A bibliográfiai adatok nemzetközi hozzáférhetősége: a MARC és a MARC-kal összefüggő munkák megtekintése

\ L •

A B I B L I O G R Á F I A I A D A T O K N E M Z E T K Ö Z I H O Z Z Á F É R H E T Ő S É G E : A M A R C É S A M A R C - K A L Ö S S Z E F Ü G G Ő M U N K Á K

Alán Hopkinson

British Library BibliographicServices Division

A szerző cikke nem közöl új kutatási/fejlesztési eredményeke:, de kitűnő áttekintést ad a géppel olvasható bibliográfiai adatcsere-formátumok terén eddig elért eredményekről, az elvi és gyakor­

lati problémákról és a jelenleg folyó munkákról. Mint ilyen, egyaránt használható a kérdéssel spe­

ciálisan foglalkozók ismereteinek kiegészítésére, de általános továbbképzési célokra is. A cikk ilyen jellegéből indultunk ki, amikor a fordító (Sipos Mária) és a cikk szerkesztője (Vajda Erik) szabadon kezelték a szöveget, mellőztek egyes, a hazai olvasó számára érdektelen részleteket il­

letve bibliográfiai hivatkozásokat, ugyanakkor pedig jegyzetekkel, magyarázatokkal igyekeztek a megértést 6s értelmezést könnyíteni. <— A szerk.)

Az eredetileg angol-amerikai fejlesztés e r e d m é ­ nyeként létrejött M A R C u t ó b b világszerte elterjedt.

Térhódításának fő ösztönzője a Kongresszusi Könyvtár (Library of Congress = LC) volt. A kü­

lönböző nemzeti M A R C formátumokban közös, hogy az ISO 2709 nemzetközi szabványon alapuló rekordszerkezetet alkalmaznak. A nemzeti formátu­

mok e rekordszerkezetét valószínűleg közvetlenül az LC M A R C formátumára alapozták. Az Egyesült Á l l a m o k b a n e rekordszerkezetet — az adatelemek meghatározási és az ezeket azonosító tartalomjelö- i ő k^{l a )} nélkül — nemzeti szabványként fogadták el 1971-ben [1], A szabvány első kiadása függelékként a tartalomjelölők h á r o m rendszerét is közölte, a kö­

vetkező, 1979. évi változat [2] azonban ezeket m á r nem tartalmazta. Egyedül a rekordszerkezet a tar­

talma a tárgyban 1973-ban elfogadott nemzetközi szabványnak, az ISO 2709-nek is [3]. A közös re­

kordszerkezetet azért fogadták el, hogy lehetővé tegyék különféle szerkezetek mágnesszalagon rögzí­

tett rekordjainak cseréjét. Ez a szerkezet az adatfel­

dolgozásnak azt a helyzetét tükrözi, ami kidolgozá-

(a) Tartalomjelölök - conteni designators: az adatelemeket azo­

nosító, a géppel olvasható rekordokban alkalmazott karakte­

rek, karaktersorozatok, illetve ilyenek együttesei. Az ISO 28 2709 szerinti rekordokban a tartalomjelölöknek mindenkor elemei a mezők hívójelei, további elemei lehetnek az almezö- azonositók és/vagy indikátorok. ( A szerk.)

sakor jellemző volt; ekkor a mágnesszalag fontos tá­

rolóeszköz volt a m á g n e s l e m e z drágasága miatt.

Az ISO 2709 szerinti szerkezetű rekord első eleme a rekordfej (leader), vagy m á s n é v e n cimke (label), amely mindazokat az adatokat tartalmazza, amelyek a rekord feldolgozásához szükségesek. Pél­

dául az ebben található egyik kód a rekord típusát jelzi, tehát azt, hogy könyvre, időszaki kiadványra, térképre, stb. vonatkozik-e, egy másik a bibliográfiai szintet, tehát azt, hogy a leírás analitikus, monogra­

fikus, vagy időszaki kiadvány egészéről, vagy gyűj­

teményről készült. Az ISO 2709 szerinti rekordszer­

kezetet használó néhány rendszerben e kód hatá­

rozza meg, hogy melyik program szerint történjék a feldolgozás. A rekordfejet (címkét) a m u t a t ó követi, amely azonosítja a rekordban található adatok típusát és megmutatja az egyes adatelemeket tartalmazó a d a t m e z ő helyét a rekordban. Az ISO 2709-et kifejezetten a mágnesszalagos feldolgozás céljaira fejlesztették ki. Az adatokhoz a szalagon - természeténél fogva — szekvenciálisan lehet hozzá­

férni. A keresést általában a szalagok egy mozgásirá­

nyában, karakterenként végzik. A m u t a t ó lehetővé teszi, hogy meghatározzuk a rekord feldolgozáshoz szükséges részeinek helyét és figyelmen kívül hagy­

j u k a többi részeket.

A szalag kétségtelenül ideális a d a t h o r d o z ó a csere céljaira, mivel olcsó. Valahányszor az ISO

Hopkinson, A . : A bibliográfiai adatok n e m z e t k ö z i hozzáférhetősége..

2709-el alkalmazza valamely rendszer, jogos az a feltételezés, hogy az általa létrehozott rekordokat cserére szánják. A z alább tárgyalandó formátumok alapjául ezt a rekordszerkezetet fogadták el, és ezért az ezek kapcsán végzett m u n k á k pontosabban az ISO 2709-cel, mint a MARC-kal összefüggőnek ne­

vezhetők. A M A R C kifejezést olyan nemzeti formá­

tumokra használják, amelyek használata rendszerint a nemzeti könyvtárra épül. Ismertetésünkben más formátumokat is tárgyalunk, amelyeket rendszerint nem hívnak MARC-nak, mert nem a nemzeti könyvtár formátumai (például az UNISIST Refe- rence Manuál szerinti f o r m á t u m ) , jóllehet pontosan ugyanazokat a funkciókat töltik be, nevezetesen a bibliográfiai rekordok cseréjére szolgáló rekordfor­

m á t u m n a k és a tartalomjelölők rendszerének a funkcióit.

Az ISO 2709 szerinti szerkezet mezők, almezök és indikátorok létét tételezi fel. E szerkezetet négy­

féleképpen alkalmazzák: az egyik esetben sem indi­

kátort, sem almezöt nem használnak, a másik eset­

ben csak indikátorokat, egy további esetben pedig almezőket és indikátorokat í s .^{( b )} Az ISO 2709-et al­

kalmazó referáló és indexelő szolgáltatások hajlanak arra, hogy előnyben részesítsék az egyiket sem hasz­

náló megoldást, míg a M A R C formátumok mind al­

m e z ő k e t , mind indikátorokat használnak. Az indi­

kátorok mindig közvetlenül azt az adatot előzik meg a m e z ő b e n , amelyre vonatkoznak; amikor a mezők almezőkre oszlanak, minden almezöt (rendszerint 2 karakter hosszúságú) azonosító kód előz meg, amely közvetlenül kapcsolódik az adatokhoz.

Ennek e r e d m é n y e a M A R C formátumok bizonyos m é r v ű merevsége, ugyanis sok rendszer kényelmet­

lennek találja ezeknek az adatok közé "beágyazott"

vezérlő információknak az eltávolítását a szövegből, amikor azt — például oniine információkereső rendszerekben — megjelenítik. Az almezőket általá­

ban arra használják, hogy elkülönítsék az adatok azon részelemeit, amelyek speciális kezelést kíván­

nak megjelenítésükkor {pl. dőlt betűs írásmód), vagy rendezésükkor. Néhány M A R C formátum, mint például az U K M A R C '^{c )} és az U N I M A R C^{( d )} a

<b)A szerző kifelejtette a felsorolásból a negyedik leheiséges, sőt lélezö alkalmazási változatot: csak almezök. indikátorok nélkül. ( A szerk.)

