• Nem Talált Eredményt

• Boccaccio útja a

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "• Boccaccio útja a"

Copied!
10
0
0

Teljes szövegt

(1)

MolnÁR AnnamÁRia

„Franciscus Petrarca preceptor noster”

Boccaccio útja a De mulieribus claris ig

*

Egy találkozás – számtalan hatás

Boccaccio és a VI. Kelemen pápa jubileumára Rómába tartó Petrarca 1350-es firen- zei találkozása számos ponton határozta meg az olasz irodalom két koronájának életét és munkásságát. Boccaccio többek között a találkozás hatására fordult az antik irodalom és a latin nyelven való alkotás irányába, ám az Petrarca számára is hozott változásokat. Tanulmányomban a találkozás két szerzőre gyakorolt ha- tását, következményeit szeretném bemutatni, illetve olyan kérdéseket is érintek, mint hogy milyen volt a hatásgyakorlás jellege, kire és milyen mértékben irányult, valamint mindez milyen nyomokat hagyott kettőjük műveiben. A tanulmány utolsó témájaként pedig a két szerző levelezése alapján köztük kirajzolódó kap- csolat milyenségére, esetleges árnyoldalaira is kitérek.

A találkozás talán legismertebb és leggyakrabban említett eredménye Boc- caccio számos latin nyelvű munkája, köztük a pogány istenek családfáját meg- alkotóGenealogia deorum gentilium,a híres férfiak bukását bemutatóDe casibus virorum illustriumés a híres (avagy éppenséggel hírhedt) hölgyek tetteit elbeszélő De mulieribus claris,valamint pásztori dalainak gyűjteménye, a Buccolicum car- men,továbbá egy földrajzi neveket összegyűjtő enciklopédia, aDe montibus, silvis, fontibus, lacubus, fluminibus, stagnis seu paludibus, et de diversis nominibus maris.

Figyelemre méltó, hogy ezek mellett Boccacciónak az 1350 utáni időszakban népnyelven csak aCorbaccio,aTrattatello in laude di Danteés azEsposizioni sopra la Commediacímű művei születtek. Az új alkotói korszak kezdetét aBuccolicum carmenben, Calliopé és Aristeus beszélgetésében is megfogalmazza, beismerve, hogy korábban a népnyelven írt dalt részesítette előnyben, ám most „a magasabb kor új szerelmeket hoz”:

* A publikáció elkészítését az MTA-SZTE Antikvitás és Reneszánsz: Források és Recepció Kuta- tócsoport (TK2016-126) támogatta.

(2)

Caliopes. Nunc ego te teneo. Sic est, novisse decebat.

Ysmarius tu grandis eras, tu Critis es Yde!

Non ego te vidi pridem vulgare canentem in triviiscarmen,misero plaudente popello?

Aristeus. Vidisti, fateor.Non omnibus omnia semper sunt animo,puero carmen vulgare placebat.

Illud Lemniadi claudo concessimus;ast nunc altior est etas, alios que monstrat amores.

(Buccolicum carmen XII, 46–53.; kiemelés: M.A.)1

Fontos azonban már most megjegyeznünk, hogy a latin nyelven alkotás Boccaccio részéről nem Petrarca szolgai módon való követését jelentette, hanem csupán egy ihletadó kiindulópont volt számára, hogy a petrarcai elvek alapján saját véleményét és álláspontját kifejtse, még akkor is, ha ez esetleg konfliktusokat idézett elő kettejük között. Ezt támasztja alá többek között az is, hogy Boccaccio latin nyelvű műveiben nem idézi szó szerint Petrarcát,2bár erre valószínűleg nem is minden esetben lett volna lehetősége. Francisco Rico álláspontja szerint ugyanis Boccaccio a petrarcai művek egy részét(De viris illustribus, Africa, Secretum)csak olyan mélységben ismerte, amilyet Petrarca hajlandó volt feltárni előtte.3Kivételt képeznek ez alól például azInvective contra medicum,amelyet Boccaccio többszöri kérésre, 1357-ben kapott meg, illetve aBucolicum carmen,amelyet 1359-es milánói látogatása során olvashatott, és le is másolhatott.4

Hangsúlyoznunk kell továbbá, hogy Boccaccio nem mint passzív fél jelenik meg ebben a baráti kapcsolatban, hanem ő is igyekszik Petrarca meggyőződéseit for- málni és bizonyos nézetei revideálására bírni, legyen szó magánéleti döntésekről, Dante megítéléséről, vagy a középkori irodalomról általában.

