Az Amerikai Egyesült Államok lovasságának első kiképzőmestere magyar volt.
Az Egyesült Államok s z e n á t u s á n a k azt a h a t á r o z a t á t , mely szerint az Unió magát Magyarországgal h á b o r ú b a n állónak tekinti, F r a n k l i n Delano Roosevelt köztársasági elnök 1942 j ú n i u s 5-én megerősítette. A figyelem ezzel h a z á n k b a n is fokozottan az Ú j v i l á g felé terelődik, ahol a m a g y a r s á g n a k közel egy milliónyi tömege él s a m e l y államszövetséggel m e g a l a k u l á s a óta a m a g y a r nemzet meg- lepően szoros kapcsolatokat tartott fenn.
Ismeretes, hogy az amerikai kontinensnek Mexikó hatá- raitól északra eső. beláthatatlan összes területei a XYT1T.
század végéig az angolok uralma alá tartoztak, kik ezeket a virágzó gyarmatokat részben a hollandoktól, részben pedig a franciáktól ragadták el. Lehet mondani, hogy a brit világ- birodalom akkor volt a legnagyobb, mert hatalma abban az
időben mind az öt világrészen politikailag, katonailag és területileg is, megingathatatlannak látszott. A gyarmat- politikát ugyan nem az angolok találták fel, de alkalmazásá- nak és gyakorlásának módszerei és eszközei tekintetében ők sem fordultak a szomszédokhoz tanácsért. A kizsákmányolás politikájának folytatása volt ez. csakhogy most már brit lobogó alatt.
Az a m e r i k a i g y a r m a t o k csaknem kizárólag mezőgazda- sági jellegű t a r t o m á n y i szervezetek voltak, melyek minden t e k i n t e t b e n Londontól f ü g g t e k . A z a k k o r m á r közel három- százados Ú j v i l á g t a r t o m á n y a i lakosságának (kb. 5 millió lélek) vezető rétege, a k i k n e k elei m á r 100—200 éve mentek oda s ezért — mint még m a is — szívesen nevezte magát a m e r i k a i a r i s z t o k r a t á k n a k , elkedvetlenedve látta, hogy széles- körű a u t o n ó m i á j a ellenére (ami azonban csak p a p í r o n volt meg!) sem h a z á j a tényleges k o r m á n y z á s á b a n nem vehet i r á n y í t ó l a g részt, sem pedig a g y a r m a t o k gazdagodása nem úgy megy az ú t j á n , mint ahogy ennek h a l a d n i a kellene.
Valóban így is volt. Amióta Anglia magát Észak Amerika szinte kizárólagos urának tekinthette, önkénykedése a ki- zsákmányolás terén többé nem ismert gátlást, aminek ter- mészetes következménye az lett, hogy a gyarmatosok min- den rokonszenvét eljátszotta.
A londoni parlament olyan törvényeket hozott és kénv- szerített a gyarmatokra, melyek egyedül az anyaország meg- gazdagodását célozták s a legkisebb tekintettel sem voltak a tartományok helyi viszonyaira és érdekeire. Bevezették a vámokat, az okirati bélyegkényszert, megszorították a sza- bad ipart és kereskedelmet, nyomasztó és aránytalan adó- rendszert vezettek be, stb. A gyarmatosoknak minden ter- ménvüket, készítményeiket, kiviteli cikkeiket egyedül csak Angliába volt szabad szállítaniok s e mellett jóval ala- csonyabb áron. mint amilyent más államokban értek volna el, egyszersmind minden szükségletüket kizárólag csak Angliából vagy azon keresztül szerezhették be s e cél biz- tosítására az idegen hajók számára az amerikai kikötők zárva voltak. A legsúlyosabban érezték a gyarmatosok a cukorra, a dohányra, a teára, stb. kivetett vámokat, melyek a brit anyaország rabszolgáivá süllyesztették őket. Ez intézkedések minden nagyobbszabású mezőgazdaság, ipar, kereskedelem és üzleti élet kifejlődését lehetetlenné tették és a dolgos, szor- galmas gyarmatosokat kiszolgáltatták a dúsgazdag angol kalmároknak, kik a legtöbbet aratták ott, ahol semmit sem
vetettek.
Hiába volt minden felirat, nemzeti ellenállás, bojkott, rombolás, stb. Ellenkezőleg! Az angol képviselőház törvényt hozott, mely arra kötelezte a gyarmatosokat, hogy az ott tanyázó katonaságot szabad lakással és egyéb kedvezmények- kel tartoznak ellátni. Egy másik törvény értelmében a felség- árulással vádolt amerikai polgárokat ezentúl nem hazájuk- ban, hanem Angliában kell a törvény elé állítani s e célból
az ily váddal terhelteket az anyaországba kell szállítani.
Mindezek tetejébe a tartománygyüléseket egymás után fel- oszlatták úgy, hogy már a nyilvános tanácskozás lehetősége sem volt meg.