(c) United Kingsdoms" M A R C — "Az Egyesült Királyság M A R C - j a " , értsd: a Brit Nemzeti Bibliográfia céljaira kidol­

gozott és alkalmazott MARC-formátum. (-A szerk.) (d) Az U N I M A R C (feloldása nincs: eredete Universal M A R C

formát, ahol azonban a M A R C már nem machine readable cataloguing-ot. hanem machine readable communications-t jelent) az I F L A gondozásában megjeleni (lásd később) nem­

zetközi rendeltetésű, elsősorban a nemzeli bibliográfiai adatok cseréjére szolgáló formátum (-A szerk.)

katalógusban vagy bibliográfiában megjelenített bib­

liográfiai tételek központozásának meghatározására használja ezeket az eszközöket, lehetővé téve a fogadó intézmény számára, hogy eldöntse, milyen központozás jelenjen meg a rekordban. Ilyenformán a csereformátum szerkezete befolyásolja az adatok belső formáját a különféle felhasználó rendszerekben.

Az U N I S I S T Reference M a n u á l^{( e )} a nemzetközi c s e r e f o r m á t u m o k egy korai képviselője

A MARC-ot különösen az Egyesült Államokban

— úgy tekintették, mint a Library of Congress és ál­

talában a könyvtári közösség bibliográfiai rekordjai­

nak feldolgozási követelményeit kielégítő megol­

dást. Ugyanakkor a másodlagos információs szolgál­

tatások piacok után kutattak, amelyeken elhelyez­

hetnék a nyomtatott referáló és indexelő folyóirato­

kat előállító, egyre inkább automatizált rendszereik m e l l é k t e r m é k e k é n t létreiövő. eénnel olvasható re­

kordokat. Az International Council for Scientific Unions Abstracting Board (ICSU-AB; a T u d o m á ­ nyos Egyesületek Nemzetközi Tanácsának Referá- lási Bizottsága) az Unescoval közösen munkálkodott az UNISIST néven ismert projekten, amelynek az volt a célja, hogy az egész világra kiterjedő t u d o m á ­ nyos információs rendszer lehetőségét tanulmá­

nyozzák. A bibliográfiai leírásokkal foglalkozó mun­

kacsoportjuk (Working Group on Bibliographic Description} az ICSU-AB-ban tagként részt vevő re­

feráló és indexelő szolgáltatások, továbbá olyan nemzetközi szervezetek képviselőiből állt ( I A E A / - IN1S, OECD, F I D , I F L A , ISO), amelyek különösen érdekeltek voltak a gépesített információfeldolgo­

zásban. Ök indították el a nemzeti bibliográfiai szer­

vezeteken kívüli első kísérletet csereformátum k i ­ fejlesztésére, és kezdettől fogva nemzetközi köve­

telményeket akartak szem előtt tartani.

Az Unisist Reference Manual-t (továbbiakban:

R M vagy UNISIST R M ) 1967 és 1971 között dol­

gozták k i . Első tervezetének tesztelése során azt kí­

vánták megállapítani, hogy különböző környezet­

ben dolgozó, különböző felkészültségű személyek az RM-et használva milyen m é r t é k b e n tudnak azonos m i n t a - d o k u m e n t u m o k r ó l szabványos bib­

liográfiai leírást, készíteni. Ennek a tesztnek fényé­

ben néhány változtatást hajtottak végre az RM-en.

Bővítették, teljesebbé tették az adatelemek defini-

(e) Értelme szó szerint: Az UNISIST hivatkozási kézikönyve. E nevet azért kapta, mert elsősorban a dokumentációs/infor­

mációs (referáló és indexelő) szolgáltatásokban feldolgozott irodalom bibliográfiai adatainak (hivatkozásainak) cseréjére hozták létre. (-A szerk.)

T M T 32. évf. 1 9 8 5 / S -0.

cióit, amelyek ezáltal hasonlítani kezdtek a katalogi­

zálási szabályzathoz. A hívójeleket alfanumerikus r e n d s z e r ű v é változtatták, hogy ne legyenek összeté­

veszthetők a korábban létrejött M A R C rendszer tisztán számokból álló hívójeleivel. A z első kiadást 1974-ben publikálták [4], Bevezetőjében elmond­

ták, hogy az R M specifikációkat tartalmazó kézi­

könyv, nem pedig oktatási célokra, vagy katalogizá­

lási szabályzatként készült; nem szándékszik nem­

zetközi szabvány lenni, sem azzá válni. Csak arra tö­

rekedtek, hogy "meghatározzák az adatelemeknek azt a m i n i m u m á t , amelyeket illetően a referáló és indexelő szolgáltatások egyetértésre tudnak j u t n i , és ezzel lehetőségük nyíljon arra, hogy felhasználó­

iknak kompatibilisebb és ennélfogva könnyebben használható formában szolgáltassák számítógépes t e r m é k e i k e t . " Ebben az időben m é g nem volt nem­

zetközi M A R C formátum, habár a British Library, a Library o f Congress és a National Library of Canada cserélték rekordjaikat. Ezért a referáló és indexelő szolgálatoknak szánt formátum volt, amely nem va­

lamely egyedi felhasználói rendszer céljaira s z o l g á l t .^{( n}

A referáló és indexelő szolgáltatások rekordjai fo­

lyóiratcikkekről, konferenciaelőadásokról és más hasonló d o k u m e n t u m o k r ó l , valamint monográfiák­

r ó l ' ^ és — néha - új indulású időszaki kiadványok­

ról készülnek. Az RM-nek ezért lehetőséget kellett adnia mind analitikus, mind monografikus rekordok ugyanazon fájlban való elhelyezésére. Az időszaki kiadványok egészéről készülő rekordokat valószínű­

leg szakmai-politikai okokból mellőzték: az U N I ­ SIST program ebben az időben m á r minden időszaki kiadványnak az ISDS-ben megvalósuló nyilvántar­

tását támogatta. Az R M úgy oldotta meg a külön­

böző bibliográfiai szintek alkalmazását, hogy néhány kulcsfontosságú adatelemnek az adatelemek bibliográfiai szintjétől függő külön-külön mezőket határozott meg. Egy monográfiában megjelent cikk­

nek pl. a következő, a megfelelő bibliográfiai szint­

hez kapcsolódó mezői lehetnek: a cikk szerzője — a cikk címe — a monográfia szerkesztője — a monog­

ráfia címe — a cikk oldalszámozása — a monográfia terjedelme — a sorozat címe.

Más adatelemeket nem különböztettek meg bib­

liográfiai szint szerint, pl. a kiadót, a kutatási je-

(f) Egyes nemzetközi rendszerek formátumai ugyanis - az adott rendszer céljaira - ebben az időben már léteztek (pl.

I A E A / I N I S U - A szerk.)

(g> Monográfia alatt itt és a továbbiakban - a szerző és a nem­

zetközi rormátumok szóhasználatának megfelelően - nem­

csak szoros értelemben vett monográfiák, hanem általában könyvek (könyvjellegű dokumentumok, söt — lásd alább — cikkgyűjtemények is értendők. (-A szerk.)

lentés (report) azonosító számát, az ISBN-t, a hoz­

záférhetőségre vonatkozó adatokat. Ezek közül néhány csak egy szinten fordulhat elő, míg mások, mint pl. a reportszám több szinthez tartozhat.

