GAZDASÁGI ÁLLATAINK
ÉLETFENNTARTÓ ENERGIASZÜKSÉGLETÉNEK EGYSZERŰ KISZÁMÍTÁSA
ISTÓK BARNABÁS
Életfenntartó az a táplálóanyag-mennyiség, melyre a n e m termelő, nyugalmi állapotban levő állatnak a testállomány-változást n e m e r e d - ményező életfolyamatok elvégzéséhez szüksége van. Az életfenntartón felüli táplálóanyag-mennyiség a termelést szolgálja (tej, hús, zsír, e r ő stb.)
Hazai takarmányozási szabványaink az életfenntartó táplálóanyag- szükségletet csak kifejlett, vagy közel kifejlett állatokra a d j á k meg. Fia- tal és növendék állatok számára csak egy — az optimális növekedés és termelésnek megfelelő — adat található meg konkrét, illetve testsú- lyonként szabványainkban, mivel az életfenntartó és termelő tápláló- a n y a g j u t t a t á s növekedő állapotnál gyakorlatilag nehezen kölöníthető el.
Miután nem feltételezhető, hogy ezt a szükségletet minden fiatal és n ö - vendék állatnak minden időben és k ö r ü l m é n y e k között biztosítani t u d - juk, vagy a k a r j u k (takarmányszűk esztendők, t a k a r m á n y h i á n y és elhe- lyezési nehézségek miatt hizlalás előtti .,üresen" tartás stb.) felmerül a kérdés nem volna-e hasznos fiatal és növendék állataink puszta élet- fenntartó táplálóanyagszükségletét ismerni?
Az életfenntartó táplálóanyag-szükséglet ismeretének gyakorlati jelentősége
Az életfenntartó táplálóanyag-szükséglet ismerete lényeges a gaz- daságosság megállapítása és a termelés, növekedés mértékének irányít- hatósága szempontjából is. Ugyancsak szükség lenne az optimálistól el- térő tartási viszonyok között élő állatok életfenntartó energiaszükségle- t é n e k ismeretére. Különösen takarmányszűk esztendőben kell tudni, m e n n y i az a minimális táplálóanyag-mennyiség, amennyit minden k ö - rülmények között biztosítani kell az állatnak élete fenntartásához. Ha- zánkban ott lenne még fontos ezek ismerete, ahol a hizlalást néhány hó- napi előzetes ,,tartás" után kezdik meg, takarmányhiány, hőmérséklet, vagy elhelyezési stb. nehézségek miatt, m e r t az életfenntartó, sőt ettől valamivel több táplálóanyagot az ilyen állatnak is biztosítani kell.
•589
Az elmondottakat figyelembe véve szükségesnek látszik az életfenn- * tartó táplálóanyag-szükséglettel és annak kiszámításával foglalkozni.
Jelen sorok tárgya ennek megfelelően az életfenntartó keményítőérték szükséglet nagysága és egyszerű kiszámítása az állatok testsúlya szerint.
Az életfenntartó táplálóanyag-szükséglet irodalma:
Az életfenntartó táplálóanyag-szükséglet kérdésével csaknem m i n - den takarmányozási szakkönyv több-kevesebb részletességgel foglalko- zik. ha nem is mindegyik a legkisebb állattól a legnagyobbig teljes ösz- szefüggésben. Hazai viszonylatban legkimerítőbb e téren Baintner K.
Takarmányozástana [1], melyben a legtöbb segítséget találtam az egyes hazai és külföldi szakírók adatait tartalmazó első számú táblázat Össze- állításához, s ahol az általam gyakorlati nehézkességük miatt fel n e m so- rolt egyéb módszerek is megtalálhatók. Szarvasmarha-', sertés- és j u h t e - nyésztés vonalán a legkielégítőbb részletadatokat Schandl J. (14., 15., 16.) könyvei tartalmaznak, míg a baromfiak életfenntartó táplálóanyag- .szükségletének gerincét Csukás: Baromfitenyésztés [2] szolgáltatta. Vi-
lágirodalmi vonatkozásban az életfenntartó táplálóanyag-szükséglettel Rubner (1854—1932.) foglalkozott igen részletesen, aki a testfelület a l a p j á n megállapította, hogy az állatok életfenntartó szükségletének nagysága a testsúly 0,66 hatványával fordítva arányos. Brody (1945.) módosítva e számot 0,73 hatvánnyal jelölte ezt meg. Törvényszerűsége- iknek érdekes alátámasztói Kauntz—Slanetz—Johnson (1957.), akik megállapították, hogy a testsúly fenntartásához szükséges takarmány mennyisége függ az állat testsúlyától (stb.-től), de nem függ az állatott korától.