Petrarca hatása Boccaccióra

Annak érdekében, hogy minél teljesebb képet kapjunk a Boccaccióra gyakorolt petrarcai hatás mibenlétéről, érdemes röviden áttekintenünk, milyen változatos módokon kap helyet Petrarca a boccacciói művekben. Számos alkalommal tör- ténik rá mint tanítómesterre utalás, így például aDe mulieribus előszavában is.

1 Giovanni Boccaccio,Buccolicum carmen,hozzáférés: 2019.01.05, https://tinyurl.com/y4lr54f5.

2 Francisco Rico,Ritratti allo specchio (Boccaccio, Petrarca)(Roma–Padova: Antenore, 2012), 37–

38.

3 Uo.,37.

4 Gur ZaK, „Boccaccio and Petrarch”, inThe Cambridge Companion to Boccaccio,ed. Guyda ARm- stRong, Rhiannon Daniels and Stephen J. MilneR, 139–154 (Cambridge: Cambridge University Press, 2015), 143.

(3)

Ebben Boccaccio számára mestere egyfajta ihletadóként jelenik meg, hiszenDe viris illustribusával arra ösztönözte a certaldói szerzőt, hogy annak mintájára híres hölgyek tetteit összegyűjtő művet írjon, amelyre korábban még nem volt példa a nyugat-európai irodalomban.5Szintén aDe mulieribusalapján feltételezhetjük, hogy Petrarca bizonyos hölgyek kiválasztásában inspirációként szolgált, ahogyan azt később, aFamiliaresXXI, 8-cal való összevetés során látni fogjuk.

A De casibus VIII, 1-ben (Et primo viri clarissimi Francisci Petrarce in auctor- em obiurgatio) pedig Boccaccio meg is szólaltatja Petrarcát: ugyanis ő az, aki megjelenik az irodalmi vállalkozását épp feladni készülő Boccaccio előtt és a mű folytatására biztatja tanítványát:

Sedecce visum est michi,nescio quibus missum ab oris, hominem astitisse aspectu modestum et moribus, venusta facie ac miti placidoque pallore conspicua, virenti laurea insignitum et pallio amictum regio, summa re- verentia dignum. […] agnovi eum Franciscum Petrarcam optimum vener- andumque preceptorem meum […] dixitque:‚Amice, argumentum purgate ignavie est te adeo vidisse deiectum; satis est, imo multum; surge ergo nec de humanitate mea desperes caveasque de cetero ne in segnitiem tam damnandam stultis suasionibus trahi te sinas’.

(De casibus VIII, 1; kiemelés: M.A.)6

Hogy Petrarca jellemzően csak kiindulópontként szolgált Boccaccio számára, azt a következő példák is szemléltetik. AGenealogiaXIV. és XV. könyveiben, ame- lyekben a költészet és a költők védelmére kel,7Petrarca álláspontját alapul véve állítja azt Boccaccio, hogy a költők nem hazugok, csupán bizonyos igazságokat az allegória fátyla alá rejtenek. Ám míg Petrarcánál a Collatio laureationisban ez alatt a bizonyos fátyol alatt csupán három jelentésréteg rejlik (fizikai, morális és történeti),8és csupán a latin nyelven alkotó költőket veszi védelmébe, addig Boccaccio aGenealogiába beemeli a teológiai értelmezés szintjét, illetve Dantéval együtt a népnyelven alkotó költők védelmében is szól.

