„Égjek el kígyóval szennyezett kertemben én is…”
Benke László Édene már többször is felperzselôdött – de most talán megadatik számára az újjászületés is.
Paradicsomi Évájával mintha rátalált volna az Istenhez visszavezetô útra. Lírájában megszaporodnak a bibli- ai képek, amelyeket a legnagyobb természetességgel, magától értetôdôen vonatkoztat saját élethelyzetére.
Megértette immár: csak Isten oldhatja fel az ember mélységes bensô magányát, csak az ô irgalmas szere- tete vezetheti el a másik emberhez: Isten a híd a föl- di lelkek között. Ezért hozzá fohászkodik: „Szeretem Évát, Istenem, / teremtményeid közül ôt add nekem, / hogy ôbenne még jobban szeresselek” (Édenkertben).
Az Évával való találkozás átformálja költônk látásmód- ját, elmélyíti Istenhez való viszonyát, s bizonyos vonat- kozásban megújítja poétikai eszköztárát is. Elszakadva némileg a konkrét valóság síkjától, képzelete magasba szárnyal, s mitológiai burkot von élményei köré. Úgy éli meg az Éva-szerelmet, mint utolsó esélyt a boldog- ságra, a megnyugvásra.
G. KOMORÓCZY EMÔKE
Benke László
A szerelem erõterében
© Benke Lász ló
© Hét Kraj cár Ki adó
ISBN 978-963-9596-76-4
Hét Kraj cár Ki adó, Bu da pest, 2014 Fe le lõs ki adó: a Hét Kraj cár Ki adó igaz ga tó ja
Bo rí tó terv, tör de lés: Benke At ti la Ké szült Szek szár don, a Séd nyom dá ban Fe le lõs ve ze tõ: Ka to na Szil via ügy ve ze tõ igaz ga tó
Benke Lász ló
A sze re lem erõ te ré ben
2.0.
1.4.
Erõ tér ben
So sem vol tam olyan erõs, mint a Nap, a Föld vagy a Hold erõ te ré ben a ten ger.
Csak csepp víz, csepp por ha vol tam, de sze re lem nél kül nem él het tem, nem da lol tam.
So sem vol tam olyan erõs, mint a sze re lem.
De a sze re lem erõ te ré ben
nem ma rad tam alul a küz de lem ben.
Nem igaz, hogy ma ga mat be mocs kol tam.
És az sem igaz, hogy min den bá na ton fe lül emel ked tem.
Ha erõt len vol tam,
a tisz ta ság tü zé re vágy tam.
Anyám há zá ban
min dig ké nye sen tisz ta vol tam, a meg vál tó kép ze let
ott hon ég be röp te tett.
Szé gyen kez ve majd sok mo csok ban anyám és apám sze rel mé re büsz ke vol tam.
De csak csepp víz, csepp por ha vol tam.
So sem nyu god tam be le, hogy mért kell el ham vasz ta ni a lo bo gó lán go kat, alul múl ni a fe hér csú cso kat, sze rel met sár ral ös sze ken ni, egye dül sír ba men ni.
Örö kös ve sze de lem ben
Anya nyel vem be öl tö zött kép ze le tem mel bol dog ma gya ro kat sze ret nék lát ni e tá jon.
De örö kös ve sze de lem ben ho gyan bír jam ki, hogy ne na gyon fáj jon
örö költ és el ron tott va ló sá gom és lá to má som?
Gugyorászva macs ká im mal hi deg kály hám elõtt új ra és új ra em be ri me leg ség re vá rok,
ál la ti tü re lem mel, mint õk, s lel ki sze me im mel né ze ge tem lá to má sa im, ha zám és a nõk ve szen dõ szép sé ge it.
Itt hon va gyok, macs kám ma gya rul do rom bol, ma gya rul fá zunk; be fût het nék, de ma gya rul ma hol nap nem le het már be fû te ni se.
Csa lád, gye re kek és föld he lyett ma rad a si mo ga tás ke gyel me:
hét vé gi lá to ga tóm kép zelt és va ló sá gos tes te-lel ke.
Hol nap el jön-e?
Élet vé gi lé tem ér tel mét ad ná vis sza, ha tõ le gye re kem szü let ne.
De élet he lyett csak simogatózhatok, elé ge det le nül, macs kám szõ rös há tán és bo ros tás ar co mon.
Va la mi lyen ki halt in di án gu mó ra
em lé kez te tek e bi ro dal mi tar to mány ban,
Ma gyar hon ban. – Ki mer ne itt le néz ni en gem?
Ki vet het né meg lé te zé se met? – Kí vül es ve kö re i men
arany fé nyé vel saj dul rám két macs ka szem.
E rab szol ga föl dön egye dül an nyi ra utál tam sok sza bályt,
amen nyi re utá lom e rám sza bott ma gányt, amely be még is mé lyen be le szok tam.
Sen ki nek se ten nék szem re há nyást sor so mért, se azért, mert nem tu dom
ho vá lett be lõ lem a tett erõ, aka rat, fo gad ko zás;
ir ga lom – ma gam hoz leg alább.
Így hát csak kér de zem:
mi ért hull por rá éle tem?
Míg va gyok, le gyen tél
vagy si va ta go sít sa reny he és bo lond szél a föl dem, mely nem az enyém,
már a nagy bir to kos ör dö gé, vi het né a lel kem is,
de az nem kell ne ki,
nem tud ve le mi hez kez de ni.
Ma gyar nyel vem is ezer da rab ra szag gat tat ja, té pi, té pe ti,
a multikultúra tár ló i ba gyûjt ve ra bol ja Eu ró pát, or szá ga ink, ma gyar lel künk, em be ri jel le münk,
bi ro dal ma hasz ná ra el le nünk.
A re mény apá mé s anyá mé is csak egyet len élet re volt, õk se lát ták jö võ jü ket, se az enyé met, se uno ká i két.
E mû vel ni va ló Édent le bír ha tat lan erõk tör vé nye sen ad ják-ve szik, gyil kol ják is nem ze ti leg és nem zet kö zi leg
az óta is, hogy átok reá... nem vív ta ki.
Ahol já rok, ke lek, va gyok sem mi ért ra go zom a lét igét,
fá zom már elõ re is, fá jok és gyá vu lok, át élem ko ro mat és ma ga mat,
s nem tu dom, ho vá le gyek.
Vér zõ al ko nyat kor gyak ran nyu gat fe lõl mint ha én jön nék fe lém több alak ban e több nyel ven sí ró táj ból,
he gye ken túl ról, sík sá gok szé dü le té bõl, de le het, hogy már a test vé re im ben, fe le sé ge im ben jön a ve szé lyes ide gen, lá to más ban a va ló sá gom,
am pu tált ha zám
s a több ször meg gyil kolt és fel tá madt re mény.
Új ra hi de gen fúj a szél, hu zat van, hord ja a ha vat e for gó szín pa don, Észak kí mé let len hoz zánk, búj nék macs ká im hoz, õk meg hoz zám, ki-ki csur ran a kön nyem, ha gyom, fagy jon meg bo ros tás ar co mon.
Nem jön el már, nem rom bol,
nem épít ne kem sze rel met a Sze rel me sem.
A kö zöny és ki et len sé gem hó me zõ in én is ma gá ra ha gyom ma gam,
mint a hó ban-fagy ban kint re ked te ket.
Õk is csak an nyit szá mí ta nak mint bár me lyik „cél sze rû sze gény”.
Far ka sok már nin cse nek, nincs ér tel me mor go lód ni, üvöl te ni se,
ócs ka kor csok közt alig van él ni ked vem, ma hol nap em ber nek se tart ha tom ma gam.
Akár má mor od va, akár jó za nul ha még is fel üvöl tök né ha, ma gam ra is rá le gyint he tek, s me he tek to vább csön de sen ha sa doz va, egy re tö ré ke nyeb ben a szom széd as szony mon da tá val:
„Amíg van anya, ad dig van ha za!”
De ki ta lál hat he lyet tem ha za?
Sen ki se hal lott teg nap se, sen ki se he ge dült szí vem be, an gyal se sírt a vál la mon, sen ki se lát meg sem mit se, sen ki se hal lott sem mit se, sen ki se tud ja, élek-e.
Hát per sze, hogy hall ga tok!
és a meg vál tot ta kat.
S mi ért kell ez örök idõ ben jó sá gunk és rom lott sá gunk el vi se lé sé hez Jó is ten is?
Fo hász ko dá sa ink ból va la kik vi gaszt nyer nek?
El len sé ge ink hasz not húz nak?
Mi lyen idõ ez?
Csu pa elé ge det len ar cú ak jön nek-men nek a ház elõtt szé gyen te len a szen ve dés tõl szót la nul vagy han go san fo lya mod nak Is ten hez, de ön ma gu kat nem kér de zik:
– Ezek is ma gya rok?
– Mint a macs kám, aki nek en ni adok.
Va la hol ta lán va dá szó, disz nók kal mos lé kot za bá ló
fi a i mat csak a sze re te tü kért sze ret het ném, hogy el ta lál ja nak hoz zám ha za,
ha még hagy nák ma gu kat egy ki csit, de már fel nõt tek sze gé nyek na gyon.
