Perjés Géza: Mezőgazdasági termelés, népesség, hadseregélelmezés és stratégia a 17. század második felében (1650–1715)

406 ( *

^SZEMLE

séget az átszervezési időszak későbbi évei—

ben veszi majd át a Közpdnti Statisztikai

Hivatal.

Az 1962. évi országgyűlés határozata — minden valószínűség szerint a svéd hiva—

talos statisztika folyamatos átszervezésére előirányzott ötéves időszak követelte

rugalmasság miatt —— a Központi Statisz—

tikai Hivatal szervezetét az átszervezés

első évére, az 1962 '63. évre szabta meg,

az alábbiak szerint:

A Központi Statisztikai Hivatal élén a vezérigazgató áll, akit munkájában a ter—

melési igazgató és a tervezési és koordi—

náló részleg támogat.

fA Központi Statisztikai Hivatal hét szakfőosztályból áll, melyek a követke—

zők: mezőgazdasági statisztikai; iparsta—

tisztikai (bányászat és feldolgozóipar);

kereskedelmi, közlekedési és árstatiszti—

kai; pénzügyi statisztikai; népesedés-sta—

tisztikai; igazságügyi statisztikai és

oktatási statisztikai főosztály. A hét

szakfőosztályon kívül működik a népesség nyilvántartását vezető főosztály, az ad—

minisztrativ főosztály (személyzeti osz-

tály, könyvelés stb.) és *a dokumentáció,

amely magában foglalja a könyvtárat, az archívumokat, a kiadói egységet és a

tájékoztatási szolgálatot.

A svéd Központi Statisztikai Hivatal két szolgáltató részleggel is rendelkezik, amelyek az eddigi gyakorlatnak megfele- lően csaknem teljesen kereskedelmi alapon működnek. Ezek: 'a gépiiadatíeldol- gozó központ (elektronikus és lyukkártya-

feldolgozás) és a statisztikai adatfelvétef

lek és vizsgálatok intézete. Mindkét létesítmény nemcsak a Hivatal részére dolgozik, hanem más intézmények szá- mára is, és tevékenységüket a szolgáltatá—

saikért kapott pénzbevételekből finanszí—

rozzák.

A felsorolt főosztályokon és szolgáltató részlegeken ki'Vül a Központi Statisztikai Hivatalhoz tartozik még az ideiglenesen felállított népszámlálási részleg is.

MAGYAR SZAKIRODALOM

PERJÉS GÉZA:

mezóoAzoAsAm TERMELÉS, NÉPESSÉG, HADSEREGÉLELMEZÉS És STRATÉGIA A 17. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN (teso—1115)

Ertekezések a történeti tudományok köré—

ből. Új sorozat. 29. Akadémiai Kiadó. Buda-

pest. 1963. 189 Old.

A történeti értekezések sorozatban a közelmúltban megjelent mű nemcsak hadtörténeti, hanem történeti-statisztikai szempontból is figyelmet érdemlő munka,

mert szerzője a hadtörténet néhány fon-

tos, mind ez ideig tisztázatlan kérdésének

megoldását történeti—statisztikai appa—

rátus igénybevételével kísérelte meg.

Annyit azonnal előrebocsáthatunk, hogy szerző a maga elé tűzött feladatot

sikeresen oldotta meg, sőt tanulmánya

vizsgálati módszerét tekintve úttörő je—

lentőségű. Bár a Statisztikai Szemle ol—

vasóit elsősorban a munka statisztikai

vonatkozásai érdeklik, a megérthetőség kedvéért elkerülhetetlen az érintett had—

tudományi kérdések rövid ismertetése.

A XVII. század második felének had—

viselésében legdöntőbb jelenség a had—

seregek létszámának hatalmas mege növekedése. A hadseregek számszerű fejlődése messze megelőzte a termelés feilődését és túllépte azt a határt, ame—

lyenbelül a hadseregek még megfelelően

elláthatók lettek volna. A megnöveke—

dett élelem— és takarmányszükségletet a

hadszíntéren található készletek nem fe—

dezték, emiatt a hadseregek ellátása rak- tárakból történt. A hatalmas napi fo-

gyasztás és a rossz szállítási viszonyok következtében a hadseregek csak néhány napi menettávolságra hagyhatták maguk

mögött a raktárakat, és menetüket csak azoknak áttelepítése után folytathatták Ez az ellátás-mechanizmus mind térben, mind időben szerfelett korlátozta a had- műveleteket, amelyek így a szembenálló

