489 RÉM VAD ASZ—KEND
RÉMVADÁSZ, (rém-vadász) ösz. fa. Aki mint
egy készakarva hajhászsza a rémképeket.
RÉMZSINEG, (rém-zsineg) ösz. fa. Vadászok
nál a vad feltartóztatása és elkerítése végetti zsineg, reá kötött lúdszárnynyal, tollakkal, rongyokkal stb.
(Federlappen).
REN, elvont gyöke rencze, rendít, rendül, remeg v.
reng igéknek és származékainak; rokon rem gyökkel.
RENCZE, (ren-cze v. rem-cze, azaz rem-eg-ö- cze) fa. tt. renczé-t. Allóvizi növénynem a két fó'bb- himesek seregéből és magrejtösök rendéből; csészéje két egyenlő levelű, bokrétája ásító, inyes, tövön sar
kantyús •, himszála kettő'; tokja egy rekeszű. (Utri- cularia. am. vízi tömlő). Egyik faja a Mnáros rencze ; sarkantyúja a bokréta alatt kúpos, hegyes; bokrétája inyes befogott szájú; tőkocsánya a vízszinén felálló, 3 — 8 virágú ; virága sárga; gyökerén apró hólyagok vannak. (Utricularia vulgáris). Másik faja Diószeghi szerint a kis rencze (Utr. minor); a hinárostól abban különbözik, hogy sarkantyúja igen rövid, görbe ; vi
rágai apróbbak s halványabbak. Nevöket a vízszinén rengő vagy remegő tulajdonságuktól vették.
REND, fa. tt. rend-ét, harm. szr. —e, v. —je, néha : —i. 1) Határozott irányú vonal, melyet bizo
nyos tárgyak egymásmellé, vagy után helyezve, ál
lítva képeznek, máskép : sor. Hármas rendben felál
lított katonák. A rendből ki- vagy belépni. Rendben állani, menni. A rendet megszakasztani. Rendbe állj!
Innen, kivált a régieknél a sor, és szer (szór) helyett is használtatik : „Egynehán renden (egynehányszor) ol igen beteg volt, hogy csak az hatalmas Isten tar
totta meg." Levél 1547-ből. (M. Nyelveml. II. K.J.
2) Az egymásmellett létező, vagy időben egymásután következő dolgok között azon viszony, melynélfogva mindegyik kellő helyet foglal, vagy kellő időben tör
ténik. Rendbe rakni a bútorokat; a könyveket. Rendbe hozni a házat, konyhát, kamrát. Rendbe szedni az elszórt holmit. Betűrendbe, ábczerendbe szedett szókl
nevek. Idötani rend. A tanulók osztályozati rendé. 3) Azon sor, melyet a kaszás által levágott fű, vagy ve
temény képez. A rét hosszában vágott, elnyúló rendek.
Sűrű, ritka, vastag rendek. Jó renden van a szénája.
(Km.). A renden fekvő szénát elvitte az árvíz.
„Vagyok olyan legény, mint te, Vágok olyan rendet, mint te."
(Népd.).
Tájszokásilag felső Mátyusföldön, valamint a széke"
lyeknél is : veleszta. 4) Határozott szabály, melyet cselekvésben követni kell, hogy az illető működések bizonyos egyezményben tűnjenek elé. Házirend. Élet
rend. Megtartani a rendet; eltérni a rendtől. Rendbe hozni valamit. Rendre utasítni valakit. Rendre ! Annak rendi v. rendé szerint. Minden rendén, v. rendin van.
Itt nincs semmi rend. Rendet hozni be. Rendbe szedni valakit, am. szoros szabály, vagy fegyelem alá venni.
Magát rendbe szedni, am. külső- és belsőképen sza
bályos állapotba helyezkedni. Társadalmi rend. Az
RENDBESZEDES—RENDBONTÁS 490 államélet két fő alapja : szabadság és rend. „ Mutassuk meg, hogy rendet tudunk tartani ott is, hol tökéletes szabadság létezik." (Qi. Széchenyi L).
„Rend nélkül csak egy ház sem lehet sorában, Avagy kívánatos jó állapotjában,
De ha a gazdája rendet tart házában, Ugy minden fő eljár a hivatalában."
Lakodalmi vers.
5) Az állam tagjai között bizonyos rangi osztály.
Nemesi rend, egyházi rend, világi rend, katonai rend, főrendek, úri rend, polgári rend, közép rend, ál rend.
Tekintetes karok és rendek; 1. alább RENDEK, (1).
6) Különös életszabályok által lekötelezett szemé
lyekből álló testület. Szerzetes rend, pl. /Szent Benedek, Szent Ferencz, Szent Domonkos rendé, apáczarend. Ez értelemben máskép és szokotfabban : szerzet. 7) Ma
guk a sorban álló dolgok vagy személyek.
„Mint a szerelmes járja tánczosával, Menüettje kecsesei teljes lépteit, S igézi a szála torlott rendéit, Enyelgő vissza- s visszafordulfával:
Ügy járom én a dal lejtéseit."
Kazinczy F.
8) A növénytanban a Linné rendszere után oly foga
lom, mely az egy seregbe tartozó s terméjök v. anya- részök (pistillum) számára nézve megegyező növénye
ket foglalja magában ; pl. az egyhímesek seregében egy-, két anyások rendét, a négyhímesek seregében az egy-, két-, négy-, ötanyások rendét stb.; a természetes rendszer után pedig, mely a külső termetökre egy
máshoz hasonló, valamint általános nemi jegyeikben megegyező növényeket; pl. pázsitfelék (gramineae), kikericsfélék (cholchicaceae), kosborfélék (orchideáé) stb. Némely füvészek a ,rend' helyett a ,család' szót használják. 9) L. VITÉZREND.— Alapfogalomban a rend bizonyos szabályt, vonalat jelent, honnan a rend
szabály, rendszabás, rendet szabni kifejezések ; minél
fogva eredetére azon re gyökhangu szók osztályába sorozható, melyek általában bizonyos terjedést, külö
nösen sorozást, osztályozást, vagy ezek által alakult valamit jelentenek, mint recze, redő, rét, rétes, réteg.
Legközelebb áll hozzá a persa rede. Rokona még a latin ordo, német Reihe, szláv red, rád, rád stb., to
vábbá a mélyhangu rang.
RENDBESZEDÉS, (rendbe-szedés) ösz. fa. Cse
lekvés, mely által egyezmény nélkül létező, elszórt holmit bizonyos szabály szerint úgy illesztünk együvé, hogy mindegyik azon helyet foglalja el, mely a téren, vagy idősorozatban illeti. Könyvek, szerszámok, edé
nyek rendbeszedése. A szók betű szerinti rendbeszedése.
Átv. kicsapongás korlátozása, az elhanyagolt, vagy meglazult fegyelemnek helyre állítása.
RENDBONTÁS, (rend-bontás) ösz. fa. Általán, cselekvés, mely által a rendbe szedett, rakott, helye
zett stb. holmit megzavarják, szétszórják, széthány-
491 RENDBONTÓ-RENDEL RENDÉLÉS—RENDÉLMÉNY 4 02
j á k . Különösen a társadalmi rendes viszonyok meg
zavarása.
R E N D B O N T Ó , (rend-bontó) ősz. mn. és fn. Aki vagy ami a rendbe szedett holmit m e g z a v a r j a ; külö
nösen a társadalmi rendet, szabályokat, rendes viszo
n y o k a t megzavarja.
R E N D C S I L L A G , (rend-csillag) ösz. fn. Csillag, melyet valamely polgári vagy katonai rend vitéze, mint olyan, kitüntetés, megkülönböztetés végett visel.
V. ö. V I T É Z R E N D .
R E N D C Z I M E R , (rend-czimer) ösz. fn. Általán, akatoDai vagy polgári rend vitézeinek adatni szokott külső diszjel, u. m. szalag, csillag, kereszt; m á s k é p : rendjel.
R E N D E G , 1. R E N D E K , (2).
R E N D E K , (1), többes fn. tt. rendéhet. A régi m a g y a r alkotmányban, a megyei gyűlésnek, és további jelzés nélkül az országgyűlés alsó táblájának tagjai öszvevéve. Rendek táblája, különböztetésül a felső v.
főrendi táblától, v. főrendek táblájától. Szélesb ért.
a nemesek, és nemesi j o g o k k a l biró személyek osztá
lya. Az alsó tábla egész czime v o l t : Tekintetes karok és rendek. (Inclyti status et ordines). A felső tábláé, mely máig fennáll : Méltóságos Főrendek. (Excelsi proceres). A ,Karok' nevezet inkább általános értelmű v a l a ; ,Rendek' pedig az egyes osztályokat j e l e i é ; noha a törvénykönyvben, névszerént az 1 6 0 8 - k i ko
ronázás utáni 1-ső czikkelyben n é h a mind a két ne
vezet általánosnak vétetik és fölcseréltetik, (pl. a 3, 4, 8. §§-okban).
R E N D E K , (2), falu Vas m. A J K A — , Veszprém, CSÁB —, Szála m.; helyr. Bendék-re, — é n , —ről.
R E N D E L , (rend-él) áth. m. rendél-t. 1) Cse
lekvési szabályul elóad, kimond, meghagy, megpa- liincsol valamit. Mit a felsőség rendel, meg kell tenni.
Személyekre is áthat. A cselédeket mezei munkára, a helység lakosait útcsinálásra kirendelni. Az ujonczokat v, falu házához berendelni. — Sokat rendélnek Bécs
ben, de nem úgy rendelik az égben. (Km.). Be-, el-, ki-, megrendel; odarendel, visszarendel. 2) Bizonyos sza
b á l y szerint elhelyez, soroz ; kivált a r é g i e k n é l ; ma szokottabban : rendez, rendbe szed.
„Ezeket versekben a k i berendelte, Temesvári István d e á k az ő n e v e . "
T h a l y K. gyüj. ( 1 5 6 9 . ) .
„Adj minekünk Ur Isten értelmes férfiakat, Kik bölcsen, erőssen viseljék magokat, J ó l rendöljék dolgokat."
