HALMAI ISTVÁN
A KECSKEMÉTI REFORMÁTUS JOGAKADÉMIA A P O L G Á R I KORI JOGI FŐISKOLÁK RENDSZERÉBEN. 1 8 7 5 - - 1 9 4 4 .
ABSTRACT: (Die Reformierte Rechtsakademie von Kecskemét im System der Rechtshaupt schulen der Bürgerschaftszeit 1875-1944) Nach dem Ausgleich haben die gesellschaf t—politische Veränderungen die Nachfrage nach rechtswissenschaftlichen Laufbahnen in großer Maßen gefördert, so konnte die Hauptschulbildung Schritt für Schritt im Vordergrund gelangen.
Die Arbeit faßt ein Moment einer Größeren Arbeit zusammen. Sie versucht die Aufmerksamkeit auf die Hauptprobleme der sich immer mehr Stärkenden Modernisierung nach 1867 zu lenken. Dabei benutzt sie das Mittelsystem der empirischen Forschung und die Prinzipen der Soziologie. Ein von den geprüften Problemen ist der Mechanismus der Elit-Auswahl ' in den konfessionellen Rechtsanstalten. Die Forschung folgte den regionalen Stamm der Studenten, und die Dimensionen des konfessionellen und beruflichen Hintergrund.
1. Történeti áttekintés
A magyar királyság területén a jogi oktatás első műhelyeit lényegében az ellen- reformáció időszaka alakította ki. A protestáns egyházak középfokú intézményeiket szervezték át módszeresen magasabb iskolákká. Eperjesen, Pozsonyban, Késmárkon és más helyütt az evangélikusok, Kolozsvárt, Debrecenben, Sárospatakon a re- formátusok tanítottak természetjogot, észjogot, egyetemes jogot. A katolikus egy- ház ugyanekkor jezsuita akadémiáin oktatott főként — értelemszerűen — kánonjo- got. A református felekezet a 16. századtól ezen iskolái némelyikét, amelyekben
"felsőbb tudományokat" műveltek (filozófiai és jogi diszciplínákat) fokozatosan szervezte át; a filozófiai kurzusokat visszautalta gimnáziumaiba, s ahol ez megtör- tént, a jogi főiskolává válás feltételei adottak voltak.
A jogi képzés a 18. század végéig, a nagyszombati katolikus egyetem "államo- sításáig" (1770) egyházi jellegű, bár jogot elvileg bármelyik főiskolán lehetett hall- gatni. Ennek elvégzése szinte valamennyi igazságügyi, közigazgatási ügykör betöl- tésére képesített. 1
A jogi oktatás szervezetileg és tartalmilag is rendkívül szerteágazó és bonyolult rendszerét, amely a központi irányítás modernizációját a 18. században már alap- vetően hátráltatta, egyre erőteljesebben állami beavatkozással, szabályozókkal igye- keztek befolyásolni, felismerve az oktatás elsőrangú politikai jelentőségét.2 A z
1777-ben kiadott első rendszeres tanügyi kódex szabályozta véglegesen a feleke- zeti és királyi jogakadémiák állami kormányzathoz való viszonyát, egyenrangúvá téve a két képzési formát. A célt az állami tisztviselők képzésében határozta meg, egyértelművé téve egyben a jogi egyetemektől való elkülönítésüket is: az egyetemi karok a tudományt műveljék, az akadémiák a gyakorlati (igazgatási és jogi szolgál- tatási) pályára orientáljanak.3 A z egyházak ilyen módon a főiskolai szintű jogi ok- tatás egyenrangú tényezőiként jelentek meg az állam mellett.4 Hozzá kell tennünk;
a katolikus, az evangélikus és a református egyház befolyása a jogászképzésben a 2 0 . század közepéig szinte egyensúlyosnak mondható, dacára a felekezetek közötti nyilvánvaló statisztikai diszkrepanciának. A protestánsok számszerű hátrányukat kitűnően ellensúlyozzák a katolikusokkal szemben a felsőfokú oktatási intéz- ményekben viszonylag túlfejlesztett elemi és középiskolai hálózatukkal.5
Kecskeméten az 1800-as évek elején felállított kollégiumban kezdődött az iga- zán módszeres jogi oktatás, s 1831-től e tárgyakat már két évfolyamon lehetett hallgatni. 1835-ben a király Kecskemétet líceumi rangra emelte.
1849-től 1860-ig, mint a többi felekezeti jogi főiskolán is, császári rendeletre szünetelt a tanítás, de az 1 8 6 0 / 6 1 . tanévvel újra kezdetét vehette.6 A fokozatosan kiépülő polgári társadalom minden szektorában e g y r e több jogászra volt szükség.
