V .
ANYAGI ELLÁTÁS KÉRDÉSEI
F Ü Z E S S É R Y G Y Ö R G Y őrnagy
GÉPKOCSIVEZETŐK KIVÁLASZTÁSA ÉS GYAKORLATIAS KIKÉPZÉSE
E tanulmány — többéves gépjárművezetői kiképzés tapasztalatait felha.v/.
nálva — azoknak a bajtársaknak kíván segítségére sietni, akik még nem rendel keznek elég gyakorlattal a gépjáróművezetők kiválasztása és kiképzése terén.
A gép kocsi vezetéshez megbízható, politikailag képzett, erős fizikumú, nagv zaktudású személyzetre van szükség.
Ennek biztosítása a következő feltételektől függ:
1. a gépkocsivezetésre alkalmas bajtársak helyes kiválasztása, 2. a kiválasztott bajtársak jó kiképzése.
1. A g é p k o c s i v e z e t é s r e a l k a l m a s b a j t á r s a k k i v á l a s z t á s a .
A szovjet példa bebizonyította, hogy a jó kiképző tiszt szaktudása nem elegendő ahhoz, hogy megbízható gépkocsivezetőket neveljen. Ezenkívül megfeleli;
érzékkel is kell rendelkeznie, hogy az erre a célra alkalmas bajtársakat kiválas*- sza. E feladat megoldása rendszeres és következetes megfigyelést, körültekintő és alapos munkát igényel. Az újonckiképzés elég időt és alkalmat szolgáltat a baj- társak közvetlen megismeréséhez, ha a kiképző tiszt szabadidejének jelentős ré- szét is a bajtársak között tölti, nemcsak munkájukban irányítja őket, hanem nevelő- jük és oktatójuk is. Hogy valóban megismerhesse újoncait, közöttük kell élnie, gyakran kell velük magánbeszélgetést folytatni és ezek során érdeklődni otthonuk családi életük, előző munkájuk és terveik iránt. Ilyenformán az oktató köze! kerül tanítványához. Az újonc megismeri, megszereti kiképző tisztjét, megtanulja bo-
csülni azt, mert látja, hogy szeretettel és fáradtságot nem kímélve foglalkozik vele.
Az eredmény tehát kettős: az oktató megismeri az újonc otthonát, természetét, terveit. Megtudja, hogy érez-e kedvet a gépkocsivezetéshez és a lka'mas lesz-e arra.
Az újonc ugyanakkor a néphadsereg tisztjében barátját, jóakaróját és segítőjét ismeri fel.
Ezek a beszélgetések rávilágítanak arra, hogy az újoncoknak van-e, vagy volt-e valami kapcsolatuk a gépkocsival. Az újonc bajtársak zöme •— tapasztalat szerint — vagy gyárak gépei mellől, vagy falvak földjeiről kerül a honvédségbe.
A városi munkásember a múltban általában közelebb állt a géphez, mint a falun aevelkedett, mert többet látott, s jobban megszokta azt.
Ma azonban, mikor falvaink, tanyáink földjén egyre nagyobb számban je- enik meg a traktor, ez •a különbség már alig áll fenn. Foglalkozásától függően ehát minden ember, akár munkás, akár földmíves, — ha egyébként megvan hozzá i képessége — egyformán jó gépkocsivezető lehet.
Es, ha mégis volna olyan vezető jelöltünk, aki még sohasem látott közel-
•ő! gépkocsit, azonban kedvet érez a vezetéshez, és egyébként is megfelel a kívá- la'maknak: egész nyugodtan válasszuk ki, kiképzésére azonban fokozott gondot ordítsunk. Az ilyenek kiképzése Során erősen szemléltessünk mindent, hogy al- :almuk legyen a hallottakat a szemlélethez kapcsolni.
Itt nyílik alkalmunk Makarenko, a híres szovjet pedagógus munkái köve- éseképen, a tömegnevelésen belül áz egyénnel foglalkozni.