Ugyanott. (A X V I . száz. végéről vagy X V I I . elejéről).
ii) Meghagyja, hogy számára valamit hozzanak, küld
jenek, vagy készítsenek. A gyárból különféle árukat rendelni. A mesterembernél ruhákat rendelni. Vendégek számára nagy ebédet rendelni. 4) V a g y o n á r a nézve végakaratát kinyilatkoztatja, s azt az illető örökösök vagy hagyományosok között felosztja. Úgy rendelte atyánk, hogy mint testvérek egyaránt osztozzunk minden vagyonában. I n n e n : végrendelet.
R E N D E L É S ^ (rend-él-és) fn. tt. rendélés-t, tb.
— ék, harm. — e . Általán, az a k a r a t n a k kijelentése, mely által meghagyjuk, megparancsoljuk, hogy va
lami történjék. Rendelési tenni. A felsőség rendelését teljesíteni. Igeivötökkel : berendelés, kirendelés, meg
rendelés, elrendelés. V. ö. R E N D E L .
R E N D É L E T , (rend-élet) fn. tt. rendélet-ét, harm.
szr. — e . Mint elvont értelmű szó jelenti az a k a r a t kijelentésének tartalmát, vagyis, a k á r szóval, a k á r Írásban nyilvánított akaratot, parancsot, meghagyást.
Császári, királyi, kormányi, orvosi rendelet. Végrende
let. Váltókon, különösen ezek hátirataiban e kifejezé
sek : NN-nek vagy rendeletére, vagy : Helyettem NN.
rendeletére azt jelentik, hogy a váltótulajdonos a vál
tóval a váltójog szabályai szerént szabadon rendel
kezhetik. L. R E N D E L M É N Y .
R E N D É L E T K Ö N Y V , (rendélet-könyv) ösz. fn.
Kereskedők, üzérek könyve, melyben a megrendelt vagyis megrendelésre küldendő áruezikkek számát, minőségét s mértékét illető á r a i k k a l együtt följegyzik.
R E N D É L E T L E N , (rend-él-etlen, mn. t t . rende- letlen-t, t b . —ék. Ami nincsen rendbe hozva; aki nem t a r t rendet. Szabályosabban dologra vitetve : rende
zetlen ; ós személyre vitetve : rendetlen. Határozóként am. rend n é l k ü l , r e n d e l e t l e n ü l ; R E N D E T L E N Ü L .
R E N D É L E T L E N S É G , (rend-él-etlen-ség); REN
D É L E T L E N Ü L , (rend-él-etlen-ül) 1. RENDEZET
LENSÉG; RENDEZETLENÜL, és : RENDETLEN
SÉG ; R E N D E T L E N Ü L .
R E N D É L K É D É S , (rend-él-kéd-és); RENDÉL- KÉDIK, (rend-él-kéd-ik), 1. R E N D E L K E Z É S ; REN
DELKEZIK.
R E N D E L K E Z É S , (rend-él-kéz-és) fn. tt, ren- délkézés-t, tb. —ék, harm. szr. — e . Cselekvés, mű
ködés, midőn valaki rendelkezik valamiről, v. valami körül. Szabad, önkényes rendelkezés. Minden a te ren
delkezésedre áll, rendelkezésedtől függ. V. ö. R E N D E L K E Z I K .
B E N D É L K É Z I K , (rend-él-kéz-ik) k. m. rendel- kez-tem, •—tél, —ett, par. —zél. 1) Bizonyos czélra előleges készületeket tesz. Rendelkezzél, hogy az inne- pély kellően megtartassék. 2) Valamely ügyben, kor
m á n y b a n , igazgatásban ő intézi el a teendőket. A gazdaság körül az urodalmi liszt rendelkezik. 3) Va
gyonról, jószágról rendelkezni am. a k a r a t á t részletesen vagy általán kijelenteni a felől, kik legyenek örökösei.
R E N D E L L E N E S , (rend-ellenés) ösz. mn, A ren
det sértő, a rend szabályaival ellenkező.
R E N D E L L E N E S E N , (rend-ellenésen) ösz. ih.
A renddel, rend szabályaival ellenkező módon.
R E N D E L L E N E S S É G , (rend-ellenésség) ösz. fn.
A renddel, rend szabályaival ellenkező állapot vagy cselekvés.
R E N D É L M É N Y , (rend-él-mény) fn. tt. rendel- mény-t, t b . •—ék, harm. szr. — e . 1) Szabatosan szólva am. valaminek tevése, vagy nem tevése iránt nyilvá
nított a k a r a t ; máskép : rendelet. 2) Váltójogi érte
lemben a váltónak forgathatása végett egyik lénye-
493 RENDÉLMÉNYÉS— RENDES
ges kellék; t. i. akinek a váltó e szavakkal : NN.
rendelményére (an die Ordre) átadatik, vagy akire ekképen átruháztatik, az, mint tulajdonos a váltóval mindenkép szabadon rendelkezhetik, t. i. tovább ad
hatja, forgathatja, vagy annak idejében a váltóadós
tól vagy adósoktól maga behajthatja; de ha ezen szó elmarad, pl. a váltó csak így szól : NN-nek (fizessen ön stb.): akkor azt forgatmányi joggal másra átru
házni nem lehet, hanem csak behajtani; legfölebb saját jogát engedheti által.
RENDÉLMÉNYÉS, (rend-él-mény-es) mn. és fn. Szorosb ért. azon személy, kire a váltó ezen lé
nyeges kellók világos kifejezésével : rendelményére (v. rendeletére), mint tulajdonosra kibocsáttatott. (Re- mittent). V. ö. RENDELMÉNY. Némelyek ,intézvé- nyes'-nek mondják, de ez csak intézvényre, azaz ide
gen váltóra illik, saját váltóra pedig nem, miért ál
talános értelemben a ,rendelmónyes' szó helyesebb.
RENDÉLMÉNYÉZ , (rend-él-mény-éz) áth. m.
rendélményéz-tem, —tél, —étt, par. —z. A váltót va
lakire e világosan kiírt szavakkal ruházza által:
NN. rendelményére.
RENDÉLMÉNYÉZÉS, (rend-él-mény-éz-és) fn tt. rendélmény ézés-t, tb. —éle, harm. szr. —e. Vala
kire a váltónak ezen szavakkal átruházása : NN. ren
delményére (v. rendeletére).
RENDELŐ, (rend-él-ö) mn. és fn. Aki valamit rendel, vagy valami iránt rendelkezik. Különösen a váltóüzletben és jogban am. rendelményes; 1. ezt.
RENDELTETÉS, (rend-él-tet-és) fn. tt. rendél- tetés-t, tb. —ék, harm. szr. —e. Állapot, vagy élet neme, melynek gyakorlására valaki különösen ki van jelölve, hivatás. Más rendeltetése van a papnak, más
a katonának stb. Kiki feleljen meg a maga rendelte
tésének.
RENDELVÉNY, (rend-él-vény) fn. tt. rendel- vény-t, tb. •—ék, harm. szr. —e. 1) Szabatosan véve.
irat, levél, melyben valamely rendelet foglaltatik.
2) 1. RENDELMÉNY.
RENDÉNKÉNT, (rend-én-ként) ih. Egymásután több rendben.
RENDES, (1), (rend-és) mn. tt. rendés-t, v.—et, tb. ek. 1) Bizonyos rendbe, sorba szedett, állított, helyezett. Rendes utcza, melyben a házak egyenes rendben vannak. Rendes ház, szoba, melynek részei illetőleg bútorai szabályszerűen elhelyezvék.
„Becsületes csak ugy lehet mulatságunk, Ha rendes és tiszta leend vígaságunk."
Lakodalmi vers.
2) Csínos, a szépség kívánalmainak bizonyos mérték
ben megfelelő. Rendes arcz, alkat. 3) Tetteiben pon
tos, bizonyos időt, módot, rendet tartó. Rendes tiszt
viselő, rendes gazda, gazdasszony. 4) K n e k bizonyos tisztség vagy szolgálat szokott és kitűzött hivatala.
Rendes tanár, felügyelő, kitől különbözik a rendkívüli, vagy helyettes. Rendes tag, ki valamely társaságban vagy társulatban, állandó jogokkal és kötelességek-
RENDÉS—RENDETLENKEDIK 494 , kel, különösebben lehetőleg teljes szavazati joggal
bír, pl. a Magyar tudományos társaság rendes tagja ; : némi ellentéte ezen társaságban : igazgató tag, tiszte
leti tag, és levelező tag; vagy némely más társulatok
nál : pártoló tag. tiszteleti tag stb. 5) A maga nemé
ben furcsa, minek rendé, módja a szokott rendtől, módtól némileg elüt, mi úgy van öszveillesztve, hogy első tekintetre bámulatot, néha mosolyt gerjeszt.
Ejnye be rendes! Ez ugyan rendes dolog! Ez érlelem- ben tehát am. a közönségestől eltérő s önmaga saját rendét követő, úgy hogy itt ,sajátságos' szóval is föl
cseréltethetik.
RENDES, (2), falu Szála m.; helyr. Rendés-re,
— én, — röl.
RENDESEN, (rend-és-en) ih. 1) Rendbe állítva, szedve, rakva stb. 2) Bizonyos rendet követve. 3) Be
vett, gyakorlott, szokott mód szerint. 4) Sajátságos módon. V. ö. RENDES.
RENDES HORGONY, hajósok nyelvén am.
anyahorgony (Buganker. Kenessey A.).
RENDESSÉG, (rend-és-ség) fn. tt. rendésség-et, harm. szr. •—e. 1) Szabályosság, melynélfogva minden a maga helyén áll, vagy idejében történik. 2) Pon
tosság , a teendők végrehajtásában. 3) Furct,aság.
V. ö. RENDES.
RENDES VITORLA , hajósok nyelvén mindín oly vitorla, mely vízirányosan álló vitorlafára alkal- maztatik s melynek alakja négyszög. (Raasegel.
Kenessey A.).
RENDÉSZ, (rend ész) fn. tt. rendész-t, tb. —ék, harm. szr. —e. Újabb alkatú szó ,rendőr' értelmében;
kiváltkép mint ,rendészet' törzse.