A kidolgozott formátum karbantartásáról az Unesco mint az információs szabványosítást t á m o ­ gató szervezet gondoskodott, e g y ü t t m ű k ö d v e a Bri­

tish Líbrary-vel, amely e célból létrehozta az U N I ­ SIST International Centre for Bibliographíc Descriptions-t ( U N I B I D = A Bibliográfiai Leírás Nemzetközi UNISIST Központja). Működéséről részletesen számol be Dierickx [5]. Az a törekvés, hogy minden adatelemet meghatározzanak, azt e r e d m é n y e z t e , hogy az RM-et kibővített változatá­

ban nyugodtan nevezhetjük katalogizálási szabály­

zatnak. A második kiadás [6] bevezetője meg is álla­

pítja, hogy azok a hírek, amelyek arról szóltak, hogy e csereformátumot bibliográfiai leírási és katalogizá­

lási szabályok forrásaként használják, arra bátorítot­

ták e kiadás összeállítóit, hogy azt egyaránt alkal­

massá tegyék a hagyományos és számítógépesített szolgáltatások céljaira, vagyis az új RM-et katalogi­

zálási szabályok gyűjteményének és ugyanakkor a számítógéppel olvasható csereformátum ú t m u t a t ó ­ jának s z á n t á k . "^{1 1}

U N I M A R C : az Egyetemes M A R C F o r m á t u m Visszatérve a nemzeti könyvtárakhoz, mindegyi­

kük saját nemzeti formátumot fejlesztett k i . Az egyetlen szabványos vonásuk az azonos ISO 2709 szabvány szerinti rekordszerkezet volt. Minden nemzeti bibliográfiai központ saját követelményei­

hez illesztette az adatelemeket, és m á r nagyon korán, 1971-ben nyilvánvaló volt, hogy az egyes nemzeti formátumokban meghatározott hívójelek, indikátorok és almező-azonosítók olyan változatos képet mutatnak, hogy konkrét, esetre szabott prog­

ramot kellene írnia annak a nemzeti központnak, amely egy másik által készített rekordot akar hasz­

nálni. A Library o f Congress-en belül m á s - m á s tar­

talomjelölőket használtak minden d o k u m e n t u m t í ­ pushoz ( K ö n y v - M A R C , Időszaki k i a d v á n y - M A R C stb.), és ez még fokozta a helyzet bonyolultságát a rekordok fogadóinál. Következésképpen 1971-ben ajánlást terjesztettek az I F L A elé, hogy vállalja magára a tartalomjelölők nemzetközi szabványának kidolgozását. Az I F L A 1972-ben létrejött munka­

csoportjának ( I F L A Working Group on Content Desígnators) feladata volt, hogy megvizsgálja a tar-

(h)A ctkk ezután néhány, az R M használatát illusztráló nemzet­

közi példát közöl. Ezeket mellőztük, de utalunk a szerző jó áttekintést adó összeállilására [71. (-A szerk.)

talomjelölok különbségeit, felderítse, hogyan lehet a különbségekből adódó nehézségeket a legeredmé­

nyesebben megoldani, és hogy szabványajánlást hozzon létre a géppel olvasható bibliográfiai rekor­

dok nemzetközi csereformátumára. Ez utóbbit Nemzetközi M A R C F o r m á t u m n a k ( M A R C Inter­

national Formát) nevezték, 1975-ben pedig UN1M ARC-ra keresztelték át.

A munkacsoport — amint erről az U N I M A R C első kiadásának [8] bevezetőjében beszámol — megállapította, hogy a szabványosítás hiánya a kata­

logizálási szabályok és gyakorlat területén kizárja olyan nemzetközi csereformátum kialakítását, amely lehetővé t e n n é , hogy az egyik nemzeti köz­

pontban összeállított adatokat egy másik nemzeti központ adatbázisába felvegyék, pontosan -úgy, ahogy kapták. A különböző tárgyköri — osztályozó, indexelő (-A szerk.) — rendszerek és a nemzeti szinten egységesített besorolási adatok eltérései a nyelvi különbségekkel tetézve a nemzeti könyv­

tárak közötti adatcsere kompatibilitása ellen hatnak.

Ezért úgy foglaltak állást, hogy minden országnak lehet saját nemzeti rendszere, ugyanakkor pedig mindenütt a nemzeti központ legyen felelős a rekor­

doknak a nemzeti formátumról a nemzetközi formá­

tumra fordításáért. Mindazonáltal egyetértettek abban, hogy a f o r m á t u m o n belül a leíró adatelemek közlésének alapjai az ISBD-k (International Stan­

dard Bibliographic Description = Nemzetközi Szab­

ványos Bibliográfiai Leírás) legyenek [9].

A Common Communications F o r m á t (Közös a d a t c s e r e - f o r m á t u m )

1976-tól a Reference Manuál az Unesco útján már több mint egy éve beszerezhető volt, az U N I ­ M A R C előzetes tervezete pedig széles körben elter­

jedt. Az Unescon belül (a közgyűlés 19. ülésszaká­

nak 1975. novemberi határozatai értelmében) a N A T I S és az UNISIST programokat egyesítették és létrehozták az Általános Információs Programot (General Information Program). Célul tűzték k i , hogy közelebb kell hozni egymáshoz az információs közösségen belüli, a könyvtárak, dokumentációs (referáló és indexelő) szolgáltatások és a levéltárak által követett eltérő gyakorlatot.

A fejlődő országok gyakran kérték az Unesco Ál­

talános Információs Programjának segítségét infor­

mációs rendszerük létrehozásához. Némely kis or­

szágban a nemzeti könyvtár szervezetébe épülő in­

formációs szolgáltatásokat terveztek, máshol a folyóiratcikkeket és monográfiákat egyaránt tartal­

mazó nemzeti vagy regionális bibliográfiák létreho­

zásában r e m é n y k e d t e k . Olyan megoldást kellett ta-

Hopkinson, A . : A bibliográfiai adatok nemzetközi hozzáférhelfiséEe...

lálni, amely nem zárja ki — az Unesco kereteiben k i ­ dolgozott UNISIST Reference Manuál kizárólagos ajánlása révén — a fejlődő országokat egy nemzet­

közi M A R C hálózatból, amelynek létrehozása szin­

tén felmerült.

A z 1978 áprilisában tartott Nemzetközi Szimpó­

zium a Bibliográfiai Csereformátumról (Internatio­

nal Symposium on Bibliographic Exchange Formats [10] jelentős állomás volt a referáló és indexelő szol­

gáltatások, illetve a nemzeti könyvtárak közösségei közötti fokozódó különbségek, ellentmondások megszüntetése felé.

A szimpózium e r e d m é n y e k é n t az Unesco mun­

kacsoportot hozott létre a Common Communication Formát (Közös adatcsere-formátum; továbbiakban:

CCF kidolgozására, amely végülis létrehozta a kö­

zeljövőben publikálandó [11] f o r m á t u m o t .^{( i )} Egyi­

dejűleg az ISO D o k u m e n t á c i ó elnevezésű műszaki bizottságában (ISO/TC 46) új szabványosítási albi­

zottság alakult "Bibliográfiai adatelemek a kézi és gépi feldolgozásban" elnevezéssel és ennek egy munkacsoportja szabványosított adatelemek gyűjte­

m é n y é n e k (Data element directory) létrehozását kapta feladatául. Kezdetben e m u n k á k együttesen indultak, később külön utakra tértek.