A francia mezőgazdasági szakirodalom a ,,Larousse"-ból [10] látha- tóan, fiatal, növendék és kifejlett különböző súlyú szarvasmarha, sertés és j u h o k é l e t f e n n t a r t ó táplálóanyag-szükségletét egyaránt megadja Nemcsak a francia állattenyésztés beszél külön életfenntartó és termelő táplálóanyag-szükségletről fiatal és növendék állatoknál is, de az angol és orosz nyelvű irodalomban is találunk erre utalást. Craddock—Turn- bull J . N. [4], 400—800 font súlyok (180—363 kg) közötti növendék- m a r h á k külön é l e t f e n n t a r t ó és k ü l ö n termelő energiaszükségletéről ír.
A Szovjetunióban Szergovancev [18] már 1923—25-ben növekedő ser- tések külön é l e t f e n n t a r t ó és termelő táplálóanyag-szükségletéről tesz említést. Sture E. [17] t y ú k o k életfenntartó és Jourmaliat [6] b o r j a k élet- f e n n t a r t ó és a különböző súlygyarapodásnak megfelelő energiaszükség- letről ír. A német adatok többnyire Nehring [11] könyvéből származnak.
Mindezekkel ellentétesnek látszik Hansson (1954.) véleménye, aki a növekedő állatok pontos életfenntartó szükségletének helyi, konkrét kiszámíthatatlanságáról ír. Ez viszont természetes is, hiszen biológiai értelemben valamely állat átlagtól eltérő jó, vagy rossz voltát ponto- san az eltérő tulajdonságai adják, a m i t kiszámítani előre lehetetlen, de aminek értékeléséhez feltétlenül szükség van magának az átlagnak is- meretére, aminek megállapítása jelen sorok célja is.
,5.90
Az életfenntartó táplálóanyag-szükséglet ábrázolása
Az életfenntartó táplálóanyag-szükségletet az irodalom csaknem ki- vétel nélkül abszolút számokban a d j a meg. Jobban térbe helyezhetők az életfenntartó energiaszükséglet (jelen esetben keményítőérték-szük- séglet) adatai, ha azokat a testsúly százalékában fejezzük ki (lásd 1.
táblázat és 1. ábra) az eddigi irodalmi adatokkal ellentétben, melv ábrázolási mód, mint később látni fogjuk, iényegesen megkönnyíti az életfenntartó táplálóanyag-szükséglet kiszámítását és nagyságának érzé-
kelhetőségét.
Ha így a testsúly százalékában megadott életfenntartó keményítő- érték-szükséglet adatokat logaritmus távolságok szerint ábrázoljuk (1.
ábra) kiderül, hogy ezek határvonalai hozzávetőlegesen egyenes sza- lagot adnak és amely körül az adatok megközelítőleg egyenletesen he- lyezkednek el, s amelyről bármely testsúlyú állat hozzávetőleges élet- f e n n t a r t ó keményítőérték-szükséglete leolvasható, normális életkörül- m é n y e k e t feltételezve.
1. ábra.
A különböző élősúlyú gazdasági állatok életfenntartó keményítőérték-szük- ségletének grafikus ábrázolása logar lapon.
Az 1. ábrán feltüntetett adathatárokon belül egyetlen átlagvo- nal is húzható, amely körül az adatok zöme helyezkedik el. Ugyanazon fajon belül a növekedések elején a szükséglet valamivel vonal fölöt-
tinek, a növekedés végén az átlagvonal alattinak mutatkozik baromfi, sertés és juhnál. A lovak adatai viszont zömmel az átlag felettiek, bizo- nyítva azt, hogy a lovak életfenntartó energiaszükségletéhez mindig va- lamelyes mozgás energiaszükséglete is társul, mint azt Kellner O. [9]
m á r régebben is említette.
•591
to l/a táblázat
Az életfenntartó táplálóanyag-szükséglet n é h á n y irodalmi adata (keményítő értékben) a testsúly % - á r a feldolgozva.