1855-től az állami jogakadémiákat 3 évesre fejlesztették, á m a szigorúan "tudo- mányos tárgyakat", mint a római jog, a jogtörténet vagy a közgazdaságtan, kizáró- lag az egyetemek oktatták. A felekezeti stúdiumok bizonyítványait csak akkor fo- gadták el, ha megfeleltek az államiakkal szemben támasztott követelményeknek: bí- rósági államvizsga, minimálisan 6 tanszék szervezése, valamint hogy a bölcsészeti tanfolyamot végérvényesen le kell választani a jogiról. Az átszervezések megtörtén- te után a felekezeti jogiskolák sora kezdte újra működését.
1863-ban Kecskeméten a 3. évfolyamot is beindították. Ezt a város törvényha- tósági bizottsága tette lehetővé azzal, hogy a jogakadémia szabályszerű átalakításá- hoz szükséges anyagi hozzájárulást biztosította.
1867-et követően a társadalmi-politikai változások újult erővel lendítették fel a jogi pálya iránti keresletet, s ezzel párhuzamosan ismét felmerült a jogakadémiai státus rendezésének szükséglete, nevezetesen az az igény ezen iskolák részéről, hogy egyenlősítsék őket az egyetemek jogi karaival. Kecskeméten is egyezség jött létre a tanintézet összes fenntartó testülete között. Egy 1874. évi VKM. rendelet- ben a kormányzat részéről ez a szándék meg is fogalmazódik: az akadémiák nője-
138
nek túl egy szakiskola nívóján. Négy esztendőre emelték fel a jogi oktatást (két alapvizsgával); a négy év végén jog- vagy államtudományi záróvizsgát kellett tenni.
A szigorlatoztatás, a doktoráltatás és a magántanári habilitáció jogát azonban n e m kapták meg az akadémiák, ugyanakkor az ügyvédi vizsgára bocsátás alapfeltételéül a jogi szigorlatot telte az 1874. évi X X X I V . tc. 5. -a. Az egyetemekkel való egyenlősítés így — de facto — mégsem valósult meg.
A múlt század 80-as éveitől az akadémiák megszüntetésére való törekvés volt alapvetően jellemző, azonban az egyházi fenntartók szívós ellenállása miatt vég- eredményben többnyire csak a királyi (állami) intézetek leépítésére került fokozato- san és szisztematikusan sor. A nagyszebeni és a győri intézmény 1887-ben, illetve
1892-ben fejezi be a működését. A kolozsvári egyetem rövid időn belül felesleges- sé teszi az erdélyi főiskolai szintű jogi oktatást a gyulafehérvári-nagyegyedi, a m a - rosvásárhelyi, a kolozsvári és a székelyudvarhelyi ev. ref. főiskolákon. A pozsonyi egyetem az ottani akadémia működését lehetetleníti el, a debreceni univerzitás pe- dig magába olvasztja a helyi református jogakadémiát.
A századfordulón összesen 10 jogakadémia (joglíceum) áll fenn a világháború- ig7. Az 1912-es egyetemalapítások miatt aztán hamarosan megszűnik a pozsonyi és a debreceni, s Trianon következtében a határokon kívülre esik valamennyi -- há- rom felekezeti akadémia kivételével. Ez utóbbiak 1923-tól egyébként már államse- gélyben nem részesülnek.
A két háború között a katolikus egri joglíceum és az 1919-ben Miskolra átme- nekített eperjesi ág. hitv. evangélikus egyházkerületi mellett a kecskeméti reformá- tus jogakadémia élt csupán. Rövid ideig működött ugyan a pécsi katolikus püspöki, továbbá a sárospataki református, sőt a Hódmezővásárhelyre áttelepült máramaros- szigeti református jogakadémia is, de 1924-re valamennyi beszüntette tevékenysé- gét.8
Kecskeméten öt tanszéket tartott fenn a város9, kettőt az egyházközség, egyet az egyházkerület. 1924-ben Egyetemes Református Jogakadémiává alakult1 0, s e z nem egyszerűen azt jelentette, hogy a magyar református egyház is felajánlásokat tett a fenntartásához (lévén a továbbiakban az egyedüli ilyen jellegű felekezeti intézmény), hanem hogy a város, az addigi fő patrónus is még jelentősebb hoz- zájárulási biztosított az állami támogatás megszűntével igen nehéz helyzetbe került iskola működéséhez.1 1 Az akadémia ügyeit mindvégig a konvent által kiküldött kormányzóbizottság intézte.