RENDÉSZET, (rend-ész-et) fn. tt. rendészet-ét, harm. szr. —e. Újabb alkatú szó az idegen ,Polizei' mint tudomány vagyis mint rendőrségi öszves isme
retek értelmében.
RENDÉSZETI, (rend-ész-et-i) mn. tt. rendésze- ti-t, tb. —ek. Rendészetre tartozó, arra vonatkozó.
Rendészeti szabályok, szervezkedések.
RENDETLEN, (rend-etlen) mn. tt. rendetlen-t, tb. —ék. Amit rendbe nem hoztak, minek egyes ré
szeit egyezményesen öszve nem állították, szétszórt.
Rendetlen ház, szoba. Rendetlen öltözet. Rendetlen falu, város, utcza. Továbbá, aki teendőit bizonyos szabály szerint, és időben nem végzi, ki majd így majd amúgy cselekszik. Rendetlen gazda, tisztviselő. Határozóként am. rendetlenül. Molnár Albertnél az étlen képző első része meg is kettőztetik, még pedig az utóbbiban az i-nek is közbenesésével : rendetletlen (és : rendetlel- lenség).
RENDETLENKÉDÉS , (rend-etlen-kéd ós) fn.
tt. rendetlenkédés-t, tb. —ék, harm. szr. —a. Rend elleni működés, midőn valaki korlátlanul viseli ma
gát, a rendhez nem alkalmazkodik.
RENDETLENKEDIK, (rend-etlen-kéd-ik) k.m.
rendetlenkéd-tem, —tél, —étt. A megállapított cse
lekvési rend ellen működik, korlátlankodik, kicsa
pong, illetlenül, garázdán viseli magát.
495 RENDETLENSÉG —RENDFOKOZAT RENDFO—RENDÍTHETETLEN 496 RENDETLENSÉG, (rend-etlen-ség) fn. tt. ren
detlenség-ét, harm. szr. —e. Tulajdonság, vagy álla
pot, midőn bizonyos dolgok között rend, kellő egyez
mény nem létezik. Rendetlenség a házban, ruházatban, gazdaságban. Továbbá, szabálytalanság, korlátlanság, magaviseleti kicsapongás, pontatlanság. V. ö. REN
DETLEN.
RENDETLENÜL, (rend-etlen-ül) ih. 1) Rendbe nem hozva, kellő sorban, arányban öszve nem il
lesztve ; elszórva, széthányva, vetve. Rendetlenül álló bútorok, könyvek, edények. Rendetlenül épített város, utcza. 2) Bizonyos cselekvési szabályt nem tartva;
pontatlanul. Rendetlenül élni, enni, alunni. 3) Korlát
lanul , az erkölcsi rendtől eltérve, kicsapongólag.
Rendetlenül viselni magát.
RENDEZ, (rend-éz) áth. m. rendéz-tem, —tél,
— étt, par. —z. 1) Többeket bizonyos szabály sze
rint és irányban úgy elhelyez, hogy rendet, sort ké
pezzenek, hogy mindegyik kellő helyét foglalja el.
A könyveket szakok szerint rendezni, elrendezni a szek
rényekben. Rendezni az újonnan bútorozott szobát. A vendégek fogadására mindent elrendezni. 2) Szabályoz, nevezetesen valamely testület alakulását s igazgatá
sát elintézi. Rendezni a polgári katonaságot. A váro
sokat, s egyéb községeket újólag rendezni. Nyilvános intézeteket czélszerübben rendezni.
RENDEZÉS , (rend-éz és) fn. tt. rendézés-t, tb.
— ék, harm. szr. •—e. Cselekvés, mely által holmit rendezünk. Könyvek, kéziratok, bútorok rendezésével foglalkodni. V. ö. RENDEZ.
RENDEZETLEN, (rend-éz-etlen) mn. tt. rende- zetlen-t, tb. —ek. Ami rendezve nincsen, rendezés nélküli. Rendezetlen városi községek. Határozóként am.
rendezetlenül.
RENDEZETLENSÉG, (rend-éz-etlen-ség) fn. tt.
rendézetlenség-et, harm. szr. —e. Rendezetlen állapot.
RENDEZETLENÜL, (rend-éz-etlen-ül) ih. Ren
dezetlen állapotban.
RENDÉZÓ, (rend-éz-ö) mn. és fn. tt. rendézö-t.
Általán, aki vagy ami holmit rendez, vagy rendezni szokott. Községeket rendező bizottmány. Valamely in
tézetet rendező határozatok. Különösen mint főnév je
lent személyt, kinek hivatala, vagy feladata, hogy valamit rendezzen, kellőleg elintézzen, valamely tár
sas öszvejövetelben a rendet előleg megállapítsa s annak megtartására ügyeljen. Színházi rendező. Táncz- vigalmi, lakomái rendező.
RENDEZŐI, (rend-éz-ő-i) mn. tt. rendézöi-t, tb.
— ek. Rendezőt illető, arra vonatkozó. Rendesői hiva
tal. Rendezői intézkedés, meghagyás. Rendezői ügyesség.
RENDEZŐSÉG, (rend-éz-ő-ség) fn. tt. rendézÖ- ség-et, harm. szr. —e. Rendezői hivatal; vagy több rendezőkből álló testület, pl. nagyobb színházakban a szinmüi, dalműi, és balleti rendezők.
RENDFA, (rend-fa) 1. RÉMFA.
RENDFOKOZAT, (rend-fokozat) ösz. fn. A pol
gári rendek között bizonyos elsőségek kiemelése által alsóbb vagy felsőbb osztályzat. V. ö. REND, 5).
RENDFO v. RENDFŐNÖK, (rend-fő v. —fő
nök) ösz. fn. Valamely szerzetes- vagy lovagrend elül- járója, első személye.
RENDHAGYÁS, (rend-hagyás) ösz. fn. Nyelv
tani ért. a szómódosulásnak, vagy szóképződésnek sajátságos neme, mely a közönséges vagy általános szabálytól eltávozik, s kivételt alkot. V. ö. REND
HAGYÓ.
RENDHAGYÓ, (rend-hagyó) ösz. mn. Nyelv
tanilag véve oly szóról mondjuk, melynek módosulása vagy képződése a közszabálytól eltér, pl. sok, máso
dik fokon : több ; így szép, szebb; kicsin, kisebb ; alu
szik első múltban : aluvék, második múltban : aludt, stb. Rendhagyó név. Rendhagyó ige.
RENDHAGYÓLAG, (rend-hagyólag) ösz. ih.
A közszabálytól eltérőleg.
RENDHÁZ , (rend-ház) ösz. fn. Káldinál am.
emeletes ház.
RENDI, (rend-i) mn. tt. rendi-t, tb. —ek. Rend
hez tartozó, azt illető, arra vonatkozó. Rendi jog, szabály. Leginkább öszvetételekben használtatik, pl.
életrendi (szabály), főrendi (ülés), egyházrendi (öltözet).
Módosított alakja, kivált közéletben a ,rende' v.
,rendje' harmadik személyragos szónak is, pl. némely viszonyragokkal : rendi-n, rendi-ben, vagy névutók
kal : annak rendi szerént stb.
RENDIKÉ, (rend-i-ke) kicsiny, fn. tt. rendiké-t.
Európában az ökörszem után legkisebb madárfaj.
(Motacilla trochilus). Nevét talán onnan kapta, hogy a szénarendek között is bujdosni szeret, mint a ken- derke v. kendericze, mely a kenderföldeket kedveli.
RENDIN, közéletben am. rendén. Rendin van a szénája. (Km.). L. REND alatt.
RENDÍT, RENDIT, (ren-d-ít) áth. m. rendü-élt, par. —s, htn. —ni, v. —eni. Rázás, ide-oda mozgatás által eszközli, hogy rengjen, remegjen valami. Mond
juk különösen, erős alapon álló, mereven tömör tes
tekről. A robogó ezekerek a házakat, az álgyulövések a vár falait megrenditik. Tágabb ért. az ideges testet remegésbe hozza. A közel iecsapott villám megrendíti az embert. Átv. az eltökélett, elhatározott akaratot ingataggá teszi. Se fényes Ígéretek, se fenyegetések meg nem rendítik öt feltételében.
Gyöke azon ren v. rem, melyből reneg, reng, v.
remeg rázkódásra vonatkozó igék származnak. V. ö.
RENG.
RENDÍTÉS, RENDITÉS, (ren-d-ít-és) fn. tt.
rendltés-t, tb. —ék, harm. szr. —e. Cselekvés, hatás, illetőleg mozgatás, mely okozza, hogy rendüljön va
lami. V. ö. RENDÜL.
RENDÍTHETETLEN, RENDÍTHETLEN, (ren- d-ít-het-[et]len) mn. tt. rendíthetetlen-t, tb. —ék. Me
rően, s erős alapon álló, mit rázás által rengővé, in
gataggá tenni nem lehet. Rendíthetetlen sziklabércz.
Átv. kinek elhatározott, eltökélett szándékát, akara
tát, meggyőződését semminemű erkölcsi erőszak in
gataggá nem teheti. Rendíthetetlen férfiú, hős, hazafi.
497 RENDÍTHETETLENSÉG—RENDKÖVETŐ
„ Szirt! rendíthetetlen, mint karja és lelke rakódnak, Nagy mint ö, nagy mint társai, mint fia, nagy !"
Kazinczy F. Vajda-Hunyadon.
Határozóként am. meg nem rendíthetöleg.
RENDÍTHETETLENSÉG, RENDÍTHETLEN- SÉG, (ren-d-ít-het-[et]len-ség) fn. tt. rendíthetetlenség- et, harm. szr. —e. Tulajdonság, melynélfogva valami v. valaki rendíthetetlen , meg nem ingatható. V. 8.
RENDÍTHETETLEN.
RENDÍTHETETLENÜL , RENDÍTHETLE- NÜL, (ren-d-ít-het-[et]len-ül) ih. Merően, mozdulat
lan állapotban megmaradva; minden ellenerővel, er
kölcsi kényszerrel daczolva, föltételében nem inga
dozva.