N é v í 1,5 2 2,5
k
3 3,5 4 g t e s t s ú l y ú á l l
4,5 a t o
5 k r a
5,5 6
Csukás (1952—1957) B:
2,2 2,4
B:
2,0 2,2
B:
1,85 2,04
B:
1,74 1.9
B:
1,63 1,77
B:
1,58 1,7
B:
1,51 1,62
B:
1,46 1,56
B:
1,42 1,62
B:
1,37 1,6 Diakow
Larousse (1952.) Stauber
B:
2,a B:
2,65 B:
2,3 B:
2,34 B:
2,2
S:
2,1
Kubner képlete a l a p j á n 4,5 3,35 2,89 2.64 2.45 2,27
Szerző ábrázolása szerint 2,49 2,25 2,1 1,975 1,89 1,82 1.76 1,66 1,63 1,58
N é v 10 20 30 40
k 50 g t e
60 s t sú 1
70 y ú á l l
80 a t o
90 k r a
100 110 120 150
Csukás S: 0,7—
0,8
Ivanov (1951) J :
1.2 J : 1,1
J : 1
0,7—
0,8
J o u r m a l i a t (1953) Sz:
1,3
Sz:
0,96
Sz:
0,8 Kellner után
Fingeriing (1924)
J : 1,0
J : 0,88
J : 0,84
J : 0,83
S: 0.8—
0,9
N é v 10 20 30 Larousse (1952)
Magyar Szabvány (1952)
Möllgard (1931) Német szabvány (1955) Schandl (1953—1957) Stauber
R u b n e r képlete a l a p j á n Szerző ábrázolása szerint
Jelmagyarázat Sz = szarvasmarha L = ló
J = juh Zs = zsírsertés H s = hússertés B = baromfi
J : J : J : 1,8 1,55 1,4
S: S: S:
1,54 1,35 1,07
J : 1,0 L:
1,92
1,93 1,545 1,35 1,40 1.17 1,06
40 50 60 70 80 90
k g t e s t s ú l y ú á l l a t o k r a
100 110 120 150
Sz: Sz: Sz:
1,4 1 0,84
J : 1,1- J : J : J : J : J : J : J : J : 0,96 0,84 0,78 0,75 0,69 0,63 0,6 0,56 0,54
S: S: S: S: S:
1,05 0,95 0,88 0,77 0,68
J: : 0,8 J : Zs: Zs:
1,0 1,0 0,8 0,73
HS: 1 HS: 0
Sz: Sz:
1,2 0,89
J : J : Sz:
0,9 0,9 0,7—:
J : J : J : 0,9 0,84 0,83
J : Sz:
1,2 0,68
1,235 1,14 1,062 1,01 0,972 0,936 0,91 0,85 0,99 0,935 0,89 0,86 0,83 0,805 0,786 0,766 0,75 0,71
)
ö>
«O 1/b. táblázat
Az életfenntartó táplálóanyag-szükséglet néhány irodalmi adata (keményítő értékben) a testsúly % - á r a feldolgozva.