Sa ját ab la ku kon néz nek mes szi re fé nye sen, hos szan és va kon.
Ide ûz tek a vi lág szé li re, itt az tán simogatózhatok.
S hi á ba tu dom vagy nem tu dom, med dig lesz ott ho nom
e Föld, s ho gyan le het ne a né pem,
macs kám, ha zám és sze re tõm cse lek võn sze ret ni,
e kö nyör te len kö zöny ben, örö kös ve sze de lem ben nem tud ha tom.
Erõt len ség ben
El gyön gült és el gyön gí tett or szág ban még élek, gyön gí te nek és gyön gü lök.
A sze re tet és a bol dog ta lan ság erõt len sé gé ben ahogy múl nak a ta tár és tö rök és né met és orosz és glo bá lis idõk fö löt tem,
és sza po ro dik szí vem ben a ha lál, szé gyen szem re buj do som, ha zám, s te szé gyen szem re buj do sol ben nem.
Nem tudsz sze ret ni iga zán, nem tud lak sze ret ni iga zán.
Fa lu ról vá ros ra, vá ros ról fa lu ra, er dõ bõl er dõ ben ma gad ra hagy lak – mért hagy tad, hogy ta va lyi cse lé dek el ra bol ja nak? E cél sze rû menny or szág ban a sze gény em bert és fi át
az Is ten is rend re uta sít ja:
Ez itt ren des fel tá ma dás!
Vár ja tok a so ro tok ra, irány a sor vé gé re vis sza!
Zaboskertem ben fá tól fá ig von szo lom ma gam,
gyöt rõ dõm or szág ról or szág ra, ná das ról ná das ra
vak üge té sét hal lom el té vedt, haj da ni lo vas nak.
Re mény rõl re mény re
sü ke ten, né mán, va kon és hall ga ta gon fag ga tom sor so mat,
de nem tu dom ho vá és nem tu dom mi nek
és nem tu dom mi ért,
mi kor és hon nan csap nak le rám hol az el len sé ge im, hol a tej test vé re im.
Év szá zad ok óta a gyász órá já ban élek, mun kás va gyok, egy azok kö zül,
akik föl det mû vel nek, ke re ket esz ter gá lyoz nak, éj sza ka egy re kön nyeb ben sí rok,
mé lyeb ben és hüp pö gõb ben, mint gye rek ko rom ban.
Ir gal maz za tok ne künk, ó, ir ga lom bû ne in kért.
El múl tam het ven, ezer het ven, két ezer-het ven, s nem va gyok mél tó az Is ten gyer me ke név re.
Meg ér tem ha lá lom ra, de néz ni se me rek ma gam ra, hogy mi vé kell len nem vi rá ga im szép sé ge el len.
Ho gyan tud tam e vi lá gon
már két szer an nyit él ni, Krisz tu som, s hogy le het az, hogy nem va gyok se bû nös, se ár tat lan, se hõs, se gyá va, szent ha zám ban hogy le het
hogy saj gó se bét fe lej ti Bánk és va ló ban el vész a be csü let.
Ti borc nyo mán nem bí rom to vább tü rel me met.
Kö zöny be dûl ve meg õrül he tek, ma ga mat el pusz tít ha tom.
Vál la lom is, nem is, mit vál lal nom le het,
gaz dát lan nyü szít a lel kem, ki vert ku tyám,
nem en ge dem vis sza, nem en ge dem, sza gol ja csak , hogy itt hon is
ide gen nek néz nek az ide ge nek.
Az va gyok, min den em ber nél ide ge nebb.
Tíz mil lió gyer tya láng ban
ho vá le gyek? Föl vi rá go zom a sí ro kat!
Ma gam ra es te led tem.
Nem le het tem e föld ben szál fa, se gyom, el me he tek, de nem me gyek el in nen se ho va.
Szét da ra bolt s szét ra bolt ha zám, tu dod te jól, ha lá lom is hasz ta lan, sí rod se lesz, utol só ma gyar, azt se tu dod, holt tes te det ho vá te szed.
Mi nek is kel le nél bár ki nek.
Be ke rít ve, mint a gím,
re me gõ inak kal még el vág tat ha tok, meg is ad ha tom ma gam, ahogy le het.
De még is, amíg emel ni tu dom eszem, szí vem, dol gos ke zem, ti „ne vet sé ges hû sé ge sek”,
szü lõ ha zám ban Ke let-Nyu gat, Nyugat-Kelet, míg jár a hu zat,
föl-fölveri a po ro mat.
Szé gyell jen-e anyám s apám, fi a im és min den uno kám?
Meg osz tott né pem!
Ele rõt le ní té sed az ele rõt le ní té sem.
Da dog a lé lek: harc ez ta lán?
Ha zárd já ték az éle tün kért?
Ma gyar ma gány.
Mi vé lett az álom!
Ro dos tó és Zágon,
ma gyar ös sze tar to zá som,
ma ga mat a bá nat bar lang já ba zá rom és sü ke ten hall ga tom ki ál to zá som.
Föld tõl az égig
saj nál nak és ne vet nek raj tam ki csi és nagy ha tal mak.
Ál mom ban se él te tek for ra dal mat.
El hagy tam szét zül lött, gyön ge nyá jam.
Sok akol, sok pász tor – föl men tem ma gam a du má tól,
s be le dün nyö göm a vég te len sem mi be a meg fe szí tett hez tar to zá som.
Ima haj na li órán
Min dig el ve szett és el is ve szik a rend, mely nek ve ze tõi
a sze gé nyek szen ve dé se in él nek,
csal nak, ha zu doz nak, gaz da god nak,
ön ként vagy pa rancs ra el al ja sod nak.
Ve szítsd el Is ten
a bû nö sö ket,
a bûn te le ne ken élõs kö dõ ket, de adj erõt
a szen ve dõk nek bal sor suk túl élé sé hez.
Anyám és apám fény ké pe alá
Ön ér zet, szel lem, tisz ta ság, szép ség su gár zó di a da la, mér té ke a be csü let ma ga.
Se hol sincs õhoz zá fog ha tó.
Õ a vi lá gon a leg drá gább anya.
Fe let te em ber ar cú apám.
„Het ven hét évig sze ret te lek.
De jó, hogy meg jöt tél, ma ma!”
„Örök sze rel mem, pa pa!
De jó, hogy meg ta lál lak itt!”
El-el zsib bad szí vem ben a vágy, hogy már õve lük le gyek.
És el tû nik ar com ról a sár, ha õk meg érin te nek.
Test vé rem nek
Tûz re vet ni a szõ lõ tõ rõl le met szett
gyön ge ves szõ ket, lá tod-e, mek ko ra él ve zet!
Va la ki min ket is foly ton met sze get.
Se be se dünk, cson ku lunk, ero dá ló dunk, gyor san ve szünk
kü lö nö sen a szé le ken,
mint a Jang ce és a Sár ga-fo lyó mû vel he tet len né vá ló part jai.
Azt be szé lik,
kö ze li he gye ken, völ gye ken, ré te ken ké szü lõd nek már a he lyünk re bol do gabb né pek fi ai.
Te he tet len sé günk ben a lel künk elzanócosodik, mes sze egy más tól hall ga tunk,
nem tud juk, mi tör tént ve lünk,
mint ha nem szen ved nénk, úgy szen ve dünk, el té ved tünk, el hagy tuk ma gun kat,
sejt je ink el hal nak, el me sze se dünk, el öreg szünk, el rá ko so dunk, nem fé lünk tél tõl, fagy tól, ha lál tól sem,
már ta po gat ják a csont ja in kat, kü lön-kü lön vár juk a hí vást.
Az Is ten hall ga tott
A bács kai ma gyar me zõn mi kor az em ber öl dö költ, az Is ten hall ga tott, pe dig õ min den nyel ven ér tet te hogy:
„Tüs kés dró tok kal a ma gya ro kat szé na bog lyák hoz kö tö zöd, min den bog lyá hoz kö rös-kö rül ma gya ro kat kö tö zöl.
S meg gyúj tod, hadd ég je nek, lo bog ja nak,
gyor sab ban fogy ja nak a szé na bog lyás ma gya rok.”
És lo bog tunk, ég tünk s az Is ten hall ga tott.
Hall gat ta, hogy a tel jes ég re égõ tes tû ek és lel kû ek kö zött anyánk, az õ any ja is ma gya rul jaj gat ott.
Ta lán vi rág, ta lán nö vény, szál ló por szem le het tem ott a „je lö let len tö meg sír okon”,
Üze net
A gép nem ma gá nyos,
gé ped csak rög zí ti ma gá nyos sá go mat, se gí te ni pró bál,
be fo gad ja és meg õr zi üze ne te met.
De ho gyan mond hat nám el fo goly-lé te met köz ve tí tõ nek, ha bár meg hall gat szé pen.
Ho gyan le het ne ki mon da ni a szé gyent, tö ké le tes tö ké let len sé gem,
Is ten sze líd és vad után za tát e Van Gogh-i nap sü tés ben.