A három felekezeti jogiskola működését a két háború között a hiányos anyagi feltételeken túl rendkívül negatívan befolyásolta az egyházak és a kultuszkormány- zat közötti állandó kötélhúzás. A közoktatásügyi miniszter például évente határozta meg, s olykor különbözőképpen a felvehető hallgatók létszámát. Igen nagy problé-
mát jelentett az intézménynek, hogy a jogakadémiai tanárokra ugyancsak vonatko- zó fizetéskiegészítési államsegélyt megvonták, valamint az 1 9 2 7 / 2 8 . tanévtől az akadémiai államvizsgálati bizottságok működését is felfüggesztették. Ez azt jelen- tette, hogy a kormányzat a köztisztviselői pályához szükséges kvalifikáció megszer- zését a tudományegyetemek kizárólagos jogává tette.
Ennek természetszerű visszaesést kellett volna eredményeznie a jogi főiskolák iránti keresletet illetően. A z 1 9 2 6 / 2 7 . tanévben például a jogakadémiai hallgatók csupán 2 2 %-át tették ki az egyetemekre, főiskolákra beiratkozott összes hallgató- nak.1 2 Ezekben az intézményekben azonban csak relatív elnéptelenedés volt tapasz- talható. Az egri joglíceumban 1935 és 1944 között — de voltaképpen a két háború közötti időszakban mindvégig — abszolút számokban rendkívüli módon megnő a joghallgatók száma; ebben a periódusban kezdte m e g tanulmányait az 1861 és
1944 között beiratkozott összes /!/ hallgató egyharmada.1 3
1937 és 1944 között Kecskeméten is csaknem állandóan 4 0 0 f ő körül mozgott az akadémia létszáma a négy évfolyamon.1 4 Az egrihez hasonló tendencia látszik érvényesülni a diagramon, amely az 1 8 7 5 / 7 6 - o s tanévtől az 1944/45.-ig bezárólag éves bontásban követi nyomon valamennyi Kecskeméten felvett első évfolyamos nyilvános rendes hallgató létszámváltozását.1 5
(Nincs adat az 1887/88., az 1889/90., az 1894/95., az 1895/96., az 1907/08, az 1 9 1 0 / 1 1 . és az 1 9 2 5 / 1 6 . tanévekről.)
1. sz. táblázat
A HALLGATÓI LÉTSZÁM ALAKULÁSA A KECSKEMÉTI REFORMÁTUS J O G A K A D É M I Á N 1 8 7 5 - 1 9 4 4
fű
Az 1 9 4 1 / 4 2 . tanévtől törvény kívánt rendelkezni a tekintetben, hogy a jogaka- démiák csupán két évfolyammal legyenek működtethetők, s a stúdiumok egyezze- nek meg az egyetemek első és második évfolyamának tanulmányi rendjével. Ezt azonban nem sikerült keresztülvinni a gyakorlatban.
Az iskolák államosításáról szóló törvény a jogakadémiákat már csak mint anak- ronisztikus intézményeket említette. Az 1949. évi 4 1 0 5 . Korm. sz. rendelet végül az egri, a kecskeméti és a miskolci — immár állami — jogakadémia megszüntetését augusztus 3o.-i hatállyal mondta ki.
2. Vallási megoszlás, regionális származás, középiskolai mentőbázis, réteghelyzet
A felekezeti jogakadémiákkal kapcsolatban rendkívül fontos jelenség: az egyhá- zak olykor erejüket meghaladó mértékben ragaszkodnak a jogi intézmények mű- ködtetéséhez, a statisztikák ennek ellenére azt mutatják, hogy a fenntartók mégsem érvényesítik kizárólagosan befolyásukat az intézmény vallási jellegére nézve. Bár- mely időszakot tekintjük, a kecskeméti vagy a miskolci, de a katolikus egri intéz- ményben is a statisztikai átlagnál valamivel magasabb arányt rögzíthetünk csupán felekezeti szempontbői, semmi többet.
2. sz. táblázat
A KECSKEMÉTI REFORMÁTUS JOGAKADÉMIA H A L L G A T Ó I N A K F E L E K E Z E T SZERINTI MEGOSZLÁSA 1875-1944
F E L E K E Z E T FŐ %
Latin katolikus 1587 48,31
Református 1185 36,07
Izraelita 2 4 9 7,58
Evangélikus 188 5 , 7 2
Görögkeleti 44 1,34
Görögkatolikus 19 0,58
Egyéb 13 0 , 4 0
MINDÖSSZESEN: 3 2 8 5 100,00
Kecskeméten 7 0 esztendő viszonylatában 36 %-os a reformátusok részvétele, mintegy háromszorosa a magyar lakosságénak az 1910-es statisztikákhoz viszonyít -
va. A katolikus-református-izraelita-evangélikus arány 52.1 —12.6—4.5—6.4, ám ez a két háború között természetesen módosul Trianon következtében a protestáns f e - lekezetek rovására.1 6 A fentiek fényében érthető a magasabb, de n e m végletesen magas református részvétel, hiszen 1924-től az egyetlen ilyen jellegű jogiskola Magyarországon.