N é v 200 250 300 350 400 500 600 700 800
k g t e s t s ú l y ú á l l a t o k r a
900 1000 1100 1200
Armsby (1916) Sz:
0,54
Axelsson (1943) L:
0,7
L:
0.62 L:
0.58 L:
0,53 L:
0,51 L:
0,48 Craddock—Turnbull
(1955)
Sz:
0,69 Sz:
0,53—
0,63 Sz:
0,55
Sz:
0.55
C r a s e m a n n (1945) L:
0,7
L:
0,65 L:
0,6 L:
0,57 L:
0,54 L:
0,51
Csukás (1952—1957) Sz:
0.62
Sz:
0,52 Sz:
0,52 Sz:
0,49 Sz:
0,47 Sz:
0,45
Csukás (1952—1957) L:
0,78
L:
0,68 L:
0.68 L:
0,62 L:
0,59
E h r e n b u r g (1954) L:
0.5 L:
0,5 L:
0,5
Hansson (1938) L:
0,63
L:
0,63 L:
0,63 L:
0,63 L:
0.63 L:
0.62
Hansson (1938) Sz:
0,48
Honcamp S:
0,5 J o u r m a l i a t (1953) Sz:
0,78 Sz:
0,72 Sz:
0,66
Sz:
0,65 Sz:
0,55 Sz:
0,51
Jerspersen (1949) L:
0,66
L:
0.63 L:
0,6 L:
0,58 L:
0,57 L:
0,55
N é v 200 250 300 350 Kellner után
Fingerling (1924) Kellner után Fingerling (1924) Larousse (1952) Larousse (1952) Larousse (1952) Maynard
Magyar Szabvány (1952) Magyar Szabvány (1952) Morisson (1951)
Möllgard (1931) Német szabvány (1955)
Popov (1957) Schandl (1953—57)
Stauber
Sz:
0,77 L:
0,78
Sz: Sz:
0,77 0,65 S: S: S: S:
0,62 0,56 0,55 0,55
Sz:
0,71
Hs:
0,75
Sz:
0,58 Sz:
0,71
L:
0,83 Sz:
0.59
R u b n e r képlete a l a p j á n 0,75 0,636 Szerző ábrázolása szerint 0.66 0,625 0.597 0,575
400 500 600 700 B00 900 1000 110J 1200 k g t e s t s ú l y ú á l l a t o k r a
Sz: Sz: Sz: Sz: Sz:
0,7 0,65 0.61 0,58 0.55
L: L: L: L:
0,7 0,66 0,62 0,59
Sz: Sz: Sz: Sz: Sz: Sz: Sz:
0,61 0,56 0,52 0,5 0,47 0,45 0,44 S:
0,54
L: L: L: L: L:
0,66 0,63 0,58 0,55 0,52
Sz: Sz: Sz: Sz: Sz: Sz: Sz:
0,66 0,63 0.6 0,58 0,55 0,54 0,53
Sz: Sz: Sz: Sz: Sz:
0,6 0,56 0,5 0,47 0.46
L: L: L: L:
0,75 0,7 0,65 0,65 Sz: Sz: Sz: Sz:
0,49 0,47 0,45 0,45
Sz: Sz: Sz: Sz: Sz: Sz: Sz:
0,53 0,49 0,47 0,44 0,42 0.41 0,39 Sz: Sz:
0.55 0,5 L:
0,52
L: L: L:
0,72 0,66 0,62
Sz: Sz: Sz: Sz: Sz:
0,54 0,5 0,47 0,45 0,43 Sz: L:
0,48 0,41
0,582 0,538 0,5 0,475 0,458 0,442 0,424 0,556 0,525 0.5 0,484 0,466 0.453 1 0,442
Sz:
0,42 Sz:
0,41
0,43 0,42
Az 1. ábra az 1. táblázat adatainak ábrázolása logaralapon. A k ö - zöttük látható összefüggő vonalak a számítás ú t j á n létrejött adatokat kötik össze. Bár az adatok szétszórtsága 'kézenfekvő, a szóbanforgó szükségleli ábrázolás középső vonala Csukás, Schandl azirányú adatai- val közel egyező, s a világirodalmi adatok zömének közepén helyezkedik el, így hazai viszonyainknak megfelelően optimális körülmények között normális pihenő állatnál használhatónak látszik.
Az életfenntartó keményítőérték-szükséglet gyakorlati kiszámítása Az életfenntartó keményítőérték-szükséglet 1. ábra szerinti g r a - f i k u s ábrázolása azt m u t a t j a , hogy minél kisebb az állat súlya, annál nagyobb a súlyához viszonyított keményítőérték-szükséglete. Ezt R u b - ner úgy fejezi ki (lásd a 2. ábrán), hogy az életfenntartó táplálóanyag- szükséglet az állati test súlyának 2/3-ad hatványával fordítva arányos.
3 / y \0,66
Képletben E| = EQ — , illetve ésszerűbben Er E0
I V0 I
rX L
<vn
ahol Ej a kérdéses testisúly é l e t f e n n t a r t ó szükséglete kg-ban, E0 a megfelelő testsúlyra vonatkozó ismert életfenntartó-szükséglet, V | = a keresett, Vo = az ismert életfenntartó keményítőérték-szükséglethez
tartozó élősúlyok.
Az 1. táblázat adatai a l a p j á n azonban az látszik, hogy az élet- f e n n t a r t ó keményítőérték-szükséglet nem a testsúly 2/3-ad (0,66), d e 3/4-ed (0,75) h a t v á n y á v a l fordítva arányos (Brody szerint 0,73 h a t v á - nyával). mely számítás adatai az átlag vonallal közel egyezőek.
