• Nem Talált Eredményt

„Az értelemig és tovább"

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "„Az értelemig és tovább""

Copied!
1
0
0

Teljes szövegt

(1)

6 Szombat, 1988. április 2.

a @ ©

DM magazin

BESZÉLGETESEK A Z AKADÉMIAI KLUBBAN (1.)

„Az értelemig és tovább"

A Szegedi A k a d é m i a i Bizottság elnöké- nek, Grassely Gyula geológus-akadémikus- nak és klubtitkárának, Sonkodi Sándornak, az orvostudomány kandidátusának aktív köz- r e m ű k ö d é s é v e l hat estét a klubban tölthettem a város néhány vezető értelmiségijének társa- ságában. Olyan kérdésekről esett szó, melyek mindenekelőtt ezt a társadalmi réteget érin-

tik, de természetesen valamennyiünknek kö- zünk van hozzá, akik e hazában elünk. A z első találkozó v e n d é g e volt Csákány Béla, a mate- matikatudomány doktora, Kristó Gyula a történettudomány doktora és Venetianer Pál molekuláris biologus, akadémikus. T é m a pe- dig a mai értelmiség helyzettudata, feladat- vállalása, teljesítőképessége, m e g í t é l é s e .

— Nemrégiben hallottam, hogy ha ma két értelmiségi találkozik, akkor a harmadik mondat után már az ország dolgairól kezdenek beszélgetni. Mi- előtt mi is az ország gondjait vennénk számba, próbáljuk diagnosztizálni a mai értelmiség helyzetét, feladatait, azonosságtudatát. A ti életetekben, pályátokon érezhető, kitapintható

volt-e a magyarországi szocialista ér- telmiségi lét változása?

KRISTÓ GY.: Attól függ. ki mi- lyen környezethól. honnan indult, mit hozott magával. Én elsó generációs értelmiségi vagyok. Szüleim, nagyszü- leiül kétkezi munkások, számomra te- hát az értelmiségi lét nem velcmszülc- tett természetességet jelentett. így ál- talánosítható választ nem adhatok, egyedi problémámban saját előrehala- dásom fénye vagy árnyéka világosodik meg vagy sötétül cl.

— Az azonban érdekes lehet, mi- ként orientálódtál a választott szakte- rület, a történettudomány felé, illetve elérendő idea volt-e számodra az értel- miségivé válás?

KRISTÓ GY.: Az ötvenes évek- ben választottam pályát, s he kell vallanom, nem akartam tudatosan értelmiségi lenni. Tanárnak készül- tem, s csak jóval késóhb tudatosult bennem, hogy a tanár tulajdonkép- pen értelmiségi.

CSÁKÁNY B.: Arról a megjegy- zésről, hogy Kristó professzor tanár akart lenni, nem értelmiségi, eszembe jutott egy néhány évvel ez- előtti eset. A szegedi telefonkönyvbe akkor az egyetemi tanárokat „tanár- okként jegyezték be. Többen tilta- koztak ez ellen, mire a posta illetékes vezetője bocsánatkérő levélben azt írta: „Tisztelt XY! Önt a telefon- könyv legutóbbi kiadásában tanár- nak neveztük. Ezzel Önt súlyosan megsértettük. Elnézését kérjük!"

Ennyit érteimiségés tanárság kapcso- latáról. Szinte erre rímel az a nemré- giben hallott tény, hogy a tanárnak megfelelő japán megszólítás közvet- lenül a császár után következik. Mél- tóságban is...

SONKODI S.: Amikorén felvéte- liztem — második generációs értel- miséginek számítok —, akkor a szár- mazást'pontozták, súlyosabban esett latba, mint a tudás. Áz értelmiségi származásúak kifejezetten hátrányos helyzetben voltak a munkás-paraszt származásúakkal szemben. Ez meg- lehetősen felemás helyzetet jellem- zett, utalt az értelmiség labilitására.

Ezzel kapcsolatban jut eszembe Szé- chenyinek egy mostanában sokat idé- zett mondása, az tudniillik, hogy át- fogó értelmiségi politika nélkül társa- dalmi-gazdasági reformot, új folya- matot, kibontakozási programot el- képzelni sem lehet. Azaz, az értelmi- séget a megfelelő helyére kell tenni.