Nézetünk szerint a jogakadémián a hallgatók szelekciója vallási szempontból legkevésbé itt történik, inkább már a küldő középiskolákban. A kecskeméti jogi is- kola a többi felekezetéhez képest sokkal jobban kiépített református gimnáziumi mentőbázisán keresztül "hagyja" érvényesülni szinte automatikusan a jelentkezőket, anélkül, hogy akár katolikusokat, akár más vallásúakat direkt formában diszkreditál- na. Elsősorban a kecskeméti, nagykőrösi, halasi, kunszentmiklósi és budapesti refor- mátus gimnáziumokra, valamint a fővárosi, a ceglédi és a szegedi reálgimnáziumok protestáns vallású tanulóira gondolunk. (Lásd a 4. sz. táblázatot!)
Ha a kecskeméti joghallgatók regionális származás szerinti megoszlását vizsgál- juk, az összesített táblán látszólag egyszerű képletet kapunk. Ami az itt tanulók zömét illeti, rendkívül szűk mentőbázisról beszélhetünk, hiszen Pest-Pilis-Solt-Kis- kun vármegyéből kerül ki a hallgatók több mint 5 0 %-a, ezen belül is kecskeméti születésű a fiatalok közel egynegyede. Ezt a centrumot egy még mindig szűk hold- udvar veszi körül, a szolnoki, csongrádi, bácsi területek, s végül a perem egyfelől szinte követi a Tisza vonalának protestánsok lakta területeit, másfelől a királyság déli régiója jelenti a rekrutációs bázis másik szélét, nem túl jelentős hallgatói lét- számmal. Ez a szűk perem egyértelműen annak lehet a következménye, hogy Tria- non a merítési lehetőségeket lényegében akkor lehetetleníti el, mikor a hallgatói lét- szám éppen felfutóban van (1924-től).
1923 előtt jelentős délvidéki és erdélyi középvárosok magyar tannyelvű iskolái gyűjtötték össze, képezték ki és indították útjára a fiatalokat a protestáns jogi főis- kolák irányába, így a kecskemétire is. 1914-től a mesterségesen összeszorított rek- rutációs bázis viszont radikálisan tolódik el az ország belseje felé, bár az erdélyi- délvidéki perem mindvégig megmarad. (A 3. sz. táblázat térképi részén jól kivehető mindez.)
E helyütt nem térünk ki részletesen, csak utalunk arra a közismert tényre, ame- lyet statisztikáink pedig egyértelműen támasztanak alá. Arra tudniillik, hogy a szü- letési hely szerinti rekrutációs vizsgálat önmagában nem magyarázza reálisan a hallgatói mozgásokat. A szülők az első világháborútól folyamatosan áramlanak a fővárosba, s azokba a centrális iskolavárosokba, ahol valamilyen szinten állami tisztviselőképzés folyik. Trianon okán nagy. számban orientálódnak "külföldről" a magyar felsőoktatás irányába, s ez — érthetően — nem természetes folyamat.
3. sz. táblázat
A KECSKEMÉTI REFORMÁTUS JOGAKADÉMIA R E G I O N Á L I S SZÁRMAZÁS SZERINTI MEGOSZLÁSA 1 8 7 5 - 1 9 4 4
(A térképen a legnépesebb küldő középiskolák területi elhelyezkedését is beje- löltük.)
A déli és keletei területek elcsatolása (természetesen az északiakéi is) olyan radiká- lis migrációt indít el éppen azoknál a társadalmi (közép-) rétegeknél, amely csopor- tok az államhivatalok megszállásának stratégiájával lépnek föl, s a társadalmi rang- létrán való felemelkedéshez vagy a pozícióik megőrzéséhez éppen a jogakadémiai képzést találták legmegfelelőbbnek, esetleg lehetőségeik határai csupán eddig ter- jedtek.1 7
Az intézeti anyakönyvekben fürtökben szerepelnek a határokon kívül született, de már Kecskeméten, méginkább a fővárosban érettségizett joghallgatók. Okkal ál- líthatjuk, hogy azon társadalmi rétegek mozgása, amelyek utódai az akadémiai ké- pesítést célozták meg, s ezen a pályán kívántak előbbre jutni, előmenetelt szerezni, már a 10-es évek elején megkezdődött.