Képletben É j = Éc V , A3 v0
Pl.: 600 kg-os szarvasmarha (V,i) életfenntartó k e m é n y í t ő é r t é k - szükséglete (Éq) 3 kg keményítőérték. A 300 kg-os (V|) igényel R u b n e r szerint (2/3 hatvány)
Éi 3 f300^i 600) " 9 = keményítőértéket.
Az 1. sz. ábrán látható eredményvonal szerint (3/4 hatvány) ez Ei — 3 /Í300\ 600 I = 1 , 7 8 3 keményítőérték.
Ugyanezek Brody 0.73 h a t v á n y á v a l logaritmus táblázat a l a p j á n 1.809 kg keményítőértéket m u t a t n a k .
E felfogások közötti különbséget a 2. á b r a grafikusan m u t a t j a be.
Az életfenntartó táplálóanyag-szükséglet előző képletekkel való k i - számítása a gyakorlat számára kissé nehézkes. Ha ellenben a fenti k é p - letekkel kiszámított abszolút életfenntartó keményítőérték-szükségleti számokat a testsúly százalékában ábrázoljuk (lásd 1. táblázat, és 1. ábra)
•596
2. ábra.
A testsúly százalékában kifejezett életfenntartó keményítőérték-szükséglet és szorzószámainak különböző hatványok szerinti ábrázolása.
az ismert testsúlyszázalékos adatból az ismeretlen szám n é h á n y könnyen megjegyezhető kerekített szorzószám használatával könnyen kiszámít- ható. E célból a kiindulási állatsúlyt 100 százaléknak véve, e n n e k ismert energiaszükségletét megszorozzuk a kiindulás százalékainak megfelelő szorzószámokkal.
E szorzószámokat az alábbi kimutatás tartalmazza az ismert test- súlyt 100 százaléknak ,s az ismert testsúlyszázalékos életfenntartó ener- giaszükségletet l - n e k véve:
A kiindulási 100 150 200 300 400 500 600 700 800 900 1000
testsúly %-a (kétszeres) (ötszörös) (tízszeres)
szorzószám: 1 0,90 0,84 0,757 0,708 0,67 0,637 0,617 0,592 0,578 0,561 v. osztószám 1 1,10 1,19 1,32 1,41 1,49 1,57 1,62 1,69 1,73 1,78 A gyak. számára
elegendő
szorzószám: 1 0,9 0,75 0,7
osztószám: 1 1,1 1,2 1,5 1,7 1,8 A kiindulási 100 90 80 70 60 50 40 33 30 20 10
testsúly u/o-a (fél) (harmad) (tized) szorzószám: 1 1.025 1,055 1,095 1,13 1.19 1,26 1,3 1,36 1.5 1,78
a gyakorlat- számára
elegendő: 1 1,1 1,2 1,3 1,5 1,8 -597
Ugyanígy k i i n d u l h a t u n k azonban az abszolút számú, é l e t f e n n t a r t ó keményítő- érték-szükségletből is a következő szorzó-, illetve osztószámsorozattal:
A kiindulási
testsúly u/0-a 100 150 200 300 400 500 600 700 800 900 1000
szorzószám: 1 t . 6 7 2,3 2.8 3,17 3.8 4 , 3 4,8 5,2 5,62 A kiindul >
testsúly %-a 100 50 33 20 10
szorzószám: X 0.6 0,44 0,32 0,18
Ezen adatok összefüggően mindhárom hatványkitevős számítási felfogásnak megfelelően megtalálhatók a 2. ábrán, a keményítőérték szükségletét a testsúly százalékában kifejezve.
Előbbiek alapján a testsúly százalékában kifejezett életfenntartó energiaszükséglet gyakorlati számításainak képletei, aszerint, hogy a V | hányadrésze a Vo-nak:
Et = . J V . i ,8n . illetve E, = • • 1,2»
10n 100 2'1 100
vagy p j = po - a. — amiből p() a kiinduló testsúly százalékos életfenn- tartó szükséglete, p( a keresett % - o s életfenntartó szükséglet, „a" a ki- induló súly és kérdéses súly viszonyától függő szorzószám (a kiindulási suly tizedénél 1,8, f e l é n é l 1.2.)