Hogy mért nem bír ja ki ön ma gát az em ber, lá tom e szi lárd és in go vá nyos lá pon
mi ért nem le het tel jes lé nyem vad sá gom és sze líd sé gem
ker tem pi pi tér-ten ge ré nek part ján szü le té sem és ha lá lom fé nyé ben és mezs gyé jén áll va
oda tük röz tet ni ne ked,
ahol te is vársz még egy üze ne tet.
E nyílt buj do só mi ért is vá gya koz na,
mi ért is rej tõz köd ne ben nem,
most ép pen ér ted és utá nad, teg nap más után, nem tu dom.
Ma gány? Sem mi több?
És azt se tud ha tom, mi ért süt rám Is ten nap ja
egy re fé nye seb ben,
ahogy a te ar cod ra, sze med re, hom lo kod ra, s szét árad va kö rü löt tem
sö tét sé gem és ho má lyom e fény ben mi ért ad ja to vább
ép pen szü le té sem nap ján – mit is?
a vá gya i mat?
Újabb éle tet lá tok és vá gyok,
ho lott rég ha lál ra ér lelt en gem az élet, már ki csi ko rom ban,
mi kor be né zett rám a tüzesember az aj tó ré sen, ha nyatt fe küd tem az ágyon, ta lán a po kol ban, csak in tett, két szer is in tett,
szik rá zó uj ja it most is lá tom, két sze me fe ke te pa rázs ban iz zott, kö ves sem, azt akar ta, men tem vol na
nyom ban, ahogy en ge del mes gye rek hez il lik, de õ csak állt ott és né zett
és né zett és én is né zem
még most is, majd az aj tó rés bõl rám omol va ér zem: õ is én va gyok,
s ha meg ha lok, ak kor is az élet az Is ten.
Ho gyan is tud nám ho gyan tér tem
ma gam hoz, negy ven két fo kos láz ban ég tem, ott edzõ dött meg szí vem az õ ol da lán e ha lá los ma gány ra, mi kor tisz tán
hi szen még el se kezd tem, amit õ bí zott rám, ép pen õ, a leg na gyobb ma gá nyos,
a min de nek be el rej tõ zött nyil ván va ló.
Ker tem ta va szi ta ka ró ja is õ, le het, hogy õt rög zí tet te a gép, le het, hogy õ ta lál ta ki a gé pet is, le het, hogy így bon to gat ja ma gát sze münk elõtt, vál lunk fö lött de ren gõ mo so lyá ban.
Egye dül õ tud ná el mon da ni ne ked he lyet tem is a jó reg gelt dél után csil la nó ér tel mét,
az újabb és újabb éb re dést, hogy mit is akar ha tok még ker tem pipitéres-tengerÉNEK part ján szép ség gel, jó ság gal, éne kek kel, mit kel le ne még köt nöm és ol da nom, mi cso da szer zõ dést kell még át ír ni és alá ír ni, meg hos szab bí ta ni az éle tem, s mi ért egye dül az én ker tem be
ül tet te e va ló szí nût len sár ga és zöld Van Gogh-i ké pet;
nincs fog ha tó szép ség pa zar ló ter mé sze té hez, ahogy nincs hoz zád fog ha tó
e föl dön, akár mez te len vagy, akár mo so lyod ba öl tö zöl, és még se tud ha tom
mi ért nem za var ta lan gyö nyör kö döm, mi ért kell tor zó vá bom la nom
itt is, ahol a szép ség csak enyém, s ez még is mi ért bör tö nöm.
Nem sza ba dul ha tok,
de nem sza ba dul hatsz, Is ten, te sem,
túl nyíl tan rej tõz ködsz, Buj do só!
Borgiák, Sforzák, Rotschildok, Fug gerek sa ját hasz nuk ra ka ma toz tat ják a ne ved.
És nem tudsz meg gá tol ni sem mit se.
Hi á ba vagy? Nem hi á ba vagy?
Mint fe hér sé gé ben a vi rág zó al ma fa és a vi rág sze mû kör te,
a tisz ta sá gá ban tob zó dó meg gy, ker tem tíz ezer nyí ló pi pa csa, éle tünk nek vér pi ros egy szer egye, bo ga rak ná sza, mé hek csa po dár sá ga, he gyek al ko nyo dó kon túr jai
el sö té te dõ ge rin cet húz nak ke re té ül lé te zé sünk nek, ha mu nak és por nak.
Tûnéke ny ál mok tûn nek ha tal mas Hold alat t, sze rel mek, ba rát sá gok
egy tõ rõl fa kad nak és tûn nek.
Ugyan ar ról az ág ról
ahon nan üze ne tek fa kad nak és ál mok.
Még se ad ha tom fel
se nap kel té ben, se nap nyug tá ban, se dél után kül dött jó reggelt ben, mert üzen nem kell,
és vá laszt is vá rok.
Sem pre lib era
Ez az az éj sza ka, Mely re ször nyû, ha jön a hol nap.
Ady
„Is ten csa ló dott volt. Meg en ged te az em ber pár
nak, hogy sa ját ma guk dönt se nek, ki nek akar
nak en ge del mes ked ni. Azt az utat vá lasz tot ták, amely csak bol dog ta lan sá got hoz hat szá muk ra.
Túl ké sõ volt már, így nem ma radt más hát ra, mint egy fáj da lom mal telt bûn bá nat, és szem be
né zés a bün te tés sel (5M 30:15-19).”
Fek szem a kert ben, csil la gos ég alat t, azon a he lyen, hol teg nap éj jel te fe küd tél a csil lag fény ben ha nyatt s én a tes ted be-lel ked be me rül ve hos szú és mé lyen iz zó szen ve dély ben an nyi ra még so ha sem sze ret te lek a hû ség fé nyes kö dé ben, sza ba don és so ha nem vol tam még en nyi re a meg csalt is ten nel ma gam ra hagy va.
Már hi á ba be szé lünk egy más nak;
le tér tünk az út ról. A gyü möl csöt me get tük, sza bad aka ra tunk ból.
Meg ke se red tünk tõ le. Tu dá sunk tól olyan ûzöt tek let tünk, mint az ál la tok.
Az is ten kert jé bõl ki ûzöt ten
hány szor kell még meg hal ni? Ke res het jük, de már nem ta lál hat juk meg egy más ban a bol dog sá got, se a sza bad sá got.
Mert le tér tünk az út ról.
Pad lá som desz ká zá sa köz ben
Vasy Gé zá nak Het ve nen túl
már kö ze le dem a ha lál hoz, ba rá tom, ahogy mond tad, be ázom
én is, ha ma ro san, meg kell csi nál nom a pad lást,
be lé ce zem elõbb a te tõt, le fó li á zom, ne hogy a fal is el áz zon,
öreg a ház,
öre gebb, mint én va gyok.
Fi a im ra gon do lok, van há rom, és hat uno kám, fi a im any ja Né met or szág ban
öre ge ket ápol, a vi har el vit te há zá ról
a te tõt,
biz to sí tá sa is hi á ba van, – fi ai? – és fi a im?
ilyen kor nincs egy sem, de van koc kás in gem és ka bá tom, lyu kas zse bem ha meg ta po ga tom,
lá to má sa im is van nak:
lá tom a fe le sé ge im, sze re tõ im is lá tom tû vel, cér ná val az ágyon ép pen most me rül nek el
egy- e gy ös sze fér celt le pe dõ nyi bol dog ság-hul lá mon.
Új ka bá tot
és új nõt is kel le ne ven nem, ci põm is ki lyu kadt,
azt hit tem het ven után, mint Van Goghé, örök szo mo rú sá gá ban
még ki tart.
Ki kell fi zet nem nyug dí jam ból a gázt,
a vil lanyt,
eny hí te ni dol gos fi a im adós sá ga it, és még sok szö get
be kell ver nem, s ha meg írom a ver sem, ka pok ér te olyan ho no rá ri u mot, hogy
ver he tem fe jem a ge ren dá ba, s ki nyúl va a rag alatt
még be is kell desz káz nom ma ga mat.
A ki te rí tett utol só mo so lya
A pa zar la ko mán hogy ehes se nek vég re men nyi re vár nak a fér gek!
Hi é nák, dög ke se lyûk
Itt ólál kod nak,
un dok po fá val vi cso rog nak, amott meg dög ke se lyûk kö röz nek fe let tünk.
Ezek szi ma tol ják,
azok mes szi rõl lát ják mi tör tént s még mi tör tén het itt!
Mi cso da la ko mát te rít het még ne kik ez a meg ti port ma gyar föld!
Itt vol tak?
El tûn tek?
Itt van nak.
In nen re pül nek fel, és on nan csap nak le ránk,
amint el jön az ide je.
Po hár bor mel lett
Haj nal ez vagy al kony?
Nap kel té re vár tam és le ment a nap?
An gya lok nak néz tem a go no szo kat?
Éle tem s ha lá lom mezs gyé jén áll va meg öre ged tem erõt len sé gem ma gá nyá ba zár va?
Mi re va gyok még jó?
Úgy vagy itt ve lem, Ir gal mas Is te nem, mint ha ré szeg vol nál.
Po hár vö rös bor ral zá rod min den es tém, s nem avat ko zol be, át al szod a haj nalt, mint a nap le men ténk.