hadseregek lassú, a döntő összecsapást többnyire elkerülő manőverezésében me—

rültek ki. Az újabbkori hadtörténetirás

—- meg sem kísérelvén az élelmezési ne- hézségek okozta vezetés-i problémák re—

konstrukcióját — ezt a meddő vagy leg-

alábbis csekély eredményű hadviselési módszert a hadvezérek hibás stratégiai

felfogásában, a ,,metodizmus'l—ban ke—

reste. E felfogás ellen Delbrück indított

támadást a XIX. század végén, hangsú-

lyozván, hogy egy kor hadviselését a

fennálló politikai, társadalmi és gazda— ( sági körülmények határozzák meg és ta—

gadta a metodizn'iüs létezését, amely azon-

ban nem tünt el a hadtörténetírók tuda—

tából, sőt egy részük .-—- így a magyar,

kutatók is —— naoiainkig, mint egykor

tényleg meglévö hadtudományi rendszert

SZEMLE

407

kezelik. Perjés Géza dolgozata véglegesen

felszámolja ezt a felfogást, amely -—

mintegy másfél évszázadon keresztül ——

számtalan hadtörténeti kutatást vezetett tévútra.

Szerző első ízben ,,Zrínyi Miklós a

hadtudományi író"i című tanulmányá—

ban foglalkozik a metodizmus kérdésé- vel. A korábbi méltatókkal szemben ——

akik Zrínyit nacionalista túlzással egy új hadviselési módszer, az antimetodiz—

mus, képviselőjének tartják —, megálla—

pítja, hogy Zrínyi hadtudományi felfo—

gásában önállósága ellenére sincsen semmi új elem és a metodizmus képvi—

selőjének beállított nagy kortársával, Montecuccolival szembeni ellentéte nem stratégiai felfogásuk különbözőségéből fakad. ,,... az eddigi Zrínyi—tanulmá—

nyoktól eltérően nagy hadvezérünket nem

az antimetodizmus felkent papjaként mu—

tatjuk be, aminthogy Montecuccoli vál—

lára sem terítjük a metodista sötét ta—

lárját.

Az elkövetkező vitáknak kell eldön- teniök, jogos—e a metodikus hadviselési elv létezésének teljes tagadása, vagy pe—

dig —— ha bizonyos tendenciák mutatkoz—

tak ebben a korban —— a vitának fel kell tárnia társadalmi és hadtudományi gyö—

kereit, fel kell mérnie hatókörét és igazi súlyát, hogy így a torzításoktól megsza—

badítva, valóságos történelmi értékére szállíthassuk és eldönthessük a meto- dizmus—antimetodizmus sok évtizedes

perét."2 E dolgozatában Periés -——- mint

látjuk —— még nem foglal állást a meto—

dizmus ellen, de a kérdés eldöntését fon—

tosnak tartja, olyannyira, hogy a Zrínyi—

Montecuccoli ellentétből kiindulva to—

vább folytatja a metodizmus kérdésének

vizsgálatát, Eredményéről ,,A metodizmus és a Zrínyi—Montecuccoli vita" című ta—

nulmányában számol be.3A korabeli had- tuddmányi irodalom átkutatása után megállapítja, hogy metodista hadvezetési

felfogás vagy iskola sohasem létezett.

,,... ha a metodizmus valójában iskola volt, sőt a hadakozás mesterségét könyv—

ből tanította, nyilvánvalóan ismerni kel—

lene műveit. Ilyen művekről azonban a hadtudomány története nem tud. Ugyan- is a harmincéves háború alatt és az azt követő évtizedekben nemhogy metodista, de semmilyen összefoglaló jellegű, ahad—

tudomány egész anyagát rendezni akaró könyvvel nem találkozunk. A nyugati

! Megielent :; ..Zrínyi Miklós hadtudományi munkái" c. kötetben. Zrínyi Kiadó. Budapest,

1957. 43—91. old.

* Uo. 60. old.

3 Századok. 1961. évi 4—5. sz. 507—535. old. és 1962. évi 1—2. Sz. 25—45. old.

irodalomban először Montecuccoli lép fel

ilyen igénnyel, nálunk pedig Zrinyi.""