RENDÍTHETLEN; RENDÍTHETLENSÉG, 1.
RENDÍTHETETLEN; RENDÍTHETETLENSÉG.
RENDJEL, (rend-jel) ösz. fn. Díszjegy vagy j e l , mely bizonyos katonai vagy polgári rendnek külső megkülönböztető alakját és anyagát tesí;i;
ilyen rendjelek : a csillag, kereszt, szalag, sas, arany
gyapjú stb. Ilyen díszjel egyháziaknál az aranyláncz.
RENDKEDVELŐ, (rend-kedvelő) 1. REND
SZERETŐ.
RENDKÉRÉSZT, (rend-kérészt) ösz. fn. Bizo
nyos rendek vitézeit díszjelül megkülönböztető ke
reszt. Nagy, közép, kis rendkereszt.
RENDKÍVÜL, (rend-kivül) ösz. ih. A maga nemében elkülönözve, kiválólag, nem a szokott rend vagy mód szerint. Bendkivül nagy, kicsin. Rendkívül jó kedvű, nyájas, barátságos. Rendkívül vigyázni, félni, örvendeni, am. igen nagyon, túlságosan. Különbözik : renden kívül, azaz nem rendben, soron kívül.
RENDKÍVÜLI, (rend-kivüli) ösz. mn. A maga nemében különös, a többitől elütő, kiváló, nem a szo
kott rend szerint történő. Rendkívüli meleg nyár, hi
deg tél. Rendkívüli eset, tünemény. Rendkívüli aggódás.
Továbbá, a kiszabott dologhoz szorosan nem tartozó, s mintegy mellesleges. Rendkívüli hivatalos órák, ta
nítási leczkék. Innen : rendkívüli hivatalnok, tanár.
RENDKIVÜLIES, (rend-kivülies) 1. RENDKÍ
VÜLI.
RENDKIVÜLIESEN, (rend-kivüliesen) ösz. ih.
Rendkívüli módon.
RENDKIVÜLIESSÉG , RENDKIVÜLISÉG, (rend-kivüliesség v. —kívüliség) ösz. fn. Rendkívüli állapota vagy minősége valaminek ; különös szokat
lanság. V. ö. RENDKÍVÜLI.
RENDKÖNTÖS, (rend-köntös) 1. RENDÖL
TÖNY.
RENDKÖVETÉS, (rend-követés) ösz. fn. Cse
lekvéseiben, hivatalában stb. a rendhez alkalmazko
dás. Nyelvtani értelemben a közszabály szerént mó
dosulás ; máskép : szabályosság.
RENDKÖVETŐ, (rend-követő) ösz. mn. Ki cse
lekvéseiben, hivatalában, eljárásában stb. bizonyos rendhez, szabályokhoz alkalmazkodik. Rendkövetö hivatalnok, gazda. Nyelvtani ért. közszabály szerént
AKAD. NAGY SZÓTÁB V. KÖT.
RENDKÜLÖNBSÉG-RENDÖRHIV A TALI 498 módosuló, vagy képződő. Rendkövetö ragozás, szókép
zés. Rendkövetö igék. Máskép : szabályos. Ellentéte : rendhagyó.
RENDKÖZI, (rend-közi) ösz. mn. A rend vagy sor között levő.
RENDKÜLÖNBSÉG, v. RENDKÜLÖNSÉG, (rend-különbség v. —különség) ösz. fn. Az állam tag
jai között bizonyos különbözet. A szabadság, egyen
lőség és testvériség megörökülésével a rendkülönbségek mindinkább tünedeznék.
RENDLÁNCZ, (rend-láncz) ösz. fn. Díszláncz, mint némely rendek, különösen az egyháziak tagjait ékesítő jel.
RENDMESTER, (rend-mester) ösz. fn. Vala
mely rendi testületnek elüljárója.
RENDŐ, fn. tt. rendö-t. Szabó D. szerént, kis deszka, melyet a sajtó alá csíptetnek, hogy jobban szoruljon.
Alakjára nézve igenévnek látszik, s alkalmasint am. rengő, minthogy az erős nyomás alatt reng vagy remeg; ide mutat az is, hogy a ,rengő' szóhoz még közelebb áll a Balaton mellékén szintén ez értelem
ben divatozó régö. Egyébiránt Kenessey Albert sze
rént a hajósoknál ,régő' teszi azon fekmentes fát is, mely két oszlopon, illetőleg bakon fekve, ezeket összeköti, s melyre fahajóinkon a horgonykötelet fog
lalják. Ennek is megfelel a ,rengő' szó értelme.
RENDÖLTÖNY, (rend-öltöny) ösz. fn. Bizonyos világi vagy egyházi rendet megkülönböztető öltöny.
L. RENDRUHA.
RENDŐR, (rend-őr) ösz. fn. Személy, kinek hivatása és feladata a közbátorságra és rendre fel
ügyelni. E széles ért. rendőrnek mondható az úgy
nevezett rendőrhivatalnak mindegyik tagja. Szorosb.
ért. poroszló, vagy darabantnemü szolgák a rendőr
ségnél. V. ö. RENDŐRSÉG.
RENDŐRÁLLOMÁS, (rend-ör-állomás) ösz. fn.
Állomás, hely, hol a rendőri személyzet állandóan tartózkodik.
RENDÖRBIRÓ, (rend-őr-biró) ösz. fn. Rend
őrségi tiszt, ki törvénynél fogva bizonyos kisebb ki
hágásokat birókép megvizsgálni, s büntetni szokott.
RENDÖRBIZTOS,(rend-ör-biztos)ösz. fn. Rend
őrségi tiszt, biztosi czimmel és ranggal.
RENDÖRBIZTOSI, (rend-őr-biztosi) ösz. m.
Rendörbiztosra vonatkozó, azt illető. Rendörbiztosi állomás.
RENDŐRFŐNÖK, (rend-őr-főnök) ösz. fn. Rend
őrséghez tartozó személyzet főnöke.
RENDÖRHÍVATAL, v. —HIVATAL , (rend
őr-hivatal) ösz. fn. 1) Közigazgatási hivatal, melynek rendeltetése a közbátorságra és rendre ügyelni. 2) Azon középület vagy terem, melyben a rendőri tisz
tek hivatalos dolgaikat végzik.
RENDŐRHIVATALI, (rend-őr-hivatali) ösz.
mn. Rendőrliivatalt illető, arra vonatkozó. Rendörhi- vatali teendők. Rendörhivatali szobák.
32
499KENDÖRHÍVATALNOK—EENDREÚTASÍTÁS RENDRUHA—KENDSZÉR 500 RENDÓKHIVATALNOK, (rend-ői-hivatalnok)
1. RENDŐRTISZT.
RENDŐRI, (rend-őri) ösz. mn. Rendőröket illető, azokhoz tartozó, tőlök származó, jövő atb. Rendőri kötelesség, felügyelés, felvigyázat, szabályok. Rendőri
személyzet.
RENDŐRIGAZGATÓ , ~ ;ató) lásd RENI rY.
RENDŐRKÉM, (rend-ör-kdm) ösz. fn. A rend
őrség által felállított kém, hogy egy vagy több egyé
neknek netalán törvényekbe ütköző tetteit észrevét
lenül figyelemmel kisérje. A rendörkémek felállítása sok visszaélésekre, titkos és hamis feladásokra ad al
kalmat.
RENDŐRNAGY, (rend-ör-nagy) ösz. fn. Álta
lán rendőrtiszt, ki az alsóbb rendű hivatalnokokra és rendőrszolgákra felügyel.
RENDŐRPARANCS, (rend-őr-parancs) ösz. fn.
Parancs, melyet bizonyos, közbátorságra vagy rendre vonatkozó tárgyban a rendőrség kibocsát. Tűzoltást, utczák tisztaságát illető rendörparancs.
RENDŐRSÉG, (rend-őrség) ösz. fn. A közigaz
gatási hatalom egyik ága, melynek rendeltetése az ország belsejében közbiztonság, és általános rend fen- tartására ügyelni, s az e czélra szolgáló eszközökről gondoskodni. Országos rendőrség, mely egy egész or
szágra, államra kiterjed. Városi rendőrség,
RENDŐRSÉGI, (rend-őrségi) ösz. mn. Rendőr
ségre vonatkozó, azt illető. Rendőrségi eljárás, vizs
gálat, intézkedések. Rendőrségi ismeretek, rendőrségi tan v. tudomány (újabb szóval : rendészet). Rendőr
ségi állam, melyben a rendőrség viszi a főszerepet.
RENDÖRSZOLGA, (rend-őr-szolga) ösz. fn. A rendőrségi szerkezetben közlegényi minőségben al
kalmazott személy.
RENDŐRTISZT, (rend-őr-tiszt) ösz. fn. Tiszti rangot viselő személy a rendó'rhivatalnál, pl. rendőr- biztos. Hadnagyi, kapitányi ranggál biró rendőrtiszt.
RENDŐRÜGYNÖK, (reud'-őr-Ügynök) ösz. fn.
Rendőrségi megbízott személy, ügynöki minőségben, vagy ügynöki ranggal.
RENDŐSAJTÓ, (rendő-sajtó) ösz. fn. Rendűvel, azaz különös szorítóval ellátott sajtó. V. ö. RENDÓ.
RENDRE, (rendre) ih. Egyik a másik után.
„Sírtál, hogy szülctél, nevetének rendre barátid;
Élj, hogy haltodkor, sírjanak, és te nevess."
Gr. Dessewffy József.
Felkiáltó jellel : rendre ! azt jelenti, hogy az illető, kihez e szót intézik, utasíttatik, hogy magát a tár
sasági vagy testületi szabályhoz alkalmazza. V. ö.
RENDREÚTASÍTÁS.
RENDREÚTASÍTÁS, v. - UTASÍTÁS, (rend- re-útasítás) ösz. fn. Cselekvés, melynélfogva az arra jogosított, pl. valamely testület elnöke figyelmeztet valakit, aki beszédében vagy tetteiben a testületi vagy társasági szabályokon túlesap vagy túlcsapong, hogy magát azokhoz alkalmazza.