Egye ne sen, mint a lán gok
Azért jöt tem, hogy tü zet gyújt sak a föl dön.
(Luk ács 12, 49) Szá raz fü vek és ágak lán gol nak ker tem ben,
ki vá gott, le nye sett al ma fá im, aká ca im, fe nyõ im, man du lám is lo bog,
re meg ve resz ke tek a szá raz ság ban, nem tu dok el len áll ni,
ját szom a tûz zel, égek, lo bo gok,
ég jek el kí gyó val szen nye zett ker tem ben én is, meg újul hat nál ker tem, ga zok, szá raz fü vek, rec segve-ro pogó ágak
ma ga san ég re lo bog nak, ó vi lág mé re tû sö tét ség, kell még e Pa ra di csom ban is tisz tí tó tûz,
föl az ég re, egye ne sen, lán golj,
ez a dol gunk: vi lá got gyúj ta ni a sö tét ség ben, lo bogj föl még egy szer pi ros ba rack fám, tün dök lõ tü zem, oly sok szen ny közt te vagy még is a leg tisz tább,
jöj je tek an gya lok, zeng je tek trom bi ták, resz kes sek, fáz zak, per zse lõd jek, ne fél jek, dö röm bölj szí vem, ma még ma gad ban, hol nap ve le tek, vil lám ra tá masz kod va õr zöm a tü zet, õr zöm a vá gyam,
hal junk meg sze rel mes ba rá ta im lel künk ben tisz ta égi tûz zel,
Éden kert ben
Éden ker ted be, Is te nem, mi kor Éva meg ér ke zett ve led és kör be ve zet te lek ben ne te ket, ámu lat ba es tem az õ szép sé ge és a te jó sá gos ha tal mad lát tán.
Bu ja ti sza fá im, óri á si fe nyõ im, te re bé lyes dió fám,
min den ta vas szal ró zsa szín be öl tö zött man du lám,
al ma fám, kör tém, ter mõ szõ lõ lu ga som, hét ka masz fe nyõm is
a te ne ved zeng te.
Má mo ros fû szer nö vé nye im, meggy fá im égi ru há ban, ba rac kok fi nom li lá ban, szil va fa lá nyok tal pig fe hér ben ahogy a ru há juk le dob ták pi pacs vi rá gos láz ban ég tem jáz mi nok, ró zsák, trom bi ta vi rág ok bol dog kö ré ben.
Min den élõ té ged di csért Te rem tõ Is te nem,
az el sõ as szonyt, re mek mû ved.
A tel jes Éden kert a lá ba elõtt he vert,
sze re lem re lob bant lel kem fény ben ün ne pelt.
– Sze re tem Évát, Is te nem,
te remt mé nye id kö zül õt add ne kem, hogy õben ne még job ban sze res se lek.
Éva csók ja
Te rem tõm aka ra tá ból pártalan vá gya ko zá som ban ál mom ban ért a szá mon
az el sõ as szony pá rat lan pu ha csók ja.
Ker tem arany fé nyé ben
ránk mo soly gott ak kor az Is ten.
Iri gyel tek a Föld, a Víz, a Fény an gya lai va la men nyi en, a nö vé nyek és a ma da rak mind.
El ámul tam Éva csók já tól, szép sé gé tõl,
tes te for ró sá gá tól, az éde ni csend ben csak az õ meg az én vé rem zú gott
egy más ba fo nó dó ga la xi sunk ban.
Ve lünk volt egé szen haj na lig, és ve lünk is ma radt az Is ten.
Éva hang já ban, sok kis nyü szí té sé ben,
vál la mon kis ku tya-li he gé sé ben, fe ke te ha já ban, tes te újabb és újabb rán du lá sá ban,
sze me íri szé ben
nap kel té tõl nap le men té ig a ren gõ ten ger vég te len jé ben hul lám zott ve lem az õ ha jó ja.
Öle lõ kék kör ben fény lünk az óta le nyû göz ve az öröm tel jes sé gé ben.
A min den ség ré sze ge se let tem Éva csók ja i tól.
Tes te és lel ke éh sé gem nö vel te, jóillatú ned vé vel aj ka mon
Éva ar ca
Szép az én ked ve sem ar ca, mert én szép nek lá tom.
Va ló ban szép, mint se lyem ré ten hul lám zó ámu lat és álom.
Az õ ar ca elé csön de sen úgy fek szem ki szé gyen te len ha nyatt, ahogy Bu da pest fõ te rén dob tam vol na szét a lá ba mat
fi a ta lon, mes szi fa lum ból épp hogy meg ér kez tem:
– Sze ress, vá ros, sze res se tek, ti édes nõk, egyé tek a tes tem, igyá tok fény lõ su ga ra i mat! – Iga zi vá lasz nem ér ke zett so ha, így lett a tes tem
és lel kem mos to ha vá gyak ki kö tõ je, há nyó dó ál mok fá ro sza, majd az tán õve le és õér te re me gõ re mény,
hogy új ra el ta lál jon hoz zám, lak jon vég te le nül ben nem, mint a fény fé nye, ál ta la va gyok én, kez det tõl fog va vá rom, bol dog ság ra ren dez tem be ér te a szo bám,
tisz ta le pe dõt, pár nát, pap lant húz tam, vár ta lak, iz ga tó élet, va ló ság, álom, dal lam,
gön dör és erõs éj-ha ját ha csak meg si mo gat hat tam új ra és új ra meg telt öre ge dõ csup rom méz zel.
Nya ká nak olaj tól il la tos bár so nyát só vá rog va ér zem, õér te lob ban a vé rem, ha egy ki csit is meg érint he tem, kön nyen fe lej tem bá na tom s az un dok gye rek ko ri ra gályt – nem a Te rem tõ ej tett raj ta hi bát, fi a tal bõ rét ót var mar ta szét, fol tos ma radt az Éva-arc, el ka part göd rös-fol tos,
még is ki rály nõ ra gyog e drá ga bõ rön át,
nagy sze me zöld jé bõl a ter mé szet nyu gal ma árad, lel ke mé lyé bõl iz ga tó su gár zás,
az édes, dús ajak rez ze nõ érin té se a szá mon
õs-tu dás, szét iz zik ben nem, re meg ve szik rá zik ér te a vé rem, ó hogy el ver te há zam tól a töb bi nõt!
s lett a bol dog sá gom és sza bad sá gom foglára egye dül õ.
Tavaszító
Szá raz föl dön ég ben jár tam, meg ál mod ta lak.
Szá raz föld ben re mény ség ben szun nyad tam so kat.
Té len-nyá ron tõ led vár tam éb re dé se met,
bol dog sá go mat.
Tük röm vol tál, szép sé gem vagy, ben nem lás sa lak,
su ga rak kal nagy vöd röm bõl
hús vét kor is meg lo csol ta lak.
Ég an gya la vagy.
Vár va vá rom má ju si és jú ni u si zá po ra i mat.
Zá po ro zó esõ csep pem vagy.
Ud va rom ban egyet le nem ezer szer is
bu bo ré kom vagy.
Szét gyön gyö zõ bá na tom és fel cso bo gó örö möm is vagy.
Zá po rozz rám, tavaszítóm, önts el en gem, kü szö bö mön át azon nal rám csapj!
Er dõ szé li fény ben
Er dõ szé li fény ben, nap su ga ras na pon hullt elém az álom.
Fé nyes sé ges ég bõl vagy ta lán lej jebb rõl, lomb ját ép pen vesz tõ er dõ szé li fá ról hul lott le a drá ga bol dog-me leg fé szek, nap fé nyes öled be.
Õszi ve rõ fény ben ámu lat tal néz tem – s nem haj lott a tér dem!
Lu ga som ban
Lu ga som ban sze med szí nét el né ze get tem, csó kod ízét ezer szer is meg íz lel get tem, ko moly kon tyod ki bon tot tad, át de ren gõ mo so lyod ban hos szú ha jad szel lõz tet tem, sze rel med ben iz ga tot tan fé nyes ked tem, uj jam he gyén he ví tet tem lá gyu ló tes ted, s el aka dó lé leg zet tel sza lad tam ve led be a szo bánk ba.
A sze re lem erõ te ré ben
Éle tünk sok kis moz za na tá ból ahogy ké pek bõl ös sze ál lí ta lak, Ál mom, Fi a tal Ked ve sem, resz ket ve nyí ló ró zsa bim bóm, e su ho gó vil la mo son
úgy te me tem kép ze le tem be – ki nyílt blú zod ba ma gam – ahogy me zõ i den, he gye i den va dul és sze mér met len sze ret tem vol na húsz éve sen.
Szom jú sá gom for rá sa, va ló ság és álom
ha tá rán õrt ál ló an gya lom, test ben és lé lek ben resz ke tõ erõs fe ke te pa ri pám,
csó kod ban és sze med ben, min den sejt je id ben élem:
át su gár zol raj tam
s a bol dog ság erõ te ré ben fény ben és azúr ban re pít min ket a sze rel med, Sze rel mem.
Ki csit még hi tet len ked ve, de egy más nak ki nyíl tan, tel jes öröm re ké szen el hagy juk a sö tét sé get.
