VÉGH LÁSZLÓ
A mag/ar nemzetiségi kultúra szociológiai vizsgálata Szlovákiában
Előadásom célja, beszámolni önöknek a m ú l t év n y a r á n Dél-Szlovákia m a g y a r - lakta területein" lebonyolított széles körű kultúraszociológiai vizsgálat egyes e r e d m é - nyeiről. Bevezetőmben először a kutatás előzményeiről szeretnék szólni, m a j d r á t é r e k a kutatás céljainak, tárgyának, valamint módszertani elveinek ismertetésére. G o n - dolom, nem szükséges e fórumon hangsúlyozni, hogy m i n d e n több nemzetiségű államban — így Csehszlovákiában is — a nemzetiségi kérdés helyes lenini m e g - oldásának egyik elengedhetetlen előfeltétele a nemzetiségek életének sokoldalú t u d o - mányos megismerése. A téma jelentősége ellenére h a z á n k b a n sokáig nem folyt r e n d - szeres tudományos kutatómunka a nemzetiségek életének vizsgálata terén, pedig Szlovákiában az összlakosság több mint egytizedét a nemzetiségek alkotják. Cseh- szlovákiában a hatvanas évek közepén vette kezdetét a nemzetiségi kérdéssel foglal- kozó szociológiai kutatómunka. Az opavai Sziléziai Intézet munkacsoportja (G. Soko- lová és S. Hernová vezetésével) Ostrava vidékének csehek, szlovákok és lengyelek által lakott területén végzett több kutatást; a szlovákiai magyarok helyzetének szo- ciológiai megismerésével Kardos István tudományos felmérései foglalkoztak; végül 1970-ben az észak-csehországi cseh, szlovák és német nemzetiségű lakosság közötti kapcsolatok állapotát mérte fel a CSTA Szociológiai Társaságának Űstí n a d L a b e m - i kutatócsoportja (Stráchal docens vezetésével).
örvendetes tény, hogy a hetvenes években a csehszlovákiai nemzetiségek t u d o - mányos kutatása iránti érdeklődés tovább növekedett, és az 5. ötéves t e r v állami kutatási tervének részévé vált a nemzetiségi k u l t ú r á k szociológiai vizsgálata is.
„A nemzetiségi kultúrák szocialista fejlődése Csehszlovákiában" elnevezésű k u t a t á s i feladat — irányítója a szlovák Művelődésügyi Minisztérium központi kutatóintézete, a pozsonyi Kultúra- és Közvéleménykutató Intézet — három önálló k u t a t á s r a tago- zódik: a lengyel, az ukrán és a magyar nemzetiségi kultúra szociológiai vizsgálatára.
E kutatások célja: átfogó képet adni a Csehszlovákiában élő nemzetiségek k u l t u r á l i s életéről;, rámutatni a nemzetiségi k u l t ú r á k fejlődésének várható irányára, megvizs- gálva, hogy milyen jellegű az egyes nemzetiségi k u l t ú r á k n a k az egységes csehszlo- vák szocialista kultúrába való integrálódása; végül felmérni az egyes nemzetiségi és nemzeti kultúrák kapcsolatának, egymásra hatásának intenzitását.
Most röviden kitérek a kutatásban általunk leggyakrabban használt f o g a l m a k értelmezésére. A nemzetiség fogalmán Csehszlovákiában egy nemzet olyan részét értjük, amely anyanemzetétől különválva, más nemzettel vagy nemzetekkel él közös államkeretben, s történelmi-társadalmi, valamint földrajzi tényezők h a t á s á r a s a j á - tos — relatíve önálló — közösséggé formálódott. A nemzetiség életében meghatározó jelentősége v a n a közös nyelvnek és az etnikai együvé tartozás t u d a t á n a k . A nem- zetiségi kultúra fogalmán egy olyan, viszonylag önálló k u l t ú r á t értünk, amely a cseh
A Békéscsabán rendezett nemzetiségi konferencia anyagából.