Az életfenntartó energiaszükséglet gyakorlati kiszámításához e módszernél mindössze 4 adat ismerete szükséges, melyek segítségével minden élősúlyra kiszámítható a szükséglet. T u d n i kell, hogy a 600 kg élősúlyú állat szükséglete 0.5 testsúlyszázalék, s hogy a súly felénél 1,2 tizednél 1,8 a szorzószám. így kiszámíthatjuk a 300 kg-os állat szükség- letét (0.5 • 1,2 = 0,6). Utána a 400 és 500 kg élősúly szükségletét inter- polálással számítjuk (0,56, illetve 0,53). így a 600, 500, 400, 300 kg élő- súlyok életfenntartó szükségletéből a fél, illetve tized súlyok alapján minden élősúlycsoport életfenntartó energiaszükséglete kiszámítható, szükség esetén interpolálással.
Pl.: a 300 kg-os állat életfenntartó szükséglete (fele testsúly) 0,5 • 1,2 = 0.6 (1,19-el 0,595): a 30 k g élősúlyúé: 0,6 • 1,8 = 1,08%, a 15 kg élősúlyúé: 1,08 • 1,2 = 1.296; a 1,5 kg-osé 1.296 • 1,8 = 2,33% stb.
Mint eddigiekből is látható, az életfenntartó szükséglet nagysága általában az állatok élősúlyának 0,66—0,75 hatványaival fordítva a r á - nyos. Az egyszerűsített testsúlyszázalékos életfenntartó szükségleti szá- mítások segítségével az életfenntartó energiaszükséglet könnyen ki is számítható. Miután a gyakorlatban az eltérések gyakoriak, — valamely f a j t a , állatcsoport takarmányozási szempontból különlegesen jó, vag}' rossz voltát éppen ezen átlagtól eltérő életfenntartó szükségleti igényei m u t a t i á k .
59S
Az életfenntartó táplálóanyag-szükséglet kiszámítási ismeretének jelentősége a gyakorlat, nevelés és oktatás szempontjából
A takarmányozással foglalkozó szakemberek igen kevés kivétellel gazdasági állataink táplálóanyag-szükségleti adatait csak könyvből is- merik. kezdő fokon kitéve magukat sokszor azon megállapításnak
„könyvből tud csak takarmányozni." Ennek oka, hogy a t a k a r m á n y o - záshoz szükséges több ezer számot megtanulni senki nem t u d j a . Jelen dolgozat a dialektika összehasonlító szemléletének segítségével össze- függésében m u t a t j a b e az életfenntartó energiaszükséglet nagyságát, mint a tápálálóanyag-szükségleti ismeretek alapját. Az ennek a l a p j á n itt leírt módszeres „fogás" segítségével 4 db számadat ismeretének bir- tokában több száz adat ismeretére tesszük képessé hallgatóinkat, illetve a gyakorlati szakembereket.
Ilyen és ehhez hasonló módon oktatva lehetővé válik a tananyag n a g y m é r t é k ű csökkentése, amelynek ellenére, mégis több konkrét is- meret birtokába j u t n a k hallgatóink.
Ö S S Z E F O G L A L Á S
Az é l e t f e n n t a r t ó e n e r g i a s z ü k s é g l e t e t s z á m o s v i l á g i r o d a l m i a d a t f i a t a l és n ö - v e n d é k á l l a t o k n á l is f e l t ü n t e t i . M i u t á n n e m t u d j u k , esetleg n e m a k a r j u k , vagy n e m m i n d i g gazdaságos m i n d e n n ö v e n d é k á l l a t n a k a h a z a i s z a b v á n y a i n k b a n f e l - t ü n t e t e t t o p t i m á l i s a n m a x i m á l i s t á p l á l ó a n y a g - m e n n y i s é g j u t t a t á s a , szükséges is- m e r n i f i a t a l n ö v e n d é k és k i f e j l e t t , b á r m i l y e n súlyú á l l a t é l e t f e n n t a r t ó t á p l á l ó - a n y a g - s z ü k s é g l e t é t is.
B á r m e l y állat hozzávetőleges é l e t f e n n t a r t ó e n e r g i a s z ü k s é g l e t e k i s z á m í t h a t ó , h a t u d j u k azt, hogy az életfenntartó energiaszükséglet a testsúly fordított hatványú kitevőivel arányosan növekszik. K ü l ö n ö s e n l á t h a t ó ez, h a az é l e t f e n n t a r t ó szükség- letet a t e s t s ú l y s z á z a l é k á b a n f e j e z z ü k ki (1. ábra).
