BOMBITZ ATTILA
Rejtőzködések
BAKA ISTVÁN LÍRÁJÁRÓL ÚJ K Ö T E T E KAPCSÁN
Nem a Múlt, se Jövő - a Jelen.
Verset olvasni, ha olvasunk még néhanapján, akárhogy nem lehet; feltételei van- nak, s nem is akármilyenek. Egy vékonyka verseskötet ha csodát nem is tehet, de a világot művészként látni-megélni tudó poéta nyelvbe öltöztetett tapasztalatain keresz- tül megkönnyítheti, sőt el is mélyítheti a beavatódni kívánó olvasó addigi léttapasztala- tát. A megtapasztalható világ túl nagyra méretezett az egyéni lét számára; részeibe mégis behatolhatnak egyesek, akár a sors kegyeltjeként, akár kegyvesztettként. A hír- adás a lényeg, a visszatérés és a tapasztalat, ha mégoly súlyos is. S mikor az egyén szá- mára még meg nem tapasztalt „világból" érkeznek vissza a szavak, a képek, a versek.
Az olvasó, amennyiben eleget tud tenni a versolvasás legfontosabb feltételének, hogy megnyílik a költő szavai előtt, ahogy az is megnyílt s megszólalt (pedig hallgathatott volna a Mindenek láttán), akkor befogadhatja és megértheti a saját világán túli, de hozzá szóló üzenetet. H a az olvasó erre nem képes (mert nem érti, vagy nem is érdekli, vagy ami még rosszabb: „félreérti"), kudarcba fulladt a költői kísérlet. Pedig az értel- mezés messzi útra is elvezethet, s talán rá sem találunk. Csak ennyit tehetünk: kizárva a zajos világot, tekintsünk magunkba, így olvassuk Sztyepan Pehotnij testamentumát.
Másképp nem érdemes. Mert ez a verseskötet rólunk szól, az ember világbavetettségé- ről, a boldogság utáni kínról (és fordítva), mert mindannyian egyek vagyunk valahol;
s a költő kimondja nekünk azt, amit lidérces álmaink után sem vallanánk be, hogy egy a sorsunk, a Kezdet és a Vég.
Vannak olyan költészetek, amelyekről szekunder nyelven nem is lenne szabad beszélnünk, hiszen a nyelvi megformáltság költői absztrakciójának és a lírai világépítés metaforikus szinteződésének a szemet kellene gyönyörködtetnie (a tudat helyettesí- tésével), Rilkével szólva: szemmel megláttatni és a nyelven keresztül a világ dolgait megértetni: Baka István költészete ugyancsak ezt az utat követi. Ha a költői képek gyönyörködtető funkciója nála az egyéni sors tragédiájának ábrázolása folytán a bor- zongattatásba fordul, az olvasó látni és megérteni kívánó elvárása ennek tudomásul- vételével kejl hogy rendelkezzen. Az éremnek két oldala van, s a szép mellett az élet ár- nyékos oldalát is szavakba kell önteni: így lesz egész az Egész.
Baka új kötetét első olvasásra amúgy sem lehet megemészteni (elhamarkodott do- log lenne). Nemcsak azért, mert benne az olvasó s a költő a világ részeseiként fel vannak kínálva a létezés Nagykonyhájában mint betevő falat a Makrokozmosz számára, s ezek a lét-metaforák olykor az elviselhetetlenségig fokozódnak, de azért is (s az előbbiekből következik), mert itt az ettől szenvedő lélek szólal meg, panasszal és fájdalommal teli, s a lélekhez szól, kíméletlenül és őszintén. Az empatikus hozzáfordulás a versekhez igen nagy odafigyelést és végtelen türelmet kíván. E megközelítésben ném is kívánom Sztyepan Pehotnij testamentumát a költő eddigi életművében elhelyezni, és szerke- zeti elvek felfejtésébe sem szeretnék belebonyolódni. (Bár egy újabb tökéletes Baka-
féle kötetkompozéioval vam dolgmmklj) Egyetlen cefom az, s t ö b b , azt hiszem, nem is lehet, hogy a lelkei, a rejtőzködőt a somok közül diShwimi, roiFg^óMtairm sikerüljön.