3. A. táblázat
A KECSKEMÉTI REFORMÁTUS JOGAKADÉMIA REGIONÁLIS SZÁRMAZÁS S Z E R I N T I MEGOSZLÁSA 1 8 7 5 - 1 9 4 4
V Á R M E G Y E F Ő %
Pest-Pilis-Solt-Kiskun /Kecskemét 6 9 9 / /Budapest 4 0 0 /
1797 5 4 . 7 4
Jász-Nagykun-Szolnok 152 4.63
Csongrád 108 3.29
Bács-Bodrog 9 7 2.95
Békés 5 9 1.80
Bihar 5 8 1.77
Torontál 5 2 1.58
Fejér 5 0 1.52
Szabolcs 4 0 1.22
Krassó-Szörény 35 1.07
Heves 33 1.00
Temes 3 3 1.00
Szatmár 32 0.97
Külföld 3 0 0.91
Többi vármegye és nincs adat 7 0 8 2 1 . 5 6
MINDÖSSZESEN 3 2 8 5 100.00
Megfelelő mennyiségű és megbízhatóságú levéltári adat híján csak a hipotézist kockáztathatjuk meg: az első világháború időszakától a fővárosba és a Dunán inne- ni középvárosokba délről és Erdélyből áttelepültek első generációi jelentős tömeg- ben járultak hozzá a jogiskola rendkívül koncentrált regionális mentőbázisának ki- alakításához, hiszen ezek utódainak (második generáció) születési helye már a tria- noni határok közé esik. Ennek korrekt bizonyítása azonban néhány névtani egybee- sés vagy utalás kivételével szinte lehetetlen. A feltevés megalapozottságát támaszt- ja alá a 3. sz. melléklet térképe, melyen egy "Összeszorult" középiskolai rekrutációs bázist és egy "szétterült" regionális származási bázist rajzolhatunk meg, ugyanazon hallgatói tömeg viszonylatában. E helyütt nem térünk ki az egri és a miskolci in- tézményre, ahol kisebb intenzitással ugyan, de hasonló tendenciák érvényesülnek.
A főként református gimnáziumi mentőbázist jelentő összesített térképen (1875-1944) a küldő középiskoláknak olyan hálóját tapasztaljuk, amely a valós me- rítési szélességet ugyancsak egyoldalúan érzékelteti önmagában.
1924 és 1944 között hallatlan mértékben megnövekedett a jogakadémia lehető- sége a létszám feltöltését illetően, s ezt már szinte csak a trianoni határok szabta keretek között tudja realizálni, lévén, hogy radikálisan csökkennek a határokon kí- vüli magyar tannyelvű küldő középiskolák esélyei, lehetőségei. A regionális szárma- zás szerinti vizsgálat kapcsán utaltunk már rá: főként fővárosi és kecskeméti, illetve Kecskemét környéki intézményekben viszonylag magas a határokon kívül születet- tek aránya, akik a megváltozott viszonyok között -- érthetően — középiskolai tanul- mányaikat már Magyarországon kezdik és fejezik be. Jelentős számban már itt is születtek, ám szüleik még az elcsatolt területekről érkeztek.
Ha a statisztikai adatok egészét tekintjük, a joghallgatók 62 %-a (2033 fő) nyolc, zömében protestáns középiskolából kerül ki. Természetszerűleg a Kecskemé- ti Református Jogakadémia valóságos mentőbázisát ezen középiskolák rekrutációs körzeteinek leírása adná, ám ez egy másirányú kutatás tárgya. Csak a hallgatóknak 20%-a érkezett ezeken kívül más intézményekből, s viszonylag nagy az a kvantum, amelytől — adatok hiányában — el kellett tekintenünk (közel 6 0 0 fő).1 8
IIa nem is egyenletes eloszlásban és arányosan, de kétségkívül országos meríté- sű jogiskoláról van szó. Az első világháború előtt érkeztek hallgatók a pozsonyi, az érsekújvári, a rimaszombati, az iglói gimnáziumokból (összesen 2 2 fő), és a nagy- múltú erdélyi kollégiumok (18 fő) éppúgy képviseltetik magukat Kecskeméten, mint az újvidéki, szabadkai, zentai, temesvári középiskolák (45 fő).