RENDRUHA, (rend-ruha) ösz. fn. 1) A szerze
tes rendűek sajátncinü, és szabású öltözete. Fehér, fekete, szürke, vörös, tarka rendruha. 2) Némely vitéz
rendek tagjainak jelmeze. Jobb hangzású szóval:
rendöltöny.
RENDSOROZAT, (rend-sorozat) ösz. fn. Túlbő szó az egyszerű ,sorozat' helyett; 1. ezt.
RENDSZABÁLY, (rend-szabály) ösz. fn. 1) Bi
zonyos szerzetes-, vagy lovagrend szabálya. Rend
szabály szerint élni, öltözködni, ájlatoskodni. 2) Szé- Iesb ért. szabály, vagy szabályzat, mely a teendők rendét, módját, szerét meghatározza, máskép kivált a nép nyelvén : rendszábás. Különösen felsőbbség ál
tal kiadott utasítás, rendelet, hogy valamely törvény foganatosításában vezérfonalul szolgáljon. Adóbehaj
tási rendszabály.
RENDSZABÁLYOZ, (rend-szabályoz) ösz. áth.
Valami teendőt rendszabálylyal ellát, annak rendét, módját, szerét megalapítja.
RENDSZABÁLYZAT, (rend-szabályzat) ösz. fn.
Rendszabályok öszvege.
RENDSZABÁS, (rend-szabás) ösz. fn. Általán, igazodás, irányozás végett szolgáló határozat, rende
let, forma, moly szerint cselekednünk kell. Különösen a többek által, vagy folytonosan teendő dolgok soro
zatának elintézése. A fejedelem innepélyes fogadását illető rendszabások.
„Mentül (= mindtől azaz leg-)szükségescbb egy uj társaságnak, A rendszabás, tartás az ifiuságnak, Mely mindig lelke volt a szép mulatságnak, Ez lelke, tengelye e roppant világnak."
Lakodalmi vers.
RENDSZALAG, (rend-szalag) ösz. fn. Vala
mely vitézi (katonai vagy polgári) rend külső disz- jeleül adatni szokott szalag. V. ö. RENDJEL.
RENDSZÁM, (rend-szám) ösz. fn. Szám, mely a térben, vagy időben egymásután következő tárgyak sorát jelenti, pl. első, második, harmadik, tizedik, szá
zadik stb., különböztetésül részint az osztószámtól, milyenek egyed, kettőd, harmad, tized, század (t. i.
rész), részint a tőszámtól, milyenek, egy, kettő, tíz, száz stb. Máskép : sorszám.
RENDSZÁMKÉPZÖ, (rend-szám-képző) ösz. fn.
Nyelvtani képző, mely közvetlenül a tő'számokból, rendszerént ad, ed, öd hangok által egyszerűn, vagy adik, edik, ödik összetételek által rend- vagy sorszá
mokat alkot. Némely esetekben só, sö alakban fordul elé, pl. első, középső, utolsó stb.
RENDSZER, (rend-szer) ösz. fa. Általán, több rokonnemü tárgyaknak öszvefüggéso, és azon mód, mely által egy bizonyos elv szerént egy egéazszé illesztetnek össze. Világ rendszere, a világtesteknek azon viszonya, melynélfogva mintegy közösépületet alkotnak. I'lolemaeus, Tycho, Kopernik rendszere, azaz,
| általok alapított sajátságos rend és viszony az égi
501 RENDSZEREST—RENDSZERTAN RENDSZERÜJÍTÁS—RENDÜLET 502
testek öszvefüggésérc nézve. Tudományos rendszer, a rokonnemü ismereteknek bizonyos alapelv szerinti rendezése, öszveállítása. Linné növénytani , Cuvier állattani rendszere. Különböző bölcsészeti rendszerek.
Országlási, közigazgatási rendszer.
RENDSZÉRÉNT; RENDSZÉRÉNTI, 1. REND
SZERINT ; RENDSZERINT!
RENDSZERES, (rend-szérés) ösz. mn. Bizonyos rendszerbe illesztett, szedett; egymással öszvefüggö ; batározott alapelvek szerént rendezett. Rendszeres eléadás, tudományos munka. V. ö. RENDSZER.
RENDSZERESEN, (rend-szérésen) ösz. ih. Bi
zonyos rendszerbe illesztve, határozott alapelvek sze
rint rendezve.
RENDSZERESÍT, RENDSZERESÍT, (rend
szeresít) ösz. áth. m. rendszeresít-élt, htn. — n i , v.
—eni, par. — s. 1. RENDSZEREZ.
RENDSZERESSÉG, (rend-szérésség) ösz. fn.
Rendszeres állapot vagy tulajdonság.
RENDSZERETET, (rend-szeretet) ösz. fn. Min
denben bizonyos rendnek önkéntes követése.
RENDSZERETLEN, 1. RENDSZERÜLTEN.
RENDSZERETŐ, (rend-szerető) ösz. mn. és fn.
Aki tetteiben pontos, bizonyos rendet, módot tartó.
RENDSZEREZ, (rcna-széréz) ösz. áth. Bizonyos alapelvek szerént rendszerbe állít, összefüggő egész- szé képez. A tapasztalati ismereteket tudományosan rendszerezni. Az ország kormányát rendszerezni. V. ö.
RENDSZER.
RENDSZEREZÉS, (rend-szérézés) ösz. fn. Cse
lekvés, vagyis az egyeztető észnek működése, mely által rendszerbe állít, öszvefüggö egészszé képez több rokonnemü tárgyakat.
RENDSZERINT v. —SZÉRÉNT, (rend-szerint v. —szerént) ösz. ih. Bizonyos renddel, vagy szokás
sal egyezőleg ; közönségesen; nem különködve, a többi közöl ki nem válva. 0 rendszerént későn fekszik és korán kel. Az már rendszerént úgy szokott lenni.
RENDSZÉRINTI v. — SZÉRÉNTI, (rend-szé- rinti) ösz. mn. Rendszerint történő, létező ; közszo- kásu. Rendszérinti életmódját folytatni.
RENDSZÉRINTVALÓ, (rend-szérint-való) 1.
RENDSZÉRINTI.^
RENDSZÉRÍT, (rend-szerit) ösz. áth. m. rend
szerit-ett, htn. — n i , v. —eni, par. —s. L. REND
SZEREZ.
RENDSZÉRÍTÉS, (rend-szerítés) 1. RENDSZE
REZÉS.
RENDSZÉRJAVITÁS, (rend-szér-javítás) ösz.
fn. Működés, mely valamely rendszernek változtatá
sára a végből irányoztatik, hogy azt tökéletesebbé, jobbá tegye.
RENDSZERTAN, RENDSZÉRTUDOMÁNY, (rend-szér-tan v. —tudomány) ösz. fn. Tudomány, vagyis, az észnek különös képessége, tehetsége, mely által a szerzett ismereteket bizonyos alapelvekre állí
tani, s öszvefüggö egészszé fűzni, alakítani törekszik.
RENDSZÉRÚJÍTÁS v. —UJITÁS, (rend -szér- újítás) ösz. fn. Valamely rendszernek másra, pl. a korlátlan hatalmú kormányzási rendszernek alkotmá
nyossá alakítása. Rendszerátalakítás történhetik va
lamely tudományban is.
RENDSZERŰ v. —SZÉRŰ, (rend-szérű) ösz.
mn. A rendhez vagy rendszabályhoz illő, a rendhez v. rendszabályhoz alkalmazott.
RENDSZERŰÉN v. —SZÉRŰÉN, (rend-szé- rüen) ösz. ih. A rendhez, vagy rendszabályhoz alkal- mazottan.
RENDSZÉRÜTLEN , (rend-szérütlen) ösz. mn.
Amiben rendszer nincs, rendszer nélküli. Határozó
ként am. rendszerütlenül.
RENDSZÉRÜTLENSÉG , (rend-szérütlenség) ösz. fn. Rendszer nélküli állapot, vagy minőség.
RENDSZERVÁLTOZÁS, (rend -szér-változás) ösz. fn. Állapot, midőn valamely rendszer valamely ok, elv következtében szükségképen átalakul.
RENDSZERVÁLTOZTATÁS, ( rend-szér-vál- toztatás) ösz. fn. L. RENDSZERÚJÍTÁS.
RENDTAG, (rend-tag) ösz. fn. Valamely rend
hez tartozó személy, aki ha szerzethez tartozik, kü
lönösebben szerzettag a neve.
RENDTÁRS, (rend-társ) ösz. fu. Az ugyan
azon szerzetesrend tagjai egymásnak rendtársai.
(Confrater).
RENDTARTÁS, (rend-tartás) ösz. fn. Annak folytonos eszközlése, hogy minden illő rendben tör
ténjék ; hogy kiki bizonyos elfogadott, megállapított szabályokhoz alkalmazkodjék.
„A rendtartás régi törvény, hallottátok, Sőt lelke is minden dolognak, tudjátok."
Lakodalmi vers.
Különösebben államfelsőbbségi rendelet, hogy tör
vény gyanánt szolgáljon. Perrendtartás. Váltórend
tartás. Csödrendtartás.
RENDTARTÓ, (rend-tartó) ösz. mn. Ki a teen
dőket bizonyos rendben végzi, vagy végezteti. Rend
tartó cseléd, házigazda, tisztviselő. Továbbá, kinek holmije kellő rendben el van helyezve.
RENDÜL, RENDÜL, (ren-d-űl) önh. m. rendül-t.
Erősebb rázás, mozgatás következtében veszteglő, nyugvó állapota megszűnik, s rengövé lesz. Földindu
láskor, ágyudurrogástól megrendülnék a falak. Nagy ijedéstől egész teste megrendült. Rendül a lúd, a szeke
rek robogásától. Átv. kedélyre, akaratra vonatkozólag am. szándéka, eltökélése valamely erős benyomás ál
tal ingataggá lesz ; továbbá, remegtető indulatba jő.