Az elégedetlenség első kétségtelen nyilt jelensége az volt, mikor a Washington G y ö r g y i r á n y í t á s a alatt álló virginiai tar-
t o m á n y g y ülés tárgyalni kezdte, nem kellene-e a g y a r m a t o k képviselőiből nemzetgyűlést összehívni? A gondolat a többi t a r t o m á n y b a n is tetszésre talált s az első nemzetgyűlés 1774 szeptember 5-én P h i l a d e l p h i á b a n , P e n n s y l v a n i a f ő v á r o s á b a n Össze is ült.
A nemzetgyűlés határozatai nem voltak radikálisok, azokban ép annyi a mérséklet, mini az igazság, nem is nevez- hetők másoknak, mint emlékeztetésnek a gyarmatok királyi privilegiális leveleiben és a tartományi alkotmánylevelekben biztosított jogaira. Valószínű, hogy ebben az időben még senki, maga Washington sem gondolt elszakadásra az anya- országtól.
A brit k o r m á n y b a n azonban az engedékenység és a m é l - t á n y o s s á g b é k í t ő szellemének b á l v á n y n y o m a sem volt ( a k á r c s a k az 1939. évi II. világháború kitörése előtt) s k á r - hozatos makacssággal ragaszkodott k o r á b b i h a t á r o z a t a i h o z és intézkedéseihez és valósággal siettette a nyilt összecsapást.
Még csak nem is válaszolt a p h i l a d e l p h i a i nemzetgyűlés f e l i r a t á r a .
Az elkeseredés nőttön-nőtt. 1775 április 18-án Boston kö- zelében, Lexington mellett folyt az első vér. Itt ütközött össze először a f e g y v e r k e z ő környékbeli lakosság az á l l a m h a t a l m a t képviselő bostoni brit helyőrséggel.
Az események most m á r robogó léptekkel követték egy- mást. 1775 m á j u s 10-re összehívták a második nemzetgyűlést, m e l y b e n m á r a szövetségi a l k o t m á n y a l a p j a i t r a k t á k le. 1775 jiinius 16-án volt a szabadságmozgalom második véres ese- ménye. A felkelők elfoglalták a bostoni kikötő közelében levő, stratégiai fontosságú Bunkershill magaslatot, melyet a britek 17-én háromszori roham á r á n visszafoglaltak. E r r e
m e g a l a k u l t a néphadsereg, a m e l y n e k t á b o r á b a 1775 július 2-án bevonult m a g a W a s h i n g t o n fővezér is. A k o c k á t el- vetették.
Az 1775—76. évi k e m é n y tél m i n d k é t oldalon a szervez- kedés ideje volt. 1776 március 4-én a z o n b a n Washington c s a p a t a i v a l megszállta a Boston fölött u r a l k o d ó dorchesteri magaslatokat, mire a britek március 16-án k i ü r í t e t t é k Bostont. A nemzeti lelkesedés az egeket csapkodta.
Ilyen előzmények u t á n k ö n n y e n érthető, hogy 1776 július 4-én a P h i l a d e l p h i á b a n összegyűlt h a r m a d i k nemzetgyűlés e g y h a n g ú h a t á r o z a t t a l k i m o n d t a az elszakadást Nagy- Britanniától, amivel szétszaggatták azokat a kötelékeket, a m e l y e k a g y a r m a t o k a t az anyaországhoz f ű z t é k s amivel a
szabadságmozgalom függetlenségi h á b o r ú v á a l a k u l t át.
E u r ó p á b a n természetszerűleg élénk figyelemmel k í s é r t é k az a m e r i k a i eseményeket s ahogy ez m á r történni szokott, az államok, de az egyes emberek is, a m a g u k érdekei és s z e m p o n t j a i szerint foglaltak állást. F r a n c i a o r s z á g flottával és c s a p a t o k k a l t á m o g a t t a a szabadságharcosokat. Ezzel szem-
ben az a k k o r i b a n s z á m t a l a n kisebb-nagyobb, önálló állam- ból összetevődő német nyelvterület egyes fejedelmeitől az angolok egész ezredeket vásároltak (régi nóta ez, ma egész népeket vesznek meg!) a szabadságharcosok ellen. A iszont vállalkozó szellemű németek n a g y s z á m b a n állottak a fel- kelők oldalára. E u r ó p a csaknem minden számottevő nem- zetéből a k a d t a k lelkes, kiváló k a t o n á k , akik versengve a j á n - lották fel k a r d j u k a t az Amerikai Egyesült Államok szabad- ságáért. Ilyenek voltak Franciaországból L a f a y e t t e márki és Rochambeau gróf, Németországból Steuben báró, Lengyel-
országból Kosciuszko Tádé és Pulaski Kázmér gróf. hazánk- ból pedig Kováts Mihály huszár őrnagy.