Hasonló módon jár el Boccaccio, amikor azt a platóni álláspontot tárgyalja, amely szerint a költőket ki kellene űzni a városokból. Abban egyetért Petrar- ca Invective contra medicum III-ban megfogalmazott véleményével, hogy ez az

5 „Scripsere iam dudum non nulli veterum sub compendioDe viris illustribuslibros; et nostro evo, latiori tamen volumine et accuratiori stilo, vir insignis et poeta egregius Franciscus Petrarca, preceptor noster, scribit;” (De mulieribus, Előszó).

6 Giovanni Boccaccio,Tutte le opere, De casibus virorum illustrium,a cura di Pier Giorgio Ricci e Vittorio ZaccaRia (Milano: Mondadori, 1983), 652, 662.

7 A költészet védelmében tett petrarcai megnyilvánulások megjelenéséről a Genealogiában ld.

Vittorio ZaccaRia,Boccaccio narratore, storico, moralista e mitografo(Firenze: Olschki, 2001), 175–190.

8 „…possem facile demonstrare poetas, sub velamine figmentorum, nunc fysica, nunc moralia, nunc hystorias comprehendisse” (Collatio laureationisIX, 7).

(4)

állásfoglalás téves értelmezés következménye, és Platón valójában ezt csak a komédiaszerzőkre értette. Ám Boccaccio aGenealogiaXIV, 19-ben (Minime po- ete omnes iussu Platonis pellendi sunt urbibus) azt is leszögezi, hogy bizonyos komédiaszerzők kívül esnének ezen, nevezetesen Plautus és Terentius, akiket tisztességeseknek tart.9 Megjegyzi továbbá, hogy olyan költők kiűzése is, mint Petrarca, egyenesen eszement dolog lenne.10

A boccacciói Hüpszikrateia – Valerius Maximus vs. Petrarca

A De mulieribusra áttérve megállapíthatjuk, hogy Petrarca De viris illustribusa egyfelől inspirációként szolgálhatott Boccaccio számára, hogy összegyűjtse a tör- ténelem említésre méltó hölgyalakjait.11Ezen felül a már korábban említettFami- liaresXXI, 8(Ad Annam imperatricem, responsio congratulatoria super eius femineo licet partu et ob id ipsum multa de laudibus feminarum) De mulieribusra gyakorolt hatása sem elhanyagolható.12 Ebben az Anna császárnőnek címzett levélben, amely egyfelől gratuláció lánygyermeke születése alkalmából, Petrarca harminc- egy, többségében antik történelemhez kapcsolható hölgy kiválóságáról is röviden említést tesz.13A petrarcai felsorolásban említett hölgyek közül huszonöt bekerült aDe mulieribusba is, egy-egy önálló életrajzba, huszonhárom pedig már a mű első, hetvennégy életrajzot tartalmazó szerkesztési fázisában.14A boccacciói életrajzok terjedelemben ugyan nem követik az olykor csak néhány szavas, felsorolásszerű petrarcai leírásokat, mégis Boccacciónál számos ponton hasonlóságokat mutat a hölgyek kiválasztása és jellemzése a Petrarca-levéllel.

Ezt a hatást tükrözi Hüpszikrateia, pontoszi királynő életrajza (De mulieribus, LXXVIII) is, aki férje, Mithridátész iránti hűségét és szerelmét azzal bizonyította, hogy az emberpróbáló körülmények ellenére a csatamezőre is követte a férfit, teljes fegyverzetben, a harctól sem riadva vissza. Mielőtt azonban a petrarcai hatás

9 „Sic et poesis, ut de reliquis taceam, habuit suam fecem, ut fuere quidam, qui comici poete dicti sunt; quos inter et si non nulli honesti fuerint homines ut Plautus et Terrentius, ut plurimum turpissimis fictionibus suis splendidam poesis gloriam inficere visi sunt.” (GenealogiaXIV, 19).

10 „Credamne igitur ego tante dementie fuisse Platonem, ut Franciscum Petrarcam urbe pellendum censuerit?” (GenealogiaXIV, 19).

