SEBESTYÉN ZSOLT
KÁRPÁTALJA HELYSÉGNEVEI
Sebestyén Zsolt
Kárpátalja helységnevei
SEBESTYÉN ZSOLT
KÁRPÁTALJA HELYSÉGNEVEI
Nyíregyháza
2020
A szótár elkészítését és megjelenését az MTA Bolyai János Kutatói Ösztöndíja támogatta
Lektorálta:
Dr. Zopus András
Borító: Huszt és a huszti vár képe 1744-ben
© Sebestyén Zsolt, 2020 ISBN: 978-973-0-31294-2
Készült a csíkszeredai Pro Print Kft. nyomdájában
Kárpátalja
Kárpátalja (hivatalos ukrán néven Закарпатська область) ma Ukrajna nyugati megyé- je. Területe 12,8 ezer négyzetkilométer, lakosainak száma a 2001-es népszámlálás adatai alap- ján 1,251 millió fő. A 2019-ben aktuális közigazgatási felosztás szerint 13 járás, 4 megyei jogú város (Ungvár, Munkács, Beregszász, Huszt), 6 város (Csap, Nagyszőlős, Técső, Szolyva, Rahó, Ilosva), 20 városi típusú település (Aknaszlatina, Bátyú, Bustyaháza, Dombó, Kabola- polyána, Királyháza, Királymező, Kölcsény, Kőrösmező, Nagyberezna, Nagybocskó, Ökörme- ző, Perecseny, Szentmiklós, Szerednye, Taracköz, Tiszaújlak, Visk, Volóc, Zsdenyova) és 575 település található a megyében.
Kárpátalja politikai és közigazgatási értelemben a 20. században jött létre. A vidéknek egységes elnevezése korábban nem létezett, a terület az Árpád-kor óta fennálló megyerend- szerbe illeszkedett. Először a 19-20. század fordulóján kezdik politikai okokból a magyar for- rásokban is „Kárpát-Oroszország, Kárpát-Ukránország, Ruténföld” néven emlegetni az észak- keleti megyéket (vö. Bulla 1939). Az első világháború után az 1918. évi X. néptörvényben a magyar kormány területi és nyelvi autonómiát biztosított az északkeleti Felvidéken élő ruszin (ukrán) kisebbségnek. A törvény szerint az autonóm terület neve Ruszka Krajna lett Munkács központtal (vö. Kiss 1968). A háborút lezáró trianoni békeszerződésben azonban – az ameri- kai ruszin emigráció erőteljes lobbitevékenysége miatt – 1919. szeptember 10-től a Bereg, Máramaros, Ung, Ugocsa, Szabolcs és Szatmár megyék területéből kialakított körzetet Pod- karpatská Rus ’Kárpátaljai Rusz’, illetve Rusínsko ’Ruszinföld’ néven Csehszlovákiához csa- tolták (Fedinec 22, Botlik 27). Az 1938. november 2-i első bécsi döntés nyomán Kárpátalja síkvidéki része az Ungvár–Munkács vonaltól délre a Felvidék magyarlakta határmenti sávjá- val együtt visszakerült Magyarországhoz, majd 1939. március 15-én a hegyvidék is újra az anyaország része lett. A II. világháború végén, 1944 októberében a Vörös Hadsereg foglalta el Kárpátalját. A csehszlovák kormány kísérletet tett a cseh közigazgatás újbóli megszervezésé- re, de a szovjet hatóságok ezt megakadályozták. 1945. január 23-án a Szovjetunió bejelentette az igényét Kárpátaljára, s az 1945. június 29-én megkötött szovjet–csehszlovák szerződés alapján a területet a Szovjetunióhoz csatolták (Vida–Zseliczky 2004). 1946. január 22-én az Ukrán SzSzK egyik megyéjévé vált Ungvár központtal (GEU 2: 10). 1991-től, a Szovjetunió felbomlását követően, a független Ukrajna része.
A Kárpátalja tájnév és a kárpátaljai jelző a 19. század végéig a magyar névhasználatban tágabb és szűkebb értelemben is használatban volt. Egyrészt a Nyitra vármegyétől Máramaro- sig terjedő északi–északkeleti vármegyéket jelölte, másrészt minden olyan területet ezzel a névvel illettek, ami határos a Kárpátok hegyeivel, legyen az a történelmi Magyarországon vagy Galíciában, Bukovinában, esetleg Havasalföldön. Az 1800-as évek második feléig Sze- pes vármegye egyik korábbi járását a Poprád folyó környékén is „Kárpát allyai”-nak nevezték (Hübner 5: 122, F. 1837: 313). A név jelentése fokozatosan szűkült, s a századfordulón egyes forrásokban már konkrétan a négy fő „kárpátaljai” megye (Bereg, Máramaros, Ung, Ugocsa), illetve azok ruszinok által lakott vidékeinek megjelölésére használják (vö. Budapesti Hírlap, 1897. február 17.). A név jelentésének szűkülésében és mai jelentésének kialakulásában min- den valószínűség szerint szerepet játszott a ruszinok gazdasági és kulturális felemelését célzó ún. hegyvidéki akció. Legszűkebb értelemben a beregi hegyvidéket és a beregi ruszinok élő- helyét jelölte. A Pesti Hírlap egyik szerzője 1899. október 20-án Kárpátalját úgy említi, mint
„ahol őseink egykor bejöttek”. A név fokozatosan feltűnik irodalmi művek, vallási szerveze- tek nevében. A Vasárnapi Újság már 1864-ben arról ad hírt, hogy Ungváron „Kárpátaljai gö- rög kath. irodalmi társulat van keletkezőben a munkácsi és eperjesi püspökök védnöksége alatt.” 1889. október 27-től önálló formában használatos a Munkácson megjelenő Kárpátalja című, Csomár István által szerkesztett újság neveként, bár az egykori munkácsi lap szerkesz- tőinek szándéka szerint egy közelebbről körül nem határolt terület, az „éjszak-keleti Kárpátok alján lakó népek érdekeit, s annak érzelmeit és kívánságait akarja tolmácsolni” (Kárpátalja, 1889. október 27.). A Kárpátalja név a magyar tájnévadás szabályait követve jött létre a Kár- pátok hegynévnek és a birtokos személyjellel ellátott al ’alsó rész’, alja ’hegy v. hegyoldal alsó része, völgy feneke, nyílása’ (Hefty 159) főnévnek az összetételével, vö. Hegyalja, Mát- raalja, Karancsalja stb. Kiss Lajos a FNESz. Kárpátaljára vonatkozó szócikkében a magyar
nevet a cseh Podkarpatsko fordításának tekinti. A mai Kárpátalja jelölésére a magyar név- használatban az 1930-as évektől használatos a név. A hivatalos ukrán Закарпатська область, illetve a párhuzamosan használt Закарпаття ’Kárpátontúli terület, Kárpátontúl’ a régi orosz–ukrán szemléletet tükrözi, amely a hegyek túlsó, keleti oldaláról tekint erre a terü- letre (FNESz., Kárpátalja, Kiss 1988).
A szótárról
Kárpátalja helységneveiről a mai napig nem jelent meg teljes etimológiai szótár. 1961- ben készült el az ungvári Kirilo Halasz „Топоніміка Закарпатської області (назви населених пунктів)” című, kéziratban maradt munkája, ami számos téves etimológiát, név- ferdítést tartalmaz. Az ukrán helynév-etimológiai szótárak (Janko, Lucsik) csak a nagyobb helységek, városok és városi típusú települések mai hivatalos nevét magyarázzák, rendszerint a történelmi névalakok figyelembe vétele nélkül. Kiss Lajos a FNESz-ben a történelmi Ma- gyarország területéről, köztük a mai Kárpátaljáról számos helység nevének etimológiájával foglalkozik, valamint több tanulmányt szentel egy-egy kisebb régió (Ungvár, Huszt környéke, a beregi Hát hegység) névanyagának (Kiss 1991c, 1992a, 1992b). Az ő munkáját követve határoztam el egy egységes, a teljes megye névanyagát tartalmazó helységnév-etimológiai szótár elkészítését. Ennek előzményeként jelent meg 2010-ben az egykori Bereg, 2012-ben Máramaros, 2014-ben pedig Úr Lajossal közösen a történelmi Ung megye névanyagát feldol- gozó etimológiai szótár (Sebestyén 2010, 2012, Sebestyén–Úr 2014). Ezek a kiadványok a mai névanyag mellett tartalmazzák az időközben elpusztult, más községekkel egyesült telepü- lések nevét is. A vizsgálat kronológiai határát 1920 jelentette, az ezt követően faluvá alakult külterületi lakotthelyek vagy újonnan telepített falvak névmagyarázatát ebben a kötetben adom közre
A Kárpátalja helységneveit bemutató szótárban a megye területén ma önálló települési rangban létező 605 helység történelmi névadatait és etimológiáját közlöm. A szótár szerkezeti felépítése megegyezik a korábbi megyei szótáraimban már alkalmazott eljárással. Minden településnévnek önálló szócikket szentelek, az azonos vagy közös alaptagot tartalmazó telepü- lésnevek közül rendszerint az első névben közölöm az etimológiát, máshol csak utalok arra, hol található a névmagyarázat. Címszóként a település hagyományos magyar neve, valamint a hivatalos ukrán név szerepel. A hagyományos névalak kiválasztásánál a helységnévváltoztatá- sok előtti, természetes névadással létrejött nevet vettem alapul. A kárpátaljai településnevek kapcsán a magyar névhasználatban a mai napig káosz uralkodik. A regionális magyar sajtó a történelmi neveket helyezi előtérbe, de ezeket rendszerint következetlenül használja, míg a magyarországi térképírásban a helységnévrendezés során megváltoztatott nevek használatosak (pl. DIMAP). A múlt század elején a történelmi Magyarországon zajló hivatalos helységnév- rendezés (1898-1912) az egy település = egy név elvet követte, s megszüntette a helységnevek körében uralkodó homonimiát. Az új nevek azonban a határon túlra került területeken csak néhány évig voltak használatosak, az utódállamok ugyanis rövid időn belül átalakították a névrendszert. Kárpátalja Csehszlovákiához csatolása nyomán az 1920-as évek második felé- ben a településnevek tömeges felülvizsgálatára került sor. A nemzetiségi vidékeken rendsze- rint a párhuzamos népi vagy történelmi ruszin név vált hivatalossá, míg a magyarlakta terüle- teken a nevek szlávosítása zajlott (pl. Csonkapapi>Popovo, Déda>Dědovo, Nagymu- zsaly>Mužijovo stb.). Az 1938-39-es visszacsatolást követően a magyar hatóságok kompro- misszumos megoldásként a magyar falvak névrendezéskor alkotott nevét élesztették fel, a ruszinok lakta területeken azonban – felülvizsgálva a helységnévrendezés eredményeit – né- hány kivételtől eltekintve a történelmi neveket állították helyre (vö. BK.). 1946-ban, Kárpátal- ja hivatalos megalakulása és a Szovjetunióhoz való csatolása után, újabb beavatkozás történt a helységnevek életébe, ami a megye déli, magyarlakta vidékét érintette. Az évszázados magyar neveket szlávosított alakokkal vagy teljesen motiválatlan orosz-ukrán nevekkel váltották fel (pl. Bátyú>Vuzlovoje, Hetyen>Lipovoje, Asztély>Luzsanka stb.). 1991-ben, Ukrajna függet- lenné válásával, lehetőség nyílt egyes helységnevek felülvizsgálatára. A zömmel vagy részben magyarlakta helységek kérvényezhették a történelmi nevek visszaállítását. Ennek eredménye- ként 1991–2000 között 43 település kapta vissza a régi magyar nevét. A hivatalos névalakok
meghatározása és véleményezése elsősorban az Ungvári Hungarológiai Központ munkatársai- nak a feladata volt. Az alapvető cél a hagyományos, történelmi név kiválasztása volt, amit nem sikerült minden esetben következetesen teljesíteni (vö. Beregszászi, Lizanec 1991, 1999).