Kováts Mihály Karcagon. 1724-ben11 törzsökös, r e f o r - m á t u s n a g y k u n családból2 született és így ősi jogon részese volt a k u n o k a k k o r m á r ötszáz éves privilegiális levelében biztosított szabadságoknak. Iskoláinak elvégzése u t á n 1744- ben felcsapott h u s z á r n a k az ú j o n n a n alakított „ j á s z - k u n h u s z á r e z r e d é b e .3 amellyel végigverekedte Mária Terézia ki- r á l y n ő zászlai alatt a II. sziléziai h á b o r ú t , melyből kornétás- k é n t (manapság zászlós) tért haza.3 M i u t á n ezredét feloszlat- t á k s mivel felvételét m á s ezredbe Bécsben nem t u d t a ki- eszközölni,3 ami a k k o r még lehetséges volt, a porosz h a d s e r e g kötelékébe lépett.3 Itt érte a hétéves h á b o r ú , m e l y b e n N a g y Frigyes lobogói alatt k a p i t á n y i rangig emelkedett,1 sőt nevét viselő s a j á t csapatteste volt, a „Kováts'sches Corps".4 16 évig állt porosz szolgálatban, számos c s a t á b a n vett részt, többször megsebesült. 1761-ben osztrák h a d i f o g s á g b a jutott.5 Az U d v a r i Hadi T a n á c s k i a k a r t a végeztetni.6 A Legfelső Igazságügyi
Tanács7 és az Államtanács8 e g y b e h a n g z ó v é l e m é n y e a l a p - j á n a z o n b a n M á r i a T e r é z i a k i r á l y n ő s z a b a d s á g á t és va- gyonát visszaadta,9 sőt 1763-ban h u s z á r ő r n a g g y á nevezte kí.10 1766-tól 1776-ig. több mint 10 éven át, B u d á n és Pesten lakott.1 1
Kováts Mihály 1776 augusztus 12-e után1 2 Mária Terézia k i r á l y n ő útlevelével1 3 elhagyta a m a g y a r f ővárost. \ elencén—
Génuán1 4 át B o r d e a u x b a ment, a h o n n a n 1777 j a n u á r 13-án latin n y e l v ű levelet írt F r a n k l i n Benjaminnak,1 5 a világhírű t u d ó s n a k , s altkor m á r az Egy esült Államok franciaországi követének, amely levélben k a r d j á t a j á n l o t t a fel a z Unió sza- badságáért. Magát m a g y a r n a k vallva, röviden vázolja életét, meglepő világosan jelzi a f e l a d a t o k a t , melyek az Újvilágban reá v á r n a k s végül kijelenti, hogy önként és s z a b a d a k a r a t - ból jőve semmit a n n y i hévvel nem ó h a j t , mint azt, hogy
„ . . . ott, ahol a legnagyobb hadi szükség k í v á n n i fogja, szün- telen engedelmes szófogadással éljen és h a l j o n . . . fidelissi- m u s a d mortem. '15
H ű e n a halálig!
Egyelőre nem t u d j u k , hogy Kováts Mihály h o g y a n és miikor jutott Amerikába. Neve először 1778 j a n u á r 9-én b u k r kan fel az Ú j v i l á g b a n és pedig P u l a s k i lovassági p a r a n c s - noknak Washington fővezérhez intézett jelentésében.1 6
P u l a s k i K á z m é r gróf híres lengyel szabadsághős, k o r á b - b a n a nemzeti i r á n y ú bari k o n f e d e r á c i ó vezére és f ő p a r a n c s - noka. k i t ű n ő lovastiszt és szervező volt. 1777 július 28 előtt16
érkezett A m e r i k á b a , hol a Kontinentális Kongresszus 1777 szeptember 15-én választotta meg d a n d á r - t á b o r n o k i ranggal a lovasság parancsnokává.1 6 Az a m e r i k a i lovasság ekkor négy lovasezred hői állott, amelyeket azonban i n k á b b csak fegyveres-
lovas csoportoknak lehetett nevezni, a m i n t ezt gróf Pulaski későbbi jelentéseiből világosan meg lehet állapítani. Pulaski kétségkívül n y o m b a n felismerte a csapatai közt élő Kováís Mihály legelsőrendű és alapos lovastiszti képességeit, melyek a m a g y a r jász-kun huszárezredből k i s a r j a d v a , a porosz lovasszolgálatban gyökereznek. Mint felelőssége t u d a t á b a n levő p a r a n c s n o k , lia a legrövidebb idő alatt maximális tel- j e s í t m é n y t a k a r t elérni, s a j á t h a t á s k ö r é b e n Kováts Mihályra
bízta a kiképzési munkakört,1 6 egyúttal pedig felsőbb helyen szorgalmazta h ő s ü n k n e k ez állásában leendő megerősítését.
Továbbmenőleg, tekintettel é p p e n Kováts Mihály személyére, m a g á é v á kellett tennie a porosz lovassági szolgálati szabály- zatot,16 m e l y n e k h ő s ü n k b é k é b e n és h á b o r ú b a n jól bevált képviselője volt.