A R u b n e r t ő l s z á r m a z ó 2,/3-ad (0,66) h a t v á n y ú , szerző á b r á z o l á s a s z e r i n t m ó - dosított (3/4 h a t v á n y ú ) és g v a k o r l a t i a s í t o t t (testsúlyhoz viszonyított) k é p l e t e k a l a p -
4
j á n Éi = Éo / V \ illetve P1 = P° - a, v a g y Brody 0,73 h a t v á n y ú képletével, I \ V o /
az é l e t f e n n t a r t ó e n e r g i a s z ü k s é g l e t n a g y s á g a k i s z á m í t h a t ó , a n ö v e k e d é s e l e j é n ki- s e b b m é r t é k ű pozitív, v é g é n n e g a t í v i r á n y ú e l t é r é s t f i g y e l e m b e véve.
A d i a l e k t i k u s szemlélet r é v é n m e g á l l a p í t o t t é l e t f e n n t a r t ó k e m é n y í t ő é r t é k - szükséglet I s t ó k - f é l e s z á m í t á s i m ó d s z e r é v e l 4 s z á m o t i s m e r v e többszázféle élősúly é l e t f e n n t a r t ó k e m é n y í t ő é r t é k - s z ü k s é g l e t é t ki l e h e t számítani. Ez a l a p j á t a d j a ok- t a t á s n á l és g y a k o r l a t b a n a t á p l á l ó a n y a g - s z ü k s é g l e t i s z e m l é l e t k i a l a k í t á s á n a k , m e l y n e k n y o m á n könyv f e l h a s z n á l á s a n é l k ü l a g y a k o r l a t helyszínén, f e j b ő l k i s z á - m í t h a t ó a hozzávetőleges t á p l á l ó a n y a g s z ü k s é g l e t . T e r m é s z e t e s e n ez n e m teszi f e - leslegessé a pontos s z á m í t á s o k a t , de a globális szükséglet m e g á l l a p í t á s á h o z n a g y segítséget n y ú j t .
EINFACHE AUSRECHNUNG DES LEBENSERHALTENDEN ENERGIEBEDARFS DER LANDWIRTSCHAFTLICHEN NUTZTIERE.
Z U S A M E N F A S S U N G
Den l e b e n s e r h a l t e n d e n Energiebedarf n i c h t n u r f ü r die e r w a c h s e n e n , s o n d e r n a u c h f ü r die j u n g e n u n d h e r a n w a c h s e n d e n Tiere, w i r d von z a h l e r i c h e n Daten in d e r W e l t l i t e r a t u r in h i n r e i c h e n d e m M a ß e e r ö r t e r t .
• 5 9 9
Diese Erkenntnisse sind hauptsächlich deshalb wichtig, weil diejenigen Men- gen der o p t i m a l - m a x i m a l e n , welche i n n e r h a l b d e r einheimischen Fütterungsnor- men ausgewiesen sind, e n t w e d e r nicht ausreichend, oder eine Wirtschaftlichkeit
als nicht m e h r v e r t r e t b a r erscheinen lassen.
Der l e b e n s e r h a l t e n d e Energiebedarf eines Tieres von allen Lebendgewichten ist somit leicht e r r e c h e n b a r , v e n n w i r wissen, d a ß sich mit den wechselseitigen Exponenten — R u b n e r : 0,66; Brody: 0,73; der V e r f a s s e r m i t 0,75, — des Körperge- wichts proportional v e r ä n d e r t .
Besonders feststellbar ist, w e n n der lebenserhaltende Bedarf, nach der Dars- tellung d e s Verfassers, in P r o z e n t e n des Lebendgewichtes zum Ausdruck k o m m t , (Figur 1.), u n t e r Berücksichtigung auf das Vorhandensein e i n e r Meinen positiven Abweichung in der ersten Entwickelungsperiode u n d einer negativen in der Letz- teren.