A hagyományos nevek mellett hivatalossá váltak olyan másodlagos névalakok, mint pl. a Ti- szabökény, Tiszaásvány, Tiszaágtelek stb. Kárpátalja ruszin helységei esetében a helységne- vek megváltoztatására csak szórványos próbálkozások történtek. E helységek régi, párhuza- mos magyar nevének ismerete és használata jelentősen visszaszorult az elmúlt évtizedekben, szótáramban azonban a ezeket tettem címszóvá (pl. Papfalva~Gyilok, Bárdháza~Barbovo, Szajkófalva~Oszoj stb.) a történelmi hűséget és azt a nem titkolt célt követve, hogy a széle- sebb olvasóközönség, de elsősorban a kárpátaljai magyar névhasználó közösség körében élet- ben tartsam vagy felélesszem ezeknek a használatát.
A címszót a település pontosabb lokalizálását segítő rövid információ követi. Ehhez a helységhez legközelebb lévő nagyobb település, város nevét közlöm (ez egyúttal a járási köz- pontot is jelenti), ami megkönnyíti a helység térképen való pontos azonosítását, de egyben tükrözi az aktuális közigazgatási beosztást, a járási hovatartozást is. A tervezett ukrán köz- igazgatási reform szerint a jelenlegi járási beosztás a közeljövőben megszűnik, helyét nagy- községek, ún. hromadák veszik majd át.
A szócikkek első részét a település nevének történelmi adatai alkotják. A lehető legrész- letesebb adatolásra törekedtem, s a helységnevek adatait a forrásokban közölt, betűhív átírás- ban közlöm. A települések esetleges, már a középkorban párhuzamosan használt ukrán, román nevei egy-két kivételtől eltekintve nem szerepelnek az oklevelekben és összeírásokban, így azokat – bár nyilvánvalóan léteztek és használatban voltak – sajnos nem áll módomban közre- adni. A helynévi adatok közlésével az elsődleges célom a természetes névfejlődési tendenciák, a párhuzamos névadás, valamint a hivatalos névadó tevékenység vizsgálatának az elősegítése.
Adatgyűjtésem során jórészt a kárpátaljai és magyarországi levéltári forrásokra támaszkod- tam. Az oklevéltárak mellett kiemelt szerepet kapott a kéziratos, mikrofilmen található dikális összeírások, valamint a Magyar Nemzeti Levéltár digitalizált urbáriumainak a feldolgozása. A hivatalos névadás kutatását segíti elő a névváltoztatások (Mező, Chytil, ЗО, ВРУ), valamint a magyar helységnévtárak (1773–1944) adatainak a közlése. Mintaként a korábbi Heller-féle megyei köteteket vettem, de minden település történeti névanyaga saját, önálló gyűjtés ered- ménye. A gyűjtő- és feldolgozómunkában nagy segítséget jelentett az MTA Bolyai János Ku- tatói Ösztöndíja (2014–2017).
A helységek névadatait az etimológiai elemzés követi. A nevek magyarázatánál elsősor- ban a névalakból, a nyelvi felépítésből indulok ki, de igyekszem minél több szempontot, törté- nelmi, földrajzi, néprajzi, településtörténeti adatot, adalékot figyelembe venni a névadás lehet- séges motivációjának a feltárásában.
A párhuzamos névadással létrejött magyar–ruszin, magyar–román, ruszin–román névpá- rok egyes tagjait az oklevelekben, összeírásokban való előfordulásuk időrendi sorrendjében magyarázom, s mindig a legkorábbi, elsődlegesnek vélt névből indulok ki.
A szakirodalmi hivatkozást a szócikkekben a magyarázatnál adom közre a könnyebb azonosíthatóság, visszakereshetőség érdekében. A névtani, névtörténeti adatokat, információ- kat – ha rendelkezésre áll ilyen – a településre vonatkozó településtörténeti, művelődéstörté- neti, személynévi adatokkal egészítem ki. A szótár befejező részében névmutató található.
al. nom.
b. á.
bolg.
castr.
cs. csag.
csn.
D des.
DK DNy É ÉK ÉNy fl.
fn. ger.
gör.
h. hn.
ie. ill.
j. á.
k. K kárp.
kn. kny.-i lat.
l. le.
m. mn.
ném.
N. Ny ófn.
or. óor.
ótör.
ősszl.
pl. praed.
psz.
R. riv.
rom.
rusz.
sz. szanszkr.
alio nomine (más néven)
bal oldali ág bolgár castrum (vár) cseh
csagatáj családnév dél deserta, puszta délkelet délnyugat észak északkelet északnyugat
fluvius (folyó, patak) főnév
germán görög határában helynév indoeurópai illetve jobb oldali ág körül kelet kárpáti keresztnév köznyelvi latin lásd lengyel magyar melléknév német
népi, nyelvjárási nyugat
ófelnémet orosz óorosz ótörök ősszláv például praedium puszta régi
rivulus (patakocska) román
ruszin század szanszkrit
szb.-hv.
szl.
szlk.
szln.
szn.
t. tn.
tör.
tkp.
t. sz.
u. ua.
ukr.
uo. v.
vm. vö.
~ +
?
*
< >
/
szerbhorvát szláv szlovák szlovén személynév terra (föld) tanya török
tulajdonképpen többes szám után ugyanaz ukrán ugyanott vagy vármegye vesd össze
megfeleltetés, alak- változat
évszám előtt hamis oklevelet jelöl bizonytalan adat, olvasat
visszakövetkeztetett adat
fejlődési irány évszámok között az oklevélmásolatok elkülönítése
A szótárban használt jelek és rövidítések jegyzéke
Szótár
Ábránka, Абранка
’település Volóctól Ny-ra’
17. sz. eleje: Kis Abranka, Nagi Abramka (UC. 88: 9), 17. sz.: Nagy Abrahamka, Kis Abrahamka (UC. 112: 54), 1611: Nagy Abramka, Nagy Abranka (Lehoczky 1894: 59-60), 1622: Abranka (UC. 18: 27), 1625: Abramka (UC. 18: 28), 1634: Abramka (UC. 101: 73, 95:
27, 88: 20), 1635: Abramka (KirK. 8.99), 1645: Nagy Abramka, Kis Abramka (Makkai 345, UC. 19: 1), 1688: Nagy Abranka (UC. 19: 6), Nagy Abranka, Kis Abranka (UC. 19: 5), 1690:
Nagy Abranka, Kis Abranka (UC. 19: 7), Nagy Abranka, Kyss Abranka (UC. 5: 15), 1699:
Nagy Abranka, Kis Abranka (UC. 19: 8), 17. sz. vége: Nagy Abranka, Kis Abranka (UC. 20:
23, 25), Nagy Abrahanka, Kis Abranka (UC. 20: 22), 1700k.: Nagy Abranka (UC. 53: 44), 1700: Nagy Abranka, Kis Abranka (UC. 19: 9), 18. sz. eleje: Nagy Abranka, Kis Abránka (UC. 20: 24), 1701: Nagy Abranka, Kis Abranka (UC. 2: 15), Nagy et Kiss Abranka (UC. 88:
102), 1702: N. Abranka et K. Abranka (UC. 19: 12), 1704: Nagy Abranka, Kis Abranka (UC.
19: 15), 1705: Kis Abranka, Nagy Abranka (UC. 20: 1), 1714: Nagy Abrahamka, Kis Abra- hamka (UC. 20: 3, 20: 7), Nagy Abrahanka, Kis Abrahanka (UC. 20: 4), Nagy Abrahamka, Kis Abranka (UC. 20: 9), 1715: Nagy Abránka, Kis Abránka (MNL), 1716: Nagy Abrahamka, Kis Abrahamka (UC. 20: 10), 1718: Nagy et Kis Abramka (UC. 151: 21), 1720: Abránka Nagy, Kis (MNL), 1721: Nagy Abranka, Kis Abranka (UC. 117: 33), 1723: Nagy Abranka, Kis Abranka (UC. 20: 15), 1725: Nagy Abramka, Kis Abramka (UC. 124: 3), 1729: N. Abran- ka, Kis Abranka (UC. 20: 21), 1747: Nagy-Abránka (GK. 468), 1770-2: Guschnitze, Habran- ku (Motzel), 1773: Kis Abranka, Kasnicze, Nagy Abranka, Abranka (LexLoc. 54), 1782-4:
Kusnicze, Habranka (EKFT), 1788: K. Abranka, N. Abranka (HT. Div. X. 8: 1), 1796: Nagy Ábránka (Vályi 1: 9), 1800: N. Abranka, K. Abranka (TBer), 1804: Nagy-Abránka, Welika- Abránka, Kiss-Abránka, Kusznicza (TPL. 1: 5-6), 1808: Ábránka (Nagy-), Abránka, Kusnica (Lipszky: Rep. 2), 1824-62: Welka Abranka h. Nagy Ábranka, Kusznicza, Kis-Abranka (MKFT), 1828: Kis-Ábránka (Kusnica), Nagy-Ábránka (VB), 1837: Ábránka (Nagy) (F. 3:
60), 1851: Ábránka (Nagy, Kis) (F. 1: 6), 1856: Gross-Ábránka, Nagy-Ábránka, Klein- Ábránka, Kis-Ábránka (MOK), 1857-9: Nagy Ábránka, Kis Ábránka (Kusnica) (CU), 1863:
Nagy-Ábránka (Hnt), 1864: Кишъ Абранка, Надъ Абранка (Kat.), 1870-1: N. Ábránka, Kis Ábránka (MÁT), 1872-84: Velika Kusznica, Nagy Ábránka Mala Kusznica, Kis-Ábránka (HKFT), 1873: Ábránka (Nagy-) (Hnt), 1877: Ábránka (Nagy-, Kis-) (Hnt), 1881: Nagyáb- rámka, Abravka (Lehoczky 3: 6), 1882: Ábránka (Nagy-) (Hnt), 1888: Nagy-Ábránka (Hnt), 1892: Ábránka (Hnt), 1895: Ábránka (Hnt), 1898: Ábránka (Hnt), 1899: Nagyábránka + Ki- sábránka = Ábránka (Mező 1999: 17), 1902: Ábránka (Hnt), 1907: Ábránka (Hnt), 1910:
Кушниця нижня і вижня (ЕКУР), 1913: Ábránka (Hnt), 1918: Ábránka (Kusnica) (BT), 1923: Abranka (Kuznica), Abránka, Абранка (PR), 1925: Kušnica (PR), 1927: Ábránka (Hnt), 1929: Abranka (ChM. 1), 1931: Abranka (MPR), 1939: Ábránka, Абранка (BK. 785), 1941: Ábránka (Hnt), 1944: Ábránka, Абранка (Hnt), 1946: Абранка (УРСР), 1968:
Абранка (ЗО), 1983: Абранка (ЗО), 1992: Абранка (TK), 2017: Абранка (ВРУ).