Tehát a jó gépkocsivezető kiválasztásának első és legfontosabb módja az
e g y é n i m e g f i g y e l é s , a m e g i s m e r é s .
Előfordulhat azonban, hogy erre nem elég az idő. Ilyenkor a képességvizs- gálat módszerét kell alkalmaznunk. Azok a tisztbajtársak, kik nem ismerik ezt az eljárást, tapasztaltabb társaiktól kérjenek felvilágosítást. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a képességvizsgálat eredménye nem 100%-os, tehát nem döntő és csak támpontul szolgál.
Az a vezetést oktató tiszt, aki az előzőekben ismertetett módszer alapjau választja ki a leendő gépkocsivezetőit, biztos lehet benne, hogy jó munkát végzett.
Hiba azonban mégis történhet, de ha később rájövünk, hogy rosszul válasz- tottunk, ne szégyeljük tévedésünket, hanem azonnal és erélyesen segítsünk a hibán
A jó gépkocsivezető tehát legyen jó fizikumú. Ennek megállapítása (ja szem, idegzet, izomzat) az orvos feladata.
Legyen politikailag és erkölcsileg megbízható. Érezze egyéni felelősségét, legyen tudatában, hogy a legfőbb érték az ember van rábízva, és gyakran 20—30 bajtárs élete van a kezében.
Miután a gépkocsivezető újoncokat lelkiismeretesen kiválasztottuk, kezd- hetünk csak hozzá magához a kiképzéshez.
2. Gépkocsivezető ú j o n c o k kiképzése.
A gépkocsivezetői kiképzés a következőképen tagozódik:
a) vezetési gyakorlatok, d) gépkocsi kezelés és karbantartás, b) gépkocsi szerkezettan, e) forgalmi szabályzat,
c) szerelési gyakorlatok, 0 politikai nevelési
Tanulmányunk — a továbbikban — csupán az a) pontban említett vezetési gyakorlatokkal foglalkozik. A többi pontban felsorolt anyagot, alkalmasint egy másik tanulmányban fogjuk tárgyalni.
Vezetési g y a k o r l a t o k .
A gépkocsivezetők kiképzése mozaikszerűen épül fel és igen sok aprólékos munkát igénvei. Ennek az aprólékos munkának sulykolásszeríí gyakorlása által válik az újonc jó gépkocsivezetővé. A gépjárművezetői alapkiképzés nem szóra- koztató autózás az országúton, hanem aprólékos — részletekbemenő sulykolás.
A gépkocsivezetés oktatását, felbakolt (lehetőleg tanpedálos) gépkocsin kezdjük el.
Ez azért lényeges, mert itt barátkozik meg az újonc a gépkocsival Itr idegződik be benne," hogy látatlanul is tudja azt, hogy mi hol van.
Itt még nyugodtan letekinthet és nézegethet. Itt tanulja meg a kapcsolást, megindulást, megállást, stb.
A felbakolt gépkocsin begyakorolt -tökéletes munka után engedjük csak - gépkocsivezetőt mozgó járműre.
A kiképző ne legyen türelmetlen, ne akarjon mindjárt nagy eredményeket elérni. Ne akarjon egyhavi kiképzés után oszlopban kivonulni. Ez a legkönnyebb
:e!adat. Négyesbe kapcsolni, utazni az országúton és gyönyörködni a tájban. Az medmény ennél a kiképzésnél bizony kevés lesz, csak az üzemanyagunkat fogjuk
"lpocsékolni. Nem biztos az, hogy aki műúton jól vezet, az terepen is el tudja ve- hetni a gépkocsit. Nekünk pedig olyan vezetőket kell nevelnünk, kik jó terepve- tetők, s akik a gépkocsikkal minden terepnehézséget le tudnak győzni. A harc ilyen ,-ézetőket követed.