Baka líirai villágjláiTáremnCTh aHapmraMfezerót éppsm csak ésnumtettem a Thzatáj áprilisi számlábam, s most, az alkallinimt tnrM'gm^ydvg^ hogy ú j kötete kapcsán ^-vifyriinek mélyréte- magyairázatát ommam kEnniWva közebtenm O t t ^ZESMSSS. Rilkcwl példálóztam, aki egyik levelebem ayg fejtt ki, hogy ay dlhingiire mjnnvesz legyem ommiiagabam ss teljes világ, találjon sirneg mmedemt ©mmsa^gabam es a HVif amelyhez hozzákapcsolódott. H a e kiulirCTUMwiidbiir fogallmmait Bakára vomathflEttatjolk, a k k o r homme a klasszikms értelemben vett hagyoimáiiiiykövetcD és nnyelívilliEg á j koinrespoindlemcQálknt ss feütáimi imd© költői ala- nyisággal iralállhroymiinil'r Az. alanyt költő e gpm'dTilatimwpiTrTFfr sarsrint a világot ínja meg (vagy írja ájra) művészi ozhöEetvel, ésntelmEezii, ésrtdlmEöt aaí wifffeii, keresi az összefüggéseket inikino- & noakmokozmED^, ennhar es viliág, AlHfa és Omegái között, Baka poétái szándé- kában a Jküassznkms mcodOTEfh" ímtját követi zzijőtt/rtK mryefoeziEtével és képi világával alakítja ki költői vil^gPlitaról, amríly mészeihen és egjiszefaem — a hagyományoknak meg- felelően — szervo egysÉgfit alkot, Éppen ezéitt bszonyos folytonossá érhető tetten nmimkáikoiini- kocáikba mmfívek jelemnek nm^ á j srampomtm CTmrkipyiFtipkll«°init motivikus és tematikiuis víkgtii odavissza íSTteknezt a z egyes darabokat, es fozi fel egy egységes világ- halmriazba. Ez a ¡gazdagság tngyamcsak víszanntal a műkéi viliág aprólékos, szinte már lel- társzom szerkiEzeíéne; de ott is, mint itt, nem ömcéMi és komcepöo nélküli a világ
ik0 poétán nCTn^gj^yiHá'g'i- ttmdaltos harttokhcsvéiél a myelwcl inroipgfogalfTiazott és kimondott világértdlinitrzés- Bakanál ez a fajta 111lyrlvm111 á vévret az egyénn sorson való fe- lülemelkedést célozza meg «-g.riivynff'myrijifliig kemKnpk között. E művészi világlátás szinte podánsan következetes: ^i-iív^in olvasva olyan EtmafoiriknDS vüágjha kerülünk, ahol a leg- apróbb (és hétköznapibb]) moraanatok is világiiiiio^y-jirárró fomkcnóval randelkezhetnek.
Metaforái, hasonlatai it^yiiésztt a tteljs ^¡sziiMsem küfejltűtnek közöl kerülnek elő: talán isnnét a teljességjigémy szandékával s a jelem rdo kinmrEvStéséndk céljával. Hiszen a líra végül is az áPamrdni fogjalraazza. mrffg, a püHanat crépgégérk vagy rútságá- nak szubsztratannát. Baka István képen láad&ml az esetüeges történésektít, folyamatokat is megállítják (JSomvsal órája döccen, mqgmqgM; / k e r i l ^ t i t e k - Mariké, a király, / s te — egymást, miiirüii nszgy- és ki^iiiinnhitttttÖjji1^^ cdőtleinségiEJt, a folytonosság megváltoztatá-
f ő vonásai már ott tifcdhstők. l i r a i hamgpi azireimllTiaiin azóta ámyaltaibb fett, az őszinte szókimondástól félehmstodbb. A z első kötet azon képei, mint „Az e csülagokkal Pdvem / vaskesztyű isten kezén", vagy „A ffidhok közt bakaitisraögeíb / irű^sok csüHagk^Jen", vagy „A zi- vatar ezernyi tnje / kikmmr«°yn a léteket0 alapimdenrÍCTirhani végigolvasharók minden kö- tetében. H a Rülke TmmTMnnkntáir alkinluiiiaryyiiiik enne a képi viflágjláttásira, azt mondhatjuk, hogy az a kome^tondemoa mikro- es TTrmíníVmnifrgvyinTr-nTvy között, ttutttíwtti Baka „fdfejt" a nyelv segít- ségévdl, a mindennapi ÜÉthelyzetek ozköztárát k ö t i össze az egyetenies törvényszerű- ségekkel. A z á j kötet nnretafoiikmis sálja a már megjtemmntett költői alapanyagot viszi továhb, a kirairwTppTninvtlWivriáMiCTinT ábrázolva az egyéni senrnmisségéciek és megsemmisít- hetőségéimek l^ktnzőMí gondolatait- Csak néhány pétik a sokszor kíméletlen világlátás
w s immra.