4. sz. táblázat
A KECSKEMÉTI REFORMÁTUS JOGAKADÉMIA H A L L G A T Ó I N A K KÜLDŐ KÖZÉPISKOLÁK SZERINTI MEGOSZLÁSA 1 8 7 5 - 1 9 4 4
TELEPÜLÉS FŐ %
Kecskemét 8 9 2 2 7 . 1 5
Budapest 6 8 2 2 0 . 7 6
Nagykőrös 141 4 . 2 9
Cegléd 87 2 . 6 5
Kiskunfélegyháza 7 3 2 . 2 2
Szeged 6 3 1.92
Kiskunhalas 49 1.49
Kunszentmiklós 4 6 1.40
Debrecen 3 0 0.91
Pécs 2 7 0 . 8 2
Szarvas 2 7 0 . 8 2
Pápa 2 5 0.76
Sopron 2 4 0.73
Makó 2 3 0 . 7 0
Mezőtúr 19 0.58
Szolnok 19 0.58
Nagyvárad 17 0.52
Hódmezővásárhely 16 0.49
Székesfehérvár 16 0.49
Újvidék 16 0 . 4 9
Vác 15 0.46
Eger 14 0.43
Kisújszállás 13 0 . 4 0
Jászberény 12 0.37
Kolozsvár 12 0.37
Esztergom 1 1 0.33
Győr 1 1 0.33
Szentes 1 1 0.33
Szombathely 1 1 0.33
Sárospatak 10 0 . 3 0
Gödöllő 10 0 . 3 0
Csurgó 10 0 . 3 0
Hajdúböszörmény 10 0.30
Egyéb középiskolák 2 5 6 7.79
Nincs adat 5 8 7 17.87
MINDÖSSZESEN 3 2 8 5 100.00
A társadalmi rétegszármazás tekintetében 7 0 esztendő viszonylatában vizsgá- lódva néhány összefüggés első pillantásra nyilvánvaló. A tisztviselői rétegből kerül ki a joghallgatók 43.19 %-a (1419 fő), s ha a szélesebb értelemben vett értelmisé- get együtt számítjuk (földbirtokosok, tőkések, szabadfoglalkozásúak is), a jogász- hallgatók 5 2 . 9 0 %-a (1738 fő) tartozik ebbe a kategóriába. 1 9 Ez a több mint 5 0
%-os arány a kecskeméti jogiskolán egyértelműen alátámasztja: a polgári korszak egészében, döntően a két háború között az értelmiség igen nagyfokú önreprodukci- ójáról van szó a jogászképző intézményekben, a tisztviselői kar nagy túlsúlyával.2 0 Ezek az értelmiségi hivatások, és funkcionális jellemzőik történelmi képződmé- nyek2 1, aktuális politikai jelentőségüket emellett mindvégig megőrizve, ám hozzá kell tennünk: a vizsgált időszakban folyamatosan komoly nehézkedési erejük, tör- ténelmi inerciájuk van. Ezt egy irracionális önújratermelő tendencia csak még in- kább alátámasztja.
5. sz. táblázat
A KECSKEMÉTI REFORMÁTUS JOGAKADÉMIA H A L L G A T Ó I N A K R É T E G H E L Y Z E T SZERINTI MEGOSZLÁSA 6 IDŐINTERVALLUMBAN
1 8 7 5 - 1 9 4 4
S Z Á R M A Z Á S 1875- 1890
1891- 1900
1901- 1913
1914 1923
1924- 1934
1935 1944
1875-
1944 %
Földbirtokos 29 7 27 22 3 2 25 142 4,32
Tőkcs 1 4 1 1 20 16 16 68 2,07
Állami tiszlv. 45 5 5 119 190 386 445 1240 37,74
Uradalmi tisztv. 1 3 2 8 10 2 2 51 1,55
Egyházi tiszlv. 6 4 10 12 28 27 87 2,64
Magántisztviselő 3 - 3 6 18 11 41 1,24
Szabadfoglalkozású 6 5 8 15 29 4 6 109 3,31
Kisiparos 30 27 4 3 43 91 108 3 3 6 10.22
Kiskereskedő 13 14 3 5 21 44 34 161 4,90
Hadi szolgálatban 1 - 5 13 34 71 124 3,77
Földműves 4 2 12 2 2 58 86 104 324 9,86
Bérmunkás 1 2 4 3 18 26 5 4 1,64
Magánzó, özvegy 19 2 0 5 9 47 43 2 3 211 6,42
Szolga - - 1 1 3 - 5 0,15
Nincs adal 15 12 7 2 5 68 81 208 6,33
ÖSSZESEN 3 2 8 5 100,00
Lényegében Andorka felosztását vettük alapul, kevés módosítással.2 2
A z állami tisztviselők egyetlen masszív, ám összetett tömböt alkotnak. Domi- nanciájuk minden időperiódusban egyértelmű, végig emelkedő tendenciát tapaszta- lunk abszolút számok és százalékos arány tekintetében is. Csupán az un. "egyéb ál- lami tisztviselő" kategória finomszerkezeti elemzése problematikus, mert nem utal a státus minőségére.