V. ö. RENG.
RENDÜLÉS, RENDÜLÉS, (ren-d-ül-és) fn. tt.
rendülés-t, tb. —ék, harm. szr. —e. Szenvedő állapot, midőn valami v. valaki rendül. V. ö. RENDÜL.
RENDÜLET, RENDÜLET, (ren-d-űl-et) fn. tt.
rendület-ét, harm. szr. —e. Rendülés, elvontan véve, mint bevégzett esemény, vagy tény.
32 *
5Ö3 RENDÜLETLEN—RENGÉS RENGET—RENKESZSÓLYOM 504
RENDÜLETLEN, RENDÜLETLEN, (ren-d- ül-et-len), mn. tt. rendületlen-t, tb. —ék. Rendűiét nélkül merően álló, meg nem ingó, meg nem ráz
kódó. Rendületlen szikla, bástya. Atv. elhatározott, eltökélett akaratú, szándékától, feltételétől elmozdít- hatatlan, bátor, elszánt. Rendületlen lelkű férfi, hös.
Határozóként am. meg nem rendülve, rendülés nélkül.
RENDÜLETLENSÉG, RENDÜLETLENSÉG, (ren-d-ül-et-Ien-ség) fn. tt. rendülethnség-ét, harm. szr.
— e. Tulajdonság vagy állapot, midőn valaki v. va
lami rendületlenül, vagyis merő helyzetében ingadat- lanul megáll.
RENDÜLETLENÜL , RENDÜLETLENÜL, (ren-d-ül-et-len-ül) ih. Anélkül, hogy rendülne; merő állását, helyzetét megtartva; ingadatlanul; állhatatos szándékkal, el nem tántorítva ; elszánt bátorsággal.
RENDVE, falu, KIS—, puszta Bars m.; helyr.
Rendvé-re, — n , —r'ól.
RENDVITÉZ, (rend-vitéz) ösz. fn. Valamely lovagrend tagja, pl. máltai rendvitéz.
RENDZAVARÁS, (rend-zavarás) 1. REND
BONTÁS.
RENDZAVARÓ, (rend-zavaró) 1. RENDBONTÓ.
RENÉG, (ren-ég) önh. m. renég-tem, —tél, —élt.
1. RENG.
RÉNESFORINT, (rénes-forint) ösz. fn. A Rhé- nus folyam melletti tartományokról úgynevezett ré
gibb forint, mely 60 krajczárból állott.
RENG, (ren-ég) gyak. önh. m. reng-tem, —tél,
— étt, htn. —ni v. —eni. Külrázás vagy belrázkodás következtében ingataggá tétetve reszkető mozgáso
kat tesz. Reng v. reneg, és remeg abban különböznek, hogy amaz egyedül tulajdon értelmű rázkódásra vo
natkozik ; emez pedig a testek reszketésén kivül je
lenti a félelemnek reszketéssel párosult erösebb fokát is. Reng a padló a men'ók lábai alatt. Remeg a lúd, és remeg a veszélytől igen félő ember.
Gyökre nézve és alapfogalomban reng és remeg megegyeznek ; v. ö. REMEG ; szintén rokon reng az alhangu ráng szóval is, mert a mi reng, az ráng is ; és valamint a ,reng' szó eredetileg némi természeti hangot is foglal magában ; úgy ,ráng' és ,remeg' is.
RENGEDEZ, (ren-eg-ed-éz) önh. m. rengediz- tem, —tél, —étt, par. —z. Többszörösen vagy foly
vást reng. A törzs ,reng' már magában is gyakoritó ige, melynek jelentése azonban a ,rengedez' igében fokozódik.
RENGEDÉZÉS , (ren-eg-ed-éz-és) fn. tt. renge- dézés-t, tb. —ék. Többszörös vagy folyvásti rengés.
V. ö. RENGEDEZ.
RENGÉNYE , (ren-ég-ény-e) fn. tt. rengényé-t.
A nyárfák azon faja, melynek levelei a legkisebb légmozzanatra is rengenek, vagyis rezgőnek. Máskép : rengő v. remegő v. rezgő nyárfa. (Populus tremula).
RENGÉS, (renég-és) fn. tt. rengés-t, tb. — ék, harm. szr. —e. Ide-oda rázkódó mozgás. FÖLDREN
GÉS. V. i'». BENG.
i RENGET, (1), (ren-ég-et) gyak. áth. m. renget
tem, — tél, —élt, par. rengess. Eszközli, okozza, hogy valami rengjen. Az erős szél rengeti a fákat. Az által
robogó szekerek rengetik a házakat, a hidat. Rokon vele a mélyhangu ringat, pl. bölcsőt ringat, sajátlag am. renget. így fölcserélhetők ezen kifejezésben is :
„Mennyi andalgó öröm és reménység Rengetett, édes csalatás, öledben.
Berzsenyi.
V. ö. RENG.
RENGET, (2), erdélyi falu Hunyad m.; helyr.
Renget-re, —én, —rŐl.
RENGETEG, (ren-ég-ed-eg), mn. és fn. tt. ren
geteg-ét, harm. szr. —^e, v. —je. Sajátlag ami termé
szeténél fogva rengésre hajlandó ; nagyobb mérték
ben rengeni szokott. Mondják különösen nagy erdő
ségről, melyet a szél nagy rengésre indíthat. Ren
geteg erdő. Szélesebb értelemben mondják valamely nagyszerű kiterjedésről is : rengeteg sik v. síkság (id.
Mándy P.), rengeteg sivatag; s megfelel a ,roppant' szó értelmének, mely szintén hangutánzó gyökből eredett. Használtatik önállólag is főnévül, s nagy ki
terjedésű erdőséget jelent. A rengetegben bolyongó el
tévedt utasok.
Alakjára hasonló a lengeteg, hervatag, lankatag s igen sok más ilyetén alakú szókhoz, melyek tör
zsökéi, lenged, hervad, lankad stb. önható és d-vel végződő igék, az eg ag képző bizonyos gyakorlati hajlamot fejez ki, miért lengedeg, hervadag, lanka- dag am. lengedésre, hervadásra, lankadásra hajlandó, vagyis minek természetében fekszik, hogy könnyen lengedjen, hervadjon, lankadjon. Mindezekben tehát a t átalakult d. Hasonló alapfogalom szerént képző
dött : sivatag, mely sívó homoktól lepett pusztaságot jelent. V. ö. ATAG, ETEG, képző. Észt nyelven ránk am. nagy, roppant, nehéz; lív nyelven : riinka vadon, rengetegerdö (Einöde, Wüste; wo schwer durchzu- dringen ist im Walde. Budenz J.).
RENGŐ, (ren-ég-ö) mn. tt. rengö-t. 1) Ami reng, vagy rengeni szokott. Rengő jegenye, rengő nyárfa ; rengő hajtű (Sándor I.); rengő habok (Faludi). 2) Bod
rog közben am. szárba ment sóska ; néhutt a szőlő
vessző vereslő fris hajtása; máskép : rekenö, rekenye, s ez értelemben ,rengő' is ezekből módosult.
RENKESZ, (ren-k-esz) mn. tt. renkesz-t, tb. —ek.
Közép kicsi termetű, de egyszersmind zömök. Mond
ják különösen nőszemélyről. Helyes, renkesz testű me
nyecske. A székelyek némi értelmi módosítással így is mondják : retyesz.
Képzési alakjára nézve hasonló a csupasz, ko
pasz, horpasz, dobasz melléknevekhez. Törzse való- , szinüleg reng, melyből lett rengesz, s keményebb to
rokhanggal : renkesz, azaz, rengő testű, farú, mint- . hogy a zömök ember teste jártában, keltében rengeni ' 3zokott.
RENKESZSÓLYOM, (renkesz-sólyom) ösz. fn.
I A sólyom madár kitűnő faja; mely nevezetét ren-
505 RÉNKÓÖZ—RENYHE R E N Y H É D - R E ?
5oe
kész (= zömök) testétől vette. Németül : Barbarfalk, mert Adelung szerint Timisből Barbaria (Berberei) egy részéből származik.
RENKÓCZ , falu Szála m.; helyr. Renkócz ra,
—on, —rúl.
RENY, elvont gyöke renyekedilc, renyödi, renyö- dik, renyhe, renyhéd stb. szóknak. Valószínű jelenté
séről 1. RENYHE.
RÉNY, (1), fn. tt. rény-t, tb. ék, harm. szr. —e.
1) Szeged tájékán, szőlők vagy kertek árkain levő sövény, gát, kerítés. Alkalmasint ,cserény' szóból mó
dosult. 2) Túl a Dunán, vajrény v. vajrénye, v. vaja- rénye, am. rátotta, rátott tojás ; 1. RENYE ; 3) Újab
ban alkotott, d e , mint a föntebbiekből kitetszik, könnyen értelemzavart okozható szó, mely helyett már általán a helyesebb erény divatozik, 1. ERÉNY.
RENY, (2), puszta Pozsony m., helyr. Rény-be,,
—ben, —bői.
RENYE, (rény-e, azaz rőnye), fn. tt. rényé-t.
Vajon, vagy zsiron sütött tojás, máskép : rátotta v.
rátott tojás.
„Bokrétás szarkaláb, tejfeles buborka, Hát a sok vajrénye, mind tarka tyúk tojta."
Lakodalmi vers.
E szóban alapfogalom a sütés vagy pirítás, miért azon szók osztályába sorozható, melyekben a ra, ro, r'ó, gyök sütésre, pirításra, illetőleg vörös szinre vonatkozik, milyenek rát (V. ránt), innen:
rátotta (v. rántotta); továbbá róka, rostol, röst'ól, rőt, rököny stb.; mintha volna rönye, rökönye V. ö. RAT.
RENYEKÉDÉS, (reny-e-kéd-és) fn. tt. renyeké- dés-t, tb. —ék, harm. szr. —e. Aggódva tűnődés, töprenkedés. V. ö. RENYEKÉDIK.