11 Vö. Giovanni Boccaccio, Tutte le opere, De mulieribus claris, a cura di Vittorio ZaccaRia (Milano: Mondadori, 1967), 5. és ZaccaRia,Boccaccio narratore…,37.

12 AFam.XXI, 8 és aDe mulieribuskapcsolatáról ld. Elsa Filosa, „Petrarca, Boccaccio e le ’mulieres clarae’: dallaFamiliare21:8 alDe mulieribus claris”,Annali d’Italianistica22 (2004): 381–395. és Stephen KolsKy, „La costituzione di una nuova figura letteraria: Intorno alDe mulieribus claris di Giovanni Boccaccio”,Testo25 (1993): 36–52.

13 Nem ez az egyetlen, a női kiválóságot dicsőítő Petrarca-levél. AFam.II, 15 a címzett, Giovanni Colonna húgait magasztalja, római matrónákhoz hasonlítva őket, mindegyikükhöz egy-egy erényt társítva.

14 A hölgyek rendszerező táblázatát ld. Elsa Filosa,Tre studi sul De mulieribus claris(Milano: LED, 2012), 55.

(5)

mibenlétét megvizsgálnánk, az ókori történelem egy hölgyalakjáról lévén szó, az antik irodalomból kell kiindulnunk. A nő történetének ugyanis nem a Familia- resben volt a Boccaccio számára is hozzáférhető egyetlen változata,15hanem azt a római irodalomban Valerius MaximusFactorum et dictorum memorabiliumában is megtalálhatta:

Hypsicratea quoque regina Mitridatemconiugem suumeffusis caritatis hab- enis amavit, propter quem praecipuum formae suae decorem in habitum virilem convertere voluptatis loco habuit: tonsis enim capillis equo se et armis adsuefecit, quo facilius laboribus et periculis eius interesset. quin etiam victum aCn. Pompeioper efferatas gentes fugientem animo pariter et corpore infatigabili secuta est. Cuius tanta fides asperarum atque difficilium rerum Mitridati maximum solacium et iucundissimum lenimentum fuit:

cum domo enim et penatibus vagari se credidit uxore simul exulante.

(Factorum et dictorum memorabilium IV, 6, ext.2; kiemelés: M.A.)16 Eszerint Hüpszikrateia a férje iránti szeretetből lemondott nem mindennapi szép- ségéről, hogy haját levágva férfias külsőt öltsön. Megtanulta a fegyverforgatást és a lovaglást is, hogy követhesse Mithridátészt a háborúba, így osztozva meg- próbáltatásaiban. Miután pedig a férfi vereséget szenvedett Pompeiustól és arra kényszerült, hogy ellenséges országokon át meneküljön, vigaszt nyújtott neki felesége hűsége a bajban. Mivel Valerius Maximus Boccaccio gyakran használt forrása, így Vittorio Zaccaria az életrajz forrásaként ezt a szövegrészt azonosította aDe mulieribuskritikai kiadásában.17

Azonban mielőtt állást foglalnánk a kérdésben, érdemes megvizsgálnunk Hüp- szikrateia alakját a már említett petrarcai levélben. Láthatjuk, hogy az alapvető információk nem változnak ugyan, de a narráció jellege bizonyos pontokon eltér a Valerius Maximus-i leírástól. Petrarca ugyanis az asszony házastársi hűségének és lelki erejének magasztalásával kezdi a leírást. Csak ezt követően tér rá arra, hogyan cserélt ruhát és szoktatta hozzá testét Hüpszikrateia a lovagláshoz, a fegyverekhez és a rá váró számos megpróbáltatáshoz:

Cuius non ad aurem venit Ipsicratee regineconiugalis amor et invicti vigor animi,que Mithridatem suum Ponti regem, illo gravi etdiuturnoquodcum Romanis gessit bello,non modo dumres anceps stetit,sed victum etiam ac

15 Minden kétséget kizáróan nem tudjuk rekonstruálni, hogy az egyes antik irodalmi források milyen formában álltak Boccaccio rendelkezésére. A kérdést részben Boccaccio könyvtárának leltárjegyzéke tisztázhatja, ám teljeskörű magyarázattal nem szolgálhat. A jegyzéket ld. Antonio Mazza, „L’inventario della «parva libraria» di Santo Spirito e la biblioteca del Boccaccio”,Italia medioevale e umanistica9 (1966): 1–74.