El sem lehet u g y a n i s képzelni, hogy gróf Pulaski, a ki- tűnő lengyel lovastiszt, aki a bari konfederáció bukása, ille- tőleg Lengyelország első felosztása (1772) u t á n utolsó éveit
Törökországban és F r a n c i a r o s z á g b a n töltötte, s ez idők alatt kétségtelenül volt szeme ez országok m i n d e n tekintetben ki- váló lovasságának megfigyelésére, most a porosz lovasság szolgálati s z a b á l y z a t á t a j á n l o t t a volna az a m e r i k a i hadsereg- nek. ha erre nem lett volna egészen rendkívüli oka. mikor m a g á n a k e téren semmi egyéni ismerete és t a p a s z t a l a t a sem volt, sőt s a j á t lengyel nemzeti politikája szöges ellentétben volt mindazzal, ami porosz.
Az idézendő okiratok azt b i z o n y í t j á k , hogy így lett Kováts Mihály ..master of exercises" gróf P u l a s k i K á z m é r melh tt és így lett az amerikai lovasság első kiképzőmestere m a g y a r ember.
1777 december 29-én Pulaski így írt Washingtonnak.1 6
,.Azzal kezdem, hogy m a g a m é v á teszem azt a szol- gálati szabályzatot, amely Poroszország k i r á l y á n a k h a d - seregébon van g y a k o r l a t b a n , mely angolul k i n v o m a t h a í ó és szétosztható a különféle csapattestek közt, a tisztek és a legénység o k t a t á s á r a . . .
E g y kiképzőmester kinevezésére lesz szükség, aki- n r k ezredesi r a n g j a lenne, ő fog a g y a k o r l a t o k r a fel- ügyelni és ő fogja különböző kötelességeikre a tiszteket kiképezni . . ."
Hogy e levele í r á s a k o r gróf Pulaski m á r Kováts Mihályra gondolt, az 1778 j a n u á r 9-i leveléből derül ki, amelyet Tren- tonból u g y a n c s a k Washingtonhoz intézett.16 E k k o r így írt.
„ . . . Kell, hogy az ezredes a legénységet oktassa és begyakorolja a szolgálatra. Kováts ezredes n a g y é r d e m ű f é r f i és a kiképzőmesteri hivatalt l á t j a el. Ő a kiválasz- tásra méltó tiszt és kizárólag az ő képességeinek teljes ismeretében kérem, hogy Excellenciád őt alkalmazza.
Biztosíthatom Excellenciádat, hogy sohasem lesz oka a beléje vetett bizalmat megbánni, h a ezt a javaslatot el méltóztatik fogadni. Minél h a m a r a b b , a n n á l jobb, mert ő végtelen h a s z n á r a lesz a lovasságnak ez idei téli szállásán."
Gróf Pulaski K á z m é r 1778 j a n u á r elején terjesztette Washington elé második lovassági szolgálati szabályzat- tervezetét,1 6 amelyből idézzük a következő részletet.
,.Feltétlenül szükséges, hogy a lovasságnak kiképző- mestere legyen, aki a hivatásos és a nem hivatásos tisz- teket a szolgálat s z a b á l y a i r a oktassa. Mivel kezemben v a n a parancsnokság, kötelességem óvatosan eljárni, hogy ez a tiszt, k ü l ö n b ö z ő okokból ténylegesíttetvén, ki- küszöbölje a rossz szokásokat és megszüntesse a fő- tisztek hibáit. Jelenleg itt v a n ez országban egy Kováts
nevű tiszt. Tudomásom v a n róla, hogy becsülettel szol- gált a porosz hadseregben és biztosítom Excellenciádat, hogy minden tekintetben meg t u d n a felelni ennek a f e l a d a t n a k . "
Trentonból. 1778 f e b r u á r 4-én gróf P u l a s k i idevágókig a k ö v e t k e z ő k é p írt Washingtonnak.1 6
„ H a összegyűjtené az á l t a l a m írt, megelőző leve- leket, különösen a lovasságra és Kováts ezredes meg- bízatására vonatkozó javaslatokat, melyek szerint fel- hatalmazásról volna szó. hogy mint ezredes egy k ü l ö n í t - ményt vezényeljen, (akkor látná, hogy) t á m a d á s b a n na- gyobb hasznát lehetne venni, mint más szolgálatban.'"
Yorktownból, 1778 m á r c i u s 19-én keltezett levelében P u l a s k i így ír Washington fővezérnek.1 7
„Alárendeltem g y a n á n t egy t a p a s z t a l t tisztet a j á n - lanék, Kováisnak h í v j á k , előzőleg s z a b a d c s a p a t - v e z é r volt porosz szolgálatban."