és a szlovák nemzet kultúrájával kölcsönösen gazdagítja és kiegészíti egymást, így a csehszlovák összállami kulturális élet szerves kiegészítő részét alkotja. Kutatásunk tulajdonképpeni tárgya, a kultúra a nemzetiségek életének egyik legsajátosabb terü- lete. Kultúravizsgálatunk során — munkadefinícióként — a szociológiai kutatások- b a n általánosan elterjedt szellemi kultúra fogalmából indultunk ki. A szellemi kul- túra — eltérően az antropológiai és anyagi értelmezéstől — a kultúra fogalmának szűkebb meghatározását jelenti, kultúrán értve a társadalmi életnek olyan jellegze- tes területeit, mint a tudomány, művészet, filozófia és a vallás. A szociológia azon- b a n nemcsak e területek intézményesített formáit vizsgálja, hanem azoknak az embe- r e k mindennapi életében és tudatában általánossá vált hatását s megnyilvánulási formáit is. A szellemi kultúra legfontosabb funkciója: alapvető eszközöket és feltéte- leket kialakítani az emberi tevékenység számára. Kutatásunkban szem előtt tartot- tuk, hogy a szellemi kultúra az egyén életében azt a közeget jelenti, amely az em- bernek, mint személyiségnek és alkotó lénynek, lehetővé teszi szellemi szükségletei egy részének kielégítését. Különös tekintettel voltunk továbbá a k u l t ú r á n a k (első- sorban a tömegkultúrának) azon funkciójára, amelyet a társadalmi értékek integrá- lódásának folyamatában tölt be. (A nemzeti és nemzetiségi kultúrák kapcsolatának vizsgálatakor ezt a szempontot figyelembe kell venni.)
Előadásom további részében csak „A magyar nemzetiségi kultúra szocialista fejlődése Csehszlovákiában" elnevezésű tematikus kutatás részletesebb ismertetésé- vel foglalkozom. Vizsgálatunk a következőket tűzte ki céljául: felmérni a dél-szlo- vákiai magyar lakosság kulturális s társadalmi életének és k u l t ú r á j á n a k jelenlegi állapotát; a magyar nemzetiségi kultúra fejlődésének feltételeit; a szlovák, cseh és a magyar nemzeti kultúra közeledésének és együttműködésének formáit és kapcsola- taikat. E céloknak megfelelően kutatásunk tárgya nem korlátozódott csak a magyar nemzetiségi kultúrára, hanem kiterjedt a nemzetiségileg vegyes lakosságú dél-szlo- vákiai területek kulturális életének az egészére. Az adatfelvétel során a magyar nem- zetiségű lakosságon kívül bevontuk vizsgálatunkba a kiválasztott terület szlovák nemzetiségű lakosait is, s így képet kaphattunk a nemzetiségek kulturális életének közös érintkezési felületeiről a kulturális élet területén jelentkező együttműködés jellegéről, várható irányáról, nem utolsó sorban pedig kutatásunkat kiterjeszthettük a nemzetiségi kapcsolatok vizsgálatára is.
Kutatási tervünk Dél-Szlovákia 13 szlovák—magyar nemzetiségileg vegyes lakos- ságú járása közül 6 járást (a galántait, komáromit, lévait, losoncit, rimaszombatit és a tőketerebesit) jelölt ki a vizsgálat területéül. E járások kiválasztása különféle mu- tatók — a lakosság nemzetiségi összetétele, gazdasági jelleg, a lakosság szociális összetétele, a községek struktúrája — arányos elosztásának figyelembevételével tör- tént. A tulajdonképpeni mintasokaság kiválasztása során — a céltudatos kiválasztás módszerét alkalmazva — a vizsgált területen kijelöltünk 57 községet, azok lakossá- gának nagysága és nemzetiségi összetétele alapján, m a j d e községeken belül a kvóta rendszerű kiválasztás módszerével kijelöltük a vizsgált személyeket. (Itt megjegy- zem, a szlovákiai magyar nemzetiségre az jellemző, hogy koncentráltan él a déli járások egyes területein 534 olyan községben, ahol a magyar lakosság részaránya 10 százaléknál magasabb. A szlovákiai magyarok kétharmada (383 ezer) 352 olyan községben él, ahol részarányuk meghaladja a lakosság létszámának 70 százalékát.