6. sz. táblázat
ÁLLAMI (KÖZ-) TISZTVISELŐ SZÜLŐK RÉTEGZŐDÉSE A KECSKEMÉTI REFORMÁTUS JOGAKADÉMIÁN 1 8 7 5 - 1 9 4 4
S Z Á R M A Z Á S 1875- 1890
1891- 1900
1901- 1913
1914 1923
1924 1934
1935 1944
1875- 1944
Tanügyi tisztviselő 17 19 31 39 88 91 285
M Á V tisztviselő - 1 8 36 5 5 78 17S
Törvényszéki tisztv. 2 7 12 2 2 3 9 21 103
Pénzügyi tisztviselő 1 6 10' 23 48 58 146
Megyei, járási tisztv. 2 2 8 7 2 5 21 65
Városi tisztviselő 6 11 2 2 10 21 29 9 9
Községi tisztviselő 1 4 10 6 2 0 28 69
Egyéb állami tisztv. 16 5 18 47 9 0 119 2 9 5
MINDÖSSZESEN 45 5 5 119 190 3 8 6 4 4 5 1240
A tanügyi, a pénzügyi és a M Á V (!) tisztviselők meredek felfutása a legjellem- zőbb, de gyakorlatilag minden vonatkozásban emelkedés tapasztalható.
Rendkívül magas a földművesek aránya. Természetesen érthető, hogy a főképp Duna-Tisza közi vármegyékből, mezővárosokból érkező hallgatók túlreprezentáltak a jogiskolán.
Az egyházi tisztviselő, amely elnevezés elsősorban református, evangélikus lel- készeket takar, akik a papi önreprodukció lehetőségét alapul véve a többi felekezet- tel szemben eredményesebben valósítanak meg bizonyos "önújratermelést" a közép- rétegeken belül.
A katonaság, rendőrség, csendőrség körébe tartozók hallatlan mértékű felfutása a két háború között külön elemzést igényelne. E helyütt csak azt j e g y e z z ü k meg, hogy esetükben egy a köztisztviselői rétegen belüli minőségi váltás igényéről lehet szó, a "civil" közhivatalok felé való orientálódásról. A tisztikar zömében alacso- nyabb beosztású tagjai ők (alsó-közép káderek, nagy számban tiszthelyettesek), s fellelhető körükben a "félkatonai" státus is (katonai mérnök, katonai főszámvevő, iratkezelő, katonaorvos stb.).
A kistulajdonos rétegek (kisiparosok, kiskereskedők és a tulajdonképpen ugyan- ilyen rétegjegyeket hordozó "magánzók", "özvegyek"), a maguk több mint 2 0 %- ával lényegében túlreprezentáltak. Az önállóak tömeges áramlása regisztrálható mindvégig a jogi pálya irányába. Esetükben egy később megerősödő középpolgár- ság, polgári értelmiség első generációinak felbukkanását és aktivizálódását követ- hetjük nyomon, akik a jogi pálya kapaszkodóin kezdik meg felemelkedésüket, a ré- tegváltást, főként a századfordulótól.2 3 A z átlagosnál nagyobb mértékben találhatók köztük német nemzetiségűek, zsidó származásúak, akik felhalmozódó vagyonuk nagy részét ilyen módon invesztálják szellemi tőkébe, utódaik révén, s használják egyben társadalmi pozícióváltásra. Az izraelita vallásúak aránya az önállóak réte- gében közel 5 0 %-os.
E helyütt nincs módunk ebben az almintában időintervallumokban történő bon- tásokat elemezni. Utalunk csupán arra a közismert tendenciára, hogy körükben a kisiparos—kiskereskedő réteg minden korban egyértelmű domimanciája mellett mind a magán-, mind az állami (főként pénzügyi) tisztviselők, de leghangsúlyosab- ban a szabadfoglalkozású értelmiségiek 1924 után jelennek csak meg igazi ténye- zőként. A 7 0 esztendő (alábbi) statisztikája elfedi ezt a tényt. Csupán annyit rögzít:
a főiskolai szintű jogi pálya kétségtelenül népszerűnek mutatkozik a zsidóság meg- lehetősen jól körülhatárolható foglalkozási rétegei előtt, akiknek természetesen ke- reseti és vagyoni viszonyai igen megosztottak, s akik a közhivatali státus nyújtotta előnyöket kívánják átörökíteni, s egy "polgári stratégia" sajátos vállfaját valósítják meg. 24
7. sz táblázat
AZ I Z R A E L I T A F E L E K E Z E T Ű HALLGATÓK R É T E G H E L Y Z E T SZERINTI MEGOSZLÁSA A KECSKEMÉTI REFORMÁTUS J O G A K A D É M I Á N 1 8 7 5 - 1 9 4 4