Ho gyan is kö ze led tem hoz zád, fi a tal sá god, szép sé ged tü zé hez?
Lel kem ben daj kál ta lak,
meg-meg áll va néz te lek mint leg szebb ál mo mat.
El sül lyesz tõ sár fe lett le beg tél, iz ga tó kép ze let:
is me rõs e szom jú ság –
és lá tom fény bõl ki bom ló ar co dat:
„Ki adó a lel kem” –
„Enyém is ki adó” – fe lel tem, de csak ma gam ban mond tam:
is mer lek va la hon nan!
Anyám ar cát lát tam és lá tom ar cod ban, sze med ben;
el lak hat nál in gyen há zam ban, szí vem ben, légy a fe le sé gem hol to mig, ne kell jen már egye dül he ge dül ni leg be lül, csa pód va com bok tól com bo kig.
Add, hogy ve led él jek, hal jak, ve led ma rad jak, ve led sza kad jak ki majd e tér bõl, s ne fél jek so ha.
Túl so kat fél az em ber egye dül.
A csi kor gó úton egye nes és gör be fé nyek su han tak ve lünk
ezer tü kör ben ap ró ra tö re dez ve, mint ve szély ben a lé lek.
S hall gat tam és be szél tem sza ba don, érez zem mit ér zek
fe ke te kon tyod dal, zöld sze med del, égõ aj kad dal, su dár ter me ted del,
elöl rõl-há tul ról meg néz te lek, mint a lo vat.
Ab ban a fur csa pil la nat ban szin te szé gyen kez ve mond tad:
„Eb ben a kor ban...”
még ha ja don vagy.
De va la ki re vár va vársz és vársz még.
Hol áll tál, hol le tér del tél a Meg fe szí tett elé sze re le mért.
S mint ha még azt is mond tad vol na,
„min den csak jelenés…” Nézd csak , szá rad nak és ro had nak a te me tõ be ös sze hor dott ko szo rúk, vi rá gok, ki múl nak az em lé ke zet bõl
em be rek, sze rel mek, kul tú rák, vi lá gok, és „…minden csak jelenés…”
Az örök Is ten re vá rok.
Hi he tet len
men nyi re meg ijed tem, bár iga zat mond tál.
Szép sé ged ben bo ká dig ra gyog tál.
Szom jas tes tem ben-lel kem ben ma gas ra lob ban tak a lá zak, mert akit ben ned lát tam, ér te sem mit se té to váz tam.
A te li hold alatt
ha jad ba búj tam, il la tod ba,
fe jem mel vál lad ra hull va re meg ve si mo gat ta lak.
És gyûl tek a né pek
kö rü löt tünk egy re töb ben, a ke reszt kö rül fo rog va áhí tat tal és kö zöny ben
mint ha csak min ket néz tek vol na, mint ha nem is vet ték vol na ész re, hogy hos szú csó kunk ban ös sze forr va vá gyott sor su kat lát ják.
Fél tem tõ led és ma gam tól is re meg ve fél tem.
De hi he tet len
mi re ké pes a test re és lé lek re éhe zõ, szom ja zó em ber.
Meg ré sze gül ve a vágy ban áll va si mo gat ta lak,
te is át ad tad ma gad a vég te len nek, las san, finoman si mo gat tál, vál lam ra bo rul va
sut tog tad fü lem be:
„Nézz a ke reszt re!”
S mint mi kor a vis sza foj tott élet sír va-re meg ve, rob ban va
sza ba dul, úgy ölel tél ma gad ba az Úr szí ne elõtt, va dul;
„Ke gye lem”, li heg ted szin te,
„a bû ne i mért!” – „Má ria sze ret nék len ni, tisz ta,
gát lás ta la nul sír tam én is a bol dog sze re le mért.
A ke reszt kö rül ek kor az Is ten még vis sza fojt va –
de lé lek ben már min den em ber ben nyíl tan zo ko gott ve lünk ugyan ezért.
Ahogy fel ocsúd tam
e va ló ság ból és lá to más ból,
azt gon dol tam, a so ka ság gal együtt va la mit most meg ér tet tünk.
Az óta lá zak ban lán go lok ér ted.
S ahogy az ételt ös sze tett kéz zel
sze re tem ve led meg kö szön ni, úgy kö szö nöm sze rel me det.
Ra jon gok ér ted, vál lam ra haj ló egész nél egé szebb Lé lek, ágya mon te gyö nyö rû mez te len, szent sé ges Test.
Sze ret lek.
Ahogy azok sze ret nek, akik sze ret ni va ló ban mer nek.
Bontsd ki hát hos szú ha jad bontsd ki, Ga lam bom, bontsd ki, Je gye sem, tes ted és lel ked tes te mért, lel ke mért bontsd ki ne kem.
Bo rulj a vál lam ra, mint a nap, mint a meg ál ló ban teg nap es te, és csó kold a szám ra hos szan
pá rat lan pu ha, pá ros csó ko dat.
Omolj el ágya mon szép hos szú com bod dal, néz lek és cso dál lak, csó ko lom bo ká dat, csó ko lom a com bod, csó ko lom a ha sad és il la tos nya kad, szá dat és a mel led, nyí ló bim bó i dat, min den ség ka pu ja kétszárnyra ki tár va, ölel lek és ölelsz tün dé ri bo szor kány mel lem mel led hal mán, mell ka som bo zont ján ci ró gass ke zed del, ha jad dal, csó kol gass, ne add fel
s ha jön az én fe ke te pa ri pám, az utol só éj jel,
itt légy és itt ma radj még a csil la gok alatt.
És dõlj a vál lam ra majd fe ke te kon tyod dal,
is me rõs égi szép mo sol lyal, te vagy és te ma radsz an gya lom, mu tasd az utat uj jad dal föl fe lé,
Nél kü lem
Ez a nap na gyon fur csa.
Va la mi bûn ho má lyos bur ka rejt a sze me im elöl?
Mit csi nálsz egész nap?
Nél kü lem hogy ehetsz és hogy ihatsz?
In te lem, kér dés sel
Ha be le halsz még is az öröm hi ány ba, mert an nyi ra kí vá nod bol dog sá go dat, mind járt meg ha lok utá nad.
Ne akard, Édes, a ha lá lo mat!
Ha meg õrülsz õrült sze rel me mért, elõ re lásd fél re csa pott ké pünk:
Egy más ba ka pasz kod va lé pünk léleksötétben, fé nyes na pon.
Ne akard, õrült, hogy nyíl tan csó kol ja lak agyon!
Nem ar ra in te lek, hogy ma radj min dig jó zan.
Én se bír tam ki szesz te len sze re lem nél kül az éle tet so ha.
Te mondd meg hát te Õrült Esz te len:
ho gyan él jünk és hal junk bol do gan?
Ho gyan le gyen he lyén ve led az eszem?
Vá lasz, alul né zet bõl
Iszom, Uram, iszom!
Mit ér de kel en gem e föl di ma gas le sen
a mély bõl ka csin tó tér iszony!
Hol nap mit iszom?
Amit an nyi mil li om
„fél ben ma radt lény”!
E bol dog sár te kén
ta laj vi zet , Uram, ta laj vi zet!
A lát ha tat lan lát ha tó hoz
A lát ha tat lan lát ha tót
te va ló ban szem mel lát ha tó vá tet ted.
Erõs vagy, és nem vagy ki szol gál ta tott vál to zó tes ted ben, örök lel ked ben.
Hol szép sé gek és jó sá gok mö gé rej tõz ködsz, fény be és vi rág ba, majd a mu lan dó ság csen des örö mét öl töd ma gad ra lom bos õszi fák ban, azu tán las san vet kõz ve a ha lál fe hér ál ar cát eme led ma gad elé, el-el csil logsz a vég te len hó ban,
el va kul sze mem ter mé sze ted lé nye gén, s hi szem, te vagy egye dül tisz tán lá tó, én pe dig min de nütt té ged lát lak, szí ve met las san ki tá rom elõt ted, mert jó itt len ni és jó hin ni, hogy en nél is jobb lesz
ott ná lad.
Ima a meg vál tó gyer me kért
Te na gyon jó vagy, hogy sze retsz.
Olyan va gyok sze re te ted nél kül, mint a ké tel ke dõ gye rek.
Akit csak ver tek, so sem sze ret tek.
Jó ne kem ve led, gye re kem, gye rek!
Nagy ra nõt tél a lel kem ben és oly tisz ta vagy,
mint a fris sen hul ló hó pe hely.
El ol vadsz te nye rem ben, szét áradsz szí vem ben, úgy sze retsz, hogy
örö mük ben ve lünk fo rog nak az egek.
Meg vet ném ma gam, ha el ve szí te né lek,
mi kor új ra ép pen meg ta lál ta lak.
Ér tet len sé gem ben ha le mon da nék ró lad, ma gam ról mon da nék le.
Te úgy sze retsz, ahogy sze ret ni le het, hogy jó út ra tér je nek az em be rek, hogy el len áll has sa nak
a go nosz sá gok nak.
Se gíts to vább ra is!