A mintavételkor ezért elsősorban a községi viszonyokat vettük figyelembe, míg a járási szempontoknak inkább csak kutatás-szervezési jelentősége volt.) Egy kiválasz- tott községben, illetve városban, az összlakosság nagyságától függően 23—60 lakossal készítettek személyes interjút a kérdezőbiztosok, a nyitrai tanárképző hallgatói.
A vizsgálat során összesen 1975 tizenöt évnél idősebb személytől k a p t u n k értékelhető információt. A kitöltött kérdőívekbe foglalt információk feldolgozása gépi adatfel- dolgozás ú t j á n történt. Nemzetiségi kérdéssel foglalkozó kutatásról lévén szó, első- rendű csoportosítási szempontnak a válaszolók nemzetiség szerinti csoportosítását tekintettük, ezért az adatok feldolgozásakor a magyar és a szlovák nemzetiségű sze- mélyek által kitöltött kérdőíveket elkülönítve, két önálló mintaként értékeltük ki,
a m i lehetővé tette az elért eredmények összevetését. Nemzetiségi hovatartozás sze- r i n t a mintasokaság összetétele a következő volt: 1062 (53,8%) magyar és 913 (46,2%) szlovák nemzetiségű, összesen tehát 1975 (100%) adatközlőtől kapott információkat
dolgoztuk fel.
A kutatás legfontosabb technikája a 130 kérdést tartalmazó kérdőív a l a p j á n
•végzett személyes interjú volt, amelyet kiegészített az állami és tömegszervezetekben a kulturális m u n k á t szervező funkcionárusokkal készített interjú. Információink fő forrását jelentő kérdőív tartalmát és az ezzel összefüggő módszertani kérdéseket az idő rövidsége miatt most nem részletezem, hanem rátérek a kutatás egyes e r e d m é - nyeinek ismertetésére.
A kutatás céljaiból és tárgyából f a k a d ó munkahipotézisek és indikátorok a l a p j á n a személyes interjú-kérdőívébe olyan kérdéscsoportokat soroltunk be, melyekkel
vizsgálhattuk a magyar nemzetiségi kultúra legfontosabb problémáit és a nemzeti- ségi kapcsolatokat. A legfontosabb kérdéscsoportok a következő területek felmérésé- vel foglalkoztak: kulturális élet (újságolvasás, televíziónézés, rádióhallgatás, könyv- olvasás, színházlátogatás, kulturális rendezvények látogatása stb.); a nemzetiségi kul- t ú r a alapvető feltételei (nemzetiségi iskolaügy, nyelvkérdés stb.); nemzetiségi kap- csolatok (nemzetiségi tudat, előítéletek stb.).
Mivel kutatásunk az első szlovákiai magyar nemzetiségi k u l t ú r á t vizsgáló széles körű, reprezentatív szociológiai kutatásnak tekinthető, a szlovákiai m a g y a r o k k u l - turális életét jellemző gazdag kutatási eredmények érdekesek, sok esetben m e g - lepőek, s mindenképpen lényegesen hozzájárulnak mélyebb nemzetiségi önismere- tünkhöz. Az eredmények bizonyítják, hogy a felszabadulás óta eltelt három évtized a l a t t a szlovákiai magyar lakosság általános kulturális színvonala lényegesen emel-
kedett, és ma m á r eléri az országos átlagot; Dél-Szlovákia magyarlakta területein gazdag, jellegzetes kulturális élet jegyeit figyelhetjük meg. Az elért eredményekre általában jellemző (felhívták erre a figyelmet m á r a csehországi kutatások is), hogy .általános kulturális színvonalbeli (tehát a kulturális élet intenzitását, a kulturális
szükségletek jellegét érintő) különbségek a vizsgált személyek nemzetiségi h o v a t a r - tozása szerint nem mutathatók ki, hanem az említett különbségek elsősorban a sze- mélyi s társadalmi helyzet eltérő feltételeiből adódnak. A nemzetiség a kulturális kérdésekben, elsősorban a kulturális szükségletek kielégítésében nélkülözhetetlen
•anyanyelvi orientáció tekintetében játszik döntő szerepet.