Az Unesco-munkacsoport kérésére az Unesco megbízást adott egy olyan adatelem-gyűjtemény készítésére, amely a következő formátumok adate­

lemeire terjed k i : U N I M A R C , USSR/US Common Communication F o r m á t , M E K O F , ISDS és az U N I ­

SIST Reference Manuál. W

Az e formátumokban előforduló valamennyi adatelemet felsoroló jegyzék készült, KWOC- indexszel és az adatelemek rövidített meghatározá­

saival. Ez lett az alapja a bibliográfiai rekordok

" m a g v á t " képező kötelező adatminimum meghatá­

rozása körül forgó megbeszéléseknek. A viták során a csoport egyes tagjai úgy vélték, hogy e vállalkozás kudarcra van ítélve, mivel az adatelemek meghatá­

rozása a kompromisszumok miatt nem elég speci­

fikus. Mindazonáltal egyetértésre jutottak abban, hogy a formátum elsődlegesen arra a célra szolgál, hogy a különböző forrásokból; könyvtáraktól és re­

feráló/indexelő szolgáltatásoktól származó rekordok kezelésére egyaránt alkalmas legyen, és használhas­

sák például a fejlődő országok olyan intézményei ís, amelyek mindkét forrásból, illetve m i n d k é t célra kí­

vánnak rekordokat kapni, illetve szolgáltatni. Hall-

(Íl)Azóta a formátumot publikálták. A bibliográfiai hivatkozás­

ban már a megjelent dokumentum adatait közöljük, az ere- deli cikktől eltérően.

íj) E formátumokai a cikk löbbé-kevésbé részletesen említi. K i ­ vételt képez a szovjet/amerikai k ö z ö s formátum, amely az enyhülés időszakában tervezeit tudományos-műszaki infor­

mációcsere céljaira készült. (-A szerk.)

T M T 32. évf. 1 9 8 5 / 8 - ° .

gatólagosan elismerték, hogy azoknak az intézmé­

nyeknek, amelyek ragaszkodnak saját szabványaik alkalmazásához, saját adatbázisaikban folytatni fogják a m á r létező formátumaik használatát. Ha ezek az intézmények CCF szerinti rekordokat kapnak, akkor előfordulhat, hogy azokat még szer­

keszteniük kell. A formátum kötelező és nem köte­

lező adatelemekből áll. Egyéb adatelemek felvételé­

ben a cserepartnerek egyeznek meg. A rekordszer­

kezet a r e k o r d - m u t a t ó n a k az ISO 2709 új, 198l-es változatával [12] bevezetett negyedik m u t a t ó ­ elemét használja a bibliográfiai szintnek, a m e z ő elő­

fordulási sorszámának és az adott szegmensnek"*' a megjelölésére. Minden mezonéi megjelölik, hogy a rekord melyik szegmenshez tartozik, mivel bármely m e z ő bármely szegmensben, bármely szinten egya­

ránt használható. A rekordkapcsolás bonyolult felé­

pítésű, de könnyen használható technikája gondos­

kodik a rekordon belüli, két vagy több szegmens k ö ­ zötti, vagy a mezők közötti kapcsolatok igen pontos megjelöléséről.

Az I S O a d a t e l e m - g y ű j t e m é n y e (Data element directory)

A z ISO említett munkacsoportja szintén a köte­

lező adatelemek kiválasztásával kezdte munkáját. E célra a C C F - n é l m á r emiitett adatelem-jegyzéket használták fel, és megkísérelték a legfontosabb bib­

liográfiai adatelemek meghatározásainak összeállítá­

sát. K é s ő b b azonban elhatározták, hogy különböző alkalmazások céljaira szükséges adatelem­

válogatásokat (sets of data elements) állítanak Össze. Elsőként a könyvtárközi kölcsönzés igényeit szem előtt tartva készítettek ilyen gyűjteményt, majd az állománygyarapításhoz szükséges adatele­

meket vették m u n k á b a . A munka a Nyitott Rend­

szerek Összekapcsolásának (Open System Intercon- nection = OSI) [13] keretében folyt, amely projekt az olyan, egyébként nem összefüggő rendszerek kö­

zötti adatcsere lehetőségének m e g t e r e m t é s é t tűzte ki célul, amelyek alkalmazzák az OSI céljaira már k i ­ dolgozott nemzetközi szabványokat, vagy legalábbis olyan interfészeket vezetnek be, a m e l y e k - r é v é n eleget tesznek e szabványoknak.

Az OSI-szabványok a különböző szintekre vonat­

kozó előírások egész sorát tartalmazzák, a fizikai szint (vagyis az adatcserepartnerek közötti veze­

tékes vagy vezeték nélküli híradástechnikai kapcso-

(k)Szegmens (régebben, alrekord): a rekordon belül - nem fi­

zikailag, csupán megjelölésével - elkülöníteti m e z ő - (adatelem-) csoport, amely valamely meghatározott egységre (bibliográfiai szintre, kapcsolódó dokumentumra stb.) vonat­

kozó adatelemeket ( m e z ő k e t ) tartalma. <-A szerk.)

lat) céljaira szükséges szabványoktól kezdve, az adatátvitelhez szükséges egyéb szinteken keresztül

(pl. jelkészlet-szabványok) egészen addig a szintig, amelynek szabályai lehetővé teszik, hogy a fogadó partner értelmezni tudja a kapott adatokat .(pl. az adatelemek meghatározásától függő tartalomjelölők és k ó d o k ) .

Központosított h á l ó z a t o k f o r m á t u m a i

A nemzetközi formátumok m á s fajtáját képvise­

lik az INIS és az AGRIS rendszerek [14]. Az ENSZ szakosított szervei keretében létrejött, ma m á r online is hozzáférhető, atomenergiával, illetve me­

zőgazdasággal foglalkozó információs rendszerek adatbázisainak céljaira a rekordok világszerte, nem­

zeti központokban készülnek, és adatlapokon, mág­

nesszalagon vagy hajlékony m á g n e s l e m e z e n jutnak a feldolgozó központba. Néhány esetben a m á s rendszernek készült rekordokat konvertálják az INIS vagy AGRIS rendszer input-formátumára. Az 1970 óta gépesített INIS rendszer volt az első, az AGRIS-t pedig nagymértékben az INIS gyakorlatára alapozták, mivel 1972 óta ugyanaz a feldolgozó köz­

pontja. Jóllehet e rendszerek üzemeltetői mindig decentralizált rendszerekként emlegetik magukat, m á s , lazább hálózatokkal, pl. a nemzeti könyvtárak hálózatával összehasonlítva nagyonis centralizáltak.

Nemcsak központi inputjuk van, hanem szabályozá­

suk is központosított. Szabványos adatlapokat, azonos, n a g y m é r t é k b e n az A A C R - e n (Anglo- American Cataloguing Rules = Angol Amerikai Katalogizálási Szabályzat) és IFLA-szabályzatokon

[pl. 15] nyugvó katalogizálási szabályokat alkalmaz­

nak, és saját, szabványos besorolási, adat­

jegyzékeket (authority list) [pl.16] is használnak. Az INIS Atomindex és az AGRIS Agrindex fájljainak csereszalagjait ISO 2709 f o r m á t u m b a n bocsátják rendelkezésre. F o r m á t u m u k b a n nem használnak sem indikátorokat sem almezőket; a 002-es mezőt mint alrekord-mutatót alkalmazzák a rekord bibliog­

ráfiai szintjétől eltérő bibliográfiai szintű adatok^to- vábbá a tárgyköri és a referátumra vonatkozó adatok egyedi feldolgozásának elősegítésére.