Gróf Pulaski K á z m é r szívós m u n k á j á n a k meg is lett az eredménye, mert Washington G y ö r g y fővezér és az illetékes bizottság közös javaslatára,1 6 a Kontinentális Kongresszus 1778 április 18-án Kováts Mihályt kinevezte a Pulaski-légió ezredes-parancsnokává.1 6
A megszervezés, felállítás és k i k é p z é s m u n k á j a u t á n a légiót — az amerikai függetlenségi h á b o r ú jellegzetes vi- szonyainak megfelelően — a legkülönbözőbb f e l a d a t o k meg- oldására h a s z n á l t á k fel. Mint m i n d e n f é l e fegyvernemből összetett, önálló csapat k i v á l ó a n a l k a l m a s volt felderítő szol- gálatok, h a t á r v é d e l m i biztosítás, a lázadó, illetve angol szol- gálatba szegődött indián törzsek megfékezésére, v á r a k meg- szállására; de részt vett a légió 1778 március 3-án a h a d d o n - fieldi-,16 1778 október 10-én a véres Osborne's lsland-i1 6 és 1778 október 14-én a még véresebb kimenetelű Egg H a r b o u r - i
c s a t á b a n is.16 A „The M a r y l a n d J o u r n a l a n d Baltimore Ad- vertiser"' 1778 augusztus 4-i s z á m á b a n a következőket olvassuk :
,A mult szerdán (július 29) a tiszteletreméltó P u l a s k i tábornok a városban (Baltimore) szemlét tartott szabad- c s a p a t a felett, mely harcias megjelenésű és több gyakor- latot m u t a t o t t be olyan modorban, mi a legnagyobb tisz- teletet sugározza a tisztekre és a legénységre e g y a r á n t . "
Ez pedig azt m u t a t j a , hogy Kováts Mihály ezredes-parancs- nok, kiképzőmester, jó k a t o n á k a t tudott f o r m á l n i a kezei alá adott, meglehetősen vegyes s z á r m a z á s ú és n y e l v ű ember- anyagból. E b b e n m u t a t k o z t a k meg hősünk k i t ű n ő kvalitásai.
Tekintélyét pedig megalapozta hírneve, amelyet a megelőző h á b o r ú k b a n szerzett s amely A m e r i k á b a is elkísérte őt.
Magát m i n d i g m a g y a r n a k vallotta és katonáit is h u s z á r o k n a k k í v á n t a nevelni. Idevágólag csak n é h á n y szemelvényt idézünk a gazdag amerikai f o r r á s a n y a g b ó l .
Az előbbiek során m á r h i v a t k o z t u n k gróf P u l a s k i K á z m é r n a k 1778 j a n u á r 9-én Kováts Mihályról Washington- hoz intézett hízelgő levelére.16 E levéllel k a p c s o l a t b a n Lutter- loh ezredes a Valley Eorge-i főhadiszállásról, egyebek közt, a k ö v e t k e z ő k e t í r j a 1778 j a n u á r 14-én Lourens alezredesnek:1 8
„ . . . P u l a s k i is ezt a híres Kováts ezredest a k a r j a . . . Itt v a n n a k tisztek és emberek, akik a l a t t a szolgáltak . . . P u l a s k i n a k , mint kiképzőmester kellene. Jobb is volna erre a célra, mint az a . . . f r a n c i a , aki volt s aki soha se szolgált k ö n n y ű csapatoknál."
1778 j a n u á r 24-én h ő s ü n k Betlehemben (Pennsylvania) járt, miről a protestáns templom n a p l ó j a így számol be:18
„Szombaton, 24-én ide érkezett Kováts, a legutóbbi h á b o r ú b ó l ismert porosz huszártiszt, . . . hogy m e g t u d j a , miben segíthetnénk itt egy h u s z á r c s a p a t felszerelésében és kiöltöztetésében. melyet a kongresszus számára log felállítani."
Közismert az a tény, hogy a csodával határos, hogy az Egyesült Államok függetlenségi h á b o r ú j a a szabadságharcosok j a v á r a dőlt el. Közrejátszott ebben az angoloknak a vakság- gal határos elbizakodottsága, saját h a d t á p v o n a l a i k n a k az a k k o r i viszonyok közt kétségbeejtő hosszúsága, mindkét oldal- ról a m ű k ö d ő h a d e r ő k csekély létszáma, a szabadságharcosok teljes felkészületlensége, a g y a r m a t o k n a k egyáltalán nem egységes m a g a t a r t á s a , a vegyesnyelvű és — származású la- kosság között, de még a polgári és katonai vezetők közt is észlelhető nyereségvágy, pártoskodás és széthúzás. Minden- kinek volt irigy e és ellensége. E részben Kováts Mihály sem kerülte el a sorsát.
Lássuk, hogy is volt ez!
1778 július 14-éu a p e n n s y l v a n i a i S u p r e m e E x e c u t i v e Council (Legfelső v é g r e h a j t ó tanács) a r r a utasította1 8 H a r t l e y ezredest, hogy csapattestének egy k ü l ö n í t m é n y e New Jersey- ből meneteljen Eastonba s itt csatlakozzék Kováts ezredes lovascsapatához és v o n u l j a n a k a britekhez szító indiánok és
felkelők ellen, akik m e g t á m a d t á k az állam h a t á r a i t .