Az újságolvasás terén elmondható, hogy 26 éves fejlődése eredményeként kiala- k u l t Szlovákiában a nemzetiségi magyar sajtó tartalmilag gazdag, változatos szerke- zete, amely jól kiegészül a szlovák és cseh, valamint a Magyarországról rendszeresen behozott 'újságokkal és folyóiratokkal. A szlovákiai magyarok túlnyomórészt a m a - gyar nyelvű sajtót olvassák, ezek közül is leginkább a szlovákiai magyar újságokat (Üj Szót, Hetet és a Nőt). A szlovák nyelvű sajtót a magyar férfiak' többen olvassák, mint a nők, és inkább a fiatalok, m i n t az idősebbek; a legtöbben a magasabb m ű - veltségű alkalmazottak és a diákok. A vizsgált szlovákok között a magyar s a j t ó olvasása csak nagyon kis mértékben elterjedt.
A televíziónézéssel és a rádióhallgatással kapcsolatban főleg az iránt érdeklőd- tünk, hogy mely adókat részesítik előnyben a megkérdezettek. A m a g y a r o k túlnyomó többsége a magyar televízió adásait nézi gyakrabban, a szlovákok természetesen a csehszlovák adókat részesítik előnyben. Mindkét m i n t á b a n a megkérdezettek fele a magyar és a csehszlovák adókat egyforma gyakorisággal figyelemmel kíséri (ez az a r á n y különösen a szlovákok részéről meglepően magas). Az idősebb magyar parasz- tok és háztartásbeliek többsége csak a magyar televíziót nézi; a magasabb m ű v e l t - ségű fiatalok, főleg alkalmazottak és diákok, többnyire egyaránt m i n d k é t televízió műsoraiból válogatnak. A televíziónézéssel összehasonlítva: a magyarok g y a k r a b b a n hallgatják a csehszlovák rádióadásokat, mint a csehszlovák televízió adásait; a szlovákok viszont lényegesen kevesebbet hallgatják a magyar rádiót, m i n t nézik a televíziót. A csehszlovák rádió magyar nyelvű adását (melyet nemzetiségi k u l t ú r á n k
fontos intézményének tekintünk) a magyarok túlnyomó többsége hallgatja, leginten- zívebben a diákok.
A könyvolvasást illetően a vizsgált személyek többsége természetesen az anya- nyelvén olvas könyvet; mindkét nemzetiségnél viszont a megkérdezettek egynegyede olvas egyaránt szlovák és magyar nyelven (a magyaroknál főleg a fiatal, magasabb műveltségű alkalmazottak, a szlovákoknál a közép- és idősebb korosztályok tagjai, szintén a magasabb műveltségű alkalmazottak). E kérdéscsoporton belül foglalkoz- tunk annak felmérésével is, kik a vizsgált lakosság legkedveltebb írói. A szlovákiai magyar olvasók a szépirodalom iránti érdeklődésüket elsősorban a klasszikus magyar írók műveinek olvasásával elégítik ki, ugyanis a kérdezett magyarok négyötöde olvassa a magyar nemzeti irodalmat. A legkedveltebb magyar írók népszerűségi sor- rendje lényegében megegyezik a magyarországi olvasásszociológiai felmérések ered- ményeivel. Kevésbé lehetünk elégedettek a szlovákiai magyar nemzetiségi irodalom olvasottságáról nyert adatokkal, ugyanis a magyar megkérdezetteknek több mint a fele nem olvassa a szlovákiai magyar írókat. Kedvező jelenség viszont, hogy irodal- m u n k legintenzívebb olvasói a fiatalok, diákok és alkalmazottak, ami távlati szem- pontból kétségkívül biztató. (Legolvasottabb hazai magyar íróink Lovicsek, Fábry Z., Egri és Duba). A szlovák és a cseh irodalom alkotásait a magyaroknak egyelőre a ki- sebbsége olvassa, s hasonlóképpen a szlovákoknak is több mint a fele nem olvassa a magyar irodalom alkotásait. (A szlovákok között viszonylag erősen népszerűek Jókai és Petőfi művei.) Azt lehet mondani, hogy a szlovákiai magyar irodalmat a szlovákok egyáltalán nem ismerik, ami a fordítások abszolút hiányával magyarázható.