Az ISDS f o r m á t u m

Az időszaki kiadványok adatait nyilvántartó nem­

zetközi rendszer (International Serials Data System; ISDS) a fentiekhez hasonló hálózat, ahol megosztott az input, de centralizált szabályozás mel­

lett. A fő különbség a fent tárgyalt rendszerekhez képest az inputot előállító i n t é z m é n y e k t e r m é s z e t é -

Hopkinson, A . : A bibliográfiai adatok nemzetközi h o z z i f é r h e t o s é e e . .

ben rejlik. M i g az AGRIS és az INIS esetében a re­

kordok zömét kizárólag e rendszerek számára állít­

ják elő, addig az időszaki kiadványok adatait nyil­

vántartó nemzeti rendszerek gazdái rendszerint a nemzeti könyvtárak. Az a tény, hogy az ISDS for­

m á t u m követelményei különböznek a nemzeti M A R C formátumokétól, és hogy ezek mindegyike nagyon szigorúan irányított rendszer, többnyire kettős inputot tesz szükségessé, ami alapjában G u í - delines for ISDS (ISDS Ú t m u t a t ó ) [171, és az ISBD közötti eltérésekre vezethető vissza. Az ISDS Ú t m u t a t ó 1973-ban jelent meg, s kisebb módosítá­

sok azóta is készültek hozzá. Ennek helyébe lép majd az ISDS Manuál (ISDS Kézikönyv) [18], amely rövidesen megjelenik. Azért késlekedett mostanáig, mert mindkét részről több változtatást határoztak el az ISBD(S) és az ISDS szerinti gyakor­

lat közelítése é r d e k é b e n . Magát az ISDS formátu­

mot az LC MARC-ot modellként használva fejlesz­

tették k i és rekordszerkezete is azonos: ISO 2709 szerinti rekordok, almezőkkel és két indikátorral.

A M I N I S I S - f o r m á t u m

A m i k o r nemzetközi formátumokról beszélünk, n e h é z megvonni a határt a valóban nemzetközi for­

m á t u m o k és az olyan formátumok között, amelye­

ket több országban használnak. Valamennyi eddig tárgyalt formátumot az ENSZ szervezetei vagy más nemzetközi szervezetek dolgozták k i . Van egy to­

vábbi formátum, amely ilyen értelemben nem tart számot nemzetközi státusra, jóllehet világszerte használják. Ez a MINISIS rendszerben használatos formátum, amelyet az International Development Research Centre (Nemzetközi Fejlesztési Kutató Központ, Ottawa) fejlesztett k i , a fejlesztési infor­

mációk terjesztésére hivatott DEVSIS projekt része­

ként. A DEVSIS céljaira eredetileg az R M kibővített változatát [9] javasolták. A MINISIS céljára m ó d o ­ sított formátumban a hívójelek négyjegyűek, az almezö-kódot foglalják magukban utolsó jegyként.

A MINISIS rendszer csak a Hewlett-Packard 3000-es sorozatú miniszámítógépeken működik, és bár igen jól használható, de önmagában zárt, merev programcsomag, amely az R M szabványostól eltérő változatát használja. Mégis van lehetőség ara, hogy a MINISIS-böl származó adatokat az ISO 2709 sze­

rint szalagokon rögzítsék. Most tanulmányozzák, hogy a MINISIS-t, miként lehetne alkalmazni az U N I M A R C és a CCF formátumok szerinti output- és input-rekordok létrehozására, illetve kezelésére.

Regionális érvényű formátumok

A regionális formátumokat az adott régión belül több országban nemzetközi csereformátumként használják, abból kiindulva, hogy az egyes országok­

nak megvan a saját rendszere és formátuma, és re­

gionális csereformátum mintegy " ö s s z e k ö t ő k é n t "

működik k ö z ö t t ü k . ' "

A M E K O F a moszkvai Nemzetközi T u d o m á n y o s és Műszaki Információs Központ ( N T M I K ) formá­

tuma. Két változata létezik, amelyek főleg a rekord­

szerkezetekben különböznek. Előbb a MEKOF-2-t fejlesztették k i , amely az N T M I K 2. sz. normatív- műszaki előírásait használja a rekordszerkezet szab­

ványaként. Ez összetettebb rekordszerkezetet ir elő, mint az ISO 2709. Az eltérő rekordszerkezet azt jelenti, hogy a MEKOF-1 nem egyszerűen a MEKOF-2 " á t c í m k é z é s e " . A MEKOF-1 az 1. sz.

normatív-műszaki előírást alkalmazza, amely nagyon hasonlatos az ISO 2709-hez. A M E K O F - 2 hivjelei négyjegyűek. A rekordkapcsolatok kezelésé­

ben az RM-re e m l é k e z t e t .^{í m )}

Az I N T E R M A R C - o t [20] Belgium, Franciaor­

szág, Svájc és Nagy-Britannia képviselőiből álló munkacsoport fejlesztette k i európai csereformá­

t u m k é n t , kb. ugyanakkor, amikor az Ú N I M A R C - o t létrehozták. Valójában sohasem használták európai csereformátumként. A belga nemzeti csereformá­

tum alapjául szolgált és egy francia alkalmazásáról is tudunk, jóllehet a nemzeti könyvtár szféráján kívül.

Napjainkban m ű k ö d ő " k ö v e t e l m é n y e " az INFER- M A R C Szoftver Alcsoport, amely a gépesített bib­

liográfiai rekordok tárolásával és visszakeresésével kapcsolatos problémák megvitatásának fóruma.

É v e n k é n t egyszer vagy kétszer találkoznak és minden alkalommal megjelentetik a konferencia előadásait.

A z 1NTERMARC egyébiránt nagyon hasonlít az U K MARC-hoz, kivéve, hogy 6 indikátorhelye van.

Az első 2 megfelel az U K M A R C két indikátorának, a harmadik és negyedik a m e z ő előfordulási sorszá­

maitjelöli 00-tól 99-ig, végül az ötödiket és a hatodi­

kat a szint jelzésére használják analitikus rekordok e s e t é b e n , ahhoz a módszerhez hasonlóan, ahogy a British Library programcsomagja a Library Software Package (LSP alkalmazói) járnak el amikor anali­

tikus szintű leírások mezőit alrekordokba sorolják.

(II A magyar olvasó számára jól ismert M E K O F - l - r e és M E K O F - 2 - r e . illetve az N T M I R rekordszerkezeteire vonat­

kozó részletesebb szöveget és a hivatkozásokat mellőztük (-A szerk.)

(m) Valójában e regionális formátumok nem egyszer válnak nemzeti, illetve a nemzeti keretekben használt formátumok mintáivá, előképeivé. (-A szerk.)

T M T 32. évf. 1 9 8 S / 8 - 9 .

Nemzetközi M A R C- h á l ó z a t létrehozása

A nemzeti könyvtárak képviselőinek részvételé­

vel 1975-ben Párizsban értekezletet tartottak a géppel olvasható bibliográfiai adatok nemzetközi cseréjének általános elvi kérdéseiről [21J. R.

Coward előzetesen készült javaslata alapján tanul­

mány készítését határozták el International M A R C Network Study címen, aminek elkészítésére AJ.

Wells kapott megbízást [22], Egyidejűleg e munka irányítására a Nemzeti Könyvtárak Igazgatói Konfe­

renciájának (Conference of Directors of National Líbraries) alárendelt irányító bizottságot (Steering Committee) hoztak létre. Ez a bizottság túlélte a ta­

nulmány elkészültét és továbbra is é v e n k é n t kétszer összeült, segítette az I F L A különböző m u n k á i t , egyedi tanulmányokból álló sorozatot adatott közre (ezek egyike az International access to M A R C re- cords — MARC-rekordok nemzetközi hozzáférhe­

tősége c. tanulmány) [23], Két újabb feladata az U N I M A R C Handbook ( U N I M A R C Kézikönyv) [24] ellenőrzése és tanulmány készíttetése arról, hogy miként alkalmazható az U N I M A R C a MINISIS -használók céljaira. 1983-ban a Bizottság új neve Nemzetközi M A R C Hálózati Bizottságra (International M A R C Network Committee) változott.