Ha a felbakolt gépkocsin a kapcsolás már pél megy, térjünk csak át i a nozgó járművön való oktatásra. Minden gépjárműhöz osszunk be két oktatót. Az
gvik a vezetőt oktassa, a másik a gépkocsin helyetfogla'ókat foglalkoztassa, s nenetközben magyarázza meg nekik a vezető által elkövetett hibákat. Az oktatás -zen első időszakához feltétlenül egyenletes, kemény talajú, nagy, nyílt pályát
álasszunk. Itt még ugyancsak a helyes időben történő kapcsolásokat sulykoljuk, e már ne engedjük meg, hogy a vezető a kapcsolásni1 lenézzen.
Ha a kapcsolásban már bizonyos jártasságra tett szert az újonc, nehezít- sük meg munkáját a' kitűzött pályán való vezetéssel. Csak ha már ezzel is meg- barátkozott vigyük gyérforgalmú, azután forgalmasabb útra. Nagy súlyt vessünk a hegyi vezetésre. Sokat gyakorolta'ssuk a vezetést sáros, sikos, rossz földutakon, talajutakon, sőt terepen. Mindezen gyakorlatokat sötétben, reflektorral, csökken- tett világítással, sőt lámpa nélkül is végeztessük. Gyakoroltassuk a vezetést gáz- álarcban is.
A tehergépkocsi vezetőnél az a követelmény, hogy megterhelt gépjárművet üzembiztosan tudjon vezetni. Mégis a csapatoknál igen sokan megfeledkeznek a megterhelt gépkocsival való vezetés tanításáról. Ha ezt is oktatjuk, akkor nem fog előfordulni az, hogy valakinek zsebében van a tehergépkocsivezetői jogosít- vány, de megterhelt gépkocsit még soha nem vezetett, és amikor először önállóan van alkalma, a szokatlan nagy súly az első alkalommal árokba viszi gépkocsiját.
A háborús tapasztalatok megtanítottak bennünket arra, hogy oszlopok, de sok esetben egyes gépkocsik is gyakran csak csigalassúsággal haladhatnak előre.
A kiképzésnél rugalmasan kell alkalmazkodnunk a valósághoz. Meg kell taníta- nunk a vezetőket a lassú menetre és ezzel kapcsolatosan a legkedvezőbb sebesség- fokozat és motorfordulatszám megválasztására. De arra is, hogy ilyen esetben a
lass'ú-menet a motort — ellentétben az általános felfogással — egyáltalán nem rongálja, legfeljebb nagyobb üzemanyagfogyasztást okoz.
A gépjárművezető kiképzés elején figyelmünk mindenre terjedjen ki. A kiképzés kezdetén mindent tanítsunk, még azt is amiről azt hinnénk, hogy szük- ségtelen, mert nekünk egyszeri rápillantásra is természetes és világos.
Nem elég az, ha csak oktatunk és mindent megmutatunk, hanem a vezető újonc mindazt maga is csinálja végig.
Hogy mennyire lényeges az aprólékos és mindenre kiterjedő kiképzés, azt a következő eset példázza:
Egyik tiszti iskola egyik gépkocsioszlopa gyakorlatról vonult be. Az oszlop az engedélyezett 35—40 km-es sebességgel haladt. Az egyik D. Weepon gépkocsi gázpedálja hirtelen fennakadt. A vezető — aki mellesleg a polgári életben mo- torversenyző volt —• lélekjelenlétét elvesztette és a gépkocsit az árokba vezette.
A gépkocsi felborult, többen megsérültek, egy bajtárs pedig meghalt. A gépkocsi- vezető kikérdezésekor csak annyit mondott, amikor a gázpedál hirtelen fennakadt, nem tudott mit csinálni. Pedig milyen egyszerű lett volna a megoldás: csak a gyújtást kellett volna kikapcsolnia és talán így elkerülhette volna a súlyos sze- rencsétlenséget. Mikor erre figyelmeztették, csak annyit mondott, — hogy „igen, most már tudom". De miért nem tudta addig? — kérdezhetnénk. Azért, mert az oktatójának figyelmét elkerülte erre megtanítani. Ha a vezető oktatója a kikép- zés folyamán egy párszor tanította, főleg gyakoroltatta volna ezt, akkor a baj- társ a gázpedál fennakadásakor refleksz-szerűen vette volna le a gyújtást.