■ A mai Ábránka hivatalosan 1899-ben jött létre két szomszédos helység, Kis- és Nagy- ábránka egybeépülésével és egyesülésével a történelmi Bereg megye északi részén, a Latorca folyó felső szakaszán (Mező 1999: 17). A település azonban már 1892-től ezen a néven szere- pel a helységnévtárakban. Az Ábránka helységnév talán ruszin eredetű, víznévből keletkezett névátvitellel, vö. Ábránka ʼa Latorca b. á. Ábránka (Абранка) h.ʼ 1625: Abramka nevü kövi- halas folio (UC. 18: 28), 1645: Abramka patak (Lehoczky 3: 7, UC. 19: 1), 1864: Абранка потокъ (Kat.), 1865: Ábránkai víz (Hunfalvy 3: 332), 1872-84: Abranka p. (HKFT), 1881:
Ábrámka patak (Lehoczky 3: 6), 1905: Ábránka patak (Kat.), 1935: Abranka, Абранка (W.
42, 59), 1979: Абранка (СГУ 19). A víznévi eredetet megerősíti az 1645-ös urbárium:
„Abramka neveő Patakan, melyrul az faluis neveztetik, az Mely patak Keővj halas, vagyon az Kenezeknek egy malmok” (UC. 19: 1). Lehoczky a patak nevét is megmagyarázza: „Nevét a hasonnevű pataktól vette ugyan, azonban kétségtelen, hogy elnevezése Ábrahám névtől szár- mazik, mit igazol ama körülmény is, hogy a szomszéd Nagy-Abrámka községnek múlt szá- zadból való pecsétjén e falu világosan „Nagy-Abrahamká”-nak neveztetik” (Lehoczky 3: 6).
A víznév alapja az Ábrámka csn., vö. 1625: Abramka Mihalj Kis-Rosztokán (UC. 18: 28), ami
a m. R. Ábrám ’Ábrahám’ szn. (MNy. 32: 132, ÁSznt. 42) m. -ka vagy ukr. -кa kics. képzős származéka, l. még m. Ábrahám csn. (CsnSz. 22). Virágh Rózsa szerint a helységnév közvet- lenül a személynévből származik (Virágh 58), kései és valószínűleg ruszin alapítása azonban kétségessé teszi a puszta személynévi névadást. A kárpátaljai Абрагам csn. Csucska szerint átvétel a magyarból vagy a szlovákból (Csucska 2005: 36). „Magócsi Ferencz, a munkácsi uradalom egykori zálogbirtokosa, 1611. junius 8-án Károly Gergely és Koczán Lászlónak adott kenézlevelet a végből, hogy a kijelölt téren hat év alatt Nagy Abramka néven falut ala- kítsanak” (Lehoczky 3: 7, 1894: 59-60). A 17. század elejére datált urbárium a következő, kivétel nélkül ruszin családnevű személyeket sorolja fel a helységben: Karolovics Andri, Czu- rey Petro, Csurey Ivan, Korelovics Stephan, Pap Janos, Korelovics Pal, Golyanics Demeter, Ruszin Olexa, Tokar Koszty, Troyanics Fedor, Szavkovics Danyko, Klopecz Pavel, Ruszin Jaczko (UC. 88: 9). A megalapított Nagyábránka közelében a 17. század közepén újabb tele- pülés jön létre, miután 1645. április 6-án Rákóczi György kenézséget adott Kusinczki Pálnak és fiainak, Jánosnak és Ignácnak, hogy a kijelölt területen, Nagyábránka falu és a Latorca fo- lyó mellett Kisabramka néven falut alakítsanak (Lehoczky 3: 6, 1894: 71-2). Az 1645-ös ur- bárium a következőket írja a helység alapításáról: „Kis Abramka. Ez nevezeten valo falu megh az ideiglen sem Urbariomokban nem Comperialtatot, sem masut emlekezetben nem vólt, hanem mostan Egy Kusniczkj Paál neveő Ember, az mj Keglms Urunkot alazatossan Supplicalvan, az Kenezsegrul valo Levelet is extrahalt, Sub dato in Arci Munkácz 6 aprilis hó 1645, hogy az … mely Erdeőre akar szallanj, arra obligalta magat, falut eppet ott, es idegen Jobbagyokkal megh eőltetj, mely ezen neven fogh neveztetnj” (UC. 19: 1). A két szomszédos települést Kis- és Nagy- jelzőkkel különböztették meg, ami a helységek méretére, esetleg a keletkezés idejére utalt. Kisábránka korábban párhuzamosan használt ruszin népi Kusnica neve azzal kapcsolatos, hogy az alapító kenézek a máramarosi Kusnicáról jöttek: „A telepítést eszközlőről a helység oroszul maiglan Kusniczának neveztetik” (Lehoczky 3: 6). A családne- vük később is utalt a származási helyükre, vö. 1699: Kuzniczkj Ivan, Mih., Matye stb. (UC. 19:
8), 1700: Kuszniczkj Péter, Mihalj, Szimko (UC. 19: 9), 1729: Stephanus Kusniczki (UC. 20:
21). A Kusnicki csn. a Kusnica hn. ukr. -ськ(ий) mn. képzős alakja, jelentése tkp.
’Kusnicai’ (Csucska 2005: 321). A hivatalos ukrán Абранка az egyesülés után használt egyré- szes történelmi név átvétele. Azonos nevű településekkel a történelmi Bereg megye délkeleti részén, a Hát hegy környékén is találkozunk, vö. Kisábránka, Nagyábránka.
Ágtelek, Тисаагтелек
’település Ungvártól D-re’
1270: Ogteluk, Ogthelek (ÁÚO. 8: 290, 308), 1322/1597: Ogthelek (Németh 1997: 19), 1329: Oghteluk (AOkl. 13: 404), 1355: Okteluk (DL. 57341), 1446: Agthelek (C. Tóth 2003:
130), 1473: Ungtelek (Iványi 153), 1475: Agtelek (uo. 155), 1596: Agh Telek (UC. 87: 37), 1600k.: Aktelek (UC. 5: 19), 1678: Telek (UC. 42: 11), 1682: Telek (UC. 11: 48m), 1684: Te- lek (UC. 54: 56), 1689: Telek (UC. 54: 61), 1691: Telek (UC. 104: 38), 1692: Telek (UC. 54:
71), 1693: Telek (UC. 44: 26), 1694: Telek (UC. 42: 71), 17. sz. vége: Telek (UC. 11: 48r), 18.
sz. eleje: Telek (UC. 110: 73), 1704: Telek (UC. 64: 17), 1705: Telek (UC. 54: 81), 1715: Te- lek (MNL), 1740: Telek (MCU), 1773: On Telek (LexLoc. 225), 1780: Telegh (MCU), 1782- 4: Telek (EKFT), 1796: Aktelek (Vályi 1: 23), 1800: Ág-Telek (TUng), 1804: Agh-Teleg (TPL.
1: 15), 1806: Ag-Telek (UV), 1808: Ágtelek (Lipszky: Rep. 4), 1824-62: Ágtelek (MKFT), 1829: Ág-Telek (Schem. 33), 1856: Aggtelek (MOK), 1857-9: Ágtelek (CU), 1866: Aghtelek (SzSzBML. 189), 1872-84: Ágtelek (HKFT), 1873: Agtelek (Hnt), 1877: Agtelek (Hnt), 1882:
Agtelek (Hnt), 1888: Ágtelek (Hnt), 1892: Ágtelek (Hnt), 1895: Ágtelek (Hnt), 1898: Ágtelek (Hnt), 1900: Ágtelek (Hnt), 1902: Ágtelek (Hnt), 1907: Ágtelek (Hnt), 1909: Tiszaágtelek (BK.
209), 1913: Tiszaágtelek (Hnt), 1918: Aggtelek (UT), 1923: Agtelek, Tiszaagtelek, Аґтелєк (PR), 1925: Agtelek (PR), 1927: Tisaágtelek (Hnt), 1929: Agovo (Ágtelek) (ChM. 2), 1931:
Tisaagteleg (MPR), 1941: Tiszaágtelek (Hnt), 1944: Tiszaágtelek (Hnt), 1946: Тисянка (УРСР), 1968: Тисянка (ЗО), 1969: Тисянка (IМСУ), 1983: Тисянка (ЗО), 1985: Тисянка (TK), 1995: Тисаагтелек (ВРУ), 2017: Тисаагтелек (uo.).
■ Ágtelek Árpád-kori település a történelmi Szabolcs megyében, a Latorca folyó bal
oldalán. Az Ágtelek helységnév magyar eredetű, a m. R. Og szn. (ÁSznt. 593) és a m. telek
’földterület, jószág, birtok, faluhely; szántásra alkalmas, trágyázott föld; település’ fn.