Tu dod te, hogy a jók nem e vi lág ra va lók,
de a szel lem vi lág ba ve ze tõ utak tit kát
min den ki nek itt és most kel le ne meg ta lál nia.
Le hes sen a te tit kod ezért ki csit nyil ván va lóbb.
Ne ju tass el min ket a vég sõ ha ra gig, idõ ben bo csásd meg vét ke in ket, vi lá go sítsd meg el mén ket, hogy el ne pusz tít suk a ros szal a jó kat is.
Te iga zán is me red a gye re ke ket.
Ma is, amint ki nyi tom sze mem s ki né zek az ab la kon:
hohó! hó, hó, esik!
És fel fog tam üze ne ted,
mely re csak most vá la szol ha tok – ak kor épp a leg ki sebb hí vott.
Csak te tud ha tod iga zán, mi lyen mély rõl má szott part ra,
is me red, men nyi re ke res te az igaz sá got és a bol dog sá got már ki csi ként,
s a leg töb bet õ szen ve dett.
Meg bûn hõ dött sze gény a bû ne i ért.
Elõbb a sze re tet be, majd az ön pusz tí tó gyû lö let be mé lyen el me rült,
de nem hagy tuk ma gá ra leg na gyobb ba já ban.
A talp ra ál lás di a da la õ,
és mind a há rom kis fi át:
Mar ci ját és Matyiját és Ven di jét.
Szí vé ben az élet ér tel me mun kál ko dik.
Bí zom, te meg ér ted õt, és any ját is meg ér ted na gyon, hogy mit je lent ne ki fia éle te.
Se gítsd is õket, Ke gyel mes Úr!
Erõ sítsd meg a se re ged, leg na gyobb ha tal mad ál ta luk,
csa lá dod, csa lád ja, csa lá dunk sze rel mét.
És küld el majd hoz zám is leg alább ka rá csony ra
az anya meg vál tó gyer me két.
Hús vé ti üd vöz let
Egy al ka lom mal Jé zus ezt a pél da be szé det mond ta ta nít vá nya
i nak: „Mit gon dol tok? Ha va la ki nek száz ju ha van, és egy el csa tan gol kö zü lük, nem hagy jae ott a ki lenc ven ki len cet a he gyen, és nem megye, hogy meg ke res se az el té ved tet? Ha az tán sze ren csé sen meg ta lál ja, bi zony mon dom nek tek: job ban örül ne ki, mint az el nem té vedt ki lenc ven ki lenc nek. Ép pen így men nyei Atyá tok sem akar ja, hogy csak egy is el ves szen e ki csi
nyek kö zül.”
Mt 18,1214 Hús vét ra han go lom szí vem,
do bo gá sát ren de zem, vé rem dob ve rõ i vel éle te met per ge tem.
Jöt tem, mert fi am ál tal hív ta tok, ál ma i tok ban föl-föl ki ál tot ta tok, de nem lát ta tok en gem so ha.
Ve lem nem va cso ráz ta tok, jó bo ra i tok kal nem kí nál ta tok, nem it ta tok egy kor tyot se ve lem.
Nem is tud já tok mi a sza bad ság, mi a ha za, fel tá ma dás, sze re lem.
En gem tisz ta ság vesz kö rül, kí vül kön nyeb ben és lát ha tób ban, mint be lül:
fe hér hús vé ti hó le pel
De csak az Is ten te kint rám biz ta tó an.
Le gye tek hát ve lem és ve le bú ban és öröm ben,
ne ve tés ben és sí rás ban.
Va la hány szor meg fe szí tet te tek nem hagy tam a hi tem
hó ban, sár ban, fagy ban, mo csok ban.
Bíz za tok az örök meg úju lá sá ban, ne le gye tek át ko zot tak,
le gye tek ál dot tak
vi rág ban, gyü mölcs ben, bor ban, sár ban, ben nem és ma ga tok ban.
Ho gyan te het nék jót ér te tek, bor ivók és bor ne mis szák,
ha nem hisz tek ma ga tok ban, se ben nem, ha nem is me ri té koz ló fi am
a sze re tet pa ran csát,
ha a kö vet ke zõ öt ven év ben lát ni se akar, ha disz nó ként disz nók kal vá lyú ból eszik, s ha még is ha za te ke re dik,
meg vá dol majd ben ne te ket, hogy ti sem hisz tek
és nem is lesz tek sza ba dok so ha, el pusz tul tok a gyû lö let ben.
Hogy is pat tan hat na ki a rügy,
ha a rej tõ zõ vi rág nem hin ne a fény ben, ho gyan újul hat na meg éle tünk,
ha nem hisz tek Is ten ha lált le gyõ zõ ere jé ben.
Eb ben az ember sötét ben
te szül ted õt te Szûz anya, hull jon hát hús vé ti hó fe hé red, vi lá go sítsd föl a fi ad,
le hes sen há bor gó szí vé ben bé ke, el hen ge rí tett kõ, üres sír, ele ven seb, add meg ne ki a kön nyût és a ne he zet, a fel tá ma dás hi tét,
az utol só va cso ra bo rát és ke nye rét, s te meg fe szí tett és fel tá madt Úr, add meg ne ki te is, amit csak kér, és bo csás son meg ne kem, ha tud.
2013. már ci us 29.
Aré ná ban
Ap ró pén zem las san és za var tan a pénz tá ros nak mi re ki szá mol tam, hir te len hos szú ra nõtt a sor.
A ki mû velt lény a sor ban
meg len get te ök lét (a Tö meg ügyé ben!), hogy nyom ban le üt, ha nem si e tek!
És egyet len gúny csa pás sal va ló ban le te rí tett:
„Jól van, öreg, ne re megj,
mi is le szünk öre gek!
Meg ér tünk, ne félj!”
Még lát tam, hogy gyõ ze lem-it ta san tá vo lo dik fö löt tem az aré ná ban, és le sem köp.
La men tá ció
Vár ni, megint csak vár ni, sor ban áll ni túl so kat.
Az igaz ság ta la nok nem tudhat ják el osz ta ni jól az igaz sá go kat, se azt a ke ve set,
amit ke ve sek so kak nak meg hagy tak.
Hány ko lód hat nak a ten ge rek, meg bé kél het nek,
meg nyu god hat nak,
az igaz ság ta la nok az igaz ság ta lan sá go kat osz to gat ják egy re ön tu da to sab ban.
Néz het jük, mi lyen kap zsi ak.
Õk fény ben áll nak, nem vár nak, jó nak, szép nek, di csõ nek tûn nek, nap ról nap ra mér le gen áll nak – kik re pa za rol juk a sze re te tün ket?
Mint az in gek
Fo rog nagy-nagy mo só gé pünk, kön nyünk se hull, ne vet gé lünk, jár a ke zünk, jár a lá bunk, mo so lyunk ban bú jócs ká zunk.
Meg él tünk már majd nem min dent, lo bo gunk mint tisz ta in gek.
S ha majd in nen el kell men nünk, hó fe hé ren lob ban lel künk.
Szü le tés na pom ra
Anyám mal al szom ma éj sza ka, te gye tek oda, an gya lok, ha már egy szer meg szü let tem, el se hi szem: het ven éve! – s ha él he tek még egy-két évet bé kes ség ben ön ma gam mal és a kék lõ min den ség gel, ma anyám szí vén al has sak el.
2013. áp ri lis 28.
A het ve ne di ken
Cs. Var ga Ist ván nak
Meg kap tam szív ala kú
örök zöld szív ko szo rúd, Uram.
Sze re te tért bom ló, be om lott szí ve men ko ro na ként vi se lem.
In tel me id is meg kap tam, Uram.
Már gyön gü lõ erõ vel já rom az utam,
de hû en ma gam hoz, ba rá ta im hoz, ha zám hoz és test vé re im hez.
A vi lág egye tem ré sze ként az én bol dog sá gom az, hogy amit még te he tek a na gyobb rész bol dog sá gá ért meg te hes sem azt.
Õr an gyal ok
Tit kol ják elõ lem ar cu kat, de lá tom a lel kü ket még is.
Jut ne kik bõ ven bá nat és fény is.
Az õ sze rel mük a vég te len élet csönd jé nek for rá sá nál fa kad.
Vég hez vi szik, Jó ság, a pa ran cso dat.
Fe jü ket tér dük re hajt va vár nak.
Szár nyuk újabb szár nya lás ra nyit va.
Kül de té sük a Te rem tõ biz to sít ja.
Föld ben, víz ben, tûz ben, le ve gõ ben élet sze rel mem mel és me lan kó li ám mal én is rá juk va gyok bíz va.
Gyöt re lem bõl van nak és lá to más ból:
– Ho gyan ment se nek meg min ket a Go nosz tól s az örök ha lál tól?
Mint a pi zsa mám
Haj nal ban még sze ret get te lek, te vol tál az or go na
és bo dza il la ta, pi pa csok fö lött éb reszt get te lek,
nap su gár ral tá masz tot ta lak, be céz get te lek,
ön ma gam nak mind örök re új öröm re
szá zad szor is meg ígér te lek, s mint a va dat, el ej tet te lek.