Ez a kis példa is az aprólékos és a legtermészetesebbnek látszó dolgok sulykolásszerű tanításának fontosságára figyelmeztet bennünket.
Minden kiképző legyen tisztában azzal, hogy újoncai csak azt fogják tudni, amit gyakoroltattak velük. Ne számítsunk arra, hogy az újonc az oktató tisztnek kézenfekvő és világosnak látszó dolgokat magától elsajátít. Tehát oktassuk az ajtó ki- és becsukálsát, az ablak fel és lehúzását, a világítások és gyújtás bekap- csolását, stb. is.
A kiképzés sikerének záloga az oktatók helyes megválasztása. Az oktatók tapasztalt jó gépkocsivezetők legyenek Mielőtt azonban oktatónak kijelölnénk va- lakit, vizsgáljuk meg alkalmas-e erre, s kérdezzük meg, van-e kedve hozzá. A vezető oktató csak nyugodt,* nagy türelemmel rendelkező és magyarázni tudó tisztes, vagy honvéd lehet. Tehát idegállapot szempontjából is bíráljuk el az oktatót. Az ideges oktató viselkedése átragad a tanulóra és a kiképzése nem ér semmit.
Szigorúan tiltsuk meg, hogy az oktató az újoncnak segítsen.
Az oktatók hajlamosak erre és ezt tisztán kényelemszeretetből teszik, hogy ne kelljen magyarázniok. Az oktató általában csak akkor lépjen közbe, ha ezzel
balesetet akadályoz meg. Helytelen iaz is, ha az oktató menetközben hosszú ma- gyarázatokat tart. Az újonc figyelmét úgyis a vezetés köti Le és nem tud oda- figyelni. Ha hosszabb magyarázatra van szükség, az oktató állítassa meg a gép- kocsit és csak akkor magyarázzon, majd gyakoroltassa az elkövetett hiba kijaví- tásit. Ha a vezető izgatott, tartson szünetet, ne veszítse el ő is önuralmát.
Szívjanak el egy cigarettát és utána biztos minden jobban fog menni.
A vezeiökiképzés mindig egyéni kiképzés legyen és ne tömegkiképzés.
Ennek érdekében az oktatók mellé mindig ugyanazokat az újoncokat osszuk be.
így az oktató sokkal jobban megismeri újoncát és egyéni tulajdonságainak meg- felelően tud vele bánni és foglalkozni. Az oktatók között indítsunk verseny- mozgalmat.
Az alapkiképzés alatt tiltsuk meg az önindító használatát. Ezáltal meg- tanítjuk a vezetőket az indítókarral való indításra és bánásra, amellett az akku- mulátort is kíméljük.
A kapcsolás gyakorlásánál az egyes és kettes sebességbe való kapcsolásra ne sajnáljuk az időt. A többi sebesség kapcsolása ezután már jól fog menni.
A megfelelő sebesség kihúzatására ügyeljünk. Ne hagyjuk, hogy az újonc meghúzatás, lendület nélkül rakja a sebességet.
Az e'.őrekapcsolások sebességét, amennyiben az az oktatógépkocsinál niric.- a kilométerórára ráfestve, feltétlenül fessük rá. A vezető érezze, menjen át a füléba az, hogy mikor kel.l átkapcso!nia»
A visszakapcsolást ne-oktassuk addig, míg az egytől-négyig való kapcsolás nem megy tökéletesen, mert az újonc mindent össze fog zavarni. Előrekapcso'.ásnál ad majd gázfröccsöt és visszakapcsolásnál nem.
Viszakapcsolásnál először mindig a négyből háromba való visszakapcso- lással kezdjük és ha ez már jól megy, csak akkor térjünk át az alacsonyabb se- bességekre.
A visszakapcsolás megkönnyítésére célszerű, ha az oktató vezényszavakat használ.