(FNESz., Aggtelek, FKnT. 309, TESz. 3: 880, Jakab 81-6) összetételével keletkezett. A sze- mélynévhez l. még a közeli, Zemplén megyei Ágcsernyő előtagját (FNESz., Ágcsernyő). Ala- pítójáról vagy első tulajdonosáról nevezték el. Első említésekor, 1270-ben már János fia Apa tulajdonaként említi az oklevél (ÁÚO. 8: 290). A -telek utótagú nevek keletkezését a tatárjárás pusztításához szokás kapcsolni, s ’elpusztult, egyházatlan falu’ jelentéssel értelmezik, ami a helység keletkezési idejét figyelembe véve e falu esetében is elfogadhatónak tűnik (vö. Rácz 2000: 153, Mező˗Németh 94). A telek lexémával létrejött településnevek között nagy többség- ben vannak az olyanok, amelyek személynévi előtaggal állnak (Bátori 73), vö. pl. Ábrahámte- lek, Alajostelek, Apatelek, Jánostelek, Mihálytelek stb. (Hnt. 1913). Az Og~Ag személynév elhomályosulásával az Ág- előtag létrejöttébe talán belejátszhatott a m. ág ʼfolyóág, elágazásʼ fn. (FKnT. 71, FTSz.). Mizser Lajos idézi Pesty adatközlőinek a névvel kapcsolatos magyará- zatát: „a név eredetéről azt mondhatni, hogy azért nevezik Ágteleknek, mert ágazatja volt Eszenynek, mint egy ág nyúllik ide Bereg és Ung megyék közé” (PestySzab). Ezt azonban meg is cáfolja, mert szerinte nem az ágazat-ból származik a név, hanem az ág szóból, mely- nek jelentése ’vízfolyás’, azaz a Tisza egyik ága mellett keletkezett település (Mizser 2004:
234). A falu a Csaroda és a Latorca által körbezárt területen fekszik, a folyószabályozások előtt patakokkal bőven szabdalt helyen. Hasonlóan népetimológiás magyarázatát adja a név- nek Réső Ensel Sándor: „Ágtelek m. h. Szabolts vb. Aga lehet valamely fának, folyamnak, erdőnek, útnak, teleknek, családnak, mennyiben oly birtok mely több családnak birtokát képe- zi, ágas vagy ágteleknek neveztetik (Réső 1: 27). A helység neve a 17-18. században az előtag nélküli, Telek formában szerepel az összeírásokban, a 18. század végétől azonban újra a kétré- szes név adatolható. 1909-ben, az országos helységnévrendezés során a történelmi település- név a folyó közelségére utaló Tisza- előtaggal egészült ki (BK. 209). A falu nevét 1946-ban a szovjet hatóságok Тисянка-ra ukránosították, ami a Tisza folyónév -ка kicsinyítő- vagy hely- névképzős alakja. 1995-ben visszakapta a 20. század eleji, jelzői taggal bővült másodlagos magyar nevét (ВРУ).
Akli, Оклі
’település Nagyszőlőstől D-re’
1323: Okly (Fejér 8/2: 423), 1337: Akly (uo. 8/4: 275), 1396: Akly (DocVal. 490), 1398:
Akly (uo. 510), 1409: Akly (ZsO. 2/2: 285), 1426: Akly (Fejér 10/6: 358), 1430: Akly (uo. 10/7:
235), 1433: Akly (DL. 70999), 1443: Akly (DL. 70892), 1453: Akly (DL. 70903), 1464: Akly (DL. 70924), 1465: Akli (DL. 70928), 1471: Akly (Perényi 264), 1475: Akly (uo. 271), 1492:
Akli (DL. 71039), 1495: Akly (Perényi 324), 1498: Akli (DL. 71072), 1549: Akly (Maksay 1990/2: 830), 16. sz. közepe: Akly (UC. 100: 20), 1564: Aklÿ (Szabó K. 351), 1570: Akly (UC.
76: 18a), 1680: Akli (UC. 11: 49d), 1682: Akli (UC. 69: 96a), 1686: Akly (UC. 42: 27), 1691:
Akli (UC. 11: 49f), 1704: Akli (UC. 64: 17), 1706: Aklÿ, Akly (UC. 88: 15), 1715: Akly (MNL), 1720: Akly (MNL), 18. sz. első fele: Akli (BélUg), 1740: Akli (UgT.), 1756: Akli (Kam. 0303:
2), 1773: Akli (LexLoc. 283), 1782-4: Akli (EKFT), 1786: Akli (HT. Div. XVIII: 10), 1788:
Akli (HT. Div. X. 8: 1), 1796: Akli (Vályi 1: 23), 1800: Akli (TUg), 1804: Akli, Aklin (TPL. 1:
21), 1808: Akli, Aklin (Lipszky: Rep. 4), 1824-62: Akli (MKFT), 1825: Akli (HT. Div. XII.
22), 1828: Akli (VU), 1838: Akli (Schem. 68), 1839: Ákli (F. 4: 419), 1851: Akli (F. 1: 17), 1856: Akli (MOK), 1857-9: Akli (CU), 1863: Akli (Hnt), 1865: Akli (PestyU), 1870-1: Akli (MÁT), 1872-84: Akli (HKFT), 1873: Akli (Hnt), 1877: Akli (Hnt), 1882: Akli (Hnt), 1888:
Akli (Hnt), 1892: Akli (Hnt), 1895: Akli (Hnt), 1898: Akli (Hnt), 1900: Akli (Hnt), 1902: Akli (Hnt), 1907: Akli (Hnt), 1913: Akli (Hnt), 1918: Akli (UgT.), 1923: Akly, Akli, Аклы (PR), 1925: Akly (PR), 1927: Akli (Hnt), 1929: Aklín (Akli) (ChM. 3), 1931: Akli (MPR), 1941: Akli (Hnt), 1944: Akli (Hnt), 1946: Клинове (УРСР), 1968: Клинове (ЗО), 1969: Клинове (IМСУ), 1983: Клинове, Клиновoе (ЗО), 1991: Клиновoе (TK), 2000: Оклі (ВРУ), 2017:
Оклі (uo.).
■ Akli a 14. század elején települt a történelmi Ugocsa megye déli, alföldi részén. Az oklevelekben 1323-ban tűnik fel, s egy évszázadon át az Akly család birtoka (Szabó 271). Az
Akli helységnév magyar eredetű, építménynévből keletkezett: a m. akol ’karám, ól’ fn. (TESz.
1: 118), ’legelőn elkülönített, bekerített hely; állatok istállója a legelőn’ fn. (FKnT. 73) -i helynévképzős származéka (FNESz., Aklipuszta, Kniezsa 1949: 102, Kocán 2017a: 88, Szabó 271, EtSz. 49-50). A név egy akol, körülkerített hely mellett települt helységre utal. A szláv eredetű akol főnév településnévi előfordulására magyar nyelvterületen már a 12. század első feléből vannak adataink, vö. 1130-40: Villa, que vocatur Ocol (TESz. 1: 118, PRT. 8: 269).
Bényei Ágnes szerint az -i képző elsődleges birtokjel funkciója az építménynévből létrejött helységnevekben már nem játszik szerepet, ezekben már egyértelműen helynévképzőként fordul elő (Bényei 82-3). Személynévi származtatása kizárható, első birtokos családjának a neve a helységnévből jött létre (CsnSz. 31, Szabó 271). Lizanec Péter a helységnevet a szláv- ból származtatja, a szó eredeti jelentéséből kiindulva szerinte a név ’körülkerített hely’-ként értelmezhető (Lizanec 1991: 412), vö. ukr. N. oколъ ’körül, köröskörül’, околиця ’környék, vidék, kerület’ (Csopej 232). Ennek azonban valószínűleg nincs alapja, a helységnév ugyanis egyértelműen magyar névadás eredménye. Réső Ensel Sándor a törökből eredezteti: „Akli m.
h. Bereg Ugocsa vb. hajdan hires Kávásvára omladványival. – Turk-tatár nyelven ak anyi mint bejáz = fehér, aklik = fehérség, akli = fehér. Nevét valamint Akolhát p. Heves vb. Roffal szemben, az akol szótól nyeri, s úgy értelmezendő mint Akali” (Réső 1: 32). 1946-ban a falu nevét Клинове-re változtatták, ami az ukr. клин ‘ék, pecek, csücsök; földsáv, parcella, cik- kely’ fn. (Чопей 149) semlegesnemű ukr. -ов(е) képzős alakja. Ez a csehszlovák korszakban hivatalossá vált, a 19. századtól adatolható ruszin Aklin félreértelmezésén alapult, az eredeti névvel nem állt kapcsolatban. Az Aklin név a magyar név átvétele, de nem párhuzamos ruszin névalak, ugyanis a falu története során mindig megőrizte magyar jellegét. A település párhu- zamosan használt népi neve Öregakli, az Öreg- jelző a település ősiségére utal, szemben a határában a 20. században létrejött Aklihegy és Újakli falvakkal (Kocán 2005: 188). A helység 2000-ben visszakapta a történelmi magyar nevét (ВРУ).
Aklihegy, Оклі Гедь
’település Nagyszőlőstől D-re’
1910: Szőllőhegy (KSH), 1920: Akli hegy (Kogutowicz), 1926: Aklihegy (PMH), 1929:
Horá Aklínská (Aklihegy) (ChM. 373), 1939: Szöllőhegy (VFA), 1941: Aklihegyér-telep (HK.
248), Akli hegy (MKF), 1968: Клиновецька Гора (ЗО), 1969: Клиновецька Гора (IМСУ), 1983: Клиновецька Гора, Клиновецкая Гора (ЗО), 1991: Клиновецкая Гора (TK), 2000:
Оклі Гедь (ВРУ), 2017: Оклі Гедь (uo.).
■ Aklihegy az 1920-as években, a csehszlovák korszakban vált önálló településsé a szomszédos Akli külterületi lakotthelyéből. Az Aklihegy helységnév magyar eredetű, előtagja az anyaközségre utaló Akli településnév, utótagja a m. hegy ’a dombnál magasabb és merede- kebb földfelszíni kiemelkedés, szőlőhegy’ fn. (FKnT. 176, TESz. 2: 82-3). „Aklihegy egykor Aklihoz tartozott, szőlővel beültetett hegyoldal, de az idők folyamán kis faluvá fejlő- dött” (Kocán 2004a: 101). A névadó 240 méteres „hegy” a 2. katonai felmérés térképlapján Gyula-hegy, a 3. felméréskor Gyulai-hegy néven szerepel (vö. MKFT, HKFT). A helyi lakos- ság azonban Akli-hegy néven, illetve Hegy-ként is emlegeti (vö. Kocán uo., Barta 217). A Mária Terézia-féle úrbéri felmérésben az akliak azt vallják, hogy „A Szöllő Hegy hozank közel van, ha érkeznénk napi szamert dolgozni járhatnánk. Borainkat ami kevés terem ide haza is el adhatyuk” (ÚrbTab., Akli). Az 1946-tól hivatalos ukrán Клиновецька Гора a ma- gyar név alapján jött létre. A mai Оклі Гедь a történelmi név átvétele, 2000-ben vált hivata- lossá (ВРУ).