16 Valerio Massimo,Detti e fatti memorabili,a cura di Rino FaRanda (Torino: UTET, 2009), 346.

17 Boccaccio,De mulieribus…,533.

(6)

desertum a suis sola per omnes casus indefessa pietatecomitata est? Neg- lecta qua singulariter pollebat forme curamutatoque habitu, equo et armis et laboribus cuntis assuefacto corpore,quod inter delitias regias educatum erat, gratum prorsus et unicum illi afflicto regi solatium in extremis miseriis coniunx fuit.

(Familiares XXI, 8; kiemelés: M.A.)18

A történet legfőbb elemei ugyan mindkét korábbi leírásban megegyeznek, ám a boccacciói történet szerkezete, szóhasználata és bizonyos tartalmi motívumai mégis inkább arra engednek következtetni, hogy Petrarca meghatározóbb forrás volt számára az életrajz megalkotása során. Ezt bizonyítja többek között, hogy mind a petrarcai, mind a boccacciói leírás a házastárs iránt érzett szerelem és hűség magasztalásával kezdődik, és csak azután tér rá a Valerius Maximusnál tör- ténetindító elemre, a nő szépségének feláldozására és felkészülésére a csatamezőn való életre (haj levágása, lovaglás és fegyverforgatás elsajátítása).

Továbbá azinvictus szó jelenléte mindkét leírásban,19 valamint acomitata est hatására megjelenő comes alak használata is a petrarcai hatást támasztják alá, akárcsak az, hogy Petrarca szerint Mithridátész a rómaiakkal viselt háborút, míg Valerius Maximus kizárólag Cnaeus Pompeiust nevezi meg ellenségként.

A háború jellemzése is Petrarcához hasonló módon történik, az elhúzódó jelleg és a kétes végkimenetel hangsúlyozásával, amelyek egyáltalán nem szerepelnek a Valerius Maximus-i leírásban.20 Mindezek pedig Boccacciónál az alábbi leírást eredményezik:

Hypsicrathea, quamvis eius originem ignoremus, magni tamen Mitridatis coniunx et Ponti grandis regina fuit, forma spectabilis et invicti amoris in virum adeo commendanda ut ex eo suo nomini fulgorem perpetuum meruerit. Mitridati quippe,diuturno atque sumptuosoetdiscriminibus variis pendulo adversus Romanos bellolaboranti, esto illi barbarico more coniuges alie et concubine plurime forent, amoris eximii facibus incensa, seu regiones amplissimas peragranti, seu certamina ineunti, seu transfretationes paranti, semper fuit fidissima et inseparatacomes.

(De mulieribus, LXXVIII, De Hypsicratea regina Ponti; kiemelés: M.A.)21 A Boccaccióra gyakorolt petrarcai hatások lezárásaként röviden érdemes kitérni arra, hogy miben nem követte mesterét a certaldói szerző, ezzel is megőrizve sa-

18 Francesco PetRaRca,Epystolae Familiares,hozzáférés: 2019.01.05, https://tinyurl.com/y4798m gf.

19 A petrarcai „coniugalis amor et invicti vigor animi” Boccacciónál az „invicti amoris” kifejezésben jelenik meg.

20 Filosa,Tre studi…,56–59.

21 Boccaccio,De mulieribus…,308–310.

(7)

játos stílusát és egyedi hangvételét. Míg Petrarca elkötelezett híve volt a latinnak mint irodalmi nyelvnek, és csupán azokra a művekre tekintett komoly irodalmi értékként, amelyek latinul íródtak, addig Boccaccio Dante-kultusza nem csupán a népnyelvi alkotás számításba vételét hangsúlyozta, hanem arra is felhívta a figyelmet, hogy az antik irodalom mellett tanulságul szolgálhatnak a kortárs és a középkori példák is. Ezt a meggyőződését elkötelezetten képviselte és erről Petrarcát is igyekezett meggyőzni, változó sikerrel.