Bebizonyítja, hogy a metodizmus kifeje—

zést az utólag metodistának tartott had—

történeti korszakban nem is ismerték és

csak a XIX. század elején bukkan fel,

amikor is még nélkülözi a pejoratív mel—

lékízt, sőt határozottan pozitiv értelmű.5

A tanulmány végkövetkeztetése szerint a Zrínyi—Montecuccoli ellentét nem külön—

böző hadtudományi felfogásból ered ——

hiszen a hadvezetés kardinális kérdései—

ben egyetértenek —, hanem a XVII. szá—

zadi magyar —— Habsburg ellentétből.6

E tanulmányának befejezése után kezdte meg Perjés a XVII. század második felé—

ben bekövetkezett stratégiai válság okai—

nak vizsgálatát. Népességi és mezőgazda—

ságtörténeti adatokból felvázolta a kor társadalmi-gazdasági helyzetét, és ——

miután kiszámította egy feltételezett

nagyságú és összetételű hadsereg anyagi

ellátásának mennyiségi és teljesítmény- adatait —-— megvizsgálta, hogy az adott környezetben milyen ellátási és szállítási problémákkal kerül szembe a hadveze—

tés. A dolgozatnak ez a része az, amely

a felhasznált adatanyag és az alkalma—

zott statisztikai módszerek folytán ben—

nünket legközelebbről érint. A társa—

dalmi—gazdasági környezet rekonstruk—

ciójánál a népsűrűségből és a mezőgazda—

sági termelés színvonalából indul ki.

Minthogy azonban a tárgyalt korra vo—

natkozó népesedési és mezőgazdasági adatok csak tág határok között értelmez-

hetők, a vizsgálatot a feltételezhető ha—

tárok közötti kombinációkra építette. Igy

a népsűrűséget négyzetkilométerenként 5 és 50 között változtatta, a kenyér—

gabona terméshozamát pedig a vetőmag 2—4—6—szorosára vette. Miután a népes—

ség valószínű kormegoszlása alapián ki—

számította az egy főre jutó élettani táp—

anyagszükségletet és feltételezte, hogy azt 80 százalékban kenyérgabonával -———

kenvérrel és tésztával —- fedezték, el—

jutott az egy főre jutó kenyérgabona—

szükséglethez, amelyet a nagyon való—

színűnek látszó 3.5 mázsában határozott meg; További lépésként kiszámította, hogy 10000 négyzetkilométer területen -— ekkora területen folynak le általában a kor hadjáratai -— különböző nénsűrű—

ség esetében mennyi a népesség számaés

hogy annak élelmezéséhez —— változó ter—

melési színvonal mellett —— a terület há-

nyad részét kell bevetni kenyéreabőná—

val, illetőleg, hogy az összterület hány

'- Századok. 1962. évi 1—2. sz. iii., old.

5 Uo. 25—26. old.

" Uo. 43. old.

408

százalékának kellett szántóföldi művelés

alatt állnia az e korban szokásos három- nyomásos gazdálkodás mellett.

Miután szerző kiszámította a számba- jöhető népességszám és termelési adatok

mellett a hadszíntéren található kenyér—-

gabona—mennyiségeket, szembeállította

azokat egy 60000 főt számláló — akkor átlagosnak tekinthető -—— hadsereg szük-

ségletével. Az összehasonlitásból kitűnt,

hogy a hadsereg szükségletét még a leg—

alacsonyabbnak tekinthető — 5 fő négy- zetkilométerenként — népsűrűség esetén

is fedezni tudta a hadszíntéren található készlet. Hasonló eredményre jutott a

hússzükséglet vizsgálatánál is. A kenyér- és hússzükséglet fedezése lehetőségeinek

kérdésén kívül megvizsgálta a hadsereg takarmányellátási problémáját, amelynek

eredménye szerint zöldtakarmánnyal bő—

ségesen, száraztakarmánnyal viszont csak négy hónapon keresztül tudta volna a hadszíntér a sereget ellátni. Ezek a szá—

mítások azonban az egész hadszíntér készleteire vonatkoztak, amelyet a had—

sereg —biztonsági okok, valamint szállítási

nehézségek miatt elméletileg is csak 60—-

70 százalékra tudott volna kihasználni. A

tényleges kihasználhatóság ennél lénye—

gesen alacsonyabb volt. A hadszíntér készleteit csökkentő tényezők részletes

vizsgálata után Perjés arra a megállapí—

tásra jut, hogy négyzetkilométerenként

45—50 főnyi népsűrűséggel rendelkező

területen mozgó hadsereg már nélkülöz- hette a raktárból történő kenyérellátást,

a ritkábban lakott területen azonban nem. Ezt a népsűrűségi határt nevezi

Perjés kritikus népsűrűségnek, ame- lyet a XVII—XVIII. század fordulóján

Európában csak Belgium, Westfália és Lombardia ért el.

Perjés—nagyon vázlatosan ismertetett -—- számításainak: eredménye teljesen meggyőzi az olvasót arról, hogy a straté-

giának—a XVII. század második felében fellépő válságát kizárólag objektív okok

— hadseregellátási és szállítási nehézsé—

gek -— kényszerítették ki. Minden más magyarázat — beleértve a metodizmns'ról

szóló elméletet is —-— alaptalan.