A csereformátumok jövője

A nemzeti csereformátumok már eddig is rész­

letes előírásokat tartalmaztak az adatmezők formá­

jára és tartalmára vonatkozóan. Az U K M A R C [25]

például az Anglo-American Cataloguing Rules [26]

megfelelő fejezeteire hivatkozik. A nemzetközi cse­

reformátumok nem tisztázták egyértelműen az adat­

mezők t a r t a l m á t ,^{, n l} hogy képesek legyenek alkal­

mazkodni a különböző formátumokból eredő ada­

tokhoz. Ez problémát okoz, minthogy a nemzetközi csereformátumban közölt rekord tartalma annyira szabályozatlan lehet, hogy használhatatlanná válik a rekordot fogadók számára. Emellett azok a szerve­

zetek, amelyek nemzetközi csereformátumra akar­

ják konvertálni saját rekordjaikat, több útmutatást, előírást igényelnek arra n é z v e , hogy ezt hogyan tegyék.

Az U N I M A R C f o r m á t u m használói jól definiál­

hatók: a nemzeti könyvtárak. Ezért érdekes lehet, hogy az U N I M A R C - n a k az I F L A által 1981-ben megjelentetett második kiadása [27} néhány m ó d o ­ sítást tartalmaz ugyan, de lényegét tekintve az első

(n)Valójában itt nem a tartalomról (pl. a dokumentum főcíme), hanem (általában) az adatforrásról és a közlés módjáról van szó. (-A szerk.)

kiadást követ. Néhány nemzeti könyvtár az U N I M A R C - r a alapozta formátumát, így Magyaror­

szág, Japán, Dél-Afrika és Tajvan. Már 1978-ban az ABACUS (Association of Bibliographic Agencies of Britain, Australia, Canada and the US; a felsorolt országok bibliográfiai intézményeinek egyesülete) második értekezletén elvben megegyeztek abban, hogy az U N I M A R C - o t használják csereformátum­

ként. Ma m é g általában igen kis m é r t é k ű a bibliográ­

fiai adatok c s e r é j e '⁰' és ami folyik az sem az U N I ­ M A R C használatára épül. A British Library a Libra­

ry of Congress (LC) rekordjait az Egyesült Államok M A R C formátumában kapja és saját céljaira konver­

tálja. Nyolc más nemzeti szervezet fogad az LC-tŐI és hét a British Library-től rekordokat, de a konver­

ziót ismét mindig a fogadó könyvtár végzi.

Az International M A R C Network Study Steering Committee (IMNS SC)1980-ban kilenc nemzeti könyvtár részvételével lebonyolított kísérlet szerve­

zésével bízta meg a Deutsche Bibliothek-ot. Ötven dokumentum (könyv és időszaki kiadvány vegye­

sen) címlapjait küldték el a részt vevő kilenc nemze­

ti könyvtárnak. Minden könyvtár saját szabályai és gyakorlata szerint írta le e dokumentumokat, majd ezeket a leírásokat a könyvtár saját f o r m á t u m a sze­

rint rögzítették és manuálisan konvertálták U N I ­ M A R C formátumra. Az automatikus f o r m á t u m ­ konverzió ui. igen jelentős ráfordítást igényel, hogy az algoritmusok a program megírása előtt elkészülje­

nek. A teszt-rekordok elemzése kimutatta, hogy az U N I M A R C meglehetősen nagy számú adatelem ke­

zelését megoldatlanul hagyta.

A z Unesconak a CCF fejlesztésére létrehozott ad hoc munkacsoportja ettől függetlenül is az UNIMARC-nak ezt a gyengéjét tárta fel, amikor összehasonlította más nemzetközi csereformátu­

mokkal, m i n d e n e k e l ő t t az UNISIST R M - m e l , amely — lásd korábban — számos katalogizálási sza­

bályt is tartalmaz.

Következésképpen az I M M S SC azt javasolta, hogy magyarázatos kézikönyvet kell kidolgozni, amely tisztázza az U N I M A R C - b a n bizonytalanul szabályozott kérdéseket, és így világosabbá teszi al­

kalmazását, anélkül, hogy a m e g l e v ő katalogizálási szabályzatok bármelyikét e l ő n y b e n részesítené.

Maga az U N I M A R C dokumentum (sőt második k i ­ adása is) gyakran homályos, nem egyértelmű; a he­

lyesnek vélt eljárást gyakran csak példák szemlélte­

tik előírások helyett. A j ö v ő ad csak választ arra, hogy a kézikönyv megjelenése házzájárul-e az U N I ­ M A R C szélesebb körű alkalmazásához. Ebben a szövegkörnyezetben említésre m é l t ó , hogy az

(o)A szerző nyilván csak a nemzeti bibliográfiák adatainak cse­

réjére gondol; egyébként e megállapítás aligha lenne hclvt- álló. (-A szerk.)

Hopkinson. A . : A bi bűne ráfi a i idatok n e m z e t k ö z i hozzáférhetősége.

Unesco Working Group on Methods Norms and Standards in Information (a tájékoztatási módsze­

rekkel, normativákkal és szabályokkal foglalkozó Unesco-munkacsoport) tagjai szükségesnek tartot­

ták a CCF kiegészítéseként is egy olyan kézikönyv kidolgozását, amely a rekordokat előállító szerveze­

teknek világos útmutatást ad az olyan adatelemekre vonatkozóan, amelyek közléséről a formátum csak annyit ír elő, hogy "a rekordot készítő intézmény gyakorlata szerint". Úgy látszik tehát, hogy a csere­

formátumok sorsa az, hogy előbb-utóbb a katalogi­

zálási szabályokat is magukban foglalják.

A nemzetközi formátumok — többek között az U N I M A R C - jövője bizonyára függ az olyan külső tényezőktől, melyek vonzóvá, vagy éppen ellenke­

zővé tehetik a géppel olvasható bibliográfiai rekor­

dok cseréjét. A formátumok lényegében mágnesszalag-alapúak, de - mint H. Avram megál­

lapította 128] - szerkezetük adaptálható például online adatcserére is. Úgy néz k i ezért, hogy az ISO 2709 túléli az online adatcsere eljövetelét.

A z U N I M A R C "szabványosítása" érdekében tett erőfeszítések, így a kézikönyv közreadása elle­

nére is lesznek különbségek a különböző források­

ból származó rekordok között, és kérdéses, hogy a

nemzetközi (p) intézmények mennyire lesznek haj­

landóak külső forrásból származó, hozzáférési pont­

jaik (besorolási adataik) tekintetében sajátjaiktól eltérő rekordokat fájljaikba integrálni, vagy vállalni a rekordok átszerkesztését a saját fájlba való felvétel feltételeként, ami könnyen lehet olyan költséges, hogy felemészt minden, a külső rekordok átvételé­

ből, a közös katalogizálásból származó megtakarí­

tást, sőt ahhoz képest többletköltséget okozhat. A probléma megoldásához vezető egyik lehetséges út nemzetközi katalogizálási szabályok és nemzetközi besorolási adat-jegyzékek (authority flle-ok) létre­

hozása, amint az egyaránt megtörtént az AGRIS és az INIS esetében, és e rendszerek előnyére válik.