VENETIANER P.: Mielótt ezt a kérdést boncolni kezdenénk, ma- gunknak is tisztáznunk kellene, mit értünk értelmiségiri? Mert én leg- alább három definícióját ismerem, s ezek mindegyike különböző választ feltételez az alapkérdésre. Az elsó szerint — ezt leginkább a statisztiku- sok használják — értelmiségi az, aki nem fizikai foglalkozású. Ez elfogad- hatatlan definíció. A második szerint azok, akik a hagyományosan értelmi- ségi foglalkozásokat űzik. Ez a leg- közkeletübb megfogalmazás. A har- madik, melyet én a legelfogadha- tóbbnak tartok: értelmiségi az, aki foglalkozásától és kenyérkeresetétói függetlenül gondolkodó emberként él a világban, kérdéseket tesz fel magában a léttel kapcsolatban és megpróbálja ezeket megválaszolni.

Hamvas Béla értelmiségi volt annak ellenére, hogy évekig segédmunkás- ként dolgozott. Az értelmiségi tehát belülről motivált, s hogy értelmiségi- ként él-e, majdnem független attól, mit dolgozik, megbecsülik-e vagy sem.

CSÁKÁNY B.: A nyáron meg- kértek, hogy fiatalok elótt beszéljek az értelmiség problémáiról. Ehhez úgy fogtam hozzá, hogy fellapoztam néhány értelmező szótárt. Ez nem- csak tanulságos volt, de rendkívül szórakoztató is. Az „intelligencia" (a latinból a lengyelen és oroszon ke- resztül került az angolba) az 1963-as oxfordi Dictionary of Current Eng- lish szerint: „egy közösségnek az a része, amely komoly független gon- dolkodásra képesnek tekinthető, vagy ilyennek tekinti magát", az 1982-es The Concise Oxford Dictio- nary-ban „kulturált, politikailag kez- deményező, magas fokú értelemmel rendelkező személyek osztálya", a New Yorkban 1984-ben megjelent Websters Second New Riverside Dic- tionary írja: „egy társadalom racioná- lis, illetve alkotó gondolkodásra haj- landó elitje." Az ismert, 1960-as Ozscgov-féle szótár így fogalmaz:

„társadalmi réteg, amely a tudo- mány, technika és kultúra különböző területein képzettséggel és szakisme- retekkel rendelkező szellemi munká- sokhói áll", egy párizsi publikáció szerint „azok osztálya, akik életüket szellemi tevékenységnek szentelik", a Magyar Értelmező Kéziszótár pe- dig „a társadalomnak szellemi mun- kával foglalkozó (magasabb végzett- ségű, műveltebb) rétege". Szá- momra azok a definíciók szimpatiku- sabbak, melyek szerint az értelmi- ségnek társadalmi szerepe is van, hogy a világot kritikusan gondol- kodva szemléli, s azon felül még feladatot is hajlandó vállalni annak megváltoztatásában.

— A magyar értelmiség nem valami jó kritikát kapott nemrégiben Grósz

Károly miniszterelnöktől. Mi erről a véleményetek?

CSÁKÁNY B . : Ó is értelmiségi!

KRISTÓ GY.: Ha a mondatot, miszerint a magyar értelmiség az el- várások alatt teljesít, önmagában né- zem, a miniszterelnöknek igaza van.

Ugyanúgy igaza, mintha a munkás- osztályra mondaná. De ahogy a mun- kás többnyire rajta kívül álló okok miatt teljesít rosszul, úgy ez az értel- miségre is igaz. Ettől függetlenül ezt a kijelentést sommásnak tartom. Csa- ládi körben meg is jegyeztem, hogy ez nagyon sokat idézett mondat lesz.

Bizonyára vannak az értelmiségiek között, akik rosszul dolgoznak, s van- nak, akik jól. Az ilyen általánosítá- soknak alig van értelmük, s a feltétel- rendszer alapos vizsgálata nélkül ki- fejezetten irritálónak tartom.

CSÁKÁNY B.: Hadd tegyem eh- hez hozzá, hogy az értelmiséghez so- rolom a pártmunkásokat, az állami és főhatósági irányításban dolgozó szak- embereket, s az, hogy rosszul dolgo- zik az értelmiség, rájuk is vonatkozik.