Boccaccio hatása Petrarcára

Ezen a ponton szükséges áttérni a hatásgyakorlás másik irányára, amely Boc- caccio részéről irányult Petrarca felé, és amelynek egyik központi eleme volt Petrarca meggyőzése arról, hogy szenteljen nagyobb figyelmet Danténak. Erre Boccaccio először 1351-ben tett kísérletet, amikor elküldte Petrarcának aComme- diaegy példányát és azYtalie iam certus honost. Nem zárható ki annak a lehető- sége, hogy Petrarca ennek hatására írta meg danteiterza rimában aTrionfit.22

Ám Boccaccio Dante nagy csodálójaként ezt követően is kitartóan próbálkozott, és 1359-ben újra elküldte aCommediát Petrarcának, amire ezúttal kettős válasz érkezett. Egyfelől Petrarca egy kétes hangvételű Dante-dicsőítést írt Boccacciónak címezve, a Familiares XXI, 5-ben, másfelől hozzákezdett a Canzoniere második változatához. Ez utóbbi esetében talán a sors iróniája, hogy ez a változat csak a Chigi-kódexben, Boccaccio saját kezű másolatában maradt fenn, amely mellé bemásolta aCommediát is. Mindezek ellenére Petrarca nem vált Dante feltétlen hívévé, Boccacciónak csupán annyit sikerült elérnie, hogy minimálisan a népnyel- vi alkotásra ösztönözte mesterét, egyfajta válaszként arra, hogy ő pedig a latin nyelven írás felé fordította tanítványát.23

Petrarca érdeklődése Boccaccio művei iránt szintén csekélynek bizonyult, és többnyire javítási, pontosítási törekvésekben nyilvánult meg. Gondosan ügyelve az önmagáról kialakítandó képre, nem hagyta szó nélkül BoccaccioDe vita Petrac- chiját, amelyet azAd posteritatemben bizonyos pontokon módosított. Szerkezetét, amely élete legfontosabbnak tartott eseményeinek kronológiájától, jellemének és külsejének jellemzéséig halad, megőrizte ugyan, de koszorús költővé avatása irán- ti örömét ifjonti lelkesedésnek állította be,24és igyekezett vallásos érdeklődésére

22 Giuseppe Billanovich,Petrarca letterato: lo scrittoio del Petrarca(Roma: Edizioni di storia e letteratura, 1947), 167–172.

23 Vö. ZaK, „Boccaccio and Petrarch”, 145–146. és Marco Santagata,I frammenti dell’anima: storia e racconto nel ’Canzoniere’ di Petrarca(Bologna: Il Mulino, 1992), 121–133; 243–246.

24 „ego iuveniliter gloriabundus, et me dignum iudicans quo me dignum tanti viri iudicarent” (Ad posteritatem27).

(8)

helyezni a hangsúlyt.25 Véleménye a Decameronról sem mondható pozitívnak, könnyed, a köznépnek szóló,ad vulgus scriptusként jellemezte azt.26 A mű leg- utolsó novelláját, Griselda történetét lefordította ugyan aSenilesXVII, 3-ban, ám nem a szó legszorosabb értelmében véve, ugyanis saját ízlése szerint formálta és egészítette ki a szöveget,27 Griseldából a sztoikus erény megtestesítőjét alkotva meg, és a nő bölcsességére helyezve a hangsúlyt.28

Mester és tanítvány levelezése

A mester és tanítvány nem mindig zökkenőmentes barátságának különféle moz- zanatait tárja elénk kettőjük levelezése. Míg Petrarca harminchét levelet címzett Boccacciónak, addig a tanítvány huszonkettőt, utóbbiból azonban csupán hat maradt ránk. Ezek ugyan az antik levelezés elveit és jellegzetességeit követték, ám mégis kitűnő alkalmat teremtettek egymás kölcsönös kritizálására.29