Alig men tél el itt hagy tad ne kem sö tét ár nya mat:
rab tar tó ként meg mo toz ta lak:
hol az ál mom?
meg ál mod ta lak!
ho vá tet ted el?
más nak lát ta lak.
Gya nús vol tál, el vesz tet te lek, ma gam elõl el rej tet te lek,
– ré gi dal, jaj de kár!
vét kez tem so kat;
meg csalt sá gom ban meg is csal ta lak, fél té keny sé gem ben meg is öl te lek, bi zo nyí ta ni sem mit se le het.
El si rat ta lak,
hi á nyom ban-hi á nyod ban vis sza vár ta lak,
úgy vagy enyém, mint a bõ röm, mint a pi zsa mám,
ke reszt ben és hos szá ban is csó kol gat ta lak,
ölel get te lek,
úgy ölel tél, úgy ölel lek föl vesz lek és le is vet lek káp rá za to san.
Vo na ton
Visz tõ led a vo nat, za ka tol nak a lá to má sok, sí nek si kol toz nak, pi ros pi pa csos és sár ga csí kok ká húz za se bes ség és árok
a mély ben ál mo dó pi ros és sár ga vi rá gos vi lá got.
Mint ha vér és fény vol na elõt tem, mint ha vér és fény foly na utá nam:
– Sze re lem vi rá gom, lát lak-e még?
Meg ál lí tom a vo na tot, le szál lok, ha nyatt fek szem a pi pa csos ágyon és meg kér de zem min den élet vi rá gom,
pi pi té res se re gem e má mo ros, pi pa csos bá lon:
med dig él he tem szép szo mo rú sá gom, még med dig érez he tem, lát ha tom út ja i mon nyí ló nap ra for góm,
her va dó or go nám, aká com, bo dzám, új ra nagy ra nõtt sze re lem vi rá gom.
Ma nem me gyünk to vább.
A vo nat és a nép vár jon, vagy in kább száll jon
le és fe küd jön ha nyatt, cso dá val te rít ve az árok, él vez ze és lás sa,
pi pi té res, bo dzás, pi pa csos ágyon
mit ad a föld és mit ad az ég és mit ad a pil la nat, él je át, ért se meg lé tünk ter mé sze tét,
re mény ked jen vég re
leg alább egy ki csit, hogy meg érünk még egy-két sze re lem vi rá gos ta vaszt, bugyiszínût, pipacspirosat.
Ket ten a for rás nál
Ha nyatt fek ve teg na pi sze rel mes ke dé sünk ágyán az éj sza kai fû bõl a te sze med del né zem
a ha tal mas ég bolt csil la ga it.
Arany pet tyek kel be hin tett vég te len su gár zik rám, re meg ve élem mez te len bõ röd jáz min il la tát,
ti éd va gyok új ra meg új ra, rez gõ ener gi ám lük tet rez gõ ener gi á id ban.
El áll a fû szá lak lé leg ze te, haj la doz va har ma to zik a föld, lel künk örö mé re tes tünk gyö nyö re csil lan.
Fe hér fel hõ úszik át fö löt tünk az éj sza kai égen,
ben ned élek és rin ga tó zom s te ben nem.
Sze med ben ámu lat csil lan,
ar com le haj tom elõt ted, most föl eme lem, így ma gasz tal lak ég nek és föld nek.
El-el tû nõ dik le hunyt szem hé jad alatt
ma gá nyos lo va sod; el vág ta tok tõ led, meg ál lok, vis sza té rek, tit kos erõ id fi nom lep ke-lük te té sek, vér kö re im ben resz ke tek ér ted.
E bol dog pil la na tom ban job ban sze ret lek, mint teg nap, job ban sze ress te is,
mert min den el rom lik az ég alatt,
kö rü löt tünk ra vasz ság és gyû lö let tom bol, egye dül a sze re te tünk ma ra dan dó.
Hold töl te a ker tem ben
Ve lem egy el kép zelt alak van nem tu dom hány fé le alak ban.
In nen a ház vé gé bõl néz ve es te a cse resz nye fa lomb ja föl ma ga so dott az ég re s a Hol dat álom ba rin gat ta.
Jobb ról és a bal ról az ár nyak vi gyáz va láb ujj hegy re áll tak, ámu la tot raj zol tak or cám ra s át ad tak en gem a cso dá nak.
– Éj jel is nap fén nyel ját szik!
szólt, akin bo gár ka má szik s fü lem re cse resz nyét pin gált.
S aki a szép sé get meg ál lí tot ta és buk fen ce zõ fin tor ral sóz ta, a sok-sok le vél lel, gyü mölc csel, ár nyak kal-fé nyek kel csön des fá ról ba rá ti han gon mond ta: Tölt sek?
Igyál ve lem ma es te egy po hár vö rösbort, akár itt fönn, vagy ot tan.
S két kris tály po hár csil lant a hol das cse resz nye fa-lomb ban.
Az öröm éne ke
A lét ma gá nyá ba zár va még nap kel te elõtt térd re eresz ked tem ér ted ker tem fái és vi rá gai közt:
Ne hagyj ma gam ra!
Ne ked éne ke lem
az el ér he tõ öröm éne két.
A te rem tés érin tett je vagy, nem lesz jó ne künk, ha a vágy csak vágy, ûr és fe lej tés ma rad.
Sze re tem ar co dat, vi rág zó, ter mõ fá i mat, hû sé ges nö vé nye i met, ci ká zó ma da ra i mat.
Sze ret lek lát ni mez te len.
Haj longsz ve te mé nye sem ter mõ so ra i ban,
két szép bi ce gõ mel led er re meg ar ra bé get, dú do lom vi rág zá so dat, két ke mény bim bód dú san bar nál ló du do rát, sejt je im bi zser gõ ze né jét, új ra meg új ra a be tel je sü lést.
gyön géd oda adá sod s sze rel mem buz gó éne ke:
Hí me sünk las sú mél tó ság gal ahogy térd re eresz ked ve drá ga tes tét a szal má ra le tet te, úgy dõlsz le elém
két al só ka rod pár ná já ra
döc cen ve dõl ve, érett sze rel me sem.
Az ada ko zás gyö nyö re él tet, büsz ke fe jed le haj tod ér tem,
sze ret lek, akár az ágyon, akár a gye pen, ahogy csak sze ret ni le het.
Szép sé ges mez te len test és lé lek!
Szal má ról emel ked tél fel
s én is szal má ról emel ked tem hoz zád.
Min den ho gyan jó sze ret ni té ged, él ni és hal ni ér ted,
de a hû ség szal má ján leg jobb és leg szebb.
Ne ked daj ká lom szí vem ben Hí me sem him nu szát, ve lem éb re dõ Álom,
ab la kom reg ge li fé nyé ben lá tom te rem tõ Is te nem su ga ras mo so lyát, szív do bog ta tó an szív for ma fe ne ke den.
Ra gyo gó iz ga lom, ti tok, elõt tem fen nen hord ha tod, cso bo gó örö münk erõ te ré ben el érem ve led bol dog sá go mat.
Sze re tem tel jes lé nyed, jó sá go dat, ár nya la ta i dat,
sze ret lek, mint a fi ad.
Sor sod be te ge vagy.
Meg haj tom tér dem a tel jes ség fe lé:
csak egy ki csit vi het ném ke resz te det!
Ad hat-e va la mit még sze rel münk raj zá hoz rím, rit mus, lí rai kép, mi kor a te kar csú de re kad, erõs és hos szú com bod, el ke re ke dõ sze med és aj kad, min den moz du la tod idé zi a tö ké le tes mû kö dést:
a lé te zés el rin gó da lát, a ter mé sze tes öröm éne két.
Ve led ké szen van min den s meg en ge di az Is ten, hogy hoz zám add ma gad,
hogy meg is merd és meg is mer jem ma ga mat ben ned és ál ta lad.
Vá laszt ha tod és te he ted a jót és a ros szat sza ba don, te dön töd el, mi vé lesz ke ze den az éle ted, sze retsz-e, nem sze retsz-e.
*
a hegy ol da lon mes sze fut nak, meg áll ha tunk.
Nyel vünk is sze lí dül, ge rin cünk nem re cseg, bé ké sen al ha tunk,
mint any juk szí vén jól la kott gye re kek.
Föl emel te lek, ki nyílt vi rá gom, te is emel tél en gem, Ál mom, le begj hát ve lem, an gya li tehenkém.
El szen de rül ve lünk a szó és az ér zés, jó éj sza kát, alud junk ös sze búj va.
Hí vo ga tó
Haj lé kony ge rin ce den csil lo gó csepp re meg, kes keny vál la don szét om lik ha jad,
il la tod ban he gyi szé nát for ga tok, más nõt ma sem érin tett pa raszt.
Er dõk lo bog nak égõ tes te dért ben nem, sû rû feny ve sek tisz tít ják tü dõm,
nagy lép tek kel já rom a föl dem, sze ret lek, mint a pa csir tás me zõt.
Emel kedsz, ma da ram, emel ke dem.
Fe jem búb já ig bi zser gek ér ted, ölel lek szé na bog lyák tö vén, ten ger zöld sze med pá rás lá to más, iz ga tó tit kod ha meg fej te ném,
új és még újabb tit ka id rak nád ki elém.
