• Nem Talált Eredményt

Búcsú Fábián Páltól*

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "Búcsú Fábián Páltól*"

Copied!
1
0
0

Teljes szövegt

(1)

510 Társasági ügyek

Búcsú Fábián Páltól*

A Magyar Nyelvtudományi Társaság és a közvetlen barátok, köztük az általa híres nyelvészintézménynek nevezett Kruzsok utolsó üdvözletét megrendülten hozom Fábián Pál kedves, felejthetetlen barátom ravatalához. Nehéz volt már azt is megszokni, hogy az utóbbi években csak nagyon ritkán jött be közös tanári szobánkba, akkor, ha a számára mindenek felett álló helyesírással kapcsolatos fontos értekezletet tartottunk. Ott még legutóbb is – ha már fátyolos hangon is – felszólalt: Vigyázzatok a helyesírásra, rendszere meg van alapoz- va, nem szabad nagyobb mértékben megváltoztatni, és nem szabad a Magyar Tudományos Akadémia elnökségének a fennhatósága alól kivenni, mert akkor vége. A helyesírás ugyanis – vallotta – a mőveltség biztosítéka, és a kialakult irodalmi nyelvvel együtt a nemzeti tudat letéteményese, erısítıje. És most már végleg egyedül maradtam szobánkban, amíg számomra is érvényessé válik a „mend ozchuz iarov vogmuc” kegyetlen, de igazságos törvénye.

Pedig mennyi kellemes órát töltöttünk együtt: vitatkozgattunk is nyelvészeti problé- mákról, a mindenkori élet feltette kérdésekrıl, de soha még erısebb hangsúlyt sem használ- tunk beszélgetéseinkben, mindenekelıtt mert Fábián tanár úr bölcs volt és mindig derős, op- timista. Így vezette Társaságunk magyar szakosztályát is hosszú idın át, és ilyen mentalitással vállalt szívvel-lélekkel minden társasági feladatot. Igazán közeli barátságra éppen a helyesírás ügyében tett együttes jugoszláviai utazásunk során kerültünk, a hetvenes évek vége felé. A Magyar Tudományos Akadémia tudniillik – ma is csak helyeselhetıen – úgy rendelkezett, hogy a helyesírási szabályzat új kiadásának a megjelentetése elıtt a terve- zett változtatásokat meg kell tárgyalni a felvidéki, a kárpátaljai, az erdélyi és a délvidéki magyar felsıoktatási intézmények tanáraival, a tanítókkal, az újságírókkal. Utazásunkból most az a momentum tolul az emlékezetembe, amikor – talán Szabadkán – egy parkban, szép, ıszi, szeptember végi napsütésben meghitt beszélgetést folytattunk mindenrıl: az egyetemi életrıl, a családról, terveinkrıl, belsı dolgainkról...

Aztán szinte látom magam elıtt, amint 4-5 évvel ezelıtt csak jöttek, jöttek a diákok az ajtónk elé, Fábián professzor úr nyelvmővelés kurzusára – abban az idıben már csupán ezt tartotta meg heti két órában –, mert hallani akarták azt a sok érdekességet, amely egy életen át összegyőlt ennek a ma vitatott, de feltétlenül szükséges és hasznos diszciplínának a kere- tében. És csak hálásak lehetünk neki, hogy mindig lelkesen támogatta a Stíluskutató csoport tagjait, kisebb és nagyobb vállalkozásait.

Palikám! Azt mondhatom végezetül mindnyájunk nevében: nem felejtünk, mert egy- szerően nem feledhetünk! A jó Isten adjon igaz nyugodalmat!

SZATHMÁRI ISTVÁN

* Elhangzott a temetésén, 2008. október 9-én.

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

mondom: már kivártam a délutánt s arra vagy azokra a napokra gondolok, melyek épp úgy lesznek fontosak az életem kényszerű folytatásában, ahogy fontossá válhat egy

Milyen jellemző adálék az, hogy 1947-ben, amikor felkérik Vast, hogy legyen a Magyarok szerkesztője, a tárgyalások során kap egy listát, hogy kik nem szerepelhetnek a

Már nincs ojan meleg a szobába mint mikor Margit it volt és tüzelt mindig el felejtenek rá teni a kájhára voltam uszo tréningen most nem én kaptam a kis labdát hanem aki

éjjel a fennsík priccsén forgolódsz a hold reflektora végigpásztáz aludni nem hágy gondolsz-e rám ilyenkor aki egykoron villám-hajcsatjaid kiszedegetve földig omló

beragyogják a csontokat hol mély a föld és koponyákkal teli búzákból kikél a kenyér mert örök aszályban rátalál a húsra a seb és szánkig hordja már a sírást is de

Már nem izgat a sok idomtalan ház, mely belep mindent: korcs betoncsoda, s hogy kivágva hevernek a legszebb fák, s legelők helyén

Már nem izgat a sok idomtalan ház, mely belep mindent: korcs betoncsoda, s hogy kivágva hevernek a legszebb fák, s legelők helyén bogáncs, laboda...

Azt, hogy mivé lehetett volna (lehetne?) a film, ha kezdetei óta nem kötődött volna így vagy úgy a szóra- koztató iparhoz, a tőke, a befektetés és a haszon