Aknaszlatina, Солотвино
’városi típusú település Técsőtől DK-re’
1360: Zlatina, Zlathyna (Cs. 1: 452), 1405: Zlatina (ZsO. 2/1: 497), 1409: Zlathina (Mihályi 157), 1414: Szlatina (uo. 195), 1530: Zlathyna (Dica), 1542: Zalthina, 1543:
Zlathyna, 1548: Zlathyna, 1550: Zlatina, Zlatyna, 1552: Zlathyna, 1553: Zlatina, 1554: Szla- tyna, 1555: Zlatthyna (uo.), 1696: Szlatina (UC. 149: 23), 1705: Szlatina (Hodinka 440),
1715: Szlatina (MNL), 1720: Szlatina (MNL), 1725: Szlatina (Revizki), 1735: Szlatina (MCM), 1747: Szlatina (GK. 347), 1756: Szlatina (Kam. 0303: 2), 1773: Szlatina, Szlatyina, Szolotvina (LexLoc. 134), 1778: Szlatina (UC. 121: 53), 1780-1: Szlatinai-Akna, Kostely Szolotvinszki, Kostyúj gyiu Szlátine (MTH. 130), 1782-4: Szlatina, Salz Gruben (EKFT), 1798: Szlatina (CsT. 11), 1799: Szlatina (Vályi 3: 418), Szlatina (HT. 0012: 2), 1800: Szlati- na, Szolotvina (TM), 1808: Szlatina-Akna, Kostel-Solotwinsky (Lipszky: Rep. 651), 1809:
Szlatina (Kam. 661), 1817: Szlatina, Szolatwina (Hübner 5: 116), 1824-62: Szlatina Akna, Szlatina (MKFT), 1828: Szlatina (Akna) (Nagy 199), 1838: Akna-Szlatina (Schem. 53), 1839:
Szlatina (F. 4: 203), 1851: Szlatina (F. 4: 143), 1856: Szlatina, Akna-Szlatina (MOK), 1857-9:
Szlatina Akna, Szlatina-Handal (CU), 1858: Szlatina, Handel Szlatina (Kat.), 1863: Akna- Szlatina, Szlatina (Hnt), 1864: Akna Szlatina (PestyM), 1870-1: Akna Szlatina, Szlatina (MÁT), 1872-84: Akna-Szlatina, Szlatina (HKFT), 1873: Szlatina, Szlatina-Akna (Hnt), 1877:
Szlatina (Akna-) (Hnt), 1882: Szlatina-falu, Szlatina-Akna (Hnt), 1888: Akna-Szlatina, Szlatyi- ne-Okna (Hnt), 1892: Akna-Szlatina, Szlatyine-Okna (Hnt), 1895: Akna-Szlatina (Hnt), 1898:
Akna-Szlatina (Hnt), 1900: Akna-Szlatina (Hnt), 1902: Aknaszlatina (Hnt), 1907: Aknaszlati- na (Hnt), 1910: Слатина (ЕКУР), 1913: Aknaszlatina (Hnt), 1923: Solotvina Akna, Aknasz- latina, Солотвинa Акна, Solotvina Selo, Faluszlatina, Солотвинa Село (PR), 1925: Marm.
Solotvina (PR), 1927: Marmaroš Solotvina, Solotvina Selo (Hnt), 1929: Doly Slatinské (Akna- Szlatina) (ChM. 188), 1931: Solotvina-Selo, Solotvina Marm. (MPR), 1939: Aknaszlatina, Акна Слатина (BK. 788), 1941: Aknaszlatina + Faluszlatina = Aknaszlatina (Mező 1999:
19), Aknaszlatina (Hnt), 1944: Aknaszlatina (Hnt), 1946: Солотвинa (УРСР), 1968:
Солотвинa (ЗО), 1969: Солотвинa (IМСУ), 1978: Солотвинa (TK), 1983: Солотвiнa, Солотвинa (ЗО), 1995: Солотвино (ВРУ), 2017: Солотвино (uo.).
■ Szlatina a 14. század közepén települt a történelmi Máramaros megyében, a Tisza jobb partján, Máramarossziget szomszédságában. A Szlatina helységnév román eredetű, köznévi előzménye a déli szlávból átvett rom. slatină ’sóskút, sósforrás, sós ásványvíz, sósforrásos hely’ fn. (DRM. 2: 512), vö. szl. *solt-ina ’ua.’ fn. (Šmilauer 167), *slatina ’sósforrás’ fn.
(Moór 106), ’sós’ (Melich HonfMg. 245). Ebből román névadással több helységnév keletke- zett a mai Kárpátalja területén (vö. Kisszlatina, Nagyszlatina Ungban). Aknaszlatina esetében ruszin előzményről nem lehet szó, mert az ukr. N. cлáтинa ’sósforrás, hegyi forrásból eredő sós víz’ fn. (HucHov. 173) csupán a kárpáti ukrán nyelvjárásokban használatos, ott is román jövevényszóként (ЕСУМ. 5: 297). Az ukránban ennek értelmi megfelelője az ukr. N.
cолотвинa (Hrincsenko 4: 167, Dzendzelivszkij 1975: 193-4), de l. még ’sós mocsár, láp’
jelentésben (ЕСУМ. 5: 350, Dzendzelivszkij uo.). A bojkó nyelvjárási atlasz ezt leggyakrab- ban víznevekben adatolja, minden bizonnyal ’sós vizű patak’ jelentésben (AGB. 4: 34-5). Kiss Lajos szerint a rom. Slatina ~ ukr. N. Солотвинa alakpár a párhuzamos román–ruszin név- adás érdekes példája. Az Akna- előtag sóbányászattal kapcsolatos, vö. m. akna ’sóbánya’ fn.
(TESz. 1: 117), ’bánya bejárata’ fn. (FKnT. 73). A történelmi Máramaros megye legjelentő- sebb természeti kincse a só, Bélay szerint ez a megye betelepülésének is a legjellegzetesebb földrajzi tényezője. „Huszttól Konyháig mintegy száz kilométer hosszúságban húzódik a gaz- dag máramarosi sóréteg: számos Sóspatak, Szlatinka nevű sósvizű patak jelzi a felszínhez való közelségét. Véletlen folytán napvilágra került bányászeszközök igazolják, hogy már a római korban ismerték és bányászták. A tárgyalt korszakban azonban máshol is nyíltak aknák:
Huszt közelében Sófalva környékén Huszt-akna s a Talabor balpartján Uglya és Talaborfalva között. Ezeknek a sótermése mind mennyiségben, mind minőségben elmarad a Sziget körüli sóbányáké mögött... A ma oly nagy jelentőségű Akna-Szlatina művelését csak a XVIII. szá- zad második felében kezdték” (Bélay 7). Az aknaszlatinai kincstári sóbányatelepet, tehát a Faluszlatinától elkülönült tulajdonképpeni Aknaszlatinát korábban Handál-nak is hívták. Kiss Lajos szerint a ’bányatelep’ értelemben másutt használatos handal~handel nyelvi forrása a ném. Handel ’bánya, bányaüzem’ fn., ami a handeln ’cselekszik’ ige postverbaléja (Kiss 1991b: 123-4). 1941-ben a két szomszédos község, Akna- és Faluszlatina egyesült, a közös helység az Aknaszlatina nevet kapta (Mező 1999: 19). A hivatalos ukrán Солотвино a törté- nelmi ruszin név átvétele. Hasonló településnév a Kárpátok keleti oldalán Ivano-Frankivszk (Солотвин), illetve a távolabbi Szumi (Солотвинe) és Voliny (Солотвин) megyékben is előfordul (ВРУ, Lucsik 443, Janko 332).
Alsóapsa, Нижня Апша
’település Técsőtől K-re’
1387: Alsowapsa (Bélay 120), Also Vapsa (DocVal. 334), 1390: Alsoapsa (DocVal. 376), 1403: Apcha (ZsO. 2/1: 286), 1404: Apsa (Iványi 91), 1405: Alsowapsa (ZsO. 2/1: 497), 1407:
Apsa inferiori (Mihályi 150), 1412: Absa (ZsO. 3: 539), 1435: Also-Apsa (Mihályi 295), 1438:
Apsa (uo. 306), 1450: Also-Apsa (uo. 349), 1456: Alsoapsa (DL. 44800), Also-Apsa (Mihályi 390), 1480: AlsoApsa (DL. 70994), 1492: AlsoApsa (DL. 36398), 1530: Alsoapsa (Dica), 1542: Alsoapsa, Alsoabsa, 1543: Alsowapsa, 1548: Also Apsa, Alsoapsa, 1550: Also Apsa, 1552: Alsoapsa, 1553: Also Apsa, 1554: Also Apsa, Alsoapsa, 1555: Also Apsa (uo.), 1696:
Alsó Apsa (UC. 149: 23), 1705: Apsa (Hodinka 442), 1707: Alsó-Apsa (UC. 8: 55), 1715: Alsó Apsa (MNL), 1720: Alsó Apsa (MNL), 1725: Alsó Apsa (Revizki), 1735: Also Apsa (MCM), 1747: Also-Apsa (GK. 343), 1752: Also Apsa (UC. 32: 19), 1756: Alsó Apsa (Kam. 0303: 2), 1773: Inferior Apsa, Alsó Apsa, Apse dgye zosz, Apsu Nyizsnyu (LexLoc. 133), 1778: Alsó Apsa (UC. 121: 53), 1782-4: Also Apsa (EKFT), 1791k.: N. Apsa (Novissima), 1796: Alsó Apsa (Vályi 1: 48), 1798: A. Apsa (CsT. 11), 1799: Also-Apsa (HT. 0012: 2), 1800: Alsó Apsa (TM), 1808: Apsa (Alsó-), Apsa gye dzsosz (Lipszky: Rep. 19), 1809: Alsó Apsa (Kam. 661), 1824-62: Apsa-Alsó (MKFT), 1828: Apsa (Alsó), Nisnya Apsu (Nagy 195), 1838: Alsó-Apsa (Schem. 53), 1839: Alsó-Apsa (F. 4: 199), 1851: Alsó-Apsa (F. 1: 37), 1856: Unter-Apsa, Alsó -Apsa (MOK), 1857-9: Alsó Apsa (Apsa de zsosz) (CU), 1863: Alsó-Apsa (Hnt), 1864: Alsó Apsa, Apsa de dzsos (PestyM), 1870-1: Alsó Apsa (MÁT), 1872-84: Apsia din josu (Alsó Ap- sa) (HKFT), 1873: Apsa (Alsó-), Apsiu dinzsoszu (Hnt), 1877: Apsa (Alsó-), Apsia zsosz (Hnt), 1882: Apsa (Alsó-), Apsia zsosz (Hnt), 1888: Alsó-Apsa, Apsa de jos (Hnt), 1892: Alsó- Apsa, Apsa de Jos (Hnt), 1895: Alsó-Apsa (Hnt), 1898: Alsó-Apsa (Hnt), 1900: Alsó-Apsa (Hnt), 1902: Alsóapsa (Hnt), 1907: Alsóapsa (Hnt), 1910: Нижня Апша (ЕКУР), 1913: Alsó- apsa (Hnt), 1923: Apša Nižna, Alsóapsa, Апша Нижня (PR), 1925: Dol. Apša (PR), 1927:
Dolní Apša (Hnt), 1929: Apša Nižní (ChM. 12), 1931: Apša Niž. (MPR), 1939: Alsóapsa, Нижня Апша (BK. 787), 1941: Alsóapsa (Hnt), 1944: Alsóapsa, Нижня Апша (Hnt), 1946:
Діброва (УРСР), 1968: Діброва (ЗО), 1969: Діброва (IМСУ), 1978: Дyбрaва (TK), 1983:
Діброва, Дuброва (ЗО), 2004: Нижня Апша (ВРУ), 2017: Нижня Апша (uo.).