1778 augusztus 25-én Robert Levers a p e n n s y l v a n i a i N o r t h a m p t o n kerület p r o t o n o t a r y j a (elöljárója) viszont levelet intézett George Brvanhöz,1 8 P e n n s y l v a n i a állam alelnökéhez.
A f e l i r a t b a n az előljáró néni a s a j á t véleményét a d t a elő, h a n e m Kearney k a p i t á n y t á j é k o z t a t á s a i t , aki nem volt más, mint a H a r t l e y ezredes által k i k ü l d ö t t k ü l ö n í t m é n y parancs- noka s akinek — valamely okból — nem tetszett, hogy a Pulaski-légióhoz. sőt ennek is csak részlegéhez kell csat- lakoznia. í g y k e r ü l t a felterjesztésbe az, hogy Kováts Mihály kiküldetése az indiánok és a felkelők ellen „szerencsétlen választás."
E n n e k az í r á s m ű n e k volt visszhangja Kováts Mihály levele, amelyet G e r m a n t o w n b ó l , 1778 szeptember 19-én inté- zett a Kontinentális Kongresszus elnökéhez, H e n r y Lourens- hez.18 E levélben hősünk egyebek közt így í r :
„ . . . Az én tengerentúli, hosszú, huszártiszti szol- gálatom a m a g y a r és a porosz kötelékekben a d t a nekem a megfelelő tudást, hogy helyesen b í r á l j a m meg az olyan tennivalókat, melyeket javasolni óhajtok."'
"Végül még a következőket e m e l j ü k ki ebből a levélből:
„Azok a levelek, amelyeket én a tiszteletreméltó Board of W a r t ó l (Hadügyminisztérium) k a p t a m , bizo- nyítékok a r r a , hogy lielyeselten h a j t o t t a m végre a pa- rancsokat az indiánok ellen s ez a d t a meg nekem a bizonyosságot, hogy terveim szerint a biztonság meg- szerezhető volna, ha u g y a n v é g r e h a j t á s u k k a l a tiszteletre- méltó Kongresszus engem bíz meg, amit én hűségesen fognék elvégezni, megtisztelve az ilyen parancstól, mely a l k a l m a t fog nekem adni a r r a . hogy m e g m u t a s s a m ehhez az országhoz való ragaszkodásomat és h ű s é g e m e t . . ."
1778 október 26-án a Kontinentális Kongresszus utasí- t o t t a az egész lovasságot és a Pulaski-légiót,1 6 hogy vonul- j a n a k Sussex Court House-ba. h o n n a n a légiót Washington fővezér parancsa1 6 Minisinkbe, New Jersey állam észak- nyugati részébe, a D e l a w a r e folyó mentére rendelte, hol Cole's F o r t közelében helyezkedett el.16 A légió itt töltötte az
1778—1779 telét, N e w j e r s e y állani h a t á r a i t v é d v e az indiánok ós az angolbarát felkelők és lakosság ellen.16
1779 f e b r u á r 2-án a Kontinentális Kongresszus a York- t o w n b a n állomásozó Pulaski-légiót Lincoln tábornok vezény- lete alá, D é l - K a m i i n á b a rendelte.1 6 A követendő útvonalat
a k ö v e t k e z ő k é p e n jelölték ki.16 Yorktown (Pennsylvania)
— Winchester — Stounton (Virginia) — Digg's F e r r y on D a n — G u i l f o r d C o u r t House — Salisbury — C h a r l o t t e (North Carol ina) — C a m p d e n — Congaree — P u r r i s b u r g , mely állomások Charlestonnal (South Carolina) és S a v a n n a h - val (Georgia) a Pulaski-légió Golgotájává váltak, mert S a v a n n a h ban a légió sorsa betelt.16
I n d u l á s k o r a légiónak, tisztekkel egyiitt, 336 embere volt.16 A n a g y menetteljesítmény közben a légió az ú t f o l y a m á n m á r sok emberét elvesztette. 1779 m á j u s elején lovassága az Észak-Karolinai Salembe érkezett.1 8 A protestáns templom n a p l ó j á b a n le v a n írva. hogy elmentek a templomba is, á l t a l á b a n pedig igen rendesen viselkedtek s m i n d e n ü t t kész- pénzzel fizettek. Az egyik légionárius azonban himlős lett s tőle a betegséget többen is m e g k a p t á k úgy. hogy a légiónak Salemben m á r 40 himlőbetege volt. kik köziil ott kettő meg is halt.