Unter Beachtung d e r e r ö r t e r t e n Angaben errechnete der Verfasser, daß der i m Verhältnis vom Ausgangslebendgewicht, gewichtsprozentaule lebenserhal-
tende S t ä r k e w e r t b e d a r f bei halben Lebendgewicht mit 19—20, bei e i n e m Zehntel m i t 78/80 Prozent h ö h e r liegt, als d e r zum Lebendgewicht a n g e m e s - sene S t ä r k e w e r t b e d a r f . U n t e r Z u h i l f e n a h m e von n u r zwei) Zahlen z. B. bei 600 k g Lebendgewicht u n d 0,5 K ö r p e r g e w i c h t s p r o z e n t l e b e n s e r h a l t e n d e m S t ä r k e w e r t b e - darf ausgehend ist es möglich, stellenweise d u r c h Interpolation (Einschaltung) f ü r j e d e s Tier m i t beliebigem Lebendgewicht e i n e m entsprechenden lebenserhalten- den Stärkewertbedarf d u r c h e i n f a c h e Multiplikation oder Teilung m i t den Zahlen 1,8 oder 1,2 zu berechnen.
Diese Fetstellung gibt sowohl beim Unterricht, als auch in der P r a x i s e i n e gute G r u n d l a g e zur G e s t a l t u n g des N ä h r s t o f f b e d a r f s , auf dessen Wege, ohne Zu- h i l f e n a h m e von Bücheren, sich der a n n ä h e r n d e Bedarf an Nährstoffen leicht d u r c h e i n f a c h e s K o p f r e c h n e n ermitteln läßt.
N a t ü r l i c h macht diese e i n f a c h e Rechenweise die genauen matematischen Berechnungen nicht überflüssig, a b e r sie gibt zur Feststellung eines globalen Be- d a r f s eine b e a c h t e n s w e r t e Hilfe.
I R O D A L O M
[1] Baintner Károly: Gazdasági állatok t a k a r m á n y o z á s a I. Az állatok táplálásának elméleti alapjai. Mg. Kiadó, Budapest, 1958.
[2] Csukás Z.: T a k a r m á n y o z á s t a n , Mg. Kiadó, Budapest. 1952.
[3] Csukás Z.: Baromfitenyésztés, Mg. Kiadó, Budapest, 1955.
[4] Craddock—Turnbull J. N.: T a k a r m á n y a d a g o k az első t é l r e (Rations for t h e first w i n t e r ) F a r m e r a n d Stock Breeder, London, 1955. dec.
[5] Ivanov N. F.: Juhtenyésztés, Moszkva, 1951.
[6] Jourmaliat A. P.: Borjúnevelés, Moszkva, 1950.
[71 Kaunitz R.—Slanezt C. A.—Johnson R. E.: T a k a r m á n y k i h a s z n á l á s a testsúly f e n n t a r t á s a k o r és a növekedés a l k a l m á v a l (Utilization of food for weight) J o - u r n a l of Nutrition, Philadelphia, 1957. 62. 4. sz.
[8] Morrison F. B.: F e e d s a n d feeding. I t h a k a 1957.
[9] Kellner O.—Schneuert A.: Grundzüge d e r F ü t t e r u n g s l e h r e 11 aufl. Verlag P a - rey Berlin u n d H a m b u r g 1952.
[10] Larousse Agjicole P a r i s , 1952.
[11] Nehring K.: L e h r b u c h d e r T i e r e r n ä h r u n g u n d F u t t e r m i t t e l k u n d e 5 aufl. R a - d e b e n e u n d Berlin 1955.
[12] Popov J. Sz.: T a k a r m á n y o z á s t a n Moszkva, 1951.
[13] Solt J.: Alkalmazkodó takarmányozás, Budapest, 1940.
[14] Schandl J.: Juhtenyésztés, Mg. Kiadó, Budapest, 1955.
[15] Schandl J.: S z a r v a s m a r h a t e n y é s z t é s Mg. Kiadó, Budapest, 1952.
[16] Schandl J.: A sertés tenyésztése, Budapest, 1948.
[17] Sture E.: K i f e j l e t t t y ú k o k l é t f e n n t a r t ó energiaszükséglete. Kungl. L a n t b r u k s - högskola annaler. Uppsala, 1954. 21. köt.
[18] Szergovancev V. P.: Z ö l d t a k a r m á n y és széna (Trava i széna). — [19] Tóth Pál: A baromfitenyésztés kézikönyve. Mg. Kiadó, Budapest, 1956.
•600