■ Alsóapsa 14. századi alapítású település Máramarosban, a Tisza jobb oldali ágának, az Apsa (Apsica) pataknak a völgyében. Az Apsa helységnév magyar eredetű, puszta személy- névből keletkezett magyar névadással (FNESz., Alsóapsa, Bélay 120, Drăganu 390), vö. m.
Absa, Apsa szn. (ÁSznt. 42, HO. 7: 141). „Szigettől északra, az Apsa folyócska mellett egy- más után három falu keletkezett még a XIV. század első felében: a három Apsa. Tekintettel Sziget közelségére és magyar személynévi eredetű nevükre, magyar alapítást tételezünk fel. A huszti uradalomhoz tartozván, 1387-ig nem hallunk róluk. Ekkorra Felsőapsa már a Közép Szolnok megyében birtokos előkelő magyar Kusalyi Jakcsok uraságát ismerte el valószínűleg csak néhány éve. Zsigmond ekkor elcseréli velük több kaszói faluval együtt, szilágysági birto- kot adván értük. Az oklevél szerint lakott birtokok és „oláhokkal népesültek”. Bár nem egé- szen világos a fogalmazás, a „predia populosa et terre Olachorum incolis decorate” kifejezés arra mutat, hogy nem régen ültették meg a románokat rajtuk” (Bélay 41-2). A személynév az EtSz. szerint m. R. Abſalon szn.-nek (EtSz, Apsa), esetleg az Ábrahám-nak lehet a becéző alakja (Wertner 232-3). Az azonos nevű patak miatt nem zárhatjuk ki teljesen azt a lehetősé- get sem, hogy a település neve víznévből jött létre névátvitellel, de a víz- és helységnév közül talán a településnév az elsődleges, vö. Apsa ʼa Tisza j. á. Alsóapsa (Нижня Апша) h.ʼ 1390:
Apsa (DocVal. 385), 1411: Apsa (Bélay 166), 1720: Apsavize (uo. 166, 121), 1777: Rivus Ap- sa (Kam. 1105: 1), 1940: Apsa-patak (FKözl.). A patak neve a 18. század első felétől már az ukr. -иця kicsinyítő képzős Apsica alakban szerepel a forrásokban, de a magyar névhasználat- ban a korai neve az elterjedt: 1725: Apsicza fl. (Revizki), 1756: Apsicza fl. (Kam. 0303:2), 1782-6: Apsizo Bach (EKFT), 1824-62: Apsicza Bach (MKFT), 1864: Apsicza (PestyM, Alsó- apsa), 1872-84: Par. Absitia (Apsa p.) (HKFT), 1910: Apşiţa (Apsa p.) (HBÁT), 1957 Апшиця, Апшицa (КРУ. 17), 1979: Апшиця (СГУ 23). Pesty adatközlői Felsőapsa neve kap- csán szintén a víznévi eredetet vallják: „Felső Apsa község nevét hagyomány szerént a’
Apeczka havasokból eredő Apsa folyótól vette Apsicza telepitvénnyel együtt mely mind kettőt
keresztül folya” (PestyM). A megkülönböztető szerepű Alsó- előtag a közeli Felső- (Верхнє Водяне) és Középapsa (Середнє Водяне) nevének előtagjával van korrelációban (vö. Bölcs- kei 155-63). Az ukrán névtani szakirodalomban Lucsik elveti a személynévi eredetet, s a víz- nevet tartja elsődlegesnek, ami szerinte egy illír *apis v. *apisa ’víz’ fn. származéka, vö. rom.
apă ’víz’ fn. (Lucsik 22-3). Az 1946-tól hivatalos ukrán Діброва helységnév a falu fekvésére vezethető vissza, a román lakosságú település ugyanis a 336 m magas Dumbrava nevű hegy alján fekszik, s arról kapta a nevét, vö. 1826-62: Dubrowa, Fárhegy (MKFT), 1872-84:
Dumbrava (HKFT), 1978: Дубрава (TK). A hegynévhez l. rom. dumbravǎ ’cserjés, sarjerdő, liget, berek, erdő, tölgyerdő, tölgyes’ fn. (DRM. 1: 406), ukr. діброва~дубрaва ‘tölgyes, tölgyerdő’ fn. (СУМ. 2: 296, Csopej 82) (FNESz., Alsóapsa). A település – az Apsa nevet viselő falvak közül egyedüliként – 2004-ben visszakapta a történelmi, kétrészes nevét. A mai hivatalos ukrán Нижня Апша az Alsóapsa részfordítása, vö. ukr. нижня ʼalsó, alul fekvőʼ mn. (СУМ 5: 409, Csopej 217). A népi román Apşa din jos ’Alsóapsa’ párhuzamos névadás eredménye. Alsóapsa a kárpátaljai románok központja, közel 8000 fős lakossága szinte kivétel nélkül román nemzetiségű és anyanyelvű. Az 1715-ös országos összeírás a településen Elias Zubacs, Jonas Habota, Alexius Orosz, Joannes Bucsa, Ladislaus Bucsa, Daniel Bucsa, Te- hodorus Luczila, Mathias Gányai, Franciscus Santa, Franciscus Orosz, Franciscus Foszta, Theodorus Danko, Stephanus Laur, Ladislaus Vak, Franciscus Szlavita, Joannes Orosz, Theo- dorus Gabriel, Elias Habota, Ladislaus Mácza nevű lakosokat említ (MNL).
Alsóbisztra, Нижній Бистрий
‘település Huszttól ÉK-re’
1668?: Bisztra (Bélay 95, 127), 1809: Bisztra (Kam. 661), 1824-62: Bisztra (MKFT), 1828: Bisztra (Alsó) (Nagy 195), 1838: Also-Bisztra (Schem. 60), 1839: Alsó-Bisztra (F. 4:
195), 1851: Alsó-Bisztra (F. 1: 136), 1856: Unter-Bisztra, Alsó-Bisztra (MOK), 1857-9: Alsó Bisztra (CU), 1863: Alsó-Bisztra (Hnt), 1864: Alsó Bisztra (PestyM), 1868: Alsó-Bisztra (Schem. 69), 1870-1: Alsó Bisztra (MÁT), 1872-84: Alsó Bisztra (HKFT), 1873: Bisztra (Alsó -) (Hnt), 1877: Bisztra (Alsó-) (Hnt), 1882: Bisztra (Alsó-) (Hnt), 1888: Alsó-Bisztra (Hnt), 1892: Alsó-Bisztra (Hnt), 1895: Alsó-Bisztra (Hnt), 1898: Alsó-Bisztra (Hnt), 1900: Alsó- Bisztra (Hnt), 1902: Alsóbisztra (Hnt), 1907: Alsóbisztra (Hnt), 1910: Нижня Бистра (ЕКУР), 1913: Alsóbisztra (Hnt), 1923: Bystryj Nižnyj, Alsóbisztra, Быстрый нижный (PR), 1925: Niž. Bystrá (PR), 1927: Bystrá Nižni (Hnt), 1929: Bystrý Nižni (ChM. 114), 1931: Byst- ra Nižní (MPR), 1939: Alsóbisztra, Нижня Быстра (BK. 786), 1941: Alsóbisztra (Hnt), 1944: Alsóbisztra, Нижня Быстра (Hnt), 1946: Нижній Бистрий (УРСР), 1968: Нижній Бистрий (ЗО), 1969: Нижній Бистрий (IМСУ), 1977: Нижнuй Быстрый (TK), 1983:
Нижній Бистрий, Нижнuй Быстрый (ЗО), 2017: Нижній Бистрий (ВРУ).
■ Bélay szerint Alsóbisztra a 17. század derekán települt a máramarosi Verhovinán, a Nagyág és a Bisztra patak összefolyásánál. Első említésekor a herincseiek birtokában van (vö.
Bélay 95). Az összeírások azonban a 18. században csak egy Bisztrá-t említenek a Nagy-ág völgyében, ami valószínűleg Felsőbisztrával azonos. Az 1715-ös és az 1720-as országos ösz- szeírásokban egyik Bisztra sem szerepel. A későbbi alapítást Pesty adatközlői is alátámaszt- ják: „Alsó Bisztra, keletkezése ujjabb kori, csak 1827-ik évben nyert engedélyt templom- épitésre, de minden oldalról betoduló lakosok által a lélek szám 795. szaporodot. Nevét az ott található Bisztra (:sebes:) pataktól vette, melynek valamint a Nagy ág vizének két partján he- gyen völgyön szét szórva fekszik, temploma mellett mely a falu központjának mondható alig létezik 10. ház az is tőbnyire Zsidóké, lakossága szegénységgel kűzd, ’s ugy szolván vad álapotban van, csak vasárnaponként láthatják egymást” (PestyM). A Bisztra helységnév ruszin eredetű, víznévből keletkezett névátvitellel, vö. Bisztra ʼa Nagy-ág j. á. Alsóbisztra (Нижній Бистрий) h.ʼ 1782-6: Bistra (EKFT), 18. sz. vége: Bisztri (VIT. 0012), 1824-62: Bisztra B.
