ÉGI MÁGIA /képek

Martin Jánosné

Mukli Ágnes

ÉGI MÁGIA

/képek-verssel/

ISBN 978-615-01-0584-0 Szerkesztette: Lódi Ilona

2021.

Előszó:

Nem mindennapi, különleges jelenségnek: "égi mágiának" tanúi lehetünk, ha bepillantunk ebbe a könyvbe. 40 fotó és kísérő vers (tanka), megannyi pillanatnyi benyomás, s mind jelent valami fontosat a számunkra. Feltöltődünk nyugalommal, meghittséggel, békességgel, sok-sok gyönyörűséggel, mindazzal, amire oly nagyon szükségünk van mostanság!

A két művész: Martin Jánosné, a fotók alkotója és Mukli Ágnes költő már jó ideje együtt alkotnak, együtt inspirálódnak, és felejthetetlen pillanatokat tartogatnak számunkra, akárcsak most is!

Összehangoltságuk, gyermekkori barátságuk okán is, szembetűnő! A fotóművész meglátja a természetben és az épített környezetben a gondolatébresztő szépséget, és lencsevégre kapja. Ez a dokumentált látvány megihleti a költőnőt, és máris megszületik a lehelet finomságú és rezgésű vers, hogy aztán egy egésszé válhassanak! Ez tényleg egy igazi "égi mágia"!

Menjünk fel tehát bátran a lépcsősoron, és "nyissunk rá", ha részesei kívánunk lenni ennek az égi mágiának!

Siba Klára pedagógus, magyartanár

Mégis

Lépéseinkben a mindenható végzet

koppan. Józanul szab irányt életünknek, mégis gyakran megbotlunk.

Verona

Tartóoszlopok kimért egyhangúsága,

megbékélt csendet áraszt. Felejthetetlen tündöklésben tartanak.

Válaszvonalak

Rozsda sem marja, rásimulnak az évek.

Válaszvonalak, felszentelt történések,

sugallatról vallanak.

Időablak

Nézz át az időn, értelmezhető jelek

jönnek a múltból.

Öröklétünk párlata, de jövőnk örök titok.

Dunára hajolva

Egymáshoz nőttünk, közelséget koldulva.

Mint jó testvérek,

hagytuk, hogy fészket rakjon, águnkra a boldogság.

Őszi kapu

Átszíneződnek az üde nyári lombok

tarka selyemmé, árnyalatai lesznek egy táncos körforgásnak.

Kócsag

Páratlan szépség.

Ligetek, erdők, gázlók fehér madara.

Vízre nyíló hattyúszárny, csukott fehér legyező.

Sóstó

Engedj magadhoz természet, vízi világ.

Csalogató a nádasok zizegése, csendes suttogásai.

Szél

Mint hárfák húrja…

zenél a csupasz fűzzel, rápendül lantja.

Nyitány őszi dallama, elnémul a természet.

Duna-ág

Életközösség.

Magához csalta fényét, medrébe merült éveken át. Zubogó hullámsírjába készül.

Szél-szobra

Csitítsd a tavat ha szélvihar tépázza,

ha vad hullámok dühétől hangzik a táj.

Fodrait öltsd magadra!

Kőpad

Örökéletű szerelem birtokosa.

Csók és ölelés…

életteremtő vágyak tanúja, sóvárogva.

Tükörjáték

Tükrében szépül az ősz lomb terebélye,

fésűje napfény.

Ünneplő rőt ruhája tűz-pillangóktól vörös.

Fordulat

Kivirágoztunk.

Félárvaság volt sorsunk rövidre szabva.

Egyedüllétbe fordulsz, az ősz árnyalatában.

Rózsám

Szívemben dobban az alkony tüzes pírja,

hajnal vöröse.

Ha szerelemre hangolsz, lelkemben nyugszik az éj.

Futórózsák

Nyarak szerelme rózsafák harmat gyöngye,

egy tőről fakad.

Szelíd virágzuhatag, virulj boldog örömöt.

Csipkebogyó

Rózsaszál voltál, szerelem hű virága.

Jajt illatoztál,

búcsúd könnye bánatod.

Vörösben izzó láng vagy.

Árnyam

Színes árnyékról álmodom, kiszínezem

lilára, kékre.

Átengedem magamon a fényt, Napba terelem.

Kastélykert

Nap-ízű élet.

Megfásult nemzedékek egymásutánja.

A fehér tó-takaró, vallomásokat leplez.

Kiszáradva

A múlt az enyém.

Kikezdte az enyészet üreges törzsem, évgyűrűim kivájta, keskeny deszkává hasít.

Sóhaj

Szellővé sajdul a sok szerelmes sóhaj,

csókot lopottan.

Mily sok ölelést láttak a csupa-moha ágak.

Patak

Forrásom tiszta, napfénnyel futok árnyas

erdőn-völgyön át.

Fodrom esőben reszket, tükrömben, örök tavasz.

Együtt

Álombeli tánc az utolsó fordulat.

Boldog örvénylés, lepkék szárny lebegése

halálos forgatagban.

Gyöngy

Esőcsepp tükre szemed fénylő csillaga.

Igazgyöngyeim.

Fényűző megújulás, vesszőfonatú őszben.

Veréb

Messzire vágytam.

Magányos sejtelemben tollam sem rebben.

Élettelen sziklák közt, zöld bozótról álmodom.

Alkony

Látóhatáron pihen a lenyugvó Nap.

Vérvörös pírja lángol a teli égen, parázsló fényű tenger.

Irány

Jobbra sem balra.

Előre lábtempóval, a nyugvó Napba.

Aranyba merült alkony, lágy hullámok ezrein.

Szerecsensirály

Szószátyár madár.

Csőrét pirosra festi, dolmánya szürke.

A sívalkodó csapat útra kél, télen nyaral.

Szárnyalás

Magával repít a végtelennek tűnő,

múló valóság.

Kibontott szárnyakkal szállj az élet tükre felett.

Győr

Vizek városa.

Szívek találkozása édes kettesben.

Négy folyó ölelése, lelakatolt szerelem.

Király utca

Kandeláberek.

Fénnyel telt belvárosi ódon hangulat.

Kopott macskakövekre kövezett barokk világ.

Évforduló

Hétszázötven év, csak harminc emberöltő.

Mennyi lélegzet, mennyi különc szívverés,

öreg várfalainkért.

Kreszta ház

Utcákra néző lekontyolt homlokzatú

jellegzetes ház.

Középkori épület, rég kereskedők lakták.

Mesefa

Hol volt hol nem volt, örök mese az élet.

Neked mesélem:

Miért nem járnak a fák.

Ne legyél nagyravágyó.

Alkonysugár

Nap aranyozta napfényes óra, izzó

hullámverések.

Aranyban viruló ég ragyogja be a tengert.

Fehérben

Köd leheletben, száraz rozsdalevelek

szelet zizegnek.

Zúzmarától nehezült ágakon, fagyott magány.

Partmentén

Bele bágyadtunk a téli hallgatásba.

Átlátszó ruhánk szomorúságból varrva, zúzmarává fagyott könny.

Feketerigó

Tavasz karmester, csillogó feketében hajnalban hangol.

Szárnyalló trillázása, dallamos összhangzattan.

Beteljesült

Kötelékei

darabokra szakadtak.

Magányosan ring, feszélyezett közönye semmittevésbe révedt.

Kisemmizve

Hidegre fagyott, júdáspénzt adtak érte.

Nem olvad Napra, örökre dérbe fagyott sóhajjá kárhoztatták.