így, ha négyessel haladunk, először adjuk a vezényszót: „Vigyázz, vissza- kapcsolunk a háromba". Persze adjunk elegendő időt, hogy a bajtárs gondolkoz- zon, rájöjjön mit kell csinálnia, hol a hármas sebesség.
„A gázt vegye le." „Üres." „Tengelykapcsolót fel." „Gázfröccs." „Szembe föl hármas." Általában ez nagy segítségére van az újoncnak.
Persze a vezényszavakat fokozatosan elhagyjuk.
A kézifék használatának gyakorlása ugyancsak igen fontos.
Alió gépkocsiban egymásután gyakoroltassuk az újonccal a kézifék kien- gedését, behúzását. „Nyomja be hüvelykujjával a nyomógombot, illetve tenyériz- mával a rögzítőkart!" „A fekkart kissé húzza hátra azután engedje előre."
A fek behúzásánál ne nyomja be a nyomógombot, illetve a rögzítőkart,
mert a fék nem rögződik és az újonc csak kínlódik vele. , Tanítsuk meg az újoncot a lábfék helyes használatára, fékezésre: mecha-
nikus, olaj és légfék esetén. Rögződjön meg a vezetőkben, hogy a fék csak egy szükséges rossz a gépkocsinál, melyet csak végszükség esetén kell használni. A
sebesség csökkentését a megfelelő sebesség kapcsolásával kell elérnie.
„A jó vezető gázvezető, a rosz vezető fékvezető."
Az emelkedőn való gyakorlásra, igen nagy gondot fordítsunk. Gyakorló területül gyérforgalmú, tartós emelkedővel rendelkező utat keressünk ki. Itt első- sorban az indulást gyakoroljuk; Ez általában nehezen megy. Az újoncnak parancsot adunk a kézifék kipróbálására, s annak megállapítására, hogy melyik az a pont, ahol a fék még fog. de ha egy kicsit is előreengedi azt, a gépkocsi már vissza- gurul. Itt rögzítse a féket. Most kapcsoljon egyesbe. Fogja meg a kéziféket, nyomja be a rögzítőt és ismét keresse meg azt a pontot, azután induljon el. Tovább már ne zavarjuk, hogy az újonc minden figyelmét összpontosíthassa a tengelykapcsoló, gázadagolás és fékkar összhangba hozatalára.
Ha a vezető túl korán engedi ki a főket, visszagurul, ha későn befullad a motorja. Ha nem sikerült, motorja leállt. Ekkor nyugodtan megmagyarázzuk &
hibát és az egész eljárást megismételtetjük vele.. Ezt azután sulykolásszerűen gyakoroltatjuk.
Amikor a megindulás emelkedőnek megy, megkezdjük a hegynek felfelé való előrekapcsolást. Persze ki kell oktatni a vezetőket, hogy hegynek felfelé sok- kal jobban ki kell húzatni a motort. Kezdetben itt is az a 'legcélravezetőbb, ha az oktató előre mondja az újoncnak, hogy mikor kapcsoljon, mert még nincs meg- felelő érzéke hozzá. Az oktató mondja: „— még, — még, — húzassa — most kapcsol kettőt, — húzatás, — még, három stb." Majd megállás, s kezdjük elölről indítással.
Ennek elsajátítása után térünk csak rá az emelkedőn való visszakapcso- lásra. Itt megint az a legfontosabb, hogy a vezető a motor fordulatszámáról érezze, hogy mikor kell visszakapcsolnia. Hányszor tapasztaljuk még öreg veze tőknél Is, hogy szinte sír, csilingel a motor, rimánkodik, hogy kapcsolják vissza, de nem, csak gyilkoljuk azt tovább. Pedig az ilyen vezető gyilkosa a motorjának, időelőtt elhasználja azt, sőt esetleg törések is előállhatnak rajta. A Rába Super gépkocsink különösen érzékeny erre. Az a tulajdonsága, hogy hegynek fel csak lendülettel halad, tehát idejeben vissza kell kapcsolni, mert ha lendületét veszt!, már nem gyorsul fel újra. A Rába mindig figyelmeztet: „csilingel". Néha elég lesz a gázt is visszavenni, mert lehet, hogy a vezető durván adagolta, — ha ez nem segít kapcsoljunk vissza.