Az I F L A keretében számos projektet javasoltak ebben a témakörben, ide értve a géppel olvasható besorolási adat-rekordok (authority record) formá­

tumának és az interaktív besorolási adat-csere mo­

delljének kidolgozását [29]. Az ehhez hasonló vál­

lalkozások határozzák majd meg a nemzetközi bib- ligráfiai adatcsere jövőjét.

(p) Alighanem elírás. Valójában nem annyira a nemzetközi, mint a nemzeti intézmények reagálása a lényeges ós egyben kétséges. (-A szerk.)

Hivatkozások

1. American national standard for bibliographic information interchange on magnetic tape. New York, American Natio­

nal StandardsInstitute, 1971. (ANSIZ39.2-I971)

2. American national standard for bibliographic information interchange on magnetic tape. New York, American Natio­

nal Standards Institute, 1979. (ANSIZ39.2-1979) 3. Docu mentát ion: formát for bibliographic information in­

terchange on magnetic tape. Geneva, International Organi- zalion for Standardizáljon, 1973. (ISO 2709-1973)

4. M A R T I N , M. D.: Reference manuál for machine-readable bibliographic descriptions. Paris, Unesco. 1974, (SC.74/WS/20)

5. D I E R I C K X . H.; U N I S I S T International Centre for Bibliog­

raphic Descriptions ( U N I B I D ) ; a reviewof objectives, acti- vities to date and future developmenl = Unesco Bulletin for Libraries. 32. köt. 3. sz. 1978.

6. D I E R I C K X , H. - H O P K I N S O N , A.: Reference manuál for machine-readable bibliographic descriptions. Paris, Unesco, 1981.

7. H O P K I N S O N , A.: The use made of the Reference Manuál:

a brief history = International Symposium on bibliographic Exchange Formats, Budapest, O M K D K , 1978. p.49-51.

8. U N I M A R C : universal M A R C formát. London, Internatio­

nal Office for U B C , 1977.

9. Az International Standard Bibliographical Descriptions hat kötetéi publikálta az I F L A Internaiional Office for U B C . Ezek a monografikus kiadványokra (könyvekre), időszaki kiadványokra, audiovizuális dokumentumokra ("nem k ö n y v " jellegű kiadványokra), térképekre, régi könyvekre, valamint a nyomtatott zenére (kottákra) terjednek ki.

Emellett létezik egy általános ISBD (ISBD General), amely az ö s s z e s ISBD-k szerkezeti és általános tartalmi mintája és szabályzata.

10. International Symposium on bibliographic Exchange For­

mats. Towards a common bibliographic exchange formát?

(Proceedings) Budapest, O M K D K , 1978.

11. C C F : the Common Communication Formát. Paris, Unesco, 1984. (PGI-84/WS/4)

12. Documentation: formát for bibliographic information in­

terchange on magnetic tape. Geneva, International Qrgani- zalionforStandardization, 1981. (ISO 2709-1981)

13. A nyitott rendszerek összekapcsolásának s z á m o s leirása, magyarázata áll rendelkezésre. Ezek közül az egyik leghasz­

nosabb B U C H I N S K 1 , E . J . - I S L A M , M.: The context of interconnection for a nationwide bibliographic network, Ottawa, National Library of Canada, 1980.

14. B I N G G E L I , M . - H . : Orientation manuál for INIS and A G R I S . V i e n n a J A E A , 1979.

15. Names of pcrsons: national usage for entry in catalogues.

London, I F L A International Office for U B C , 1977. + Supp- lement, 1980.

16. Authority list for corporate entries and report number pre- fixes. Vienna, I A E A , 1974. (1AEA-INIS-6)

17. Guidelinesfor ISDS. Paris, Unesco, 1973. (SC/WS/538) 18. ISDS Manuál. Paris, Unesco (előkészületben).

19. D E V S I S : the preliminary design of an international infor­

mation system for the development science. Ottawa, I D R C , 1976. (IDRC-065e)

T M T 3 2 . évf. 19B5/8—9.

20. I N T E R M A R C (M): formai bibliographique d'échange pour les monographies: manuel. Paris, Biblioiheque Naiio- nale. 1975.

21. International M A R C Network Study. International Catalo- guing, 5(1), 1976,4.

22. W E L L S . A. J.: The International M A R C Network: a study for an international bibliographic data network. London, I F L A International Office for U B C , 1977.

23. International acccss to M A R C records. London, I F L A In­

iernaiional Office for U B C , 1980.

24. H O P K I N S O N . A. - M c C A L L U M , S. I I . - D A V I E S . S.:

U N I M A R C Handbook. London, I F L A International Office for U B C . 1983.

25. U K M A R C Manuál. London. Briiish Library Bibliographic Services Division, 1980.

26. Anglo-American Calaloguing Rules. London. Library As- sociation, 1978.

27. U N I M A R C : Universal M A R C formát. London. I F L A In­

ternational Office for U B C , 1980.

28. A V R A M , H. D,: Recommendations towards the establish- ment of a common exchange formát for use by all agencies in the information communily = International Symposium on Bibliographic Exchange Formats, Budapest, O M K D K , 1978. p.136.

29. International Calaloguing. 10(4), 41.

HOPKINSON, Aian: A bibliográfiai adatok nemzetközi hozzáférhetősége: a MA R C *

és a MARC-kal összefüggő munkák

A bibliográfiai adatcsere-formátumok az ISO 2709 szerinti, a Library of Congress M A R C formá­

tumának szerkezeteként létrejött rekordszerkezetet alkalmazzák. Az UNISIST Reference Manuált az ICSU —AB és az Unesco hozta létre. E korai nem­

zetközi adatcsere-formátum a referáló és indexelő szolgáltatások céljaira megfelelő katalogizálási szabályokat tartalmaz. A nemzeti könyvtárak az I F L A égisze alatt az U N I M A R C - o t dolgozták ki cse­

r e f o r m á t u m k é n t , mivel nemzeti formátumaik nem voltak teljesen kompatibilisek. Az Unesco a nagy nemzetközi csereformátumok közötti kompatibi­

litás hiányából adódó problémák megoldására szimpóziumot szervezett, amelynek ajánlásaiból kiindulva kidolgozták a Common Communication Formatot (CCF; Közös Adatcsere-formátum), az ISO-ban pedig megkezdték a bibliográfiai adatele­

mek szabványos gyűjteményeinek összeállítását.

Nemzetközi formátumok léteznek m é g a nukleáris, valamint a mezőgazdasági információknak, továbbá az időszaki kiadványok adatainak a cseréjéhez. Más

— egymástól és az említettektől eltérő szerkezetű, nemzetközileg hasznos — formátumok is léteznek.

A nemzetközi MARC-hálózat lehetőségeit vizsgáló bizottság a bibliográfiai adatok gyakorlati cseréje érdekében megszervezte az U N I M A R C tesztelését és ellenőrizte a formátum egyértelmű gyakorlati használatát célzó U N I M A R C Handbook tartalmát.

A nemzetközi csereformátumok fejlődése arra utal, hogy n ö v e k v ő m é r t é k b e n látják el Őket katalo­

gizálási szabályokkal. Akkor lesznek e formátumok igazán hasznosak, ha léteznek majd nemzetközileg elfogadott katalogizálási szabályok és szabványos besorolási adatgyűjtemények.

* * •

HOPKINSON, A.: Internationalacces to bibliographic data: MARC

and MARC-related activisies

Formals for the exchange of bibliographic data use the ISO 2709 record structure which slarted out as the structure for the Library of Congress M A R C formát. The UNISIST Reference Manuál was an early international exhange formát developed by ICSU —AB and Unesco and included calaloguing rules suitable for use by A & I Services. The national libraries developed U N I M A R C under I F L A auspiccs as their exchange formát since the national formats were not totally compatible.

