STATISZTIKAI IRODALMI FXGYELÚ
783
Rzendowsky, L.:
Az agregát árindex a gazdasági elemzés követelményeinek szemszögéből
(Agregahowy index cen w swietle poutrzeb analizy ehonomicznej.) —— Ekonomísta. 1959. 1. sz. 141;- 149. old.
A Laspeyres— és a Paasche-féle árin—
dexek fogyatékossága különösen olyan
árolló számítás esetén tűnik ki, amikor a
mezőgazdasági és az ipari termékek ár—színvonalának változását reprezentáló ár-
indexszámokat állítjuk egymással szembe.Tegyük fel, hogy a mezőgazdaság csak hízott sertést (A termék) és búzát (B ter—
mék) hoz a piacra. Tételezzük fel azt is,
hogy az alapidőszakban a két termék kö- zötti értékarány 5 :1, a beszámolási idő—szakban pedig 7 :1.
A B
Időszak _
a ( p a I ?
Bázis (I) ... ] 500 17,50 2500! 2,5o Beszámolási (II).. ! 1000 17,50 500 ! 2,50
A i
A mezőgazdasági termékek árszín—
vonala a fenti esetekben a két időszak kö—
zött változatlan maradt. Ezt az eredményt kapjuk mind a Laspeyres—, mind pedig a Paasche-féle árindexszámítási módszer alkalmazása esetén. Ezzel szemben a név—
leges pénzbevétel összege a beszámolási
időszakban 25 százalékkal volt nagyobb, mint a bázisidőszakban, azaz a mezőgaz—daság névleges vásárlóereje 25 százalékot növekedett. Ugyanakkor a mezőgazdasági
népesség összes munkaráfordítása csak 10 százalékkal (10000 munkanapról 11 OOO—re) nőtt. Ez azt jelenti, hogy a me- zőgazdasági termelők egy munkanap tel- jesítményért a beszámolási időszakban 14 százalékkal (125:110.114) több iparcik- ket vásárolhattak, mint a bázisévben.Az ismertetett példában tehát a város és a falu közötti árucserearány a falu ja- vára tolódott el. A szokásos számítási módszer alkalmazása esetén az árollóban ez nem jut kifejezésre. Az eltolódás elő—
fordulhat természetesen a városi népesség
javára is. '
A külkereskedelmi árollók és a reálbér
számításánál is felmerülhet hasonló prob—
léma. Általában ez a probléma tehát
mindannyiszor elöfordulhat valahányszor
több ár vagy mennyiség átlagos változá—
sát kell megállapítani. Az árak és az ér-
ték közötti arány állandó módosulása ugyanis a fejlődő népgazdaság állandó jelensége. A problémát sem a Fisher, sem pedig a' Marshall—Edgeworth—Bowley—
féle módszerrel nem lehet megoldani, mert helytelen módszerrel kiszámított adatok bármiféle átlagolása csak helyte—
len eredményhez vezethet.
Szerző szerint helyesebb eredményt ka—
punk az áralakulásról abban az esetben, ha az árindexet az értékindex és a vo—
lumenindex hányadosaként számítjuk ki.
A volumenindex mérlegelési súlyait azon—
ban a bázisidőszak értékarányai alapján kell megállapítani.
EP191.EPc91
EPoGo EPL—go
A fenti képletben:
R —— relativ árindex (a szerző elneve- zése)
Pc— az önköltség (mint az értékhez
legközelebb álló árösszeg) alapján megál- lapított változatlan ár.Az idézett példa megoldása különböző
módszerekkel az alábbi árindexszámokat
adja:
Paasche módszerrel : O,91 Laspeyres módszerrel : 0,87
Fisher módszerrel :; 0,89
M arshall—Edgeworth
módszerrel : O,89
Relatív árindex : 1,03
A relatív árindex módszerrel nyert
eredmények a munkatermelékenység vál—
tozását is figyelembe veszik. Ha tehát mind a mezőgazdasági, mind pedig az ipari árindexszámokat ezzel a módszerrel számítjuk ki, akkor a szembeállításukkal nyert árolló az értékek cserearányáról tájékoztat.
A számítás eredményei olyan gazda—
ságpolitikai intézkedések megvalósítását
teszik lehetővé, amelyek módot adnak az
egyes termelőcsoportok közötti csereará—nyoknak előre elhatározott irányelvek szerinti alakítására.
(Ism.: Hajpál Gyula)
