F O R R Á S
A Tiszatáj e számában — születésének századik évfordulóján — Tömör- kény Istvánra emlékezünk. Tömörkény emlékét, a szegedi irodalom múltbeli értékeit is kívánjuk ápolni és folytatni akkor, amikor folyóiratunk decemberi számának szépirodalmi rovatában — a múltból némiképp a jövő felé is te- kintve — olyan fiatalokat mutatunk be, akik a mai szegedi, e tájban formá- lódó irodalom legfiatalabb művelőiként szólalnak meg, egy most felnövő, ta- nuló és életre készülő nemzedék képviselőiként. Fiatalok. Nagyon fiatalok. Mé- gis, bemutatásukkal azt a reményünket akarjuk kifejezni, hogy a szegedi irodalom rangos múltbeli értékei a jövőben is továbbépülnek, folytatódnak.
„Forrás"-rovatunk — amely e számunkban megkülönböztetett helyet ka- pott — eddig is vállalta a kezdők útjának egyengetését, s vállalni fogja a jövőben is. A reménynek és e — szerintünk indokolt — kockázatnak válla- lásával kapott szót e havi számunkban a Békés megyében élő középiskolai diák, Zelei Miklós, a katonaéveit töltő Rudnai Gábor, a szegedi bölcsészhall- gató, Oláh Éva, a szegedi újságírójelölt, Tarnai László, a Kiskunságból je- lentkezett 20 éves diák, Nagy-Faddy Éva, a Hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági
Technikum diákja, Gulay István és a szegedi 18 éves gimnazista, ördögh Szilveszter. Szerzőink nagyon fiatalok, szinte most közlik első írásaikat. Még nem tudni, mivé érlelődnek — írók lesznek-e? De a megértő figyelmet — társaikkal, a folyóiratunkban máskor is szívesen fogadott fiatalokkal együtt — az olvasótól is megérdemlik.
ZELEI MIKLÓS
KI FELEL?
A partot nem ért hajókért ki felel?
A források beszennyezett vizeiért ki felel?
Az eltévedtekért, az eltévesztettekért,
megmentetlen menthetőkért ki felel?
A kevésért és túlsókért,
a gyermekek elgurult üveggolyóiért, az el nem mondott mesékért
ki felel?
Letaposott fűszálakért, nem szüretelt gyümölcsfákért, gátaszakadt folyamokért, bevérezett madarakért, pattanttőgyű tehenekért ki felel?
S mindén jóért, ami nem lett, de lehetett volna, azért ki felel?
Faggatom a törvényeket, nem felelnek.
Hajnalodik.
Az ablak alatt, sárga dobozokban elcsikorognak az álmok.
Ott van köztük a válasz.
971.
ZELEI MIKLÓS
. M O N D D MEG
Mondd meg az égnek, a földre, ha száraz esőt növesszen.
Arcunkba ne vágjon, mondd meg a szélnek — elég volt.
Mondd a folyónak:
szűrje magát, és a lepkének:
bábozódhat!
Mondd meg a sebnek, hogy ne fájjon, és a csontnak:
forrjon össze.
Mondd meg a vízbe esett bogaraknak:
most már megmenekülnek,
mondd meg a kertünkbe csapott villámnak:
bimbózik mégis az almavirág!
Mindennek mondd meg, hogy sokasodhat.
OLÁH ÉVA
SZÉP FEGYELEMMEL
Furcsa vereségek és
furcsa örömök építőkockáiból készítek neked egy házat, amit majd otthonnak nevezel, és berendezed
a te vereségeid és örömeid apró értéktárgyaival és a könyveiddel,
amelyekben számon tarthatod őket.
Nem lesz különös ház:
csupa-csend szőnyegein nem térdel aszkéta különcség,
de az aktok far adózását sem állítom ágyad elé;
Két évtizedet
és. az élet izgalmas derűjét őrzi a testem,
szerelmemben is szép fegyelemmel.
Es mindent el fogsz hozni magaddal egyszerű utcán,
férfikönnyek és gyermeknevelés közt, mert furcsa vereségek
és furcsa örömök építőkockáiból készítek neked egy házat,
amit majd
otthonnak nevezel...
972.