A Pulaski-légió így l é t s z á m á b a n lényegesen l e a p a d v a ér- kezett Charleston k ö r n y é k é r e , amely várost a k k o r m á r na- gyon fenyegették Prévost ezredes közeledő brit csapatai.1 6
A megerősített város Moultrie t á b o r n o k parancsnoksága alatt állott. A helyzet m á r a n n y i r a reménytelen volt, hogy a polgári hatóságok a város f e l a d á s á r a k é r t é k a tábornokot. Szeren- csére a Hadrel's Pointtól m á j u s 8-án a Pulaski-légió lovassága és 11-én gyalogsága is megérkezett, ami ú j lelket öntött a ki- m e r ü l t lakosságba.1 6 A helyzetet mérlegelve P u l a s k i ú g y döntött, hogy m e g m a r a d t 120 emberével n y o m b a n k i r o h a n és m e g t á m a d j a a briteket, akiket így remélt visszaűzni s ezzel a várost is felszabadítani.
S z á m t a l a n egykorú forrás, lényegében véve. azonosan a d j a elő a történteket. A legérdekesebb t a l á n D r . Johnson k ö n y v e . A f i a t a l charlestoni orvos a függetlenségi háború idején élt s élményeit idevágólag a k ö v e t k e z ő k é p e n a d j a elő:19
„ . . . P u l a s k i m á j u s 11-én érkezett meg ( harlestonba, m i u t á n keletről átkelt a Cooper folyón, m a j d n e m ugyan- akkor, a m i k o r Prévost n y u g a t r ó l átlépte az Ashley folyót.
Rögtön m e g t á m a d t a a briteket, ami nélküle b i z o n y á r a nem történt volna meg. Az angol előrenyomulás ellen i r á n y u l ó e merész t á m a d á s a l k a l m á v a l számos személves összecsapása a k a d t az ellenséggel s mindig ő volt a győz- tes. A parancsnoklásfean u t á n n a következő Kováts ezredes nem volt ily szerencsés. Miután az ellenséggel b á t r a n szembeszállt, súlyosan megsebesült s a visszavonuláskor az úton leesett lováról. Az angolok ott temették el, ahol leesett, az ú t n y u g a t i oldalán, azon a földön, mely most John Margart t u l a j d o n a a Huger street sarkán.
Ő n a g y é r d e m ű és nagyon tapasztalt, m a g y a r születésű
katona volt, ki mint huszártiszt Nagy Frigyes alatt szol- gált . . . "
Tme tehát hősünk, mint fennebb is több adat igazolja, A m e r i k á b a n is mindig m a g y a r n a k vallotta magát s az északi f őhadiszállástól a déli végekig jól t u d t á k , hogy m a g y a r ember, m a g y a r huszártiszt volt.
A Charleston ellen operáló brit haderőkhöz tartozó Skelly brigád-őrnagy egyebek közt a következőket írta16 1779 m á j u s 12-én naplójába a charlestoni végzetes ütközettel kapcsolat- ban a Pulaski-légióról.
a legjobb lovasság, melvlyel a lázadók valaha is rendelkeztek . . ."
Ennél nagyobb elismerést hősünknek sem adni, sem k a p n i nem lehetett, mert ő volt a légió kiképző mestere.
Gróf Pulaski Kázmér rövidesen követte b a r á t f á t . 1779 október 9-én S a v a n n a h ostrománál ő is halálos sebet kapott, melybe 2 n a p p a l utóbb az Egyesült Államok „ W a s p " nevű brigjén hősi halált halt.16 Ezzel és egyéb veszteségeivel a Pulaski-légió a n n y i r a legyengült, hogy fel is oszlott.
Zászlaja a Maryland Historical Societv m ú z e u m á b a n Balti- morcban van.16
Kováts Mihály hősi haláláról hozzátartozói és az illetékes m a g y a r katonai hatóságok a r á n y l a g gyorsan szereztek tudo- mást, mert a budai Várparancsnokságnak a Magyarországi Főhadparancsnoksághoz intézett 1779 szeptember 28-i jelen- tése20 feleségéről m á r mint özvegyről ír.
ö z v . Kováts Mihályné, szinyei Merse Franciska, Zsig- mondnak, Sáros vármegye a l i s p á n j á n a k és feleségének, H e d r y Zsuzsannának leánya,2 1 néhai nagynevű, vitéz k a t o n a f é r j e emlékezetére, mivel sírját nem látogathatta, még 1780-ban Szinyén, a templom közelében, kis emlékkápolnát emeltetett.172
mely a mai napig is fennáll.22 A kápolnácska. százados hársak környezetében, 162 éve hirdeti2 3 az ősi földön az amerikai szabadságért hősi halált halt m a g y a r huszártiszt, az Egyesült Államok lovassága első kiképzőmesterének emlékét.
Szinyei Merse Franciska legif jabb testvérhúga volt ezidő szerinti vallás- és közoktatásügyi miniszterünk: Szinvei Merse Jenő m. kir. titkos tanácsos, cs. és kir. kamarás, országgyűlési képviselő vérszerinti elődjének: Szinyei Merse Tamásnak.2 4
Póka-Pionij Aladár JEGYZETEK.
1 Rang- und Quartierlisten und Expeditionen des leichten (Frei-) Hus. Regts Kleist. — Kr. Min. Geh. Kriegs-Kanzlei. Archiv. Gap. II. Tit.