RENYEKÉDIK, (reny-e-kéd-ik) k. m. renyekéd- tem, —tél, —étt. A székelyeknél különösen Udvar
helyszékben am. valamin tűnődve aggódik, valami rósz miatt töprenkedik; máskép ugyanazon gyökből:
renyödik. A renyhe szóval annyiban rokonnak látszik, hogy a renyekedő, (tűnődve aggódó) elméje is mint
egy megáll, vesztegel, mint a renyhe ember.
RÉNYÉS, (rény-és) mn. tt. rényés-t, v. —ct, tb.
—ék. 1) ,Rény' nevezetű sövénynyel kerített. Rényes szölö, rényes kert. 2) Értelemzavarólag használt szó, a helyesebb és közdivatú erényes jelentésében. V. ö.
RÉNY. '
RÉNYESERPENYŐ , (rénye-serpenyö) ösz fn.
Alaeson karimájú, tertyedt serpenyő, melyen különö
sen rényét azaz rátottát szoktak sütni.
RENYHE, (reny-h-e) mn. tt. renyhé-t. Dologke
rülő, munka nélkül veszteglő, henye, rest, tunya. Ro
kon értelműek : lomha, lajha, lajhár, lusta, lébzsi, me
lyekben a le, lo, la, lu gyökhangok úgy látszik, nem egyebek, mint a föld felé hajló irányt jelentő le (infra), minthogy a renyhe, vagy lusta leereszti tagjait, s erejét mintegy hanyatlani hagyja. Ezen alapfogalom
nál fogva legvalószínűbb, hogy a renyhe is eredetileg lenyhe, niélyhnngon lanyha, t. i. az r és l legközelebbi
rokonhangok felcserélődnek, mint ezekben is : Elisa- beth, Erzsébet, lajtorja rajtója és réjtya, lepsed repsed stb. V. ö. REPSED. A h középképzö a fennemlített szókban némi szenvedő állapotot, itt lassúságot fejez ki. Lugossy József a ,ronda' szóval teszi hangrendi párhuzamba. Finnül röhmia' am. ügyetlen s lassú, ne
hézkes (inhabilis et tardus. Budenz J.). V. ö. REST.
RENYHÉD, (reny-h-ed) önh. m. renyhed-t. Tu
nya, lusta állapotba esik s erejét elhanyagolja.
RENYHEDÉS, (reny h-ed-és) fn. tt. renyhedés-t, tb. —ék, harm. szr. —e. Veszteglő állapot, midőn renyhéd valaki. V. ö. RENYHÉD.
RENYHÉKÉDÉS; RENYHEKÉDIK, 1. RENY- HÉLKÉDÉS, RENYHÉLKÉDIK.
RENYHÉLKÉDÉS , (reny-h-e-el-kéd-és) fn. tt.
renyhélkédés-t, tb. —ék, harm. szr. —e. Lustálkodó, tunyálkodó, munka nélküli veszteglés, dologkerülés.
V. ö. RENYHE.
RENYHÉLKÉDIK, (reny-h-e-el-kéd-ik) k. m.
renyhélkéd-tem, —tél, —étt. Lusta, henye, lomha, tu
nya, dologkerülő életet gyakorol; munka nélkül tölti az időt. V. ö. RENYHE.
RENYHÉN, (reny-he-en) ih. Renyhe, lusta, tu
nya, henye módon.
RENYHESÉG, (reny-h-e-ség) fn. tt. renyheség-ét, harm. szr. —e. Renyhe állapot, vagy tulajdonság;
restség, tunyaság, lomhaság.
RENYHO, (reny-h-ó v. reny-he-ü) mn. tt. renyhó-t, Dunán túl, nevezetesen Kemenesalon am. dőledezett, régisége miatt leomlott. Renyhó épület. A renyhe szó
val rokon eredetű és jelentésű, mennyiben mindegyik alá felé hajlást teszen. V. ö. RENYHE.
RENYHÜL , RENYHÜL , (reny-h-űl) önh. m.
renyhül-t. Renyhévé leszen ; lustúl, tunyúl ; a dolgot restségből unni kezdi.
RENYHÜLÉS, RENYHÜLÉS, (reny-h-ül-és) fn.
tt. renyhülés-t, tb. —ék, harm. szr. — e . Állapot, mi
dőn valaki renyhévé lesz.
RENYÖDÉS, (reny-ő-öd-és) fn. tt. renyödés-t, tb. — ék, harm. szr. — e. L. RENYEKÉDÉS.
RÉNYÜDÉS, (rény-ő-öd-és) fn. tt. rényödést-t, tb. —ék, harm. szr. —e. Rimánkodás, sírva ríva pa
naszkodás. V. ö. RÉNYŐDIK.
RENYODI, (reny-ö öd-i) mn. tt. renyödi-t. Udvar
helyszékben am. töprengő. V. ö. RENYEKÉDIK.
RENYÖDIK, (reny-ö-öd-ik) k. m. renyöd-tem, -•tél, —ött.L. RENYEKÉDIK.
RÉNYŐDIK, (rény-ő-öd-ik) belsz. m. rényöd- tem, —tél, —ott. Rimánkodik, sírva ríva panaszkodik.
A ,renyödik' szótól különböző eredetűnek látszik, s gyöke hihetőleg a tájdivatos ré, 2.7A7. rí, mely a Ri
mánkodik' szónak is törzse. Erdélyi szó.
REP, elvont gyök, melyből reped, repeszt, és származékaik erednek, melyekben alapfogalom a tö
mör szövetű testnek erőszakos szétszakítása, vagy szakadása, mit rendesen rázkódó, vagy reszketeg hang szokott kisérni, miért eredetileg hangutánzó.
607 RÉP—RÉPAMAG OLAJ
Rokonai a rap, rip, raf, rif, és rab, rib gyökök, meny
nyiben szakadást, elválasztást jelentő szók alaphang
ját képezik mint: rapancs, ripancs, rafol, rifol, rabol ribancz stb. Hangutánzó tulajdonságánál fogva is más idegen nyelvekben több hasonló értelmű rokonai vannak; v. ö. KEPÉD. Magyar kiejtés szerint a benne levő önhangzó nyilt e, mely nem változik ö-vé; s eb
ben különbözik a szárnyak reszketését utánzó rép (v. rop) gyöktől. V. ö. RÉP.
RÉP, elvont gyök, melynek származékai: répö, repes, repdes, repít, repül, illető családaikkal együtt.
Azon hangnak utánzását fejezi ki, melyet különösen hirtelen felrobbanásban a madarak szárnyai adnak.
Némely szóban : reb. Rokon vele rob gyök is (robaj, robog szókban). Tájkiejtéssel röp, mely alakban az irodalom is használja részint mint önálló szót, részint némely származékaiban, pl. röpirat, röptében, röptét.
Rokonok a finn ryöppy- (röpülni, szállingózni), (instar pulveris volare vento jactari, pl. hó), ryöpyá' (gyors, sebes), észt rebe (sebes), lapp rapog (gyors, serény.
Budenz J.). A német Repphuhn is Adelung szerint vagy gyorsaságától (minthogy az alsószász rapp am.
gyors, latinul : rapidus) vette nevét, vagy pedig an
nak természeti hangjától. A persa ref-ten am. menni.
R É P A , fn. tt. répá-t. Szokott közértelemben bizonyos növények neme, melyeknek húsos gyökerei emberek és barmok eledeléül használhatók. Linné osztályzása szerint a négy főbbhímesek seregébe és beezősök rendjébe s a káposzták neme alá tartozó növény. Több fajtája van, pl. ezukorrépa, fanosrépa, disznórépa, fehérrépa, kerekrépa, karórépa, murokrépa, sárgarépa, lövesrépa, vörösrépa stb. E szó a hellén (>únvg v. yaqvg, és latin rapa után majd valamennyi európai nyelvekben, némi módosulattal szokásban van, pl. a németben : Rube, Rübe, az olaszban : rava és rapa, a francziában : rave, az angolban : rape, a szlávban : rippa, rjpa, répa. A persábau : jarapa stb.
A magyarban hasonló gyökü, és alapfogalmu rokona nincsen, miért idegen származatunak tarthatjuk. A hellén-latinban közel állanak hozzá a gyökeret je
lentő QÍ^a, és radix, s úgy látszik, hogy csakugyan a gyökér alapfogalma rejlik benne.
REPAÁGY, (répa-ágy) ösz. fn. Ágy, vagyis osztályföld a kertben, szántóföldön, melyben répát termesztenek.
RÉPACZUKOR, (répa-ezukor) ösz. fn. Bizonyos fajta répából készített ezukor.
RÉPADERZÁLÓ, (répa-derzáló) ösz. fn. Gyalu- féle eszköz, illetőleg gép, melylyel a répát szeletekre (darabokra) metélik.
RÉPAFÖLD, (répa-föld) ösz. fn. Föld, melyben répát termesztenek, vagy, mely répatermesztésre kü
lönösen alkalmas.
RÉPAMAG, (répa-mag) ösz. fn. A répa nevű gyökeres husu növények magva. Kukoricza közé, tar
lóba stb. répamagot vetni.
RÉPAMAGOLAJ, (répa-mag-olaj) ösz, fn. Ré- pamagból ütött olaj.
RÉPAMÉZ—REPCZE 508 RÉPAMÉZ, (répa-méz) I. RÉPACZUKOR.
RÉl'AMIVELÉS , (répa-mivelés) 1. RÉPATER
MELÉS.
RÉPAPILLANGÓ, (répa-pillangó) ösz. fn. Pil
langófaj, mely tojásait a répák leveleire szokta rakni.
(Papilio rapae).
RÉPÁS, (1), (répa-as), mn. tt. répás-t, v. —at, tb. —ak. 1) Répával bővelkedő, répatermö. Répás vidék, répás kert, föld. 2) Répával készített. Répás béles, rétes. 3) Fönévileg tt. répás-t, tb. —ok. Am.
répával bevetett föld.
RÉPÁS, (2), faluk Gömör m.; ALSÓ — , FEL
SŐ—, Szepes m.; erdélyi falu Hunyad m.; puszták Somogy, Veszprém m.; helyr. Répás-ra, —on, —ról.
RÉPÁSHUTA, puszta Borsod m.; helyr. —hu- tá-ra, — n , —ról.