(MKFT), 1864: Bisztrapatak (PestyM, Berezna), Bisztra (:sebes:) patak (uo., Alsóbisztra), Bistra potok (S. 184), 1864-5: Bisztra patak (Kat.), 1872-84: Bisztra (HKFT), 1876: Bisztra (sebes) patak (Szilágyi 99), 1910: Bisztra (HBÁT), 1913: Bisztra patak (S. 178, Kat.), 1925:
Bístra (PR), 1929: Bistri potok (Petrov 2), Быстрый (uo. 5), 1935: Bystrý, Быстрый (W. 50, 59), 1939: Bisztra (SzSzBML. 468), 1940: Bisztra patak (FKözl.), 1957: Бистрa, Быстрaя
(КРУ. 19), 1979: Бистрий (СГУ 49). A pataknév a nőnemű ukr. бистрa ʼsebes, gyorsʼ mn.
(Hrincsenko 1: 57, СУМ 1: 167, Csopej 22) származéka. A folyó, patak sebessége számos kárpátaljai vízfolyás nevének létrejöttében játszott szerepet (vö. Sebestyén 2017a: 34-7, СГУ 48-51). Az Alsó- előtag a Nagy-ág völgyében északabbra fekvő Felsőbisztra (Верхній Бистрий) nevének előtagjával áll korrelációban (vö. Bölcskei 155-63). Az 1946-tól hivatalos ukrán Нижній Бистрий ’Alsóbisztra’ a történelmi név nőnemű Bisztra alakjától eltérően hímnemű változat.
Alsódubovec, Нижній Дубовець
‘település Técsőtől ÉK-re’
1898: Alsó-Dombó (Hnt), 1900: Alsó-Dombó (Hnt), 1902: Alsódombó (Hnt), 1904: Nizs- néj Dubovecz, Alsópatakvölgy (Lelkes 68, BK. 531), 1907: Alsópatakvölgy (Hnt), 1910:
Дубовець нижній (ЕКУР), Alsópatakvölgy (KSH), 1913: Alsópatakvölgy (Hnt), 1918: Alsó- patakvölgy (Hnt), 1929: Dubovec Nižní (ChM. 212), 1944: Alsódubovec, Нижній Дубовець (Hnt), 1968: Нижній Дубовець (ЗО), 1969: Нижній Дубовець (IМСУ), 1978: Нижний Дубовец (TK), 1983: Нижній Дубовець, Нижний Дубовец (ЗО), 2017: Нижній Дубовець (ВРУ).
■ Alsódubovec a 19. század második felében települt tanya a máramarosi Dombó határá- ban. A forrásokban, helységnévtárakban elsődlegesen szereplő Alsódombó név az anyaköz- ségre és a falu déli, alsó fekvésére utal. Az Alsódombó nevet az országos helységnévrendezés során, 1904-ben Alsópatakvölgy-re változtatták (Lelkes 68). 1939-ben ezt a minden bizonnyal korábbi, népi Alsódubovec név váltotta fel. Az Alsódubovec, ruszin Nyizsnyij-Dubovec hely- ségnév szláv eredetű, víznévből keletkezett névátvitellel, vö. Nyizsnyij-Dubovec ’a Tarac b. á.
Dombó (Дубове) h.’ 1782-6: Malÿ Dubowec (EKFT), 18. sz. vége: P. Dubovei (VIT. 0012), 1824-62: Unter Dubowetzer Thal (MKFT), 1864: Also Dubovecz (PestyM), Нѣжнѣ Дубовецъ пот. (Kat.), ручей Дубовецъ нњжнњ, Nižni Dubovec (patak) (S. 190), 1872-84:
Nižni Dubowec (HKFT), 1935: Nižní Dubovec, Дубовець Нижный (W. 46, 60), 1979:
Нижній Звір (СГУ 388). A víznév előtagja a rusz.-ukr. нижній ʼalsó, alul fekvőʼ mn. (СУМ 5: 409, Csopej 217), utótagja a дубовий ʼtölgyes, tölgyfásʼ mn. (СУМ 2: 430, Csopej 82) -ець kics. képzős származéka. A patak minden bizonnyal a környező tölgyerdőkről kapta a nevét (Lucsik 198), l. Dombó, ill. Дубовець, Дубовицa víznevek a Prut, Donyec, Szeret, Dnyeper vízgyűjtőjén Ukrajnában (СГУ. 186), valamint Dubina, Dubova, Dubovij stb. pataknevek Kárpátalján (Sebestyén 2017a: 73-4). Az Alsó-~Нижній- előtag a falutól északra fekvő Felső- dubovec (Вишній Дубовець) nevének előtagjával van korrelációban (vö. Bölcskei 155-63). A hivatalos ukrán Нижній Дубовець a történelmi név átvétele.
Alsóhidegpatak, Нижній Студений
’település Ökörmezőtől ÉNy-ra’
1612: Hidegpathak alias Ztudina (Bélay 145), 1618?: Hidegh Patakon (UC. 110: 60), 1653: Hydeghpathaka (Bélay 145), 1704: Hidegh Patak, Sztudena (UC. 64: 17), 1707: Hidegh -Pataka (UC. 8: 55), 1712: Hideg-patak (UC. 151: 20), Sztudena (UC. 65: 57), 1713: Hideg- Patak (UC. 12: 7), Sztudena (UC. 65: 58), 1715: Hideg Patak (MNL), 1720: Hidegpatak (MNL), 1725: Hidegpatak, r. Sztudina (Revizki), 1735: Hideg Patak r. Sztudina (MCM), 1741: Sztudena (UC. 145: 111), 1747: Hidegpatak (GK. 304), 1756: Hidek patak (Kam. 0303:
2), 1764: Hideg Patak (UC. 156: 44a), 1773: Hideg Patak, Sztudena (LexLoc. 135), 1782-4:
Hidek Patak Rus: Studena (EKFT), 1789: Hideg-patak (HT. 0012: 1), 1798: Hideg Patak (CsT. 11), 1799: Hideg Patak (Vályi 3: 28), Hidekpatak (HT. 0012: 2), 1800: Hidegpatak, Studena (TM), 1808: Hidegpatak, Studená (Lipszky: Rep. 140), 1824-62: Studena h. Hideg- patak (MKFT), 1828: Patak (Hideg), Studenoje (Nagy 198), 1838: Hidegpatak (Schem. 60), 1839: Hidegpatak (F. 4: 189), 1851: Hidegpatak (F. 2: 108), 1856: Hidegpatak (Sztudeno), Alsó-Hidegpatak (MOK), 1857-9: Nižne Studenoje (A. Hidegpatak) (CU), 1863: Alsó- Hidegpatak, Sztudeno (Hnt), 1864: Alsó Hidegpatak, Sztudenoje (PestyM), Студеное нижное (Kat.), 1870-1: Alsó Hidegpatak (MÁT), 1872-84: Al. Hidegpatak, Studenoje nizne
(HKFT), 1873: Hidegpatak (Alsó- és Felső-), Sztudevoje (!) (Hnt), 1876: Hidegpatak (Szilágyi 330), 1877: Hidegpatak (Alsó- és Felső-), Sztudevoje (!) (Hnt), 1882: Hidegpatak (Alsó-) (Hnt), 1888: Alsó-Hidegpatak, Nesnej-Sztudenej (Hnt), 1892: Alsó-Hidegpatak, Nezs- nej-Sztudenej (Hnt), 1895: Alsó-Hidegpatak (Hnt), 1898: Alsó-Hidegpatak (Hnt), 1900: Alsó- Hidegpatak (Hnt), 1902: Alsóhidegpatak (Hnt), 1907: Alsóhidegpatak (Hnt), 1910: Студенe, Студенoє, Студений нижнє (ЕКУР), 1913: Alsóhidegpatak (Hnt), 1923: Studenoje Nižnoje, Alsóhidegpatak, Студеный нижнiй (PR), 1925: niž. Studené (PR), 1927: Nižní Studenoje (Hnt), 1929: Studený Nižní (ChM. 1183), 1931: Studenoje Niž. (MPR), 1939: Alsóhidegpatak, Нижнее Студеное (BK. 787), 1941: Alsóhidegpatak (Hnt), 1944: Alsóhidegpatak, Нижнее Студеное (Hnt), 1946: Нижній Студений (УРСР), 1968: Нижній Студений (ЗО), 1969:
Нижній Студений (IМСУ), 1983: Нижній Студений, Нижнuй Студеный (ЗО), 1992:
Нижнuй Студеный (TK), 2017: Нижній Студений (ВРУ).
■ Alsóhidegpatak a 16. században települt a máramarosi Verhovinán, a Nagy-ág forrásá- gánál, az azonos nevű patak mellett. Telepítője a Lipcsei és Dolhai rokonság (Bélay 145).
Első írásos említése cáfolja azt a népi vélekedést, miszerint „Eredetéről ennyit tudhatni: Hi- degpatak – Sztudenoje – a hogy köznyelven neveztetik, onnan eredt: hogy pompás forrás hi- deg vizzel – oroszul – Sztudenoje – (hideg) látta el a még Árpádok ide jövetele elötti idökben, már ide szokott hegyi népet” (PestyM). A Hidegpatak helységnév magyar eredetű, víznévből jött létre névátvitellel, vö. 1809: Hideg patak (Kam. 0661), 1864: Hidegpatak – Sztudenoje (PestyM). A víznév a m. hideg mn. (ÉrtSz. 3: 246-7) és a m. patak fn. (FKnT. 266) összetétele (Kniezsa ErdVízn. 58). A párhuzamos ruszin Sztudenij névhez l. Sztudenij ’a Repinka b. á.
Alsóhidegpatak (Нижній Студений) h.’ 1824-62: Studeni Potok (MKFT), 1863: Студеное потокъ (S. 201), 1864: Hidegpatak – Sztudenoje (PestyM), Студеное потокъ (Kat., Iszka), Студени потокъ (Kat., Alsóhidegpatak), 1872-84: Studeni p. (HKFT), 1876: Sztudeni (Hideg-)-patak (Szilágyi 98), 1910: Sztudeni (HBÁT), 1925: Studený (PR), 1935: Studený, Студенный (W. 49, 63), 1939: Sztudenij p. (SzSzBML. 468), 1979: Студений (СГУ 536).