cws&ant egykor
(FcmhőmcTDtok)
Vnmayfé bús, belek, megtöltve fénnyel és mocsokkal;
BŐsót, szórta ránk a kínt
^jjlmMiiq gy"nipiipi) Dm nsiEagok zsírkarikák nem úsztak
I M amelybe csontnak s némi búsnak {Szralj^aváronújra)
Baka kétpólusú képeinek egyik oldalán mindig a makrokozmosz általánosan elfogadott elemi« állnak (Hold, csükgok, Tejút), a n m k oldalon pedig a legkézenfek- vőbb, a tudat számára szinte imudllpln'1«, csupán az alapléthelyzet szükségszerűségei van- nak felsorakoztatva (haha, hőmérőtök, leves, zsírkarika, fűszer, fűrészpor), vagyis mind- az, ami az egyént ha szűk k ó d ú t is, de körülveszi. Makrokozmosz és mikrokozmosz ily mértékű oszollálása folytán a Baka világátása reménytelennek tűnő kivetüléseL D e mire való a szó hatalma, ha nem arra, hogy a kimondás lehető- ségével tudatosítsuk és örökkévalóvá legyük ^ k / i i n n á n V örvényeit, menhírként fel- mutatva magmikat, hogy ezt tedkrak cselekedni, ennyit, és nem végérvényesen!
S mindezek elviselhetővé témláe, ez sem újdonság Baka István költészetében, ott van a kötet l m o m alappillére; a hor, a kéj és a zene. Érdemes felfigyelnünk az uralko- dó apollóni-dionüszoszi kettősségre. Baka klasszikus műveltsége és verseinek szigorú formája, legyen szó rimtedhnnháirő! vagy magáról a verselésről, mindenütt szigorú és zárt kom pozícióban halad eflőie; Apollóm látszatkülsővel jelenik meg előttünk minden
„szereplője" a bakai költészetnek: nyugodtságot, bevégzetlségct, lemondást tükröz ez az álarc. De az apollóni külső kereteken belül ott tombol Dionüszosz magánmítosza.
És éppen ez a dionüszoszi höOtészet gyórndpliiM-skfdih a valós világ fájdalma felett, mert hiába ő a szétszakított istensÉg, aki száz és száz maszkban lép elénk, hogy minden példázatával az egyetlen, az egyén tragédiáját hindrea», mégis övé a mámor, melyben az individuum megfeledkezhet esendő voltáról, s feloldódhat a már régen nem létező, de a mámor által előidézhető valamikori Egységben. A mámor azonban csak ideig-óráig hat, s annál kínzóbb éhség gyötirí a Díonüszosznak hódolót; makrokozmoszí apokalip- szissé válik az egyén tudatában kavargó örvény. A Változatok egy gyerekversre macska- istene és csillag-egerei még gyengéd előképnek nevezhetők a Szaturnusz gyermekei víziójához. Baka ebben is tnd fokozni, és a régit új szintre emelni. Hogy az embert
„felzabálják" az istenek, hogy „megfőzetik" a lét „levében", azt már előzőleg felvette a Farkasok órája című kötetének „étlapjába" (54z Apokalipszis szakácskönyvéből / - / / - / / / . / és a Sztyepan Pehotnij-okhis harmadik füzetének metaforikus szintje ugyancsak meg- határozóan a „Nagykonyha" kontextusából meríti képeit.
Mi sem természetesebb; JHa már a hús-vér szégyenébe hoztál, / hadd üljek még terített asztalodnál, / Világ UraLJ" Mert övé a bor hatalma- „Fanyarabb a bor / s a bor- szín tenger, melybe rózsanjját / a hajnal mártja " - „Reád köszöntöm - félig már var kon - / Isten borát, mely habzükdomr előttem..." (Trisztán seb^
Es részegítő ívben buli alá A csapra vert magasság óbora S ha majd a hordó kiürül, dohot Lehelnek ránk a dongaboltú mennyek
(A Jelenések könyvéből) Űzőbe vett az unikornis engem Erdőn-mezőn át kergetett szüntelen Dugóhúzó-csavarodású nyársat Szegzett reám ha feldöf rá kiránthat Mint parafát palackjából e létnek Sötétség bora önti el a rétet
(Egy csepp méz) És övé a kéjé is:
S a vér-iszamos csatatereken is vágytól síkos öled keresem
(Aeneas és Dido) Sötét vizekre szállt hajód,
Izolda, és megmámorosodott az árboctól, mit én döftem beléje...
(Trisztán sebe) Néva-seb Éva-hasiték
magad Megadva nyúlsz el míg zihál a szél Es tomporod fagyára rátapad
Vér-ondó foltos lepedőd a Tél
(Prelűd) ezért kíván magába.
Fogadni tán e kapualj ahol Síkos sötétségben előre-hátra Botladozol...
(Ha minden széthull)
És a zenéről, amely a líra édestestvére, Baka kapcsán nem szabad elfelejtkeznünk.