Ennek egyik példája Boccaccio 1353-ban kelt, X. levele(Preclarissimo viro Fran- cisco Petrarce laureato), amelyet azután írt mesterének, hogy az elfogadta Gio- vanni Visconti ajánlatát és úgy döntött, Milánóba költözik, kora egyik hírhedt önkényurának udvarába. Ez nem csupán azért váltotta ki Boccaccio ellenérzését, mert véleménye szerint Petrarca ezzel feláldozta személyes és alkotói szabadságát, humanista elveit, illetve behódolt egy zsarnoknak, hanem azért is, mert két évvel korábban Firenze hasonló ajánlatát a költő visszautasította. 1351-ben ugyanis Firenze hajlandó lett volna Petrarca apjának elkobzott birtokait visszaszolgáltatni, valamint egy egyetemi állást is ajánlani neki, ám ezt Petrarca elutasította, és helyette Avignonba ment.30 Boccaccio számára ez pedig azért is különösen fájó lehetett, mert a felkérő levelet (VII.Reverendo viro domino Francisco Petrarce, ca- nonico paduano, laureato poete, concivi nostro carissimo priores Artium et vexillifer iustitie populi et Comunis Florentie) személyesen ő fogalmazta meg és kézbesítette Padovában. Petrarca nem is válaszolt a X. levélre, valamint az események kö-

25 Petrarca „sacris literis delectatus”-ként és az erkölcsfilozófia iránt érdeklődőként ír magáról az Ad posteritatem11-ben.

26 Ld.Sen.XVII, 3.

27 „Historiam tuam meis verbis explicui, imo alicubi aut paucis in ipsa narratione mutatis verbis aut additis, quod te non ferente modo sed favente fieri credidi.” (Sen.XVII, 3).

28 Griselda történetének petrarcai változatáról ld. ZaK, „Boccaccio and Petrarch”, 150–152.

29 Boccaccio és Petrarca levelezéséről részletesebben ld. Gabriella Albanese, „La corrispondenza fra Petrarca e Boccaccio”, inMotivi e forme delle ’Familiari’ di Francesco Petrarca,a cura di Claudia BeRRa (Milano: Cisalpino, 2003), 39–84.

30 Todd Boli, „Personality and Conflict”, inBoccaccio. A Critical Guide to the Complete Works, ed. Victoria KiRKham, Michael SheRbeRg and Janet LevaRie SmaRR, 295–306 (Chicago: The University of Chicago Press, 2013), 296–297.

(9)

vetkeztében kettőjük levelezése két évre megszakadt, és a következő személyes találkozóra csak a történtek után hat évvel, 1359-ben került sor Milánóban.31

Petrarca részéről is találunk példát arra, hogy Boccaccióval kapcsolatos ellen- érzéseit papírra vetette. AFamiliaresXVIII, 15-ben„turbato animo”-ként jellemzi őt,32 aSenilesI, 5, 67-ben pedig hangot ad nemtetszésének33 azzal kapcsolatban, hogy Boccaccio a tőle megszokott módon ismét anyagi gondokra, nélkülözésre panaszkodik. Petrarca a levélben nyíltan kijelenti, hogy nem áll szándékában vigaszt nyújtani és véleményét megfogalmazni a kérdésben.

Mindezek tükrében láthatjuk, hogy barátságukat nem kizárólag a kölcsönös egyetértés és együttműködés jellemezte, hanem számos alkalommal fejezték ki rosszallásukat is a másik cselekedetei iránt.