Nem kell már les ni-vár ni a sza bad sá got, itt vagy te ne kem, nem kell meg hal ni ér ted, te vagy a sza bad ság
bû nös ként vagy szent ként
az éle tem ve led sza ba don élem és éne ke lem.
Nin cse nek ha mis kás szí nei sza va im nak, van égig érõ me zõm, csil la gos pa lo tám, nem hú zó dom meg sze lí den egy egér lyuk ban.
Só vá rog jam szûz pi pa csok pi ro sát?
Egy se volt szûz, se agg, se óvo dás,
Bon to gas sam to vább ró zsá im szir ma it, ta po gas sak bugyiszín vi rá go kat?
Szi ma tol jak hir te len sült hú so kat olt ha tat la nul, vér re szom ja san?
Ó én esen dõ em be ri ál lat!
Fus sak még, mint a nyúl, az iga zi ért, míg agyon nem lö ve tem
egy va dás szal ma gam?
Lóg jon ki a nyel vem, mint an nyi hü lyéé, bú song jak, hogy el fogy a ma gyar?
Föl ne vel tem úgy-ahogy hár mat
s te vagy itt ne kem min den gon do la tom ban örö möm és bá na tom tár sa,
oly kor oly kö zel, mint e po hár, csó ko lom a szád, Sze rel me sem.
Be lõ led er dei sza mó ca il la ta árad,
bo kád ból va dak szök ken nek vál la mon át, fuss tõ lem el, most meg fuss öle lõ ka rom ba, igé zõ igém, szí vem be cso ma gol va.
Ölel jük át a cse resz nye fát, te téz zük jó sá gunk ere jét, te rít sük ki gyö nyö rünk a nap ra, sze ress és sze ret lek,
de meg hal ni még ez se elég.
Szü le té sed óta vár tál?
Szü le té sem óta vár ta lak.
Vi rá gozz vi rá gom, ne kem il la toz zál,
ne kem har ma toz zál,
ne kó bo rolj el mes szi re az er dõn ha gom bát szed ni mész
gye re ha za a ma gad örö mi re, ha el vesz nél, en gem vesz te nél el, ket ten va gyunk e vi lá gon, te meg én, lé tünk má sé hoz ha son lít ha tat lan.
Te rem tõnk fé nye ra gyog sze mem bõl sze med be, add a ke zed, jár juk be pa ra di cso mi pa lo tán kat új ra, nincs több te rünk, nincs több idõnk,
éle tünk él ni csak itt le het.
Ve led ül tet tem, ve led ve tet tem, aras sunk együtt, légy ve lem és ker tem vi rá ga i val bol dog.
Po ten ci á lis
1.
Ke zem re ke rült a meg öl he tõ em ber, csak hogy sze gény, ami lyen én.
Ki csit be teg.
Na gyon be teg.
Ki csit sze ret.
Na gyon sze ret.
Fo gom a ke zét, õ meg az enyém.
Gyer mek a gyer me két.
2.
– Fog lyod va gyok és sza ba dod, po ten ci á lis gyil ko sod! –
ci ró ga tom sze rel me sem.
Sza bad sá gun kért sze rel mün kért tü rel me sen
a tü rel mes Is ten fag ga tom:
– Ne kem adod vagy el ve szed? – Ve led Uram vagy el le ned!
Az öre ge dõ sze re lem
Ha meg tud ha tom majd, hogy mi a lé nyeg, át élem a kép ze le ted, s te az enyé met.
Kö zel vagy hoz zám – de itt vagy-e ve lem?
Most éne kel, most meg el gon dol ko dik jö võnk rõl az öre ge dõ sze re lem.
Le het még ve led pár évem, Évám, sok szor le kell ha jol nunk palán táinkért, nincs más meg ol dás – öreg szem, nézz rám! – be fek tet ni e föl di pa ra di csom ba
le gyen elég an nyi, hogy meg él jünk.
Be ta ka rít juk a ter mést, s ta lán es te lesz egy kis idõ le ül ni ve lem szem be asz tal hoz, ágy szé lé re, meg tud ni új ra a leg fon to sab bat: sze retsz-e még fi a tal pá rom, kis sze re lem mel?
El nyúl va égi és föl di tisz tá son éhe sen és bi lincs te len ér ted rez zen só vár gó tes tem-lel kem; nincs más.
Mi ért s ki ért is sze ret né az Is ten a kert jé ben mun ká ra je lölt mun kást?
Mert az õ al má já ban õs-ha lált et tünk, a Ti la lom fa gör nyesz tõ su ga rá ban úgy le gyen hát, ahogy van. Örök ké dol goz nunk kell.
El járt hoz zám lét vé ge ken
El járt hoz zám ha lá la elõtt lét vé ge ken sze rel mes ked ni, be-be járt hoz zám fõz ni, en ni.
Én het ven múl tam, õ fi a tal, de mi ó ta a lel ke lé ket ka pott, a lé tet si rat ják pu cér szí vén má ni ás mez te len da lok.
Dú dol va jár kál, már nem is ke res, nem kap mun kát se hol,
nem kell ol csóbb szál lo dák ban sem öt ven fe lett. Fi á val együtt éhe zik.
Nem tu dom, mit esz nek öt na pig, te lik-e ne kik bár mi re is,
ami kor nin cse nek itt.
Gyö tör, hogy ros szat gon do lok ró la, s rám szól a Szûz Má ria is:
an nyi ap rót se ad tál ne ki, hogy az utol só va cso rán leg alább jó sá gos fi át tud ná jó kedv re de rí te ni.
Szé gyell tem vol na kér dez get ni:
jobb sor so tok ra fe le let ninc s?
S az Is tent fog tam per be, de úgy se ju tot tam sem mi re.
Ma gam ban õr jön gök, mint õ, a vi lág há ta mö gött szé gyen ke zõ, s kér dõ re von va egy mást a pa don:
– Uram, mind ezt még med dig ha gyod?
– És te med dig ha gyod? –
A tel jes ség igé nyét hoz tad lét re ben nem, sze líd és õrült sze rel me met,
s cse ré be õ egy nap ra va ló ételt vi het hét fõn ként ha za?
Fõzt je na gyob bik ré szét egész hét re itt hagy ja ne kem.
De se hogy se rész le tez he tem za va rom és igaz ság ta lan sá gom;
szé gye nem oká ban az is ten is bûn ré szes, ami lyen én va gyok.
Be fõt tek és fa lak rom la nak, ecet szag dúl ja há za mat, a té nye ken nem le het se gí te ni se hogy, el te rel nék a Du nát, az sem vé let len, hogy nin cse nek mos ta ná ban szo ci og rá fi ák.
Pat ká nyok, ege rek, poc kok, macs kák, köl tõk és em be rek, ós di lé nyek, túl sza po rák, sza la gon má sol nak „ver se ket”, s bé nán lóg nak roz zant ki lin cse ken in nen és túl a sem mi fa lán
üres te kin te tek.
Én meg les he tem akár va kon
a vén ké jen cet, leg fõbb ink vi zí to rom, hogy mi ért is el né zõ ve lem,
mi nek küld en gem masz ka bál ba öre ge sen gör bü lõ lá ba mon.
s hogy leg újabb be já ró nõm túl tesz a leg õrül teb be ken,
és még is õ a leg szebb, no ha csú nya vas or rú bá ba.
Azt is az õ adys sze mé bõl ol vas tam ki, mi ért le he tet le nül el a jó szán dék már leg be lül.
Hi á ba nyí lik sok tar ka vi rág a par ton, hi á ba vi lá gít juk ki a te me tõ ket,
ol csó köz mun ká sa it az ál lam hi á ba kül di ha lot tak nap já ra vi rá got szed ni,
dér-e sett pro le tár-lá nyok ká hi á ba va rá zsol ja õket, val la tóm, a sza dis ta je len szé les vál la fe lett kön nyû itt lát ni el múlt jö ven dõ ket.
Ady és Jó zsef nyo mán na pon ta meg sú gom ne ki,
ne ha zudj, paj tás, verj csak agy on, e cso da vi lá gon le he tet len már se gí te ni.
Ta lálj ki he lyet te job bat,
ide a li zál tam én is a sze rel me sem,
szob rát sza vak ból Pyg malionként fa rag tam és ölel tem örö möm ben bol dog-hal ha tat lan, még is kõ ke mé nyen szét ha sa dok
nap ról nap ra tér dep lõ lo vag ra és nyo mo rul tul át ko zó dó pa raszt ra.
Mert le he tet len ki bír ni e va ló sá got.
És le he tet len ki bír ni az ide a liz mu so mat.
Ma gam ból ho vá kel jek ki még?
Van va la mi ér tel me ta lán?
Sze gény ha zánk, sze gény ha zánk!
S ahogy fe szít te tik ke reszt re lá to má som ban a va ló sá gom, Capuától Ró má ig a rab szol ga nép, s sze mér münk a ron gyunk alól ki lóg, el ámu lok egy pil la nat ra még,
mert új ra lá tom a be já ró nõm fáj da lom ban tág ra nyílt sze mét
s ben ne a más vi lá gért csil la nó drá ga kö ve ket.