SZÁRMAZÁS FŐ %
Kiskereskedő 77 30.92
Szabadfog!. értelmiségi 45 18.07
Állami tisztviselő 42 16.86
Kisiparos 2 0 8.03
Tőkés, vállalkozó 18 7.22
Magántisztviselő 15 6.02
Magánzó, özvegy 10 4.01
Földműves 4 1.60
Földbirtokos 2 0 . 8 0
Bérmunkás 2 0 . 8 0
Hadi szolgálatban álló 1 0 . 4 0
Egyházi tisztviselő 1 0 . 4 0
Nincs adat 12 4.81
MINDÖSSZESEN 2 4 9 100.00
JEGYZETEK
1. Schőnvitzky Bertalan: A jogi oktatás az egyházi főiskolákon. Egri Egyházme- gyei Közlöny, 1929. 1 4 9 - 1 5 0 .
2. Uo.: 150.
3. Csizmadia Andor: A magyar jogi felsőoktatás fejlődése. Felsőoktatási Szemle, 1 9 6 9 / 1 0 . 5 7 8 .
4. Trócsányi László: A jogakadémiák helye és szerepe a magyar jogéletben. Ál- lam- és Jogtudomány, 1980/2. 368.
5. V. ö.: Karády V.-Valter Cs.: E g y országos vonzáskörű szegedi főiskola. Szeged, 1 9 9 0 . 5 8 .
6. Horváth Ödön: Jogakadémiák és jogi vizsgálatok. Magyar Jogi Lexikon IV., 1 9 0 3 . 4 4 7 .
7. Egy állami (Kassa), két királyi (Nagyvárad, Pozsony), két püspöki (Eger, PÉcs), egy ág. hitv. evangélikus (Eperjes) és négy református (Debrecen, Kecskemét, Máramarossziget, Sárospatak).
8. A pécsi jogiskola a pozsonyi tudományegyetem Pécsre való költöztetése foly- tán, a sárospataki az 1922/23. tanévben, a máramarosszigeti az 1 9 2 3 / 2 4 . tan- évben.
9. 1874-től hármat, 1880-tól a negyediket, 1892-től az ötödiket.
10. 1875-től 1891-ig Kecskeméti Református Főiskola, 1892-től 1906-ig Kecske- méti Evangélikus Református Jogakadémia, 1907-től 1923-ig Kecskeméti Re- formátus Jogakadémia, végül 1924-től Kecskeméten működő Egyetemes Re- formátus Jogakadémia.
1 1. Trócsányi László i. in. 373.
12. Vö. Schőnvitzky Bertalan i. m.
13. Halmai István: Adalékok az Egri Érseki Jogakadémia hallgatóinak származás szerinti rekrutációs vizsgálatához a polgári korszakban. Acta Academiae Paedagogicae Agriensis XX., 1991. 131.
14. 1937-ben 108, 1938-ban 103, 1939-ben 116, 1940-ben 124, 1941-ben 133, 1942-ben 91, 1943-ban 106 fő az első évfolyamra felvettek száma. A diag- ramról egyértelműen kitűnik, hogy a kecskeméti intézmény életében ez az idő- szak — ami a hallgatók abszolút számát illeti — a legtermékenyebb.
15. Forrás: a Kecskeméti Református Jogakadémia anyakönyvei és származási ívei.
Bács-Kiskun Megyei Levéltár, Kecskemét.
16. Hanák Péter: i. m. 349.
17. Karády V.—Valter Cs: i. m. 58. A szerzők a Trianon után elszakított
területeken születettek réteghátterét vizsgálva jutnak arra a következtetésre (a
két háború között a szegedi tanárképző vonatkozásában), hogy a határokon túlról jöttek jelentős tömegeit főként az állahivatalnoki karhoz tartozók tették ki.
18. Ebben a viszonylag nagy csoportban három jellegzetesség tapasztalható: ahol nincs megjelölve a küldő középiskola, ott a hallgatók többsége vagy budapesti születésű, vagy a határokon kívül látta meg a napvilágot, vagy a születési hely is hiányzik. Nézetünk szerint a Trianon után "bevándorlók" nagy kvantuma hú- zódik meg ebben az almintában.
19. Az Egri Érseki Jogakadémián 1875 és 1944 között abszolút számokban hason- ló a hallgatói létszám; 6 0 . 5 %-uk tartozik ebbe a kategóriába. Halmai, 1991.
131.
20. Andorka Rudolf: Egyetemi és főiskolai hallgatók társadalmi összetétele. Statisz- tikai Szemle 1 9 7 9 / 2 . 1 8 6 - 1 8 7 .
21. Huszár Tibor: Értelmiségelméletek, értelmiségvizsgálatok Magyarországon. Szo- ciológia, 1974/4.
22. Andorka Rudolf: i. m.
23. Erdei Ferenc: Szabad értelmiségi pályák. Szociológia, 1975/4. 473.
24. Karády V.-Valter Cs.: i. m. 62. Erőteljesen tudjuk alátámasztani nem csupán a kecskeméti, de a miskolc és egri főiskolán is azt a tendenciát, amit Karády a keresztény felekezeteknél meg nem található "asszimilációs tőkefelhalmozás"
gyanánt értelmez a zsidóság esetében.