Összegzés

Kettőjük olykor viharos, olykor kölcsönös együttműködésen alapuló, ám sem- miképpen nem zökkenőmentes barátságáról34 összegzésként elmondható, hogy ugyan inspirációként szolgáltak egymás számára, ám azt jellemükből adódóan másképp kezelték és építették be irodalmi munkásságukba. Boccaccio viszonylag kevés, és Petrarca által gondosan irányított értesülését mestere tevékenységé- ről arra használta, hogy továbbfejlesszen bizonyos kiinduló elemeket, amelyek- re alapozva jelentős latin nyelvű munkásságot hagyott hátra. Ugyanakkor nem mulasztotta el megemlítenipreceptora érdemeit, és számos művében, változatos módokon biztosított helyet neki.

Petrarca a tanítómester szerepében ezt a barátságot sokkal inkább pozíciója megerősítésére és kihangsúlyozására használta, a Griselda-történet „jótékony”

fordítójaként, vagy tanítványát megfeddő mesterként. Mindent együttvéve egy imitatio és aemulatio által áthatott együttműködés volt kettőjüké, amelynek Boccaccio valamivel többet köszönhetett, ám amely Petrarca számára sem maradt közömbös, ahogyan azt többek között aTrionfiés aCanzonieremásodik változata is bizonyítják.

31 ZaK, „Boccaccio and Petrarch”, 147–148.

32 „Ex multis epystolis quas his temporibus tuas legi, unum elicui, esse te turbato animo; quod miror et indignor et doleo.” (Fam.XVIII, 15).

33 „Nam ad id quod, ut sepe olim, de inopia quereris, nolo tibi consolationes, nolo pauperum illustrium nunc exempla congerere: nota sunt tibi.” (Sen.I, 5, 67).

34 A két szerző barátságának szerteágazó megítélési lehetőségeiről ld. Rico,Ritratti…,23–25.

(10)

„Franciscus Petrarca preceptor noster”

Boccaccio's way to De mulieribus claris

The meeting of Petrarch and Boccaccio in 1350 was an important turning point re- garding the literary work of the latter, because it influenced him, de-emphasizing his vernacular writing, to make inquiries about the Latin language and ancient literature, and to compose his important prosaic works as Genealogia deorum gentilium, De casibus virorum illustriumandDe mulieribus claris. Did Petrarch’s works leave traceable hints in these Boccaccian works? If so, are they specific, received elements, or just serve the laudation of Petrarch the inspirer? Was it a harmonious master/disciple connection between them and did Boccaccio follow Petrarch in every way, or are there examples of him disputing or even contradicting Petrarch? In this study, I try to find out how Petrarch and Boccaccio influenced each other’s literary work and choices, what kind of impact they had on one another and what evidences can be found of it in theiroeuvres.

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Mindaz, amit Boccaccio a forrásai révén szintetizálni tudott az is- tennőről, azt eredményezte, hogy Ops a Genealogiában az eunuchok által szolgált, oroszlánfogatos

Hiszen, ahogyan az az Előszó és a Johanna nápolyi királynő udvarában befolyásos Andrea Acciaiuolinak szóló Ajánlás alapján feltételezhető, az elsősorban a női

Boccaccio célja a De mulieribus claris megírásával valószínűleg nem csu- pán az volt, hogy erkölcsi példamutatással szolgáljon kora olvasóközön- ségének, hanem, ahogyan

Ahogyan bemutattam, például Boccaccio érvelése a házasságon kívüli szerelem okairól Ghismonda és Guiscardo novellájában nem akadályozta meg a Dante-kommentátor

Az első példákat olyan monográfiákban láthatjuk, mint a „Boccaccio és a könyv”, vagy olyan tanulmányokban, amelyek megmutatják, hogy Dickens azután vált

„A földerít- hetetlen bűn, melynek vádalapját nem is lehet megtudni A per című Kafka-regény alap- problémája.” 31 Rába szerint az indokolatlan vétkesség eszméjéből

Nem akarsz te rosszat — tudom —, csak próbálkozol ezzel-azzal, a meneküléssel is talán még, fontos neked is, hogy jó legyen minden pillanat, ami ezután követke- zik,

Az első példákat olyan monográfiákban láthatjuk, mint a „Boccaccio és a könyv”, vagy olyan tanulmányokban, amelyek megmutatják, hogy Dickens azután vált