Unesco, concerned aboul the lack of compability between the major international exchange formats, sponsored a symposium. resulting from which a Common Communication Formát was developed and ISO began work on a data elemem directory.

International formats alsó exist for nuclcar and agricultural information as wel! as for serials data.

Othcr formats exist which are used internationally and have differeni structural characteristics. The International M A R C Network Study Steering Committee has taken an interest in the exchange of bibliographic data and has organized a test of U N I M A R C and suervised a U N I M A R C Handbook to clraify the formát. International exchange formats tend to acquíre accompanying calaloguing rules: indeed they will only be really effecttve i f there are internationally accepied calaloguing rules and authority fi les.

* * *

Hopkinson, A.: A bibi ion rá fiai adatok nemzetközi hozzáférhetőséee..

X O I T K H H 3 0 H , A . : M e j K i y H a p o j u r b i H a o c r y n K f')isti •• 11Iorpatj)II ¹1(.'cKHM j H u m b i M - M A P K H paŐOTbi, cBfl3aHKbie c M A P K - O M

B o6.MeHm.ix r p o p M a T a x Ö H Ő J u i o r p a c b i r a e c K O H 3 a - ríHCH n p u M e H a e r c f l c r p y K T y p a 3artHcn, p a 3 p a 6 o T a n - n a n BHÖJIHOTCKOÍÍ K O H r p e c c O B ( C L U A ) JUIH ( p o p w a T a M A P K H c o o T B e T C T B y i o i n a i i cTaaaapTy ISO 2709.

C n p a B O i H m t UNISIST Reference Manuál cocraBJien

opraHHaauHHMK ICSU-AB H TOHCCKO. 3TOT p a n H u i í MeHtayHapOflHblH KO MMyHHKaTHBHbl H ( p O p K & T C O - a e p i K H T npaBHTia K a T a j i o r n 3 a i ] i i K , n o i r j c o a H i m i e n.ra p e c p e p H p y i o i i i H X H H a n e K C H p y i o m K X c / r y x ö . H a - n i i i i H a . i b H w c n n í r i i i o i c K H B p a M K a x H&JIA B K a - n e c T B e KOMMynHK a x HBHoro cpopMaTa p a 3 p a 6 o T a j i n lOHHMapK T a K K a K HX HamroHaJibHbie dpopMaTbi n e 6hSJÍK rtOJIHOCTbK) COBMeCTHHbl. J\nn p e m e H H H n p o ö - JWSM, BblTeKatOIIlIIX H3 O T C V T C T B H H COBMeCTHMOCTH M e j K ü y OCHOBHblHH Me*flyHapOflHbIMH KOMMyHHKa - THBHbiMH cpopMBTBMH, o p r a m n a u u e i i K D H E C K O

f)i>i,'i c 0 3 B a H C H M n o s i i y M , HCXOAH H 3 p o i í O M c i i a a n n ü

K O T o p o r o 6biJi pa3pa6oTan o6mnfi KOMMyHHxaTHB-

Hbiü cpopMax ( C C F , C o m m o n Communication Formát.)

A B p a M K a x ISO n p u C T y n n . n i K c o c r a B J i e H H i o c T a H - i t a p T H o r o H a Ö o p a ÖHÖ-THOrpacpHiecKHX j.':ev. e m o n jiaHHbix. M e i K j i y H a p O f l H w e cfcopMaTbi npHMCHHioTCH M I . I . I : ^:I;IÍÍ o Ö M e s a H H C p o p n a i i H e i í n o a i o M n o n s H e p r H H , c e m j C K O M y x o s H Í í c T B y , a r a i u K e n o cc- p n a ^ b H M M H3üaHHflM. C y m e c T B y i o T x a i c s r e cpop- Maxbi, npHMeHaeMbte B MeauryHapoitHbix M a c u r r a - 6 a x H O T J i m a i o m H e c H H OT y n o M s n r y T b i x , H apyr

OT / t p y r a n o c r p y K T y p e , KOMHCCHH, H a y i a r o m a a B03MOSCH0CTH MeJKflyHapOÜHOH CCTH M A P K , B HH- T e p e c a x n p a K T H i e c K o r o o Ö M e u a Ö H Ö ^ H o r p a c p H i i e - CKHMH j a H H M M H , o p r a H H 3 0 B a j i a T e c T H p o B a H H e c p o p ­ MaTa rOHHMapK H n p o B e p H J i a c o a e p s c a H H e c r r p a B o -

•iHHKa UNIMARC Handbook, H e o ö x o j i H M o r o Z U H o a - H O S H a i H o r o n p a K T H M C C K o r o Hcno.n.-jOBaHiiH cpop­

M a T a . P a 3 B H T H C MeiKiiyHapOflHblX K0MMyHHKaTHB- Hbix cbopMaTOB B e e ö o j i e e H a n p a B J i e H o H a BKJIIO- 'ieH(te B HHX n p a B K J i K BTH .iorH3ai]HH. 3 T H cbopMaTbi c r a H y r n o - H a c T O H i u e M y noJiesHbiMH r o r j a , K o r j i a 6yjyr npHHHTbt Me»uryHapo;nrbie npasHJia H craH- A a p T H b i e H a ö o p b i IH K a T a j i o r H 3 a i ] H H .

* * *

HOPKINSON, A.: Die internationate Zuganglkh- keit der bibliografischen Dalén - MARC und die mit MARC zusammenhangenden Arbeiien

Die Formaié des bibüografischen Datenaustau- sches, die aufgrund des M A R C Formals der Library of Congress enlwickell wurden, verwenden die Re- kordstruktur von ISO 2709. Das UNISIST Refe­

rence Manuál wurde von der ICSU —AB und Unesco zusammengestellt. Dieses frühe internalio- nale Datenaustauschformat enthált entsprechende Katalogisierungsregeln fúr die Anferlígung von Rc- feraten und Indexen. Die nationalen Bibliolheken habén im Rahmen der I F L A das Syslem U N I ­ M A R C als Austauschformat ausgearbeitet, da ihre nationalen Formate nicht vollkommen kompatibel waren. Unesco veranstalte ein Symposium zur

Lösung der Probleme, die sich infolge der Inkompa­

tibilitás der grossen internationalen Austauschfor- mate ergaben. Ausgehend aus den Empfehlungen dieses Symposiums wurde das Common Communi­

cation Formát (CCF; Gemeinsamens Datenaus­

tauschformat) entwickelt und in der ISO mit der Zu- sammenstellung der normgemassen Sammlungen der bibüografischen Datenelemente begonnen. In­

ternationale Formate gibt es noch für die Informa- tionen auf dem Gebiete der Kernenergie und der Landwírtschaft, sowie für den Datenaustausch be- züglich periodisch erscheinendcr Publikationen. Es gibt auch noch andere international verwendete Formate, derén Struktur von einander von den oben erwühnten abweicht. Der Ausschuss fúr die Prüfung der Möglichkeiten eines internationalen MARC-Netzes organisierte — Ím Interessé des Austausches von bíblíografischen Daten in der Praxis — das Testen des U N I M A R C Systems und kontrollierte den Inhalt des U N I M A R C Hand- books, dessen Zielsetzung die eindeutige Eínfüh- rung des Formats in der Praxis ist. Die Entwicklung der internationalen Austauschformate zeigt, dass diese in wachsendem Masse mit Regein für die Ka- talogisierung versehen werden. Die Formate werden in dem Fali von bestém Nutzem sein, wenn es international akzeptierte Katalogisierungsregeln und n o r m g e m á s s eingeordnete Datensammlungen gebén wird.

* * *