SZMK

Perjés tanulmányának másik, bennüni'

ket szintén közelebbről érdeklő része a logisztikával foglalkozik. ',,A görög logisz—

tika szó számolóművészetet jelent. A gö—

rögök és a bizánciak hadtudományi

rendszerezésében a stratégia és a taktika

mellett a logisztika volt a hadvezetés

harmadik része, mely az anyagi; ellátást és általában minden, a hadsereg mozgá—

sával, felszerelésével, szervezésével és harcával kapcsolatos mennyiségi, számi—

tásokon alapuló műveleteket foglalta maf

gában. A fogalmat Bölcs Leó még hasz?

nálta, de utána a stratégiával és a tak—-

tikával együtt eltünt 'a katonai termi.-

nológiából és csak a 18 század második felében merült fel újra."7 Láthatjuk, hogy a logisztika a vezérkari tervezésnek az a

része, amely bizonyos értelemben statisz—

tikai elemeket is felölel. A XVIII. század

előtti művelődési viszonyok ismeretében megállapíthatjuk, hogy a XVII; század

második felében nincs lehetőség, logisz—

tikai gyakorlatra. Népességre és mező—

gazdasági termelésre vonatkozóan semmi—

féle számadat nincsen, sőt hiányzanak a

megfelelő földrajzi ismeretek is. Ugyan- csak elégtelen a matematikai apparátus a szállítási problémák megoldására is. A földrajzi és matematikai műveltség, ille-

tőleg a matematikai adatanyag csak a XVIII. század második felétől kezdve

teszi lehetővé a hadseregek vezér-karán belül a logisztikai munkát. Napóleon az

első hadvezér, aki a rendelkezésére álló , térképek és statisztikai adatanyag birto—

kában hadseregét kisebb egységekre ——

hadtestekre, hadosztályokra — osztva

tudja különböző menetvonalakon mene—

teltetni és ezáltal mellőzni tudja a raktá- rakat. Mihelyt azonban hadserege föld—

rajzilag vagy statisztikailag kevéssé fel—- derített hadszíntérre kerül — például Spanyolországba, Lengyelországba vagy Oroszországba — vezérkarának logisztikai

munkája csődöt mond. Megállapíthatjuk

— ahogy arra Perjés is több helyen rá—

mutat —, hogy 'a stratégiát a XVII—

XVIII. század fordulóján bekövetkezett

' Ism. m. 147. old.:

SZME

válságából a termelőerők fejlődése adta lehetőségen túl a földrajzi és mennyiség- tani ismeretek bővülése és az akkor ki- alakuló új tudomány, a statisztika is segí—

tette kiemelni.

.

Perjés munkája érdekes és gondolat-

ébresztő olvasmány a statisztikus szá-

mára is. Az a kép, amely a felhasznált szórványos statisztikai adatokból és a hadtörténeti adalékokból kialakul, mind a kor gazdasági helyzetébe, mind egy

akkori hadsereg vezetési gondjaiba — sőt a katona napi életébe is — bepillantást

enged. Különleges érdeme szerzőnek, hogy a forráskritika után fennmaradt

adatanyag hézagossága ellenére sem riadt vissza a szintézisre való törekvéstől. Ered- ményeit azonban nem használja ki kellő—

képpen, amire csak egy példát említünk

A hadtudományba Clausewitz által be- vezetett új fogalmak között szerepel a ,,súrlódás" kategóriája is, amely alatt mian az előre nem látható — gyak-

409

ran véletlenen múló -— nehézségeket ért—

jük, amelyek minden ütközetben fellép—

nek, sőt gyakran el is döntik a csata sor—

sát.8 Clausewitz kizárólag harcászati ér- telemben használja a fogalmat, Perjés munkája azonban meggyőz bennünket arról, hegy létezik hadászati súrlódás is,

amelynek hatása előbbinél sokkal na-

gyobb. A sokféle nehézség, amely a had—

sereg íelvonulását térben és időben kor—

látozta, a logisztikát nélkülöző hadtörté-

neti korszakban éppen olyan kiszámítha—

tatlan volt, mint az ütközet véletlen ese—

ményei. A hadseregek megnövekedése fo—

kozta a hadászati súrlódást, amelyet csak a logisztikai munka tudott később csök—

kenteni. Kár, hogy szerző ilyen konkrét formában nem veti fel ezt a problémát.

Végezetül még annyit, kár, hogy e mód—

szereiben új, eredményekben gazdag és külföldi történészeket is biztosan érdeklő

munkához a kiadó idegennyelvű kivona—

tot nem csatolt. :

Mészáros István

' Clausewltz. Carl van:, A háborúról. Zrínyi, Budapest, 1981. I. k. 102. old.