RÉPÁS-KESZI, puszta Bihar m.; helyr. — Ke- szi-be, —ben, —bb'l.
RÉPATERMELÉS v. —TERMESZTÉS, (répa
termelés v. —termesztés) ösz. fn. Kerti vagy mezei ipar, melynek feladata bizonyos fajú, vagy többféle répát termeszteni. A ezukorgyárak előmozdítják a ré- pate.rmesztést.
RÉPCSEN, (rép-cs-en) önh. m. répcsen-t. Ki- sebbszerü repülést teszen. Elrtpcsen a lepke, a légy, a szúnyog.
REPCSÉN, fn. tt. repcsén-t, tb. —ék, harm. szr.
—je. A hangák neméből való növényfajnak népies neve; máskép szintén köznéven : vad cziprus, hangafa, téli zöld; növénytani neve : repcsén hanga. (Erica vulgáris). — Nevét talán alacson növésű tulajdonsá
gától kapta, mintha volna : lépesén (= leppesén) az alacsonyát jelentő le gyöktől, s rokonságban volna a leppes (henye), és lebzsel (henyén üldögél) szókkal.
(V. ö. REPSED). Ily észjárás szerint nevezte a ma
gyar a földön heverő v. gyalog borsót guggon ülő borsónak. Továbbá ,repcsén'-nek neveztetik közné
piesen a fekete repeze (sinapis nigra) is.
REPCSÉNHANGA, (repcsén-hanga) ösz. fn. L.
REPCSÉN.
REPCSÉNKÁPOSZTA, (repcsén-káposzta) ösz.
fn. A káposzták neme alá tartozó növényfaj, mely
nek levelei kaczúrosak; szára borzas ; beczöi simák, kardforma orrúk. (Brassica erucastrum). Nevét onnan kaphatta, mert alakra némileg hasonló a repcsénhez.
(Linné szerént : sinapis nigra. V. ö. REPCZE; és REPCSÉN.
REPCSÉNRETEK, (repcsén-retek) ösz. fn. Re
tekfaj, melynek levelei félbeszárnyasak, beczöje hen- gerded czikkelyes, sima; szára visszás szőrökkel bor
zas. Virága sárga vagy fejér. Szántóföldeken, vetések közt vadon terem. Néhutt : vadretek. (Raphanus ra- phanistrum).
REPCSIN, 1) 1. REPCSÉN. 2) Szabó Dávidnál s Molnár Albertnél eléjön ,hernyó', ,káposztahernyó' értelemben is.
REPCZE v. REPCZE, fn. tt. repezé-t. Növény
nem a négy főbb hímesek seregéből és beezősök rend-
509 RÉPCZE—REPED REPEDE—REPEDTEN 510 jéböl; csészéjének levelei terepélycsen szétnyíltak ;
egyébiránt olyan, mint a káposzta, növénytani érte
lemben véve (Sinapis). V. ö. KÁPOSZTA. Fajai:
•vetési repcze (sinapis arvensis), köznéven csak repcze;
fehér repcze (s. álba), köznéven sárga v. kerti mustár, kerti repcze; fekete repcze (s. nigra), köznéven : repcsén.
Minthogy külsejére nézve a répához hasonló, innen vagy a répa szónak kicsinyített módosulata, vagy pedig közvetlenül a német Raps v. Reps szóból kölcsönöztetett.
REPCZE, puszta Veszprém m.; helyr. Répczé-re,
— n, —röl. Folyó neve js.
REPCZEFÉREG, (repczc-féreg) ősz. fn. Kárté
kony féreg, mely a repczenövényeket, különösen ezek termő részeit emészti.
RÉPCZEFÖ, falu Sopron m.; helyr. Répczefö-re,
— n , —röl.
RÉPCZE-LAK, falu Vas m.; —Lak-ra, —on,
— ról.
REPCZEOLAJ, (repcze-olaj) ösz. fn. Repcze magvaiból ütött olaj.
REPCZEREZEDA, (repcze-rezeda) ösz. fn. Nö
vényfaj a rezedák neméből; máskép köznyelven:
olasz mustár, olasz repcze, vad repcze. (Reseda lutea).
REPCZEVETÉS, (repczc-vetés) ösz. fn. 1) Cse
lekvés, midőn rcpczét vetnek. 2) Maga a vetemény.
RÉPDÉNCZÉL, (rép-déncz-él) gyak. önh. m.
répdénczel-t. Székely tájszólás szerént am. repdes.
RÉPDÉNCZÉLÉS, (rep-d-énczél-és) fn. L- RÉPDESÉS; v. ö. RÉPDÉNCZÉL.
RÉPDÉS , (rép-d-és) gyak. önh. m. répdés-tem,
—tél, —étt, par. —s. Gyakran, ide-oda repül, szál
long. A halászmadarak a víz fölött repdesnek. A ma
dár ágról ágra repdes.
Gyöke a hangutánzó rép, törzsöke az elavult répd, s képzésre hasonló a kapdos, csapdos, köpdös, rágdos, fogdos stb. igékhez. Gömbölyűbb kiejtéssel:
röpdös; máskép : repked, röpköd; tájdivatosan : rép- dénczél, répésgél.
RÉPDESÉS, (rép-d-és-és) fn. tt. répdésés-t, tb.
— ék, harm. szr. —c. Gyakori ide-oda repülés, szál- longás, repkedés. Zártabb önhangzóval : röpdösés.
RÉPDÉZ, (rép-d-éz) 1. RÉPDÉS.
„Az emlékezetnek repdezö szárnyai Visszahozzák éltem eltűnt örömeit."
Berzsenyi.
RÉPDÉZÉS, (rép-d-éz-és) 1. RÉPDESÉS.
REPED, (rep-cd) önh. m. reped-tem, —tél, —t, v. —élt. Valamely szilárd szövetű, rostos vagy réte
ges test részei között némi erőszak által rés támad.
Rokonai : hasad, szakad, fcslik. El-, föl-, ki-, meg-, szétreped, lieped a vászon, posztó. Reped a bőr, héj.
Reped az ékkel hasított fa. Nagy szárazságban megre
ped a föld. Térdén a feszes nadrág, könyökén az üng kirepedt. A gyönge szövetű és fonalú vászon hamar el
reped. Meleg kályha mellett a szekrény fája szétreped.
Atv. ért. megreped a szív, pl. a nagy fájdalomtól.
Alaphangban és fogalombam egyeznek vele a magyarban : rap, raf, rib, rip, rif gyökök, a latinban : rumpor, a németben : reiszen, finnben : repeii- (repedni, szétszakadni, hasadozni), lappban : rappe- (nyitni, megnyitni. Budenz J.), stb. általában mind azon r gyökhangu szók, melyek a magyar és más nyelvek
ben az illető részek erőszakos elválására, elszakadá
sára vonatkoznak. V. ö. R, gyökhang.
REPEDE, falu Bereg m.; hehyr. Repedé-re, — «,
—röl.
REPEDEK, (rep-ed-ék) fn. tt. repedék-ét, harm.
szr. — e . Rés, vagy nyilas, mely a test részei között támad, midőn megreped. Unge repedékén kilátszik a könyöke. A fal repedékeit bevakolni. Szikla repedéke közölt tanyázó kígyók.
REPEDÉKÉNY, (rcp-ed-ék-ény) mn. tt. repedé- keny-t, v. —et, tb. —ek. Ami könnyen reped, minek rostjai, szálai, rétegei erősen nem állanak, nem szo
rulnak együvé. Az ócska szövet repedékenyebb az újnál.
A száraz fa repedékenyebb, mint a nyers. V. ö. REPED.
REPEDÉKÉS, (rep-ed-ék-és) mn. tt. repedékes-t, v. —et, tb. —ek. Minek részei között repedékek van
nak. Repedékes deszka, asztal, szekrény. Repedékes föld, szikla. V. ö. REPEDEK.
REPEDÉS, (rep-ed-és) fn. tt. repedés-t, tb. —ék, harm. szr. —e. 1) Valamely szilárd szövetű, rostos, réteges testnek azon szenvedő állapota, midőn részei repednek, egymástól elválnak, elszakadnak; fcslés, hasadás, szakadás. Repedés ellen hájjal, fagyúval meg
kenni a csizmát. 2) Rés, nyilas, az egymástól elsza
kadt részek között, szabatosabban : repedek.
REPEDÉSÉS , (rep-ed-és-es) mn. 1. REPEDÉ
KES.
REPEDEZ, (rep-ed-éz) gyak. önh. m. repedez
tem, — tél, —élt, par. —z. 1) Gyakran, folytonosan, ismételve, vagy, több helyen reped. Repedez a viselt, ócska ruha. Repedeznek a száradó deszkák, az álgyuval lődözött várfalak. V. ö. REPED. 2) Székely tájszólás szerint am. rémülködik, ijedez. Ne repedezz = ne ré- mülködj (Szabó Elek). Ez értelemben eredetileg re- bedez v. revedez; t. i. ,rebcg' általán ismert szó; reve- zet is a székelyeknél am. ijesztő. Tehát az utóbbi ért.
helyesebben : rébedez, vagy revedez-nek írandó volna.
REPEDÉZÉS, (rep-ed-éz-és) fn. tt. repedézés-t, tb. —ék, harm. szr. — e . 1) Szenvedő állapot, midőn valamely test részei erőszakosan elszakadoznak egy
mástól. 2) Repedések által támadt több rés, hasadás, feslés. 3) Ijedezés; amidőn helyesebben : rebedezés v.
revedezés. V. ö. REPEDEZ.
REPEDEZETT, (rep-ed-éz-étt) mn. tt. repedé- zétt-et. Több repedek által megszakgatott, meghaso
gatott. Repedezett fazék, kályha, falak. Megrepedezett fúld. V. ö. REPEDEZ.
REPEDT, (rep-ed-t) mn. tt. repedt-et. Réses, nyilásos, ketté vált, hasított, szakadt. Repedt fazék, fal, kemencze. Repedt csizma, nadrág. V. ö. REPED.
REPEDTEN, (rep-ed-t-en) ih. Repedt állapotban.