Elképzelhető, hogy az ó rossz teljesí- tésüknek nagyobb szerepe van általá- nos gondjainkban, mint a közrendi értelmiség rosszul teljesítőnek.

VENETIANER P.: Hankiss Ele- mér Pongyola társadalom című figye- lemre méltó írásában arról beszél, hogy ó maga is, mint alkotó értelmi- ségi, itthon rosszabbul teljesít, mint külföldi útjai során. Az itthoni közeg- ben nincs késztetés, nem inspirál a feltételrendszer, nem igazol vissza a légkör.

— A mai helyzetnek bizonyára nem

csupán néhány évtizedes történelmi előzményei vannak. A gyökerek mé- lyebbre nyúlhatnak, talán évszáza- dokra.

KRISTÓ G Y.: A magyar értelmi- ség megbecsülésének romlása nem az elmúlt húsz év tendenciája, e téren úgy gondolom, évszázados bajok vannak. Azt hiszem, az értelmiség megszületésekor, már a feudális tár- sadalomban sajátosan idegen test volt. Ez egyfajta elzárkózásban is megnyilvánult, melynek széles a ská- lája az immunitástól a bezártságon és autonómián át egészen a szervezeti különállásig. Azt is elmondhatjuk, hogy a magyarországi kapitalizmus sem elsősorban az értelmiségre épí- tett, mégha bizonyos körzeti idősza- kosan meg is nyerte magának.

CSÁKÁNY' B.: Azt hiszem a ma- gyar progresszió egy jelentős vonu- lata nagyon rosszul érezte magát Ma- gyarországon a 19. század második felétől egészen 1945-ig. Azóta a hely- zet, ha lehet, még ellentmondáso- sabb. Egyik prominens tudósunk hi- telt érdemlő megállapítása szerint a Rákosi-korszakban az értelmiség elismertsége nagyobb volt, mint az

1956 utáni évtizedekben. Nem mond- ható, hogy ebben az országban egysé- gesen alacsony szinten mozgott az értelmiség presztízse, de azt sem, hogy túl magasan. Bizonyos körei hatalmat kiszolgáló ambíciói folytán köthetnek alkalmi szövetséget, de az egész értelmiség?!

VENETIANER P.: Az elmúlt húsz évben az értelmiség megbecsü- lése, fontosságának hangsúlyozása szavakban javuló tendenciát mutat.

Anyagilag fordított a helyzet. A Rá- kosi-korszakban, amikor az értelmi- ség az egyetemen jóformán diszkri- minálva volt, anyagi körülményei re- latíve kedvezőbbek voltak. Ez is mu- tatja, mennyire nem szabad egyetlen szempont alapján vizsgálni. Manap- ság szavakban nagyobb nyíltságot és presztízsnövelő gesztusokat tapaszta- lunk, anyagi vonatkozásban viszont zuhanó figyelhető meg. Az ebből kö- vetkező jogos igénynek a hangozta- tása mellett azonban én érzek egy veszélyes pontot. Az a tény, hogy a Rákosi-korszakban anyagilag na- gyobb volt az értelmiség megbecsü- lése, nem az értelmiség társadalmi szerepének elismerését jelentette, ha- nem csupán voluntarista döntést

tükrözött. Ma ezt az anyagi helyzetet rengeteg spontán folyamat alakítja.

Akkor tehát, amikor az értelmiség nagyobb anyagi megbecsüléséért emelünk szót, akkor véletlenül sem azt várjuk, hogy a kormány jelentse ki, hogy márpedig minden értelmi- ségi — mert értelmiségi — ennyivel és ennyivel többet érdemel. Egy ilyen döntés súlyos veszélyeket rejtene ma- gában. Véleményem szerint a megol- dáshoz két dolog segítene közelebb.

Az egyik, hogy a gazdasági és politi- kai élet folyamatai kényszerítsék ki bizonyos értelmiségi rétegek jobb megbecsülését. A másik, hogy a kor- mányzat és az egész társadalom lássa be, hogy az ország jóléte alapvetően szellemi tényezőtől is függ (oktatás, tudományos kutatás, kulturáltság, művészetek stb.).