Végül a szlovákiai magyar nemzetiségi kultúra fejlődése feltételeinek vizsgálata során elért eredményeinkről szeretnék röviden szólni. Nemzetiségi kultúránk további fejlődésének legfontosabb alapja a magyar nemzetiségi iskolaügy. Ami általában a művelődés kérdését illeti — mind intézményes, mind pedig individuális formájában
—, a szlovákiai magyaroknál az anyanyelven való művelődés van túlsúlyban (kivé- telt csak a főiskolai stúdium képez). A magyar lakosság túlnyomó többsége anya- nyelvén végezte az általános iskolát, és csak egytizedük tanult az általános iskolá- ban szlovák, és további egytizedük mindkét nyelven. A szlovák és magyar nemzeti- ségűeknél egyaránt a megkérdezettek felének nincsen az általános iskolainál maga- sabb műveltsége (főleg az idősebb korosztályok tagjainak, háztartásbelieknek, pa- rasztoknak és munkásoknak). Ami a magyar nemzetiségi iskolarendszerrel kapcsola- tos kérdéseket illeti, a megkérdezett magyarok egyharmadának véleménye szerint van elegendő, további egyharmada, főként: a fiatal, magasabb műveltségű diákok és alkalmazottak szerint nincsen elegendő magyar iskola Szlovákiában. Mindkét mintá- ban csak nagyon kevesen válaszolták, hogy nem t a r t j á k célszerűnek a magyar gye- rekeknek anyanyelvükön történő oktatását. A legtöbben az alap- és középfokon tar- tották célszerűnek az anyanyelvű oktatást. A szlovákiai magyar iskolák színvonalá- val ennek ellenére a magyarok túlnyomó többsége elégedett.
A nyelvi probléma vizsgálata Dél-Szlovákiában különösen fontos, mivel a szlo- vák és a magyar nyelv eltérő jellege bizonyos tekintetben bonyolította a nemzetiségi kapcsolatok fejlődését. Még ma is elterjedt nézet Szlovákiában, hogy a szlovák és a magyar nemzetiség között úgynevezett nyelvi korlátok léteznek. Ez a nézet kutatá- saink eredményei alapján ma m á r módosításra szorul, ugyanis a magyar és a szlo- vák nemzetiségűeknek egyaránt csak az egytizede válaszolta, hogy nem beszéli a másik nemzetiség nyelvét. Természetesen a magyarok közül legjobban a magasabb műveltségűek beszélik a szlovák nyelvet, míg az alacsonyabb műveltségű idősebb magyarok (főleg a nők) még nem, de a szlovákiai magyarok nagy részéről ma már elmondható, hogy nem jelent számukra problémát szlovák nyelven kapcsolatot teremteni. Megállapíthatjuk tehát, hogy Dél-Szlovákiában mindkét nemzetiség ese- tében meglepően magas a két nyelven beszélők száma. A nemzetiségi asszimiláció kérdését illetően, mindkét nemzetiségnél a nemzetiségi hovatartozás és az anyanyelv csaknem kizárólagos megegyezése, összhangja alapján megállapíthatjuk, hogy a szlo- vákiai magyarok etnikai tudata viszonylag erős. Vizsgáltuk továbbá a nyelvhasz-
nálat jellegét a mindennapi élet különböző területein, helyzeteiben. A m a g y a r o k kilenctizede, a szlovákoknak csak kétharmada, otthon túlnyomórészt az a n y a n y e l v é n beszél. A dél-szlovákiai nemzetiségileg vegyes összetételű családokban a m a g y a r nyelv használata van túlsúlyban az otthoni környezetben. Munkahelyükön a m e g - kérdezettek általában mindkét nyelvet használják. A hivatalokban a kétnyelvűség elve lényegében be v a n tartva, m e r t azok a magyarok, akik kevésbé jól beszélik a szlovák nyelvet, a hivatalokban magyarul beszélnek, de a szlovákul jól beszélő m a - gyar nemzetiségű, magasabb műveltségű fiatalok inkább szlovákul, vagy e g y a r á n t szlovákul és magyarul beszélnek a hivatalokban.