Lejtőn lefelé való gyakorlás.- Ezt sokan nem tartják fontosnak, pedig a sze- rencsétlenségek 50 százalékát ez okozza.
Minden vezető szeme előtt az lebegjen, hogy amilyen sebességgel halari felfelé, ugyanolyan sebességgel jöhet csak lefelé.
Tanítsuk meg, hogy míg felfelé igen erősen meg kell huzatnunk a motart„
addig liefelé előrekapcsofásnál, a lejtő meredeksége szerint alig kell. De csak addig kapcsolhat előre, amíg a gépkocsi fékezése nélkül, vagy kevés fékezéssel haladhat.
Megfordítva, ha nagyon felgyorsult a kocsi; vissza kell kapcsolni. A vég- rehajtásnál fékeztessük le a kocsit annyira, amíg majdnem megáll, s akkor kezd- jünk hozzá a visszakapcsoláshoz. Ha a kapcsolás nem sikerült, tovább ne enged- jük kísérletezni, hanem újra fékezzen a vezető és kezdje elölről az egész .eljárást.
Ellenkező esetben a kocsija megszalad, elviszi és egy kis teher, vagy egy kis kanyar és kész a karambol.
Így gyakoroltassuk a lábfék használatát is, Ne tartsa az'újonc állandóan benyomva a fékpedált, mert a fókdobok ezáltal besülnek. Időnként engedje fei.
Használja, ha szükséges, váltakozva a kéziféket is.
Ha már mindez jól megy, kezdhetjük csak dl az országúti oszlopvezetés, gyakorlását. Itt az első perctől követeljük meg a figyelmet, a jelzések tovább-
adását, a megadott sebesség és a kocsitávközök betartását stb. A kiképzést vezető állandóan figyelje oszlopát. A rendellenességet a helyszínen szüntesse meg, a fegye'.metlenkedőket fenyítse meg. A rendetlenkedő, fegyelmetlen vezetőt gyalog vonultassa be. Biztosak lehetünk benne, hogy az ilyen vezető a 15 20 km-es gya- loglás után megváltozik.
A lemaradt gépkocsikra igen ügyeljünk, nehogy azok száguldva kövessek I az oszlopot, árokban vagy villanypóznánál fejezzék be útjukat.
Az oktató tiszt az oktatás folyamán állandóan más gépkocsira üljön. A tapasztalat azt mutatja, hogy mindig a legjobb vezetők ülnek az oktató mellé.
A gyöngék' pedig elhúzódnak tőle. Az oktatást vezetőnek tehát magának kell sza- bályoznia az egyes gépkocsik váltási sorrendjét, mert ha ezt elmulasztja, mindig a legjobbak vezetnek', a gyengébbek pedig háttérbe szorulnak. Kiképzésünk így nem fogja elérni a célját, mert a kiképzendők 60 százaléka igen jó vezető lesz,, míg a másik 40 százaléka nem tanul meg vezetni.
66
A jó! haladó vezetőkkel mindig kevesebbet vezettessünk, a gyengékkei többet.
,A délutáni foglalkozásokat, különösen a kiképzés vége felé, használjuk KI a laktanya udvarain kisebb akadályokon, dorongokon, árkon, buckán való áthaladás gyakorlására. Ilyenkor gyakoroljuk a tolatási és fordulási gyakorlatokat is. Egyet minden újonccal meg kell jegyeztetni: hátra csak akkor mehet, ha hátra lát, vagy elölről irányítják.
Tolatási gyakorlatokhoz az utcát, kapubejáratot, tüzzük ki zászlóval. A lényeg itt az, hogy jobbról, balról, váltakozva gyakoroljuk a betolatást. A gépko- csivezető hátramenetnél mindkét oldalt nem láthat. Tehát úgy tolasson, hogy a kormánykerék felőli oldalon mindig párhuzamos és egyenlő távolságra legyen az akadálytól,' vagyis útszélitől, kaputól.