— Történelmi példák sora igazolja, hogy a hatalom sohasem szerette az értelmiségieket. Jobb esetben hasz- nálta őket. Tartott a gondolkodó em- bertől, hogy valamiféle olyan követ- keztetésekre jut, mely hajszálrepedé- seket okoz, réseket üt, esetleg ellene fordul a fennálló rendnek. Ennek a következménye, hogy a hatalom ré- szint igyekszik megnyerni a lojális réteget, részint elszigetelni azokat, akik másként gondolkodnak.

VENETIANER P.: Ezen a pon- ton rendkívül fontosnak tartom meg- különböztetni az értelmiség-értelme- zés második és harmadik definícióját.

Tudniillik a professzionális értelmi- ségi réteg egyáltalán nem veszélye- sebb a hatalomra, mint bármely más társadalmi osztály vagy csoport. A hatalomra a kritikusan gondolkodó emberek lehetnek veszélyesek.

KRISTÓ GY.: Valóban, az értel- miség megkülönböztető sajátja — bármelyik értelemben használjuk is a fogalmat — a gondolkodás. Á hata- lom, míg hatalmi jellegű, elsősorban erőszakszervezet. Tehát dekrétu- mokkal, rendeletekkel fejti ki tevé- kenységét és alakítja érdekeit, nem pedig a gondolkodás szabadságának mezején. Ennélfogva bizonyos konf- liktusok mindig támadtak. A mi korai szocializmusunk illúziói közé tarto- zott, hogy el akarta hinni: a szocia- lista társadalom ideológiája olyan össznépi igét fejez ki a maga történeti- filozófiai gondolkodásában, amely a társadalom túlnyomó többségét kielé- gíti. Az ötvenes évek népfront-szava-

zásain ez meg is nyilvánult, emlékez- zünk csak a 99,8 százalékos „igen"- ekre. Már az önmagában nagy vív- mány, hogy végre kiderült, az a 99,8 százalék nem pontosan annyi. Ezt — mindenféle anyagi romlás ellenére — az értelmiségi lét síkján, egy másik dimenzióban emelkedésnek, ered- ménynek tartom. Immár nem kény- szeríttetik rá erre a társadalomra hogy elhiggye magáról, csupa azonos módon gondolkodó, azonos cél érde- kében, minden pillanatban a legáldo- zatkészebben . az ügy szolgálatában álló társaság. Tehát én óvakodok az egyszempontú vizsgálódástól. Tény, hogy az anyagi megbecsülés görbéje egyenesen és meredeken zuhan le- felé, de ugyanakkor az értelmiségi létet, közérzetet meghatározó egyéb vonatkozásokban ellentétes görbét látok. Sokkal szabadabban lehet vé- leményt nyilvánítani, vitatkozni, ál- lást foglalni. A gondolkodás terén a hatalom által egy serkentett toleran- cia, sőt kezdeményezőkészség érzé- kelhető. Az értelmiségi lét gyengél- kedik, az értelmiségi tudat izmosodik

— foglalhatnám össze.

SONKODI S.: Örülök ezeknek a fölvetéseknek, de hadd jegyezzem meg, az ország vezetésének, a kor- mánynak, a társadalom más vezető szerveinek határozottabban és konk- rétan kellene megfogalmaznia, mit várnak a magyar értelmiségtől. En- nek az együttmunkálkodásnak pedig létalapja a kölcsönös bizalom. Áz ér- telmiségnek éreznie kell: szükség van rá, számítanak a munkájára, megbe- csült helye van a társadalomban.

— Már a beszélgetés legelején sze- rettem volna megkérdezni benneteket:

Hogy vagytok? Tudom, erre a kér- désre nem szokás komolyan felelni, én most mégis ezt kérem.

CSÁKÁNY B.: Egyetlen, de ket- tős jelentésű szóval is válaszolhatok:

szorongunk. Szorongunk. Szoronga- nak az egyetemi oktatók kis szobáik- ban, dehát a Curie-házaspár is szo- rongott kis laboratóriumában, mond- hatná valaki. Szoronganak az embe- rek — és a szorongás akár társadalmi, akár mértani jelenség, ha nem is bé- nítja meg. de mindenképp csökkenti az alkotókészséget. Márpedig mind- nyájan alkotni szeretnének.