Befejezésül még csak annyit szeretnék mondani, hogy előadásomban a k u t a t á s eredményeiről beszámoló 260 oldalas zárójelentés t a r t a l m á n a k csak vázlatos i s m e r t e - tésére vállalkoztam. Elsősorban a szlovákiai magyar kulturális élet egyes területein jelentkező és általunk megfigyelt nyelvi orientáció kérdésére tértem ki, mivel úgy érzem, ezek a kutatási eredmények a legérdekesebbek.
A. NAGY LÁSZLÓ
Népi kultúra a csehszlovákiai magyarok életében
(Vázlat)
Kloskowska antropológiai kultúrameghatározásából kiindulva a népi k u l t ú r a olyan emberi viselkedések és ezek termékeinek integrált egysége, amely viselkedése- ket a népi közösségen belüli kölcsönhatás során létrejövő m i n t á k szabályozzák.
„Népi" megnevezés alatt itt én parasztit értek.
A népi kultúra integrációs képességének magas foka jelentős tényezőként sze- repel a nemzetiségi társadalmak önfenntartó igyekezetében.
E kultúra minden eleme, része és terméke szorosan összefügg egymással. Egyik a másikából érthető és magyarázható. A definícióban említett viselkedési m i n t á k az emberi élet valamennyi területére kiterjednek. Elsajátításuk jelentősége közösség- formáló, közösségfenntartó erejükben rejlik.
Eredeti, minden funkcióját és elemét megőrzött népi kultúrával ma a csehszlo- vákiai magyarok körében nem találkozunk. E n n e k történelmi okai vannak.
A monarchia fölbomlása a mai Szlovákia magyar lakosságát a népi k u l t ú r a meginduló bomlásának szakaszában érte. A népi kultúra térvesztése általában előre- haladottabb volt, mint a történelmi Magyarország m á s területein, b á r itt is t a l á l u n k kivételeket (Zoboralja). Az északi vidék aránylag fejlettebb ipara, mezőgazdasága infrastruktúrája ismeretében ez nem meglepő. A paraszti kultúra gyakorlati céljukat vesztett elemei fokozatosan szorulnak ki a társadalmi gyakorlatból, s helyüket cél- szerűbbek veszik át.
A népi kultúrára jellemző a diakronikus tudásátvétel. A tudás egyidejű, gyors és hatékony terjedését a paraszti közösségek zártsága és a megfelelő eszköz hiánya akadályozta. Az írásbeliség elterjedtségének magas szintje (1921-ben a szlovákiai magyar lakosság 90%-a írástudó volt) kedvező feltételt teremtett a tudás gyorsabb terjedéséhez, mint amilyet a szájhagyomány ú t j á n való átörökítés adott.
A mai csehszlovákiai magyar kultúrát az írás és a társadalmi átadás m e c h a n i k u s