A fordulási gyakorlathoz minden gépkocsi részére tűzzünk ki egy elsőrendű műút szélességű szakaszt a laktanyaudvaron. Itt az újoncok egymásután gyako- roljanak. Igen lényeges ez harcászati szempontból is. Igen sokszor leszünk olyan helyzetben, hogy oszlopokat kell az úton megfordítani. Egy gépkocsi század mű- úton való megfordulása, ha a gépkocsik az elrendelt menettávközre- álltak meg 5'-nél tovább nem tarthat. Minden gépkocsi helyben fordul. Utána az egész osz- lop újra az út jobboldalán áll meg, azután a gépkocsik hátulról sorolnak előre.
10' múlva az oszlopnak már gördülnie kell az ellenkező iránvba. Tehát kezdjük a fordulást elsőrendű műút szélességű területen, majd fokozzuk addig, míg az út szélesség '/s méterrel lesz csak ázélesebb a gépkocsi hosszánál.
A fordulást úgy tanítsuk, hogy az út jobboldaláról elindulva, a befejezés megint az út jobboldalán ellenkező irányban történjen.
Az út széle ellőtt Yi méterrel a kormányt a vezető már vegye vissza.
A kormányt állóhelyben ne engedjük forgatni, mert ez árt a kormányműnek.
A fordulás végrehajtása alatt a motor majdnem alapgázzal jár. Tehát a metor lassan, a kéz gyorsan dolgozik.
Mikor a gépkocsivezető szerkezettani kiképzése előrehaladt, minden kivo- nulás előtt és után vegyük át a gépkocsivezető teendőit, menet'előtt, rövid mű- szaki pihenőnél, menet után.
Ennek oktatása akkor helyes, ha minden oktató összehívja a csoportját, elmondja a teendőket és valamennyi csoportnál egy újonc gyakorlatilag végre- hajtja azokat, a csoport tagjai pedig figyelik a végrehajtást.
A.rövid műszaki pihenők oktatása hasonlóan történik.
Ha ez már az alapkiképzés alatt átmegy a bajtársak vérébe, akkor később nem fordul majd elő. hogy valamelyik gépkocsivezető hűtővíz, teli tartály, vagy elegendő motorolaj nélkül vonul ki, vagy hogy menetközben elveszíti egyik- kerekét.
A kiképzés első napjától kezdve követeljük meg a legkeményebb figvel- niet. Annál az alakulatnál, ahol a gépkocsivezetők keményen kézbe vannak és jó a politikai munka, ott nem lesz karambol.
Ne tűrjük a hanyagságot a gépkocsiban ülő vezetőnél. Követeljük meg, hogy a kormánykereket két kézzel szabályosan tartsa. A vezető munkája közben ne dohányozzon.
A gépkocsin ülők a városban feszes vigyázzban üljenek. A városon kívül engedélyezzünk pihenőt, ami azonban nem jelentheti azt, hogv egyesek ülnek, mások álínak, vagy feküsznek a rakfelületen.
Ügyeljünk a szabályos öltözködésre. Köpenygallérok felhajtását, pokrócok fejrehúzását stb. ne engedélyezzük. Ha kedyezőtlen az időjárás, rakassuk fel a ponyvát a kocsira, a gépkocsin ülök ilyenkor .pokrócba derékig betakarózhatnak.
Ezek azon legfontosabb tapasztalatok, amelyekre a vezetési gyakorlatok során a kiképzőnek gondolnia kell. Persze távolról sem ölelik fel mindazokat az eseteket, amelyek a legkülönbözőbb váltezatokban még előfordulhatnak. Mégis, ha a kiképzés során szem előtt tartjuk az előzőkben elmondottakat, nyugodtak lehetünk arról, hogy jó munkát végeztünk.