KRISTÓ GY.: A szorongás az én esetemben többrétegű. Lehet, hogy nagy szónak túnik, de a „népben- nemzetben gondolkodó" értelmiségi nem lehet közömbös, tapasztalva, ami az elmúlt években itt történt.

Próbáljuk egyszerűsíteni a képletet.

Egy társadalmi fölényt hirdető társa- dalom jutott igen nehéz helyzetbe.

Az nyilvánvaló, hogy ezt mások és mások másként élik meg. Természe- tes, hogy aki kezdettói fogva ellen- drukker volt, az nem feltétlenül szo- rong. De — hogy saját példámat mondjam — aki munkásgyerek va- gyok, 57-ben kerültem az egyetemre, 62-ben végeztem — tehát tulajdon- képpen saját életpályám sorsfordulói országos dátumokhoz kapcsolódnak, s akinek az elmúlt negyedszázadban

— különböző alacsony szinteken ter- mészetesen — köze volt az ország alakításában — bizony szorongok.

Szegfű Gyulával szólva úgy túnik, mintha valahol utat vesztettünk volna. Ezt ki kell mondani, nem lehe- tünk se struccok, se vakok. Miközben hallja az ember a kollegáitól, hogy a tegnap még leírt Thaiföld mérföldek- kel előttünk jár a legtöbb mutató vonatkozásában, ha az ember He- gyeshalomnál átlépi a határt és meg- érkezik Miklósfalvára (a mai Nickels- dorfba), valami mást lát — el kell, hogy töprengjen. Az elemzés mesz- szire vezetne. A változás viszont ri- asztó. Vagy azért túnik annak, mert a korábbi elvekkel majdnem ellentétes a gyakorlat, vagy rosszul értelmeztük a csupa nagybetűs elveinket, melye- ket a jelen gyakorlattal képtelenség összebékíteni, megideologizálni.

Szorongásaim másik része azokkal a korlátokkal függ össze, melyek az egyéni kutatómunkában és az értel- miségi lét kiteljesítésében gátolnak.

A harmadik pedig, hogy manapság igazán nem hálás dolog vezetőnek lenni. Kevés olyan korszaka volt tör- ténelmünknek, amikor ennyire ne- héz lett volna megfelelő embereket találni vezetó posztokra. Önjelöltek persze akadnak, de diadalt ül a kont- raszelekció, a középszer. Látom és érzékelem a közügyektói való látvá- nyos elfordulást, s ez további szoron- gás forrása. Én mást tanultam, másra voksoltam, mást látok. Elbizonytala- nodom: melyik út vezet tovább? Me- lyik út hová vezet?

TANDI LAJOS

>

4 r

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

„Az biztos, ha valaki nem tanul, abból nem lesz semmi.” (18 éves cigány származású lány) A szakmával rendelkezés nem csupán az anyagi boldogulást segíti, hanem az

-Bihar County, how the revenue on city level, the CAGR of revenue (between 2012 and 2016) and the distance from highway system, Debrecen and the centre of the district.. Our

Márványtáblát gyúrok, és kivések, hogy elfödje végre.

Milyen rég volt, hogy ez az újmódi Orfeusz Leszállt a gépesített francia alvilágba S megütötte orrát a testszag és az ózon.. Oh, mennyit változott az Alvilág azóta *

Úgy valahogy, ahogy a Herbert-vers kapcsán ő maga ír arról, hogy a költő, aki még az ősi mítoszoknak – az európai értékek alapköveinek – teljes szétporlódása

olvassa az, újságból é n nem tudom őt kézbevenni becsúszó szerelés nyomtatott ólomszürkében lepedőszerű szétté phető milyen nő tudja őt kézbevenni talán egy

Meggyőződésem, hogy min- den kor költészete ilyen kontextusban kereste a Szépet, függetlenül attól, hogy a Szép mint a klasszikus költészet alapkategóriája korszakonként

A verskép olyan kitűnően felké- szült, magabiztos értője, kinek költeményeiből eme tudás fölényes birtoklása akkora erővel sugárzik, hogy alkalmanként elhalványítja