12. Sect. 15. Lit. Gc. No. 3. — Preuss. Geh. Staatsarchiv Berlin—Dahlem.
a Görgey Ezechiel Szepes vm. alisp. 1761. m á j . 23-án a M. Kir.
Helyt. Tanácshoz int. jelentéséhez csatolt kihallg. jegyzőkönyv. — Anno
1761. Miscell. 4. May. No 2. Fol. 12. — M. Kir: Országos Levéltár Budapest.
8 Az Udv. Hadi Tanács ténymegállapító- és vádirata 1762. febr.
5-éről Kováts Mihály ellen. — 752. Hofkriegsrat Justitz Exped.
Fol. 421/1762. J u n v . — österreichisches Kriegsarchiv Wien.
4 Acta des Kabinets Königs Friedrichs II. — Rep. 96. — 87. S, Fol.
203. — Preuss. Geh. Staatsarchiv Berlin—Dahlem.
6 Görgey Ezechiel Szepes vm. alisp. jelentése 1761. máj. 12-én a M.
F i r . Helyt. Tanácshoz. — Anno 1761. Miscell. 4. May. No. 2. Fol. 6. — M. Kir. Országos Levéltár Budapest.
6 Gróf D a u n Lipót tábornagy, az Udv. H a d i Tanács elnökének előterjesztése Mária Terézia királynőhöz 1762. febr. 14-én. — 752. Hof- kriegsrat. Justitz Exped. Fol. 421/1762. Juny. — österreichisches Kriegs- archiv Wien.
7 Obriste Justiz Stelle Nieder-Österreich. 1761—62. Fase. 56 Proto- coll Fol. 273. J u n i 1762 — österreichisches Staatsarchiv des Innern und der Justiz Wien.
8 Staatsrat. C i r c u l a n d u m currens. No. 1371/1762. — Haus-, Hof- und Staatsarchiv Wien.
9 Staatsrat Protokoll 1762. Vol. I. Fol. 237. No. 377. — Haus-, Hof- und Staatsarchiv Wien.
10 Az Udv. H a d i Tanács előterjesztése Mária Terézia királynőhöz 1763. jan. 29-én és a királynő döntése 1763. jan. 31-én. — 934. Hof- kriegsrat. 1763. Jänner. — österreichisches Kriegsarchiv Wien.
11 Póka-Pivny A l a d á r : Adalékok az Am. Egy. Államok szabadság- harcában hősi halált halt Kováts Mihálv m a g y a r huszárezredes élet- történetéhez (Magyar Katonai Szemle Budapest 1934. dec.).
12 Magvarországi Főhadparancsnokság. Prot. Exhib. l u d . Del. Mii.
1777. Fol. 156. No. 234. — M. Kir. Hadilevéltár Budapest.
13 M. Kir. Udvari Kancellária. Prot, ex 1775. No. 1516. — M. Kir.
Országos Levéltár Budapest.
14 Az Udv. Hadi Tanács átirata az Állami Kancelláriához 1776.
nov. 30-án. — Noten von dem Hofkriegsrat 1776—1777. Fase. 22. Fol.
210—213. — Haus-, Hof- und Staatsarchiv Wien.
15 Kováts Mihály levele Franklin Benjáminhoz. — Correspondences of B. Franklin. 1777. — American Philosophical Society Philadelphia.
16 General Count Casimir Pulaski ..The Father of the American Cavalry", first commander of Washington's Cavalry (The American catholic historical researches. Parkersburg. Pa. New series. Vol. VI
J a n u a r y 1910. No. 1.).
17 Eugene P i v á n y : Hungarian-American historical connections.
Budapest 1927.
18 Vasváry Ödön réf. lelkész, washingtoni lakos gyűjteményéből, amerikai levéltárakban és k ö n y v t á r a k b a n végzett kutatásainak ered- ményei alapján.
19 Dr. Joseph Johnson: Traditions and reminiscences chiefly of the American Revolution in the South. Charleston. S. C. 1851. Fol. 244.
20 Magvarországi Főhadparancsnokság. Prot. Exhi. in. Just, de ao.
1779. Fol. 246—247. No. 466. — M. Kir. Hadilevéltár Budapest.
21 Protocolum Episcopalis Consistorii Agriensis Anni 1762—1775.
Ad annum 1766. Mense Junii, diem 13a. — Érseki Levéltár Eger.
22 Szinyei Merse Bertalan: A szinyei plébánia története (Knauz N á n d o r : Magyar Sión egyháztörténeti folyóirat. Esztergom. 1865. III.
évf„ IV. fiizet. 279. old.)
28 Póka-Pivny Aladár: Kováts Mihály ezredes-parancsnok, Amerika hősének emlékezete a művészetben (Történetírás. Egyetemes történet- tudományi szemle. Budapest. 1939. III. évf 3—4. szám. 194. old.)
24 A Szinyei Merse család levéltárában (Budapest) levő származás- rendi táblázat szerint.