Liszt Ferencnek egész versciklust szentelt a Farkasok órájában, Rachmaninovnak állít emléket az őt megidéző verseinek harmadszori átemelésével az új kötetben, s ahogy Thomas Mann prózába öntötte a zenét, úgy Baka a líra nyelvével idézi fel újból kedves darabjait (Trauermarsch, Mefiszto-keringő, Halál-boleró, In modo d'una marcia).
Dionüszosz maszkjai a Baka Istváné is egyben. Talán innen ered a költő eredendő rejtőzködése. A sok „szerep", Liszttől, Széchenyin keresztül, Yorickon át Sztyepan Pe- hotnijig (s Háry Jánossal már a köteten is túl vagyunk, de közben ki mindenki még!) a darabokra szakítottság létállapotát tükrözi vissza. Hogy ezek a figurák, s rajtuk ke- resztül az alanyi költő oly rezignáltán és letisztultán állnak a sors előtt, az Apollón
¿/letisztultsága és ¿/őszintesége csupán, mert a sorok között ott bujkál a fájdalom, a pa- nasz, a vágy a szenvedélyek tetőfokán. Hiába a klasszikus forma, mérték és belátó le- mondás, Dionüszosz emléke tovább él a tartalomban. A rejtőzködés minden szerepe
egy cél felé halad: éppen azt a pillanatot, a Jelenbe sűrített Múltat és Jövőt megragadni, amikor minden egyszerre juthat érvényre, ambivalens módon, de igazul. És a kimon- dás hatalma hozzásegíti a költőt ahhoz, hogy a változtathatatlant is megváltoztathassa:
De fellázadnak egyszer a szavak, és ha a dallam nem fog szövegén, a szöveg változtat majd dallamán.
(Egy József Attila-sorra)
Aeneas, Fredmann és Trisztán azok a „rejtőzködések", akik mögött a költő a kö- tet első ciklusában megszólal. Három maszk három monológja áll Baka rendelkezésére.
Némi distanciával is viseltetik irányukban, hiszen semmiféle személyes egyes szám első személyű lírai felvezetés nincs bennük. Az egyes szám első személy a monologizálóké;
de csak a maszk különbözik, a mondandó és a nyelv ugyanaz. Az első Baka-kötetek szorongó, a világ közönyétől megdermedő alanyisága a Sztyepan Pehotnij testamentu- mában már szinte objektív, tárgyszerű leírását adja a költői egzisztenciának. Holott itt is érvényes, amit elmondottam: csak a tenger felszíne nyugodt, Apollón csak ott tud manírozni, a mélyben az alanyiság fájdalmai tombolnak. Aeneas is szinte a legnagyobb könnyűséggel mond le gyönyöreinek hölgyéről, pedig a „hideg" és „szenvtelen" szonet- tet belülről a catullusi szeretet-gyűlölet szenvedélypár szakítaná szét, s Fredmann bib- liai idézetei is csak a tüzet hevítik tovább; az itt szereplő citátumokra is azért van szük- sége a költőnek, hogy könnyebben kimondhassa végtelen panaszát. Csakhogy ez a mankóként használt objektiváció még több félelmet és bizonytalanságot rejt magában, éppen a bibliai nyelv egyszerűségénél fogva. Trisztán hajnala pedig már nem hordozza hagyományos jelentését, mely szerint új nap és új világ ébred a vörös színben úszó égi tenger alatt. Trisztán hajnala a makrokozmoszbeli pusztulás előképe, a vértenger szim- bóluma. Egy rövid szerep erejéig még Istenné válik a költő (Darázs-szonettek a második ciklusban), de az olvasónak akkor sincs fellélegzésnyi ideje, Baka megfordítja a képet szerepcserével. E léttapasztalatból Sztyepan Pehotnijnak is ki kell vennie a részét; az ő szerepe más. De sorsa ugyanaz: Kezdet és Vég egybemosódása.
Kihűlt, mosogatóiészürke éjben Fekszem: kanál a dézsa fenekén;
Arcomra zsír tapad piszkosfehéren - Bemocskol és elmélyít a fény;
S csak bámulom, az ablakra meredve, Hab-felhők közt hogy úszik és forog A porcelántányér-hold ellebegve;
Körötte dermedt zsírcsepp-csillagok."
(Társbérleti éj)
Baka István költészete sötét felhőként borul az olvasóra. És sötétebb tónusú az új kötet a megelőzőeknél is. A tartalom miatt. Azaz, ami a látszólag vékonyka kötetet súlyossá teszi. De általa bepillantást kaphatunk egy lélek küzdelmes világába, hogy lás- sunk és megértsünk. És ez a költői megnyilatkozás őszinteséget vár olvasójától. így záródik be a kör, ahol a tűz „a húsból oltárt varázsol". (Sztyepan Pehotnij testamentuma, Jelenkor Kiadó, Elő Irodalom sorozat.)