Ehhez l. ukr. cтудений ʼnagyon hideg, hideg, hűvös, hűsʼ mn. (СУМ 9: 799, Csopej 383, Haborak 2003: 238), vö. Студений víznevek Kárpátalján és Ukrajna más vidékein (Sebestyén 2017a: 323-4, Verbics 2017: 232, СГУ 536). A vízfolyás hőfoka – különösen a Kárpátokban – gyakori motivációja a névadásnak, vö. Sztudena, Sztudenij, Sztudencsak, Sztudenec, Sztu- denivcsik stb. víznevek (Sebestyén 2017a: 323-4). Az Alsó- (Нижній-) előtag a szomszédos, északabbra fekvő Felsőhidegpatak (Верхній Студений) nevének előtagjával van korreláció- ban (vö. Bölcskei 155-63), vö. ukr. нижній ʼalsó, alul fekvőʼ mn. (СУМ 5: 409, Csopej 217).
A hivatalos ukrán Нижній Студений a párhuzamosan használt ruszin népi név átvétele.
Alsókálinfalva, Калини
’település Técsőtől ÉK-re’
1530: Kalynffalwa (Dica), 1542: Kalymfalwa, Kalynfalwa, 1543: Kalinfalwa, 1548:
Kalynfalwa, 1550: Kalymfalwa, Kalynffalwa, 1552: Kalynffalwa, 1553: Kalynffalwa, 1554:
Kalynfalwa, 1555: Kallynfalwa (uo.), 1569: Kalinfalva (Bélay 159), 1614: Kalinfalva (Iványi 245), 1704: Kalin falva (UC. 64: 17), 1705: Kalinfalva (Hodinka 439), 1715: Kalinfalva (MNL), 1720: Kalinfalva (MNL), 1725: Kalinfalva (Revizki), 1735: Kalinfalva (MCM), 1747: Kalinfalva (GK. 340), 1756: Kalinfalva (Kam. 0303: 2), 1764: Kalin Falva (UC. 156:
44a), 1773: Kalinfalva, Kalinyesty, Kalinach (LexLoc. 133), 1782-4: Kalinfalva, Kalma (!) (EKFT), 1798: Kalinfalva (CsT. 11), 1799: Alsó Kalinfalva (Vályi 2: 268), Kalinfalva (HT.
0012: 2), 1808: Kalinfalva, Kalina, Kalinesti (Lipszky: Rep. 283), 1809: Kalinfalva (Kam.
661), 1824-62: Kalinfalva (ruth: Kalini) (MKFT), 1828: Kalinfalva (Alsó), Kalini (Nagy 196), 1838: Kalinfalva (Schem. 59), 1839: Kalinfalva (F. 4: 200), 1851: Kalinfalva (Alsó) (F. 2:
166), 1856: Kalinfalu (Kalini), Kalinfalva (MOK), 1857-9: Kálinfalu (Kálini) (CU), 1863:
Alsó-Kalinfalva, Kalini (Hnt), 1864: Alsó Kalinfalva, Kalini (PestyM), Калины (Kat.), 1872- 84: Kalina, Kalinfalva (HKFT), 1873: Kalinfalu (Alsó-), Kalini (Hnt), 1877: Kálinfalu (Alsó-), Kalini (Hnt), 1882: Kalinfalu (Alsó-), Kalini (Hnt), 1888: Alsó-Kálinfalu, Kálina (Hnt), 1892:
Alsó-Kálinfalu, Kalina (Hnt), 1895: Alsó-Kálinfalu (Hnt), 1898: Alsó-Kálinfalva (Hnt), 1900:
Alsó-Kálinfalva (Hnt), 1902: Alsókálinfalva (Hnt), 1907: Alsókálinfalva (Hnt), 1910: Калинa,
Калини (ЕКУР), 1913: Alsókálinfalva (Hnt), 1923: Kaliny, Alsókálinfalva, Калины (PR), 1925: Kaliny (PR), 1927: Kaliny (Hnt), 1929: Kaliny (ChM. 489), 1931: Kaliny (MPR), 1939:
Alsókálinfalva, Калины (BK. 787), 1941: Alsókálinfalva (Hnt), 1944: Alsókálinfalva, Калины (Hnt), 1946: Калини (УРСР), 1968: Калини (ЗО), 1969: Калини (IМСУ), 1978: Калины (TK), 1983: Калини, Калины (ЗО), 2017: Калини (ВРУ).
■ Alsókálinfalva a 16. század első felében települt a történelmi Máramaros megyében, a Tarac folyó mellett. „Minden bizonnyal a Dolhaiak telepítették a XVI. század második felé- ben a Tarac mellett Dombót és Kalinfalvát, amely aztán a hat Tarac melletti faluval együtt a kirvai uradalmukat alkotta” (Bélay 77). A Kálinfalva helységnév magyar, a Kalin szn.-nek és a birtokos személyjellel ellátott m. falu főnévnek az összetétele (Mizser 2007: 97-8), vö.
1604: Pe. Kalin Barcánfalván (Bélay 123), 1605: Kalin Manaila Deszén (uo. 135) stb. A sze- mélynévhez l. Kalin szn. (DocVal. 361), rom. Cǎlin, Calin csn. (DOR. 27, Iordan 1983: 96, 104), ukr. Калин csn. (Csucska 2005: 201, 2011: 201, Dujcsak 2003: 135), or. Калина kn.
(Петровський 127), m. Kalin, Kalina csn. (ÚMCsT. 540). Telepítő kenézéről vagy alapítójá- ról kaphatta a nevét, aki valószínűleg román személy volt. A Pesty adatközlői által említett népi magyarázatot, miszerint „Ezen község orosz nyelven Kalini (:Kaлини:) nevét veszi bizo- nyos orosz nyelven nevezendő (:Kálnika:) veres gyümölcsöt termő fától” (PestyM), teljes bizonyossággal elvethetjük, vö. ukr. калина ʼvad bangita, kányabangitaʼ fn. (СУМ 4: 76, Cso- pej 141), ill. rom. călin ’ua.’ (Iordan 1963: 63). A párhuzamosan használt román népi Kalines- tyi, illetve a hivatalossá vált ruszin Калини szintén személynévi alapú: előbbi a Kalin szn.
rom. -esți képzős származéka, jelentése tkp. ’Kalinék, Kalin emberei’, míg a ruszin név a sze- mélynév többes számú alakja, a román név értelmi megfelelője. A 19. századtól használatos Alsó- előtag a Máramarosszigettől délre fekvő Felsőkálinfalva (Călineşti) nevének előtagjával áll korrelációban (vö. Bölcskei 155-63). Az országos helységnévrendezés során a település nevének korábbi kötőjeles írásmódját megszüntették (Mező 1999: 23). Az 1946-tól hivatalos ukrán Калини a ruszin népi név átvétele.
Alsókaraszló, Заріччя
’település Ilosvától DNy-ra’
1454: Koroztho (DL. 105781, Lehoczky 3: 314), 1490: Naghkarazlo (DL. 71024), 1509:
Naghkarazlo (Perényi 356), 1564: vterque Karazlo (Szabó K. 349), 1649: Nagÿ Karaszlo (KirK. 10.148), 1671: Also Karaszlo (UC. 60: 17), 1672: Nagy avagy Also Karaszlo (UC. 7:
30), 1674: Also Karaszlo (UC. 7: 31), 1675: Majori Karaszlo, Nagy Karaszlo (UC. 39: 11), 1684: Nagy Karaszlo (UC. 51: 47), 17. sz. vége: Alsó Karaszló (UC. 38: 68), 1701: Alsó karaszló (UC. 11: 26), 1715: Alsó Karaszló (MNL), 1720: Alsó Karaszló (MNL), 1721: Alsó Karaszló (UC. 155: 16), 18. sz. első fele: Kis=Karaszlo, Zaricsa (!) (BélUg), 1741: Zarics (GK. 499), 1747: Alsó Karaszló (GK. 184), 1756: Alsó Karaszló (Kam. 0303: 2), 1767: Al- só=Karaszlo (UC. 160: 24), 1773: Alsó-Karaszló, Zaricža (LexLoc. 284), 1782-4: Also Karaszlo (EKFT), 1786: A. Karaszló (HT. Div. XVIII: 10), 1788: A. Karaszló (HT. Div. X. 8:
1), 1799: Also Karaszlo, Zaricsa (Vályi 2: 590), 1800: Alsó Karaszló (TUg), 1824-62: Zaricsa h. Karaszló (MKFT), 1825: A. Karaszló (HT. Div. XII. 22), 1828: Alsó-Karaszló (VU), 1838:
Alsó-Karaszló (Schem. 65), 1839: Alsó-Karaszló (F. 4: 415), 1851: Karaszló (Alsó-) (F. 2:
179), 1856: Unter-Karászló (Zaricsa), Alsó-Karászló (MOK), 1857-9: Zárečj (A. Karaszló) (CU), 1863: Alsó-Karaszló, Zaricsa (Hnt), 1864: Záricsá, Alsó Karaszló (PestyU), 1870-1:
Alsó Karaszló (MÁT), 1872-84: Zaricsa, Alsó Karászló (HKFT), 1873: Karászló (Alsó-), Za- ricsa (Hnt), 1877: Karaszló (Alsó-), Zaricsa (Hnt), 1882: Karászló (Alsó-), Zaricsa (Hnt), 1888: Alsó-Karaszló (Hnt), 1892: Alsó-Karaszló (Hnt), 1895: Alsó-Karaszló (Hnt), 1898: Alsó -Karaszló (Hnt), 1900: Alsó-Karaszló (Hnt), 1902: Alsókaraszló (Hnt), 1907: Alsókaraszló (Hnt), 1910: Заріче, Заріча (ЕКУР), 1913: Alsókaraszló (Hnt), 1918: Alsó-Karaszló (UgT.), 1923: Zariča, Alsókaraszló, Заріче, Заріча (PR), 1925: Zariča (PR), 1927: Zariča (Hnt), 1929: Zaříči (ChM. 1450), 1931: Zariča (MPR), 1939: Alsókaraszló, Заричa (BK. 786), 1941: Alsókaraszló (Hnt), 1944: Alsókaraszló (Hnt), 1946: Заріччя (УРСР), 1968: Заріччя (ЗО), 1969: Заріччя (IМСУ), 1981: Зарeчьe (TK), 1983: Заріччя, Зарeчьe (ЗО), 2017:
Заріччя (ВРУ).
