intézményét meg- hiúsíthatná azzal a rendelkezésével, hogy ne az ügyvédnek, ha- nem az ő kezéhez fizessenek. (Természetesen ez nem állhat a polgári perben megítélt perköltségre, mely az ügyvéd kezéhez fizetendő.) Nagyon érdekes a könyvnek a tartásdíjaknál a be- számítás és a törvényes zálogjog alakulására vonatkozó fejte- getése.
